● KHIαRα LαKєN  . . .
Név: Khiara Laken
[ kiárá lékön ]
Becenevek: Khin. Khia
kód: HT-0No.2  - Második.
[ előző: NRL.|Norlana| 2891 • 24. ]
Született: 2185.  július 20.
1. Meilisben emberként
2. Norlanaban cyborgként
3. Első keze alatt Másodikként.
Horoszkóp: rák |víz|
Kor: 16 éves [ a váza x életkora ]
Nem: nő. robot
Magasság: 170cm
Súly: 52kg
Haj: félhosszú vörös,
fényben halvány, sötétben mély tónusú.
Szem: fénylő ezüstös robotszem,
enyhe kék árnyalattal.
Lakhely: a meilisi bázis. |állandó|

Múltja                    . . .                                
" Elszomorodok, valahányszor csak megpillantom azt a kifejezéstelen arcú bábot.
| bánat | elszorul a torkom, feszít a mellkasom, kutatom a könnyeket.
 Mélyenszántón nézek vele farkasszemet. Lélektelennek hat, azonban örökké látom a benne szunnyadó jégsivatagot, melyet szívtelennek tűnő valója táplál minden lehetetlen rezdülésével. Az álmairól suttog nekem, csukódni vágyó szemekkel, mire én csak elszorult szívvel rázom a fejemet.
Emberré válni? Igazi ember akarsz lenni?...
 Beletörödően hagyom, hogy magával rántson, merítsen el az emlékek tavába. Ha csak egy pillanatra is, de újra érzem a fojtogató illatokat, a féktelen szelet; Meilis, a hely, ahol születtem. Sok-sok emlék és érzelem fűz hozzá, mégis a fájdalom szikrái gyulladnak fel először. Minden másnál erősebb ez az emberi hullám, mely újból érezteti velem Norlana karjait, a szívdobbanásnyi pillanatot, mikor elszakítottak minket az otthonunktól. Norlana, aki igazi bábut  varázsol az emberi létből.
Mikor évekig edzették a testünket. Mikor mérték a szívünket. Mikor bólintottak. Mikor betoltak a műtőbe.
Mikor a nevemet kódszámba öntötték.
| fájdalom | összeszorítom a fogaimat, elönt a perzselő jegesség, megremegek.
Egy örökkévalóságnak tűnő évig lehettem a cyborgi test foglya. Félemberi testtel, önálló tudattal vágtam neki a kilátástalan útnak. Megszöktem a halálból, s így érző emberből érző félrobottá válni gyötrelmes szenvedés volt. Undorodtam, pusztulásra voltam ítélve; a testem bomlott, kongó fémszívem a kudarc tudatát dobogta minden másodpercben. A pillanatok átszenvedett napokká váltak, s percről percre vesztettem sérülékeny emlékeimből. Forrongtam belül, terveket szőttem, bosszút esküdtem, mert tudtam, Meilis az emberekkel együtt hamarosan porrá válik. Kapaszkodtam, nem eresztettem a lelkemet - haldokoltam...
| félelem | megsokszorozom a lélegzeteket, kitágul a szemem, zakatoltatom a szívem.
 A lelkem. Az én lelkem. Suttogom elrévedve, szinte nyugtatásképpen. Ellazult vonásokkal keveredek ki a múlt láncaiból, elfekve a jelen tükörsima peremén. Ujjaim görcsösen játszanak önmagukkal, majd egy pillanatra lehunyom a szemeimet, elfedve a báb arcát. Elfordulok tőle, elhallgattatom szomjas susogásait, miközben a külvilág tudatára adom, hogy még élek.
| elfogadás | nyugtatólag sóhajtozok, beletörődően zsibongok, éhes suttogások marnak.
 Emberként?  Valaha az voltam. Valaha élt bennem a hús, s én is egy vért nyöszörgő szívvel születtem erre a Világra. Félrobotként?  Most annyira nagyon messzinek, értelmetlennek tűnik az a haláltánc. Eltűnődöm rajta, miközben elfojtom felesleges lélegzeteimet, s némán hallgatok a könnyed érintésű levegőben. Mikor csendben vagyok, tisztán hallom tökéletes roboti vázam óraszerű, zenedobozból merített melódiáját, mintha csak egy metronóm kelne bennem életre.
Zizeg. Pumpál. Kattog. Hűvös monotonitása megbabonázza érzékeimet.
| visszakozás | összepréselem az ajkaimat, nyelni próbálnék, eltorzítom az arcom.
  Új fémszívem összes dobbanását csakis egy valakinek köszönhetem. Az Első ölt meg, hogy megmentsen - örök testet adott, megkaptam és elvesztettem mindent, amiről ember csak álmodhat, a vágyaim még sem teljesültek; Meilis, a porrá omló város a felszabadítására vár, ahogyan a szemem elött éli meg minden napját a halála előestéjének; kíméletlen a teremtőm, s gyötrőbbnek hallom az óra ketyegését, mint akárki más.
| vágyakozás | kínzó szívzörej, élvezetteljesen maró lángnyelvek, elvesztett kontroll.
 Belül, megbánó lélekkel remegek meg, mégis rezzenés nélkül fordulok vissza az ablak irányába. Felnyíló tekintetem fényes páraként kúszik fel a tiszta felület csillogására, mikor kifejezéstelen arccal feleszmélek a múlttá olvadó, csüggedt vezeklésű percekre. Miről álmodhat egy báb?...
 Soha sem hagysz nyugton. Sóhajtok kecses bánattal. Örökké követsz, ugye...?
Örökké üldöz engem az a báb. Képtelen vagyok elbújni előle; örökké suttog. Örökké vágyódik.
Örökké szomorú pillantásokkal sújt engem az ablaküveg tükréből.
 Engem, a Másodikat. "

Tulajdonságok     . . .                 
 Rendkívüli szenvedéllyel, finom, jéghideg érzékiséggel bánik a körülötte tomboló világgal. Tisztaságot, törékeny kecsességet sugároz minden élő felé, akik hűs, borzongató aurát érezhetnek lélekemelő alakja mellett, mintha ezüstöskék szemei is ezzel a végtelen áhitattal, mély titokzatossággal lennének feltöltve. Képtelenség őt kiismerni, egy hátborzongató robot, akinek közelsége mintha nyugtatna, mégis rettegést gerjesztene. Bár nem agresszív, mégis néha könyörtelennek tűnhet, mikor annyira néma, és annyira bábszerűn viselkedik - máskor csak csendes és magába zuhant, a katonái között azonban vezérszellem, aki nem ismeri a félelmet.
 A tiszta érzelmek éltetik őt, mégsem képes sokat tömegben tartózkodnia; egy idő után keresi a magányt, emberek között sokszor érzi feszélyezve magát. Hideg de érzékeny, kitartó, néha kissé önzőnek tűnhet. Folyamatosan emberi érzéseket és képeket futtat magában, melyeket elraktározva tart, s feldolgozva szimulál mások felé; emiatt arcáról vagy gyanúsan jól, vagy egyáltalán nem lehet olvasni. Egyetlen egy érzelmet igyekszik kiölnie magából - a gyűlöletet.
 Gyermeki lelke végett azonban még képes enyhe zavarba, egyfajta indulatba sodródni, egy meg nem értettségbe, melyet érzelmekbe fagyaszt be önmagában. Leginkább egy tükörsima vagy könnyed hullámzású, fagyos tóhoz lehetne hasonlítani, melynek felszíne alatt örök érzékenység tombol.

Szereti                     . . .                              
×a csendet, a finom suttogásokat, az eső és a szívdobogás hangját
×érzelmeket, arcmimikákat, mozdulatokat gyűjteni, tanulni, átdolgozni
×a gyerekeket
×elmélyülni a gondolatokban, az emlékekben
×régies gravírozású zenedobozát
×az Elsőt.

Utálja                       . . .                         
×az emberek, és a cyborgok tömegeit
×a hirtelen jött, erős zajokat
×a gyűlöletet, melyet feleslegesnek tart
×ha valaki nem tiszteli a robotokat
×ha Meilist nem tartják számon.

Képességek             . . .                             
×erős robotváza mindenfajta embertelen erőt, képességet, gyors mozgást, gépies túlélést magában hordoz.
×szemei erős fókuszt kaptak, ha úgy akarja, szinte előre láthatja a mozdulatokat; ez azonban más számára csak egy optikai csalódás, pusztán érzékeny tekintete lassítja agyának a hirtelen támadásokat.
×lélektan; még ha ki sem mutatja, akármilyen rezdülést felfog az élő testen át, így képes gyengepontokat találni. Látásával a mimikát és a mozdulatokat, a szem mélyét tanulmányozza, hallásával a szívdobogás ritmusát analizálja.

Fegyverek               . . .                         
×könnyedén bánik a fegyverekkel, roboti tökéletességgel és gyorsasággal céloz, különféle gépezeteket tárol magán a legkülönbözőbb helyekre felcsatolva.
×annak a hadnak a vezére, mely meilisi emberekből verődött össze, olyanokból, akikből nem lett öntudatlan kísérleti alany, cyborg, vagy csak a családjuk esett áldozatául a Norlanával vívott küzdelmeknek, és egyedül maradtak. A szervezet célja a Meilist ért csapások hárítása, az emberek kisegítsége, küzdelem, majd a felszabadítás.

Gyengepontok       . . .      
×vázának csatlakozási pontjai, belső műszerei éles hangokra reagáló rezonanciái, a robotok alapvető gyengeségei.
×aurája felemésztődik és kimerül, ha a lelke is elfárad, mivel az gerjeszti a környezetre kivetülve.
×nem könnyedén, de be lehet zavarni robotos merevségű agyát, ha az az ember igazán, szinte tökéletesen jól hazudik, vagy elzárkózik a Világ elől.

Egyebek:
. intenzív, átható aurája van, mely lelkének a környezetre való kivetülése. Képes arra, hogy nyugtasson, eloszlassa a kételyeket, mégis zavarba hozzon másokat vele, mintha így akarna érzéseket befolyásolni, vagy lopni. Ereje  van.
. szenvedélyesen kutatja a lét és lélek valóját, melyet szellemnek  is hívnak, mivel ő is már csak egy lélekalakban létezik a robotvázon belül; élő szerv nem alkotja őt.
. indulatai visszafogásában robotos logikája és váza segíti, így könnyedén és kifürkészhetetlenül leplezi önmagát. Szavai sokszor csendesek, törékenysége azonban rejtett erőtől duzzad, ettől ember méginkább képtelen kiismerni őt. 

     
      × kisgyerekként        × első műtétjekor     × cyborgként      × a Második vázában