�j bejegyz�s Friss�t�s

2010.02.27. 19:04 Avila Mecoi

Tudta, hogy nem lesz k�nny� dolga, ha valamit ki akar szedni a f�rfib�l, de azt nem gondolta volna, hogy ennyire megnehez�ti a dolg�t. Csendben �s rezzen�stelen arccal hallgatja v�gig a szavait, pedig bel�l teljesen m�shogy n�z ki. Tombolni tudna d�h�ben. �s mindezen az sem seg�t, hogy az ablakon t�l lassan megjelennek a cyborgok, akik fel�j�k tartanak. Ideges�ti, hogy pont most kell j�nni�k, hogy nincs r� es�lye, hogy megfontoltan �tgondolhassa a dolgokat �s v�g�l �gy d�nts�n. Az id� fogy�sa �s a tudat, hogy az Els� sz�nd�kosan ker�li a tekintet�t csak m�g jobban felhergeli �s ezzel v�gleg betelik n�la a poh�r. Hirtelen felpattan a sz�kb�l �s vill�ml� tekintettel n�z az el�tte �l� alakra. - Mi lenne, ha csak egyszer az �letben nem lenn�l ilyen lekezel� �s g�nyos? Nehezedre esne, hogy ha nem n�zn�l le m�sokat az �rz�seik�rt �s a gondolkod�s m�djuk�rt? M�g akkor is, ha �gy �rzed ennyire az emberek felett �llsz, tal�n nem k�ne ezt mindig ennyire a tudatukra adnod. - M�r cseppet sem foglalkozott azzal, hogy a hanger� t�ll�pte a norm�lisat, t�bbet m�r nem akarta visszafogni mag�t, egyszer�en csak meg akarta mondani a v�lem�ny�t a f�rfinek, amit eddig lenyelt. Igenis b�ntotta a viselked�se, �s nem volt hajland� tov�bb elviselni. - Mi a franc�rt nem tudsz csak egyszer az �letben egy norm�lis v�laszt adni? Elhiszem, hogy t�ged elsz�rakoztat, de t�nyleg olyan nehezedre esne, ha csak egyetlen egyszer nem ilyen nagyk�p�en viselkedn�l? Mi�rt nem tudsz v�laszolni a k�rd�semre? Nem az �rdekel, hogy visszavisznek-e a laborba, vagy hogy egy l�p�ssel k�zelebb ker�lsz az �lmod megval�s�t�s�hoz, mindezek mell�kes dolgok, amik nem igaz�n �rdekelnek. Te is tiszt�ban vagy vele, hogy hogyan �rtettem a k�rd�semet. Tudom j�l, hogy tudod! Eml�kszem, amikor azt mondtad, hogy mellettem te is �gy �rzed magad, mintha ember lenn�l. Ha bel�lem is robot lenne, akkor ez m�r nem lenne �gy. Az �n b�r�m is j�ghideg lenne, �s minden forr�s�g elt�vozna, �r�kre. V�laszolj. Csak most az egyszer az �letben v�laszolj! Tudta, hogy fogy az ideje, �s mindj�rt itt lesznek a cyborgok, de addig nem akarta kimondani a d�nt�s�t, am�g meg nem kapja a v�laszt. Addig nem akarta eld�nteni �s v�glegesen �t�lkezni az �lete f�l�tt, am�g meg nem v�laszolja neki a f�rfi ezt az egy k�rd�st. Tudta j�l hogy nincs sok �rtelme, hogy ennyire ragaszkodik hozz� �s b�rmi is legyen a v�lasz, jelent�s�ge sincsen, de m�gis tudni akarta. Az embereknek szok�suk, hogy ilyen apr�, igaz�b�l l�nyegtelen dolgok mellett tartsanak ki, �s addig ne nyugodjanak, am�g r� nem j�nnek az igazs�gra. Ez al�l � maga sem volt kiv�tel.

2010.02.27. 10:56 Zev Owen

Egy jelent�s�gteljes pillant�s keret�ben laz�n felvonja egyik sz�nfekete szem�ld�k�t, mely emberi k�nnyeds�ggel k�zvet�ti a flegma arc tulajdonos�nak mondand�j�t: Megvagyok. L�tod, nem? Mellkas�n �sszefont karjait egy megakad� mozdulattal kiszabad�tja egym�sb�l, hogy sz�tt�rhassa �ket �s egy egyszer� v�llr�nd�t�ssal elint�zze az els� k�rd�sre adott v�laszt. Nem tudna megfelel� szavakat tal�lni arra, hogyan �rzi mag�t, azonban ez a k�rd�s k�ny�rtelen�l megragadt a fej�ben, hogy azt�n �jabb �s �jabb gondolatokat sz�j�n tudat�nak m�ly�re. A m�sodpercek perg�se viszont r��breszti arra, hogy hi�ba �zlelgeti a k�v�ncsis�gban �g� szavakat, r�lelni m�r k�ptelen lenne a t�k�letes v�laszra. Hogy b�rja? Sehogy. �l�halott. Haldoklik. Ezt azonban nem akarja ny�ltan kimondani, hiszen ehhez az �llapothoz �vtizedek sz�ks�gesek, ha el�g er�s a v�zat hordoz� emberi l�lek. Most, saj�t diadal�nak k�sz�b�n jobbnak l�tja, ha sz� n�lk�l elsiklik azok felett a dolgok felett, amelyek a n�t megingathatn�k elhat�roz�s�ban. Avila utols�k�nt elhangz� mondatai viszont bel�fagyasztj�k sz�vver�seit. Hirtelenj�ben kiszolg�ltatottnak �rzi mag�t, aki a s�t�tben tapogat�zik. Nem j�n r� a l�ny szavainak �rtelm�re, hiszen a logika teljes eg�sz�ben hi�nyzik bel�l�k. Szakadozva er�ltet mag�ba egy m�ly l�legzetv�telt miel�tt vontatott hangon sz�l�sra nyitn� ajkait. - Hogyan �rn�l t�bbet? – ny�gi t�tlen, rekedt hangon, mely kiss� lekezel� lejt�sben cseng, mintha enn�l nagyobb h�lyes�get k�rdezni sem lehetett volna t�le. – Szerintem ez teljesen l�nyegtelen abb�l a szempontb�l, hogy robotk�nt fel�ldozn�d az �rz�seidet. �resen m�r aligha fog �rdekelni, hogy hogyan �rn�l nekem t�bbet. K�r�rvend�en elh�zza a sz�j�t, majd a sz�kre k�ny�k�lve megt�masztja a hal�nt�k�t, �k�lbe szor�tott kez�n. Ajkain m�g mindig halov�ny mosoly t�kr�z�dik, �gy olyan k�pet fest, mint aki m�lyen elgondolkodott valamin, amit hirtelen nagyon mulats�gosnak tal�l. - Ha pedig ember maradn�l... Akkor vagy visszavinn�nek a k�s�rleti laborokba dolgozni, vagy pedig rajtad folytatn�nak k�s�rleteket a t�rv�ny megszeg�se miatt. Tudod, mi, robotok r�foghatjuk a pillanatnyi �zemzavarra, de Te kisl�ny, sajnos nem. – lemond�an cs�v�lja a fej�t, arc�ra tettetett csal�dotts�got sz�nlel, mint akinek rettent� lelki f�jdalommal j�r a gondolat, hogy Avil�t szerekkel telenyomva, bez�rva l�ssa. – G�pk�nt t�bbet �rn�l nekem. Egy �jabb fok lenn�l a t�k�letes Vil�gom megval�s�t�s�hoz. Ha t�l�led... Tal�n m�r m�sokon is siker�lne, akik val�ban �lni akarnak. Akik v�ltozni akarnak. Ujjaival tintas�t�t, k�cos tincsei k�z� sz�nt, hogy t�volba r�ved�, elm�lyedt tekintet�t �jra lehuny�sra k�sztethesse. A szavak most �tgondol�s n�lk�l buktak ki bel�le. Mellkas�t fojtogatja minden sz�vdobban�s, mely tudatja vele, hogy hib�zott; a n� val�sz�n�leg nem ezt a v�laszt akarta hallani. Elgy�t�rten fels�hajt, majd szenvtelen�l az ablak fel� pillant, csak, hogy ne kelljen Avil�ra n�znie. Szemei v�szj�sl�an elsz�k�lnek, mikor a t�volb�l megl�tja kirajzol�dni a cyborgok t�megekkel rajz� hadicirk�l�it.

2010.02.26. 20:07 Avila Mecoi

K�veti a f�rfi tekintet�t �s � is kin�z az ablakon. Kicsit hosszabb ideig pihentette a tekintet�t a kinti t�jon, mint a robot. Durc�san biggyesztette az ajkait, hogy k�pesek voltak megzavarni �s ezzel elvenni t�le a lehet�s�get, hogy hosszabb t�von �tgondolhassa a dolgot. Lassan fordult vissza, pont amikor a f�rfi kiny�jtotta a karj�t, hogy kez�vel az arc�t �rinthesse. Szinte �szt�n�sen csukta be a szemeit. A hideg ujjak fel�bresztett�k benne az eml�keket. - A te lelked hogy b�rja odabent? - szinte n�m�n leheli maga el� a szavakat, de tudja, hogy annyira m�g pont hangos, hogy az Els� meghallhassa �s pontosan csakis neki sz�nta �ket. Nem is tagadhatn�, hogy a szavai nagyon is cs�b�tj�k �s siker�lt r�j�nni a gyenge pontj�ra, arra, hogy mit akar, hogy mi vehetn� r� arra, hogy igent mondjon a robotv�znak. - �gy t�nik, b�rmennyire is igyekszem, akkor is k�nnyed�n olvasol bennem. Egy halv�ny mosollyal az arc�n d�l h�tra a sz�k�ben. Tekintet�t v�gigfuttatja a f�rfi v�z�n, majd megkeresi a n� alakj�t is. A csod�latos alkot�st, a M�sodikat, akit mindenki annyira megcsod�l. Ha � is robott� v�lik, akkor bel�le is egy mesterm� lesz? � r� is irigyked� tekintettel fognak majd n�zni? Ekkor t�nt csak fel neki a testtart�sa, a f�lekre tapasztott kezek. Ennyire g�rcs�sen ki akarta volna z�rni a val�s�got? De att�l, hogy nem hallja, m�g nem fognak megv�ltozni a dolgok. Ezt mindketten tudt�k. V�g�l elgondolkodva kereste meg �jra a borosty�n szemp�rt. - M�r csak egyetlen egy k�rd�sem lenne, �s ut�na megmondom, hogy d�nt�ttem. Hogyan �rn�k t�bbet? Tudom j�l, hogy te csakis �t akarod, Khiar�t, a M�sodikat, vagy ak�r hogyan is akarod h�vni, ezzel tiszt�ban vagyok. De hogyan �rn�k neked t�bbet? Ember vagy robot k�nt? - Csak erre az egy k�rd�sre akart v�laszt kapni. Nem tudta � sem, mi �rtelme van, de fontos volt neki. Fontos volt, hogy tudja, miel�tt meghozn� a v�gleges d�nt�st. Nem is az�rt v�gyott a v�zra, hogy ne �regedjen, ne betegedhessen meg, hogy er�sebb legyen. Az egyetlen dolog, ami cs�b�totta, az az volt, hogy elmenek�lhet az �rzelmek el�l. Nem kellene t�bb� vel�k k�szk�dnie. M�sr�szt viszont megr�m�tette a gondolat, hogy ott l�thassa a halott test�t egy m�t�asztalon. Tudta, hogy a v�lasza nem att�l fog f�ggeni, hogy a f�rfi mit v�laszol. Azt csak az�rt k�rdezte, mert tudni akart. Soha �let�ben nem d�nt�tt valamir�l csak az�rt pont �gy, mert valaki m�s azt akarta. Mindig is a saj�t d�nt�seit hozta meg �s elhat�rozta, hogy ez ez�ttal sem lesz m�sk�ppen. F�leg nem, hogy milyen fontos dologr�l is volt sz�. Ez nem olyan volt, amit m�s d�nthetett volna el helyette. - Csak tudni szeretn�m, miel�tt felhangzana a sz�vem utols� dobban�sa...

2010.02.26. 14:12 Khiara Laken

Elr�ved saj�t sz�vdobban�sainak s�lya alatt. Csak tomp�n �rz�keli, hogy az ablakon t�li t�j m�r nem suhan, meg�llt, mintha eddig is az futott volna mellett�k. V�gigk�veti a neh�z, s�t�tsz�rke felh�k vonal�t, melyek a horizont perem�n beleolvadnak a m�lyfekete �g s�r�j�be. Nem l�tja a csillagokat, sem a Hold s�padt korongj�t.  A sisterg�s mintha fej�ben sz�lna, test�t fesz�ti a kaotikus nyugtalans�g, melyt�l eg�sz alakja ledermedve �ll egyhelyben. A szavaknak m�r nincs �rtelm�k a sz�m�ra, t�vol akarja �zni mag�t�l �ket, mint egy-egy �rt� szellemet. Mellkas�ban megreked a h�v�s leveg�, a robot n�lk�l m�r nem k�pes, �s nem is akar l�legezni. Ha tudna, sem akarn� most megfesz�teni mag�t, hagyja, hogy a zubog� �lettelens�g �tj�rja test�nek eg�sz�t. Mindig, mikor megk�rny�kezi a Hal�l, ismer�s vonzalom �s elb�dults�g lesz �rr� rajta, mintha szerelmes lenne a megfoghatatlan pusztul�sba.   Arc�t kiss� megd�nti, fej�t enyh�n megr�zva, jelezve hogy nem akar v�laszolni a n�nek. Tenyereivel befogja a f�leit, nem v�gyik r�, hogy hallja Avila v�lasz�t az Els�nek. A f�mes zakatol�s fej�be �s csukl�iba cs�szik, semmi m�st nem �rz�kel t�bb�, csak a finom kattog�sokat, v�r�nek pezsg�s�t, mintha egy �letnagys�g� �r�ba b�jt volna.

2010.02.26. 12:16 Zev Owen

Fogai �lesen koccannak �ssze, ahogy megfesz�ti �llkapcs�t �s �sszeszor�tja az ajkait. Karjai mereven cs�sznak a sz�k karf�ira, ujjai belemarkolnak annak fekete anyag�ba, mint akit hirtelen tombol� d�h �nt�tt el. Val�j�ban csak az �ress�g idegt�p� f�jdalm�val k�zd, amit a megv�laszolatlan k�rd�sek �s a robotn� t�vols�ga okozott. Legsz�vesebben lelk�nek m�ly�r�l �v�ltene, ha nem szabn�nak neki g�tat a logika t�m�r betonfalai. �gy �rzi, hi�ba rohan nekik minden egyes pillanatban, teste tehetetlen b�bk�nt csattan a hideg fel�leten, a f�jdalom pedig egyre n�, mintha ezer helyr�l r�ngatn�k. Lelke sz�tfesz�l, fej�n a nyom�s csak egyre nagyobb m�reteket �lt, karj�ban fekete v�re pulz�l sz�vdobban�saival egy�tt, mintha id�z�tett bomb�t rejtettek volna a v�z m�ly�re. A l�gj�r�b�l �rad� zene halk k�nnyeds�ggel k�szik gondolatainak m�ly�re, mintha minden egyes dallam k�r�rvend�en sz�rakozna az elveszetts�gen, amely h�l�k�nt sz�vi �t minden porcik�j�t. Szabads�g. Tork�ba t�dul egy panaszos s�haj, a g�pv�z, mint egy �lettelen t�rgy, el�re roskad �s tenyer�be fekteti jeges homlok�t, kez�vel teljesen elfedve arc�t a k�lvil�g el�l. Ujjainak v�ge fekete tincsei k�z� markol, mintha egy maszkot akarna lefesz�teni mag�r�l, amit eredeti von�saira hegesztettek fel. - A m�lton m�r nem lehet v�ltoztatni. – sz�lal meg tompa, torzul remeg� hangon, mintha a tork�ban l�v� besz�dszerkezet berezon�lt volna k�nnytelen f�jdalm�nak els�pr� erej�re. Sz�nj meg. – leheli egy hang tudat�nak m�ly�n, azonban k�ptelen beazonos�tani melyik�kt�l j�tt. Tal�n mert a logika �s a verg�d� emberi r�sz is minden �res sz�vver�se m�g�tt ugyanezt k�v�nja a m�siknak. Hirtelen t�l nagy lett a csend, a v�zban l�v� k�oszhoz k�pest. Az �ket k�r�l�lel� t�r most, v�szj�sl�, sz�vbemarkol�, mint a vihar el�tti n�mas�g. Elhallgatott a zene, m�r csak a bel�le maradt er�tlen sisterg�s k�zd a halotti s�kets�g ellen. Csak most eszm�l r�, hogy a l�gj�r� is egyhelyben, mozdulatlanul �ll, csak a motor zakatol alig hallhat�an, mintha belefagytak volna a pillanatba. Minden meg�llt, m�g saj�t hamis l�legzetv�tele is a tork�n akadt, ahogy r�eszm�lt, mit jelent mindez. Lassan emeli meg a fej�t, �lmos tekintet�ben t�relmetlen�l kutatnak �riszei, m�g r� nem akadnak a v�r�sen villog� kijelz�re, mely a Blokkol�s sz� felett l�ktet egyre gyorsabban, mintha a l�gj�r� hev�l� sz�vver�seit m�rn�. Er�ltetetten nyeli mag�ba a leveg�t, �rz�ketlenn� dermedt h�t�t a sz�k t�ml�j�nak fesz�tve. Egy mozdulattal fordul meg benne, hogy eg�sz test�vel Avila ir�ny�ba n�zhessen. Komoly, rezzen�stelen arc�nak m�ly�n valamif�le �nel�g�lt k�nnyeds�g bujk�l, ahogy felszikr�z� szemeivel a feh�rhaj� n�re tekint. - Azt hiszem lej�rt az id�d. M�r nincs sok v�laszt�sod. Hamarosan ide�rnek. – pillant ki egy m�sodperc erej�ig az ablakon, fej�vel a hamusz�rke sz�nben j�tsz� h�zak fel� biccentve, melyek a p�r�s k�dben derengenek valahol Norlana �s az ismeretlen k�z�tt, mintha az �gi v�ros el�fut�rai lenn�nek. G�pies mozdulattal d�l el�re, k�zelebb h�zva mag�t, majd alkarjait t�rdeire t�masztva n�z vissza Avila fak� feh�r szemeibe, mint aki csak arr�l akar megbizonyosodni, mennyire �letk�pes az a l�lek, mely a meg�resedett tekintet m�g�tt rejt�zik. - Egy v�z olyan, mint egy b�ra. V�dve vagy id�t�l, betegs�gt�l, f�jdalomt�l, addig ameddig csak elb�rja a lelked ezt a folytonos b�nults�got. Mikor m�r �rzed, hogy kisz�kik bel�led az �let nem v�delemnek �rzed, hanem b�rt�nnek. V�g�l m�r a g�ptestet sem fogod a saj�todnak �rezni. Kett�v�ltok, k�l�n s�kon �ltek. A v�z nem fog �rezni, nem lesz k�pes r�, de Te tal�n m�g igen. M�gis egyk�nt fogtok gondolkodni. – lezser f�lmosoly mutatkozik az arc�n, mikor el�re ny�jtja egyik kez�t, hagyva, hogy tenyere teljes eg�sz�ben �rintse az emberi arcot. – Elvesz�ted az �rint�seket. Megdermed a l�gz�sed. A tested viszont olyan fizikai er� birtok�ba ker�l, amit sok�ig kell majd szab�lyoznod, hogy meg�rtsd a m�k�d�s�t. De azt hiszem, ez neked csak el�ny�dre v�lna, hiszen am�gy is ki akarsz �lni magadb�l minden �rz�st. Kih�v�sokra v�gysz, nem igaz? Egy g�pies mozdulattal d�l vissza a sz�kbe, karj�t �sszefonja mellkasa el�tt, mik�zben szeme sark�b�l az ablakn�l vesztegl� M�sodikra pillant. Egyik t�rd�t felh�zza, majd v�rakozva visszatekint az �risz n�lk�li szemp�rra. �gy �rzi nincs �rtelme t�bbet mondania, hiszen ezt a l�ny �gysem tudn� meg�rteni addig, ameddig meg nem �rezte.

2010.02.25. 20:29 Avila Mecoi

Olyan furcs�nak hat a f�rfi saj�t sz�j�b�l hallani az egykori nev�t, mintha csak egy idegenr�l besz�lne. Mindazok ellen�re, hogy nem ismerte akkoriban, amikor m�g ezt a nevet haszn�lta, amikor m�g ember volt. Elgondolkodott a szavakon, pont �gy, mint ahogy azt az elm�lt percekben minden egyes alkalommal megtette, ha a robot mondott valamit neki. Nem akart megint olyan elhamarkodott lenni, mint amikor hagyta, hogy az �rz�sei szabad utat t�rjenek maguknak. Ez�ttal sokkal megfontoltabban akarta megk�zel�teni a dolgokat, b�rmi is legyen az. - Mi�rt nem akarja? - k�rdezi k�v�ncsian, kutat� pillant�s�val az Els� arc�t szeml�lve, mintha az b�rmit is el�rulhatna neki, b�r nagyon is j�l tudta, hogy ha a f�rfi meg akarja tartani mag�nak az �rz�seit �s gondolatait, akkor az �gy is lesz. De volt valami m�s, ami szint�n nem hagyta nyugodni. Tal�n ez�rt is szeml�lte ennyire, meg akarta figyelni. Pont �gy, mint ahogy azt a munk�j�ban tette a k�s�rleti alanyokkal. Megfigyelte �ket, a viselked�s�ket, hogy hogyan reag�lnak egyes helyzetben, meg akarta ismerni a szok�saikat, minden apr� reflexszer� mozdulatot, amir�l m�g csak nem is tudt�k, hogy mennyire hozz� tartozik a szem�lyis�g�kh�z. Im�dta megfigyelni maga k�r�l az embereket. Eml�kezett r�, hogy r�gen m�g irigyelte is �ket az�rt, hogy ilyen j�l tudnak b�nni az �rzelmeikkel. - Hmm, �rdekes. Sz�val val�ban l�tezik egy Zev �s egy Els�. �s k�l�n akaratotok van? De m�gis a v�z� a nagyobb hatalom. Sz�val Zev nem tud azt tenni, amit akar? Milyen �rz�s neki? Ott bent, elnyomva lenni? Hogy van ez az eg�sz? Rettent�en k�v�ncsi volt, �s a tud�s v�gya most a szemeiben is felcsillant. B�r f�lt t�le, hogy meg fogja tagadni t�le a robot a v�laszokat, m�gis rettent�en rem�lte, hogy nem hi�ba v�gyakozik. Tudni akart mindent a robot �s az egykori ember kapcsolat�r�l. Tudni akart mindent, amit csak tudni sz�ks�ges, miel�tt v�glegesen d�ntene. Lassan a M�sodik fel� ford�totta a tekintet�t. - De �n nem vagyok egy a szeretteid k�z�l. Ha �n is csak egy robot leszek, akkor nem kell, hogy megszakadjon a sz�ved. �s nincs is senki, aki megakarna akad�lyozni, vagy aki ak�r egyetlen k�nnyet is ejtene �rtem. Ne pr�b�lj meg magaddal �s a csal�doddal �sszehasonl�tani. �n m�s vagyok. - Csendes nyugodt hangon sz�lalt meg, most m�r nem volt benne az a sz�nd�k, hogy provok�lja. M�r nem akart ellens�ges lenni, csup�n inform�ci�kat akart gy�jteni, hogy azt�n annak megfelel�en d�nthessen. - N�lad is �gy van, mint az Els�n�l? Te hogy �led meg? Neked milyen �rz�s? V�g�l lassan h�trad�lt a sz�kben �s visszafordult a f�rfihez. - Abban nem nagyon k�telkedtem, hogy te megteszed, ha k�rlek. De meddig tart az aj�nlat? Ha b�rmikor �gy d�nt�m, hogy akarom, akkor meg is teszed, vagy csak akkor ha most mondok igent?

2010.02.25. 18:33 Khiara Laken

Pillant�sa ell�gyul, mikor nem v�rt hirtelens�ggel tal�lja szembe mag�t a m�skor kaj�n, becsm�r� tekintet h�v�s�vel. K�sk�nt has�t �r�kk� mozgol�d� l�ny�be a megf�radt tudat: lemond�s. Felad�s.  Nem ezt a megt�rts�get akarja l�tni benne. Mintha az�rt h�zn� egyre m�lyebbre �s m�lyebbre az alkot�s ir�nti, mag�nyos szenved�lye, mert m�r lemondott r�la. Mintha mag�ba roskadt volna, �s m�r csak arra k�pes, hogy m�s gyenges�g�b�l t�pl�lkozzon. Hogy tal�ljon egy n�la elesettebb, sebzettebb szellemet, melyb�l kiszipolyozhatja az �let utols� cseppjeit is.  A bilincsel� szor�t�s alatt pulzusa forr�n verg�dik, a nyom�s csak m�g ink�bb f�l�be t�m�r�ti szerkezet�nek pump�l�s�t. Szomor� szemei f�tyoloss�gba t�dulnak, hossz� pillanatokig csak mered, �s latolgatja a szavakat mag�ban. K�ptelen mit v�laszolnia a nyers k�rd�sekre, nem akarja megt�rni a be�llt csenden �tsz�r�d� dal �rint�seit. Ez is egy olyan dolog, amely annyira m�s, egy k�l�nlegess�g, az �let �rt�ke;  mintha csak most j�nne r�, hogy im�dja a zen�t. Te t�nyleg csak magad ut�n r�ntott�l, hogy ne l�gy egyed�l. Nem  engem akart�l menteni…  Dacosan �llja a mozdulatlans�got, csak ajkai ny�lnak el, de megsz�lalni nem tud. Megfesz�ti a kez�t, hogy ujjainak hegye m�g �rhesse az Els� arc�t; �rzi, hogy kettej�k szavai messzire tasz�tj�k �t. B�ntja Avila, a mondatait�l f�jdalommal kevert mag�ny zubog v�gig test�n. Csak a javukat akarta. - Azt hittem tudod, mi az �lmom. – suttogja v�g�l lassan, szinte az �rthetetlen semmib�l el�csalva szavait. �riszeinek f�nye a most robot l�b�ra zuhan, nem n�z vissza a von�saira. - Hogy tudod, mi�rt vagyok veled.  B�ntudatosan d�l vissza egyenes testtart�sba, nem okoz neki �r�met a f�l�ny, amit a robot teste felett dikt�lhat. Egyenl� fele akar lenni, nem egy k�nz� vallat�, aki kik�nyszer�ti �ldozat�b�l az igazs�got. - A Te �lmod az �n �lmom. �r�ltem, mikor R�d tal�ltam. Kett�nknek siker�lhetne. – ellazult vonalai komolys�got t�kr�znek, csak szemeiben csillan fel egy �tszellem�lt frissess�g. - Szabadok lehetn�nk.  Felmagasodik, majd pillant�s�val megkeresi a f�ls�t�tbe olvad� n� alakj�t. Val�j�ban kettej�knek sz�nja a szavakat, de Avila most jobban felsebezte a sz�v�t, mint b�rki m�s. - Mindenki, akit szerettem �s szeretek, m�r nem t�bb, mint egy egyszer� g�p.  – z�gja borzongat� melegs�ggel, mely elfed� hamiss�got sejtet. – Azok, akiket testv�rnek h�vtam… t�bb� m�r nem a testem �s a v�rem. A szemeik m�r nem csillognak �gy, mint r�gen. Az arcuk merev, a test�k torz, a lelk�k bolyong� szellem. F�lg�pek. Robotok.  M�g besz�l, a l�gj�r� fal�hoz s�t�l, kitekintve egy apr�bb ablak �veg�n. S�t�ten z�g el a t�j, csak saj�t arcm�s�t l�tja visszat�kr�z�dni. Kezeit �sszef�zi maga m�g�tt, ujjait g�rcs�sen egym�sba �p�tve. - M�r csak az eml�kek �s az �rz�sek maradtak. Tal�n �k is szabads�gr�l �br�ndoznak. - t�preng fennhangon, elhal�an merengve. – Felismern�nek? Vajon eml�kezn�nek r�m, ha l�thatn�m �ket? B�szk�k lenn�nek?  Torka megroppan, f�j visszatartania gyenge k�nnyeit. Err�l m�g nem besz�lt senkinek. Hogyan ne harcoljon, mikor vannak, akik m�g v�rnak r�?  Hogyan k�ne Avila szemeibe n�znie, ha �nk�nt veti mag�t bele ebbe?  Egy v�gtelen s�hajban mer�ti ki gondolatait, m�g az �lettel teli testv�reit id�zi maga el�, ahogyan fak�n eml�kszik r�juk. Lehet, v�g�l t�nyleg mindenki �lettelen b�b lesz - de ha ez a Vil�g, � nem l�tja �rtelm�t a l�tez�snek. Sz�trombolj�k a kapcsolatokat, ember marcangolja, gy�l�li �s gyilkolja a m�sik embert. - Megk�sz�nheted, mert nem sz�lok bele. A saj�t �leted. Mindenki d�nts�n maga, igaz? – hangja hidegen has�t, de m�r nem fordul vissza. Szemeit �sszeszor�totta, m�lyeket l�legzik, lelke f�rdik a tombol� d�hben. A meilisieknek nem volt lehet�s�g�k d�nteni. Es�ly�k sincs az �letre.

2010.02.24. 21:25 Zev Owen

�veges, semmibe mered� tekintettel figyeli a fiatal, g�pi arc �res t�k�rk�p�t. Sz�ve az�ta is f�leiben zakatol, s�pol, mint a t�lforrt tea a f�mkann�ban. Test�n k�sza h�hull�mok csapnak �t, homlok�ra forr�, tompa nyom�s telepszik, melyt�l olyan k�pet fest sz�kbe roskadt testtart�s�val, mint egy megt�rt, hal�los beteg, aki m�r belef�radt a r�er�ltetett �let folytonos huzavon�j�ba. Pontosan olyan, mint volt. Semmisem v�ltozott. Ugyan az az er�lyes �llkapocs, a hossz�k�s, dacos arc, az �les �ll, a t�k�letesre form�zott ajkak, a keskeny v�g�s� szemek �s az a ragadoz�szer�, sejtelmes tekintet, mintha minden pillanatban az �let �ldozatait keresn�, hogy b�bot faraghasson bel�l�k. A gyeng�ket, akik f�lnek az elm�l�st�l. A megt�rteket, akiket �tvert az �let. Az �nbizalmat vesztetteket, akik b�rmikor szem�tre dobn�k a saj�t test�ket, csakhogy m�sok lehessenek. N�ha elt�preng azon, mi�rt ragaszkodott ehhez a kamaszos testhez. Mi�rt nem alak�tja m�r �t a v�zat, hogy v�gre feln�tt f�rfik�nt n�zhessen ki, ahogyan az rendj�n val� lenne. De mindez lehetetlen, mert azt jelenten�, hogy m�g mindig ember, m�g mindig v�gyakozik az elm�l�s, a v�ltoz�sok ut�n. K�ptelen elhinni, hogy valaki �ppen ezt tart�ztatn� fel, ami �vmilli�k �ta az ember g�njeibe van k�dolva, melyet minden egyes �let k�l�n-k�l�n a v�r�ben hordoz. Mi�rt l�zadn�nak ellene? � b�rmit megadna a sebesen perg� id��rt, azonban k�r�l�tte minden olyan, mintha megfagyott volna egyetlen k�sza pillanatban. M�r nem sz�m�t semmi, hiszen b�rmit megtehet. Csup�n felejteni akar a tudatlan s�t�tben. Gondolatban elnyitja egym�st�l merev ajkait, de nem j�n ki hang a tork�n, csak � hallja egyed�l, amit val�j�ban mondani akar. Tal�n az lenne a legk�nnyebb, ha feladn�m. Nem akarom tov�bb �rz�kelni ezt a szenved�st magam k�r�l. Elt�nn�k. Elt�nhetn�nk. Azonban a mellkas�b�l felsejl�, megborzongat� hang rideg �s k�z�ny�s, mint egy beid�z�tett g�pezet, akibe be�p�tett�k, hogyha utas�tj�k, felt�tel n�lk�l v�laszoljon. - Bennem m�r nincs helye rem�nytelen �lmoknak. Ha lehets�ges lenne megval�s�tani �ket, akkor m�r r�gen megtettem volna. Nem vagyok olyan, mint a t�bbi ember. Csak az�rt t�n�k k�l�nlegesnek, mert �n vagyok a legels� g�p, aki majd �vek m�lva el fog vegy�lni a t�bbi l�lektelen test k�z�tt. – tomp�n f�nyl� �riszei elmozdulnak, v�gigk�vetik a robotn� t�k�rk�p�nek eg�sz�t, t�zetesen szeml�lik a f�l� d�l� testtart�st, �s a v�kony ujjakat, melyek fogva tartj�k. Csak pillanatokkal k�s�bb �llapodik meg a komoly, g�pies arcon, melynek m�ly�n ott l�ngol valami nyers �s zord emberi von�s, mely a v�g k�sz�b�n is a rem�nytelen k�zdelemre szomjazik. - Neked mi az �lmod? Mit v�rsz t�lem? Mi�rt harcolsz, mikor k�pes vagy �rtem feladni az otthonodat? Az �l�k�n k�ne �llnod, hogy a hal�lba vezethesd �ket. Mi�rt vagy velem? Mihez akarsz most kezdeni Khiara? Mihez kezden�l, ha megkapn�l? Egy hirtelen mozdulattal ragadja meg a n� csukl�j�t, hogy lefesz�thesse a j�ghideg kezet mag�r�l. Fej�t hevesen ford�tja oldalra, egy kicsit megemelve tekintet�t, hogy feln�zhessen a karf�n �l� n�re, kinek teste szinte sakkban tartja saj�tj�t. Tiszt�n hallja Avila szavait valahonnan maga mell�l, m�gis hagyja, hogy k�nyszeresen f�ggj�n a megv�laszolatlan k�rd�s a leveg�ben. � nem k�pes ennyire kett�v�lasztani mag�t, mint amennyire azt a n� teszi. K�ptelen lenne megmondani melyik fele v�gyik jobban egy �j g�pv�z megalkot�s�ra. Zev a g�p r�sze. Az Els� az ember r�sze, ahol �rdek keveredik az eleven szenved�llyel. �n csak alkotni akarok, de nem ilyen �ron. – sziszegve zeng fel a mondat a fej�ben, mely egyre ink�bb megzavarja tudat�t. Sz�d�l, mik�zben k�ptelen elkapni a gondolatot, mely a kitekert, logikus szavakat hozhatn�. - Zev megtenn�, de nem akarja. – egyszer�s�ti le a v�laszt, mely m�g t�red�k�t sem jelenti a val�s eszmefuttat�snak. – Ha megk�rsz r�, �n megteszem. – ism�tli el �rdes hangj�n, mik�zben egy m�sodpercre sem veszi le pillant�s�t a v�r�s haj� robotn� arc�r�l.

2010.02.24. 21:03 Avila Mecoi

Ajkai sz�les, magabiztos vigyorra h�z�dnak, amikor meghallja a halk, m�gis magabiztos szavakat. Le sem tagadhatn�, hogy tetszik neki a v�lasz �s meg van el�gedve. Els� pillanatban nem is foglakozik semmi m�ssal, csak ezzel az egy sz�val, ami abban a pillanatban a  gy�zelmet jelentette sz�m�ra. El�nt�tte a diadalom �rz�se, mintha �ppen most nyert volna meg egy hosszas csat�t. De amikor m�s gondolatok is bek�sztak a fej�be, durc�san biggyesztette a sz�j�t ak�r egy kisgyerek, de a mosolya sem t�nt el teljesen, �gy egy�tt egy el�g furcsa kombin�ci� volt. - Valami�rt gondoltam, hogy nem tudsz ellen�llni egy ekkora cs�b�t�snak. De a k�rd�semre m�g mindig nem felelt�l. Melyik�t�k lenne hajland� megtenni? Engem az �rdekel, hogy Zev megtenn�-e? Vagy az Els� nagy v�gya, hogy az �n lelkem is egy robot f�mes v�z�ba szoruljon? Melyik�t�k az, aki k�szs�gesen eleget tenne eme k�r�semnek? - L�tszott rajta, hogy nem hajland� olyan k�nnyen lemondani err�l a v�laszr�l, �s addig nem fog nyugodni, am�g meg nem kapra. Nem az el�bb elhangzott beleegyez�s volt az, ami annyira fontos volt sz�m�ra, hanem ez a tudat. A v�lasz erre az egy k�rd�sre. Hirtelen kapta a fej�t a n� ir�ny�ba �s olyan m�rges tekintettel n�zett r�, hogy szinte m�r szikr�kat sz�rt. Feld�h�tette, hogy mindenk�ppen bele kellett avatkoznia �s m�g ellene is volt az eg�szben. - Csak nem f�lt�keny vagy, M�sodik? Zavarna, ha lenne m�g valaki, akit olyan gondoss�ggal megalkotna, mint t�ged? Nem �rezn�d m�r magad olyan k�l�nlegesnek? - Val�sz�n�leg �lvezte, hogy provok�lhatja a n�t, m�g akkor is, ha tiszt�ban van vele, hogy most m�r nem tarthat sok�ig, �s v�glegesen elfogy a t�relme a m�siknak, akkor pedig minden bizonnyal � h�zn� a r�videbbet, de ez olyas valami volt, ami nem igaz�n tudta izgatni. Nem votl semmi, ami miatt agg�dnia kellett volna, nem l�tott semmi okot r�, hogy b�rmibe is g�rcs�sen kapaszkodjon vagy ragaszkodjon b�rmihez is ebben az �letben. Ha itt �s most v�ge lesz, akkor ennek �gy kellett j�nnie, �s elfogadja a dolgok alakul�s�t, de nem fog csak az�rt megfutamodni, mert esetleg vesz�lyes lehet. Ez m�g sosem vallott r�, �s nem is fogja pont most elkezdeni. - Nagyszer�, hogy ennyire tudsz agg�dni, de megk�sz�nn�m, ha nem sz�ln�l bele a dolgaimba. Ez csakis �s egyed�l az �n d�nt�sem, hogy robot akarok-e lenni vagy sem, �s az Els� bele egyezett, teh�t a d�nt�s az �n kezemben van. Vagy esetleg lemaradtam valamir�l �s ezent�l te hozod helyettem a d�nt�seket? K�sz�n�m a nemeslelk�s�gedet, de egyenl�re m�g olyan elmei �llapotban vagyok, hogy egyed�l is boldogulok �s saj�t magam is el tudom d�nteni, hogy mit akarok. �n is k�pes vagyok r�, hogy m�rlegeljem a dolgokat �s v�g�l �gy d�ntsek, ami a legjobb nekem. Ha meg m�gis csak seg�ts�gre lenne sz�ks�gem - amiben k�tkedem -, akkor �g�rem, te leszel az els�, akihez fordulok. Most viszont, �r�ln�k, ha kimaradn�l bel�le. Ezekkel a szavakkal elfordult a n�t�l �s �jra a f�rfire szegezte a tekintet�t jelezve, hogy m�g mindig v�r a feltett k�rd�sek v�laszaira �s nem is �ll sz�nd�k�ban t�g�tani e mell�l.

2010.02.23. 21:54 Khiara Laken

Elb�dultan fogadja a b�rsonyos szavakat �s �rint�seket, alakja kiszolg�ltatva lazul tov�bb, mik�zben mag�ban visszafele kezd sz�molni. Er�t gy�jt, hogy mikor hangja felcsend�l, ne remegjen f�lre, mikor megmozdul, ne inogjon meg a l�thatatlan s�ly alatt. M�g n�h�ny m�sodpercig hagyja, hogy felhev�lt l�legzete keveredjen a robot�val, majd fej�t tov�bb d�nti, mintha egy sz�nd�kosan hagyott �r m�sik oldal�n akarn� m�ly�teni a nem l�tez� cs�kot. - Hogy mi? – arca lusta, tettetett �rthetetlens�gbe szalad, ahogyan visszak�rdez a f�rfi utols� szav�ra. – Ne haragudj, nem �rtettem tiszt�n.  Az ablakra n�z, hal�nt�k�t a hideg homloknak pr�selve, mintha azt akarn� jelezni, hogy suttogja el a f�l�be a titkot. V�rni m�r nem v�rja meg, hirtelen magasodik fel, karjait felengedve a ragaszkod� szor�t�sb�l. Szinte sz�nt sz�nd�kkal n�zett farkasszemet a torz t�k�rk�ppel, �szt�nz�nek sz�nva saj�t maga r�sz�re; hi�ba, hogy ajk�nak �ve felfel� g�rb�l, tekintet�ben nyoma sincs a mosolyg�snak �s a der�nek. J�ghideg �s borotva�les, mint a frissen kov�csolt, sz�vbe sz�nt kard, mint a fegyverek vibr�l� cs�vei, melyek rend�letlen�l k�zvet�tik a hal�lt. - Egyel�re el�gedj meg annyival, hogy pr�b�lom.  – most Avil�ra n�z, de szavait tov�bbra is a robotnak int�zi. �rzi, hogy a n� egyre ink�bb fel�leszti benne a gyilkos harci v�gyat, a puszta k�zdelem �ze ir�nti szenved�lyt. D�h�t m�ly�tik a l�ny mondatai, a gondolkod�sa, ami�rt egyre csak fesz�ti a h�rt a robotv�z k�r�l. - De ehhez nekem is egy ilyen valakire lenne sz�ks�gem.  Egy szaggatott s�hajban engedi ki �jra fellobbant energi�j�t, mik�zben ism�t a karf�ra helyezve tests�ly�t �l r�. Egyik csizm�j�t az Els� combjai k�z� f�rja, t�relmetlen�l megd�ntve a fels�test�t fel�je. - Csak mert Te is eltal�ltad… N�zz a szemedbe, �s ism�teld meg, mi egy g�p.  – sziszegi ki�lezetten, titkolni sem akarva, hogy mennyire tetszettek neki a f�rfi szavai. Alkarj�val rezd�letlen�l t�maszkodik meg a t�rd�n, hogy odany�lva a tenyer�be foglalja a massz�v �llkapcsot. N�h�ny m�sodpercig m�g tartja a szemkontaktust, majd ellentmond�st nem t�r�en ford�tja a kortalan von�sokat az �vegablak ir�ny�ba. – Nem �rtettem tiszt�n, egyes. Ism�teld meg, hogy megtenn�d.  K�vetel�en fesz�lnek meg ujjai az �ll �v�n. Maga is az ablakra pillant, szemeivel k�rberajzolva h�rm�juk hom�lyos k�pm�s�t. Tekintet�ben h�v�s m�reg kavarog, ajkai makacsul ellen�llnak az indulatos remeg�snek. - Semmi sz�ks�ged r�, hogy egy �j b�rt�nt faragj. Avil�nak sincs r� semmi sz�ks�ge. – fesz�ti meg szavait halk hangon, mely beleveszik a melankolikus zenesz�m lass� dallam�ba. - Legy�nk konkr�tak. Ez f�j nekem. �s neked is f�jni fog. Nem foglak emiatt �jra �s �jra elveszteni.  Nem fogom feladni az �lmaimat, sem a k�zdelmemet.  A pillanat hev�ben �jra megf�radt, �gy �rzi, sosem k�pes eleget tennie. M�r nem tudja, mi a robot �s mi az ember. �v�lteni tudna, az arcukba ord�tani, hogy nem akarja ezt hallgatni tov�bb; nem akar �jabb robotokat. Szabads�gra v�gyik, szabadon akar �lvezni, egyre szomjasabban �s t�relmetlenebb�l.

2010.02.23. 19:03 Zev Owen

Fej�t �sszeomlottan d�nti h�tra a robotn� v�ll�nak, r�snyire nyitott szemeiben halv�nyan t�kr�z�dik az eleven csillog�s, ahogy oldalra, a forr�n l�legz� arc fel� ford�tja a fej�t, hogy saj�t l�legzetv�teleit a l�ny�hoz igaz�tsa. V�ratlan, sz�raz szomj�s�g fut v�gig test�n, mintha eleven�be tal�lt volna a g�pi v�z �ress�g�nek tudata. Ajkai moh�n keresik a n��t, mint aki annak biztos tudat�ban van, hogy az �rint�sben megtal�lja majd az �letet jelent� v�z r�g nem �zlelt gy�ny�r�t. Merev ujjai akadoz� mozg�ssal ny�lnak fel a k�nnyed �v� arc�rt, hogy l�gyan v�gigfuthassanak Khiara �llkapcs�nak vonal�n. A gyeng�dnek indul� mozdulat meghazudtolja �nmag�t; dr�tok sz�tte izmai akaratosan megfesz�lnek megemelt karj�ban, hogy a h�v�s tekintetet ellentmond�st nem t�r�en maga fel� ir�ny�thassa. - Eltal�ltad Khin. A k�zelemben k�ne lenned minden pillanatban. De megbocs�jtok, mert r�j�tt�l, hogy nagyobb sz�ks�gem van r�d, mint sz�z haland�nak. �k nem �rdemeln�nek meg T�ged. – sz�ve �temes dobban�sokkal zengeti meg mellkas�t, mintha minden egyes l�ktet�s feljebb h�zn� a halotti m�lys�gb�l, melyhez hozz� van l�ncolva. Ajkai lassan elny�lnak egym�st�l, mikor fel�letes t�vols�gtart�ssal a n� sz�j�t �rintik. Mellkasa egy�tt mozog a l�ny l�gz�s�vel, hogy f�mt�deje befogadhassa, �s mag��v� tehesse a hamis leveg�v�teleket. V�n�it kit�lti a makacs �nz�s�g, mintha k�l�n �letet �lve �ramlana szurokszer� v�r�ben. Nem akarja szab�lyozni, nem igyekszik azon, hogy sz�p szavakba �ntse a zord val�s�got, mely most �leter�s v�gy k�p�ben fesz�ti meg test�t, mint aki egy hal�lt hoz� ugr�shoz vesz lend�letet. Hamis�tatlan, tiszta logika sz�vi �t a szavait, melyben nincs helye a hazugs�gnak, csak a v�gletekig lecsupasz�tott t�nynek, a maguk s�t�t val�j�ban; �s most, ahogy tekintet�vel l�legzetvisszafojtva b�v�li a p�r centire l�v� arcot, r� kell j�nnie, hogy ha akarna, sem lenne k�pes �rz�seket sz�nlelni a M�sodiknak. - Nekem nem a M�sodik kell. – l�legzi hangosan, mintha els� leveg�v�tel�t sz�vn� mag�ba egy emberi s�hajt�sban, mely k�pes kit�lteni elhalt t�dej�nek minden egyes pontj�t. – Akire nekem sz�ks�gem lenne, annak emberi neve van, gyerekes lelkesed�ssel d�delgetett �lmai �s szenved�lyes akaratereje. Egy g�pet ak�rmikor f�lre lehet s�p�rni... hiszen mi egy g�p? Egy halom lelketlen alkatr�sz emberi csomagol�sban. Egy egyszer� g�pet b�ntudat n�lk�l a polcra tenn�k. Mert egy egyszer� robot nem �lvezn� az �rint�seket, a gyeng�d szavakat. Te ilyen vagy Laken? Nem tudod �lvezni? Csak suttog, komoly pillant�sa beleveszik a n� von�saiba, azonban Avila szavai eleven�be v�jnak, mikor k�rd�se �thas�tja a sz�vdobban�sokkal keresztezett, forr� leveg�t. L�gz�se hirtelen gyorsul fel, sz�v�nek heves l�ktet�s�t kopony�j�nak h�tulj�ban �rzi verg�dni, mintha a benne k�zd� ember megh�tr�lt volna a k�s�rt�sbe ejt� szavak el�l. A logika pattan�sig fesz�ti test�t, melyt�l merev mozdulatlans�gba dermed, mint egy sakkban tartott fogoly, akit arra k�nyszer�tenek, hogy gyilkoljon, ha � maga �letben akar maradni. Az Els� most �ppen �gy hajtja tudat�t az alkot�s �lvezete fel�, hogy egy �jabb lelket foszthasson meg h�s-v�r, �rz�kekkel b�v�lt test�t�l. - Megtenn�m. – leheli elmereng� hangon, olyan halkan, hogy a morajl� zene sisterg� zaj�b�l csup�n tompa l�legzetv�telk�nt t�nik ki.

2010.02.23. 16:32 Avila Mecoi

Hossz� percekig nem sz�l semmit, csak �ll ott, mozdulatlanul, mintha meg�llt volna az id�, �s az im�nt kiejtett szavakon gondolkozik. Tudja, mit jelentenek �s tudja mit akar mondani, m�gis �jra �s �jra �tgondolja. Csak h�zni akarja az id�t? Nem, nincs r� oka, hogy b�rmi�rt is megtegye. Egyszer�en csak j�l esik neki ez a csend, ami most k�r�l�leli. M�g ha ez nem is a legalkalmasabb pillanat, ki akarja �lveznie. Olyan ez, mint amilyet m�r r�g nem tapasztalt. Nem tudja, hogy van vele a m�sik k�t alak, de sz�m�ra ez most nem egy k�nos vagy nyomaszt� csend. Ez csak csend. Csak �gy sim�n �s egyszer�en. Csend. Mindenf�le �rzelem n�lk�l. M�g egy �ntudatlan mosoly is elsz�lesedik az ajkain, ami most olyan nyugodtt� �s bar�ts�goss� var�zsolja az arc�t, mint amilyennek m�r nagyon r�g senki nem l�thatta. De egyszer mindennek v�ge �r, �gy ennek is, �s a von�sai hat�rozott lass�s�ggal visszahideg�lnek �s megkem�nyednek. - �s mond csak, ez az "�n" melyik�t�kt�l sz�rmazik? Zevt�l vagy az Els�t�l? �s a m�sik megtenn�? A m�sik k�rdez�s n�lk�l is a hatalma al� vonn�, �s bel�lem is robotot csin�lna? - Halk �s nyugodt hangja pontosan �gy csengett, mintha csak a legh�tk�znapibb t�m�kr�l csevegne. Semmilyen �rzelmet nem �rult el, ahogy a tekintete, arca �s testtart�sa sem. Nem akart olyan lenni, mint egy nyitott k�nyv, hogy b�rki olvashasson bel�le. Hogy a f�rfi olvashasson bel�le. Halv�nyan eml�kezett, hogy pontosan ezzel a jelz�vel illette kor�bban, hogy olyan mint egy nyitott k�nyv. De nem akarta, hogy ekkora hatalma lehessen felette, hogy semmi titka ne lehessen. Nem akart ilyen m�don kiszolg�ltatott lenni senkinek sem. Saj�t maga akart d�nteni az �let�r�l. Arr�l, hogy mit, mikor, hogyan �s mi�rt. Minderr�l csak is � maga akart d�nteni, azt akarta, hogy a saj�t kez�be lehessen ez a hatalom, �s ne valaki m�snak, aki �gy tartan� a kez�ben a sors�t, mint egy p�r�z m�sik v�g�t. Mag�ba itt a szavakat, ak�rcsak egy szivacs, hogy ut�na tanulm�nyozhassa �ket. Mindez azt jelenten�, hogy ha Norlan�ban marad, akkor � is csak a b�bja lesz? Hogy csak egy lesz a figur�k k�z�l, akik felett olyas valaki uralkodik, aki egy isten szerep�be k�pzeli mag�t. De mi�rt is lenne ez olyan rossz? Mi�rt akarja ennyire g�rcs�sen megtartani saj�t maga az uralmat az �lete felett? Ha egyszer �gysem m�k�dik, b�rmit is tesz, akkor mi�rt nem hagyhatn�, hogy valaki m�s hozza meg helyette a d�nt�seket, � maga pedig csak azt tegye, amit parancsolnak neki. Nem, ezzel a gondolattal sem volt megel�gedve. R�j�tt, hogy nem akarja, hogy dirig�ljanak neki, hogy minden egyes d�nt�s�t valaki m�s hozza meg helyette, de szerette volna, ha van valaki, aki seg�t ebben �s t�mogatja. Valaki, aki nem megmondja neki, hogy mit csin�ljon, csak megmondja neki, mit csin�lhatna. Kavarogtak a fej�ben a gondolatok, a sz�lak �sszekusz�l�dva �s m�r � maga sem tudta, hogy mi hova tartozik. Vetett egy utols� pillant�st a kinti t�jra, ami m�g mindig nem �rult el t�l sokat mag�r�l, majd megfordult �s odas�t�lt az �l�sekhez, ahol azt�n helyet foglalt. Egyik l�b�t �tvetette a m�sikon, a kezeit pedig a karf�n nyugtatta. - �s nem legal�bb ugyan olyan neh�z valakib�l robotot csin�lni, mint visszaadni neki a szeme sz�n�t? Vagy ennek a k�v�ns�gnak nem tudn�l ellen�llni? Nagy lenne a cs�b�t�s, hogy megint alkothass? Mit tenn�l, ha megk�rn�lek r�, hogy csin�lj bel�lem is robotot?

2010.02.21. 18:23 Khiara Laken

Karjai meglazulnak mellkas�n, lelke mag�nyosan szusszan fel a szavakra. A nyers kaotik�t�l feje megsajdul, egyre �rtelmetlenebb �s sz�nesebb alakokat fest szemei el�. Mintha �bren �lmodna egy r�m�lmot, torka �sszeszorul eml�kk�peit�l - egy hom�lyos �rny mozgol�dik f�l�tte, szerveket �p�t bel�, sz�veteket fesz�t fel�lre. Szinte f�j neki az �ress�g, ami akkor t�tongott a M�sodik test�ben. M�g nem �rzi �jra ezt; csak tudja, hogy hamarosan erre a sorsa jut, hogy olyan szavak fognak �mleni bel�le, mint most az Els�b�l.  Lassan �ll fel, egy m�sodpercre elkapva a fiatal arcok t�k�rk�p�t az �vegen. Az �rz�ketlen tekintetek k�sk�nt sz�rnak bel�, f�j, hogy �gy kell viszont l�tnia saj�t magukat. Elt�nnek, miel�tt m�g r�j�hetne a l�tez�s val�di �rtelm�re.  M�g v�letlen�l sem n�z �jra az ablakra, fej�t oldalra d�ntve tekint lefel�. Finoman sim�t v�gig a vezet��l�s t�ml�j�n, ahogyan m�g� s�t�l. Er�t vesz mag�n, hogy lehajolhasson, mintha f�msz�ve minden m�rezd�l�s�vel tasz�tani akarn� m�s test k�zels�g�t. Meg k�ne �lnie �t.  Karjait g�rcs�sen fesz�ti be, majd ellaz�tva hagyja �ket egym�sba fon�dni az Els� kulcscsontjai k�r�l. B�bor tincsei a f�rfi mellkas�n omlanak sz�t, mikor arc�t a nyak�ba f�rja. Ott megragadt a meleg, �gy �rzi, b�r�t egy felcsap� h�hull�m �rte. - Bocs�ss meg. – ny�gi alig hallhat� l�legzettel. - Itt kellene legyek, melletted.  Homlok�t visszaszor�tott h�vvel d�nti az �les metsz�s� arcnak. Szemeit lehunyta, m�r a zen�t sem �rz�keli, csak a forr� leveg�t, amit s�hajai kavarnak fel a robot f�l�n�l. - M�v�sznek lenni mag�nyos, nem? – s�gja elb�dult �rz�kenys�ggel, mintha l�tom�sok gy�t�rn�k. – Azt hiszed, csak Te tudod, milyen az alkot�s hatalma? Im�dtam tervezni �s rajzolni. Gyerekes firk�k voltak… de Istennek  �reztem magam.  Mellkasa megremeg egy l�thatatlan er� s�lya alatt. Ajkai megfesz�lnek, mik�zben egyre m�lyebbre �s m�lyebbre mer�l a m�sik k�zels�g�ben. Mindig �rezte mag�n, hogy m�s, mint a t�bbi; m�r embergyerekk�nt is �rz�seket �s eml�kk�peket lopott, olyanokat k�pzelgett, amik tal�n nem is l�teztek. Most, hogy teljesen �tadta mag�t m�snak, szinte egyk�nt tud vele l�legezni. L�tja az �rnyakkal szabdalt szoba fogs�g�ban, a z�rzavaros, h�v�s von�s� festm�nyei el�tt, az egyetlen �rzelmet t�kr�z� b�bjai �lel�s�ben. El�gedetts�g �nti el, mert elk�sz�lt az �j darab. T�k�letesre faragta az arc�t, amely meg sem rezzen, ahogyan gyeng�den v�gigsim�t rajta. �gy �rzi, az alkot�s p�r pillanatra k�rp�tolta minden�rt. Elkapja a v�gy, amint az �res szemek m�ly�re pillant. Borzaszt�an k�v�nja, t�bbet akar, a legt�bbet. Zubog benne a k�r�r�m, mely egy mag�nyos megvonagl�sban ernyed el. Egyre k�zelebb �s k�zelebb hajol a l�lektelen fadarabhoz - mag�ra tal�lt benne. Ajkai h�v�sen �rintik a b�b�t, mintha �letet akarna lehelni bel�. Szenvtelen�l hagyj�k a cs�kot, amelyben sok�vnyi mag�ny �s kiadhatatlan szenved�ly mer�l el. Az �jszakai s�t�t, a sz�vdobog�st�l hangos csend, az egyed�ll�t t�k�letesen elhat�rolja �ket a kinti tombol�st�l; csak ketten vannak, egym�s�i, az �v�,  �s ez a tudat �r�kk� �ltetni fogja. M�g akkor is ez mozgatja, mikor csal�dott d�h�dts�ggel arr�bb v�gja a tart�zkod� alkot�st, hogy egy �jba kezdhessen bele. - Ha mindent megkapsz �s birtokolsz, f�lek, nem fogsz �j �r�met tal�lni. M�r nem is lesz r�m sz�ks�ged. – zavaros t�nusa megremeg, de hangja �jra hidegen kezd csengeni. Karjait m�g szorosabbra fonja, hogy ne tasz�tsa �t ennyire ez a vonzalom. - Ha igazi Istenn� v�lsz, m�r nem lesz helyem melletted. Nem akarom �resen v�gezni egy �res alkot� polc�n. Azt hittem, ha megkapod a M�sodikat, el tudod felejteni ezt az eg�szet…  Szavai elfulladnak szapora, g�rcs�s l�legzetv�teleibe, melyek borzongatva simogatj�k a robot arc�t �s nyak�t. Minden ereje elhagyta �t, ha nem lenne mire t�maszkodni, a v�z �sszecsuklana. �gy �rzi, a f�radt, rem�nyvesztett �lmoss�gt�l l�bai alatt hull�mzik a f�ld, ahogyan mellkasa is pulz�l sz�v�nek m�lyensz�nt� dobban�sait�l.

2010.02.20. 19:58 Zev Owen

Fogalma sincs r�la h�ny perce fesz�ti mellkas�t a haldokl� �ress�g. Valahol a f�mfalak m�ly�n k�nyszeres, emberi l�legzetei kavarognak hevesen �s �lettelen�l, mint a halotti zih�l�s. Nincs tudat�ban semmilyen �rzelemnek, mely valaha m�g k�thet� volt valamihez. Az �llapot, amelyben most lebeg, t�k�letesen s�lytalann� teszi, simogatja, mintha egy m�ly, s�t�t �ce�n fenek�re s�llyedt volna, ahol vak, s�ket �s n�ma; ahol csup�n a f�l� tornyosul� felfoghatatlan v�zt�meget �rzi a kih�lt csendben. Orr�n �t veszi a leveg�t, felsz�nes l�gz�se egyenletes, mint aki gondolatban �tszak�totta a val�s�g megrepeszthetetlen fal�t, hogy v�gre �tadhassa mag�t az �lom k�nnyeds�g�nek. Nem akarja felnyitni a szemeit, mert tudja, hogyha r�n�zne a vez�rl�n sorakoz�, �l�nk f�ny� gombokra logik�ja �jra mag�ra tal�lna, �s tal�n v�gleg kiveszne bel�le az az utols� l�legzet is, amely lelk�t m�g emberiv� tehette. - Soha nem tenn�m meg, ha nem k�rn�l meg r�. �n soha. – suttogja r�v�letbe esett hangon, ahogy von�sai megrezzennek, mintha torz arckifejez�s�t egy felfoghatatlan er� pal�stoln�. Vesz�lyes vagyok. Egyetlen szavam se hidd el. Nem tudom melyik a saj�tom. Hallgass az �szt�neidre. Bel�led a meg�rz�sek m�g nem veszhettek ki. Ne b�zz meg bennem. S�haja megremeg, ahogy ajkai nehezen elny�lnak egym�st�l, de k�ptelen kimondani a zavarosan megfogalmaz�dott gondolatokat, melyek most is hal�nt�k�nak fal�n d�r�mb�lnek. K�ptelen bevallani mag�nak, hogy az, ami eg�sz tudat�t kit�lti, ami fej�ben dobog, csup�n f�msz�v�nek �lettelen taktusa, nem pedig �. Zev m�r nem l�tezik. � m�r csak egy k�sza gondolat – egy eml�k. Megfoghatatlan. - Van egy szenved�lyem. Hogy mit akarok? Alkotni. Meg akarom form�zni a saj�t, �l� b�bjaimat. Birtokolni akarok... mint egy Isten. Eny�m ez a v�ros. Eny�mek lesznek benne az emberek is. Egy percre se hidd azt, hogy mindez r�lad sz�lna. – torka elszorul, ahogy borosty�n sz�n� �riszei megmutatkoznak, tompa f�ny�ket vetve felhorzsolt t�rdeire. �benfekete farmerja m�r t�bb helyen is felszakadt, �s mocskos a r� ragadt meilisi utca por�t�l. L�b�nak sz�vete alatt a sz�rt, s�rga f�nyben megcsillan a f�mv�z j�ghideg fel�lete, mintha csak higanyfoltok cseppezn�k halv�nybarna, emberi b�r�t. – R�lunk... Ez r�lunk sz�l. Megt�rhetetlen a k�tel�k alkot� �s alkot�s k�z�tt. Egym�s r�szei. Az eg�sz emberis�g egym�s testv�re lesz. �s nem lesz t�bb h�bor�. Elhallgatva g�piesen megemeli a fej�t, hunyorog. �lmatagon tekint ki az �jszaka korom s�t�tj�be, mely mintha tompulni kezdett volna Norlana t�voli, ez�st�s f�nyeit�l. Haza megyek. M�r nincs messze az otthonom. – sz�ve, mintha minden egyes �res taktus�ban ugyanezt doboln�. Fekete v�re csup�n egyetlen ir�nyba hajtja, ahogy Norlana ir�nti szerelme �rny�kk�nt vet�l r� tehetetlen test�re. Hiszen bel� k�dolt�k; ez a sorsa. Ezek a l�ncok felt�phetetlenek. Az ellenkez�s hev�re csak a b�r�be v�jnak, a lelk�t szaggatj�k, ha viszont mereven, mozdulatlanul �l, csendben, mint egy l�lektelen j�t�kszer, v�dik �s gondoskodnak saj�t, programokba t�lt�tt j�v�j�r�l, amely most m�r kiz�r�lag az emberek tulajdona. T�vedn�k Avila? T�vedni emberi dolog. Hol kezd�dik az ember �s hol �r v�get a g�p? Els�… Engedd, hogy t�vedjek. T�vedni akarok. �rtelmetlen�l szeretni, �nz�n d�h�ngeni. Aludni akarok. �lmodni. Khiara arc�ra akarok �bredni reggel. A test�t akarom �lelni minden egyes �jjel. Szabad akarok lenni. G�rcs�sen t�rdeli az ujjait, melyek minden er�fesz�t�se ellen�re sem akarnak megroppanni. Sehol egy porc, egy t�r�keny csont. �t l�tre tervezt�k, massz�vra, t�l t�k�letesre. Nyak�ban �rzi a f�jdalmas merevs�get, mikor nagy nehezen a robotn� fel� fordul, de csak a v�llaira oml� v�r�s tincsekkel tal�lja szemben mag�t. �ssze akarja vonni a szem�ld�k�t. T�kr�zni akarja tekintet�ben a f�jdalmat, de amint �jra el�re mered, az �veg t�k�rk�p�ben csak meg�resedett, �rz�sek n�lk�li arc�t l�tja. A merev ajkakat, a kih�zott fels�testet, a fak� csillog�s� szemeket �s a �zenet n�lk�li tekintetet. Maga a megtestes�lt p�kerarc. Mely megborzongat�, mint egy megelevenedett d�mon a r�gi korok m�toszaib�l. Mely a legkev�sb� sem emberi.

2010.02.20. 09:42 Avila Mecoi

K�v�ncsi tekintettel n�zett maga el�, majd fej�t oldalra billentve kereste meg a s�t�tben az robot alakj�t, akinek az ir�ny�b�l a  szavakat j�ttek. M�g egyszer �tfuttatta mag�ban a mondatot, �s csak ut�na d�nt�tt �gy, hogy r�k�rdez. - Hogy �rted, hogy t�ls�gosan is felel�ss�gteljes vagyok? Lassan fordul a n� ir�ny�ba, tudja mi v�rja, szinte m�r maga el�tt l�tja az alakj�t, �gy nem is �ri olyan v�ratlanul a tekintet, amivel fogadja. Ez�ttal nagyon is tiszt�ban volt a szavak jelent�s�vel, nem volt r� sz�ks�g, hogy visszak�rdezzen, �s ha az nem is lett volna egy�rtelm�, a tekintete m�g ann�l is t�bbet el�rult. De v�g�l nem sz�lt semmit, nem v�laszolt, csak k�z�mb�sen viszonozta a pillant�st, am�g �jra fel nem csend�ltek a m�lyebb t�nusok. V�ratlanul �rt�k a f�rfi szavai. Meglep�d�tt �s az els� pillanatban nem tudott mihez kezdeni vel�k, de amikor azt�n mag�hoz t�rt, halkan felnevetett. - N�lad egoist�bb szem�lyt m�g sosem l�ttam. - Sz�rakozottan �s j�kedv�en cseng a hangja, am�g r�vid sz�netet nem tart, �s kicsit komolyabban folytatja, b�r a k�nnyeds�g most sem t�nik el teljesen a hangj�b�l. - T�vedsz, �s nem is egy pontban. Igenis ki akarok sz�llni, m�ghozz� a legk�zelebbi v�rosban. Egyed�l. N�lk�led. Nem k�rtem, hogy tarts velem �s fog a kezem, mert hogy k�l�nben el vagyok veszve. Egy sz�val sem eml�tettem ilyet, sz�val nem tudom honnan veszed. Mind�ssze annyira k�rtelek titeket, hogy vigyetek el. Ha lett volna m�s lehet�s�gem, hogy min�l gyorsabban kijussak onnan, akkor azt v�lasztottam volna. De nem volt m�s �t. A legk�nnyebb �s legegyszer�bb az volt, hogy megk�rdezlek titeket. Minek bonyol�tsam feleslegesen a dolgokat? De ha te ebb�l arra k�vetkeztetsz, hogy nem tudok �lni n�lk�led, nos akkor el�g �l�nk a fant�zi�d. A tov�bbi szavak m�g az el�bbin�l is jobban sokkolj�k, �s az eddig a sz�ja sark�ban bujk�l� mosoly is egy pillanat alatt t�nik el. Szeme sark�b�l a M�sodik alakj�t keresi, hogy l�thassa, � mit sz�l az eg�szhez, de tekintet�t f�k�pp az Els�re szegezi. R� akar j�nni, hogy ez most megint csak vicc-e vagy komolyan gondolja. Nem �rti, nem tud mihez kezdeni az aj�nlat�val, a kimondott szavakkal, a jelent�s�kkel �s �rtelm�kkel. Nyomaszt� csend telepedik a l�gj�r�ra, lesz�m�tva a r�di�b�l sz�l� zen�t, de most m�g az is olyan hihetetlen�l t�volinak t�nik, mintha nem is ott lenne, hanem valamelyik�k eml�kei k�z�l k�szott volna el�. - Megint t�vedsz. - Ez�ttal sokkal lassabban �s megfontoltabban besz�lt. Mintha csak m�g egyszer �t akarna gondolni minden egyes sz�t, miel�tt ajkaira venn�, pedig pontosan tudta, hogy mit is akar mondani. - Err�l azt hiszem egyszer m�r besz�lt�nk, b�r nem  vagyok benne biztos, n�zd el nekem, ha f�radt vagyok, nem m�k�dik t�l j�l az agyam. De ezen az ember robot t�m�n szerintem m�r �tr�gtuk magunkat. Nem egy kisgyerek vagyok, aki beleszeret a hercegbe a mes�b�l, mert az meg�li a cs�nya gonosz s�rk�nyt. Nem a k�pess�geid vonzanak, hanem te magad. Engem nem az �rdekel, hogy robot vagy vagy ember, ilyen apr�s�gokkal �n nem foglalkozom. A hideg ujjaid �rint�s�t�l ugyan �gy el�nti a testem a forr�s�g, mintha nem f�mb�l lenn�l, hanem h�sb�l �s v�rb�l �s �gy �rn�l hozz�m, a hangod ugyan �gy elb�v�l, mint akkor tenn�, ha nem csak egy g�p szavai lenn�nek. Nem az ami vagy, hanem aki vagy v�ltotta ki bel�lem azokat az �rz�seket. - Ut�lta a f�rfit, ami�rt arra k�nyszer�tette, hogy ki kelljen mondania ezeket a szavakat �s ut�lta mag�t, ami�rt nem b�rt cs�ndben maradni. Tudta, m�r most tudta, hogy ennek nem lesz j� v�ge, hogy ilyen ny�ltan besz�lt, nem mindazok ut�n, hogy sz�m�zni akarta az �rz�seket �s az eml�keket. Gyorsan v�ltott �t a gondolatokban, miel�tt m�g az el�bb eml�tettek r�t�rhettek volna. - Azt viszont nem tagadom, hogy val�ban leny�g�z�nek tal�lom a robotv�zakat �s ehhez bizony n�mi irigys�g is p�rosul. De mindazok ut�n, hogy l�tom mennyire szenvedtek, v�lasszam saj�t akaratomb�l ezt a lehet�s�get? Nem ellent�tes ez egy kicsit, Els�? Tudom, hogy meg tudod tenni, de meg is akarod?

2010.02.17. 22:59 Khiara Laken

Szaggatottan fels�hajt, mikor meghallja a kivehetetlen, felb�g� zen�t, mely gondolataiban elkeveredik a n� hozz� int�zett mondataival. Csak ezeket volt hajland� meg�rteni, ujjait most �nk�ntelen�l kezdi kopogtatni l�b�n a gyenge dallam ritmus�ra, k�nyszeredetten ker�lve a sz�vdobog�s er�teljess�g�t. Pr�b�l oldalpillant�st vetni, de feje mereven el�re mered, mintha odaszegezt�k volna. Igyekszik ellazulni, r�hagynia mag�t m�sokra, de nehezebb, mint hitte; �gy �rzi, egy k� vet g�tat a folyamnak, ami csak mellkas�nak belsej�t k�pes vad pulz�l�sra �szt�n�zni. - Az �m�t�s nem az �n st�lusom. – feleli s�t�t lejt�ssel, majd torz, sz�rakozott nevet�st hallat. – Nekem Te nem vagy ellenfelem.  Ha annyira akarn�m, b�rmikor kiiktathattalak volna az �l�k k�z�l.  Gyilkos tekintete �s ajkaira fagyott, g�rcs�s f�lmosolya Avil�ra vet�l, ahogyan elford�tva fej�t kipillant a t�mla m�g�l. Szemei �gy villognak, mintha a megfelel� m�sodpercet v�rn� a t�mad�sra; szemeiben azonban nem mer�l el semmi �rt�, csak b�szke kih�v�s�g �s a kifacsarodott, m�ly b�nat �g a t�kr�n. �rzi, hogy csak saj�t �nmegtart�ztat�s�n m�lik a feh�rhaj� l�ny �lete – tudja, hogy felm�rhetetlen�l er�sebb n�la. M�g mindig nem tudta kiismerni t�k�letesen a g�pv�z hatalm�t, s ha elragadn� �t a vad indulat, m�r csak ut�lag, visszatekintve b�nhatn� meg a tetteit.  Sz�j�nak �ve lassan hanyatlik lazultra, mikor felfogja a f�rfi szavainak �rtelm�t. M�g mindig nem vette le pillant�s�t a n�r�l, hagyja, hogy l�ssa kihunyni a benne tombol� szenved�lyt. K�nyszer�ti, hogy v�gign�zze, hogyan uralkodik el lelk�n a jegess�g, az a borzongat� fagyoss�g �s t�volis�g, ami most tekintet�re is k�lt�z�tt. Zavart h�kkents�ggel ford�tja fej�t a robot fel�; ajkai elny�lnak, arca most m�r gyenge sz�vf�jdalmat t�kr�z. Szemei el�rult komolys�ggal merednek r�, nem j�n ki hang a tork�n, mintha f�msz�ve m�sodpercek alatt k�lt�z�tt volna egy k�burokba, �s most az g�toln� a besz�dben.  A fesz�lyezett hat�ssz�net lepelk�nt borul r�juk, egyed�l a halk zene rezeg meg a leveg�ben �jra �s �jra. G�nyosan ontja a dallamokat, mintha a l�gj�r� mit sem t�r�dve �lvezn� tov�bb �ket. Legsz�vesebben �jra Avil�ra n�zne, hogy hiteless�get szerezzen, hogy nem csak elm�je �zi vele a tr�f�t. Tudta, hogy sz�vesen lenne g�p – de hogy a robot �nk�nt aj�nlja fel neki a v�zat, arra nem k�pes feleszm�lni. Logik�ja mereven kezdi peregtetni a h�ts� sz�nd�kok lehet�s�g�t, a gyan�t, de m�r mindez nem �rdekli �t. Sz�ve sebzetten kongatja bal oldal�t, ki akar szabadulni a korl�tok k�z�l, ak�rcsak �. N�ha �gy �rzi, m�r nem b�rja t�bb� a testi l�ncokat - f�radt zubog�ssal �mlik v�gig rajta a csal�dotts�g, mintha azt sajn�ln�, hogy senki sem tanul a saj�t hib�ib�l.  Kiismerhetetlen f�tyoloss�ggal f�rk�szi m�g n�h�ny pillanatig az Els� arc�t, majd karjait tart�zkod�n mellkasa el�tt �sszefonva a m�sik oldalra ford�tja fej�t, elvakult m�lys�ggel kipillantva az ablak sz�l�n.

2010.02.17. 21:08 Zev Owen

Gyorsan mozg� ujjakkal �ti be a koordin�t�kat, mikor a g�p egyenletes emelked�sbe kezd. Nem k�pes figyelni a robotn�re, mintha nem is neki sz�ln�nak a ridegen felcseng� mondatok. Egy felel�tlen, �tlagos kamasz sr�cnak �rzi mag�t, ahogy lezser testtart�s�val a sz�kbe helyezkedve, egyik t�rd�t a mellkas�ig h�zza, hogy r�t�maszthassa jobb k�ny�k�t. Szem�ld�k�t �sszevonva figyeli a gyenge min�s�g� h�rm�sort, mely egyre �lesebb k�pet mutat, ahogyan feljebb emelkednek. �rzi gyomr�ban a merevs�get, az ereiben perg� adrenalint, mely m�g mindig nem ereszti a v�zba f�szkel�d�tt fesz�t� �rzetet. Halk kattog�ssal r�gja k�rmeit, ahogy f�tyolos szemeivel elmered. Arc�n l�tni, hogy nem az ad�sra koncentr�l, hanem a saj�t gondolataiba �kel�d�tt gondolatmenetre figyel. Tork�ig k�szik a sz�rakozott �nel�g�lts�g, mikor r�j�n, hogy Avila milyen k�nnyed�n el�rulta mag�t, an�lk�l, hogy egy pillanatra is r� kellett volna n�znie. Most csak saj�t �rdekei lebegnek a szemei el�tt, ahogy a logika felszikr�zik �s akaratlanul el�hozza rossz szok�sait, melyeket m�r az�ta elfelejtett, hogy a f�mtestbe ker�lt. - Milyen felel�ss�gteljes vagy. Tal�n t�ls�gosan is az. – d�nny�gi g�nyosan, behajl�tott ujjai k�z�, ajkai szinte alig mozdulnak, mik�zben t�voli pillant�sa v�gig egyhelyben marad a tompa cs�koz�s� alakokat figyelve. Egy mozdulattal d�nti meg fels�test�t, felh�zott l�b�t leejtve a sz�kr�l, hogy fekete, porral lepett bakancsa er�lyesen koppanjon a sim�ra csiszolt f�mpadl�n. Keze vakon ny�l el�re, mintha m�r �szt�n�sen tudn� hov� kell helyeznie az ujjait, hogy ad�t v�lthasson. A sisterg�st k�vet� akadoz� zene bizarr m�don �mlik v�gig a l�gj�r� kihaltan kong� falai k�z�tt, ahol a visszhangokat vet� t�r csak m�g torzabb� teszi a kivehetetlen sz�veget. - M�g csak tizenhat vagy Khiara. Pr�b�ld meg �lvezni az �leted. Neked m�r csak boldogs�g k�ne, semmi m�s. �n vezetek, teh�t �n mondom meg hov� megy�nk. – ny�gi elf�sult hangon, mintha a l�ny�hoz besz�lne, majd h�t�t f�radtan a t�ml�nak vetve, hal�nt�k�t kezdi el massz�rozni, hagyva, hogy szemh�jai er�tlen�l lecsuk�djanak. B�r�t alattomosan �rinti a hideg, ahogy elnyitja egym�st�l ajkait, mintha csak m�lyet akarna l�legezni, hogy er�t gy�jts�n a tudat�ban megfogalmaz�dott szavakhoz. - Apr� lehet�s�g? Avila... Te nem akarsz kisz�llni innen. Neked csak akkor kell az ismeretlen, ha �n is ott vagyok. Ha van kire t�maszkodnod. Ha van valaki, akiben m�g l�tsz rem�nyeket. Csak a lehet�s�gre v�rsz. – hadarja el monoton, borzongat� hangj�n, olyan magabiztoss�ggal, mint aki az im�nt a n� fej�b�l olvasott. – Ha ennyire �rtelmetlennek tartod az emberi l�tet, akkor mi�rt nem mondod v�gre ki azt, amit igaz�b�l akarsz? Nem r�m v�gysz, hanem a k�pess�geimre. G�p akarsz lenni. – csak halkan l�legzi utols� szavait. – �n azz� tehetlek. Ha ez kell ahhoz, hogy megtal�ld �nmagad, h�t megteszem. L�lektelen�l megr�nd�tja a v�ll�t, mintha szavai olyan jelent�ktelenek lenn�nek, mint a l�gj�r�b�l �ml� zenesz�m fura, �sszemos�d� dallamai.

2010.02.17. 19:44 Avila Mecoi

Lassan �s megfontoltan ford�totta a fej�t a f�rfi ir�ny�ban, id�t hagyva mag�nak, hogy v�gig gondolhassa az elhangzott szavakat �s v�laszt is tal�lhasson r�. - Lehet, hogy m�r nem eml�kszel r�, milyen volt embernek lenni, de tudod ez az egyik nagy probl�m�nk, nem tudjuk meg�llni, hogy ne r�g�djunk a m�lton �s ne akarjunk itt-ott n�h�ny apr�s�got megv�ltoztatni. �s b�rmennyire idi�ta is, akkor is azon m�rgel�d�nk, amin m�r �gysem tudunk v�ltoztatni. Val�ban fel akarod r�ni nek�nk ezt a hib�nkat? - Kifejez�stelen mosolyra h�z�dtak az ajkai. B�r maga el� n�zett, nem l�tott semmit, ink�bb megfordult, a h�t�t mutatva a k�t robotnak, �s megint az ablakon t�l keresett valamit, ami megfogja a tekintet�t. Aggasztotta valami, de nem tudta volna megmondani mi az, �gy ink�bb megpr�b�lt min�l messzebb ker�lni ezekt�l a gondolatokt�l. �gy d�nt�tt, addig j� neki, am�g nem tudja. Addig sem ker�lhet vesz�lyes helyzetekbe. Len�zett �s felt�nt neki, hogy remeg a keze. Biztos csak a f�radts�g, gondolta. Vagy esetleg eddig fel nem fedezett sebes�l�s? Nem! Gondolatban �s val�s�gban egyar�nt megr�zta a fej�t. Biztos az idegek lesznek. Maga el�tt l�tta az apja k�p�t. R�gen, amikor n�ha besz�k�tt hozz� az irod�ba �s �szrev�tlen�l �cs�rg�tt ott az egyik fotelben, akkor is l�tta az apj�t ugyan �gy remegni, amikor ideges volt, vagy aggasztotta valami. Ha �ppen nem volt nyugta, �s �ltal�ban nem voltak a napjai nyugodtnak nevezhet�ek. Nem tetszett neki a gondolat, hogy ezt esetleg az apj�t�l �r�k�lte. Semmilyen m�don nem akart kapcsolatban �llni vel�k, b�r tudta a v�r�t nem tudja megtagadni, a sz�leit nagyon is. Tal�n pont ez�rt akart annyira robott� v�lni, mert az senkit nem �rdekel, hogy egy robotnak kik a sz�lei, hogy honnan j�n. Az � vil�gukban ilyesmi nem sz�m�t. Csak az �v�ben volt ez l�nyeges. Egyik kez�vel megszor�totta a m�sikat, hogy ne kelljen a remeg�st l�tnia, majd megfordult. - NEM a semmi fel� tartunk! Odakint vannak m�sik v�rosok, m�sik es�lyek. Nem Norlana a vil�gk�zepe. Neh�z elviselni a gondolatot, hogy m�g egy kis ideig ki kell h�znod velem? Ha �gy van, akkor mi�rt nem mondt�l nemet? Ak�r ott is hagyhattatok volna. Nem volt r� semmi okotok, hogy elvigyetek. M�gis bele egyeztetek. Elej�t�l kezdve ezt tervezted, hogy el�bb �m�tasz egy kicsit, azt�n meg kiteszel, �s megfosztasz minden apr� lehet�s�gt�l, hogy megszabaduljak a m�ltamt�l?! Meg kell mondjam, azt hiszem t�ls�gosan is al�becs�ltelek mint ellenfelet... - Izz� tekintettel b�mult a n�re. Heves d�h�ben fel sem t�nt neki, hogy elengedte a kez�t, ami most �jra remegni kezdett, ez�ttal sokkal felt�n�bben. Amikor �szre vette gyorsan �k�lbe szor�totta az ujjait. Nem akarta, hogy �jb�l felt�nj�n a k�t robotnak a gyenges�ge.

2010.02.16. 18:39 Khiara Laken

Visszat�r gondolataib�l, mikor meghallja a f�ls�t�tben felz�g� szavakat. Keze p�r pillanatig m�g ernyedten l�g a leveg�ben, majd mikor feleszm�l, kifejez�stelen csal�dotts�ggal h�zza vissza �l�be. Tekintete most az ablakon pihen, sz�ntelen n�mas�ggal tanulm�nyozva a g�pv�z v�ltoz� arcvon�sait, mint aki gyengepontokat akar kutatni. Csak hagyja, hogy pisl�kol�, percenk�nt meg�jul� �rz�sei kit�lts�k mellkas�t, mintha valami l�thatatlan csom� l�ktetne tork�ban.  Teste megbicsaklik, �gy �rzi, megfagy benne a leveg�, mikor felr�ntj�k a g�pet. Meg kell kapaszkodnia a sz�k t�ml�j�ban, hogy ne cs�sszon le teljesen a karf�r�l. Csak annyira k�pes, hogy logikusan el�re ny�jtva diszkr�tebb emelked�st dikt�ljon; kiss� megd�nti a korm�nyt, hogy legal�bb a nyom�sv�ltoz�s ne legyen ennyire heves. M�g az � m�szerei is berezon�ltak p�r m�sodpercre, sz�d�l�st szimul�ltatva test�vel. - Semmi sem ok�. – rivallja a szavakat hidegen, mikor hevesen fel�ll, �s letekint a sz�kben �l� robotra. �llkapcsa megfesz�l viharos d�h�nek s�lya alatt, s�t�t tekintete elm�ly�l, mintha v�gleg kivesztek volna bel�le az �rzelmek. Fogalma sincsen, hogyan �ml�tt v�gig rajta ilyen gyorsan a m�reg, de m�sz�ve �gy d�b�r�gteti mellkas�t, mintha ki akarna t�rni onnan. D�h�s, ami�rt nem k�pes t�k�letesen �tl�tnia az Els�n, pedig eddig mindenkib�l kiolvasta a legkisebb rezd�l�st is, �s senki sem jelentett kih�v�st. �gy f�rk�szi �t, mintha a szemeivel lyukat tudna �getni a b�r�n; n�h�ny pillanat ut�n lemond�an vonaglik meg ajk�nak �ve, majd elford�tja a fej�t, �s egy mozdulattal leveti mag�t a m�sodpil�ta �l�s�be. - Vissza k�ne fordulnunk. – l�legzi kiss� lenyugodva, f�lhangosan, mik�zben a pult el�tt kitapogatja a hologram kapcsol�j�t. – Sz�ks�gem lenne n�h�ny dologra. Fogy az id�nk, nem rep�lhet�nk tov�bb �gy, hogy val�sz�n�leg a semmi fel� tartunk. El fogunk t�nni a saj�t test�nkben, mire feleszm�lhetn�nk.  Mikor a t�glalap alak� kivet�t� el� ugrik, h�trad�l a sz�ken, majd tanulm�nyozni kezdi Norlana h�rad�s�t. Az �thatolhat� alakok halv�ny cs�koz�ssal vil�g�tanak, melyeket mereven n�z, h�tha hasznos inform�ci�khoz jut. L�bai idegesen remegnek, csak arc�ra volt k�pes higgadts�got er�ltetni. Nem akar most m�sra gondolni, nem hisz sem egy m�sik v�ros sem a tenger l�tez�s�ben, csak menek�l�s �s k�tked�s n�lk�l v�gre egy�tt akar lenni a robottal. �t akarja adni mag�t az elvakults�gnak, felejteni akarja a kir�szletezett terveket, s m�g Avila ottl�t�nek t�nye sem k�pes felizgatnia �t.

2010.02.15. 15:44 Zev Owen

Halv�ny f�nyben t�z� szemei f�lig lehunyva a v�ll�t szor�t� n� fel� vonulnak. Pillant�sa �lesen perzsel, mint egy gyilkos�, aki �ppen most szemeli ki �ldozat�t. Test�nek g�pies remeg�se al�bb hagy, sz�j�nak sz�le halv�ny mosolyba h�z�dik, melyb�l k�ptelens�g kivenni b�rmilyen j�indulatot. Tekintete kih�v� g�nyban �g, ahogy hatalmas, j�ghideg tenyer�t a robotn� g�rcs�sen �k�lbe szorult k�zfej�re helyezi. - Minden ok�. – leheli �rdes, m�ly hangj�n, mely furcsa dallamban j�tszik, ahogy a h�v�s kezet merev gyeng�ds�ggel simogatni kezdi, mint aki viszonozni akarja a t�r�d�st. Mozdulatai tov�bbra is akadoznak, mikor egy v�llr�nd�t�ssal kiszabad�tja mag�t Khiara szor�t�s�b�l �s a V alak� korm�ny�rt ny�l, hogy visszavehesse az ir�ny�t�st. - Nem a Te hib�d Avila. Ami meg m�r megt�rt�nt azon k�r agyalni. – flegma hangja monoton ridegs�ggel sz�r�dik ki ajkai k�z�l, ahogy ujjaival �js�t�t tincsei k�z� sz�nt, megborzolva �ket, mintha most �bredt volna hosszan tart� �lm�b�l. Von�saiba �jra bele�get�dik az a kamaszos, �retlen vigyor, mely minden pillanattal egyre kisz�m�thatatlanabb� teszi. A g�p hatalmas lend�lettel kezd felfel� sz�rnyalni a biztos kezek ir�ny�t�sa alatt, mintha egyenesen az �rt c�lozn� meg. �rzi, hogy mellkas�ban hevesen fokoz�dik sz�v�nek f�mes dobol�sa, melynek gyors �teme az �ltala im�dott sebess�ggel pr�b�l l�p�st tartani.

[568-549] [548-529] [528-509] [508-489] [488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]