[Későbbi] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
Kicsit megijedt Sanatól, de nem látszott rajta. ~ Norlana... Frozen... Cyborg... Úristen, hova keveredtem?!~
- Öhhhh... kérdezhetek? - kicsit felemeli a kezét. |
- Hallgass! Ha nem akarsz meghalni, most azonnal távozol. Ezek Norlanaból jöttek, a fennsőbbséget szolgálják. - hadarja olyan hangon, mint aki tökéletesen biztos a dolgában. Eközben azonban egy pillantást sem vet a mögötte álló Aira.
- ....nemigaz...Frozen...? - ütik meg hirtelen fülét a cyborg utolsó szavai, mire érzi, hogy rögtön felgyülemlik benne az iránta érzett harag és méreg.
- Honnét tudsz te erről?! - hangja élénken hasít bele a levegőbe, de szavai csak dühtől vezérelt sziszegéssé vállnak, ahogy megragadja a lány nyakát és ujjai összeszorulnak a torka körül. - Erősnek hiszed magad?!.. Én látom, hogy belül, nagyon.... - egy pillanatra elhallgat, ahogy Khiara kék szemeit vizslatja. - Nagyon gyenge vagy..! - keze megremeg a lány torkára gyakorolt szorításban. |
- Hagyd. - Khiara hangja élesen cseng a feszült helyzetben,miközben a fiú az öklét szorongatja egy váratlan támadás reményében.Valamiféle szitkot mormog az orra alatt,amelyet Khiara csak egészen tompán hall a lassú,elnyújtott dübörgések végett. - Nem félünk tőled - veti oda az ismerős idegennek,s egy halvány,hamisan szívtelen mosoly suhan át az arcán. - Nem félünk a fagyott lelkektől,nemigaz...? - suttogja még a leheletnél is halkabban. - Frozen...? |
- HÉKÁS GYEREKEK ÉNIS ITT VAGYOK ÁM! - Elkezd hadonászni a kezeivel. Már elege van belőle, hogy nem veszik észre. ~Jól kiordítottamm magam... végre...~ |
Szavaira hirtelen halványul arcáról a mosoly, de látszólagos jókedve így sem hagyja el.
- Mit keres egy magadfajta zsoldos errefelé? És ráafásul így... Egyedül. - összevonja a szemöldökét, tettetett szomorúságot, s együtt érzést varázsolva az arcára.
- Jaj, várj.. mégsem.. Látom elhoztad a házi patkányod is. - kecsesen megpöccinti a mellette álló fiú vállát, de még ezzel is fájdalmat okoz neki. - Vigyázz, mert mindjárt félelemtől nyöszörögve bújik a hátad mögé. - hangja élesen, lekezelően cseng. |
Khiara pár lépésre megáll az iszonyatos holttest elött,s mozdulatlanul várja,hogy az idegen meginogva feltápászkodjon előle.Amint feleszmélnek egymás közvetlen jelenlétére,az ezüst hajú,tekintélyt parancsoló lány vérre szomjazó szája gúnyos mosolyra húzódik.
- Nocsak...sétálgatunk,sétálgatunk? Cyborg... - húzódik még szélesebbre a szinte kacajra forduló mosoly a száján.Khiara lágy arca meg sem rezdül,még akkor sem,amikor Ced fogát csikorgatva mellé lép.
- Iszogatunk,iszogatunk?....vámpírnő - nyomatékosítja gúnyosan az utolsó szót. |
- Mivan? - értetlen képpel nézegelődik, majd meglátja a jövevényeket. - Na ezek meg kicsodák? - rájuk mutogat. Tényleg nem értette mi folyik itt. ~Mi a fene van itt? Engem valamibe nem avattak be! Ez így nem ér!~ |
Sietős mozdulattal áll talpra a holttest mellől, kinek vére már teljesen kihült, ezért érzékei számára nem jelent örömöt annak kiszipolyozása. Csuklója egy zavart mozdulattal emelkedzik szájához, és állához, letörölve róla a kifolyt vért, de kezei olyanok, mintha zsibbadtság emésztené őket, mozdulatai pedig hihetetlen koordinálatlanok a váratlan feleszméléstől és az éltető folyadéktól.
- Nocsak... - szája akaratlanul is széles mosolyra húzódik, mely inkább a gúny mint a szvíélyesség jele. - Sétálgatunk-sétálgatunk? Cyborg.. - nehezen fojt el magában egy kacajt, ahogy szemügyre veszi a Norlanai katonát és társát. |
- Merről hallottad azt a hangot? - kérdi Khiara hideg türelmességgel a folyamatosan körbe-körbe forgolódó Cedtől.A fiatal férfi láthatóan elvesztette tájékozódóképességét,és most idegesen tekinget az utak felé,miközben sebesült,jobb arcát markolássza.
- Arra...vagy...arra? Várj itt inkább,felmászok egy ház tetejére,és...
- Nem szükséges. - Khiara maga elé mutat,az utca túlsó vége felé.Egy holt ember fekszik elnyúlva a földön,s felette az idegen...aki képtelen parancsolni önuralmának.Khiara félelem nélkül,lassú léptekkel közelíteni kezd feléje,miközben hallja,hogy Ced idegesen felszisszen mellette. |
Körbe-körbe sétálgat. Hirtelen meghall egy csipogást, majd újra láthatóvá válik.
- Mi ez? - kérdezi döbbenten, majd a vért ivó lányhoz fordul. A csipogás annyira felkeltette az érdeklődését, hogy még a vér sem izgatta fel igazán. |
Nem törődik azzal, hogy a lány eltűnt,m ert pontosan tudja hol van és nem tart a támadásától, hiszen érzi, hogy ő is elgyengült; ha nem a vértől akkor mástól és nincs támadó szándéka. Mohón a férfi mellkasához hajol és inni kezdi a vöröslő folyadákot, mely közben ajkai mögül kibuggyanva folyik végig arcát átszelve az állán és a nyakán. |
- Hallgass rám,Khin.Ők tudnának segíteni... - nyögi Ced,teljesen elhűlve a félelemtől és a kiszolgáltatottságtól.Khiara továbbra sem tükröztet semmilyen érzelmet az arcán,ezért Ced reménykedve,könnyed hangnemben hozzáteszi: - ...és annyira szomjas vagyok már.Hátha nekik akad egy kis vizük....
A férfi szavát hirtelen egy vészjósló csipogás szakítja félbe,amely betölti a kietlen utcák sivatagos hangulatát.Khiara tompán érzékeli,hogy Ced összerándul a hangtól...ahogyan ő maga is.
A rohadt életbe,Ced....
Dübörgések közepette lassan,óvatosan leemeli a kezét szövetségese köpenyéről,mely most már csak gyűrött mintája régi önmagának.Megpróbálja újból kontroll alá venni öntudatát,egészen addig,míg a csipogás végleg el nem halkul.Pár pillanat múltán csettint egyet kiszáradt nyelvével,s a férfi mellett elsétálva halkan megjegyzi:
- Rendben.Én is...szomjas vagyok már. |
Lehajtja fejét és egy hirtelen ötlettől vezérelve láthatatlanná teszi magát. ~Sorstárs...~ Csak ezt az egy szót ismételgeti magában. Maga sem hiszi el, de erre a szóra egy könycsepp folyik le az arcán. ~Szerencsére most láthatatlan vagyok... nem akarom, hogy gyengének nézzenek!~ Ránéz a halott férfira. ~Újabb valaki, aki miattam halt meg...~ |
Légies mozdulattal guggol le a férfi mellé, ki már haláltusáját vívja, karját hirtelen kinyújtva tőre felé, mely lassú mozgásba kezd a talajon, majd markolata a tenyerében köt ki. Érzi, hogy szíve hevesen zakatol mellkasában, mintha keble egy viaskodó vadállatot tartana fogva, mely kitörésre készen a vérért kiállt.
- Sorstárs... - suttogja elhaló, kissé rekedtes hangon, mintha könnyeivel küszködne, de valójában a vér illata kábítja el. Szüksége van rá.
Fegyverét egy pillanat gyorsaságával forgatja meg az ember szívében, aki az egészből már semmitsem érez, szemére a halált jelző hájog telepedig, bőre elfehéredik, teste lassan kihülésnek indul. Coozen érzések nélküli tekintettel fürkészi áldozatának fájdalomjárta szemeit. |
- Nem.
Ced elégedett,féloldalas mosolyra húzza a száját; mind a ketten jól tudják,hogy Khiara nem hallhatott semmi olyat,amelyet a férfi nagyon is.
- Valahol a közelben tőr csattant... - mutat a baloldali,kátyúkkal teli utcára,melynek falait a szokásosnál is több felkúszó borostyánnövény tarkítja.
- A bázis nem arra van - susogja Khiara még a szélnél is halkabban.
Fékezd magad....fékezd magad....
- Régen nem találkoztunk már más emberekekkel...a hullákon kívül.Hátha tudnak kielégítő válaszokat adni a...
Mire Ced feleszmélt,Khiara már a nyakát körbefonó köpenyt szorongatta.Szemében düh csillant.
- A bázis nem arra van - sziszegte a férfi közvetlen arcába. |
Elrakja a kardját, majd a lány után fordul. - Ki vagy te? - kérdezte meg tőle, miközben utána ment. Még sohasem látta őt. Kíváncsi volt rá, hisz ennyire rideg tekintetet még nem látott. Eddig... Majdnem nekiment egy embernek, de még észre sem vette, hisz a lánnyal volt elfoglalva. |
Hirtelen váltja vissza alakját, miközben meredten a lány szemébe néz, meglátva benne a hozzá hasonló vérszomjat. A tőr csilingelve ér földet a felrepedezett betonon, kiesve az oldalából, ahol ruhájának szakadt anyaga alatt, felhasadt bőre mögül csillog a halovány fényben bordószín vére. Pár vércseppje a földre hull, de ő nem törődik vele, még vet egy rideg pillantást ellenfelére, majd nem törődve jelenlétével többet méltóságteljesen elsétál mellette. |
Khiara hallja Ced mocskos szitkózódását a háta mögött,de nem fordul felé,továbbra is ütemesen lépked a széljárta úton.Előre szegett fejjel várja,hogy a férfi beérje őt,de hirtelen megérzi,hogy az fokozatosan lelassít mögötte,s végül megáll.
- Hallottad?
khiara egy hosszú sóhajjal kiereszti a tüdejében rekedt levegőt,és szembe fordul az összekuszálódott hajú fiúval. |
Kiszedi hátából a kést, a vért lenyalja róla, majd az ismeretlen (farkas) felé hajítja. A tőr sikeresen eltalálja őt. Ai ezután harcra készen megfogja a kardját. ~Nem félek tőled! Gyere csak!~ |
A fiatal férfi nem veszi a fáradtságot hogy bármilyen ellenállást is tanúsítson felettese ellen.Keményen csattan az elhagyatott macskakövekre,felhorzsolt arca épp egy vonalba kerül egy középkorú férfi testével,aki légzőmaszk nélküli,a lassú halál miatt eltorzult arccal tekint a ködös ég felé,mintha csak egy reménytelen feloldozásra várna.
- Ha nem sietsz,úgy végzed,ahogyan ő - csendül fel Khiara érzelemmentes hangja,valahonnan a távolból. |
[Későbbi] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
