�j bejegyz�s Friss�t�s

2010.01.22. 20:46 Khiara Laken

H�v�sen fels�hajt, ahogyan a n� a szavai v�g�re �r. A hideg �l�s szinte marja derek�t, teste g�rcsbe fesz�l, s tov�bb mer�l fesz�lyezett n�mas�g�ba. Pontosan tudja, mit akar,  k�l�nf�le tervek sz�v�dtek �s sz�v�dnek tov�bb g�pagy�ban, melyeket a t�k�letes logik�b�l mer�t. Ha mindent j�l kivitelez, �s minden arcrezd�l�se a hely�n marad, kimenek�thet ebb�l az �r�letb�l k�t embert, �s v�gre letudhatja az emberek zaklat� v�gyait is. Csak legyen m�r v�gre csend. - Ha ennyire tudni akarod… - mormogja kelletlen�l, majd egy feszes mosolyt er�ltet ajk�ra. - Arra v�gyok, amit Te rem�lhet�leg min�l k�s�bb fogsz �t�lni.  Homlok�t megh�kkenten r�ncolja, mikor meghallja a robot hangj�t, valahol fentr�l, a f�nys�vok keresztezte s�t�tb�l. Sz�lni akarna, de felt�r�, hideg szavai bel�fagynak, mikor hirtelen hozz��rnek. El akarn� tasz�tani mag�t�l az sziluettszer� alakot, mely egy fekete �rny�kk�nt magasodik f�l�, azonban m�r k�ptelen r�. Az Els� g�pteste bej�ratottabb �s er�sebb, mint az �v�, �s mert ezen a ponton m�r nem is v�gyik r�. Ha most tudna besz�lni, bevallan� Avil�nak, hogy igaz�n j� �rz�s,  szaggat� �s felemel�, de �rthetetlen, leragadt gondolatai zavarodottan vesznek el test�nek b�rt�n�ben.  Mellkas�nak lass�, monoton dobol�sa teljess�ggel kibillen az egyens�ly�b�l, hogy j�l hallhat�an adjon hangot a l�gj�r� gyeng�d z�g�sa mell�. T�l sok mindent felejt el hirtelen; most egy olyan �rz�sben l�tezik, amely akkor sz�letik, mikor valaki elvesz�t valami �rt�keset, de azt�n �jra megtal�lja. Pr�b�lja tartani komoly von�sait, feje azonban m�r r�g elmozdult, hogy nyak�t kimerev�tve m�g intenz�vebben �rezhesse a forr� ajkakat. A val�s�gban �ppen olyan j�ghidegek, mint saj�t sz�vetei, de most az eg�sz testet felhev�ltnek, �l�nek  �rz�keli saj�t maga el�tt. F�j neki a perzsel� �get�s, �ntudatlan �llapotban kapja mag�ba a h�v�s l�legzetet, mint akinek most h�zt�k ki fej�t a v�zb�l, vagy �ppen rettent�en, hal�losan gy�tr�dik. Ing�zik a k�t v�glet k�z�tt, sz�th�zza a zsibong� f�jdalom, de enn�l letagl�z�bbat �s m�lyensz�nt�bbat nem sokszor k�pes �rz�kelni. Ez nem is f�jdalom  - k�ptelen r�j�nni, micsoda, de nem tud most gondolkodni.  Tenyere vakon, kutatva simul a robot arc�ra. Az els� �rint�se el�sz�r akadoz�, de mikor kitapintja a gyerekes von�sok �v�t, m�r nem tudja meg�llni, hogy ne k�vetelje ki mag�nak a hevesebb reakci�t. N�la az �rint�seknek s�lya  �s �ra van, mert a beidegz�d�s m�g mindig benne �l: ha valaki meggondolatlanul nekiesik, abba verg�d�sek k�z�tt fog belepusztulni.  �szre sem vette, miket csin�l – hogy mellkasa vibr�l, alakja ellazul, szemei �sszeszorulnak -, csak akkor, mikor �t�l�, f�nyl� tekintete felny�lik, �s szembetal�lja mag�t Avila s�t�tbe vesz� alakj�val. - V�rj. Ne most. – hangja elmos�dottan sz�lal fel, alig hallhat� torzs�ggal. Mintha mag�t intette volna le, egy pillanat alatt szorul ki bel�le minden l�legzet, �s t�lti ki �jra a csendet a l�gj�r� z�g�sa. Megemeli a robot arc�t, hogy a szemeibe n�zhessen, hogy �rthetetlen�l kutasson valami ut�n, amit �gy sem tapinthat most ki. Nem �rti tiszt�n a sz�nd�kot, t�l sok minden, t�l nagy hevess�ggel kering benne, hogy m�s titkait is mag�hoz tudja venni. - Letasz�tasz, majd felemelsz... Mi�rt?  - szomor� �v� szemei el�rultan merednek a m�zarany �riszekbe. Nem k�pes most m�s �rtelmet �letre keltenie. Pr�b�lja meg�rizni hidegv�r�t, de teljesen �sszezavarodott. Val�j�ban most keveredik benne az �nz�s�g, �s annak v�glete; m�g mindig csak azt akarja, ami az Els�nek a legjobb.

2010.01.22. 18:19 Zev Owen

Szemei elr�vednek, ahogy a robotn� arc�t tanulm�nyozza. L�gz�se simogat�an �ramlik ki �s be, m�g bele nem veszik a v�z h�v�s�be, mert zsibbad� tudat�val dacolva megfeledkezik r�la. �tadja mag�t egy eg�szen m�s, furcs�n ismer�s �rz�snek, melyre test�t �des borzong�s j�rja �t, mintha egy hideg �rint�s k�nz� vonal�t �rezn� gerinc�nek ment�n, majd tark�j�nak vonal�n. Sz�ve torz, elk�nzott hangon pump�lja v�n�iba tintafekete v�r�t, mely merev v�gtagjaiba �ramlik, hogy karj�t mozg�sra �szt�n�zze; azonban mikor tenyere a n� derek�t �rn�, ujjai a semmibe markolnak, s tal�n hossz� percekbe telne feldolgoznia, hogy a M�sodik visszacs�szott a sz�kbe, ha nem �rezn� meg �jra a forr�s�g ut�n maradt fojtogat� �ress�get. F�lei v�szesen csengenek, mintha v�ratlan pofont kapott volna, szinte hallja, ahogy nyak�ban s�rt�d�tten dobol pulzusa, melynek zakatol�s�n kereszt�l alig tudja kivenni Avila eltompult szavait. - Milyen �rz�s..? – leheli k�bultan maga el�, ki�resedett szemekkel, mintha m�g mindig test�t gy�t�rn� az elh�lt leveg�, mely megvonta t�le a robotn� k�zels�g�t. – Egyszerre nagyszer� �s f�lelmetes. Halkan nyel egyet, hogy enyh�tsen tork�nak �get� sz�razs�g�n. Perzsel�, aranysz�nben j�tsz� �riszei a sz�kben �l�re vet�lnek. Csak pillant�sa �get, von�sai tov�bbra is jeges kifejez�stelens�gben tartj�k arc�nak kamaszos, er�teljes �v�t. - Ha Te nem akarsz �nz� lenni, majd leszek �n. – �llkapcsa megfesz�l a v�ratlanul felt�r�, szenved�lyes suttog�sra, ahogy fels�test�vel el�re d�l, �s maga fel� ford�tja a v�r�s haj� n�t, megt�maszkodva a k�t s�t�tsz�n� karf�ban. Karja g�piesen ny�l el�re, hogy ujjai k�zrefogj�k a l�ny arc�t. Egyik l�b�t megemelve �jra felt�rdel, hogy k�zelebb tudjon ker�lni, ez a mozdulat azonban teljesen m�s, mint mikor fenyegetni pr�b�lta. Homloka l�gyan �rinti a v�kony nyakat, majd oldalra mozd�tja fej�t, hogy arc�nak minden pontja �rintkezhessen a halkan dobol� sz�vettel. Elny�lt ajkai felforr�sodnak a l�legzetre, mikor m�r k�nnyed cs�kja �ri a jeges tapint�s� b�rt, mely perzselni kezd �rint�sei nyom�n. Fogalma sincs r�la mit m�vel; m�r idej�t sem tudja, mikor engedte �t mag�t ennyire az emberi tudat logik�tlan �szt�neinek. Nem akarja kinyitni a szemeit, most �lvezi a s�t�tet, mely csak m�g ink�bb feler�s�t minden egyes l�gy cs�kot, amit most ajkai �rnak le Khiara tork�nak vonal�n. Egyik kez�vel m�g mindig t�maszkodik, bal keze azonban, mely eddig a M�sodik arc�t tartotta, moh�n ny�l a v�r�s tincsek�rt, hogy egy h�vvel telt mozdulattal ujjai k�z� f�zhesse �ket. Sz�nd�kosan kapcsolja ki a gondolatait; m�r nem hallja a motor z�g�s�t sem, lelke szinte beleveszik az �rz�sbe, mely most �rz�ketlen�l �li ki bel�le a b�ntudat keser�s�g�t. Az �nz�s�g m�rhetetlen�l kavarog mellkas�nak m�ly�n, azonban ha k�pes lenne r�, hogy j�zanul gondolkodjon, akkor is csak a logika �nel�g�lt k�r�r�m�t �rezn�, mely keveredne a v�gyt�l t�lcsordult szerelemmel, a gyerekes csod�lattal �s azzal a l�thatatlan remeg�ssel, mely most l�ngra lobbant benne. Amit�l k�pes n�k�nt n�zni a robotra, nem, mint a M�sodik: egy t�k�letes alkot�s; csup�n, mint Khiara Laken, egy �l�, l�legz� ember, akinek test�t csak az�rt j�rja �t a halotti hidegs�g, mert egy g�ptestbe z�rta el a k�lvil�g el�l.

2010.01.22. 16:53 Avila Mecoi

Miut�n egyed�l maradt sem mozdult el a hely�r�l. P�r percig m�g n�m�n �llt �s a t�rt�nteken gondolkodott. M�g mindig minden olyan gyorsan t�rt�nt, hogy kellett neki az id�, hogy ut�lagosan feldolgozza az esem�nyeket. Enyhe g�nyos mosolyra h�z�dott a sz�ja, majd megfordult �s visszas�t�lt a sz�kekhez. Le�lt abba, amelyikbe eddig is helyet foglat �s �gy fordult vele, hogy a k�t robot alakj�t csak a szeme sark�b�l l�ssa, de tekintet�t az ablak fel� ford�totta. Eg�sz Norlana �jszakai f�nybe borult, mindig szerette ilyenkor l�tni a v�rost, most m�gsem cs�b�totta. Nem akart kimenni �s �jra a r�sz�ve v�lni, odatartozni. Ez m�r nem az � vil�ga volt, ha volt egy�ltal�n id�, amikor mag��nak mondhatta. - Mond csak M�sodik, - sz�lalt meg an�lk�l, hogy a megsz�l�tott fel� fordult volna. - Milyen �rz�s, ha az ember ilyen nagy hat�ssal van valakire? - Elmosolyodott, de nem lehetett meg�llap�tani, hogy g�nyosan vagy kedvesen-e. - Tudod egy�ltal�n, hogy mit akarsz, vagy csak hagyod, hogy az esem�nyek magukkal r�ncig�ljanak? Mi az, amit akarsz? Hova tartasz? K�pes volt�l mindent feladni az Els��rt, de mi�rt? Mi a c�lod, mit akarsz? Azon k�v�l, hogy v�ge legyen a h�bor�nak? Mire v�gysz a  sz�ved m�ly�n igaz�n? - �s te? - Csak egy kicsit n�zett az Els�re, hogy tudja, most m�r vele besz�l, de azt�n vissza is fordult. - Milyen �rz�s, hogy tudod, mekkora hatalmad van valaki m�s felett? Neked mi a c�lod? Mi volt az, ami r� tudott venni, hogy v�glegesen magad m�g�tt hagyd mindezt? Nem n�zett egyik�kre sem, k�v�ncsi tekintete maga el� meredt. Id�vel felh�zta a t�rdeit, �s �sszeg�mb�ly�d�tt a sz�kbe, amennyire csak tudott. A f�radts�g megint jelentkezett, �s nem hagyta elnyomni mag�t. - �s most hova megy�nk? - k�rdezte halkan, f�l�lomban, miel�tt m�g szemeibe becsuk�dtak volna.

2010.01.21. 21:19 Khiara Laken

L�tja az elmos�dott t�k�rk�peket, melyek n�ma k�s�rtetek m�dj�ra torzulnak, mozognak az ablak fel�let�n. Mintha szellemeket l�tna, testetlen lelkeket, amiknek l�tv�nya ellaz�tja tekintet�t, �s sz�tfesz�ti mellkas�t. Nem rossz �rz�sekkel, ink�bb �h�tattal, m�ly csod�lattal vegy�lt kavarg�ssal t�ltik fel eg�sz alakj�t. Arca is tejes odaad�st mutat p�r m�sodpercig, mint aki � is k�z�j�k akarna l�pni – pillant�s�nak csak kicsit kell lejjebb siklania, hogy megcsod�lhassa a k�zelebbi, er�teljesebb �v� t�k�rk�pet �nmaga el�tt. Csak ennyi kellett, hogy r�j�jj�n, m�g mindig h�s �s dr�tok k�z� vannak nyomor�tva.  Ujjai, elhagyva a g�rcs�ss�get, mereven engedik el a korm�nyt, amint feleszm�l, hogy �jra bet�pl�ltak az ir�nyt. �sszezavarodik, mert valahol minden pillanatban arra v�rt, hogy kisz�llhasson. Most, megfosztva t�le a vezet�st keveredik �ssze benne a h�la �s a fesz�lts�g, ami�rt levett�k r�la a terhet, mert nem tudta volna az ir�nyt; fesz�lt �s d�h�s mag�ra, mert addig k�ne b�cs�t intenie, m�g megteheti. - Teh�t legyek �nz�. Tudod Te egy�ltal�n, miket besz�lsz? – k�rdezi hirtelen, m�lyensz�nt�, de dallamos hangon. T�nusain finom�tott, most m�r ink�bb kif�rk�szhetetlen, rejtett g�nyt�l �g� b�kol�sra hasonl�tanak. H�trad�l a sz�ken, azonban nem n�z k�zvetlen a robot szem�be, mind�ssze annak t�k�rk�p�re, mint aki f�l a k�zvetlen pillant�st�l. P�r pillanatig csendbe burkol�zik, hagyva, hogy a f�rfi mondat�ra er�teljes �vvel szakadjon fel sz�v�nek l�ktet�se. M�g mindig k�ptelen eld�nteni, hogy j�, vagy rossz �rz�s. - Rem�led… - em�sztgeti m�g mindig elr�vedve, mik�zben mutat�ujj�val ajk�t sim�tgatja. Tudja, hogy ezzel nem jut el�bbre; meggondolatlanul pattan fel, tekint�lyesen meg�llva a robot el�tt. Azt akarja, hogy a puszta jelenl�te szoborr� dermessze �t, hogy l�ssa, egy pillanatra sem ijedt meg a szavakt�l. Hirtelen �gy �rzi, mintha m�r idej�t sem tudn�, mikor �llt az Els� k�zvetlen k�zel�ben, mintha hazav�rta volna �t valahonnan messzir�l. Hi�nyzik neki. - Dehogy tudod. Honnan is tudn�d. – s�hajtja hosszasan �s lemond�an v�g�l. Pedig tudnia k�ne.  Csak most gondolkodik el t�nylegesen, mi lenne, ha �nz� �rdekekb�l akarna szeretni. K�oszt szabad�tana mindenkire, mert a saj�t �rdekeit tartan� szem el�tt. Azonban m�r azt sem tudja, mi lenne az az �rdek – az �rz�sek, vagy a Hal�l. M�r t�nyleg nem maradt semmi m�s ezen k�v�l a kett�n k�v�l, ami az �v� lehetne. - Te azt nem akarn�d, �rted? Nem tehetem veled.  – sziszegi megfesz�tve, lek�zdve az ingert, hogy mozduljon el�re. Fel sem eszm�lt, hogy v�szesen k�zel hajolt a robothoz, csak most, mikor bel�pett a test�t k�r�l�lel�, l�thatatlan anyagba. Arca gondterhelts�gbe szalad, majd hirtelen s�llyed vissza a sz�k m�ly�re, hogy v�gleg elv�gja mag�t. H�trad�l, fej�t felemeli, hogy m�g a t�k�rk�peket se l�ssa az ablakon.

2010.01.21. 19:57 Zev Owen

Szemei �sszesz�k�lnek az �rz�ketlen, tettetett v�laszra �s a benne l�ngol� �r�m is al�bbhagy, ahogy a robot keser�s�ge szinte marni kezdi �t bel�lr�l. M�r nem akar semmi m�st, csak egy kihalt helyet, valahol a semmi k�zep�n. �rezni akarja l�bai alatt az igazi f�ldet, legyen az ak�r �l�, vagy m�r teljesen sz�raz �s kipusztult – most csak ez j�r a fej�ben. Hallani akarja a val�di csendet: a szelet, ahogy mag�nyosan �v�ltve k�rbej�rja a t�jat, messze mindent�l, ami civiliz�lt �s emberi. Lass�, kim�rt l�pteivel halad el Avila mellett. Nem akar semmit v�laszolni a n� okfejt�s�re, �gy most p�kerarcot felv�ve b�lint, hogy meger�s�tse k�rd�s�ben. Egy k�nnyed mozdulattal �ll meg az ir�ny�t� pult el�tt, egyik karj�t a m�sodpil�ta sz�k�nek t�ml�j�n nyugtatva, hogy �jra megpr�b�lja be�ll�tani az �ltala kit�z�tt c�lt, mely valahova a semmibe vezet. Tudja, hogy a M�sodik nem ismeri el�gg� az �gi v�rost ahhoz, hogy kivigye �ket innen, �s ha tov�bb bolyonganak Norlanaban, el�bb-ut�bb fel fog t�nni valakinek. Egyik ujj�val kih�v�an v�gigsim�t a V alak�, �benfekete korm�nyon, melyet a robotn� m�g mindig tart, majd jelent�s�gteljes pillant�st m�rve a kifel� mered� tekintetre elnyitja egym�st�l merev ajkait. - Rem�lem, mostant�l mindent csak magad�rt teszel. Nem teszi fel �jra az egy�rtelm� k�rd�st, nem faggat�zik, m�g csak nem is pr�b�lja er�ltetni, hogy kik�nyszer�tse a n�b�l a k�tes v�laszt, melyben tal�n m�g � maga sem teljesen biztos. Csak mozdulatlanul szobrozik k�zvetlen�l a m�sik robot v�za mellett, mintha n�ma t�relemmel pr�b�ln� sz�ra b�rni. Az elny�tt, gy�r�tt ing lassan kics�szik sz�kre t�masztott ujjai k�z�l, hogy hangtalanul az �l�s m�ly�re cs�sszon.

2010.01.21. 19:34 Avila Mecoi

Meglepik a f�rfi szavai �s kicsit �rtetlen�l n�z r�. B�rmennyire is er�lk�dik nem tud r�j�nni, hogy mire is gondol. Oldalra  d�nti a fej�t, �s �gy n�z az el�tte �ll�ra pislogva. B�r arra is k�v�ncsi volt, hogy ezzel most m�gis mire gondolt a f�rfi, de ami a legnagyobb meglepet�st okozta, az a hangs�lya volt. - Nem tudom mire gondolsz... - v�laszolja v�g�l halkan. Fej�ben tov�bbra is a v�laszt keresi. Mit csin�lt, amire ezt mondhatja? V�g�l azt�n megr�zta a fej�t. - De ha �lvezed a f�jdalmat, akkor mit�l v�lnak a kellemes �rz�sek valami k�l�nlegess�? Ilyenkor l�tszik a legjobban, hogy mennyire is naiv, ami az �rzelmeket illeti. Nem tud r�luk semmit, �s m�g annyi mindent nem is tapasztalt. Akkoriban maga d�nt�tt �gy, hogy ezt az utat v�lasztja, miut�n a sors alig hagyott sz�m�ra b�rmilyen m�s lehet�s�get. T�l gyenge volt ahhoz, hogy a sok k�nnal �s csal�d�ssal egy�tt tudjon �lni, b�r ezt m�g maga el�tt is tagadta. - Ha �gy elmagyar�zod, akkor nem hangzik olyan h�ly�n... �veken �t nem volt�l k�pes r�, hogy b�rmit is �rez, bez�rva �rezted magad, ez�rt volt olyan felszabad�t� �rz�s b�rmit is �rezni. M�g ha f�jdalomr�l is van sz�, azt is �r�mmel fogadtad annyi �v b�nults�g ut�n. �gy van, vagy rosszul gondolom? Megpr�b�lta elk�pzelni, hogy jobban meg�rthesse, hogy mi�rt v�llalja az Els� �nk�nt azt, ami el�l � m�r egy �leten �t menek�l. Val�j�ban ak�r h�nyszor is bebesz�lte mag�nak, hogy er�s �s b�tor, t�vedett. Csup�n annyi a magyar�zat, hogy mindig volt valami, amit�l m�g jobban f�lt. Sz�nalmas volt, ahogy viselkedett, �s ezzel tiszt�ban volt, de nem votl hozz� ereje, hogy v�ltoztasson. Annyira elm�ly�lt a gondolataiban, hogy nem l�tta a k�zeled� kezet, �gy kicsit �sszerezzent, amikor a robot hozz� �rt, de nem h�zodott el. Felemelte a fej�t, �s a szem�be n�zett. - Sz�vesen. - Ajkaival n�m�n form�lta a szavakat. Az � pillant�sa is a n� ir�ny�ba fordult. Most megint olyan m�snak t�nt, mint az el�bb, a m�t�t el�tt. De nem tudott neki semit felr�ni. A hangulatingadoz�s most mindegyik�kn�l benne volt a pakliban, �s szinte teljesen norm�lisnak sz�m�tott. K�l�nben is, soha nem voltak bar�tn�k a n�vel.

2010.01.21. 18:04 Khiara Laken

Sz�ntelen, komoly von�saira sz�nes f�nys�vok �getnek cs�kokat, ahogyan beind�tja a l�gj�r�t, �s felh�zza annak f�malakj�t. �jra t�k�letesen m�k�d� szemeivel hunyor�tania kell; az �gi v�ros egy nagy, f�nyes sz�vk�nt l�ktet az �jszak�ban, hol hangosabb, hol halkabb hangjaival. Nem akarja bekattintani a j�rm� bels� neonf�nyeit, �lvezi azt a kev�s s�t�tet, amely megrekedt k�zt�k. Csup�n az ablak engedi be az �p�letek �s a vill�dz� plak�tok ezersz�n� vil�g�t�s�t, melyeket legsz�vesebben ugyan�gy kikapcsolna, hogy az �jszaka olyan �jszaka legyen, mint lent, ott az els�t�tedett kis szob�ban. - Sz�rakoztam m�r jobbat is. – d�nny�gi maga el� halk gunyoross�ggal. Alig fogta fel Avila szavait, minden erej�vel az utat figyeli, mert a fel�ledt v�ros mintha meg�r�lne est�nk�nt, vagy most mintha az es� elm�lt�t �nnepeln�k az emberek. Ezer �s ezer monstrum cirk�l a leveg�ben, keresztezve egym�s �tj�t; f�msz�ve tork�ba cs�szik, hev�lten dobogtatja minden dr�tj�t, mint akit a kinti, sz�m�ra ismeretlen �let k�sz�l mag�val r�ntani.  V�gigfut h�t�n a h�v�s borzong�s. Ujjai g�rcs�sen fesz�lnek a korm�ny k�r�l, mert mag�n �rzi az �get� tekintetet, ami mintha lyukat �tne mellkas�ban. Szerkezete d�h�dten rezeg fel, �jra pazarolni akarn� v�r�t, azonban a megjav�tott cs�v�na t�bb� m�r nem engedi ki mag�b�l az �rt�kes, fekete olajt. Eddig elr�vedve hallgatta maga k�r�l a gyeng�d suttog�ss� m�ly�l� hangokat, mint aki vel�k akarta volna �lomba ringatni mag�t, de a hozz� szegezett k�rd�s visszahozta �t. Mintha m�r �pp csak annyira pr�b�ln� fenntartani mag�t, hogy ne forduljon kettej�k ellen – �pp csak annyira, hogy ne gyilkoljon  m�rhetetlen d�h�ben. Nem akarja �jra l�tni azt a k�dba �rt v�gz�st, amit f�lrobotk�nt saj�t csapatt�rsai ellen. Nem akarja �jra �rezni az �szt�nz�st, amelyt�l olyat tenne a teste, ami nem is �llt volna sz�nd�k�ban. Nem engedi �t gondolatait m�snak, m�g nem.  Ajkait �sszeszor�tja, hossz� pillanatokig csak n�m�n navig�lva a l�g�ton. Most fogalma sincsen, merre k�ne mennie, csak el innen, hogy ne tart�zkodjanak sok�ig egyhelyben. Merev, hideg tekintete test�re siklik, szakadt �s mocskos ruh�j�ra, �s ekkor eld�nti, hogy nem fog szembefordulni az emberrel �s a robottal. - Mi�rt?  - ism�tli meg a k�rd�st, tettetett lass�s�ggal �s s�lyos �lmatags�ggal. Mellkasa megremeg, mikor egyszerre kif�jja a bent rekedt leveg�t, halogatva saj�t v�lasz�t. – Nem igaz�n �rtelek… Besz�lj hozz�m kerek mondatokban. Tal�n fel akarsz nekem r�ni valamit?  Pillant�sa els�t�t�l, m�g v�letlen�l sem n�z h�tra. Olyan, mint egy �rtatlannak t�n�, de makacs gyerek, aki att�l f�l, hogy s�t r�la a hazugs�g.  Mi�rt d�nt�tt �gy?  Tal�n rosszul fogalmazta meg mag�t valamelyik ponton? Nem tudja felm�rni a k�rd�s hiteless�g�t, csak egy �rnyalatnyi melegs�get �rez, amelyr�l tudja, hogy nem �, hanem a robot gener�lja maga m�g�tt.

2010.01.21. 16:41 Zev Owen

A halk l�ktet�s, mely mellkas�nak m�ly�n dobogtatja meg a v�z belsej�t hirtelen feler�s�dik, mikor a robotn� fel�ll �s elt�nik l�t�k�r�b�l. T�dej�ben l�zadozik a visszafojtott leveg� egy hangos s�haj�rt, azonban �sszeszor�tja ajkait, �s m�lyen lehunyja a szem�t, hogy megpr�b�lja kiz�rni a halkul� l�pteket, melyeket fel�ledt sz�vver�se most csak m�g ink�bb elnyom. Mikor a motor �jra feldorombol, ism�t megl�tja szemei el�tt a s�rga k�rgy�r�ket, melyeket l�that�v� tett, borosty�nsz�n� �riszei ontanak magukb�l. Nem pillant a M�sodikra, mikor megsz�lal, csak az el�tte h�z�d� s�t�t falra mered, hogy h�v�s tekintete �rr� lehessen poraib�l felt�madt, kih�v� f�lmosoly�n. - Honnan is tudhatn�d? M�g �n sem vagyok tiszt�ban azzal, hogy mire v�gyok. – er�ltetett monotonit�s� hangj�b�l kihallani gyerekes izgatotts�g�t; hirtelen �nti el a forr�s�g eg�sz mellkas�t, ahogy meg�rzi hideg sz�v�t fel-le liftezni gyors �temre rezon�l� fels�test�ben. A h�t�n v�gigsz�nt�, v�ratlan �rint�sbe �nk�nyesen remeg bele eg�sz teste, mintha kir�zta volna a hideg. Mag�ba z�rt s�haja hirtelen bukik ki ajkai k�z�l, ahogy el�re ny�jtja jobb karj�t �s a falnak t�masztja mag�t. A hirtelen �jj��ledt �rzelmekt�l teljesen megsz�d�lt, t�l elevennek �rzi mag�t. Beteg sz�ve meg�ll�s n�lk�l d�r�mb�l mellkas�nak �v�ben, nem adva fel a rem�nyt, hogy kit�rj�n onnan. - Avila. Te ezt direkt csin�lod, ugye? Tudom, hogy igen. – l�legzi halkan; m�ly hangja l�gy dallamot sz� a be�llt csendbe, ahogy homlok�t k�zfej�nek d�ntve elvigyorodik, majd feladva az �nmag�val folytatott k�zdelmet, elneveti mag�t. Most, hogy a k� leesett a sz�v�r�l �s t�bb id�t nyert mag�nak a m�sik robottal �jra sz�rakozott� v�lt, mint aki nem is igaz�n tal�lja �nmag�t. �rzi a f�jdalmat, mely hirtelen d�fi kereszt�l a h�t�n h�z�d�, �g� sz�vetet, azonban nem k�pes ezzel foglalkozni. Lehunyja a szem�t, mintha m�g mindig csak a forr�, gyeng�d �rint�st �rezn�, �s egy halk l�legzetv�tellel nyugt�zza, hogy egymaga val�ban nem lenne k�pes kiszedni a s�lyos f�mt�lt�nyeket. - �n ezt m�r nem tudom negat�v dologk�nt meg�lni. A f�jdalmat... – halv�nyan mosoly j�tszik arc�n, ahogy r�snyire nyitja a szemeit. Egyszerre �rzi mag�t m�rhetetlen�l id�snek, aki m�r mindent megtapasztalt, amit csak lehetett, �s �rtatlan, �rintetlen lelk� gyereknek, aki ennek ellen�re m�gis k�pes mindenre r�csod�lkozni, mindent ekkora h�vvel im�dni. M�g most is �rzi a lelk�ben lobog� vad t�zet �s az �j �letre kelt, fiatal sz�vet. - Tal�n h�ly�n hangzik, de �n minden egyes �rint�st �lvezek. Mindenb�l t�pl�lkozok. Mindegyikre sz�ks�gem van. De ezt t�nyleg csak az tudja �gy l�tni, akivel m�r megesett, hogy hossz� id�re elvesz�tette �ket. Ezek ut�n m�g maga a f�jdalom is �r�m�t k�pes okozni. Ha nem �rezn�m a testi k�nt, nem �rezhetn�k m�st sem, ami �l�v� tehetne. Egy lass� mozdulattal tolja el mag�t a j�ghideg �rint�s� fal vonal�t�l, hogy �tvehesse a fel� ny�jtott inget. Arca hirtelen v�lik kif�rk�szhetetlenn�, ahogy er�sen leplezett �rdekl�d�ssel futtatja v�gig tekintet�t az �les sziluett�, emberi alakon, v�g�l Khiaran, akit alig tud kivenni a test�t elfed� sz�k t�ml�j�t�l. Laz�n behajl�tott ujjainak k�ls� fel�vel gyeng�den �rinti Avila nyak�t, hogy sz�vet�t lassan v�gigvonultassa a h�t�l t�zel� b�r�n, mik�zben rezd�letlen von�sokkal k�veti v�gig saj�t mozdulat�t, mintha ezzel az �rint�ssel akarna k�sz�netet mondani a seg�ts�g�rt. K�sza pillant�sa �jra a v�r�s haj� roboton �llapodik meg, mikor tiszteletet sugall�an kih�zza mag�t, ujjai k�z� gy�rve az �kl�ben szorongatott ruhadarabot. - Mi�rt? – leheli v�ratlanul, megkock�ztatva a k�rd� hangs�lyt, tekintete azonban egyre nagyobb komolys�got �lt mag�ra, mintha mindezzel a M�sodik v�lasz�ra pr�b�lna felk�sz�lni.

2010.01.21. 15:37 Avila Mecoi

Nem foglalkozott a  n� szavaival, eleresztette a f�le mellett �s nem hagyta mag�t provok�lni. Csak n�m�n n�zett r� �s akkor mozdult csak meg, amikor elment mellette. C�ltudatos l�ptekkel ment oda a f�rfihoz. Felemeli a kez�t, hogy �vatosan v�gigsim�tson a h�t�n. M�g �gy a robot v�z ellen�re is felt�nik neki, hogy mennyire megfesz�ti mag�t. - Laz�ts! - suttogja halkan, k�zelebb hajolva, majd leereszti a kez�t. Kutat� tekintettel fordul meg �s n�z k�r�l, h�tha tal�l valamit, amivel kiszedheti a t�lt�nyeket. Nem l�tott semmit, de esz�be jutott, hogy m�g mindig a zseb�ben van a csipesz, amit tegnap haszn�lt. Vagy m�r t�bb id� telt el az�ta, Esetleg kevesebb? Nem, biztos, hogy t�bb! Annyi minden t�rt�nt, ennek nem lett volna szabad csak egy nap esem�ny�nek lennie. Ez t�l kev�s id� volt. Vissza fordult az Els�h�z. Most semmi nem tudta volna elvonni a figyelm�t a feladatr�l, m�g a fels�teste sem. - Nem kell a f�jdalmat �rezned ahhoz, hogy tudd �lsz. Azon nem fogok vitatkozni veled, hogy milyen �let ez �s nem is akarok. Ezt csak te tudod, milyen �gy �lni, meg a M�sodik. - Megpr�b�lta elvonni a f�rf figyelm�t, hogy ne arra koncentr�ljon, amit csin�l. K�zben elkezdte  a csipesszel kiszedegetni a goly�kat. A nagyobb sebekkel kezdte �s minden egyes t�lt�ny f�mes koppan�ssal landolt  a f�ld�n, miut�n kiszedte �s hagyta, hogy leessen. - Mi�rt k�nzod magad ennyire? Te is tudtad, hogy m�g v�r r�d ez a f�jdalom, m�gis beadtad a szert magadnak. Pedig tiszt�ban volt�l vele, hogy tudn�l v�rni, ha eddig b�rtad, akkor ez a r�vid id� sem jelentett volna semmit. Mi�rt v�gysz ennyire a f�jdalomra, mikor van m�g annyi minden m�s, amin kereszt�l �rezhetn�d, hogy �lsz. Mi�rt pont a f�jdalom a t�mpontod? V�g�l elhallgatott �s nem sz�lt t�bbet, csak csendben foglalatoskodott tov�bb. Elfogytak a nagy sebek, amikhez k�nnyebben hozz�f�rt, �gy a kisebbekkel kellett folytatnia. Ezek sz�kebbek voltak �s nehezebben f�rt el benn�k a csipesz �s a t�lt�ny. N�ha kicsit kijjebb is kellett t�g�tania, hogy jobban hozz�f�rjen. M�g ha te nem is, �n sajn�lom, hogy f�j. Minden �jabb sebn�l visszafojtotta a l�legzet�t �s csak akkor s�hajtott megk�nnyebb�lten, amikor el�rte f�l�t a f�m koppan�sa a f�men. Nem tudta, mind�ssze mennyi id� telt el. V�g�l leoldozta a karj�r�l a f�rfi p�l�j�t. A sebe m�g mindig el�g cs�ny�n n�zett ki, de m�r nem v�rzett. P�rszor v�gigsim�tott az anyaggal az Els� h�t�n, ahogy let�r�lte, majd lehajolt �s felvette az ing�t. - K�sz vagyok. Nem tudom mit akarsz a sebbekkel mi legyen, de meg�rtem, ha nem akarod a seg�ts�gemet. - Azzal odany�jtotta neki az ing�t. �gy gondolta, hogy amint �gy l�tja a f�rfi, hogy boldogul egymaga is, akkor r�gt�n lemond r�la, hogy valaki m�s seg�ts�g�t k�rje. Csak most, hogy m�r v�gzett, fordult oda a M�sodikhoz. - Az nem sz�m�t, hogy �n mit akarok. M�g soha nem sz�m�tott �s senkit nem �rdekelt. Nem sajn�ltatni akarom magam, csup�n k�zl�m veled a t�nyt, hogy hozz� vagyok szokva. Rajta, sz�rakozz csak rajtam, nem �rdekel. - Igazs�g szerint b�ntotta a ridegs�ge, amikor �gy viselkedik, de ezt soha nem mondta volna neki, ahogy m�snak sem.

2010.01.20. 22:19 Khiara Laken

Tomp�n hallja meg Avila hangj�t a t�volb�l. Az ablakon bes�t� f�ny l�gy k�r�vet rajzol sziluettj�nek perem�re, csak �gy tudja teljesen kivenni alakj�t, ahogyan eln�z az ir�ny�ba. M�g akkor is tartja az er�s szemkontaktust, mikor a robot megd�nti �t, hogy visszah�zhassa ruh�j�t. Megborzong, �th�lt sz�veteit j�les�en �ri az elfed� anyag, azonban reszket�se nem csitul. Teste elfedi hidegr�z�s�t, mert bent, mellkasa m�ly�n �gy �rz�keli, hogy �jra a j�gverem foglya lett. Elk�pzelni sem tudod, mennyire f�zok.  Szemei r�snyire sz�k�lnek, ahogyan megl�tja az Els� sz�tlyuggatott h�t�t. Kell p�r m�sodperc, m�g teljess�ggel feleszm�l a v�zba m�ly�tett sebhelyekre, melyek sz�troncsolt�k a sima sz�vetet. - Felel�tlen. – szisszen fel, �letre keltve az els� sz�t, ami az esz�be jut. Nem engedte volna beadatni vele sem az �rz�kleteket ad� szert, ha tudja, hogy t�bb sorozatot is lenyomtak a test�be. Recseg� v�gtagokkal t�p�szkodik fel, megsz�d�lve, mikor f�msz�ve bedobban, �s mindenhov� eljuttatja fekete v�r�t, v�n�i kusza sz�vev�ny�n �t.  Gyors, ritmusos l�gz�ssel int�zi �jra els�t�t�lt pillant�s�t a feh�r haj� n� ir�ny�ba. Valahol m�lyen megmosolyogja a reakci�j�t: b�rmit megtenne, hogy az Els� k�zel�ben lehessen. Arc�n l�tszik, hogy most rettent�en f�rasztja ez, mert gondolatait mintha mereven k�nyszer�ten� a sebes rohan�sra. Csendet akar, aludni, vagy �rinteni, �jakat tapasztalni; f�rasztja, hogy egyiket sem teheti, hogy a logika minden gyenge pillanat�t megragadja, hogy esz�be juttassa - Ez�rt lett�l a M�sodik? Odaadtad a b�szkes�ged a t�k�letes v�z�rt, hogy seg�ts valakin, mik�zben lehet, minderre sz�ks�g sem volt? Oda a becs�leted.  Szuszog�sa egy v�gtelen s�hajban fullad el. H�t�t a l�gj�r� fal�nak t�masztja, tal�n, csak hogy egy biztos t�maszt tudhasson maga m�g�tt. Olyan... furcs�n �rzi mag�t.  Elveszettnek, t�volinak, m�gis hat�rozottnak, aki egy elny�jtott szempillant�sig m�g biztosan tudta, mihez is akar kezdeni. Most csak egyet tud - nem fog sem halogatni, sem �nz�nek lenni, ahogy azt a benne mozgol�d� logika suttogja, az Els� k�r�ra. - Minden lehet. Csak tess�k. K�sz�nd meg… de azt�n alaposan. – s�gja sz�ntelen ridegs�ggel, idegborzol�an csendesen a n�nek, majd egy sz�nlelten udvarias meghajl�s k�s�ret�ben megindul a vezet��l�s ir�ny�ba. � nem fog �gy tenni, mintha nem t�rt�nt volna semmi, mert most ezen m�lik mindenki sorsa. - B�rcsak tudn�m, mire v�gysz �ppen… Sose tal�lom el. - f�jja ki �jra a leveg�t, tettetett gondterhelts�gben f�rd� hangj�t a robot�hoz int�zve. Pillant�sa m�g egyszer h�tramaradt doboz�ra siklik, azonban m�g ahhoz is t�l f�radtnak �rzi mag�t, hogy egy�ltal�n beind�tsa a motort. - De tudod mit? �gy �n  fogok d�nteni. �gyhogy kapj�tok �ssze magatokat, mert tov�bbmegy�nk.

2010.01.20. 20:38 Zev Owen

Arc�n nyom�t sem l�tni az emberi �rzelmeknek, mellkas�t egy pillanatra sem borzongatja m�g saj�t �nel�g�lts�g�nek szikr�ja sem, mely most a siker diadalt�l f�t�tt �z�t �reztethetn� vele. A logika mintha elcsendes�lt volna, miut�n kitombolta mag�t. Mintha a benne nyugv� ember is �rdekl�d�s�t vesztette volna ez ir�nt a halott Vil�g ir�nt. Minden mozdulata kim�rt, m�r-m�r t�k�letes, mint aki egy el�re betanult szerepet j�tszik, az arckifejez�sek minden rezd�l�se n�lk�l is hib�tlanul, ahogy t�rdel�sben egyenes fels�testtel el�re d�l. J�ghideg ujjai a M�sodik alkarja k�r� kulcsol�dnak, hogy a v�kony kezeket lefesz�thesse a g�rcs�sen behajl�tott t�rdekr�l. - F�zol. – jelenti ki hangs�lyt vesztett t�nussal, ahogy h�tr�bb d�nti a robotn�t, hogy hozz� f�rhessen a sz�tnyitott kab�t cipz�rj�hoz. Egy halk zizzen�s hallatszik, ahogy a ruha teljesen elfedi a meztelen fels�testet, melyet �res pillant�s�val m�g utolj�ra v�gigm�r, ahogy azt egy fest� tenn� alkot�s�val, melyr�l tudja, hogy elkelt, s t�bb� m�r nem l�thatja. A haboz� k�rd�sre egy g�pies mozdulattal magasodik fel, meg�llva a k�t n� k�z�tt, a fal fel� fordulva, hogy mindkett� j�l l�thassa a test�be �kel�d�tt t�lt�nyeket. Gyors mozdulatokkal gombolja v�gig ingj�t; a ruha puh�n �r talajt, mikor lecs�sztatja karjair�l a k�nny� anyagot. - Csak n�h�ny sz�p sorminta. Nem v�szes. – leheli maga el� meredve, azonban �rzi, hogy �llkapcsa megfesz�l a hirtelen r�t�r� sz�gyent�l. Nem f�z hozz� semmi m�st, csup�n n�mas�g�ba burkol�zva pr�b�l �rr� lenni makacss�g�n. �gy �rzi, k�ptelen lenne elviselni, ha valaki az�rt �rne hozz�, hogy seg�tsen rajta. Nincs sz�ks�ge m�sok seg�ts�g�re; f�leg nem egy ember�re.

2010.01.20. 19:34 Avila Mecoi

Nem volt biztos benne, hogy val�ban visszaaludt-e vagy csak elm�ly�lt a gondolataiban, de ez most nem is sz�m�tott. A l�nyeg az volt, hogy el�g nyugodt volt ahhoz, hogy ne gy�t�rj�k a r�m�lmok vagy a nem t�l cs�b�t� �lomk�pek. Csak akkor mozdult meg az eddigi poz�ci�j�b�l, amikor meghallotta a hangokat. Leeresztette a l�bait �s megfordult a sz�kkel. Ahogy fokozatosan s�t�tedett be, a szemei is hozz� szokhattak, �gy nem voltak k�l�n�sebb probl�m�i azzal, hogy l�sson is valamit. V�gign�zett a M�sodik alakj�n. �gy t�nt j�l van. H�t persze, hogy j�l van, mintha lett volna r� oka, hogy k�telkedjen az Els� k�pess�geiben. B�ntudat fogta el, ahogy sz�ba ker�ltek a f�rfi s�r�l�sei, el�g volt a h�t�ra gondolnia, ahogy a falhoz szor�totta, hogy felfogja a goly�kat. - Arr�l szeretn�k �n gondoskodni, ha lehet... Ez a legkevesebb, amit tehetek, hogy megk�sz�njem. - Lassan �llt fel a sz�kb�l �s tekintete tov�bb v�ndorolt a n�r�l a f�rfire. Messze nem volt teljesen kipihent, de egyenl�re fel�l�nk�lt annyira, hogy ez ne l�tsz�djon rajta. Kicsit k�zelebb ment, de p�r l�p�ssel el�tt�k azt�n meg�llt. Most megint a n�re n�zett, �s sz�ja sarkai enyh�n felfel� g�rb�ltek. - L�tom m�r jobban vagy... - jegyezte meg halk, visszafojtott hangon. - Legal�bbis testileg... Megint a b�ntudat halv�ny nyom�t �rezte. Nem gondolta, hogy a teljes felel�ss�g az �v� az�rt ami vele t�rt�nt, de azt tudta, hogy sok szenved�st meg lehetett volna sp�rolni, ha nincs �. Akkor legal�bb � nem lenne, mint akad�ly k�zte �s az Els� k�z�tt. De m�gis hogy tehetne j�v� b�rmit is �gy, hogy k�zben � maga ne szenvedje a k�r�t? B�rmennyire is egoista volt t�le. Most, hogy megtapasztalta az �rzelmeket, a sok f�jdalom ellen�re sem akart lemondani r�luk. Legal�bbis a j�kr�l nem, �s tudta, hogy azoknak vele j�r�juk a rosszak is, de k�pes volt elviselni. Annyira v�gyott az Els� hideg karjaira maga k�r�l, m�g akkor is, ha olyan sok mindent felkavart benne. Ha csak r�vid id�re is, �s ut�na nem maradt m�s, mint egy nagy fekete �r. A teste pont ezek ut�n a h�v�s karok ut�n �h�tozott. Ez�rt is nem volt r� k�pes, hogy lemondjon r�la, �s hagyja, hogy a M�sodik megtal�lja a b�k�j�t. T�ls�gosan is �nz� volt ahhoz. De ez nem a megfelel� id�pont volt, hogy ezen gondolkodjon. K�rd�n n�zett az Els�re, arra v�rva, hogy v�laszt kapjon az el�bbi k�rd�sre, ami ink�bb k�r�s volt. B�r szinte sejtette, hogy az �gyis nemleges lesz.

2010.01.19. 20:05 Khiara Laken

Biztons�got �rez, mintha a hirtelen t�madt s�t�t egy burok m�dj�ra �vn� �t. V�gtelen id�nek hatott, m�g feketes�get vont szemeire, �s elveszve s�kets�g�ben hagyta jav�tani mag�t. Most az �jszaka olyan val�di, mint a suttog�s, ami mag�hoz t�r�ti, �s hirtelen a m�t�tet juttatja esz�be.  Szemeit lassan nyitja fel, hagyva, hogy a robot elv�gezze az utols� sim�t�st. Pillant�sa sz�ntelen�l v�ndorol v�gig maga k�r�l, f�rk�szve, m�g a test�be juttatott szer dolgozni kezd. H�t�t�l kezdve borzong bele a h�v�sbe, mely sz�veteit �ri, k�nz� lass�s�ggal �tsz�ve teljes alakj�t. Ellazults�ga g�rcsbe fordul, ujjait roppantva g�rb�ti be, mikor az este m�r teljess�ggel �rezteti vele ottl�t�t; megremeg a hidegt�l, von�sai p�r pillanatig gondterhelt f�jdalomba szaladnak, hogy mutassa, mennyire f�zik.  Hirtelen nem tudja eld�nteni, h�l�s legyen-e vagy �rthetetlen, mikor a logika is �jra er�re kap, �s megk�rd�jelezi a furcsa h�v�ss�get. Hossz� m�sodpercekig mereng �nmaga el� n�zve, �rtelmet adva a benne kering� �rz�seknek. K�nyszer�ti mag�t, hogy eml�kezzen az elm�lt napra, hogy megtudja, mi�rt fesz�ti mellkas�t a felt�dul�, n�vtelen gy�trelem.  Teste �vatosan mozdul, kiss� arr�bb fordulva, hogy a forr�nak hat� ujj lecs�sszon has�r�l. Hosszasan s�hajt, mikor fel�l, �s megfosztja mag�t�l az �rint�st; igyekszik h�l�t �ltetnie f�nyl� pillant�s�ba, m�g a robot�ba n�z, azonban nem k�pes sok�ig fenntartania a farkasszemet. Ink�bb lehunyja tekintet�t, mik�zben l�bait behajl�tva mellkas�hoz h�zza, hogy r�juk tudjon d�lni. Mintha hirtelen s�lyoss� v�lt volna sz�m�ra a leveg�, a gondolat, hogy csak szerkezet�nek dobol�s�t k�pes elfogadnia, a gyerekes sz�gyent nem. Nem akarn� most ezzel bemocskolnia lelk�t, pr�b�lja elnyomni mag�ban, az �rz�s m�gis egyre intenz�vebben sulykolja mag�ba a megal�z� vesztes�g t�ny�t. Ajkai elny�lnak, b�borsz�n� haj�ba markol, mikor r�j�n, hogy nincs hov� mennie.  Az ember oda megy legsz�vesebben, ahol minden �rt� sz�nd�k n�lk�l v�rj�k �t, neki azonban, ha van is valakije ott lent, arra most hirtelen nem eml�kszik.  Pedig mintha folyamatosan h�vogatn�k �t. B�szkes�get k�ne �reznie, nem a m�lyk�k mag�nyt �s a viharszer� sz�rkes�get, mely minden pillanatban kit�rni k�sz�l. M�r eld�nt�tte, hogy �jra fel�ll,  azonban a tudat, hogy az emberek mire k�telezik, �jra �sszebilincseli karj�t. - Mondd… - a folyamatos csendt�l kiss� m�g torz hangja alig hallatszik, mint aki ink�bb csak mag�nak besz�l, �s nem a mellette �l�nek. – Te hol sebes�lt�l meg?  Felszusszan, mintha g�nyol�dni akarna - persze, hogy nem ezt akarta k�rdezni el�sz�r. Egyszer�en csak halogat.  �gy �rzi, mintha megint egy szakad�k v�lasztan� �t el a t�bbiekt�l. Tal�n a ridegs�get �rzi, mely teljes s�llyal nyomja a l�gj�r� belsej�t.  Felett�k m�s cirk�l�k hallatj�k az elhal� morajokat, ismer�s elhagyatotts�got hagyva maguk ut�n, melyben az �jszakai �ledez�s hangjai sejlenek fel. Az a tompa zsivaj, az �lettel teli szenved�ly, a m�f�nyek �s az eltorzult, sz�nes val�s�g, mely mindig is Norlanat jellemezte.

2010.01.19. 18:23 Zev Owen

A percek egybefolynak, miut�n a l�ny hangja elcsitul, hogy �tadja hely�t a lass� f�mes dobog�snak, mely n�ha felrezzen, elrugaszkodik a v�zt�l, mintha az alulr�l simogat� hideg talajt�l akarna elszakadni. Szinte �rzi a testb�l �rad� l�lek h�v�ss�g�t, mely �ppolyan �rz�ketlen, mint az �v�, mintha mind a ketten j�gbe fagytak volna saj�t id�tlen b�rt�n�kben. A M�sodik� m�g friss, �jj�sz�letett, ez�rt �rzi minden pillanatban �gy, hogy hatalmas s�lyok h�zz�k a f�ld fel�. Ett�l a tehert�l, mely vastagon k�r�llengi aur�j�t: elgyeng�lt, rideg lett, ellent�tben vele, aki m�r megszerezte a kell� tapasztalatot. Pontosan tudja, hogyan bor�thatja t�zbe mellkas�nak minden szeglet�t, ha akarja, azonban azt sohasem siker�lt el�rnie, hogy az �loms�ly l�ncai lepattanjanak k�pzeletbeli l�lekalakj�r�l. Most m�r hi�ba pr�b�lna kit�rni, az id�k sor�n a cella falai olyan er�ss� v�ltak, hogy t�bb� sohasem lesz k�pes elhagyni �ket. Nem akarja, hogy a M�sodik j�v�je is ilyen k�nnyen semmiv� v�ljon. Azt akarja, hogy legyen lehet�s�ge, legyen v�laszt�sa. De ezt soha sem mondhatja el a l�nynak. El�g saj�t sz�nalm�t elviselnie, minden alkalommal, ha visszagondol a v�zban t�lt�tt els� eml�kekre. Csal�dott, mert egyed�l volt; nem sz�m�thatott senkire �s semmire, mikor mag�nyosan, merev, mozdulatlan pupill�kkal b�mult a s�t�tbe, mint egy �res kirakati b�bu, tal�n h�napokon �t, mert nem mondta el senki, hogy mi t�rt�nik vele. Az id�t v�gtelennek �rezte. Akkor minden egyes k�sza, monoton sz�vdobban�s torokszor�t� f�jdalom volt, mely nem az �letet, hanem saj�t hal�l�t hirdette. M�g beteg sz�v�vel is k�nnyebb volt sz�m�ra a l�tez�s. Sz�j�ban folyton azt a keser�, f�mes �zt �rezte, �s kezdte azt hinni meg�r�lt, mikor a fej�ben cik�z� k�sza suttog�sok minden akadoz�, er�ltetett l�legzetv�tel�vel anyja gyilkoss�g�r�l suttogtak. Gyilkos vagy. Hidegv�r� gyilkos. Kellenek �ldozatok, hogy meg�vd ezt a v�rost. Egy ember �lete mit sz�m�t t�bb sz�z�hoz k�pest. �rtelmetlen szeretni. Az �rzelmek vesz�lyesek. Addig tanulta �jra �s �jra a betanult sz�veget, m�g v�g�l m�r lehunyt szemein kereszt�l is csak a k�dba foglalt �r�st l�tta, mely lelk�be v�ste az �si f�lelmet az emberekt�l, akiknek olyan ezersz�n� sk�l�n mozognak az �rzelmeik, hogyha olvasni tudna benn�k, mindenkit b�ntudat n�lk�l k�pes lenne kihaszn�lni, minden felesleges gondolat vagy fell�ngol�s n�lk�l. M�g a fel�letes �rzelmeket sem �rinthette; sz�nlelnie kellett, m�g v�g�l m�r azt sem tudta melyiket akarja � �s melyiket a v�z. Hol �r v�get Zev gondolata �s hol kezd�dik az Els��. Megv�ltozott, egy lett vele �s ez ellen nem tehetett semmit. Semmibe mered� tekintete alig v�ltozik, mikor gondolatainak foly�sa visszaterel�dik a jelenbe. Egy halk cseng�st hallani, ahogy ujjaival megp�ccinti a tomp�n f�nyl� ampull�t, melyen egy k�sza, s�rga f�nys�v siklik v�gig. Beletelik n�h�ny elny�jtott m�sodperc�be, m�g r�j�n, hogy saj�t szeme ontja mag�b�l az ig�z� f�nyt, mert k�r�l�tt�k m�r minden korom s�t�tt� feketedett. Az apr� �vegtart�ly m�ly�n felkavarodik a folyad�k, mikor a t� az j�ghideg sz�vethez �rve a testbe juttatja a szert, mely r�gt�n dolgozni kezd. - Khiara. K�sz vagy. – suttogja t�voli hangon, mintha �lm�b�l akarn� �breszteni a robotn�t. Fogalma sincs r�la, hogy mennyi id� telhetett el, kezei szinte automatikusan dolgoztak, mintha mindez olyan term�szetes lenne a sz�m�ra, mint az embereknek a l�gz�s, mikor �lomba mer�lnek. Most m�g azt sem lenne k�pes felid�zni, hogy ez id� alatt sz�ltak e hozz�, csak egyetlen halv�ny eml�k dereng neki: hogy a szerbe kevert egy m�sik oldatot, hogy a fels�rtett sz�vet �jran�ve id�vel teljesen regener�lja �nmag�t. - Hamarosan m�r a helye sem fog megl�tszani. – fejezi be hangosan saj�t gondolatmenet�t, majd lassan el�reny�l, hogy mutat�ujj�t v�gigh�zhassa az �ledez� b�r fel�let�n. Lass� mozdulata a M�sodik tork�t�l eg�szen a k�ld�k�ig siklik. – Most m�r Te is �rzel.

2010.01.18. 18:31 Avila Mecoi

Ha azt hitte, hogy az alv�sba menek�lhet, hogy addig az �sszes szenved�st�l megszabadulhat, �s lelke lenyugodhat egy kicsit, akkor t�vedett. Nem tudta, hogy �lmodik-e vagy eml�kszik. El�g m�lyen aludt egy�ltal�n ahhoz, hogy �lmodjon? �jra maga el�tt l�tta az elm�lt �r�k esem�nyeit. A sok halottat, mindegy hogy az meilisi vagy norlanai. �k tehetnek r�la, hogy m�r nem �lnek, az � hib�juk. Meg�rtette a M�sodik v�gy�t, hogy v�ge legyen a h�bor�nak, hogy ne kelljen m�g t�bb embernek feleslegesen adnia az �let�t. Lehet valaha is b�ke a k�t v�ros k�z�tt, vagy m�r t�l sok minden t�rt�nt, amit nem lehet csak �gy elfelejteni. Eg�sz eddigi �let�ben nem foglalkozott m�sok �let�vel, nem �rdekelt�k azok, akik a k�s�rletek sor�n az �let�ket vesztett�k, nem �rdekelt�k azok, akik apja miatt haltak meg �s azok sem �rdekelt�k, akik nap mint nap meghaltak Meilisben, mert t�ls�gosan is legyeng�ltek. Nem foglalkozott senkivel �s semmivel saj�t mag�t kiv�ve. Elz�rva �lt egy burokban, �s azon t�l nem l�tott. Vagy nem akart l�tni. Mennyi id� telt el az�ta, hogy lehunyta a szem�t? Vajon k�szen vannak m�r, vagy alig telt el p�r perc, ami�ta ott hagyta �ket. Nem volt ereje, hogy ut�na n�zzen, ahhoz sem �rezte mag�t el�g er�snek, hogy a szemeit kinyissa, �gy ink�bb hagyta, hogy a f�radts�g �jra eluralkodjon rajta �s gondolatai kavalk�dj�ban visszaaludjon. Az eml�kszer� �lmok �jra bomb�zni kezdt�k. Val�sz�n�leg t�l sokat gondolt a m�ltj�ra, mert most k�l�nb�z� k�pek jelentek meg a fej�ben m�r r�g maga m�g�tt hagyott id�kr�l. Eml�kek, amiket legsz�vesebben kit�r�lt volna. �gy �rezte mag�t mintha be lenne z�rva egy szob�ba, ami most egyre csak menne �ssze. F�lt, menek�lni akart, de nem volt hova, nem volt ki�t. Gyorsabban vette a leveg�t �s nyugtalanul mocorgott a sz�kben. Valamit motyogott arr�l is, hogy nem akarja �s hogy hagyj�k abba, de nem lehetett �rteni. V�g�l azt�n felriadt, �s �gy d�nt�tt nincs �rtelme visszaaludni, �gy sem b�rna lenyugodni. �tkarolta felh�zott t�rdeit �s r�t�masztotta a fej�t, �gy n�zett ki az ablakon. Sz�ve m�g mindig gyorsabban vert, �s most arra v�rva, hogy lenyugodjon a ritmus�t sz�molta.

2010.01.17. 22:31 Khiara Laken

�gy �rzi, a n� �rint�se most mindenn�l t�bbet jelentett neki, m�g ha sz�vetei nem is k�zvet�tett�k ezt tov�bb. B�rcsak adhatna valamit � is, hogy enyh�tsen a l�ny k�njain. Majd k�sz�netet mond, ha valaha egyszer, v�gre k�pes lesz szavakba �ntenie mag�t.  Pillant�sa elr�vedve v�ndorol oldalra, mikor lerakj�k mell� a n�mas�gba borult zenedobozt. M�r a l�tv�nya is m�rhetetlen borzong�ssal t�lti el, mintha sz�pen faragott k�ls� ugyan�gy suttogna a r�g eltemetett eml�kekr�l, mint a bels�, mikor felnyitj�k a fedel�t. Ujjai megmozdulnak oldala mellett, �s ezzel betudta, hogy v�gigsim�tott a farag�s�n.  A robot szavai teljesen elb�d�tj�k �t, s �gy �rzi hirtelen mag�t, mint aki egy teljesen m�sik Vil�got j�r meg. M�r nincs �rtelme annak, hogy a r�er�szakolt keser�s�g nyomja �t el, hogy gondolatait a h�bor� t�ltse ki. �tadja lelk�t a hangoknak, melyek �des hamiss�ggal telepednek meg a v�gtelen sz�vet fonalaiban. A meg-megugr� �rz�s, mely az emberek gyomr�t liftezteti, most az � szerkezet�t is megdobogtatja, kiss� megl�kve a sz�v mellett matat� ujjakat. F�lig elny�lt tekintet�vel pr�b�lja szugger�lni a f�rfit, hogy folytassa jav�t�st, nincs semmi baj, �s ne terhelje t�l m�g ezzel a l�tv�nnyal is saj�t lelk�t.  Hossz� pillanatokig, tal�n percekig sem k�pes elv�lasztania egym�st�l f�mes �rnyalat� ajkait. Mennyi mindent elhallgattak el�le.  Mennyi mindent kapott p�r egyszer� sz�val, olyat is, amit sosem rem�lt. Mint egy r�g viszontl�tott bar�t, aki – b�r �gy hiszi, sosem ismerte szem�lyesen -, k�pes �jra bet�lteni a t�voll�te okozta, t�tong� lyukat �s �rt. Neki is hi�nyzik az, amit m�g �t sem �lhetett? - Hiszen Te is… mennyi mindenr�l lemaradt�l, Zev. – szemei gondterhelten csuk�dnak le. Elvesztek a filmszalagok.  �tkozza a sz�t, amely, tudom�sa szerint, nem helyettes�theti a val�di �rz�st. Sosem lesznek k�pesek olyat feltal�lni, mely k�zvetlen�l az emberbe t�pl�lhatja a szem�lyes �lm�ny nyom�t. Ezt �k  m�r nem m�rhetik fel, mert elfelejtett�k  �r�kre, �s soha nem is l�tezett� nyilv�n�tott�k. M�r csak egy robot mem�ri�ja �rzi a k�pkock�kat. - Valamikor, tal�n m�g �n is �lmodtam r�la. Mindent ebbe a kicsi, kopott dobozba rejtettem. – fej�vel alig l�that�an biccent a zeneg�p ir�ny�ba. – M�g abb�l az id�b�l val�, mikor a gyerekek ilyennel j�tszottak… vagy tal�n m�g r�gebbr�l. Mikor m�g az emberek nem �rtek el az �gig. Romtalanul �rzi azt a kort. Mindent �s mindenkit.  Szinte �ntudatlan szavai bel�fagynak, ahogy r�j�n; olyan dolgokr�l besz�l, amiket eddig nem is tudott, olyan hangnemben, mintha egy szel�d anya sz�lt volna a gyerek�hez. Most m�gis �gy buknak ki bel�le, mintha mindig is eml�kezett volna r�juk. Semmi jelent�s�g�k nincs, de ha nem mondhatja el, abba belepusztul. - Nem �g�rhetem… de ha felnyitod, tal�n megtal�lod benne, amit keresel. Amit elmulasztott�l az �vek alatt, �s amit m�r nem l�thatt�l. - sz�j�nak �ve gyeng�den g�rb�l felfel�. – Most m�r a Ti�d.  Ha l�tezik, vagy l�tezett valaha… ez meg�rizte. A tengert is megtal�lhatod, �s tal�n m�g �rezheted is. �s akkor �n is �rezni fogom.  �vatosan fels�hajt, hogy mellkas�nak kimerev�tett �ve ne nagyon mozduljon el. Most �gy �rzi, b�rmit megkaphat, csak le kell hunynia a szem�t, �s hallgatni a szomor� cseng�s� mel�di�t, mint r�gen. Tal�n ha rendbe j�n a hall�sa, t�nyleg hallhatja majd.

2010.01.17. 18:30 Zev Owen

Alig �szrevehet�en oldalra ford�tja a fej�t, mikor Avila �rint�s�t meg�rzi mag�n. Szemeit lassan felnyitja, hogy a szoba egy t�voli sark�ra meredjen, mintha gondolataiban m�ly�lne el. A b�r�be �getett, apr� teny�r �rint�se m�g mindig perzseli sz�vet�t, pedig a h�vvel telt szor�t�s er�s v�ll�n alig volt �rezhet�, mintha csak egy gyeng�d simogat�s lett volna. Halkan engedi ki a leveg�t, ezzel saj�t mag�nak jelezve, hogy felk�sz�lt befogadni a l�tv�nyt, mely lelk�re veti a vele j�r� s�lyokat. Szemeit f�lig tartja csak nyitva, mintha � maga is �lmos lenne; lelk�t most val�ban a v�gletekig kimer�ltnek, �s �resnek �rzi, mintha az es� hideg leveg�je m�g mindig v�z�nak belsej�ben kavarogna. A dr�tok, melyek k�rbeh�l�zz�k hossz� karj�t, megfesz�lnek, mikor maga el� emeli tenyer�t, �s fak� s�rga �riszeivel v�gigk�veti a forr� olajcseppek �tvonal�t, melyek a val�di v�rcseppekt�l alig k�l�nb�zve g�rd�lnek le k�ny�k�ig, hogy ott v�gleg �tadhass�k magukat a gravit�ci�nak. Most m�r k�pes meg�rezni cs�p�j�n�l azt az �les nyom�st, melynek sz�gletes alakj�t m�r annyiszor v�gigk�vette ujjaival, mikor zseb�nek m�ly�re ny�lt; ami m�g most is lopott t�rgyk�nt nehezedik el, mintha jogos tulajdonos�hoz pr�b�lna minden�ron visszatal�lni. Tiszta kez�t a betonsz�n� nadr�g zseb�be cs�sztatja, hogy kiemelje a zenedobozt, mely az�ta is hallgat, n�mas�g�val t�ntetve k�zels�ge ellen. - Ha emberi sz�ved lenne, m�r halott lenn�l. – sz�ntelen hangja elhalkul, mikor az ujjai k�zt forgatott t�rgyat leteszi a robotn� feje mell�, hogy a padl�n fekv�, kusza tincsek k�r�lfoghass�k az antik darabot. - H�t most h�l�t adhatsz az�rt, ami vagy. Ez a v�ros egy b�rt�n. Neked viszont m�g l�tnod kell a tengert. Olyan sok mindent nem tapasztalt�l m�g. – csup�n suttog, mikor elr�ved� tekintettel a l�ny f�l� hajol, hogy a saj�t kezei �ltal form�lt arcot, most k�t tenyere k�z� foghassa. – Tal�n egyszer megtal�lom neked, ha nem �rzel magadban el�g er�t, hogy saj�t magad keresd meg. – h�velykujja l�gyan simogatja Khiara arcb�r�t. Egy pillanatra sem foglalkozik azzal, hogy a n� most semmit sem k�pes meg�rezni abb�l, amit tesz. - Voltak r�la r�gi filmszalagjaim, amik m�r val�sz�n�leg elvesztek. R�gen m�g �lmodtam is r�la, mert sosem hittem, hogy ilyesmi m�g l�tezhet. De ha valahol m�gis l�tezne... azt hiszem, tetszene neked. M�g a fegyverrakt�rban megfogadta, hogy mindent el fog mes�lni a l�nynak, amit csak tud a v�gtelennek t�n� vizekr�l, amik id�vel belevesztek a gigantikus �p�letek kavalk�dj�ba. Csak arr�l voltak friss eml�kei, amik sz�raz, egybem�ll� anyagokk�nt voltak dokument�lva, pap�rra nyomva, egym�s tetej�re halmozva r�gi irod�j�nak asztal�n, mikor m�g legf�bb c�lja az volt, hogy a Vil�g minden tud�s�t mag��v� tegye. Kisz�radtak, m�rgezett� v�ltak, kiapadtak. A legt�bbje szinte nyomtalanul elt�nt a F�ld sz�n�r�l, mert amire az embereknek m�r nincs sz�ks�ge, az ak�r el is pusztulhat. Hi�ba a sz�ps�g, a s�s leveg� �rint�se, vagy a v�z ezersz�n� hangja, egy forr�s �ze - ha mesters�gesen is k�pesek el��ll�tani a sz�ks�ges mennyis�get, m�r senkinek sem hi�nyzik. Mindez m�r addig fajult, hogy gener�ci�k n�nek fel �gy, hogy tudj�k, valaha l�tezett, de ki hi�nyoln� azt, amit sosem �rzett, sosem l�tott igaz�n? Pr�b�l gondolataiba, saj�t l�legzetv�teleibe mer�lni, mikor a n� f�msz�v�ig ny�l, hogy kiszedje az �ssze�llt, fekete massz�ba ragadt darabokat �s hozz� l�sson a hib�k kijav�t�s�hoz. Csak most j�rja �t igaz�n a megk�nnyebb�l�s, hogy el�g �vatos volt �s nem adta be a M�sodiknak is a szert; �r�l, ami�rt legal�bb ezt a gy�trelmet megsp�rolhatja neki.

2010.01.17. 17:14 Avila Mecoi

Csendben hallgatja az Els� szavait. Csak most l�tja meg benn�k az igazs�got. Eddig nem k�zel�tette meg a dolgokat ebb�l a szempontb�l. A v�ros, amit annyira szeretett, �s olyan romlott volt. Soha nem tudott r� �gy gondolni, sz�m�ra csak Norlana volt, nem volt m�s c�lja vagy lehet�s�ge, mint hogy az �gi v�rost szolg�lja, de most m�r ezt is elvett�k t�le. R�k�nyszer�lt, hogy �gy l�ssa ezt ahelyett, mint amilyen. � maga is k�z�j�k tartozott. Akiken k�s�rleteztek �s aki k�s�rletezett m�sokon. Mindk�t oldalt megtapasztalhatta, m�gis a f�rfi szavai voltak azok, amik most �szhez t�r�tett�k. Mennyi minden volt m�g az �let�ben, amit olyan term�szetesnek vett, �s nem l�tta meg benne az igazs�got? Olyan volt ez most, mintha egy m�ly �s hossz� �lomb�l �bredne, �s most �jra meg kellene ismernie a k�rnyezet�t. Pillanatok alatt t�lti be a leveg�t k�r�l�tt�k a robot f�mes v�r�nek a szaga. Oda akarja ford�tani a fej�t, de amint a f�rfi kiejti a nev�t nem tud ellen�llni, hogy ne r� n�zzen. M�g ha semmi gyeng�ds�g sincs a hangj�ba, akkor is �t sz�l�tja, �s nem teh�t m�st, mint hogy r� n�zzen. Tudta, hogy mire c�loz, el�rulta a hangja, az arca �s a testtart�sa. Apr�t b�lintott, majd lassan fel�llt, de el�tte m�g olyat tett, amire egyik�k sem sz�m�tott volna. �vatosan v�gigsim�tott a n� kez�n. B�r tiszt�ban volt vele, hogy minden bizonnyal nem �rzi. Csup�n annyit akart sugallni neki, hogy kitart�s. Nem tudta volna megmondani, hogy mi�rt tette. Val�sz�n�leg sajn�lta. Minden bizonnyal nincs sz�ks�ge pont az � sajn�lat�ra, de ez m�g nem v�ltoztat rajta. Tudta, hogy az � helyzet�ben � is legal�bb ennyire szenvedne, ha nem m�g jobban. M�g emberk�nt sem birk�zni meg a f�jdalmakkal, akkor hogyan tenn� azt robotk�nt? Visszaeml�kezett r�, amikor m�g b�rmit megadott volna az�rt, hogy � maga is egy f�mbe z�rt l�lek lehessen �rzelmek n�lk�l. Ha akkoriban ezt k�rte volna a f�rfit�l, vajon az nemet mond neki? Lett volna valaki, aki visszatartotta volna ett�l a d�nt�st�l? Most m�r tudta, hogy akkor is meggondolatlan �s sz�k l�t�k�r� volt. Ostoba �s meggondolatlan. Az Els�re n�zett. Sajn�lta, hogy �gy kell l�tnia �s nem tehet �rte semmit. Ahogy elhaladt mellette kez�t v�gigh�zta v�lla vonal�n, majd megszor�totta. - Ne em�szd magad. - suttogta neki l�gyan, majd h�tat ford�tott nekik �s el�re s�t�lt az �l�sekhez ahol beleereszkedett az egyikbe. Elfordult �gy, hogy ne l�ssa �ket, hiszen pont ez volt a l�nyege. �vni akarta. Felh�zta a t�rd�t �s �sszez�rta a szemeit. Az �l�s nem a legk�nyelmesebb dolog volt, amit el tudott k�pzelni, most m�gis annyira kimer�lt volt, hogy m�g ez�rt is h�l�s volt. Alig tartott p�r percbe am�g a sok kavarg� gondolat ellen�re el nem aludt. Most legal�bb egy kis id�re elmenek�lhet az �let f�jdalmai �s a val�s�g ridegs�ge el�l.

2010.01.17. 16:17 Khiara Laken

�jra meg�rzi h�ta alatt a szil�rd t�m�rs�get. Nem a hideget vagy a nedvess�get �rz�keli, csak a padl� siv�r vonal�t, mely k�pes megtartania elgyeng�lt v�z�t. H�nyingere felt�dul benne, mikor arra gondol, ha nem lenne v�re, nem folyhatna ki, hogy annak hi�nya a hal�l sz�l�re sodorja. Tudna �r�k �letet szerezni,  csak messze innen, nem f�msz�v�nek pecs�tje alatt. Most, hogy �nk�ntelen torzs�ggal meghallja mag�ban a robot szavait, hal�lv�gya csitulni kezd, az a k�z�ny sors�val szemben, amit most mutatott fel. L�tni akarja Avil�t �s az Els�t; fej�t oldalra ford�tva m�r be tudja m�rni alakjukat, a n� hossz�, feh�r tincseit �s a robot feket�s kont�r�, vil�gos �risz� szemeit. - Tal�n igazad van. – helyesel l�legzetv�telszer�en a v�gel�thatatlan mondatokra, pedig nem tud teljes m�rt�kben meg�llapodni, tal�n mert a meilisiek a v�gtelens�gig b�znak a jobb �letben. M�g a gyerekeket sem k�m�li a h�bor�, �s emiatt v�gtelen b�natot �rez mag�ban. Ha nem tudja megv�ltani a Vil�got, akkor m�r annyit sem �r a l�tez�se, mint azt hitte, de most nem akar erre gondolni. Szemei a semmit f�rk�szik, de ezt � m�r nem tudja j�zanul felfogni.  – Furcs�k az emberek. Ha a Sors is �gy akarja, tal�n egyszer majd r�j�nnek, �s megtanulhatunk mi is �lni.  Fenntartva pisl�kol� lelk�t hagyja, hogy sz�tfesz�ts�k �t�zott ruh�j�t mellkas�n. Nem akarja l�tni a sz�troncsolt v�zat, amiben most �lomba van zuhanva; ami most olyan, mintha a test egy halott magzatot hordozna. Pr�b�lja sz�molni szerkezet�nek rezg�s�t, hogy s�kets�ge ne boruljon �jra r�.  H�l�san n�zi a n� elmos�dott arc�t, aki odavitte neki az alkatr�szeket �s a folyad�kokat tartalmaz� ampull�kat. Most m�r nem tudja elnyitnia ajkait, mert nem is akarja – csak egy k�dnyelv besz�lne bel�le, a robot, ami teljes er�vel dolgozik benne, hogy az �ramk�r�k ne roncsol�djanak tov�bb.  Mikor r�j�n, hogy a robot kisebb m�t�tet akar elv�gezni rajta, �ssze akarn� z�rni a szemeit, �s elford�tani a fej�t. Nem akarn� l�tni, se meg�rezni; ell�gyult, szel�d arca azonban ugyan�gy f�rk�szi �ket tov�bb, pislog�s n�lk�l, mint egy �pp �p�l�ben l�v� szobor.

2010.01.17. 15:23 Zev Owen

Fell�pve a l�gj�r�ra lassan �jra t�rdel�sbe ereszkedik, hogy letegye a f�ldre a robotot. Nincs �ny�re a gondolat, hogy a l�gj�r� hideg, k�nyelmetlen padl�j�n kell ezt v�grehajtania, azonban ha v�gig gondolja, tal�n egy m�t�asztal sem lenne enn�l k�nyelmesebb a sz�m�ra. Majd, ha a n� m�r k�pes lesz �rezni, val�sz�n�leg ez�rt a m�lyre sz�nt� hideg�rt is h�l�s lesz, mert a k�r�l�tt�k remeg� forr� p�ra, m�r saj�t, er�ltetett l�gz�s�t is a v�gletekig ny�jtja. Nem akar tudom�st venni egyik�j�k szavair�l sem, �gy mikor megsz�lal, �gy f�zi saj�t szavait, mintha meg sem hallotta volna az el�tte sz�l�kat. - Azt hiszem tudnod kell, hogy az emberek j�v�je nem a Te felel�ss�ged. – monoton, egybecseng� hangj�ra nem pazarol f�l�sleges, emberi lejt�seket, csak egy automatikus mozdulattal veszi �t a fel� ny�jtott ampull�kat �s alkatr�szeket, hogy azut�n �zl�se szerint maga mell� sorakoztathassa. Nem n�z Avil�ra, most minden egyes idegsz�l�val arra koncentr�l, hogy seg�thessen, ha m�r eddig siker�lt maga k�r�l mindent elpuszt�tania. - Csak a sors egyszer� k�zj�t�ka, hogy g�p lett bel�led. De ett�l m�g nem vagy t�rgy �s nem vagy kevesebb, mint egy ember. A legt�bben, akik embereknek nevezik magukat, m�g csak nem is sejtik, hogy az �rtatlanokb�l t�pl�lkoznak. Olyanokb�l, akik sokkal ink�bb meg�rdemeln�k az �letet. De ha Norlana tudn� is, mi folyik a k�s�rleti laborok falai m�g�tt... hogy �l� embereken k�s�rleteznek, tal�n akkor sem szeg�lne ellen mindenki. El�re ny�lva, lassan sz�tnyitja a l�ny kab�tj�t, majd egy hirtelen mozdulatot t�ve szak�tja sz�t a remeg� mellkashoz tapadt, fekete v�rt�l elnehez�lt fels�r�sz anyag�t. - Ha erre f�ny der�lne, m�r Norlanaban sem honolna b�ke. Ez az eddig m�g rejtett h�bor�, ezerszer nagyobb m�reteket �ltene. A gyilkol�s... Term�szet�k velej�r�ja. Ember, embernek farkasa. Mi�ta l�tez�nk, ez az�ta �gy van. Nem tudod megv�ltani egymagad ezt a mocskos Vil�got. – hangja hirtelen hal el, ahogy merev ajkai vonall� fesz�lnek a l�tv�nyra. Szemei �sszesz�k�lnek, mikor tekintete egy pillanatra megmutatja azt a fesz�lyezett komors�got, mely most minden �z�ben eluralkodik rajta. Megborzongatja a megroncsolt mellkas el� t�rul� k�pe, melynek koromfeketes�ge alatt m�r l�tni sem lehet a sz�vet val�di vonal�t. - Avila. Pihenned k�ne. – s�hajtja frusztr�ltan, fels�test�vel kicsit el�r�bb d�lve, hogy kitakarja el�le az olajt�l szennyezett sebhelyet, melynek sz�r�s illata m�r teljesen elfedte az es� term�szetes illat�t. Nem akarja, hogy a mellette �l�nek ak�r egy pillanatra is l�tnia kelljen, amit tenni k�sz�l. Egyik tenyere m�r a M�sodik mellkas�n pihen, hogy figyelemmel k�vethessen minden egyes haldokl� rezzen�st, melyet a fej�ben l�ktet� logika m�r nem k�pes �letfunkci�k�nt �rtelmezni. Torka elszorul, mikor a kellet�n�l hosszabb ideig lehunyva tartja szemeit, hogy visszaszerezhesse megingott �nuralm�t.

[568-549] [548-529] [528-509] [508-489] [488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]