�j bejegyz�s Friss�t�s

2010.04.14. 19:52 Zev Owen

A felszisszen� hangra r�gt�n �l�sbe torn�zza mag�t �s arr�bb cs�szik a hever�n, hogy k�zvetlen�l a f�ld�n t�rdel� l�ny mellett foglaljon helyet. N�ma mozdulatlans�gba s�llyedve k�veti v�gig, ahogyan a feh�r k�tszer el�ker�l, majd v�rfoltokkal �ztatva �jra visszahullik a s�t�tl� fi�k m�ly�re. Most m�r csak a k�ken ragyog� szemekre �sszpontos�t, mikor el�re lend�l, hogy f�l t�rdel�sben Khiara el� ker�lj�n. Hossz� pillanatokig m�lyed az �that� tekintetbe, mint akit egy l�thatatlan er� tart fogva, keze szinte �n�ll�an mozdul a l�ny csukl�j��rt, hogy a megv�gott b�rfel�letet ajkaihoz emelje. Mikor nyelve v�gigfut sz�j�nak fels�, v�rrel foltozott �v�n meg�zleli a gy�gyszerrel kevert, f�mes �zt, melybe eg�sz teste felcsig�zva borzong bele. - L�m-l�m, a h�res Miss. Laken, aki az �let�t is odany�jtan� n�h�ny h�l�tlan, elfajzott ember�rt, a vezet�, aki eg�sz Norlana uralm�ra akar t�rni... - sz�npadias sz�netet tart, majd s�t�ten elmosolyodik. - M�g mag�ra sem tud vigy�zni. M�lyzeng�s� hangja sejtelmes suttog�ss� v�lik, mikor felf�nyl� tekintete elemz�en v�gigsiklik a friss v�g�son, majd �tvonul a teny�ren, hogy kit�rjen a csukl�ba �kel�d�tt hegekre. Jeges ujjai gyeng�den tapintj�k ki az �rdes fel�letet, mint aki arra v�r, hogy �rint�se nyom�n elt�nj�n a s�t�tl�, b�rbe m�lyed� nyom. Lassan emeli meg a fej�t, v�gyakoz� pillant�sa szinte r�gt�n megtal�lja az emberien ragyog� szemp�rt, mely eleven�be tal�lva csal forr�s�got a test�be. Ajkai elny�lnak egym�st�l, ahogy t�deje egy megh�kkent s�hajra k�v�nkozik; sz�ks�ge lenne egy m�ly l�legzetv�telre, hogy �ssze tudja szedni mag�t, ehelyett azonban f�lig �ntudat�t vesztve hagyja, hogy teste teljesen ellazuljon �s a l�ny fel� d�lj�n. Mellkasuk �ve tal�lkozik egy m�sodpercre, ahogy homlok�t hevesen a f�lrobot�nak d�nti, er�ltetve mag�t, hogy szemh�jai lez�ruljanak; az �that� s�t�t, a v�gtelen semmi l�tv�nya most lehiggasztja annyira, hogy �jra el� tudja mag�b�l csalni felk�v�nkoz� szavait. - Ne n�zz �gy r�m. Nem tudok �sszer�en gondolkodni. – leheli elfojtott hangon; neh�zkes szavaib�l kihallani a t�m�ny k�ts�get, mely �jra �s �jra megdobogtatja elemi er�vel mozg� f�msz�v�t. A l�ktet�s eg�sz test�n �t�ramlik: ott �rzi a hal�nt�k�n, a nyak�ban, a csukl�j�t �tsz�v� erekben, az ujjhegyeiben, �gy minden pontja ahol csak a l�nyhoz hozz��r, �tadja a cyborgnak ezt a f�kevesztett ritmust. Nem tudja elk�pzelni, hogy b�rkinek is hi�nyozhatna ez a felkavar� dobog�s, mely eg�szen tudat�nak m�ly�re olvad, hogy egyk�nt rezon�ljon test�vel. Most azonban nem fogja vissza mag�t, �gy ahogy a v�z a m�sik testhez fesz�l, igaz�n �rezheti az embertelen�l dinamikus dobban�sokat – saj�t sz�vhangjait, melyek most sokkal gyorsabb �temben k�vetik egym�st a kellet�n�l. N�h�ny pillanatig megdermed az el�tte t�rdel� v�szes k�zels�g�t�l, azonban mikor szemei �jra felny�lnak, mindk�t keze gondolkod�s n�lk�l cs�szik Khiara combjaira, hogy alulr�l megragadva �ket megemelhesse mag�val a k�nny� testet. Egy lend�letes mozdulattal �l vissza az �gyra, a l�nyt az �l�ben tartva, hogy vele szemben maradjon, am�g h�tr�bb cs�szik, a h�v�s fal vonal�ig, aminek megt�maszthatja mag�t �lt�ben. Mikor h�ta m�r biztons�ggal fesz�l a falnak, kezei felszabadulva ejtik csapd�ba a f�lrobot test�t, hogy ellentmond�st nem t�r�en mag�hoz h�zhass�k. Ezzel a r�gt�nz�tt, vad �lel�ssel tartja fogva a l�nyt, melyben megfesz�l� karjai durv�n nyom�dnak a f�lg�p mindk�t oldal�hoz – nagyon j�l tudja, hogy nagyobb er�t fejt ki a kellet�n�l, m�gsem k�pes laz�tani rajta. Percekig meg sem sz�lal, csak Khiara v�ll�ba temeti az arc�t, �s arra koncentr�l, hogy kapkod� zih�l�sa egyenletess� v�ljon. B�r�n �rzi a v�r�s tincsek simogat�s�t, melyt�l gondterhelten megfesz�l� arca nyugodtt� v�lik. - Nem ellentmond�sos �rz�s... az ellens�ged karjaiban lenni? V�g�lis �n vagyok a f� oka annak, hogy ide jutottatok. – l�legzi sz�razon, nyers �szintes�ggel; tudja, hogy a l�nynak sosem lenne k�pes hazudni. Ha nem tudna �szint�n megsz�lalni, ink�bb hallgatna, minthogy hamis szavakkal �ltassa ak�r egy pillanatra is. - Elvettem t�led a csal�dodat... Mindenkit, akit szerett�l. A sors ir�ni�ja, hogy a v�delmi rendszeremen egy meilisi jutott �t. M�ly, �rz�ki s�haj mozgatja meg sebesen l�ktet� mellkas�t. - M�ghozz� nem is ak�rki... - egy kim�rt, visszafogott mozdulattal d�nti vissza a fej�t, hogy a l�ny szemeibe tudjon n�zni. Az �riszeiben vibr�l� f�ny hirtelen hagy al�bb, ett�l tekintet�nek csillog�sa eg�szen emberiv� v�lik, ahogy sokat meg�lt, zavart pillant�s�val a m�lyk�k szemp�rba m�lyed. Csak egy �retlen kamasznak �rzi mag�t, akiben t�l hatalmasra n�ttek az �rzelmek ahhoz, hogy ir�ny�tani tudja �ket. Szinte fizikai f�jdalomk�nt �li meg, ahogy a v�gy mellkas�t hasogatja, v�g�l teljes eg�sz�ben felem�szti bel�lr�l. - Az elvesztetteket nem tudom p�tolni, de minden m�st megadhatok cser�be. Nem kell tov�bb n�lk�l�zn�d a szeretetet. Nincs okod r�, hogy f�lj az �rz�seidt�l, am�g ez a sz�v benned dobog. Nem fogom hagyni, hogy elvegy�k t�led a szabads�god. Ehhez nincs joguk �s soha nem is lesz... - hangja eg�szen elhalkul, mikor besz�d k�zben ajkai akaratlanul is �rintkeznek a l�ny�val. - Felaj�nlom a hatalmamat, a lelkemet... Magamat. Az �sszes hib��rt, amit eddig elk�vettem. Minden f�jdalom�rt, amit neked okoztam. - suttogja v�g�l fesz�lyezetten, elk�nzott l�legzet�t mag�ba fojtva.

2010.04.13. 21:45 Khiara Laken

�gy �rzi, egy k�t�mbnyi s�ly pereg le lelk�r�l, mikor a robot tov�bbhaladva elter�l a r�gt�nz�tt �gyon. Szinte gyermeki, ahogyan egy g�p a hossz� b�rt�n ut�n �jra v�gyakozni kezd az emberi �let fel�. �jabb �s �jabb meglepet�s �ri, s ezt megmerevedett, majd szel�den ell�gyult tekintete is mutatja a k�lvil�gnak. B�r a hideg �s a s�t�t ugyanaz, valami mintha megv�ltozott volna; mintha az arany szemek gyenge f�nye vonna sz�nt az eg�szbe. Ahogyan viszonozza a pillant�st, r� kell j�nnie, hogy nem a hely v�ltozott, hanem saj�t maga.  Az illat most nem a keser� �z� gy�gyszerekre, a halotti h�v�s nem a fagyoskod�sra eml�kezteti, �s most arra sincs sz�ks�ge, hogy maga el� meredve szemezzen az �res fallal, elveszve valahol a szakad�k legalj�n, teljesen egyed�l. Ez a hely r�gen m�g sz�k�s volt az eltemetett �rzelmekt�l, most viszont t�gas, mintha valami sz�tfesz�ten� a t�tong� �rt.  Ajkai finoman elny�lnak, t�deje hirtelen dermed meg, mikor bedobban� pulzusa megakasztja l�legzet�t. Karjai megfesz�lnek mellkas�n a szavakra – hirtelen mintha t�k�letesen �tl�ttak volna kusza gondolatain. Egy k�vetel� hang azt suttogja, azonnal kapja el a fej�t, ne hagyja, hogy �gy kikezdjenek elrejtett titkain. Hagyja, hogy a m�lyen �letre kelt sziszeg�s �th�l�zza v�n�it, szinte m�rget csepegtetve v�r�be, ez azonban mind�ssze csak egy g�nyos k�zj�t�k – szemeit nem vonja el, hossz� m�sodpercekig, �szint�n fenntartja a kontaktust.  Nem l�tja �rtelm�t, hogy m�g ink�bb beletemetkezve a feketes�gbe hazudjon, ak�r egyetlen pillant�ssal is. Hagyja �rzelmeit arc�ra k�lt�zni, mely ett�l t�voliv� �s elhagyatott� v�lik. Val�ban sok minden megv�ltozott. A falak valamikor hangosak voltak a f�mes sz�vdobban�sokt�l, most viszont nem hallja az �l� mellkasb�l t�lzottan kicseng�, lenyugodott taktusokat. N�mas�gba borult a helyis�g, csak egy gyenge visszhangz�s sejlik fel, �sszefon�dva saj�t, �j h�s-v�r szerv�vel.  Ahogyan s�hajtva ell�ki mag�t a falt�l, gondterhelt �rzelmei �jabb l�ketet adnak forrong� v�r�nek. B�r mened�ket ny�jtott ez az apr� szoba, csak elhitette mag�val, hogy �lvezi ezt az eg�szet. Azt hitte, elrugaszkodhat a val�s�gt�l, pedig tal�n sosem �rezte k�zelebb mag�hoz az igazs�g nyomor�t. Sokszor f�lt, �s nem �rtette, mi t�rt�nik vele. Sz�ks�ge lett volna egy t�maszra, �s ezt csak jelk�pesen a zenedoboz�ban tal�lta meg. Itt sosem volt boldog.  Egyszer�en csak megtanult vonz�dni a mag�nyhoz �s a s�t�thez; ha nem ezt tette volna, el�bb-ut�bb val�sz�n�leg teljesen bele�r�l a vaks�gba �s a n�mas�gba. - Ismerve �ket,  az ellenkez�semmel maximum p�r percet nyerhetn�k magamnak. – v�laszol kiss� fanyark�s hangot meg�tve, mik�zben let�rdel a fekhely melletti, kopott fi�khoz. N�h�ny m�sodpercig csak t�tlen�l forgatja az �vegcs�ket �s a f�slikat, most nem n�z a f�rfi k�zeli arc�ra. Teljesen elr�ved, �ntudatlanul a tenyer�be sim�tva egy t�r�keny ampull�t; a m�rgezett d�h egyszerre bor�tja el agy�t, s t�ls�gosan nem is kell megszor�tania az ujjait, hogy az �veg h�rom darabra t�rj�n a kez�ben.  Felszisszen, a bel�has�t�, �g� f�jdalmat cs�p�s v�ltja fel, ahogyan a folyad�k megtelepszik a v�g�son. V�gigcsorog a vonalak ment�n, mik�zben a darabk�k csilingelve hullnak vissza a fi�k m�ly�re. �sszeszor�tott ajkakkal, ny�sz�r�gve r�zza meg kez�t, majd gyorsan egy f�sli�rt ny�l, hogy azt a sebre szor�tsa. - Pedig m�r el is felejtettem… milyen igaz�n �rezni a dobog�st.  – sziszegi elfojtott hangon, valahol m�g mindig a d�h t�pl�lta t�nussal. Tudja, az a baj, hogy nem �rezheti teljesnek az �r�met. Azt, amit aj�nd�kba kapott sz�ve adhat neki; az emberek tesznek r�la, �s �gy, hogy fel is eszm�lt minderre, m�r mag�ban �rzi az �nz� v�dat is. Seg�teni szeretne, de �nmag�val,  teljes odaad�ssal, �s nem �gy, hogy a test�re aggatott l�nccal r�ngatj�k.  Mikor megnyugszik, visszadobja az �ppen csak egy halv�ny v�rcs�kot felitatott anyagdarabot, majd �j ampull�t keres. N�h�ny csendes m�sodpercnyi vizsg�l�d�s ut�n felhajtja a megfelel� gy�gyszert, sz�j�ban �zlelgetve az �desk�s ut��zt.  V�llai megereszkednek, ahogyan v�gre �jra az Els�re pillant. V�r�ses szem�ld�kei megt�rten �velnek, felaj�nlva f�radtan csillog� szemeit a robotnak. - Nem akarok neked ezzel f�jdalmat okozni. – mondja csendesen, el is feledkezve a tenyer�be m�lyed�, zsibong� �rz�sr�l. - Hogy �jra �s �jra elveszik t�lem az emberek, amit t�led kapok.  G�rcs�sen szor�tja �ssze �kl�t, de ez az utols�, amit m�g tenni k�pes. Ahogyan szemei az aranyl�sba m�lyednek, hirtelen l�tja meg az elveszett �rtelmet – tal�n saj�t gondolatait -, mely felt�zeli lelk�t. Egyetlen megold�s l�tezik, �s j�l tudj�k, mi az.  Cs�b�tja az, hogy elsz�kj�n vele. Messze a h�bor�t�l. Tal�n t�nyleg nem k�ne belefolyniuk a csat�roz�sba, ha m�r a k�t v�ros emberei �gy kiter�tett�k a lapjaikat. Hirtelen �rzi meg mag�n a felel�ss�g s�ly�t; sz�ve minden dobban�ssal egyre m�lyebben �s m�lyebben t�pl�lja benne a gyerekes v�gyat a meg�zlelt felszabadults�g fel�. Tal�n m�g az �rul�s �z�t is elnyomn�.

2010.04.13. 19:28 Zev Owen

Les�ti m�lyensz�nt� pillant�s�t, csak az el�tt�k k�sz� k�t �rny�kot k�veti a tekintet�vel, mely egyre hosszabb form�kat �lt az el�tt�k kibontakoz� ajt� fel�let�n. Mintha egy �rok m�ly�re zuhant volna, �s onnan n�zne a k�lvil�g fel�, �gy hasogatja lelk�t a kab�t v�llaira nehezed� s�lya. Az sem tud k�nny�teni a lelk�n, hogy ezzel a l�nynak �r�met szerzett, teste szinte forr a tasz�t� gy�l�letben, ami sz�tfesz�ti. Megr�m�tik saj�t gondolatai; a k�pek, amik tudat�ba villannak, ahogyan �d�zul leszaggatja mag�r�l a kab�tot �s fut�snak ered. M�g mindig fesz�lyezi a menek�l�s cs�b�t� �rz�se, mely meg�ll�thatatlanul pereg izmainak m�ly�re, mint az eleven testekben a v�r. Tiszt�n �rzi, hogy m�r csak a vak szenved�ly tartja f�ken; egy olyan �rz�s, amit a v�z m�g mindig nem tud mag�ba fogadni. Olyas valami, ami minden tekintetben megszegi a programjaiba �rt utas�t�sok sor�t. Er�s �rzelmeket t�pl�l - �d�zabbakat a szeretetn�l, melyeket mellkas�ban, gondolatainak m�ly�n, kim�rt mozdulataiban hordoz, mint egy s�t�t titkot, ami mindenki sz�m�ra nyilv�nval�, de m�g suttogva sem merik a sz�jukra venni. Mert ilyesmi nem l�tezhet. Egy g�p nem lehet szerelmes. Fej�ben csengenek a parancsnok szavai; visszhangokat vet benne az �rdes hang, mely akkor csak f�l�be suttogott szavakb�l �llt, most viszont �v�ltve has�tja �t a v�zat. Eluralkodik rajta a heves bizony�t�si v�gy, a szil�rd hat�rozotts�g, hogy megmutassa, t�vedtek. M�g elkapja a rejtett mozdulatot, mikor Khiara a saj�t csukl�j�n �ktelenked�, behegedt sebekhez �r; csak ekkor vil�gosodik meg sz�m�ra egy m�sik, v�gtelen�l �get� t�ny: hogy az emberek m�g mindig maguknak k�vetelik elvesztett fegyver�ket, olyan form�ban, amilyenben elragadta t�l�k. Nekik nem egy ember kell, nem a l�ny lelkesed�s�re �s kitart�s�ra van sz�ks�g�k, hanem az erej�re �s a kincset �r� tud�sra, amit Norlanar�l mag�ban hordoz. K�sk�nt has�t bel� a felismer�s, mikor elk�pzeli, ahogy a h�s-v�r, elevenen l�ktet� sz�v hely�re egy olajt�l mocskos vasdarab f�r�dik. Eg�sz test�n v�gigfut a hideg; nem tudja, hogy a gondolat okozza-e vagy a szob�ban kering� hideg leveg�, nem is tulajdon�t neki t�l nagy figyelmet. K�ptelen Khiara szavaira koncentr�lni, gondolatai egyre zavarosabb� v�lnak, mintha bels� �bers�ge egyre m�lyebbre �sn� mag�t a vak tudatlans�gba. Valahogy otthon �rzi mag�t ebben a csendes, h�v�s helyis�gben, melyben ilyen �that�an meg�llt a gyenge gy�gyszerillat. �sszeszedett higgadts�ggal t�lti el ez a s�t�ts�g hat�r�n t�ncol� sz�rkes�g, mely beleissza mag�t mindkettej�k alakj�ba. Nem �ll meg a l�ny mellett, teste tov�bb halad, kutat� pillant�sait k�vetve, hogy mindent fel tudjon t�rk�pezni, ami a szob�t k�pezi. Tork�ra forrnak az �rtelmes szavak, mikor ujjai �h�tattal v�gigsim�tanak a hever�n, tekintete pedig hal�lkomolys�got t�kr�zve k�veti ezt a mozdulatot. Most eg�sz lelke, pattan�sig fesz�l� mellkasa csak egyetlen k�rd�st s�hajt a dermedt csendbe: milyen lehet �lmodni? Milyen �rz�s az �ntudatlans�gig mer�lni minden egyes �jjel. Minden porcik�ja �v�lt, ki�hezve v�gyakozik az �rz�s ut�n, mely megadhatna neki legal�bb egyetlen perc b�k�t; azt sem b�nn�, ha sz�m�ra az �jszaka csup�n n�h�ny pillanatb�l �llna, ha egyszer �jra k�pes lenne �lomba mer�lni. �t akarja �lni azt a nyugalmat, mikor csak a sz�ve dobog, a fej�ben l�v� k�osz pedig a k�pzelt val�s�g s�kj�n megsz�nik l�tezni. N�m�n hunyja le a szemeit; sz�ks�gtelennek tartja, hogy tov�bbra is nyitva tartsa �ket, mivel szemh�jai is olyan �that� s�t�tet k�peznek, mint a feket�n dereng� falak. Csak a csendben megnyikordul� hang �breszti r�, hogy h�t�t teljes eg�sz�ben elfektette az �gy matrac�n - csup�n behajl�tott l�bai maradtak a f�ld�n. Teljesen sz�tt�rja a karjait, �rzi benn�k a dr�tok fesz�l�s�t, mely most j�les� �rz�ssel t�lti el. Elk�pzelni sem tudja, milyen r�gen nem fek�dt m�r, h�ny �ve volt m�r az, hogy nem kellett saj�t, g�pi s�ly�t mag�n tartania. - Ez csod�latos. T�bb, mint amit rem�ltem.. – l�legzi visszafojtott lelkesed�ssel, sz�v�nek ritmusa eg�sz test�t bezengeti minden egyes �leter�s taktusn�l. Most nem k�pes zavart �rezni amiatt, hogy ennyire elengedte mag�t. Szemre a helyzet eg�szen olyannak t�nik, mintha � t�rt volna haza �s a l�ny lenne a vend�g, ahogyan m�g mindig a fal mellett szobrozik, mintha nem tudn� hol is van a helye igaz�n. L�legzete elakad a benne magfogalmaz�d� k�rd�sre, most, hogy v�gre megtal�lta a hangj�t. Szemei csak r�snyire ny�lnak fel, arca m�g mindig nyugalmat t�kr�z, mikor ajkai g�piesen elny�lnak egym�st�l. A plafont b�v�li, �riszei ide-oda cik�znak, mint aki a megfelel� hangs�lyt keresi. Nem akarja, hogy kicsengjen szavaib�l a v�dl� hanghordoz�s, most nem lenne k�pes megbolygatni a leveg�ben meg�llt b�k�t. - Hagyod majd..? Tudod... hogy kivegy�k bel�led a sz�vet. – halkan, er�ltetetten nyel; tork�t v�gtelen�l sz�raznak �rzi, ahogy a fagyott leveg� �jra v�gigs�p�r merev nyel�cs�v�n. Borosty�n �riszei oldalra siklanak, maga mell�, f�ny�k er�sebbre v�ltozik, hogy szeme sark�b�l jobban ki tudja venni Khiara mozdulatlan alakj�t. Csak most - hogy �jra r�vet�lt tekintet�nek sz�rt, aranysz�n� f�nye – j�n r�, hogy nem is �ll olyan messze az �lomszer� boldogs�gt�l. Csup�n n�h�ny m�ter v�lasztja el att�l, hogy �jra teljess� v�ljon. Hogy t�bb� ne hi�nyozzon neki semmi.

2010.04.12. 22:48 Khiara Laken

V�gigfut h�t�n a hideg, mikor m�g elkapja a m�ly zeng�s� nevet�st, mely k�nnyed�n t�lti ki a k�t fal k�zti �rt. Itt, az alagutak m�ly�n a legapr�bb mosoly is sokszor neh�zsz�v�, vezekl� jelleg� az arcokon; ez a v�ratlan reakci� most mintha �letet vitt volna a siv�r falakba, s m�g a lelk�be is l�giess�get tudott csalni. A b�zis k�rh�zi r�szlege sebes�ltek ny�gd�csel�s�t�l hangos, az elk�l�n�tett termek gyerekekt�l, a folyos�k szigor� morajokt�l �s tervezget�sekt�l visszhangoznak, �gy itt ez a furcsas�g m�g idegen, majd felszabad�t� a sz�m�ra.  Nem b�nta meg, hogy kimondta, amit gondolt, m�g ha akadozva is. Ha volt is kinek r�gen, visszahozhatatlanul elk�sett vele, �s m�r soha t�bbet nem mondhatta el mit �rez. Nem eml�kszik tiszt�n, de a vesztes�g �ze az�ta is �l, bel�iv�dva f�rja l�ny�t a b�ntudat, a hasogat� lelkiismeret furdal�s. Most az is mindenn�l t�bbet jelent neki, hogy �rz�kelheti a h�l�t, amely fesztelens�get farag a v�res komolys�gb�l.  Hajszolt �l�nks�g k�lt�zik tekintet�re, mikor hozz�sz�lnak. Ajkai elny�lnak, azonban l�legzete is megakad, ahogyan egy mozdulattal eltulajdon�tj�k t�le a meilisi kab�tot. Nem sz�m�tott erre; hossz� pillanatokig szinte m�g �rzi a kezeiben tartott, fullaszt�an vastag egyenruh�t, csak k�s�bb k�pes felocs�dni. Tekintete azonnal a f�rfire siklik, de nem torpan meg, mert tov�bbra is elsz�ntan l�pdelnek mellette. Sz�vdobogva futtatja v�gig elkerekedett szemeit zenedoboz�n, fogs�gban tartja pillant�s�t im�dott �rt�ke, m�gnem el nem t�nik a k�penyszer� kab�t egyik zseb�ben.  S�hajtva, felkavarodott �rzelmekkel n�z �jra maga el�, de l�tni m�r nem l�tja a messzes�gben kibontakoz� ajt�t. A behegedt sebet szorongatja csukl�j�n, ahol karp�ntja m�lyesztette karmait b�r�be, mintha lebilincseln�, hogy m�r nincs, mi megsz�laltassa ingadoz�s�t. Megpr�b�lja elvonni a figyelm�t, gondolatai azonban makacsul kitartanak ann�l, hogy felt�tel n�lk�l megtettek neki valamit – �gy d�nt, hagyja �jra elhatalmasodni maga felett lelk�t addig, m�g megteheti.  Nem akarja most, hogy a rengeteg meddig  befoly�solja. Ki akarja z�rni a penge�l�, puszt�t�sra hajlamos logik�kat, az Els�re azonban minden pillanatban k�szen �ll. - Amit csak akarsz, nagyfi�. – l�legzi ugyanolyan cinikuss�ggal. K�nny� mellkassal, de tork�ban dobog� sz�vvel �rinti meg a falba m�ly�tett bej�rat kilincs�t, majd hirtelen, er�teljesen nyomja be tests�ly�val. Szereti, hogy l�b�val is kiss� r� kell seg�tsen, k�l�nben a f�majt� makacsul ellen�llna.  Az �rintetlen h�v�ss�g intenz�ven csapja meg, a nyikorg�s ellen�llhatatlanul m�lyed v�n�i k�z�. M�lyet sz�v a kiss� gy�gyszerillat� leveg�b�l, mely a robot szob�j�ra eml�kezteti. Ez a rejtekhely azonban semmi m�sban nem hasonl�t hozz�; m�g a fenti helyis�gben minden az �l�re van rendezve, tiszta neonokkal van kik�vezve, t�gas, de m�gis szinte �res, ezen a kis helyen csak �ssze lehet zs�folni a holmikat. Nincs sok bel�l�k – az �rva fi�k, tele ampull�kkal �s a gyenge szagot ont� gy�gyszereivel, a f�ldre fektetett hever�, n�h�ny f�mt�rgy a legs�t�tebb sarokban -, egy�tt m�gis t�m�tts�get sugallnak. Egyetlen egy neon sem ont f�nyt. Az ajt� reped�sein �t jut be valamicske vil�g�t�s, titokban ellopva azt a kinti folyos�t�l. Ez el�g, hogy k�rvonalakat adjon a falaknak, �s ne teljes koroms�t�ts�g uralkodjon.  Betolja maga ut�n az ajt�t, majd kiss� �ssz�bb h�zza mag�n saj�t kab�tj�t. Szob�ja a t�bbi helyis�ghez k�pest makul�tlanabb �s csendesebb, de sokkal hidegebb. Elm�l�z� tekintete a robotra t�ved; �r�mmel nem hoz be ide senkit, legsz�vesebben egyed�l van, most azonban csak lemerevedik, ha a fenti, m�s vil�gra gondol. Ez nem a k�nyelmes norlanai berendez�s – neki ugyan ez a mag�nyos cella keser�des biztons�got ny�jtott, a megfoghatatlan, gyerekes szomor�s�ggal kiv�sett reped�sekkel egy�tt, de nem tudja, ez milyen m�rt�kben zavarja a f�rfit. - Tudom, hogy nem valami nagy sz�m… - mondja f�lhangos rekedts�ggel, �sszefonva karjait mellkas�n. Sz�ve hevesen tiltakozva dobban be, az �rul�s d�h�dten sz�guld v�gig erein, mire feleszm�lve, halv�ny mosolyra h�zza a sz�j�t. - De megosztom veled. Nekem ez t�bbet jelent minden �gi f�ny�z�sn�l.  A hever� fel� akarna mozdulni, v�lla m�gis nekibillen a falnak. Hagyja, hogy mozdulatlan alakj�t tov�bb borzongassa a leveg�, mintha most el�sz�r j�rna itt.

2010.04.12. 19:26 Zev Owen

Mereven b�mul vissza a l�ny arc�ra, mikor felt�nik neki, hogy hosszan m�regeti az �j szerzem�nyekben, amiket mag�ra kapkodott. Egy ideig �tt�rhetetlennek t�nik a v�d�fal, amit maga el� emelt, hogy elrejtse az �rzelmeit, azonban nem k�pes sok�ig �gy Khiara szemeibe n�zni, hogy ne �lj�n ki arc�ra a gyerekes �rtetlens�g. Mikor von�sai ellazulnak, sz�ja akaratlanul is cinikus f�lmosolyra h�z�dik, majd egyik tenyer�t a sz�k�s farmerzsebbe m�lyeszti. Azt latolgatja mag�ban, hov� tegye a levetett nadr�gba rejtett zenedobozt, amit a l�ny egyszer sem volt hajland� visszavenni t�le. Jobb karja - melyen m�g mindig a por fedte ruh�k l�gnak - egyszerre s�lyosabbnak t�nik, mikor �jra mag�n �rzi az eml�kek felel�ss�g�t; olyan eml�kek�t, melyek m�g csak nem is a saj�tjai. Ett�l csak m�g elviselhetetlenebb lenne ha b�rmilyen k�rt tenne benn�k �s hagyn� �ket elveszni. �gy �rzi, az � puszt�t� kezei k�z� felel�tlens�g egy ilyen t�r�keny, �rt�kes t�rgyat adni. Csak a f�lrobot j�l ismert, l�gy hangja szak�tja ki gondolatai k�z�l, amik az elm�lt percekben egyre �d�zabbul rohamozt�k meg – �rzi, hogy ett�l nehezebben tud a k�lvil�gra koncentr�lni. A h�l�lkod�, visszafogott szavakra azonban v�ratlanul t�r fel bel�le a nevet�s, mely olyan er�vel s�p�r v�gig a v�zon, hogy �nmaga is meglep�dik rajta, milyen �szt�n�sen �s k�nnyed�n j�tt - m�g csak gondolkodnia sem kellett rajta. Nem esett nehez�re, mint �ltal�ban a legt�bb, emberi reakci�, amit sz� szerint ki kellett k�nyszer�tenie mag�b�l. Mintha lenne valami felszabad�t� a leveg�ben, vagy ebben a sz�k�s t�rben, ami annyira k�zel hozza �ket egym�shoz. - Neh�z volt.. – suttogja elr�vedve maga el�, de m�g ebb�l a gyenge hanghordoz�sb�l is kihallani a k�nnyed ir�ni�t. Egy pillanatig kiv�r; m�g azut�n sem mozdul, hogy a l�ny elindul, csak hitetlen�l cs�v�lja a fej�t, k�zben a szemk�zti falat b�v�lve. Ajkain az�ta is ott bujk�l egy meglepett mosoly, mely �szint�n �rulkodik arr�l: m�g mindig k�ptelen r�, hogy meg�rtse ezt a t�l�rad� h�l�t, amit most Khiara ir�ny�t fel�. �gy �rzi, egy�ltal�n nem �rdemli meg a k�sz�netet, azt azonban nem tudja tagadni, hogy most ez k�t mondat is el�g volt ahhoz, hogy k�nnyebbnek �rezze mag�t. - Akkor ez�rt is jutalmat �rdemlek? – k�rdez r� kih�v� g�nnyal, amint felz�rk�zik a l�ny mell�, �s hagyja, hogy egyik sz�nfekete szem�ld�ke k�rd�n megemelkedjen. Felizz� pillant�sa a f�lrobot arc�r�l a karjaira siklik, melyben m�g mindig a katonai kab�tot szorongatja, mint aki g�rcs�sen ragaszkodik a ruhadarab k�zels�g�hez. Egy m�sodpercre ellen�rz�sek gy�lnek a szemeibe, tekintete hirtelen v�lik kifejez�stelenn�, mintha a sz�v�ben rejt�z� �r sz�tte volna bele mag�t az arc�ra ki�l� merev von�sokba. Az a mag�nyos, lehetetlen �rz�s, amely m�g mindig az Els� nev�t suttogja v�ge�rhetetlen monotons�ggal. F�lre kell pillantania, a mellett�k elvonul�, omladoz� falakra, hogy letiszt�zza a gondolatait. M�g saj�t mag�t is meglepi ez a heves, vad ellenkez�s, mely most mellkas�ban n�vekszik. Val�ban egy kab�t zaklatta volna fel ennyire? Nem hisz benne. Ak�rmilyen szimbolikus, ez csak egy ruhadarab, �s a zsebei el�g m�lyek ahhoz, hogy az apr� fal�d�t t�rolni tudj�k. Vesz egy er�ltetett, m�ly l�legzetet, majd tart�zkod�an ny�l a f�stsz�n� anyag�rt, hogy egyetlen gyors mozdulattal mag�ra kapja, miel�tt teste m�g ellenkezni pr�b�lna. Nem sz�l egy sz�t sem; szemei �jra t�voliv� v�lnak, mint mindig, mikor �nmag�val k�zd. Most azonban nem �rdekli m�s, csak, hogy � is k�pes legyen v�gre valamivel megh�l�lni a l�nynak, hogy visszahozta – hogy emberiv� tette. Mi�ta vele van, hossz� �vtizedek �ta el�sz�r elevenebb�l �rezhet mindent, amir�l eddig csak eml�kei �s k�sza rem�nyei voltak. M�g most is megborzongatja a tudat, hogy csup�n a fej�ben megragadt k�pek �ltett�k, ennyi id�n �t, elnyomva egy hideg f�mtestben. Saj�t, t�volinak t�n� gondolatait �zlelgeti, mikor kiemeli �s k�zbe veszi a zenedobozt, mely a f�lhom�lyban csak egy s�t�tl� t�glalapnak t�nik. P�r n�ma pillanatig megb�v�lten ujjai k�zt forgatja, majd a meilisi egyenruha m�ly�re s�llyeszti, mint aki ezzel akarja v�delme al� vonni a sokat meg�lt �rt�ket.

2010.04.11. 21:28 Khiara Laken

Fej�t lassan emeli fel, kiz�kkenve gondolataib�l, amint meghallja a fent felcsend�l�, zavartalan t�nust. Mik�zben f�mesen megreccsen� v�gtagokkal felt�p�szkodik, m�g mindig szor�tva mag�hoz a durva anyagot, �gy m�ri fel a f�rfi alakj�t, mintha most l�tn� el�sz�r.  Furcs�llja rajta a meilisi g�nc�ket, ez azonban csak egy pillanatig tagl�zta �t le. Form�jukban szinte ugyanazok, mint a r�gi ruh�i – ezek legal�bb nem szakadtak, de ez az egyetlen, amit pozit�vnak k�pes betudni. �sszer�ncolt homlokkal n�zi a v�zat, �s r� kell j�nnie; ha tudna, sem akarna m�st megv�ltoztatni rajta.  �nz� m�don ink�bb megtartan� mag�nak �gy, ahogy most l�tezik. Nem akarja, hogy v�gleg a h�bor� martal�k�v� v�lva, ugyan�gy k�nyszeredett gyilkol�sba kezdjen a m�sik oldalon, m�g ha az agy�ban pulz�l� logika hidegebbn�l hidegebb t�nyekkel is bomb�zza l�ny�t efel�. Nem hallgat Meilis nyomaszt�s�ra, lek�zdve mag�ban a robotos t�vols�gtart�st araszol arr�bb a gy�ren kivil�g�tott fal ment�n.  Finoman megh�zza a v�ll�t, jelezve, hogy nem ellenkezik a szavak ellen. Nem k�pes most arra, hogy makacsul megemelt hanggal, vagy dinamikus mozdulatokkal utas�tson valakit. Ez az Els� egyetlen szerencs�je. - K�sz�n�m… - k�sz�r�li meg a tork�t sz�razon, ahogyan f�loldalasan felpillant. M�g mindig neh�z felfognia, hogy �letben maradva lejutottak a b�zis m�ly�re, �gy a gyenge h�la zubogva j�rja �t forr� v�r�t. Ezen gondolkodott, m�g a f�rfi letiszt�totta a sz�vet�t, hallgatva a f�ldalatti mened�k egy emberk�nt val� suttog�s�t. Itt minden a h�bor�ra eml�keztet, �gy es�lye sincs elb�jnia el�le; ez a hatalmas bunker az utols�, vil�got s�jt� hadj�rat eml�ke, tele forrad�sokkal �s a falakba v�sett, sokszor �rtelmet nyer�, k�s�rteties �s mellbev�g� �zenetekkel az ut�kor sz�m�ra.  Mire feleszm�l, m�r elmerengve morzsolgatja a m�g idegen �rz�st adhat� ing ujj�t, mintha el akarna sim�tani egy l�thatatlan gy�r�d�st. Ez el tudja vonni a figyelm�t, s m�g ha az Els�r�l �nk�ntelen�l is Norlana jut az esz�be, az �rz�sek �l�nkebben �lnek benne, mint holmi tudat a l�tv�nyra. A keser�des, szomor�s�ggal �s vesztes�gekkel elvegy�lt v�gy �jra a hatalm�ba ker�ti, �s f�keznie kell mag�t, hogy ne fullassza meg �jra a robotot a g�rcs�s ragaszkod�ssal. Nem akar most a j�v�re gondolni, eltasz�tja a gy�tr� bizonytalans�got, mely ugyan�gy a F�ldi v�ros sz�v�be iv�dott, a pusztul�s magj�val egy�tt. - Hogy felvetted �ket. – teszi hozz� n�h�ny m�sodperc eltelt�vel, a ruh�kra c�lozva. Arc�n er�tlen l�gys�g j�tszik, ahogyan letekint, mint aki mindj�rt �sszeesik. Val�j�ban csak �tadta mag�t az �rz�seknek, szinte hagyva, hogy hull�mozva ringass�k �t.  Szaggatottan s�hajt fel, mik�zben elfordul, hogy egy �sszef�rcelt f�lemberhez k�pest k�nnyed l�ptekkel a rejtekhelynek nevezett alv�helye fel� induljon. A folyos� v�g�n lev�, elcsendes�lt r�szleg szinte m�r innen h�vja �t, mint egy r�gi ismer�s.

2010.04.11. 19:12 Zev Owen

Sz�ve kihagy egy elszabadult taktust, mikor az ajt� kiv�g�dik a hely�r�l, ezen k�v�l azonban semmilyen mozdulat vagy arckifejez�s nem �rulkodik a meglepetts�g�r�l, amely egy pillanatra �ts�p�rt rajta. � h�ttal �ll a bej�ratnak, csak szemeit nyitja ki teljesen, de nem enged a heves szor�t�sb�l, amit most az el�tte �ll�ra m�r, mintha csak mag�nak k�veteln� a l�ny k�zels�g�t. Nem sz�l egy sz�t sem, mikor Khiara kivezeti a szob�b�l; �sszefolynak sz�m�ra a gyorsan sz�guld� pillanatok, mintha egy val�tlan �lomban j�rna, mintha ez az eg�sz nem is vele, hanem valaki eg�szen m�ssal t�rt�nne. Annyi mindenben k�l�nb�zik ez a t�lzs�folt l�tk�p a norlanai fegyelemt�l, tisztas�gt�l �s rendezetts�gt�l. Itt minden gyanakv� ember arc�n meg�lt a f�radts�g �s a munka mocska. Ezek a szemek kem�nyek, nem riadnak vissza az �szinte val�s�g befogad�s�t�l. �gy �rzi � itt az egyetlen, aki menek�lni pr�b�l egy k�pzelt �lomvil�g fel�, ahol nincs m�s, csak �k ketten. N�mileg mag�hoz t�r, mikor Khiara a s�t�t folyos�ra h�zza, hogy ut�na egy f�lledt, dohos f�rd�helyis�gbe invit�lja, mely olyan hat�st kelt, mint egy mosd�nak berendezett pince. El�sz�r nem tud elkalandozott gondolatai k�z� f�rk�zni a t�ny, hogy most f�rdenie k�ne. Csak akkor eszm�l r�, mikor a szavak visszhangokat vetve felcsend�lnek k�r�l�tte. T�voli tekintete a f�lrobotra mered, von�sai azonban nem k�z�lnek le �rzelmeket, mikor �tveszi t�le a viseltes, de tiszta ruh�kat, melyeknek h�v�se idegen �rz�st hagy mindk�t tenyer�n. Nem mozdul meg addig, am�g a l�ny meg nem szak�tja a szemkontaktust �s be nem h�zza maga m�g�tt a v�szesen megcsikordul� f�majt�t. Az �les hangt�l, amit a mozdulat maga m�g�tt hagy, er�teljesen zeng be a sz�k�s helyis�g. Sz�ra akarta volna nyitni a sz�j�t, el akarta volna mondani, hogy erre az eg�szre semmi sz�ks�g, � csak min�l t�volabb akar ker�lni a meilisi csapatokt�l, azonban sem ereje sem ideje nem volt r�, hogy ezt eltaglalja. Er�tlen�l bel�legzi az �llot leveg�t; �rzi, hogy sz�ve vadul pump�lja fekete v�r�t, amint r�eszm�l, hogy sietnie kell – lehet, hogy m�sok is errefel� tartanak, �s nem sz�vesen tal�lkozna �ssze egyik�kkel sem. Egy mozdulattal dobja le a mosd�kagyl� sz�l�re az �jonnan kapott holmikat. Por fedte ingje, mely valaha feh�r volt hangtalanul cs�szik le v�llair�l, hogy azt�n hanyagul a f�ldre essen. Kelletlen�l szabadul meg a t�bbi dologt�l is, mely k�ts�g k�v�l m�g Norlanahoz k�ti. Tal�n m�g mindig anyagukban hordozz�k a labor vegyszer illat�t, mely mindeddig a saj�tja volt; amit most is ott �rez az orr�ban, ott �zlel az ajkai k�z�tt. Vajon mikor fog mindez elveszni? Most? Vagy k�s�bb? Mikort�l v�lik teljesen �rul�v�? Egy m�ly s�haj mozgatja meg �jra f�mt�dej�t, mik�zben a felf�ggesztett zuhanyr�zs�kat m�regeti, mintha idegen t�rgyak lenn�nek. Fogalma sincs r�la, hogyan csin�lja. Norlanaban sokkal egyszer�bb volt a v�z tiszt�n tart�sa. Nem z�d�thatja mag�ra a vizet, mintha egyszer� ember lenne, az teljesen kik�sz�ten� bel�lr�l. Tehetetlen�l tintafekete haj�ba t�r, v�g�l �gy d�nt, hogy egy �tnedves�tett t�r�lk�z�t �s szappant fog haszn�lni, hogy megk�m�lje mag�t az er�s v�znyom�st�l, amit a cs�vek pump�lnak magukb�l. Merevnek �rzi a b�r�t, mikor bevizezi �s letiszt�tja a fel�let�t; term�szetellenesnek. A mosd�kagyl�k feletti repedt, poros t�k�rben szeml�li mag�t, k�ptelen k�zvetlen�l a s�r�l�snyomokra figyelni, melyek sz�rk�s, tompa sz�nnel f�nylenek a f�ls�t�tben. Most nem akar tudom�st venni a k�lvil�gr�l. Elnyomja mag�ban az eddig m�g oly er�sen vibr�l� �rz�seket, hogy ne maradjon bel�le m�s, csak egy meg�resedett, elhaszn�l�dott b�b. V�gig a t�k�rbe b�mul; saj�t mag�val n�z farkasszemet, arra v�rva, hogy az az idegen, akit maga el�tt l�t, v�gre feladja. Ebben a pillanatban is az Els�re gondol, akit folyamatosan ott �rez mag�ban; az elm�j�ben, a v�n�j�ban, koroms�t�t v�r�ben, minden egyes elk�nzott l�legzetv�tel�ben. Mikor elk�sz�l, nem ford�t gondot arra, hogy v�gign�zze a ruh�k form�j�t vagy m�ret�t, �szt�n�sen kapkodja mag�ra �ket – csak a sz�nek maradnak meg a fej�ben. Sz�rk�sz�ld, betonk�k... - terepsz�nek, melyek t�k�letesen beleolvadnak az itteni vil�gba. Mikor erre r�j�n akaratlanul is v�g egy kamaszos grimaszt, arca azonban �jra �tl�thatatlann� v�lik, mikor kil�p a f�rd�szob�b�l, kez�ben a levetett, elhaszn�l�dott ruh�kkal. - F�l�sleges �rtem agg�dnod. Tudok mozogni, a t�lt�nyek nem h�tr�ltatnak semmiben. – k�zli higgadtan, sz�les h�t�t a falnak t�masztva, alig egy m�terre a f�ld�n �l� l�nyt�l.

2010.04.11. 17:35 Khiara Laken

F�lei s�polnak a r�juk t�r� n�mas�gban, melyben csak a dobog�sok �s a halk l�legzetek t�rnek utat maguknak. Bezengeti mellkas�t a robotban nyugv� f�lsz�v, �gy olyan, mintha egyszerre k�t zakatol�st is mag�ban tudhat. B�r�t perzselik a hideg �rint�sek, vesz�lyes �rz�sekkel tel�t�dik el a v�z biztons�got ny�jt� alakj�hoz simulva, mely m�r teljesen az � teste f�l� magasodik. Hallja tomp�n a szavakat, azonban t�k�letesen elb�dult �s csak elny�jtott, �lomba hajszolt l�legzeteket k�pes ontani v�laszk�nt. V�szesen kiszolg�ltatott� v�lt; minden apr� �rint�s k�pes a cs�b�t�sba vinni, �s �rz�kenys�get �ltetni bel�.  T�k�letesen el tudott feledkezni mindenr�l, izmai f�radtan ernyednek el. Szinte m�r-m�r v�gleg �lomba mer�lt, arra eszm�lve utols� gondolat�val, hogy � sem pr�b�lkozna n�lk�le – mikor az ajt� vel�tr�z� csattan�ssal kiv�g�dik, lelassult sz�vver�se megindul, el�gedetlen�l felh�mm�gve a hirtelen j�tt, k�ssz�r�sszer� �rz�st�l.  Szemei felpattannak, minden �z�ben �sszerezzen, ahogyan a hang f�jdalmasan f�rja mag�t v�n�i k�z�. Nem tud r�j�nni a hirtelen j�tt zavarban, hogy mennyi id� telhetett el, m�g a robotot sem k�pes azonnal elengedni. Tekintete az ajt�ban �ll� katon�ra v�ndorol, aki megh�kkenten pr�b�l felocs�dni a l�tv�nyb�l.  Ajkai remegve ny�lnak el, ahogyan kim�rten elfordul �s egy pillanatra tudom�st sem pr�b�l venni a harcos ottl�t�r�l. A kiny�lt f�majt�n �t imm�r hangosabban sz�knek be a fel�ledt b�zis morajai, mely �r�k n�lk�l is jelzik a reggelt. Bet�ltik a vallat�termet, von�sait �jra t�voliv� v�ltoztatj�k; az �r�kk� tart� zsibong�s most m�g ink�bb f�rasztja, s annak ellen�re, hogy imm�r �berebbnek t�nik, teste tov�bb mer�l az �lmoss�g s�lya alatt.  Mikor �jra odapillant, a katona m�r nincs ott, csak n�h�ny ember alakj�t l�tni, ahogyan kopog� �rny�k m�dj�ra suhannak v�gig a folyos�n. Szinte bocs�natk�r�en tekint fel, mik�zben s�hajtva megfogja a robot kez�t, hogy kil�pve, gyorsan v�gigszlalomozhassanak az �tveszt�k k�z�tt. �tk�zben n�h�ny ruhadarabot emel ki egy kupacb�l, feszesen a mellkas�hoz szor�tva �ket, mintha az lenne az egyetlen holmija, �s att�l f�lne, hogy kir�ntj�k a kezei k�z�l.  Felemelt fejjel t�ri a vizsg�l�d�, a f�lhom�lyban felcsillan� szemeket, melyek �lesebb� v�lnak a hatalmas centrumban kivil�g�tott term�ben. Akik m�g nem tudnak a norlanai robot ittl�t�r�l, borzong�ssal telt �rthetetlens�ggel merednek a kifog�stalan von�sokra �s a gyerekszer� �vekre. Nem tud benne k�telkedni, hogy sok elkeseredett anya vagy gyermek beh�dolna n�h�ny k�nyeztet� sz�nak, ha a t�k�letes �v� ajkak t�k�letes lejt�ssel aj�nlan�k fel nekik egy szebb otthont, t�bb �lelmet vagy tiszt�bb vizet.  Egy csendesebb folyos�ra �rve kiengedi a t�dej�ben rekedt, felforr�sodott leveg�t, mik�zben kiss� laz�t a g�rcs�ss� v�lt szor�t�son. Tudja, minden pillanatban azon vannak, hogy elszak�ts�k t�le, mert tov�bbra is bizalmatlanok – most azonban t�ls�gosan kimer�lt, hogy b�rmilyen t�mad�sra is felk�sz�lhessen. - Mosd le magad. – mondja elrekedt hangj�n, ahogyan bevezeti a f�rfit egy �jabb s�t�t terembe. Itt m�g kevesebb a f�ny, az is piszkosan vil�g�tja ki az elkopott cs�veket, melyek k�r�lh�l�znak minden sarkot. N�h�ny nyitott, repedt zuhanykabin sorakozik a helyis�g ment�n, ink�bb tasz�tva, mint cs�b�tva – a v�z j�ghideg, de legal�bb van.  Tudja, hogy egy robotnak nem l�tsz�ks�ge a f�rd�s, a halv�nybarna sz�vet azonban poros �s felrepedezett ott, ahol s�r�l�s �rte. Odany�jtja az Els�nek a ruh�kat, egyet kiv�ve; �r�l, hogy a s�t�t eltakarja azt, amit meggondolatlanul kapott a kezei k�z�, �s most nem mer neki odaadni. - Ha k�sz vagy, kiszedem bel�led a t�lt�nyeket, �s megpr�b�llak megjav�tani. – hangja �s l�ptei hangosan visszhangoznak, mintha egy idegen ism�teln� el a lejt�seket. M�g egyszer visszan�z, majd habozva becsukja maga ut�n az ajt�t lass�, elgy�t�rt mozdulatokkal.  H�t�t a falnak d�ntve �l le, lehunyva szem�t a r�t�r� k�nyelmess�gben. F�radt, de nem akar addig aludni, m�g rendbe nem hozza az ugyancsak kimer�lt v�zat. Az emberek nem teszik meg - az � test�t is az�rt l�ptett�k a gy�gyul�s �tj�ra, hogy majd az �j f�msz�v, amit bel� akarnak tuszkolni, ne harcolja �jra le.  De ezt nem akarja.  Von�sai elk�nzott fintorba szaladnak, ahogyan kir�zza a hideg. L�legzete �jra egyenletess� v�lik, mik�zben felh�zza t�rdeit, �s arc�t a kez�ben maradott, katonai kab�tba temeti.

2010.04.11. 15:44 Zev Owen

Most m�r eg�sz teste l�ngol. Megd�bbenti �s tork�ra forrasztja a szavakat ez az idegen �rz�s, mely csak akkor v�lik sz�vszaggat�an hidegg�, mikor a l�ny ujjai gerinc�re cs�sznak, hogy gyeng�d vonalakat �rjanak le felt�zel� sz�vet�n. Kir�zza a hideg �s letagl�zza az �lm�ny – ez a k�nz� k�zels�g, mely megzavarja test�t �s k�nyezteti a lelk�t. A f�mt�dej�ben megrekedt, m�ly s�haj er�tlen�l k�v�nkozik ki elny�lt ajkai k�z�l. Arc�t el�r�bb d�nti, hogy teljes eg�sz�ben a l�ny nyak�ba tudjon hajolni, hogy �rezhesse az illat�t, mely emberien j�rja k�r�l a puha b�r fel�let�t. Mellkas�ban verg�d� sz�ve egyre hevesebb l�zong�sba kezd, alig hallja t�le a gyeng�den elsuttogott szavakat, melyek meg�llnak a leveg�ben, hogy azt�n lelk�nek m�ly�re hatoljanak, mintha azok t�pl�ln�k megvadult taktusainak �r�lt ritmus�t. Tenyere, amely Khiara v�ll�n nyugszik, most h�tr�bb cs�szik a l�ny tark�j�ra; ujjai moh�n sz�ntanak a leoml� hajtincsek m�ly�re, olyan �vatoss�ggal, mintha leheletv�kony selymet tapintan�nak. J� ideig meg sem b�r mozdulni; megdermed a gyeng�d hangok ut�n maradt, �that� csendben, amit most teljesen kit�lt a mellkas�b�l felsejl� f�mes zaj �s egy �j sz�v gy�ng�d l�ktet�s�nek dallama. Szemeit most m�r lehunyva tartja, gondolatai teljesen �sszezavarodtak a lelk�ben felborult k�oszt�l. Legsz�vesebben mindenre v�laszt adna, de most m�g k�s�rletet sem tudna tenni arra, hogy �sszeszedje mag�ban �sszes, �rtelmes gondolat�t. Eg�sz lelk�ben megremeg – most csak erre az egyre k�pes koncentr�lni, mintha m�lyensz�nt� forr�s�g �ml�tt volna v�gig a v�zon, mely csak m�g hevesebben mozgatja megf�radt, er�teljes mellkas�t. - �rted... - leheli hirtelen h�vvel, a sz� v�ge azonban elcsuklik, mikor megpr�b�l visszafogni a t�lzott lend�letb�l, ami most felsz�nre k�v�nkozik bel�le. – Csak miattad pr�b�lom meg, nem magam�rt. N�lk�led nem menne... Ha Te nem lenn�l nem tudn�k �gy �lni. Hangosan nyel egyet, mik�zben teste mellett maradt merev g�pkarja mag�t�l mozdul el�re, ahogy eluralkodik rajta elb�dult emberi tudata. Ereiben l�ktet a diadal m�mora: hogy teljes eg�sz�ben � ir�ny�tja a v�zat. Vagy tal�n valami sokkal emberibb, �sibb �szt�n, amit�l most f�l�ben pump�l a megvadult z�g�s, mely k�nyszeresen pr�b�lja feldolgozni a v�ggyal �led� ezernyi �rzelmet. El�re ny�l� bal karja k�vetel�en fon�dik a l�ny dereka k�r�, hogy teljesen mag�hoz szor�thassa; fej�t el�re hajtja, �gy homloka �s �jfekete tincsei l�gyan sim�tanak v�gig a v�kony nyak vonal�n, m�g ajkai a kulcscsontra tapadnak, melyet f�lig takar�sban tart a jellegtelen sz�n� kab�t. - F�radt vagy... - �llap�tja meg halkan s�hajtva, ajkai a szavak k�zben r�vid utat tesznek meg a forr� b�r felsz�n�n, eg�szen Khiara nyak�ig. Szemeit csak r�snyire nyitja, jobb tenyere feljebb cs�szik a v�r�s tincsek k�z�tt, azonban ez a mozdulat az utols�, amit tesz m�g azel�tt, hogy �jra szoborszer� mozdulatlans�gba dermedne. Egyenletesen l�legzik, t�k�letes pontoss�ggal – ez az egyetlen hang, amit kiad mag�b�l; m�g szemei sem rebbennek az �jszakai s�t�tben. Egyre jobban bel� f�szkeli mag�t a zavarts�g, mert arra k�nyszer�ti mag�t, hogy fel�bredjen, hogy a fel� ny�l� �ress�g �jra a k�nnal telt k�osz fel� sodorja. Nem akar erre gondolni, teste azonban megadta mag�t a parancsoknak. Teljesen leblokkolt a mozdulatban, mintha eg�sz l�nye az�rt v�rakozna, hogy val�ban megsz�nj�n ez a pillanat �s mag�hoz t�rjen valahol egy vallat� szoba m�ly�n, vagy a m�t�asztal hideg f�mj�n. Ebben a pillanatban esz�be sem jut, hogy � m�r nem k�pes �lmodni.

2010.04.11. 14:23 Khiara Laken

Nem r�ndul bele a csap�d�sba, mely f�mes visszhangokat hagy maga ut�n. Meredten, rezd�letlen�l n�zi a hely�t keres� robotot, szemeivel minden mozdulat�t, f�l�vel minden szav�t mag��nak t�ve. M�g a l�legzet�t is elfojtja, hogy csak sz�v�nek vadul megindult d�r�mb�l�se zavarja a m�lyen cseng�, n�hol vad m�rg� �s undor�, n�hol eg�sz l�gy t�nusokat. A f�lhom�lyban olyan, mintha egy h�s-v�r ember keringene a helyis�gben, szinte k�borl� szellem m�dj�ra. Sosem tudott �gy r�tekinteni, mint egy egyszer� g�pezetre; nem felejti, hogy � az Els�, de nem k�pes arra, hogy ne �rezze a lelki erej�t. Akkor is a l�thatatlan vibr�l�s k�r�be ker�l, mikor k�zel l�pnek hozz�, �s v�gigfuttatj�k a halotti hideg ujjakat szabadon maradt arc�n �s nyak�n.  F�radtan pislog, hossz� m�sodpercek ut�n sem k�pes arra, hogy megmozduljon. Mellkas�ban kavarog az elfojtott indulat, a megdermedt zaklatotts�g, amely a szavak ut�n t�rt r�. Most, hogy a robot az emberek ut�ni irigys�gr�l besz�lt, m�r � sem tudja kiz�rni mag�b�l; gondolatait a mar� �rzelem teszi ki, s �jra �t tudja �lni, mennyire hevesen irigyelte a tiszta, norm�lis testeket. T�le sosem akarta ezt hallani.  Titokban undorodott minden�kt�l, az �l� sz�vekt�l, mert m�r-m�r annyira v�gyakozott ir�ntuk – azonban most, hogy megkapta, sem tudja teljes l�lekkel a mag��nak tudni a h�s-v�r dobog�st. Nem �rzi otthon mag�t alakj�ban, m�g ha a fele saj�tj�nak mondhat� is.  El kell ford�tania arc�t, mert az �szinte sajn�lkoz�st�l g�rcsbe r�ndult a gyomra. Annyira emberi, m�g a s�t�tbe borult arc is az alig f�nyl� szemekkel, hogy minden�n v�gigfut rajta a borzongat� hideg. Ajkait �ssze kell szor�tsa, mikor r�j�n a gyeng�tett f�kusz mi�rtj�n, �s �jra f�l�ben kezdenek visszacsengeni az elmerengett mondatok. Mikor visszafordul, m�g mindig nem b�r teljes t�d�vel l�legezni, mintha teljesen a hat�suk al� vont�k volna.  Kez�t lassan mozd�tja el�re, mintha nem lenne biztos az �vatos mozdulatban. Ujjait a fekete tincsek k�z� m�lyesztve h�zza nyak�hoz �s nedves haj�hoz a robot fej�t, m�sik karj�val �tny�lva a v�z� alatt, hogy el�rje a massz�v, sebekkel tark�tott h�tat. Nyugtat�an sim�tgatja a gerinc vonal�t, mag�ra nehez�ti a tests�ly egy r�sz�t, hogy k�nny�teni tudjon a f�jdalmakon, ami �t nyomja bel�l. - Nyugodj meg. – suttogja elhal�an, egyszerre s�hajtva �s m�lyen lehunyva szemeit. �gy szor�tja mag�hoz a test�t, mintha �t akarn� adni a h�t amely saj�tj�ban kering, hogy � is val�di izmokat �rezhessen b�re alatt. – Nem akarom, hogy �lettelennek  �rezd magad a test miatt, amit r�gen elvesztett�l. Sokkal emberebb� tesz, hogy v�gyakozni tudsz, mint azokat az embereket, akik nem k�pesek ezt becs�lni. M�g mindig �lsz.    Arc�t kiss� megd�nti, hogy m�g halkabb, szinte t�tog�ss� m�ly�lt hangj�t is t�k�letesen hallhass�k. A kusza gondolatok k�z� akarja sz�ni szavait, hogy a f�rfi ne felejtse el �ket. Azt m�r nem akarja felfogni, hogy lehet, r� is ugyan�gy irigy – nem k�pes mag�ban tudni a b�ntudatot, amely ezzel j�r. - Nem engedem, hogy elragadjon a program. Annyiszor hozlak vissza, ah�nyszor megteszi. Csak tarts m�g ki egy kicsit.  Magad�rt.  Mellkasa k�ts�gbeesetten fesz�l neki a m�siknak, mintha megvadult sz�ve akarna kit�rni. Nem akarja, hogy kihallj�k a t�nus�ban cseng�, vad zaklatotts�got. M�g mindig csak csit�tani pr�b�l az els�t�t�lt szoba m�ly�n, az �lmoss�g azonban olyannyira elnyomja, hogy simogat� keze n�ha meg�ll, �s csak k�s�bb lesz k�pes �jra folytatni. - B�rcsak neked tudtam volna adni a sz�vemet, mikor sz�ks�ged volt r�. – l�legzi szinte �ntudatlanul. - Ami�ta meghalt a csal�dom… nem tal�lom a helyemet a Vil�gban. Nem tudok igaz�n k�t�dni az emberekhez. Nincs helyem k�z�tt�k. Te volt�l az els�, aki undor n�lk�l volt k�pes hozz�m �rni.  Ajkainak �ve leg�rb�l, arc�t azonban m�r eltemette a k�lvil�g el�l. T�l sok �rzelem rohamozta �t le, a m�lyensz�nt� nyugodts�g azonban most teljesen el tudta laz�tani test�t.

2010.04.10. 21:39 Zev Owen

- Mit v�rsz t�lem Khiara, mi�rt legyek er�s? Ezek�rt?! – ny�gi megf�radt undorral, saj�t keser�s�g�ben f�r�dve, majd egy hatalmasat r�g a f�msz�kbe, mely �les csap�d�ssal a falnak vet�dik. – Gy�l�l�m �ket! �rzi fej�ben dobolni dr�tfal� ereit, �s a mellkas�n v�gigs�pr� �rzelemhull�mot, mely halk zih�l�sra k�szteti, mintha elszorult torka nem engedne t�dej�be t�bb leveg�t. L�gszomja van, szemeiben csak a vad m�reg csillog, ahogy egy hirtelen mozdulattal k�zelebb l�p, majd r�gt�n ki is t�r a csendbe burkol�zott l�ny el�l, mintha nem tal�ln� a hely�t ebben az eldugott, koromfekete szob�ban. Most h�ttal �ll a l�nynak, hossz� karjait oldal�hoz fesz�ti, szemei a fal omladoz� magas�t kutatj�k, mik�zben fogait csikorgatja, hogy �rr� legyen a benne tombol�, elvakult fesz�lts�gen. - Gy�l�l�m �ket, mert irigy vagyok. Mert t�l sz�p lenne, ha nekem is megadatna egy rohadt emberi test. Mi�rt...? Mi�rt akartam �n ennyire �lni? Mi�rt akartam ennyire g�pp� v�lni? Ha egyszer k�pes leszel arra, hogy visszap�rgesd az id�t, meg se �llj a hal�lom pillanat�ig. Tekerd vissza �s hagyd... hogy meg�lljon a sz�vem.. – elfojtott, m�ly t�nusa elcsuklik, majd borzongat�, h�v�s n�mas�gba borul minden. Csak ebben a fojtogat� csendben tudatosul benne, mennyire mag�val volt elfoglalva az elm�lt percekben. Csak most – hogy fej�ben visszhangoznak saj�t mondatai – j�n r�, hogy mindezzel mennyire megsebezte a l�nyt. Fej�t lassan hajtja le, majd r�gt�n oldalra ford�tja, hogy f�lszemmel a szoba k�zep�n s�t�tl� sziluettre tudjon meredni. Fekete bakancsai hirtelen csikordulnak meg a l�bai alatt hever� homokr�tegen, ahogy megfordul �s tesz n�h�ny hat�rozatlan l�p�st Khiara fel�. - Ez nem a Te hib�d, Khin. �n nem vagyok el�g er�s hozz�. Csak pr�b�lni tudom, de nem vagyok el�g... Ez a program legy�z engem. Felettem �ll. A hatalm�ba ker�t. – suttog�ss� halkult szavai szaggatottan t�rnek el� lelk�nek m�ly�r�l. A mondatok k�zti sz�netben csak saj�t, m�ly l�legzetv�teleit hallani, ahogy er�ltetetten besz�vja �s kif�jja a sz�rtebb, tiszt�bb leveg�t. - Nincs sz�ks�gem a M�sodikra. – gy�zk�di mag�t is, m�r �lomittasabb hangon. – Csak a l�tez�s�nek tudata hi�nyzik. Tal�n sosem fogom elfogadni, hogy nem mozdul meg t�bb�. A r�szem volt. Rosszabb, mint elvesz�teni egy testv�rt. B�r... Nekem sohasem volt testv�rem. - csendben �v�dik, legink�bb maga el� meredve. �gy �rzi m�r nincs joga egyetlen pillant�st is vetni a f�lhom�lyban hallgat� l�ny alig kivehet� alakj�ra. Sosem volt a szavak embere, nem ment neki az �rzelmek kifejez�se. Legt�bbsz�r nem is �, hanem az Els� tudta mit kell mondania vagy tennie, �gy ebb�l a szempontb�l k�nny� volt az �lete. Csak b�mult, �s �res t�tlens�ggel figyelte, ahogy az �nvez�relt g�pi mem�ria ny�ltan tervezgetni kezdi Meilis elpuszt�t�s�t. Neki akkor m�g k�ze sem volt ehhez a helyhez, most viszont �gy �rzi, valami sokkal nyom�sabb ok lebeg a leveg�ben, ami�rt ki kell tartania – m�gsem tud el�g �ber maradni ahhoz, hogy a kez�be vegye ezt a c�lt �s talpon maradjon. T�l sok volt neki az elm�lt n�h�ny nap, �s most is minden egyes n�ma pillanattal k�zelebb jut az �lettelen f�sults�ghoz. Mellkasa f�j�n dobban be minden egyes rohan� m�sodpercben; a ritmusos �rz�s k�nnal telve zengeti be v�r�nek �raml�s�t. Nem tudja meddig maradt n�ma, miel�tt �jabb l�pteket er�ltetett volna mag�ra, hogy a l�ny el� �rve sz�ra nyissa merev ajkait. - Nem hiszem, hogy itt nem l�tezne szeretet. Vagy elfogad�s. S�t, biztos vagyok benne, hogy ezen a helyen j�val t�bb van, mint odafent. Norlana maga az �r�let. Egy felsz�nes, rohan� vil�g. De itt... Itt �ssze kell tartaniuk az embereknek. Egyetlen, nagy csal�dd� v�lnak. �pp ez�rt �rtem meg a k�t�d�sed hozz�juk... - j�ghideg ujjai �vatosan �rintik a l�ny arc�t, kitapintj�k a s�t�tben elmos�dott, l�gy von�sokat. Khiara �ll�nak, �llkapcs�nak vonal�t, a karakteres j�romcsontot, a hevesen dobol�, forr� nyakat. - Sajn�lom... – l�legzi alig kivehet�, �szinte hangon, olyan halkan, hogy � sem biztos abban, hogy nem saj�t gondolat�t hallotta ilyen k�zzel foghat� elevens�ggel. Csak a s�t�tre figyel, abba m�lyeszti a szemeit. Tal�n az�rt gyeng�tett ennyit a f�kusz�n, hogy emberinek �rezhesse saj�t szemeit. Most aranysz�n� �riszei is csak halov�nyan f�nylenek, alig tud b�rmit is kivenni Khiara h�feh�r arc�b�l, melynek t�vols�g�t csak �rz�sre tudja bem�rni. Valami�rt el�nti a melegs�g, az a j�les� borzong�s, amely mindig mag�val ragadja, mikor ilyen k�zel ker�l hozz�. Kifejti r� a hat�s�t, mint egy l�lekre hat� szer. Morfium, ami puszt�n a k�zels�g�vel gy�gy�t, azzal csit�tja el a lelk�ben gy�kerez�, �sszes k�nt �s f�jdalmat.

2010.04.10. 20:37 Khiara Laken

Ajkai elny�lnak az ellens�ges pillant�sra, amit a robott�l kap. Lelk�t �thas�tja a r�m�let, ledermedve hagyja a farkasszemet, amely megind�tja pulzus�t, �s semmiss� teszi f�radts�g�t. M�g l�legezni is elfelejt a hirtelen j�tt zavarts�gban, s�haja p�r pillanat m�lva, akadozva sz�kik ki t�dej�b�l; ennyire megl�tszott rajta a keser�s�g?  Sok�ig csak n�zi az Els� szemeit, de nem k�pes felocs�dni, �gy az elrejtett �rzelmeket �s gondolatokat sem tudja azonnal fejteget�s al� vonni. Hallja a kint maradt katon�k gyenge hangjait, melyt�l m�g ink�bb el�nti a sz�gyen. Szinte sz�gyenkezik az otthona miatt a f�rfi el�tt – olyan t�k�letesen akarta biztos�tani az �letben marad�s�t, hogy csak ez lebegett a szemei el�tt, �s m�sra nem is volt k�pes gondolni. Sok�ig, tal�n percig is csendben v�rakozik, mintha a befejezetlen mondatot akarn� kiv�rni, amir�l m�lyen j�l tudja, hogy sosem ismerhet m�r meg. - �n itt csak egy g�pet �rek. Egy tudatot, egy logik�t. Egy megvetett robotot. Mert ilyenek az emberek.  Tal�n Norlanaban van, itt azonban nincs szeretet �s elfogad�s. Ezek itt felesleges energiapazarl�sok. – hangja t�voliv� v�lik, mik�zben teljesen felegyenesedik, �pp csak ujjhegyeivel t�masztva a sz�ket. Az elkopott, katonai kab�t meleg�ti test�t, ennek ellen�re gerinc�n hidegs�g futkos, nyak�t kiveri a l�zas nyirkoss�g. Sz�v�n megreped a burok saj�t szavaira, mintha k�nny�tett volna lelk�n az igazs�ggal, a nyomott balsejtelem azonban nem ereszti el mag�t�l. Pr�b�lja a robot szem�vel l�tni a Vil�got; saj�t mag�nak is mennyire hi�nyzott ez az elb�jtat� f�lhom�ly, otthona,  m�g ha Norlana tiszta ege, a Nap korongja teljesen le is ny�g�zte.  A kett� azonban t�k�letes ellent�te a m�siknak. Meilis betegs�gekkel kik�vezett nyomornegyed, m�g Norlana legal�bb ill�zi�t ad az embereknek. Az, amit t�kr�zni l�t az arany szemekben, a rengeteg rem�nytelen v�gy, amely l�ny�t alkotja. M�g a legapr�bbak is, amiket itt lent, a semmiben tud csak valaki �rt�kelni, �s amikre fel tud eszm�lni. Azt hittem, �r�lni fogsz. - Ez itt Meilis. �s �n nem tudok f�nyt adni neked. – fej�t elford�tja, mik�zben az emberi �lmoss�g �jra a hatalm�ba ker�ti �t. M�g most is azon dolgozik, hogy kifog�stalannak t�nj�n, pedig bent m�rhetetlen�l zavarodott; pr�b�l feln�ttnek t�nni, mik�zben csak egy naiv gyerek, aki ezt a n�lk�l�z�st szokta meg. - Sem tiszta leveg�t, vagy elismer� embereket. Nem tudom visszaforgatni az id�t, vagy elhitetni veled, hogy minden j�. Pedig megtenn�m.   Mellkas�ban vadul kavarog a let�rts�g; nem akar saj�t sors�ra gondolni, �s arra, hogy tal�n m�rhetetlen nagy �nz�s�get k�vetett el. Lassan tekint vissza a robotra, arc�n a f�radt daccal, amelyet m�r nem tud titkolni. - Csak magamat tudtam aj�nlani. M�g ha m�r nem is a M�sodik vagyok, akit l�tni akarsz. – suttogja k�ts�gbeesetten �vel� szem�ld�kkel. - Azt hittem, seg�thetek, �s lesz el�g er�d �jrakezdeni.  Nem k�pes l�bait mozg�sra �szt�n�zni, mert mintha a piszkos f�ldbe gy�kereztek volna. A be�ll� csendben ism�t kiveszi a harcosok hangjait, az �led� b�zis moraj�t, mely elveszik sz�vdobban�sai k�zepette. Most nem akar kimenni a f�rfivel, nem b�rna az emberek �s k�z� �llni, mint valami, amely elhat�rolja egym�st�l az embereket �s a robotokat. T�ls�gosan zavaros �s ingatag – az Els�vel szemben nem k�pes olyan t�m�ny ridegs�get mutatni, mint a hadoszt�ly el�tt -, �s ett�l m�g egy leheletfinoms�g� lejt�s is k�pes �t megsebezni. Ajk�ba harapva d�nti meg fej�t, hogy el�rult pillant�sa most a f�msz�k �l�s�t vegye szem�gyre.

2010.04.10. 18:34 Zev Owen

Csak addig a pillanatig n�z az �lmos szemekbe, am�g a l�ny szemh�jai le nem z�rulnak, ezzel elfedve az utols� lehet�s�get is egy �jabb sikertelen pr�b�lkoz�sra, hogy megfejtse a f�lrobot gondolatait. Teljesen �ssze van zavarodva, sz�ve minden egyes er�tlen pump�l�sba belesajdul, csak a keser�s�g t�lti ki a test�t, mintha ez a hely egyre fullaszt�bban �s s�lyosabban nehezedne a v�llaira. Frusztr�lja az �r�k�s f�ls�t�t, a t�dej�ben meg�lt por, a gyilkos tekintetek. A honv�gyhoz hasonl� idegen �rz�s k�rny�kezi meg, mely most k�m�letlen�l feszegeti lelk�nek hat�rait. Csak most eszm�l r�, hogy izmai g�rcs�sen megfesz�lve �k�lbe k�nyszer�tik merev ujjait; hogy combjaira fektetett alkarjai elemi er�vel nyom�dnak a l�baihoz, ahogyan lelki f�jdalm�t a fizikaival pr�b�lja egyens�lyozni. M�g sosem zuhant ilyen m�lyen mag�ba; k�ts�gbe ejti minden egyes l�legzetv�tel, mikor r� kell eszm�lnie: nem �rzi a leveg�t. �rz�ketlen f�mt�deje k�ptelen r�, hogy mag��v� tegye a simogat� �rz�st, mikor az oxig�n mellkas�ba z�dul. Most m�r � is lehunyva tartja szemeit a r�szakad� gondolatok s�ly�t�l, melyekt�l sz�thasad a feje �s felkavarodik a gyomra. Sz�nfekete szem�ld�kei �sszevonva festenek szil�rd gondterhelts�get gyerekes von�saira, mely csak akkor v�lik l�gyabb�, mikor meghallja Khiara elismer�st�l zeng� hangj�t. Nem reag�l. Ajkait megfesz�lt indulattal pr�seli egym�shoz, mint aki a hallgat�ssal k�v�n tiltakozni saj�t l�tez�se ellen. Az�ta nem mozdult, mi�ta a katon�k r�galmait�l eln�mult, azonban m�g most sem �rzi k�nnyebbnek mag�t, hogy a szoba teljesen ki�r�lt. Csak a k�zeled� l�ptekre koncentr�l; �jra a f�lddel n�z farkasszemet, mintha porba �rt jeleket keresne a helyzet megold�s�ra. De ez nem Norlana, ez nem az a hely, ahol egy kis �m�t�ssal mindenkit meg lehet venni. Ez maga a pokol. Kir�zza a hideg, mikor Khiara l�legzet�t �rzi a nyak�n, ahol b�re teljesen felforr�sodik a szavak hev�re. Egy zavar�, ide nem ill� �rz�s fogja el, amit el�sz�r nem tud hova tenni; mely hirtelen �s f�jdalmasan ny�lik fel mellkas�n, hogy a sz�v�be marjon. Irigys�g. Nem akarja elismerni, hogy m�g egy f�lroboti testben is sz�vesebben lenne, mint az Els� v�z�ban. Hogy mennyire sz�get vert fej�ben a v�glegess�g tudata. Hogy � m�r �r�kre ilyen marad �s soha t�bb� nem lesz olyan, akivel osztozhatna ezen az �rintetlen bez�rts�gon, amib�l sosem lesz k�pes kit�rni. Hi�ba, hogy a l�ny kitapasztalta a M�sodikat, az �rz�sek �s a gondolatok id�vel elfelejt�dnek majd, mert a cyborgok mem�ri�ja is csak olyan, mint az emberek�; elhom�lyos�t mindent. Nem csak az eml�kek, de az �rz�sek is el�sznak, mikor a gyorsan perg� �vek magukkal vonszolj�k a tudatlan s�t�ts�gbe. Idegesen s�hajt fel. �rzi, hogy l�bai tettre k�szen fesz�lnek meg, mintha fut�sra �szt�n�zn�k test�t. Nem tudja hova tenni a helyzetet. K�ptelen arra, hogy rendezze mag�ban az �rz�seit. Nem tud megk�nnyebb�l�st vagy �r�met �rezni az ir�nt, hogy �letben hagyt�k. Ha a l�ny nem lenne, lelkifurdal�s n�lk�l �tadn� mag�t a keser�s�gnek – �lete gy�sz�nak - de a jelenl�te teljesen felbor�tja bels� vil�g�t. Egyetlen mozdulattal �ll fel, mintha egy l�thatatlan er� tasz�tan� a m�sik testt�l, majd ellens�ges tekintettel fordul a kimer�lt arc fel�. M�zarany szemeiben az �vatoss�g bujk�l, ahogy m�regetni kezdi a v�r�s haj� cyborgot. - Ez az eg�sz... Nem �rdemel elismer�st. Nem �rdemel semmit. – veti oda zaklatottan, ujjait t�rdelve. – T�ged itt szeretnek. Elfogadnak. Ha �n nem lenn�k, minden rendben menne. �s �n... - �rtelmetlen l�gz�se hirtelen er�s�dik fel, ahogy �jra �rr� lesz rajta a k�tked�s. �s �n nem biztos, hogy k�pes vagyok Norlana ellen fordulni. Nem mondja ki. Nem k�pes r�. Nem akarja v�gleg eltasz�tani mag�t�l a l�nyt, mert abban sem biztos, hogy ez val�ban az � akarata lenne. Csak azt �rzi, hogy �rul�v� v�lt. Hogy itt egy senki, �s az egyetlen, amit �rdemel, az a hal�l. Ez a j�l meg�rdemelt jutalma. Borosty�n �riszeiben most forr�n f�nylik a f�jdalom �s a tehetetlens�g. Tudja, hogy sohasem fognak megb�zni benne, �s ennek puszta gondolata is teljesen sz�tszaggatja. Valahol �ntelt m�don b�zott abban, hogy majd bel�tj�k, hogy van �rtelme megb�zni benne; hogy seg�thet. Ezt a csal�d�st azonban nem k�pes megem�szteni. Khiaraval akar maradni, de ha ezt teszi, akkor �t is teljesen darabokra szedi. Elpuszt�t majd mindent, ami az �tj�ba ker�l, mert ha k�ptelen megb�zni �nmag�ban, nem tud majd m�sokban sem. Ugyan az a zavart, bolyong� l�lek marad, aki arra v�r, hogy elvesszen egy hideg f�mtestben.

2010.04.10. 17:00 Khiara Laken

Ujjai maga mellett dobolnak a semmiben, m�g kiv�rja, hogy egyed�l maradhassanak. A pillanatnyi megk�nnyebb�l�st felv�ltotta az �jra v�n�it sz�nt� fesz�lts�g, mely minden sz�vdobban�ssal megakasztja l�legzet�t. Minden pillant�st�l, amit kapott a kifel� l�pked� emberekt�l, von�sai egyre zordabb�, egyre l�lektelenebb� v�ltak; idegennek l�tja viszont mag�t a szemeikben, melyek otthon�t is egyre t�volabb �zik t�le.  Mikor bez�rj�k az ajt�t �s a terem is elcsendesedik, tekintet�t le kell hunynia a benne kering� bossz�s�gt�l. El kell ford�tania a fej�t, mert nincs el�g ereje, hogy f�sults�g�t azonnal leplezni tudja. Mag�n �rzi a robot n�m�n rem�nyked�, aranysz�n� szemeit, melyek �l�nks�get vonnak az elhanyagolhat� sz�n�, f�lhom�lyba borult helyis�gre. �sszeszor�tott ajkakkal l�legzik, minden m�sodpercben �szt�n�zni pr�b�lja l�ny�t, hogy sz�laljon vagy mozduljon meg, de mintha megfagyott volna az id�ben.  Nem tudja, mit is v�rt pontosan az emberekt�l, ez a bizonytalans�g azonban mellkas�t f�jdalomj�rta kript�v� v�ltoztatja. Fogalma sincsen, mi lappang benne – nem tudja, ki �.  A vastag l�nct�l, amelyet megint a nyak�ra aggattak, szinte fulladozik. Es�lyt sem kap, hogy �lhessen.  Nem is �rdekeln�, ha az Els� nem lenne vele, azonban k�telkedik, hogy �gy b�rmit is k�pes neki adni az �letben marad�son k�v�l. A keser�s�g �jra lelombozza, �s k�ptelen kit�rni t�bb sz�z, �hesen �s szomjasan verg�d� ember fullaszt�sa k�z�l.  Hal�nt�k�n m�g mindig �rzi a nyom�st, ahol a katona durv�n hozz��rt. �sszeszor�tott �llkapcsa miatt izmai meg vannak fesz�lve, �gy mikor odany�l, nem �rz�kel semmit, mind�ssze csak �jra feleszm�l a robot v�rakoz� l�ny�re. �gy tesz, mintha haj�t f�s�ln� el, mik�zben ell�gy�tva arc�t visszapillant r�. - H� maradt�l �nmagadhoz. – suttogja f�lhangosan, m�g hagyja, hogy �br�ndos �v� szemeiben a b�szkes�ggel kevert nyugodts�g csillogjon. Olyan �rz�s, mintha eddig mindenki csak bizonygatta volna, vagy nem is hitte a v�z lelk�nek kitart�s�t, de most, hogy elt�k�lt maradt a legv�szesebb helyzetben, m�r semmi k�ts�g nem maradt az erej�t illet�en. � megmondta,  �s �gy, hogy m�ly hite szil�rd alakot �lt�tt, lelk�t b�k�s �rzelmek fogj�k el.  Lass� f�lk�r�vet �r le a sz�k k�r�l, hagyja csizm�j�t k�s�rteties visszhangz�ssal kopogni. Megt�maszkodva a durva, f�mb�l �nt�tt t�ml�n d�nti kiss� meg fels�test�t, j�les�en �tadva tests�ly�nak egy r�sz�t az �lettelen t�rgynak. - Ez jutalmat �rdemel. – l�legzi kih�v�an, de �lmosan a f�rfi f�l�be, f�lig lehunyva szemeit a f�radt hull�mz�st�l. T�nus�ba mindent belecsemp�szett, amit szavakkal nem k�pes elmondani; hogy siker�lt id�t nyerni�k, �s m�g ha b�zni nem is fognak t�k�letesen a roboti v�zban, de �letben marad, ameddig mellette lesz. Azt m�r nem mondja el, hogy nem tudja, meddig �s milyen �ron, mert m�g � maga sincs ezek tudat�ban – nem akarja, hogy l�ss�k rajta azt az �r�letes megt�rts�get, amely minden pillanatban az ingatag �rtelmetlens�get tuszkolja gondolatainak m�ly�re.

2010.04.10. 15:09 Zev Owen

B�r�n �rzi a borzongat� fesz�lts�get, mikor megdermed a fullaszt� leveg�, �s az indulattal el�csalt szavak belefagynak a hirtelen j�tt pillanatba. N�h�ny tekintetet m�g mindig mag�n �rez, azonban akkor sem mozdul el el�re g�rnyedt testtart�s�b�l, mikor lehajolnak �s durv�n lepattintj�k r�la a bilincset. F�lig lehunyt szemei hirtelen ny�lnak fel teljesen, azt �zlelgeti az elcsendes�lt t�rben, hogy vajon ezzel a l�p�ssel mire k�sz�lhetnek. Nem l�t benne semmi logik�t, forr� d�he azonban m�r el�gg� elcsendesedett ahhoz, hogy csak a sz�v�ben feldobog� zavarts�got �rezze, mely most bizalmatlans�got pump�l hevesen perg�, sz�nfekete v�r�be. Kir�zza a hideg; �rzi, amint h�v�s �rint�se v�gigfut b�r�n, mintha a leh�lt leveg� arra �szt�n�zn�, hogy felfel� n�zzen. Neh�zkesen k�zd le tork�n egy hangtalan nyel�st, miel�tt megadn� mag�t a k�nz� k�v�ncsis�gnak. Sz�m�t r�, hogy a legrosszabbal fogja szemben tal�lni mag�t. Hogy mikor felpillant, tal�n m�r es�lye sem lesz v�dekezni, vagy elmenek�lni; a l�tv�ny azonban, mely mindezek ellen�re fogadja, olyan eleven�be v�g� meglepet�ssel z�dul r�, hogy a mellkas�ban sz�let� ellent�tes �rzelmek elk�nzott� v�ltoztatj�k kifejez�stelen arc�t. Hirtelen �mlik v�gig test�n a forr� megk�nnyebb�l�s, mely ellaz�tja megfesz�lt test�t. Khiara k�zels�ge annyival elk�pzelhetetlenebb volt a sz�m�ra, mint az, amire sz�m�tott – a pontos, v�laszok n�lk�li hal�lra, amit annyira ki�rdemelne. Nem k�pes megsz�lalni, csup�n minden erej�t mag�ba gy�jtve pr�b�lja �sszeszedni mag�t, hogy elt�nhessen von�sair�l az az emberi l�t ut�n v�gyakoz�, makacs tekintet, mely sokkal ink�bb illene egy l�zad� kamaszhoz, mint egy tiszteletet k�vetel� v�zhoz, melybe bele lett k�nyszer�tve. Izz�, aranysz�n� szemei az�ta is l�zas csillog�sukba burkolj�k val�di �rz�seit; von�sai most m�r komolyak �s fesz�ltek, mintha az elfojtott harag tal�lkozna a benne �led� szesz�lyes �rzelmekkel. Tudatosan pr�b�lja meg elcsit�tani sz�v�nek szenved�lyes dobban�sait, hogy a hangtalann� v�lt helyis�gben ne lehessen kihallani test�nek �ntudatlan forradalm�t a v�z ellen. Mereven figyeli a f�lroboti arcot, a r�er�szakolt rideg maszkot, mint aki meg akarja tal�lni a m�g�tte rejt�z� val�di �rzelmeket. Olvasni pr�b�l a megig�z�, jeges szemekben, de azok nem �rulj�k el mi v�r r�: a harc, vagy a pusztul�s. Nem mern� t�bbet hal�lnak nevezni, m�g mag�ban sem, saj�t megsemmis�l�s�t. A g�peknek ez a sorsa. N�ha kikapcsolj�k �ket. Att�l az ember nem v�lik gyilkoss�, ha v�gleg lekapcsol egy meghib�sodott mikr�t vagy �ramtalan�t egy tv-t. Ez �gy helyes. Hogy is v�rhatta el, hogy engedj�k �r�kk� �lni? Hogy lehetett annyira naiv, hogy azt rem�lte, egyszer tal�n elv�rhatja a boldogs�got ett�l a vil�gt�l? Boldogs�g. Szerelem. L�legzi gondolatban cinikusan a szavakat, mintha �gy mondana le r�luk, �gy gy�szoln� �ket. Tekintete hirtelen kem�nyedik meg, szemei v�dl�n sz�k�lnek el, amint mellkasa megemelkedik, hogy mag��v� tegyen egy �jabb, gy�szos s�hajt.

2010.04.10. 08:43 Khiara Laken

�j ruh�it lassan h�zza mag�ra, mik�zben felsz�nesen elgondolkodik. Legink�bb ki akarja �zni fej�b�l az emberek p�szt�z� tekinteteinek t�ny�t, ez�rt �gy tesz, mint aki m�lyen elmereng valamin. Nincs benne semmi zavar, teste mindig is ki volt szolg�ltatva, most azonban mintha megakad�lyozn�k egy �nc�l� terv�ben. Legsz�vesebben egy hirtelen mozdulatot t�ve rohanni kezdene a mag�val ragad�an s�t�t labirintusban, hogy soha t�bbet ne tal�ljon r� senki. Nem tudja, meddig akarj�k m�g itt tartani; minden mozdulata kim�rt �s pontos , semmi nem �rulkodik arr�l, hogy b�rhov� is el akarna menni. A ruh�kat is � k�vetelte, miut�n hideg v�zzel gyorsan lemost�k megm�t�tt test�t, enn�l t�bbet azonban nem tettek meg neki.  A f�slik szorosan tartj�k gyengepontjait, ezt azonban a fesz�l�s, s�t�t anyag teljesen elfedi. Sz�ks�ge van r�, hogy minden�t feszesen elfedj�k a g�nc�k; s�hajtva b�jik bele kopott katonai kab�tj�ba, melynek sz�ne t�k�letesen bele tud olvadni Meilis siv�r terep�be.  T�relmetlen inger�lts�ggel s�pri arr�bb a fel� ny�l� kezet, mikor az egyik orvos ism�t k�zel�teni kezd fel�. Most, hogy gy�gyulni kezdett, a m�rgezett d�h�t is intenz�vebben k�pes felfogni. �lt�ben egy pillanatra a tenyereibe temeti arc�t, hagyja, hogy feje csendesen l�ktessen bel�lr�l. Mindene zsibong a fesz�lyezetts�gt�l, hirtelen �gy �rzi, teljesen elveszett. M�g sz�v�t sem hallja, csak tork�ban �rz�keli a nyom�st, melyt�l szapor�bban kell vennie a leveg�t. Pulzusa sz�tfesz�ti ereit, nem b�rja tov�bb; minden pillanatot egy elvesztegetett �r�kk�val�s�gnak �l meg, mert nincsen tudat�ban annak, mit m�velnek a robottal.  V�llait elh�zza, ahogyan valaki hozz��r. Oda sem n�z kicsoda, hevesen ell�ki mag�t�l, �s az ajt�hoz ugorva felcsapja azt. �gy d�nt�tt, megindul egyed�l, �m azonnal megtorpan - kez�t m�g mindig a vaskilincsen nyugtatva n�z farkasszemet az �gk�k tekintettel. A katona g�nyosan komoly, �gy t�masztja a szemk�zti falat �s �gy tekint r�, mint aki m�r r�g�ta v�rja t�le ezt a reakci�t. Hallja, hogy k�s�n felocs�dva megindulnak maga m�g�tt, �m a f�rfi int, hogy hagyj�k; ebb�l m�r tudja, hogy tov�bb nem bolyonghat egymag�ban. P�r l�p�st sem tudott megtenni, �s ennek a tudata m�g ink�bb fell�z�tja lelk�t. - Hogy d�nt�tt�l? – a szavakra m�lyensz�nt�, villog� tekintet�t elsz�k�ti, mint aki �rthetetlens�get k�z�l le. Nem t�r�dik a fel�je k�ld�tt mosollyal, mely m�r-m�r gyeng�dnek hat a repedezett fal �rny�k�ban. – Ellenkezel tov�bbra is, vagy szeretn�l seg�teni az otthonodnak? Tudom, hogy szeretn�l.  B�boros, vizes tincsei megr�zk�dnak, ahogyan n�h�ny m�sodperc ut�n ell�gyulva arr�bb tekint. Persze, hogy szeretne.  Egyik fele b�szk�n �ldozn� fel mag�t, szinte m�r-m�r cs�p�gve a logikus tettekt�l, melyeket v�grevihet az emberekkel. Sokakat menthetnek meg, az �nz� �gi v�rosnak pedig k�nytelen lenne osztozkodnia a tiszta leveg�b�l. Ez azonban mind annyira t�volinak, annyira m�nek hat a sz�m�ra, hogy �rezni m�r nem k�pes azt az irigy, g�g�s becsv�gyat, mely eddig �ltette �t. Ez m�r mind csak egy f�l tudat, mely megborzongatja, ha az ismer�s nyomorra gondol, ami �tsz�vi minden meilisi �let�t. Tudja, m�r semmi nem lesz olyan, mint r�gen – eg�sz l�nye most m�r olyan titkolt v�gyak fel� h�z�dik, amelyeket nem lenne k�pes �sszer�en behat�rolni. - Tudod, hogy igen. De… - akasztja meg mag�t, hogy a bizalmat gerjeszt� f�rfi ne b�zza el mag�t t�ls�gosan. – Az Els�t hagyd. Ha meg�l�d, a s�rba viszek mindent. Ha el�z�d, ut�namegyek.  A katona m�ly bar�zd�kkal szabdalt arca hirtelen kem�nyedik meg, lelohad a mosoly a t�rgyilagos, minden burkol�st mell�z� szavakt�l. Szeme �jra megtelelik undorral, f�lrekapja fej�t a r�t�r� gy�l�letben. Mire visszan�z, ajkain �jra ott j�tszik a megt�veszt� �rzelemj�t�k, tekintete azonban olyan hideg, mintha t�kr�t akarna mutatni a f�lrobotnak. - �gy csin�lsz, mintha norm�lis ember m�dj�ra akarn�l �rezni. – b�gja rekedt hangj�n. - Eddig gy�l�lt�l mindent, ami Norlana. Most n�zz magadra.  Bolondot csin�l bel�led az ellens�ged. Bolondot csin�l eg�sz Meilisb�l.  Azt hiszed, seg�thet b�rmit is?  Mellkas�ban megdobban sz�ve, azonban nem hagyja, hogy b�rmi is elt�ntor�tsa �t. Mivel nem rezd�l, a f�rfi �sszeszor�tja �llkapcs�t, majd sz� n�lk�l, haboz�ssal telve elindul �s befordul az egyik folyos�n. N�m�n k�veti �t – nem l�tja �rtelm�t, hogy tov�bb vit�zzon valami olyanr�l, amir�l sosem lenne k�pes meggy�zni az embert -, hagyja �rny�k�t k�szni maga ut�n, a h�v�s f�ldalakon. Hi�ba minden vallat�s, melyet az emberek folytatnak – ketten d�nthett�k csak el, mi legyen az Els� sorsa.  A morajok emberi hangokk� form�l�dnak, ahogyan a vallat�teremhez vezet� alag�tra l�pnek. Hallja kisz�r�dni a robot hangj�t, melyre az el�tte menetel� katona gyorsabban reag�l, elv�gva a mellkas�ban felkavarod� melegs�get. - B�jos. - Viccesnek tal�lod? - Dehogy. – meg sem fordul, int az ajt�n�l �ll� katon�knak, hogy �lljanak f�lre. Azok kim�rten m�rik fel a m�g�tte �ll� cyborg s�lyos kab�tba burkolt alakj�t, mik�zben engedelmeskednek. – B�zok benne, hogy a d�nt�sed logikus.  �pp csak elkapja az id�s harcos arc�t, mely v�gre �szint�n, mindent el�rul a helyzetr�l; val�sz�n�leg sosem gondolta volna, hogy egyszer belemegy egy ekkora zsarol�sba.  Val�sz�n�leg m�g �k sem tudj�k, mi lenne a leghelyesebb, ezzel az er�szakkal azonban siker�lt id�t nyernie maguknak.  Mik�zben bel�p az ajt�n, r�j�n, hogy egyetlen hazugs�gnak sem kellett kics�sznia a sz�j�n - nem puszt�n az�rt harcol a robot�rt, mert felaj�nlotta seg�ts�g�t Meilisnek, m�g ha m�lyen j�l is esett neki. M�g ha tudja is, t�l sz�p ahhoz, hogy minden ilyen csendes maradhasson a v�g�ig.  �r�m t�lti el, azonban sz�ve megfacsarodik, ami�rt ilyen megt�rtnek kell l�tnia a sz�kben �l�t. N�mas�g borul a fesz�lts�ggel teli szob�ra, mintha egy vihar csitult volna al�bb, ahogyan minden szemp�r egyszerre szegez�dik r�. Ridegen int, hogy szedj�k le r�la a bilincset, �s ut�na t�njenek ki. Nincsen kedve udvariaskodni, az �lmoss�gt�l mintha hull�mozna l�bai alatt a talaj; most m�r csak teljes elz�rts�gban akarja tudni a robotot.

2010.04.09. 21:18 Zev Owen

Feje el�re bicsaklik, hogy ne kelljen a katon�k szem�be n�znie; �ben sz�n� haja arc�ba hullik, hogy eltakarja s�t�ten f�nyl� tekintet�t. �rzi, hogy hal�nt�ka l�ktet a bel� fojtott m�regt�l, a v�n�iba csepegtetett agresszi�t�l, mintha a test�ben �raml� v�r l�ngra kapott volna, melynek forr�s�g�t a k�r�l�tte l�v�k t�pl�lj�k sz�ntsz�nd�kkal. �z�tt vadnak �rzi mag�t, akit most kih�v�an m�regetnek, k�stolgatnak, mint akik arra v�rnak, hogy t�madjon. Hogy meglegyen az elm�let�ket igazol� ok: vesz�lyes, az ellens�g�k, b�rmivel is hozakodjon el�. S�kett� teszi a teremben be�llt csend, csak a fej�ben morajl� szaggatott kattog�st hallja, mintha �bred� logik�ja l�thatatlan v�szjeleket k�ldene neki. Eg�sz teste megmerevedik, mikor bel�has�t az Els� k�zels�g�nek tudata. Ajkai n�m�n ny�lnak el egym�st�l, azonban leveg�t m�r nem tud pr�selni er�ltetetten mozg� mellkas�nak m�ly�re. Mozdulata g�piesen megakad, mikor megemeli a fej�t, �riszei �lesen felfel� ugranak, hogy tekintete a g�nyosan r�mered� f�rfi eleven�be tal�ljon. - Ember vagyok. Em-ber. – taglalja felszikr�z� haraggal, ahogyan megfesz�tett �llkapoccsal sz�ri szavait �sszez�rt fogai k�z�tt. Nem k�pes t�bbet mondani, csup�n saj�t mellkas�nak emelked�s�re �s s�llyed�s�re koncentr�l, melyben tehetetlen er�vel �ramlik minden egyes l�legzetv�tel. - �rdekes. – leheli cinikusan a s�t�t haj� f�rfi, a falnak d�ntve h�t�t, mint aki felk�sz�l a hosszas v�rakoz�sra. Pontosan olyan testtart�st vesz fel, hogy �r�kra elegend� id�t legyen k�pes kib�rni a gy�tr� n�mas�gban, csakhogy megtudja, amire sz�ks�ge van. Porlepte karjait - melyekben sz�tfesz�l a munk�ban edz�d�tt, megf�radt izom – dacosan �sszefonja mellkasa el�tt, a m�lybarna pillant�s azonban m�r nem r�, hanem el�re mered, mint aki er�sen a gondolataiba m�lyedt. Mintha b�rmilyen er�fesz�t�st is pr�b�lna tenni az�rt, hogy mindezt megem�ssze. - Ember? T�nyleg?! Mit sz�ln�l egy kis v�zhez? – harsogja egy �l�nk, g�nyt�l cs�p�g� hang, melynek lealacsony�t� t�nus�ra v�gigfut h�t�n a hideg. - Hogy lehet, hogy nem halsz bele az itteni leveg�be? A norlanaiak t�deje ilyen sz�v�s? – egy �jabb, idegen t�nus, melyre �rces nevet�s k�v�nkozik ki a f�rfiakb�l �sszever�d�tt t�rsas�gb�l. Ki k�nyszeresen, ki teli torokb�l r�h�g, csakhogy csillap�thass�k saj�t fesz�lts�g�ket. Mert mi sem egyszer�bb ann�l, ha van egy �ldozat, akin kit�lthetik az el�gedetlens�g�ket. Azt a lek�zdhetetlen d�h�t, ami m�r olyan r�g�ta kik�v�nkozik mindegyik�kb�l. Ez azonban csak a v�g n�lk�li keser�s�g, semmi m�s – az teszi ezt vel�k. B�r nem akarja, de ajkai k�z�l kisz�kik egy hangos, inger�lt s�haj, arcvon�sai azonban nem v�ltoznak; aranysz�n� szemei �jra a kopottsz�rke padl�ra terel�dnek, melyen r�tegekben �ll a por �s a mocsok. Mikor �jra elnyitja egym�st�l ajkait, �gy kezd magyar�zni, mintha �rtetlen gyerekeknek pr�b�lna a tudt�ra adni valamit. Nem sz�nd�kosan, hangj�ban m�gis ott bujk�l az ingerl� m�reg, melyr�l tudja, hogy nem kelthet vele j� benyom�st – err�l az egyr�l azonban most nem fog lemondani. Sz�ks�ge van r�, hogy elfojtott hangs�lya �gy marjon �s �gessen, mint azok a k�m�letlen pofonok, amelyeket � kapott t�l�k. - �rzek. – l�legzi elhal� hangon. – Lehet, hogy ez az eg�sz csak egy j�l megrendezett ill�zi�, de �rzek. �s ez a l�nyeg, nem? Nem ett�l lesz valaki ember?! A lelk�ben t�tong� �r felkavarodik a sz�gyent�l, a heves v�gyakoz�st�l, egy �p, emberi test�rt. Nem lenne k�pes szavakba �nteni mekkora k�n sz�m�ra ak�r egy gondolat is, mely k�zelebb viszi �t az eleven l�thez. - Nem �n akartam, hogy �gy legyen. Hogy bez�rjanak ebbe a f�mtestbe, ahol folyamatosan �hezek �s szomjazok. Ahol nem �rzek m�st csak az �rz�ketlen hideget. – �gy leheli a szavakat maga el�, mintha egy megfoghatatlan, halott l�lek suttogn� el k�njait a szoba �don falainak. Nem n�z fel, csak maga el� b�mul, m�gis �rzi az emberi testekbe fagyott, haland� borzong�st. – Nem tudtok r�lam semmit. De �n sem r�latok. Engem nem �rdekel Norlana. S�t, ez a hely sem. Nekem csak egy valaki... sz�m�t. – egy m�ly, szaggatott l�legzetet tesz mag��v�, mik�zben �jra a k�r�l�tte lev�kre n�zve, torz �ress�get er�ltet von�saira. Arca s�padt, szemei kif�rk�szhetetlen�l csillognak, mintha l�z em�szten� a test�t. - Khiaranak sokat jelent ez a hely. Ez�rt meg kell tennem mindent, hogy megv�djem. �gy �rzi nincs m�s, amit elmondhatna. Nem akarja t�bbet erre pazarolni a hangj�t. V�gtelen�l kimer�ltnek �rzi mag�t, mintha m�r csak a keser�s�g dobogtatn� a sz�v�t - az a k�nz� hidegs�g, ami kereszt�lmar test�n, �s felem�szti a lelk�t. Tork�ban �rzi a fojtogat� sz�razs�got, legsz�vesebben felki�ltana, hangja azonban beleveszik zavaros l�legzetv�teleibe, melyek most g�rcs�sen eluralkodnak f�mtest�n. L�tja a kerekre t�gult szemeket, hallja az elakadt l�legzeteket, melyek keverednek a fesz�lt leveg�vel �s a vonall� keskenyedett ajkak bizalmatlan hev�vel. N�h�ny szemp�r a megd�bben�s m�sodperc�t k�vet�en elsz�k�l, m�sok� ugyanolyan kerek marad, mintha k�ptelen lenne lez�rulni a t�kr�ben felhalmoz�dott gyerekes k�v�ncsis�g miatt. Fogalma sincs, mi lesz a k�vetkez� l�p�s – mert maguk az emberek sem tudj�k; nem erre a reakci�ra sz�m�tottak egy g�pt�l. Tan�cstalanok; �rzik a v�llukra nehezed�, fenyeget� tapasztalatlans�g s�ly�t az �jonnan kialakult helyzetben. Egyszer�en k�ptelen olvasni a zavaros tekintetekben, melyek k�r�lh�l�zz�k. - Besz�lt m�r valaki a cyborgal arr�l, hogy mi ez az eg�sz..? - F�l�sleges, � is vel�k van. N�zz csak r�, nyilv�n a sz�j�ba adt�k ezt a sz�veget. - Akkor sem tehet�nk semmit! A helyis�gben kialakul� vita egyre er�s�d� zaja elnyomja zavaros sz�vdobban�sainak hangj�t, mely utols� kapaszkod�j�t jelentette. Fels�teste lassan el�re d�l, maga el� bilincselt kezei meghajlanak, hogy k�ny�keivel t�rd�re t�maszkodhasson. Homloka lassan hullik merev ujjai k�z�, mik�zben hagyja mag�t elveszni a felmorajl� hangok v�gel�thatatlan zaj�ban.

2010.04.09. 12:20 Khiara Laken

K�nyszeredetten felny�g, mikor egy szakadt b�l�s� vizsg�l��gyra seg�tik. Meg sem rezd�l, ahogyan vetk�ztetni kezdik az �rkez� orvosok �s a hozz��rt� g�p�szek, akik f�lroboti test�re specializ�l�dtak. Nem tekintik �t t�bbnek, mint a fegyver, amiben m�g mindig ott mozgol�dik a logika; ez az emberek f�l� emeli, �s er�sebb� teszi, ha szervezete �ppen nincs le�p�lve. F�lig elny�lt szemeibe m�t�sl�mpa f�nye villan, ez�rt lehunyja tekintet�t, �s �gy is hagyja.  �rzi a k�r�l�tte ny�zsg� emberi alakok sokas�g�t, melyek j�les� �rny�kokat vonnak n�ha arc�ra, mikor f�l� hajolva vizsg�lni kezdik. �sszeszor�tott ajkakkal t�ri, hogy t�m�ny �rz�stelen�t�t fecskendezzenek v�n�iba, �s n�h�ny, zsibbad�ssal teli perc ut�n r�kapjanak a m�szerekkel, mintha a h�s�t akarn�k felfalni.  Fogalma sincsen, mit gondolhatnak most r�luk pontosan. G�pies pontoss�ggal dolgoznak rajta, �resen teszik a dolgukat, hogy ments�k a menthet�t; l�that�lag legel�sz�r ezt az egy c�lt akarj�k letudni. Cs�vekkel t�zdelik v�gig karj�t, hogy gy�gyszerekkel vegy�ts�k tisztul�, forrong� v�r�t. Gyenge matat�st �rz�kel n�ha, csavaroz� �s cs�p�g� hangok sejlenek fel k�r�l�tte. Nem akarja l�tni, mit m�velnek vele, ez�rt egy pillanatra sem nyitja ki a szem�t.  Hideg ujj sim�t v�gig leg�jabb m�t�ti heg�n. Csontj�ig nyilall a vak, v�szj�sl� �rint�s, melyben �rthetetlens�g is elvegy�l. Szinte megfagy a leveg� a f�mfal� k�rteremben, sz�ve ellenkezve dobban be, mely halkan pittyeg� hangot von maga ut�n. Ezzel egy�tt mer�l a s�t�ts�gbe, elveszik a k�dben minden �rtelem.  Elhal� s�pol�s, ugyanannyi n�mas�g.  �gy k�szik elm�j�be a hang, mintha l�ny�nek r�sze lenne. Gondolataira fon�dik, �lesztgeti �t, szinte csepegteti bel� az �ntudatot. Sz�nes �s torz villan�sok has�tanak fej�be – �lm�nak ut�hat�sai -, mire ujjai �sszeszorulnak, s meg�rzi a fel�ledt b�r�hez hozz�simul� leplet. R�st �t elny�l� szemeihez a f�ny, melyet imm�r csak a falak oldalain �g� neonsorok t�pl�lnak.  �riszei ide-oda mozgol�dva m�rik fel a f�lhom�lyba borult, idegen �rzet� termet. Nem tudja, mennyi id� telt el. A h�v�ss�g j�les�en borzongatja meg; mindez j�ghideg f�z�ss� er�s�dik, mikor tudatosul benne, hogy nincs egyed�l, �s t�bben is gerjesztik a s�r� merevs�get.  Er�teljes mozdulattal h�zz�k le r�la az oxig�nmaszkot. Fels�hajt, mintha m�g t�bbet akarna k�vetelni, l�legzete azonban belefagy, mikor egy r�nt�ssal felkattintj�k a negyven�t fokos t�maszt fels�test�nek. Sz�ve valami�rt lenyugodva dobol, tompa nyom�st �rez szervezet�nek k�l�nb�z� pontjain, de m�g �gy is t�k�letesen ki tudja venni a v�ltoz�st, mely be�llt n�la. M�r csak az �lmoss�g �s a szomj k�nozza �t, annak ellen�re, hogy v�n�san adj�k neki a folyad�kot.  G�rcs�sen t�maszkodnak meg �gy�nak sz�l�n, szinte csak figyelmeztet�sk�pp odacsapva. Sz�ntelen tekintete m�g akkor is el�remered, mikor r�j�n, hogy csak egy k�z kapaszkodik mellette; a m�sik felk�tve, elernyedve l�g. - K�sz vagy. – suttogja a katona ki�lezett g�nnyal, szemeit r�meresztve, ak�r egy ragadoz�. Makacsul n�zi tov�bb a semmitmond�, alaktalan reped�sekkel cs�f�tott falat, nem akar megsz�lalni. M�g mindig m�rhetetlen�l f�radt, b�rmikor �jra �lomba tudna mer�lni, most azonban faggatni j�ttek, �s szinte pofozz�k �t a tekintetekkel. - Nem tudok v�rni a v�gtelens�gig, Khin. Mes�lj nekem valamit. – a zil�lt, �sz haj� harcos megp�ccinti a leveg�ben f�gg�, inf�zi�s ampull�t, majd �jra hozz�fordul. Hangja most nyugodtan cseng, de szinte tapintani lehet a benne megb�v� fesz�lts�g pattog�s�t. – Buta kisl�ny volt�l, megl�tt�l, majd megint elt�vedt�l. V�letlen�l �sszetal�lkozt�l a r�gi testeddel. Az  a mellkasodban pedig csak mag�t�l n�tt vissza, igaz…?  Kir�zza a hideg a nyers szavakra. Sz�m�tott minderre, a keser�s�g azonban most szinte hason d�fte �t. Leblokkol, eluralkodik rajta a mag�ny, mely m�lyen lelk�be sz�nt, mikor �jra az asztalra csapnak. Most m�r feszeng, k�nnal telve pr�b�l nyelni; teljesen kiszolg�ltatott, mellkas�ban h�v�sen kavarog a f�jdalom. - Nem lehet ekkora �nakaratod.  – sziszegik t�m�ny undorral a f�l�be. Von�sai m�g mindig hidegek, szem�ld�kei azonban megugranak, ahogyan kiveszi a rekedt lejt�sben cseng� hitetlens�get. – Helytelen �tra t�vedt�l, �s hazugs�gokkal �ltatod magad. Sok id�t vesztegett�nk el… semmi baj. Szerz�nk neked egy m�sik g�psz�vet.  Nyaka megreccsen, ahogyan feje a r�ncokkal szabdalt, felsz�nesen higgadt arc fel� fordul. Az �gk�k szemekben izzik az undor, mely elny�jtja a n�h�ny m�sodperces sz�netet.  M�g mindig ekkora ig�nyt tartanak r�?   L�zasan kutat elm�j�ben, azonban mind�ssze csak �rtelmetlenebbn�l �rtelmetlenebb alakok �sznak gondolatai k�z�. Nem tudja, mit felejtett el - hogy mire nem eml�kszik.  Nincs ideje, hogy elny�lt ajkait sz�l�sra b�rja, a f�rfi egyszerre magasodik f�l�, �s m�g a l�legzet�t is bel�fojtja. - Ott, a kicsi a fejedben… - a f�rfi ujjai megr�ngva, k�m�letlen h�vvel kocogtatj�k meg v�r�s tincsekkel keretezett hal�nt�k�t, majd kez�t a leveg�ben hagyva pr�b�l �jra l�legzethez jutni. – M�g mindig ott az a nyomorult logika �s a tervrajz.  Neked kell vezetned minket. Bel�d �ltett�nk mindent, amit csak tal�ltunk, bel�d vetett�k a hit�nket. Olyan �gyesen fejl�dt�l… elhoztad nek�nk a legt�k�letesebb aj�nd�kot, a robotv�zat.  Most pedig… - kem�ny hangja megremeg, hogy feler�s�dve r�ki�lthasson. - Azon f�radozol, hogy min�l ink�bb embert faragj magadb�l?!  A kab�t takarta mellkas hevesen hull�mzik; ahogyan eln�zi az eltorzult von�sokat, hirtelen saj�t testi �ps�g�re gondol. - Ugye nem mondt�l neki  err�l semmit? – k�pi tov�bb hirtelen hevess�gb�l, kihaszn�lva a f�lrobot n�mas�g�t, hogy mindent r�z�d�thasson. – Ott voltatok, igaz…?  M�lyk�k tekintete hirtelen v�lik r�m�ltt�. �gy �rzi, hiba t�rt�nt, ez nem is az � elm�je. Fogalma sincsen, mir�l besz�l. - Nem tudom, mir�l besz�lsz. – kelti �letre �szint�n, halkan az els� hang miatt, amelyet el�csalt mag�b�l. T�k�letesen bezavart�k, �t – de ki �?  Hiszen saj�t mag�t sem ismeri. Nem eml�kszik tervrajzra. Semmit sem mondott el Zevnek, �s �gy az Els�nek. Vagy igen?  Az �reg f�rfi felszisszen, majd elfordulva �p kez�vel haj�ba sz�nt. �gy t�nik, m�g egyszer r� akar n�zni, �m ink�bb csak d�h�dten megr�zza a fej�t, �s az ajt� fel� veszi az ir�nyt. - Mi�rt nem Te fek�dt�l fel a m�t�asztalra? – mintha nem is a saj�t hangja lenne; �rz�ketlen�l cseng vissza a teremben, ahogyan meggondolatlan k�v�ncsis�ggal ut�na sz�l. - Mi�rt nem bel�d t�mt�k?  A f�rfi, kez�t a kilincsen nyugtatva fordul vissza. T�voliv� v�l�, h�bor�kat meg�lt tekintet�n ezernyi �rzelem sz�kik �t. T�relmesen dikt�lja a farkasszemet, fej�t kiss� megemelve, mintha megt�rts�g�t akarn� leplezni. - Nem volt el�g id�nk. – ism�tli mag�t szemrebben�s n�lk�l. - �s �?  L�tni akarom.  Mit tettek az Els�vel?  Tudja, hogy rem�nytelen – a katona �sszepr�selt ajkakkal l�p ki az ajt�n, mag�ra hagyva �t n�h�ny fel� l�pked� orvossal -, m�gis k�sztet�st �rzett r�, hogy megk�rdezze.  Nem akar m�g zavarodottabb� v�lni, �s a vez�rszer� katon�ra gondolni; igazs�gtalannak �rzi, hogy csak f�lsz�v� igazs�got v�gott �jra hozz�. Nem volt el�g id�, de nem v�llalkozott volna r� sz�vesen.  Val�ban a test�k az egyetlen, ami m�g megmaradt nekik - �t pedig szinte t�lc�n k�n�lt�k fel.  Ahogyan fels�hajtva a plafont kezdi f�rk�szni, gondolatai a robotra terel�dnek. Pr�b�l higgadt maradni, m�gis minden pillanatban arra gondol, hogyan juthatna el hozz�. Azonban tudja, hogy er�szakkal is, de itt tartan�k. Csak rem�lni tudja, hogy nem provok�lj�k mindenf�le �res cseveg�ssel, �s nem pr�b�lj�k piszk�lni a g�pagyat. Az Els� nem er�s�dhet �jra fel, nem t�madhat nekik, k�l�nben azonnal v�geznek vele, �s a lelk�t is el�ld�zik. Nem engedheti, hogy eluralkodjon test�n a v�rszomjas logika; eddig is b�zott benne, hogy fel�l tud kerekedni saj�t mag�n, �s most is csak erre az �rz�sre tud t�maszkodni.

2010.04.07. 20:21 Zev Owen

T�bb er�teljes szor�t�s kulcsol�dik test�re, ahogy az ujjak k�m�letlen�l csukl�i k�r� fon�dnak �s a v�llaiba marnak. Lelke �sszerezzen az emberi testek k�zels�g�re, amint a katon�k t�mkelege k�r�l �llja, �s egy helyre szor�tja �ssze, mintha egyed�l b�rmennyi es�lye is lehetne a szabadul�sra. Nem l�tja �rtelm�t ennek a f�l�sleges b�rt�nj�t�knak; ha er�s�t�se lenne, akkor m�r mindegy mennyire tartj�k szorosan, az emberek es�lyei hamuv� foszlan�nak, m�g idelent is. Norlana s�lyos terh�t csak itt �rzi meg igaz�n, ebben a kiszolg�ltatott vaks�gban, a felem�szt� s�t�ts�gben, ahol az omladoz�, h�v�s falak k�z�tt sosem sz�r�dhet �t a simogat� napf�ny, vagy a t�dej�ket megt�lt�, sz�ntiszta leveg�. Elk�pzelni sem k�pes, hogy ezek az emberek milyen vadul v�gyhatnak egy ver�f�nyes d�lut�nra; hogy mennyire hi�nyozhat nekik a friss f� illata, a puha f�ld k�nyeztet� �rz�se a talpuk alatt, vagy a tengerk�k �g l�tv�nya. Olyan term�szeti csod�k�, melyek legt�bbj�t Norlana irtotta roml�sig, m�g k�nytelen nem volt m� f�vel �s a magasb�l lopott leveg�vel k�rp�tolni mag�t. Lassan az eg�sz �let, egy nagy hazugs�gg� v�lik, ebben az elhat�rolt, megfert�z�tt vil�gban. A l�gz� maszkok eltorz�tj�k a k�r�l�tte �rv�nyl� d�h�dt arcokat, melyek teljesen egybemos�dnak a k�rcentrum f�ls�t�tj�ben, mikor lev�lasztj�k a m�t� fel� menetel� t�megr�l. Nem tulajdon�t neki t�l nagy jelent�s�get, csak a k�tked�s has�t �t v�n�in a hirtelen j�v� aggodalomra, hogy mostant�l nem tudja majd szemmel tartani a v�gelgyeng�l�sben szenved� l�nyt. Cs�b�tja a gondolat, hogy sz�ra nyissa a sz�j�t, �s m�g ut�nuk ki�ltson csak az�rt, hogy elmondhassa, hi�ba l�tszik Khiara er�snek, t�r�keny. Megfenyegetn� �ket, hogyha csak egy karcol�s is esik rajta, vagy �jra a retteg�st kell l�tnia a szemeiben, akkor az itt �l�k ezerszer rosszabb k�nokkal n�zhetnek majd szembe – m�gsem teszi. Elnyomja mag�ban ezeket az �szt�n�s, kik�v�nkoz� reakci�kat, saj�t j�v�j�k �rdek�ben. Neki most b�ven el�g az a tudat, hogy nem fogj�k meg�lni, ha csak nem felt�tlen sz�ks�ges. Nem akarja mag�hoz �desgetni a hal�l gondolat�t, mert ha akaratlanul is, de v�g�l �g�retet tett a l�nynak: nem fogja itt hagyni, k�nok k�z�tt - ink�bb szenvedne az utols� pillanatig, minthogy megszegje a neki tett �g�ret�t. Engedelmeskedni fog, am�g ez a l�tsz�lagos fegyversz�net honol, �s k�zdeni, mikor a v�ltoz�kony pillanatok sodr�sa �gy k�v�nja. De egy pillanatra sem adja fel. Egy mozdulattal nyomj�k le egy f�msz�kre, csukl�ja k�r� laza, el�regedett f�mbilincset tesznek, melyb�l, ha akarna, b�rmikor kit�rhetne, most m�gsem mozdul, csup�n megemelt fejjel, ny�lt tekintettel f�rk�szi az �t m�reget� katon�kat. �rzi a teremben �bredez� zavarts�got, ahogy megl�tj�k tettre k�sz, harcias tekintet�ben az eleven �szintes�get. Halk morajl�s fut v�gig a kis helyis�gen, melynek lem�llott, mocsok fedte falai, csak m�g tov�bb s�r�tik az �ket k�r�lvev� s�t�ts�get. Az egyik f�rfi lassan, sz�rakozottan gyalogol el� a f�lhom�lyb�l, k�zben hat�rozatlanul k�sz�r�lve tork�n; l�tsz�lag nincs �ny�re a feladat, m�gis �t k�ldt�k, mert � t�nik az itteniek k�z�l a legrugalmasabbnak – ezt kiveszi a bizalmat sugall�, m�lybarna szemekb�l, melyek �lettelien csillognak az elhal� l�mpaf�nyben. - Nol�m, az Els�. – h�ledezik fennhangon, szem�ld�kei s�t�tsz�n� haj�ig cs�sznak az er�ltetett meglepetts�gt�l. – Sosem gondoltam volna, hogy egyszer tal�lkozom egy Norlanai fejessel. Egy robottal. R�ad�sul itt, az �v�hely�nk�n. – f�ttyenti el mag�t, hangja azonban belefagy a g�nyba, mikor r�eszm�l az arc�t elemz�, h�v�s pillant�sra. A meilisi mag�ba kapott, fesz�lyezett l�legzet�t j�l hallani, a falak akusztik�ja messze viszi a teremben, mely �jabb fesz�lts�geket sz�l. Tal�n m�gsem volt a legjobb v�laszt�s egy olyan embert kijel�lni, aki sz�vesen ford�tja az �rt�kes id�t t�rgytalan b�jcsevelyekre. Meredten figyeli a f�rfi arc�t, nem akar v�laszolni az �t �rt �les megjegyz�sekre; a f�l�tte elhatalmasod� elveszetts�g �rz�se - b�szkes�g�nek elhalv�nyul� tudata - m�r �gysem l�phet ingov�nyosabb talajra. Lelke meg sem rezzen fogvatart�j�nak elv�ltoz� von�saira; kem�ny tekintettel k�veti v�gig, ahogy az emberi arcon kifejez�stelen�l megfesz�l a b�r, amint megpr�b�lja leut�nozni �tl�thatatlan von�sait, mintha csak egy t�kr�t mutatna fel�. - Nem sz�p dolog �gy �ltatni a l�nyt. J�tszol vele. Sz�rakoz�st �z�l a f�jdalm�b�l. Kihaszn�lod a gyenges�g�t. – l�legzi s�t�t g�nnyal ugyan az a hang, a feketes�gbe veszett alak sz�ja azonban alig mozdul, vagy csak k�ptelen r�, hogy kivegye, szemeinek gyeng�l� f�kusz�val. – A nagy Els�t nem olyan f�b�l faragt�k, hogy egyszer�en feladja. Mind hallottunk m�r r�lad, nagyon j�l tudjuk ki vagy �s mik a c�ljaid. H�t akkor besz�lj, itt a lehet�s�g. Mond el sz�pen mit keresel itt �s mi�rt lenne helytelen a hal�lodat k�v�nnunk. – az eddig bizalmat sug�rz� barna szemek veszedelmesen sz�k�lnek el, ahogy borosty�n sz�n� �riszeibe ir�ny�tj�k a f�nyt, melyre �jfekete pupill�i emberien sz�k�lnek el az eleven�be has�t� f�ny�radatt�l. Teljesen felkavart�k a magabiztos szavak, mintha a v�z m�ly�r�l hozt�k volna felsz�nre az igazs�got, valahonnan az Els� val�di v�gyainak b�rt�n�b�l. Val�ban ilyen lett volna? Val�ban ilyen lenne? Tal�n most is csak �ltatja mag�t; tal�n sohasem lesz k�pes megv�ltozni. Megint hatalm�ba ker�ti az �rz�s, hogy nem tudja ki is � val�j�ban �s, hogy mit akar az �lett�l, melyre v�laszul megl�tja a k�r�l�tte f�nyl� szemekben az el�gedett csillog�st, ami k�ts�gtelen�l el�rulja, hogy pontosan el�rt�k, amit akartak. Hogy teljess�ggel kiel�g�ti �ket a v�rt eredm�ny; micsoda b�szkes�g �radhat most sz�t az ereikben, hogy megingattak a hit�ben egy norlanai robotot. �rzi, hogy szembogara merev pontt� fesz�lt az aranysz�n� foglalatban. Csak most �rtette meg igaz�n a l�nyeget: hogy nekik nem is kellhet m�s m�z�rnyalat� szemein k�v�l, melyek mindent el�rulnak majd a gondolatai m�g�tt rejl� igazs�gr�l, amint sz�ra nyitja merev ajkait.

2010.04.06. 18:22 Khiara Laken

Elkeseredetten mered a katon�kra, mik�zben a szavak egyre �rtelmetlenebb� v�lnak a sz�m�ra. M�g mindig szorosan k�veteli a t�maszt, er�s�dve �rzi, hogy a f�radts�g �s a rosszull�t elhatalmasodik rajta. Nem engedheti el az Els�t, nem tudja, mit tenn�nek vele. A gyilkos tekintenek szinte lyukat v�jnak mellkas�ba, sz�v�t dobogtatj�k hevesen, mintha az utols� pump�l�sokat enged�lyezn�k neki. Hi�ba is pr�b�lja bizonygatni, most nem �rzi t�bbnek l�ny�t egy elesett kisgyerekn�l, aki a meilisi nyomorban igyekszik �letben maradni - m�g az el�tte �ll� emberek m�rgezett bossz�ra, � egy kis folyad�kra, �s mened�kre szomjazik. Csak egy korty vizet. K�rem! Nagyon szomjas vagyok… Adjon egy kis vizet.  A k�ny�rg�s minden pillanatban kik�v�nkozik bel�le, azonban m�r r�gen megfogadta, hogy az embereknek soha t�bbet  nem adja meg ezt az �r�met.  Elevenebben borzong meg, mikor meghallja nev�t, mint a fegyverek �les cs�veinek l�tv�ny�n. Tal�n m�r megszokta a pusk�kat - v�dtelennek �rzi mag�t, ha nincs n�la n�h�ny kisebb-nagyobb stukker -, az azonban, hogy l�gyan bec�zik, m�g mindig idegen a sz�m�ra. A katon�k �resen sz�lnak hozz�, vagy nev�t csalogat�snak, ill�zi�kelt�snek haszn�lj�k; t�k�letesen �t tudja l�tni, �gy egy pillanatig sem kell elgondolkodnia rajta. A f�rfi szavaira azonban ellenkez�se l�gyul, g�rcs�s ujjai lassan lazulnak el, majd m�g egyszer, biztos�t�s gyan�nt utolj�ra megpr�b�l feltekinteni. �rzi a v�zban uralkod� fesz�lts�get, ez�rt nem t�r�dve a t�rsas�ggal, nyugtat�an v�gigsim�t a robot f�lsz�ve felett. Nem kaphatja el az indulat, j�tszani kell a meilisieknek. Szeme sark�b�l l�tja a r�juk szegez�d� cs�veket, mik�zben teljesen elragadja a gyenge megad�s – ebben a pillanatban r�ntj�k el test�t, mintha sz�nd�kosan �gy sz�m�tott�k volna ki.  Az el�rel�p� katona k�m�letlen�l r�nd�totta maga fel�. Az ujjak f�rfias szor�t�ssal bilincsel�dnek felkarj�ra, l�legzete elakad a heves f�jdalomt�l. M�g ki tudja venni, amint a robot v�z�t is taszig�lni kezdik a fegyverekkel, mint egy egyszer� f�mt�rgyat, azonban hamarosan elnyeli �t a l�pked� t�meg. Sorfal �p�lt k�z�j�k, ez�rt az elveszetts�g teljesen �rr� lesz rajta. Elm�je tompa, csak cik�z� gondolataival �lesztgeti �s nyugtatja mag�t; egy t�k�letes v�z csak el�ny�kre v�lhat, mert a k�nyszer nagyobb �r Meilisben, mint b�rhol m�shol. - Badars�g lenne elpuszt�tani. – l�legzi marad�k akaraterej�b�l, ajk�t nehezen elv�lasztva a maszkon t�lr�l. - Elvesztettem a f�mtestet…. de az �v� m�g mindig t�k�letes. Gondolkodjatok!  Unszol�, mereven logikus hangja beleveszik a falak k�zt visszhangz� l�ptekbe �s fegyvercsattog�sba. Nem hagyhatja, hogy a m�rleg a rosszabbik fel� billenjen, �s hogy a k�tked�s semmiv� v�ljon. El�g volt annak a szervezetbeli katon�nak meghallania, aki most �sszepr�selt ajkakkal, �sszeh�zott szem�ld�k�kkel, szigor�an h�zza maga ut�n. - �szrevett�k. De Meilisnek minden pillanatban  sz�ks�ge lenne r�d. – sziszegi k�vetel�en d�h�s, ismer�s hangj�n a f�rfi, most m�gsem k�pes r�eszm�lni arc�nak vonalaira. M�g mindig nem tudj�k, hogy f�msz�ve is ki lett cser�lve. Ha nem k�zli, a vizsg�lat majd �gyis kimutatja. Gyomra megugrik, ez�rt k�ptelen v�laszolni a v�dra.  �rzi l�zas, nyirkos b�r�n az emberi tekintetek sokas�g�t, mint ezernyi villan�s n�lk�li vakut. A kivil�g�tott k�rcentrumban elhal a hajnali, �ledez� morajl�s, szinte s�ket csendben vezetik �ket tov�bb a k�rgy�r�kbe z�rva. A sereghajt� r�sz j�l hallhat�an lev�lik m�g�l�k, mire feje hevesen fordul h�tra. - Meg fogjuk a robotot hallgatni.  – r�nd�tj�k vissza �t ellentmond�st nem t�r�en. L�legezni pr�b�l, hogy a retteg�s lecsitulhasson benne, azonban m�r csak annyira k�pes, hogy tartsa a temp�t a m�t� �s a k�rh�zi r�szleg fel�.

[1115-1096] [1095-1076] [1075-1056] [1055-1036] [1035-1016] [1015-996] [995-976] [975-956] [955-936] [935-916] [915-896] [895-876] [875-856] [855-836] [835-816] [815-796] [795-776] [775-756] [755-736] [735-716] [715-696] [695-676] [675-656] [655-636] [635-616] [615-596] [595-576] [575-556] [555-536] [535-516] [515-496] [495-476] [475-456] [455-436] [435-416] [415-396] [395-376] [375-356] [355-336] [335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [Kor�bbi]