�j bejegyz�s Friss�t�s

2010.05.08. 21:30 Zev Owen

A h�t�ra hengeredik �s v�zt�l elnehez�lt ingj�be markol, ahogy felh�rd�l az alulmaradt idegess�gt�l. Fogait egym�shoz szor�tja, �llkapcsa megroppan, mik�zben feltorn�zza mag�t a v�zt�l csatakos betonpadl�n, hogy a l�ny ut�n vesse mag�t. Kezei hasztalan markolj�k a p�r�t�l elfulladt �ress�get – elv�tette a felk�n�lkoz� lehet�s�get, hogy megragadja a f�lg�pet, �gy er�ltetnie kell mag�t, hogy a nyom�ba �rjen. Kettes�vel szedi az omladoz� fokokat, melyek k�szk�dve pattognak alattuk. Egy m�sodpercre lefel� veti a pillant�s�t, de m�r csak az es� al�hull� cseppjeit �s a s�lyos k�t�rmel�ket l�tja a feketes�gbe z�porozni. Ez �ngyilkoss�g. – s�gja elrekedten a g�pi mem�ria, mely most �szt�n�sen el�re lend�ti, mintha mindkettej�k �let��rt k�zdene. Hevesen sz�vja be a nyirkos, es�illat� leveg�t, melyt�l fulladoznia kell. Szinte hallja, ahogy f�mt�dej�ben mozog a meg�llt nedvess�g, mely egyre feljebb k�szik, �s meg sem �ll, am�g el nem tel�ti eg�sz nyel�cs�v�t. �ntudatlan h�vvel r�ntja vissza a karj�t; izomb�l, emberi lend�lettel, melyhez a j�zan�sznek k�ze sincs t�bb�. K�ny�ke vadul csattan neki a l�pcs�fokoknak, mikor kir�ntja a f�lrobot bok�j�t �s maga fel� kezdi h�zni, visszar�ngatva az omladoz� lejt�n. K�nyszeredetten felny�g, nem b�rja tov�bb a terhel�st, teste teljes eg�sz�ben megbillen, de nem b�nja, mert ett�l tov�bb viszi a lend�let, egyenesen a talaj fel�. Egy pillanatra sem enged az er�s fog�sb�l, �lettelen b�bk�nt vonszolja maga ut�n a cyborg test�t, am�g be nem szakad alattuk a l�pcs�sor. Zih�l, majd fulladozva k�h�gni kezd, mikor h�ta telibe tal�lja a nyirkos padl�t. Csak az elviselhetetlen hideget �rzi �s az arc�ba z�dul� gyilkos cseppeket; m�r a hangj�t sem tal�lja t�bb�, csak az ujjai k�zt verg�d� l�bra k�pes feleszm�lni, amit az�ta is vasmarokkal tart fogva. Pengek�nt has�tja �t test�t az aggodalom, de a benne forrong� d�h hatalmasabb m�reteket �lt, enn�l a gyeng�n pisl�kol�, emberi �rzelemn�l. F�lei forr�n csengnek a zuhan�st�l, v�gtagjai beleremegnek a mozdulatba, mikor t�rdre birk�zza mag�t, melyt�l a vil�g teljes eg�sz�ben megfordul vele. Arr�bb l�ki elnehez�lt test�t, majd a l�ny mellkas�ra �l, hogy l�bai leszor�tva tarthass�k a tiltakoz�, v�kony karokat. Feje el�re bukik, tart�s�r�l ler� az er�tlen, dacos akarat, ami m�g mindig mag�n�l tartja az �gzeng�s dobh�rtyarepeszt� morajai k�z�tt. Sok�ig csak �lettelen�l t�tog, hasztalan kapkod l�legzetv�tel ut�n. Percekbe telik mire r�j�n ki is � val�j�ban; hogy egy g�p �s sz�ks�gtelen a fullad�st�l tartania ak�r van a t�dej�ben v�z, ak�r nincs. - Azt mondtad... nincsenek gy�ztesek. – k�h�gi elrekedt, megemelt hangon, mert az es� z�g�sa �s az omladoz� t�rmel�k zaja mindent elnyom k�r�l�tt�k. Eltompult l�t�s�val hunyorognia kell, hogy a k�por �s a v�zcseppek f�tyl�n t�l ki tudja venni a zil�lt alakot, mely teste alatt l�legzik. – Ha... igazad is lenne... akkor sem lenne r� megold�s. Arca eltorzul a f�jdalomt�l; a fizikai �s a lelki sebek egyszerre karmolj�k v�resre, �s szedik darabjaira megrend�lt �nuralm�t. Nem b�r mag�b�l t�bb sz�t kipr�selni. Valahol abban rem�nykedik, hogy a l�ny majd megold�st tal�l mindenki probl�m�j�ra; hogy a szemeiben megl�thatja azt az isteni szikr�t, ami majd kiforgatja sarkaib�l a vil�got. Azt, ami mindent megv�ltoztat pontosan �gy, ahogyan vele is tette. El�g volt hozz� egyetlen pillanat. Most is �rzi a l�ny es�t�l elnehez�lt tincseinek illat�t. Fel tudja id�zni minden egyes cs�kj�t. Hogy milyen volt mikor hozz��rt, vagy csak a nev�n sz�l�totta. T�bb� m�r nem l�tezik az az ember, aki valaha volt; aki b�rmit is meg�rdemelt volna ebb�l a l�tsz�lagos �letb�l, a szerelemb�l, amely ilyen sz�rny� v�get �rt. M�g mindig gy�tri a vad szomj�s�g, a k�ts�gbees�s, a hal�l k�zels�g�nek tudata, mely folyamatosan a lelk�t bec�zi. Hogyne f�lne t�le; egyenesen retteg. Nem tudn� �gy itt hagyni ezt a vil�got, hogy k�zben Khiara szem�be kell n�znie, ilyen darabjaira hullott, rem�nyvesztett pillant�ssal. Most m�gis biztosan bel�has�t az �rz�s, hogy itt a v�ge. Szemeib�l vill�dzva huny ki a borosty�nsz�n� f�ny, mik�zben vak zih�l�sa al�bbhagy, fak� l�t�sa pedig v�gleg kimaradozik.

2010.05.08. 20:04 Khiara Laken

Megveti l�bait, tekintet�t azonnal felszegi, miut�n megtal�lja egyens�ly�t a l�k�s ut�n. G�nyosan sziszeg a robot reakci�j�n, n�h�ny pillanat erej�ig minden sz� elhallgat, mikor szem el�l t�veszti �t. Hunyorogva p�szt�zza a romos falat, de m�r nem biztos benne, hogy a m�g�tt van – pulzusa felgyorsul, a t�m�r s�t�t �s a sz�rkes�g eggy� mos�dik, a perg� cseppek �vegszil�nkokk�nt csillognak, d�lib�bokat �ltetnek minden f�nys�v m�g�.  Nem volt el�g gyors, hirtelen r�ndul bele karj�nak megcsavar�s�ba. Azonnal tudja, mit kell tennie. T�rde �sszecsuklik, hogy maga ut�n r�nthassa a t�mad� testet, majd eltasz�thassa saj�tj�t�l. Sokat gyakorolt ahhoz, hogy kijusson a legv�szesebb helyzetb�l is, rengeteget edzett, kem�ny �ress�ggel. Ezt nem g�pi r�sz�nek k�sz�nheti, csak saj�t mag�nak.  Karja megreccsen, ahogy minden g�pi erej�t �sszeszedve az oszlophoz v�gja a v�zat. Vadul nyikorog, s r� kell �brednie, hogy a hang f�lelmetesen hasonl� volt saj�t v�gtagj�nak megroppan�s�hoz. Nem tudja, melyik�k fog el�bb t�nkrev�g�dni az es�t�l �s p�r�t�l, de minden pillanatban �rzi a hideget forrongani k�v�n� h�s�hoz tapadni. M�ly leveg�t vesz – vele egy�tt vizet is let�d�z -, mire k�h�g�ssel vegy�lt ki�lt�ssal m�rtja t�rd�t a f�rfi has�ba. Kezeit durv�n eltasz�tja, hogy ne kaphassa �t el. A m�reg liftezik gyomr�ban, d�h�s r� �s mag�ra is d�h�s, l�ktet� fejjel mozdul az oszlop m�sik oldal�ra. Darabokra fogja �t szedni.  Csak egy pillanatra torpan meg. Egy felfel� �vel� �p�tm�ny akad meg szemei el�tt, egy beomlani k�sz�l�, egyenes l�pcs�. A m�sodik emelet a vesz�ly mintap�ld�nya; az es�vizet beenged� lyukak �s reped�sek tark�tj�k, a padl� az �sszeroskad�s sz�l�n �ll, ahogyan a tet�t�r is. Vet egy pillant�st felfel�, �s r� kell j�jj�n, hogy az �p�let borzalmasan labilis. Az �g fel� n�zve olyan az eg�sz, mint egy koszos festm�ny, mely a Norlanaban d�l� vill�mok miatt �les kontrasztokat kap.  Nem futhat m�s merre. A szesz�lyes l�pcs� fel� cs�szk�l, rohan, semmivel sem tudja kisz�m�tani a robot k�zeledt�t, mert kifinomult �rz�kei is kezdenek belezavarodni a kaotik�ba. Meg kell kapaszkodjon a korl�tba, ahogyan nekil�dul, szinte a semmiben lebeg� fokokon egyens�lyozva zil�lt alakj�t.

2010.05.08. 18:53 Zev Owen

Kim�rten vonja fel egyik szem�ld�k�t, majd mikor a l�ny t�mad�sba lend�l gondolkod�s n�lk�l ny�l el�re, hogy tenyer�be fogja az �kl�t, ezzel akad�lyozva a fel� mozdul� er�teljes jobbhorgot. Hatalmas lend�letet vesz - a v�z m�ly�r�l sz�vja ki megmaradt energi�it - majd egy er�ltetett mozdulattal tasz�tja h�tra a f�lroboti testet, mely ett�l csak megt�ntorodik, de nem csap�dik az oszlopnak �gy, ahogyan eredetileg tervezte. - A francba veled.. – mordul fel inger�lten, mikor meg�rzi karj�ban az �les f�jdalmat, mely rozsd�s, sikolt� hangot hallatott a v�dekez� mozdulatban. Hirtelen veti be mag�t egy omladoz� k�fal m�g�, ujjait meglazult v�ll�z�lete k�r� szor�tva. Test�vel egy pillanatra el�reg�rnyed, ahogy megpr�b�lja visszaszerezni megingott egyens�ly�t. Tudja, hogy ez nem mehet �gy tov�bb. Ez csup�n egy egyszer� v�delmi reakci� volt; a l�ny enn�l messzebb fog menni. Sz�ve felgyorsul, ahogy tompul� l�t�s�val k�rbepillant. �ssze kell szednie mag�t, ha gy�zni akar. Az es� morajl� z�g�s�t hallgatja – m�r az sem tarthat �r�kk�, emellett a cyborgok sem b�rj�k t�l sok�ig a p�r�s leveg�t. Csup�n annyi el�ny�k van, hogy emberi r�sz�k elsz�vja a nedvess�g nagy r�sz�t. Semmisem t�k�letes, valamikor minden felmondja a szolg�latot; csak az id�t kell h�znia, csak mag�n�l kell maradnia �s minden rendben lesz. Alig n�h�ny r�pke m�sodpercet t�lt gy�v�n �s letagl�zva a fal takar�s�ban, miel�tt �jra felfedn� mag�t. Ennyi id� el�g volt neki ahhoz, hogy minden meghib�sod�sr�l lelt�rt k�sz�tsen �s gondolatban m�r most el�ny�re form�lja mindazt, amit m�g lehet. Gy�zelmet farag ebb�l a helyzetb�l, ha beled�glik is, annak ellen�re, hogy sok mindennel szembes�lnie kellett, amivel eddig nem sz�molt. Az�ta is a takar�k �zemm�d dolgoztatja, a bel� iv�dott t�lt�nyek megk�tszerezik a v�z terhel�s�t, melyre most a besziv�rgott es�v�z csak m�g egy lap�ttal r�tesz. Sz�vmozg�s�t rohamosan cs�kkenti a p�ratartalom, �gy egyre nehezebb� v�lik a koncentr�ci�ja. M�r nem kell sok id�, hogy l�t�sa percekre kihagyjon �s a koordin�ci�s k�pess�ge is teljesen gajra menjen. - Na mutasd mit tudsz hercegn�. – l�legzi jellegzetesen m�ly hangj�n, egy laza k�zmozdulatot t�ve fel�, mintha k�sz lenne j�l neveltem megv�rni, am�g ellens�ge �jra t�mad. Csak egy l�legzetv�telnyi id�re marad egyhelyben, miel�tt mozg�sra �szt�n�zn� megcsikordul� v�gtagjait. A terhel�s ellen�re m�g mindig emberfeletti gyorsas�ggal mozog, �gy egy m�sodperc t�red�ke alatt ragadja meg Khiara karj�t, hogy a v�gtagot a cyborg h�ta m�g� csavarhassa.

2010.05.08. 17:17 Khiara Laken

Nem h�tr�l meg, mikor k�zel�teni kezdenek fel�. L�bai ugr�sra k�szen �llnak, m�gsem mozdul, csak vadul reszket a s�lyos kab�t alatt. Mellkas�t m�lys�ges h�v�ss�g �lte meg, heves l�legzetek szakadnak fel bel�le remeg� ajkain �t, fogai halkan kocognak. Borzaszt�an �th�lt, �s m�r arcizmait sem b�rja rendesen kord�ban tartani, pedig von�saira folyamatosan er�lteti a t�m�ny zords�got. A kim�rt, monoton kifejez�s most g�nyosabbnak hat b�rmi m�sn�l; egy pillanatra sem tal�lta sz�rakoztat�nak a robot szavait, ahogy � saj�t mag�t. Teljes f�sults�gba tasz�totta �t a viselked�se. A nevet�se hamis, a mosolya l�lektelen, a rideg �r�m�t�l pedig felkavarodott a gyomra.  A bossz�s, vad ingerl�kenys�g �s d�h hirtelen �nti el szemeit, mikor a f�rfi meg�ll el�tte �s szabadd� teszi mellkas�t. Ujjai m�r a zsibbad�sig fesz�ltek fegyver�n, de m�g tov�bb szor�tja, a lehetetlens�gig, mik�zben fogai egym�shoz ver�dnek, imm�r az indulatt�l. Hatalmas er�t kell vennie mag�n, hogy a v�r�ben elvegy�lt adrenalin ne l�z�tsa valami olyan hirtelen mozdulatra, amit k�s�bb megb�nna.  Karjai f�sultan mozdulnak, fegyvere mereven szegez�dik felfel�. Ahelyett azonban, hogy bec�lozn� a sz�vet, kiss� el�r�bb l�p, s a cs� v�g�t a f�rfi kez�re emelve �vatosan lefel� kezdi tolni, m�g az ing el nem takarja ism�t a fels�testet. Sz�ve d�b�rg�se tork�t szaggatja, akadozva nyel, hogy egy�ltal�n meg tudjon sz�lalni. - K�rlek. K�m�lj meg hib�tlan tested l�tv�ny�t�l, nagyfi�. – s�hajtja elhal� rekedts�ggel, mik�zben visszal�p. Legsz�vesebben ott t�madn� az �lettelen logik�t, ahol csak tudja, de nem pazarolhatja az id�t az ironikus g�ny ki�l�s�re. Olyan, mintha a robot mindig tudna valami �jat mutatni, vagy maga a Vil�g, �s ezt felett�bb �r�letesnek tal�lja.  - Az a sz�v nem a Te sz�ved. A gy�zelem pedig csak egy v�gy�lom, egy ill�zi�, �s az a sz�nj�t�k, ami hozz� vezet. Itt mindenki csak egy vesztes.  Tekintet�t m�lyensz�nt�n �geti a f�nyt�l vibr�l� szemekbe, mely megb�n�tja n�h�ny m�sodperc erej�ig. Az igazs�g keser�, mint a gy�gyszer, melyet mag�ba kell dikt�lnia; b�rki is gy�z a v�g�n, Meilis vagy Norlana, a nyerem�ny csak tov�bbi harc �s gyilkol�s. A gy�l�let �s az �tl�tsz� k�z�ny m�r annyira m�lyen vetett gy�keret, hogy k�ptelens�g kiirtani az emberi vil�gb�l. A neh�z m�snak lenni, szeretni, a legnehezebb pedig az ellens�get.  Tudja, a legnagyobb el�nye a robotnak most az, hogy � k�m�letlen�l v�gezni tudja a dolg�t. Benne hi�ba �l a sz�, amelyet m�g a test�n fek�dve mondtak neki – hat�stalan�ts -, nem teheti meg. Hi�ba �ln� meg, v�gre megnyugv�st �s kiutat tal�lva a bossz� zs�kutc�j�b�l, seg�tve Meilist, nem lehet. Az ember m�g mindig ott nyomorog, valahol a dr�tok �s a f�milleszt�sek k�z�tt. Ez a tudat olyan neki, mint egy kisz�jazott t�bolyultnak az egy m�terre t�le lev�, hal�los drog. - Tudom. Egy halott m�r nem f�lheti a hal�lt. – fegyvere �lesen csattan a f�ld�n, valahol teste mellett. Vehemensen ny�l kab�tj��rt, lefesz�ti mag�r�l a fullaszt�, s�lyos g�nc�t, ami gyorsan v�gzi a f�ld�n. Mikor l�that�v� v�lik a s�t�t anyag, mely szinte k�mruhak�nt tapad v�kony alakj�nak eg�sz�re, egyszerre �rzi mag�t kiszolg�ltatottabbnak �s felszabadultabbnak. Mi�ta nem egy kattog� g�pezet pump�lja benne az �letet, jobban van fizikailag, m�gis olyat visel mag�n, amely k�pes �sszetartania test�t. Ink�bb csak az undor �rz�se miatt.  Lecsatolja derek�r�l az �vet – csak ekkor vonja el pillant�s�t -, melyen k�l�nf�le gyilkol� eszk�z�k sorakoznak. Mindez eddig rejtetten volt, most m�gsem �rdekli semmi, m�g az sem, ha az Els� pontosan tervez valamit. A cseppekkel egy�tt csilingelnek fel a f�mek, mikor hagyja, hogy a tart� a talajig cs�sszon. Kil�kkal lett k�nnyebb, m�g az el�tte vesztegl� g�p egyre s�lyosabb� �s s�lyosabb� v�lik az es� miatt. Hamis odaad�ssal tekint fel �jra, szinte n�m�n b�v�lve a k�zt�k t�tong� �rt.  H�tr�lna, de nem akarja a m�g�tte meredez� oszlopnak h�z�dva v�rni a v�zat. L�that�lag merev elgy�t�rts�ggel l�dul neki, csizm�ja alatt a felloccsan� hangokkal; ujjai �k�lbe fesz�lnek, hevesen mozgol�dik benne az ellen�ll�, f�lg�pi er�, amely f�teni k�pes v�n�it.

2010.05.08. 12:04 Zev Owen

A felny�l� messzes�g feld�rd�l; a sz�rke �g m�g sok�ig hallatja lass�, haldokl� h�rg�s�t, miel�tt megadn� mag�t az es� monoton z�g�s�nak. Mintha a t�lvil�gon is h�bor� d�lna. Az elnehez�lt felh�k az egyed�liek, akik a v�rben �z� holtakat siratj�k. A v�z feler�s�ti Meilis utc�inak jellegzetes szag�t. A doh �s a por f�ld�nfut� gy�szillata remeg a leveg�ben �s issza bele mag�t elnehez�lt, v�rt�l foltos ruh�iba, a homlok�ra tapad�, koroms�t�t tincsekbe. Ajkait �sszepr�seli, arca �jra kem�nny� v�lik, ahogy megfesz�lnek a von�sai, mint akin egy pillanatra �ts�p�rt a kiszolg�ltatotts�g �rz�se. Egy lass� mozdulattal ford�tja fej�t a cyborg fel�, �s ezzel egy�tt t�mad� �ll�sba d�lt teste is a m�sik ir�nyba mozdul, hogy teljes eg�sz�ben szembefordulhasson a feldereng� hanggal. Arra sz�m�t, hogy egy r�ir�nyul� fegyver cs�v�vel tal�lja szemben mag�t, azonban mikor �szreveszi, hogy a puska lefel� n�z, � is �szt�n�sen leereszti a saj�tj�t. Pillant�sa kim�rten v�ndorol tov�bb a fegyverr�l, eg�szen a l�ny arc�ig, mik�zben a fesz�lts�get pr�b�lja legy�rni mag�ban, mely egyre t�bb adrenalint szaggat fel a test�ben. Sz�ve a tork�ban dobog, er�ltetett l�gz�se t�dej�t ostromolja, ahogy a v�z egyre gyorsabb �temben v�j utat mag�nak a v�z belsej�be. Khiara tekintet�be m�lyed, mik�zben kiegyenes�ti tart�s�t; mellkasa sz�rakozottan remeg meg az elfojtott nevet�st�l, mely g�nyos f�lmosolyt csal az arc�ra. - Ezt csak magadnak k�sz�nheted. Elsz�llt a j�zan eszem. Magunkra hagyott minket. – fennhangon sz�lal meg, majd cinikusan felnevet. A k�s�rteties, g�pi k�r�r�m �les visszhangokat vet az es�t�l p�rolg� t�rben. – De ne f�lts. Tudok �n vigy�zni magamra. V�dekezek, ha az kell. Nagyfi� vagyok m�r, volt id�m kitapasztalni. �rzi, hogy �t�ramlik rajta a beteges, ironikus j�kedv, mintha tudata ezzel v�dekezne a teljes �sszeroppan�s ellen. M�r sejti, hogy semmi es�lye, m�gsem maradt m�s v�laszt�sa – ha megadja mag�t a k�s�rt�snek, elvesztheti a h�bor�t. F�ltve �rz�tt b�szkes�ge m�r �gy is hatalmas hegeket szerzett, �s most kiszolg�ltatottan v�rja a v�gs� megsemmis�l�st. Tesz n�h�ny hirtelen l�p�st el�re, mozdulatai azonban c�ltalanok �s �resek, nincs benn�k semmi fenyeget�, ami megriaszthatn� a l�nyt. - Csak az arcod ekkora. Nem �ll j�l a fegyver. Akkor sem tudn�d haszn�lni, ha m�r nem lenne m�s v�laszt�sod. H�t ez�rt vagyok �n el�nyben veled szemben. – szavai automatikusan buknak ki ajkai k�z�l. Fogalma sincs arr�l, hogy mennyit bl�ff�l �s mennyi igaz abb�l, amit mond. Nincs tiszt�ban saj�t mag�val, ebben a helyzetben k�ptelen lenne bem�rni, hogy meddig tudna elmenni. - Van egy aj�nlatom. Ha m�r �gysincs r� sz�ks�ged, tedd sz�pen le. D�nts�n a nyers er�. Az id�j�r�s most �gyis neked kedvez. – kaj�n vigyora egy percre sem t�nik el arc�r�l. Folyamatosan tartja a szemkontaktust mik�zben guggol�sba ereszkedik, hogy a f�ldre cs�sztathassa saj�t fegyver�t. Kezeit feltartja, mikor felmagasodik, hogy ellens�ge l�thassa: � betartja a kiszabott felt�teleket. N�h�ny gyors mozdulattal t�volodik el az elfektetett pusk�t�l, �gy j�val k�zelebb ker�l a f�lrobothoz – m�r csak n�h�ny m�ternyi f�lhom�ly v�lasztja el �ket egym�st�l. - Semmi sz�ks�gem arra, hogy megtarts. – suttog fel eleny�sz� hangon, mik�zben �vatosan leereszti karjait a teste mell�. – Nem vagyok h�zi kedvenc. Nem szorulok r� sem a sz�nalmadra, sem az olcs� sz�nj�t�kodra, amivel �szhez akarn�l t�r�teni. H�t el�rulom, most l�tok tiszt�n �s h�lye leszek elszalasztani egy ilyen lehet�s�get. Ez a kis felh�szakad�s nem fog nekem betenni. Merevv� v�lt testtart�ssal t�ri fel �tnedvesedett ingujjait, melyen sz�tken�dve rik�t a k�tr�nyt�l szennyes emberi v�r. �riszeinek s�t�tje borosty�nsz�n� f�nybe borul, mikor �jra felszegi �that� tekintet�t. Laz�n indul el�re, hat�rozott l�ptekkel, m�g a f�lrobot el� nem �r; csup�n egy m�ter t�vols�got tart meg kettej�k k�z�tt, hogy ha akarja, a l�ny k�nyelmesen r�foghassa a fegyvert. Szemeit kih�v�an elsz�k�ti, mikor �jra megmutatkozik arc�n rideg mosolya. Ujjai ingj�nek alj�ba markolnak, ahogy lassan felh�zza a b�r�re tapadt anyagot, ezzel teljesen szabadd� t�ve a fels�test�t. - Vagy ha el�g b�tor vagy, l�j le. Vess v�get ennek. Roncsold sz�t a sz�vemet, �s gy�zz. �gy vagy �gy, egyik�nk �gyis meg fog halni. Nem �lhetj�k t�l egym�st. �n nem f�lek a hal�lt�l.

2010.05.07. 23:10 Khiara Laken

Egy helyben v�rakozik, hagyja, hogy a romok k�z�tt megrekedt h�v�s felem�ssze. Olyan, mint egy megfagyott szellem, aki l�thatatlann� v�lt a s�t�tben, aki gy�szolva v�r valakire. V�rja, mikor ugranak a tork�nak h�tulr�l, mikor m�lyednek test�be a m�regfogak, melyeket csak mag�nak k�sz�nhet; legal�bb elv�lasztotta a robotot a csata d�lta utc�kt�l, az emberekt�l �s a cyborgokt�l, akik kiismerhetetlen�l l�z�tj�k benne a logik�t.  N�h�ny k�zeled� l�p�s loccsan�s�ra �v�lt gondolata f�leibe – szinte l�tja maga el�tt a halott f�lrobotot, akinek mellkas�b�l kiemelik a f�mtartoz�kokat, hogy neki sz�nj�k aj�nd�kk�nt. Maga is menek�l. Ezzel a t�nnyel most egyes egyed�l kell megbirk�znia, ahogyan maga el� meredve v�rja, hogy sz�ve lecsillapodjon, �s tiszt�n ki tudja venni az Els�t.  Csak halv�nyan l�tja a kont�rokat, egy sz�rke sziluett bontakozik ki a gyeng�d dereng�s m�g�tt. Hihetetlen a fesz�lts�g, ami emberien �rad bel�le. �nk�ntelen is meghallja a nyikorg� hangokat, mik�zben lass� oldalaz�sba kezd, mintha fel akarn� t�rk�pezni az elburkolt v�zat.  Nagy f�lk�r�vet �r le k�r�l�tte; �szrev�tlen�l mozdul, csak n�ha-n�ha t�nik fel bord� haja a f�nys�vokban, az ablakon t�lr�l besz�r�d� sz�rkes�gben. M�rhetetlen el�ny�re v�lt a helyzet ezen a helyen, m�gsem hagyja, hogy az el�gedett k�r�r�m teljesen letagl�zza �t. A fi� g�pv�za rohamos eny�szetnek indult, s ez minden m�sodperccel egyre csak romlik. Tudja, hiszen � is �t�lte m�r az �gi k�nnyeket rozsd�s�t� savk�nt – hi�ba, ha a M�sodikban olyan szomjas volt, mint tal�n csak a gyerekkori n�lk�l�z�sben. Hi�ba kapott zuhog�st, inni egy kortyot sem szabadott. - K�vett�l, csak mert ezt akartam? Okosabb lett volna egy v�dettebb helyet keresni. El�rult a logik�d. – ecseteli v�szj�sl�, lust�n gunyoros hangon, melyet gurgul�zva k�zvet�tenek tov�bb a roncsok �s a cseppek. - Micsoda egy csal�.  Halk kattan�s hallatszik, ahogyan kih�zva utols� nagy pusk�j�t az �v�r�l biztos�t�t pattant. Valahol a f�rfi h�ta m�g�tt �ll meg m�terekkel lemaradva, m�g leeresztett fegyverrel, f�lrebillentett fejjel. Komoly von�sai sz�ntelenek, csak finoman hunyorog, mint aki felk�sz�lt a legv�ratlanabb t�mad�sokra is. Val�j�ban � sem �rzi teljesnek mag�t, reszket a h�v�st�l, ajkai kezdenek belek�k�lni a nedves dermeszt�s�gbe. Kimer�lt, a bel� �p�tett m�szerkenty�k �s �tvezet� cs�vek is teljesen lezsibbadtak, bel�lr�l faragj�k �t j�gg�. B�r tudja, ha nem lenne benne �l� h�s, nem �rezn� meg mindezt. - J� ez a kis es�, mi? – ki�lt f�lhangosan, mintha valami jelent�ktelen dolgot akarna megosztani vele, leplezve lejt�s�nek remeg�s�t. B�rmit megadna most a Nap f�ny��rt, mik�zben nem �rti, hogyan nem b�rhatta eddig a fullaszt�, p�r�s, meilisi forr�s�got. – Nekem bevallhatod, hogy f�j a v�z. �gy nem fogod t�l sok�ig h�zni.  Ujjai megfesz�lnek a markolat k�r�l, szemei els�t�t�lnek a r�t�r� nyugtalans�gban. Nem eresztheti el a robotot, de hi�ba �lvez egyre kiegyenl�tettebb egyenrang�s�got, nem �rzi el�gnek mag�t a csat�hoz. Beleveti mag�t, ha kell, a l�gszomj, ami r�t�rt, azonban teljesen m�s most, mint a vad hal�lt�nc k�zbeni �tszellem�lts�g. - Akarod, hogy megtartsalak…? – alig hallhat�an suttog, �s abban sem biztos ut�lag, hogy nem csak gondolatk�nt fogant meg fej�ben. Fegyvere laza sz�gben mered a padl� fel�, de kezei mereven feszengnek. Csak most j�n r�, hogy � is cs�ny�n belebetegszik, ha tov�bbra is ennek a helynek a foglya marad.

2010.05.07. 21:21 Zev Owen

Mag�ba kap egy felhev�lt l�legzetv�telt, mikor a l�ny ajkai felgyorsul� pulzus�t bec�zik. Fej�t feljebb emeli, majd h�tra veti, mert �gy �rzi, menten felolvad az ereiben par�zsl� olajt�l, mely m�g a v�rn�l is h�gabb� v�lik, ahogy v�gigh�mp�ly�g b�re alatt. �llkapcsa megfesz�l a sz�gyenre; nem akarta el�rulni mag�t, teste most m�gis fel�lkerekedett a logika hatalm�n. Nem tudja, mikor lett ennyire emberi. R�gen �lni is tudott volna egy ilyen reakci��rt, azonban csak most �rzi igaz�n, milyen vesz�lyekkel j�r mindez. Hagyja, hogy test�t eltasz�ts�k �s f�lre l�kj�k. Elf�sult szemei sok�ig merednek Khiara h�lt hely�re, mintha a szellem�t, vagy lelk�nek egy darabj�t m�g mindig ott tarthatn�, mozdulatlanul. Csak rabk�nt tud gondolni r�, egy �lett�l elz�rt fogolyk�nt. Saj�t tulajdonak�nt k�v�nja kezelni, mert m�g mag�nak is f�l bevallani azt a beteges ragaszkod�st, amit Norlana olyannyira el�t�l, mint a h�v�k az eretneks�get. Mintha g�pnek lenni, egy k�l�n vall�s lenne, melyben a logika minden t�rv�nye szent �s s�rthetetlen – a mem�ri�jukba iv�dott, mint egy-egy ill�zi� vagy l�tom�s, amit ugyan k�ptelenek megmagyar�zni, de minden egyes szav�t �rtik. A szerelem is hasonl�, de azt nem k�tik t�rv�nyek; nem lehet kisz�m�tani, mint egy el�re kidolgozott egyenletet. Pupill�i elkerekednek a tiltott sz� �des �z�re. Teljesen �tj�rja �s megborzongatja az izgalom, ha erre a kiker�lhetetlen tabura gondol, mely teljesen felcsig�zza a test�t. Meg kell sz�ntetnie ezeket az emberi v�laszreakci�kat, ha c�lt akar el�rni, m�sk�l�nben belebolondul ebbe a nyomaszt� kett�ss�gbe. Legal�bb h�rom percen kereszt�l �ll, ugyanolyan mozdulatlans�gban, mint ahogyan a f�lg�p otthagyta, miel�tt rohaml�ptekben ut�na indulna. Pengek�nt marja az es�, �s ezt csak most �rzi meg igaz�n, ahogy megindult. A v�z egyre nehezebben b�rja a z�poroz� terhel�st; mozg�sa lass�v� �s megt�rt� v�lik, minden egyes elrugaszkod�s ut�n, amit az es�t�l f�nyl� talajra m�r. Meg kell �riznie a l�lekjelenl�t�t, ha fent akarja tartani a g�pet, m�sk�l�nben f�l�, hogy egy m�sodperc alatt �sszezuhan, mint egy elhaszn�l�dott �cskavas. Fut�s k�zben karj�nak akadoz� mozg�s�t figyeli, �s a bel�le kicsap� �rces nyikorg�st, melyet messzire visz a sz�l, mintha m�g a term�szet is azon lenne, hogy el�rulja a helyzet�t. Kezd �sszezavarodni, t�rl�t�sa megk�tszerez�dik, majd fak�v� v�lik, ahogy k�r�ltekint, az es�cseppekt�l hunyorogva. Nem �rzi �gy, hogy b�rmilyen el�nyt is �lvezne a cyborgal szemben, �s most m�r azzal is szembes�lnie kell: el�g egyetlen rossz mozdulat ahhoz, hogy valamelyik v�gtagja helyrehozhatatlann� csavarodjon, vagy ak�r ki is szakadjon a hely�r�l. K�nyszeresen zih�l, sokkal ink�bb az idegess�gt�l, mint a kimer�lts�gt�l. Nem �rez f�radts�got, csak a sz�r�sszer� f�jdalmat, mintha az es� nem is vizet k�nnyezne, hanem l�ngokkal permetezn� a b�r�t. Egyre jobban zsibbad, mikor utols� lehet�s�gk�nt mag�ra er�lteti a h� k�pet, de nem l�t m�st, csak az egym�sra borul�, omladoz� �p�letek jellegtelen sokas�g�t. F�rg�n mozog, lehet�leg �gy, hogy hangtalan maradjon, mik�zben minden ablakon v�gigfut a pillant�sa. Sz�nalmasan hossz� id� telik el, m�g v�gre r�akad a keresett h�zra, mely m�g most is k�telyeket �breszt benne. Az�ta is Khiara pusk�j�t szor�tja, m�g a m�sik fegyver a cs�p�j�n�l f�gg. K�ptelen b�rni ekkora terhel�ssel, �gy miel�tt bemenne, beles�llyeszti a l�ny�t az egyik pocsoly�ba, majd kim�rten r�tapos, hogy hasznavehetetlenn� z�zza, ha a cs�v�n �tfoly� v�z nyom�sa nem lenne el�g. Saj�tj�t markolva oldalaz be a romos �p�let m�ly�re; szemeiben az elsz�nts�g t�kr�z�dik, mikor lemond az �les l�t�sr�l, hogy zavartalanul hagyhassa az em�szt� s�t�tet. A t�bbi �rz�kszerv�re hagyatkozik, ahogyan egyre beljebb hatol, megfesz�tett izmokkal, mint egy ugr�sra k�sz ragadoz�, aki �ppen most ejti csapd�ba a kiv�lasztott pr�d�t. Test�r�l v�kony vonalakban pereg az es�v�z, mely ugyanolyan �rulkod� nyomot hagy, mint a f�lrobot�, aminek vonal�n elindult.

2010.05.07. 20:16 Khiara Laken

Szorosan z�rja �ssze szemeit, mint aki vakon is megb�zik legnagyobb ellens�g�ben. Csak azt �rz�keli, ahogy egy vad er� k�r�lfogja, bilincsben tartja, besz�lni sem l�legezni nem engedi rendesen, s �temesen dikt�lja neki a h�tr�l� l�pteket. Az al�hull� zokog�s hol elcsendes�l, hol feler�s�dik, sz�ve er�szakosan puhatolja a dallamokat. D�b�r�gnek fej�ben a gondolatok, az �l� szervet mintha k�nozva facsargatn�k mellkas�ban. A saj�t v�rem is a kez�hez tapad.  Csak akkor tekint ki cseppes, v�r�ses szempill�i al�l, mikor h�ta egy �lettelen falnak �tk�zik. Majdnem elfullad k�vetkez� l�legzete; l�tja, hogy a robot k�nl�dik, mintha l�thatatlan d�monok cs�b�tgatn�k �t, acsarkodn�nak vele a leveg� h�v�s, zil�lt hangj�n. Nem tudja, mi j�tsz�dik le a fej�ben. Ijeszt�, h�tborzongat�, jobb. V�llait m�gis felh�zza, tiltakoz�an ny�g, tiltakoz�an emeli kezeit mellkasa el�, mikor hirtelen nekiszor�tkoznak.  Visszakozik, megborzong a k�t teny�r s�lya alatt, ahogy azok fenyeget� gyeng�ds�ggel fesz�lnek meg arc�n. Kiss� arr�bb ford�tja nyak�t, s�t�t, riadtan keser� tekintet�t a semmire terelve, mint aki retteg, de leplezni pr�b�lja makacs n�mas�g�val. Rezd�lni sem mer, mintha ott rozsd�sodtak volna be, a falra vetett �zenet helyett egy �l�halott szobrot emelve az ut�kornak: itt ment t�nkre a k�t robot, de legal�bb egy�tt vannak c�mmel. Legsz�vesebben elmosolyodna, a hangtalan ajakrezd�l�s �s a k�ny�rg�, rem�nyvesztett szemek azonban kegyetlen�l a val�s�ghoz sz�jazt�k �t.  Lelket �ntene bel�, er�s t�maszt adna, ahogy egy anya tenn� gyermek�vel, vagy egy ember a szerelm�vel, de j�zan esze k�ts�gbeesetten �lesztgeti, hogy ez nem ennyire egyszer�.  Ez egy t�boly, egy �r�let. �vatosan, nagyon �vatosan ford�tja m�g arr�bb �s lejjebb arc�t, hogy ajkai a j�ghideg, holtan sz�letett b�rt �rj�k. Lehunyja szemeit, mik�zben �rz�ki lass�s�ggal cs�kol a robot pulzus�ba. Felforr�sodott l�legzetei a l�ktet� fel�letbe �get�dnek, mintha melengetni akarn� a kih�lt testet, mintha ezzel akarna �letet lehelni a dermeszt�, es��ztatta hely utc�iba, mint el�regedett v�n�k sokas�g�ba.  Ez az a pillanat, mikor teljesen elvesztette a fej�t, �s �retlen�l pr�b�l �jra l�t�sra tal�lni az �t�l�s vaks�g�ban. Azt akarn� mondani, m�r visszaj�het, j�jj�n vissza, �s ha most futni kezd, ut�na fusson csak, azonban nem tal�lja a megfelel�, finom szavakat.  Als� ajka gyenge v�rnyomot hagy, melyet elmosnak a k�zen perg� cseppek, ahogy elhajol. A f�rfi arc�ra pillant, egy elny�jtott pillanatig viszonozva egy biztons�got ad� l�gys�got. Csak ezut�n faragja tiszteletteljess� l�ny�t, mely gyereks�g�b�l egy csap�sra v�lik feln�tt�. - Tudod, mit akarok…? T�bbet adni, mint amennyit Norlana b�rmikor is adhatna neked. – l�legzi vill�dz�, dermeszt� szemeivel, felrov� �szintes�ggel. – Ezt ki fogom harcolni. - Egy hirtelen mozdulattal lend�l neki, �s l�ki meg er�teljes h�vvel az Els� mellkas�t. Sz�ve bedobban, elfojt egy mordul�st, mik�zben azonnal nekil�dul, hogy a be�zott k�fal ment�n rohanva ki�tra tal�ljon a katlanb�l.  Csizm�i alatt �szrev�tlen dobog a f�ld, eggy� v�lik az es� hangj�val, ahogy vadul szeli a koszos pocsoly�kat. Hirtelen egy kifejezetten m�lybe tapos bele, �s mikor sz�tfr�ccsen, hihetetlen m�don egy b�j�csk�z� gyereknek �rzi mag�t. Legal�bb tudja, hogy a keser�s�gnek most nincs teljes hatalma felette.  Sajg� bord�ira tapasztva kez�t �r egy omladoz� �p�let falai k�z�. Egykor sz�p lehetett a maga flancos m�dj�n; most olyan romos, hogy vastag cs�kokban �ri az es� a talapzatot a gyenge, sz�rk�s f�nys�vokkal egy�tt, melyek utat v�jnak maguknak a fullaszt� s�t�tben. Recsegnek a szil�nkos ablakok, halk robajjal kopognak a cseppek mindenfel�. B�r nehezen l�t, �gy �rzi, csak megh�lt zih�l�sa kavarg�s�t tudn� kivenni a meg�llt hidegs�gben, mely v�rfagyaszt�an hasonl� a v�n�it szorongat� reszket�shez.

2010.05.06. 21:34 Zev Owen

Mozdulatlanul �ll, ak�r egy viaszb�b. Egy lelketlen marionett, akit a logika r�ngat boldogs�g�nak puszt�t�sa fel�. Emberi r�sze fulladozik, felh�rd�lve verg�dik valahol a h�v�s alkatr�szek k�z� szorulva, mint egy f�l�sleges illeszt�s, egy hiba. Megbeteg�tette a hal�los gy�l�let, az elker�lhetetlen h�bor� tudata. Eg�sz test�ben reszket, r�zza a metsz� hideg, a f�m merevs�g�, kih�lt v�z azonban �res – nem k�pes a val�di, eleven remeg�sre. �tszellem�lt tekintete az es�sz�n� t�volba f�r�dik, a meilisi katon�kon t�li hom�lyt f�rk�szi, mintha onnan v�rna bizonyoss�got saj�t szavaira. Fesz�lyezi a karjai k�zt verg�d� l�ny, aki a benne vonagl� emberi igazs�g�rzetet sz�tja, ak�r a kialudni k�sz�l� l�ngot. � csak a logik�ra akar hallgatni, most m�gis a meilisi vezet�re pillant. Fak� �riszei hidegek �s kem�nyek, az aranysz�n� tekintet t�voli, mintha mindig a m�ltba vagy a j�v�be tekintene, de sohasem j�rna a jelenben. - Hallgass. Hallgass m�r. – csit�tja �rz�ketlen, �rdes hangj�n, tenyer�t a l�ny ajkaira tapasztva. Csup�n suttog, mintha r�gi �sszeesk�v�k lenn�nek, mik�zben tekintet�t �jra el�re emeli. – A szenved�s fogja majd a kezed a hal�lod pillanata el�tt, ha ezt komolyan gondolod. Gyenge vagy, �s nem lenne �rtelme annak, ha meg�ln�lek. �lvezn�m, de nem lenne �rtelme. Megh�lt, monoton hangon besz�l, ahogyan egy halott is tenn�, ha k�pes lenne kikelni a s�rj�b�l. Mellkas�val jobban a l�nynak fesz�l, mik�zben a pusk�t lejjebb ereszti �s �tkarolja vele a cyborg nedves ruh�kba burkolt fels�test�t. A v�rz� ajkakat m�g mindig leszor�tva tartja, mikor az emberek el�l az egyik utca �js�t�tj�be h�tr�l. - Csak sz�pen, lassan... - l�legzi cinikus hangon, mint egy gyilkos a t�sz�nak. Megkopott bakancsai alig hallhat�an csattognak a saras aszfalt red�zet�n. – Nem l�thatnak meg. Pupill�i elsz�k�lnek, mikor pillant�sa �thatol a r�juk borult �rny�kok fal�n, hogy �jra bem�rhesse a meilisi csapatot. Az elsz�rt alakok f�ldbegy�kerezett l�bakkal �llnak, pusk�juk ezerfel� mutat - nem tudj�k eld�nteni, kire szegezz�k a fegyvert. M�r csak n�h�nyan pillantanak vissza r�juk, legt�bbj�k figyelm�t a cyborgok feldereng� alakja k�ti le, akik katon�s rendben, el�re emelt fegyverekkel haladnak a megviselt testek fel�. Elny�jtja a l�pteit, szinte m�r mag�val emeli a v�kony testet, hogy gyorsabban tudjanak haladni. Er�lk�dve gyors�t rozsd�sod� mozg�s�n, m�g egy m�sik utc�ba nem �r, t�vol a felsejl� l�ved�kek f�ls�ket�t� zaj�t�l. A f�l�j�k meredez�, jeges k�falhoz szor�tja a l�nyt, majd ad mag�nak n�h�ny percet, hogy �sszeszedje a gondolatait. Mintha csak �p esz�t kutatn�, lehajtott fejjel a saras beton k�v�sz�n� t�cs�j�ban, melyben saj�t, elmos�dott t�k�rk�p�t l�tja kavarogni. Egy fekete alakot, d�monian izz�, s�rga k�rgy�r�kkel, amit az al�hull� es�cseppek zavarnak fel �s torz�tanak kivehetetlens�gig. - Ha ezt akarod, legyen. – sz�ri fogain kereszt�l, m�g mindig l�bai el� meredve, most m�r �sszeszor�tott szemekkel, mint akire elviselhetetlen k�nok t�rtek r�. Legsz�vesebben meggy�zn�, ha az kell, elcs�b�tan� a cyborgot; h�zelegve suttogna a f�l�be, hogy m�g mindig van rem�ny. V�laszthatn� az �letet a hal�l helyett. Maradhatna vele, hogy egy�tt form�lj�k �jj� Norlanat, de tudja, hogy ez a feltev�s m�r akkor halott volt, mikor �tletk�nt megfogant benne. Khiara nem fog elp�rtolni, � pedig sosem tudna benne annyira megb�zni, hogy ekkora hatalmat puszt�n egyetlen �rzelem miatt a kez�be adjon. Karjai megremegnek, mikor enged a szor�t�son �s hagyja, hogy ujjai akaratlanul is feljebb v�ndoroljanak, a f�lrobot arc�ra. Tenyerei k�zrefogj�k a l�gy, nedves von�sokat, test�k egym�shoz tapad, mikor az es�f�tyol s�lya alatt megf�radtan a l�nynak d�l, ak�r egy sebes�lt katona. A k�k szemek m�ly�re mered �s �ntudatlanul hagyja, hogy ebben az egyszer�, le�rhatatlan pillant�sban t�kr�z�dj�n az �that� k�ts�gbeesetts�g, saj�t, k�nnyek�rt s�v�rg� hal�lki�lt�sa. G�pies mozdulataiban a b�cs�z�s keser�s�ge bujk�l, ahogy mindk�t tenyere megfesz�l a l�ny �llkapcs�n. Fuss. – form�lja a n�ma sz�t, azonban k�ptelen hanggal megt�lteni ezt a gy�trelmekt�l terhes, hal�los mondatot. Tiszt�ban van vele, hogy amint a l�ny megmozdul ez a l�tsz�lagos fegyversz�net, ami k�r�lveszi �ket, egyszer�en megsz�nik l�tezni, ak�r az utols� l�legzetv�tel az elker�lhetetlen hal�l pillanata el�tt.

2010.05.06. 20:01 Khiara Laken

N�ma, feszeng� daccal t�ri, hogy a fegyver sebzett h�s�hoz �rjen. A v�ge v�rforr� a meggyilkolt lelkekt�l, tiltakoz�an pr�b�l leveg��rt kapni a d�h�dt fojtogat�sban. K�h�gni szeretne, megriasztja a massz�v alkar, de emellett v�gtelen�l el�gedett. �rzi a fesz�lt m�rget, a gyilkos szenved�lyt, mely saj�t test�ben is vad indulatot kelt. A gyenge f�jdalom megugrasztja gyomr�nak t�j�k�t, minden v�n�j�ban ott �rzi a f�mes vibr�l�st, sz�v�ben egy hideg t�r �l�t, t�dej�ben a nyomorg� semmit. Nem r�ndul bele a fizikai k�nba, egy hangot sem adhat ki, azonban amikor megr�ntj�k nedves haj�t, tork�b�l elhal� nyikkan�s szakad fel, mik�zben a robot kez��rt kap. Hirtelen l�legzik m�lyet, mintha a simogat�st �lvezn�. A leveg� szaggatottan �ramlik ajkain �t, a v�r �z� es� mintha m�r b�r�be is beleitta volna mag�t.  Most m�r nem titkolja d�h�t. Sz�ve felajzva dobog, m�g a h�t�hoz pr�selt mellkasban csak �pp egy monoton mozg�st �rz�kel. Egyszer�en meg�rj�ti. Tudja, mit akar az Els� – hogy fogadja el, vesztett, hogy �nk�nt h�doljon be neki. Most m�g a logika is m�s dikt�l neki, nemhogy mint egy lemondott �s al�zatos hadnagy, azonnal hajtson fejet.  N�h�ny t�red�kpillanatig �gy t�nik, elmerengett a szavakon, a k�zeled� katon�k elcs�koz�dott alakjain, de ekkor a durva szor�t�s ellen�re megr�ndul, �s felpillantva r�vicsorog. - �r�kk� csak ugyanazt �s ugyanazt ism�tled, m�gsem jutott�l m�g el�r�bb. Itt �llsz a falka k�zep�n, Els�. – sziszegi cs�fond�rosan. – Ha el is veszett volna minden, se adn�m fel. Feleslegesen j�ratod a sz�dat. Ett�l nem t�r�k meg.  Elsz�k�lt szemeivel nem pillant vissza, azt akarja, hogy a g�p l�ssa a benne csillog� vakmer� konoks�got �s hi�s�got. Nem gyenge, csak mert a teste m�r nem f�mb�l �s csavarokb�l �ll. Ujjai �k�lbe fesz�lnek, visz�lykodva, f�loldalasan dikt�lja a farkasszemet, mik�zben belereszket a hideg cseppek kitart�s�ba, r�tapadt ruh�i s�lya alatt. Az emberek egyre fenyeget�bben k�zelednek; val�ban mint egy vad�llatfalka, ahol ugr�sra k�szen kezdik becserk�szni az �ldozatot. Akarj�k azt az el�gt�telt, ellenszeg�lnek az igazs�gtalans�gnak, norm�lis �letet k�vetelnek a csal�djuknak. Elz�rt�k el�tt�k az utat, �s mindenhol messzi fegyverek c�lkeresztj�t �rzi bizseregni mag�n – a hullas�padt f�nys�vokban csillog a feketes�g �s a f�m -, valahol nyak�ba nyom�dva a m�g�tte �ll� pusk�j�t. Hall�s�t elmossa a zuhog�s, de sz�vver�se hirtelen er�s�dik fel, olyan keser�en �s m�lyen, hogy dobsz�l�k�nt �ri f�l�t.  Teljesen egyed�l van �rz�sei kaotik�j�val. �rzelmeivel mintha egy �rap�ly er�hat�s sz�rakozna, ism�t egyszerre k�v�n r�szakadni a s�ly. Le kell higgadnia, hogy kiz�rja az elesetts�get, a tork�t feszeget� k�nnyeket. Igaza van az Els� g�pagy�nak. A mocskos gy�l�let ott terjeng a leveg�ben, �s az es��ztatta illatok is egyszeribe v�lnak gyomorforgat� szagokk�. Az �ld�kl� v�gyak halottak, a hit v�lik gyilkosukk�. Boldogs�got akarnak maguknak, de a gy�l�let, a rettegett n�lk�l�z�s teljesen eltorz�tja a v�gyakoz�s egyszer�s�g�t. � m�r csak v�gy�dni k�v�nt. Az ut�lat imm�r csak lust�n m�rgezi, de nem hal�losan. Ha meg kell haljon, legal�bb tiszta marad. - Csak rajta. Tedd, amit akarsz, te gy�va f�reg. Tedd meg! – b�gja rekedtes, melankolikus hangj�n, szinte noszogatva �t, mint egy haboz� gyereket. – N�zz k�r�l, egy kicsivel sem vagy t�bb a halottjaidn�l. Felfoghatn�d v�gre, hogy ez m�r nem r�luk sz�l, hanem r�lad �s r�lam.  Nem gy�zt�l, m�g �n �lek. El�bb meg kell k�zdened velem, hallod?!  Zev nem ezt kell, hogy �rdemelje.  Visszanyeli saj�t szavait, s mikor visszafordul, lehunyt szemekkel �lvezi ki bel�fagyott gondolat�t. Nem akarja �riszeit az emberekre vetni, elmer�l a szaggat� s�t�tben. Az es� dobog�sa imm�r olyan megszokott� v�lt, hogy l�ny�nek r�sze lett. Mintha saj�t mag�ba foglalhatn� a k�r�l�tt�k h�mp�lyg�, vad energi�t – ha tehetn�, mindent elmosna. - K�zdj meg velem. – elhalkult, lecsitult hangj�val szinte h�zeleg, de a lejt�s egy f�l okt�vval feljebb cs�szik, �s meg is remeg. Csak most d�bben r�, hogy meg kell tennie. F�l, sikoltana, de t�bbet egy pillanatra sem mutatja ki. – Eressz, �s adj nekem p�r m�sodperc eg�rutat. Az emberek �s a cyborgok csak akad�lyoznak minket.  Eressz!  Durv�n k�ny�k�l h�tra, �llkapcsa megfesz�l att�l a b�szke hitt�l, amely megengedte neki, hogy kimondja mindezt. L�ba hevesen mozdul, messzebb akar ker�lni a k�zel mer�szked� katon�kt�l, akik b�rmelyik pillanatban l�hetnek. Nem k�pes tov�bb az emberek �s a robot k�z�tt nyomorogni. V�lla m�r belezsibbadt a szoros fog�sban, ruh�i teljesen r�tapadtak, teste elnehez�lt. Lelke is ak�r egy �lomgoly�, mellkasa m�gis szapor�n mozog, mintha m�g mindig egyfajta fulladoz�s al�l pr�b�lna felocs�dni.

2010.05.05. 21:15 Zev Owen

Szabad alkarja a l�ny tork�nak nyom�dik, elszor�tva a leveg� �tj�t. V�gtagjaiban �rzi az izmok gyilkos fesz�l�s�t, �llkapcsa szinte beleroppan a d�hbe, ami v�gig�mlik v�n�inak falai k�z�tt �s a k�m�letlen bossz�ra hajtja. �lla dacosan fesz�l, mint egy l�zad� kamasz�, �llkapcs�nak er�teljes �ve azonban f�rfias, sokat meg�lt von�sokat t�kr�z, melyben a kiismerhetetlen vads�g �g. Tekintete ett�l r�miszt�en kortalann� �s emberfelettiv� v�lik, mintha egy szellem neons�rga �riszei m�regetn�k a l�ny tork�t. Egy �l�halott�, aki azon hezit�l, melyik ponton d�fhetn� bel� indulat�nak m�rgezett peng�j�t. Most test�nek minden egyes rezd�l�s�vel �lni tudna; sz�v�ben sikolt a logika, az emberi indulat m�gis �tt�ri a j�zan�sz korl�tait. Tudja, hogy a l�nynak igaza van - m�r most �rzi a test�t em�szt� v�z erej�t, a f�jdalmat, ami az elm�j�be mar �s a gy�tr� �rz�st ezer szil�nkra t�ri, hogy a v�z minden pontj�ra juthasson a k�nokb�l. �rzi, ahogy �ll�n v�gigg�rd�lnek a s�t�t es�cseppek, mik�zben Khiara hasztalan verg�d�s�t figyeli. A v�rcs�kokat a karj�n, melyeket gyeng�den simogat� ujjai h�ztak; ezeket most az �g k�nnyei pr�b�lj�k makul�tlanra mosni, mintha ezzel semmiv� foszlathatn�k a leveg�ben terjeng� hal�l szaggatott s�haj�t. - De felv�gt�k a nyelved dr�g�m. – suttogja m�z�des g�nnyal, egy fanyar mosoly k�s�ret�ben, ami akaratlanul is arc�ra sz�kik. Fegyvert�l elnehez�lt karja hirtelen mozdul, hogy a l�v�sekt�l �tforr�sodott, fekete cs�vet a cyborg arc�hoz cs�sztassa, majd a felsebzett ajkakat �rintse vele. – Mi lenne, ha a puskacs�vet cs�koln�d? Biztosan nagy hat�ssal lenne r�d. Megtanuln�d, hogyan kell kussolni. A nyakra m�rt szor�t�s v�ratlanul enyh�l, ahogy ujjait a v�r�s tincsek k�z� f�rja. Khiara feje h�tra bicsaklik �s megfesz�l, mikor a nedves hajba markolva ler�ntja, hogy jobban ki tudja venni azt a gy�ny�r�, makacs arcot a benne izz� indig�k�k szemekkel. - Azt hiszed f�lek? – k�rdezi ny�jasan, a puskacs�vel j�tszadozva, mellyel szenvtelen�l simogatja a l�ny �th�lt test�t az arc �s a nyak vonal�n, ahol szabadon rik�t a h�feh�r b�r a letargikus sz�rkes�gben. Egy sz�vdobban�snyi l�gys�g ebben a felkavarodott, v�rt�l mocskos k�oszban. – M�gis kit�l k�ne? Ezekt�l? Nem l�tod, hogy rettegnek? Nem l�tod, hogy v�ge van? Az indulatt�l �jra megr�ntja a l�nyt, mint aki hangs�lyozni akarja szavainak hiteless�g�t. Val�j�ban csak l�tni akarja a tiszteletet a szemeiben. A v�gs� beh�dol�st, mikor az egyik vezet� fejet hajt a m�siknak. - Neked itt nincs j�v�d. Nem gy�zhettek, mert m�r mind halottak vagytok. Halott a lelketek, megd�gl�tt a hitetek. Egy �lettelen sz�vet hordoztok. Nincs t�bb rem�nyetek. Fogd fel, hogy v�ge van, nekem nem fogsz m�g egyszer keresztbe tenni. Ez az �n v�rosom, az �n embereim, az �n halottjaim. V�ghez fogom vinni, amit elkezdtem. Add fel Laken. Add fel. K�zelebb h�zza mag�hoz a l�nyt �s durv�n a v�ll�ba markol, mikor a meilisi katon�k mozg�sba lend�lnek, �s fegyvereikkel megpakolva v�letlenszer� alakzatokat kezdenek form�lni a halott nap es��ztatta sugarai k�z�tt. Mint a lid�rcek, a megk�nzott d�monok, �gy nyomulnak el�re, valami olyasmibe kapaszkodva, amit � tal�n sohasem �rthet meg. Elk�rhozott lelkek, akik egy fekete mennyorsz�gba v�gynak. Tal�n �k sem tudj�k, hogy a boldogs�gb�l szak�tani sohasem lesz olyan egyszer�, mint ahogyan az �lmaik m�ly�n hitegett�k magukat. Mert az �let kegyetlen, �s nem ad m�sodik, vagy harmadik es�lyt. Az er�szak er�szakot sz�l. Az er�szak pedig az embertelen hal�lt.

2010.05.05. 19:49 Khiara Laken

Gerinc�t mintha j�ghideg k�z markoln� meg – megr�szeg�lten borzong bele az �lettelen szavakba, �s a siv�r arcba, ami �gy mered r�, mintha fel akarn� �t falni. Im�dja, hogy egy pillanatra megingott, �s hogy l�tja rajta a haboz�st. V�gigk�veti, ahogyan a fak�n f�nyl� szemek utat t�rnek hozz� az es�f�gg�ny�n t�lr�l, amely s�t�tsz�rk�n lengedezik az elhagyatott vid�ken. N�mas�gba borult minden, csak a dobol� loccsan�sokat hallani, majd pisztolya koppan�s�t a pocsoly�s f�ld�n, melyet azonnal eltemet az �gi zokog�s. Meghalt, mikor kiv�jt�k ujjai k�z�l, s m�r csak t�voli szeml�l�je a k�m�letlen cs�knak, ami sz�j�t �ri. Rohadtul f�j felsebzett ajk�nak, de j�zan adrenalint kap forr� v�r�ben, �s n�ma tud maradni, mikor megr�nd�tva er�szakosan tork�nak fogj�k a fegyvert.  K�nyszeredetten nyel, �rzi, ahogy dobog� nyak�nak mozdulat�ra a cs� is b�r�be v�j. K�nozza az Els� a f�jdalmas karszor�t�sa, �s fulladozni szeretne, mikor k�r�rvend�en a f�l�be l�legeznek. A tekint�lyes ki�ll�s, a robot minden pillanatra k�szs�ge �s h�dolatra sarkall�sa forr�n �ri h�t�t; olyan, mint egy fenevad, amely el�sz�r mag�hoz csalogatja �ldozat�t, majd lassan fojtja �t meg �s szaggatja le r�la, ami neki kell. Ha h�trad�lne, meg sem rezd�lne a v�z. Nagyon k�zel van hozz�, de hi�ba t�nik t�rhet�nek, mert puszta f�lelem helyett sokkal al�val�bb �s aljasan m�lyebb �rzelmek remegnek benne sz�v�vel egy�tt.  Nem mozdul, mikor az emberi alakok kik�rvonalaz�dnak a messzes�gben, �zottan, csapzottan, elmos�dott �s halv�nyan f�nyes kont�rokkal. Ahol Norlana nem �rny�kol, gyenge f�nys�vok k�sznak a cseppek k�z�, melyek melegen csillognak az elborult sz�rkes�gbe, �s s�padtan sz�nezik meg a hullaszag� teret. A f�rfi dallamos hangj�ra egy d�h�dt d�rg�s kontr�zik r�, halkan morajlik az �gi v�rosban az �let. Szinte sokkoltan �lvezi minden pillanat�t, mert m�g mindig nem mozdul, csak m�lyeket l�legezve a nedves illatokb�l nevet fel hamis csendess�ggel.  - Na. Ez nem volt sz�p. – suttogja megfesz�tett, s�t�t g�nyt�l cs�p�g� hangon. – Bec�zgess a t�bbieknek is… mondd, hogy szereted �ket. Olyan j�l csin�lod.  K�ny�k�vel a massz�v bord�k k�z� – a bord�k hely�re – r�nt, de nincs benne el�g er� ahhoz, hogy csak �gy kiszabadulhasson. A szor�t�s mintha egyre m�ly�lne karj�n, hidegen szisszen fel, �s �gyet sem vet a t�volban felsejl� ki�lt�sokra. Az utols� robajok d�lnak az utc�k t�loldal�n, kimenek�tett�k az embereket; lehet, a ny�lt h�bor� k�zelebb van, mint gondoln�k. Lehet, nem akarnak t�bb id�t vesztegetni, lehet, ez most egy szinte t�k�letes helyzet Meilisnek.  Ha tudn� az Els�, mekkora f�nyerem�ny is val�j�ban, val�sz�n�leg azonnal v�gzett volna vele. Olyanok iv�dtak bel� a v�ros�r�l, amiket m�g csak nem is sejt, �s csak most �rzi meg igaz�n, hogy l�ptekkel a fenti vez�r el�tt j�r. Egy csettint�s�be ker�l minden, mert �v� a hatalom, �s annyi tud�s van benne, hogy b�rkit ki tudna el�g�teni. M�g ha undorodik is ett�l, m�g ha hamis is az eg�sz, a cs�f k�r�r�m most gy�l�let teljesen pezsd�ti forr� v�r�t. - �n m�g ink�bb ismerlek. Sok mindent tudok r�lad. – heveskedik cinikusan, �jk�k, �lesen sz�nt� tekintet�vel a meilisi fegyverek cs�v�vel szemezve. Nem tudja kivenni, mit tesznek pontosan – haboznak? Latolgatnak? V�rj�k a megfelel� pillanatot?  - Tudom, hogy az es� hamarosan cs�ny�n kikezdi a v�zadat. Azt aj�nlom, jobb, ha t�nyleg nem t�rsz meg, mert nagy bajban vagy. �s Norlana is hatalmas bajban van. A sors, ha nem t�vedek…  Keser�en t�lti meg t�dej�t, mintha ez lenne az utols� l�legzete. �rzi, messze akar menni, nagyon messze a gy�zelmi v�gy�val. Sz�vesen fordulna meg, �rinten� a m�g�tte l�v�t l�gyan, �s mondan�, hogy minden rendben van, csak egy �jabb heves mozdulatot k�pes tenni. T�retlen�l f�szkel�dik, pr�b�l nem gondolni arra, mennyire tudn� tasz�tani �s vonzani a g�pv�zat. Sz�ve remeg a szenved�lyes, vak indulatt�l, meg kell fesz�tse izmait, hogy a gunyoros, hideg �l�nks�g l�ny�re iv�dva t�vesszen meg mindenkit.

2010.05.05. 18:03 Zev Owen

A m�z�rnyalat� szemek, melyek hajdan �gy tudtak perzselni az �lett�l most jellegtelen�l merednek el�re; a l�ny von�sait figyelik, melyeken a csalfa retteg�s lesz �rr�. Lelke csak egy pillanatra r�ndul meg, de m�g sz�ve sem dobban fel a r�vid, p�nikszer� �rz�sre, mely halov�nyan s�p�r kereszt�l v�r�n. Csup�n egy eltemetett �szt�n vonaglik a pisztoly cs�ve l�tt�n. Tudja, hogy mi ezzel a l�ny c�lja, �s hogy nem fogja megtenni. Ak�r akarja, ak�r nem, m�g mindig ott csillog a m�lyk�k szemekben az a rejtett �lni akar�s, melyet most a v�r �z� retteg�s em�szt fel �s z�z darabokk�. Egy pillanatra ugyan elhitte, hogy meg fogja tenni, a logika azonban olyan hirtelen h�t�tte le, hogy ideje sem volt reag�lni a pulzus�t megmozgat� sokkra. A neki sz�nt utols� szavakra megdermed a v�re �s kisz�rad a torka. Eg�sz mellkas�n v�gigzubog a felhev�lt izgatotts�g, mintha egy takar�kon tartott energia t�rt volna fel �s engedte volna szabadj�ra a m�lyb�l felt�r�, sz�r� �rz�st. Minden sz�vdobban�s egy k�l�n vill�mcsap�s a lelk�ben k�sz�l� viharban. A p�r�t�l nedves leveg� megakad a t�dej�ben, nyaka pedig teljesen �tforr�sodik, annak ellen�re, hogy kimer�t�en r�zza a hideg. V�gtagjai v�gyt�l borzongatva remegnek bele az elviselhetetlen szavak vonz�s�ba. Undorodik ett�l az �rz�st�l, teljesen kiveri a v�z, melyt�l hirtelen riaszt�an elevennek �rzi mag�t. Es� �z� ajkait �sszepr�seli, elm�j�t teljesen elz�rja, hogy kivonja fej�b�l azt a cs�b�t�an hamis �br�ndot, amit a pillanat v�ltott ki bel�le. Teste r�gt�n mozdulna, � m�gis megb�kly�zza mag�t. Fej�t m�lt�s�gteljesen felszegi, veszett�l dobog� test�t kih�zza, mint egy hadvez�r, aki az im�nt egy er�sen megfontoland� aj�nlatot kapott. Cs�kolj meg. - csup�n ez a mondat kering gondolatai k�z�tt, �gy k�ptelen �rtelmes szavakat el�csalni mag�b�l. Rettent�en frusztr�lja, hogy �jra megrend�lt az ir�ny�t�sa a v�z felett, �s most ilyen olcs� j�t�kokra kell pazarolnia a dr�ga id�t. Arca tov�bbra is csup�n fak� �rny�ka egykori �nmag�nak. Fesz�lyezett mozg�sa megt�rdelt �s g�pies, ahogy megindul a hull�kkal bor�tott aszfalton, �tt�rve a sz�rke es�f�tyol s�r� f�gg�ny�n. Legsz�vesebben m�lyeket l�legezne, hogy leh�tse felforr�sodott test�t; k�ptelen elviselni b�r�nek l�ngol�s�t, melyre benzink�nt tapad a mocskos es�, hogy m�g hatalmasabb t�zbe bor�thassa. Elem�sztik a k�pek, az �rz�kekbe hatol�, moh� gondolatok, mikor merev, szoborszer� tart�s�val meg�ll a l�ny el�tt. Egy id�re n�ma marad, f�rk�sz� pillant�s�t a t�volba veti, ahonnan eltompult zajok sz�r�dnak sz�t a s�padt, reggeli f�nyben, melynek hamusz�rk�j�t t�bb� m�r nem sz�nezi �l�re egyetlen napsug�r sem. - K�l�n�s dolgokat m�vel vel�nk a sors. Elkeser�t�, de sosem volt igazs�gos. – sz�lal meg alig hallhat�, m�lyzeng�s� hangj�n, szemeit azonban egy percre sem vonja el a s�rk�sz�n� f�lhom�lyr�l. – Ne rem�nykedj. Nem fogok megt�rni a nyom�sod alatt. Lassan ford�tja fej�t a r�vet�l� tekintet fel�, majd el�re ny�jtva a karj�t, elvonja a k�szenl�tben �ll� pisztolyt a l�ny hal�nt�k�t�l. Khiara k�zfej�re cs�sztatja hossz�, merev ujjait, a s�padt kezet eg�szen teste mell� vezeti, hogy a forr� cs�vet a t�r�keny ujjakkal egy�tt, a combj�hoz szor�thassa. - Ismerlek. Jobban, mint � valaha is fog. – suttogja ell�gyult, h�v�s hangon, mik�zben n�h�ny centivel k�zelebb hajol, mint aki azt vizsg�lja meddig k�pes elmenni ilyen felzaklatott �llapotban. Ujjhegyei gyeng�den mozognak a csontos k�zfej �s a megfesz�l� csukl� ment�n, melyeken m�g mindig �rezni a gyilkos t�lt�nyek s�ly�t. Arca egy pillanatra sem lazul el, ajkai merevek �s durv�k maradnak, mikor a cyborg sz�j�hoz nyomja �ket, mintha ez lenne az els� cs�kja �s nem tudn�, mit is kezdjen a felk�n�lkoz� helyzettel. Tudja, hogy nem b�rja sok�ig, t�dej�ben �s tork�ban m�ris megrekedt egy elhal�, k�nyszeres ny�g�s, ez�rt gyorsan kell cselekednie, miel�tt elveszten� a marad�k �nuralm�t is a helyzet felett. Jobb karj�t hirtelen fonja a l�ny dereka k�r�, mintha m�g ink�bb mag�hoz akarn� vonni. Teljesen csapd�ba ejti, f�jdalmasan tartja mag�n�l, m�g m�sik kez�vel kik�nyszer�ti ujjai k�z�l a fegyvert �s a nedves betonra haj�tja. Az el�regedett pisztoly m�terekre csattan a f�ld�n, mintha a hangja egy rejtett jelz�s lenne, melyre test�vel m�g ink�bb Khiara f�l� kerekedhet. Hirtelen tasz�tja el mag�t�l a l�nyt �s markolja meg a felkarj�t. A f�lg�p h�ta a mellkas�nak csap�dik, ahogy kir�ntja a derek�ra helyezett tokb�l a hatalmas pusk�t �s a tork�nak szegezi. - Korai m�g a hal�lod. El�bb hasznot h�zok bel�led. – l�legzi a l�ny f�l�be, v�lla f�l�tt f�rk�szve a hom�lyba borult l�tk�p v�ltoz�sait. - Na mi van rohad�kok? Vonszolj�tok ide magatokat, n�lam a f�nyerem�ny. – a meilisiek�rt ki�lt. �rdes, torz hangja elrettent� g�nyban j�tszik; szavai t�volba �sz�, nyers visszhangokat vetnek a h�bor�t�l morajl� t�rben.

2010.05.04. 23:01 Khiara Laken

Zih�l�sa �temtelen l�gz�ss� csitul, felrepedt ajkaival hossz� s�hajokat form�l. A nedvess�gt�l �s fegyverekt�l s�lyoss� v�lt kab�t a f�ld fel� h�zza, v�llai esetlen�l pr�b�lnak helyt�llni. �rzi a k�sztet�st, hogy tov�bb bontsa mag�n az egyenruh�t, hogy levesse �s megszabadulhasson a terhekt�l; a meger�s�d�tt es� cseppjei halkan kopognak a kem�ny anyagon, n�m�n peregnek v�gig rajta, eg�szen meleg b�r�ig f�rk�znek. Lemoss�k a mocsok nagy r�sz�t, a v�r felh�gulva itatja �t a g�nc�ket. Vizes beton, �zott fa illat kerekedik fel, mely �rtalmatlannak tetszik. H�t�l remeg a f�ld, a gyenge zuhog�s n�h�ny pillanatig elcsit�tja a mar�, �get� szagokat, p�r�s frissess�ggel kavarog a leveg�. Elhal� g�ppuskahangok csend�lnek fel a t�volban, de legal�bb olyan messzes�gbe �s semmibe vesz�nek hatnak, mint az ellen�llhatatlan szavak.  Tov�bbra is rend�letlen�l �ll, mint aki ledermedt, dacos kim�rts�ggel n�zi a fel�je ny�jtott kart, de m�g mindig nem �r hozz� a robothoz. Pillant�sa visszasiklik az arcra, melyre teljesen r�tapadtak a tinta fekete tincsek, �s r�j�n, hogy ez nevets�gesen �retlennek hat.  Nem tudja, honnan j�tt ez a hirtelen nyugalom, ami most annyira lelass�totta neki az id�t. Egyik l�b�r�l a m�sikra helyezi tests�ly�t, t�tlen�l ringat�zik, mintha elfelejtette volna a k�r�l�tte lappang� megsemmis�l�st. Mikor le�ll, �jra a neki sz�nt k�zre pillant, a g�ppusk�ra, majd lassan fel a massz�v� ken�d�tt, f�mes hat�s�, le�rny�kolt �g fel�. Le kell hunynia a szemeit, ellazul a vesz�lyz�n�ban. �r�letes higgadts�g ker�tette hatalm�ba; ajka megvet� gunyoross�gba szalad, mik�zben vakon csatolja vissza �v�re a fegyvert, hogy egy kisebbet vegyen el�, egy forg�t�ras, �sr�gi pisztolyt.  V�sztartal�knak van elt�ve, n�h�ny t�lt�nnyel, ha m�r minden m�s odaveszett. �rzi, v�ge, egy hajsz�lon f�gg az utols� h�r az agy�ban. Ez sok - nem k�pes lenyelni a csalogat�st, a bec�zget�st, amely Norlana hangj�n h�zeleg. - Ne besz�lj a csal�domr�l. – mormogja olyan hangon, mint aki saj�t fej�b�l akarja ki�zni az utols� gondolatokat, vagy aki naivan mag�t akarja gy�zk�dni. Visszaford�tja fej�t, mik�zben j�tszadozni kezd a pisztollyal, h�zva az id�t. Teljes meggy�z�d�ssel mozog �s besz�l, elrejtett �tszellem�l�ssel �s v�gtelen lend�lettel. – �k m�g most is itt vannak, ok�? Mozognak �s l�legeznek, �s ha r�juk tal�lok, vel�k leszek.  Nem igaz�n tudja haszn�lni ezt a roncsot, k�v�ncsian p�rgeti a t�rat. V�gig az Els� szemeibe f�rja saj�tj�t, forr� pulzusa egyre m�lyebben �s m�lyebben l�ktet fel nyak�ban �s csukl�iban. H�v�sen �ll, mint egy ki�gett csillag, de az elrejtett er�t m�g ujjainak hegy�ben is �rzi bizseregni. Csontos k�zfej�n megfesz�lnek az inak, ahogyan m�g egy l�p�st h�tr�lva a robotra fogja a fegyvert. Csak annyit akar, hogy maradjon a hely�n, hogy fogja be, �s hogy mindenki m�s is fogja be. - �n is szeretlek, de a hal�lhoz nem k�rem senki seg�ts�g�t. – mondja vakmer� h�vvel. Mire feleszm�l, ujjai m�r k�nnyed finoms�ggal mozdulnak; l�zt�l forr� hal�nt�k�t durv�n �geti a pisztoly cs�ve. - Egyed�l is meg tudom tenni. Meg�g�rem, nem kell t�bb� n�zned a szenved�semet.  Meglepi, mennyire �ntudatlanul mozdul, mintha mindig is erre k�sz�lt volna. A kih�v�, s�t�t f�lmosoly lelohad, von�sai megfesz�lt kimer�lts�gbe szaladnak. Kiv�rja, m�g a t�volban elhalnak a dobog�sok, kiv�r m�g n�h�ny sz�vdobban�st, n�h�ny l�legzetet, majd mutat�ujja megr�ndul, �s eg�sz teste vele r�ndul.  Hopp. �gy �mlenek v�gig rajta az �rzelmek, mint jeges hidegzuhany. Szeme megtelik az elrejtett retteg�ssel, az �szveszejt� p�nikkal �s k�ny�rg�ssel, amivel elk�sett - az �res kattan�s robajszer�en �ri f�l�t. A gyors hal�l csod�s, de ez most a v�gtelens�gig ny�lt.  Sz�vdobog�sa hirtelen has�tja �t a csendet, �s egy pillanatig elhiszi, hogy maga k�r�l mindenki m�s is hallja az �szveszejt� zakatol�st. Mit m�vel?  Nem mozdul, nem ocs�dik fel, m�g csak nem is rezd�l. Valahol a h�ta m�g�tt, a k�dbe burkol�zva, messze katon�k k�zel�tenek fel�j�k – elt�rt a tervt�l, �s nem hagyhatj�k �ket elveszni -, de ha megr�ntan�k, se b�rna tiltakozni. Csak most �rzi igaz�n a vacog�st, a hideget, a felmelegedett pisztolyt, mely az�ta is fej�hez nyomul. - Gyere ide Te… – l�legzi megremeg� lejt�ssel. Csak vissza akarta hozni. Nem akart ilyen messzire menni, nem akart j�tszadozni. Tork�ra forrnak az �rtelmes szavak. – �s cs�kolj meg.  M�r �rzi m�s testek mozgol�d�s�t. Tal�n m�g nem vett�k �ket �szre, de nem �rdekli az sem, ha t�ved. Val�sz�n�leg tal�ltak neki �j f�msz�vet. Nem j�het minden rendbe, a csal�dja �l�halott, �s most mag�t is t�k�letes �l�halottnak �rz�keli. K�zel van ahhoz, hogy mutat�ujja �jra megr�nduljon. Ha l�tn�k most a meilisiek, mit m�vel, biztosan legal�bb annyira megrettenn�nek, mint �.

2010.05.04. 17:51 Zev Owen

A h�t�l p�rolg�, v�rszag� beton remeg�s�t figyeli a talpa alatt, ahogyan minden egyes m�sodpercben megreng a vel�tr�z� sikolyokat k�vetve. Mintha m�g a bolyg� is reszketne, f�zna ennyi gyilkol�s l�tt�n. Nem �rez b�ntudatot, csak azt a keser� sz�j�zt, melynek gondolata az �rul� sz�val v�dolja. Meilisi egyenruha tapad a b�r�hez, melyet norlanai katon�k v�re bor�t. � gyilkolta le �ket, m�gis csak a mellkas�ra nehezed� nyom�st �rz�keli, mikor a l�zad� cyborg r�borul, �s a f�ldig cs�szik, mint egy lefejez�sre v�r� a h�h�ra el�tt. Felemeli a tekintet�t az �g fel�, hogy ki tudja z�rni mag�b�l ezt a sz�rre�lis jelenetet. Nem fog elh�tr�lni t�le, ak�rmennyire is megriasztja az �rz�s, amit mindez kiv�lt bel�le. A szmogf�stbe borult, sz�rke magaslatokat f�rk�szi, ahonnan a jeges, fekete cseppek s�r� z�pora hullik al�, mintha idelent m�g az es� is hal�ltus�j�t v�vn�. Tudja, hogy nagyon k�zel a ny�lt h�bor�. M�r nem kell sok, hogy Norlana eg�sz lakoss�ga felneszeljen a kitart� bombazajra �s a felp�rolg� hal�l illat�ra. A l�zad�k nem gy�zhetnek, de azt el�rhetik, hogy felfigyeljenek r�juk. Maga el�tt l�tja az emberv�d� gy�lekezetek nagyjait, a nevets�ges �rveket, hogy mi�rt k�ne le�ll�tani a k�s�rletek sorozat�t. Az sem hatn� meg �ket, ha r�j�nn�nek, hogy a t�l�l�s�k rejlik minden egyes meilisi testben. Az �gi v�ros bel�l�k nyeri az �letet, �k adj�k a v�delmet; gy�gyszerek �s katon�k n�lk�l pedig k�ptelenek lenn�nek �vekn�l tov�bb h�zni ebben a hatalom�hes, elborult vil�gban. Nem ismerik fel. M�g egyik�k sem l�tta az �let romlott oldal�t. Nem val�di politikusok, nem katon�k – egyszer�, elvakult emberek, akik egy k�nyelmes fotel m�ly�r�l akarnak d�nteni Meilis sors�r�l. Nem tudj�k, ha m�s lenne a helyzet, r� sem lenne sz�ks�g. Akkor nem lenn�nek g�pek, �s a hajdani New York val�sz�n�leg m�g mindig itt �llna a romos, beesett h�zak hely�n, a halomra gy�jt�tt holttestek tetej�n. Mikor meghallja a fegyver s�rl�d�s�t a kavicsos aszfalton a l�nyra ir�ny�tja megh�lt tekintet�t, szikr�tlan, arany szemeivel k�vetve v�gig a mozg�s�t, mintha pillant�sa h�zn� �ll�sba a talajr�l. Tudja, mire sz�m�tson, �gy nem �ri v�ratlanul az arc�t �rt �t�s; nem akart kit�rni el�le. Az �rz�s, amely a mellkas�t feszegeti ett�l valahogy k�nnyebb� v�lt, mintha �nk�nt vezekelne egy olyan hib��rt, amit ugyan k�ptelen felismerni, m�gis k�zzelfoghat�an val�snak �rez. Ujjaival kitapintja a t�mad�s hely�t - a fegyver �le f�mesre gyalulta a sz�vetet a j�romcsontj�n �s az �llkapcs�n, ahol hozz��rt. �veges, g�pi szemeiben a siv�r nyugalom t�kr�z�dik, nyaka megfesz�l, �s ez az �lc�zott nyugtalans�g eg�sz test�t �tj�rja, mikor a f�lrobot h�tr�lni kezd el�le. - Ugyan Khin. F�lsz t�lem? – k�rdezi f�lelmetesen l�gy, hitetlenked� hangon, arc�nak merevs�g�n azonban egyetlen �rzelem sem suhan �t. Csak a l�ny szemeit figyeli, bel� akar l�tni, hogy bebizony�tsa: � nem f�l ny�ltan a szem�be n�zni. - Szeretlek. Csak a javadat akarom. Meg kell �rtened, �n nem akarlak szenvedni l�tni. Lehet, hogy �k ezt elt�rik, de �n nem fogom. – szemei elsz�k�lnek, ahogy laz�tva a tart�s�n, lejjebb engedi a fegyvert. – L�ttad volna, hogyan tiltakozt�l. Te sem akarod elfogadni, hogy ez lenne a logikus, pedig nagyon j�l tudod. L�gy �szn�l, Laken. – hangj�t sziszeg�sszer� suttog�ss� halk�tja, ahogy egyik kez�vel teljesen enged a puska szor�t�s�n, �s Khiara�rt ny�l, felfel� ford�tott teny�rrel. Hangja �s �vatos mozdulatai csit�t�ak, mintha egy vad�llatot akarna megszel�d�teni �s a megfelel� viselked�sre b�rni. - Ne f�lj, Khin. Nem lesz semmi baj. Visszaadlak a csal�dodnak. V�gre vel�k lehetsz. Minden rendbe fog j�nni. Gyere… - hangja egyre simogat�bb� v�lik, ahogy elsz�ntelenedett von�sai k�ny�rg�ek, �s b�ntudat�breszt�ek lesznek. Tudja, hogy az id� v�szesen fogy, �s b�rmikor r�juk tal�lhatnak, �gy a test�ben szikr�t vet�, l�thatatlan fesz�lts�g egyre vadabb m�reteket �lt.

2010.05.02. 17:20 Khiara Laken

Er�tlen�l hunyorog, mikor az alak k�zel�teni kezd fel�, el�l�pve az apr� cseppek v�jta k�d rejtek�b�l. �gy jelenik meg el�tte, mint egy testet �lt� k�s�rtet, akiben nincs semmi f�lelem, de m�g csak �rzelem sem. Cs�b�t�nak hat a jelenl�te, olyan, mint egy val�di Isten, mozdulni sem mer el�tte. F�j a feje, az �t�st�l nincs teljes tudat�ban annak, mit l�t �s mit �rz�kel; azt imm�r fel tudja fogni, hogy az Els� az, de hogy hogyan ker�lt oda, azt nagyon nem �rti.  K�v�lyogva hagyja, hogy eltulajdon�ts�k fegyver�t. Nem kell k�zdenie, tudja, most biztons�gban van. M�lyet, el�gedettet s�hajt, mikor mellkas�hoz �rnek, �s szem�ld�kei v�dl�n �velnek felfel�, mikor megvonj�k t�le ezt. Von�sai megr�ndulnak a robban�s vel�tr�z� hangj�ba, az �gett f�st cs�pi sebeit, de csak t�voli bizserg�sk�nt �ri �t. Izmai l�ktetnek, de mintha test�n k�v�l lebegne az �r�mt�l, amely egyszerre csak gyerekes �rthetetlens�gbe fakul. Olyan most, mintha meg�llt volna az id� k�r�l�tte, csak n�z felfel�, �s nem �rti, mi�rt mondja neki a f�rfi ezeket.  Valami apr� t�red�ket el�h�vhatott bel�le, tal�n erre ment ki az eg�sz. Volt, hogy meg akart halni, �s most is elkapta a rohamszer� megsz�llotts�g, de az ismer�s, m�ly zeng�s� hangon ez t�k�letesen m�sk�pp hangzott. Eml�keztette, hogy tartson ki, de fel is kavarta �t. Visszatasz�t� volt. Elkerekedett szemekkel, alulr�l pillant felfel� – hossz� m�sodpercekig m�regeti az elmos�dott, halv�nybarna von�sokat -, mik�zben k�rvonalaz�dni kezd el�tte a megsebzett val�s�g.  Igen, meg akarok halni,  azt�n a robot mellkas�ra borul, megpr�b�lja kiz�rni az �ssze-�sszecsend�l� robajokat �s l�gy hangokat, majd hagyja mag�t meg�letni. �jra �s �jra v�gigp�rgeti agy�ban a jelenetet, ami k�nz�n megal�z� �s hamis. N�m�n t�tog, pr�b�l megsz�lalni, de csak a v�rrel kevert nedvess�get �rzi meg ajkai k�z�tt. Teljes mozdulatlans�gba dermed, s r� kell j�nnie, hogy hatalmas vesz�lyben van.  Egy m�sodpercre sem vonja el kitisztult pillant�s�t. Remeg� l�baival lassan guggol lefel�, folyamatosan dikt�lva a farkasszemet, mintha be akarna h�dolni az Els� l�bai el�tt. Vakon tapogatja ki leejtett fegyver�t, majd ugyanolyan �rtatlan lass�s�ggal emelkedik vissza �ll�sba. Von�sai egy komoly gyerek��, aki fel akar r�ni valamit a sz�leinek. Hitetlenked� b�nat, retteg�s �s akarat csillog a szemeiben, mik�zben minden pillanatban �lesztgetnie kell mag�t. - Nem igaz. – suttogja rekedten. Izmai ugr�sra k�szen �llnak, lelke feszegeti a hat�rokat, ujjait a feh�red�sig szor�tja. Arca undorodva torzul el, majd hirtelen lend�ti meg fegyver�t. – Nem akarok! – sikoltja k�ts�gbeesetten, olyan er�vel arcon v�gva a robotot, hogy csukl�i t�r�kenyen reccsennek meg.  Fogai �sszeszorulnak, mik�zben egy m�sodpercre �sszeg�rnyed, hogy �letet tudjon lehelni elernyedt karjaiba. Elfulladva ny�g, zih�l a lehetetlen k�oszban – k�romkodik mag�ban, �sszefolynak a szavak, amiket mondani szeretne, hogy visszahozza a fi�t. Reszket a hidegr�z�st�l, a forr�s�g zubog v�n�iban, de f�zik a nyirkoss�gt�l, �s legsz�vesebben �klendezne. - Te nem mondan�l nekem ilyeneket. – ny�sz�rgi, szinte csak sziszeg�sszer�en kipr�selve mag�b�l a s�lyos mondatot. Megpr�b�lja m�lt�s�gteljesen �jra felemelni a g�ppusk�t, de cs�szk�l ujjai k�z�tt, �s abban sem biztos, hogy r� k�v�nja fogni az Els�re. H�tr�l n�h�ny l�p�st, szinte csak v�dekez�en, de majdnem megbotlik a cyborg hull�j�ban. V�r sz�nezi �t a beton fak�s�g�t, folyamszer�en csordog�l l�bai k�z�tt. El kell oldalaznia, hogy ne kezdjen el fulladozni beteges, �l� sz�vdobban�sait�l.

2010.05.02. 15:57 Zev Owen

Mellkasa mozdulatlan, a puska leh�zza a v�ll�t, a s�ly�t azonban egy�ltal�n nem �rzi. Csak tart�s�n l�tni, mekkora er�t kell kifejteni ahhoz, hogy valaki k�nnyed�n megtartson egy ilyen fegyvert. F�lg�peknek tervezt�k – a legkiv�l�bb gyilkol� eszk�z. Ujjai k�zt m�regeti a s�ly�t, mik�zben megpr�b�lja kiz�rni a ki�ml�tt v�r �s a fekete k�tr�ny �rj�t� szag�t. Nem l�tja �rtelm�t, hogy ilyen fegyverekkel j�jjenek le ide, hacsak nem irtani akarnak. Lassan ereszkedik guggol�sba, az el�tte hasra fordult f�rfit a h�t�ra d�nti, majd kutatni kezd a zsebei k�z�tt, h�tha valami k�b�t� l�ved�kre tal�l. Semmi. Hangtalanul kiengedi a leveg�t, mik�zben maga el� emeli a hatalmas fegyvert. Tal�n t�bb funkci�ja is van, azonban a test�ben p�rg� adrenalin m�g nem csillapodott le annyira, hogy ezt higgadtan elemezgetni tudja. Felmagasodik, mert kiszolg�ltatottnak �rzi mag�t ebben a helyzetben; csup�n ekkor pillantja meg a t�volban zih�l� alakot, �s a fegyver fekete cs�v�t a megmerevedett kezekben. Von�sai meg sem rezd�lnek, ugyan azt a f�ld�nt�li �ress�get t�kr�zik, mint a hely, amely k�r�lveszi. A teljes kietlens�get, a hal�lt. Szemei aranys�rg�n izzanak fel, ahogy f�kuszt nyit �s a kez�ben l�v� fegyverrel kezd j�tszadozni. Egy halk kattan�st k�vet�en t�lti fel �jra a t�rat, majd a pusk�ra szerelt p�ntot �tveti a v�llain, hogy k�nny�teni tudjon a terhen. Pillant�s�val v�gigk�veti saj�t mozdulatait, mint aki egy�ltal�n nem tart att�l, hogy a l�ny l�ni fog. Csak most veszi �szre, hogy karja �s ruh�ja olajos v�rt�l mocskos, melynek s�r�je teljesen beleitta mag�t a meilisi egyenruha betonsz�n� anyag�ba. F�mes sz�ve monoton pulz�l�sba kezd, mikor hat�rozott l�ptekkel megindul a n�i alak fel�; tenyer�t folyamatosan a fegyver markolat�n tartja, hogy b�rmelyik pillanatban meg tudja v�deni mag�t, ha t�mad�sra ker�lne sor. K�zvetlen�l Khiara el�tt dermed mozdulatlann�, tenyer�t a fel� emelt fegyver cs�v�nek szor�tja, majd ujjait el�r�bb cs�sztatva �vatosan emeli ki a pusk�t a fiatal kezek k�z�l, melyek az�ta is gyerekes zavarts�ggal markolj�k a felforr�sodott t�rgyat. A fegyver a f�ldre zuhan, � pedig lel�pi a megmaradt t�vols�got is, hogy tenyer�t a l�ny mellkas�ra tapassza. Ujjai alatt tomp�n l�ktet az er�tlen, emberi sz�v, melynek �letteli mozg�s�ra v�gigfut gerinc�n a l�zas borzong�s. Eg�szen id�ig saj�t, el�re emelt k�zfej�t figyelte, most azonban �riszei megemelkednek, hogy a k�k szemekbe f�rj�k magukat. - �l� sz�ved van. Neh�z. Nehezebb, mint b�rmelyik el�tte, mert hi�ba van benned, tudod, hogy t�bbet nem lehetsz ember. – visszah�zza v�rrel szennyezett kez�t, hogy szabadd� v�lt tenyer�t is a puska f�mj�re tapaszthassa. – Meg akarsz halni. Nem igaz? Tudod, mennyivel k�nnyebb lenne. Most m�r nem seg�thetsz nekik. Engedj a hal�lnak, Khiara. Mondd, hogy meg akarsz halni. A l�ny felsebzett, porral festett arc�ra mered, mely m�g�tt m�g most is l�tja azt a k�ts�gbeesett lelket, aki saj�t gyerekkor��rt sikolt. A r�gi csal�d�rt. Egy olyan hely�rt, ami t�vol van innen, �s m�r csak az eml�keiben �l. Mely az �lmaiba f�rva mag�t, hamis rem�nyekkel kecsegtet. Az es� tompa zaj�t hallgatja, a t�voli hal�lki�lt�sokat �s a pusk�k robajait. A h�v�s cseppek l�gy szit�l�sa �s az �ld�kl�s moraja egy�ltal�n nem illik egym�shoz, m�gis olyan �sszhangban j�tszik, mintha maga az �let �rta volna ezt az idegt�p� mel�di�t. Valahol darabjaira robban egy �p�let, a t�rmel�k messze hullik, a f�st�t fel�j�k sodorja a sz�l. H�bor� van, � azonban nem mozdul egy tapodtat sem, csak a j�l ismert von�sokra b�mul, egy megt�rt �letb�l olvas, mintha hirtelen egy �jszer� t�rt�net rabj�v� v�lt volna.

2010.05.02. 14:25 Khiara Laken

Mellkasa �temtelen�l vibr�l a bez�rt zih�l�s miatt, mely nem k�pesek felszakadni. Minden goly�s�v�t�s, minden ki�lt�s bel�fojtja az emberi reakci�t, csak h�ta g�rb�l be, hogy v�dekez�en magasodjon fegyvere f�l�. Messzebb felrobban valami - tal�n a l�gj�r�t semmis�tett�k meg, tal�n s�lyosabb fegyvereket hoztak a cyborgok magukkal –, mire sz�ve szinte azonnal t�dej�nek �s bord�inak csap�dik. Feje sajog az �les morajt�l, sz�d�l, ahogyan megpr�b�l felt�p�szkodni, de l�bai remegve csuklanak �ssze. Hamarosan itt lesznek �rte, �s � nem k�pes m�lt�s�ggal telve felvenni a harcot. Akkor ez nem is �n vagyok.  Alkarj�t a falnak t�masztja, lenyalja v�r�t ajk�r�l. N�h�ny k�zeli l�v�s, utols� h�rg�sek; nem tudja, nem tudja emberiek voltak-e vagy nem, azt sem tudja, siker�lt-e az Els�nek elmenek�lnie. K�ptelen feltekinteni, mintha b�r�n m�r �rezn� is a fegyverek cs�v�t. Bizsereg a forr�s�g, hull�moznak maga el�tt hangoss� v�lt, felt�r� s�hajai. Valami pillanatok alatt megv�ltozott a leveg�ben; r� kell j�nnie, hogy az utc�ban imm�r visszhangz� csend honol, mely minden ropog�sn�l r�szeg�t�bbnek hat. Hunyorogva pillant fel, alakok ut�n kutat a kavarg� k�dben, a szemcs�s porban, de csak a maga mellett tornyosul� falat l�tja. N�m�n borzong bele az idegt�p� hullaszagba.  �j lend�lettel p�rd�l meg minden k�r�l�tte. Apr� t�rmel�kek csap�dnak arc�nak, el kell kapnia a felt�r�, sz�raz mocsokt�l. �t akart�k lel�ni, de elv�tett�k, a k�vetkez� pedig m�r h�lt hely�t sz�ntja, ahogyan automatikusan megindul. Nem volt el�g gyors, teljes er�b�l mennek neki, feje a falnak �t�dik. Megvakultan csap fegyver�vel a t�mad� ut�n, �s a nem eg�szen f�mes rezon�l�sb�l t�k�letesen �rzi, hogy egy f�lrobot az.  A f�mes v�r szaga t�dej�ig hatol – a katona sebes�lt �s zavarodott, mozdulatai nem t�l �sszeszedettek, ink�bb emberi zavarodotts�got sugallnak. Magabiztoss�ggal tel�t�dik el emiatt, egy pillanatra h�vvel telve tudna v�gezni a cyborggal. Egy n� az, de von�sai roncsoltak �s kem�nyek, f�rfiass� v�ltak. Ismeretlenek. H�rg�sszer� hangokat ad ki, �s mikor l�t�sa teljesen visszat�r, r�j�n, hogy mellkasa is cs�ny�n roncsol�dott.  Megpr�b�l elfutni el�le, de kig�ncsolj�k, �s kil�kik �t a falon t�lra. Szeme sark�ban egy k�dben lebeg� alak rajzol�dik ki, de nem tudja kivenni, ki az, mert azonnal az aszfaltnak nyomj�k. Be kell vallja, hogy m�g az � k�zels�ge is t�bb meg�rt�ssel tel�ti el, mint egy tiszta ember�. Sajn�lja, ami�rt meg kell tennie. L�v�s d�rd�l el, �s p�r pillanatra r� r�ngat�zva borulnak r�.  Fulladozva l�ki le mag�r�l a testet. Minden apr� csepp, mely az �gr�l hull al� az arc�ra, borzaszt�an �get�nek hat. Tal�n csak a p�ra kavarog k�r�l�tte, de minden eggy� mos�dik, f�radtan remeg a siv�r, meleg massza. Durv�n bontja sz�t kab�tj�t, hogy l�gz�maszkj�t el�kapva tiszt�bb oxig�nhez juthasson. Ny�gve, a semmibe kapaszkodva pr�b�l fel�llni, m�lyeket l�legezve, dobol� v�n�kkal, mik�zben egyszerre szakadnak r� a keser� �rz�sek, mint egy hirtelen perg� sziklat�meg.  T�ntorog, hull�mzik k�r�l�tte a vil�g. Torz szil�nkok k�sznak szemei el�, �tl�tsz�k, m�lyek, siv�r sz�n�ek. M�skor nem b�nnak el vele ilyen k�nnyen, de most mintha nem lett volna k�sz minderre. Mindennek �j �rtelme van, minden zavaros, �s emiatt az �klendez�s egyre ink�bb a tork�ba tolul. K�nnyek sz�knek hom�lyos szemeibe, de nem a teljes elgyeng�l�st�l �s a kiszolg�ltatotts�g �rz�s�t�l, a sajg� f�jdalomt�l, hanem a t�megnyi port�l; � legal�bbis ezt mondogatja mag�nak.  Az a k�d�s alak m�g mindig r�misztgeti �t. Makacsul n�zi, sz�delegve b�v�li, de csak a majdnem semmit b�mulja, nem l�tja. Remegve emeli fel a fegyvert, de lehet, hogy valahov� teljesen m�shov� c�loz. A nyak�ra h�zza a maszkot, hogy l�legzetei ne annak belsej�t csapdoss�k. Ujja a ravaszt simogatja, mik�zben arra gondol, hogy csak egyszer c�lozhat �s l�het, k�l�nben elijeszti, mint egy r�m�lt vadat.

2010.05.02. 11:02 Zev Owen

Maszkba z�rt, egyforma alakok t�nnek fel a s�r� f�stfelh�ben. Higgadt, el�rult tekintete v�gigv�ndorol rajtuk, mintha megf�radt, porlepte von�sai az utols� menek�l� utat keresn�k, valahol a t�volban. Teste egyre ink�bb elnehez�l, l�bai a f�ldbe gy�kereznek, mikor a v�r�s sz�n egy fak� �rnyalata sejlik fel a hom�lyban. Egy l�legzetnyi b�bor a hamusz�rke f�ls�t�tben, melyet neh�zkesen mozgat a m�rgezett l�g�ramlat, mely �jra porty�ra indul a betonh�zak s�rboltjai k�z�tt. Fej�t h�tra veti, tork�b�l er�tlen, tiltakoz� hang t�r fel, ahogy az �gnek emelve a tekintet�t, megpr�b�lja kiz�rni ezt az �r�lt akci�t, amit a l�ny v�grehajtott. Csak a l�v�s zaja visszhangzik a fej�ben; a kavicsokra hull� f�mtest hangja, amely term�szetellenes puffan�ssal vet�dik el. K�rmei a t�glafalba v�jnak, melyr�l peregni, m�llani kezdenek az elszenesedett, �s�reg darabok, mintha k�r�l�tt�k minden csak ill�zi� volna �s egy perc alatt sz�t tudna foszlani a k�nnyed, ny�ri fuvallatban. Kett� elmegy, kett� marad. Ezt meg�llap�tja, mikor r�veszi mag�t, hogy �jra el�re n�zzen. A l�ny sehol. A megmaradt kett�b�l az egyik m�g mindig v�zszintesben van – k�szni pr�b�l, valami kapaszkod�t keres, hogy f�lmagasodhasson. A merev tart�s� cyborg neki szegezi a pusk�t, vizsg�l�d� tekintete elgy�t�rt von�saiba v�g, ahogy v�gigm�ri. Beleborzong a pillant�s�ba, a nyirkos leveg� mintha megh�lne t�le k�r�l�tte; kir�zza a hideg. - Els�… - szisszen fel a katona, azonban nem k�zel�t tov�bb. Egyhelyben marad, t�le alig n�h�ny m�terre. A hangja m�g k�nz� m�sodpercekig visszhangzik a fullaszt� �terben, mire teljesen eleny�szik �s magukra hagyja �ket. �ll�t felszegi, �llkapcs�t megfesz�ti, mik�zben �rzi, hogy tark�ja �jra a k�falat �ri. Meg kell t�masztania mag�t, hogyha nem akar megsz�d�lni a retteg�sben, mely most �rr� lesz rajta. Minden v�gtagja remeg a t�lp�rg�tt adrenalint�l; legsz�vesebben most azonnal rohanni kezdene Khiara ut�n. Musz�j megv�denie �t ezekt�l a hi�n�kt�l, miel�tt darabokra szedik. - T�njetek el. – suttogja fenyeget� hangon, szemei elsz�k�lnek, ahogy tekintete a maszk m�g� rejtett szemp�rt kutatja. Megcsikordul a cyborg l�ba alatt a talaj, pedig l�tsz�lag egy tapodtat sem mozdult. Hirtelen rezzen �ssze a hangra, sz�ve ism�t feldobog, ahogy az emberi f�lelem �rr� lesz rajta. A f�lg�p von�sai megkem�nyednek, ezt ajkai dacos �ll�s�b�l l�tja. M�r most tudja, hogy nem is kellett neki enn�l t�bb, hogy kisz�rje: neki m�r nincs hatalmas felette. Mag�ba kap egy l�legzetv�telt, de nem �rez bel�le semmit. Legsz�vesebben fuldoklani kezdene, ha nem dermedt volna meg mindene a balj�s csendben. Szemei a f�ldet kezdik p�szt�zni, l�baiban megfesz�lnek az izmok, hogy pillanatokon bel�l fut�sra tudja �szt�n�zni mag�t. - Ne mozduljon. – nyilall �t a torzs�gba vegy�l� hang a k�zt�k t�madt �r�n, melyre r�gt�n visszakapja a pillant�s�t. Nyilv�n r�j�tt, hogy k�sz�l valamire, m�gis k�lcs�n�s a f�lelme, mintha b�rmilyen titkos fegyver a birtok�ban lehetne. Tal�n van is – az Els�. Ujjait �k�lbe fesz�ti, ahogy fej�be has�t a megold�s: el� kell id�znie, ha ezt v�gig akarja csin�lni. � nem k�pes gyilkolni, vagy ha meg is tenn�, a lelkifurdal�s val�sz�n�leg egy �letre megt�rn�. Sosem edz�d�tt harchoz, a katon�i ir�nt t�pl�lt meg�rt�s pedig m�g az Els� dolg�t is megnehez�ten�; ennek ellen�re b�zik benne, hogy siker�lni fog. M�s lehet�s�g�k nincs. - Adja meg mag�t. Nincs �rtelme tov�bb folytatni. Nem tudja, hogyan csin�lja, �gy behunyja a szemeit �s csak a sebes sz�vdobban�sokra koncentr�l. Tal�n ha siker�lne elcsit�tania �ket… - Ha egyet is mozdul, lel�v�m! – a katona m�r �v�lt, val�sz�n� nem vette j� n�ven, hogy tov�bb araszolt a fal ment�n. M�g mindig hezit�l. Nincs t�bb ideje, vagy neki indul most, vagy itt marad �s megv�rja, am�g a cyborg t�nyleg kett�has�tja egy t�lt�nnyel. Egy hatalmas lend�letet v�ve el�re vet�dik, fej�t lehajtja, hogy kiker�lje az esetleges goly�kat, amik p�r l�p�s eltelt�vel c�lba veszik. A fal port�l h�mp�lyg� t�rmel�kekre szakad k�r�l�tte, a combj�ba f�r�dik egy tal�lat, melyt�l el�re bukik, �s f�l m�tert cs�szik a felrepedezett betonon. A f�ld�n elter�lt cyborg hirtelen ny�l ki �rte, hogy megragadja a csukl�j�t, de elv�ti a mozdulatot. M�g idej�ben siker�l felt�p�szkodnia, hogy kit�rjen el�le. Egy �jabb t�lt�ny has�t el mellette, melyre megszapor�zza a l�pteit, majd hirtelen v�lt ir�nyt, hogy megzavarja a t�mad�j�t. Visszafel� kezd mozogni, ami annyira logik�tlan cselekedet, hogy a t�lt�nysorozat egy sz�vdobban�s erej�re abba marad. Ezt az id�t kihaszn�lva cs�szik be a hason fekv� f�lg�p mell�, hogy kicsavarja a kez�b�l a pusk�t. Hevesen zih�l mikor botladozva befordul a kanyarban, fej�t hasogatja a f�jdalom, ez azonban most er�tlen, �nel�g�lt mosolyt csal az arc�ra – mindez azt jelenti, hogy kezdi elveszteni az �ntudat�t. M�r hossz� ideje nem l�t rendesen, sz�ve t�lp�r�gve zakatol, a teste zsibbad �s elgyeng�lt; ebben az iramban nem fogja b�rni an�lk�l, hogy a logika ne kapcsolna automat�ra. Pillanatok alatt be�ri a h�zfalak k�z�tt kutat� f�lg�peket. Az egyikre lend�letb�l veti r� mag�t; guggol�sba �rkezik, majd egyik tenyer�vel lenyomva tartva a tark�j�t a h�t�ra tapos �s a fegyverrel a kopony�j�ra c�loz. Felkavarodik a v�r �s az olaj egy�ttes�nek elviselhetetlen, sz�r�s szaga, melyre akaratlanul is elfogja az �klendez�s. Er�teljesen felk�h�g, mire teljess�ggel �sszeszedi mag�t, hogy felmagasodjon. Egy puska cs�v�vel tal�lja szemben mag�t, mely egyenesen a homlok�nak szegez�dik. Pupill�i elsz�k�lnek, a sokk egy tizedm�sodperc alatt r�ntja el test�t a goly� el�l; most m�r tiszt�n �rzi, hogy valami elemibb, puszt�t� er� vez�rli a t�l�l�s�rt. Ezt egy ember k�ptelen lett volna v�ghezvinni. Az logika �szt�n�sen t�mad, ha vesz�ly fenyegeti. Nem n�zi ki a t�mad�, mert aki ellene fordul, az az ellens�g�v� v�lik, egy szapora l�legzetv�tel ideje alatt. A cyborg fegyvere a f�ld�n landol, v�g�l torka a markai k�zt v�gzi. A f�mes nyakcsigolya hangos reccsen�ssel adja meg mag�t, majd a meggyilkolt test er�tlen�l csuklik �ssze a felhev�lt betonon. A puska m�g utolj�ra els�l; a t�voli k�df�tyolba f�r�dik, melynek m�ly�n egy hal�lh�rg�st k�vet�en megsz�nnek a siet�s l�ptek. Egyszerre f�ls�ket�t� n�msas�gba borul minden, ahogy a porban �rv�nyl� sz�l a hal�l keser�des illat�t hozza mag�val.

2010.05.01. 21:50 Khiara Laken

H�ta lend�letb�l tapad a falnak, eg�sz test�t a zug �rny�k�ba rejti. A s�t�tbe simulva v�szeli �t a m�sodperceket, m�g a f�lrobotok nem messze t�le �llnak fel sorfalk�nt. Egy embert sem ereszthetnek ki a karmaik k�z�l. Csak sz�ve verg�dik, f�rdik az �l�, igaz�n �l� retteg�sben, mely m�r r�g�ta nem k�rny�kezte meg. Mozdulatlans�gba dermed, legsz�vesebben befogn� a f�leit, de ekkor dulakod�sok, ki�lt�sok, cs�r�mp�l�sek szakadnak fel a csendb�l, �s elk�sik a mozdulattal. L�pnie kell, k�l�nben teljesen elveszik a tehetetlens�g �rz�s�ben.  Kipattintja a biztos�t�t, azonnal els�ti a fegyvert, a t�lt�ny egy l�bba f�r�dik. T�bb hasonl� morajl�s k�veti saj�tj�t, az utc�kon visszhangok s�p�rnek v�gig, �letet lehelnek a kim�lt t�jba. Visszafordul, majd a m�sik ir�nyba kezd rohanni, mert �szrevett�k �t. L�bai minden ugr�s�n�l megremegnek, nedves tincsei von�sait csapkodj�k, ahogyan arc�t forgatja a keresztez�d�sekben; nem l�tja a robotot, lehet, m�r itt sincs, de nem biztos benne, nem tudja, hol van…  Fel�klelik, megt�ntorodik, megint nekimennek, elveszti egyens�ly�t. V�lla reccsenve csap�dik a betonnak, felki�lt, dobog k�r�l�tte a f�ld, ez azonban �temtelen, egys�gtelen, t�k�letesen emberi. Fej�t meggondolatlanul emeli fel, �szt�n�s lend�letb�l pr�b�l felt�p�szkodni; a k�ts�gbeesett emberek �gy menek�lnek k�r�l�tte, mint egy megveszett csorda. A katon�k visszaszor�tj�k a f�lrobotokat, �s utat hagynak az �ldozatoknak. Melegen zsibonganak, tolongnak a gyerekek, feln�ttek, �regek, a szemekben p�nik �s sokk f�nylik fel. �jra �s �jra nekimennek test�nek, mellkas�ba kezek �kl�znek, de az �rral szemben kell �sznia – lelke sodr�dna a t�bbiekkel, m�g ha tudja is, hogy retteg�s n�lk�li biztons�g itt nem l�tezik, sosem l�tezett.  Valaki fegyver�re kapaszkodik, mintha el akarn� t�le tulajdon�tani. Tal�n azt hiszik, � sem ember – hiszen �gy is van -, ez�rt vadul pr�b�lj�k le�tni. Jobbak az �rz�kei m�g ebben az �r�lt kaotik�ban is, ez�rt ki tud t�rni, als� ajka azonban felreped egy vak �kl�z�sben. Hason kell r�gnia az �llat m�dj�ra viselked� fiatalembert, aki hirtelen t�nik el szeme el�l. Tekintete m�r d�h�dt, sz�j�t �sszeszor�tja, hogy a zsibong�s �s a gyilkol�sra val� szomj al�bbmaradjon.  Egy pillanatra sz�trebbentek k�r�l�tte, ki tudta v�gni mag�t. Melegs�g folyik v�gig �ll�n, mire kim�rten t�rli meg kab�tj�nak ujj�val, mik�zben tov�bb fut a ropog�s fel�, mintha a vihar k�zep�be akarna nyomulni. Fel k�ne ocs�dnia, de m�rhetetlen�l megr�zta a t�megnyi felindul�s. Sz�ve tork�t feszegeti, f�j a hideg, ami mellkas�ban kavarog. Olyan, mintha ezerfel� r�ngatt�k volna, �s most hirtelen minden k�z elengedte. Rossz �jra �s �jra annak l�tni a meilisieket, akik; �hez�k, menek�l�k, elhagyatott f�lholtak.  Elfulladt k�h�g�s szakad fel bel�le, olyan hirtelen torpan meg egy kanyarod�sn�l. Megkem�nyedett arca ell�gyul, von�sai kisimulnak, l�nye t�l gyerekess�, t�l �retlenn� v�ltozik, t�l hamar. M�r nem illik karj�ba a puska, a kab�t t�l s�lyos lesz test�nek, ahogyan megh�kkent pillant�sa a falhoz szor�tott robotra siklik – a s�t�tben halv�nyan dereng k�t pont, �s k�d�sen lebeg alakj�nak k�rvonala -, szinte �szre sem v�ve a k�z�tt�k lev� f�lrobot katon�kat. A hat�ssz�net csendesen telik, a m�sodpercekben csak t�voli robajok pulz�lnak fel. Nevetnie k�ne, mert m�lyen eg�szen megk�nnyebb�lt, de mozdulni k�ptelen. Hagyja, hogy a b�bok el�sz�r is szemben�zzenek vele.  Egy pillanatig �gy t�nik, �k is megh�kkennek. L�tj�k, hogy nem stimmel benne valami, pedig � is f�lrobot, de a tudata hib�s, mert vannak �n�ll� gondolatai �s �rz�sei, ez�rt meg kell semmis�teni. Saj�t agy�ban is rugalmasan p�r�gnek a gondolatok, s mire a v�g�re �r, m�r ajk�ba emberien has�t bele a f�jdalom. Lemerevednek – azt hiszik, nem fog l�ni? -, de � finoman felemeli cs�sz�ss� v�lt fegyver�t, �s hergelve l�bon l�vi az egyiket.  Nem akar sz�vre vagy fejre c�lozni. Nem akar gyilkolni, nem akarja m�r. �jra rohanni kezd, hogy kit�rjen a r� ir�nyul� goly�k el�l, �s hogy az �pen maradott kett�nek elterelje a figyelm�t az Els�r�l. Azonnal k�vetni kezdik, de � gyorsabb volt, egy fal m�g� lend�lt. Tenyer�t mellkas�ra tapasztja, sz�ve sajog, zih�lna, de csak reszket n�m�n, zakatol� fejjel. �rzi sz�j�ban a v�r �z�t, hallja a menek�l�ket, az eg�sz t�bolyt. �lj�k meg, csak legyen m�r v�ge.  �sszeszor�tott szemekkel ereszkedik �l�sbe, m�g mindig visszafojtott, vadul szaggat� l�legzetv�teleivel, �l�ben a neh�z g�pfegyverrel. Ha utol�rik, ha r�tal�lnak, m�r nem fog tudni harcolni. Elgyeng�lt, h�nyingere van. Sz�gyelli mag�t, ez�rt nevets�ges m�don a robot el�l is bujk�l; csapzott, sebzett, er�snek k�ne lennie de megint csak kihaszn�lj�k, mert egy �res gyilkol�g�p, semmi t�bb.

[1115-1096] [1095-1076] [1075-1056] [1055-1036] [1035-1016] [1015-996] [995-976] [975-956] [955-936] [935-916] [915-896] [895-876] [875-856] [855-836] [835-816] [815-796] [795-776] [775-756] [755-736] [735-716] [715-696] [695-676] [675-656] [655-636] [635-616] [615-596] [595-576] [575-556] [555-536] [535-516] [515-496] [495-476] [475-456] [455-436] [435-416] [415-396] [395-376] [375-356] [355-336] [335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [Kor�bbi]