�j bejegyz�s Friss�t�s

2010.01.17. 14:41 Avila Mecoi

Nem akart a besz�lget�sre koncentr�lni, de a sz�l egyfolyt�ban fel� sodorta a szavakat. �gy h�t megpr�b�lt m�sra gondolni, hogy b�r hallja, de nem fogja fel a szavakat. Azonban ezzel is kudarcot vallott. M�r �ppen azt fontolgatta, hogy megfordul �s visszamegy a l�gj�r�ba. Itt nincs r� sz�ks�g. H�lyes�g volt eleve abb�l kiindulni, hogy nekit�madn�nak egym�snak. �s az sem t�l val�sz�n�, hogy valaki m�s t�mad r�juk, annyira az�rt eldugott ez a hely, hogy ne tal�lj�k meg �ket egyk�nnyen. �ppen emelte fel a l�b�t, amikor meghallotta az Els� szavait �s megdermedt a mozdulatban. �t is szeretem... F�jdalmas arccal fordul a f�rfi fel�. Mi�rt mondta ezt? Mi�rt kellett ezt mondania? Nem lett volna szabad, nem kellett volna. Ez �gy nem helyes! Mi�rt kellett ennyire bonyol�tania a dolgokat? Mintha eddig nem lett volna �ppen el�g neh�z, hogy fogja tudni ezut�n elengedni? Nem szenvedett eddig m�g �ppen eleget? Mi�rt kell m�g t�bbet elviselni? Neki ez nem megy, � ezzel nem k�pes boldogulni. Esetten zuhan vissza l�ba eddigi helyzet�be, de most eg�sz test�nek a tart�sa az elveszetts�g�t t�kr�zi. Teljesen mag�ba zuhant m�g ha egy r�sze �r�l is ezeknek a szavaknak, a f�jdalom akkor is elmaradhatatlan, most hogy ilyen zavaros minden. Vajon t�nyleg ennyire bonyolultak lenn�nek a dolgok, vagy csak neki t�nnek azoknak? L�tja elhaladni maga el�tt az Els�t a n�vel a kez�ben �s p�r pillanattal k�s�bb � is k�veti �ket. - T�nyleg nagyon szereted �t, ha k�pes vagy r�, hogy meghozd azt az �ldozatot, hogy hagyd menni. Akkor �n �nz� m�don �rzek ir�ntad, mert �n nem vagyok r� k�pes, hogy elengedjelek? - Olyan naivnak �s butusk�nak �rzi mag�t. Mint egy kis tini, aki egy n�la j�val id�sebb f�rfiba szeretett bele, �s csak most kezdi meg�rteni a vil�got maga k�r�l, amikor az felnyitotta a szem�t. T�ny, hogy a f�rfi val�ban id�sebb n�la, legal�bbis bizonyos szempontokb�l. - Mi�rt nem tudtad magadban tartani? Hazudni? Vagy legal�bb �gy mondani, hogy �n ne halljam. Mi�rt kell m�g ezt is elviselnem? Messze nem vagyok olyan er�s, mint ahogy azt gondolod, vagy ahogy megpr�b�lom mutatni magam. �n is csak egy ember vagyok, �s egy id� ut�n el�rem a hat�raimat. V�gig azt bizonygattad, hogy egy robot nem k�pes r�, akkor... most mi�rt? Halkan besz�l, nem akarja felzavarni a l�gj�r�ban uralkod� nyugalmat, m�g ha az olyan k�nyszer�tett is volt. Odas�t�lt a vezet��l�sekhez �s �sszeszedte az alkatr�szeket �s fiol�kat, amiket a M�sodik dobott el, majd visszas�t�l hozz�juk. - Seg�ts rajta. Legal�bb ezekt�l a szenved�sekt�l szabad�tsd meg, ha m�r a t�bbin nem tudsz seg�teni. - �gy ny�jtja oda a cuccokat az Els�nek, hogy nem n�z a szem�be. Nem az�rt, mert az megb�ntotta volna, vagy mert m�rges r�. Egyszer�en csak f�l att�l, hogy mir�l �rulkodhatnak saj�t szemei.

2010.01.17. 12:18 Khiara Laken

F�lig elny�lt tekintete csak m�g t�volibb� v�lik, ahogyan elemelik az �th�lt f�ldt�l. B�n�t� feketes�g borult szemeire, csup�n egy-egy apr� ponton �t k�pes kivenni az �g s�r� felh�it. Mintha egy kulcslyukon �t pr�b�lna l�tni, olyan k�zel hozz�tapadva az ajt�hoz, hogy m�g szempill�i is s�rolj�k azt, megnehez�tve �s �loms�ly�v� t�ve pislog�s�t. Remeg� ajkait ink�bb �sszeszor�tja, hogy n�mas�g�n �t ne t�nj�n ki, bent teljesen megt�rt, hogy a sz�nj�t�k, amit f�lrobotk�nt fel�p�tett, most m�r v�gleg �rtelmetlenn� v�lt.  A szavak, melyeket sosem hallott, csup�n leolvasni tudta �ket, lust�n kavarognak benne. Mit sz�m�t, hogy ez az igazs�g, eddig is t�k�letesen �szre tudta venni, hogy nem k�z�mb�s a n� ir�nt. Mit sz�m�t?  Mit sz�m�t, hogy megtenn�k �rte, mikor �gy sem teszi senki, �s �gyis csak ugyanott k�tn�nek ki mindig, mint most? Mit sz�m�t m�r, hogy sajn�lkoznak neki? Olyan, mintha el akarn�k hitetni a haldokl�val, hogy van rem�ny, vagy, mintha a legy�z�tt katon�nak az ellens�g s�gn� a f�l�be, hogy vesztett, mik�zben a halottak j�l l�that�an is ott fekszenek k�r�l�tte. Egyed�l maradt, vagy tal�n mindig is egyed�l volt - tal�n sosem szerett�k �t, mert az a fajta szeretet, ami csak egy embernek fenntarthat�, soha nem is l�tezett.  Most, hogy �letre is keltett�k az igazs�got, m�r sosem tudna �gy kettej�k szem�be n�zni, hogy ne sz�gyelln� el mag�t. Soha t�bbet.  Egy gyerek, aki t�l sokat hitt mag�r�l, semmi t�bb nem volt. - Tal�n mert van olyan is, amit nem kell meg�rtened. Amit nem kell megszak�tanod, mert m�lyen nem is akarod megszak�tani. Ez a Ti�d.  Ennyit kapnotok kell azok ut�n, amiket elvettek t�letek. Nem sz�ks�ges magyar�zkodnod. �n magam hagytalak volna ott lent Avil�val. K�r volt azt�n a seg�ts�gemet k�rned, hogy feleslegesen k�nozd magunkat. �reztem a melegs�get, amit Te �rezt�l, mikor nem �n voltam ott. K�r volt f�lned, mert sosem venn�m el t�led.  V�rz� mellkasa utolj�ra remeg meg, ahogy sz�nalmas, n�ma jajgat�s�t befejezi, �s elrebegi a megf�radt mondatokat. A testv�reire gondol, csak a t�nyre, hogy valamikor m�g voltak; meg akarta k�rdezni az Els�t, l�tta-e �ket a sereg�ben, de erre m�r sosem lesz lehet�s�ge. Meg akarta tudni, mit hordoz mag�ban, de �rt�ktelen�l fogja bev�gezni. M�r nem �rdekli, mi lesz vele, �s hova viszik. Hogy megjav�tj�k, vagy hagyj�k verg�dni. Nincsenek eml�kei, �s amije maradhatott is volna, mind a robotnak adta. Maximum m�r csak Meilis h�zhat hasznot a test�b�l. - M�r eddig is… hihetetlen volt, hogy k�pes vagy elviselni egy olyan sz�rnyeteget, mint amilyen �n vagyok. – g�nyol�dik mag�n halk, rekedtes hangon. Kicsit �nmag�ra eml�kezteti. F�j neki ez az igazs�g is, de m�r � sem akar semmit sem elhallgatni. - Mert tudod… kiszak�tott�k bel�lem az emberek �r�kre. Bennem nincs meg az a dobog� h�sdarab… N�zz�tek csak, mi lett bel�lem.  Elt�vedve felnevet, fej�t arr�bb d�nti, a robot mellkasa fel�. �rzi, hogy a zokog�sszer� torokszor�t�s ism�t �td�fte �t; eml�kk�pek sz�knek az elm�j�be, �rz�sek, az �nz� d�h, a csal�dotts�g. Mert � norlanai... mert neki van sz�ve… mert �t  k�nnyebb szeretni. - Igazatok volt… nem �rdemlem meg a M�sodikat, se semmi m�st. Nem k�telez� sz�p�tened az igazs�got, egyes. Engem lehetetlens�g szeretni. Sebzett �s visszatasz�t� vagyok. H�l�s lehetek neked, hogy egy�ltal�n… megpr�b�ltad. Jav�tsd meg a v�zad, azt�n engedj el, vigy�l vissza… t�gy, amit akarsz. Olyan mindegy. Halott vagyok.  Lehunyja szem�t, ellaz�tja test�t, �s megpr�b�l aludni. Semmi m�sra nem v�gyik, csak a csendre, az �ntudatlan alv�sra, hogy ne �rezze ezt az �rv�nyl� f�jdalmat, a veres�get �s a vesztes�get.  Sz�ve m�r csak rezegni k�pes; karperec�n hossz� m�sodpercenk�nt fut v�gig egy-egy k�sza, v�r�s cs�k.

2010.01.16. 22:58 Zev Owen

�rzi, hogy teste alatt az olajt�l szennyezett mellkas megr�zk�dik a l�ny tork�b�l kifakad� torz nevet�st�l, melynek hangj�ra �s l�tv�ny�ra hirtelen sz�ll el az a fekete humor, ami az im�nt m�g olyan cs�b�t�an megk�rny�kezte. Tal�n csak az�rt, hogy ne �rezze azt a sz�v�be nyilall� f�jdalmat, ami saj�t maga ir�nti undor�t �v�lti mindk�t f�l�be. B�n�s, egy szem�tl�da. Ezt nem is pr�b�lja tagadni, �s most, hogy szembes�lt a dologgal tov�bb tudott volna nevetni saj�t mag�n, ha nem t�rult volna szemei el� a robotn� l�tv�nya, aki az � hib�j�b�l lett roncs. Csak most eszm�l r�, hogy sz�pen lassan a f�lt�kenys�g fogja felem�szteni, mert mindig k�pes volt ugyan azt a hib�t elk�vetni. Akkor is, �s most is. - Annyira sajn�lom. – suttogja, mik�zben a n� szavaira elkapja pillant�s�t a m�lyk�k szemekr�l, hogy rezzen�stelen, vizsg�l�d� tekintete a koromfeket�v� sz�nez�d�tt mellkasra v�ndorolhasson. Sok�ig meg sem b�r sz�lalni, mert minden mondat, ami esz�be jut, valahol hazugs�got sejtet, hi�ba j�rja k�rbe gondolatban, hogy minden szempontot v�gigvizsg�ljon, a logika mintha keser�en g�nyol�dna rajta, s �lvezn�, hogy hib�j�b�l lassan teljesen kih�l az a megmaradt emberi r�sz is, mely m�g g�tat szabhat v�z feletti uralm�nak. - Nem tudom, mi t�rt�nik velem. Fogalmam sincs, mi lenne a helyes. – maga el� meredve �ress� v�lt arca hirtelen a gyerekes aggodalom jeleit mutatja, mintha egy elveszett fi� szelleme �tkozn� a m�ltat a jelent �s a j�v�t, melyben a Vil�ggal egy�tt hamarosan elpusztulnak �k is. - Nem �rtem ezt a k�t�d�st. Nem tudom, hogy kell megszak�tani. Nem megy, pedig ha tudn�m, hogyan kell, �rted megtenn�m. Nem tudom mi ez az �rz�s. Nem l�tom �rtelm�t. �t is szeretem... nem akarok hazudni. De azt sem akarom, hogy tov�bb szenvedj miattam. Mert T�ged is szeretlek, b�r a k�t �rz�st azt hiszem �ssze sem lehet hasonl�tani. – csit�t� hangj�ban egy megfoghatatlan, �v�d� dallam bujk�l, mintha el akarn� terelni a robotn� figyelm�t err�l a gy�trelmes k�oszr�l, mely minden pillanatban �rny�kk�nt k�veti �ket. El akarja mulasztani a f�jdalm�t, a n�lk�l, hogy ak�r egy hazugs�g is kics�szna a sz�j�n. - Meg�g�rem, hogy el foglak engedni. Visszaviszlek hozz�juk... - h�v�s, felhorzsolt tenyer�vel �vatosan meg�rinti a M�sodik arc�t, mintha az porcel�nb�l lenne, �s att�l f�lne, hogy egy l�legzetv�telt�l is k�pes megrepedni. – De tartozom neked annyival, hogy rendbe hozlak. �gy m�g j�rni sem tudn�l sok�ig. Sz�ja kamaszos fintorba szalad, mikor �tsuhan fej�n a gondolat: most, hogy �gy let�madta val�sz�n�leg m�r egy�ltal�n nem. Lass�, g�pies mozdulattal emeli �t egyik t�rd�t a l�ny test�n, hogy mell� ker�lve gyeng�den megemelhesse a v�zat. Tov�bbra sem n�z a n�re, de most m�r annak alakj�ra sem, csak egyenesen maga el�, ahogy felmagasodva, Khiaraval a karjaiban megindul a l�gj�r� fel�. Szeme sark�b�l m�g l�tja Avil�t, ahogy elmegy mellette, azonban most k�nytelen visszafojtani l�legzet�t, hogy m�g ennek gondolat�t is kisz�rhesse a r�t�r� eml�kk�pek k�z�l.

2010.01.16. 22:19 Avila Mecoi

Hirtelen kapja fel a fej�t a f�mes csattan�sra, amikor annak a zaja bet�lti az eg�sz teret. Megd�bbenve pislogva n�zi az el�tte �ll� k�t robotot, �s nem igaz�n f�r a fej�be a jelenet. A n� szavai �s cselekedetei is csak fel�letesen �rnek el hozz�. Automatikusan ford�tja a fej�t az Els� ir�ny�ba amikor elhalad mellette a M�sodik. Nem tudja elk�pzelni, hogy csak �gy hagyja elmenni. Ez nem f�rt volna semmilyen m�don bele abba a k�pbe, amit eddig alkotott a robotr�l, de persze � is t�vedhet, hiszen csak egy ember. Nem t�vedett, nem rezzent �ssze a hangos kiab�l�st�l, csak p�r l�p�ssel ott trermett a korm�nyn�l, de addigra m�r az Els� is kugrott. Halkan kieresztette a leveg�t, nem vette zokon ezt a hirtelen �rzelem kiafakad�st, tudta, hogy ennek �gy kell j�nnie �s ez �gy volt a hely�n. Most �jb�l kikapcsolta az �tvezet�st, hogy � maga vehesse �t az ir�ny�t�st a g�p felett. �vatossan tette le a masin�t az �res t�rre, �s kikapcsolta a motort is. Ki tudja meddig fognak megint �gy itt �llni. Felemelte a kez�t �s megmassz�rozta az orrnyerg�t, mintha csak egy kellemetlen fejf�j�st�l akart volan megszabadulni. Ahogy becsukta a szem�t felt�nt neki, hogy mennyire is f�radt val�j�ban. De most nem aludhatott, m�g nem. Tiszt�ban volt vele, hgoy nem tarthatja a temp�t a k�t robottal, hiszen nekik sok olyan sz�ks�glet�k nincs, amire � r� van k�nyszer�lve, de most m�gis �gy t�nt, mintha ezzel pr�b�lkozna. Lassan fel�llt a sz�kb�l, �s c�ltudatos l�ptekkel hagyta el a l�gj�r�t. A felj�r�r�l leugrott, �s pont egy pocsolya k�zep�n landolt, ami felfr�csk�lt minden ir�nyba. J�l esett mag�ba sz�vni a friss leveg�t, �s a hideg szelet �rezni az arc�n. A fesz�lt hangulat ut�n nagyon is j�t tett ez most neki. Megpillantotta a f�ld�n fekv� p�rt, �s tett p�r lass� l�p�st, de azt�n meg�llt, �s semmi jel�t nem mutatta, hogy tov�bb k�v�nna menni, vagy b�rmit modani akarna. Ez az � dolguk volt, az � vit�juk, m�g ha � amolyan kiv�lt� indok is volt, ez m�g nem jogos�tja fel arra, hogy most belesz�ljon. Legal�bbis egyenl�re nem. Nem l�t r� okot. CSup�n az�rt k�vette �ket, hgoy szem el�tt tudja tartani �ket, �s ha elfajulnak a dolgok, akkor k�zbel�pjen, m�g ha ez egyenl� is lenne a tot�lis �r�lts�ggel. De m�gis mi m�st tehetne? N�zze v�gig, ahogy v�geznek egym�ssal, csak az�rt, mert... Mi�rt is? Olyan sok dolog volt, �s mind �sszefolyt. Az �rzelem a legvesz�lyesebb dolog, amit az �let az embereknek adott.

2010.01.16. 21:41 Khiara Laken

Fogai egym�shoz ver�dnek, mikor teste �jra a nedves talajt �ri. Az �g s�t�tt� olvadt massz�j�b�l csak lassacsk�n k�rvonalaz�dik ki a robot fiatal gyerekarca, ahogyan szemei elr�vedten tekintenek felfel�, mik�zben kiszolg�ltatottan hagyja, hogy kegyetlen�l meg is forgass�k benne a t�rt.  Egyszer�en k�ptelen elhinnie. Nem b�rja felfogni, hogy megmosolyogj�k hal�ltus�j�t, �s ilyen felesleges szavakat v�gnak hozz�. F�lig felsebzett, f�mes csillog�s� ajkai n�m�n ny�lnak a l�legzetek�rt, hitetlenkedve mag�hoz v�ve az ingereket. �rezni akarja  a z�por ut�ni leveg�t, az �th�lt betont h�ta alatt, a f�jdalmat, amely benne dolgozik; �s �rzi is, mert eml�kszik r�, mert minden benne �l, mert a programok nem t�r�lhettek ki mindent.  Azon veszi �szre mag�t, hogy tekintete �ntudatlanul kalandozik az egyhang� festm�nyen. Mindenhov� n�z, csak a s�rga szemp�rba nem, mert ott megl�tn� veres�g�t az �lettel szemben. El�g, ha hallja a megf�radt vid�ms�got, amelyet az Els� hallat; f�leiben ord�t�sk�nt t�m�r�l a hang, arra �szt�n�zve, hogy � is elh�zza a sz�j�t. Mire feleszm�l, ajkai m�r torz nevet�sre ny�ltak, rezon�lva, ahogy f�msz�ve k�ts�gbeesetten pump�lja a fennmaradt olajcseppeket.  Vihog �s mosolyog a lehetetlen helyzeten, mint aki v�gleg belet�bolyodott a monoton keser�s�gbe. Valami l�ngra kap mellkas�ban – szinte �lvezi, hogy most �  nevethet a robot arc�ba, vagy, hogy ezt vele egy�tt teheti. Ez most nem hamis, nem egy egyszer� szimul�ci�, ink�bb egy teljesen tiszta �s �szinte inger, ami m�r r�g�ta kik�v�nkozik bel�le.  Nevet a kil�t�stalan helyzeten, az emberek h�bor�skod�s�n, a pusztul�son; most �gy �rzi, a Hal�lt milli�szor is le tudn� gy�zni, mert m�r nincs, mi igaz�n �rtson neki. Egyszerre van a cs�cson �s a m�lyen, egyszerre g�nyol�dik az �t robott� tev� f�rfin, �s k�ny�r�g neki, utolj�ra, hogy seg�tsen rajta. - Egyre nagyobb �s nagyobb bolondot csin�lsz magadb�l. – vigyorog �sszeszor�tott szemekkel, arc�t �tszellem�ltt� �s olyan �t�ltt� torz�tva, amit eddig sosem tett. Fennmaradt �rz�kel�se lassan v�gleg �sszeomlik, mert g�pagya m�r nem b�rja el a szenved�lyes terhel�st, amelyet � m�r r�. Teste megr�zk�dik, von�sai �rthetetlenn�, majd komorr� v�lnak; szemei egyszerre pattannak fel, mik�zben vadul fel�v�lt. �jra megr�zk�dik, hogy megpr�b�lja kit�pni mag�t a szor�t�sb�l. - Akkor mi�rt vagy m�g itt?? Mi�rt?! Hogy tov�bb k�nozz engem �s magad?! Mi�rt nem hagysz v�gre meghalni?! Mit k�vettem el ellened?! – sikoltozik egyre elesettebben, feladva a k�zdelmet, mikor r�j�n, hogy m�r megmozdulni sem k�pes. A szavak egyre csak keringenek benne, tudat�n�l tartj�k, �s nem eresztik. Elgondolkodik egy pillanatra, hogy visszavonhatn� megbocs�t�s�t, amit m�r r�gen letett neki. Meg�lhetn� �t. Mag�val vihetn�.  De mit �rne el vele? Megtehetn�m. Megtehettem volna ezerszer is. De �n k�ptelen lenn�k magam ut�n r�ntani egy ilyen kall�d� lelket.  Feje reccsenve koppan a betonon, ahogy h�trav�gja mag�t, zih�lva, f�r�dve a sz�gyenben. M�r csak Avil�t k�ne megl�tnia, �jra v�gign�znie, ahogy el�rulj�k �t, �s �jra nevetni kezdene. - Ne n�zz r�m… - pr�seli ki mag�b�l a megfesz�tett, k�nnytelen zokog�sba f�lt szavakat. Arc�t elford�tja, hogy a m�rhetetlen sz�gyen ne ker�lj�n t�zkeresztbe - test�nek remeg�s�t �s sz�vetei l�zas forr�s�g�t azonban m�r nem k�pes elrejteni. Sz�gyelli, hogy ennyire naiv volt, �s hogy k�pesek voltak a v�gletekig megal�zni test�t �s lelk�t.

2010.01.16. 19:22 Zev Owen

F�tyolos szemei a t�volba r�vednek, mikor a g�p �jra ereszked�sbe kezd �s az a halv�ny f�ny is haldokolni kezd, mely eddig m�g �ts�t�tt a felkarcolt ablakok vonal�n. Gondolataiban felk�sz�l, hogy elb�cs�zzon a naplemente l�tv�ny�t�l, a gondolatt�l, hogy �jra megvonj�k test�t a f�nyt�l, melynek csak n�h�ny r�vid pillanat erej�ig adhatta �t mag�t. Tork�t elszor�tja az �rz�s, hogy meg kell adnia mag�t, hogy el kell engednie a robotot, ha ez a d�nt�se, most m�gis �v�ltve t�r fel bel�le a hideg r�m�let, hogy egy sokkal vadabb, inger�lt tagad�ss� n�je ki mag�t. Csak egy er�s f�mes csattan�st hallani, mikor a l�ny �kle lecsap r�, azonban a f�jdalmat nem k�pes rossz dolognak �rz�kelni. Ha nem tudn�, mire k�sz�l a n�, tal�n m�g el is mosolyodna a heves reakci�n, teste azonban most sz�g egyeness� merevedik, mikor a l�gi j�rm� a betonnak csap�dik felspriccelve az es� marad�k�t. Karj�t �sszefonja a h�ta m�g�tt, mint egy csat�t vesztett katona, aki b�szkes�ggel viseli veres�g�t. Tekintete els�t�t�l, mikor k�nytelen meg�llni, hogy a n�re n�zzen, hogy fel� forduljon, pedig legsz�vesebben ut�nany�lna, hogy �rj�ngve vissza tartsa. Elfelejt l�legezni. Nem hallja dobogni a sz�v�t. Most csak a p�r�s hideget �rzi, azt a jeges nyirkoss�got homlok�n, mely b�r�hez tapasztja elnehez�lt hajtincseit. T�dej�ben �rz�ketlen�l kering az �ress�g, mely most kit�lti elm�j�nek minden szeglet�t. Ki akar t�r�lni minden egyes sz�t, amit a M�sodik kiejtett. El akarja felejteni a r�la szerzett �sszes eml�k�t. Nem akar a h�bor�ra gondolni. � csak egy m�v�sz, akit kegyetlen m�don cselezett ki az �let. Nem sz�molt az �rz�sek s�ly�val, mikor megalkotott egy programokb�l �ll� testet, azonban ezen a ponton m�r bel�tja, hogy ha akkor engedett volna a hal�lnak, most k�t embert k�m�lt volna meg a k�nt�l, �s tal�n t�bb sz�zat is a hal�lt�l. Ha � nem lenne, tal�n meg sem fordult volna az emberek fej�ben, hogy az �r�k �letet ak�r m�r ki is tapinthatn�k a l�thatatlan �terb�l. De milyen �let az �v�? Milyen �let a M�sodik�? � ezt nem nevezn� m�g l�tez�snek sem. �k csup�n k�t ember haldokl� �rny�ka. Egy-egy k�sza eml�k... F�l�ben s�polva dobog a f�jdalom, mintha az olaj �l�nk�lt volna fel test�ben, hogy cselekv�sre �szt�n�zze. Megny�lt, rohan� l�ptei hangos z�rg�ssel adj�k �t magukat az �szveszt� iramnak, mikor egy fut� pillant�ssal m�g v�gig k�pes m�rni az ablakn�l �ll� l�nyt. - �ll�tsd le a g�pet. �ll�tsd le! – �v�lti hirtelen, g�piv� torzult hangj�n, mikor egy mozdulattal kicsapva a l�gj�r� felj�r�j�t elrugaszkodik, hogy a betonon �rjen f�ldet, mintha az el� ny�l� f�mh�dra l�p�ssel csak vesz�tene idej�b�l. A hirtelen l�ngra kapott lend�lett�l f�l t�rdre �rkezik, tenyer�vel k�nytelen megt�masztania mag�t; m�g mindig k�pes meglep�dni a f�mv�z hihetetlen erej�n. Tenyer�n �s jobb t�rd�n f�mesen csillan meg g�pteste, ahol v�kony sz�vet�t �s a ruha anyag�t fels�rtette az �rdes talaj. Nem sz�l egy sz�t sem, ahogy felmagasodva rohanni kezd. Legsz�vesebben hevesen zih�lna, mikor a f�ldre gy�ri a v�r�s haj� n�t �s maga alatt megford�tja, er�teljesen megszor�tva nyak�t, hogy fej�nek vonala ne �rinthesse a talajt. Egy ideig tehetetlen�l n�zi, ahogy a v�r�s hajzuhatag v�rsz�n� vonala felkavarodik a beton felett a hirtelen t�madt, es� illat� sz�lben, majd elengedi �s hagyja, hogy tork�b�l felt�rj�n f�jdalmas, elfulladt l�gz�se, mintha hirtelen s�lyos sebet kapott volna. - �lj meg... Na? Mi lesz?! Ut�nad j�ttem. Tedd meg. – leheli el�re d�lve, mik�zben egyik karj�val megt�masztja mag�t Khiara feje mellett. Ajkain f�radt, cinikus mosoly j�tszik, szemeiben azonban kih�v� elevens�g csillog, mint aki csak most kapott er�re igaz�n. - Sajnos nincsenek j� �rveim. Semmi okod nincs arra, hogy maradj, vagy, hogy megbocs�ss. V�g�lis �n tettelek ezz�... - lihegi, halkan elnevetve mag�t. Saj�t mag�t tal�lja ilyen nevets�gesnek, ahogy elk�pzeli mennyire �rtelmetlen �s logik�tlan mentenie azt, amit m�r nyilv�nval�an elvesz�tett.

2010.01.16. 18:01 Khiara Laken

- Gy�l�llek. - mordul fel, mikor er�szakkal �t�ll�tj�k a g�p ir�ny�t. Olyan m�lyen gy�l�l  �s undorodik most, hogy vissza kell fognia lehetetlen tombol�s�t. Marad�k erej�t �sszeszedve fordul meg lend�letb�l, hogy �kle nekicsap�dhasson a robot hal�nt�k�nak. Mikor zavaros l�t�k�r�be ker�l az arca, r�j�n, nem �t ut�lja, nem �t veti meg – m�g mindig m�rhetetlen�l szereti �s h�l�s, de minderre nem sz�m�tott. Most m�r ann�l is �rz�ketlenebb �s elsz�ntabb lesz, mint eddig volt. Gy�l�li ezt a vil�got.  Eg�sz alkarj�t berezon�lja az �t�s, keze m�g akkor is remeg, mikor egy gyors mozdulattal visszafordul, hogy �jra lefel� �veltesse a r�pp�ly�t. Feladt�k egym�s�rt az otthonukat, de csak bolondot csin�ltak bel�le.  Ezt nem fogja tov�bb t�tlen�l n�zni, sem mag�ra er�ltetni, mert nevets�ges �s k�nos az eg�sz. – �s kifejezetten gy�l�l�m  m�r ezt a ki megy el m�sz�veget meg a felsz�nes, �res szavakat. Ti annyira… tipikus emberek  vagytok.  Gunyoros, h�rg�sszer� l�legzete bel�fagy, mik�zben indulatosan lekorm�nyozza a l�gj�r�t egy kihaltabb ter�letn�l. A f�mbetonon �sszegy�lt t�cs�k permetezve csap�dnak sz�t, ahogyan p�r m�terrel felett�k meg�ll, tov�bb hagyva a motor l�gy z�g�s�t. �jra bet�pl�lja az el�bb kit�r�lt ir�nyt, hogy miut�n kisz�llt, p�r szempillant�ssal r� ism�t elinduljon a l�gj�r�. A morajl� visszhangok szinte let�madj�k a f�mburkot, visszaver�dve a k�zbez�rt �p�letekr�l �s falakr�l, mik�zben akadozva fel�ll, �s az ajt�hoz t�molyog. - Ha j�t akartok, vissza sem n�ztek, mert �n foglak meg�lni titeket.  – ism�tli mag�t hideg, lenyugodott hangon. Kisz�rja zseb�b�l az ampull�kat �s az alkatr�szeket, melyek �rz�kien csengve koppannak �s gurulnak tov�bb a padl�n, mintha azt mondan�: ha elfogyna a szer, vagy ha megs�r�ln�l.  Felcsapva a lej�r�t p�r pillanatig hagyja n�m�n, hogy a h�v�s, ny�ri leveg� megcsapja, mintha val�ban �rezn� a term�szet �rint�s�t. Val�j�ban csak halogatja a pillanatot, mikor vissza kell r�juk n�znie; m�r csak sz�gyelli mag�t, mikor arra gondol, hogy az emberek megmondt�k neki el�re.  Nincs �rtelme az �rzelmeknek, nincs �rtelme az �let�nek. - V�rj�tok ki a v�g�t,  �s egy jobb helyre t�rhettek vissza. Egy �rz�ketlen sz�vdobban�ssal  fogom �jj��p�teni a k�t v�rost. – vez�nyl�, �tszellem�lt szavai belevesznek a sz�l z�g�s�ba, mely folyamatosan kavargatja nedves, v�r�s tincseit. Ut�lja a sz�n�t.  Mi�rt nem k�rte meg a teremt�t, hogy legal�bb ne ilyenre fesse?  Miel�tt m�g b�rki is feleszm�lhetne, m�r kil�pett a lej�r� alatti korl�tra. Egy mozdulattal csapja fel a f�met, elfedve mag�t, �s elfedve a bentieket. T�relmetlen�l r�zk�dik meg a j�rm�, szinte k�rlelve, hogy fossza meg test�t az �v�t�l; egy f�j� s�hajjal rugaszkodik el, elk�pzelve, hogy nagyon magasr�l zuhan.  Berendez�sei �sszever�dnek, mikor a betonba csap�dik. Maga al� gy�rt l�bai esetlen�l bicsaklanak meg, fels�test�t a j�rd�nak �tk�ztetve, melyt�l a fekete v�r �jb�l kit�remkedik mellkas�nak bal oldal�b�l. Arca felhorzsol�dik, sebzett ajkait el�gedetlen h�mm�g�s hagyja el, mik�zben megremeg, �s megpr�b�lja kiv�jni mag�t a saj�t v�za keltette, f�mszer� kr�terb�l. �rz�kel�se szinte m�r semmiv� lett, �ppen csak fenn tudja tartani pisl�kol� gondolatait. Sz�tfesz�ti a l�zas r�zk�d�s, k�tr�t g�rnyedve �klendezik, majd, mikor sz�netet tart a teste, d�h�dten szitkoz�dni kezd egy �rthetetlen, torz k�dnyelven, �s d�c�gve �ll�sba verekszi mag�t.  Emberek von�sai mos�dnak �ssze tekintete el�tt, ahogy elb�dultan, sietve megindul. Lehunyja csuk�dni k�v�n� szemeit, �jra kinyitja, de m�g mindig nem tudja eld�nteni, hogy val�ban ott vannak-e, vagy csak � k�pzelgi az alakokat. G�pk�nt pr�b�l k�zlekedni, mint egy protot�pus, aki m�g csak tanulja a beprogramozott �nnavig�l�st. Fogalma sincs, hogyan jut vissza a b�zisra; lassan m�r azt is elfelejti, hogy mennyire besz�m�thatatlan, �s ismer�s arcok ut�n fog kutatni, melyeket mind�ssze csak zavaros eml�keib�l mer�thet.

2010.01.16. 17:14 Avila Mecoi

J�l esett neki ez az �lel�s, m�g annak ellen�re is, hogy t�ls�gosan is b�cs� hangulata volt. Az Els� d�nt�tt, �s ez a d�nt�se v�gleges volt, csak � kapaszkodott m�g mindig bele, nem akarta hagyni, hogy elmenjen. Azt akarta, hogy ez a pillanat �r�kk� tarthasson, m�g soha senki nem tartotta �gy a karjaiban, tal�n m�g amikor eg�szen kicsi volt, akkor az anyja, de arra � m�r nem eml�kezett. �s azt is tudta, ahogy telnek a percek, �gy k�zeleg az id� is, hogy a f�rfi t�nyleg itt hagyja �ket. - Ezzel nem volt�l egyed�l. Nem gondoltam volna, hogy megt�rt�nhet, akkor nem hagytam volna. A megjelen�semmel csak k�rt okoztam mindenkinek, ez�rt is k�ne pont nekem mennem... Elhalogatott �s m�lyen bel�legezte a leveg�t. Eg�sz b�re libab�r�s lett, ahogy a f�rfi v�gigsim�tott a h�t�n. Lassan hagyja becsuk�dni a szemeit, tudja, hogy mi k�vetkezik, a f�rfi hangja m�r sejteti. Nem akarja hallani, legsz�vesebben elmenek�lne, csak hogy ne kelljen hallania a szavakat, de ez m�g nem v�ltoztatna a t�nyeken. - De maradhatsz! Mi lesz a M�sodikkal, ha elm�sz? Mi lesz velem? �s ha elkapnak? M�r nem f�lsz att�l, hogy kiszedik bel�lem az inform�ci�kat, amiket akarnak? Nem mehetsz, mert... mert nincs benne logika. Nincs �rtelme, hogy menj�l! Ezzel senkinek sem lesz jobb, csak �rtan�l vele... - Egyre jobban kutakodik az �rvek ut�n, amivel esetleg marad�sra b�rhatn� a f�rfit. Most m�gis arra k�nyszer�l, hogy elhallgasson, ahogy meg�rzi, hogy a l�gj�r� ir�nyt v�ltoztatott �s az �lel� karok er�sebb� v�lnak k�r�l�tte. B�r m�g mindig nem sz�vesen teszi, de elengedi a f�rfit, �s � maga megkapaszkodik az egyik �l�sbe. Hirtelen k�vetkezik az �jabb ir�nyv�ltoztat�st, ami azzal is p�rosul, hogy egy tov�bbi norlanai �p�letet rong�lnak meg. Nem csak k�pletesen d�l minden �ssze k�r�l�tte, hanem a sz� szoros �rtelm�ben is. Nem akar a korm�ny el�tt �l� n� alakj�ra n�zni, nem lenne r� most k�pes, tal�n a b�ntudat miatt, amit valahol m�lyen �rez. De ugyan �gy a m�sik robotra sem tud n�zni. Akkor megint m�s �rz�sek j�nn�nek, �s azokat most szeretn� mell�zni, ha van r� es�lye. �gy is �ppen f�jdalmas m�r a dolog, nem kell m�g jobban bonyol�tani. De vajon t�nyleg elmegy? � is olyan makacs, hogy ha egyszer a fej�be vesz valamit, akkor a mell�l m�r nem is t�g�t, b�rmilyen indokokkal is �rveljen az ember? Nem, ennyire � sem lehet... Kell hogy legyen m�dja, hogy az ember meggy�zhesse. Biztos van r� lehet�s�g, �s � r� fog j�nni. Mivel nem volt hajland� egyik�kre sem n�zni, ez�rt nem maradt m�s v�laszt�sa, mint hogy vagy a l�ba el� b�muljon, vagy ki az ablakon. Az ut�bbit v�lasztja. - K�l�nben is, �g�rt�l nekem egy naplement�t. - mondja halkan elgondolkodva, mikor �jra elcsendesedett a l�gj�r� belseje. Tudja, hogy valamikor most megy le a nap, de a borult �gen kereszt�l nem l�tszik.

2010.01.16. 15:16 Zev Owen

Eg�sz test�n v�gig�ramlik a forr�s�g. Mellkasa beleremeg a l�legzetv�telbe, amit most mag��v� tesz. Lehunyja szemeit, mikor meg�rzi a l�ny illat�t, �s az arc�t �r� v�kony tincseket, amik kusza vonalakban szabadulnak el Avila v�llaira oml�, h�feh�r haj�b�l. El�re hajol, homlok�t a l�ny fej�re d�ntve, hogy elrejthesse a kifejez�st, amit von�sai id�znek el�. Nem akarja, hogy b�rki is megl�ssa azt a f�jdalommal kevert meglepetts�get, ami most tekintet�t keresztezi. M�g sohasem �rezte mag�t ilyen gyeng�nek, �s sebezhet�nek; mintha b�rmelyik pillanatban darabjaira hullhatna abban a tudatban, hogy nem b�nja f�lre siklott �let�t maga m�g�tt hagyni. Megr�m�ti a tudat, amit�l mindeddig irt�zott: hogy egy sz�vdobban�s ideje alatt k�pes lenne megadni mag�t a hal�lnak. K�pes lenne gy�v�n elfutni a kih�v�s el�l, amit az �let k�n�l fel neki. De most, hogy a l�ny szorosan hozz�simul, �gy �rzi, nem lenne k�pes szembe n�zni a r� v�r� felel�ss�ggel. - V�gig azt hittem, hogy a benned nyugv� �rz�seket m�r semmi sem k�pes fel�breszteni. Azt hittem egy kis j�t�k a t�zzel... - n�m�n nyel egyet, mik�zben megfesz�lve �sszevonja szem�ld�k�t. - ... nem fog meg�getni. Halkan l�legzi a szavakat, hogy a n� ne vehesse ki bel�l�k az elfojtott g�pi torzs�got, mik�zben mellkasa hangosan zeng megf�radt sz�v�nek tombol�s�t�l. Tark�ja felforr�sodik, ahogy meg�rzi a t�lcsordul� h�l�t, �s az elrejtett �nel�g�lts�get, melyet a logika t�pl�l bel� - most m�r teljesen f�l�slegesen. D�nt�tt, �s ez a j�les� r�hat�s m�r mit sem v�ltoztat elhat�roz�s�n. Sz�vet�nek minden egyes pontj�n �rzi a l�ny test�nek meleg�t, melyet most j�les�en sz�v mag�ba, kihaszn�lva a pillanatot arra, hogy felt�n�s n�lk�l ott �rintse a meleg b�rt, ahol azt csak lehets�ges. Ujjai egy kim�rt mozdulattal v�ndorolnak v�gig Avila h�t�nak vonal�n, hogy a hossz� tincsek k�z� sz�ntva tenyere a l�ny tark�j�ra simuljon, mint aki m�g jobban meg akarja er�s�teni az �lel�st, melyben mozdulatlans�gra lett k�nyszer�tve. - Avila... - suttogja elm�ly�lten, mintha egy akaratos gyereket pr�b�lna elcsit�tani. – Nem maradhatok. R�snyire nyitja szemeit, halv�nys�rga �risze tomp�n felf�nylik a sz�rk�leti hom�lyban, ahogy �lettelen tekintete alig kivehet�en felfedi mag�t. Elny�lt ajkai l�gyan s�rolj�k a l�ny arc�t, mikor megmozd�tja fej�t, hogy az el�tte �ll� hal�nt�k�ra cs�kolhasson. Hirtelen v�lik er�ssebb� a szor�t�sa, mikor a g�p hangosan fujtatva megr�zk�dik, hogy v�ratlan ereszked�sbe kezdjen. L�b�t h�tr�bb cs�sztatva kit�masztja magukat, hogy k�pes legyen meg�rizni mindkettej�k egyens�ly�t, arc�n leolvashatatlan komolys�g j�tszik, mintha m�r sz�m�tott volna erre. Mikor siker�l kibontakoznia az �lel�sb�l, siet�s l�ptei a robotn� fel� vezetik, jeges aur�j�t szinte �rny�kk�nt h�zza maga ut�n. - Eszel�s... - leheli komoran, r�tenyerelve a l�gj�r�t szab�lyoz� gombra, mint aki csak �szt�n�sen a pultnak t�masztja mag�t. – Nem fogsz itt mindenkit meg�lni magaddal egy�tt. R�szor�tva a M�sodik kezeit, egy hat�rozott mozdulattal r�ntja fel a korm�nyt, hogy a g�p hegyes sz�gben felfel� kezdjen sz�rnyalni. A h�vvel telt ir�nyv�lt�s k�zben a sz�rk�n f�nyl� monstrum v�gigsz�nt egy norlanai �p�letet, melynek szil�nkjai �s vasszerkezete hatalmas reped�sekkel jutalmazza a cirk�l� t�rhetetlen �veg�t. Halkan felszisszen, er�teljesen meredve a por fedte l�tk�p fel�, sz�ntelen von�sai azonban nem v�ltoznak semmit, ahogy n�h�ny halk pittyen�ssel vissza�ll�tja az �tir�nyt. Az eg�sz ett�l olyan lesz, mintha m�r k�nyszeresen irt�zna a v�rost�l, amelyet eddig annyira im�dott. Val�j�ban csak a b�ntudat �s az �rul�s t�nye el�l pr�b�l elmenek�lni.

2010.01.15. 23:22 Khiara Laken

M�r csak akkor eszm�l fel, mikor v�z�nak terh�t �tveszi az alatta megroppan� �l�s. H�la �nti el a lelk�t, j�les�en megdobogtatva szerkezet�t, ahogyan pillant�sa k�veti a n� mozg�s�t. A t�volod� alak egyre �lesebb� �s �lesebb� v�lik, mintha egy f�nyk�pez�g�ppel f�kusz�lna. Ell�gyult arca �rthetetlenn� v�lik, majd a szimul�ci� r�fagy, ak�r egy maszk, ahogy megl�tja az emberi testet elveszni a robot v�z�nak �lel�s�ben. Sokszor k�v�ntam magamban, b�rcsak ism�t teljes �rt�k� ember lehetn�k... Ha nem �pp egy befejezett m�; egy t�k�letes robot, t�k�letes elm�vel,  hi�nyz� �rzelmekkel.   Mintha nem is �, hanem egy idegen szellem mondta volna ezt valaha az �r�k L�nynek. A benne dolgoz� logika szinte cs�fond�ros siv�rs�ggal �mleng, milyen k�nnyen elj�tszottak vele �s becsapt�k minden m�s sz� n�lk�l, mikor a legnagyobb sz�ks�ge lett volna a seg�ts�gre. Fut�t�zszer�en �mlik v�gig rajta az �nz� el�rults�g, a sz�gyen, az undor, a tasz�t� kavarg�s m�ly feket�je. Olyan �rz�se t�mad, mintha a legvadabb torn�d� szem�ben �llna; ott, ahol minden csendes, ahol a mag�ny dolgozik. Nem hallja a k�r�l�tte tombol� szelet, csup�n tudja, hogy ott van mindenhol,  hogy fogs�gban tartja, �s minden sz�vdobban�ssal egyre k�zelebb ker�l a felem�szt� v�gzethez. Hi�ba akarna menek�lni, l�legzete bel�fagy, rettegni kezd, majd a sokk ut�n elnyeli az alatta t�tong� lyuk. �rz�ketlenn� k�ne tennie mag�t, de �rezni akarja a f�jdalmat; �reznie akarja, hogy tudja, �l m�g,  m�g ha ez m�r nem is sz�m�t. Az, amit most �rez, nem lehet sz�val le�rni – nem egyszer� f�jdalom,  valami sokkal vel�tr�z�bb, amit�l, ha sik�tani tudna az ember, elszakadn�nak a hangsz�lai, mint p�r r�gi h�r.  M�r k�ptelen mit mondania; hiszen a c�lja csak annyi volt, hogy biztons�gban tudja a robotot, �s hogy a v�gya befejez�dj�n – a M�sodikk� v�lt �rte, �s felt�telek n�lk�l emberr� akarta tenni, de � eldobta mag�t�l valaki m�s�rt, mintha soha nem is l�tezett volna. M�r nem akarja gy�l�lve mag�hoz venni a m�sodperceket, csak furcs�llni tudja a Vil�got, ami�rt ennyire kegyetlen�l elvette minden�t. Valami hib�t k�vethetett el, mert nem maradt senkije.  Csak azt nem �rti, mi�rt nem el�bb fedt�k fel az igazs�got. Emberek tucatjai halnak meg ebben a percben is, mert a testem nincs ott.  Egy v�gtelen s�hajjal ny�l el�re, hogy kikapcsolja a beprogramozott navig�l�st, majd spont�n, lass� ereszked�sbe kezdjen a f�ld fel�. A s�kets�get felv�ltja a zakatol�s, mely mellkas�t�l kezd�dve leny�l eg�szen karj�ig, berezon�lva ujjainak v�g�t. M�r semmi m�sra nem v�gyik, csak a meg�rdemelt hal�lra.

2010.01.15. 22:02 Avila Mecoi

Nem erre sz�m�tott. Arra volt felk�sz�lve, hogy a f�rfi megint d�h�ngeni fog, hogy m�rgesen kiab�l vele, vagy csak ugyan olyan elh�lt lesz, mint amilyen az el�bb is. Vagy csak egyszer�en sz� n�lk�l ott hagyja. Ezek lettek volna a reakci�k, amiket ebben a pillanatban lehets�gesnek tal�lt. �s ezek voltak azok a reakci�k, amelyek nem k�vetkeztek be. B�rmilyen okb�l is, most elmaradtak. Megh�kkent, amikor �szrevette a f�rfin a b�ntudatot. - Mit hitt�l? Milyennek tartott�l? - k�rdezi k�v�ncsian, mert az abbahagyott mondat nem hagyja nyugodni. Tudja, b�rmilyen sz�rny�s�get tartogathatnak a ki nem mondott szavak. Hallott m�r nem egy dolgot, m�sok nem voltak ilyen tapintatosak, �s kimondt�k a dolgokat. Enn�l fogva nem volt hozz� szokva, hogy valaki ne mondja el neki. �s pont az Els�, akinek a v�lem�ny�re annyira k�v�ncsi volt. Milyennek tartotta? Biztos egy sz�rnyetegnek. De h�t l�nyeg�ben nem az m�g mindig? Nem csak alszik most a kegyetlen oldala �s arra v�r, hogy fel�bredhessen? Vagy ez  most m�r mind csak a m�lt egy darabja. A folytat�st�l viszont csak �gy kit�rl�dnek a gondolatai, minden elveszik a nagy feh�r semmiben, �s m�r csak a k�nz� szavak maradnak. D�nt�ttem. �n fogok elmenni. �rzi a f�mtest k�zels�g�t, �s most m�g jobban b�jik oda hozz�, az � k�zels�g�re van sz�ks�ge, hogy bet�ltse az �rt, amit a szavak �gettek. Pont annak a testnek a nyugtat� �rint�sei enyh�tik a f�jdalmakat, amelyek kimondt�k az �t�lkez� szavakat. Az �let ir�ni�ja. - Nem vagy �cskavas. Te legal�bb annyit �rsz, mint egy ember, a te �leted annyit �r, mint egy ember �lete. K�rlek, ne menj... - suttogja halkan. Ha k�pes lenne r�, tal�n a k�nnyei is el�j�nn�nek, de m�r olyan m�ly a f�jdalom, hogy a k�nnyeket m�r r�g maga m�g�tt hagyta. - �s ha csak hazudtam? Ha nem akartam gyeng�nek l�tszani, mert nem akartam, hogy megszabadulj t�lem? Mi van akkor, ha nem b�rok el vele? Keze a f�rfi mellkas�n nyugszik a feje mellett, �s most g�rcs�sen szorulnak �ssze ujjai az ing anyag�n, mintha ezzel visszatarthatn� a robotot, ha az elr�ntan� mag�t, �s �gy d�ntene, hogy ideje, hogy t�vozzon.

2010.01.15. 20:59 Zev Owen

Mozdulatlann� dermedve marad mindv�gig egyhelyben, tenyere alatt csak az �l�s �rdes anyag�t �rzi, mintha minden sz�vdobban�s�val er�sebben nyom�dna sz�vet�be. Csak akkor j�n r�, mikor a sz�k megmozdulva tulajdonost cser�l, hogy � szor�tja egyre jobban a t�mla �ves tetej�t, olyan er�vel, hogy az egy f�jdalmas roppan�ssal kezdi feladni massz�vs�g�t. Sz�j�nak sz�le elfojtott, keser� mosolyba h�z�dik, ahogy szeme sark�b�l a m�g�tte �ll� l�nyra pillant, akinek szellemszer� alakja most rezzen�stelen arccal �get lyukat er�tlen�l dobog� mellkas�ba. Von�sai �jra kif�rk�szhetetlenn� v�lnak, mikor meg�ll Avil�val szemben, l�legzetvisszafojtva figyelve azt az �nmegtart�ztat�st, ami most a l�nyt aurak�nt k�r�lveszi. Sz�nd�kosan nem vesz tudom�st a m�sik robotr�l; saj�t mag�nak kell eld�ntenie mit akar, � nem ir�ny�thatja helyette a v�zat. Tal�n kegyetlennek t�nhet, de a Vil�g, amelybe lassan belecs�ppennek sem lesz kellemesebb, most, hogy v�llukra vett�k az �ld�z�tt szerep�t, ak�r egy b�nbanda, aki v�giggyilkolta a f�l v�rost, de meglehet, hogy m�g azokat sem k�r�zn�k ilyen intenzit�ssal. Vonakodva �zlelgeti a l�ny szavait, bel�l azonban b�ntudatot �rez, mikor hideg ujjaival meg�rinti arc�t, s tekintete �nk�ntelen�l ell�gyul, mint aki akarat�n k�v�l megadta mag�t. Ezt a meglep�en emberi von�st is csak akkor fedezi fel mag�n, mikor saj�t elrekedt hangj�t hallja. - Nem akartam. – leheli frusztr�ltan, szabad kez�vel fekete tincsei k�z� sz�ntva. Ujjai �k�lbe szorulnak, mikor tark�j�ra cs�sznak, fej�ben az �rzelmek kavalk�dja dobol, ahogy meg�rzi tork�t elszorulni. Lelke szinte k�tfel� szakad, ahol van egy g�p �s van egy ember. Tal�n m�r sohasem fognak megf�rni egym�ssal. – Hib�san ismertelek ki. V�gig azt hittem, hogy... �rzi gyomr�t felkavarodni, mikor v�gigs�p�r test�n a logika tiltakoz� undora. Sz�ve hevesen fell�ktet, mert a gondolataiba �kel�d�tt szavak m�r t�l hossz� ideje l�zadoznak arra, hogy v�gre kimondhassa �ket; a v�z most m�r nem �llhatja �tjukat. - D�nt�ttem. �n fogok elmenni. Rem�lem �gy lesz, ahogy mondod, �s egy�tt tudsz majd vele �lni. Hiba lenne f�jdalmat �rezned egy �cskavas miatt. Er�s vagy, de nem tudom meddig tart m�g ki, ha ez tov�bb folytat�dik. Halkan engedi ki t�dej�b�l a leveg�t, s�haja szinte eleny�sz�, mikor elford�tja pillant�s�t a l�ny f�rk�sz� szemei el�l, hogy k�zelebb l�pve mellkas�ra vonja az apr�nak t�n� testet, melyet most saj�tj�hoz k�pest t�zforr�nak �rez, a benne dobol� sz�vet pedig t�l gyorsnak a v�z�ban l�ktet� gyenge taktus mellett. F�m hidegs�g�, merev karjaival, �vatos fel�letess�ggel karolja �t a l�ny derek�t egy percre sem feledkezve meg arr�l, hogy t�l messzire ment. Tal�n neki nem jelent annyit ez a t�lz� k�zels�g, tal�n � nem k�pes olyan intenz�ven �rezni, arra azonban r� kellett j�nnie, hogy egy embert is k�pes lehet szeretni, annak ellen�re, hogy v�za kor�bban minden porcik�j�val tiltakozott m�g a sz�ba elegyed�s ellen is. Nem k�pes mag�nak letagadni ezt a bizarr k�t�d�st, ahogy azt sem, hogy val�sz�n�leg ez volt �lete leg�rtelmetlenebb d�nt�se, azok ut�n, hogy romba d�nt�tt �s maga m�g�tt hagyott mindent, ami�rt eddig �lt. Tal�n ez a sorsa: hogy kisz�lljon, hogy elfeledhess�k. Gondolatai ki�r�ltek. Minden meg�llt. Most m�r k�ptelen b�rmit is �rezni, az �t k�r�lfog� �rint�seken k�v�l.

2010.01.15. 19:56 Avila Mecoi

Nem mozdult, amikor l�t�k�r�be bek�szott a f�rfi karja. M�r sz�m�tott r�, hiszen hallotta a l�pteit maga m�g�l, �s �rezte, ahogy s�lya a sz�k t�ml�j�ra nehezedik. Azt hitte, k�pes lesz mozdulatlanul �lni, �s v�rni, am�g �jra ell�p. Visszak�veteli a hely�t, le�l a m�sik sz�kbe vagy esetleg visszamegy a n�h�z. De nem �gy volt. A k�rd�s meglepte, �s m�r ford�totta is a fej�t fel�, de mozdulat k�zben meg�llt �s visszafordult, �jra maga el� n�zve. A t�rk�pen az �jonnan beprogramozott �tir�nyt, �s k�v�ncsian k�vette tekintet�vel a vonalakat, melyek - most r�j�tt - kivezetnek Norlan�b�l. Teh�t megint elmennek, logikus, mi m�st csin�lhatn�nak, a v�rosban nem maradhatnak. T�l sokan vannak a nyomukban, f�leg ezut�n az akci� ut�n. - Nem �n lenn�k az els�, aki nem kapja meg, amit akar, �k is t�l �lt�k, �n is t�l fogom. Megtanulok �lni vele. Mi m�st tehetn�k, Owen? - Az � hangja is h�v�s, b�r n�hol megremeg, testtart�sa azonban ugyan olyan merev, ak�rcsak egy szobor. Egy k�l�nlegesen �letszer� szobor. Mindezek ellen�re most hirtelen fordul h�tra, hogy szembe tudjon n�zni az Els�vel. - Ne j�tssz ezeket az ostoba j�t�kokat... Ha �gy van, �s nem kaphatom meg, m�r pedig az eddigieket levonva �gy van, akkor mond meg, �s k�sz! De ne ny�jtsd itt m�g tov�bb, ha csak nem �lvezed, hogy k�nozhatsz m�sokat. Akkor csin�ld csak m�g egy darabig, kib�rom. A f�rfir�l most a M�sodikra cs�sztatta a tekintet�t. Csak n�zte, ahogy ott kuporodik a f�ld�n, �s egyszerre nagyon is �t tudta �rezni a helyzet�t. Meg tudja �rteni, hogy milyen lehet neki, elvettek t�le mindent, �s akkor m�g � is tov�bb k�nozza. B�r m�g mindig nem b�nta meg egyetlen szav�t sem, amit hozz� int�zett, ebben a percben egyiket sem tudta volna megism�telni. Lassan emelkedett fel a sz�kb�l, �s p�r megny�jtott l�p�ssel ott volt a n� mellett. Leguggolt, �s �vatosan a karj�ra tette a kez�t. - �lj ink�bb a sz�kbe, ha pihenni akarsz. M�g ha nem is �rzed, akkor is k�nyelmesebb. - Azzal meg sem v�rva a v�laszt h�zta fel �vatosan, de ellen�ll�st nem t�r�en, �s odavezette az egyik sz�khez, ahol azt�n hagyta beles�llyedni a v�zat. - Sajn�lom, hogy �n is csak egy gonddal t�bb vagyok, de ez nem azt jelenti, hogy megpr�b�lok megsz�nni, mint ideges�t� t�nyez�. Ne b�zd el magad. - Hangja most nem volt olyan h�v�s csup�n t�nyfelt�r�. Csak ezut�n fordult vissza az Els�h�z, hogy folytathassa az elkezdett mondanival�j�t, mintha az im�nt mi sem t�rt�nt volna. - Lehet, hogy nem direkt csin�lod, de ezzel a viselked�ssel csak mindenkinek �rtasz. Jobb lenne mihamarabb v�get vetni neki.

2010.01.15. 17:24 Khiara Laken

A padl� megr�zk�dik alattuk, mintha mellkas�nak felvibr�l�sa okozta volna a sz�l�rv�nybe ker�lt f�mburok kibillen�s�t. Leveg�t akarna juttatni t�dej�be, de a keser� szavakat hamarabb mag��v� teszi; torka elszorul, a hamis l�legzet pedig egy halk h�rg�ssel megsemmis�l benne.  Ajkait mind�ssze csak elh�zza, mert a szavak m�r nem sebzik �t �gy, mint r�gen. Ha ez volt a robot c�lja, nem siker�lt, mert m�r nem f�j neki, nem gyeng�ti �s nem er�s�ti �t, csak kavarog sebzett mellkasa alatt, mintha valami sz�t akarn� feszegetni. Kaparja, megdoboltatja, szaggatja, r�ncig�lja a dr�tokat, mintha az a valami �gy ir�ny�thatn� �t, arra �szt�n�zve, hogy fek�dj�n el, �s hunyja le �jra a szem�t. A legegyszer�bb ez lenne, vagy az, ha g�nyosan t�madna, megv�dve b�szkes�g�t – csak emberk�nt akart viselkedni, de mintha tudom�st se vettek volna r�la. Ez a k�z�ny m�g a m�rgezett haragn�l, vagy ak�r a gy�l�letn�l is ezerszer rosszabb. Mintha m�r nem k�tn� �ket �ssze semmi, csak az, ami egy m�v�szt m�v�ssz� tesz a munk�i �ltal; csak a m�l� alkot�s ir�nti v�gy, amely egyre t�bbet �s t�bbet k�v�n, s megveti a r�gebbi darabot. Most m�r �th�r�tasz r�m mindent, igaz?  D�h�s �s csal�dott lesz a saj�t test�re, mintha � lenne a hib�s. Ki akarn� tapintani doboz�t, de ujjai alatt csak alkatr�szek �t�dnek egym�shoz. Ism�t �jra er�lk�dnie kell, hogy esz�be jusson, nem elhagyta,  valahol m�g mindig ott van a k�zel�ben.  Ahelyett, hogy letenn� �loms�ly�v� v�lt v�z�t, ink�bb a p�rk�nynak t�maszkodik, szemeit elvonva a t�bbiek alakj�r�l. �rzi, hogy sz�ks�ge lenne p�r sz�ra �s lejt�sre – gyeng�dre, d�h�dtre, g�nyosra, mindegy, milyenre -, vagy valakire, ak�r Avil�ra is. Nem vallan� be, de azt k�v�nja, b�rcsak ne sz�lt volna hozz� ilyen nyersen, mert sz�ks�ge lenne r�. Ezzel fenntartva mag�t, elm�lyedve tompul�, b�d�t� gondolataiban n�zi a kint elsuhan� vil�got, mik�zben ujjaival v�gigsim�t szem�nek vonal�n. Ott kellene lennie a k�nnyeknek - �s most, f�l�lomba zuhanva el is hiszi, hogy csak a szer hi�nya miatt nem �rzi a langyos cseppeket.

2010.01.15. 14:46 Zev Owen

Hamarosan a k�r�l�tt�k kavarg�, felh�k szeg�lyezte eget teljesen felem�szti a s�t�ts�g. Az �jszak�nak az a fajta kietlen s�t�tje, mikor m�r csillagok sem vibr�lnak az �gen, csak a rideg, m�ly k�ks�get l�tni, mely �sszemos�dik majd a t�voli �r �ben�vel. A l�gj�r� jeges leveg�je kiz�rja mag�b�l a kinti h�s�get, �s mag�ba olvasztja a f�lt�kenys�g �s a gy�l�let felt�r� �rzelmeit. Elege van, �gy �rzi m�r nem b�r ebb�l t�bbet elviselni. Egyre ink�bb halv�nyodni l�tja mag�ban az �rz�seket, mintha a dermeszt� leveg� lassan v�gigj�rn� v�z�nak belsej�t, elfagyasztva azt az emberi t�zben �g� szenved�lyt, mely eddig m�g �letk�pess� tette. Arca teljesen �res, szemei h�v�sen m�regetik a k�t n�t, akik b�r t�rsakk� v�ltak, m�gis �gy marj�k egym�st, mintha valami �si er� tasz�tan� �ket. G�pteste sajog a folytonos ig�nybev�telt�l, a hirtelen j�tt es�t�l, mely most is vadul marja bel�lr�l. A t�lt�nyek s�lya egyre ink�bb leh�zza, s darabos mozg�s�t most m�r nem is pr�b�lja elrejteni; szabad utat enged akadoz� v�z�nak, ahogy felmagasodik. M�r nem l�tja �rtelm�t annak, mi�rt k�ne er�lk�dnie. - Ha ennyire meg akarsz halni, akkor f�l�sleges volt megszerezn�nk az alkatr�szeket. F�l�sleges volt ez az eg�sz. - kim�rt hangja t�voli ridegs�ggel cseng, mikor megsz�lal, pillant�sa csak felsz�nes k�z�nnyel siklik �t a v�r�s haj� n� alakj�n, miel�tt meg�llapodna maga el�tt. – A tud�st magadnak kell megszerezned. Most m�r a saj�t utadat kell j�rnod, mert nem lehetek mindig ott, hogy a seg�ts�gedre legyek. Tanulj meg �lni vagy halj meg. Ha d�nt�tt�l �s kell a seg�ts�gem a v�zhoz, sz�lj. Sz�ntelen tekintettel mered az ac�lsz�n� padl� vonal�ra, mintha a csavarokat b�v�lve k�pes lenne darabokra hullatni a motorzajt�l hangos cirk�l�t. Egy hirtelen j�tt elhat�roz�ssal indul meg neh�zkes mozg�s�val Avila ir�ny�ba. Egyik kez�t a sz�k t�ml�j�ra t�masztva �tny�l a l�ny v�lla felett, hogy p�r gyors mozdulattal beprogramozza az �tvonalat, egyenesen el Norlanab�l. Most b�rhol szerencs�sebb lenne tart�zkodniuk, mint itt. Valahol felsejlett benne a kalandv�gy, hogy l�ssa, mi van ezen a hatalmas v�roson t�l, ott ahol m�r nem lakik senki, ott ahov� ez a betonerd� nem �r el. A h�zak nem �rhetnek a v�gtelens�gig; valahol meg kell sz�nni�k. - Mihez fogsz kezdeni Avila, hogyha nem kapod meg azt, amire v�gysz? – sz�lal meg v�ratlanul, m�ly, elmereng� hangja f�lhangos monotonit�ssal j�rja k�rbe a visszhangz� teret. Egy pillanatra sem n�z a l�nyra, borosty�nsz�n� �riszei az el�tt�k elter�l� l�tv�nyt p�szt�zz�k, s a szavak, amelyeket kiejtett, olyan hideg �s �rz�ketlen cseng�st vettek fel, mintha val�ban egy g�p tette volna fel az automatikusan bel� programozott k�rd�st. Saj�t hangj�nak h�tborzongat�, h�v�s dallam�t�l, v�gigfut test�n a hideg, mintha p�r pillanat alatt lejjebb ugrott volna a g�pv�z h�m�rs�klete.

2010.01.14. 19:37 Avila Mecoi

Nem hallotta, hogy mir�l besz�lnek, de nem zavarta, val�sz�n�leg pontosan ez volt a c�ljuk, hogy a besz�lget�s�k k�zt�k maradjon. R�ad�sul esze �g�ban sem volt k�mkedni b�rki ut�n is. Be�rte azzal, hogy n�zheti, b�r lassan m�r ez is t�l f�jdalmass� v�lt, l�tni a rideg val�s�got. Nem f�rt a fej�be, hogy mi�rt kell az emberi �rz�seknek ilyen kegyetlennek lenni�k. Olyan intenz�vek, t�ls�gosan is m�lyek. Ut�lta, hogy megint ez lett vele, �gy �rezte, el�bb vagy ut�bb �ssze fog t�rni. Valahogy m�r nem csod�lta, hogy olyan sok ember meg�r�l. Ezt �pp �sszel nem is lehet elviselni. Elford�totta a tekintet�t, nem akart t�bbet l�tni. M�r ez is sok volt, �s m�g �l�nken l�tta �ket maga el�tt, akkor is, ha nem n�zett r�juk. Egy darabig azt figyelte, hogy merre mennek, �s �tvonalukat �sszevetette az el�bb l�tott t�rk�ppel. Ugyan az volt, ez�rt nem agg�dott, de tov�bbra is r�sen volt. Nem Alyson lett volna az els�, aki biztons�gba ringatja az ellenfel�t, �s v�g�l �gy t�mad. H�tba t�madja. Ezt el akarta ker�lni mindannyiuk �rdek�ben is, �s mivel a k�t robot most am�gy is m�ssal volt elfoglalva, ez�rt h�t nem is volt m�s v�laszt�sa. B�r az ablakon k�v�lre b�mult, nem l�tott semmit. Minden elmos�dott �s �sszefolyt, az ablakon k�v�li vil�g egy hatalmas sz�rke folt volt. V�g�l ell�kte mag�t a sz�kt�l, �s fel�llt. - Jobb lesz, ha sietsz, hogy min�l el�bb oda�rj�nk. - Vetette oda �lesen Alysonnak, majd a neki sz�l� m�rges szavakra visszaford�tja a fej�t, de k�nyszer�tette mag�t, hogy ne l�sson. - �gy l�tszik m�r nem csak a l�t�sod �s a hall�sod roncsol�dott, de az agyaddal is valami baj van. Vagy esetleg �jdons�lten �ld�z�si m�ni�ban is szenvedsz? Nem �ll sz�nd�komban meg�lni, �gyhogy nyugodj le, �s fogd vissza magad. �s ha akarn�k se ker�lhetn�k a k�zeledbe... - Fej�vel a f�rfi ir�ny�ba b�k�tt, arra c�lozva, hogy � �gysem engedn� neki, ha most d�h�sen nekirontana a n�nek. H�v�sen csillant meg a tekintete, ahogy megker�lte a sz�ket, majd h�trafordult, ez�ttal az Els� fel� fordulva. - Te meg min�l hamarabb hozd rendbe a M�sodik v�z�t, hogy min�l el�bb beadhasd neki a szert. Akkor tal�n lenyugszik valamennyire, �s mindenki boldog lehet. - M�g az utols� szavak k�zep�n fordult �jra el�re, hogy ez�ttal � foglalhassa el a m�sodpil�ta �l�s�t, �s onnan tarthassa szemmel a l�nyt, aki m�g mindig a l�gj�r�t vezette. A mindenki tal�n t�lz�s volt.

2010.01.14. 15:47 Khiara Laken

Tekintete t�voliv� v�lik, mikor teste el� ereszkednek. A k�zelebbi dolgokat most nehezebben veszi ki, �gy a robot alakja is csak egy �sszemos�dott foltk�nt jelenik meg szemeiben; ha nem mondt�k volna, akkor is lehunyta volna �ket.  Megmerevedik �lt�ben, mint egy �ppen �sszecsuklani k�sz�l� b�bu. Hirtelen hallja meg mag�ban a m�ly cseng�s� hangokat, melyek teljesen kit�ltik porcel�nszer� alakj�t. Mintha � benne �lne, �s a gondolatait f�zn� meg szavaival, �sszekapcsolva k�t idegent, akik m�g sosem tal�lkoztak. A finom, �rz�ki suttog�sok hamarabb el�rik �t, mint az er�teljesebb �v� lejt�sek – �gy volt ez f�lrobotk�nt, �s �gy van ez most is.  P�r pillanat erej�ig k�pesek voltak arra, hogy visszaadj�k neki b�r�t �s h�s�t. Eml�keiben kutatva felid�zhette a tiszta �rint�st, de mindez m�sodlagoss�, majd elfelejtett� v�lik, ahogy felfogja a szavak �rtelm�t. �r�l, hogy ezt mondja, azonban mindezekkel eddig is tiszt�ban volt. Mind�ssze csak egy mondat tapad meg mellkas�ban, megugrasztva szerkezet�t, melynek dobog�sa elveszik a hangok k�z�tt. Te arra sz�lett�l, hogy �lj.  Hazugs�g.  M�g mindig nem k�pes elhinni, hogy nem felt�tlen kell meghalnia. H�rom k�l�nb�z� b�rt�n ut�n m�r nem tudja feldolgozni a t�nyt, mert m�r annyira bel�sulykolt�k m�lyre; arra sz�letett, hogy meghaljon.  A Hal�l olyan k�zel �ll hozz�, hogy ha akarn�, meg is �rinthetn�. Azonban m�r egyre csak a k�v�ncsis�got  �rzi mag�ban, mint valami nyers er�t, amelyt�l k�nnyebben k�pes mozgatnia elf�sult v�z�t.  Fel sem eszm�lt, hogy m�r elt�volodtak t�le, �s hogy � m�g mindig lehunyt szemmel adja �t mag�t az ut��zeknek. Alig �szrevehet�en s�hajt, ahogy lassan felnyitva tekintet�t maga el� r�ved, majd az �sszeolvadt massz�ra, amely olyannak hat, mint egy id�ben megfagyott vihar. - Nem baj, hogy g�pek vagyunk. Mondjuk, hogy csak mi vagyunk emberek,  �s mindenki m�s a k�l�nb�z�. – alig �szrevehet�en megr�nd�tja a v�ll�t, hogy k�nnyeds�get mutasson. - Tudom, hogy nem hagyjuk el magunkat. Nem ezzel van a baj, �n mindenhogy k�pes vagyok �rezni T�ged,  �s ezt nem adn�m oda semmi�rt. Nem is tudn�m odaadni.  Tart p�r l�legzetv�telnyi �s sz�vdobban�snyi sz�netet, m�g �jra er�h�z jut. M�rlegeli mag�ban, mekkora hib�t k�pes elk�vetni - mi mindent vesz�lyeztet azzal, ha tud�st  k�r. - Tudom, hogy tiltott. De k�v�ncsi vagyok r�, kik vagyunk.  – kiss� el�red�l, ahogy suttog�s�t elm�ly�ti, mint egy gyerek, aki most �tszellem�lten k�v�nja mag�ba s�r�teni az �j �lm�nyeket. - K�v�ncsi vagyok, mi�rt beteg a sz�ved. K�v�ncsi vagyok a t�bb �vtizedes tud�sodra. K�v�ncsi vagyok, mit�l k�k az �g?   Mert nem tudom. Ha tudtam is, elfelejtettem.  De nekem tudnom kell! Nem akarok ilyen �resen  �s idegenen meghalni.  Arca �s hangja elkeseredett� v�lik, s tov�bb fesz�l g�rcs�ss�g�ben. Minden szava �rtelmetlennek �s kicsinek hatott ahhoz k�pest, amelyet mag��v� akar tenni.  Pillant�sa akadozva mozdul Avila ir�ny�ba. �rezte mag�n a vizsg�l�d� szemeket, melyek, mint egy-egy p�r�s �vegablak, nem engednek kintr�l bepillant�st. Ilyen messze nem tud leolvasni semmit, mind�ssze csak mellkas�ba mar valami; valami, amit�l szomor� lesz, mert nem �rti, mi�rt akarta �t legyilkolni. Mi�rt nem hagyj�k m�r �t b�k�n? - Mi�rt n�zel �gy, Avila Mecoi? – mordul r� m�lyensz�nt�, harcias hangnemben. - Ha meg akarsz �lni engem, most tegyed. Tal�n �gy m�g es�lyed is lehet r�, hogy siker�l.  Felszisszen� torokhanggal h�zza fel mag�t a l�gj�r� oldal�n, hogy szembe�llhasson vele. Minden mozdulat�ban �ntudatlans�g �s esetlens�g lakozik, de egy pillanatra sem �rdekli �t. Szinte m�r azt v�rja, hogy a n� r��v�lts�n, vagy r�t�madjon.

2010.01.14. 12:24 Zev Owen

A l�ny hangj�t hallgatva hajol k�zelebb az �veg fel�let�hez, melynek h�v�ss�ge l�gyan v�gigvonul arc�n. Szemeit f�lig lehunyva figyeli csitul� sz�vdobog�s�t, mik�zben f�rk�sz� pillant�sa lefel� terel�dik, hogy ne kelljen l�tnia az �ttetsz� fel�letr�l visszat�kr�z�d� �rz�ketlen maszkot. A felh�k f�stszer�en gomolyognak alattuk, lomh�n mozg� alakjukat halv�ny s�rg�ra festi a haldokl� Nap f�nye. Alatta valahol Norlana alacsonyod� �p�letei �sznak el, ezek azonban most is s�t�ts�gben �sznak, mintha m�r a f�ny el�l is sz�m�zt�k volna a gigantikus v�rost. T�k�rk�p�nek f�mes sebhelye felf�nylik egy pillanatra, miel�tt tenyere eltakarn� a csillog�st. Ujjai kim�rt mozdulattal futnak v�gig a v�zba m�lyedt karcol�sokon, melyet az �les t�lt�ny v�jt a massz�v fel�letbe. Ahogy ujjhegy�t v�gigvezeti a csont kem�nys�g� r�szen, megpr�b�lja �jra �t�lni, milyen az, mikor semmit nem k�pes meg�rezni a k�lvil�gb�l. Most minden olyan t�volinak t�nik, ahogy r�eszm�l, b�rmit tesz, k�ptelen mag�t a M�sodik hely�be k�pzelni. A szer �l�nken �ramlik benne, az �rz�kletek pedig egy pillanatra sem szakadnak meg, hogy es�lyt adjanak neki gondolatainak ki�r�t�s�re. Sokkal cs�b�t�bb arra koncentr�lni, ahogy a ruha anyaga s�rolja sz�vet�t, m�g a leg eleny�sz�bb mozdulat�n�l is, vagy, hogy sz�rad� tincseir�l az es� cseppjei hogyan �rkeznek le k�zfej�re, fagyos �rint�st hagyva maguk ut�n. - Valahol abban rem�nykedtem, hogy er�sebb leszel, mint amilyen �n voltam. – ig�z� szavai a suttog�sn�l alig hangosabbak, mikor eltolja mag�t az ablakt�l, s pillant�sa fut�t�zk�nt vonul v�gig a helyis�gen, hogy v�g�l a v�r�s haj� roboton �llapodjon meg. Gondolatai egy l�legzetv�tel ideje alatt id�zik fel benne a komor eml�keket, mely most merev grimaszt csal halott von�saira. A mag�ny �s az elkeseredetts�g m�sodperceken bel�l �mlik v�gig mellkas�n, fel�getve bel�lr�l, � azonban enged az �rz�snek, mely eg�szen a tork�ig ny�lik fel, mintha b�rmelyik pillanatban kegyetlen�l megfojthatn�. Pontosan ezt �rzi. Belefullad az eml�kbe, ahogy azon kapja mag�t, a v�z leveg� ut�n kapkod, hogy vast�deje is mag��v� tehesse legal�bb egyetlen l�legzet �rint�s�t. M�r szinte f�j ezt a s�pol� m�veletet �jra �s �jra mag�ra er�ltetnie, sikertelen�l. K�zvetlen�l a M�sodik �sszeroppant teste el� gugol, hogy felh�zott t�rdeire fektesse alkarj�t. M�sik kez�vel egy k�nnyed mozdulattal emeli meg a l�ny �ll�t, a h�v�s pillant�s� szemek m�lyk�kj�t saj�t vil�gos �riszeire er�ltetve. - Csukd be a szemed. – utas�tja halkan, �gy lehetetlen kivenni bel�le, hogy milyen �rz�sek kavarognak m�ly hangj�nak t�nus�ban. Egyetlen apr� mozdulattal hajol k�zelebb, eg�szen a l�ny arca mell�, hogy f�l�be suttoghasson. Azt akarja, hogy Khiara csukott szemekkel is minden egyes sz�t tiszt�n �rtsen. – El�g, ha csak eml�kszel az �rint�sre, amit m�r tapasztalt�l. Nem Te nem tudod felid�zni, hanem a tested. – leheli elm�ly�l� l�legzettel, von�sai ell�gyulnak, tekintet�ben azonban l�tni lehet az �vatoss�got, ahogy ujjai a robot hideg k�zfej�t �rintve lassan megindulnak felfel� a karja ment�n. Saj�t b�r�t t�zforr�nak �rzi a m�sik robot�hoz k�pest; a szer mintha emberibb� hev�tette volna sz�vet�t, most, hogy �jra k�pes vele �rz�kelni. - Ez a v�z nem k�pes �rezni, se k�ls�leg, se bels�leg, �s ha egy pillanatra elhagyod magad m�r es�lyed sem lesz magad�v� tenni. Te arra sz�lett�l, hogy �lj. �s ez nem csak a hangzatos sz�val j�r egy�tt. Aki �l az l�t, hall, tapint, �zlel. �rzi az illatokat, �rzi a legapr�bb �rint�st is. De ha nem hagyod megjav�tani magad sz�pen lassan kih�l bel�led mindez, a lelkeddel egy�tt. Nem marad m�s, csak a f�m, a dr�tok, az alkatr�szek... - egy halv�ny fintor �l ki az arc�ra, homlok�n alig kivehet� r�ncok jelennek meg. Az aggodalom jelei. Sz�v�be markol a gondolat, mely most kit�lti tudat�t. – Meg kell �rtened, hogy ez tesz emberiv� minket. Hogy Nek�nk, g�peknek m�r nem maradt m�s. Ezt kell mindenk�ppen meg�rizned. Tekintete �jra kif�rk�szhetetlen komolys�g�, mikor visszad�l eredeti poz�ci�j�ba. Gugol�sb�l g�pies mozdulatokkal f�l t�rdre ereszkedik, majd kitart�an figyeli az el�tte �l� h�feh�rr� s�padt arc�t. M�r nem is eml�kszik r�, mikor l�tta �t �szint�n mosolyogni.

2010.01.13. 18:36 Avila Mecoi

B�rmennyire is mindegy neki, hogy mit �rez a M�sodik, vagy hogy hogy van, most nem tetszenek neki ezek az ellens�ges szavak, amikkel megtelik a l�gt�r, m�g akkor is, ha az el�bb m�g � is olyan indulatosan ejtette ki a szavakat. De tal�n egyszer�en csak az zavarta, hogy miatta volt. M�g ha az embernek els�re nem is ez volt a benyom�sa, nem kedvelte k�l�n�sebben a vit�kat, �s m�g kev�sb� b�rta elviselni, ha � az okoz�ja. M�r � sem tudta, hogy mi van, vagy mit akar. Kavarogtak benne a gondolatok �s az �rzelmek. Volt ott mindent, �s ezt egyszerre. Ez t�l sok volt neki ennyi �v ut�n, hogy sz�m�zte mag�t�l az �rzelmeket. Megpr�b�lta elterelni a gondolatait, �s a l�nyra n�zett, az �tvonalat szeml�lte, amit mutatott, �s k�zben analiz�lta azt, amit mondott. Miut�n elford�totta a tekintet�t a t�rk�pr�l, m�r �t n�zte. Nem tudta hova tenni ezt a hirtelen fordulatot. Mit�l v�ltozott meg ennyire? Nem b�zott benne t�ls�gosan, honnan kellene tudniuk, hogy nem csak arra k�sz�l, hogy csapd�ba csalja �ket? De �gy t�nt a f�rfi elhiszi neki, hogy csak seg�teni akar. Vagy csak ennyire mindegy lenne m�r sz�m�ra minden, hogy arra is k�pes, hogy feladja mag�t, magukat? Most m�r nem csak hogy Alysont nem �rtette, de az Els�t sem. Mi �t�tt itt mindenkibe? A n�re n�zett, hogy meggy�z�dhessen r�la, hogy � mit gondol, � hogyan �ll a helyzethez, de t�le nem sz�m�thatott t�l sok seg�ts�gre, � m�g vagy m�r m�ssal volt elfoglalva. Kin�zett az ablakon, a narancss�rga napsugarak nem voltak olyan �l�nkek, de �r�lt, hogy m�st is l�that, mint az es�felh�ket. Tal�n ma m�r most l�tja utolj�ra, az �g�rt naplement�b�l m�g sem lesz semmi. Olyan mintha a sors is az ellen lenne, hogy beteljes�ljenek a v�gyai �s k�v�ns�gai. Hirtelen t�nik fel a robot alakja az ablakban. Egy darabig csak n�zi, majd tesz fel� p�r l�p�st, de meg�ll. Habozik. Viszont v�g�l nincs r� sz�ks�g, hogy tov�bb r�g�djon ezen, mert a M�sodik is odas�t�lt  hozz�. �gy h�t ink�bb megint h�tr�l addig, am�g bele nem �tk�zik az egyik sz�kbe. Ott azt�n nekit�maszkodik annak a karj�nak, �s a k�t alakot n�zi az ablakn�l, de szeme sark�b�l szemmel tartja a vezet� �l�sben �cs�rg� Alysont is. � m�g mindig nem b�zott benne, �s val�sz�n�leg nem is fog. A bizalom m�g mindig t�ls�gosan is t�vol �llt t�le. Ha ez �gy megy tov�bb, akkor azt is tapasztalni fogja? De kiben k�ne megb�znia? Az Els�ben, aki saj�t maga mondta, hogy soha nem fog megb�zni benne? Vagy esetleg a M�sodikban, aki annyira ki nem �llhatja? Nem volt senki, akiben b�zhatott volna, ez�rt ez tov�bbra is egy olyan dolog lesz, ami csak egy fogalom, de nem tapasztalhatja. Tekintete megragadt a k�t roboton. Arr�l pr�b�lta mag�t gy�zk�dni, hogy ez �gy helyes. Robot �s robot, ebben semmi abnorm�lis nincsen, de robot �s ember, az m�r a lehet�s�g hat�rain k�v�l �ll. M�g ha ezt �gy tudta is, elfogadni akkor sem volt hajland�. K�ptelen volt levenni a tekintet�t a t�k�letes von�sokr�l. Mindkettej�k t�k�letes arc�r�l.

2010.01.13. 16:08 Khiara Laken

Mikor legutolj�ra tiszt�n l�tta a Napot, m�g �ppen csak emelkedett az �gen; most sz�nei elm�ly�ltek, egyre lejjebb �s lejjebb halad a horizont pereme fel�. El sem hiszi, hogy alakj�t a s�lyos es�felh�k takart�k hossz� �r�kig, mert olyan, mintha kihagyott �s elpazarolt volna egy eg�sz �letet. Most m�g a reggel is v�gtelen�l t�volinak �s lehetetlennek t�nik, s borzalmasan rossz, emberi mem�ri�ja m�r fel sem tudja dolgozni, hogy ennyi  lett volna a nap. Lelk�t �titatja a mag�ny, azonban hirtelen �rzi meg mag�n az �get� pillant�st, mely felkavarja lecsendes�lt szellem�t. �n tudom, mit akarok.  Besz�lni akarna Avil�hoz, v�laszolni arra, amit m�g le tudott olvasni ajk�nak mozg�s�r�l, de �gy �rzi, ha abban a pillanatban megsz�lal, megzavar valami fontosat. M�g a k�ml�ny �s a robot utols� mondatait is elkapta, azonban a t�bbit nem, mert a kinti l�gt�r most szinte teljesen kivil�gosodott; emiatt a t�k�rk�peket is sokkal halv�nyabban, sokkal elmos�dottabbnak l�tja a l�gj�r� �veg�n, saj�t arca m�g�tt. - Hozz�m ne merj �rni. – szisszen fel Alysonnak, �nk�ntelen tasz�t�ssal. – Kezeld ink�bb a saj�t zavarod.  P�r pillanatra el�red�l, mintha fels�test�t vonzan�k l�bai. Most, hogy m�r senki nem l�tja, ellaz�tja tekintet�t �s ujjaival leszor�tja, hogy fennmaradjon a dobog� s�t�ts�g. M�g mindig hallja az �r�letes zakatol�st, egyszer�en nem megy ki fej�b�l a sz�vhang, �s ez kezdi �t a t�bolyba �s az �rz�ketlens�gbe tasz�tani. Mintha ez pecs�teln� le �t,  egyre kem�nyebben, egyre d�h�dtebben, mag�ba sulykolva a hal�l, a pusztul�s �s a h�bor� t�ny�t. Azt a h�bor��t, amit m�r teljesen mag��nak �rez, mintha � maga robbantotta volna ki. - Mi�rt �t�lsz meg ennyire felsz�nesen?   Ez d�h�t. – dar�lja mag�nak a szavakat, s csak ezut�n j�n r�, hogy val�sz�n�leg senki sem hallotta. Fel kell emelnie hozz� a fej�t; egyre nehezebben megy, mert gondolatait m�r nem tudja teljes m�rt�kben �sszef�zni a v�z g�pagy�val. Folyamatosan a szavakra pazarolja fennmaradt energi�j�t. – D�h�t, hogy azt hiszed, hib�ztatok b�rkit is, �s a saj�t kedvemre j�tszok… Nekem mondod, hogy sajn�lod, ami�rt �rzel?!  Csit�t� szavai ut�n hirtelen �v�lt fel; a robot d�he �t is el�rte, �s megint feleszm�lt, hogy nincsenek egyed�l. Mindenki hallja, amit mond, csak � nem,  nem hallja a v�z hanglejt�s�t, a t�nus�t, �s ett�l csak felt�mad benne a paranoia.  Meg kell fesz�tenie elr�ved� gondolatait, hogy l�bra tudjon �llni. V�gtagjai ism�t elg�mberedtek, mintha m�r id�tlen id�k �ta haszn�ln� �ket. Szinte kontroll�lhatatlanok, s�lyosan lass�ak �s robotosak, ahogy p�r l�p�sre az Els�t�l, f�radtan nekit�masztja felkarj�t a l�gj�r� oldal�nak; nem tudn� elt�rni, hogy mindenki m�s hallja, amit mond. - Elv�rom, hogy az igazat mond. Semmi m�st nem k�rek. – d�he csillap�thatatlanul kering benne. �gy �rzi, jeges pillant�s�val hal�lra tudn� roppantani b�rki sz�v�t, s nem kellene hozz� se t�lt�ny, se semmi m�s. - M�gis miket k�ne gondolnom, mikor �rzem benned a b�ntudatot?  Tudod, milyen? Mikor �n  mozgatom a Te  M�sodikad, �s k�zben �rzem a b�nb�n�st? Tudod, hogy mennyire kegyetlen?  Mikor arra gondolok, hogy b�rki jobb lenne, mint �n?  Be akarja nedves�teni az ajk�t, de mintha sz�raz pap�rt r�gcs�lna. Fels�hajt, mik�zben pillant�sa a v�r�s �s s�rg�s sz�neket megt�rt ablakra v�ndorol. Sz�gyelli a vonakod�st; mintha taszig�lni k�ne, hogy el tudja magyar�zni. - Mikor �n olyan vagyok, mint… ennek a vil�gnak a Napja. – nem tudja m�r m�shoz viszony�tani mag�t. Hangja most hideg �s halk, mint aki ink�bb csak mag�nak besz�l.  – Felperzsel mindent,  ami t�l k�zel mer�szkedik. K�ts�gbeesetten tasz�t, �s visszafogja mag�t, hogy ne �gessen mindenkit hal�lra. De most, mikor megy lefel�…  Felc�c�g, �s tettetett lemond�ssal megr�zza a fej�t. - Gyeng�l�k. Felejtek.  Elfelejtem, milyen �rinteni.  Minden olyan messze van, nem l�tok semmit. �jra �s �jra megsz�letek, de az �letem sosem tart�s… �rted? Elt�n�k, miel�tt m�g �szrevehetn� b�rki is.  – idegt�p�en nyugodtt� v�lt lejt�se olyan, mint aki most mondja fel v�grendelet�t, s�hajtozva, meggondoltan. – B�rcsak lenne valami �rt�kem, mint neked. R�g�ta szeretn�m a seg�ts�ged  k�rni, de m�r azt is elfelejtettem, hogyan kell.  Ajkai sz�ntelen�l csuk�dnak be, mik�zben �rz�keli, hogy nem b�r tov�bb egyhelyben t�maszkodni. L�baiba szakadozva jut a fekete olajb�l, le kell tennie f�mtest�t a fal ment�n. Mellkasa m�r szinte f�j a visszafojtott szenved�lyt�l – el�re kell g�rnyednie, hogy lehiggadhasson.

[568-549] [548-529] [528-509] [508-489] [488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]