�j bejegyz�s Friss�t�s

2010.01.29. 19:22 Zev Owen

F�l�s l�gz�s�t, mintha f�mt�deje m�r megunta volna, a szemei el� t�rul� Vil�got most olyan sz�rk�nek l�tja, mint aki csak egy cinikus mosolyba festett, s�t�t maszkon kereszt�l figyeli az �jszak�ban elhalv�nyult sz�neket. Semmi m�sra nem v�gyik, minthogy kit�rj�n, �s v�gre szabad lehessen. �rzi lelk�ben a puszt�t� lend�letet, melyt�l most egy ugr�ssal k�pes lenne fut�snak iramodni, hogy �sz n�lk�l, logik�tlanul szakadjon ki v�gre a l�gi monstrum term�szetellenes l�gk�r�b�l. Azt akarja, hogy l�bai addig vigy�k a repedezett betonon, am�g el nem �ri a tengert. M�g el nem �r valamit, ami�rt �gy �rzi �rdemes m�g b�rkinek is �lnie. �rezni akarja az izmok adta lend�letet, v�gtagjainak fesz�l�s�t, a leveg� �raml�s�t b�r�n. Azt, hogy a tiszta oxig�n �tj�rja a t�dej�t, ahogy a mellkas�ban veszett�l d�b�rg� sz�v megszakad a f�kezhetetlen sebess�gt�l. L�tnia kell a felkel� napot, ami a v�zb�l bukik el�. Abban a pillanatban m�g a hull�mok k�z� is belevetn� mag�t, hogy a hideg v�zt�meg lehessen a gyilkosa, nem pedig az emberek vagy a m�l�, t�r�keny �rzelmek, melyek folyton folyv�st csak a boldogs�g ill�zi�j�t keltik benne. Nem biztos abban, hogy l�tezik-e m�g a boldogs�g fogalma. M�r csak az a gondolat tartja �letben, hogyha a keser�s�g �s a f�jdalom �l, valahol az ellentettj�knek is l�teznie kell. - Akkor maradj velem. Legy�l a r�szem. Gondolkodj egyk�nt velem �s felejtsd el Meilist. L�sd be, hogy a F�ldi v�ros halott. Ismerd el, hogy odalent az emberek teste, idefent pedig a lelke �t�ltetett pusztul�sra. A test meghal, eleny�szik, de a lelket m�g meg lehet menteni. Nem kock�ztathatjuk, hogy a h�bor� kit�rj�n. Nem lehet�nk mer� dacb�l, �s elkeseredetts�gb�l egy kegyetlen �ld�kl�s okai. Nem akarok h�st j�tszani �gy, hogy milli� ember v�re tapad a kezemhez j�jj�n az ak�r fentr�l vagy lentr�l. – nyugodt hangs�lya kit�lti a halkan z�g� teret. Nem mozdul �lt�ben, szemei a kinti s�t�tbe merednek, de csak saj�t hom�lyosan megvil�g�tott t�k�rk�p�t l�tja, mely k�k, v�r�s, �s s�rga sz�nekben j�tszik a pulton villog� kijelz�k pulz�l�s�t�l. - De err�l neked kell d�ntened. Ha l�zadsz, v�res es� fogja �ztatni Meilis utc�it. Ha k�zdeni akarsz az ellens�gem vagy. Akkor megtanulom majd, hogyan t�pl�lhatn�k ir�ntad m�g a puszta gy�l�letn�l is kevesebbet. Hogy csak az a csek�ly ellen�rz�s maradjon, ami lehet�v� teszi, hogy magammal egy�tt t�ged is meg�ljelek. Felejtsd el azt a porf�szket. Iktasd ki az arcukat. Mert v�gezni fogok vel�k a t�bbs�g �rdek�ben. A j�v� �rdek�ben. Fogai k�zt sz�ri a monoton szavakat, mik�zben a g�p er�tlen z�kken�ssel talajt �r. Egy percre sem n�z a n�re, mert nem akar �jra v�gtelen�l elgyeng�lni a l�tv�nyt�l. Nem �ll sz�nd�k�ban vissza�desgetni mag�hoz a f�l�sleges v�gyakat, melyeket a benne �led� Els� v�gleg kiutas�tott a gondolatai k�z�l. Sz�nalmas. Indulj. – sziszegi az az �si, rideg hang a parancsot, gondolkod�si id�t sem hagyva, mintha a fej�ben visszhangz� n�ma megjegyz�s v�gtagjainak sz�lt volna, nem neki. Egyetlen gombnyom�ssal nyitja fel a l�gj�r� ajtaj�t, mik�zben �gy �rzi, mellkasa sz�tszakad az ellent�tes �rz�sek s�ly�t�l. Ha ura lenne a test�nek, elrohanna, megsz�kne, �s tal�n soha t�bb� nem t�rne vissza, most viszont a dinamikus ellen�ll�s olyan t�zzel forgatja tintasz�n� v�r�t, hogy hossz� l�ptei csak lass�, higgadt mozg�sra �szt�nzik. Csup�n n�h�ny porig roskadt, alacsony t�mbh�z bontakozik ki a fullaszt� k�db�l, melyben m�r alig l�tni valamit. Egy nesz sem hallatszik, csak saj�t, csikorg� l�ptei a beton felszakadt darabjain. Valahol hatalmas puszt�t�s nyomai l�that�ak az �ton, mintha f�ldreng�s r�zta volna meg a helyet; val�j�ban csak a f�k halott gy�kerei pr�b�ltak utat t�rni maguknak a sz�raz f�ldben, de a term�szet m�g a halott v�ros felett is kudarcot vallott. Mintha f�l�ton feladta volna a v�gyat, hogy m�rgezett oxig�nhez jusson. M�r nincs mib�l t�pl�lkozni, nincs mi�rt �lni. Innen m�g Norlana zaj�t sem hallani, csup�n k�t borosty�nsz�nben vil�g�t� �risz csemp�sz n�mi sz�nt a sz�rk�n feldereng� val�s�gba.

2010.01.29. 18:22 Avila Mecoi

Meglepte a n� reakci�ja, nem �ppen erre sz�m�tott. P�r l�p�st meg is t�ntorodott, amikor gyeng�den sz�nt l�k�ssel �rintette a karj�t. Amikor azt�n agya gyorsan felm�rte, hogy mi a helyzet, halv�nyan elmosolyodott. - Azt hiszem van nekem most �pp el�g probl�m�m, nem kell m�g azon is t�rn�m a fejem, hogy hogyan v�gezzek veled. - M�g mindig mosolyogva n�zett a n�re, b�r nem a legkedvesebb mosoly volt, de igaz�n sz�vb�l j�v� mosolyra m�g nem is volt k�pes. - Nos, �r�l�k, hogy nem sz�nd�kozod feladni a harcot. �s sz�vesen, de m�skor nem. Mosolya, most pimasz mosolyra v�ltott, �s megv�rta, am�g h�tat ford�tott neki a n�, csak akkor fagyott le sz�p lassan a mosoly az arc�r�l. M�lyen bel�legezte a leveg�t, �s nekid�lt a l�gj�r� hideg fal�nak. Nem tudta volna megmondani, hogy mi�rt tette... A M�sodik�rt �s az � lelki vil�g��rt? Nem akart, hogy szenvedjen �s seg�teni akart neki? Vagy teljesen m�s okb�l tette? Ink�bb az Els��rt? Nem akarta, hogy � szenvedjen, �s csak az sz�m�tott neki, hogy boldog legyen? Ez lett volna a magyar�zat? Hogy tudta, vele sosem lenne olyan boldog, mint Khiar�val, �s ez�rt tartotta ezt a lelki besz�det neki? B�rmilyen okb�l is tette, maga ellen dolgozott. De lassan m�r kezdte megszokni. B�r m�g nem fogadta el, de m�r elfogta, hogy nincs es�lye a m�sik robottal szemben. - �n egy ember vagyok, �k pedig robotok... A saj�t fajt�mb�l k�ne valakit keresnem... - motyogja halkan maga el�, �s rem�li, hogy nem hallj�k meg. nem akar megint gyeng�nek �s elveszettnek t�nni. Nem akarja, hogy r�juk kelljen t�maszkodnia, �s a seg�ts�g�kre legyen szorulva. Tiszt�ban volt a t�nnyel, hogy gyeng�bb, mint �k, de ennyire sebezhet�nek nem akarta mutatni mag�t. M�g akkor is, ha alul maradt, nemes f�vel akart veszteni. M�g akkor is, ha egy�ltal�n nem volt b�szke viselked�s, hogy mindezek ellen�re tov�bbra is a f�rfi k�zel�ben akart maradni. Ahhoz m�gsem volt el�g ereje, hogy az utols� sz�lat is elv�gja, ami �sszek�ti vele. Egyszer�en csak sz�ks�ge volt a jelenl�t�re ebben a sebezhet� helyzetben,m�g akkor is, ha a legnagyobb sebeket �ppen � ejtette. Furcsa az emberi elme, kisz�m�thatatlan �s mindig rejt valamilyen meglepet�st. Ha pedig egy �r�lt ember gondolkod�s m�dj�t vett�k, akkor erre r�tehett�nk m�g egy lap�ttal. Sosem lehet tudni, milyen k�vetkezm�nyekkel j�r a k�vetkez� l�p�s. M�g a legapr�bb dolog is k�pes r�, hogy hatalmas v�ltoz�sokhoz vezessen.

2010.01.28. 21:03 Khiara Laken

Elr�vedt pillant�sa lassan siklik �jra el�re, mintha eddig a l�gj�r� fal�nak mes�j�t hallgatta volna. �rezte, hogy a robot elt�volodik, de m�g mag�t is k�pes lett volna becsapni, hogy csak t�ved, �s nem az embert l�tja meg saj�t alakja el�tt.  �that�an f�rk�szi a kiismerhetetlen, k�s�rteties szemeket, melyek egy kicsivel az �v� felett tekintenek le r�. A szavak csak felsz�nesen jutnak el hozz�, n�melyik k�pes r�st �tni bels� p�nc�lj�n, de az �ben v�r �jra f�l�be t�m�r�lve rekeszti ki az ingereket. Mindent elnyom f�msz�v�nek hull�mz� moraja, m�g karjai is megfesz�lnek mellkas�n, hogy Avila ne hallhassa tiszt�n az �r�lt zakatol�st, melyet nem k�pes lecsillap�tani. �gy t�nik, szemei v�gig az ember pillant�s�t tartott�k t�zkeresztben, de a val�s�gban egy leheletnyivel arr�bb nyugodnak; v�gigk�vette, ahogyan a robot elmegy, le�l az �l�sbe, �s eltakarja mag�t a t�ml�val.  A makacs d�h a n� oktat�s�ra semmiv� lett, hely�t k�nny�szerrel vette �t a tisztelet �s a h�la, ami m�g k�pes arra �szt�n�zni, hogy gondolkodjon.  Hogy hossz� pillanatokig n�m�n f�leljen a h�v�s leveg�ben, mintha a szellemeket akarn� meg�rteni. Amikor csendbe mer�l, �gy �rzi, halott lelkek vannak k�r�l�tte. Mennyiszer  - h�nyszor hajtotta le rezd�letlen arccal halott katon�k szemh�jait, h�nyszor k�vette v�gig a v�r �tj�t a f�ld�n. Mintha �k  az�ta is hozz� lenn�nek l�ncolva, mintha sz�nd�kosan azt akarn�k, hogy ne legyen k�pes elszakadni a m�ltt�l.  Ajkai ugyanolyan s�hajra ny�lnak, mint amilyenre a robot�i is. Titokban minden apr� rezd�l�s�re szomjazik, mindent elrakt�rozott, amit eddig �szlelt az arc�n vagy a test�n. M�lyen tiszteli, mint vez�rt, megbecs�li a tekint�lyt sugall� alakj�t, ami t�r�keny gyereklelket takar; elvakultan hitte, hogy megmentheti, mert semmi m�st nem akart jobban. De most ann�l jobban belet�rt, mert �gy �rzi, �r�kre elrontott valamit. - �n harcolok. Eddig is k�zd�ttem, �s sosem adom fel. – mondja Avil�nak kivehetetlen hangs�llyal azt, amit m�r annyiszor elmondott. Egy fellobban� harci v�gy is megrezgeti szerkezet�t, de nem figyel r�. – De az�rt j�, hogy ezeket elmondtad. Azt hittem, m�g mindig meg akarsz �lni. Megr�nd�tja a v�ll�t, majd felemeli puszt�t� g�pkez�t, hogy gyeng�den megl�kje a l�ny kez�t. – K�sz.  A h�l�t kifejez� reakci� kiss� hevesebbre siker�lt zavar�ban, mert m�g mindig nem szokta meg, hogy csak �gy szabad �rintkeznie m�sokkal. T�bbet nem is n�z Avil�ra, elhalad teste mellett, szemeit mindv�gig az ablakra szegezve. Ahogyan k�zelebb �s k�zelebb �r, egyre �lesebben veszi ki t�k�rk�p�t �s az Els��t, mintha egy t� zavartalan viz�b�l emelkedn�nek ki. Nyelni pr�b�l, mik�zben le�l a m�sodpil�ta sz�k�be; tudja, hogy felesleges volt, mert a g�p lassan lesz�ll, de l�bai mintha m�r nem b�rt�k volna el sebes v�r�raml�s�t. - B�rmit megteszek. – s�hajtja v�g�l f�lhangosan, hossz� m�sodpercek ut�n. - Csak tudjam �s �rezzem, hogy �lsz.  Nem n�z oldalra, az �vegen k�veti v�gig a torz mozgol�d�st. Teste g�rcsbe fesz�l, hogy f�ken tudja tartani v�gyakoz�s�t, mert m�g mindig retteg, hogy t�ls�gosan sebzett a norm�lis �rz�seknek, �s mert f�l, hogy hib�j�t m�r nem hozhatja helyre, soha t�bb�.

2010.01.28. 19:04 Zev Owen

A sz�l egyik pillanatr�l a m�sikra vad, kietlen h�mp�lyg�sbe kezd a l�gj�r� f�mfalain t�lr�l, mintha l�thatatlan ereje is a kisz�radt, elgy�t�rt f�ld fel� h�zn� a k�nnyeden ereszked� monstrumot. Pillant�sa kifejez�stelen�l mered el�re, tart�sa meg sem moccan, ahogy n�ma csendben hallgatja a robotn� szavait. Csak most – ahogyan megfigyeli – j�n r�, hogy mennyire idegen sz�m�ra a gondolat, hogy �gy n�z a n�re, mint egy emberre. Hogy mennyire neh�z kontrol�lnia a m�lyen eltemetett v�gyakat, melyek most is szabadulni k�v�nkozn�nak bel�le. Karjaiban forr�n l�zongani kezd feketesz�n� v�re, ahogy �vatlan �ne elj�tszik a gondolattal, hogy most azonnal a karjaiba z�rja �s t�bb� el sem engedi. Ha meg kell halnia, akkor vele hal, de elereszteni m�g a v�g k�zeledt�vel sem fogja. Sohasem volt egy vesztes t�pus, aki k�pes lenne mag�t megadni a hal�lnak valaki m�s�rt. Hi�nyzott bel�le a vak �nzetlens�g �s a t�l�rad� szeretet; a h�la, �s az odaad�s, amik k�pess� tehett�k volna r�. Ezek az �rz�sek sosem hi�nyoztak neki, l�telem�hez tartozott a massz�v, kikezdhetetlen �rz�ketlens�g, mely j� harcoss� form�lhatta, hogy k�pes legyen rend�letlen�l �llni az �let vihar�t. A fej�ben megfogalmaz�d� �ldozatra azonban, most rideg logik�ja sem int�z ellent�mad�st, csup�n hagyja, hogy Khiara l�tv�nya gondolatainak minden szeglet�t �tj�rja. Ujjai megremegnek a tomp�n felsejl� v�gyakoz�sra. Ahogyan meggyilkolt lelke felt�madni pr�b�l, �gy vonzza mozdulat�t a m�sik g�ptest, mintha hozz� l�ncolt�k volna. Im�dja a hossz�, v�r�s tincseket, melyek olyan l�gyan omlanak ujjai k�z�, mintha �letet ad� v�rfolyam lenn�nek. Minden egyes tincs az �let t�z�nek sz�neiben j�tszik – beleborzong az �rint�s�kbe, ak�rh�nyszor csak �rt�k ny�l. Elveszik a m�lyk�k szemekben, amikben a tenger sz�nei eggy� olvadnak egy hideg este m�lys�t�tj�vel, mintha egy v�gtelen, h�ba fagyott tengeren n�zne v�gig egy �d�z, t�li �jszak�n. Szereti a jeges, h�feh�r arcb�rt, az �that�, komoly pillant�st, mely a Vil�g gy�trelmeinek felt�zelt f�jdalm�t pr�b�lja enyh�teni minden egyes v�gtelenbe tekint� pillant�s�val. �tl�thatatlan �s titokzatos a v�rsz�n� tincsekkel keresztezett tekintet. �rtatlan �s egyben sokat meg�lt az a mosoly, ami olyan nehezen sz�kik az �letteli ajkakra. �r�lten v�gyik a mosoly�ra; eddig �szre sem vette mennyire odavan �rte. - R�d v�gyok. – l�legzi hat�rozott, t�rgyilagos hangon, ahogy pillant�sa a talajra siklik. �rdes hanglejt�s�ben g�pi torzs�g j�tszik, ahogy merev ujjai gyeng�n �k�lbe szorulnak. – Csak engedd, hogy szeresselek. Nem akarja elmondani, hogy �rtelmetlen �gy n�znie a sz�m�ra felk�n�lt j�v�t �s az elk�pzelhetetlen boldogs�got, hogy � nem j�tszik szerepet benne. Ebben a pillanatban nem lenne k�pes megny�lni, �gy hagyja az elveszett, telhetetlen v�gyakat moh�n kavarogni g�pv�z�nak felsz�ne alatt. T�nusa j�gre tett minden �rzelmet, �gy f�l�sleges lenne szavait halott monotonit�sba �ntenie. Karja t�tov�zva ny�l el�re, mik�zben felpillant a l�nyra; ujjai a M�sodik keze fel� mozdulnak, hogy meg�rinthesse, �s a g�ptest mellett nyugv� tenyeret a saj�tj�ba vehesse. Makacsul hallgat, szenvtelen�l el�re meredve, Avila mozdulata azonban megel�zi - a feh�r hajtincsek v�ratlanul fedik el a szenved�lyes v�r�set. Hangtalanul ny�lnak el egym�st�l ajkai, de csak az�rt, hogy kiengedje a t�dej�be szor�tott leveg�t. Egyre ink�bb azt �rzi, hogy fesz�lyezi az ember k�zels�ge, de most – hogy vadul �tj�rja test�t a csal�d�s – m�r csak egyetlen mondatot k�pes el�csalni mag�b�l. - Nem �rtem a hal�lod hogyan lenne k�pes arra, hogy itt megv�ltoztasson b�rmit is. – a hangs�lytalan szavakb�l kicseng egy �rnyalatnyi v�d, azonban miel�tt m�s is akaratlanul kics�szna a sz�j�n, megfordul, hogy vissza�lhessen a vezet��l�s m�ly�re. Hagyja, hogy a pult el� cs�sz� sz�k t�ml�ja takar�sban tartsa test�t, mik�zben egy kim�rt mozdulattal ny�l a korm�ny�rt, hogy egyenesbe tegye a talajhoz k�zeled� g�pet.

2010.01.27. 21:53 Avila Mecoi

Egy p�r percig csak �ll, hagyja, hogy az a kev�ske ereje, ami van �tj�rja a test�t �s kicsit lecsillapodjon, miel�tt lass� l�ptekkel � is elindult volna a l�gj�r� h�tulj�ba. P�r l�p�sre t�l�k meg�llt, �s kiv�rja a besz�lget�s v�g�t, csak akkor megy oda a k�t robothoz, kicsit arr�bb tolva �ll be a n� el�. - Hadd besz�ljek vele �n. - Motyogja m�g a f�rfinek, majd az el�tte �ll�ra n�z. - Az elej�n csak az a c�lom volt, hogy v�gezzek veled, pedig akkor m�g csak f�lt�keny sem voltam, legal�bbis nem tudok r�la, hogy az lettem volna. De lassan kezdelek megismerni, �s tal�n m�g egy kicsit meg is kedvelni. M�s k�r�lm�nyek k�z�tt biztos, hogy j�l kij�nn�k veled, de nem m�s k�r�lm�nyek k�z�tt vagyunk, hanem itt �s most, ebben a szitu�ci�ban. � ezzel kell boldogulnunk. Biztos nem szeretted volna, ha a dolgok �gy alakulnak, de megnyugtatlak �n sem. V�gt�re is egy robot! Ember l�temre egy robotot szeretek! Sz�rakoztat� lehet valami k�v�l�ll�nak ezt elk�pzelnie. P�r pillanatra elhallgat. Megint eluralkodik rajta a keser�s�g. Annyira rem�nytelennek l�tn� a helyzet�t, hogy v�g�l egy robotba szeretett bele? Valamibe ember �s t�rgy k�z�tt? Megr�zta a fej�t. Nem szabad ezt �gy felfognia. �s nem is akarta! � volt az, aki az el�bb m�g azt bizonygatta, hogy az Els� igen is �l, �s ebben is hitt, nem m�sban. Nem hagyta, hogy b�rki is k�zbe sz�ljon, �gy ink�bb folytatta. - Na j�, ide figyelj, Khiara. - Lassan megfontoltan ejtette ki a szavakat mindenf�le ellens�gesked�s n�lk�l. - Nem akarom, hogy feladd, hogy az egyszer�bb utat v�laszd, �s a hal�lba menek�lj! Azt akarod, hogy boldog legyen, akkor hogy is gondolhatsz erre a lehet�s�gre? Hogy tudn�m boldogg� tenn�, amit gondolom abban a helyzetben elv�rn�l t�lem, ha magam se lenn�k az? Hogy is lehetn�k, ha tudom, csak az�rt van velem, mert a m�sik lehet�s�gr�l lecs�szott... Nekem csakis �s egyed�l �gy kell, hogy ezt � akarja, �s nem m�s d�nt�tt �gy r�la! A saj�t sors�r�l mindenki saj�t maga d�nts�n. Te is. H�nyszor mondtam m�r, hogy ne t�r�dj bele, hanem harcolj? �s ne gyere nekem azzal, hogy nem vagy r� k�pes, hiszen mindig fel�llsz �jra �s �jra annak ellen�re, hogy m�g �n is itt gy�t�rlek! Akkor meg fogadd m�r el v�gre, hogy a saj�t �letedet te �s csakis te alak�tod. Mi�rt hallgatn�l az emberekre �s arra amit mondanak? M�g ha m�r r�g�ta is robot vagy, ennyire te sem lehetsz naiv, hogy ne tudd, az emberek milyen k�nnyen hazudnak. Mib�l gondolod, hogy egy valaki hal�la - a te hal�lod - k�pes mindenkinek a sors�t megv�ltoztatni? Ilyen csak a mes�kben l�tezik, �s ez itt a rideg val�s�g, sz�val �bredj m�r fel! Kapt�l m�g egy lehet�s�get az �letre, akkor ne dobd el, hanem haszn�ld is ki. Ha m�g �gy sem fogtad fel, akkor t�bbet m�r �n sem tehetek, �n is csak egy ember vagyok, �s valamikor el�rem a hat�raimat. Nem fogom �jra megpr�b�lni. �gyhogy j�l fontold meg, hogy mit cselekszel, nem biztos, hogy legk�zelebb is lesz, aki visszatartson. Ennyi volt, nem volt t�bb mondani val�ja. Most m�g ki�lvezte a p�r pillanatnyi csendet, am�g felk�sz�lt a reakci�ra, a v�laszra. Azzal is sz�molt, hogy a n� esetleg kiab�lni fog, vagy csak sim�n nemes egyszer�s�ggel pofon v�gja. Tal�n meg is �rdemli. Most valahogy semmi sem tudta �rdekelni. T�bbet � sem fog kit�rni a dolgok el�l.

2010.01.27. 20:56 Khiara Laken

�rzi arca el�tt felkavarodni a h�v�s leveg�t. M�g mindig g�rcs�sen t�maszkodik, �gy �rzi, mellkas�ra most ezerszer er�sebben hat a gravit�ci�. Nem is teljesen t�r mag�hoz, mikor megvonj�k t�le a fal hideg�t, csak hagyja test�t kiszolg�ltatva mozogni, mint egy zsin�rok n�lk�li b�b. Semmi m�st nem vesz ki az �jszakai s�t�tb�l, csak k�t lyukas k�zep� k�r�vet, mintha r�gi, f�nyl� arany�rm�k lenn�nek. Kiss� koptatottnak hatnak most, sokat haszn�lt p�nzdarabnak, mert hi�nyzik bel�l�k az, ami �l�v� faragja a kortalan tekintetet.  Megv�rja, m�g a karj�ra m�rt szor�t�s v�gleg al�bbhagy, majd elford�tja a fej�t, v�gigk�vetve szemeivel, ahogyan v�gtagja elernyed maga mellett. - A nevem… Khiara. – z�g fel hangja hirtelen j�tt elsz�nts�ggal, mik�zben tekint�lyes tart�st ad test�nek. - H�vj a nevemen.  Szavai p�r pillanatig m�g keringenek a s�t�ts�gben, majd elhalnak, mintha a sz�l csitult volna al�bb. Szeretn� hinni, hogy a f�ny hi�nya v�gtelen, hogy t�bb� nem fogj�k �ket megtal�lni az �get�, sz�nes f�nys�vok, melyek m�g vissza is ver�dnek Norlana �veg�p�leteir�l. Halkan, �temesen l�legzik, s kiv�rja, m�g pillant�sa felfel� k�pes ir�nyulni, egyenesen a keskeny �vvel bekeretezett �riszekbe. - Tal�n az�rt t�nik sz�nalmasnak, mert nem hagyom, hogy les�llyedjek Avila, meg az �cska, bizalmatlan f�lt�kenyked�s szintj�re. – sziszegi hidegen, de hangj�ban nincs t�mad� sz�nd�k. – Mert mindv�gig pr�b�ltam �gy cselekedni, hogy ne gy�l�lj meg. Hogy n�ha-n�ha egy�ltal�n �szrevegy�l  az ember mellett. De �n is tudom, hogy nem nyugodhatunk, m�g valaki nem l�p. Nekem azt mondt�k az emberek, hogy Norlana m�s lesz  a hal�lommal. Fel tudod fogni, mi�ta kering bennem ez a mondat? A hal�lommal minden m�s lesz.  Karjait cinikusan �sszefonja mellkasa el�tt; m�r ink�bb �rzi �gy, hogy v�dekezik, de tekintete tov�bbra is �les �s heves. Csendbe burkol�zik p�r pillanatra, pr�b�lja kitasz�tani a k�lvil�got, csak f�msz�v�nek rezg� pump�l�s�t meghallani. M�r nem �ll sz�nd�k�ban hamiss�g m�g� rejt�zni, mert r� kell j�nnie, hogy a Vil�g m�g nincs megv�ltva, �s tov�bbra is az �nz�s�g, a ny�lt k�zdelem h�d�t t�rt. - B�n�snek �rzem magam emiatt. Mert �n is �lni akarn�k  veled. - mintha elv�gt�k volna; szavai most csendesek �s s�lyosak. – De jobban akartam a legjobbat adni neked. Azt akartam, tudd, mire v�gysz igaz�n. J�v�re.  Nincs m�s ments�gem.  Rezd�letlen alakj�b�l csak haj�nak suhog�sa t�nik ki, ahogyan elford�tja ell�gyult von�sait. Egy pillanatig �gy �rezte, az �that� tekintet sz�gyenbe akarja tasz�tani. Minden sz�vdobog�s�n a k�n pulz�l �t, mert gondolatai kusz�n kavarognak fej�ben, �s m�r k�ptelen rendeznie �ket. H�v�s aur�j�, t�k�letes alakja t�ntet ez ellen, mintha k�veteln� t�le, hogy �jra vegye a v�ll�ra a s�lyt, amit eddig n�m�n cipelt.

2010.01.27. 19:41 Zev Owen

M�zaranysz�n� szemei nyitva maradnak, mikor a forr� cs�k l�gyan �rinti ajkait. Akaratlanul is meg�rzi a n�ben azt a s�v�rg�, megf�kezhetetlen t�zet, mely most megpr�b�l �letet lehelni bel�, mik�zben �r�lten v�gyik a k�zels�g�re. A heves mozdulat minden egyes k�sza rezd�l�s�ben ott �rzi Avila keser�s�g�t, mely m�r t�l m�lyre �sta mag�t a cs�kban ahhoz, hogy �jra k�pes legyen egyszer� szavakba t�m�r�lni. L�lektelen pillant�ssal hagyja, hogy a b�r�t hev�t� cs�k szabadon mozgassa ajkait. Nyaka megfesz�l a dermedt mozdulatlans�gban, ahogy kim�rt, fagyos tekintettel enged egy ember akarat�nak, saj�t j�ghideg sz�ja azonban most haszn�lhatatlann� merevedik a v�ratlan reakci�ban. Teljesen ki�r�ti gondolatait; nem �rez semmit, mintha a lelk�t fed� falat �jra h�zt�k volna sokkal magasabbra, t�rhetetlenebbre hogy t�bb� senki se legyen k�pes �tt�rni azt. Valami megszakadt benne, melynek keser�s�g�t m�r csak ajkai k�zt �zlelgeti, lelke azonban olyan siv�r �s nyugodt, mint a h�v�s, �jszakai sivatag. V�gigfut test�n a borzong�s, ahogy saj�t bizarr, rideg nyugodts�g�t most l�ny�nek teljes eg�sz�vel kell �t�lnie. L�tja maga el�tt a t�jat, melyhez most lelk�t hasonl�totta; legsz�vesebben �g� szemeit is lehunyn�, hogy hallania se kelljen a falba csap�d�, f�mes hangokat. Nem k�pes a feh�r haj� n� szavaira koncentr�lni, mikor az elhajol t�le �s meg�rzi b�r�n, hogy a test�b�l felcsap� h� hely�t, hirtelen veszi �t a l�gj�r� meg�resedett, hideg l�gtere. K�nnyed mozdulat�ra a sz�k is n�m�n reag�l, ahogy �lt�b�l f�lemelkedik �s kim�rt, �temes l�ptekkel a s�t�tbe burkol�zott robothoz s�t�l. Mozdulata egyszerre gyeng�d �s hat�rozott, mikor ujjai az �t�sekt�l megremegett karokra fon�dnak, hogy f�ken tarthass�k �ket. Er�b�l r�ntja maga el� a kiszolg�ltatottnak t�n� n�t, hogy �rzelmekt�l megvont pillant�s�val a k�ken f�nyl� szemekbe n�zhessen. - El�g volt a sz�nalmas m�rt�rkod�sodb�l, No.2. Nem akarom, hogy m�g nagyobb k�rt tegy�l magadban. – k�zli sz�ntelen�l, ahogy kutat� pillant�s�nak halv�nys�rga f�nye elemz�en fut v�gig a lehorzsolt sz�veten, melynek m�ly�n fak�n csillan meg a karcol�sokkal telesz�tt f�mv�z. Halott lelke fuldokolva megremeg egy pillanatra, mikor z�g� tudata feleszm�l a g�pn� k�zels�g�re, azonban egy apr�, �szrev�tlen s�hajjal fojtja el mag�ban a f�l�sleges rezd�l�sek legapr�bbjait is, hagyva, hogy az elfagyott, kim�rten mozg� �riszek �jra a M�sodik arc�ra v�ndoroljanak. - Ha minden�ron szenvedni, vagy meghalni akarsz, annak van m�s m�dja is. Nem kell ezt l�tv�nyosan tenned. M�r r�gen elmehett�l volna, ha val�ban azt akarn�d, hogy az embern� �s �n kapcsolatot l�tes�ts�nk. A hal�lod nem v�ltana meg sem engem, sem a Vil�got. Hi�ba ez a g�zer�, a v�z �gysem adja �t mag�t ilyen egyszer�en a hal�lnak. – szor�t�sa fokozatosan enged, �les pillant�sa azonban nem hagy fel erej�b�l, mikor �benfekete pupill�ja �sszesz�k�l a borosty�nsz�n� k�r�vben. G�piv� dermed� szemei egy m�sodperc t�rt r�sze alatt sz�vj�k magukba a l�nyt k�r�lfog�, halv�ny k�dsorokat, mintha egy k�nyv lapjait p�rgetn� v�gig n�h�ny sz�vdobban�s ideje alatt.

2010.01.26. 21:55 Avila Mecoi

Nem akar most  a f�rfire t�maszkodni, legsz�vesebben ell�kn� mag�t�l, de se fizikailag, se lelkileg nem tal�lt mag�ban elegend� er�t, hogy ezt megtegye. - Nem fogom tagadni a t�nyt, mert �szint�n sz�lva nem tudom, mi lenne akkor... De te val�sz�n�leg jobban tudod, t�bbet �t�lt�l mint �n �s tapasztaltabb vagy. De val�ban ennyire l�nyeges lenne a mi�rt? - Gyermeki naivit�ssal n�z fel az Els�re, mint aki �ppen csak a vil�g m�k�d�s�r�l k�rdezte a sz�leit. - M�r neked is fel kellett, hogy t�nj�n, hogy egyes pontokban nem olyan vagyok, mint a t�bbi ember. Nekem nem kell ak�rkinek a meleg �lel�se, ha megkaphatom a te hideg karjaidat is magam k�r�l. M�g enn�l is h�ly�bbnek fogsz n�zni, ha elmondom, hogy val�sz�n�leg t�nyleg figyelemre sem m�ltattalak volna, hogyha nem kezdesz el kihaszn�lni �s a kegyetlen j�t�kaidat �z�d velem. Furcsa �s kisz�m�thatatlan az emberi sz�v �tja, nem de? Elhallgat, �s hagyja, hogy a robot most is �gy mozgassa, mint egy b�but, mint akib�l az �sszes akarata elsz�llt. Viszont a hideg �rint�sre a teste m�g most is olyan hevesen reag�l, mint eddig mindig, �s a pillant�sa is fogva tartja. Mellkasa m�ly�n heveset dobban a sz�ve, de olyan f�jdalmasan. M�r nem olyan biztos benne, hogy ez valaha is v�ltozni fog-e, hogy �rezheti-e m�g b�rmikor is mag�t biztons�gba �s teljesnek a saj�t test�ben, vagy most m�r �r�kk� ott lesz ez a meggy�t�rt �rz�s, ami mindent olyan elviselhetetlenn� tesz. B�rmit megtenne, hogy szabaduljon t�le, csak az Els�t nem lenne k�pes feladni. - Persze, hogy nem vagy az, �s ha az lenn�l, akkor tal�n nem is kellen�l. �n olyas valakit akarok, akiben megvan az akarat. - halkan csend�ltek fel a szavai, b�r a v�lasz nem neki sz�lt mindazok ellen�re, hogy v�gig �t n�zte. �gy gondolta ezek ut�n megengedheti mag�nak, hogy � is v�laszoljon. B�r a f�rfi elford�tja a fej�t, � k�ptelen r�, hogy levegye r�la a tekintet�t, m�g most is teljesen megbabon�zza arca t�k�letes �s m�gis olyan val�snak t�n� von�sai. Kir�ntja az �ll�t az ujjai fogs�g�b�l �s el�re hajol. Az gondolkod�st m�r r�g maga m�g�tt hagyta, �pp esze most is elhagyta, ez�rt is volt olyan k�nny� cselekednie. Csak becsukta a szem�t �s gyeng�den �rintett�k forr� ajkai a f�rfi h�v�s sz�j�t. Nem volt r� k�pes, hogy ellen�lljon a v�gynak, hogy megcs�kolja a f�rfit. M�ssal most nem is t�r�d�tt maga k�r�l, b�r hirtelen meg�rezte a l�gy szell�t, amit a n� t�voz� alakja h�zott maga ut�n �s nem sokkal k�s�bb a l�gj�r� v�g�b�l j�v� tompa f�mes csattan�sokat, amik sokkal elviselhetetlenebb�l hangzottak, mint amikor � �t�tte a f�rfit, pedig ezek a hangok m�g t�volabbr�l is j�ttek. Halkan, f�jdalmasan s�hajtott, �s m�g egy utols� szenved�lyes nekifut�ssal cs�kolta p�r pillanatig a f�rfit, miel�tt azt�n fel�llt az �l�b�l �s h�trah�z�dott. Eg�szen a m�sik �l�sig, aminek azt�n nekid�lt. Tekintet�t a robotra szegezte. - Menj, tudom, hogy �gyis ut�na akarsz menni. �t sokkal sz�vesebben tartod a karjaidban. �s m�g csak nem is tudok �rte haragudni. Csak kimondhatatlanul f�lt�keny vagyok. - Mindezt olyan hangs�llyal mondja, mint hogyha nem �ppen most t�rulkozott volna ki teljesen a f�rfi el�tt.

2010.01.26. 20:24 Khiara Laken

Fel sem fogja teljes m�rt�kkel, mi t�rt�nik k�r�l�tte, mintha elmos�dott volna a Vil�g, �s csak foltokat lenne k�pes kivenni. Minden sz� �s minden mozdulat megfagy g�pagy�ban, majd m�lyen �tsz�vik lelk�t, melyt�l fels�teste megbicsaklik, mint akit h�tulr�l eltal�ltak egy t�lt�nnyel. Sz�ve vadul hull�mzik a v�ltoz� �rzelmekt�l, de nem t�rik meg, pedig �gy �rzi, hogy mellkasa szinte sz�tszakad a r�t�r� zsibbad�st�l. Mind�ssze annyit k�pes kivennie a kaotik�b�l, hogy megr�m�tett�k �t a n� szavai; mintha csak most esne le, hogy �nz� �rdekek vez�rlik �t.  Gerinc�n v�gigfut az elesett hidegs�g, �kle �sszeszorul a r�t�r� d�hben. Elfojtott �nz�s�ge egyre ink�bb elveszi az esz�t, szerkezete �gy d�r�mb�l, mintha lelke �v�lt�zne egy vastag falon t�lr�l. Egyetlen �rint�st sem sajn�lt t�l�k soha, egyszer sem akart a n� hely�ben lenni csak ezek�rt; most azonban egyre ink�bb kezdi elveszteni az ir�ny�t�st �s az �nkontrollt. Nem az a c�lja, hogy meggy�l�ltesse mag�t, hanem hogy meg�rtesse, nem kell felesleges �ldozatokat hozni.  Hogy el�g, ha � meghal.  Hogy odaad b�rmit, csak Zev boldog legyen valakivel, �s a v�ros, amiben eddig �lt, ne b�rt�nk�nt tartsa �t tov�bb fogva. Nem hallgat r�, mert t�k�letesen biztos benne, hogy meg tudja v�ltani a Vil�got. - �rdekes, ahogy kifejezed magad… - hangja remegve t�r ki ajkai k�z�l, ak�r egy nem v�rt s�haj. Szemeit �sszez�rva tartja, a s�t�tben pr�b�lja megv�logatnia szavait, de gondolatai m�r olyan emberien t�rnek fel, hogy k�ptelen erre. - Mert van, aki ink�bb �rted halna meg, mint sok sz�z ember�rt, akik most is haldokolnak �s fulladoznak. Arr�l nem �n tehetek, hogy a b�szkes�ged elvak�t. De tudod mit?  Hirtelen veti ki mag�t a sz�kb�l, elm�ly�lt pillant�s�t a s�t�tben rekedt sziluettekre vetve. Tal�n m�g kegyetlenebb, hogy nem tesz semmi m�st, pedig egyre ink�bb �rzi az ingert, hogy cs�ny�n az emberbe g�zoljon. Akinek az �nz�s�ge �jra �s �jra legy�zi, megal�zza, len�zi �t. - Lehet, hogy ez a b�n, de egy pillanatra sem b�nom.  Egy c�lt szolg�l az eg�sz. Mindegy, mi�rt teszem, ha a v�ge �gy is ugyan az, nem? – t�m�ny g�nnyal besz�l, vadul remeg� mellkassal, melyre most nem tal�l gy�gym�dot. Nem t�nik ki, de szavaiban mindenhol ott bujk�l a Hal�l. - H�t most m�r �rted, mi�rt nem.  – sziszeg�se lemarad m�g�tte, ahogyan elindul t�l�k. L�ptei halkan kopognak, majd alakja teljesen beleolvad a s�t�ts�gbe, ami a l�gj�r� h�ts� r�sz�t m�g er�tejesebben uralja. Mikor a legt�volabb ker�l, �s m�r nem is l�tja �ket, �kl�t vadul hagyja csattanni a f�mfel�leten. Addig �ti, m�g sz�vetei le nem m�lnak f�mcsontjair�l, a f�jdalom azonban csak t�voli bizserg�snek hat most a sz�m�ra. N�m�n zih�lva t�maszkodik neki alkarj�nak, melyet a fal hideg �v�re fektetett; pr�b�l lehiggadni, de f�mv�za m�r szinte �gy forr, mintha savat �nt�ttek volna r�.

2010.01.26. 18:47 Zev Owen

Arca teljes �ress�gbe merevedik, ahogy sajg� h�t�t a sz�knek fesz�ti �s hagyja, hogy a l�ny �t�sei mellkas�n kitombolj�k magukat. Teste rezd�letlen, mintha csak egy tesztb�b volna, akit darabokra has�t� karambol �rt, most m�gsem l�tszik meg rajta egyetlen karcol�s sem. J�ghideg mellkasa egy szobor massz�vs�g�val �llja a vadul t�mad� �kl�ket, m�g csak be sem rezon�l, hogy a halkan remeg� hull�mok tov�bbvigy�k a lelk�ben felt�madt f�jdalom utols� sz�vhangjait. Hirtelen �rzi �gy, hogy el�rte t�r�k�pess�ge hat�rait, �gy most kifejezetten j�lesik neki az emberi inger�lts�gt�l elf�lt hang �s a leplezetlen, vad d�h, melyet Avila nem f�lt k�zzelfoghat� form�kba �nteni. A monoton, hangs�lyt vesztett szavak sokkal ink�bb felsebzik. Ut�lja a ridegs�get, annak minden egyes form�j�t�l irt�zik, s most sem k�pes legy�rni a tork�ban l�ktet� gomb�cot mely vasmarokkal fojtogatja. Nem akarja ezt hallani. Nem b�rja elviselni, hogy egy eleven, h�s-v�r test szavaib�l is m�r g�pire torzult egyhang�s�got kell kihallania. Mondani akarn�, hogy a g�pekn�l semmisem m�k�dik m�sk�pp; hogy egy k�dokb�l �ll� elme sokkal kegyetlenebb �s kisz�m�thatatlanabb tud lenni, mint egy egyszer� ember, most m�gsem k�pes r�. Teljesen megdermed �lt�ben, ahogy a l�ny f�lig �l�be roskadva, elgy�t�rten kicsikarja mag�b�l utols� szavait, melyeknek tal�n sohasem kellett volna megsz�letni�k, m�g a n� k�sza gondolatai k�z�tt sem. Keze f�l�ton megakad a mozdulatban, melyet arra sz�nt, hogy mag�t�l eltolva talpra �ll�tsa a l�nyt. Elkerekedett, rem�nyvesztett szemei valahov� t�volra, a sz�rke f�mfalon t�lra merednek, mik�zben test�vel �rz�kelni kezdi a h�v�s l�gk�r lass� s�llyed�s�t, ahogy a l�gi monstrum �n�ll�sodva a ritkul�, szeg�nyesebb h�zak k�z� ereszkedik tomp�n f�nyl�, hatalmas alakj�val. A sebess�g cs�kken�s�vel a motorzaj is elhalkul; ebben a n�ma, halotti csendben m�g hideg l�legzet�t is hallja, ahogy kiengedi r�snyire elny�lt ajkai k�z�l, elk�pzelve, amint halv�ny p�r�t hagy maga ut�n, mintha most sz�llna el mellkas�b�l a lelk�ben �g� t�z legutols� szikr�ja. Rezzen�stelen arccal hunyja le szemeit, hogy teljesen �rr� lehessen a test�n �ts�pr� r�m�leten �s a meglepetts�gen, mely m�g mindig viharosan kavarog valahol �lettelen�l dobog� sz�v�nek t�j�k�n. Ujjaival neh�zkesen ragadja meg a feh�r haj� n� v�llait �s hagyja, hogy az apr� test karjaiba omoljon, miel�tt m�g el�tte csuklana �ssze. Csak �vatosan veszi a k�nyszeres leveg�t, melynek �rint�se mellkas�ban �ramlik, n�ha-n�ha megemelve fagyos mellkas�t. Ujjait mereven tartja a l�ny ez�st�sen f�nyl� tincsei f�l�tt, mintha nem merne hozz��rni az egyetlen dologhoz, mely sz�m�ra tiltott dologk�nt van elk�nyvelve. Nem az�rt, mert a M�sodiknak �rtana vele, hanem mert Avila ember �s k�ptelen a gyomr�ban liftez� keser�des �rz�s d�l�re jutni a gy�l�let �s az im�dat k�z�tt. - Nem �rtem az embereket. Mindig arra v�gynak, aminek a megszerz�se egyenl� a lehetetlennel. L�zba hozza �ket az ismeretlen, a tiltott gy�m�lcs. A bibli�tok t�bb dolgot tud r�latok, mint gondoln�tok. Ha csak a szomsz�d sr�c lenn�k, meg sem fordulna a fejedben hasonl� gondolat. De neked a hideg �rint�s kell, egy f�m sz�v �s egy mesters�gesen vez�relt �ntudat. Egy szesz�lyes g�pezet, ami val�sz�n�leg m�r r�gen meghib�sodott, de valahogy mindig elsiklok e felett a t�ny felett... Az �l�ben helyet foglalt n�t mellkas�n�l fogva h�tr�bb d�nti, hogy az �risztelen szemek m�ly�re n�zhessen. Kir�zza a hideg, mikor pillant�suk �sszekapcsol�dik, �s szemeivel k�nytelen engedni, hogy a l�ny egyetlen gyengepontj�ba l�thasson, mely m�g nem dermedt siv�r kifejez�stelens�gbe, s most is �lettelien csillog. Fej�t egy apr�, g�pies mozdulattal oldalra d�nti, szemeit r�snyire sz�k�ti, ahogy h�velyk �s mutat�ujja a n� �ll�ra kulcsol�dik, mintha egy elad�sra sz�nt �rucikket venne szem�gyre. Ajkait szorosan �sszez�rja, hogy ne sz�kjenek ki rajta a felk�v�nkoz� szavak, azonban a t�ny, hogy felt�n�en ker�li Khiarat, m�r szavak n�lk�l is el�rulta, hogy minden egyes sz�t hallott, melyek most v�resre z�zt�k a lelk�ben fel�ll�tott v�delmi rendszert. Most m�r nincs mit vesz�tenie; �gy sem k�pes felfogni m�g a t�nyt, hogy a m�sik robot k�pes volt �t ilyen egyszer�en �taj�nlani valaki m�snak. - Nem �rdem vagyok, amit csak �gy cser�lgetni lehet k�t ember k�z�tt. Nem valami �cska �l�s, amit laz�n �t lehet adni valaki m�snak, aki jobban r�szorul. – leheli l�lektelen�l, v�gig Avila szemeit f�rk�szve, mintha a halk szavak csak hozz� sz�ln�nak. Tudja, ha most egy pillant�st vetne a robotn� fel� az olyan lenne, ahogyan egy halott n�zne gyilkos�ra, ha az k�pes lenne a visszat�r�sre; � ugyan�gy nem lelhet soha t�bb� b�k�re.

2010.01.25. 21:26 Avila Mecoi

A hirtelen j�t megad�st�l meglep�dik. Nem gondolta volna, hogy a f�rfi ilyen k�nnyen enged, miut�n ennyire ragaszkodott hozz�, hogy maradjon. De a meglepetts�ge nem sok�ig b�r fent maradni, ahogy az Els� folytatja a mondand�j�t. �rzi, hogy az el�bb lenyugodott d�h, most �j �letre kell �s ez�ttal sokkal er�sebb. Hirtelen cik�znak �t a fej�n a gondolatok, amiknek mind a m�rge a sz�l�anyja, azon gondolkodik, hogy adhatn� vissza mindezt a f�jdalmat, amit kapott. Pillanatnyilag elvonj�k a figyelm�t a n� szavai. Fel� ford�tja a fej�t, de tekintete m�g mindig m�rges. B�r tudja, hogy most nem r� k�ne haragudnia, �s nem is teszi, egyszer�en csak nem tudja uralom al� vonni az arc�t. Tudja, hogy mit akar el�rni a n�, hogy mit k�r t�le, �s m�gsem k�pes r�, hogy teljes�tse. Nem akarja! Mindenf�le figyelmeztet�st semmibe v�ve pattan fel a sz�k�b�l. Tiszt�ban van vele, hogy ez a legh�ly�bb, amit most tehet, m�gis a d�h t�ze, ami most a v�r�vel egy�tt �tj�rja a test�t, erre usz�tja. Gyerekes viselked�s, de az �nuralm�t m�r elvesztette. P�r hossz� l�p�ssel ott terem az Els� el�tt, �s a logik�t r�g maga m�g�tt hagyva kezdi el �k�lbe szor�tott kezekkel �tni ahol �ri. Kitart�an p�ff�li, b�r tudja, neki val�sz�n�leg sokkal jobban f�j, mint a robotnak. De mivel d�h�b�l el�bb vagy ut�bb �gyis f�jdalom lenne, akkor legal�bb ezt a kis �nel�g�lts�get hadd engedje meg mag�nak. Zih�lva veszi a leveg�t �s nem t�r�dik semmivel. Most nem sz�m�t, hogy mit gondol a M�sodik, vagy mit gondol a f�rfi, most csak az sz�m�t, hogy valakinek f�jjon. �t�sei viszont hirtelen gyeng�lnek el, �s teljesen �sszeroskad. - M�g mindig �lvezed, ha k�nozhatsz, m�g most is csak kihaszn�lsz... Rajta, k�t�zz egy sz�kbe, �s k�nyszer�ts, hogy v�gign�zzem ahogy teljesen �tadod magad neki. Ut�na �tadhatsz azoknak, akiknek szeretn�d megmutatni ezt a kis el�ad�st. Nem mindegy, ha egyszer �gysem jelentek neked semmit? Gyer�nk, haszn�lj ki megint az �r�lt kis j�t�kodra. Mire v�rsz? M�sra �gysem vagyok j�! Neked is csak addig kellettem, am�g �gy �rezhetted magad rajtam kereszt�l, hogy �lsz, de mindezt most m�r � is meg tudja adni neked, �n pedig csak egy eldob�sra v�r� szem�t vagyok. - D�he kicsit vesztett vads�g�b�l, most hogy a l�nyeget m�r kiadta mag�b�l, de m�g messze nem sz�llt el. - �s most m�r nem akarsz magad mellett tartani? Hangja f�jdalmasabban csengett, mint amilyennek sz�nta. Benne volt mindaz, amit az ut�bbi p�r percben kapott a f�rfit�l, amivel �sszet�rte a sz�v�t. D�h�t most a szomor�s�g v�ltotta fel pillanatok alatt. Eg�sz alakja �sszeroskadt jobb h�j�n f�lig a f�rfi �l�be. - Soha nem hittem a mes�kben. Az igaz �s tiszta szerelemben sem. Az emberek �nz�ek, nem k�pesek �gy szeretni, hogy ne v�rjanak �rte cser�be valamit. N�latok ez m�s? - Tal�n m�g a f�jdalmas cseng�sn�l is rosszabb volt ez a mostani, hogy semmilyen �rzelmet nem lehetett kivenni a hangj�b�l. �gy sz�lt, mint egy g�p, akibe beprogramozt�k, hogy ezt mondja, mit aki bizonyos id�k�z�nk�nt �jra �s �jra megism�tli ugyan ezt a mondand�t. Nem n�zett a f�rfire, csak lehajtotta a fej�t �s szorosan becsukta a szem�t, hogy m�g v�letlen�l se kelljen semmit l�tnia, ami az im�nti vagy a m�g mindig tart� �r�lts�g�re eml�keztetn�. - �n veled akarok maradni... Nem akarok oda menni, ahol nem vagy...

2010.01.25. 20:58 Khiara Laken

M�r nyitn� a sz�j�t, hogy v�laszoljon Avil�nak, a robot hangja azonban elv�gja n�ma leveg�v�tel�t. �rzi, hogy a g�p lass� s�llyed�sbe kezd, mintha bedobban� sz�v�t �s vadul cik�z� gondolatait �szt�n�zn� a gyors d�nt�sre. Arca megvet�en ridegg� v�lik, szemeit �sszesz�k�ti, mint egy t�madni k�sz�l� gyilkos. Koncentr�lni pr�b�l, kiz�rni mag�b�l a felesleges inform�ci�kat, �s csak saj�t terv�re �sszpontos�tani.  Meilis k�pe folyamatosan beugrik maga el�, a l�tv�ny �s a tudat azonban keser�des �rzelmeket sz�t fel mellkas�ban. Megr�m�ti lelk�t, ha elk�pzeli, mennyi gy�l�letet �s d�h�t t�pl�lnak az emberek, akiket vezetnie kell. �ket nem �rdekli, mi lesz vele, csak megkapj�k a jobb �letet. Fegyverk�nt haszn�lj�k �t, semmi t�bb – nem retten ett�l vissza, nem rettenhet,  de elf�sul, mikor arra gondol, mennyire tudatlan �s logik�tlanul naiv volt eddig.  Nem t�g�t a n� k�zel�b�l, nem engedi �t elmozdulni. Idegesen kopogtatja ujjait a sz�k karf�j�n, ahov� t�maszkodott. Kiss� arr�bb tekint, mint akit megbabon�ztak a l�gj�r� oldal�n �sz�, sz�nes f�nys�vok, mik�zben nyomottan �rzi v�r�t a f�l�ben dobolni. Nyaka vadul forr�sodik fel, hi�ba t�m�t el mindent a j�ghideg, siv�r �ramk�r�kkel g�pagy�ban.Mintha most mag�ban merengene; egy pillanatra sem t�nik ki, hogy sz�nj�t�k az eg�sz. Kifejezetten h�l�s, hogy � kontroll�lja az arc�t mozgat� alkatr�szeket, �gy most teljess�ggel megtarthatja a gyan�tlan komolys�got.  Pillant�sa megkeresi Avil��t. Tekintete tov�bbra is feln�ttes, m�gis bizalmat igyekszik sugallni, ahogyan m�lyen a n� szemeibe n�z. Szinte szugger�lja, mintha azt mondan�: al�zkodj meg, csak most az egyszer. - Gyenge vagy, Avila Mecoi. Eddig elb�jva �lt�l. K�pes lenn�l boldogulni? – k�rdezi g�pies merevs�ggel, mint aki ink�bb csak kijelent valami egyszer� t�nyt, a j�l ismert logik�t�l vez�relve. Ujjai �sszeszorulnak a karfa k�r�l, mik�zben lassan megd�nti mellkas�t, hogy felemelkedhessen. �rnyszer� sziluettje beleolvad a s�t�tbe, kitakarja alakjukat, ahogyan �jra megsz�lal, de ez�ttal m�g a l�legzetn�l is halkabban, hogy alig hallhat� t�tog�sa messzebbr�l soha ne is l�tezett legyen. - Megkaphatod a helyem,  csak l�gy er�s �s t�relmes. Ha nem v�gysz r�,  �s mindenk�ppen gyenge akarsz maradni, akkor ak�r t�lem is nyugodtan lel�phetsz.  S�t�t pillant�st vet az emberre, m�g utolj�ra, majd megfordul, �s vissza�l a sz�k�be. Nyugtalan�tja, hogy most mindent feltett p�r pillanat alatt; feje gyerekesen bukkan ki a t�mla m�g�l, majd laz�n megt�maszkodik rajta, mintha nem t�rt�nt volna semmi, �s v�rn�, hogy a n� mit reag�l majd.  Ha el�gg� ismern� �t, m�g akkor is k�pes lenne felhaszn�lni a terv�hez, amihez semmi garanci�t nem tud aj�nlani. Az �rzelmek kisz�m�thatatlanok, �s ilyen az �let  - nem �r�mb�l csin�lja, de vagy alkalmazkodik a kegyetlen j�tszm�khoz, vagy egyszer�en csak belepusztul a csal�d�sokba. Ezt meg kell �rtenie Avil�nak is, �s tudja, ha �sszeomlik a robotok szavait�l, akkor nincs benne el�g er�, hogy megfelel� legyen. Hogy a robot mellett maradjon, m�g � lez�rja egyed�l ezt az �r�letet.

2010.01.25. 18:40 Zev Owen

Halk s�haj sz�kik ki ajkai k�z�l, mikor homlok�ra a jeges cs�kot kapja. Ujjait �sszefonva helyezi mindk�t alkarj�t az �benfekete karf�kra, mintha csak egy sz�rakoztat� m�sor n�z�s�hez helyezkedne el a laz�n billeg� sz�kben, mely test�nek mozg�s�t k�vetve most jobbra-balra forog. Fekete bakancsait idegesen a padl�hoz szor�tja, ahogy k�zelebb vonja mag�t a kijelz�kt�l villog� pulthoz �s egy k�vethetetlen mozdulattal mag�ra veszi a feh�r inget, melyet hanyagul hagy l�gni mag�n; a v�kony anyag lezser�l takarja el a h�t�ba �kel�d�tt l�v�snyomokat, arra azonban m�r nem ford�t energi�t, hogy visszagombolja. - Rendben van, elmehetsz. – k�zli szenvtelen, hangs�lyt vesztett hangon, ahogy mutat�ujj�val feljebb tol egy apr� kart, hogy a l�gj�r� hirtelen lass�t�sba kezdjen. – Ha jobban belegondolok, m�g �n sem tudom behat�rolni merre tartunk, teh�t, ha el is kapnak nem tudj�k majd kicsikarni bel�led a legfontosabb inform�ci�kat. Gondolkod�s�ba hirtelen t�r vissza a hideg, penge�l� logika, mely most kim�rt k�z�nnyel dolgozik v�n�iban. �rzi, hogy test�ben el�l a forr�s�g �s ez a tudatos, jeges �rint�s �jra visszaz�kkenti abba a t�k�letes �llapotba ahol lelke teljes nyugalommal, h�bor�tatlanul k�pes k�z�lni b�rkivel az igazs�got, egy percre sem t�r�dve azzal, ha esetleg beleg�zolna a t�r�keny �rzelmekbe. Szinte k�r�r�mmel t�lti el, ahogy felszabadul mellkas�ban a kegyetlen �rz�s, melynek m�g mindig nem siker�lt kivesznie bel�le. Mintha a s�t�t v�gyak a v�z�val egy�tt sz�lettek volna �jj� benne egy sokkal er�sebb, sokkal �l�nkebb, f�kezhetetlen form�ban. - Az viszont k�r, hogy az el�bbir�l lemaradt�l. – a cs�kra utalva ciccen fel, hagyva, hogy g�pagya k�z�lje helyette a kim�rt szavakat. M�r nem l�tja �rtelm�t, hogy visszatartsa Avil�t, nem is lenne fer tov�bb gy�t�rni a n�t, mikor � sem b�r uralkodni a test�n �tcsap� szesz�lyeken. Nem maradt m�s h�tra, minthogy az �rzelmekre hagyatkozva tasz�tsa el mag�t�l. - Sz�vesen megn�ztem volna, milyen k�pet v�gn�nak a nagykuty�k, ha megl�tn�k... - �v�dik dallamos hangon, ahogy sz�k�vel a s�t�t, emberi sziluett fel� fordul, mely most a m�sik �l�sbe roskadva t�ri egy g�p seg�ts�g�t. Jelent�s�gteljes pillant�sa Avil��t keresi, kif�rk�szhetetlen tekintet�ben azonban a le�rhatatlan el�gedetts�g j�tszik, melyr�l � maga sem tudja, hogy �szinte vagy sz�nlelt sz�nd�kok dermesztik-e ebbe az �llapotba. - H�lye voltam, mikor arra az �r�gyre hagyatkoztam, hogyha elm�sz, elkapn�nak. Csak magam mellett akartalak tartani. Sz�nalmas, nem igaz? – az arc�n j�tsz� mosoly m�g kifejez�bb lesz a f�lhom�lyban, ahogy megmutatkozik a benne rejl� cinikuss�g. Egy mozdulattal csapja �ssze az �l�ben nyugv� zenedoboz fedel�t, hogy a zseb�be s�llyessze, majd �jra komolys�got t�kr�z� von�sokkal mered a feh�r haj� n� fel�, mintha pillant�s�val akarn� d�nt�sre sarkallni. Nem akarja, hogy a l�ny habozzon; most j�tt el a pillanat, hogy k�pes megv�lni t�le �s ezt a lehet�s�get nem akarja elszalasztani.

2010.01.24. 16:27 Avila Mecoi

Egyszerre lett sz�m�ra vil�gos, hogy mennyi minden van m�g, amire sz�ks�ge van, dolgok, amikre eddig nem gondolt, mert olyan h�tk�znapiak voltak sz�m�ra. De most m�s volt a helyzet, mert a k�t robotnak nem volt ezekre sz�ks�ge, hogy �letben maradjon. Szembes�lnie kellett vele, hogy mennyire gyenge a teste ellent�tben a robotok v�z�val. �gy �rezte mag�t, mint egy kisgyerek, akit p�tyolgatni kell, mert egyed�l m�g nem boldogul a nagyvil�gban. Ez ideges�tette. �rezte, ahogy a d�h �tj�rja eg�sz test�t. - A francba is, boldogulok egyed�l is! Sokkal k�nnyebb lenne mindenkinek, ha hagyn�d, hogy menjek �s egyed�l boldoguljak, ha nem l�ncoln�l ide! - M�rgesen buktak ki bel�le a szavak �s cseppet sem b�nta meg. Am�gy is el�g hisztis volt a m�g mindig hi�nyz� alv�s miatt �s ideges�tette m�r az eg�sz helyzet. Hirtelen v�ltozott a hangulata egyik pillanatr�l a m�sikra. Egyik percben m�g azt hitte, hogy siker�l megk�zdeni az �rzelmek heves kavalk�dj�val, amibe most valahogy mindh�rman cs�ppentek, a m�sik percben meg egyszer�en csak v�get akart vetni neki, �s elt�nni innen, min�l messzebbre. M�g mindig szikr�z� tekintettel n�zett a n�re, majd kieresztette a t�dej�be rekedt leveg�t, �s megad�an hagyta mag�t visszaterelni a sz�kbe. - Nincs r� sz�ks�g, nincsenek eff�le hajlamaim. - Sz�ri ki kim�rt ridegs�ggel a fogai k�z�tt, �s most visszan�z a f�rfire. - Ne miattam vedd le a fels�det... Elford�tja a fej�t, hogy �gy is kir�zza bel�le a gondolatokat, amik most felt�rtek, �s visszafordult, hogy megn�zze a seb�t �s az �jabb k�t�st rajta. Be kellett l�tnia, ez val�ban �gy t�nt, hogy kitart egy darabig. - Mi�rt csin�lod ezt? - k�rdezte most m�r sokkal nyugodtabban �s halkan tekintet�t a n�re emelve k�k szemp�rj�ba n�zve. Meg tudta �rteni, hogy mit l�t benne az Els�. - Ez�rt lett�l a M�sodik? Mert a tested m�r nem b�rta �s te nem tudt�l lemondani az �letr�l? Nem tudtad mindazt magad m�g�tt hagyni, amihez m�g ragaszkodt�l �s akik ragaszkodtak hozz�d? M�g most is �gy van? Azok, akik ott lent Meilisben voltak, a katon�k, te is k�z�j�k tartozt�l, igaz? Szerinted most is arra v�rnak, hogy h�en visszat�rsz hozz�juk, mint ahogy azt m�r annyiszor tetted? J� dolog lehet, hogy ha az ember tudja, hogy van valaki, akinek m�g sz�m�t, hogy mi lesz vele. - F�radtan s�hajtva d�lt h�tra a sz�kbe. Ajkai ugyan olyan f�radt �s meggy�t�rt mosolyra h�z�dtak,a hogy megint a mellette �ll� robotra n�zett. - K�sz�n�m, hogy ell�ttad a sebem... M�g ha nem is volt k�nny� - akarta m�g hozz�tenni, de nem tette, ink�bb hagyta, hogy a szavak elhaljanak, � pedig f�radtan csukta le a szemeit, de most nem azzal a sz�nd�kkal, hogy aludjon. Egyszer�en csak nem akarta l�tni maga k�r�l a sok gy�tr�d�st. M�r megint menek�lt a val�s�g el�l.

2010.01.24. 09:59 Khiara Laken

Szemei �that�an p�szt�zz�k a robot arca �s a zeneg�p k�zti �res leveg�t. Fagyos tekintete csak akkor ugrik feljebb, mikor a l�legzetv�tel k�nnyeds�g�vel �letre h�vott szavak el�rik �t, melyekben m�gis ott �rz�keli a fesz�lt merevs�get. Von�sai ell�gyulnak, t�voli b�nat k�lt�zik r�juk, mintha most t�rt volna mag�hoz �lomszer� ill�zi�j�b�l a kegyetlen val�s�gba. Val�j�ban eddig is t�k�letesen tudat�ban volt mindennek, de m�s sz�j�b�l az igazs�g m�g cs�ggedtebbnek hangzik, mint mikor csak r�gondol, �s mag�ban elszor�tja.  �rzi a v�r �sszet�veszthetetlen illat�t, mely f�lelmet gerjeszt�en mer�l el a l�gj�r�t ural� s�t�tben. M�g mindig el van r�vedve, csak az az �rtatlan cseng�s r�ngatja �t vissza a f�ldh�z. Minden taktus, minden rekedt csend�l�s egy-egy eml�ket szak�t fel lelk�b�l, de olyan hirtelens�ggel, hogy azok azonnal el is vesznek �jra, mint mikor egy hull�m dob�lja a benne sodr�d� k�vet. Szemei �nk�ntelen�l csuk�dnak le, alakja ellazul egy pillanatra, s m�r csak szempill�i k�pesek megrezd�lni, ahogyan f�msz�ve megkopogtatta mellkas�nak �v�t.  Hirtelen, szinte hangtalanul mozdul el�re, lassan felemelkedve t�rdel�s�b�l. L�legzeteit elszor�tja, mik�zben k�zel hajol a robothoz. Ujjaival f�lresim�t p�r tinta fekete tincset, hogy ajkait megpihentethesse a j�ghideg homlokon. Hossz� m�sodpercekig kitartja a finom �rint�st, m�g szabadj�ra engedi a felforr�sodott leveg�t t�dej�b�l. Nem akarja, hogy azt higgye, feladta, vagy hogy elmer�lj�n a s�ly alatt; nem akarja, hogy az Els� elk�vesse ugyanazt a hib�t, mint �. Azt, hogy �tengedi mag�t a keser� gy�trelemnek, �s majd nem tal�l kiutat, ak�r van h�bor�, ak�r nincs.  L�gyan ny�l a dobozba, kiemelve egy kem�ny pap�rdarabot, aminek olyan a tapint�sa, mintha megfagyott volna a m�ltban. N�m�n egyenesedik fel, lassan felny�l� szemeivel kutatni kezdve az ember ut�n. P�r m�sodpercig csak t�tlen�l �csorog, majd ahogyan odal�p, egy mozdulattal �szt�nzi a n�t �t arra, hogy �lj�n vissza az �l�sbe. Tapint�sain gyakorlotts�g mutatkozik, mikor el� t�rdelve maga fel� ford�tja a v�rv�r�ss� sz�nez�d�tt kart, �s gyerekes k�z�nnyel felm�ri a sebet.  Hosszasan s�hajt – a pap�rdarab m�g mindig ott pihen az ujjai k�z�tt. Most, hogy tal�n egyik eml�k�nek anyag�t tartja a kez�ben, gondolatai vadul cik�zni kezdenek, tork�t pedig elszor�tj�k az �hes, mar� k�nnycseppek, amelyek t�bb� m�r nem tudnak felszakadni. Von�sai m�gis sz�ntelen komolys�got t�kr�znek, m�g akkor is, mikor egyszer�en csak fogja a pap�rdarabot �s k�tr�t hajtja, hogy vastagabb legyen, majd er�teljesen odaszor�tja Avila seb�hez. - Ez tal�n nem nedvesedik �t olyan gyorsan… De ha akarod, �n is leveszem neked a fels�m. – bukik ki bel�le hirtelen a cinikus megjegyz�s. Val�j�ban semmi g�ny sincs pimasz aj�nlkoz�s�ban; penge�l� ajkai gyeng�den h�z�dnak egy halv�ny f�lmosolyra, mik�zben m�g rendes k�tszer h�j�n ism�t csak saj�t ruh�j�b�l tud let�pni. Tekintete szembe�tk�zik a f�nys�vok megvil�g�totta fecnivel, de m�r nem l�phet vissza; sz�tlanul r�gz�ti azt az anyagcs�kkal, ideiglenesen befedve a roncsolt izmot. - Tudod, �n csak f�lig voltam ember, mikor az Els�vel tal�lkoztam. Ha l�ttad volna, hogyan n�ztem ki m�g nem is olyan r�gen… - s�hajt fel f�radtan, f�lrepillantva Avila �risztelen szemeir�l. - Ha l�ttad volna azt a testemet,  most biztosan jobban megbecs�ln�d a saj�tod.  Megborzong, mikor meg�rzi ajkain a keser�, f�mes �zt, �s maga k�r�l a beteg illatot. Anyagban is megragadva ember �s robot k�z�tt – legy�ri undorod� fintor�t a gondolatra, mert nem akarja, hogy a n� l�ssa az � sebeit.

2010.01.23. 22:46 Zev Owen

Kamaszos arc�ra �s �retlen tekintet�re r�fagy a komolys�g, mikor a robotn� el� t�rdel �s l�baira cs�sztatja a zenedobozt, mintha eml�kbe adn�. Ennek gondolat�t�l f�sult komors�g lepi el a t�dej�t; a s�t�ts�g, mintha t�ltengett energi�j�t csapoln�, ahogy torka keser�s�ggel telve elszorul. Esz�be jutnak a M�sodik szavai, hogy az apr� t�rgyat neki aj�nlotta, most m�gsem k�pes meg�rinteni a prec�zen kifaragott, kopott fa anyag�t, mely mintha a l�ny t�rgyba �nt�tt lelke volna. Csup�n egyetlen sz�val tudn� jellemezni: gy�ny�r�. K�ptelen karj�t el�re mozd�tani �rte, nem lenne ereje arra, hogy �jra az ujjai k�z� fogja �s megemelje. T�ls�gosan f�l, hogy merev tapint�sa �sszeroppantan� a t�l�rad� fesz�lts�gben, mely most �tj�rja. Tekintet�re nyugalmat er�ltet, hangj�b�l azonban kicseng a felizz� tan�cstalans�g, ahogy szenvtelen, elidegen�lt t�nussal csalja el� szavait tork�nak m�ly�r�l. - Khiara... - a n�v csak egy s�hajt�snak hangzik, ahogy kicsit el�re d�l, mintha lelk�nek �loms�lya h�zn� a talaj fel�. Szemeit egy pillanatra sem veszi le az antik eml�kr�l, mely a r�gi id�k elk�pzelt b�k�je fel� h�vogatja. – Te is tudod, hogy addig nem nyugodhatunk, am�g ennek v�ge nem lesz. Nem k�rhetem t�led, hogy �gy �lj. Tudom, hogy seg�teni akarsz rajtuk. Meg�rzi l�bain a gyeng�n remeg� nyom�st; arca tov�bbra is kifejez�stelen, ahogy hideg tenyereivel v�gigsim�t a n� karj�n, hogy lenyugtassa. - Csak n�h�ny napot k�rek t�led. Egy kis id�t, m�g a k�osz el�tt, hogy legyen mire eml�keznem, ha egyszer azon kapn�m magam, hogy a Vil�g, amit ismertem, darabokra hullik k�r�l�ttem. Tudod arra az esetre, ha kics�szik a l�bam al�l a talaj... Ha leszakad az �g, vagy kit�r a F�ld a p�ly�j�r�l. Ha minden s�t�tbe borul, vagy ha m�r csak a v�r csillog�s�t l�tni a betonon... �gy m�r nem �rdekel. – �lmos hangja beleveszik a motor zaj�ba, azonban a f�lhangos suttog�sb�l most tiszt�n kivehet� az �letet jelent� elsz�nts�g. Eddig �szre sem vette, milyen er�sen szor�tja a l�baira fektetett karokat, most azonban, hogy meg�rzi a v�r f�mes illat�t a leveg�ben, v�szj�sl�v� v�lik a l�gk�r mintha kimondott szavai hirtelen �letre keltek volna. M�r nem akar a v�r�s haj� n�re n�zni, hiszen test�t m�g mindig b�kly�ba szor�tja a megb�nult v�gy. Halkan nyel egyet, ahogy elmereng a rohaml�ptekkel k�zelg� j�v�n, mely a kinti sz�l s�v�lt�s�ben hallatja az emberek elveszett hal�lsikoly�t. A h�bor� a nyakukon, � m�gis csak a sors szesz�lyess�g�re b�r gondolni, ahogy itt �s most v�gigj�rtatja gondolatait saj�t mag�n �s a M�sodikon. Perceibe telik, am�g kiz�kken, hogy fej�t felszegve Avila v�rz� karj�ra meredjen. - K�tszer, �tel �s v�z. Mindegyikre ugyan�gy sz�ks�ged van. Ne agg�dj... Megoldom. – l�legzi, mik�zben er�t vesz mag�n, hogy egy mozdulattal felpattintsa a zenedoboz fedel�t, mely halk dallam�ba kezd, h�tborzongat�, titokzatos nyugalommal.

2010.01.23. 22:09 Avila Mecoi

V�gre nagy nehezen siker�l neki annyira lenyugodnia �s ellazulnia, hogy legal�bb fel�letessen visszaaludjon. M�g ha gondolt is valamire, akkor azok csak a j� dolgok voltak, de most m�g ebben sem volt biztos. Nem csak hogy �vekkel, de m�g csak hetekkel ezel�tt, s�t napokkal ezel�tt sem gondolta volna, hogy valami vagy valaki k�pes lesz ennyire feld�lni az � nyugodt vil�g�t. M�gis megt�rt�nt, �s most m�r nem tudott v�ltoztatni ezen. De valahogy nem is f�ll�tt hozz� a foga, be kellett l�tnia, hogy voltak dolgok, amik nagyon is tetszettek neki. �s k�l�nben is, nem tagadhatta, hogy az �rzelmek hozz� tartoznak az emberhez, m�g ha annyira is igyekezett, hogy megszabaduljon t�l�k, �s ha tal�n r�vid id�re sikerrel is j�rt, nem menek�lhetett el�l�k. �gy ink�bb hagyta, had j�rja �t a test�t. Abban rem�nykedett, hogy ha elm�lik a kezdetleges k�nz� f�jdalom, akkor ut�na minden norm�lis lesz. L�bai egyszer lecs�sztak sz�k�s helyen, visszah�zta �ket, �s megpr�b�lt �jra elhelyezkedni. Ahogy �gy forgol�dott �s mozgol�dott s�r�lt karja t�bbsz�r is nekid�rzs�l�d�tt az �l�snek vagy �ppens�ggel a karf�nak, amivel csak azt �rte el, hogy �jra felszakadjon, �s megint elkezdett bel�le folyni a v�r. Amikor meg�rezte a meleg foly�st a karj�n oda n�zett, eltartott neki p�r pillanatig am�g felfogta a helyzetet, akkor viszont r�szor�tott a kez�t. - A francba. - sziszegte a fogai k�z�tt, majd �vatosan fel�llt. Vett egy m�ly leveg�t, majd megfordult �s kicsit k�zelebb ment a k�t robothoz. - Nem akarlak titeket megzavarni, de miel�tt elh�zn�nk innen szerezhetn�nk esetleg m�g k�tszert? El�sz�r a n�re n�zett, majd a f�rfire. Nem tudta, hogy miben is zavarhatta meg �ket �s meg is pr�b�lt nem r� gondolni. Tekintete f�radt volt, de ugyan az a bocs�natk�r�s volt benne, mint az el�bb a hangj�ban. �gy gondolta a szenved�sek ut�n most igaz�n kij�rt a n�nek is, hogy ki�lvezhesse mindazt, amit a f�rfi csak adni tud neki. M�g akkor is, ha olyan sz�vesen lett volna a hely�ben. - Engem m�r nem olyan k�nny� ell�tni, mint egy robotot, igaz? - Hangja nem volt g�nyos, nem k�v�nta felr�ni nekik, azt ami neki megvan, nekik m�r nem. Csup�n csak restellte, hogy megint vele van a gond. M�r megint az � teste volt az, amit nem lehetett ir�ny�tani. Az � �rz�sei �s s�r�l�sei. Mennyire eleg�k lehet m�r bel�le. Felaj�nlotta volna, hogy elmegy, de ezen m�r �tr�gt�k magukat egyszer, t�l f�radt volt most ahhoz, hogy megint felhozza ezt a t�m�t �s �sszer�en tudjon �rvelni. Most b�rmif�le komolyabb besz�lget�shez alkalmatlan lett volna.

2010.01.23. 16:54 Khiara Laken

Teste �jra ellazul, mintha a meleg szemp�r, �s az ajkakon j�tsz�, folyamatos mosoly k�pes lenne elfeledtetni vele g�rcs�ss�g�t. M�g l�tja elmos�dottan, ahogy a robot mond valamit, de az eg�sz csak n�ma t�tog�ss� �s �rtelm�t vesztett ill�zi�v� m�ly�l. �gy �rzi, �sszes v�re f�l�be s�r�s�d�tt, eltorlaszolta a fej�be vezet� v�n�kat, mert megakadt felforr�sodott nyak�n�l. Pulzusa ritmustalanul verg�dik, sz�tfesz�ti, kiveri a l�zass�g, nem jut leveg�h�z, �s semmi m�st nem �rz�kel t�bb�, csak �sszefon�dott sz�vz�rejeket, �s a saj�t ajkait �rt �rint�st.  Nem gondolkodik, csak hagyja, hogy ir�ny�ts�k tapasztalatlan rezd�l�seit. Nem is igaz�n az sz�m�t neki, hogy milyen hevess�ggel cs�kolj�k �t, hanem a v�gtelennek t�n� pillant�s, amit a robot m�rt r�. Akarja,  ami az m�g�tt rejt�zik. Siker�l neki, de nem teljesen; �sszeolvad a m�sik l�lekkel egy felm�rhetetlen m�sodperc erej�ig. Mag�ban �rzi minden�t, ami egyszerre felfoghatatlan �s embertelen�l m�ly. Ajkai s�hajra ny�ln�nak ennek hat�s�ra, de csak egy elfojtott ny�g�st k�pes kipr�selnie tork�b�l.  Teljess�ggel elz�rta mag�t a k�lvil�g t�le, mintha az is ellenezn�, amit tesznek. Egy pillanatra sem foglalkozik a Vil�g undor�val, mi lenne, ha az emberek l�tn�k �ket, vagy azzal, hogy siker�lt minden l�tez� szab�lyt �th�gniuk. Be nem vallan�, de a perzsel� izgalom, ami most �tt�rte feln�ttes komolys�g�t, �pp a megszegett t�rv�nyek miatt kelt �letre benne. Mint egy id�s ember, aki sosem �lhetett gyerekkort, de most, hogy �rezheti a makacs nemt�r�d�ms�get, �jra fiatall� tette szellem�t.  Nem eml�kszik r�, mikor nyitotta ki a szem�t, de arra sem, hogy mikor csukta le. Tomp�n fogja csak fel heves l�legzetv�telein t�l, mit mondanak neki. Bel�le m�g ezek a h�tk�znapinak sz�m�t� �rint�sek is er�teljesebb reakci�kat v�ltanak ki, mint m�sb�l. Ahogy elt�volodnak t�le, az � fels�teste is mozdul, mintha az Els� v�za m�gnesesen vonzan� az �v�t. El�re d�lve v�rja, m�g mellkas�nak kegyetlen vibr�l�sa befejez�dik, s csak ut�na veti felfel� jeges tekintet�t. - Ne mondd ezt. A lelkemet  adn�m �rted.  – sziszegi a dobog�st�l rezon�l� hangon, �s v�r�s haj�ba markol. Egyszerre �rtetlenkedik �s �rti meg, mert � is ugyanezt �rezte v�gig. De erre nem is akar t�bb mondatot pazarolni, mintha legink�bb s�rt�snek vette volna a szavakat. Nem l�tja, hogy n�lk�le halott?  Felemelkedik, majd tekintete k�veti a f�rfi�t, ki a v�gtelennek t�n� f�nyv�ros kaotik�j�ba. Fura �p�letek mellett haladnak el; mintha hallott m�r volna r�luk, de sosem hitte, hogy val�ban l�tezik ez az �rturizmusnak nevezett dolog. Ha eleget fizetnek, fell�vik az embereket az �rbe, a Holdra, ki tudja, hov�, ki tudja, mi�rt. Egyszerre irigyli �s csod�lja ezt az eg�szet. Lehet, a F�ld szebb, ha fentr�l n�zik, vagy a csillagok a nagyobbak.  Gyeng�den h�zza a hely�re a robotot, majd elindul, hogy felvegye a padl�r�l �rv�n maradt doboz�t. K�nnyeds�ggel t�lti el, mikor �jra az ujjai k�zt tudhatja a faragott �rt�ket. Avila alakja elbizonytalan�tja, lass�tja l�pteit, ahogyan visszaindul, de �tverekszi mag�t a keser�des, l�thatatlan falon. Mikor vissza�r, az Els� �l�se el� t�rdel, a zeneg�pet az �l�be cs�sztatva, mintha azt akarn�, hogy a s�lya ott tartsa �t. - Hidegen hagy, hogy Norlana mit akar, �s mit nem. – k�zli halkan, mint aki biztons�got akar adni puszt�n a hangj�val is. – Nem hagyom, hogy fogolyk�nt tartsanak tov�bb magukn�l. �s Te sem hagyod. Ugye nem?  Ujjai k�vetel�en szorulnak �ssze a doboz k�r�l. A mozdulatba m�g a robot l�b�ra fektetett alkarjai is beleremegnek. Nem akar most Meilisre gondolni, a k�telezetts�gre, hogy a teste ugyan�gy kell nekik, mint Norlananak az Els��. Fogalma sincs, vele mi lesz mindezek ut�n, de a f�rfit ki akarja innen menek�teni, �s m�s most nem �rdekli �t.

2010.01.23. 13:03 Zev Owen

�l�nken elvigyorodik a l�ny b�r�re m�rt cs�kok k�zben, majd ajkaival �s arc�val gyerekesen kezdi simogatni a n�ies nyak vonal�t. Nem akar t�l messzire menni, csak teljes �t�l�ssel belekezdeni, hogy megtudja, a M�sodik teste is k�pes-e �gy reag�lni a heves �rint�sekre, mint ahogyan az �v�. Mikor meg�rezi a k�vetel� tenyeret arc�ra simulni, m�r tudja, hogy a robotn� teljesen �tadta mag�t neki, ak�r tudat�ban volt ennek, ak�r nem; ez neki most pont el�g volt ahhoz, hogy a diadal �des pezsg�se v�gigsz�guldjon test�n. - �n sem tudom, mir�l besz�lsz. – leheli elfojtott hangon, mikor Khiara arc�hoz vonja. Gyenge pr�b�lkoz�sa azonban kudarcba fullad, hogy elrejthesse a m�ly t�nusb�l kicseng� vad �r�m�t, mely most �nkontrollt vesztve h�zza az emberi v�gyak fel�. �rtatlan pillant�sa beleveszik a m�lyk�k szemekbe, melyek Norlana �r�lten sz�guld� f�nyeit t�kr�zik vissza, gyerekes tekintete azonban nem tudja elfedni a g�nyban �g� hanglejt�st �s azt az elt�ntethetetlen, cinikus mosolyt, mely most �j jelent�st nyer f�rfias von�sain. �rzi sz�v�nek forr� dobban�sait, mely �gy verg�dik mellkas�ban, mintha a felhev�lt ac�lt pr�b�ln� megrepeszteni v�z�nak fal�n. K�r�rvend� von�sai ellazulnak, ahogy pillant�sa a n� ajkaira terel�dik, halv�ny f�lmosolya el�rulja, hogy mennyire �lvezi a helyzetet. Ajkai kih�v�an �rintik a l�ny�t, mik�zben teljesen kinyitja f�lig lehunyt szemeit, hogy a jeges k�k pillant�s felolvadjon az �get� borosty�nok felf�nyl� t�z�ben. Gyeng�den cs�kolja a m�sik robotot, hogy ellaz�thassa a merev ajkakat, melyek most h�v�s �rintetlens�ggel engednek a v�ratlan k�zeled�snek. Fej�t tapasztalt magabiztoss�ggal mozd�tja egy�tt a l�ny�val, mintha vezetni pr�b�ln�, majd l�gyan beleharap a robotn� felforr�sodott als� ajk�ba. Fogaival gyeng�den h�zza meg, szemei automatikusan lecsuk�dnak, mint aki minden egyes rezd�l�s�vel j�t�kra h�vja az el�tte �l�t, hogy kitapasztalhassa, vagy ha �gy ad�dik, elvesszen a meglepet�s erej�ben. Csup�n egy gyors, beidegz�d�tt l�legzetv�tel erej�ig szak�tja meg az �rint�seket, hogy v�g�l ajkait laz�n a M�sodik�ra tapasztva nyelv�vel �zlelhesse meg a telt sz�jat. Sz�ks�ge van r�, hogy minden egyes apr� r�szletet az eml�kezet�be v�ssen. A cs�k ut�nozhatatlan �z�re egy pillanatra kir�zza a l�zas hideg, ahogy a hirtelen t�madt forr�s�g v�gig�mlik dr�tereinek fal�n. - Az�rt, mert �gy �rzem, m�r nem kellek. – halkan, remegve s�hajt fel, ahogy el�re hajtja a fej�t �s kinyitja aranysz�n� szemeit, mely mintha felolvadt volna a benne tombol� h�s�gt�l. A l�ny combjaira mered, mik�zben g�piesen elnyitja egym�st�l ajkait. – Mert rettegek att�l, hogy m�r nincs r�m sz�ks�ged. De a paranoi�mmal csak el�re hoztam ezt az eg�szet. Halkan l�legzi mag�ba a jegesnek t�n� leveg�t, ahogy leveszi s�ly�t a sz�kr�l �s teljesen felmagasodik. Most m�r szabad utat enged k�nnyed, kif�rk�szhetetlen mosoly�nak, mely sz�nlelts�get �lt mag�ra, mikor meghallja maga m�g�tt Avila halk bocs�natk�r�s�t, amit most megpr�b�l figyelembe sem venni. Nem akar megfordulni, hogy l�tnia kelljen a l�ny megt�rt alakj�t. - �r�lt vagyok, nem igaz? – halk rekedts�ggel felnevet, szemeiben az �nel�g�lts�g �s a b�nat t�ze csillan. – Hiszen eg�sz Norlana engem akar. Egyszer�en im�dnak.. – az utols� sz�t m�r csak suttogja, mikor szemeit t�l gyorsan vonja az ablak ezer sz�nben vibr�l� vonala fel�.

2010.01.22. 21:34 Avila Mecoi

Ajkai �szinte mosolyra h�z�dnak a f�rfi v�lasz�t�l. Nem tudja, hogy erre sz�m�tott-e vagy valami m�sra, de most teljesen �gy �rezte, hogy csak ez az egy v�lasz j�hetett t�le. - �n is szeretn�k ilyen hatalmat... - v�laszolja f�radt hangon halkan suttogva. T�bbsz�r is megism�tli mag�ban a n� szavait, de minden egyes alkalommal arra a �geredm�nyre jut, hogy nem tud vel�k mihez kezdeni. Nem �rti, mire gondolhat, �s ez ideges�ti, b�r most m�g ahhoz sincs ereje, hogy m�rgel�dj�n. - Min�l k�s�bb... �t�lni... mit? - �sszef�gg�stelen�l buknak ki bel�le a szavak, �s nagyon m�r tudat�ban sincs annak, hogy mit besz�l. V�g�l azt�n �gy d�nt, hogy ideje csendben maradni, �s elaludni. Nincs r� sz�ks�ge, hogy megforduljon, �s megn�zze mit csin�lnak, nagyon is j� el tudja k�pzelni. Tal�n ez is oka annak, hogy min�l el�bb el akar aludni. M�r megint csak menek�lni akar. A l�tv�ny �s a tudat el�l egyar�nt. T�l sebezhet� �llapotban van most ahhoz, hogy el b�rja viselni, b�r tudja, hogy a n� m�r el�tte ott volt. � volt a gyorsabb �s valami furcsa szab�lyok szerint �t illetn� az Els�, �s minden, amit csak ny�jtani tud sz�m�ra. De olyan neh�z olyasmir�l lemondani, amit az ember m�r tapasztalt. Kegyetlen, hogy el�bb hagyj�k megk�stolni, hogy azt�n elvegy�k t�le. Tudja, hogy � csak felbukkant, �s k�zbesz�lt, de nem tudott ellenkezni. �s nem is akart lemondani. Azzal is tiszt�ban van, hogy a szeretet, amit a f�rfi Khiara ir�nt �rez sokkal m�lyebb mint az ir�nta �rzett szeretet, ha az nem csup�n csak egy ill�zi�. T�nyleg kimondta azokat a szavakat, vagy csak k�pzelte? Most m�r ebben sem volt biztos. Nem volt k�nny� szabadulni a gondolatokt�l, amik sz�ntelen kavarogtak a fej�be, de siker�lt mag�t valamennyire �sszeszednie, �s egyenl�re f�lretenni �ket agya egy t�voli sark�ba, hogy most elnyugodjon minden. Siker�lt �gy elhelyezkednie, hogy az valamennyire k�nyelmes legyen, b�r minden porcik�ja sz�rt �s ellenkezett ez ellen a poz�ci� ellen. �gy hatott most abban a nagy sz�kben, mint egy otthon�t vesztett kisgyerek. �s �gy is �rezte mag�t. - Sajn�lom... - suttogta a szavakat mindkettej�knek. Tulajdonk�ppen mit is sajn�lt? Hogy ott van? Hogy annyi z�rt okoz? Hogy nem tudott megfelelni az elv�r�soknak �s egyszer�en csak beletal�lni a szerep�be an�lk�l, hogy �rzelmi k�t�d�st alak�tott volna ki? Sajn�lta, hogy szereti a f�rfit? Sajn�lta hogy egy teherrel t�bb a n� v�ll�n? Vagy ezt �gy mind egy�tt? Nem tudta volna megmondani, hogy mi volt az oka, hogy ezt mondta, csak annyiban volt biztos, hogy nem csup�n �res szavak voltak.

[568-549] [548-529] [528-509] [508-489] [488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]