�j bejegyz�s Friss�t�s

2010.04.06. 14:16 Zev Owen

Tork�n akad egy p�r�s l�legzetv�tel, amit t�dej�be k�nyszer�tett volna, mikor a reflektor aranyl� �riszeibe has�t, majd meg�rzi mag�n a l�ny k�vetel� szor�t�s�t. Karj�t reflexszer�en emeli fel, mintha megadn� mag�t, val�di c�lja azonban az, hogy Khiara valamivel t�volabb ker�lj�n t�le. Tenyerei hirtelen a v�kony v�llakra cs�sznak, mintha k�szs�gesen el akarn� tolni mag�t�l a testet, sz�ve azonban hevesen l�ktet mellkas�ban, mikor elsz�k�tett szemekkel szinte farkasszemet n�z a fel�j�k k�zel�t� alakokkal. Nem, nem, nem! Sorj�zza fej�ben p�nikszer�en egy hang, ahogy meg�rzi: teljesen elgyeng�ti a haland� retteg�s. Mag�ra er�ltetett hangtalan l�gz�se minden egyes ki-be j�r�s alkalm�val fesz�lyezetten megremeg, �gy �rzi, eg�sz alakj�t beh�l�zza ez a k�nyszeres �rz�s, mely most a v�gs� tehetetlens�gbe hajszolja. Nem k�pes eld�nteni, mi lenne a legjobb; egyik fele arra �szt�nzi, fesz�tse le mag�r�l a l�nyt �s adja fel mag�t, m�sik r�sze azonban az�rt �v�lt, hogy el ne merje engedni. Feje teljesen sz�tszakad a felkavarodott �rzelmekt�l, �gy �rzi, mentem megsz�d�l; hogy elfogja az ill�zi�szer� h�nyinger, mely most a v�zat hasogatja, k�nz� betegs�g m�dj�ra. Szem�ld�k�t idegesen �sszevonja, most m�r nem n�z egyik ellens�ges alakra sem, csak a v�zt�l szennyes talajra b�mul, melyben remegve keverednek a neonl�mp�k f�nyei, �s az emberalakok zavaros �rnyai. - Most meg fogt�k �lni? Vagy mi a terv? – sz�lal meg hirtelen, k�znapi hangon. M�r az sem �rdekli, hogy bar�ti m�don a tegez�st haszn�lta, ebben a helyzetben teljesen f�l�slegesnek tartja az udvariaskod�st. – Gondolj�tok, az�rt j�ttem ide Khiaraval, minden er�s�t�s n�lk�l, hogy �rtani tudjak nektek? – sz�rakozottan felnevet, hangj�t messzire viszik a barlangrendszer magasra ny�l� k�falai. - Vagy csak j�l esne valakin csillap�tani azt a veszett�l nagy bossz�szomjat? – m�g mindig vigyorog, egyenesen az egyik meilisi arc�ba, aki szenvtelen�l, merevv� v�lt arccal szegezi neki hatalmas, �jfekete fegyver�t. - Engedd el a l�nyt! – harsogja a katona, mintha t�rs�t ism�teln�, hangja ink�bb az acsarg�shoz hasonl�t, mint norm�l, emberi t�nushoz. Lassan emeli magasba a kez�t, �jra megejtve azt a megad� mozdulatot, mely el�g nyilv�nval�v� teszi, hogy nem � az aki a fogs�g�ban tartja. Arca most m�r komoly, v�szj�sl�, �rzelmek azonban nem mutatkoznak rajta. - Vedd el. – l�legzi kih�v�an, mintha egy t�rgyr�l alkudozn�nak, melyre v�laszk�pp r�gt�n meg�rzi a tark�j�nak fesz�l�, h�v�s cs�vet, amit a h�ta m�g�tt felsorakozott katon�k egyike fog r�. Tudja, hogy nem ez az egyetlen - szinte milli� helyen borzong meg b�re, ahogy mag�n �rzi a gyilkos szerkezetek, �s a nem sokkal sz�v�lyesebb emberi szemek pillant�s�t. Ahogyan v�gign�z a legt�bb d�hbe torzult arcon �s megl�tja m�g�tt�k az �res f�lelmet, r�gt�n tudatosul benne, hogy legnagyobb retteg�s�k t�rgy�t testes�ti meg. Hogy benne sosem tudn�nak annyira megb�zni, hogy sz�vets�ges�knek fogadj�k. Az �rul�st�l f�lnek, �s ez a kiszolg�ltatotts�g, csak m�g v�rszomjasabb� teszi ezeket a t�r�keny, emberi testeket. Mert lelk�kben olyan m�lyen gy�kerezik a haland�s�g tudata, hogy szinte beleborzong az elevens�gbe, mely a szem�kben csillog. Seg�thetek. - pr�b�l jelezni nyugodtt� v�lt tekintet�vel, szavakat azonban nem form�l a mondatnak, mert nagy lenne az es�lye, hogy v�laszk�ppen gondolkod�s n�lk�l tark�n l�n�k. Addig van rem�ny, am�g �rzi a leveg�ben f�gg�, t�m�ny k�tked�st. Hogy m�g �k sem tudj�k, mit tegyenek. Meg�lni most biztosan nem akarj�k, ahhoz t�l nagy lehet�s�g hullott az �l�kbe, hogy ne ker�tsenek bel�le nagyobb hasznot. - Engedj el Khin. Sz�ks�ged van r�juk. – suttogja l�gyan a szavakat, egyik kez�t �jra a l�ny v�ll�ra fektetve, mintha nyugtatni akarn�. Sosem kellett m�g ekkora er�fesz�t�seket tennie, hogy h�v�s nyugalmat sz�nleljen. – Nem lesz bajom.

2010.04.05. 21:20 Khiara Laken

K�ptelen megf�kezni zih�l�s�t, izmai vadul k�vetelik az oxig�nt. Legsz�vesebben fekve maradt volna, hogy sz�ve lehiggadhasson, test�t azonban szinte azonnal megind�tott�k az alagutak labirintus�ban. L�bai minden pillanatban �ssze akarnak csuklani, csak a mellette l�pked� v�z massz�vs�ga �s magabiztoss�ga ad neki elegend� t�maszt.  Mikor hunyorogva kipillant, ismer�s, gy�ren vil�g�t� neonsorokkal tal�lja szemben mag�t. Halkan kattanva kapcsol�dnak fel, amerre ember elhalad. A koppan�, loccsan�, visszhangozva dobol� hangok ismer�sen f�szkelik be magukat kopott eml�kei k�z�. A f�ldalatti h�v�ss�g, az illatok, a nyomaszt� m�gis felemel� �rz�s �l�nken �l v�n�i k�z�tt, mint valami olyan, amelyet csak keser�en tudott szeretni.  Volt, hogy elvesztette mag�t az alagutak k�z�tt csak az�rt, hogy azt�n �jra megtal�lhass�k. Volt, hogy nem volt el�g neki az apr� rejtekhely, ez�rt a s�t�t labirintusban bujdosott. Nem mindenhov� hallatszanak el az emberi morajok; h�t�t a hideg falnak vetve, vagy lassan l�pkedve hagyta, hogy elkall�dhasson hangosan visszhangoz�, f�mes sz�vdobban�sai k�zepette. Elragadt�k �t a kiirtott �rz�sek - ett�l az egyt�l, �s az oldal�t nyom�, kis fal�dik�t�l sosem tudott megszabadulni.  Mintha csak ez�rt, ami�rt m�r egyik sincs n�la, nem k�pes sz�ntelen, rideg arccal fogadni a r�bukkan� katon�kat. M�g szuszog�sa is �pp csak csillapodott, mellkasa szapor�n s�llyed �s emelkedik. Eg�sz fels�test�vel a robot fel� van fordulva, ujjaival g�rcs�sen szor�tja mocsok beszennyezte ingj�t. �rj�ngeni tudna a r�szakad� tehetetlens�gben. Az �rnyak megny�lnak, el�rik �ket, m�gnem alakot nem �ltenek az alag�t v�g�n�l.  �les reflektorf�ny has�tja �t a f�lhom�lyt. Fogai �sszekoccannak, elkapja �sszeszor�tott szemeit. Felemelt kez�nek ujjai �rny�kokat �getnek �l�nkv�r�s, �sszetapadt tincseire. Vakon b�zva a pillanatokban mutatja azt a jelet, amelyet egym�st�l t�vol lev� katon�k k�z�lnek egym�snak bevet�skor: v�rjanak.  Ennyire telt t�le. �ssze kell szednie l�gz�s�t, hogy k�pes legyen megsz�lalni. Tork�t cs�pi a sz�razs�g, �l� sz�ve eg�sz fej�ben dobol, melyt�l nyeldesnie kell. Hallja maga m�g�tt az �jonnan �rkez�ket, s hi�ba hogy hossz� a f�ldfolyos�; a meleg leheleteiket szinte a nyak�n �rzi.  Lejjebb cs�sztatj�k az intenz�v f�ny�radatot, mik�zben bec�zett nev�t eml�tik, hitetlen�l, mintha r�gi teste �bresztett volna benn�k megh�kkents�get. Most m�r k�pes arra, hogy elgy�t�rten feltekintsen, �s az �ket vizslat� f�rfiakra n�zzen. N�h�ny civil, �s egy n� is van k�zt�k, s�lyos fegyverekkel.  - Engedd el. – sz�r�dik �t v�r�nek �raml�s�n egy kim�rt, szinte csit�t�an dallamos hang. Mintha sz�nd�kosan ellenkezne makacsul, reakci�j�n azonban nem gondolkodott egy pillanatig sem. M�g szorosabban vonja mag�hoz a f�rfi test�t, imm�r k�vetel�bben �s d�h�dtebben, mint aki azt mondja, hogy n�lk�le nem hajland� tov�bb menni.  Kit l�tnak benne most?  Az �r�lt gyilkost, vagy azt, akivel eddig k�tszer sz�k�tt el a szem�k l�tt�ra? Rem�li, az ut�bbit. - Velem van.  – sziszegi megfesz�tve. – Sz�ks�g�nk van r�tok.  Megtanult b�nni a szavakkal, mintha minden pillanatban h�zelegni akarna az �rtelm�kkel. N�h�ny m�sodpercnyi, szinte k�zzel fogat�an t�m�r hat�ssz�net ut�n k�zeled� l�pteket indulnak meg maguk m�g�tt. V�gigfut rajta a retteg�sszer� borzong�s, feje reccsenve fordul h�tra. F�lig hittek szem�knek - er�vel fogj�k lefeszegetni a robotr�l. �gy �rzi mag�t, mint egy veremben, ahol egyre csak s�llyed, fentr�l pedig tekintenek r�. T�madni nem fog, �s ha tudna, sem szeretne, de a k�ts�gbeesett ellenkez�s m�r most vadul mozgol�dik v�n�iban.

2010.04.05. 18:11 Zev Owen

Teste meg sem rezd�l, mikor egy �jabb l�v�s �ri a felkarj�t, majd egy m�sik s�rolja nyak�nak oldal�t. Sz�m�ra a f�jdalom m�r nem egyenl� semmilyen negat�vummal, ezek csak �rz�sek – �ppen olyanok, mint a l�gy �rint�s vagy a simogat�s, nem �rz�kel k�zt�k k�l�nbs�get. R�ad�sul az emberekkel ellent�tben van egy nagy el�nye: a b�r�t �r� k�n ugyan intenz�v, de egy m�sodperc alatt elhal, ahogy a goly� massz�v f�mtest�be �kel�dik. Az eld�rd�l� l�v�sek hangos moraj�ban minden pillanatban eml�keztetnie kell mag�t, hogy a l�ny m�r nem a M�sodik test�ben van, hogy gyenge, �s minden m�sodpercben a seg�ts�g�re szorul. Azonban m�g � is meglep�dik azon a vakmer� akaraton, ahogy azok a v�kony, remeg� karok kiemelik a hely�r�l a s�lyos aknafed�t, majd egy mozdulattal maguk ut�n r�ntj�k �t, a f�ld m�ly�re. Mikor teste �tbukik a semmibe ny�l� �tj�r�n, megcsapja arc�t a h�v�s, nedves leveg�, mely odalentr�l �rad. �rzi, ahogy az �llott v�z keveredik a fojtogat�, dohos szaggal �s a nedves k�vek illat�val. Mik�zben l�bai a lend�lett�l az egyik s�kos korl�tra nehezednek, mag�ba folytja hangos zih�l�s�t, mely most emberi reflexb�l t�rne fel a tork�b�l. H�t�t feszesen tapasztja a leny�l� l�tra fokozatainak, majd fej�t lejjebb d�nti, hogy ne legyen kiszolg�ltatva test�nek kint maradt r�sze a l�v�seknek. M�r nem �szlel m�st csak a fej�ben pump�l� hangos dobban�sokat megt�r�, megcsikordul� hangot, majd a tompa puffan�st, melyb�l r�j�n, hogy Khiara m�r nem szor�tja ruh�j�nak anyag�t. Legsz�vesebben a l�ny�rt ki�ltana, azonban elnyomja mag�ban ezt az ostoba, emberi k�sztet�st. Meg kell er�ltetnie zavaros gondolatait, hogy ki tudja venni a s�t�tben megb�j� alakzatokat, �s meg tudja saccolni a m�lys�get. Nem ford�t p�r m�sodpercn�l t�bb id�t a m�terek sz�m�tgat�s�ra, egy pillanat alatt rugaszkodik el a korl�tt�l, hogy egy rugalmas mozdulattal f�ldet �rjen. Bakancsai kem�ny koppan�ssal csattannak a vizes talajon, ahogy guggol�sba �rkezve, r�gt�n t�rdeire nehezedik, hogy a l�ny lapock�ja al� ny�lva, �vatosan �l� helyzetbe tudja h�zni. N�h�ny pillanatig csak szapora l�legzeteit hallani, mintha azok m�g�tt kutatn� a hangj�t; a sokkt�l, ami �rte, nem b�r el�csalni mag�b�l egyetlen �rtelmes mondatot sem. Szavak helyett retteg�st�l �titatott sz�vvel kapja fel tekintet�t, hogy a s�t�t, hajnalod� k�lvil�g fel� tekintsen, de csak h�v�s cseppeket �rez az arc�n, melyr�l k�ptelem meg�t�lni, hogy az �g vagy a f�l�j�k ny�l� mennyezet ontja-e mag�b�l. Mikor megbizonyosodott r�la, hogy a l�ny egyben marad, ha megmozd�tja, neh�zkesen mozdul a megfelel� helyzetbe. - Gyer�nk. – ny�gi kifulladva, mik�zben �vatosan a l�ny derek��rt ny�l, hogy felh�zza; m�g mindig �rzi a nyak�ban verg�d� pulzust, mely egyre feljebb pump�lja lel�ncolt, vad inger�lts�g�t. Az nem �rdekli, hogy r� l�nek, de ha ezzel vesz�lybe sodorj�k a l�nyt, nem fogja megfogadni Khiara tan�cs�t. A sz� a legenyh�bb fegyver, amivel �rthat nekik. A sz�v�t dobogtat�, felt�dul� m�regben �rzi, hogy el�g egy utols� csepp �s v�gleg elveszti h�v�s j�zans�g�t. Tudja, hogy emberi term�szete sokkal elemibb, �szt�n�sebb d�h�ng�sre k�pes, mint egy kim�rt, rideg gondolkod�s� g�p. A v�z�hoz szor�tott cyborg tal�n m�g nem is l�tta �t igaz�n inger�ltnek. Fogalma sincs r�la merre indul el, csak az �g� neonsorok egyik�t k�veti, hogy min�l t�volabb ker�ljenek a felsz�nt�l. L�pteik alatt csobog az �vek alatt meg�llt es�v�z, a t�volb�l azonban nem hallatszik m�s, csak halk neszez�s, mintha patk�nyok rajai f�s�ln�k �t a koroms�t�t alagutak m�ly�t. �tfut test�n a jeges borzong�s, mik�zben �vatos mozdulattal emeli �t Khiara karj�t a v�llain, saj�t fels�test�vel kicsit el�r�bb d�lve, hogy ne legyen a l�ny sz�m�ra olyan k�nyelmetlen ez a testhelyzet. Hossz�, n�mas�gba borult perceken kereszt�l csak a talajt n�zi, figyelve hogyan csordul v�gig tintasz�n� tincsein a v�z; csup�n akkor pillant fel, mikor elny�lt, hangtalan �rnyak vet�dnek a neonok term�szetellenes sz�neibe. Katon�k Meilisiek. Tudja, hogy nincs t�bb es�ly�k. Ha nem siker�l megb�k�teni �ket, tal�n mind a ketten itt fognak meghalni, egy csatornaszer� alag�trendszer fullaszt� belsej�ben.

2010.04.05. 15:22 Khiara Laken

�gy �rzi mag�t, mint akit szellemek t�p�znak a kiszolg�ltatott s�t�tben. Meredten n�zik test�t, de maga k�ptelen megl�tnia, vagy meg�rintenie semmibe vesz� alakjaikat. Mindenfele, amerre �sszesz�k�lt pupill�i v�ndorolnak, csak m�ly, t�m�r feketes�get, s azokb�l kiny�l�, m�g m�lyebb �rnyakat vesz ki. A roncsolt �p�letek szinte r�borulnak, mint a vad f�lelemmel �titatott, lepelszer� hajnali h�v�ss�g – �rezni lehet a szomjas retteg�s �z�t, mely teljesen �tsz�tte Meilis kopott utc�it.  Mellkas�ban borzong a hideg, v�re zsibbadva l�ktet, csak tomp�n k�pes meghallani a robot nyugtalan hangj�t. Az � teste az egyetlen biztos t�masz, �gy mikor eltasz�tj�k, egy ellenkez� ny�g�s szakad fel tork�b�l, k�s�n felfogva a goly� sebes �tj�t. Mikor megpr�b�l �jra d�h�dten k�zel ker�lni hozz�, m�r m�sra is tud gondolni; nem fogj�k felismerni az arc�t, er�sebben koncentr�lnak a robot nem emberi test�re. Az �jabb l�v�s k�ti b�kly�kba v�gtagjait, beler�ndul, mintha az Els� helyett tenn�.  Hi�ba n�z b�rmerre is, semmit nem l�t. Szakadozottan kapja mag�ban l�legzet�t, elfullad, g�rcs�s k�h�g�sbe kezd. Ki�ltani szeretett volna, igazolnia mag�t, torka sz�raz f�jdalm�t azonban nem k�pes megf�kezni. Nincs itt es�ly�k, a katon�k t�k�letesen alkalmazz�k a semmib�l el�t�r�, megh�tr�l�sra k�sztet� strat�gi�t, melyet vele is sz�mtalanszor elgyakoroltattak. T�deje m�r szinte semmiv� zsugorodott, v�n�it zsibbasztja a gyenges�g. K�ts�gbees�s�n csak egy �sszeszedettebb d�h lesz �rr�. Sajg� fejjel esik t�rde, hogy egy mozdulattal felr�ntsa a meglaz�tott aknafed�t. Meg�lnek minket. F�lnek t�l�nk.  Norm�lis esetben nem lett volna r� k�pes, az adrenalin azonban megadta v�gtagjainak a kell� er�t. Az emberek nem sz�m�tottak erre, nem mindenki ismeri a porlepte lej�r�kat. A felocs�dott l�v�sek akkor d�rd�lnek �jra, mikor m�r szemei el� ker�l a cs�b�t�, fekete lyuk. A robot keze ut�n ny�l, de m�r alig b�rja el saj�t karj�t is. �pp csak el�rve ingj�t r�ntja maga ut�n, �temben egy messze felsejl� ki�lt�ssal, – tal�n v�gre felismert�k �t – melyet nem volt k�pes �rtelmezni.  Elnyeli alakj�t a lent t�tong� s�t�t. L�bai remegve illeszkednek az els� korl�tra, de tudja, hogy a robot m�g kint van, ez�rt a m�sodik l�p�sn�l m�r k�t fokot pr�b�l egyszerre l�pni. Az adrenalin m�g mindig vadul pezsd�ti v�r�t, sz�ve verdesve pulz�l – l�ba megcs�szik a hirtelen j�tt, �r�lt lend�letben. Elveszti egyens�ly�t, m�tereket zuhan, m�g h�ta el nem �ri a f�ldet.  K�sk�nt has�t csontjaiba a f�jdalom. Ujjaival a homokkal elfedett talajt sz�ntja, elfulladt ki�lt�s�t elnyomja a maszk. Egy pillanatig sem fojtatva verg�d�s�t az oldal�ra fordul, majd korrig�lva sz�gyen�t megpr�b�l felt�maszkodni. A puh�bb f�ld �s a f�mek megv�dt�k gerinc�t �s agy�t, szemei azonban tov�bb tompultak a fej�t �rt �t�s miatt. Halv�nyan veszi csak ki a felkattan� neonf�nyeket. T�bb alag�tnak a sz�ja is maga el�tt t�ncol, de ahelyett, hogy elindulna b�rmelyik fel� is, a robot ut�n kutatva, zih�lva ford�tja el sz�d�l� fej�t.

2010.04.05. 12:58 Zev Owen

Borzongat� az a p�r�s h�v�ss�g, melyet a hajnali sz�l hoz mag�val. �rzi, hogy emberire tervezett sz�vet�t egyszerre hev�ti �s h�ti a leveg�, mik�zben v�gigmar b�r�n a m�rgezett fuvallat. Nem mozdul meg, ledermeszti az a k�zzelfoghat�, hom�lyba borult s�t�ts�g, mely szinte vakk� teszi. L�tja, hogy Khiara megtorpan a f�ldbe �gyazott, k�r alak� ny�l�s el�tt, majd el� �ll, mintha ezzel es�lye lenne arra, hogy �t l�thatatlann� tegye. Boldogabb lenne, ha m�r a f�ld alatt lenn�nek, �gy most abban rem�nykedik, hogy az emberek sem l�tj�k �ket ebben a b�n�t� koroms�t�tben. Szinte �rzi, ahogyan lezsibbasztja v�gtagjait az a t�m�r �ress�g, melyet a hely hordoz mag�ban. Mintha maga a pokol lenne, ahol az elk�rhozott lelkek b�ntethetik az elt�velyedett �l�ket. Tudj�k, hogy itt vannak; az emberek meger�s�d�tt hatodik �rz�ke �s hall�sa m�szerek n�lk�l is k�nnyed�n az �rt�s�kre adja, hogy �j �ldozatok ker�ltek a h�l�jukba. Ajkai vonall� fesz�lnek, ahogy er�t vesz mag�n. Szemeit r�snyire sz�k�ti, mik�zben �lesebb f�kuszt er�ltet aranysz�nben j�tsz� �riszeire, mely felt�n� f�nyjelz�ssel v�g �t a s�t�ten, mintha a semmit kutat� szemeknek akarna ir�nyjelz�s�l szolg�lni. Fej�be has�t a k�nz� f�jdalom; �rzi, hogy leblokkolt tudat�nak egy r�sze �tt�rhetetlen v�d�falat emelt a v�z koordin�l�sa k�r�, �gy amit r�gen egy pislog�ssal el�rt, most k�ptelen f�jdalom n�lk�l, t�k�letesen megval�s�tani. Er�ltetett, lass� l�gz�se s�polva t�r fel tork�b�l, mik�zben megfesz�ti �llkapcs�t, amint eljut tudat�ig a l�tv�ny; legal�bb h�sz ember v�r r�juk az �p�let k�l�nb�z�, omladoz� szintjein, alakjuk m�g sz�m�ra is eg�szen beleolvad a jellegtelen sz�rk�be, mely a felkopott falakb�l �rad. Fogai j�l hallhat�an megcsikordulnak, izmait �nk�nytelen�l is megfesz�ti, mintha b�rmelyik pillanatban t�mad�sba lend�lne. - L�tnak minket. – suttogja alig hallhat�, fesz�lt hangon a l�ny f�l�be, mik�zben m�g utolj�ra v�gigfuttatja szemeit a bet�rt ablak�vegek m�g�tti s�t�ts�gen, hogy r�j�hessen, milyen m�szereket haszn�lnak. - T�vcs�ves pusk�k. – szisszen fel j�l hallhat�an, amint meg�rzi a t�k�letes kiszolg�ltatotts�g �z�t. Tiszt�ban van vele, hogy ezek a fegyverek nemcsak a k�zell�t�st teszik lehet�v�, hanem a legt�bb h�kamerak�nt is funkci�n�l. Szinte m�r l�tja szemei el�tt az emberek arc�t, amint kiveszik, hogy az � alakj�t nem v�r�s, hanem t�m�ny k�k sz�n veszi k�rbe. Be kell hunynia a szem�t, hogy gondolatai teljesen helyre �lljanak. A meger�ltet�st�l m�r az egyszer� k�p is hom�lyba borult egy pillanatra, mely egy �jabb adrenalin hull�mot engedett szabadon dr�tereinek falai k�z�tt. Lassan nyitja fel a szemeit, von�sain az �rz�ketlen hat�rozotts�g t�kr�z�dik, ahogy egy mozdulattal kiny�jtja a kez�t, tenyer�t az arca el� emelve. N�ma, ironikus mosoly sz�kik az arc�ra, ahogy meg�rzi a leveg�t hangtalanul �tszel� l�v�st a tenyer�be f�r�dni. - Ne �llj el�m Khiara. – sz�lal meg hirtelen, halkan tagolva a szavakat, majd durv�n megragadva a l�ny karj�t tolja el maga el�l, hogy kil�phessen a takar�sb�l. – El�g nyilv�nval�, hogy... K�ptelen folytatni, megakasztja hangj�t egy l�v�s, mely a h�t�ba f�r�dik, v�szesen k�zel a gerinc�n v�gigfut� egyik kisebb csatlakoztat� ponthoz. Tudja, hogy m�g egy z�rlatot k�ptelen lenne elviselni, ez�rt tehetetlen�l forogni kezd, azonban mindenhol csak az �tt�rhetetlen feketes�ggel tal�lja szemben mag�t. Hirtelen veszett�l cs�b�tani kezdi a beton alatt fut� alagutak gondolata. Akkor a legrosszabb dolog is az lenne, ha szemt�l szemben futn�nak �ssze vel�k, �gy azonban tehetetlen�l kell t�rnie minden egyes akci�t.

2010.04.04. 19:09 Khiara Laken

Pillant�sa egy helyben marad, mintha a robot h�lt hely�t akarn� b�v�lni. Az ajt� j�l ismert hangj�ra fej�t lassan ford�tja el, elr�vedt, f�radt tekintete azonban nem v�ltozik. �gy em�sztgeti a szavakat a hajnali sz�l megt�rte csendben, mint egy gyerek, aki egy �rtalmatlan mes�t hallott az �desanyj�t�l; olyat, amely nem a s�lyos v�gyakr�l, vagy a hal�lr�l sz�lt. - Nem hagysz itt. - visszhangozza elrekedten. Csak ezt az egy mondatot akarta hallani a robot sz�j�b�l, �gy erein most vadul sz�guld v�gig az el�gedett, �nz�s�ggel telt �r�m. Arc�ra elgy�t�rt �h�tat k�lt�zik, megremeg a gyomr�ban megugr�, forr�n verdes� v�gyt�l. F�lig megfordulva homlok�t a t�ml�nak d�nti, hogy er�t gy�jtve l�b�t �szt�n�zze a fel�ll�sra.  Nem tudja, mi�rt gy�zk�di mag�t folyamatosan az erej�vel. N�h�ny pillanatban �gy �rzi, �rzelmei f�lelmetes m�lys�ggel inognak meg �s v�lnak zavarodott�, ez�rt sz�ks�ge van r�, hogy eml�keztesse naiv l�ny�t, ki is � val�j�ban. Nem vagyok magamn�l.  Leszor�tja �g� szemeit, m�g az ajt�hoz t�molyog. Nincs t�masza, amely megtarthatn� test�t, ez�rt szinte vakon kezd a robot ut�n kutatni, mintha az lenne az egyetlen t�m�r anyag az ill�zi�szer� rosszull�tben. Borzong az �jszakai h�v�st�l, nedves b�r�t �lteti a p�ra, a gyenge, fel-felkavarod� sz�l azonban vacog�sra �szt�nzi. G�rcs�sen felk�h�g, mikor m�r kint �ll a fullaszt� t�rben.  A t�dej�be �p�tett sz�r� k�ts�gbeesetten pr�b�lja megfogni a mocskot, ez most m�gsem el�g leharcolt szervezet�nek. Arc�ba sz�nt a bel�legezhetetlen leveg�, mik�zben mag�ban szitkoz�dva h�zza orra �s sz�ja el� az orvosi maszkot. Sz�d�l a szapora szuszog�sokt�l; ez m�r nem a roboti v�z, ahol az oxig�n nem l�telem. Volt, hogy hitetlen�l le�llt ezzel az emberi sz�ks�glettel, ez�rt most k�nyszeredettnek hat neki �jra az er�lk�d�s.  Olyannyira sz�r a sz�ve, hogy m�g a m�lyensz�nt� sz�gyen is �rtelm�t veszti, mikor �jra az Els� tekint�lyes alakj�ba kell t�maszkodnia. Megpr�b�lja bet�jolni az ir�nyt a b�zisra, de jobb �tlete t�mad – mikor megind�tja a f�rfit, megkem�nyedett von�sait ink�bb a f�ld fel� szegezi, hogy egy lej�r�t keressen az alagutakhoz. - Tudom, milyen vagy. Ez�rt b�rmit is mondanak, vagy tesznek… ne t�madj vissza semmivel.  Neked is sz�ks�ged lesz az ell�t�sra. – szuszogja fanyarul, tomp�n a szavakat, mely alig hallatszik ki a maszkon t�lr�l. - Ha meg�lnek minket, val�sz�n�leg azonnal megteszik. Eddig is vesz�lyben l�tezt�nk… �n sem ker�lhetek jobban bele.  Elhal� lejt�s�ben elnyomta a f�lelmet, de legbel�l minden izma bele-beler�ndul a heves, izgalomszer� retteg�sbe. G�rcs�sen szor�tja a mellette l�pked� karj�t, szinte �rzi a cs�szer� erek rezg�seit. Melegs�ggel t�lt�tte el a nyugtat�s, de most megint gondolni sem tud r�, hogy csak hozz� lesznek kegyesek. M�g mindig nem fogja fel, hogy a Hal�l tal�n m�st jelent, mint amiben � hisz; a v�g �s az �jj�sz�let�s  k�z�tt ing�zik, �s sokszor megpihenne m�r az �r�kk� tart� zsong�sban.  Hunyorogva veszi ki a felrepedezett betonba �kelve az egyik kopott aknafed�t. Tudja, hogy min�l el�bb a f�ld al� k�ne jutniuk – m�gis hirtelen veti meg l�bait, mintha fegyvert szor�tottak volna a h�t�hoz. Keser�en nyelve n�z k�rbe a k�dben, a roncsolt �p�leteken t�tong� hasad�kokat pr�b�lja tiszt�bban kivenni. �sszer�ndul; nem l�t el�g �lesen, el van veszve.  Ha nem k�pzel�dik, akkor szinte biztos benne, hogy m�r most a nyakukon vannak az ismeretlen l�gj�r� jelz�sei miatt. M�g k�zelebb h�zza mag�hoz az Els�t, hogy mag�ra er�ltetve egy rideg ki�ll�st, saj�t alakj�t, a s�t�tben bord� haj�t ismerj�k fel el�sz�r.

2010.04.04. 14:49 Zev Owen

Hangosan enged ki mag�b�l egy m�ly l�legzetv�telt, mik�zben �riszeit a v�r�s haj� n�n pihenteti �lmos tekintet�vel. Aranyl� szemei f�lig lehunyva, �resen merednek a f�ls�t�tbe iv�dott alak fel�, mik�zben a test�t �rint�, megfagyott �ress�ggel bar�tkozik. K�zzel foghat� az az �r, amit a l�ny t�voz�sa hagyott maga ut�n, �s a vele j�r� csal�d�s, mely most mellkas�ba f�r�dik, nem j�r sz�m�ra eget renget� meglepet�ssel – sz�m�tott r�, hogy kiszolg�ltatott� v�lt lelke ilyen intenz�ven reag�l majd a hi�nyra. Arra viszont nem, hogy a f�lrobotot ennyire felzaklatj�k k�nyszeresen elburkolt szavai. Mikor lett ennyire �tl�tsz�? Mikor ny�lt meg ennyire? K�ptelen r�j�nni, hogy �-e az, aki �gy elgyeng�lt vagy pedig Khiara �lesl�t�sa er�s�d�tt meg annyira, hogy egyetlen �szinte tekintet�b�l ki tudja olvasni az igazs�got. Azonban vannak dolgok, amik nem �rdemelnek szavakat. N�ha jobb, ha a val�s�got az ember mag�ban tartja, �gy hossz� percekig meg sem sz�lal, csak kifejez�stelen, h�v�s arccal mered a n�i sziluett fel�, melyre sz�nes f�nys�vokat vetnek a m�szerekb�l �rad� neonf�nyek. A pittyeg�s m�r n�mas�gba borult, a kint gomolyg� k�d azonban a hal�l �z�t hordozza mag�ban. Mintha a hangtalan, elhal� s�hajok maguk fel� vonzan�k. Fel�led benne a beteges, gy�tr� k�v�ncsis�g, ahogy a puszt�t� adrenalin els� l�kete felszabadul a test�ben. Most m�r a kij�ratot b�v�li, mely lassan t�rul fel el�tte, mikor ujjait a megfelel� gombra cs�sztatja. Az els�t�t�lt, felemelked� ajt� al�l lomh�n �ramlik be a hom�llyal fenyeget� szmogt�meg, melyen borosty�nsz�nben �g� szemei halv�ny f�nypontokk�nt has�tanak �t. Sz�m�ra nem okoz gondot ez a f�lvaks�g – m�g annak ellen�re sem, hogy m�szerei m�r nem m�k�dnek t�k�letesen a csatlakoztat�j�t �rt s�r�l�s �ta. Most is tiszt�n l�tja a k�dburok m�g�tt rejt�z�, roml�sba tasz�tott �p�leteket, melyek beomlott falait hatalmas, �jfekete reped�sek sz�ntj�k v�gig. Arc�ra �ntudatlan, kih�v� f�lmosoly sz�kik; teste m�r teljes eg�sz�ben a kij�rat fel� mozdult, szeme sark�b�l azonban m�g az �l�sbe s�ppedt cyborgra tekint, kinek test�t f�lig kitakarja az �js�t�t t�mla. - V�gyakozn�k, ha lenne �rtelme. De jelen helyzetben a t�l�l�s az egyetlen c�l, ami m�g a szemeim el�tt lebeghet. – egy pillanatra m�ly hallgat�sba burkol�zik, von�sai komolyabb� v�lnak, hangj�nak �le azonban nem vesz�t semmit k�nnyeds�g�b�l. – Nem, nem akarok meghalni. Csak akkor, ha az felt�tlen�l sz�ks�ges. Nyom�s okom van arra, hogy �letben maradjak. A hal�l n�m�v�, s�kett� �s vakk� tesz. De nem ez a legrosszabb... tudatlann� is. Nem akarok eml�kek n�lk�l elt�nni, �gy, hogy ne tudn�m, veled minden rendben lesz. Nem hagyn�lak itt. Azt viszont nem akarom, hogy miattam ker�lj vesz�lybe. Szemei v�szj�sl�an �sszesz�k�lnek, ahogy v�gigm�ri a l�ny r�vet�l� von�sait, mintha ezzel �vatoss�got �ltethetne Khiara gondolatai k�z�. Sz�ks�ge van r�, hogy az utols� cseppig az �rt�s�re adja: egy pillanatra se feledkezzen meg �nmag�r�l. - Sz�val azt aj�nlom vigy�zz. Ha nem keveredsz bajba, nem kell �rted meghalnom. – laz�n von egyet a v�ll�n, mint aki nem is akar t�bb sz�t pazarolni a dologra, majd megborzolva p�ra lepte tincseit, indul meg a kij�rat fel�; magabiztos l�ptei �temesen koppannak neki a halkan rezg� f�mpadl�nak. - Nan�, hogy er�s vagy.. Rem�lem hajnalban is fogadnak vend�geket, mert j�t fog tenni nekik ez a tal�lkoz�s. – d�nny�g fel, �sszeh�zott szemeivel a fak� l�tk�pet p�szt�zva; test�t m�ris sokkal nehezebbnek �rzi, ahogy a gyilkos szmog b�r�be mar, a forr�, ny�ri p�ra pedig m�g jobban beleissza mag�t port�l szennyezett ruh�inak anyag�ba.

2010.04.03. 23:29 Khiara Laken

� is fels�hajt, mikor meg�rzi von�sain a halotti l�legzeteket. Homlok�n a fagyos hidegs�g szinte felperzseli l�zas b�r�t. Ha nem tudn�, azt hinn�, egy fegyver f�mb�l �nt�tt cs�v�vel fenyegetik, kiismerhetetlen gyeng�ds�ggel, szinte k�nyeztetve �t a hal�l gondolat�val. Lehunyt szemei s�t�ts�get vonnak a k�lvil�gra. P�r pillanatra elveszik minden, a szavak �s a nyomott pittyeg�s hozz�k vissza lelk�t.  Sz�ve vad verg�d�sbe kezd, dr�tok telet�zdelte, meger�s�tette gerinc�n borzongat� hull�m s�p�r v�gig. A mondatok ink�bb csak t�materel�snek t�ntek; bel�has�t a k�tely, mint egy heves vill�m, melybe �pp csak belerezzen. �nz�n k�veteli tov�bb a gyeng�d t�maszt, a kortalan arc hideg�t, felforrt v�r�t m�gsem k�pes lecsit�tani. Olyan ez az eg�sz, mint az �r�let – k�ptelen t�le szabadulni, megr�gz�tt l�telem�v� v�lt ez a fajta t�rekv�s, mintha egyre t�relmetlenebb�l a v�gtelen szabads�got, vagy az �r�k �letet akarn� el�rni. Vagy mindkett�t.  Ajkai kisz�radva ny�lnak el, ujjai vakon k�vetik v�gig a robot karj�nak, majd nyak�nak vonal�t. K�rme finoman fesz�l neki egy halkan dobol� dr�tnak, mely a f��rt helyettes�ti a v�zban. Fogait hevesen szor�tja �ssze, lek�zdi a g�rcs�s �melyg�st, majd lassan v�lik el a m�sik homlok�t�l, �pp csak annyira, hogy farkasszemet dikt�lhasson.  Ilyen k�zelr�l j�l ki tudja venni az arany sz�n �rnyalatait, mely szinte �tmutat�k�nt szolg�l a hom�lyos f�ls�t�tben. A figyelmeztet� csipog�s egyszerre hal el, nem reag�l r�. M�lyen, �that�an f�rk�szi a ragadoz�szer� pillant�st, mely mintha teljes ellent�te lenne saj�t, dermeszt�en komoly szemeinek.  Nem �rz�keli az id�t, m�g hossz� m�sodpercek eltelt�vel is elrejtett titkok ut�n kutat. Ny�ltan v�llalja saj�t k�vetel�s�t, szinte �v�lt �t a n�ma csendben – egyszer majd ott hagyja �t? Most m�r a saj�t utadat kell j�rnod, mert nem lehetek mindig ott, hogy a seg�ts�gedre legyek. Tanulj meg �lni, vagy halj meg.  Darabosan eml�kszik vissza a szavakra. Olyan, mintha egy t�le t�vol �ll� idegennek sorakoztatt�k volna fel �ket, h�v�s az �rz�s, amit maguk ut�n vonnak mellkas�ban. - Nem mondasz el nekem mindent. Mire v�gysz igaz�n? – v�laszol a k�rd�sre azzal a k�rd�ssel, amivel m�r annyit dob�l�ztak. A robot karja lassan cs�szik le r�la, ahogyan arr�bb fordul, �s neh�zkes h�tr�l�sba kezd. – Harcolni szeretn�l? �jra megpr�b�lkozni, �s t�ljutni Norlana hat�r�n? Elf�radt�l, �s meg akarsz halni,  igaz?  Kiss� megr�zza a fej�t, hogy jelezze, m�g saj�t szavainak sem akar hinni. Megt�maszkodik a pil�ta�l�s t�ml�j�n, de m�g nem �l le, csak fels�test�t d�nti kiss� el�r�bb. - T�k�letes p�ros�t�s. – ny�lik ki hirtelen, cinikusan a f�rfire hunyor�tva. Nincs benne t�mad� sz�nd�k, ink�bb kih�v�s�g, �s az a marad�k szenved�ly, ami m�g �ntudat�n�l tartja. - Azt akarod, hogy ne tartsak veled, Te pedig bev�gezhesd egyed�l. Egyszer m�r �n is megpr�b�ltam ugyan�gy biztos�tani az �leted, a j�v�det,  de Te nem hagyt�l elmenni, �s meg is sebezt�l. T�lem mit v�rsz,  Zev?  R� kell j�nnie, hogy szavai kiss� nyersnek hathattak, ez�rt tekintet�vel pr�b�l l�gys�got vonni mag�ra. N�h�ny m�sodperc erej�ig m�g tartja a szemkontaktust, majd megad�an s�hajt egyet. - Hagyjuk ezt. – inti le gyeng�n az Els�t. – Sz�ks�gem van r�d, de nem akarom, hogy bajod essen miattam.  Mert nekem Meilis el� kell �llnom.  Er�s vagyok.  Egy mozdulattal s�pped az �l�s m�ly�re, lekorm�nyozva a meg�rkezett l�gj�r�t a f�ldre. Nem n�z k�rbe, hogy merre vannak, azonnal visszatekint a f�rfi alakj�ra. L�ny�t most er�ltetett k�nnyeds�ggel pr�b�lja elfedni, ujjai azonban g�rcs�sen kapaszkodnak a korm�nyba, mintha az lenne az egyetlen biztos t�masza. Lelke �jra elmer�l a retteg�s alatt, teste tudatosan nem mozdul – ebben a pillanatban, a legsz�vesebben itt hagyn� a robotot, hogy ne tegye kock�ra feleslegesen az �let�t.

2010.04.03. 13:45 Zev Owen

Sz�ve f�mes hangokat hallatva r�zk�dik meg mellkas�ban, mintha beleborzongana az �rint�sekbe. Az az eleven, puha melegs�g, mely a l�ny test�b�l �rad teljesen felolvasztja v�r�ben perg�, heves �rzelmeit. Halv�ny, keser� f�lmosoly sz�kik arc�ra, ahogyan szem�ld�k�nek vonala kisimul, arca pedig meg�rt�v� �s nyugodtt� v�lik, mint aki ebben a pillanatban tal�lta meg azt a biztos pontot, mely egyben tarthatja az utols� pillanat elj�tt�ig. Halk el�gedetts�ggel s�hajt fel, mik�zben f�lre pillant, hogy �sszeszedje mag�t. Egy lass�, kim�rt mozdulattal l�p k�zelebb, hogy m�g az a leheletnyi �r se t�tongjon k�z�tt�k, majd azt a tenyer�t, melyet a l�ny von�saira fektetett, feljebb cs�sztatja, hogy ujjaival a nedves tincsek k�z� sz�nthasson. M�sik karja a cyborg v�kony dereka k�r� kulcsol�dik, hogy teljesen mag�hoz tudja h�zni. Vad szomj�s�gban �g�, v�gyakoz� ajkai szenvtelen�l v�ndorolnak a l�ny homlok�ra; csak elv�tve �rnek hozz�, mintha f�jna minden megkezdett cs�k, amit a forr� l�zban �g� b�rre lehel. V�gigperzsel sz�vet�n a jeges borzong�s, mely olyan hideg, hogy elviselhetetlen�l �get�nek hat, minden egyes k�m�letlen hull�mn�l, mely most keresztezi kiszolg�ltatott v�z�t. Fej�ben folyamatosan peregnek a gondolatok, melyekt�l k�ptelen megszabadulni, a v�laszokra azonban nem tud r�j�nni, ak�rmilyen m�lyre is �s penge�l� logik�j�nak k�dsorai k�z�tt. - Nem �rtem, mi�rt megy�nk vissza. – leheli v�g�l megt�rten, hangja emberien elbicsaklik, mintha olyan m�ly f�radts�got hordozna a sz�v�ben, hogy a szavak is csak nehezen lenn�nek k�pesek kibukni bel�le. – Norlanaban is rendbe hozhattalak volna. Azt�n… elt�nhett�nk volna.  Mi�rt kell belefolynunk egy olyan h�bor�ba, amit csak az alantas emberi �rdekek vez�relnek? – f�lhangos mondatai bezengetik mellkas�t, azonban hallani rajta azt a felsz�nes t�nust, mely megk�rd�jelezi a benn�k rejl� �szintes�get. Mi�ta v�gign�zte, hogyan verg�dik a m�t�asztalon az a v�dtelen n�, k�ptelen kiz�rni a gondolatai k�z�l a t�nyt: hogyha �k nem tesznek semmit, egyre t�bb ember fog sz�rny� k�nok k�zt meghalni. Harcolni akar, de nem olyan �ron, hogy Khiara is vele tartson. Sz�nd�kosan nem v�laszolt. Nem akarja meg�g�rni, hogy mindig mellette fog �llni - ha neki az lesz a sorsa, hogy meghaljon, nem fogja mag�val r�ntani a l�nyt is. � m�r eleget �lt, t�bbet, mint amennyit a sorst�l �rdemelt volna, �s most egy ismeretlen �rz�s, mely eddig elnyomva teng�d�tt a lelk�ben a meg�rdemelt hal�l ut�n v�gyakozik, ha a b�k�hez nem lenne m�s megold�s. Tudja, hogy f�lig sem igaz, amit Khiara mondott az �letr�l. Tal�n � �gy �rzi, visszaadta neki, ami elveszett, de ez nem lesz igaz mindaddig, am�g valamilyen m�don nyugodt �letet nem teremt neki. �letet, nem pedig folytonos rejt�zk�d�st, k�nokat �s �r�lt h�bor�kat. De ezt nem mondhatja el neki, ahogyan azt sem k�rheti t�le, hogy maradjon biztons�gban �s n�zze t�tlen�l, ahogy egy eltitkolt, nyomorba tasz�tott vil�g megsz�nik l�tezni. Megemelt keze a l�ny tark�j�ra v�ndorol, mik�zben ujjai gyeng�den �sszeszorulnak k�r�l�tte. Fej�t er�tlen�l d�nti a f�lrobot homlok�nak, mik�zben kiengedi tork�b�l eleny�sz�, �temtelen l�gz�s�t, mely arra szolg�l, hogy csillap�tsa a sz�v�t hasogat� halhatatlan k�ts�geket. A mellett�k pittyeg� m�szer t�volinak t�n� hangjai bontakoznak ki az eln�mult csendb�l, mint egy �letre kelt sz�v monoton ritmusai, ahogy a vez�rl�n pulz�l�, v�r�s pont jelezni kezdi a c�l v�szes k�zels�g�t.

2010.04.03. 12:09 Khiara Laken

Rem�nytelin dobban be �rz�keny sz�ve, mikor a robot fel�ll, �s megal�zottan beteg teste el� l�p. Nem k�pes megmozdulni, mintha dereka a sz�khez lenne sz�gezve – csak lelke verg�dik folyamatosan, szesz�lyes vihark�nt az eleny�sz�s ellen pump�lva bel� az �letet, hogy ne szakadjon darabokra. Egyszer�en nem b�rja abbahagyni a tombol�st, valami kik�v�nkozik bel�le – tal�n egy egyszer� sz�, vagy egy k�nny� �rint�s -, mely miatt vissza kell fognia kit�rulkoz�s�t. Most azonban, ahogyan az Els� �gy megny�lt el�tte, m�r az � tekintete sem kezd m�st t�kr�zni, csak gyerekesen �szinte, makacs ragaszkod�st.  Szemei el�sz�r kerekre t�gulnak, mikor a mondatok hely�re be�ll a motor l�gy b�g�sa. Nem k�pes felocs�dni a szavakb�l, melyek mintha l�ncokba vert�k volna, �s most m�g l�legezni sem engedik rendesen. �sszer�ndul a bel�has�t� f�jdalomt�l, pillant�s�t gyorsan les�ti, mintha f�lne az el�csalt k�nnyek �rul�s�t�l. A csatorna azonban valami�rt elapadt; tal�n m�r ahhoz sincs benne el�g v�z, hogy s�rni tudjon. Csak a hasogat�st �rzi orr�n�l, egy heves nyom�st, mely m�g tork�t is tov�bb feszegeti. - Ha ez a k�v�ns�god… nem fogom �ket megf�kezni. – hangj�t szinte dobogni �rzi, alig b�r hallhat� lejt�st kipr�selnie mag�b�l. Sz�ntelennek �s �rul�an ridegnek t�nik, ahogyan csak �ll t�relmesen, v�rva szavai hat�s�t. - De akkor �n is k�rek t�led valamit.  Kiv�r m�g n�h�ny pillanatot, majd megemeli elrejtett tekintet�t. V�gigk�veti a konok von�sokat, a let�rts�get mutat� r�ncokat a fekete tincsek alatt, melyek olyanok, mintha az egykori emberb�l maradtak volna fenn. Saj�t, l�zt�l l�ngol� arca teljesen kisimult, szemei el vannak m�ly�lve; f�rdik az �h�tatban �s a szomor� vonzalomban. - �llj majd mellettem.  Komoly vonal� ajka megr�ndul, mint aki f�lmosolyt akar el�csalni, de nem tudja, hogyan tegye. Nem is �rti, hogyan gondolhatta a robot, hogy egyed�l v�llalja majd a hal�lt �s �gy mag�ra hagyja �t. B�r � is felt�tel n�lk�l odaadta volna �let�t az �v��rt cser�be, ez azonban olyan term�szetesnek hatva iv�dott v�n�i k�z�, hogy esz�be sem jut ilyenkor. Mindig is az�rt l�tezett, hogy fel�ldozza mag�t, de ilyen csendes, sajn�lat n�lk�li elvakults�gban m�g nem volt r�sze. Most a b�ztat�, lenyugtat� szavak t�ltik ki �t, melyeknek csak az utols� sorai �ltetnek bel� ingatag k�nt. - Te adtad vissza az �letem. – karja az el�tte �ll��rt mozdul, akadoz� bizonytalans�ggal. Nem akar az undorra gondolni, �szt�nszer�en cselekszik, mikor a nagy tenyeret forr� arc�ra sim�tja �s szor�tja, mintha a hideg b�rrel akarn� l�z�t csillap�tani. F�tyolos szemeit szorosan lehunyja, elmer�l az �rzelmek s�lya alatt. – De mikor adom �n meg ezt neked? Nem tudom… melletted kell maradjak. Nem tudom, melyik pillanatban mondja fel ez a test a szolg�latot. Nem k�rhetn�m, hogy egy ilyen  mellett l�tezz, m�g ha megkapjuk a kegyelmet is. De �n veled akarok maradni…  ameddig el nem tasz�tasz magadt�l.  Beler�ndul, mikor m�sik kez�t is felemeli, hogy felgy�rve az ing ujj�t v�gigsim�tson a fi� odah�zott karj�n. M�r �rez mag�ban el�g er�t, a pulz�l� f�lelem lecsitulva mozgol�dik csak benne. Szemeit od�ig csukta, hogy elvesztette �rz�kel�s�t a k�lvil�ggal szemben, kez�vel is ink�bb csak kapaszkodik a m�sik�ba. Arcvon�sai tov�bb lazulnak, feje el�rebukik, mint aki �ppen �lomba mer�lt �lve; m�gis �rezte a b�tors�got, ha arra gondolt, hogy nem kell egyed�l maradnia sem az �letben, sem a hal�lban.

2010.04.02. 20:04 Zev Owen

Hossz� percek �ta most el�sz�r kap mag�ba egy hirtelen l�legzetv�telt, ahogy teste alig �szrevehet�en �sszerezzen a l�ny �szinte kijelent�s�re. T�l t�rgyilagos, t�l eleven�be hatol� f�jdalmat okozott ezzel az egyetlen mondattal ahhoz, hogy gondolatai ne v�ljanak zavaross� �s �rtelmezhetetlenn�. Ajkai vonall� fesz�lnek az �get� f�jdalomra mely sz�v�nek k�rny�k�t hasogatja, mintha az elevenen l�ktet� izmot keresn� a f�mburkol�s alatt. A k�nz� �rz�s a megt�veszt�sig hasonl�t emberi f�jdalmaira, mikor sz�ve haldokl�snak indult, hogy a semmi fel� zuhanva maga m�g�tt hagyhassa az �letet. Az�ta is igazs�gtalannak �rzi, hogy ennyi id�t kik�nyszer�tett mag�nak csak az�rt, hogy meilisi v�r tapadhasson a kezeihez. Lehet, hogy meghalunk. Nem akarja m�g egyszer ezt hallani Khiara sz�j�b�l; ki akarja z�rni, hogy a hal�l ilyen k�zzelfoghat�an k�zel ker�lhet egy fiatal �lethez, egy olyan �rtatlan, �rintetlen l�lekhez, mely m�r olyasmiket is meg�lt, amit m�s elk�pzelni sem merne. A mellette �ll� f�lg�p is csak egy gyerek, akit k�m�letlen�l id�ss� �s tapasztaltt� �rlelt a v�ltoz�kony sors. Most minden �z�ben csak egyetlen dolgot k�v�n: hogy boldogg� tudja tenni a l�nyt - nem akarja, hogy tov�bb szenvedjen, most m�gsem k�pes szavakat form�lni. Teste �res mozdulatlans�gba dermed, mik�zben egy sz�raz nyel�st er�ltet v�gig dr�tokkal h�l�zott nyel�cs�v�n. - Te �lni fogsz. T�ged nem b�nthatnak... Szeretni�k nem kell, de akkor is el�ny�kre v�lik a jelenl�ted, ha m�r k�pesek lesznek megb�zni benned. Nem szalaszthatnak el egy ilyen lehet�s�get, Khiara. Nem engedhetik meg maguknak azt a luxust! - fogai j�l hallhat�an �sszekoccannak, ahogy megfesz�ti �llkapcs�t, majd egy inger�lt mozdulattal felmagasodik, hogy �les pillant�sa az �t figyel� l�ny m�lyk�k szemeibe f�r�dhasson. El�g egyetlen elny�jtott, er�teljes l�p�s, hogy legy�zze a k�zt�k l�v� t�vols�got �s tiszteletet k�vetel� alakj�val a l�ny f�l� magasodhasson. A testtart�sb�l, amit felvesz sokkal ink�bb a fenyeget� inger�lts�g �rad, mint a v�delmez� gyeng�ds�g; Khiara fel� ny�l� karja akadozva indul meg, mint aki a h�feh�r arcot akarja meg�rinteni, keze azonban er�tlen�l hullik vissza teste mell�, hogy a jeges leveg�t tapinthassa ki merev ujjai k�z�tt. Arc�n megmutatkozik az az �res elgy�t�rts�g, mely most lelk�t feszegeti, �s rideg f�mv�z�ban �rad sz�t. Von�sai l�gyabb�, ny�ltt� v�llnak - �gy �rzi nem k�pes tov�bb mag�n tartani azt a zord, semmitmond� maszkot, mely elfedi heves aggodalm�t. Sz�les v�llai �sszeesnek, tart�sa emberibb lesz, m�g lassan eg�sz l�nye olyann� nem v�lik, mint egy megt�rt kamasznak, aki �ppen most k�sz�l feladni az �let�t. - B�rcsak t�nyleg Isten lehetn�k. Akkor vissza tudn�m adni az �leted. – suttogja a l�legzetn�l is halkabban, fej�t lehajtja, mik�zben szemeit les�tve az �sszecsavarozott f�mpadl�ra mered. – Semmisem lenne olyan, mint r�gen, de legal�bb olyan tested lenne, amilyet meg�rdemelsz. Azok ott lent el sem tudj�k k�pzelni miken ment�l kereszt�l. Elvesztett�k az otthonukat, elvesztett�k a csal�djukat, h�tra hagyt�k a hit�ket... de a test�k, az ami a saj�tjuk, megmaradt. Fogalmuk sincs r�la, hogy val�j�ban milyen szerencs�sek. Hogy mennyi rem�ny rejlik abban, hogy m�g nem fogt�k el �ket. De m�r k�ptelenek a h�l�ra... az elfogad�sra. T�lem f�lni fognak. Ne �llj az �tjukba. K�rlek… - f�sult hangja eleny�szik, alig kivehet�, l�gy szavai olyannak hatnak, mintha f�l�lomban sorakoztatta volna �ket egym�s m�g�, minden �ntudat n�lk�l. Lassan, bizalmatlanul vonja �ssze szem�ld�k�t, mint aki f�l minden rezd�l�st�l, mely megmutatja, mit is �rez val�j�ban. Egym�sba szaladt, sz�nfekete szem�ld�kei f�l�tt apr� r�ncok keletkeznek, ajkait egym�shoz pr�seli, ahogy fej�t kicsit lejjebb d�ntve Khiara szemeibe n�z. Nem akar semmit mondani, hiszen tekintete egy�rtelm�en t�kr�zi azt a megad�st, azt a t�l�rad� gyeng�ds�get, mely �let�ben el�sz�r ki tudja emelni az �nz�s�g�b�l; abb�l, ahogy a vil�got eddig szeml�lte. Most m�r nem �rzi mag�t t�bbnek egyetlen embern�l sem, �s az �let�t gondolkod�s n�lk�l fel�ldozn� egyetlen f�lrobot t�r�keny lelk��rt. Tudja, hogy ez nem szerelem. Ez ann�l sokkal t�bb.

2010.04.02. 18:47 Khiara Laken

Maga el� meredve hallgatja v�gig a becsm�r� szavakat, melyek tomp�n �tnek hozz� utat a f�lhom�lyban. Nem akar ny�ltan feltekinteni, �gy is �rzi mag�n a siv�r pillant�sok erej�t, mintha pofonok lenn�nek. Ujjai g�rcs�sen fesz�lnek �ssze a sz�k karf�j�n, feje zsibong att�l az �res bossz�s�gt�l, mely egyszerre tel�tette el l�ny�t. Mellkas�ban kavarog a t�voli �r, �gy �rzi sz�ve semmiv� zsugorodott; egy pillanatra teljesen elhagyta a marad�k ereje is.  - Ha cserbenhagytam volna b�rkit is,  a k�nnyebbik utat v�lasztottam volna. – pr�seli ki mag�b�l a megfesz�tett szavakat. H�nyingere egyre jobban leb�n�tja �t, a k�ts�gbeesett v�dekez�s pedig csak m�ly�ti a feszeget� �rz�st. - �s m�r halott lenn�k.  M�rhetetlen�l f�jt neki a mondat, �gy �rzi, mintha a semmi�rt k�zd�tt volna annyi ideig. Minden perc �rtelmetlenn� v�lik – az �nz� sajn�lat pedig teljesen letagl�zza, mert n�ha sz�vesebben meghalt volna, m�gis kitartott. Igazs�gtalannak tartja ezt, annak ellen�re, hogy a robot szavaiban val�sz�n�leg ott bujk�l az igazs�g is.  �sszer�ndul a gyomra, mikor szeme sark�b�l kiveszi az ablakon t�li, megv�ltozott Vil�got. Egy pillanat leforg�sa alatt szakadt r�juk a meilisi k�d, az �g elt�nt, a m�ly sz�nek elfakultak, mintha visszat�rtek volna egy sokkal r�gebbi id�be. Csak gyenge k�rvonalakat k�pes kivenni; Norlana felh�kben j�r� �p�leteit romok v�ltott�k fel, elhagyatott gy�rak, vas �s k�t�rmel�kek. Nyelni pr�b�l a p�nik k�zepette, azonban csak egy er�ltetett l�legzet lesz bel�le, mert teste m�r a kisz�rad�s �tj�ra l�pett.  Hi�ba pr�b�lja hitetgetni, hogy � sem f�l, az iszonyat minden sz�vdobban�ssal egyre csak elm�ly�l benne. Titokban veti �riszeit a robotra, mintha bel�le akarna er�t mer�teni; m�g mindig nem �bredt r� teljesen, hogy otthon�t m�r akkor elvesztette, mikor el�sz�r felvitt�k Norlanaba. Az igazs�g most olyan neki, mint egy keser� m�reg, melyet hi�ba pr�b�l mag�ba dikt�lni, mert eg�sz l�nye hevesen tiltakozni ellene. - Te nem f�lsz. – l�legzi kiss� v�dl�n, mintha irigy lenne a f�rfi b�tors�gra, vagy saj�t sz�gyen�t akarn� leplezni. V�r n�h�ny l�legzetv�telnyi id�t, m�g kutatja mag�ban a szavakat, melyek m�r szel�den, �s gyeng�n folytat�dnak. - �n viszont rettegek  �jra a szem�kbe n�zni. J� ez �gy?  J�, hogy ilyenek az emberek? Vagy bennem van a hiba, mert t�nyleg cserbenhagytam �ket? �n csak �lni akarok…  El�rult pillant�sa az Els� arc�ra �szik, hosszasakat pislog, hogy csit�tsa a benne d�l� f�radts�got, �s �ntudat�n�l maradjon. Nem �rtik, hogy el�gnek kell lennie?  Most, hogy visszaker�lt a f�lroboti testbe, m�g ink�bb megmozdult benne ez a k�nyszer. Meg k�ne v�denie, amije van, �s nem hagyni, hogy b�nts�k. Mert mi van, ha seg�tenek neki, de a robotot �jra az ellens�g�v� faragj�k – vagy egyszer�en csak v�geznek vele? Az � hib�ja �s ostobas�ga miatt t�rt�nhetne csak. - Nem tudom, mi lesz vel�nk. Lehet, hogy meghalunk. – bukik ki bel�le �szint�n. Nem veszi le szemeit a robotr�l, mintha v�rn� a k�vetkez� pillant�st, melyben m�r nem akarja l�tni azt a felsz�nes �rt.

2010.04.01. 17:52 Mizuki Sawa

Csak amikor visszak�rdez a fi�, t�nik fel neki, milyen k�nnyen kics�szott a sz�j�n az az apr� sz�cska, amit kiskor�ban olyan gyakran hallott a sz�leit�l, amikor egym�st sz�l�tott�k. Olyan szeretettel telin �s l�gyan ejtett�k ki, mintha nem is evvil�gi sz� lenne. Mindig olyan meleg �rz�ssel t�lt�tte el ez a gesztus m�g akkor is, ha nem neki sz�lt. Ilyenkor mindig tudta, a sz�lei szeretik egym�st. Sokszor elk�pzelte milyen lesz majd feln�ttnek lenni, mint ahogy azt minden gyerek teszi. Olyankor minidg arr�l �lmodozott, hogy egyszer mad � is ezt fogja mondani valakinek, akit legal�bb annyira szeret majd, mint a sz�lei �t. �s most minden tov�bb n�lk�l kimondta �gy, hogy fel sem t�nt neki. Vajon az anyuk�j�nak is ilyen automatikusan j�tt a nyelv�re �s tette oda a mondatok v�g�re? Halv�nyan elpirult �s elford�totta a tekintet�t, de nem sz�lt semmit. - Te mondtad, hogy szeretn�d megtapasztalni, milyen az gyereknek lenni, �s �n mondtam neked, hogy mellettem megteheted. �gyhogy most ne panaszkodj. - Mosolyogva n�zett a fi�ra �s az ujjaikat �sszefonva l�p k�zelebb hozz�. - Ugyan �gy, mint ahogy �n tudom, hogy b�zol benne, �gy neked is tudnod kell, hogy nincs r� semmi okom, hogy bassz�t akarjak �llni rajtad. Lass�, k�nyelmes l�p�sekkel elindul. B�r l�ttja m�r az ajt�t, ami m�g�tt a konyha �s �b�dl� rejt�zik, ami el�g nagy ahhoz, hogy ell�thass�k az �sszes b�zison l�v� embert, m�gsem sieti el. Nem akar t�l gyorsan haladni, szeretn�, ha Danielben tov�bbra is meglenne a biztons�g �rzete, nem akarja kir�ntani a talpa al�l a padl�t. M�g �gy a lass� temp�juk ellen�re sem tart sok�ig, hogy oda�rjenek az ajt�hoz. Miel�tt bemenne, meg�ll �s bem�szik Daniel karja al� �s �gy �leli mag�hoz �s b�jik hozz�. V�g�l lenyomja a kilincset �s bemegy. B�r tart�zkodik ott p�r ember, m�gsem foglalkozik vel�k senki, mindenki �ppen hogy csak r�juk n�z, amikor bel�pnek �s ut�na �jra belem�lyednek a megszak�tott besz�lget�s�kbe. Odavezeti a fi�t az egyik t�volabbi asztalhoz. - Maradj itt, hozok valami ennival�t. - Azzal ott hagyja a fi�t �s odamegy a pultjoz, hogy k�rjen mindkett�j�knek �telt. Egy n�, aki kedvesen r�mosolyog �tny�jtja neki a k�t adagot, megv�rja, am�g elt�volodik valamennyire, majd � is folytatja a besz�lget�s�t egy m�sik id�sebb n�vel. - Tess�k, ha k�rsz m�g tudok hozni, �s ha ezzel k�sz vagyunk, elmegy�nk �j ruh�k�rt. Lerakja a t�ny�rt a fi� el� �s � maga is le�l. Gondolataiba m�lyedve kezd el enni, �s tekintet�t egy pontra szegezi valahol maga el�tt. M�r megint az el�bbi k�ts�gek gy�trik �s nem tudja, hogyan hozza �ket megitn sz�ba. Az el�bb nem kapott v�laszt, de az az�rt volt mert a fi� nem �rezte j�l mag�t. Vagy val�j�ban nem is akart neki v�laszolni �s ez �ppen egy j�l j�v� lehet�s�g volt, hogy elhalaszthassa a v�laszt. V�g�l vett egy m�ly leveg�t �s a fi� fel� fordult. - Ugye j�l cseleksz�nk? - k�rdezte halk suttog� hangon elhadarva a mondatot, mintha att�l f�lne, hogy b�rmelyik pillanatban elhagyhatja a b�tors�ga.

2010.03.31. 15:24 Daniel Barth

Most, hogy ilyen k�zel van hozz� a l�ny, m�r nem �rzi mag�t olyan elveszettnek �s bizonyalannak. M�g k�zelebb l�p az apr� alakhoz, annyira amennyire csak b�r, hogy min�l jobban a mag��nak tudhassa. Csak rem�lni tudja, hogy senki nincs a folyos�n; mint valami meger�s�t�sre sz�m�tva ford�tja tekintet�t arra, amerr�l j�ttek, majd vissza, a m�sik ir�nyba. A l�ny szavai olyanok, mintha saj�t gondolatait mondta volna ki, �gy meg sem sz�lal. Nehez�re esik elhinni, hogy m�g mindig itt van, �s esze �g�ban sincs, hogy itthagyja. M�g saj�t maga sem lenne el�g t�relmes, ha olyan helyzetbe ker�lne, mint most a l�ny. Tudja mag�r�l, hogy ugyan�gy otthagyn� azt, akinek seg�ts�gre van sz�ks�ge, mint ahogyan azt annyian. H�l�s, ami�rt Mizuki m�gis ennyire kitart� �s kedves. - Dr�g�m? - ism�tli meg furcsa mosollyal a sz�t, egyik szem�ld�k�t �rtetlen�l felvonva, de v�g�l nem tulajdon�t nekik t�l nagy jelent�s�get. Kicsit megszor�tja al�ny kez�t, �gy mintha csak valami �nk�nytelen mozdulat lenne. Halv�nyan elmosolyodik, m�g maga sem tudja mi�rt. Egyszer�en j�l esik neki. - �gy besz�lsz, mintha gyerek lenn�k. B�zom benned, de ezt tudod is. Meg am�gy sem tudn�k m�st csin�lni. Ha bossz�t akarsz �llni valami�rt, akkor k�nnyen megtehetn�d akkor is, ha nem engedn�m, hogy vezess. - l�p egy apr� l�p�st el�re, hogy v�gre elinduljanak, de a l�ny kez�t m�g mindig nem engedi el. - Menj�nk. �s nem kell csigatemp�ban. Nyugodtan r�ngass, ha kell.

2010.03.30. 17:35 Mizuki Sawa

Megr�zza a fej�t �s m�g jobban �t�leli a fi�t, hogy ha hirtelen esz�be jutna eltolni mag�t�l, akkor ne legyen t�l k�nny� dolga. M�g ha a fi�nak nem is volt sz�ks�ge most erre a testi k�zels�gre, neki ann�l ink�bbb. - De mondom, �s ak�r �jra �s �jra, hogy a te eml�kezetedbe is belev�s�dj�n. Ha te nem vagy velem, akkor semmi �rtelm�t nem l�tom, hogy b�rhol is legyek. Csak ugyan az v�rna r�m, mint amit m�r olyan j�l ismerek. Mag�ny, f�jdalom, k�nz� eml�kek �s v�g n�lk�li hossz� napok, amelyeknek a v�g�n m�g mindig nem v�r feloldoz�s az emberre. Viszont mi�ta velem vagy m�r nem �rzem magam olyan elvesztettnek. Mintha a vil�g m�r nem forogna k�r�l�ttem, mert megtal�ltalak t�ged. Te vagy az �n biztos pontom az �letben. Mi okom lenne r�, hogy elhagyjalak? - halkan, m�gis teljes elsz�nt�s�ggal besz�lt �s csak m�g k�zelebb b�jt az el�tte �ll�hoz. Agg�dva r�ncolta �ssze a homlok�t �s elgondolkodott rajta, hogy mi lehet az oka annak, hogy a fi� most m�r egy�ltal�n nem l�t, m�g a sz�m�ra eddig j�l bev�llt m�don sem, de az utols� szav�ra halkan elneveti mag�t. - Igen, val�ban borzaszt� �reg vagy m�r dr�g�m. - m�g mindig aranyosan kuncogva emelte fel a fej�t �s n�zett r� egy sz�vb�l j�v� mosoly keret�ben. - Ugye megb�zol bennem? Gyere, fogd meg az �n kezem, majd �n vezetlek, most m�r mindj�rt ott vagyunk. Akkor ehetsz �s ha m�g ut�na sem lesz jobb, akkor majd keres�nk vaalmi megold�st. Tudod, hogy b�rmit megtenn�k �rted. Tett egy �vatos �s apr� l�p�st h�tra, de ugyan abban a pillanatban a fi� keze ut�n ny�lt �s be�llt mell�. - Hagyd, hogy �n vezesselek, rendben?

2010.03.29. 21:12 Daniel Barth

�gy tesz, mintha meg sem hallan� a k�rd�st, m�gis �sszerezzen, amikor a l�ny �tr�bb l�p. Maga mellett akarja tudni, lehet�leg min�l k�zelebb. Amikor �t�lelheti, biztons�got ny�jt, �s m�r annyira term�szetesnek t�nik, hogy mindig ott van vele. Mintha a r�sze lenne. F�leg most esik nehez�re, hogy ne l�pjen reflexszer�en ut�na, �s ne �lelje �t. Viszont az a bizonytalans�g, hogy esetleg m�r el is t�nt, m�g mindig ott van, �gy ink�bb nem emeli el kez�t az �rdes falr�l. Csak vizslatva veti tekintet�t arra, amerre a l�ny elt�nt, h�tha ennek hat�s�ra visszaj�n. M�sodszorra is �sszerezzen, amikor Mizuki apr� alakja k�zelebb l�p hozz�, �s �t�leli. Szabad karj�t, amivel nem a falnak t�maszkodik, k�r�lfonja a v�lla k�r�l, hogy ne tudjon t�bbet arr�bb menni. Meg�g�rem neked. Fej�t kiss� oldalra ejtve v�si az eml�kezet�be a szavakat. Halv�nyan elmosolyodik, de azt�n �jra fagyoss� v�lnak a von�sai. Csak egy �g�ret. Semmi t�bb. - Ne mondd, hogy soha - tesz egy apr�, bizonytalan l�p�st el�re, mintha csak saj�t hangj�t k�vetn�, de v�g�l �jra meg�ll. �gy tesz, mintha a l�nyt�l v�rn� a seg�ts�get, fak� tekintet�t is v�rakoz�n v�si bele az apr� alakba, mintha � b�rmit megoldhatna. - Nem tudom mi a baj. Elgyeng�ltem, �s nem tudok figyelni arra amire k�ne. De te sem veszted el a l�t�sod, ha gyenge vagy, akkor �n mi�rt vesztem el azt, ami mostm�r term�szetesnek t�nik? - egy halv�ny mosolyra h�z�dnak ajkai - �regszem - jelenti ki bossz�san.

2010.03.28. 18:47 Mizuki Sawa

Amikor a fi� megszor�tja a kez�t k�v�ncsian n�z r�, de az nem mond semmit. Nem is zavarn�, hiszen csak egy egyszer� gesztus, a tud�s ir�nti v�gy, hogy a m�sik m�g ott van, de amikor Daniel egy�ltal�n nem v�laszol a k�rd�s�re m�r kicsit nyugtalan lesz. Amikor pedig felt�nik neki a viselked�se is v�gleg elfogja a nyugtalans�g �s meg�ll. - Dan, minden rendben? - K�zelebb l�p a  fi�hoz �s bizonytalanul szeml�li, hogy mi t�rt�nhetett, ami ennyire elbizonytalan�totta. A k�r�s�re csak megr�zta a fej�t, de �sszerezzenve h�tr�lt p�r l�p�st. Az �jb�l felcsend�l� bizonytalan szavak viszont nem tudt�k sok�ig visszatartani. Gondolkod�s n�lk�l l�pett �jb�l a fi� el� �s �lelte �t. - Senki nem nevet rajtad. �s nem is fog. Meg�g�rem neked. Soha nem foglak magadra hagyni, soha nem leszel mag�nyos �s nem fogod hagyom, hogy m�g egyszer annyi f�jdalmat �t�lj�l. Te enn�l sokkal jobbat �rdemelsz. Fej�t a fi� mellkas�ra hajtotta �s m�g k�zelebb simul hozz�. B�r az volt a c�lja, hogy � vigasztalja meg a fi�t, m�gis neki is nagyon j�l esett ilyen k�zel �reznie mag�hoz �s minden porcik�j�val a tudat�ban lenni, hogy ott van vele. - Elmondod, hogy mi a baj? - k�rdezte halkan, alig akarta csak megt�rni a csendet. - Nem megye n�lk�led. Engem az sem zavar, hogyha csigatemp�ban haladunk, de akkor sem fogok egyed�l menni �s t�ged itt hagyni, Meg�g�rtem veled, hogy mindig veled maradok. M�r csak p�r m�ter �s ott vagyunk, akkor v�gre ehet�nk valamit �s friss ruh�kat is kapunk. Megpr�b�lta biztatni Danielt. Nem akarta, hogy feladja, vagy megitn t�ls�gosan is eluralkodjon rajta a m�lt, vagy b�rmilyen m�s nyomaszt� �rz�s. Tudat�ban volt neki, hogy nem lesz k�nny� feladata, hogyha megpr�b�lja a fi�val elfelejtetni a m�ltat, �s szebb �s jobb j�v�t adni nek �s ugyan �gy a gyereknek is, de m�gis elhat�rozta. Ez volt az � c�lja, az ami�rt kem�nyen akart dolgozni �s b�rmit megtenni �rte, hogy  val�ra v�lhasson.

2010.03.22. 21:04 Daniel Barth

Lass�, �temtelen l�p�sekkel indul el, mintha teljesen elvesztette volna a k�pess�g�t, hogy t�j�koz�dhasson. B�r nem sz�lna �rte, de most, hogy m�r el�g hossz� ideje nem evett semmit, elkezdett kisz�llni bel�le az er�. M�r nem tud annyira odafigyelni a dolgokra, m�r nem is �rzi maga k�r�l annyira a dolgokat, csup�n p�r m�terre. �ppen arra el�g, hogy egy kis sz�n�szked�s mellett a l�nynak ne t�nj�n fel bel�le semmi. M�r lassan egy hete annak, hogy ak�rmit is evett volna, �s mostm�r nem tudja annyira figyelmen k�v�l hagyni, mint eddig. K�ts�gbeesetten pr�b�l koncentr�lni, hogy legal�bb a folyos� falainak a vonal�t tudja k�vetni, de azok a rezg�sek is mintha egyre jobban csak elhalv�nyuln�nak. N�h�ny bizonytalan, szinte m�r f�l� l�p�s ut�n meg�ll, megremegve m�regetve maga k�r�l a falakat, mintha m�r csak p�r m�sodpercet k�ne r� v�rnia, hogy megpillanthassa �ket. V�g�l reszketve ny�jtja ki kez�t maga el�, hogy hozz��rhessen az �rdes falhoz, annak a vonal�t k�vetve m�g n�h�ny t�tova, oldalaz� l�p�ssel el�r�bbl�pve. M�sik kez�vel kiss� megszo�rtja a l�ny ujjait, hogy biztosan tudja, ott van m�g. - Menj, �s... hozz valami ruh�t magadnak, �n majd itt megv�rlak – pr�b�lja szavait magabiztosan kiejteni, �s m�g mag�val is pr�b�lja elhitetni, hogy hanja egy�ltal�n nem remegett meg egy pillanatra sem – Menj. Csak menj m�r. Nem is hallja meg a l�ny elgondolkod� szavait a fej�ben z�g�, hirtelen r�t�r� k�ts�gbees�st�l. Sebezhet�nek �rzi mag�t, gyeng�nek �s nevets�gesnek. Nevetni akar saj�t mag�n, hogy m�g egy egyenes folyos�n sem k�pes v�gigmenni seg�ts�g n�lk�l. Kinevetn� saj�t mag�t, de k�ptelen r�, hogy egy�ltal�n megsz�laljon. Fej�ben viszont visszhangzanak azok a r�g elfeledett hangok, melyeket akkor hallott utolj�ra, amikor a f�ld�n fekve, n�h�ny bar�t nevet�se volt az egyetlen, ami csakis neki sz�lt. - Ne nevess rajtam... – leheli maga el� elhal�an, k�ts�gbeesetten hajtva le a fej�t, mint aki el akar b�jni mindenki el�l.

2010.03.22. 16:06 Mizuki Sawa

Ahogy kihaladnak t�bben �sszesugnak m�g�tt�k, s�t egy id�sebb h�lgy m�g a keze ut�n is ny�l, �s valami olyasmit magyar�z neki, hogy ne viselkedjen ostob�n, de csak m�rgessen ler�zza a kez�t �s �gy halad el m�rgesen az emberek mellett. Amikor ki�rnek megk�nnyebb�lten l�legzi ki a leveg�t. - K�sz�n�m, hogy a v�delmedbe vett�l. - h�l�s mosollyal n�zett a fi�ra, majd b�nb�n�an hajotta le a fej�t �s n�zte a padl�t. - Nagyo sajn�lom, hogy �gy alakult �s nem tudtam megk�rdezni... De �g�rem, ha van b�rmi m�dja annak, hogy visszakapod a l�t�sod, akkor �n ki fogom der�teni. Rem�lte, hogy Daniel most nem fog ellenkezni. Minadozok ut�n, amit a fi� tett �rte � is a haszn�ra akart lenni �s seg�teni neki. �gy �rezte eddig csak a probl�m�kat n�velte, amik a fi� v�ll�t nyomj�k. El�bb felvitt�k �ket miatta Norlan�ba, ott megl�tt�k Dant, ami�rt meg akarta v�deni �s most m�g terhes is. �gy gondolta igaz�n ideje lenne tenni valami hasznosat is. V�gign�zett el�bb mag�n, majd a fi�n �s b�lintott. - Igen, ruh�kat �s kaj�t is. Tudom, hogy �hes vagy, ne is tagadd! �s ami azt illeti �n is elb�rn�k viselni valami ehet�t... - mondta �s kicsit elpirult. Az ut�bbi id�ben sokkal nagyobb volt az �tv�gya �s m�r nem j�tt ki olyan k�nnyen hosszabb ideig kaja n�lk�l, mint azel�tt. Mosolyogva kulcsolta �ssze az ujjait a fi��vel �s elm�lyedt a gondolataiban. - Daniel? Szerinted j�l cseleksz�nk? - k�rdezte kicsit bizonytalanul �s a m�sik kez�vel v�gig sim�tott a has�n. - Biztos hogy j� d�nt�st hoztunk, amikor �gy d�nt�tt�nk, hogy megtartjuk... Tudod,ha �gy gondolod, hogy m�gis csak idi�ta �tlet volt t�l�nk �s meggondolod magad, akkor most m�g lehets�ges lenne... V�g�lis abban igaza volt az orvosnak, hogy m�g el�g fiatalok vagyunk... - Egyre jobban elhalkult a hangja, m�g a v�g�n m�r nem volt t�bb csak motyog�s.

2010.03.21. 16:18 Daniel Barth

F�loldalas, len�z� vigyorba szaladnak von�sai, amikor a l�ny el� l�p, �s ugyanolyan hirtelen annak tenyere az orvos arc�n csattan. Mag�ba folytja nevet�s�t, ami pedig most annyira k�nnyen kibukna bel�le. Sz�vesen megn�zn� az orvos arc�t, de en�lk�l is pontosan el tudja k�pzelni a rajta �tfut� megal�zotts�got. Hogy egy l�ny meg�ss�n egy f�rfit? Csak egy d�h�s morran�s a v�lasz, az orvos nem is sz�l t�bbet. Kim�rt l�ptekkel indul v�g�l Mizuki ut�n, m�g egy utols� gy�l�lettel telt pillant�st vetve az id�s alakra. D�h�sen csapja be maga m�g�tt a rozsd�s ajt�t, mely el�sz�r megnyikordul, majd ahogyan k�m�letlen�l nekicsap�dik a falnak; eg�szen megremegteti a folyos� fal�t. M�g mindig azzal a let�r�lhetetlen, ideges�t�, f�loldalas vigyorral tekint a l�nyra, egy elismer�t b�lintva. - �r�lhet, hogy te �t�tted meg. Ha nem �llsz el�m, nagyobbat is kapott volna az�rt a besz�l�s�rt. – indul el a abba az ir�nyba, amerr�l j�ttek, �gy mintha semmit sem t�rt�nt volna. Kez�t v�gigfuttatja a leveg�ben, am�g meg nem tal�lja a l�ny kez�t, ami k�r�l azt�n �sszez�rja ujjait. Kiss� bizonytalanul elmosolyodik,  m�g a fej�t is lehajtja, hogy a l�ny ne l�ssa f�jdalmas von�sait. - H�t... Mostm�r nem kell megk�rdezni, hogy van-e valami cucc, vagy szer, vagy ak�rmi m�s... – elhal�an fels�hajt – Mindegy. K�ne neked valami �j ruh�t szerezni. Ebben k�nnyen megf�zol – elk�pzeli, � hogyan n�zhet ki szakadozott p�l�j�ban, melynek egyik fel�t r�zsasz�nre festette v�re, v�ll�n�l pedig szinte teljesen elt�nt az anyaga – �s tal�n nekem se �rtana valami.

[1115-1096] [1095-1076] [1075-1056] [1055-1036] [1035-1016] [1015-996] [995-976] [975-956] [955-936] [935-916] [915-896] [895-876] [875-856] [855-836] [835-816] [815-796] [795-776] [775-756] [755-736] [735-716] [715-696] [695-676] [675-656] [655-636] [635-616] [615-596] [595-576] [575-556] [555-536] [535-516] [515-496] [495-476] [475-456] [455-436] [435-416] [415-396] [395-376] [375-356] [355-336] [335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [Kor�bbi]