�j bejegyz�s Friss�t�s

2010.05.30. 14:59 Zev Owen

A jellegtelen sz�n� ruh�k piszkosak �s elny�ttek, szinte teljesen beleolvadnak a szoba hom�lyos sz�rke �s fekete sz�neibe. A vil�gos ingen v�r �s olajsz�n foltok alkotnak mint�kat, egy szakad�s az oldal�n eg�szen bord�inak vonal�ig fut, m�g a nadr�g olyan, mintha sz�nd�kosan has�totta volna fel egy zsebk�ssel a t�rdt�l eg�szen a combj�ig. Mind nehezek �s merevek lettek a bel� iv�dott, sz�raz port�l. Arca most m�r komoly. Semmi kedve elhagyni a szob�t, ami valahol ott lebeg a menny �s a frusztr�l� val�s�g k�z�tt. Nem akar kil�pni az ajtaj�n, mely m�g�tt az �thatolhatatlan s�t�t �gy dereng, mintha nem is a F�ld, hanem a s�t�t pokol fel� h�vogatn�. Halkan s�hajt, majd elk�nzottan az alv� l�nyra pillant, miel�tt belevetn� mag�t a folyos�k k�s�rteties csendj�be. Minden ajt� egyforma, monoton �ress�ggel k�veti egym�st; csup�n l�pteit visszhangozz�k a kietlen falak, mik�zben arra gondol mi�rt indult el olyan hamar. Egy kicsit fek�dni a f�lrobot mellett, m�g egy utols� cs�kot lehelni a homlok�ra – az tal�n m�g nem lett volna akkora eget renget� b�n. Kis h�j�n visszafordul a hotel beszakadt ajtaj�ban, azonban a l�gj�r�ban �szlelt mozg�s ledermeszti minden porcik�j�t. Csessze meg. Mag�ba kapja a leveg�t �s lek�zdi a k�sztet�st, hogy a fal m�g� vesse mag�t. Megint siker�lt teljesen elfelejtenie, hogy � egy g�p, az pedig csak egy ember, aki teljesen egyed�l van; v�dtelen. Legal�bbis annak kell lennie, mivel eddig m�g nem hallotta a l�gj�r� z�g�s�t, kiz�rtnak tartja, hogy azzal b�rki is ide �rkezett volna. Magabiztos l�ptekkel, kih�zott tart�ssal indul meg a mag�ra hagyott g�p fel�, amely mostanra m�r teljesen �resnek t�nik. Fejben elj�tszik a gondolattal, hogy csak k�pzel�d�tt, ajkai k�zt �zlelgeti a teljes egyed�ll�t megnyugtat� �rz�s�t, m�gsem tud biztosra menni. Sajnos egy robot ritk�n t�ved, �s a bel� �p�tett m�szerek olyan val�s�gosan fogt�k az ablak m�g�tt elvet�d� alakot, mintha mindig is tudta volna, hogy ez be fog k�vetkezni. Elny�jtott l�ptekkel v�ndorol �t a r�mp�n, hogy bel�pjen a f�mes dereng�s� t�rbe. Szemeit hirtelen felindul�sb�l futtatja v�gig a bels� r�szen, �gy csak m�sodszorra t�nik fel neki, hogy a szemk�zti faln�l egy id�sebb f�rfi kuporog f�l t�rden. Egy r�gi v�g�s� revolver cs�v�vel n�z farkasszemet, amit az illet� �gy szorongat az ujjai k�z�tt, mintha az k�pes lenne l�thatatlann� tenni, ha el�g er�sen fogja. Az apr� fegyver szinte teljesen beleveszik a s�t�tsz�rk�n dereng� k�z vonal�ba. - Kor�n lej�tt�l �csi. M�ris kisz�rakoztad magad? – az �rces, reszel�s hangba egy furcsa, m�lyzeng�s� akcentus vegy�l, ahogy megsz�lal, neki szegezve a nem v�rt k�rd�st. Von�sai h�v�sek �s rezzen�stelenek maradnak, ahogy mag�ra h�zza a g�pi, merev �lc�t �s szobormerevv� dermeszti a v�zat. A h�ta m�g�tt dereng� ez�st�s f�ny �js�t�tt� burkolja alakj�t, �gy olyann� v�lik, mint egy elborult m�v�sz utols� alkot�sa. - Tegye le a fegyvert �s nem esik b�nt�d�sa. – a sz�ntelen, ber�gz�lt mondat meglep�en hamis lejt�ssel sz�kik ki ajkai k�z�l, melybe m�g � maga is belerezd�l. Id�ig szent�l hitte, hogy igazat mond, de ahogy t�nusa akaratlanul is el�rulta, r�j�tt, hogy legsz�vesebben most azonnal sz�tt�pn� a f�rfit ak�r van fegyvere, ak�r nincs. - M�g egy hang �s �tl�v�m a torkodat. Ha megmozdulsz, akkor el�bb a l�gj�r�t ny�rom ki azt�n meg a l�nyt. - Csak tess�k. Gyere, l�j. Ez az �cska fegyver m�g akkor sem �rthatna neki, ha a leg�rz�kenyebb pontj�t tal�ln� el vele. Mikor beljebb s�t�l a sarokba h�z�dott alak is megmozdul; fenyeget�en torn�zza mag�t �ll�sba a fal ment�n �s miel�tt m�g reag�lhatna, el�r�nt maga m�g�l egy norlanai pusk�t, amely szinte r�gt�n els�l azzal a jellegzetes, zizeg� hanggal, amit az elektromos kis�l�sek okoznak. J�l ismeri. A meghib�sodott cyborgokat hat�stalan�tott�k ilyen embertelen m�don, miel�tt m�g feltal�ltak volna egy hum�nusabb anyagot, amivel megt�lthetik a t�rat. Nem �rz�kelt az eg�szb�l semmit csak a mellkas�ba markol�, hasogat� f�jdalmat �s a h�v�s, kem�ny talajt, mikor gerince k�m�letlen�l a f�ldnek csap�dott. Sz�vritmuszavar, hall�sk�rosod�s, ideiglenes b�nul�s. Az Els� mindent egyszerre rendszerez neki, mikor neh�zkesen felnyitja a szemeit, hogy a f�l�tte vesztegl�, elsz�nt arccal tal�lja szemben mag�t. N�ha er�teljesen a homlok�hoz �t�dik a fegyver hossz� cs�ve. Egy�ltal�n nem tartja logikusnak, hogy valaki �gy tartsa sakkban, majd v�gk�pp megzavarodik, mikor r�j�n, hogy nem a puska mozog, hanem a v�z remeg az ereiben sz�guldoz�, zsibbaszt� elektromoss�gt�l. - Maradj veszteg. Csak magadat hib�ztathatod, ami�rt nem volt�l el�g �vatos. Most majd kicsit lejjebb torn�zunk abb�l a nagy eg�b�l. Azt hitted nem tudom ki vagy? J�l ismerem m�r a pof�dat. �rdes, visszatasz�t� nevet�s. Ez az agyondoh�nyzott hang a gondolatai k�z� f�rk�zik �s egy percre sem k�pes eln�mulni, hogy a t�mad�si lehet�s�geken tudjon gondolkodni. Ez m�r t�l sok volt neki. Az ember, a t�mad�s, a hirtelen j�v�, elemi f�jdalom, �s a gyilkol�sra val� k�sztet�s teljesen a f�ldh�z szegezi �s tehetetlenn� dermeszti. - Na pihenj egy kicsit. Itt azt hiszem j� lesz neked. – a f�rfi l�bfeje el�re lend�l, majd a bord�i k�z� �kel�dik; a s�t�tbe burkolt alak t�volodni kezd, ahogy a v�z er�tlen�l v�giggurul a r�mp�n, �s a porba roskad, arccal lefel�. - T�bbet meg ne l�ssalak a h�lgy k�zel�ben, k�l�nben nem leszek ilyen k�ny�r�letes. – a sz�rakozott hang valahonnan t�volabbr�l sz�l �s f�mes, majd homokon megcsikordul� l�ptek k�vetik. - Rohad�k... - ny�g fel elgy�t�rten, mik�zben neh�zkesen t�rdel�sbe torn�zza mag�t. Sz�d�l �s csup�n foltokban l�t, de azt �gy is meg tudja �llap�tani, hogy a fick� m�r elt�nt az ac�lsz�n� l�gi monstrum m�g�tt. A meilisi v�gig bl�ff�lt. Sosem �rtana Khiaranak, de mag�val fogja hurcolni. A revolver �s a rejt�zk�d�s is csak egy �gyes figyelemelterel�s volt, hogy v�gleg gyan�tlann� tegye. Elcseszte...

2010.05.29. 20:35 Khiara Laken

V�n�i egyk�nt remegnek bele a k�nyeztet�sbe. Minden egyes �rint�s egy b�n, l�ngol a b�re a m�sik� ut�n. K�ptelen felfogni, hogy hogyan csin�lja; szemf�nyveszt�s az eg�sz, egy elv�tett mozdulat vagy lejt�s el�g ahhoz, hogy b�rmit meg�g�rjen, elhiggyen, vagy megtegyen, �vatlanul �s vakon.  Hosszasat s�hajt az elt�volod�s miatt. Meg�rzi test�n az �jszakai h�v�set, mely v�szj�sl�n karolja �t s�t�tbe m�lyedt alakj�t. Ajkai n�ma nevet�sre h�z�dnak, f�l l�bbal a f�l�lomban b�v�li a robot sziluettj�t. Egy Isten, az � Istene. M�g egy ideig elr�vedten n�zi, majd lassan felemelkedik, hogy megfordulva visszak�sszon a norm�l helyzetbe. Mellkas�ig h�zza a kab�tot, mik�zben hagyja, hogy a v�r az elnyomott erekbe is visszacsorogjon. Minden ki�lez�dik, majd eggy� m�llik. Lelke hevesen dobogtatn� sz�v�t, hogy egyetlen pillanatot se vesztegessen el az egy�tt t�lt�tt id�b�l, teste azonban kimer�lten ernyed el v�gleg. Ha megtehetn�, soha t�bbet nem aludna, csak a fi� legyen mindig a szemei el�tt.  Megigaz�tja �vatosan nyak�n az �kszert, mintha csak ellen�rizni akarn�, hogy megvan-e m�g, vagy, mert �jabb k�nyszerre lelt ebben az �rintget�sben. �rzi a kis kapcsokat, ujjait elm�lyedve t�ncoltatja v�gig rajtuk eg�szen a med�lig. Szinte bec�zgeti, melengeti, mintha k�l�n �l�l�nyk�nt kezeln�. K�bas�g�ban azt k�pzelgi, hogy mindenki megtudja, mi is ez, de csak tisztes t�vols�gb�l, hogy sose �rhessenek hozz�. Egyik fele elrejten�, a m�sikat cs�b�tja a tudat; mintha ezzel maga Meilis �s Norlana is kiegyezhetne, �s t�bbet benn�k sem lenn�nek miattuk paranoi�s k�pzetek - hogy r�juk tal�lnak a cyborgok, vagy az emberek. - Ne hagyj sokat pihenni. – s�g Zev ut�n alig engedelmesked� arcizmokkal. - A neveden akarok lenni min�l el�bb…  Szemei lecsuk�dnak, eln�m�tja mag�t az ellentmond�st nem t�r� k�rlel�s ut�n. M�r csak �temess� v�l� l�legzetei szakadnak fel mellkas�b�l. Elm�je mag�t�l kikapcsol, gyorsabban, mint egy ember��. �rnyoldala, hogy zaklatottabb pihen�se lesz, darabokk� szaggatott r�szletekkel, erre azonban nem gondolhat. Mindene kimer�lt, �s tal�n m�g fel sem fogta igaz�n az eg�szet.

2010.05.29. 19:29 Zev Owen

Halkan felnevet, m�ly t�nusa bezengeti a tork�t, hogy m�g t�bb �letet vigyen az elhal�, rekedtes hangba. K�nnyed�n az oldal�ra g�rd�l; a l�nnyal ellent�tben � t�k�letesen elem�ben van, s�t izzik a felszabadulni k�v�n� energi�t�l, ez�rt v�lt hirtelen olyann�, mint egy levakarhatatlan, energiat�lteng�sben szenved� gyerek. Kamaszos mosoly �l az ajkain, mikor arc�t a f�lrobot nyak�ba f�rja. Csup�n r�snyire vannak nyitva a szemei, de m�g a f�lhom�lyban is l�tja a libab�rt, amit halotti hideg sz�vete id�z el� a tejfeh�r nyak vonal�n. M�lyet l�legzik a katona term�szetes illat�b�l, �s hagyja, hogy ujjai l�gyan Khiara has�ra cs�sszanak. - K�v�ncsi vagyok mit sz�ln�nak a fentiek, ha l�tn�k, hogyan �rek hozz�d. – b�gja h�zelegve, szemeivel v�gigk�vetve a mozdulatot, mikor �rint�se v�gigsiklik a l�ny k�ld�ke k�r�l, majd lejjebb v�ndorol a gyeng�n sz�tnyitott combokig. – Biztosan irigyek lenn�nek r�m. �lomittas g�nnyal suttog, h�v�s ajkai a n�ies vonal� �llkapcsot �rik, majd mikor feljebb k�ny�k�l, tov�bb halad az arcra �s a sz�jra, amit egy furcsa mozdulattal, oldalr�l cs�kol meg. Gyeng�d mozzanatokkal k�szteti a l�nyt, hogy v�lassza sz�t az ajkait, �s ahogy szabad utat kap, j�t�kosan cs�sztatja be a nyelv�t, mintha az im�nti cinizmust akarn� meg�zlelni. Behajl�tott karj�val a f�lrobot fej�t t�masztja az �vatos �rintkez�s k�zben, ujjai elt�nnek a m�lyv�r�s tincsek k�z�tt, hogy �rz�kien simogathass�k a l�ny tark�j�t. Szemeit m�lyen lehunyva tartja, ki�lvezi a szenvtelen, csendes pillanatot, mint aki b�cs�zni akar. Most minden egyes simogat�s, nyelv�nek �rint�se arra szolg�l, hogy teljesen elb�d�tsa az �lomt�l megr�szeg�lt testet. - B�rmi h�lyes�get csin�lok majd a j�v�ben, k�rlek, maradj velem... - suttogja az arcra m�rt, puha cs�kok k�zben. – El�re sz�lok, nem leszek mintaf�rj, mert nem el�g, hogy telhetetlen vagyok, de m�g b�n�z�k is. Meg�ll�s. N�lk�l. Tagoltan ejti a szavakat, mikor ajkai a kulcscsonthoz �rnek, tenyere pedig a cs�p�re siklik. Teljesen elm�ly�l Khiara test�ben, mik�zben elv�tve t�bbsz�r is meg�zleli a k�v�natos, l�gy b�rt. - De �n �lvezem. F�leg azt, hogy t�ged is beler�nthatlak. – egy �nz� vigyor sz�kik ajkaira, mikor megemeli a fej�t �s m�lyen a f�radtan csillog� szemekbe n�z. Ujjai felcs�sznak a hason, majd a mellkason, m�g a forr� arcig nem �rnek, melynek vonala puh�n simul merev, j�ghideg tenyer�be. - Pihend ki magad hercegn�m. - l�legzi m�z�des hangon, saj�t lejt�s�vel j�tszva, ahogy kicsit sem fer m�don kihaszn�lja a v�z ny�jtotta megig�z� adotts�gokat. V�g�l egy lass� mozdulattal �l�sbe torn�zza mag�t, majd fel�ll, hogy hanyagul mag�ra vegye a ruh�it.

2010.05.29. 18:29 Khiara Laken

L�legzetei feler�s�dnek, ahogyan a robotot is �jra elkapja a hevess�g. �lteti �t ez a meglepet�sszer�en felt�mad� vihar. A cs�kok k�zben nem gondolkodik, mintha �lomba akarna mer�lni, mik�zben csak annyi a dolga, hogy n�ha leveg�t is vegyen. Ez az �let a f�lhamis szabads�g, ahol csak egym�snak l�teznek; csak tudniuk kell mened�ket tal�lni �s elb�jni. A ketrec m�g �gy is k�r�j�k fesz�l, a kalitka, amely addig tart, am�g Norlana �s Meilis ell�t �s am�g a kez�k el�r.  Ell�gyulva k�veti v�gig a fi� zavarts�g�t, �rezve az �t feszeget� idegess�get. Az � tork�t is nyomorgatni kezdi, m�g t�tlen�l fekszik tov�bb, hagyva, hogy a von�sokra v�ndorolt keze lecs�sszon a felt�rdel�s miatt. Fej�t egy pillanatra sem ford�tja el, m�g a v�dl� szavakra sem.  Fel�l, majd er�teljesen kap Zev karja ut�n, miel�tt m�g t�nyleg elmenne. F�rk�szve tekint a s�t�tbe, h�t ha kiveheti az elford�tott, sz�gyenkez� arc �leit. Most az � szemeiben is v�d csillan, ahogyan n�h�ny t�tlen m�sodperc ut�n megr�ntja a testet, hogy visszad�nthesse az �gyra. Most � ker�l az alak f�l�, mely halv�ny k�rvonalat kap a hom�lyban. Tal�n a Hold sim�tja ezt az elhagyatott helyet, f�nye bef�rk�zik a nyitott ablakon �t, �s elhalt ez�st�ss�ggel vonja be az �rnyakk� m�ly�lt szob�t. - Fen�be is… - szisszen fel cinikusan. - Te becsapt�l. Elcs�b�tasz, elveszel, �s csak most mondod, hogy egy robot vagy? �s engem hib�ztatsz, mert m�g telhetetlen is…?  J�t�kosan cs�p a robot v�ll�ba, mik�zben lejjebb hajol, hogy tincsei v�r�s f�gg�nyt adjanak kettej�knek. A nyakl�nc gyeng�den leng a nyak�n f�ggve. �rzi, nem b�rja tov�bb ezt a fesz�lts�get, mely langyos borzong�ssal zsibbasztja, mintha sz�vrohamot k�sz�lne kapni. Ujjai hegy�ben is �rzi a v�szes zsibong�st, m�g hamis hidegs�ge �s felrov� lejt�se elp�rolog, hogy tov�bb csit�tson. - Majd kim�sz. - cs�kot lehel a h�l�snek indult homlokra, majd tomp�n rug�zik meg a matrac alattuk, ahogyan f�radtan a norlanai mell� fekszik. H�t�nak eg�sze az �gynak fesz�l, a plafon fel� tekint, csak �lvezve, hogy test�nek oldalvonala a m�sik�nak nyom�dik. M�r az eg�sz fekhelyet bej�rt�k; most fejjel lefel� fekszenek ahhoz k�pest, ahogy az norm�lis lenne. Tudja, ha kimennek, � �nk�ntelen�l azonnal elalszik �gy is. - R�g volt m�r, mikor nem kellett maszkot h�znom. – kutatja a szavakat halkan, hosszas sz�net ut�n, szinte b�nb�n�an a semmi fel�. – Tal�n mikor m�g ember voltam. Rengeteget n�lk�l�zt�nk ott lent, de semmi baj nem volt, m�g egy�tt voltunk. Mindig t�l�lt�k, �s voltam boldog. Melletted minden ilyen.  Mellkasa kiss� megemelkedik, ahogy m�ly leveg�t vesz. J� lenne egyszer�en csak megmagyar�zni, de m�g sem tudja, mi�rt mondt�k r�la mindazokat. Nem vett �szre bel�le semmit, hogy meg�rt� lenne. Csak �gy, megt�rt�nt minden. - Zev. – suttogja feleszm�lten p�r pillanatnyi n�mas�g ut�n, oldalra ford�tva a fej�t. - Mindketten kitasz�tottak vagyunk.  �jra az arcot kutatja a lehiggadt pillanatokban. Nem csak a robot a senki; � is az, �s �gy �rzi, ezzel a mondattal t�bbet mondott b�rmin�l. Egym�sra vannak utalva. Elveszn�nek a saj�t vil�gukban, ha k�l�nv�ln�nak �s visszat�rn�nek. Nincs senkije a fi�n k�v�l, mert m�r mindenki m�st eltemetett a k�t v�ros k�zt d�l� h�bor�.

2010.05.29. 15:56 Zev Owen

Felpezsd�l a v�re, mikor forr� b�r�k k�z� �kel�dik a j�ghideg med�l, mintha az lenne a kapocs, ami �sszetartja �ket. Tekintete komoly, csak egy halv�ny, sokat meg�lt mosoly sz�kik az arc�ra, mikor s�hajok n�lk�l t�rve a gyeng�d �rint�st, �tfonja a f�lrobot derek�t �s mag�hoz h�zza. A test olyan v�kony, hogy k�nnyed�n �ssze tudn� roppantani, ha engedn� t�lcsordulni a v�n�iban l�ktet� vads�got, azonban visszafogja az �lel�s hev�t. Ki�lvezi, hogy Khiara �rtatlanul simul a v�zhoz, mint egy �retlen gyerek, aki olyan aj�nd�k�rt h�l�lkodik, aminek tal�n m�g fel sem k�pes fogni a jelent�s�t. Az � lelk�t h�zza a felel�ss�g s�lya. Mindaz a tudat, amivel ezek ut�n �lni�k kell. Fojtogatja saj�t veszt�k k�zels�ge a penge�len, amire most mindketten �nk�nt t�ncoltak fel, egym�s kez�t fogva. Enn�l nagyobb b�nt m�g gyilkoss�ggal sem k�vethetne el. Egy�tt volt valakivel, azt�n elvette; �nmag�ban ez is saj�t logik�ja ellen sz�l, de, hogy mindezt Meilis vezet�j�vel, az m�r sz�m�ra is olyan felfoghatatlan, mint a vak szerelem, amit ir�nta �rez. Nem a f�ldi v�ros ir�nt, hanem a l�ny ir�nt, aki k�pviseli �s �r�kk� a sz�v�ben hordozza. - �des vagy Laken. De itt vagy nekem Te. – s�g vissza kih�v�an a cyborg f�l�be, majd megemeli a kez�t, hogy az ell�gyult arcot er�vel a saj�tj�hoz vonja. Keze megremeg az elv�tett mozdulatban. Tal�n t�l durv�n er�ltette r�, m�gsem tud mit kezdeni felszakad� �rzelmeivel �s a m�ltb�li s�relmekkel, amiket Khiara szavai �s �rint�sei olyan l�gyan simogattak, hogy csak j� eml�keket hagytak maguk ut�n. – �s ha �gy folytatod, f�l�... hogy felfallak. Er�teljesebben szor�tja mag�hoz a f�lrobotot, mikor h�tra d�nti az �gyon �s �rz�kien az ajkaira cs�kol. T�bbsz�r t�madja le a v�r�sl� sz�jat ugyanazzal a vad, k�vetel� mozdulattal, mely felfedi a lelk�ben d�l� �rj�ng�st, az eltakart boldogs�got f�jdalmai k�z�tt. Szem�ld�k�t �sszevonja a m�ly�l� �rint�sek k�zben, tenyereiben a l�ny csukl�it szorongatja, amiket felhev�lten az �gyhoz szegezett. Egyszerre cs�kol keser�s�gb�l �s �r�mb�l, az elk�pzelhetetlen k�zels�g tudata miatt, a mellkas�t szaggat� h�l��rt, �s a v�gy�rt, hogy mindezt k�m�letlen�l a meilisi tudt�ra adja. Most csak egy zavart kamasznak �rzi mag�t, egy �ldozatnak, aki v�gre t�maszra �s mened�kre tal�lt egy m�sik sz�v dobog�s�ban. Im�dja a hangj�t, a test minden rezd�l�s�t, a telt ajkak �z�t. Er�szakkal d�nti le nyugalm�t saj�t �bers�ge �s a lelk�ben verg�d� �rzelmek kavalk�dja. - Francba.. – ny�gi sz�gyenkezve a f�lrobot ajkai k�z�, mikor r�eszm�l, mit m�vel. Hogy teljesen kiforgatta mag�b�l ez az �rzelmi kirohan�s. – M�g senki sem �lte �t �gy egy g�p �rz�seit, mint ahogy Te csin�lod... Mi�rt vagy ilyen gyeng�d velem? Nem k�ne meg�rt�nek lenned... Soha senki nem volt az. Egy csicska vagyok. Egy senki. Norlana szolg�ja. Csak egy robot. Egy rohadt g�pezet. �rzelmekt�l elnehez�lt hangon v�dolja a l�nyt �s szapulja �nmag�t; a kem�ny, elfojtott t�nust folyamatosan visszhangozz�k az �don falak. - Sajn�lom... �n.. Ki k�ne mennem, hogy l�thatatlann� tegyem a l�gj�r�t. Ez... �gy vesz�lyes. – egy pillanatig zih�l, de mag�ba fojtja a l�legzetv�teleket. Teste teljesen merevv� v�lik az idegess�gt�l, ami most k�r�lfonja. Nem n�z a k�k szemp�rba, csup�n elford�tott fejjel �s les�t�tt szemekkel elengedi, hogy felt�rdelhessen.

2010.05.28. 20:40 Mizuki Sawa

M�g ha sejtette is, hogy ez lesz a fi� v�lasza, egy r�sze rem�nykedett, hogy ez�ttal nem ezt kell hallania. � hitt benne, hogy igenis k�pes lenne r�, �s sajn�lta, hogy �gy kell l�tnia, ennyire megt�rtnek. Visszaeml�kezett r�, hogy milyen volt, amikor megismerkedtek. Sokkal er�sebb, kitart�bb �s bossz�v�gy�bb. �s ha most r�n�zett. Hatalmas volt a v�ltoz�s, �s nem tudta elker�lni, hogy felmer�lj�n benne a gondolat, hogy mindez csak is miatta t�rt�nt. � a hib�s, hogy a fi� most erre a pontra jutott, �s jobb lett volna neki, ha soha nem l�p az �let�be. Ahogy n�zte a vele szembe �l� meggy�t�rt alakj�t lassan felemelte a kez�t, hogy v�gigsim�tson a haj�n, hogy megnyugtat�n a v�ll�ra tegye, de v�g�l egy hossz� haboz�s ut�n visszah�zta. - Tudod, hogy �n hogyna v�lekedem err�l... - v�laszolta csendes hangon, mik�zben tekintet�t az asztal f�mlapj�ra szegezte. Egyre jobban r�nehezedett a mellkas�ra a folytogat� �rz�s, hogy kijuthasson innen, �gy �rezte nem kap leveg�t �s b�rmelyik pillanatban megfulladhat, r�ad�sul m�g az�rt is rosszul �rezte, mert meg volt r�la gy�z�dve, hogy a hib�s az�rt, hogy Daniel erre a pontra jutott. Norm�lis esetben nem is gondolt volna r�, hogy elhagyja Dant, soha esze �g�ban sem lett volna. Most viszont m�gis �tsuhant az agy�n a gondolat, hogy lehet, hogy ez lenne a legjobb neki, ha v�gre megszabadulhatna t�le �s �jra a r�gi lenne. M�g ha � most ezt nem is �gy l�tja, meg volt gy�z�dve r�la, hogy j�t tenne neki. Mivel azomban a fojtogat� �rz�s tov�bbra sem akart m�lni egy sz� sem j�tt ki a tork�n, �gy csak szorosan megfogta a fi� kez�t, mintha csak ment��v ut�n kapna. Teljesen megfeledkezve r�la, hogy esetleg m�g mindig a fi�nak lehet sz�ks�ge a vezet�sre, kapaszkodott bel�, �s �gy mentek ki a folyos�ra, b�r neki nem mehetett el�g gyorsan. Amint ki�rtek h�t�t a falnak vetette, �s lassan v�gigcs�szva �lt le a f�ldre, de k�zben nem engedte el Daniel kez�t. Fej�t felh�zott t�rdeire hajtotta �s megpr�b�lt �jra fell�legezni �s rendesen leveg�t venni, b�r nehez�re esett. Nem sz�lt semmit, csak v�rt, v�rt hogy a fi� megsz�laljon. V�rt, hogy mit akar k�rni. B�rmi is legyen az, teljes�teni fogja, ennyivel tartozik neki.

2010.05.28. 16:51 Khiara Laken

Tekintete ny�g�s �s k�d�s, valahol az �lom �s az �brenl�t k�z�tt s�rl�dott, mikor meghallotta a m�lyzeng�s� hangot. �gy �rzi, nem aludt eleget; tisztul� fejjel, kib�jva a kab�t al�l eszm�l r�, hogy egy�ltal�n nem aludt. Felzaklatott lelke lecsitul a robot csupasz k�zels�g�re, mintha nyugtat�t vegy�tettek volna v�r�vel, amely megindult sz�vdobog�s�val indult �tj�nak. Azonnal mozdulna, hogy szorosan �tkarolhassa a h�l�snek indult testet, de a meglepet�s tudata egyszerre csig�zza fel �s inti le. L�tja zenedoboz�t, de a gyeng�n f�nyl� aranyl�s odavonzza mag�hoz.  Nem sz�m�tott minderre. Issza a szavakat, �that� szemeit egy pillanatra sem vonja el. Komoly tekintete gyerekes megh�kkents�gbe csap, majd von�sai tov�bb l�gyulnak – r�snyire elny�lt ajkaival �s szomor�bb� v�l� pillant�s�val olyan, mint egy gyerek, aki nem tudja felfogni a k�r�l�tte t�rt�n� dolgokat, mert m�g t�ls�gosan naiv �s tudatlan hozz�juk. Nyaka k�r�l �rintetlen h�v�s bizsereg. K�nny� anyag, de � s�lyosnak �rzi, olyannak, amely csak nehezen engedi meg a l�legzetv�teleket.  Hideg borzongatja meg minden porcik�j�t. Lassan, hitetlenkedve ny�l felfel�, hogy ujjai �vatosan �rints�k a med�lt. M�g mindig nem vonja el arc�t, valahov� a robot gondolataiba m�lyed ennyire elr�vedten. V�ltoz� arckifejez�seit, ha tudn�, sem akarn� elnyomni. �nmagukt�l t�kr�z�dik rajtuk a csod�lat, majd az �h�tat �s a b�dult szerelem, amely t�k�letesen vakk� teszi. M�g a zavar�t is elfelejti a hirtelen j�tt k�bulatban; Zev minden rezd�l�se egy v�gzetes t�nd�rmese, b�v�let az is, ahogyan megpr�b�lja k�nnyed szavakkal l�giess� tenni a mondanival�t, mintha neki is seg�teni akarna ezzel.  Lehajtja a fej�t, mik�zben finoman megemeli a med�lt. �ppen l�tja a smaragd z�ldj�t a hom�lyban. Egy Meilis �s Norlana k�zt d�l� harc b�cs�aj�nd�ka, v�res gy�m�nt, �r�k z�log. Mellkasa csordultig tel�t�dik, mintha a soha meg nem sz�lethet� magzat indult volna n�veked�snek, �s m�r �rezn� is test�ben a gyenge pulz�l�st.  �nk�v�letben volt, de m�r eml�kszik, mikor megk�rt�k a v�gyban f�r�dve. Minden csendes, sz�vdobban�sai azonban kihallatszanak - � legal�bbis �gy �rz�keli. Nyaka �s hal�nt�ka felhev�l, m�ly l�legzeteket kell mag��nak tegyen. Sok�ig b�v�li a nyakl�ncot, m�g szemei �szrev�tlen�l nem ugranak zeneg�p�re. Persze, hogy nem vette benne �szre. Sosem ny�lk�l az �sszegy�rt lapok k�z�tt, mert f�l, hogy nem azt tal�lja rajtuk, amit szeretne.  - Owen. – �zlelgeti csendesen a nevet, melyet m�g sosem ejtett ki hangosan. �jra az �kszerre mered. B�szke f�lmosolyt csal ajkaira, mely v�gleg sz�trombolja vez�ri ki�ll�s�t. B�r a n�v is egy harcos neve, egy igazi norlanai harcos, � most m�r a t�rsa valakinek, a feles�ge, aki viselni fogja. – Azt hiszem, nem vagyok �bren… m�r r�gen �lmodok, igaz?  Mikor visszaemeli a fej�t, j�n r�, hogy teljesen elsz�llt az �retlen �r�mt�l, amely gyerekorr�ban k�rny�kezte csak meg ekkora er�vel. Von�sai ellazulnak, lelohad r�luk a fel�l�nk�lts�g. A t�rgynak, amit folyamatosan tapint, t�rt�nete van, �s legal�bb olyan r�gi, ak�rcsak zenedoboza. Ki szeretn� �rdemelni. F�radtan m�lyed a s�t�tbe, mik�zben el�rehajol, �s szabad kez�nek ujjai al� a der�k, majd a has kidolgozott vonala simul. - Tudom, hogy mennyire hi�nyzik. Az eny�m is nekem… – suttogja l�legezve a fi� f�l�be, hogy m�g a falak se hallj�k, csak �. Nem keresi a szavakat; nem felejtette el a tragikus hal�lt halt �desany�t, akit ha elk�pzel, a saj�tj�t l�tja benne. M�g el�r�bb hajol, hogy a med�l kettej�k b�re k�z� szoruljon. - Vigy�zni fogok r�.  Gy�sszal �s h�l�val telve fedi el �riszeit, melyek l�zasan remegnek. L�legzetei el�rulj�k �t, hogy nem alszik; mintha csak tettetni akarn�, hogy min�l el�bb fel�bredhessen majd.

2010.05.27. 23:29 Daniel Barth

Percekig csak mag�ba roskadva eszik, am�g van valami a t�ny�rj�ban; ut�na meg csak meredten b�mulja maga el�tt az asztalt. Nem sz�lal meg, most valahogy olyan megnyugtat� hallgatni, ahogy a t�bbi ember halkan besz�l. N�ha kivesz egy-egy mondatr�szt, vagy szavakat, de tulajdonk�ppen az eg�sz egybefolyik. Olyan, mint valami al�fest� zene. Pillant�s�t n�ha felemeli a l�nyra, de azt�n zavartan vissza is s�llyeszti, hogy elb�jtathassa sz�rke tincsei m�g�tt a hideg, �lettelen szemp�rt. Megpr�b�lja elk�pzelni mag�t, mint valami csal�df�, vagy egy�ltal�n sz�l�. Nem k�pes azonosulni a gondolattal, tulajdonk�ppen m�g soha nem gondolkodott el ilyesmin. Egyszer�en �lte az �let�t, egyed�l, egy ilyen gondolat m�g csak fel sem mer�lhetett. �s most tess�k. Gyorsan kell d�ntenie, r�ad�sul egy olyan dologr�l, amit m�g egy norm�lis helyzetben sem lehet f�lv�llr�l venni. - Nem tudom... Nekem nem venn�d sok hasznomat, �s nem akarok a terhedre lenni. Egy l�p�st sem tudok tenni an�lk�l, hogy ne seg�tene valaki. Megpr�b�lhatom, de nem hiszem, hogy ak�rmiben is tudn�k seg�teni - jegyzi meg elgondolkodva. Mostm�r kicsit hangosabban sz�lal meg, mert nem f�l t�le, hogy ak�rki is meghallhatja �ket. Senki nem figyel oda arra, amit egy idegen besz�l, mindenki azzal van elfoglalva, ami a saj�t dolga. Egyet�rt a l�ny gondolataival. M�r annyira fesz�lyezi ez a sok ember, annyira menek�lne. Nem �rdekli, mi van kinnt, m�g csak az sem, hogy mi t�rt�nne, ha elhagyn�k ezt a v�delmet ny�jt� b�zist. Ketten ugyan nehezen boldoguln�nak, ha r�juk t�madnak. A v�gtelens�gig pedig nem lehet b�jk�lni. Remegve f�jja ki a t�dej�ben rekedt leveg�t, amint esz�be jut egy ellen�rv, ami miatt maradniuk k�ne. - �n nem... nem akarlak visszatartani - suttogja maga el� elhal� hangon, hogy �pp csak meghallhassa Mizuki - De �n nem tudok veled menni. Nem r�ngathatsz kereszt�l az eg�sz v�roson. R�ad�sul elmenek�lni sem tudn�k, ha b�rki is �szrevesz. Nem akarom, hogy miattam t�ged is elkapjanak. Fej�t oldalra billenti; m�r annyira megszokta, hogy �lland�an mellette van a l�ny, hogy szinte automatikusan a v�ll�ra hajtan� a fej�t. F�radtnak �rzi mag�t, de nem sz�lal meg. Nem akar fel�llni sem, hogy kimenjenek. �gy �lve biztons�gos. A pad nem mozdulhat el al�la, viszont ha fel�ll, minden elt�nik. Lassan behunyja szemeit, mintha �gy �lve is el akarna aludni, fej�t pedig el�reejti k�t v�lla k�z�tt. Szem�be l�g�, k�cos tincsi s�rolj�k az asztal lapj�t, ek�zben mindv�gig t�k�letesen v�gezve munk�jukat. M�r el�g r�gen szorult r�, hogy el kelljen takarnia hideg szemeit; most pedig annyira zavarja, hogy valami hozz��r az arc�hoz, ott ahol eddig Mizuki sim�tott v�gig. K�nyszer�tenie kell mag�t, hogy ne t�rje el a sz�rke tincseket, hiszen tudja, hogy mindenki �t hib�ztatn�, ha ak�rmi t�rt�nne egy ilyen �vatlans�gb�l ad�d�an. M�r alig b�rja megtartani mag�t, hogy ne boruljon az asztalra. F�radt, �s ezt nem is tudja most t�l j�l titkolni. Mostan�ban nem b�rja egy-k�t napn�l tov�bb alv�s n�lk�l, nem �gy, mint az eddigi �vek sor�n. - Miel�t elm�sz... Megtenn�l nekem m�g valamit? Az utols� lesz, meg�g�rem. - nehez�re esik, hogy a l�nyra emelje tekintet�t, de v�g�l siker�l - Kij�nn�l velem a folyos�ra? - direkt �gy fogalmaz, �s nem m�sk�pp. �vatosan fel�ll, �s -ujjaival folyamatosan v�gigk�vetve az asztal vonal�t- �ts�t�l a t�loldalra, ahol Mizuki �l. Kez�t kiss� bizonytalanul ny�jtja maga el�, hogy felseg�thesse a l�nyt. Tekintet�t oldalra ford�tja, mintha nem lenne teljesen biztos benne, hogy egy�ltal�n j� helyen van-e. Sz�gyenkezve kutat a leveg�ben a l�ny szemei ut�n, de hamar feladja,�s ink�bb csak a f�ldnek szegezi elhalt pillant�s�t.

2010.05.27. 19:06 Zev Owen

A matrac m�ly�re �kelt rug�k gyeng�n megnyikordulnak az eleny�sz� mozg�sra, mire oldalra ford�tja a fej�t. �szt�n�s reflex volt, t�ls�gosan hozz�szokott m�r a csendhez �s a tudathoz, hogy sz�mkivetetts�gre k�rhoztatott t�rsa m�r biztosan �lomba mer�lt. Fej�t h�traveti, mikor megfordul, karjaival m�g mindig a p�rk�nyon t�maszkodik; ki�lvezi a h�v�s szelet, mely nyirkoss�gt�l f�nyl� h�t�t k�nyezteti. Halkan f�jtat, szemei v�gigfutnak a f�ldre gy�rt ruh�kon, a ler�gott, porral fedett bakancsokon, melyek mintha egy teljesen m�s vil�g eml�k�nek �rz�i lenn�nek. Rettent� t�volinak t�nik a h�bor� tudata, a v�rrel �ztatott, mocsokt�l b�zl� utc�k l�tk�pe, ahol m�r alig f�r meg a szeretet. F�ldalatti lyukakban kell megh�znia mag�t, ahol az embers�gess�g utols� falatjain teng�dik. �sszepr�seli ajkait, halv�nyan fintorog, mint aki m�regre harapott, v�g�l megfesz�ti dr�tizmait, hogy ell�khesse mag�t. � szabadnak �rzi mag�t, de az a lent nyomorg�, tucatnyi ember tal�n sohasem �lhet �t ehhez hasonl�t. Furcsa m�don az emberi �rt�kek mindig a legnyomor�s�gosabb k�r�lm�nyek k�zt n�nek hatalmass�. A h�siess�g, a szerelem �s a szeretet l�tez�se csup�n akkor nyer igazi �rtelmet, ha m�r el�g k�zel ker�lnek az elveszt�s�kh�z. A tudat, hogy mindez ilyen egyszer�en elt�nhet, milli�szor er�sebb� kov�csolja a mellkasukba iv�dott �rz�seket, hogy a legv�gs� pillanatban �szrevehess�k egym�s f�ny�t a vakk� tev� s�t�tben. Ez minden, amivel akkor szembes�lnek, mikor m�r semmij�k sem marad, csak a h�s-v�r test, �s a tomp�n l�ktet�, utols�kat dobban� sz�v. Elfogja egy t�volr�l feldereng� letargia, a becsapotts�g �rz�se, mely a lelk�ben izz�, f�kevesztett l�ngok mell� f�szkeli be mag�t, mintha ezzel a t�zzel akarna felhev�lni, hogy m�g hatalmasabbra n�j�n. Norlana �r�k jelig�i, a folytonos k�d�s�t�s, feszesen fogva tart� logik�ja m�g mindig hevesen �rvel az embertelens�g gondolata ellen, m�gsem tulajdon�t neki t�bb figyelmet. A leveg�ben �rzi remegni a n�ma k�rlel�st, a mag�ra hagyott l�nyb�l �rad� vonz�st, mely �desen k�veteli vissza mag�nak a figyelmet. Egy gyenge, lezser mosoly sz�kik arc�ra, mikor a magzati p�zba g�mb�ly�d�tt cyborgra n�z, melynek csontos alakja szinte teljesen elveszik a hatalmas, s�lyos kab�t alatt. - Ha �bren vagy, akkor lesd meg a meglepet�st. – suttogja, hangja annak ellen�re is szokatlanul cseng, hogy megpr�b�lt g�nyos lejt�st csemp�szni bele. Lass�, kim�rt l�ptekkel az �jjeliszekr�ny el� s�t�l, majd felkapja r�la az antik, kopottas zenedobozt, melynek fedele m�g mindig felt�rva enged bepillant�st az elveszett �vek titkai k�z�. Meg�rzi a lakkozott fa �s a pap�r illat�t, mikor h�t�t a falnak d�ntve az �gyra �l �s a t�rgyat egyik felh�zott t�rd�re fekteti. Sz�nd�kosan v�r, hogy a f�lrobot fel� forduljon, hogy legy�zze a k�v�ncsis�ga, mely feldereng a k�telyekkel �tsz�tt leveg�ben. Hirtelen ny�l a l�ny karja ut�n, de a mozdulat lass� �s �vatos, mikor az �l�be h�zza. L�bait k�nytelen lejjebb engedni, mikor meg�rzi mag�n a testet, mert nem akarja, hogy �gy�kuk ilyen veszett�l k�v�natosan �rintkezzen. - R�gi sztori, de legal�bb nem a hal�l a l�nyeg. – kezd bele �v�d�, furcs�nak hat� f�lmosollyal az arc�n, mikor a zenedoboz m�ly�re ny�l, hogy a lapok k�z�l kih�zzon egy ez�stl�ncot, amit m�r hossz� ideje benne �rizget. Azt sem b�nta volna, ha a l�ny megtal�lja, hiszen az�ta neki sz�nja, mi�ta hely�kre ker�ltek benne az �rz�sek. - Ap�m fel�ldozta mag�t a haz�j��rt. Meilis ellen harcolt, m�g a kezdetekn�l, amikor a lentiek m�g fullon voltak �s kev�s volt a seregbe az �l� mun�ci�. � adta any�mnak, miel�tt elment. K�pzelem milyen sz�rny� lehetett, de legal�bb ez nem f�j. Egy�ltal�n nem eml�kszem r�. �tny�l Khiara v�llai f�l�tt, hogy becsatolhassa a pehelyk�nny� �kszert, melyen smaragdz�ld sz�n� med�l f�gg. - Gy�r�m nincs. De ha r�esik a f�ny, narancss�rga �rnyalatot kap. – t�k�letesen pal�stolja zavar�t, mikor komolyra v�lt tekintettel a m�lyk�k szemekbe n�z. Hat�rozott, er�teljes von�sai csak az elfojtott v�gyat k�ptelenek elfedni; a k�zzelfoghat� t�nyt, hogy legsz�vesebben �jra megcs�koln� a meilisi vezet�t. – Mikor legk�zelebb kinyitod a szemed m�r az Owen nevet fogod viselni �s az eny�m leszel, �r�kre.

2010.05.27. 17:25 Khiara Laken

Ezerszer rosszabbnak �li meg, mikor elv�lnak t�le, mint azt gondolta volna. Ajkait �sszepr�seli, hagyja, hogy lassan minden szabadon hagyott darabja lassan meghaljon. Has�ba m�lyen has�t a f�jdalom, m�r csak a leveg� melegs�g�nek utols� hull�mai pr�b�lj�k k�nyeztetni, de ez nem el�g. Nem rezd�l meg, tudja, hogy �gyis el fognak menni; megv�rja, m�g r�ter�tik a kab�tot, mintha el akarn�k takarni, majd mikor els�t�lnak, s�hajt fel hosszasan fesz�l� tork�val.  �jszakai h�v�s csapja meg, mely frissen sz�nt v�gig b�r�n. Ahhoz is elf�sult �s elgy�t�rt, hogy minden�t a ruhadarab al� gy�rje. Szemei k�bultan ny�ltak r�snyire, de csak a hom�lyos feketes�get tudja kivenni. Kezd teljesen �rz�ketlenn� v�lni, v�re lassan zsibongva �ramlik v�n�iban, lelke azonban fel�bredve tiltakozik. Hi�ba akarna teste �lomba mer�lni, mellkas�t fesz�ti az ismer�s kavarg�s. Felzaklatta a hirtelen elv�l�s, de a szavak m�g ink�bb, �s most azokat em�sztgetve pr�b�l kikeveredni a s�lyuk al�l.  Arca fanyar zords�gba �szik, mintha a sz�j�ban meg�lt v�r �z�t�l undorodna annyira, �s vadul csillog� tekintet�vel a szemk�zti falat hib�ztatn�. Von�sai csak lassan simulnak el, szemei elcsitulnak, hogy r�j�hessen a k�lvil�g, csak a sebzett f�tyoloss�gt�l f�nylik annyira hevesen. �jra �s �jra megpr�b�lja sz�tz�zni a vadul szaggat� k�telyeket, a robot azonban gondolatainak m�ly�re l�tott. Lelke is t�k�letesen lecsupaszodott, minden titka beles�r�s�d�tt abba az egyetlen, elsz�lt mondatba, amely neki �nz�n t�bbet jelent egy �szinte sajn�lkoz�sn�l.  T�ls�gosan is emberi dolgokra v�gyik, t�ls�gosan is r�g�ta, mik�zben milli�szor val�dibb gondokkal k�ne t�r�dnie. Norlanaval �s Meilissel, vagy ak�rmi m�s k�zzel foghat�val. Megpr�b�lja meggy�zni mag�t, hogy m�r nem foglalkoztatja semmi ilyesmi, m�gis kit�lti minden�t a lehetetlen ut�n val� s�v�rg�s. Ereiben l�ktet, mint egy cs�f betegs�g, amely feszesen l�ncolja a f�ldh�z. Legal�bb megint felr�zt�k a legnevets�gesebb t�nyre - hogy igaz�n ez�rt irigyelte annyira a norm�lis testeket.  Nem akarja ezt �rezni, de nem tud mit tenni ellene. Valahol mintha m�r sok �vtizedet le�lt volna. Eleget l�tott, eleget sz�vott az el�regedett l�gk�rb�l ott lent ahhoz, hogy naivan v�gyjon egy m�sodik sz�vre. Akkor egy igazira, most pedig saj�tja kicsiny�tett m�s�ra. Elcs�bult egyik meggyeng�lt, keser�en mag�nyos pillanat�ban a gondolatra, �s m�r soha t�bbet nem tudott t�le szabadulni. Most, hogy az el�rhetetlennek t�n� szerelem becserk�szte, �s egy�tt volt Zevvel, t�rt fel bel�le a t�ny; hogy valahol c�ltalanul voltak egy�tt. Hogy ha a robot ember lenne, val�sz�n�leg akkor se fogadhatna a test�be egy m�sikat. Ez nem olyan v�gyakoz�s, mintha a M�sodikban emberi alak ut�n s�v�rogna - ez t�bb, ebben m�g sosem volt r�sze, �s soha nem is lesz, mert az emberek megfosztott�k a k�pess�gt�l. Nem �rzi teljes n�nek mag�t. Az �r mindig benne t�tong majd. Nem lesz olyan nap a hal�l�ig, hogy ne k�pzeljen el a karj�n egy csecsem�t, akinek most m�r von�sai is vannak, haja �s szeme sz�ne, szem�lyis�ge, vezet�kneve. A robotoknak nem lehet csal�djuk.  Lassan fordul �t a m�sik oldal�ra. Elfojt egy felszisszen�st, �sszeg�rnyed, hogy teljesen a kab�t al� f�rk�zhessen. Tekintete v�gigcik�zik a hotelszob�n – mindenfele szanasz�t hever� ruh�k dombor�i -, majd a szinte t�k�letes s�t�tbe m�lyedt sziluettet kezdi b�v�lni. Egy �rnynak t�nik csak, akit h�v a messzes�g, de megfoghatatlan alakj�t magukhoz l�ncolj�k a feketes�g karmai. �h�tattal telve nyitja el izz� ajkait. Gyere vissza hozz�m, akarn� suttogni, de csak egy hangos l�legzet szakad fel bel�le, melyb�l alig lehet kivenni a megform�l�snak indult k�rlel�st. A l�tv�ny valamelyest lenyugtatta lelk�t. Annyira, hogy szemeit m�lyen lehunyva borzong bele a r�t�r� �lom h�v�s�ba. Legal�bb csak egy �r�t akar, egy kev�ske id�t. Lenyugtatja a gy�ny�r� k�jben elnehez�lt test�t, mik�zben n�mas�g�val mindent tagad; tudja, hogy t�k�letesen meglesznek ketten.

2010.05.27. 14:23 Mizuki Sawa

�rzi, hogy mennyire fesz�lt mellette a fi�, de nem agg�dik annyira, mert tudja, hogy am�g a b�zison vannak, addig ugysem lesz k�pes teljesen ellazulni. S�t, m�g abban is k�telkedett, hogy egy�ltal�n k�pes lesz-e r�, ha m�r nincsenek a b�zison. Itt a sok ember az ok, kint pedig a vesz�ly, hogy elkapj�k �ket �s �jra Norlan�ba ker�lnek. B�r � maga is f�lt, megpr�b�lt er�s lenni, azt akarta, hogy Danielnek legyen kire t�maszkodnia, ez�rt nem akart gyeng�nek t�nni. �rte. A halk szavakon elmosolyodik, de nem tudja, mit v�laszoljon r�, vagy hogy v�laszoljon-e egy�ltal�n. T�ls�gosan is szesz�lyesek mindketten �s sosem lehet tudni, hogy fog reag�lni a m�sik. M�g miel�tt kinyithatta volna a sz�j�t, hogy mondjon valamit, meg�rkeztek, �gy h�t ink�bb �jra eln�mult. Nem teteszett neki, hogy egyed�l kell �tv�gnia az eg�sz termen, de �sszeszedte mag�t, �s siet�s l�ptekkel t�rt vissza az asztalukhoz. - Nincs mit. - v�laszolja elhal� hangon �s megpuszilja a fi� homlok�t miel�tt � maga is le�lne mell�. Egy darabig csak n�zi, ahogy Dan eszik, majd v�g�l elkezd enni, de sokkal lassabban, mintha nem is lenne �hes, pedig val�j�ban m�r f�j a hasa az �hs�gt�l. A szavakra felemeli a fej�t �s kifejez�stelen tekintettel n�z a fi�ra. Ezernyi �s ezernyi gondolat suhan �t a fej�ben, de az arc�r�l egyet sem lehet leolvasni. - Nem, te is tudod, hogy ez nem igaz. Igenis meg tudsz v�deni, �s ezt mindeddig meg is tetted, m�g akkor is, ha ez�ltal te magad ker�lt�l vesz�lybe... �s ez�rt nagyon h�l�s is vagyok. Sokkal t�bbet k�sz�nhetek neked, mint azt gondoln�d. Viszont nem akarok m�g t�bb felesleges terhet helyezni a v�lladra. Lehet, hogy val�ban nem ez a legjobb d�nt�s, lehet, hogy t�nyleg m�g t�l fiatalok vagyunk... Lehet, hogy... nem kellene megtartani a bab�t, nem most. Dan, �n m�r nem tudom, hogy mit tegyek, csak azt tudom, hogy szeretlek t�ged, �s nem akarom, hogy m�g t�bb gonddal kelljen k�szk�dn�d. �n... nem is tudom mit kellene tennem, nem vagyok �n erre felk�sz�lve...F�lek. Az eg�sz vil�g olyan hatalmasnak �s r�miszt�nek t�nt. A nyomaszt� hangulat, ami itt a b�zison uralkodott, amit ebben a szob�ban is �rezni lehetett, az a hangulat eluralkodott eg�sz Meilisen, �s m�r csak arra v�gyott, hogy min�l messzebb ker�lhessen t�le. Menek�lni akart, nem akarta t�bbi �rezni. Rohanni akart addig, am�g m�r nem �r el hozz� ez az �rz�s. Messze, a t�volba akart menni. Mindegy volt hova, csak el innen. El mindett�l. - �n nem b�rom ezt ki itt... Ki kell jutnom innen... Ki, messze...

2010.05.26. 21:59 Dylan Dye

�rtetlen�l mered maga el�, mik�zben lass�, �temtelen l�ptekkel halad a l�ny mellett. Egy pillanatra sem engedn� el a kez�t, �s amint ez a gondolat a fej�be m�szik, csak m�g er�sebben megszor�tja. Soha nem mondan� ki hangosan, hogy f�l; m�g mag�nak sem k�pes bevallani. Csak rem�li, hogy senki nincs a folyos�kon, aki l�thatn� �ket; s b�r semmi zaj nem utal arra, hogy ak�rki erre k�borolna, m�gis folyamatosan azon kapja mag�t, hogy elr�vedve tekint k�rbe. Sz�rke tekintete messzire n�z, mintha nem is l�tezn�nek a falak. F�kusz�latlan pillant�sa egy pillanatra meg�llapodik Mizuki alakj�n, miel�tt visszas�llyeszten� fej�t, hogy �jra az alatta elsuhan� betonra szegezze tekintet�t. M�r szinte fesz�lyezni kezdi ez a folyamatos cs�nd, ami most tal�n m�g intenz�vebb, mint b�rmikor m�skor. Meg akarja t�rni ezt a sz�tlans�got, de nem tudja, mit is mondhatna. V�rja, hogy a l�ny megsz�laljon, hogy mondjon v�gre valamit, amin nevetni tud, vagy legal�bb... legal�bb valamit. Ak�rmit. - J� kis vakvezet� kutya lenn�l... - pr�b�lja oldani valamivel a hangulatot, szavai azonban m�gsem t�bbek puszta suttog�sn�l, amit Mizuki tal�n meg sem hallott - Besz�lj... K�rlek. Boldogan �leli �t szabad karj�val az apr� meilisit, fej�t k�zben m�lyre engedi, hogy homloka hozz��rhessen a l�ny fej�hez. K�zben m�sik kez�vel m�g mindig Mizuki kez�t szorongatja, egy pillanatra sem laz�tva rajta. Ahogyan bel�pnek, egy pillanatra megtorpan, amint meghallja a halk besz�lget�seket. Emberek. Sok ember. Ink�bb elmenek�lne, visszamenne a folyos�ra, ahol egyed�l lehetnek. M�g arr�l is megfeledkezik, hogy mennyire �hes; egyszer�en csak el akar t�nni. �gy �rzi, mintha minden elcsendes�lt volna a bel�p�s�kkel, �s mindenki �ket n�zn�; pedig val�j�ban senki, m�g csak egy pillant�sra sem m�ltatja �ket. �vatosan le�l az egyik legt�volabbi asztalhoz, �gy, hogy kez�vel megt�maszthassa fej�t. Kiss� �sszerezzen, amikor meghallja az egyre t�volod� l�pteket, m�gsem mozdul el. Az a n�h�ny perc, am�g egyed�l marad, annyira furcsa mostm�r, hogy megszokta azt, hogy nincs egyed�l. Amikor m�r kezdi is feladni, hogy b�rmikor is visszaj�n a l�ny, k�zeled� l�p�sek zaj�t hallja. El�sz�r csak megfesz�lve mered maga el�, s csak azut�n enged meg egy halv�ny mosolyt, miut�n az ismer�sen cseng� szavak is felhangzanak. - K�sz�n�m. - suttogja maga el� elhal�an. Moh�n kezd el enni, mint aki m�r �pp az �hhal�l k�sz�b�n �ll. Nem is figyel oda a k�rd�sre, csup�n n�h�ny perc eltelt�vel t�nik fel neki, hogy mit is k�rdezett t�le Mizuki. - Nem... Nem hiszem. �gy m�g r�d sem tudok vigy�zni - suttogja �gy, mintha f�lne t�le, hogy b�rki is meghallhatja - De te ne agg�dj. Biztos vagyok benne, hogy meg�llod majd a helyed. �n meg... majd pr�b�lkozom, amennyi csak kitelik t�lem.

2010.05.26. 18:45 Zev Owen

Az imak�nt elhangz�, halk k�v�ns�gok belevesznek a s�t�tbe. Mintha a k�r�l�tt�k l�v� falak suttog�s�t hallan� az elcsendes�lt, lehiggadt �jszak�ban. Lehunyt szemekkel fekszik. �rzi izmaiban a lazul� zsibong�st, az ereiben �raml� fekete v�rt, mely mintha c�ltalanul keringene a v�zban, hogy visszatal�ljon a s�r� nyugalomhoz. Sz�ve m�g mindig sebesen l�ktet, teljesen kif�rasztja lelk�t, bel�fojtva a szavakat. Ujjaival a l�ny tincseivel j�tszik, m�g m�sik tenyere a nyirkos h�ton sim�t v�gig, oda-vissza. Mindig ugyan az a l�gy, k�nyeztet� mozdulat, m�gis m�s �rz�seket hoz mag�val. Ezek a gyeng�ds�g, �s az �lomittas megnyugv�s pillanatai. Saj�t v�gy�nak legteteje, mikor csak a cyborgot �rzi; mellkas�n l�ktetnek csitul� sz�vdobban�sai, a forr� �rint�sek halv�ny libab�rt csalnak sz�vet�re, melyt�l m�lyen fell�legzik, �rezve, hogy megemelked� mellkas�val Khiara is egy�tt mozdul. Sohasem �rzett m�g ehhez hasonl�t. Ha m�g mindig ember lenne, k�r�s n�lk�l �tadn� mag�t a lesben v�rakoz�, �ntudatlans�gba suttog� s�t�tnek, azonban ahogy telnek a percek, tudata �gy �l�nk�l fel, mint aki �ppen most szakadt ki az �lom fogs�g�b�l. Hi�ba hallgatja a m�sik mellkas elm�ly�l� l�legzeteit, test�k �sszehangolt l�ktet�s�t, egyre �berebb� v�lik, gondolatai pedig szabad utat kapnak a k�dsorok labirintusai k�z�tt. Tudata zakatolni kezd, szinte hallja a g�pies, elkeser�t� hangot, mely nem hagyja tov�bb felem�szt� gondolatok n�lk�l. A l�nyra gondol �s a k�z�s j�v�j�kre. Az elm�lt perceket id�zi fel, hogy azt�n �jra magukkal ragadhass�k a tagadhatatlan �rzelmek. Felnyitja a szemeit. �rz�sei hirtelen kavarodnak fel, mintha egy elrendezett sakkt�bla b�b�it bor�tan� fel valaki, csakhogy a rendb�l v�gtelen k�oszt sz�lhessen. �jra tudatosul benne, hogy mi is � val�j�ban. Hogy csak egy alkatr�szekb�l �s f�mlemezekb�l �sszet�kolt hideg test, �s hi�ba kelti egy �l� ember ill�zi�j�t, sohasem lesz k�pes mindezt t�k�letesen visszaadni. A plafonra mered, simogat� �rint�sei eleny�sznek �s belefagynak saj�t gondolatainak f�jdalomba borult foszl�nyaiba. - Sajn�lom, hogy nem tudok megadni neked mindent. – alig kivehet�en suttog. Fogalma sincs r�la, hogy Khiara �bren van-e m�g, de ha nem, nem akarja felzavarni. Most csak arra tud gondolni, hogy a f�lrobot m�r sohasem �lheti �t az anyas�g �r�meit. Nem v�r tov�bb n�h�ny m�sodpercn�l. �gy ford�tja magukat oldalra, mintha m�ris menek�lni akarna saj�t j�zans�ga el�l. Habozik egy pillanatra, v�g�l megfogva a l�ny v�ll�t, �vatosan kics�szik a felhev�lt testb�l. �sszepr�seli az ajkait, mert �jra felpattan benne a szikra, de nem akar beleny�gni a sziklaszil�rdd� v�lt csendbe. Szinte fizikai f�jdalomk�nt �li �t az elv�l�st, mikor nem csak �gy�kuk, de eg�sz alakjuk hasad k�t r�szre, majd esik apr� darabjaira, mintha egym�s n�lk�l k�ptelenek lenn�nek tov�bb l�tezni. Talpa alatt �rzi az �rdes fapadl�t, mely elgy�t�rten megnyikordul, mikor teljes s�ly�val r�nehezedik. Szokatlan �rz�ssel �ramlik az olaj f�sultan mozg� test�be, mikor kiny�jt�ztatja mag�t, hogy �j �letet leheljen minden porcik�j�ba – olyan �rz�s ez, mintha teljesen �jj�sz�letett volna. Komors�ga hirtelen oszlik el, mikor v�gigpillant az oldal�n fekv� cyborgon; a nyugodt arcon �s a meztelen, v�gyt�l megf�radt testen. Ujjait laz�n behajl�tja, majd k�ls� fel�vel �vatosan v�gigsim�t az arc perzsel� vonal�n, miel�tt felvenn� a f�ldre dobott katonai kab�tot, hogy a csont sov�ny, hom�lyosan dereng� alakra ter�tse. Gerinc�t teljesen kiegyenes�ti, hogy visszanyerje vez�rhez ill�, g�pies tart�s�t, majd merev ujjaival nyirkos, �jsz�n� tincsei k�z� sz�nt, hogy gyorsabban felitathassa a hajsz�laiba iv�dott nedvess�get. Egy�ltal�n nem zavarja, hogy ruha n�lk�l �ll, k�zvetlen�l az �gy mellett. Nem �rez olyan k�nyszert, hogy sietve a sz�tdob�lt ruh�k�rt ny�ljon �s elfedje mag�t. Tal�n a v�z miatt, tal�n term�szet�n�l fogva ilyen, de egy leheletnyi szem�rmess�get vagy zavart sem fedez fel mag�ban. V�g�lis ez csak egy v�z, ak�rmennyire �l�nek t�nik is; tal�n az emberi testekkel m�sk�pp van. Izmai �jra fesz�lni �s engedni kezdenek, mikor �l�nk mozdulatokkal az ablakig s�t�l, hogy kit�rja azt, majd alkarjaival a p�rk�nyra t�massza mag�t. A sz�l m�r teljesen elcsendes�lt, a feketes�gbe burkolt leveg� az �jszaka friss illat�t, �s a kisz�radt f�ld homokj�nak jellegzetes szag�t hozza mag�val, mely teljesen �titatja a v�rt�l �s p�r�t�l elnehez�lt szob�t. Aranyl� szemeinek f�nye fel�l�nk�l, ahogy tekintet�vel v�gigp�szt�zza a kihalt vid�ket. Tekintete v�g�l a l�gj�r�n �llapodik meg, mely t�rva nyitva, m�g mindig fedetlen�l vesztegel a lerobbant benzink�t mellett. Sz�j�ban �rzi a k�tely �z�t, test�be a cselekv�s tudata sz� energi�t, mikor gondolatai k�z�tt hirtelen a biztons�g v�lik a legfontosabb�. Lehet, hogy egy lelket sem l�t, de Norlana keze messzire el�r, a cirk�l�ik pedig gyorsabbak enn�l a r�gi t�pus� monstrumn�l, amely a magasb�l k�nnyen �szrevehet� ezen a ny�lt, kop�r terepen.

2010.05.25. 22:17 Khiara Laken

M�moros �nz�s�ggel k�veti v�gig a k�jben megvonagl� testet. A ny�gd�csel�s �s a fesztelen l�tv�ny l�zasan feszegeti mellkas�t, kaj�nul hunyorog, mik�zben izmai elgyeng�lten torn�zz�k magukba az utols� er�tartal�kokat. �rzi, hogy most m�r � is teljesen kimer�lt, de nem tudja olyan k�nnyed�n eldobni mindezt. M�g akkor is az ez�st�s s�t�tbe m�lyedt alakot b�v�li, mikor �jra magukhoz h�zz�k, �s bec�zgetni kezdik. K�ptelen betelni a zil�lt tincsekkel, a testtel, ami �l�n hev�lt f�l, a sok�ig tartogatott szenved�llyel, amellyel f�ktelen�l nyomorgatt�k egym�st. A gyenge f�jdalom izoml�zszer�en m�lyed h�s�ba. M�g t�voli, k�stolgatja �t a b�dulat burk�n �t. Elhintett v�rnyomok csillannak fel a hom�lyban, k�rm�k nyom�t �rzi mindenfele; valahol kezd r�eszm�lni a t�nyre, hogy teljesen �tl�pt�k a korl�tokat, �s t�ls�gosan is belefeledkeztek az �llatias vads�gba.  Hosszas felszusszan�st hallat, m�lyet s�hajt a m�sik b�r�be. Megnyalja az ajk�t, mik�zben k�nnyeden homor�t a h�t�val, hogy megborzongva, hosszasan visszacs�kolhasson. �rtatlanul, csendesen laz�t, hogy elvonhassa gyenge remeg�s�r�l a figyelmet, de figyel r�, hogy k�zben minden�k ugyanott �rintkezhessen. �jra �s �jra a sz�v�hez szorongatja a robotot, szeretgeti, m�g heges ajkai par�zslani nem kezdenek. Mikor elv�lik, megr�szeg�lt komolys�ggal kutatja fel a szemeket, �that�an befogva tekintet�vel az ellazult von�sokat.  Egyik pillanatban sem �rzi el�gg� kioltottnak a leveg�t. Meg�zlelte a vizet, hogy azut�n k�tszeres er�vel szomjazhasson, m�g az �sszeoml�s hat�r�n is. Halkan s�hajtozik, finoman simogatja a v�ll �s a kar �v�t. Itt akar meghalni, bele szeretne pusztulni. Maga m�g�tt akarja hagyni a tudatot, hogy valaha vez�rek voltak. El akarja �zni, hogy a hirtelen t�mad� f�l�lom hat�r�n saj�t mag�t l�tja, amint a semmibe mered, el�re a s�t�tbe, v�rva �resen a gyilkol�sra. A sz�, amit elsuttogtak neki, sokkal elemibben karolja fel sz�v�t, mint azt b�rki is gondoln�; tudja, hogy igaz, �s ez mindent megv�ltoztat.  Elernyedten ny�lik v�gig az er�s testen. Betakarja saj�tj�val, combjaival az eg�sz derekat �leli. �gy fekszik ott, mint egy v�dtelen csecsem� valakinek a has�n. A gondolatra mellkasa megrezd�l a sok v�v�d�s s�lya alatt, �s nem akar vele t�r�dni. Sim�tgat� keze meg�ll egy pillanatra, m�g arc�val k�zelebb hajol a gyeng�den dobog� nyak �v�hez, majd leheletfinoman folytatja ujjaival a kulcscsont alatt, ahol szabadon hagyott b�rt tal�l. - Nem akarom… - s�gja k�ba rekedts�ggel, halkan nyelve, hogy folytatni tudja. – Nem akarom, hogy elengedj. Bele akarok fagyni a pillanatba. �lmodj velem. Szeretlek. Ne engedj el, nem akarom…  Lejt�se kezd �tfordulni b�nb�n�ba �s �lesztget�be. �gy besz�l, mint egy megzavarodott robot; val�j�ban t�ls�gosan is emberi. �rzi, hogy elgy�t�rt izmai egyre jobban ellazulnak, hogy gondolatai tomp�k lesznek, szavai pedig csak szil�nkjai az �rtelmes mondatoknak, valahonnan a m�ltb�l, a mostb�l, �s a j�v�b�l. Mert lehet, hogy menek�lni�k kell m�g.  �rzi, hogy m�g k�pes pisl�kolva, de fenntartania mag�t. Nem akar egyed�l elmenek�lni, mint lent �s a l�gj�r�ban, de a f�radts�g egyre nagyobb hull�mokban borzongatja meg. Csendesen v�r. Nem sz�l t�bbet, pedig az�ta ugyan�gy, szenved�lyesen hiszi, hogy a robot is k�pes �lmodni.

2010.05.25. 19:14 Zev Owen

Szemeit m�lyen lehunyja, �llkapcsa megroppan, mikor ajkai elemi er�vel elny�lnak egym�st�l, hogy utat engedjen a hangtalan v�gynak, mely n�m�n oszlik fel a forr� �jszak�ban. Eg�sz mellkasa megemelkedik, fej�t m�g jobban h�traveti, ahogy az �gy�k�hoz pr�sel�d�tt test egyre t�bb k�jes, m�lyre hatol� mozdulattal s�jtja. Lehet, hogy telhetetlen, de erre nem sz�m�tott. �retlen h�vvel hagyta test�t elcsendes�lni, mint aki m�r biztosan tudja, hogy a fej�k felett �tcsap� v�gyak viharos hull�mai v�gleg el�ltek. Elny�jtottan, v�dl�n ny�gi el a f�lrobot nev�t, torka belef�jdul az er�teljes hangba, mely v�gigzengeti durv�n l�legz� mellkas�t. Nem akar t�bbet elszabadulni innen. Nem akar megmozdulni, elszakadni, �s �jra a torz val�s�gra �bredni. Itt minden t�l t�k�letes, t�ls�gosan eleven�be hatol�, mintha droggal b�d�tott�k volna el az elm�j�t. Teljes a s�t�ts�g, semmi m�st nem �rez csak a v�zat hajszol� remeg�st, mely egyre vadabbul t�r utat mag�nak g�pi v�n�i k�z�tt. Sok�ig �lvezkedik az �rz�sek alatt, �gy, hogy k�zben k�ptelen a l�nyra n�zni. Lehunyt szemei nem v�ltoznak, csak ajkai szaladnak g�nyos, ki�lt mosolyba, miel�tt �jabb k�jes hanggal jutalmazn� a cyborgot. K�rmei Khiara derek�t�l eg�szen a t�rdekig sz�ntanak v�gig, el�gedett, m�ly h�mm�g�seit messze viszik a m�ltban roskadoz� h�z visszhangjai. - Te... - ny�gi teljesen megfeledkezve mag�r�l, majd hevesen felzih�l, mint aki minden erej�vel a gondolatba kapaszkodik, miel�tt �jra elveszne a f�lg�pben. – Nem a cs�csra akarsz vinni... hanem a mennyorsz�gba. Meghalt a k�jben, a l�nnyal egy�tt �s most mindketten t�lvil�gi �let�ket �lik, mint k�t k�bor l�lek az �lvezetek moh�, buja �tveszt�iben. Folyamatosan b�n�znek, k�nozz�k, darabokra szedik, majd felfalj�k egym�st, hogy ut�na eg�szen �j �letet adjanak a csitulni nem akar� sz�vdobban�soknak, melyek teljesen eggy� fon�dtak. Nem b�rja ezt a gy�tr� forr�s�got, mely a cyborg �l�ben �jra �s �jra mag�ba fogadja. Folyamatosan ny�g, hol elhal�an, hol hangosabban, teljesen elfeledkezve kor�bbi b�szkes�g�r�l, �s a sz�gyenr�l, hogy k�pes volt ennyire elgyeng�lni �s beh�dolni a meilisi vezet�nek. Nem k�ts�ges, hogy ezt a csat�t is �r�kre elvesztette a katon�val szemben. Ajkai k�zt �zlelgeti a k�rd�st, mely mellkas�ig hatolva cs�b�tja. Nem tudja, melyik lenne a hazugs�g, ha azt v�laszoln�, hogy szomjas, vagy ha azt, hogy mindj�rt belefullad. Egyszerre �rzi mind a kett�t. Tal�n haldoklik, de m�g t�bbet akar. - Csak k�v�nlak... - s�hajtja elm�ly�lt hangon, majd elkapja a l�ny karj�t, hogy mag�ra h�zhassa. – Gyere ide... - s�gja k�nyeztet�, k�jes hangon, miel�tt ajkait a felsebzett sz�jra tapasztan�. M�lyen cs�kol, er�teljesen, de nem vadul. Minden mozdulata f�rdik a Khiara ir�nt �rzett im�datban, mely minden pillanatban megborzongatja gerinc�t. - Szeretlek... - t�bbsz�r is elsuttogja a sz�t, mikor a l�ny f�l�hez hajol, majd gyeng�den beleharap, hogy azt�n ajkaival simogassa tov�bb a l�ngol� arcot.

2010.05.24. 20:15 Khiara Laken

El�gedetten s�hajt, mikor meg�rzi a laz�t� �rint�seket. Teste teljesen elernyedt, v�gtelen�l kiszolg�ltatottan mozdul a robot�val egy�tt. �rzi, hogy lust�n zsibong benne a moh� v�gy, ahogyan a fi�ban is. �that�an m�ly, k�rlel� hangja t�k�letesen ki tudja t�lteni saj�t gondolatait. J�les�en hagyja, hogy a lehunyt szemei b�d�totta s�t�t m�g ink�bb mag�ba forrassza a legapr�bb rezd�l�sek okozta �r�met is; l�legzete elakad egy m�sodpercre, mikor �jra m�lyen �ss�k bel� magukat, �s meg�rzi a ki�lez�d� f�jdalmat.  Megfesz�l, majd megint elcsitul, k�b�n h�mm�g a m�sik karjaiban. A szeretget� �rint�sek teljesen elvonj�k a figyelm�t �s elsz�d�tik, szinte f�l�lomba zuhan. Mintha egy tollal sim�tgatn�k nyirkos b�r�t. Val�j�ban csak a magukkal egy�tt beb�rt�nz�tt szenved�lyben f�rdik, a halv�nybarna b�r p�r�s illat�ban, amely k�nyezteti minden l�legzetv�teln�l. El�r�bb d�l, teljesen Zev nyak�ba f�rja arc�t, hogy ajkaival felsz�r�tgathassa a nedvess�get, �s hogy cser�be benedves�thesse vele a sz�tsebzett b�rt. V�gigpergeti ujjhegyeit az izmos karon, majd a massz�v v�llba kapaszkodik, mik�zben combj�t teljesen a m�sik derek�nak fesz�ti. K�ptelen betelni vele, lehetetlennek tartja, hogy egyszer elv�ljanak. - Telhetetlen. – r� fel neki fagyos k�js�v�rs�ggal, mintha saj�t maga nem szor�tan� �gy a v�zat, mint akinek az �lete f�gg t�le. Hossz� pillanatokig n�m�n hallgat, �lvezi a forr� sz�vdobban�sokat, melyeket a csend vez�nyel. Minden t�voli, ami nem kettej�ket teszi ki, mintha egy burokban fek�dn�nek. �l�nek vonal�t�l gerinc�ig nyomul a nyilall�s, mikor lassan arr�bb mozdul, hogy a h�t�ra g�rd�thesse a robotot.  Teljes tests�ly�val r�nehezedik, elgyeng�lten, sz�delegve omlik r�. A fels�testet kezdi most � csit�tgatni saj�tj�val a f�ktelen, emberi hevess�g ut�n, amely m�g mindig a karmai k�zt tartja. Sosem fog t�le t�bbet rendesen elszabadulni.  �g� ajk�val a torok �v�t sz�ntja, ellentmond�s nem t�r�en fesz�ti h�tra a fejet, mikor el�r az �llhoz. Szinte csak laz�tani pr�b�lja a dr�tizmokat, mik�zben egy pillanatra sem v�lik el a test vonal�t�l. M�g mindig egyetlen torz emberi sziluettk�nt ny�lnak bele a dereng� s�t�tbe. Akkor v�lnak csak kett�, mikor nehezen er�t vesz mag�n, hogy v�gigcs�szva a nyirkos b�r ment�n felmagasodhasson, �s teljes s�ly�val a f�rfi �gy�k�ra nehezedjen. Arcizmai beler�ndulnak egy pillanatra, a kem�ny hason t�masztja ki mag�t, hogy �jra hozz�szokhasson a bennszorult, k�nz� hasogat�shoz. - Enyh�lt valamennyit a szomjad…? – lenyugszik, majd arr�bb d�ntve fej�t futtatja v�gig szemeit a hib�tlan testen, m�g el nem �r a m�sik tekintet�ig. K�bultan mozd�tja meg t�bbsz�r is cs�p�j�t, hogy ki�lezhesse a gy�ny�r ut�hat�sait. - J�l v�laszolj. Addig �gysem eresztelek el.  Megpr�b�lja a szok�sos komolys�g�t mag�ra er�ltetnie, de sz�j�nak �ve �rulkod�an r�ndul felfel�. Gyerekesen, k�v�ncsian k�stolgatja a robotot, m�g saj�t hat�rait is szabadon feszegeti. Ki�lvezi a fi�hoz l�ncolt szabads�ga minden pillanat�t, hogy elszakadhat a lelkeket sebz� gy�trelmekt�l.

2010.05.24. 13:42 Zev Owen

Halk, v�gyt�l elk�nzott hangot hallat, mint akinek f�jdalmai vannak. Val�j�ban a t�m�r �lvezet l�ktet m�g mindig az erei k�z�tt. Akadoz� mozdulatokkal engedi el a l�ny combjait, hogy l�bai er�tlen�l visszacs�szhassanak az �gyra, majd befejezi a cs�kokat �s oldalra ford�tva a fej�t lehunyja a szemeit. Halkan nyel, hal�nt�k�n v�gigpereg a verejt�k, mely csapzott, nedves haj�t is v�gigcseppezte. Rettent�en melege van, m�gis r�zza a hideg, mintha l�zas lenne. Sz�ve elviselhetetlen er�vel dobol; megrepeszti a bord�it, �s eg�sz test�t bezengeti. F�le alatt hallja a cyborg mellkas�t is tombolni, mint egy felgy�jtott lelket, aki h�s-v�r cell�j�nak falain d�r�mb�l. Er�tlen�l remeg� karjait mozg�sra b�rja, hogy feltolva fels�test�t a f�lrobottal egy szintbe torn�zhassa mag�t. Eleny�sz�, monoton hangot hallat saj�t felpar�zsl� k�j�ben, ahogy cs�p�j�k akaratlanul is egy�tt mozdul az elv�tett helyzetv�ltoztat�sban. M�g akarja, m�g mindig kell neki, telhetetlens�g�ben f�r�dve v�gyik r�, azonban m�r ez az egyetlen mozzanat is el�g volt ahhoz, hogy felem�ssze utols� er�tartal�kait is. Homlok�t Khiara hal�nt�k�nak d�nti, majd h�zelegve kezdi massz�rozni a be�llt v�llakat �s a v�kony kart. Csup�n gyeng�den csin�lja, l�gy simogat�sokkal, hogy �jra �s �jra meg�rezhesse a nyirkos b�rt f�mes ujjai alatt. Kezd egyre ink�bb a l�nyra nehezedni a felhev�tett csendben, ez�rt ink�bb lassan �tkarolja, hogy mindketten az oldalukra ker�ljenek. Hirtelen mozdul be, mikor a megv�ltozott p�zt�l t�volabb ker�lnek egym�st�l. Vadul kap a f�lrobot dereka ut�n, hogy mag�hoz vonhassa, �s a fel�l l�v� combot a derek�ig h�zhassa. - Csak egy kicsit tarts m�g magadn�l... - l�legzi elb�dultan, szinte k�ny�r�gve. Alig kivehet� hangj�t elnyeli egy el�gedett s�haj, ahogy cs�p�j�t el�r�bb tolja, hogy �jra m�lyebbre hatolhasson. M�sik karj�t elny�jtja teste mellett, Khiara feje al� helyezi, majd �tkarolva a lapock�j�t k�nyszer�ti az arcot k�zelebb, hogy a forr� homlokra cs�kolhasson. Ujjhegyeivel a v�ll �s a h�t vonal�t k�nyezteti, kivehetetlen mint�kat rajzol a l�ny b�r�be, mintha minden egyes l�thatatlan jellel m�g jobban mag�hoz l�ncolhatn�.

2010.05.23. 23:16 Khiara Laken

A pillant�s, amit viszonoz, m�ly �s elb�dult, mint a hajnalba fordul� ny�ri leveg�. Addig n�zi az �les sziluettet, ameddig a f�kezhetetlen szenved�ly engedi. L�tni akarja a kidolgozott vonalakat, az els� g�pv�z minden porcik�j�t, az emberi t�red�keket, amiket v�gigtapinthatott, �s amik az � r�sz�be is szomjasan iv�dtak bele. Az �sszemos�d�, sz�nkavalk�d szer� �rz�sek egybefon�d� lelk�ket t�pl�lj�k. Minden�t nekiadja, hogy a hely�re szor�thassa a fi� titkait. Elfelejt mindent, de azt tudja, hogy az �v�.  T�bolyultan tudna k�ny�r�gni az �let��rt, mikor elv�lnak t�le - n�lk�le a sz�ve �resen ver – majd b�r�t bel�lr�l karcolja fel a kegyetlen gy�ny�r, amit egy�tt �lnek �t, t�k�letes, nem e vil�gi boldogs�ggal. Istenem…  Felny�g, a hangja magasabban hallatszik ki, mint a robot�, de egyk�nt sz�l vele. Valami �tt�ri ereit, szabad lesz, fell�legzik, majd �jra rabs�gba tolul, de imm�r k�nnyeden �rintget� �rz�sekkel. Zih�l, de fogait �sszeszor�tja, hogy orr�n �t vegye a szapora l�legzeteket. A fej�ben d�r�mb�l� v�r alig akar al�bbhagyni. Szuszog�sa a sz�l simogat�s�t ut�nozza. Fogalma sincsen, szemei mi�ta vannak nyitva; csak lassan kezdenek k�rvonalaz�dni a plafon halv�ny szegletei. Megfesz�lt, reszket� v�gtagjai elernyednek, l�zas h�sa azonban remeg� k�nnal, tov�bb perzseli �t.  �sszeroskad a massz�v test alatt. Annyi ereje maradt csup�n, hogy k�zelebb h�zza Zevet, ne engedje el, saj�t alakj�ra cs�b�tsa, mintha el akarna rejt�zni a b�ncselekm�ny el�l, amelyet elk�vettek. Elb�jnak az �gy vonal�ban, csak n�ma zenedoboza l�thatja �ket, senki m�s. Elt�ntettek egy eg�sz Vil�got maguk k�r�l, most pedig egy �jat teremtettek.  Feje lejjebb fordul, hogy kivehesse az arcot. Mellkas�t �gy �rintik az ajkak, mintha t�k�letes lenne, �s nem szil�nkosan szabdalt. Alig k�pes von�sait kontroll al� venni, �gy csak hunyorog a semmibe. M�g mindig m�lyen b�dult. F�rdik a nedvess�gben, az ut�hat�sokban �s a tudatban, hogy m�g mindig benne vannak. Nem is szeretne hirtelen elv�lni. Az eddigi finomkod� szenved�ly �j �rtelmet nyert, �gy �rzi, hogy a m�sok emelte tart�zkod�s lepergett k�zt�k. Nem ellens�gek t�bb�, nem merev robotok, nem mozg� f�lhalottak, hanem egyszer�en csak egym�s�i.  Sz�raz torokkal nyel, sz�j�ban a f�mes �zt lenyugt�zva, mik�zben tark�ja �jra az �gyat �ri. Megpr�b�lja elsuttogni a fi� nev�t, mintha biztos�t�st akarna k�rni arra, hogy mindez t�nyleg megt�rt�nt-e. Az eg�sz gy�ny�r� volt, kamaszosan ellenszeg�l�, l�zad�, nem puszt�n csak a v�g. �lettelien csillog� tekintet�t a semmibe f�rja felfel�. Ujjai csit�tva bolygatj�k a fekete tincseket, mintha el akarn� terelni a gondolatait, de val�j�ban nem akarja; csak erre tud gondolni, �s ajkaira, amelyek sebesen �gnek a higgad�snak indult leveg�ben.

2010.05.23. 19:56 Zev Owen

K�sza l�ktet�s, amely eggy� v�lik a s�t�ttel. M�r nem hallja ki bel�l�k, hogy egy, vagy k�t test�, mert egyszerre dobognak f�jdalmasan �s remegve. Minden egyes mellkas�ba nyilall� dobban�s egy k�l�n hal�lt�nc. A l�ny �rtatlan l�gys�ggal incselkedik vele. Az �des, n�i hang teljesen elb�d�tja, izmainak fesz�l�se elenged, mintha a f�l� magasod� alak sz�nd�kosan j�tszana vele. El�sz�r v�dtelenn� teszi, gyan�tlann� �s csak ut�na csap le r�. Legsz�vesebben lehunyn� a szemeit, mikor homlok�t Khiara l�ktet� mellkas�nak d�nti, de k�ptelen r�, mert pontosan tudja mi fog k�vetkezni. Eg�sz teste ledermed, v�re megh�l az izgatott v�rakoz�sban, mely minden pillanatban gyors mozg�sra �szt�nzi, m�gsem tud m�g csak megrezzenni sem. R�juk borul a l�zas csend �s a sz�l szaggatta �jszaka, mint a gyilkosokra, akik a v�gs� b�n elk�vet�s�re k�sz�lnek, hogy beteljes�thess�k saj�t sorsukat. Tiltakozni akar saj�t hangja ellen, mely m�r t�dej�ben k�sz�l a kit�r�sre, de arra, ami ezut�n k�vetkezik, �vek alatt sem tudna el�gg� felk�sz�lni. Utols� erej�vel m�g �tkarolja a v�kony cs�p�t, hogy szenved�lyesen k�zelebb h�zza, kamaszos �retlens�ge egy elny�jtott, er�teljes hangban t�r a felsz�nre, ahogy �jra a meleg testbe hatol m�lyen �s �rz�kien, hogy v�g�l �jra a cyborgon tal�lja mag�t. Mit m�velsz? – csak egyetlen mondatot hajtogat mag�ban megfesz�lt �llkapoccsal, de a k�rd�sre egyszer sem tud v�laszt adni. A v�z szinte r�gt�n felel, �s vadul mozogni kezd a l�ny test�nek ritmus�ra. �gy �rzi, sz�tszakad, eg�sz teste remeg, megfesz�l, majd �jra kienged, mintha egy pillanatra sem tal�ln� meg a t�k�letes kontrollt. Felcsig�zza az �bredez�, n�ma k�j, mely befedi a v�gyt�l par�zsl� leveg�t. A t�r teljesen �ress� v�lik k�r�l�tt�k, csup�n test�k alig kivehet� mozg�s�t hallani az egyre jobban elvadul� lend�letben. Farkasszemet n�z a f�ld�nt�li, l�zasan f�nyl� szemp�rral, mik�zben ujjait lassan becs�sztatja a l�ny t�rdhajlat�ba, hogy sz�tnyitott l�bakkal teljesen felh�zza �ket. Rohamos sz�vver�sei fej�ben l�ktetnek, hal�nt�k�n d�r�mb�lnek. H�t�l sz�tpattan� pulzusa az egekben j�r, ahogy valamivel feljebb t�rdel �s cs�p�mozg�s�t j�t�kos durvas�ggal elm�ly�ti, tenyereivel a megfesz�l� combokat k�nyeztetve. Tudja, hogy m�r nem b�rja sok�ig, ez a v�szes hallgat�s a legelk�nzottabb pillanatok el�tti �sszeoml�s hangja. Remegve mozdul, lassan el�r�bb hajol, hogy ajkai let�madhass�k Khiara melleit. Apr� �rint�sekkel, nyelv�vel ingerli a perzsel� testet, mik�zben teljesen kics�szik a l�nyb�l. A mozdulat �rj�t�en lass� �s l�gy, azonban csup�n n�h�ny sz�vdobban�sig v�r, mire �jra behatolna vadul, �rz�ketlen�l, �s �nz�n. Moh� b�ne elhozza a v�rt jutalmat; �jra el�rasztja azzal a nem v�rt �lvezettel, amire sz�m�tott. Forr�n beleny�g a l�ny b�r�be. Hangja rettent� hangosan szakad ki mellkas�b�l, ajkait azonban a nedves fels�testre tapasztja, hogy valamennyire elnyomhassa t�nus�t. �gy �rzi kiszakadt a lelke, �s meghalt a teste. Hogy a l�nyba �ramlott minden �rz�s, amit ir�nta t�pl�l, ezalatt az egyetlen mozdulat alatt. Hogy m�r soha t�bb� nem lehet egy eg�sz, egy �l�, hamisan l�legz� test, ha Khiarat elszak�tj�k t�le. N�lk�le m�r csak egy sz�nalmas, sz�mkivetett halott, akit vil�gok vetnek meg a leggyilkosabb b�n�k�rt, amiket csak elk�vethetett.

2010.05.23. 17:53 Khiara Laken

F�tyolos szemeivel �that�an n�zi a m�sik zavaros besz�d�t. Olyanok, mint a f�lig �ntudatukn�l lev� r�szegek; t�k�letesen meg tudja �rteni a kuszas�g mi�rtj�t, mik�zben tudja, hogy � is pont ilyen, �s hogy nem tud ellene mit tenni. Ha tudna, se akarna. Egym�s nev�t sz�longatj�k, de nem a k�ts�gbees�s �sszet�veszthetetlen lejt�s�vel. A gyeng�d nevet�s az � ajkaira is mosolyt csal, teljesen elr�ved a fel-felkavarod� hull�m �r�let�ben. Mozdulatlanok, de mellkasuk rezeg a sz�vdobog�sokt�l, ahogyan az izmok magukba foglalta ereik is. Hevesen borzongatja gerinc�t a m�rhetetlen k�zels�g tudata; mintha � sem hinn� el teljesen. Mintha mindez csak egy j�l megtervezett ill�zi� lenne. Annyi elvesztegetett id� ut�n…  Olyan szorosan fonja mag�hoz a fi� test�t, amennyire csak lehets�ges. Fels�hajt, mik�zben egyik kez�t � is felcs�sztatja az arc �v�re, homlok�t pedig a m�sik�nak d�nti. Nyelni pr�b�l, hogy megsz�lalhasson, azonban hossz� pillanatokig nem tal�lja elveszett hangj�t. Csend m�ly�ti el a par�zsl�st, mint mikor fekete t�cs�k p�rolognak a betonon, valahol a messzes�gben, amit k�ptelens�g a markokba fogni. Minden egyes t�red�kpillanatot elrakt�roz, mik�zben �rzi, hogy lelke szinte feszegeti mellkas�t a fi� szellem��rt, �s hogy teste is a testet akarja. Alakja ellen�ll m�g a k�ts�gbeesett sikoltoz�snak, majd elv�lik a homlokt�l, hogy felkutathassa a l�zasan csillog� szemeket. - �n sem b�nom. Lehet… hogy m�r t�nyleg nem �l�nk. – suttogja, mintha ez mindenn�l term�szetesebb lenne. A k�cos tincsek k�z� sz�nt, amiket annyira szeret, hogy elsim�thasson n�h�nyat.  - De ez nem sz�m�t. �n itt vagyok.  K�ptelen arra, hogy t�bb �rtelmes sz�t pr�seljen ki mag�b�l. Finoman cs�kolja meg az ajkak sz�l�t, hogy elterelje a figyelmet lass� mozdulat�r�l. Maga al� gy�ri l�bait, majd kiss� feljebb emelkedik a nyirkos b�r ment�n, hogy fej�nek vonala magasabban legyen a robot�n�l. �jra �tkarolja �t, de most szeretetteljesen, h�l�san, mintha csit�tani akarn� a vad sodr�s el�tt. Fej�t az �v�re hajtja, �s hallgat.  Nem akar most semmi m�sra gondolni; a higgadtabb pillanatokban tudatalattija azonban �jra a vesztes�g �z�t pr�b�lta bel��p�teni. Most olyan t�r�keny az alak a karjai k�zt, mint egy beteg kisfi�. �gy �rzi, ha t�l hevesen szor�tan� mag�hoz, egyszer�en csak �sszeroppanna, �s abba � is belehalna. Halottak lenn�nek hamar. Felk�n�lja neki a mellkas�t rezget� sz�vdobog�st, amely j�l hallhat�an gyorsul fel, amint halkan felny�gve visszaereszkedik. Hirtelen vet�dni akar a magasb�l, hevesen, ahogyan verdes� gyomra dikt�lja neki.  �rz�kien mozdul, maga ut�n h�zza a m�sik testet, vissza az �gyra. V�lla befesz�l, ahogyan �jra �s �jra meg�rzi mag�ban a fi�t, de most nem hallat hangot. N�ma marad, szinte hideg, hogy h�ts�n, �s hogy minden apr� rezd�l�s fel�rhessen a v�gtelennel.

[1115-1096] [1095-1076] [1075-1056] [1055-1036] [1035-1016] [1015-996] [995-976] [975-956] [955-936] [935-916] [915-896] [895-876] [875-856] [855-836] [835-816] [815-796] [795-776] [775-756] [755-736] [735-716] [715-696] [695-676] [675-656] [655-636] [635-616] [615-596] [595-576] [575-556] [555-536] [535-516] [515-496] [495-476] [475-456] [455-436] [435-416] [415-396] [395-376] [375-356] [355-336] [335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [Kor�bbi]