[Későbbi] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
Egy tőr villan meg a félhomályban, Ai felé pördülve, mely hirtelen a lány hátába hatol. A pillanat gyorsaságával tűnik fel cOz' is a színen, acsargó szürkefarkas alakjában, tekintetében az ölés vágya szikrázik, ahogy kiélezett agyarait az ismeretlen felé villantja. |
Nem tudja megállni, hogy ne igyon a férfi véréből, így leül és belemártja az ujját a vörös vérbe, majd lenyalja róla. A férfi pedig teljesen sokkos állapotba került. Ai pedig, látva, a férfi állapotát élvezettel öli meg, hogy újra vérhez jusson. |
Kifejezéstelen tekintettel szemléli az orra előtt végbemenő vérontást, miközben mozdulatlanságba dermedve ízlelgeti a vizet, melyen érzi, hogy most nem elégíti ki szomját. Pupillája lassan tágul ki, sötét szembogarat festve acélszürke íriszébe, mikor megcsapja orrát a kiömlő vér mámorító illata, melyet élvezettel lélegez be mellkasának legmélyére. |
- Sajnálom,hogy csalódást kell hogy okozzak.Pedig milyen...
- Elég. - Khiara hűvösen tekint rá továbbra is a magaslatról,miközben igyekszik csillapítania egyre feltörekvő dühét.A férfi kellemes arcára ráfagy a mosoly,de türelmesen várja,hogy feljebbvalója lemásszon az elhagyatott kísértetház kopott tetejéről.Khiara kecses gépiességgel az idegen elé lép,és erősen behúz a jobb arcába. |
Unalmában újra sétálni kezd. De hirtelen meglát valakit. Egy ház előtt áll, talán iszik. Ebben nem volt biztos. - Segíts rajtam! - a háta mögül hallja egy férfi hangját. Megfordul, és akkor veszi csak észre, hogy egy haldokló kéri a segítségét. A férfi felé nyúl, meg akarja őt érinteni. Ő pedig az ijedségtől levágja kardjával a férfi kezét, arra gondolva, hogy neki már úgyis mindegy. |
- Eltűnt... - suttogja bele zavartan a sötétbe, majd felmagasodik, de ebből a mozdulatból szinte semmisem kivehető, mivel a kis szobát teljes sötét uralja. Érzi, hogy belül elönti a düh, de próbálja figyelmen kívül hagyni, hiszen élete során már annyiszor megtanulta kezelni, ezt a fölösleges emberi érzést.
Hirtelen lép ki a ház ajtaján, akár egy árny, arcáról leolvasható a kudarc érzése, ahogy felpattintja kulacsát és iváshoz készül. A meleg teljesen kiszárította a torkát és ez a fülledt légkör szinte lehetetlenné teszi a légzést, még számára is. |
A lány türelmetlenül csettint egyet a nyelvével,amint megérzi a közeledő alak valódi kilétét.A hosszú,sötét köpeny eltakarja az érkezett idegen testét és arcát,ám Khiara ezer ember közül,bekötött szemmel is megismeré ezt a vándorló lelket.
- Nem téged vártalak...Ced.
Az így nevezett férfi egy gyors mozdulattal hátraveti vészjósló köpenyét,láthatóvá téve az arcán játszó könnyed mosolyt.Khiara lassan,komótosan feltápászkodik,és elsimítja szemei elől bíbor fényben úszó haját. |
Már régóta nézi a testeket. Ekkor jutott eszébe: szomjas. Megfogta kardját és egy próbát tett: átszúrta vele a nő testét. De ahogy gondolta: nincs már benne annyi vér, ami neki elég lenne. Így hát megvágja alkarját, majd iszik a véréből. Amikor végez, a nő ruhájába törli a fölöslegesen kicsorgott vért, majd feláll és újra kimegy az utcára. Keres valamilyen élő embert a szemével, de nem talál senkit. |
A helyiségben leülepedő porréteg felkavarodik a lépteire, amint lassan letérdel a felhasadt, megtépázott padló felületére. Szemével egy ládát keres a félhomályban, de feladva ezt inkább tapogatózva próbálja a kissé szögletes alakot kikeresni a szoba sarkában, miközben lélegzetét akaratlanul is visszafolytja. A szobát mostanra már erős dohszag lengi körbe, elegyedve a rothadó embertestek szagával. |
A hatalmas porréteg hirtelen felkavarodik a mocskos utcán,amely egy pillanatra eltűnik Khiara szeme elől.Meilis ebben a körzetében folyamatosak az átfúvások - a beépített Norlanai szivattyúk bármit képesek lefújni...vagy akár örökre felszívni.
A fiatal lány már meg sem rezzen,mikor egy egyre közeledő,a homályban elvesző sötét alakot vél felfedezni a két utca kopott kereszteződésénél.Gépies higgadtsággal várja,hogy szövetségese odaérjen elé. |
Mikor már nem bírja tovább nézni a haldoklókat feláll és elmegy. Nem tudja, hova, csak megy. Közben pedig vigyáz, nehogy bárki is hozzáérjen. Egyszer csak megáll és körülnéz. Körbe volt véve hullákkal. Néhányukat közülük ismerte. De nem foglalkozott velük, inkább csak belépett egy házba. A házban 2 gyerek és 1 nő feküdt, holtan. Ő pedig csak leül a földre és nézi őket. Testük hihetetlen módon, nyugalmat sugárzott. Ez pedig őt is megnyugtatta egy kicsit. |
Gyorsít a léptein, hogy távolabb kerüljön egy idős asszony fuldoklás szerű hörgéseitől, amint épp átadja magát a kínokkal telt halálnak. Fogait összeszorítja, miközben érzi, hogy gyomrát megbéklyózza az a fájdalommal telt szorongó érzés, mely minden nap megkörnyékezi mióta csak az eszét tudja. Immáron több, mint 100 éve...
Lassan egy kihalt tégla épület elé ér, melynek ódon falai kísértetiesen magasodnak; belefúlva a homályba. Tekintetét felfelé szegezi, ameddig csak ellát, de napfény nem érinti azóta sem a kihűlt betont. Hirtelen tépi fel a bejárat elé ácsolt fagerendákat, hogy beléphessen régi otthonának küszöbén, az árvaházba. |
Nyugodtan szemléli az elötte elterülő,mocskos utcát egy öreg ház félig beomlott tetejéről.Valószínűleg a tulajdonosai már rég meghaltak - lehet,azóta is ott feksznekek bent-,de ezt nem akarja megtudni.Feszülten,csendben vár valakire,akitől reményei szerint információkat fog kapni. |
Egy ház tövében ücsörög és nézi a körülötte szenvedő embereket. Látja, ahogy néhányan eldobják lélegeztető maszkjukat és a halált választják. Sokan küzdenek még életükért, de a maszkjuk már lemerült. Ilyenkor örül, hogy neki nem kell maszkot hordani, hiszen a kísérletek miatt nem árt neki a mérgező levegő. A haldoklókon úgy szeretne segíteni, de nem tud, hisz ha valaki hozzáér, könnyen meghalhat. Így csak tovább nézi őket. |
Lassan, légies léptekkes sétál végig a kihaltnak tűnő sötét utcán, miközben igyekszik nem figyelni a lábai mellett elterülő holttestekre, melyek néhol cipőjét súrolják. Ilyenkor arca hirtelen megrándul; nem akar tudomást venni arról ami körülveszi. A halálról.
Csak halkan lélegzik, részletekbe mélyülő lassúsággal, lélegeztető maszkra sincs szüksége, hiszen teste nem képes befogadni a levegő méregtartalmát. Itt nincs mitől félnie, noha Meilis városa sokkal inkább hasonlít egy kísértet városra, mint egy nyomornegyedre. |
[Későbbi] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
