[Későbbi] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
Meghúzza a vizes üveget, mely végleg kiürül. Érzi, hogy a pára és porlepte levegő szárazsága teljesen ruhájába itta magát és kiszárította azt, így mostmár nem tapad úgy a testéhez, mint aznap reggel, vagy napközben. Még Meilisben is érzékelni a sötét éjszaka közeledtét, a levegő is hülni kezd.
- Akkor sok szerencsét. Vezetgesd csak a csapataidat. Nem fogtok tudni bejutni.. - hangjában teljes a hangsújtalanság, ahogy a szavakat ejti. Kulacsát egy laza mozdulatta dobja hátizsákja legmélyére, melyen szorosan összehúzza a kötelet és elindul vissza, amerre vezeti az utca fakó fényeinek árnya. |
Mintha életerőt inna.A tiszta víz - igaz,már kissé langyos -,feltölti őt energiával,a sikoltozástól berekedt,félelemtől összeszorult torka újból rendes hangra talál.
- Nem fogok.Én nem olyan vagyok,mint láthatod.Bolond vagy,ha mást hitetsz el magaddal - felel szárazon a gúnyos megjegyzésre,s kezét a mellkasára szorítva megpróbálja talpra verekedni magát.Pár pillanatig szokja a stabil érzéseket,majd egy biccentéssel meghálálva a vizes kulacsot visszadobja Coozennek.
- Még valami;hiába ajánlottad fel,nekem nem kell holmi túravezető.Én magam vezetem a saját csapataimat - veti oda hűvös egyszerűséggel a már induló lány után,és kisimítja az arca elött lebegő,fakóvörös tincseket. |
- Egyszer már elmondtam, nem ismétlem el mégegyszer. Rajtad áll, hogy élsz-e a lehetőséggel. - sorjázza a szavakat a lány felé, hűvösen, s lekezelően, miközben egy laza mozdulattal felé hajítja vizeskulacsát.
- Csak mértékkel.. Be ne rozsdásodj. - mondja flegma közönnyel a hangjában, miközben ajkai gúnyos mosollyá alakulnak egy röpke pillanatra, ahogy a földön heverő tört lassan, az övszíján található bőrtokba helyezi.
- Még előttünk a cél.. Nem lesz könnyű menet. - felpillant egy romos épület füstfelhőbe burkolózó magasára, miközben ébenfekete kézvédőjén igazít egy határozott rántással. |
- Fel tudlak vinni.... - A szavak olyan messziről csendülnek össze fülében,mintha Coozen egy széles szakadék túloldaláról próbálna neki kiáltani,noha az elöbb már feleszmélt rá a sokk utóhatásainak közepette,hogy a lány ülésbe tornázta testüket,s nemsokkal mellette ül.
Szemeit szorosan összezárva várja a csendes másodpercek nyugtató hatásait.Hatalmasat szív a levegőből - tüdeje s mellkasa megroppan -,majd arcán egy fájdalmas,mosolynak szánt fintor úszik át.Az elöbb még a halál szélén táncolt,s most mégis megmenekült...ilyenkor érzi csak,mennyi cél lebeg még a szeme elött.
- Fel tudsz vinni...? Hiszen most próbáltál megölni engem.Nem bízol meg bennem.Undorodsz tőlem. - halk rekedtséggel intézi a szavakat Coozen felé;hangjában a fáradtság,a kimerültség cseng. |
Sokkos tekintettel mered maga elé, fülében még a maszk elhallgatása után is hallja a vontatott, vadul sípoló, végzetet sugalló dallamot, mely már az ő tudatát is megkörnyékezi. Érzi mellkasán Khiara kattogó szívét, de képtelen bármit is cselkedni, most hirtelen úgy érzi minden erő kiveszett a testéből. Csak a cyborg elhaló szavai térítik tudatához, hogy blokkolt felsőtestét mozgásra bírja. Tenyerét a félrobot karjaira tapasztja, magával együtt ülésbe emelve testüket.
- Fel tudlak vinni. - hadarja minden magyarázat nélkül, miközben arrébb csúszik, abban reménykedve, hogy az előtte ülő már magától is képes megtartani elnehezedő mellkasát. Nem ejt szót arról, hogy még mindig mennyire bizalmatlan; meg tudja védeni magát és ebben a pillanatban elterelődött tudata sem tudja őt emlékeztetni arra, hogyha kockáztat talán újra a kísérletilaborban találhatja magát. De akkor már úgyis mindennek vége lenne. |
Félelemmel kevert borzasztó fájdalmai tovább folytatódnak; a véget nem érő sípolásba testének minden élő húsa beleremeg.Eközben Coozen pánikszerűen próbálja ellökni magától fémmel borított mellkasát.
- Mindkettőnket a halálba küldöd!! - ordít Khiara kivetkőzve,s maró könnyek tódulnak a szemébe.Vaktában keresi a sípolást hallató maszkot,ám öntudata egyre inkább elhomályosul fájdalma korlátjainak elérése miatt.Dübörög,sípol,kattog...a félelmetes ördögi körbe került.
Meg fogok halni! Meg fogok halni! Meg fogok....
Vége.
A sípolás abbamaradt.A maszk végleg lemerült.
Remegve,pislákoló öntudattal borul az alatta fekvő lányra,kinek karjai már nem bírják el testúlyát,összecsuklanak.A félelmetes zakatoláson túl is érzi Coozen szapora lélegzetvételeit,látja homályba burkolt,eltorzult arcát.
- Amit...Te.Elégtételt...venni.... - suttog a fülébe rekedten,a Halál küszöbéről megmenekülve. |
Ahogy Khiara kigáncsolja és ráveti magát, kezéből kiesik a kis sípoló műszer, mely éles hangjával a használhatatlanságig tartó lemerülést jelzi. Nem törődik a maszk vészes sivításával, mely most Meilis késsel vágható csendjét szedi visszhanghullámok darabjaira, ahogy a magas frekvencia megtörik, az ódon épületek falán.
Coozen karja erőteljesen feszül meg, ahogy a lány testét próbálja minél inkább eltolni magától. Már a gondolattól is félelemmel telt undor fogja el, hogy egy félgép Norlanai a közelében van. Még mindig nem akar hinni neki; túl sok év van már mögötte, és túl sok gyötrelem, hogy bármely hozzá hasonlóban is képes legyen bízni.
- Mit akarsz Norlanaban?! - próbálja pánikszerű hanglejtéssel túlüvölteni a hangzavart, miközben egyik kezével még mindig a cyborg mellkasát tartja, a másikat pedig a végtelenségig nyújtva próbálja elérni a testüktől alig 2 méterre fekvő műszert. |
A sípolás vénái legmélyeire hatol.Érzi a gépezet különálló ütemét,amint a szörnyű hang frekvenciájára próbál hangolódni.Tekintete ködössé válik,elhomályosul - az egyenletes sípolás dallama számára egyenlőt jelent egy szívmonitoron futó csíkkal;a halállal.
Mielött elemésztené őt az őrület,reflexszerűen a földre dobja magát,majd ordítva,sikítozva,vaktában meglendíti a lábát.Tompán érzékeli,amint egy test puffan mellette.Felhördülve ráveti magát,süketen,vakon,őrülten.Mellkasa láthatóan csörömölve,gépiesen zakatol,lesüllyed,visszaemelkedik.Karperece csipogása szinte elveszik a megannyi hang között.
- Köcsög! - hörgi,mintha ezer és ezer kilométert futott volna lélekszakadva. - ....Bolond!! Nem veszed észre,hogy közös céljaink vannak?! - ordítja önkívületlenül utolsó levegőjével,majd kiszolgáltatottan az alatta fekvő testre borul.Fémszíve az ő mellkasának ütődik. |
- Ó nem hölgyem, dehogy is. - tesz egy félkört a félrobot körül, majd légiesen meghajtva hátát, meghajol előtte, mintha tiszteletét fejezné ki, de jobb keze még mindig a zsebében pihen. Ujjai egy elfakult lélegeztető maszk gombjaival játszanak. - Előtte még megkínozlak egy kicsit. - egy halk pittyenés hallatszik, ahogy Coozen kiemeli a lemerült maszkot, melyen ujja egy vöröslő gombra téved, lenyomva azt.
Hangos sípolás tölti fel az étert, mely még a puszta emberek fülének is zavaró lehet. |
Arra eszmél fel,amint a lány gyűlölettől eltorzult szemekkel a zsebébe nyúl valami után,de ki már nem emelheti,ugyanis Ced is előrántja saját fegyverét.
A vámpír szavai jeges hidegséggel zsibbasztják le elméjét.Összerándul a szörnyű szavaktól ültében,torkát fájdalmasan szorongatni kezdi egy érzés - teljesen más,mint mikor az ellenség ujjai fonódtak aköré.Ez sokkal fájdalmasabb.
Látja maga elött,amint a Frozen mögött álló Ced a pisztolyát tartva kétfelé kémlel; a lány,és az ismeretlén lény között jár a tekintete,aki most egy beszakadt ház árnyékában ücsörög.Őket nézi,szeme vészjóslón,furán csillog.Mintha...éhes lenne.
Feleszmél,hogy Ced idegesen,alsó ajkát harapdálva várja a további parancsokat.Eleget tesz a ki nem mondott kérésnek,fejével aprót biccent,jelezve,hogy menjen.Tud magára vigyázni.
Talán az ismeretlen lény még a hasznunkra válhat...
- Most már nyugodtan cafatokra lőhetsz - halvány,gúnyos mosoly játszik ajkain,miközben Ced lassan,vissza-vissza pillantva eltávolodik. - Persze csak ha le akarsz lőni egy fegyvertelen cyborgot....Szeretsz ölni,nemigaz? |
Mozdulatlanul nézte az előtte történő eseményeket. Nem akart beleavatkozni, úgy gondolta ez az ő dolguk. Így inkább a háttérbe húzódott, egy ház árnyékában állt. Lassan kezdett láthatatlanná válni, hogy semmit ne zavarjon meg, hisz utált más dolgába beleavatkozni. Igaz, szíve mélyén akart harcolni, de mégse tette. Amit ő csinál, abból csak baj lesz. Tehát csak nézte az eseményeket. |
Néma figyelemmel szemléli, ahogy a cyborg az éles hang hallatán a földre vetődik, de nem mozdul, s nem is szólal meg, csak várja, hogy a lány beszéljen.
- Azthiszed bárki is hinne itt egy olyannak, mint amilyen Te vagy?! - szólal meg rögtön, ahogy a lány mondata végére ért. - Te nem egy egyszerű áldozat vagy... - szemeit összehúzva, gyilkos pillantással néz közvetlen Khiara-ra. - Őket szolgálod, az agyad és a tudatod parancsra működik. Ketten vagytok, mégis elengedtek, mert tudnátok, hogy ellenállnék. Túlerőben könnyű erősnek lenni. Túl könnyű... - most elmélázó hangja elhalkul, mintha gondolkodóba esne, de hangjából kihallani a szavak vádló, s dühvel telt élét. - Ismerem a fajtád. Lejöttök Meilisbe.. Házról-házra jártok, hogy portyáitokon begyüjtsétek mindazokat, akik gyengék, vagy még túl fiatalok, s esélyük sem lenne idelent az életre. - csak lassan, mondatai közben áll talpra, fájdalmai már teljesen megszűntek; hangja rideg és határozott. - Te csak egy program vagy! Ismerd el... Ha nem jövök erőszakkal, önként vinnétek el. És még engem mersz fagyottnak nevezni, mikor benned nincs érzelem. Egyikőtökben sem!.. - futó pillantást vet Cedre. - Szépen elintézitek az embereket, hogy a maradék... A legutolsó esélyük is elvesszen, arra, hogy megláthassák a napfényt! Mert az utolsó fény amit látni fognak az életükben, már csak a műtőasztal vibráló lámpája lesz.. - cOz' tekintetében most háborog a vad gyűlölet, ujjai zsebébe nyúlnak valami után. |
Amint hatalmasat dörren az ég, egy hirtelen mozdulattal levetődik a földre,s kezeit szorosan a füleire tapasztja.A csipogás eközben már halk ketyegéssé halványult - Ced szavai valóban nyugtatásképpen hatottak rá.
Nem ő lehetett.Ő nem csak egy közönséges gyilkos.
Gyűlöli Norlanat...akárcsak én.
Mikor az égzengető robaj elmúlt,s többé már nem jelenthet rá veszélyt,tehetetlenül maga mellé ejti kezeit,s hunyorogva felbámul a még mindig térdeire támaszkodó,remegő lányra.
- Nem érdekem,hogy feldobjalak ott. - Hangja élesen hasít az újbóli csendbe,pedig halk,vészjósló hangnemet üt meg. - Valóban Norlanaba tartok,de személyes céljaim vannak.És Neked...? Milyen céljaid vannak,Névtelen? |
Kitépi a karját Ced szorításából, és előre tántorodik. Épp, hogy meg tudja fékezni instabil mozdulatát, még azelőtt, hogy Khiaranak vetődne, bár legszívesebben teljes erejéből visszavágna neki, de a fájdalom most kegyetlenül görcsbe rántja egész testét, s nem engedi mozdulni. Térdeire támaszkodik, miközben egyik karjával gyomrát szorítja, s próbálja megállni, hogy még több hangot adjon elviselhetetlen fájdalmának.
- Nem... - vesz egy mély levegőt, hogy hangja visszatérjen gyengültségéből. - Nem érdekelnek a Norlanaiak?.. - leheli szavait, a földre szegezve tekintetét. - Te is ugyanolyan hazug mocsok vagy mint ők... Visszaviszel az égi városba... És átadsz. Megölnek majd. - elmosolyodik, de teste még mindig mozdulatlan.
Az ég hirtelen hatalmasat dörren valahol odafent, bár az is lehet, hogy csak egy légjáró hatalmas fémteste húzott el felettük. |
A pár pillanatnyi csöndet pusztán a fel-felkavarodó szélvihar hangja tölti meg.
- Nem pont erre gondoltam,Frozen.... - vicsorog végül a félrobot,majd egy hanyag mozdulattal int a lányt lefogó Cednek,hogy kissé emelje meg a fogoly testét.Khiara apró lépést hátrál,majd egy hirtelen mozdulattal,könyörtelenül a lány gyomrába mártja a térdét,aki úgy rogyik össze,akár egy rongybaba.Szabályos pittyegések hangja keveredik a szél fúvásával,s egy vámpír nyögésével.
- Nem a mocskos Norlanaiak érdekelnek,jól tudod! - A lány hangja megremeg,egész bensője fékezhetetlenül dübörög.Megszédül,meginog.
- Higgadj le! Ennyit nem ér az egész.Nem biztos,hogy ő a gyilkos. - Ced hangja egyben áraszt félelmet s nyugtatást.A Frozen kezein lévő szorítása enyhül... |
- Igen én voltam..! - lihegi az arcába megfeszített állkapoccsal. - Ha tudni akarod... - érzi, hogy belül erőteljesen felzaklatták a lány szavai és vádló pillantása. Hirtelen jött, és nem érti, hogy jöhet ilyesmivel vele szemben.
- Megöltem már jópár Norlanait. És egyáltalán nem bánom... Élveztem. - most elvigyorodik; de csak azért, hogy tovább feszélyezze a helyzetet, mikor már így is tapintani lehet a köztük dúló feszültséget a levegőben. |
Amint Frozen remegő kézzel felszabadítja a szorítást Khiara nyakáról,a lány keményen elrántja magát előle.Hallotta tompán a másik,ismeretlen lény hangját a távolban felcsendülni,de nem fordít rá figyelmet - folyamatosan Frozen arcán pihenteti fakón kéklő szemeit.
Amint a vámpírlény újból szólásra nyitotta volna a száját,két erős kar fogja őt le hátulról,ezzel megfosztva őt a mozgástól.Olyan hirtelen történt,hogy szinte megfagyott köztük a levegő.
- Jól van,Ced. - Khiara arcán átsuhan az elégedettség,miközben dúrván a tenyerébe fogja Frozen arcát,és keményen felszegi azt,hogy szemei közé nézhessen.
- Te ölted meg őket,nemigaz...? - sziszegi tömény undorral,és kissé megrázza Frozen állát.Csuklójára erősített karperece mindeközben vészes jeleket mutat;a számok mind egyre feljebb,s feljebb úsznak. - A te nevedet suttogják mindenfelé...! |
- Mi a fene folyik itt? Miért hív Frozennek? Kik a francok ők? - csak úgy dőltek belőle a kérdések. Annyi mindent nem tudott még, pedig eddig azt hitte, mindent tud. És most kiderült, hogy nem. |
Tekintetéből süt az undor, de képes arra, hogy beismerje magának; ellenfelének igaza van. Mintha egy könnyed pillantással lelkének olyan mélységéig látna el, melyre ő már nem képes, véget nem érő évekkel a háta mögött sem. Egy pillanatra erősödik ujjainak szorítása Khiara nyaka körül, majd amilyen hirtelen jött olyan hirtelen enged is belőle. Végtagja erőtelnül hullik le teste mellé, ahogy még mindig meredten bámul az előtte álló lány arcába.
- Kérdezz.. - suttogja dermedt hangon, de nem mozdul, csak várja, hogy Ai hangja megtörje a csendet. |
- Gyenge volnék...? - susogja a lány meglepően lágy hangon,és kifejezéstelen tekintetét mélyen Frozen jéghideg szemei közé fúrja.Olyan mélyre tekint lelkének zugaiba,amennyire csak képes rá. - Sok évet megéltél már... - folytatja halkan elmélázva,mintha csak egy véget nem érő monológot folytatna.Érzi,ahogyan a nyakára fonódó ujjak meg-megrángnak,tétováznak...és várnak.
- Mégis...cseppet sem vagy erősebb nálam.Kallódó lélek. - Undorodva hajol közelebb az idegen arcához,piszkosul élvezi,ahogyan a szorítás csak még erősebbé válik a nyaka körül. - Pont olyan szánalmas vagy,mint amilyen én...
|
[Későbbi] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
