�j bejegyz�s Friss�t�s

2010.05.01. 18:27 Zev Owen

Mikor fel�r a felsz�nre, megborzongatja b�r�t a mar� nedvess�g, az �llott por �s mocsok illata. A hullaszag�, gyomorforgat� p�ra �tt�rhetetlen�l remeg a leveg�ben. �gy �rzi, menten megfullad, annak ellen�re, hogy m�r percekkel ezel�tt felhagyott a k�nyszeres pr�b�lkoz�ssal, hogy l�legzethez jusson. Mellkasa nem mozdul, mikor izmait megfesz�tve beh�zza maga ut�n az aknafed�t �s guggol�sb�l hirtelen felmagasodva egy sz�k�s utc�ba veti mag�t. Nem szabad felt�n�st keltenie. �rzi sz�vet�n a s�lyos nedvess�get, mely most mellkas�ra �s combjaira tapasztja a meilisi egyenruh�t. A h�t�l par�zsl� nyirkoss�gt�l csak m�g nehezebbnek �rzi a test�t – a g�pv�z nem mozog otthonosan az ilyen k�rnyezetben. H�ta er�teljesen fesz�l neki a j�ghideg t�glafalnak. Az �rint�s leh�ti a test�t �s elcsendes�ti felvert sz�vver�seit, hogy tiszt�bb gondolatokhoz jusson. Szemeit elveszetten forgatja, a f�kusz �l�n azonban nem mer v�ltoztatni, mert a f�nys�vok minden bizonnyal hamar odavonzan�k a cyborg osztag t�megeit. Most m�r nem sz�m�t, hogy felismerik-e az arc�t. Ha megl�tj�k itt, ha siker�l f�l� kerekedni�k, egyszer�en hat�stalan�tj�k, hogy saj�t ig�nyeikre alak�thass�k �t. M�r b�nja, hogy nem k�vette szorosan a l�nyt, mert most �v�lteni tudna a r�z�dul� k�ts�gbees�st�l. B�rmit megtenne, hogy kir�ngassa �t ebb�l a f�ldi pokolb�l, melyet most egy hadicirk�l� hangos motorja zavar fel. Hunyorogni kezd, majd megindul. Ujjait v�gigh�zza az egym�sra pakolt t�gl�kon, kitapintva minden egyes bem�lyed�st. Tudja, hogy minden hasonl� �p�let fal�n egy t�zl�tr�nak kell lennie, �gy most az�rt im�dkozik, hogy m�g viszonylag �pen tal�ljon r� arra az egyre. Ajkait �sszeszor�tja, arca megfesz�l, mintha saj�t sz�vver�seit akarn� le�ll�tani, m�g tenyere r� nem tal�l a s�kos tapint�s� vasfoganty�ra. Hirtelen h�zza fel mag�t, lend�letes mozg�ssal torn�zva el�re test�t, m�g csapzott bakancsai a f�mr�csos erk�lyt nem �rik. Alacsonyan, guggol�sban mozog, hogy a rozsd�s kisz�gell�s takar�s�ban maradjon, ahonnan jobb r�l�t�st nyer az im�nt elhagyott utc�ra. Megpr�b�l a s�t�ts�gbe borult utak kanyarulataira �sszpontos�tani, h�tha megl�t n�h�ny elv�tett alakot, azonban a l�tk�p �res marad. A helyet teljesen kihaltnak gondoln�, ha nem zengetn�k be a cs�ndet a s�lyos l�ptek f�ld�nt�li dobban�sai. Fegyelmeznie kell mag�t, hogy szoborszer� mozdulatlans�gban maradjon, mikor a hadr�l leszakadt sorok megindulnak el�re, hogy a forr� betonon, ny�legyenest sz�tsz�r�dva kivehetetlen alakzatot form�ljanak. Kisz�m�tott c�ltudatoss�ggal menetelnek, mintha olyas valamire k�sz�ln�nek, amelyet csak �k �rtenek. Nem ismeri fel ezt a technik�t; vadul megfesz�l� test�ben megragad a kiszolg�ltatotts�g �rz�se, a megal�zotts�g�, hogy m�r a logik�ban rejl� tud�st sem tudja mozg�s�tani. Tal�n r�g�ta sz�m�tanak r�, hogy t�bb� nem b�zhatnak meg benne. A katon�k hat�rozott, kim�rt l�ptekkel k�zel�tenek a f�ldbe �kelt ny�l�s fel�, mely ugyan el van rejtve a fed�vel, m�gis j�l l�that� feketes�ggel f�nylik az es� �ztatta, s�padt f�nyekben. Szemeit lehunyja, mintha mag�ban egy elhal� im�t id�zne fel, annak ellen�re, hogy nagyon j�l tudja, mi fog t�rt�nni. R�juk fognak tal�lni. Egy percig sem gondolkodik tov�bb, hirtelen magasodik fel, �kle a mellette l�v�, sz�trepesztett ablak fel� lend�l, mely hangos zajjal hullik apr� szil�nkjaira. Tenyer�t a korl�tra tapasztva lend�l �t felette, k�zel h�t m�tert zuhan, a f�ldet �r�s pedig elemi er�vel k�nyszer�t ki bel�le egy hatalmas l�legzetv�telt. Eg�sz teste rezon�l, l�t�sa n�h�ny pillanatra kihagy, m�gis �rzi, hogy minden f�lemberi szemp�r r� szegez�dik. Fej�t hirtelen ford�tja az ellenkez� ir�nyba, hogy ne ismerhess�k fel, g�pi l�bait megfesz�tett rohan�sra �szt�nzi; szinte maga el�tt l�tja, hogyan nyeli el f�rge alakj�t a sejtelmes f�lhom�ly. Feje el�re bicsaklik, hallja, ahogy a f�mv�z megnyekken, mikor tenyereivel egy k�falba �tk�zik. L�gz�se �szt�n�sen felgyorsul, ujjai fog�st keresnek a t�glasorok k�z�tt - egy let�rt darab, egy ki�ll� cs�, most b�rmi megfelel� lenne, hogy �t tudjon kapaszkodni rajta. Ujjai sz�tsz�rtan tapogat�znak a vakk� tev� s�t�tben; a f�l� ny�l� k�falak m�g azt a halov�ny f�nyt is semmiv� teszik, ami m�g leny�lhatna az �gi v�ros magaslat�b�l. Vizess� v�lt tincsei veszett�l dobol� hal�nt�k�ra tapadnak, mikor r�eszm�l: semmi es�lye a menek�l�sre. Lass� l�ptekkel fordul meg, v�rva, hogy szembetal�lja mag�t a b�bmozg�s� cyborgok k�s�rteties k�p�vel �s a t�nnyel, hogy ha nem harcol ak�r puszta k�zzel, sz�m�ra itt �s most, minden v�get �r.

2010.04.30. 22:46 Khiara Laken

F�rk�sz� tekintetek sz�ntanak rajtuk. Gyerekek h�z�dnak beljebb a t�megnyi fegyver �s a k�z�mb�snek t�n� emberek l�tt�n, szem�kben k�v�ncsi megillet�d�s csillog. Nem is igaz�n tudja, merre megy a hadoszt�lyba olvadva, de hamarosan m�r a kinti leveg� borzolja �ket.  Kim�rten seg�tik ki a felsz�nre. Megv�rj�k, m�g az �lre t�r; �gy �rzi, �jra l�legzethez jut, mikor m�r �resen t�tong maga el�tt a t�r. S�rgetik maguk el�tt – h�zza eg�sz terh�ket maga ut�n. Csak a vak mocorg�st hallja h�ta m�g�tt, fegyverek z�rg�s�t, a k�penyek suhog�s�t, mintha z�szl�k lobogn�nak. H�v�s a reggeli sz�l, kij�zan�t�, a p�ra viszont elviselhetetlen�l t�m�rnek hat. N�h�ny sz�tesett perc ut�n a kisebb csoport siet�sen megindul, rendezetten �s mereven, mint egy v�szj�sl� viharfelh� az �g simas�g�n.  Tincseit hamar b�borr� festi a nedvess�g. Vacog, �s tudja, hogy mindenki f�zik, de csak gondolni gondolnak r�. �gy tesznek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, mintha most is – mint mindig – t�k�letesen id�z�tett�k volna a harcot. A kimondatlan fesz�lts�g m�gis �gy �l meg mellkasuk t�j�k�n, mint leszor�tott, jeges l�gt�meg.  Nem mer h�tran�zni, mert arca megint rideg. Nem csak egyszer�en komoly, hanem zord �s rejtett, f�gg�ny�k takarj�k bentr�l pillant�s�t. Tal�n a robot h�tramaradt, tal�n visszafogt�k, de nem.  Tudja, hogy nem, mert nincs benne megnyugv�s. Nem meri megkock�ztatni, hogy �gy akadjon meg rajta a szeme. L�ssa csak az Els�, mi is az igaz�n nyomor�s�g Meilisben? J� ez �gy?  T�k�letes el�gt�tel lenne, enyh�tene a bossz�v�gyon. A kegyetlens�g fojtogatja tork�t, �rzi, ahogy a fekete g�pkarab�ly makacsul a tenyereihez tapadva v�rja az �les aktiv�l�st. Hossz�, eggy� mos�d� percek ut�n fogja csak fel a megv�ltozott terep tasz�t�s�t maga k�r�l.  Egy, a v�gletekig romlott Vil�g. A betonh�zakat megt�p�zott, r�gies villanyvezet�kek sz�vik �t. V�rzik a rengeteg rozsd�s f�m, foltosak a be�zott falak, dohos, mocskos, �letvesz�lyes mind. Elrohadt n�v�nyek m�mi�i, lekopott cs�vek, l�tr�k, g�z n�lk�li gy�rtet�k. A m�ltb�li nyomok elhagyatottan meredeznek a v�r�sl� �g fel�; Norlana majdnem az �sszes f�nyt kitakarja, a r�z �s a mocsok r�kontr�zva sz�nezi �t a k�d�s reggelt. Mintha egy bord� �s egy fekete sz�r�t fesz�tettek volna a napkorongra. A sz�l elhozza az apr� v�rcseppeket, szemerk�l a nedvess�g, itt azonban m�r sosem fog igaz�n esni az es�. M�g a leveg� is megdermed, hom�lyba fordul az id� m�l�sa. Fullaszt� a p�ra, megr�szeg�t a pusztul�s szaga. Messzes�gben elf�l� dobol�sok sejlenek fel – m�r nincsenek messze. - �j t�meggy�rt�s kell fent. – d�rm�gi a mellette l�pdel� idegen. Ismernie k�ne?  - Fogynak a cyborgok. - Fogynak az emberek. – l�legzi meredten. M�g a besz�d is f�j neki, nem tal�lja hely�nval�nak a szavakat. Rossz megsz�lalni, mintha ezzel lelk�t ereszten� szabadon, mellkas�ban fagyos �rt hagyva a t�m�r semminek.  Meg fogj�k akad�lyozni a cyborgokat,  mondja, tudj�k ott fent, hogy ellen�llnak.  Ott fent - �gy mondja, mintha maga a pokol lenne, pedig mennynek hangzik. Akad�lyoz�s alatt gyilkol�st, ellen�ll�s alatt �j katon�k toborz�s�t �rti.  Sz�tsz�r�dnak a festm�nyszer� terepen; minden k�p, minden mozzanat egy r�m�lomb�l l�pett el�, ahol a fekete �s a v�r�s felv�ltva villan fel a szemh�j m�g�tt. A t�volban egy hadicirk�l� k�rvonalaz�dik ki, ismer�sen, benne �l�sek, sok-sok sz�jakkal teli �l�s az embereknek.  A csend, mely r�telepedett az utakra, csak visszafojtott l�legzetek t�megei. R� kell j�nnie, hogy a keretez� utc�kban, az �letre k�pes h�zakban �ppen kiszolg�ltatottan rettegnek. A csend hirtelen v�rfagyaszt� �v�lt�sekbe csap, hirtelen minden felbolydul, most, mindj�rt, de m�g mindig nem, m�g mindig a vihar el�tti csend tombol. Le kell intenie mag�t, higgadtnak kell maradnia. A tudat, hogy tudja, mi k�vetkezik, m�lyen zengeti meg sz�v�t. �l� szervvel m�g nem harcolt. T�l sebezhet�nek �rzi mag�t, t�l emberinek.  Egyed�l maradt egy zug rejtek�ben. Csak szemei csillognak a k�h�g� roncsok k�zt, hideg futkos a h�t�n a k�zelben menetel�, egyenruh�s alakok l�tt�n, hallat�n. Mi�rt k�nyszer�tik arra, hogy �jra �s �jra �t�lje?  Most bizony�tania kell? Nem mer megmozdulni sem, ujjai �sszeszorulnak fegyvere k�r�l. Az Els� hadoszt�lya �ket ut�nozva sz�tsz�led a h�zak k�z�tt, de nem bujdosva, lesb�l t�madva, hanem kih�v�an bet�rve az ajt�kat, megmutatva a bentieknek, miv� v�lnak hamarosan. �jra megborzong, de most vill�mcsap�sk�nt �ri egy �j felismer�s, melyr�l megfeledkezett - Hol van az Els�?

2010.04.29. 19:31 Zev Owen

Fesztelenn� v�lt von�sokkal k�veti v�gig Khiara elvonul� alakj�t; szemeit f�lig lehunyja, ahogy kezei laz�n �k�lbe szorulnak a semmi k�r�l. Komoly pillant�sa most �tt�rhetetlen�l m�lyed a t�m�r kifejez�stelens�gbe, nem tudja hova tenni a l�ny v�lasz�t. Lassan vonja vissza tekintet�t a t�volod� alak fel�, de csak f�lszemmel k�veti v�gig, ahogy a kopottsz�rke falak, �s a fegyverekkel megpakolt alakok elnyelik maguk k�z�tt. Halk, izgatott suttog�s �ti meg a f�leit, melyre �szt�n�sen kapja a fej�t a hang ir�ny�ba. K�t kisgyerek, t�le nem messze, a falhoz lapulva figyeli, mintha egy leleplezett szenz�ci� lenne, mely �jabb izgalmakra ad okot. Kelletlen�l ford�tja el a fej�t, �s mered a f�ldre, mik�zben megpr�b�lja kiz�rni az �les hangokat, amik robotf�l�be v�jj�k magukat. Ha ember lenne, ilyen t�vols�gb�l meg sem hallan� ezeket az �szinte, k�v�ncsis�gban �g� szavakat. - Ha olyan b�tor vagy, menj oda �s k�rdezz valamit. - Nem. - Tal�n f�lsz? - Nem. A robotok nem tudnak besz�lni. – az egyik, kettej�k k�z�l a kisfi�, m�g szorosabban lapul a falhoz, szemeit ugyan�gy les�ti, mint a t�l�k p�r m�terre �ll� g�p, mintha csak egy rideg f�mtest mozdulatlans�g�t akarn� leut�nozni. - Hogyne tudn�nak. Hallottam, amit annak a l�nynak mondott. Ne hazudj. Ajkaira akaratlanul is egy f�lmosoly h�z�dik, ami ugyan keser�, de r�g�ta nem �rzett ilyesmit mag�ban. Egy lass� mozdulattal emeli meg a fej�t, hogy a k�t apr� alak fel� n�zzen - tal�n az�rt, hogy elhiggy�k, valaha � is k�z�j�k val� volt. A r�mered� szemek l�tt�ra azonban mellkasa k�nnal telve sajogni kezd. A k�t gyerek arc�ra ki�lt retteg�s k�zzelfoghat� a leveg�ben. Szinte egyszerre rezzentek �ssze, mikor �vatosan fel�j�k fordult, mint aki m�ris indul�sra sz�nta el mag�t. Nem tesz fel�j�k egy l�p�st sem, mert a kisl�ny halkan felsikkant, a fi� pedig f�lelemt�l remeg� karokkal vonszolja maga ut�n, m�g egy utols�, k�tked� pillant�st vetve vissza, a v�lla f�l�tt. Kim�rten engedi le f�lig fel�j�k emelt kez�t. Arc�n m�r semmisem olvashat� le, mikor fegyvertelen�l megindul az elvonult meilisiek ut�n.

2010.04.18. 20:51 Khiara Laken

N�h�ny fekete folt szalad v�gig alakj�n, ahogy a f�rfiak �s a harciasabb n�k megindulnak a felsz�nre. Nyugodtan k�veti v�gig �ket tekintet�vel, b�v�lve a fegyverek �rny�kait, melyek ijeszt� m�reteket �ltenek a falakon. Mikor meghallja, hogy �r�ltnek nevezik, arc�n a sz�nakoz�ssal vegy�lt g�ny suhan �t, kim�rten felvonva szem�ld�keit. �r�lne n�ha, ha v�gleg bele�r�lhetne – nem k�ne tov�bb j�zan �sszel felfognia a k�r�l�tte zajl� hal�lt. �r�lne, ha a h�rg�seket nevet�snek hallan� visszacsengeni, vagy nem ismern� fel a puskaropog�s vad hangjait.  Pillant�sa csak akkor l�gyul el, mikor �jra kihallja a veszett zsibong�sban felt�r�, t�k�letes hanghordoz�st. Szemei elkerekednek, ujjai idegesen szorulnak �ssze a fegyver markolat�n, ahogyan k�zel l�pnek hozz� �s meg�rzi arc�n a hideg tenyeret, felkarj�n pedig a k�vetel� szor�t�st. Mindj�rt lel�vik,  gondolja; a v�dl� suttog�sok g�zsba k�tik sz�vdobban�sait, m�gis ellazul n�h�ny fesz�lyezett m�sodpercet k�vet�en, mikor r�j�n, hogy t�nyleg, igaz�n f�ltik �t.  Ajkai elny�lnak, pr�b�lja visszavonni a f�rfi pillant�s�t, de az kitart�an siklik m�shov�. A kezeiben tartott fegyver, mely k�z�j�k van �kel�dve, egyre s�lyosabb �s s�lyosabb lesz. �gy �rzi, tenyerei piszkosak, s ez a kosz egyre feljebb t�rtet karj�n, el�rve mellkas�t majd arc�t, j�l l�that� b�lyeget aggatva eg�sz test�re �s lelk�re, s m�g m�sokra is �tfert�zve, aki csak hozz��r. Bemocskolt�k �t, pedig �rtatlannak k�ne lennie. - Nem kell f�ltened. – megr�zza a fej�t, szinte csak nyugtat�sk�ppen, ez azonban ink�bb hatott elfojtott idegess�gnek. Nincs el�g ereje, hogy eldobja a fegyvert, vagy hogy b�rmerre is mozduljon. Eg�sz test�ben megmerevedett, a tekintetek mintha bele�get�dtek volna, keser�v� �s elesett� v�ltoztatva l�legzeteit. Valami nagyon nem stimmel, �gy �rzi, mint akib�l valami kik�v�nkozik, vagy a k�r�l�tt�k j�tsz� mozzanatok hib�dznak. – Nem hagylak itt.  M�lyet s�hajt, lehajtva fej�t, hogy kicsit kiz�rhassa az egyre k�v�ncsibb ny�zsg�st. Arra eszm�l, amint ell�gyulva egyre el�r�bb �s el�r�bb d�l, majd hogy homloka m�r a robot v�ll�ba f�r�dik – a fegyver csattan a f�ld�n, ahogyan karjaival megt�masztja mag�t, fel sem fogva a k�r�l�tt�k bujk�l� vesz�lyeket, a megh�kkent katon�kat. �k nem a csal�dod. �k m�r nem j�nnek vissza.  Mellkasa a m�sik�nak nyom�dik, ink�bb nem l�legzik m�lyet, csak ne fesz�lj�n el t�le. �kleit �sszeszor�tja, mintha f�lne a v�rrel szennyezett puska ut�n �rintkezni, mik�zben lefel� �vel� szemeit is lehunyja. El akar innen t�nni, vagy legal�bb term�szetes f�nyt szeretne �rezni b�r�n, nem a fullaszt� t�meg elkeseredetts�g�t. - Pr�b�lkozz... – l�legzi k�nnyed�n, mikor a fi� f�l�hez hajol, mintha egy titkot mondott volna el. M�g ha az Els� viccnek is gondolta, hogy elrabolja, � komolyan elj�tszott ezzel fejben. �rul�nak �rzi mag�t valahol, valaki olyannak, aki m�r lemondott minden seg�ts�gr�l, azonban �gy, ennyire k�zel az �r�m  �rz�s�hez nem k�pes elfordulni t�le. Elcs�bul, ha feleleven�ti mag�ban a gyerekes ellenszeg�l�st, saj�t sorsa fel�.  Egy mozdulattal hajol el, merev ajkain egy k�tetlenebb, halv�ny f�lmosollyal. Keser�desnek hat, ahogyan lehajol a l�buk k�z�tt hever� fegyverhez, majd kezei k�z� kapva elindul az elt�nedez� katon�k ut�n. Sokkal k�nnyebbnek �rzi lelk�t, m�g ha nem is tudja, mi v�r most r�, vagy mi v�r r�juk mindezek ut�n.

2010.04.18. 19:26 Zev Owen

Megborzongatja az �lm�ny, �s lelk�ig hatol a merev, harcias l�gk�r, mely k�r�lveszi �ket. Itt minden kegyetlen zords�gk�nt lebeg a leveg�ben, ak�rcsak az el�rult, megf�radt arcok, melyek von�saiban m�g mindig l�tszik a kitart� tettv�gy. Nem adt�k fel. Sosem fogj�k feladni. Ezek a szemek el�rulj�k, hogy az utols� l�legzet�kig harcolni fognak. Nevets�gesnek tal�lja a helyzetet, ha arra gondol, hogy Norlana katonas�g�n �s kutat�csoportj�n k�v�l senki sem tud err�l az ellen�ll� csoportr�l. A laborosok sz�m�ra csak egy halom tesztalany, a h�bor�ban �rl�d� cyborgok, �s eleny�sz� l�tsz�m� ember sz�m�ra m�g csak kih�v�st sem jelentenek ezek a hom�ly fedte nevek. Nincs benn�k f�lelem, ha a f�ld al� temetett Meilisiek l�zong�s�ra gondolnak, mert Norlanaban h�bor�tatlan b�ke honol, ahol az emberek zavartalanul �lhetik t�k�letes �let�ket. Az �gi v�ros az a hely, ahol sohasem �ll meg a pezsg�s �s a j�l�t. Ahol sosem l�teztek megf�radt s�hajok, k�nnyes szemek. Legal�bbis olyanok nem, amik �szint�n, lelk�k sikoly�b�l fakadn�nak. Itt azonban, a h�v�s falak v�delm�ben, meg�rzi mag�n a fegyverek s�ly�t. Az �rces kattan�sokat, a hangokat, ahogy a fekete cs�vek k�szs�gesen simulnak az �rdes tenyerekbe, melyeket k�kem�nny� edzett az �let. Csak, most - hogy viszonozza a l�ny elveszett pillant�s�t – �bred r�, hogy �k ketten milyen gyerekek m�g. Mag�t is v�gtelen�l �retlennek �rzi, annak ellen�re, hogy lelke �s�reg szellemk�nt s�hajt fel minden egyes sz�vdobban�sra. A k�r�l�tt�k forgol�d� f�rfiak arc�n m�r m�ly bar�zd�k �ktelenkednek, szem�k fak�v� �s t�voliv� v�lt, ahogy minden nappal t�volabb ker�lnek r�gi �let�kt�l; a simogat� leveg� gondolat�t�l. � nem �rez m�r mag�ban el�g er�t a harchoz. Csak az Els� buzd�tja er�szakra, csup�n az � fekete v�r�ben honol a gyilkol�s, a gy�zelem ut�ni v�gy. Csak � �p�t ki strat�gi�t, az � �rdeme a t�k�letes fegyverhaszn�lat, mely mozdulataiba iv�dott, a l�ny�v� v�lt, mint az embereknek az �ntudatlan l�gz�s. Saj�t, eltorzult �let�n r�g�dik, melyben csak emberk�nt volt r�sze igazi �r�m�kben. Abban a sz�k�s, f�jdalmakkal teli m�ltban; a rem�nytelen tizenhat �v�ben. Most �rzi ugyan a szerelmet, de a velej�r� vad aggodalom �s keser�s�g - ezek a heves ellen�rz�sek, melyeket a logika t�pl�l - teljesen beszennyezik az �rz�s tisztas�g�t, melynek �rintetlennek k�ne maradnia. Ez az otthontalan fert� v�gtelen�l m�lyre �sta mag�t a sz�v�ben, �s ki�lt bel�le minden j��rz�st. Most m�r csak a f�lelem d�b�r�g ereinek falai k�z�tt, ahogy lassan t�volabb h�z�dik a cyborgt�l �s hagyja, hogy arc�ra ki�lj�n a megh�kkent elkeseredetts�g. Egy tizenhat �ves l�ny, fegyverrel a kez�ben – neki m�g az a csek�ly gyerekkor sem adatott meg, melyet � m�r r�gen v�gigj�rt. K�ptelen a v�kony kezekben tartott hatalmas pusk�ra n�zni, mely k�pes arra, hogy hal�lh�rg�seket visszhangozzon minden pillanatban, mikor els�tik. V�gig�ramlik gerinc�n a hideg, mik�zben v�gigk�veti pillant�s�val a megindul� f�rfiakat, akik az �let�ket mennek kock�ra tenni. Most azonban nem foglalkoztatj�k az elmozdul� alakok, csup�n egy, aki m�g mindig el�tte �ll a s�padtan dereng� neonsorok f�nyeiben. - �r�lt vagy Khin... - suttogja dermedt hangon, borosty�n szemeiben a bizonytalans�g s�padt f�nye izzik. Szabad kezei nem �rintettek fegyvert �s nem is fognak, �gy k�nny� lelkiismerettel emeli meg egyik karj�t, hogy tenyere a l�ny arc�t �rhesse. - Nagyon �nz� dolog lenne t�lem, ha elraboln�lak? Nem a Te hib�d lenne. – b�k�t� hangja ellen�re, akaratlanul is egy halv�ny, �nel�g�lt vigyor sz�kik az arc�ra, mikor meghallja egy meilisi mag�ba kapott l�legzet�t, �s a terem t�ls� fel�ben v�rakoz�k �les suttog�s�t, amint azt kezdik m�regetni, elfogj�k-e �jra. Nem ford�t t�bb figyelmet a k�r�l�tt�k morajl� hangokra, csak saj�t mozdulatait k�veti, ahogyan ujjai a l�ny ajkaira cs�sznak, megakad�lyozva a l�nyt abban, hogy v�laszolni tudjon. - F�ltelek, Khiara... - vallja be �rdes hangj�n, arc�ra ism�t komoly von�sokat fest a gy�tr� aggodalom. Szem�ld�keit gyeng�n vonja �ssze, amit�l von�sain egy b�ntudathoz hasonl� �rzelem jelenik meg. Lassan hunyja le szemeit, hogy elfedje lelk�nek l�ngol�s�t, mik�zben el�r�bb hajol, hogy ajkain �rezhesse Khiara arc�nak �rint�s�t. M�sik tenyere most m�r mereven tartja a f�lrobotot a felkarj�n�l fogva, mintha nem engedn�, hogy egy mozdulattal is tov�bb folytassa ezt az eg�szet. Csak n�h�ny sz�vdobban�s erej�ig id�zik el �gy, miel�tt kij�zanodna. Egy elhal� l�legzetv�tel k�s�ret�ben t�volodik el, majd ford�tja el megal�zottan tekintet�t a gyenges�gt�l, amely most ilyen er�vel �rr� lett rajta. Sosem akarta ennyire kimutatni, mennyire f�lti a l�nyt. Hogy retteg annak t�ny�t�l, hogy b�rmikor elvesz�theti. Ez az �rz�s az egyetlen, amely most csordultig t�lti a v�zat, annak ellen�re, hogy tudja: nem tehet ellene semmit. Nem k�zdhet helyette, hi�ba k�v�nja minden porcik�ja ezt a lehet�s�get.

2010.04.18. 17:42 Khiara Laken

Pillant�s�t les�ti, ahogyan �jra eleven�be tal�lj�k a szavak. Csak egy j�les� borzong�s szalad v�gig gerinc�n az �rint�sre. A suttog�s mintha gondolataiban sz�lna, szinte simogatja lelk�t, m�g ha az �rtelme teljesen el is k�ne cs�ggessze. Meglep� m�don, ink�bb h�l�t �rez az �szintes�g miatt, mert az igazs�got eddig mindig burok al� vont�k; a robot az els�, aki szembes�teni tudta a teljes val�s�ggal.  N�m�n l�pked mellette, s nem t�r�dve a kutat� pillant�sokkal h�z�dik hozz� �szrevehetetlen�l k�zelebb, szinte t�maszt k�ny�r�gve t�le. �rzi mag�n a tengernyi szemp�rt, szinte kihallja a fejekben megfogalmaz�d� undort �s f�lelmet – tartanak a buk�st�l, de m�g ink�bb a robotokt�l, hiszen egyszerre k�zdenek vel�k �s ellen�k. Undorodnak, mert nem �rtik, hogy k�zel�thet az egyik fel� a m�sik. A cyborgok m�g saj�t t�rsaikat is otthagyj�k, ha logik�juk menthetetlennek �rz�keli a testet. Elhordj�k, ha m�g meg lehet jav�tani, de ugyan�gy le is l�vik,  ha v�gzetesen meghib�sodottnak tal�lj�k. Olyan az eg�sz, mint egy soha v�get nem �r� �r�let, melyben ember usz�tja az embert saj�t maga ellen.  Ezt �rzi mag�ban folyamatosan, nem k�pes t�le szabadulni. Hi�ba pr�b�lja, nem tud elszakadni t�le, pedig b�rmit megtenne a robot�rt. Tudna maguk�rt k�zdeni, de az emberek egyre csak fojtogatj�k �t a l�nccal. - Mert Meilisben sz�lettem. – t�r�keny hangja megr�m�ti �t, megint elveszettnek �rzi mag�t a t�bbi harcos k�z�tt. Pillant�sa nem terel�dik felfel�, a v�ltoz� f�nyfoltokat b�v�li a f�ld�n. - Mert nekem is volt csal�dom. Ami�ta f�lrobot vagyok, a katon�k k�z�tt �lek. Mindenfele, ahov� n�zek, �hes �s beteg tekintetekkel tal�lkozok, mint r�gen.  Magam�nak �rzem a nyomort. Lehet, hogy m�rt�r… �n eddig nem vettem �szre.  Arca felforr�sodik, dobogni �rzi von�sait bel�lr�l, eg�szen gall�r takarta nyak�t�l kezdve. Szavaiban nincsen semmi robotoss�g, ez egyszer�en csak egy ember, aki �ssze van zavarodva. Nincs �rtelme, hogy most �ldozni v�gy�, hamis logik�j�val j�jj�n, vagy az emberek nyomaszt�s�val; t�nyleg  seg�teni szeretne, ha azokra gondol, akiket r�gen szeretett. T�nyleg meg akarta �rt�k v�ltani a vil�got, val�ban �rezte a bossz�v�gyat, a m�rgezett elvakults�got, amit most m�r �szint�bb �s tiszt�bb �rzelmek k�peznek lelk�ben. Egy rem�nyekkel teli gyereknek �rzi mag�t, ha finoman �rintik meg, vagy l�gyan sz�lnak hozz�. - Sz�gyellem, hogy fegyverk�nt haszn�lnak. – arc�n az elk�nzotts�g �rny�ka suhan �t, mik�zben egy hatalmas kupac pusk�hoz �s pisztolyhoz l�p, hogy v�logasson bel�l�k. K�r�l�tt�k mindenfele ny�zs�gnek az emberek a teremben, melynek ment�n ugyanilyen halmok sorakoznak, k�szen �llva b�rmilyen harcra. M�g nem tudja, milyen bevet�sre kell menni�k, azonban sejti, hogy csak pillanatnyi akci� lehet. - Sz�gyellem az emberek undor�t� �rdekeit, �s a sorsot, amibe belevontak. �n nem ilyen vagyok. Seg�teni szeretn�k, de m�r nem akarok elpusztulni.  Fel sem n�zve csatolja mag�ra az �veket, hogy oldal�hoz er�s�thesse a stukkerek f�mb�l vagy fekete anyagb�l �nt�tt t�megeit. Rezzen�stelen von�sokkal k�ti combj�ra a k�st tart� sz�jat, sebesen p�rgetve ujjai k�z�tt a t�rszer� �leket, melyek azonnal k�pesek elv�gni a f�bb dr�tokat vagy v�n�kat. - Azt mondtad, l�ttad a szememben, hogy �lni akarok. – pillant�sa megkeresi a robot�t, mik�zben mozdulatai lelassulnak, mintha megfagyni k�sz�l az id�ben, vagy saj�t �rz�seiben. – Fogalmad sincs, mennyire… de csak miattad.  Kiss� arr�bb vonja szemeit, mintha valaki m�s tekintet�t akarn� viszonozni, de nem b�r sok�ig eln�zni a v�z alakja mellett. Egy fegyvert piszk�l a kez�ben, mely hirtelen v�lik s�lyosabb�, ahogyan meg�rzi, mennyire zavarodott is val�j�ban.

2010.04.18. 14:44 Zev Owen

Eg�sz teste megfesz�l, mikor az emberek morajl�sa hangosabb� v�lik �s a kim�rt, hozz� int�zett szavak puszt�tani kezdik m�r �gy is romokban �ll� bels� vil�g�t. Elborzad a l�tv�nyt�l, hogy a l�ny mennyire megadta mag�t ennek a helyzetnek. Hogy mennyire az ir�ny�t�sa al� tudta vonni n�h�ny ember. Fogai inger�lten csikordulnak meg, arca m�g �d�zabb� v�lik, mintha m�g a pillanatnak sem akarn� elhinni ezt az eg�szet. M�g mindig csak egy rossz �lomnak l�tja Meilist, el akar innen t�nni, nem akar �nmaga �s saj�t vil�ga ellen harcolni egy halott, megal�zott sz�vvel a mellkas�ban. Egyre ink�bb elbor�tja a m�reg, mikor �jra sz�ra nyitja az ajkait. - Nagy szavak. Minden �gy megy, ahogy Te akarod, de persze m�g a saj�t sorsodon sem tudsz v�ltoztatni. – ki�lt ut�na lekezel�en, fej�ben a kijut�s gondolata cs�b�tja, szinte �rzi, ahogy a lehet�s�g hal�nt�k�nak m�ly�n l�ktet – egyszer�en nem akarja ezt az eg�szet v�gign�zni. Nem b�rja elviselni, hogy kihaszn�lj�k a l�nyt, akit szeret. Hirtelen indul meg, hogy hossz� l�pteivel be�rje Khiarat, majd �gy cs�sztatja kez�t a l�ny derek�ra, mintha ez m�r r�gen ber�gz�lt mozdulata lenne. Egy ideig n�m�n megy, l�pteit visszafogja, hogy a f�lrobot�hoz igaz�thassa �ket, m�g ajkai meg nem tal�lj�k a l�ny f�l�nek vonal�t a v�r�s tincsek alatt. Hangj�t halkra fogja, hogy csak az hallhassa, akinek a szavakat int�zi. - Nekem nem biztons�g kell. Magasr�l teszek a gy�zelemre meg ezekre az undor�t� �rdekekre. Nekem r�d van sz�ks�gem, de kezdem azt hinni, hogy ennek az eg�sznek sosem volt j�v�je. R�m ne sz�m�ts, ha csak vezet�sdit akarsz j�tszani, mert azt nem k�z�lted velem, hogy meg akarsz halni �rt�k. – mondatai a l�legzetv�teln�l is halkabban csengenek, de m�g �gy is kihallani bel�l�k az elfojtott indulatot �s zaklatotts�got, tart�zkod� mozdulatain �rezni, hogy nem sz�vesen van Khiara k�zel�ben. - Mi�rt csin�lod ezt? Mi�rt j�tszol m�rt�rt? Ha ennyire nem tartanak sz�mon, mi�rt seg�tesz nekik? Elegem van ebb�l a rideg maszkb�l, amit magadra er�ltetsz. Tudom, hogy nem ilyen vagy, sz�val ellenem hi�ba v�dekezel vele. Viszont att�l tartok, enn�l h�v�sebb m�r csak akkor lehetn�l, ha egyszer� protot�pus lenn�l. Lehet, hogy meg sem �rezn�m a k�l�nbs�get. Fej�t k�nnyed�n ford�tja vissza, maga el�, ahol szemben tal�lja mag�t a katon�k nemtetsz�s�vel, akik visszatekint� pillant�s�b�l kiolvassa, hogy legsz�vesebben telelyuggatn�k a test�t a kez�kben tartott fegyverekkel. Sz�mukra ez az eg�sz tal�n nagyon romantikus jelenetnek t�nhetett, ez�rt nem is gyanakodnak a szavak val�di �rtelm�re. Azonban nem az�rt j�tt ut�nuk, mert a gyilkol�s el�tt enyelegni akar egyet. Mindent, amit mondott komolyan gondolt �s most az sem �rdekli, hogy ezzel semmit sem seg�t a helyzeten. Megb�ntja a l�nyt, ha az kell, de akkor is kiadja mag�b�l, amit val�j�ban gondol �s �rez.

2010.04.18. 13:36 Khiara Laken

Hideg tekintete nem v�ltozik, m�g akkor sem, mikor h�t�n �rzi a kem�ny ajt�f�lf�t. Pislog�s n�lk�l �llja a t�mad� szemeket, melyek �gy s�tnek r�, mintha fel akarn�k falni lelk�t. Az adrenalin m�r most v�n�i k�z�tt cs�szk�l, sz�ve szinte forr a verg�d� dobban�sok k�z�tt, ahogyan kih�zza megal�zott mozdulatlans�gba dermedt fels�test�t.  Cinikusan tekint kab�tj�ra, ahol a robot megmarkolta a v�ll�t, s mintha gy�r�d�st l�tna, sim�tja el ki�lezett g�nnyal. A d�h teljesen elbor�totta az agy�t – tal�n mert tudja, hogy a fi�nak igaza van, �s olyanokat v�gott hozz�, amiket mind a ketten nagyon j�l tudnak. �llkapcsa �sszeszorul a rideg �larcban, amit mag�ra er�ltetett, hogy visszafogja r�g�ta kik�v�nkoz� tombol�s�t. - Ha meg is tiltott�k volna, akkor mondan�m el, amikor �n akarom. – sziszegi t�m�nyen, els�t�t�lten meredve az arany szemp�rba. Egy pillanatra sem hazudik, tudja, hogy az emberek mindent terhet r�raktak. � d�nt, rem�nykednek a logik�ban, m�g akkor is, ha m�r k�tszer siker�lt bezavarni azt annyira, hogy elsz�kj�n. � �t�lkezik, test�t m�gis csak fegyverk�nt haszn�lj�k; az undor m�r olyan hatalmasra n�vekedett benne emiatt, hogy nem tudja k�l�n ingerk�nt felfogni. Sz�mukra nincs lelke, csak gondolatai �s a programok, a f�lig f�mtest, amelybe most megint egy zakatol� szerkezetet akarnak belenyomni. Kir�zza a hideg, de legal�bb az�rt h�l�s, hogy nem a M�sodikat akarj�k �jra a maguk�v� tenni. - Akkor mondd meg, mit tegyek. Sz�lljak szembe vel�k…? – suttogja elhalkultan, �rz�ketlen szavai m�gis ki�lt�sk�nt t�m�r�lnek saj�t f�leiben. Szeme sark�b�l l�tja, hogy az alagutak v�g�n �ll� emberek az �t felkutat� katon�kat h�vj�k, s nem v�gyik r�, hogy mondatai tan�i legyenek. - A sorsomon nem v�ltoztathatok. Nem tudok kit�rni bel�le.  Emberek sz�zai v�rj�k a csod�t, de �n nem vagyok az.  �n csak egy robot vagyok, aki teljes�ti a k�teless�g�t, �s meghal, ha azt kell tennie. Mert ilyen egy vezet�.  Nem...?  M�r nem v�logatja meg nyers szavait, melyek k�m�letlen�l t�rnek utat a f�rfihez. Kil�p el�le, hogy egy sz�k f�lk�r�vet �rjon le az alakja k�r�l, mire az emberek el�rnek hozz�juk. D�h�dt r�ndul�ssal tiltakozik egyik�k ellen, aki t�l k�zel mer�szkedett hozz�; nem �rt ruh�j�hoz, de m�r a b�re feletti vibr�l�s is el�g volt, hogy eltasz�tsa mag�t�l a katon�t. - Helyzet van. – suttogj�k a f�l�be. Gy�l�lk�dve m�regetik az Els� alakj�t, ujjaik megroppannak fegyver�k�n, de tenni nem tehetnek semmit. Am�g az � felhatalmaz�sa alatt �ll, ki vannak k�nyszer�tve az �rul�s eshet�s�g�nek, mert Norlanat l�tj�k a g�pi v�zban.  Megv�rja, m�g lassan megindulnak, hogy m�g utolj�ra a gyerekes arca n�zhessen fel. K�ts�gbees�s j�tszik a szemeiben, de nem mondhat t�bbet. Sosem �rezte m�g mag�t ennyire elveszettnek, lelk�ben a megal�zott igazs�ggal, fej�ben pedig a harca k�sz hidegv�rrel. Mennie kell,  ha h�vj�k; sz�ve azonban m�g mindig elv�gy�dik valahov� m�shov� a robottal, �s ezt pillant�sa nem tudja tagadni. - Maradj, ha szeretn�l. – emeli meg kezeit tan�cstalanul, mik�zben h�tr�lni kezd. Nem akarn� elhagyni �t, most m�gis elj�tszik a gondolattal, hogy lakatokkal bez�rja �t az apr� helyis�gbe, annyi k�nyvet lopva neki, amennyit csak szeretne. - Itt biztons�gban vagy.  Elfordul, h�t�t mutatva neki, hogy felz�rk�zhasson a katon�k m�g�, de megtartva t�l�k a tisztes t�vols�got. K�v�l�ll�nak �rzi mag�t, egy egyszer� b�bnak, l�bai �nvez�rl� m�dj�ra l�pkednek a f�lhom�lyba borult folyos�n. V�r�s haj�ba sz�nt, feje sajog a k�nz� gondolatokt�l, most azonban nem �rez mag�ban el�g er�t, hogy seg�teni tudjon mag�n.

2010.04.18. 11:42 Zev Owen

Elsz�k�ti a szemeit a szob�ba �rad� neonok �les f�ny�re. Teste megfesz�l az ellenkez�sben, amit eg�sz l�nye t�pl�l a helyzet ir�nt. M�g mindig gy�l�li �ket, m�lys�ges ut�lat rejt�zik benne, de tudja, hogy ezek nem bel�le fakadnak. A g�p tasz�tja el mag�t�l az embereket, �ppen �gy, ahogy az emberek l�kt�k el �t magukt�l minden egyes alkalommal. �sszevonja a szem�ld�k�t, �s hagyja, hogy von�sai teljesen el�rulj�k tiltakoz� gondolatait. Nem repes a gondolatt�l, hogy �nzetlen h�sk�d�sbe kezdjen, hogy egy �rucikk�nt aj�nlja fel a test�t, melyet annyira ut�l hordozni. Ha lehets�ges volna, hogy csak �, mint Zev kiszakadjon bel�le, h�t k�szs�gesen oda dobn�, mint egy ki�hezett hi�nafalk�nak. De tudja, hogy ezzel sem biztos�thatn� egyik�k �letben marad�s�t sem, hiszen az Els� val�sz�n�leg m�g Khiarat sem k�m�ln�. Beleborzong a gondolatba, most azonban nem tud elmer�lni a f�radt sajn�lkoz�sban; test�t furcs�n �resnek �rzi, mintha v�re teljesen le�lepedett volna, hogy dermedten v�rja mikor csap le r� egy �jabb �r�lt �rzeleml�ket. Halkan s�hajt fel, mikor megindul a kij�rat fel�, meg�ll�s n�lk�l k�zdve az elm�j�be f�rk�z�tt gyanakv�s gondolat�val. Nem akar kil�pni a folyos�ra; szinte r�gt�n megtorpan, mikor a l�ny mell� �r, hogy egy �ntudatos, g�pi mozdulattal fel� forduljon. Ujjai hirtelen markolj�k meg a katonai kab�t anyag�t, hogy m�sik kez�vel teljesen felh�zza a cipz�rt, mely mostm�r teljesen elfedi a h�feh�r nyakat is. Sok�ig nem n�z fel, csak saj�t kez�t b�mulja, mely h�v�s mozdulatlans�gba dermedt a ruha anyag�n. Ajk�ra egy g�nyos mosoly h�z�dik, mikor ism�t felpillant, hogy k�m�letlen�l a f�lrobot szemeibe m�lyedjen. - Teh�t err�l van sz�. – �llap�tja meg cinikus hangj�val j�tszva, mik�zben egyik kez�vel elkapja a l�ny v�ll�t, �s durv�n az ajt�f�lf�nak t�masztja, mintha oda akarn� sz�gezni. Eg�sz test�vel f�l� magasodik, v�szj�sl� pillant�sa nem vesz�t �l�b�l, mikor m�sik keze csapd�ba ejti a l�ny �ll�t �s feljebb vonja tekintet�t, hogy es�lye se legyen elkapni a pillant�s�t. - A terv �l...? - r�vid sz�netet tart, borosty�n �rnyalat� szemeib�l csak �gy s�t a gyilkos v�d. - Megtiltott�k, hogy b�rmit is elmondj nekem, igaz? Sz�momra ez a hatalmas terv... a Ti f�ltve �rz�tt adu�szotok addig halott, ameddig nem tudok r�la semmit. – sz�gezi le sz�razon, lassan engedve a szor�t�son, m�g karjai vissza nem hullanak teste mell�. Egyre elk�nzottabb� v�ltoztatja az elfojtott d�h, ez a m�teres frusztr�ci�, mely egyre hatalmasabb� n�vekszik benne. �rzi, hogy a v�z majd’ bele hal, hogy kihaszn�lhassa ezt a t�k�letes helyzetet, amit Norlana sz�m�ra k�n�lt fel a sors. A makacs, el�rult felel�ss�gre von�s azonban m�g mindig ott l�ktet az ereiben, k�m�letlen�l felsz�nre szak�tva mag�t. - Mi j�het m�g Laken? Hagyod, hogy madzagon r�ngassanak? Hogy mindent elvegyenek t�led? Hagyod, hogy megal�zzanak �s elvegy�k az �leted az � szabads�guk �rdek�ben?! Milyen vezet� az, akit a serege ir�ny�t? – szegezi neki a k�rd�st, m�g mindig Khiara arc�ra meredve. Maga sem �rti, mikor v�ltozott ilyen t�mad�v� �s arrog�nss�. Mostm�r mag�n �rez nem egy tekintetet a folyos� v�g�b�l, melyeket val�sz�n�leg megemelt hangja vonzott oda; nem t�r�dik a gy�l�lk�d� szemekkel, a tart�zkod�, ellens�ges testtart�sokkal. Tudja, hogy mind f�lnek �s neki egyik�k sem jelenthet kih�v�st.

2010.04.18. 02:17 Khiara Laken

Hallja a l�pteket valahol maga el�tt, m�gsem k�pes arra, hogy felemelje a fej�t. Kezei tark�j�ra, majd nyak�ra cs�sznak, kitapintj�k az �sszevarrt sebet, ahol a cs� az idegp�ly�ira csatlakozott. Kipihentnek k�ne lennie, m�gsem �rzi mag�t kicsattan�an frissnek. Tal�n mert lelke fiatalon is m�rhetetlen�l id�s, dacol benne az eleven gyerekess�g az elm�l�sszer� f�radts�ggal. - Fantasztikus. – mormogja �nmaga el�, sz�raz g�nnyal �s hazugs�ggal a hangj�ban. Fels�hajt, majd leemeli karjait, tomp�n csillog� tekintet�vel a semmibe b�mulva. – �res… mint m�skor.  Von�sai komolyan fesz�tenek, megpr�b�lja ellaz�tani izmait, melyek mindig elg�mberednek a k�nyelmetlen matracon. R� kell j�nnie, hogy az alv�s szinte semmit nem �rt.  Ut�lag m�g ink�bb nem v�gyik r�, legink�bb arra nem, hogy egyed�l hagyj�k �t - hi�ba, ha ez lenne a leghelyesebb. Irt�zik a gondolatt�l, de m�g � sem tudja, mit rejtettek el benne. Nem eml�kszik semmire; teljesen kisz�m�thatatlan, legal�bb annyira, mint maga az Els�. Csak most, ahogyan a szavakra �jra a v�get nem �r� csat�roz�s kezd a fej�ben j�rni, mer�l el lelke a keser�, bonyolult k�n alatt.  Fel�ll, de ahelyett, hogy � is kiny�jt�zna, reflexszer�en vonja �ssz�bb mag�n elburkol� k�peny�t. Mindent eltakar, l�b�t �s fels�test�t is, ez�rt szereti mag�n tudni, mint egyfajta biztons�g�rzetet ad� sz�ks�glet. - H�t persze. Az adrenalinra… - mondja rekedt elmereng�ssel, nem is nagyon koncentr�lva arra, amit mond. Mintha elveszett volna valahol egy m�sik vil�gban; �gy �rzi, a val�s�g, ami most teljes s�llyal szakadt r�, teljesen megr�szeg�ti rem�nyked�, akaratos l�ny�t. - A gyilkol�sra. V�rrel a kezemen.  Felszusszanva cs�v�lja meg a fej�t, megindulva a f�mt�rgyakkal teli, s�t�t sarok fel�. Val�j�ban nem is tudja rendezni mag�ban, hogy mire v�gyik. Valahol teljes sz�vvel vetn� bele mag�t egy k�zdelembe, kiadva �sszegy�lt energi�t. Izgatja a harc tudata, az izgalommal vegy�lt p�rg�s – a gyilkol�st�l azonban imm�r undorodik, s nem l�tja semmi �rtelm�t. F�l �jabb holtak arcait�l, a v�rt�l, mely savk�nt marja a b�r�t, mikor r�fr�csk�l�dik. Hasogatja lelk�t a tudat, ha arra gondol, hogy �veges tekintetek fognak vele farkasszemet n�zni, saj�t sors�val g�nyol�dva. �sszer�ndul, ha a v�gtelennek t�n� percekre gondol, mikor a robot mozdulatlanul fek�dt alatta.  Minden addigi perc �rtelm�t vesztette akkor; az �rz�s, mintha sz�ve lefagyott volna a d�bbenettel teli sokkban, az�ta is �va inti �t. Neh�z k�t�dni valakihez, mert ha b�rmi baja t�rt�nik, minden �sszeomlik n�h�ny pillanat leforg�sa alatt. - �szint�n sz�lva nem v�gyok csat�ra. Egyik k�veti a m�sikat. – d�nti el v�g�l, hat�rozotts�got er�ltetve t�nus�ba, mik�zben haszn�lhat� fegyver ut�n kutat. Azonban mind, ami a kezei k�z� ker�l, apr� vagy t�r�tt, nem cs�b�tja t�lzottan. A v�rszomjas, kiel�g�tetlen teng�d�s miatt a lehet� legnagyobb stukkereket markoln� fel, ha m�r musz�j, hogy kell�en kieressze a benne morajl� d�h�t �s f�jdalmat. – Meilis sosem pihen. Azt hiszem, t�ged is sz�vesen belevonn�nak a dologba a tested miatt.  K�nyszeredett, halv�ny f�lmosolyra h�zza a sz�j�t, mely ink�bb fintork�nt hat, ahogyan csal�dottan fel�ll. Szemeit egy pillanatra a robot�ba m�ly�ti, f�lig megdermedve mozdulatai k�zep�n. - A terv �l. Ha minden �gy halad tov�bb, ez a h�bor� hamarosan lez�rul. – ecseteli v�szj�sl�, elhideg�lt hangon. Csak pillant�s�ban csillog az a szomor�s�g, amit m�g � sem k�pes hova tenni. – De nem tudom, mi lesz ut�na.  Nem tudom, helyes-e egy�ltal�n ez az eg�sz.  N�h�ny pillanatnyi, megfesz�tett t�vols�gtart�s ut�n kim�rten l�pdel el a f�rfi alakja mellett, felt�rva az ajt�t, mintha csak neonf�nnyel akarn� el�rasztani a szob�t. Mindig meg volt el�gedve a tudattal, hogy b�szk�n bev�gezheti azt, amit r�szabtak; most azonban, mikor esz�be jut az a tengernyi rem�nytelen �lom, amit f�ltve d�delget, �jra �s �jra el�nti sz�v�t a bizonytalan h�v�ss�g. Ha val�ban hal�lra van �t�lve, ak�rhogy is, de a robot is val�sz�n�leg ezt a sorsot kapja - mindaddig, m�g egyed�l el nem menek�l.

2010.04.17. 22:32 Zev Owen

�rzi a megv�ltozott, �ledez� l�gk�rt. Kihallja a leveg�b�l az �talakult l�legzetv�teleket, melyek egyre �berebb� v�llnak a szoba v�ltozatlan s�t�tj�ben. Azon r�g�dik, vajon mikor kezdik el keresni �ket. Vajon ez a sok bossz�szomjas alak nem kezd-e gyanakodni ut�na, hogy tal�n �rtani mert az egyetlen, titkos fegyvernek, ami m�g sz�m�t�sba j�het. Undorodik a gondolatt�l, hogy a l�nyra egyszer�, semmitmond� t�rgyk�nt gondoljon. Felkavarodik a gyomra, ha csak elk�pzeli, hogy ezt a t�r�kenynek t�n� testet puszt�n er�szakra �s hatalomv�gyra haszn�lj�k fel. Lassan engedi lejjebb megfesz�tett csukl�it, mely m�r a tizenkettedik k�nyvet tartja szemei el�tt. Nem igaz�n ragadt meg a tudat�ban egyik sem. Volt, amit t�bbsz�r is v�gigfutott, azonban a legt�bb csordultig volt sek�lyes, emberi �rzelmekkel, melyekre most egy�ltal�n nem v�gyott, a bet�k l�tv�nya m�gis m�lys�gesen megnyugtatta; egy m�sik vil�gba terelte a gondolatait. Hangos s�haj sz�kik ki ajkai k�z�l, mikor elkezdi visszap�rgetni mag�ban a n�mas�gban eltelt perceket, hogy r�j�jj�n mennyi id� is telt el az�ta, hogy Khiara �lomba mer�lt. Csup�n n�h�ny �r�ra tud saccolni, amit egy�ltal�n nem tart elegend�nek, de �gy d�nt, hogy ink�bb nem feszegeti ezt a t�m�t. - Milyen volt? – teszi fel a k�rd�st, k�nnyeds�get er�ltetve elm�ly�lt t�nus�ba, mik�zben arc�ra sz�kik egy elk�nzott, keser� mosoly, mely a f�ls�t�tben ink�bb egy les�jtott grimasznak t�nik. Hirtelen �ll fel, egy laza mozdulattal a t�bbi k�z� dobva a kiv�gzett k�tetet, majd emberien kiny�jt�ztatja mag�t, csup�n r�gi megszok�sb�l, nem az�rt mert felt�tlen�l sz�ks�ge van r�. �gy a v�zat valahogy k�nnyebbnek �rzi, tal�n egy pillanatra el is tudja felejteni a lelk�re nehezed� s�lyokat, melyek az�ta is fizikai f�jdalomk�nt k�nozz�k. - Jut eszembe, az embereid kital�ltak m�r valamit Norlanaval kapcsolatban? Hajland�ak engem is bevonni a dologba, vagy jobb, ha m�r most h�v�sre teszem magam itt? Sz�vesen elj�tszhatom m�g a szobad�sz szerep�t egy darabig. – flegm�n von egyet a v�ll�n, majd tesz p�r l�p�st, mely elegend�, hogy a szoba k�zep�n tal�lja mag�t, az �gynak f�loldalasan. Hangosat f�jtat, mint aki szint�n most �bredt egy m�ly �lomb�l, merev ujjaival s�r�, tintasz�n tincsei k�z� sz�nt, mintha ezek az apr� rezd�l�sek elengedhetetlenek lenn�nek sz�m�ra ahhoz, hogy rendbe tegye a gondolatait. - Nem �rtana egy kis akci�, mi? Tudom, hogy Te is arra v�gysz. Az adrenalinra a hal�l tork�ban... - cinikus sz�rakozotts�ggal l�legzi, szinte m�r d�dolja a szavakat, ahogy elmereng saj�t terveinek sz�vev�nyei k�z�tt. M�r � sem tudja, mit akar igaz�n, �gy v�g�l �gy d�nt, hogy hagyja mag�t belefolyni az esem�nyek sodr�s�ba, �s p�rtatlan marad. Hiszen el�re megmondta: �t nem �rdekli Meilis sorsa, Norlanar�l pedig k�nytelen volt lemondania saj�t, �nz� �rz�sei miatt, melyeknek tilos lett volna megsz�letni�k.

2010.04.17. 20:16 Khiara Laken

M�ly s�haj hagyja el ajkait, az els�, mi�ta egyenletes l�legzetekbe mer�lt. F�l l�b�t felh�zza, ahogyan a h�t�ra fekszik, kil�pve k�nyelmetlen testhelyzet�b�l. A f�mek ugyan er�s�tik �t bel�l, de �rzi is a jelenl�t�ket, mikor rossz helyen nyom�dik b�r�hez egy-egy t�rgy. Nem is eml�kszik, mikor nyitotta ki a szem�t, a plafon azonban egyre �lesebb� �s �lesebb� v�lik a sz�m�ra a dereng� s�t�tben.  Kell n�h�ny pillanat, mire mindent felfog, ami t�rt�nt �s t�rt�nik vele. Csak fekszik a m�lys�ges csendben, hagyja sodortatni mag�t �ledez� gondolataival �s �rz�kszerveivel. Kusza, heves k�pek v�gj�k el nyugodts�g�t, mint sok ezer sz�nes �vegszil�nk – tal�n elm�je m�r annyira megroncsol�dott, hogy a j�l ismert, �jra�lmodott val�s�got sem k�pes tiszt�n kivenni. Ennek csak �r�lni tud. B�r az alv�s most is megterhel� volt a logik�nak, emberi r�sze frissebbnek �rzi mag�t valamivel.  Fogalma sincsen, mennyi id� telhetett el. Minden v�ltozatlan, a h�v�s, a f�nytelens�g; itt meg�llnak a napszakok, m�g viszony�tani sem tud, id�j�r�s sincs. Nincs es�, �s nincs vihar, de ugyan�gy nem l�tezik se napf�ny se nappali meleg. Siv�r neonf�ny van, mintha Meilis ut�nozni akarn� Norlana ezersz�n�, esti kavalk�dj�t.  Sz�n m�g p�r percet az elmereng�snek, ezekkel a gondolatokkal feldobogtatva sz�v�t. Tal�n ez�rt  nem volt r�m�lma. Nem k�s�rtette a f�mes zakatol�s, b�r a hideg kir�zza nyirkos b�re miatt, mely t�l nyugodt alv�st sem sejtet.  Milyen lehet a Napra �bredni?  Legal�bb �rezni az �veg megt�rte meleget, m�g ha fullaszt� is a leveg�. Ez az �tt�rhetetlen, tudathom�lyos�t� s�t�t egyre csak m�ly�ti benne az �rul�s �rzet�t, mert ami�ta l�tta a Norlana kisaj�t�totta napkorongot, a Hold s�padt arc�t, az ig�z� csillagokat, nem k�pes nem vonz�dni hozz�juk rem�nytelen�l. Valahol m�g otthon�nak �rzi a nyikorg� ajt�kat, melyeken a rozsda �gy t�r utat mag�nak, mintha a f�m v�rezne – ez azonban csak az �rz�ketlen k�nyszer, vagy a robotos, �rces tudat.  Pap�rsuhog�s, ami �tszeli halkan a leveg�t; feje �nk�ntelen�l mozdul az ir�nyba, kiv�ve a robot k�rvonalait. Azonnal �l�sbe torn�zza mag�t, megt�r�lve az arc�ra sz�radt, k�nny v�jta utakat. Sz�ve sz�gyent�l �gve dobban meg, pillant�s�t hevesen kapja el a k�nyvekr�l, hogy a fi�k m�ly�re n�zzen.  Minek is kellett felhalmozni?  � nem nagyon tud olvasni, maximum csak programjaib�l mer�tve valami tapasztalatot. Kitart�an pr�b�lta, de el�bb megfejtett logik�j�val egy k�dsorokba �rt sz�veget, mint norm�l bet�kkel �rott mondatot. Kit�n�en forgatja a fegyvert, �s t�lti �jra a legs�lyosabb pusk�kat, ujjaib�l azonban m�r az �r�s k�pess�ge is kiveszett. Tal�n �l benne, de eddig nem �rzett k�sztet�st, hogy megpr�b�ljon tud�st feleleven�teni, vagy szerezni. Csak most.  �jabb adag gy�gyszer telepszik meg ajkai k�z�tt, k�nyszeredetten lenyelve az �desk�s folyad�kot. �gy �rzi, marja tork�t a l�tty, �hes karmokkal akad fenn h�s�n. M�lyet s�hajt, mik�zben n�m�n �l a matrac oldals� sz�l�re, sz�d�l� tudattal tenyer�be temetve elgy�t�rt arc�t.

2010.04.17. 18:36 Zev Owen

Megfesz�ti az �llkapcs�t, izmaiban �jra zsongani kezd a fekete v�r, mikor a l�ny mozg�s�t hallja meg maga m�g�tt. Szemei m�g mindig egy pontra merednek, mik�zben azt k�v�nja, b�r visszafek�dne, �s nem k�s�rten� tov�bb a sorsot. Alig �szrevehet�en �sszerezzen, mikor meg�rzi h�t�n a nyom�st, majd f�l�be csengenek a keser� szavak, melyek �get� gomb�cot vonnak tork�nak m�ly�re. Nem tud nyelni, m�r l�legezni sem, sz�les v�llai el�re esnek az elfojtott �rzelmekt�l, melyek elhagyatottan keringenek mellkas�nak m�ly�n. Ajkait n�m�n egym�shoz pr�seli, mint aki kitart� hallgat�sra sz�nta el mag�t. Legsz�vesebben soha t�bb� nem hallatn� saj�t, m�lyzeng�s� hangj�t, melyben elt�r�lhetetlen�l cseng vissza az elm�j�be iv�dott, torz logika. Az az �r�lt tudat, mely �rz�ketlen gyilkol�sra sarkallja; ami legsz�vesebben m�g m�lyebbre d�ng�ln� ezt a s�t�t vil�got, hogy az eml�k�re se ismerjenek r� soha. Szemei r�snyire sz�k�lnek, mik�zben hagyja, hogy �get� pillant�sa az els�t�t�lt padl�ra v�ndoroljon. Csak most eszm�l r�, hogy mindk�t kez�t feszesen �k�lbe szor�tja, �s fels�test�vel annyira el�red�lt, hogy m�r arc�n �rzi a f�ldb�l �rad� beton h�v�s�t. Hajtja az elkeseredett b�ntudat, em�szti az �r�k�s csal�dotts�g, amit maga ir�nt t�pl�l. �rzi, hogy von�sai ism�t merevek �s �resek lettek; ajkai mozdulatlanok, szemh�ja meg sem rezzen, ahogy b�buszer� merevs�ggel marad saj�t mozdulatlans�g�nak rabja. J�ghideg ujjai homlok�ra tapadnak, ahogy lassan kit�masztja vel�k el�re bukott fej�t. M�r most elsodorta f�mes sz�vdobban�sainak hangja, mely �rces monotonit�ssal l�ktet benne m�sodpercnyi pontoss�ggal. Ez esz�be juttatja azt a rengeteg �lmatlan �jszak�t, melyet a labor b�rt�n�ben kellett elt�ltenie. Az�ta is sz�j�ban �rzi a bev�gezetlen munka �z�t, kezei k�zt a pap�rra nyomott adathalmokat, orr�ban a sz�rad� tinta illat�t. Sosem haszn�lt sz�m�t�g�peket a feljegyz�seihez, mindig megvolt a saj�t, elvont vil�ga, amely minden pontj�ban a r�gi id�ket id�zte vissza. �s most minden elveszett. Az �let�vel egy�tt a sz�ve is halv�nyodni kezdett, ahogy azt �rezte Khiara egyre m�lyebbre s�llyed az �ntudatlans�gban. Felk�sz�lve a hosszan tart� v�rakoz�sra, egy hirtelen mozdulattal h�zza vissza l�bait, hogy bakancsa koppan�sig �tk�zhessen az �gy sz�l�vel, sarka azonban valami eg�szen m�sba �rkezik, mikor meghallja a tompa puffan�st maga mellett. Szemei �lesebb f�kuszra v�ltanak, mik�zben elhajol, hogy szem�gyre vegye az eld�lt kacathalmazt, amit az im�nt siker�lt teljesen sz�tbomb�znia. K�nyvek. – �llap�tja meg felizz� tekintettel, ahogy egy k�v�ncsi mozdulatot tesz, hogy tenyer�be vegye az egyiket, mely a kupac tetej�re sodr�dott. Sok�ig m�regeti puszt�n a pillant�s�val, a s�ly�t pr�b�lja megsaccolni, mely g�pi erej�nek olyan k�nny�nek t�nik. Ujjait lassan vezeti v�gig a kem�nybor�t�s� k�nyv gerinc�n, majd az �lein �s a bor�t�j�n, mag��v� t�ve a bem�ly�tett vonalakat, melyek egy �rtelmes c�mm� �llnak �ssze. Elb�v�li a lapok surrog� hangja, ahogy felnyitja �s h�velykujj�val v�gigp�rgeti a vastag, r�gi k�tet oldalait. Egy m�lyet l�legzik, mikor meg�rzi azt a m�ssal �ssze nem hasonl�that� illatot, amit az �sszepr�selt, pap�rr� olvasztott fa ont mag�b�l. Pupill�i h�rtelen t�gulnak ki, mintha a v�z �szt�n�sen felk�sz�ten� az elm�j�t, hogy mag�ba fogadja az univerzum �sszes tud�s�t. Tudja, hogy hamar v�gezni fog vele, mert az emberekkel ellent�tben percek alatt v�gig tudja p�rgetni, azonban az olvas�s tudata teljesen mag�val ragadja, elm�ly�lt, nosztalgikus hangulatba sodorja. M�r most tudja, hogy am�g a l�ny alszik, minden egyes k�tetet mag�ba fog olvasztani, ha ez egy kicsit is ki tudja szak�tani �t az �rz�ketlen val�s�gb�l.

2010.04.17. 16:16 Khiara Laken

Kihagy egy forr� dobban�st sz�ve, ahogyan meg�rzi azt a t�voli, hideg �rt, amely a hatalm�ba ker�tette a szob�t. Arra sincs ideje, hogy ellenkezzen; mire feleszm�l, m�r a semmitmond� fallal szemez. Olyan �rz�sek �s l�tk�pek zsibbasztj�k le, melyeket ledermedve hagy eluralkodni maga felett – a felfoghatatlan mag�ny, a f�ny hi�nya, a f�jdalom itta keser�s�g -, mintha visszaker�lt volna a nyomaszt� m�ltba. Nem gondolta volna, hogy ilyen m�ly megr�zk�dtat�st jelent majd neki a robot hirtelen elt�volod�sa. Most olyan, mintha elvesztette volna az egyetlen embert, akiben m�g hinni k�pes.  Legsz�vesebben felkelne, hogy �nz�n visszah�zza mag�hoz a f�rfi test�t, ez a heves sajn�lat azonban teljesen letagl�zza. Egy lelket szaggat� b�ntudat az eg�sz, mely mellkas�t feszegeti. Kezeit arc�hoz rakja, kiss� �ssz�bb h�zza mag�t, mintha v�dekezni akarna a leveg� ellen; az �rz�sek azonban benne keringenek, s t�k�letesen kiszolg�ltatott� v�lik a sz�mukra, nem tud ellen�k v�dekezni. Azt k�v�nja, b�rcsak �ress�  v�lhatna csak erre a p�r percre, m�g az �lomba mer�l�s �tj�n v�gighalad.  Hossz� percek telnek el, ellazulni m�gsem k�pes. Nem tud elaludni, agya vadul zakatol. Csak arra tud gondolni, hogy cserbenhagyta �t, �s csal�d�st okozott. Nem akarja itt hagyni,  pedig k�nytelen lesz, ha pihenni akar. Valahol olyan, mintha saj�t mag�t l�tn�, �s ez m�g ink�bb letagl�zza; azt a d�h�dt, hazugs�gokban �l� valakit, aki csak �jra �s �jra �t�li a borzalmakat az �jjel, de �lmodni  m�r nem k�pes. Butas�g volt azt hinnie, hogy k�pesek m�g r�, de a gyerekes, makacs rem�ny az �let fel� �gy mozgol�dik benne, mint m�g soha.  M�lyet s�hajt, majd valahol a f�l�lom hat�r�n t�maszkodik fel. Els�t�t�lt szemeit m�r nem k�pes teljesen felnyitni, sem csapzott, �g�v�r�s haj�t elsim�tani, f�radtan cs�szik oda a robot m�g�. Minden mozdulata �vatos, majd egy pillanatra ellazul, v�gigfuttatva elb�dult, sz�ntelen tekintet�t a h�t�n, �s a kem�ny matracon. Az �that�, hideg csendet f�radt ny�zsg�s zavarja meg kintr�l; n�ha m�g ide is utat t�rnek a morajok, mint a b�zis egy-egy apr� t�red�ke. �rzi, hogy itt, ennyi ember k�z�tt nem k�pes t�k�letesen feloldani a fesz�lyezetts�get, �s nincs is �rtelme.  Itt, a h�bor� k�zep�n nem tudnak egyed�l lenni, s am�g ide vannak bez�rva a f�ld al�, a rem�nytelens�g, az irigys�g, a vesztes�g �s a m�lt �rnyai rejt�zk�dni �s t�mad�sra k�szen fognak �llni, mint l�thatatlan m�reg a leveg�ben.  Leheletfinoman d�nti homlok�t a f�rfi v�ll�nak, meg sem rezd�tve kab�tba burkolt fels�test�t. Nem tesz semmi m�st, csak enyh�teni akarja a menthetetlen haragot, mert nem akar e n�lk�l elmenek�lni a s�t�ts�gbe. B�rcsak tudna b�bor v�rb�l, igazi izmokb�l, forr� l�legzetekb�l testet gy�rni neki – b�r ne k�rte volna vissza ezt a testet.   B�rcsak a robotv�zban maradhatott volna, hogy a fi� ne gy�l�lje m�g ink�bb ezt az eg�szet. B�rcsak l�tezett volna tov�bb az �nz� l�ncol�sban, hogy �ltat� boldogs�got adjon neki. Hogy sose legyen egyetlen egy m�sodperccel sem id�sebb, hogy sose n�j�n fel n�lk�le.  B�rcsak tov�bb gy�zk�dte volna �t, hogy a M�sodik f�msz�v�t akarja. M�g akkor is, ha rengetegszer �rezte el�rultnak �s megal�zottnak mag�t a v�zban valaki m�s miatt. M�g akkor is, ha az �l� sz�v minden k�pzelet�t fel�lm�lta, mikor k�pes volt �tadnia mag�t a pillanatnyi gy�ny�r�knek. - B�r meghaltam volna ink�bb… - suttogja elszorult torokkal. - Minthogy f�lig ember, �s f�lig ne Te legyek.  Ajkai �sszeszorulnak �s leg�rb�lnek, hogy ne engedje ki heves s�hajait. A visszafojtotts�gt�l eltorzult von�sain sebesen peregnek v�gig a langyos cseppek, beszennyezve ajk�t �s �ll�t. M�r csak szennyk�nt tudja betudni, ha mindezekkel f�jdalmat szerzett az Els�nek, aki f�lelmetesen is emberi - t�l irigy, t�l odaad�, t�l �nz�, t�l �nzetlen, t�l nyers, t�l l�gy, t�l gy�l�letteljes �s t�l szeretet�hes.  Sz�j�t a dohos illat� egyenruh�nak szor�tja, m�lyen lehunyva �jk�k szemeit. Csak p�r pillanatig marad �gy, m�g a nedvess�g felitat�dik, majd lassan v�lik el az eg�sz test b�vk�r�b�l. Most m�r k�pes arra, hogy egyed�l visszafek�dve hagyja mag�t elmer�lni a feketes�g alatt. A kem�ny, k�nyelmetlen matrac �gy nyom�dik az oldal�nak, mintha gondolatai lenn�nek, melyek m�g utolj�ra kit�lt�tt�k �t.

2010.04.17. 09:51 Zev Owen

V�gig�mlik rajta a t�m�ny elkeseredetts�g, ha csak arra kell gondolnia, hogy �r�kat kell megfesz�tett, �res mag�nyban t�ltenie, ezen az idegen helyen, t�vol mindatt�l, amelyet �lete sor�n megismert �s elfogadott. A szoba hirtelen v�ltozik h�v�s kript�v�, mely irt�ztat� ellen�rz�seket sug�roz fel�. Mintha a s�t�t falak is nevetn�nek rajta; azokon a korl�tokon, amelyek igaz�n g�pp� teszik. Megpr�b�lja lehunyni a szemeit, de az eg�sz ki�br�nd�t� �rul�snak t�nik saj�t v�za ellen - mintha �nmag�t pr�b�ln� r�venni valami olyasmire, amilyen sohasem lehet. Szinte r�gt�n felfedi els�t�t�lt �riszeit, melyek fekete form�kat keresnek a hom�lyban, mint aki azt pr�b�lgatja, az emberi szem milyen m�rt�kben k�pes hozz�szokni a s�t�thez. Hossz� ideig meg sem sz�lal, hagyja, hogy r�nehezedjen az �that� csend, �t�lelje lelk�t a sz�vet dobogtat� f�jdalom. Az a m�ly elhagyatotts�g, mely most teljesen els�pasztja �s megremegteti test�t. Most m�g a l�nyhoz simulva, kab�tba burkolva is �rzi az eleven�be hatol� hideget, melyet a forr�s�g vad ereje hagyott maga ut�n. �gy �rzi mag�t, mint a h�t�l l�ngol� sivatag, mely az �jszaka elj�tt�vel gy�tr�en h�v�ss� �s kietlenn� v�lik. Ez a zord, jeges �jjel elviselhetetlen �rz�sekk� v�ltozik a lelk�ben, mely megb�kly�zza minden j�v�be vetett hit�t. - J� ember... - ism�tli el, hitetlen�l kihangs�lyozva a j�l cseng� jelz�t, mely �des rem�nyeket hordoz mag�ban. Minden �z�ben el akarja tasz�tani mag�t�l mindezt, nincs �rtelme tov�bb �lmodozni. Csak k�nokra sz�m�that, ha megpr�b�lja meggy�zni mag�t arr�l, hogy �rezhet, l�legezhet, vagy ak�r �lomba k�pes mer�lni. Ez akkora, f�jdalmas hazugs�gnak t�nik a sz�m�ra, hogy elfogja a helyzet ir�nt t�pl�lt ut�lat. - Te maradhatsz ebben a hitben, de �n nem �ltatom magam tov�bb. Ez nevets�ges. – hirtelen mozdul a teste, engedve a lelk�ben dereng� tiltakoz�s s�ly�nak, de csak lass�, kim�rt mozdulatokat tesz, hogy a cyborgot ne kelljen elmozd�tania az oldalt fekv�sb�l. Mindk�t karj�t elh�zza, v�g�l hideg tenyere Khiara k�zfej�n tal�lja mag�t, mely a v�ll�nak simul. Szem�ld�keit �sszevonja �s halkan cs�v�lja meg a fej�t, ezzel mag�ban is elrakt�rozva a rem�nytelens�g s�haj�t. Ajkai vonall� fesz�lnek a gy�tr� d�ht�l, mely �ledezni kezd benne. Egyik a g�ptest ellen l�zad, az �lmatlans�g tudat�t temeti, a m�sik pedig az�ta is ki akarja szak�tani ebb�l a helyzetb�l, mely annyira emberi, hogy m�g mindig logik�j�ban hordozza a letagl�z� megh�kkents�get. - Ha j� is tudn�k lenni, akkor sem lenn�k ember. �n m�r sosem leszek az. Jobban j�rsz, ha Te is megbar�tkozol a gondolattal. – l�legzi komor, fesz�lyezett hangon, majd akarater�t �ltet g�pi izmaiba, hogy eltolhassa mag�t�l a l�ny gyeng�d karj�t. – Aludj j�l. – s�hajtja el kimer�lt szavait, melybe belevegy�l az a s�t�t mag�ny, mely most lelk�re borul, mint egy �rz�ketlenn� tev�, fullaszt� lepel. Neh�zkesen �l fel, teljesen megforog vele a szoba, mikor kiegyenes�ti fels�test�t �s kezeivel megt�masztva mag�t arr�bb cs�szik a fal ment�n, hogy az �gy v�g�be �lhessen. �tt�rhetetlen csendbe burkol�zik �s hagyja, hogy �tj�rja test�t az �v�lt� �ress�g, a megborzongat�, otthontalan hideg. El�re meredt, aranybarna �riszei az ajt�t f�rk�szik, a besz�k� f�nycs�kok �tj�t k�vetik, melyek halv�ny mint�kat rajzolnak a koszos padl�ra, a halv�ny b�torokra melyek mindegyik�n meg�lt az id� pora. A napf�nyre gondol; arra, milyen volt, amikor b�re m�g elevenen �rezhette a sugarak �ltet� s�ly�t. Amikor m�g minden annyira term�szetesen, mag�t�l �rtet�d�en t�k�letes volt. Nem tagadhatja, hogy a saj�tj�n�l szebb gyerekkort el sem k�pzelhetett volna. Tal�n a sors furcsa j�t�ka, hogy �r�kre fiatal marad. Hogy sosem lesz k�pes feln�ni.

2010.04.16. 22:48 Khiara Laken

Hossz� pillanatokig nem k�pes r�eszm�lni, mi az a f�mes hang, amely annyira vonz�an nyugtatja �t a fel-felkavarod� leveg� h�v�s�vel egy�tt. Saj�t szuszog�sa �nk�ntelen�l veszi �t az egyre gyeng�l� ritmust. Egy �jabb k�nnycsepp g�rd�l v�gig arc�n, mikor r�j�n, hogy a robot l�legzik.  Ez m�lys�gesen lehiggasztja, m�g a szavak �s az �rint�sek elsim�tj�k k�ts�gbees�sben �g� sz�vdobban�sait, h�bor�tatlans�got adva lelk�nek.  Vad �rzelmei m�g mindig fenyeget�en pulz�lnak, azonban m�r nem �rzi fel�j�k a megretten�st. Hagyja, hogy lassan elapadjanak, mik�zben a m�sik test medr�be simul. Megpihen a simogat�sok alatt, m�g � is felcs�sztatja egyik kez�t a f�rfi felkarj�n, ujjaival megszor�tva a v�ll f�mcsontj�t. Csak f�lig hunyja le a szemeit; n�ha emberien felszusszan, mintha s�rni akarna, de elnyomja mag�ban ezt a k�sztet�st. Ez nem a megfelel� id�, hogy tov�bb mer�lj�n a sebzett �rz�kenys�g s�lya alatt, mely olyan spont�n �s v�ratlanul t�r r�, hogy m�g � sem k�pes felocs�dni. Senki m�s nem tudja, milyen val�j�ban – addig volt j�, m�g hat�rozotts�got �s er�t tudott sugallni elhideg�lt, tart�zkod� von�saival. Most mindez t�volinak hat, a felfoghatatlan gondoskod�s k�zepette. Ellazul, m�r csak v�gleg le akar csitulni, hallani akarja a beteges sz�vdobban�sokat, hogy a j�les� �lmoss�g teljesen a hatalm�ba ker�tse.  Egy kicsit megemeli a fej�t, hogy nedves von�sait a m�lyfekete tincsek k�z� m�lyessze. A puha h�v�ss�g ink�bb csak r�sz�r�totta a f�nyben megcsillan� utakat, de nem foglalkozik vel�k, pedig most eg�sz idegennek hat ez a birizg�l� �rz�s. Mikor visszafekszik, kiss� feljebb teszi le arc�t, hogy az ell�gyult tekintetbe pillanthasson. Halkan k�sz�r�li meg a tork�t, ajkai elny�lnak, de egy �jabb bocs�natk�r�st m�r nem k�pes kipr�selnie tork�b�l. Helyette csak finoman, melegen r�hunyor�t; nem akarja m�ssal megzavarni a csendet, csak a m�sodperceket akarja kihaszn�lni, �s olyanokat adni, amikkel tal�n k�nnyebben ki�zheti a fi� a v�n�iban lappang�, v�rszomjas Els�t. - Olyan j�  ember vagy. – suttogja hossz� pillanatok ut�n, minden hazugs�g n�lk�l, csit�t�an mind a kettej�knek. M�g mindig nem b�r betelni vele, milyen emberien ki tud t�rni a v�z �s a logika b�rt�n�b�l, m�g ha a vesz�ly �r�kk� fenn is �ll. L�legzete megdermed, ha �tadja mag�t az intenz�v aur�nak, amely minden m�sn�l cs�b�t�bb a sz�m�ra. Felemel�, mint egy es� ut�ni, ny�ri hajnal, mely der�lt �s tiszta napot sejtet. - �letteli, mint egy gyermek.  Fels�hajt, egyre tompul� gondolatai az alv�sra koncentr�l�dnak. Megpr�b�l visszaeml�kezni, robotk�nt mennyire volt k�pes �tadnia mag�t a felem�szt� s�t�ts�gnek; a gyerekes rem�ny megdobbantja sz�v�t, h�tha Zevnek siker�lhet az �ntudatlans�gba menek�lnie vele. - Nem akarlak itt hagyni. – ujjai elr�vedve siklanak fel az �les �v� �llkapocsra, mik�zben laposakat pislog. – Hunyd le a szemed. Pr�b�lj meg aludni velem.  Biztat�an n�zi tov�bb a makacsra v�sett tekintetet, minden akaraterej�vel fenntartva mag�t. Nem omlik �ssze, m�g azt nem l�tja, hogy a tompa f�nyl�st el nem fedi a k�t szemh�j. Elgy�t�rt, elb�dult arc�val m�g k�zelebb hajol, hogy meleg�teni tudja a m�sik�t. Siker�lt m�lys�gesen lenyugodnia, mert a h�la, ami az�ta is mozgol�dik benne, tal�n a legcsit�t�bb �rz�s, ami alatt l�lek elmer�lhet.

2010.04.16. 19:40 Zev Owen

�leter�s, massz�v teste nem tud �s nem is akar engedelmeskedni az eltasz�t� karoknak. Hossz�, elk�nzott pillanataiba telik, m�g egy�ltal�n r�j�n, hogy a l�ny karjai megpr�b�lj�k arr�bb tolni – tal�n, hogy leveg�h�z jusson, vagy, mert m�ris f�jdalmat okozott neki. Erre a gondolatra elgy�tr�tt� v�lik az arca, szem�ld�kei r�gt�n egym�sba szaladnak, mikor v�gyt�l f�tyoloss� v�lt tekintete tal�lkozik a b�d�t�an k�k �riszekkel, melyek sz�neit eltomp�tja az ez�st�s f�lhom�ly. Tudja, hogyha ember volna, akkor minden egyes �rint�se gyeng�d, b�re j�les�en forr� lehetne, sz�ve pedig megnyugtat� dallamban mozogna h�s-v�r mellkas�nak m�ly�n. Akkor minden mozdulata l�gy lenne, nem k�ne �vatoss�gra intenie mag�t, m�g akkor sem, ha engedne az �szt�n�s, elemi er�vel r�t�r� vads�gnak, melynek szinte lehetetlen ellen�llni. A heves birtokl�si v�gy borzongatja a test�t, mely meg�ll�s n�lk�l suttogja elm�j�nek sz�vev�nyei k�z�, az egyetlen mondatot, amely most csordultig t�lti a v�zat: az eny�m vagy. Tekintete t�voli marad az els�pr� �rz�st�l, annak ellen�re, hogy szoborszer� arc�ra �jra ki�lt a sz�vbe mar� k�tked�s. Megpr�b�l �sszpontos�tani, kezeit remegve cs�sztatja lejjebb, hogy ujjai ne markolj�k tov�bb a v�r�s tincseket, hanem engedelmesen feljebb torn�zz�k fels�test�t, hogy ne nehezedjen r� teljes s�ly�b�l a t�r�keny mellkas �v�re. Nem tudja, mit gondoljon, nehez�re esik a senki f�ldj�n maradni k�t akarat k�z�tt an�lk�l, hogy ne billenne �t teljesen az egyik ir�nyba. Most szemben �ll benne a gyilkos d�h �s a puszt�t� v�gy, mely �rz�sre annyira hasonl�, annyira m�ly �s felkavar�, hogy neh�z megtal�lnia a helyes utat az �vatoss�g fel�. Arca higgadtabb� v�lik, mikor meghallja Khiara hangj�t, mely �jra b�vk�r�be vonja. Valamennyire nyugodtt� teszi a tudat, hogy m�g nem k�vetett el t�l nagy hib�t, a l�ny bizonytalans�ga azonban meglepi a kezd� lend�let ut�n. Pontosan att�l tartott, hogy ez fog t�rt�nni, hogy ez az eg�sz majd teljesen �sszezavarja �s megh�tr�l�sra k�szteti, most azonban valami eg�szen m�st �rez v�gigzubogni fekete v�r�n, mely beh�l�zza eg�sz test�t. M�ly, felcsig�z� szeretet �mlik v�gig rajta, mikor r�j�n a f�lrobot t�r�kenys�g�re, arra, hogy val�j�ban milyen sebezhet�. Saj�t pupill�ja teljesen elkerekedik a j�les� melegs�gre, mely most t�k�letes ellentettj�t k�pezi a l�ny riadt tekintet�nek, ahol az �js�t�t, pontt� fesz�lt szembogarak merednek vissza r� �retlen zavarts�ggal. Mintha most az eg�sz alatta l�legz� l�lek t�le v�rna magyar�zatot a vil�g minden �get�, megv�laszolatlan k�rd�s�re. - Semmi baj, semmi baj... - suttogja v�gyt�l megr�szeg�lt hangon. �szrevette, hogy m�g mindig zavarosan besz�l, gondolataiban is csak mondatt�red�kek ism�tlik egym�st, mintha nem lenne teljesen mag�n�l. Neh�zkesen, s�polva l�legzik, olyan vadul, hogy hallani a f�m keser� s�hajt�s�t minden egyes leveg�v�teln�l, mely v�gigsz�ntja t�dej�nek �v�t. Most nem k�pes m�g erre a hangra sem koncentr�lni, amely m�skor rettent�en zavarn�; csak kitart�an az el�tte l�v� arcot b�mulja, m�g most is, hogy a cyborg zavartan f�lre vonta k�nnyekben �z� tekintet�t. Egy halv�ny mosoly k�lt�zik nyugalmat sugall� arc�ra, mikor elr�vedt, csod�latban �g� pillant�sa v�gigk�veti a lecsordul� k�nnycseppet, mely lass� utat tesz meg a l�ny arc�t�l eg�szen �ll�nak �v�ig. Egyik tenyer�vel �szt�n�sen ny�l el�re, hogy a forr� b�rre tapassza �s h�velykujj�t v�gigfuttassa a szem alatt l�v� r�szen, mely most k�nnyekt�l csillog a sz�rt f�nyben. - Ez nekem is... nagyon furcsa. – vallja be akadoz�, m�ly hangj�n, majd kisim�t a l�ny arc�b�l egy v�rsz�n� tincset �s j�tszani kezd vele, hogy ezzel is elterelje a figyelm�t saj�t zavar�r�l. – Sz�val meg�rtem, ha neked m�g ink�bb az. Egy hatalmasat nyel, fogalma sincs r�la, mit mondhatna m�g; mostanra m�r olyannyira eluralkodott rajta a keser�, megsemmis�lt �rz�s, hogy le kell s�tnie a szemeit - oldalra, a matrac s�t�tje fel� - ha nem akarja, hogy gondolatai m�g s�t�tebb mederbe terel�djenek. Fogalma sincs r�la, hogyan kell ezt j�l csin�lni, nem akart bele vinni gondolatokat, csak az �rz�st. �r�lt, hogy a v�gletekig test�re b�zhatja mag�t, kihaszn�lhatja saj�t v�gyainak �ntudatoss�g�t, most azonban, hogy �jra r�z�dult a val�s�g, em�szteni kezdte a k�nz� b�ntudat. Mikor visszaford�tja fej�t, hagyja, hogy keze �jra megtal�lja a l�gy von�sokat. Csit�t�an kezdi simogatni az arc minden ismer�s r�szlet�t, miel�tt m�g megadn� mag�t egy bels� k�sztet�snek, hogy lesz�lljon a l�nyr�l �s saj�t oldal�ra nehezedjen, szorosan Khiara mellett a hever� sz�k m�retei miatt. �vatosan vonja mellkas�ra a v�kony testet, �s karolja �t mindk�t kez�vel, h�v�s ajkait Khiara l�zban �g� homlok�hoz �rintve. M�r semmi m�sra nem v�gyik, csak arra, hogy el tudja laz�tani a test�hez �lelt l�nyt, akinek most k�nnyed �rint�sekkel simogatja a v�llait, mintha a kab�ton bel�l �rt�kes porcel�nt �rizgetne. - Nekem nem kell semmit bizony�tanod. – l�legzi halkan a szavakat a f�lrobot hossz� tincsei k�z�, f�lig lehunyt szemekkel.

2010.04.16. 18:09 Khiara Laken

A por �jra felkavarodik a leveg�ben, ahogyan h�t�t az �th�lt, kem�ny matrachoz szegezik. �nk�ntelen�l pr�b�l kiszabadulni, azonban amikor meghallja a m�lyen cseng�, elfojtott t�nust, mintha l�ncok b�kly�zn�k be ledermedt v�gtagjait. Csak mellkasa s�llyed �s emelkedik szapor�n; nem b�r l�p�st tartani �r�lt sz�vver�s�vel, torka elszorul, szinte l�legezni sem k�pes. Az arc�n j�tsz� �l�nks�get meglep�d�tt merevs�g, majd �tszellem�lts�g v�ltja fel, ahogyan mellkas�t j�ghideg csapja meg, s nyak�t �rik a rendezetlen tincsek, m�g ink�bb bel�fojtva ezzel a felforr�sodott leveg�t.  �gy �rzi, megfullad a v�z s�lya alatt, ez�rt keze �ntudatlanul mozdul a sz�les v�ll�rt. Megpr�b�lja feltolni zavarodotts�g�ban, az emberi �szt�n�k azonban ellenkezve �v�ltenek a f�leibe. Nem tudja, mit k�ne tennie, robotos elm�je vadul tiltakozik a k�zels�g ellen. A szavak azonnal �rtelmetlenn� v�lnak valahol a bizserget� leveg�ben, a d�h�dt r�m�let azonban nem akar t�g�tani lelk�b�l, mely csak m�g ink�bb fell�z�tja az em�szt� t�zet.  Megretten  az �rzelemhull�mokt�l. Ha f�msz�ve lenne, m�r r�gen meg�lljt kellett volna mondania az intenz�v felemelked�snek. M�g mindig benne �l a tudat, mint egy borzongat� k�r; ott mozog v�n�iban, m�lyen a gondolatai k�z� van iv�dva, ak�r egy k�be v�sett szab�lysor. Ink�bb k�telkedik mag�ban, s a pillanatnyi, l�legzetek megt�rte csendben mag�ra kell er�szakolnia egy higgadtabb �lruh�t, hogy meg tudjon sz�lalni. - V�rj. – ny�gi lesokkoltan, �sszer�ndulva, mikor gyenge sz�v�be belehas�t a f�jdalom. Megpr�b�lja visszafojtani l�legzeteit, bal oldala azonban hevesen nyilall, mintha egy v�kony t�rt h�zogatn�nak az �ve ment�n. Er�tlen pr�b�lkoz�sai mind kudarcba fulladnak, nem b�rja feltolni remeg� kezeivel a f�rfi test�t. Ink�bb hallgat az �sibb �szt�n�kre, hogy adrenalint mer�thessen; megfesz�lve f�zi ujjait a fekete, puha tincsek k�z�, majd hagyva, hogy mellkasa vadul megremegjen s�hajt egy m�lyet, n�h�ny elvesztegetett m�sodpercig m�g �lvezve a l�lekemel� k�zels�get.  Egy hirtelen mozdulattal fejti ki az elegend� er�t m�sik kez�vel, �pp csak annyira, hogy az arany szemekbe tudjon n�zni. Elesett l�legzetei megh�lnek a kortalan, dacos von�sokon, ahogyan f�radtan tekint felfel�. Olyan gyorsan �s term�szetesen t�rt�nt minden; csak most �rzi meg az �rint�sek s�ly�t, mint ezernyi s�relmet, melyek l�thatatlanul zubognak v�r�vel egy�tt. - Tudom.  – l�legzi a k�ts�gbees�s hat�r�n t�ncolva. Tudja, hogy visszat�rhet, hogy b�nthatja, hogy b�rmikor megt�rt�nhet.  �vatoss�gra inti mag�t a robot miatt, de bizalma egy pillanatra sem rend�l meg, nem ez�rt k�zd�ttek annyit. Ahogyan szinte m�r a v�gtelens�gig �ssa mag�t a m�sik szem�ben, a sz�gyen is v�gigsz�nt lelk�n, felkavarva a mellkas�t feszeget� morajl�st.  Fels�test�hez ny�l, gyeng�n �sszefogva a kab�tot, hogy eltakarja sz�vver�seit�l meg-megrezd�l� b�r�t. Nyelnie kell, tork�t sz�tfesz�ti egy ismer�s, hasogat� �rz�s. Kiss� f�lrepillant, hogy most el�sz�r, tudatosan elvonja szemeit; tintak�k �risze rezeg a felt�dul� k�nnyekt�l, melyek tov�bb hom�lyos�tj�k a kiszolg�ltatott s�t�ts�get maguk k�r�l. - Sajn�lom… - suttogja v�g�l megrend�lten, a szavakon k�v�l semmi m�st nem mondva. Nem b�rja kifejezni mag�t – �rzelmei olyan zavarosak, mintha egy szesz�lyes vihart pr�b�lna f�ken tartani test�n bel�l. Elm�je nem k�pes �sszhangot teremteni �rz�seivel, melyek hirtelen �ml�ttek v�gig rajta, eml�kei azonban m�g mindig a f�msz�v �s egy teljes g�pi v�z cellafalainak tudat�t �tik bel�, mint egy m�ly traum�t. – Tudom, hogy nem akarsz b�ntani. Nem a Te hib�d… Nem tudom, mi t�rt�nik velem.  Ink�bb engem  k�ne hat�stalan�tani…  �szt�n�sen v�gyik a szeretet ut�n, ez�rt a finom tasz�t�s most nyugtalan p�nikot keltett benne. Izmai megfesz�lnek, ha arra gondol – tal�n gyenge, �s ahhoz sincs benne el�g er�, hogy v�llalja �rzelmeit, vagy hogy el�g lehessen. Pr�b�l nem f�lni t�l�k, ez az �szt�n�s, heves beletemetkez�s azonban olyan hirtelen t�madta �t le, mintha a semmib�l l�pett volna el�.

2010.04.15. 21:06 Zev Owen

Szemei gyerekes meglepetts�ggel kerekednek el a l�ny heves reakci�j�ra, �gy mikor teste a matracnak fesz�l, egyik karja �szt�n�sen mozdul meg, hogy feje al� cs�szva kit�massza vele a homlok�t. �gy �rzi t�dej�re fagyott a leveg�, benne ragadt a hang, ami tork�b�l felsejleni k�v�nt volna, csak r�snyire ny�lt ajkai mozognak heves l�legzetv�teleit k�vetve. Arca hirtelen megr�ndul, ezernyi �rzelem s�p�r v�gig rajta, mintha a fej�ben d�h�ng� logika nem tudn� eld�nteni melyiket v�lassza. F�jdalom, harag, k�ts�g, meglepetts�g, �rz�kis�g, vad szeretet�hs�g. – ez mind egyszerre egyes�l benne, ahogy gondolatai a hirtelen t�madt k�oszb�l a hely�kre ker�lnek, hogy tudata sokkal �berebben eszm�ljen mag�ra. Egy csap�sra szakad ki az �lomszer� �v�d�sb�l, az eml�kek lass� foly�s�b�l; v�re hirtelen indul meg ereinek dr�tfala ment�n, amint elm�je zavartan p�r�gni kezd, hogy r� tudjon eszm�lni az esem�nyek mi�rtj�re. Egy r�sze, valahol abban rem�nykedett, hogy az �szinte szavak majd kiz�kkentik a l�nyt ebb�l a furcs�n b�d�t� k�zegb�l, melynek �des�t, most egyre ink�bb az ajkai k�z�tt �rzi. Nem tagadhatja le m�g mag�nak sem, ami a test�ben �v�lt, gyilkosabb k�nokat hagyva maga ut�n, mint az �sszer� sz�vver�sek: hogy minden porcik�ja a m�sik testet k�v�nja. Hogy folyamatosan nyelnie kell, �d�zul fesz�tenie a test�t, hogy ne rohanja le moh�n a f�lrobot ajkait, melyeket annyira ki akar �rdemelni. Vesz�lyesnek �rzi a pillanatot, melyben �geti a t�zforr� l�gk�r. Letagl�zza az �rz�s, hogy teste �s lelke most elevenen k�sz el�gni, ha a t�r�keny m�sodperc sodr�sa �gy akarja. Mikor a l�gy �rint�s �rz�keny csatlakoztat�si k�r�t �ri, egy hirtelen, szakadozott l�legzetv�tel lesz �rr� a v�zon, mely pattan�sig fesz�ti f�mt�dej�t. Sokkolt sz�vver�se, mintha t�bb sebes �temet hagyna ki, mire r�eszm�l, hogy most minden �z�ben �rezte a leveg� �tj�t �rzelmekt�l �rj�ng� f�mtest�ben. Az elszabadult �r�m �s az adrenalin pezsg�se vadul tal�lkozik ereinek m�ly�n, hogy �t�ramoljon v�gyt�l megremeg� v�gtajgaiba, mellkas�nak legm�lyebb zugaiba. Minden, amit valaha elk�pzelhetetlennek tartott, most teljes eg�sz�ben kit�lti a test�t, nem hagyja tov�bb mozdulatlans�gba dermedni. A kezdeti sokk ut�n j�v� �l�nks�g felolvasztja a test�t k�r�lfog� fesz�lts�get, mely most �gy olvad fel a b�r�n, mint a meleg napf�nynek kitett j�gr�teg. Szinte �rzi mag�n azt az �r�lt zsibong�st, ami egyre magasabbra l�ki benne az �rzelmeket, �gy, hogy v�g�l m�r l�gz�se is elakad f�l�ton a torka �s veszett�l hull�mz� mellkasa k�z�tt. Arca m�g mindig ugyanazt a megd�bbents�get t�kr�zi, mikor megfordul �s k�ny�keire t�maszkodik, hogy Khiara szem�be n�zhessen, mintha ezzel k�rd�re tudn� vonni. Most minden von�s�ra ki�l, mennyire nem sz�m�tott erre, hogy milyen lenull�zva �rzi mag�t ebben a sz�rre�lis helyzetben. Jobb keze hirtelen fesz�l, meg, hogy t�rdel�sbe tolva test�t egy hat�rozott mozdulattal a l�ny f�l� ker�lj�n. Arc�ra ki�l a makacs dac, az az �r�lten megrend�lt b�szkes�g, mely nem engedi meg neki, hogy vad�szb�l �ldozatt� v�ljon. Vakon ny�l mindk�t tenyere a v�kony v�llak�rt, hogy teljesen a h�t�ra d�ntve, az �gyhoz szegezze a l�nyt. - Fogalmad sincs r�la mekkora hib�t k�vetsz el, cyborg. – szisszen fel fesz�lyezetten, m�ly hangj�ba zavarba ejt� torzs�g vegy�l, mikor a g�pi v�zon �jra v�gigs�p�r egy t�lzottan emberi �rzelemhull�m. Megpr�b�lt hangj�ba g�nyt cs�p�gtetni, azonban csak elfulladt, megfesz�lt suttog�sra futotta – csup�n rem�lni meri, hogy ebb�l az eleny�sz� mondatb�l nem sz�r�d�tt ki esz�t vesztett v�gyakoz�sa. Azonban n�h�ny r�pke m�sodperc elegend� neki ahhoz, hogy v�gleg felhagyjon a rem�nyked�ssel, mikor r�j�n, hogy arca is �rul�st k�vetett el ellene. A von�saira iv�dott tekintet akkor is el�ruln� az igazs�got, ha a szavak hazudni tudtak volna a benne d�l� �rz�sekr�l. - Mi van, ha hazudok? – hangosat nyel, majd k�zelebb hajol, hogy durv�n belemarkoljon a s�t�tv�r�s tincsekbe, melyek az emberi szem sz�m�ra teljesen elvesztett�k sz�n�ket ebben az �tt�rhetetlen f�ls�t�tben. – Mert megt�rt�nhet... El�g egy rossz mozdulat, hogy visszat�rjen �s akkor ez az eg�sz... kifordul a sarkaib�l. M�rhetetlen�l kegyetlen hazugs�g lesz minden, amit valaha r�lam hitt�l vagy gondolt�l. A rem�nyek meghalnak, amiket a j�v� ir�nt t�pl�lt�l. �n... �n nem akarlak b�ntani. Hangja elcsuklik att�l a hasogat� ellen�rz�st�l, amit mellkas�ban �rez. Fej�t el�r�bb d�nti, mik�zben eg�sz test�vel a f�lrobothoz simul, hogy semmiv� tegye a k�zt�k h�z�d� utols� centim�tereket is. - Hat�stalan�ts. – l�legzi b�dultan megremeg� sz�vvel a l�ny halv�ny t�nusokban j�tsz� b�r�re; egyik karja enged a kit�masztott helyzetb�l, hogy visszafogott vads�ggal markoljon bele a katonai kab�t gall�rj�ba. – Ha megt�rt�nne. M�lyen lehunyja szemeit, csak a cipz�r v�szes zizeg�s�t hallja, ahogyan kett�v�lasztja a ruh�t �s felszabad�tja a sz�vver�sekt�l vibr�l� mellkast. Arc�t l�gyan �rinti hozz� a l�that�v� tett, felhev�lt b�rh�z, mik�zben fej�t �vatosan tolja a l�ny �lla al�, hagyva, hogy k�cos tincsei elszabaduljanak a nyak �v�nek vonal�n. Ne b�zz meg bennem. Ne add �t magad. – lehelik benne utols� gondolatfoszl�nyai, melyekre m�r puszta �nz�sb�l nem ford�t figyelmet. Most csak mag�nak akar minden m�sodpercet, �gy csordultig eltel�t�d�tt sz�vvel hagy maga ut�n minden logikus, elemz� gondolatot, mely csak az okokat fejtegeti sz�razon �s kimer�t�en. Tudja, hogy egy�ltal�n nincs �rtelme m�g k�zelebb engednie mag�hoz Khiarat. Pontosan ett�l olyan veszett�l l�zba hoz� ez az eg�sz; minden egyes illat, �rz�s, vagy �rint�s, amit most hev�l� akarattal mag��v� tesz.

2010.04.15. 19:32 Khiara Laken

Keze hirtelen mozdul, an�lk�l, hogy teljesen kit�rne a szor�t�sb�l. Finoman sim�tja mutat�ujj�t a robot ajkaira, miel�tt m�g feje el�rebukna, teljesen elgyeng�lve a hull�mz� �rzelmek alatt. L�legzetei egy �temben mozdulnak sz�v�vel, szapor�n veszi a leveg�t; �gy, n�m�n jelezve a fi�nak, hogy ne mondjon �s tegyen semmi t�bbet, tal�n saj�t mag�t is lenyugtathatja. Mintha f�lne, hogy a mellkas�ban l�ktet�, h�s-v�r szerv hirtelen kiszakad a hely�r�l.  Pr�b�l m�lyet s�hajtani, de csak elfulladva nyel, mik�zben kiss� elvonja forr�n dobog� arc�t. Szinte azonnal visszatekint a gyeng�n vil�g�t� szemekbe, mely most ink�bb t�nik barn�snak, mint �les aranynak. Zaklatottan mozd�tja t�bbi ujj�t is, hogy mindegyik�kkel kitapinthassa a s�t�tbe olvadt sz�jat, m�g igyekszik fel�lkerekedni m�rhetetlen zavarodotts�g�n. Olyan �rzelmekre eszm�lt, melyek s�t�tebbek �s hitv�nyabbak minden m�sn�l – n�h�ny �szinte sz� �s vesz�lyes �rint�s k�pes volt arra, hogy feleleven�tse mag�ban a csod�lattal vegy�lt gy�l�letet.  Fut�t�zk�nt �mlik v�gig rajta az irt�zat. Ellentmond�sos-e?  �gy �rzi, sz�tszakad az �t feszeget�, gyilkos �rzelmekt�l, melyek mintha bel�lr�l kaparn�k b�r�t. K�rmeit m�g mindig finoman v�jja a j�ghideg ajkakba, mint aki kutat valami ut�n. Indulatt�l elsz�k�lt, v�gyt�l csillog� szemei n�m�n karolj�k �t a robot arc�t, amiben ugyan�gy ott lappang az ellens�ge, mint az eg�sz g�pi v�zban. Nem lenne k�pes arra, hogy k�z�mb�s legyen Norlana vez�re ir�nt – mintha a keresztje lenne, amit cipelnie kell �lete �sszes m�sodperc�ben.  Az odaad�s azonban minden pillanatban elb�v�li, mint egy gyereket, aki m�g csak tapasztalja a vil�g dolgait. Mellkasa visszas�llyed, ahogyan ellazul, gyilkosan komoly arc�t elmereng�v� v�ltoztatva. Kez�t egy pillanatra, szinte bocs�natk�r�en sim�tja a von�sokra, hogy h�velykujj�val elt�r�lhesse v�re utols� marad�k�t az ajak fels� �v�r�l, majd kicsit lehunyja �g� szemeit, lenyugtatva elgy�t�rt gondolatait. Az adrenalin zsibongva mer�lt el a hajnali f�radts�gban, mely tov�bb b�d�totta l�ny�t.  - Nem sz�m�tottam r�d… – l�legzi vakon, hirtelen teljes kiszolg�ltatotts�gban �rezve mag�t ebben az elrejtett, apr� szob�ban. Cs�p�je feszesen mozdul a robot �gy�ka fel�, hogy m�g k�zelebb �rezze mag�t a test�hez, �s lenyugodhasson az �l�ben. - Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen  lelket �rizgetsz.  Mellkasa a m�sik�nak fesz�l, homlok�t az �les �v� nyaknak d�nti, hogy leh�tse zsibong� fej�t. Gondolatai minden percben �lomba akarj�k �zni – a m�ltr�l k�pzeleg, beleborzong a kopott eml�kek s�ly�ba. T�volinak t�nik olyanok gondolata, akikben saj�t v�re is kering. Kereste – kutatta �ket az Els� hader�i k�z�tt, de m�g sosem bukkant r�juk. Vagy fel sem ismerte a von�saikat. - Azt hiszem, �k  nem b�nn�k ezt. Tal�n a Te csal�dod sem. – s�hajtja k�tkedve. N�h�ny pillanatig rezd�letlen�l pihen, majd felnyitja tekintet�t, hogy m�g �ntudat�n�l maradjon. Most, hogy �szint�n k�pes vallani, k�nnyebbnek �rzi lelk�t valamivel, m�g ha a vad szenved�ly az�ta is szorongatja v�n�it. – Azt is hinni akarom, hogy az emberek juttatt�k magukat ide. Nem tudom, mihez van joguk �s mihez nincsen… csak ne engedj el soha.  Kez�t v�gigsim�tja az egyenruha takarta fels�testen, ujjai k�vetel�en szorulnak �ssze az anyag k�r�l. Egy hirtelen, sokat gyakorolt mozdulattal k�ldi padl�ra a f�rfi test�t, hogy mikor mellkasa a matracot �ri, h�t�ra t�maszkodva ott tarthassa �t. Fogalma sincsen, honnan j�tt ilyen hirtelen ez a gyerekes v�gy; tal�n, csak hogy levezethessen egyfajta fesz�lts�get, azt az em�szt� v�gyakoz�st, amely szinte fizikai f�jdalmat okoz neki.  - Most, hogy felaj�nlottad magadat. Tudod, mindig is szerettem gy�zni. – suttogja g�nyosan, eg�szen k�zel hajolva a fekete tincsek takarta f�lekhez. Kiss� laz�t a szor�t�son, mely nem k�zel�ti meg a v�z puszt�t�, g�pi erej�t, de a f�mer�s�t�sekt�l j�val er�sebb egy norm�l l�ny erej�n�l. Val�j�ban nem szeretn� legy�zni; olyan egyenrang� akar lenni vele, mint m�g senki m�ssal. M�g k�zelebb d�nti a fej�t, ellaz�tva alakj�t, ahogyan a fekhelyen t�maszkodik. – �n hiszek a sorsban.  Cinikus hangja mosolyg�st sejtet, de ink�bb �rzi ezt bel�l, mint ahogyan halv�nyan az l�tszik. Bord� tincsei �tvet�lnek a f�rfi nyak�n, hogy a lehajtott gall�r feletti csatlakoz�si k�rt �rj�k. Tudja, milyen k�nyes ez a sz�vetbe m�ly�tett szerkezet, mintha csak sz�nd�kosan akarn� �t bosszantani.

[1115-1096] [1095-1076] [1075-1056] [1055-1036] [1035-1016] [1015-996] [995-976] [975-956] [955-936] [935-916] [915-896] [895-876] [875-856] [855-836] [835-816] [815-796] [795-776] [775-756] [755-736] [735-716] [715-696] [695-676] [675-656] [655-636] [635-616] [615-596] [595-576] [575-556] [555-536] [535-516] [515-496] [495-476] [475-456] [455-436] [435-416] [415-396] [395-376] [375-356] [355-336] [335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [Kor�bbi]