�j bejegyz�s Friss�t�s

2010.01.19. 21:10 Mizuki Sawa

Mosolyogva sim�t �jra �s �jra v�gig a fi� arc�n, amikor l�tja, hogy mennyire tetszik neki. Ebben a pillanatban, ugyan �gy mint b�rmikor m�skor, mindent megadna az�rt, hogy a fi� boldog lehessen. - Nem okoln�lak �rte, �s �n b�zom benne, hogy siker�lni fog. - Kedvesen elmosolyodik �s hangja tele van rem�nnyel. - A sz�leim mindig azt mondt�k, hogy ha valamit nagyon akarunk, azt el is �rhetj�k. B�zz bennem, b�zz magadban. Elgondolkodott a fi� szavain. R�j�tt, hogy val�j�ban m�g nem is l�tta. �s m�gis szerette, az�rt aki, �s nem az�rt, ahogy kin�z. Az�rt aki, �s nem mert j�l n�z ki. Tulajdonk�ppen � maga sem igaz�n tudta hogy n�zett ki, r�g nem n�zett m�r t�k�rbe. Ahogy elford�totta a fej�t, hogy k�rben�zzen a helyis�g�be, h�tha tal�l valamit, megcsillant a f�ld�n valami, �s amikor jobban szem�gyre vette, r�j�tt, hogy egy nagyobb t�k�rdarab volt, valamikor egy eg�sz r�sz�t k�pezte, de �vekkel ezel�tt elt�rt. �vatosan kiszabad�totta mag�t a fi� �lel�s�b�l, �s odas�t�lt, hogy felvegye, �vatosan, nehogy a sz�le megv�gja a kez�t, b�r itt-ott m�r el volt kopva, majd visszament a kanap�hoz. - Tudom, hogy ellenzed ezt az �tlete, de tal�n ebben a helyzetben te is m�shogy gondolod, �s nem haragszol meg �rte... Vagyis megengeded... - Direkt nem mondta ki konkr�tan, hogy mire is gondol. Felemelte a t�k�rdarabk�t, hogy szem�gyre vegye benne az arc�t. Mindent pontosan szeml�lt, �gy mintha egy k�v�l�ll� szem�vel tenn�, ami nem is volt olyan neh�z sz�m�ra, amilyen r�g l�tta m�r mag�t, most t�nyleg idegennek t�nt neki ez az arc. Arca gyeng�d von�sait, nagy sz�rke szemeit, apr� orr�t �s telt ajkait, �s az arc�t keretez� hossz� fekete haj�t. Egyszerre volt kisl�nyos �s �rett. Most arra koncentr�lt, hogy a fi�val is megosztja azt, amit l�t, hogy � is l�thassa. Ezut�n �vatosan lerakta a t�kr�t a f�ldre �s v�gign�zett mag�n. Arca megint fell�ngolt, de ezzel most nem foglalkozott. Megint megosztotta a k�peket Daniellel is, �s visszab�jt mell�. - Enn�l t�bbet egyenl�re nem tudok adni, de amint visszakapod a l�t�sod, te magad is meggy�z�dhetsz mindenr�l. - Kedvesen mosolygott, �s �vatosan szeml�lte a fi� arc�t, jeleket keresve, hogy esetleg haragszik-e r�, ami�rt nem hallgatott r�, �s m�gis hagyta, hogy � legyen a szeme. - Ne haragudj... - Tette m�g hozz� suttogva. A tov�bbi szavak meglept�k, erre most t�nyleg nem sz�m�tott. Egy�ltal�n nem gondolta volna, hogy Dan egy�ltal�n m�g valaha is felhozza a napl�t. B�r viszonozza a cs�kot, gondolatai most m�shol j�rnak. Egy v�laszt keres a k�rd�sre. - Azt hittem meg�llapodtunk, hogy nem hagyjuk, hogy a napl� b�rmi m�don befoly�solja a kapcs... befoly�soljon minket. - V�ltoztatta azt�n meg a szavait, �s most kicsit komolyabban csengett, mint am�gy. - �szint�n sz�lva nem tudom. �gy is el�g bizalmatlan voltam veled az elej�n... De ott voltak a t�bbiek is, akik szint�n Meilisiek, �s sz�ba �lltak veled. Lehet, hogy ez meggy�z�tt volna arr�l, hogy nem jelentesz olyan nagy vesz�lyt, b�r tal�n m�g ellenszenvesebb lettem volna veled. Nem tudom mit tettem volna... De hogy teljesen elforduljak t�led? Nem hiszem... Szerintem saj�t magam is meg akartam volna gy�z�dni az igazs�gr�l. Akkor �gy gondoltam nincs veszteni val�m. S�t, lehet kihaszn�ltam volna a sz�rmaz�sod, hogy bossz�t �lljak. Lehet �gy gondoltam volna rajtad kereszt�l feljuthatok Norlan�ba... De az is lehet, hogy te lett�l volna a bossz�m c�lpontja... Nem tudom... - Halkan s�hajtott. - De nem �gy volt, �gyhogy ezen nem is kellene a fej�nket t�rni. Itt vagyok, veled vagyok, �s veled is akarok maradni. B�zom benned, szeretlek, �s a legjobbat akarom neked... Csak ez sz�m�t, nem? K�rlek ne hagyd, hogy ez b�rmiben is befoly�soljon... Fokozatosan halkult el, �s kicsit b�nta, hogy ennyire �szinte volt. Tal�n nem kellett volna, de m�r hozz� szokott, hogy a fi�nak �gy sem tud hazudni. Megszokta, hogy �szinte legyen vele, �s nem is tudott volna valami m�st elk�pzelni. A szavak automatikusan j�ttek. Daniel f�l� hajolt �s egy gyeng�d cs�kot lehelt az ajkaira.

2010.01.18. 22:51 Daniel Barth

Elgondolkodik a l�ny szavain, miel�tt azonban v�laszolna r� m�g tal�n el is mosolyodik; m�ly t�nus� hangja m�gis mosttal�n kicsit meggy�t�rten szakad fel t�dej�b�l. Rezd�letlen�l n�z maga el�, mik�zben suttog�sa lassan felhangzik, majd elhal; egy pillanatra sem pr�b�lja pal�stolni �jra felsz�nre t�r� �rzelmeit. - Ha ezt akarod... De ne okolj, ha majd eg�sz �letedben g�rizhetsz velem egy�tt, �s a v�g�n �gysem t�rt�nik semmi. - annyira szeretn�, ha ez nem lenne igaz, ha minden sz� csak elviccelt hazugs�g volna. N�ha m�r �gy �rzi, mintha t�nyleg elv�rhatn� a l�nyt�l, hogy ebben is seg�teni tudjon neki; mintha egy r�sze m�r r�g t�l j�rna ezen a rem�nyen, �s m�r nem csak v�gyakozna ut�na, hanem akarn�. M�gis mindig k�pes a rideg tudat �s a val�s�g visszaz�kkenteni abba a m�ly ker�knyomba, amib�l megnt rengeteg id� lenne kim�szni. M�gis minden alkalommal �jra �s �jra megpr�b�lja. Zavartan ford�tja el fej�t, mintha ezzel k�pes lenne ki�zni mindent a gondolatai k�z�l; de ez az elkeseredett pr�b�lkoz�s is hasztalannak t�nik. Mozdulataival v�gigk�veti a l�ny �rint�s�t, hogy �vatosan elkapva a csukl�j�t; a l�gy �rint�st �jra arc�nak l�zas b�r�n tudja. Ak�r egy macska, aki dorombolva vonaglik a gazd�ja keze ut�n, egy kis cir�gat�sra v�gyva. Egy pillanat alatt t�nik el a fesz�lyezett �rz�s, ahogyan Mizuki zavarba ejt� nyugodts�ggal szabad�tja meg utols� ruhadarabj�t�l; �s egy pillanatra m�g arr�l is megfeledkezik, hogy tulajdonk�ppen most �gnie k�ne a b�szkes�g�vel kavarodott v�gyban. Er�teljes, biztons�g �rzet�t kelt� mozdulattal karolja �t �jra a l�nyt, ez�ttal �jra a bdolgos�g m�mor�ban. Nem tudja, hogy most mit k�ne reag�lnia, egyszer�en csak �l a nyugodt pillanatnak, m�g ha nem is mindennapi ez a nyugodts�g. - K�pzelni... De az nem takarja a val�s�got. - kaj�n vigyorra szaladnak ajkai; mely most olyan ki�t� eddigi halv�ny, �s �szinte mosoly�t�l, mintha nem is a saj�tj�t t�kr�zn�. Szabad tekintete m�g mindig ugyanolyan v�gyt�l f�tve csillog, m�g mindig ugyanolyan elhagyatottan; m�g mindig ugyanolyan leplezetlen�l, ha valaki csak odapillant, mintha eg�sz lelk�t t�kr�zn� vissza a sz�rke szemp�r. Ahogyan �jra szenved�lyesen cs�kol; mintha most k�pes lenne behat�rolni a l�ny szemeinek t�kr�t, �s mintha most nem l�tna �t rajta mint eddig, hanem t�nyleg, val�ban megtal�lhatn� az �v�hez k�s�rtetiesen hasonl�t� ugyancsak sz�rke tekintetet. - Mondd... Ha mondjuk tudtad volna, mi �ll a napl�ban, miel�tt tal�lkozunk... Akkor is ugyan�gy megb�zn�l bennem? Ugyan�gy szeretn�d, hogy boldog legyek? - tudja, hogy egy ilyen k�rd�s b�rmikor megzavarhat b�rmit, most m�gis annyira �rdekeln� a v�lasz. - Nem kell az igazat mondanod, most �gysem tudn�m meg, hogy hazudsz-e... De ink�bb ne v�laszolj. Apr�t r�z a fej�n, hogy elt�r�lje szavait, miel�tt egy �jabb n�ma cs�kkal megpr�b�lja, hogy a l�nnyal is elfeledtesse az el�bbi, figyelmetlen szavakat.

2010.01.18. 20:21 Mizuki Sawa

Ahogy Daniel megfordult vele, hossz� fekete haja a v�ll�ra omlott, majd onnan tov�bb cs�szott  �s beter�tette a fi� mellkas�t. Valahogy ebben a helyzetben sokkal kiszolg�ltatottabbnak �rezte mag�t. Nem tudta mit hitt, hogy eljutottak id�ig �s akkor majd Daniel megint ellenkezik �s ennyi volt? Val�ban arra sz�m�tott, hogy megint felh�borodik �s lesz egy �jabb kit�r�se? Ezek szerint igen, mert meglep�d�tt, amikor a fi� folytatta a vetk�ztet�s�t. �rezte, hogy arca megtelik v�rrel �s elpirul. Zavarban volt, de a fi� szavaira elmosolyodott. - De �rezheted, �s magad el� tudod k�pzelni, m�r ez is el�g zavarba ejt�... - M�g mindig esetlen�l mosolygott, ahogy halkan besz�lt. M�g k�zelebb b�jt a fi�hoz. - Addig nem fogok nyugodni, am�g vissza nem kapod a l�t�sod. K�nny� sz�vvel viszonozta a cs�kot, �s valami�rt �r�mmel t�lt�tte el, hogy a fi� teste is olyan hevesen dolgozik, mint az �v�. Elt�rte a tincseket, amik m�g a fi� arc�ba l�gtak. �vatosan sim�tott v�gig a homlok�n, az arc�n, ajkain. Azt akarta, hogy �r�kre az eml�kezet�be v�s�dj�n ez az arc, soha nem akarta elfelejteni, ha becsukta a szemeit maga el�tt akarta l�tni. Keze v�gigsiklott a fi� oldal�n �s a derek�n�l meg�llt, �gy �lelte �t, hogy azt�n l�gyan megcs�kolja. Boldog volt, mint eddig m�g soha. Szabadnak �rezte mag�t, m�g ilyen szomor� id�kben is, meg tudott feledkezni minden szenved�sr�l �s f�jdalomr�l, eg�sz sz�v�t felmeleg�tette a szeretet, amit a fi� ir�nt �rzett. �s boldog volt az�rt is, mert �gy l�thatta a fi�t. Mosolyogva �s csillog� szemekkel, szint�n boldogan. Csak ezut�n folytatta keze tov�bb az �tj�t, hogy levegye a fi�r�l is az als�nadr�gj�t. M�g mindig hevesen vert a sz�ve, mintha csak ki akarna szabadulni b�rt�n�b�l. Szokatlan helyzet volt ez, most m�g kev�sb� volt magabiztos, mint am�gy, nem tudta mit k�ne tennie, de nem �rezte mag�t kellemetlen�l. B�r arca m�g mindig eg�szen piros volt �s forr�, �r�lt neki, hogy ott van mellette Daniel. �vatosan hajtotta a fej�t a mellkas�ra, �s ujjai fel-le v�ndoroltak a fi� karj�n, ami m�g mindig �t �lelte. Nem tudta mit mondjon, hogyan cselekedjen, mi k�vetkezik most, egyszer�en csak hallgatott a sz�v�re, a test�re, �gy t�nt azok nagyon is tudj�k mit kell tenni�k, mintha v�gig csak erre v�rtak volna, mintha a fi� elind�tott volna benne egy lavin�t, amit nem lehet meg�ll�tani. Ha elkezd�d�tt, akkor be is kell fejez�dnie.

2010.01.17. 16:20 Daniel Barth

Egy pillanatra sem �rzi mag�t fesz�lyezve, mint eddig mindig, ha ak�rcsak a k�zel�be �rt valaki. M�r annyira hi�nyzott neki, hogy biztons�gban �rezhesse mag�t, �s hogy v�gre az a k�nz� �r is elt�nj�n, amit a mag�ny hossz� ideje v�g mindenki sz�v�be. Ha lenne hozz� hatalma, most meg�ll�tan� az id�t �r�kre, hogy ez a pillanat soha ne �rjen v�get. Ez a v�gtelen nyugalom �s a m�rhetetlen boldogs�g; mintha egyre csak fokoz�dni lenne k�pes. Eg�sz teste beleremeg, ahogyan a l�ny ujjai v�gigk�vetik a mellkas�n l�v� hegek nagyr�sz�t;s ahogyan meg�rzi �ket, egyre f�jdalmasabb eml�kk�pek gy�trik. A vil�g�rt sem sz�lna egy sz�t sem, f�leg Mizuki halk szavai ut�n. N�m�n harcol, hogy ki�zze ezeket a gondolatokat kavarg� fej�b�l; a l�gy �rint�sek pedig �jra hatalmukba ker�tik, mintha valamif�le var�zsl� b�v�ln� meg. - Ha most megk�rdezn�d; meg�rte. - suttogja �lmatagon, mintha lelke valahol m�shol bolyongana, r�g elhagyatott teste pedig most kezdene �j �letet, ebben a percben, itt �s vele. �vatos �s gyeng�d mozdulatokkal fordul a h�t�ra, mag�val h�zva a l�ny apr� test�t. Karjaival lassan �leli �t, hogy gyeng�d mozdulatokkal kicstolhassa feh�rnem�j�t. S�t�t tincsekk� �sszeolvadt, a v�zt�l elnehez�lt tincsei rugalmasan omlanak k�t oldalt arca mellett, amikor a matracra d�nti a fej�t; l�that�v� t�ve csillog� szemeit. Halv�ny, m�gis magabiztos mosolya most annyira mindennapinak hat, �s valahogy olyan term�szetesnek is t�nik neki.  Aki boldog, az nevet... - Igazs�gtalan, hogy �n nem st�r�lhetlek v�gig. De legal�bb nem kell zavarban lenned. - mintha most nem f�jna ilyen szavakat kiejteni, �s rem�li, hogy Mizuki sem �rti f�lre saj�tos, cinkos po�njait. Egyik kez�vel biztos mozdulatokkal sim�t v�gig a l�ny h�t�n; lassan, eg�szen letolva kez�t a combj�ig, mik�zben lassan teljesen levetk�zteti az apr� testet.  Valami�rt boraszt�an �lvezi ezt az �j helyzetet; tal�n mert m�g soha nem lehetett benne r�sze, vagy egyszer�en csak mert azzal lehet, akit a vil�gon a legjobban szeret. Ahogyan ezek a gondolatok �tsuhannak rajta, bizony�tani akar; egy �jabb cs�kkal, egy �jabb �rzelemmel. Most � veti a h�t�t a kanap� matrac�nak, �rzi mag�n a l�ny test�nek s�ly�t, �s �rzi sz�v�nek er�teljes ritmus�t.  V�gyt�l f�tve �rinti hozz� ajkait az �v�nek, �s mintha ezzel a mozdulattal ugyanolyan hevess�, �s siet�s� v�lna l�gz�se �s sz�ve, mint Mizuki�. Nem k�pes megmozdulni, a boldogs�g, mint valami m�reg terjengi k�rbe eg�sz l�ny�t; �gy, mint ahogyan eddig m�g soha.

2010.01.17. 13:00 Mizuki Sawa

Eg�sz teste beleborzongott az �rint�sekbe. J�l esett neki, de nem volt hozz� szokva. Teljesen �j ter�let volt ez neki, mint ahogy az is, hogy valakit szeressen. Az �j dolgokt�l, az ismeretlent�l a legt�bb ember f�l, benn�k van egy bizonyos kalandv�gy, de ugyan �gy az �vatoss�g is. Mint ahogy most benne is, de ez nem azt jelentette, hogy nem akarata volna ezt az eg�szet. M�g ha az agya ellent is mondott volna, neh�z k�zdelem lett volna ez elme �s test k�z�tt. B�r � maga nem tudta mit �s hogyan, a teste �szt�n�sen v�laszolt a k�zeled�sre, a gyeng�d �rint�sekre. �rezte, ahogy a kab�t lassan cs�szik le a v�ll�n �s ruh�ja p�ntja k�veti, de nem ellenkezett, nem zavarta. Keze mostanra m�r el�rte a fi� nyak�t, megfogta a p�l� vizes szeg�ny�t, �s �gy b�jtatta �t a fi� nyak�n. Elm�j�t furcsa k�d bor�tja, m�r nem � ir�ny�tja a dolgokat, minden csak megt�rt�nik, mintha ez lenne a term�szetes, mintha ujjai eg�sz eddig csak arra v�gytak volna, hogy v�gigsim�thassanak a fi� mellkas�n. Minden egyes sebhelyn�l, amit a fi� az �vek folyam�n szerezett meg�llt, �s m�g gyeng�debb �rint�sekkel sim�tott v�gig rajtuk. - T�l sokat kellett m�r szenvedned. - suttogja halkan Daniel f�l�be k�zelebb hajolva hozz�. Ajkai l�gyan sim�tanak v�gig a fi� arc�n lassan �tt�rve a nyak�ra. Sz�ve hevesen l�ktet mellkas�ban, �s azon gondolkodik, vajon a fi� is k�pes r�, hogy hallja. Apr� keze olyan elveszettnek t�nik a fi� mellkas�n, m�gis c�ltudatos �s lass� mozdulattal halad egyre lejjebb. A nadr�gj�n�l azt�n meg�ll, �s miut�n kigombolta, csak ut�na kezdi el azt is leh�zni. Ut�na cs�kjaival visszat�r a fi� nyak�ra �s kulcscsontj�ra, majd �jra felfel� halad �s kisebb megk�nnyebb�l�ssel t�lti el, amikor r�tal�l az ajkaira. Olyan szenved�lyess�ggel cs�kolja, ami az eddigiekhez nem hasonl�that�. Furcsa m�don egyszerre nyugtatja meg �s kavarja fel a fi� k�zels�ge. Olyan biztons�gban �rzi mag�t, mint eddig m�g soha, �s boldog. Boldogabb mint valaha. Csak ahhoz k�ptelen hozz�szokni, hogy minden egyes alkalommal, ha a fi� hozz��r sz�ve megfeledkezik a megszokott ritmus�r�l �s �ssze-vissza kalimp�l, test�t pedig hirtelen �nti el a forr�s�g �s j�rja �t a borzong�s. Ha �gy belegondol az ember, el�g kellemetlennek hangzik, �s m�gis b�rmit megadna �rte, hogy ennek sose legyen v�ge.

2010.01.16. 22:26 Daniel Barth

Nem pr�b�l menek�lni az �rz�sek el�l, m�gha tudja is, hogy a lelke m�ly�n m�r t�ls�gosan is hozz�szokott a t�lzott f�lelemhez �s a mag�nyhoz. Most m�gis annyira term�szetesnek t�nik minden, �s annyira �lvezi, hogy k�ptelen lenne elszak�tani mag�t ett�l a gy�ny�rt�l. Mellkasa tomp�n beleremeg az �rz�sbe, ahogyan a l�ny ujjai v�gigk�vetik gerinc�nek vonal�t, de m�gis; mintha  ez�ltal csak �j l�ngra kapna er�teljes v�gya. Egy pillanatra mozdulatlann� dermed, miel�tt abbahagyn� azt a szenved�lyes, hossz� cs�kot. Homlok�t �vatosan t�masztja neki Mizuki�nak, hogy �that�an n�zhessen a szem�be, most ez�st�sen csillog�, �letre kelt tekintet�vel. Most el�sz�r �rzi �gy, mintha gondolataib�l minden inform�ci�t ki�ztek volna; ez az �j �s eddig ismeretlen �rz�s pedig mintha bel�lr�l is megbabon�zn�. K�ptelen szavakba �nteni az �rzelmeket, egyetlen sz�t is nehez�re esne kimondani. Ha most valaki megk�rdezn�, hol van, �s mit keres itt, m�g azt is k�ptelen lenne elmondani. Ujjait gyeng�den futtatja v�gig a l�ny n�ies von�sain, �s most el�sz�r k�pes elmosolyodni �gyetlenked�, �vatos �s esetlen mozdulatain. Egy pillanatra meg�llapodik a keze az �lla alatt, majd onnan egy apr� mozdulattal h�zza v�gig a nyak�n, eg�szen a v�ll�ig. N�m�n �r hozz� fekete kab�tj�nak szeg�ly�hez, hogy gyeng�den leh�zza a l�ny v�ll�r�l, a rajta l�v� ujjatlan ruha p�ntj�val egy�tt. M�morosan sim�t v�gig meztelen mellkas�n, m�sik karj�val pedig a feje al� ny�l, hogy kiss� megemelje; egy �jabb, �m ez�ttal r�vid �s szenved�lyes cs�kot adva neki. Sz�vver�se egyre jobban kezd lelassulni, ahogyan test�t lassan �tj�rja a m�mor �s a boldogs�g, nyugodt l�gz�se pedig alig emelkedteti meg oldal�t, �gy k�pes teljesen a l�nyhoz simulni.

2010.01.15. 20:42 Mizuki Sawa

M�r azt hitte, hogy v�gre siker�lt kiismernie a fi�t, �s most m�r tdja,hogy mire sz�m�tson t�le, de mindez az elm�lt p�r percben �sszed�lt. Olyasmiket tett, amire nem sz�m�tott, �s most �jra az el�tt a feladat el�tt �llt, hogy kiismerje, de nem zavarta. Daniel arca is megv�ltozott, olyan volt, mintha egy idegen arc�ra tekintene, de m�gis ismer�s volt neki, tudta r�la, hogy hozz� tartozik. �s �r�l is neki, j�l esett, hogy boldognak l�thatja a fi�t, m�g ha most �gy is hatott mit egy teljesen m�s ember. Egy m�sik arc�t mutatta, amit eddig m�g nem l�thatott, de ez is � volt, �s ezt a r�sz�t is ugyan �gy szerette. M�gis ijedts�g fogta el, amikor a fi� elh�zta a karj�t, �s ezt az ijedts�get pillanatok alatt v�ltotta fel a meglep�d�tts�g, ahogy az �vatosan d�nt�tte h�tra, de v�g�l ellen�ll�s n�lk�l hagyta. Ha eddig nem is tudta, most nagyon is l�tta, hogy mi k�vetkezik. L�tta a fi�t, ahogy az k�vette, �s f�l� magasodott, tudta mi fog j�nni, �s lassan csukja be a szemeit, hogy viszonozhassa a cs�kot. Karjai automatikusan tal�lj�k meg az utat a fi� nyak�hoz, �s �gy fon�dnak r�. Most m�r nem l�t, csak �rez. �rzi a forr� ajkakat , a fi� illat�t, a b�r�t a saj�tj�n, �rzi a teste s�ly�t. Minden egyes alakalommal amikor leveg�t vesz, csak m�g jobban pr�sel�dik mellkasa Daiel�hez, �s amikor kiereszti a leveg�t egy kicsit elt�volodik. Nem akar elt�volodni, nem akar enn�l messzebb ker�lni t�le, csak k�zelebb. �rezni akarja az eg�sz teste, �s �gy gondolja, nem �ln� t�l, ha most elszak�tan�k t�le. �pp hogy csak p�r pillanatra h�zza kicsit h�tra a fej�t, hogy legyen idej�k leveg�t venni, miel�tt �jra odahajolna hozz�. Nem �ri be ezzel a fel�letes �s �vatos cs�kkal, egyre jobban k�v�nkozva cs�kolja. Egyik keze lassan v�ndorol v�gig a fi� gerinc�nek vonal�n, majd amikor el�r a p�l� szeg�ly�hez, �vatosan cs�sztatja be kez�t a nedves anyag al�, �s k�veti vissza az el�bbi vonalat. M�sik keze m�g mindig szorosan �leli mag�hoz a fi�t, mintha csak att�l f�lne, ha kicsit is enyh�tene rajta, akkor elt�nhetne. Daniel p�l�ja egyre jobban cs�szik fel, ahogy a keze halad felfel�, de most nem is gondol r�, hogy visszah�zza, apr� ujjaival sz�rakozottan simogatja a fi� nedves b�r�t. A fi� v�gya r� is �tragadt, �s nem akart csillapodni, egyre csak n�tt benne, �gy j�rta �t a v�n�it mint egy puszt�t� t�z, �gy forros�totta fel eg�sz test�t.

2010.01.14. 20:21 Daniel Barth

�gy �rzi, mintha lebegne, �s val�ban olyan; kezdenek elhalv�nyulni az �rz�sei, egyre kev�sb� �rz�keli maga k�r�l a t�rgyakat. Norm�lis k�r�lm�nyek k�z�tt tal�n m�g fel is ideges�ten� mag�t miatta, most azonban ott van m�g valaki, akire tal�n kicsit t�bb figyelmet ford�t, mint eddig. Annyival t�bbet, hogy folyamatosan kezdenek eltompulni a hangok is, az es� �temes kopog�sa, �s a sz�l halkan s�v�t� zaja. Nyugodt von�sai most nem olyan megj�tszottak, �s hamisak, mint eddigi �let�ben b�rmikor; most t�nyleg igaziak �s boldogok. Egy pillanatra sem pr�b�lja meg megt�rni a pillanatot hamis �br�ndjaival, �s m�g arra is pr�b�l vigy�zni, hogy most ne l�tsz�djon rajta semmi a vil�gon, m�g az �vek alatt merevv� v�lt von�sok is kezdenek kisimulni arc�n. Felejts el mindent... - Tudom... - suttogja halkan, �ppenhoogy csak hallhat�an a felh�k sz�ntelen moraja mellett, halv�ny mosolya azonban m�g mindig ugyan�gy ott b�jk�l ajkain, ahogyan eddig. Egy pillanatra sem fordul meg a fej�ben a mag�ny fogalma, sem az, hogy a t�k�letes pillanatoknak egyszer �gyis v�ge lesz. Semmilyen j� nem tart �r�kk�; arra csak a rossz dolgok k�pesek. Hiszen mindig is a jelen a fontos, a j�v� pedig messze van. Ugyan kit �rdekelne, mi t�rt�nik n�h�ny perc m�lva? B�rmi lehets�ges. Mindenki azt hiszi, fontos, hogy c�ltudatosan haladjunk a j�v� fel�, de ha mindig csak azt n�zz�k, mi lehetne jobb, �s m�sabb, soha nem lesz k�pes senki igaz�n �lvezni az �letet. - Igenis, parancs�ra kisasszony! - pajkos mosolya m�g er�sebb� �s biztosabb� v�lik, dallamos, m�ly t�nus� hangj�val egy�tt. �vatos, f�l�nk l�p�sekkel k�veti a l�nyt, amerre h�zza; tulajdonk�ppen nem is �rdekli,hova, csak hagyja mag�t b�zni. Ahogyan leereszkedik Mizuki mell�, hirtelen fogja el egy �leter�s v�gy, amit most tal�n k�ptelen elfojtani mag�ban. �rezni akarja, ahogyan �jra eggy� v�lik alakjuk, ak�rcsak n�h�ny perccel ezel�tt, �s �rezni akarja ugyanazt a t�zet, amit a l�ny cs�kja szerzett meg. Tedd meg...Ahelyett, hogy � is �t�leln� a l�nyt, csak elh�zza karj�t t�le, hogy egy p�r pillanatnyi haboz�s ut�n a v�lla fel� ny�ljon. �vatosan l�ki h�tr�bb, a v�ll�t gyeng�den megszor�tva; � maga pedig ut�nad�nti fels�test�t, am�g Mizuki h�ta az �cska kanap� matrac�t nem s�rolja. L�zasan �rinti hozz� mellkas�t az �v�hez, mik�zben arc�nak vonala �jra l�gyan �rinti a l�ny�t. Sz�rke tincsei f�gg�nyk�nt hullanak kettej�k von�sai el�, eltakarva, ahogyan ajkaival �jra cs�kot lehel az apr� meilisi ajkaira.

2010.01.14. 18:31 Mizuki Sawa

Annyira szokatlannak tal�lta a fi� ajakin a mosolyt, mi�ta egy�tt voltak nem l�tta t�l gyakran, most teljesen megb�v�lte. Olyan csod�lkoz�ssal n�zi, mint ha keresve sem tal�lhatott volna olyas valamit, ami boldogabb� tette volna. Be�rte azzal, hogy tudhatja �s l�thatja, hogy a fi� boldog. - K�sz�n�m . - suttogta halkan. Apr� kez�t felemelte, �s v�gigsim�tott a fi� arc�n, majd belet�rt annak sz�rk�s tincseibe. Szem�t k�zben le sem vette az arc�r�l. Hol a szem�be n�zett, hol a von�sait csod�lta. Szeretett vele lenni, �s szerette az �rz�st, amit adott neki. R�j�tt, hogy m�r � sem volt r�g ilyen boldog, mint most. Ajkai is teljesen tudatosan h�z�dtak egy mosolyra. Pont olyanra, mint ahogy azt tal�n Daniel is szerette volna l�tni. Igaz, ez m�g nem nevet�s volt, de most m�r � is el tudta k�pzelni, hogy menni fog neki, m�r nincs messze t�le. Egy kicsit elgondolkodott. - H�t, te magad mondtad, hogy es�ben nem l�tszanak a csillagok, �s m�g mindig kitart�an esik. R�ad�sul ha kimegy�nk csak megint meg�zol, �s nem szeretn�m, hogy megf�zz. M�sr�szt viszont k�v�ncsi lenn�k a helyre, amit mutatni akart�l... Jajj, musz�j nekem d�ntenem? Tudod, hogy mennyire nem szeretek... - Halkan s�hajtott, �s m�g egyszer �tgondolta mag�ba. - Egyenl�re m�g maradjunk egy kicsit, azt�n majd megl�tjuk, h�tha m�gis el�ll az es�, �s akkor is elindulhatunk m�g csillagokat n�zni, nem? M�g mindig boldogan mosolygott, de lassan visszah�zta a kez�t  a fi� haj�b�l �s h�tr�lt p�r l�p�st. K�rben�zett, �s az egyik sarokban �szrevett egy r�gi kanap�t. M�r el�g megviseltnek t�nt, az �vek m�r felette is elj�rtak, de k�l�n�sebb nagyobb baja nem volt. Mivel m�r mind a n�gy l�ba kit�rt, ez�rt att�l sem kellett tartaniuk, hogy esetleg megadja mag�t, ha r��lnek. - Gyere. - Megfogta a fi� kez�t, �s odavezette a b�tordarabhoz, amelyre le is �lt �s Danielt is mag�val h�zta. - Am�g v�rakozunk, addig megteszi, azt hiszem... A sarokba a hideg leveg� sem jutott el �gy, mint az el�bbi hely�kre a szoba k�zep�n, de mivel m�g �gy sem akarta, hogy f�zzon a fi� odacs�szott mell�. �gy helyezkedett, hogy beb�jt annak egyik karja al� �s v�g�l �t�lelte a fi�t. Nem akarta, hogy most b�rmi vagy b�rki is megzavarja �ket. Egyed�l akart maradnia a fi�val, am�g csak lehetett.

2010.01.12. 18:40 Daniel Barth

Mintha teljesen meg�llt volna az id�; mozdulatlans�ga szinte �r�knak t�nik, �s m�g �r�kon kereszt�l k�pes lenne �gy �llni, �vatosan �tkarolva az el�tte �ll�, apr� termet� l�nyt, mintha csak �vni akarn� valamit�l. Egy kiss� m�gis �gy �rzi, hogy tulajdonk�ppen csak az � �nz�s�ge ez a helyzet; de most annyira h�l�s a l�nynak, hogy t�ri a szoros �lel�st, �s nem hoz sz�ba semmit, ami tal�n most teljesen norm�lis k�rd�s lenne. Tal�n ismeri v�gre annyira, hogy felismerje, mikor lenne sz�ks�ge t�maszra, m�g hogyha nem is mondja neki. Nem sz�l semmit, annyira �lvezi, hogy v�gre csak az es� kopog�sa hallatszik,nem m�s emberek zsivaja; most nem t�r r� a nyugtalans�g, mint annyiszor, ha ak�r csak n�h�nyan k�rbeveszik. Halv�ny mosolya m�g mindigott r�kr�z�dik von�sain, �s mintha csak egyre magabiztosabb� �s szil�rdabb� v�lna. - Ne ezzel foglalkozz. Akkor te �zt�l volna el, �s ugyanitt tartan�nk. - �szreveszi, hogy miatta fordul Mizuki az ablak fel�, hogy �t v�dje, de t�ls�gosan j�l esik neki ez a t�r�d�s ahhoz, hogy ak�rmit is sz�ljon neki miatta. �vatosan karolja �t a l�ny derek�t, azonban mostm�r kor�ntsem olyan hevesen mint eddig. �lvezi azt a hossz� m�sodpercekig tart� pillanatot, am�g saj�tj��nak�rezheti Mizuki t�zes ajkait, s m�g ut�na sem akarja elengeni. �r�kk� a karjaiban akarja tartani �gy; hogy soha t�bb� semmi nem szak�thatja el t�le azt a felszabadult �rz�st, azt a boldogs�got, amit ezzel k�pes volt megadni neki. Alakjuk egybeolvad a f�lhom�lyban, ahogyan percekig hozz��rinti homlok�t a l�ny arc�hoz, egy halv�ny mosoly mellett, ami most m�gis �gy hat jeges von�sain, mintha a legboldogabb vigyor lenne, ami csak a vil�gon l�tezik. - Nem �gy volt, hogy nem ez az �tic�lunk? - k�rdezi elvar�zsolva, mintha most nem is sz�m�tana igaz�n a v�lasz; csak megbabon�zva engedi, hogy a l�gy sz�l �jra �s �jra kif�jja sz�rke tincseit arca el�l. - Most d�nts te...

2010.01.11. 17:45 Mizuki Sawa

Szokatlannak tal�lja, hogy a fi� m�g milyen hevess�ggel tartja a karjaiban �s csak m�g jobban odah�z�dik hozz�. - Itt vagyok, �s itt is maradok. - Arra gondol, hogy tal�n az�rt tartj�k ilyen er�sen a karok, mert att�l f�l, hogy elvesz�theti. Most, hogy megint olyan �l�nken fel kellett id�znie a h�ga elveszt�s�t, aki olyan fontos szerepet t�lt�tt be az �let�ben. Meg tudta �rteni ezeket az �rzelmeket, hiszen � maga sem volt f�lelmekt�l mentes, hogy valaki vagy valami elszak�thatja t�le a fi�t. Ha csak akarja �s er�sen gondol r�, akkor val�ra v�lhatnak a k�v�ns�gai? Val�ban ilyen egyszer� lenne? Akkor mi�rt szenvedtek m�r annyian �s mi�rt szenvednek m�g mindig, nem el�g er�s az akaratuk? Annyira legyeng�tette �ket a harc, hogy m�r ahhoz sincs el�g erej�k, hogy m�r ahhoz sincs erej�k, hogy a v�gyaik beteljes�t�s�re gondoljanak? Ha �gy van, akkor nem akar gyenge lenni, nem fogja feladni a harcot, ha m�g igenis van r� rem�ny, hogy jobb legyen. �rezte, hogy a fi� teste remeg az ablakon kereszt�l be�rad� hidegt�l, �s mik�zben �gy fordult, hogy � legyen az ablaknak h�ttal �s valamennyire el�llja a hideg �tj�t, m�g jobban �lelte a fi�t. - Nem kellett volna nekem adnod a kab�todat. - Alig hallhat�an motyogja. �r�lt neki, hogy a fi� r�adta, ez is csak azt bizony�totta sz�m�ra, hogy fontos neki, viszont az, hogy �gy viszont Daniel f�zik, aggasztotta. Semmik�ppen sem akarta, hogy megf�zzon �s legyeng�lj�n. Azonban arra sem tudta r�sz�nni mag�t, hogy mondja, menjenek ink�bb vissza. T�ls�gosan is �lvezte az egyed�ll�t�ket ahhoz, hogy vissza tudjon menni a m�r �gy is tele szob�ba. - Semmi baj, a v�lem�nynyilv�n�t�s megengedett. - Kedvesen mosolygott a fi�ra. �s b�rmit megtenn�k, hogy te boldog legy�l. Ezek a szavak k�nnyeket csaltak a szem�be. M�g soha senki nem mondott neki ilyen kedves dolgot. M�g soha senkinek nem volt ilyen fontos, vagy legal�bbis m�g senki nem adta �gy a tudt�ra.  - Hm? De... - mi�rt? Ezt akarta k�rdezni, de nem tette. Nem akarta megb�ntani Danielt azzal, hogy csak k�rdez�sk�dik, �gy h�t lassan becsukta a szem�t. Mire k�sz�l m�r megint? V�ratlanul �rik a nagy kezek, amelyek most olyan biztosan tartott�k az arc�t, de m�g enn�l is v�ratlanabb volt a cs�k. Annak ellen�re, hogy mennyire f�zhatott, a fi� ajkai m�gis forr�k voltak. Minden olyan gyorsan t�rt�nt, �s annyira nem sz�m�tott r�, hogy teljesen led�bbent. Eltartott neki p�r m�sodpercig, am�g felfogta, hogy mi van, �s reag�lhatott, m�g miel�tt a fi� elh�z�dott volna. B�r nem nagyon akarja, m�gis hagyja, hogy elh�z�dhasson, �s csak akkor nyitja ki a szem�t. A mosoly a fi� arc�n melegs�ggel t�lti el a sz�v�t. J�l esik neki ilyennek l�tni, ett�l � maga is boldog lesz. L�bujjhegyre �llva karolja �t a fi� nyak�t, hogy �jra k�stolhassa ajkait.

2010.01.09. 21:52 Daniel Barth

A l�ny v�ll�ra t�maszkodva �leli mag�hzo m�g szorosabban a t�r�keny testet, mik�zben �gy szor�tja �ssze fogait �s szemeit, mint aki t�rt�zteti mag�t, nehogy egyetlen k�nnycepp is leg�rd�lj�n von�sain; � m�gsem ezt akarja. Ki akarja ereszteni a k�nnyeit, �gy ahogyan m�g soha; s�rni akar, �gy hogy marj�k az arc�t a patakok, ak�rcsak Norlana laborjaiban akkor, nyolc �vvel ezel�tt. Nem �rdekeln� a b�szkes�ge, sem a gondolatok, amiket m�sok el�t�t�leteib�l nyer; m�r t�ls�gosan is fesz�ti bel�lr�l a k�nyszer, hogy egyszer valahogyan kiadja mag�b�l azt a sok f�jdalmat, ami az �vek alatt egyre csak t�m�r�lt gyenge sz�v�ben. Egy fanyar mosolyra h�zza sz�j�t, amikor al�ny is fel�fordul, �s mintha suttogna valami �rthetetlent, lassan ford�tja m�g oldalr�bb a fej�t, hogy homlok�t nekit�massza a l�ny arc�nak, mintha ez valamif�le furcsa biztons�got adhatna saj�t mag�nak, folyamatosan ellenszeg�l� gondolatainak �s �rz�seinek. Mintha a l�ny valami k�l�nleges k�pess�ggel rendelkezne arr�l, hogy megb�v�lje, �s elfeledtessen vele mindent, ami n�h�ny perccel ezel�tt m�g olyan intenz�ven marta bel�lr�l. - Pedig n�ha jobban �rezn�d magad t�le, hidd el... - egy pillanatra mintha elbizonytalanodna; csup�n elkomorodva n�z �t a l�ny v�lla f�l�tt, n�h�ny pillanat m�lva azonban m�gis megenyh�l h�v�s kifejez�se, egy halv�ny, kezdetleges mosolyra h�zva ajkait. - Ne haragudj. Nincs jogom r�, hogy b�rmit is felt�telezzek r�lad. Kez�vel v�gigsim�t a l�ny haj�n, amikor az hozz�b�jik, �s egy f�l�nk mosollyal nyugt�zza, hogy v�gre ugyanolyan nyugodt minden, mint amire eddig folyamatosan mind a ketten v�gytak; �s egyed�l vannak, nem �gy mint a b�zison, ahol a rengeteg ember mind egym�st szeml�li, hogy vajon melyik�k tudta el�rni, hogy ak�rcsak egy kicsit boldog legyen. �r�kig is k�pes lenne itt �llni, �rezni, hogy van mellette valaki, aki ki�ll mellette m�g akkor is, ha egyetlen logikus ok sincs arra, hogy vele maradjon. - �rte b�rmit megtenn�k... �s b�rmit megtenn�k, hogy te boldog legy�l. - N�ha megremeg, ahogyan a csupasz ablakokon bef�j� sz�l megcsapja, �s olyankor egy kicsit el�r�bbhajol, hogy k�zelebb legyen a l�ny test�hez. Valami�rt �gy �rzi, mintha Mizuki k�pes lenne bet�lteni azt a kn�z�an �les �rt, amit a h�ga hal�la v�gott a sz�v�be, �s mintha valami�rt �gy �rezn�, hogy � egyszer k�pes lesz arra, hogy seg�tsen neki azzal, hogy leveszi sz�rke szemeir�l a b�kly�t, ami megt�pett lelk�nek egy darabj�t is ugyan�gy szor�tja, mint f�j� lelk�t. Tal�n csak sz�nj�t�k az eg�sz, az �rz�sek �s az �lmok... Hiszen senki nem garant�lja, hogy egyszer val�ra is v�lik az, amit elv�runk a m�sikt�l. De mostm�r az sem �rdekli, hogy m�g saj�t maga is tudja, hogy lehetetlen, amit k�rne; t�ls�gosan j�l esik neki az, hogy k�pes r�, hogy elhiggye: nem az. Hogy az �lmok csak ill�zi�k, �s az emberek mind annyira �nz�ek �s telhetetlenek, hogy amint megkapj�k, amire v�rnak, r�gt�n m�s kell nekik. - Csukd be a szemed. �s ne less... - suttogja maga el�, mik�zben gyeng�den v�gigfuttatja ujjait a l�ny arc�nak von�sain, egy pillanatra meg�llapodva egy ponton, miel�tt kicsit lejjebb h�zn� a kez�t, hogy eg�szen a l�ny �ll�n�l �rinthesse meg l�ngol� b�r�t. Szel�den h�zza maga fel�, hogy m�sik karj�t is felemelve, mindk�t keze k�z�tt tarthassa a l�ny arc�t, mik�zben �vatosan hozz��rinti homlok�t az �v�hez. N�h�ny n�ma m�sodpercig tart, am�g m�lyen a szem�be n�z a hely�kr�l elmozdult tincsei m�g�l, miel�tt egy hossz�, szenved�lyes cs�kot lehellne Mizuki t�zes ajkaira. Nem v�rja a l�ny reakci�j�t, tal�n mert f�l t�le, hogy �jra elh�z�dik t�le, �gy ink�bb csak �lvezi a pillanatot, am�g szabadon f�rk�szheti az arc�t. - Kinyithatod. - mosolya most v�gre n�h�ny m�sodpercig olyan boldog, mint m�g soha, szemeiben pedig �jra szikr�zni l�tszik az �let, �s tal�n n�hol mintha tengersz�n� tekintete is el�b�jna a sz�rke f�tyol al�l. M�g mindig nem enged szor�t�s�n, ugyanolyan l�zasan �leli mag�hoz az apr� termet� meilisit, mint eddig; felszabadult mosolya azonban mintha eg�sz kisug�rz�s�t megv�ltoztatta volna.

2010.01.08. 20:27 Mizuki Sawa

Meglep�dik azon, hogy a fi� hirtelen milyen er�sen �leli, de nem ellenkezik, tudja, hogy most erre van sz�ks�ge. �rzi, hogy neki is ugyan �gy ez kell, �s j�l esik. Sz�ks�ge van az �rz�sre, hogy valaki ilyen er�sen tartsa, �s a tudt�ra adja, hogy itt �s most fontos valakinek., hogy �rezhesse, a jelenben �l, �s nem em�sztett�k m�g fel a m�lt eml�kei, mint ahogy azt n�ha hiszi. Olyan sok id�t t�lt�tt egyed�l, hogy n�ha m�r nehez�re esik itt tartania mag�t a jelenben. B�r folyton er�lk�dik, hogy mindenki elv�r�s�nak megfelelhessen, f�l att�l, hogy b�rkinek is csal�dnia kell benne. Akkoriban, amikor elvett�k t�le a csal�dj�t t�l fiatal volt ahhoz, hogy b�rmit is tehessen, �s t�l naiv volt. De most m�r sok �v telt el az�ta, �s � is tapasztaltabb lett. Nem fogja hagyni, hogy ez m�g egyszer megt�rt�nhessen. Nem akar m�g t�bb fontos embert elvesz�teni m�r ebben az �letben. Legyen az az � hib�ja, vagy olyasvalami, amir�l � nem tehet, mindent meg fog tenni az�rt, hogy v�dhesse a szeretteit, azokat az embereket, akik olyan fontosak sz�m�ra. Ugyan olyan �vatos mozdulattal fordul a fi� vele, mintha csak az � mozdulat�t akarn� leut�nozni. - Nem vagyok r� k�pes, hogy turk�ljak a fejedben! Legal�bbis nem �gy, mint ahogy azt gondolod... �n nem elveszek inform�ci�t, hanem adok... De ha k�pes is lenn�k r�, nem tenn�m meg! Tiszteletben tartom, ha valamit nem akarsz elmondani nekem, �s nem �ll sz�nd�komban er�szakkal elvenni... De �gy t�nik, te �gy gondolod, k�pes lenn�k r�... - Nem r�ntja ki mag�t er�vel az �lel�sb�l, �s nem menek�l, csak szomor�an h�zza �ssze mag�t, �s b�rmilyen abszurd is a jelen pillanatban a fi�hoz b�jik. Nem akarja, hogy megint vitatkozzanak, ez�rt is pr�b�lkozott vele, hogy hangja ne szemreh�ny�an csengjen. Egyszer�en csak p�r b�k�s percet akart, amelyik vit�k n�lk�l nyugodtan telik el. - Jajj Daniel... - Most m�g er�sebben �leli a fi�t, �gy, mint ahogy azt az el�bb � tette vele. - Tudom, hogy milyen neh�z most minden... A r�gen olyan h�tk�znapinak hat� dolgokat most �jra kell tanulnunk...De ne �gy �llj hozz� a dolgokhoz. Neki, a h�godnak sem tetszene, ha �gy gondolkodn�l... Szeretett, �s b�rhol is legyen most, m�g most is szeret, �s biztos hogy ugyan annyit gondol r�d, mint te �r�, �s vigy�z r�d. Biztos, hogy � is szeretn�, ha boldog lenn�l. Nem akarlak semmire sem k�nyszer�teni, csak nem szeretn�m, ha csak a keser�s�g �lne benned. Nem szeretn�d megmutatni neki, hogy m�g mindig tudsz boldog lenni, �s nem hagytad, hogy Norlana teljesen t�nkre tegye az �letedet?

2010.01.07. 21:46 Daniel Barth

K�ts�gbeesetten pr�b�lja el�hozni zavaros gondolataib�l h�ga nev�t, ahogy pedig esz�be jut; szemeinek halv�ny, alig dereng� csillog�sa is kiveszik fak� �riszeinek t�kr�r�l. M�g szorosabban szor�tja mag�hoz a l�ny t�r�keny test�t, arc�t m�g mindig elb�jtatva a kab�tj�nak t�masztott homloka mellett lepelk�nt lehull� tincsek m�g�tt. Kez�vel megragadja Mizuki h�t�n�l kab�tj�nak vizes anyag�t, �s �gy szor�tja �k�lbe kez�t, remegve vonva mag�hoz m�g k�zelebb, hogy arc�n �rezhesse annak l�legzet�t. �gy tesz, mintha meg sem hallotta volna a k�rd�seket, rem�lve, hogy nem k�rdezi meg �jra, csak becsukott szemmel �lvezi a pillanatot, hogy v�gre nem csak �lom, hogy mag�hoz �leli a sz�m�ra egyetlen fontos embert, hanem val�ban ott van, �l, �s l�legzik. Nem �rdekli, hogy m�sok mit gondolnak, nem �rdekli, hogy mit rejt a j�v�, csakis egyetlen pillanatnak �l, azt akarja, hogy soha ne szakadjon v�ge, hogy �r�kre az emlk�keiben tudja �rizni. Egy kiss� nyomasztja a rengeteg k�rd�s, ak�r egy vallat�son, most m�gsem k�pes �rte haragudni, csak  elvar�zsoltan emeli fel a fej�t; lassan, �s �vatosan, mintha �gy nem zavarn� meg a pillanat var�zs�t, pedig a l�ny szavai m�r r�g lerombolt�k a k�r�j�k �p�tett, gyenge v�rfalat. - Ha k�pes vagy a fejemben turk�lni, akkor fogadok, hogy arra is k�pes lenn�l, hogy a gondolataimban olvass. Tedd meg, ha a szavaimnak nem hiszel. - sz�nd�kosan kit�r� v�laszt ad, mert tulajdonk�ppen maga sem tudja mit k�ne r� v�laszolnia. - Nem... nem tudom. Furcsa �rz�s lenne, hogy boldog vagyok, miut�n � meghalt. Valami�rt ez a fogalom csak vele egy�tt volt teljes. �gy �rezn�, hogy el�rultam. �n... �n nem tudom mit k�ne tennem. Annyira r�g volt m�r. N�ha, amikor r� gondolok furcsa m�don �gy �rzem, mintha hallan� a gondolataimat, �s figyelne. N�ha m�g a hangj�t is tiszt�n hallom. Sokkal jobban meg�rdemeln� az �letet,mint �n. De m�gis � halt meg, amikor nekem kellett volna! - f�radtan roskad �ssze, mellkas�t kiss� a l�ny�nak �rintve, ahogyan arc�val megpr�b�l m�g k�zelebb ker�lni a melegs�get sug�rz� testhez; hogy legal�bb egy kicsit felmeleg�thesse �tfagyott lelk�t. Bizalommal t�lti el, hogy fontos valakinek, hogy legal�bb egy apr� �rtelme van annak, hogy �l, b�r m�g mindig sz�v�ben lakozik a v�gy, hogy v�gre itthagyhassa ezt a sz�rke �s f�jdalmas vil�got, amiben csak a k�n �s a szenved�s uralkodik. Lelke most m�gis visszah�z, hogy van valaki, aki a f�ldh�z k�ti �s t�nyleg tiszta sz�v�b�l, �nzetlen�l �s �szint�n szereti, ak�rcsak egykoron a huga.

2010.01.07. 10:09 Mizuki Sawa

K�v�ncsian n�z fel, hogy l�ssa, mit csin�l a fi�, mi�rt t�nik hirtelen �gy, mint hogyha nem lenne olyan fesz�lt. Olyan, mint hogyha nem is a jelenben j�rna, mintha valahol a gondolataiban m�lyedt volna el, egy eml�k, ami most tal�n t�l elevennek t�nhet. Ha viszont t�nyleg egy eml�k, akkor csak egy valakire gondolhatott �gy. Lassan m�r kezdte felismerni, hogy a fi� mikor gondolhat a h�g�ra. Olyankor mindig teljesen m�shogy n�zett ki, arc�n a gondterhelt von�sok kisimulnak, �s m�g ha csak p�r pillanatra is, de �gy t�nik, mintha feloszlana k�r�l�tte az a f�jdalmas atmoszf�ra. De ahogy az eml�kek elfoszlanak, �gy t�r vissza az �ltala ismert Daniel is, akinek m�r meg kellett k�zdenie a csal�dja elveszt�s�vel. - A h�god h�vott �gy? Val�ban furcsa, de... aranyos is. - Halv�nyan elmosolyodik, b�r �gy �rzi nincs sok �rtelme. Gondolatai most Daniel h�ga fel� terel�dnek. Tal�n ha �t nem kellett volna elvesz�tenie, akkor minden m�ssal sokkal k�nnyebben boldogult volna a fi�. Egyre jobban l�that�v� v�lik sz�m�ra, hogy mennyire fontos is volt neki a l�ny. - Hogy h�vt�k? A gy�r� is az �v� volt? Nem mert megmozdulni sem att�l f�lve, hogy �jra olyat tehet, amivel megb�ntja a fi�t. Csak �llt egy helyben, �s hagyta, hogy a fi� �t�lelhesse �s a v�ll�ra hajtsa a fej�t. A sz�rke tincsek simogatva csikizt�k az arc�t, �s b�rmennyire is nyomaszt� volt a helyzet, �r�lt a fi� k�zels�g�nek, hogy egyik�knek sem kell egyed�l szenvednie a s�t�tben. Becsukta a szem�t, �s elk�pzelte, hogy valahol teljesen m�shol vannak. P�ld�ul egy kisv�rosban, j� messze Norlan�t�l, �s tal�n �ppen esik a h�. L�that valaha is az �letben h�es�st? L�teznek m�g kisv�rosok, vagy m�r csak Norlana m�ret�ek? Annyi k�rd�s, annyi elk�pzel�s, �s semmi val�s�g. Olyan �rtelmetlen volt a k�pzelg�se, de j�l esett neki elk�pzelni ezeket a dolgokat, m�g ha �rtelm�k nem is volt. - Nem haragszom... - halkan ejti ki a szavakat, �s hagyja, hogy kicsengjenek a szob�ban. �vatosan �leli mag�hoz a fi�t, gyeng�den, de m�gis olyan hatalmass�ggal, mintha soha t�bb� el sem akarn� engedni. - Amikor az el�bb odabent megpr�b�lt�l bocs�natot k�rni, amikor �t�lelt�l, �s vigy�zt�l r�m, akkor is m�st tett�l, mint amit mondt�l? Dan, gondolod, hogy ha siker�l teljes�tenem a k�r�sedet, a v�gyadat, akkor te is k�pes leszel r�, hogy boldog legy�l, hogy hogy egy �sz�nte mosolyt l�thassak az arcodon, ami tov�bb tart, mint p�r m�l� m�sodperc? Azt szeretn�d, hogy nevessek, �n pedig meg fogom pr�b�lni, a te kedved�rt... Megint elmosolyodott, lett volna b�rmi is, amit nem tett volna meg az�rt, hogy a fi� boldog lehessen? M�g ha pr�b�lkozott is volna, t�nyleg tudott volna b�rmire is nemet mondani? �vatosan megr�zta a fej�t, hogy ne zavarja meg a fi�t. - De idi�ta vagyok, mert nem tudom el�gg� �rt�kelni azt, amim van... Nem ad�dik meg mindenkinek, hogy kap a sorst�l valakit, akire t�maszkodhat, akinek seg�thet, aki �vja �s akit �vhat, akit szerethet... �n pedig egyfolyt�ban olyan h�ly�n viselkedem, �s m�g akkor is megb�ntalak, ha minden er�mmel azon vagyok, hogy ne tegyem. Nagyon sajn�lom. - Elgondolkodik egy kicsit, majd oldalra ford�tja a fej�t, �s megpuszilja a fi�t az arc�n. - Nem csak a m�ltban volt�l valakinek nagyon fontos, hanem a jelenben is �s val�sz�n�leg a j�v�ben is az leszel. Ha rajtam m�lik, akkor igen.

2010.01.06. 20:30 Daniel Barth

Makacsul �ll egyhelyben, tov�bbra sem fordulva a l�ny fel�. Tulajdonk�ppen nem d�h�s r�, hiszen mi�rt is lehetne? V�g�l � k�rdezte meg, hogy mi aggasztja, Mizuki pedig v�laszolt t�, semmi t�bb. Nem �rti mag�t, hogy mi�rt vesz minden ilyen apr� megjegyz�st ennyire mag�ra, hogy mi�rt reag�l r�gt�n ilyen ellens�gesen. A halkan cseng� k�rd�sre nem v�laszol, saj�t maga m�g mindig �gy gondolja, hogy csak saj�t gondolataiban �rezte �gy, mintha kimondta volna a szavakat, �s m�g az ismer�sen cseng�, n�ies hang is csak a k�pzelet�ben sz�l. Fej�ben valahol m�r r�gen �sszekeveredett a val�s�g �s a k�pzelet hat�ra, valami�rt mindig is a saj�t vil�g�ban �lt, ahol senkinek nem volt eddig helye. Az a virtu�lis, elszigetelt �let, amit soha nem �rthetett meg senki, �s senki nem t�hetett be; most m�gis mintha valami bej�ratot tal�lt volna rajta a l�ny, amin kereszt�l meg�rintheti elz�rk�zott, bez�rt lelk�t. Csal�d... V�delem... Boldog. �jra esz�be jut h�ga arc�nak a a k�rvonalai, de olyannyira t�volinak t�nik, hogy k�ptelen kivenni a kisl�ny von�sait, a fiatal, �leter�t�l csillog� szemeket, �s a kor�hoz k�pest annyira b�lcsnek, �s feln�ttnek hat� mosolyt. Pr�b�lja mag�ra er�ltetni saj�t f�loldalas mosoly�t, amivel mindig k�pes volt megnevettetni h�g�t, ak�rmennyire szomor� volt. Niel... Hallja maga m�g�l teljesen tiszt�n a magasan cseng�, saj�tj��hoz egy�ltal�n nem hasonl�t� v�konyka hangot, mire meglep�d�tt mosoly�val fordul h�tra. Karjait m�r t�rn�, hogy �t�lelhesse a hang tulajdonos�t, s csak egy t�tova l�p�s ut�n j�n r�, csup�n elm�je �z vele �jra cs�f j�t�kot. Egy pillanat alatt v�ltozik ugyanolyan �ress� �s f�nytelenn� fak� tekintete, mint eddig volt, csup�n �res elkeseredetts�ggel pillant a h�ta m�g�tt �ll� l�ny arc�ra. K�ts�gbeesetten csukja be szemeit, hogy �jra maga el� k�pzelhesse a gyerek arc�t, a hirtelen j�tt sz�nek azonban ak�r egy felh� foszlanak sz�t, m�g v�g�l hely�t �jra �tveszi a szorongat� �r, amit maga ut�n hagyott. - Mindig Nielnek h�vott... - sz�ri fogai k�z�l halkan, mintha csak mag�nak akarn� mondani, sz�nd�kosan f�lren�zve, hogy Mizuki ne l�ssa f�jdalomt�l csillog� tekintet�t - Furcsa n�v, nem? �vatosan �leli �t � is Mizukit, egy kicsit f�l�hajol, hogy fej�t a l�ny v�ll�hoz �rinthesse, meggy�t�rten t�masztva meg homlok�t kab�tj�nak vizes anyag�n. Mellkasa er�ltetetten remeg meg, ahogyan hangosan fels�hajt, lehajtott fej�t lepelk�nt k�r�lvev� tincseivel a l�ny arc�t simogatva. - A sz�vem mindig teljesen m�st mond, mint amit teszek, �gyhogy ez nem fog menni, ne haragudj - monoton hangja m�g mindig mintha oda sem fugyelne, mit is mond tulajdonk�ppen, csak halkan t�ri �t az es� monton kopog�s�t - Nem vagy idi�ta. - f�zi m�g hozz� szinte suttogva.

2010.01.05. 21:02 Mizuki Sawa

Halv�nyan elmosolyodik a fi� kedves gesztus�n, �s m�g jobban �leli, hogy neki se kelljen egy sz�l p�l�ban az es�ben �s sz�lben annyira f�znia. Pislogva n�z fel a fi�ra. Minden ellen�ll�s ellen�re j�l estek neki a szavak,  hogy volt valaki, aki b�zott benne, hogy siker�lhet neki, ha csak akarja. Tekintet�t a fi�r�l az �g fel� emelte. A vastag felh�kre, amik most olyan kitart�an takarj�k az �gboltot, mintha nem is akarn�nak onnan t�g�tani, mintha a vil�gosk�k �g m�g�tte soha nem is lett volna. Megcs�v�lta a fej�t. M�g ha val�ban siker�lne is neki valaha ennyire belesz�lnia a term�szet dolgaiba, �vekbe telhet, am�g el�rn� a k�v�nt eredm�nyt. - Mit te is?  - k�rdezi halkan, �s �vatosan. Figyelm�t egy�ltal�n nem ker�lte el a fi� szomor� tekintete �s testtart�sa. Valami megint nincs rendben. Legal�bbis nem �gy, mint amikor elindultak. Tudta, hogy jobb lett volna, ha meg sem sz�lal. Mi�rt nem b�r csak egyszer az �letben mag�ra hallgatni? Nem csak neki f�jt, azzal k�pes lett volna megbirk�zni, de Danielnek is f�jt, �s ezt m�r nem tudta olyan k�nnyen nem �szrevenni. Csendben k�vette az �p�letbe. - �n mindig �r�l�k, ha megmutatsz egy �jabb darabot az �letedb�l. B�rmit, amit�l �gy �rzem k�zelebb ker�lhetek hozz�d. De b�rmennyire is igyekszem, valamivel mindig megb�ntalak.. Nem vagyok hozz� szokva, hogy �gyelnem k�ne m�sokra is magam k�r�l... Annyi �ven kereszt�l voltam egyed�l, �s ebben az id�ben elfelejtettem, milyen az, ha van valaki az ember oldal�n, aki m�g nem hagyta el... Az �sszes �rzelem, ami egykor olyan k�nny� volt a csal�d oltalmaz� k�zel�ben, most �jra meg kell tal�lnom �ket, �s meg kell szoknom �ket. Ilyen p�ld�ul a biztons�g, amit akkor �rzek, ha veled vagyok, �s a h�la, hogy vagy nekem... Sz�vesen soroln�m az �r�met is k�z�j�k, �s f�lig igaz is lenne, de csak akkor ker�lne teljesen a list�ra, ha t�ged is boldognak l�thatn�lak. Annyira sokat jelentesz nekem, hogy a te �r�m�d n�lk�l az eny�m sem olyan er�s, hogy nevetni tudjak, mint ahogy te az szeretn�d. Sz�vesen mondan�m, hogy a kedved�rt igen, meg tudom tenni, de csak er�ltetn�m, �s az neked sem esne j�l, igaz? Egy darabig a padl�t n�zi. Furcsa egy elhagyatott h�zban lenni, ami egykor nem az � lakhelye volt, �s nem is a fi��. Egy �p�letben, ami nem a b�zis. Val�sz�n�leg valaha itt is egy csal�d lakott, de m�r hossz� �vek �ta csak az eml�k�k lebeg itt a h�zban, m�r csak a falak �rzik az elm�lt id� lenyomat�t. Megpr�b�lt maga el� k�pzelni egy csal�dod, akik boldogok egy�tt. Egy apuk�t, az anyuk�t �s a gyerekeiket, ahogy megadatik nekik minden, ami�rt �k olyan sokat k�zdenek. Vajon valaha r� is v�rhat egy ilyen sors? De a k�pek hirtelen zavaross� v�lnak, �s a boldogs�g hely�t �tveszi a f�jdalom. A csal�dot sz�tszak�tja Norlana, a rem�ny gyenge l�ngja �g �r csak, �s az sem h�zza sok�ig.  Ez az elk�pzel�s ellent�tben az el�z�vel nagyon is ismer�s volt sz�m�ra. T�ls�gosan is. �jra felemeli a fej�t, hogy a fi�ra n�zzen, a szem�be. A szavak eljutnak f�l�hez, �s hirtelen fut �t rajta a hideg. Sz�v�be belemarkol a f�jdalom, gyomra �sszeh�z�dik, torka kapar �s szemei cs�pnek. F�j neki, pedig tudja, hogy nem lenne hozz� joga. � b�ntotta meg a fi�t, m�g ha annyira igyekezett is, hogy ne tegye, akkor most viselni kell a vele j�r� k�vetkezm�nyeket is. A t�le elfordult alakra n�z, �s let�rli a k�nnyeket szem�b�l, amit tal�n �gysem vett volna �szre senki a nedves arc�n. Tesz egy �vatos l�p�st el�re, de szinte azonnal meg is �ll. Megr�zza a fej�t, �sszeszedi mag�t, �s most m�r elsz�ntabban l�pked el�re, am�g oda nem �r Danielhez. Ott azt�n meg�ll, �s h�tulr�l �tkarolja. - M�g ha azt is mondod, hogy ne haragszol, ne csak a hangod mondja ezt, hanem az arcod �s a sz�ved is. Nem akartalak megb�ntani, sajn�lom. M�skor t�nyleg nem ilyenek j�rnak a fejemben, ez csak most f�rk�z�tt be a gondolataim k�z�... Tal�n pont ez�rt, mert t�ls�gosan is agg�dtam miattad... Nem tudom, csak abban vagyok biztos, hogy egy idi�ta vagyok. - Fej�t lehajtja, de m�g mindig nem engedi el a fi�t. - Nem, nem vagy furcsa. De m�g ha az is lenn�l, Dan, �n �gy szeretlek t�ged, ahogy vagy... - Csak halkan ejti ki a szavakat, de rem�li a fi� �gy is meghallja �ket, �s azt is kihallja bel�l�k, hogy komolyan gondolja.

2010.01.04. 22:22 Daniel Barth

Kiss� megremeg a felcsap� p�ra, �s a h�v�s sz�l �sszekevered�, fojtogat� v�ltakoz�s�ra; szemeit pedig reflexszer�en hunyorgatja, amint a fel�l�nk�l� sz�l els�pri gyilkos tekintete el�l sz�rke tincseit. F�radtan �leli mag�hoz az apr� termet� meilisit, h�ttal �llva a sz�lnek, hogy m�g att�l is �vja. - Siker�lne... Hidd el, hogy siker�lne. - s�hajtja halkan a szavakat, �m azok belevesznek a sz�l s�v�t� hangj�ba - Nem azt mondtam, hogy ne gy�l�ld, b�r a te sz�ved �gye. Csak annyit, hogy egy pr�b�t meg�r. Egy kis gyakorl�sba m�g senki nem halt bele, �s szerintem meg lenne az eredm�nye. - meg van r�la gy�z�dve, hogy nem mindennapi k�pess�g az, amit � kaphatott; �s �rtetlen�l hajtja le a fej�t, hogy l�tsz�lag ez egy szemernyit sem �rdekli Mizukit. Az utols� mondatokat, mintha meg sem hallotta volna; pr�b�l elszakadni a hozz� kapcsol�d� f�jdalmas gondolatokt�l. Csak makacsul ford�tja el a fej�t a l�ny pillant�sa el�l, hogy mag�ra er�ltessen egy k�nyszeredett, fanyar mosolyt, miel�tt visszan�zne a v�rakoz�, sz�rke szemekre. Ne fordulj vissza, j�? M�r el�re f�l a felhangz� szavakt�l, azonban csak n�m�n b�lint. Az egyre hom�lyosabban �rtelmet nyer�, elhalkul� mondatok s�lya alatt m�g fanyark�s mosolya is elt�nik jeges von�sair�l, m�gsem tesz egyetlen l�p�st sem, semmilyen ir�nyba. Tekintet�t m�lyen a f�ldbe v�si, mintha �tl�thatna mindenen; n�h�ny percig meg sem sz�lal, csak csendben v�gigpergeti mag�ban az elhangzott szavakat. Szeretn�m l�tni az arcodat... - �n is... - suttogja maga el� elhal�an, szinte belefeledkezve, hogy gondolatait hangosan mondta ki, csup�n ut�lag d�bben r�, hogy elkeseredett szavait esetleg a l�ny is hallhatta. felh�tlen boldogs�g A lelk�be g�zol� szavak mintha mindenhol ord�tva visszhangozn�nak, az olyan szavak, amiket � maga sohasem mondott ki, mert egy furcsa �br�ndnak, egy lehetetlen �lomnak t�nt csup�n mindegyik. Elh�lten pr�b�l meg �jra egy keser�des mosolyt er�ltetni mag�ra, most azonban minden pr�b�lkoz�sa ellen�re csup�n egy megd�bbent girmaszt siker�l el�csalnia. - Igen, a lehet� legnagyobb k�r�s. - suttogja a halk szavakat, mik�zben lassan �jra elindul, ez�ttal azonban egy k�zeli h�z v�delme al�, furcs�n roskadoz�, m�gis siet�s l�pteivel. - Azt gondoltam, neked att�l m�g megmutathatom... Hogy �r�ln�l neki... Igen, szeretn�m, mert mindig is megnyugtatott az a hely, ha odamentem, de... �n elfogadtam, hogy nem lehet minden �r�kk� sz�p �s j�, ahogyan azt a mes�kben �rj�k. Nem k�rtem volna a seg�ts�gedb�l, mert tudom, hogy �gy neked sem k�nny�, m�g ha val�ban �gy is �rzed, hogy ez �gy j�. Azt hittem, legal�bb egyszer hagy halljam a sz�db�l, ahogyan nevetsz, mert tudom, hogy te m�g k�pes vagy r�. - leheli n�m�n maga el�, miut�n be�rt a biztos mened�kbe, nem �rdekelve, hogy a l�ny hallja-e vagy sem. �jabb, sz�m�ra �rtelmezhetetlen szavak. Mintha most a l�ny annyira kiugrana a t�le megszokott, kedves �s megnyugtat� hangja m�g�l. Gy�l�li, ha valaki ak�rcsak egy apr� c�lz�st is tesz arra, amit a vil�gon a legjobban ut�l, �s most f�j neki, hogy a k�t v�glet, hogy pont a l�ny az, akinek a sz�j�b�l kell hallania mindent. M�g ha b�ztat�snak is sz�nja, olyan �rz�s, mintha valaki ny�ltan, minden b�ntudat �s lelkiismeret n�lk�l k�z�ln� vele hogy azt, ami a legkedvesebb neki, elvette t�le a kegyetlen sors. Sz�tlanul �ll egyhelyben, lassan f�lemelve a tekintet�t, m�g v�g�l �gy �rzi, hogy nagyj�b�l Mizuki�val egymagass�gban van, majd egy apr� l�p�st h�tr�l. - Nem haragszom. Csak nem �rtelek... Ha ilyeneken gondolkodsz, mik�zben velem vagy, akkor nyilv�n nem az�rt, mert �szre sem veszed. Nem hib�ztatlak�rte, ha zavar, mert... �n sem tudn�k felengedni egy olyan ember t�rsas�g�ban, aki... furcsa... - jut esz�be tal�n el�sz�r a sz�, melyet idegen undorral mond ki, egy pillanatra meginogva saj�t b�szkes�g�ben. - De d�ntsd el, hogy mit akarsz. Es�ben �gysem l�tni a csillagokat, nem igaz? - sziszegi maga el� utols� mondat�t, miel�tt lassan elfordulva karj�val nekit�maszkodik a valaha volt ablakp�rk�nynak, az es�be szegezve a sz�rke, elhagyatott szemp�rt.

2010.01.04. 10:04 Mizuki Sawa

M�g egy ilyen apr� gesztust�l is, hogy a fi� megpr�b�lta �vni az es� el�l, hihetetlen�l boldog lett. Val�sz�n�leg sokkal ink�bb a gesztus m�g�tti gondolat, mint maga a cselekedett v�ltotta ki ezt bel�le. A tudat, hogy van valaki, akit �rdekel a sorsa �s hogy mi lesz vele, valaki, aki agg�dik �rte. Amikor r�j�tt, hogy mire k�sz�l Daniel, megr�zta a fejt�t. - Ne, ezt nem kell. Nem f�zom �s nem most �zok meg el�sz�r. Ink�bb meleg�tsen t�ged. - De elk�sett �s a makacs fi�nak esze �g�ban sem volt r� hallgatni. Lemond�an s�hajtott egyet, majd belebujtatta karjait a kab�tba, ami t�l nagy volt neki, �s visszab�jt a fi�hoz. Ha m�r egyszer nem k�pes hallgatni r�, akkor legal�bb megtesz mindent t�le telhet�t. Karjait k�r� fonta, �s apr� test�vel megpr�b�lta meleg�teni a fi�t. A v�ros nev�t�l egy kicsit �sszerezzen. T�ls�gosan is eml�kszik teste minden egyes porcik�ja a kor�bbi vit�ra. � is feln�z, el�sz�r az �gre, majd a fi�ra �s v�g�l �jra visszahajtja a fej�t. - Nem hiszem, hogy siker�lne... Tal�n valaki m�snak sok gyakorl�s ut�n siker�lne ilyen szinten befoly�solnia az id�j�r�st, de nem nekem... �n ehhez t�l gyenge vagyok, val�sz�n�leg a pr�b�lkoz�s minden er�met felem�szten�... �s... nem k�ne ez az k�pess�get ut�lnom? M�rmint, hogy Norlan�t�l van, - a v�ros nev�t most is csak �vatosan ejtette ki. Att�l f�lt, hogy azut�n, hogy megtudtak bizonyos dolgokat, a t�rsalg�sukban m�r soha nem tudj�k �gy kiejteni az �gi v�ros nev�t, mint eddig. - ez a k�s�rletek eredm�nye... �s �n gy�l�l�m azokat, akik elfogtak, �s a laborjaikba hurcoltak, hogy a k�s�rleti ny�l szerep�t t�ltsem be. Akkor a tud�st, amit t�l�k kaptam, azt is ut�lnom k�ne? De m�gis... N�ha nem tudom meg�llni, �s mag�val ragad... �s amikor neked seg�thetek vele, olyankor nem �rzek ut�na lelkiismeret-furdal�st. Ezut�n n�m�n l�pkednek. � azon gondolkodik, amit �ppen mondott. M�g soha nem fogalmaz�dtak meg benne a gondolatok ilyen �l�nken �s val�san, b�r most m�r tudta, valahogy mindig ott voltak, csak elb�jtak. Az is felt�nt neki, hogy a fi� is gondolkodik valamin, de nem akarta megzavarni, �gy h�t csendben mer�lt e a csaj�t gondolataiban, azok �gy is sokszor el�g zavarosak voltak, de erre most nem akad t�l sok ideje. Meghallja a fi� szavait, �s fel� fordul hogy megbizonyosodjon, nem csak � k�pzelte oda �ket a viharos id� egy�b zajai k�z�. Ajkai egy f�jdalmas mosolyra h�z�dnak. - B�zok benned, an�lk�l is, hogy ezt mondanod kellene. Amikor velem vagy, nem f�lek annyira... - Az utols� sz�t megpr�b�lta elharapni, nem akarta m�g ezzel is felzaklatni Danielt, aki am�gy is el�g fog�kony minden hangulatv�ltoz�sra. - �n csak... gondolkodtam... K�rlek ne haragudj meg, �s ne fordulj vissza, rendben? - V�rt p�r pillanatig, de nem is igaz�n arra, hogy a fi� v�laszoljon, hanem csak vett egy m�ly leveg�t, hogy nekikezdjen. - �n csak arra gondoltam, hogy azt mondtad, hogy szeretn�d l�tni a csillagokat, de azt nem mondtad hogyan... Az is fel�tl�tt bennem, hogy erre esetleg nem is gondolt�l, �s csak akkor jut majd eszedbe, ha m�r ott vagyunk... �s ha �gy van, akkor elkeseredsz, �s megint visszah�z�dsz, �s k�zel �llsz hozz�, hogy magadba fordulj. Ezt nem akartam, sokat jelentesz nekem, �s nem szeretem, ha �gy kell l�tnom, hogy szenvedsz... Ez�rt gondoltam, hogy ha ott vagyunk, akkor nem hagylak elmenni, hanem ha haszn�lom a k�pess�gem, hogy az �n szememen kereszt�l l�sd �ket. Szeretn�m l�tni az arcod, ha megkapod azt, amire v�gysz, a boldogs�got rajta. Olyan sokat kellett m�r szenvedned, �s annyiszor kellett m�r l�tnom a f�jdalmaidat, �s m�g most is ott h�z�dnak a von�saidon  nyomai. �n csak arra v�gyom, hogy ezeknek a hely�t legal�bb egyszer felh�tlen boldogs�g vegye �t. T�l nagy k�r�s lenne? - Elhallgatott. Most m�r kibuktak bel�le a szavak, �s nem volt vissza�t. Kicsit szorosabban �lelte a fi�t att�l tartva, hogy az esetleg megpr�b�lja elr�ntani mag�t t�le, �s morgol�dva ott hagyja. Vagy ami m�g rosszabb a lehets�ges kiab�l�sn�l is, az a n�mas�ga, ha nem mond semmit, mert annyira megb�ntotta azzal, hogy megint felhozta, hogy nem l�t. Nem akarta sz�nd�kosan megb�ntani, de att�l f�lt, pr�b�lkoz�sa ellen�re m�gis siker�lhet neki �gy is. Lehajtotta a fej�t, �s maga el� b�mult. Lassan j�ttek sz�j�ra a szavak, �s csak amolyan hangos gondolkod�s volt. - Engem nem zavar, hogy nem l�tsz. Tudom, hogy neked nagyon neh�z lehet. Nem l�thatod a dolgokat magad k�r�l. �s �n ezt mindig olyan mag�t�l �rtet�d�nek vettem, hogy nekem megadatik ez. De te ezen v�ltoztatt�l. �s tudom, ez csak gyenge vigasz, de szerintem el�g j�l boldogulsz vele... Ha nem tudn�m, akkor val�sz�n�leg fel sem t�nne, vagy legal�bbis eltartana egy darabig, am�g r�j�nn�k... Ne haragudj. - Most m�r feln�zett Danre. B�zott benne, hogy nem tette t�nkre a fi� terv�t, se a hangulatot, ami olyan nyugodt volt most k�r�l�tt�k. M�r amennyire ez egy vihar k�zep�n nyugodt lehet, de ez �t nem zavarta. Az es�cseppek, amik egyre jobban �t�ztatt�k sz�m�ra m�r olyan megszokottak voltak.

2010.01.03. 21:32 Daniel Barth

Csak halv�nyan elmosolydik a l�ny agg�d� k�rd�s�re, felelni azonban nem felel, csup�n apr�t biccent a fej�vel, jelezve a v�laszt. Kiss� s�pol� l�legzete beleveszik a vill�mok �s az es� monoton moraj�ba; mik�zben mozdulatlanul v�rja, hogy Mizuki utol�rje. Tork�t m�g mindig fojtogatja a m�rgez� meilisi leveg�; eg�sz �let�ben pr�b�lt megszabadulni a maszkokt�l, amiket r�nyomtak, a k�s�rletek ut�n pedig v�gre nem volt �rdeke senkinek, hogy megfullad-e vagy sem. Soha nem volt k�pes teste elvilselni a fullaszt� szmogot, m�gsem tett ellene soha semmit. Az�ta m�r eg�szen elfeledkezett a folyamatosan sz�r� f�jdalomr�l, ami a t�dej�t nyomja minden egyes l�legzetv�telkor, azonban most, hogy ennyi ideig egy �p�letben volt, m�gink�bb nehez�re esik a l�gz�s. Er�ltetetten emelked� mellkas�nak d�l a l�ny feje, ahogyan hozz�simul oldal�hoz. V�delmez�n pr�b�lja min�l jobban takargatni az es� el�l, ak�r egy kisgyereket, aki f�l�, hogy megf�zik. V�g�l azonban egy apr� l�p�st oldalral�p, hogy legyen helye levenni mag�r�l a kifakult anyag� kab�tot; melynek �t�zott sz�vete m�gsem engedi �t annyira a vizet, mint a l�ny v�kony ruh�ja. �vatosan te�ti Mizuki h�t�ra, nem t�r�dve vele, hogy az ellenkezik-e vagy sem. Feh�r p�l�ja v�ll�n m�r szinte teljesen sz�tfoszlott, ahol a v�ll�ba tal�lt l�v�s �rte; egy kicsit �ssze is rezzen, ahogyan a h�v�sebb fuvallatok v�gigsim�tanak meztelen karjain. A v�z gyorsan festi s�t�tsz�rke sz�n�v� p�l�j�t, ak�rcsak kab�tj�t az el�bb, s ahogyan a v�r�zatta ruhadarabr�l lassan lemossa a r�sz�radt v�rt, kiss� r�zsasz�ness� m�zolja bal oldal�t. - Igaz�n nagy hatalmat kapt�l Norlan�t�l... Mi�rt nem haszn�lod ki? Egy kis gyakorl�ssal ak�r ilyen nagy viharokat is l�tre tudn�l hozni. - pr�b�l egy f�lszeg mosoly vetni a l�nyra, amolyan b�ztat�sk�ppen, b�r nem siker�l �ppen a legmeggy�z�bbre. �rzi, hogy valami aggasztja a l�nyt, de nem mer r�k�rdezni, csak n�m�n gondolkodik rajta, vajon mi lehet az oka. Csendesen elindul, �gy, mintha teljesen term�szetes �tvonal lenne az, amit kiv�lasztott, b�r kor�ntsem teljesen biztos benne, hogy innen merre is kell elindulni. Csup�n j�n�h�ny perc ut�n t�ri meg a k�nz�an �les csendet, m�g mindig f�l�, suttog� hangon. - Mi... Mi aggaszt ennyire? - k�rdezi halkan, �ppen hogy csak hallhat�an a hangos mennyd�rg�sek mellett. - Nem lesz semmi baj. B�zz bennem.

[1115-1096] [1095-1076] [1075-1056] [1055-1036] [1035-1016] [1015-996] [995-976] [975-956] [955-936] [935-916] [915-896] [895-876] [875-856] [855-836] [835-816] [815-796] [795-776] [775-756] [755-736] [735-716] [715-696] [695-676] [675-656] [655-636] [635-616] [615-596] [595-576] [575-556] [555-536] [535-516] [515-496] [495-476] [475-456] [455-436] [435-416] [415-396] [395-376] [375-356] [355-336] [335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [Kor�bbi]