DANIEL BARTH

N é v : Daniel Barth
B e c e n é v : Dan, Nie
K o r : 18 év
     Született: 2183.június 13. [Ikrek]
N e m : fiú / férfi
M a g a s s á g : 187cm
S ú l y : 59kg
H a j : Fehér/Fakószürke
S z e m : Fakószürke [néhol halványan látszódik valaha volt kék szemének árnyalata]
L a k h e l y : Meilisben született, itt is él
kép teljes méretben: x

 
M ú l t j a
.............................................
„Meilis egyik eldugott zugában éltem gyerekkoromat, már akkor is magányosan. Tulajdonképpen fogalmazhatunk úgy is, hogy nem voltam a szüleim kedvenc gyereke, s bár ez talán kicsit furcsán hangzik, de úgy gondolták, jobb lenne nekik nélkülem. Valahogy én is így éreztem. Mindig a bátyám került előtérbe, de ez akkor nem is igazán zavart.
Kisgyerek voltam még, amikor a húgom meghalt, és nem tudtam, tulajdonképpen mit is kéne tennem. Ő volt az egyetlen a családban, akivel jól szót tudtam érteni, ő volt az életemben a legfontosabb. Próbáltam kizárni a fájdalmas gondolatokat a fejemből, de annyira mélyen érintett, hogy mindentől elzárkóztam. A szüleim és a bátyám persze azt hitték, hogy tulajdonképpen nem is érdekel, hogy meghalt a testvérem. Pedig nem így volt.
1-2 évvel később a szüleim is meghaltak, ugyanis Meilisben a levegő hirtelen vált teljesen mérgezővé, így sokak családját szétszakítva, ezzel együtt az enyémet is.
A Norlanaiak, amint tudomást szereztek, hogy rendkívül sok gyerek maradt életben, rögtön jöttek „segíteni”. A hatalmas légjárók sorra jöttek le, majd mentek föl az égi városba. Engem is egy ilyenbe tuszkoltak be, a bátyámmal együtt. Ő már akkor is gyűlölt, ahogyan én is őt. Engem okolt mindenért, ami csak történt, én viszont őt.
Mikor felértünk Norlanába, csak a véletlennek köszönhetően helyeztek minket egy cellába, 3 másik gyerekkel együtt. Egy nap, amikor az ellátást hozták be, segítettek neki legyőzni az őrt, ugyanis abban az időben csak egy állt az ajtónk előtt. Mondtam neki, hogy mindent rendbe akarok hozni, így őt megmentettem, engem viszont elkaptak.
Egy újabb cellába zártak, ahol teljesen egyedül voltam, néhány hetet tölthettem ott. Fény egyáltalán nem szűrődött be, ablaka nem volt, még az ajtó is tömör vasból készült. Miután olyan szinten legyengültem, hogy nem volt elég erőm ahhoz sem, hogy felálljak, néhány cyborg jött be, majd miután szorosan körbefogtak, kirángattak a laborba.
Se erőm nem volt ahhoz hogy ellenkezzek, se kedvem, és tulajdonképpen úgysem jutottam volna semmire, így csak remegve hagytam, hogy kikötözzék a karjaimat és a lábaimat az asztal sarkaihoz. Még emlékszem, az üvegfal mögül mozgatták a robotokat, melyekkel egyre szorosabbá húzták a végtagjaimon feszülő zsinegeket, majd - hogy a fejem ne tudja az üveg felé fordítani – a nyakamon is körbetekertek egy kötelet, aminek két vége az asztalhoz volt erősítve.
A teremben minden fehér volt, hunyorognom kellett ahhoz, hogy valamit is ki tudjak venni, hiszen több hétig voltam bezárva teljes sötétségben. Mikor már kezdtem megszokni a hirtelen jött fényt, egy erős villanás után – valószínűleg a gépezeteket kapcsolták be – már semmit nem láttam.
Teljes sötétség vett körül, mégis tudtam, hogy nem azért, mert eloltották a lámpákat... Arcomat marni kezdték könnyeim, még ma is sokszor hallom, ahogyan akkor ordítottam. Egy ideig mindent éreztem, ahogyan végigfolt a karomon a saját vérem, és az összes vágást, amit rajtam ejtettek, de egyszer csak vége lett.
Onnantól kezdve nem emlékszem semmire, csak arra, hogy az utolsó emlékem, ahogy a kézfejemen ejtettek egy mély vágást, majd abból – minden bizonnyal altatót – fecskendeztek a vérembe.
Mindenem elkezdett remegni, mielőtt elhomályosultak volna a gondolataim. Még órákon keresztül végezhették a beavatkozást, de amikor felébredtem, Meilis szemétdombján ébredtem.
Valahogy éreztem, hogy Meilisben vagyok, s bár soha többé nem láttam semmit a világból, mégis tudtam. Egyszerűen éreztem. Ahogy felálltam, még éreztem az altató hatását a testemben, így az első lépésemnél erőtlenül nyúltam el a földön.
Akkoriban még éltek néhányan Meilisben, s bár minden bizonnyal látták, hogy még éppen hogy élek, senki nem jött segíteni, pedig akkor elfogadtam volna. Hosszú, kemény gyakorlás után végre sikerült elfogadnom az ilyesfajta életet, és megpróbáltam azonosulni vele.
Ha egyszer készen állok rá, visszatérek Norlanába és megölök mindenkit, aki akár csak segít is ezeknek az embereknek. Tudatom az összes norlanai lakossal, hogy a szerek, amelyeket drága pénzen vesznek meg a piacokon, mások életébe kerültek, és hogy mennyien szenvednek azért, hogy ők élvezhessék azt a fene nagy jólétet. Nem egyedül... De akkor is megteszem!”

T u l a j d o n s á g o k :
.....................................................
Általában felidegesíthetetlen a természete, illetve nagyszerűen titkolja érzelmeit. Eleinte mindenkivel ellenszenves, hosszú időbe telik, míg valakiben képes lesz megbízni, és egy régebbi hibából adódóan mindig kétszer is meggondolja, mit reagáljon az idegenekkel szemben. Nem szereti mások orra alá dörgölni a múltját, sokszor elkerüli a válaszadást, próbál minél inkább kitérni a téma elől.
Nagyszerű emberismerő, bár néha még saját magának sem hisz ezzel kapcsolatban. Mindig ugrásra kész, hihetetlen jó kardforgató, hiszen muszáj volt kitanulnia az önvédelmet, hogy életben tudjon maradni. Képességeit nem igazán szereti használni, inkább közelharcba keveredik, minthogy azok segítségével győzzön, vagy éppen veszítsen. Gyűlöli, ha valaki segíteni akar neki, talán túlságosan is azt hiszi, ha valaki segítséget kér, az gyenge. Maximalista, mindig törekszik arra, hogy minden tökéletesen sikerüljön, bármit is tervel ki, keresi a legegyszerűbb utat, mégis sokszor szokott hibázni.

I m á d j a :
.......................................................
- ha azt csinálhat, amit ő akar
- a csendet
- a nyugodt pillanatokat

G y ű l ö l i :
........................................................
- mindent, ami Norlanával kapcsolatos
- a naiv, egyszerű embereket
- ha valaki vissza akar élni a gyengepontjaival

F e g y v e r e k :
........................................................
- Dupla kardok, melyek kissé hosszabbak az átlagnál
- Éles pengék, ilyenek mindig lapulnak a zsebében

K é p e s s é g e k :
.........................................................
- Képes mások mozdulatait és gondolatait manipulálni, ezáltal képes arra, hogy ami a jelenben történik, az illető számára ismeretlen, egyszerűen nem emlékszik rá. Már meglévő emlékeket azonban nem tud eltörölni, még csak megmásítani sem.
- Még Norlanában olyan méreganyag került a szemeibe, amire elég akárkinek egyszer ránéznie, azonnali vakságot okoz. [bizonyos esetekben csak átmeneti]
- A kísérletek után kifejlesztette saját képességét, mikor a szükség úgy hozta. Képes a föld rezgéseiből meghatározni a körülötte lévő tárgyakat, embereket és épületeket. Nagyon pontosan képes bemérni a távolságokat, illetve nehezebb dolgokat akár néhány kilométeres távolságból is meg tud határozni.

G y e n g e p o n t o k :
..........................................................
- A levegőben lévő dolgokat képtelen érzékelni, észrevenni, csak kifinomult hallásával, de ilyenkor általában már késő van.
- Fém, fa, illetve olyan helyeken, ahol nem terjednek a föld rezgései, nem tud biztosan mozogni, ha ilyen helyre kerül, általában ingerlékeny, ideges.

E – m a i l : sisikutyus@t-online.hu
N i c k n a m e : Doree

G y e r e k k é n t  :

Dan és Mizuki