�j bejegyz�s Friss�t�s

2009.12.29. 20:08 Avila Mecoi

Most m�r t�nyleg nem l�tszott rajta m�s, csak az elsz�nts�g, hogy harcoljon. M�g ha csak bolong m�don egy f�sz�lba is kabaszkodott, akkor is megpr�b�lt a v�gs�kig kitartani, �s ellen�llni. Ha m�r egyszer ebbe a helyzetbe ker�lt, akkor nem fogja mag�t olyan k�nnyen megadni. �s hogy is hagyhatn�, hogy a robot egyed�l harcoljon ezekkel a megveszett emberekkel? Mindazok ut�n, hogy m�r � is megmentette odafent, most ez volt a legkevesebb, amit megtehetett. Vagy a legt�bb? V�g�l is jelen pillanatban csak egy kimenetelt l�t ennek a kis csat�nak, �s az a hal�l. Mindegy, hogy itt helyben �lik-e meg, vagy el�bb m�g hosszassan k�nozz�k, ezzel is bossz�t �llva. B�rhogy is legyen, mindkett�nek a v�g�n a hal�l v�r r�. A hal�l, amelyr�l m�r olyan sokat mondta, hogy nem f�l t�le, de val�j�ban m�g soha nem gondokozott el rajta igaz�n. Mi v�r r�? Mi lesz azut�n, hogy innen elt�vozott? Az �r�k s�t�ts�g? Esetleg a f�ny az alag�t v�g�n? Vagy egy �jabb �let? Sokf�le v�ltozatr�l halott m�r k�l�nf�le emberekt�l, de nem tudta melyiknek higgyen, melyiknek hihet. Enn�l a t�m�n�l az meberek v�lem�nye mindig is megosztlott, �s ezalatt a hossz� id� alatt m�g mindig nem tal�ltak r� v�laszt. Most m�g sem f�lt. Volt m�r enn�l k�zelebb is a hal�lhoz. B�r most nem jutott egy p�lda se esz�be, ebben m�gis biztos volt. Az ismeretlent�l val� f�lelem ne volt meg benne, csak az izgalom. Mindig izgatotts�ggal t�lt�tte el egy �jabb kaland kezdete. M�gis elb�jt ott egy m�sik �rz�s is... Szomor� volt. Sz�vesen maradt volna m�g, �s minden f�jdalom �s seb ellen�re m�g �rezni �s �lvezni akarta ezt a kalandot minden velej�r�j�val egy�tt. Legyen az j� vagy rossz, �gy �rezte meg�ri. A tud�s �s tapasztalat, amit az Els�vel egy�ttt�lt�tt id� alatt szerzett, t�bb volt, mint amennyit m�skor tanul ennyi id� alatt. Sokkal t�bb. Err�l m�g nem akart lemondani... De nem volt v�alszt�sa, �s nem hagyhatta, hogy gondolatai ism�t elkalandozzanak, minden egyes idegsz�l�val a harcra kellett �szponots�tania. Teste megfesz�lt, �s minden egyes alkalommal, ha valamelyik ember megmozdult, akkr szem�t m�g a legkisebb mozdulatra is oda kapta. R�sen volt, �gy szinte r�gt�n felt�nt neki a v�ltoz�s a t�megben. Nyugtalanok lettek, �s valami v�ratlanul �rte �ket. Az eddigi rendezettnek mondhat� t�mad�suk k�ossz� alakult �t. B�r k�v�ncsi lett volna r�, hogy mi okozhatta ezt a v�ltoz�st, de nem merte levenni r�luk a szem�ket. Ki tudja, hogy melyik�ket nem zavarja meg ez az �jjonan be�llt helyzet, �s a z�rzavart kihaszn�lva pr�b�l meg lecsapni. �vatoss�ga gy�zedelmeskedett k�v�ncsis�ga felett, �s tov�bbra is az �sszezavart akton�kon tarotta a pillant�s�t. F�lei is csak a katon�k kiab�l�st hallott�k meg. Ez�rt is �rte v�ratlanul, amikor egy k�z kulcsol�dott a karj�ra, majd egy r�nt�s k�vetkezett �s m�ris az Els� oldal�n tal�lta mag�t. �rtetlen�l pislogott, �s csak most n�zett fel a l�gj�r�ra, a M�sodikra, aki visszaj�tt. Minden olyan gyorsan t�rt�nik, �s m�r csak arra eszm�l fel, hogy az es�cseppek er�sebben csap�dnak neki az arc�nak, �s a leveg�t szelik �t. A l�gj�r� �pp enyh�n az � ir�nyukba d�l, �gy probl�ma n�lk�l csap�dnak a l�gj�r� f�m padl�j�nak. - Tudtam, hogy az csak az �n st�lusom... - motyogja a M�sodiknak. Ez az egyetlen dolog, amit most ki tud ny�gni. Teste m�g mindig arra van felk�sz�lve, hogy b�rmelyik pillanatban v�ge lehet, �s egy �j dolog veszi kezdet�t, pedig �gy t�nik, ez most elnapoland�, m�r amennyiben t�nyleg siker�l megl�pni�k. Agya gyorsan dologzik, ahogy megpr�b�lja feldolgozni az �j �llapotot. Fej�t lassan ford�tja oldalra a f�rfi fel�. Ez az egyetlen mozdulat, amire jelen pillanatban k�pes. Szemei a borosty�nsz�n� pontokat keresik az arc�n, de nem tal�lj�k, �gy h�t lehunyja azokat. - K�sz... m�r megint. - Hangja nem mentes a g�nyt�l, �s mintha enyh�n el is mosolyodna, b�r az a reakci� m�r ink�bb mentes a g�nyt�l.

2009.12.28. 22:06 Zev Owen

M�g mindig mellkas�n �rzi a szor�t�, h�vvel telt �lel�st, mely fut� �r�mmel jutalmazza meg test�t, azonban a sz�v�t leb�n�t� r�m�let el�l nem tud kit�rni. Kit�gult szemekkel mered maga el� Avila szavainak hallat�n, legsz�vesebben elford�tan� a fej�t, hogy v�dl�n r� n�zzen, de nyak�t b�nultnak �rzi, mintha k�nyszeresen lemerevedett volna, hogy szemei csak a katon�k l�v�sre k�sz soraira �sszpontos�tsanak. Mikor azonban felfogja az el� t�rul� l�tv�nyt hirtelen �nti el a zavarodotts�g. Mi t�rt�nhetett? A legt�bb ember heves mozdulatokkal kapja a felh�k fel� fej�t, n�h�nyan megt�ntorodva k�rbe forognak, hogy l�legzet�ket visszatartva hunyorogjanak bele a felszakad� felh�k s�t�tl� k�nnyeibe. Heves, z�rg� robaj csap fel az �gb�l, mintha k�t vill�m felz�gva �rintkezne egym�ssal. A hang, melyet el�sz�r �gzeng�snek v�lt t�l sok�ig tart ahhoz, hogy term�szetes legyen. Norlana. Tal�n megtudt�k mi t�rt�nt? Nem. A logika h�zelg� v�lasz�ra �sszerezzen, teste azonban ugr�sra k�szen megfesz�l, hogy t�k�letes mozdulatlans�gba dermedve tarthassa meg a felvett t�mad� helyzetet. Ahogy szemeit els�t�t�lt, �vatos pillant�ssal az �gre emeli, es�ben elmos�dott, szoborszer� arca olyan hat�st kelt mintha egy emberire form�lt b�b� aranyl� �riszei csod�lkozn�nak r� a fentr�l le�ml� ny�ri z�porra. Fel sem fogja val�j�ban mi t�rt�nik, mikor a s�rget� motor �szvesz� b�g�s�t�l megzeng alatta a beton, �s az �rv�nyl� sz�l m�g ink�bb felkavarodik. Tomp�n hallja az emberek szitkoz�d�, k�ts�gbeesett ki�lt�sait, de k�ptelen megn�zni h�nyan haltak meg vagy estek �ssze az �gb�l lecsap� monstrum v�ratlan �rkez�s�t�l. Minden sz�tzil�l�dott �s k�oszba fulladt; most s�t�t alakok zavarognak �ssze a szemei el�tt, arcuk halv�nyabb ov�lis�t elfedi a zuhog� es�. Ez a hang… Egy �rul� hangja. Megbabon�zva �mlik tudat�ba az �n�ll� �letet �l� v�z l�gy suttog�sa. Ez el�tt egy percig sem hitte volna, hogy a M�sodik jobban szimul�lhat n�la, most m�gsem k�pes erre gondolni. Egyszer�en nincs ideje r�, nem maradt t�bb es�lye. Nem k�pes a robotn�re n�zni, mikor leengedi fegyver�t �s �ntudatlanul a nedves s�t�tbe markol, Avila karj�t keresve. Egy pillanat leforg�sa alatt �rzi meg oldal�nak csap�dni a forr�, emberi testet, mik�zben ki�r�ti a gondolatait, tekintet�t az es�t�l csillog� f�ldre szegezve, hogy elrugaszkodva, egyenesen a l�gj�r� felny�lt belseje fel� lend�thesse magukat.

2009.12.28. 21:10 Mizuki Sawa

Elmosolyodik a fi� �vatos mozdulatain, ahogy �t leteszi a padra. Ezek azok a pillanatok, amikor egy�ltal�n nem �rti mag�t, hogy hogy k�pes ak�rmikor is haragudni a fi�ra. Von�sai m�g jobban ell�gyulnak, ahogy r�n�z. Kicsit furcs�nak tal�lja, hogy el�tte kuporog, �s nem mellette �l, de hamar megb�k�l vele, am�g mellette van. - Igen, az ellen nem lenne kifog�som... Az a sok ember... Nem akarok oda visszamenni. - Gyeng�den megr�zza a fej�t. - Biztos van itt m�g valahol egy hely, ahol nyugtunk lehet... Olyan nagy ez a b�zis, kell, hogy legyen el�g hely mindenkinek. B�rmit megtenne, csak hogy ne kelljen abba a helyis�gbe visszamennie. A t�lzs�folts�g mindig olyan rossz �rz�ssel fogja el. Nem mintha nem lenne benne egy�tt�rz�s a bajt�rsai ir�nt, de nem szereti a nagy t�meget. Olyankor m�g elveszettebbnek �rzi mag�t. A t�megekben �ltal�ban sok csal�d is van, �s az odatartoz�k egym�sra tal�lnak. �s tudta, hogy � vele, ez soha nem fog megt�rt�nni. Az �sszes rokon�t elvesztette, mostanra m�r egy sem �lt k�z�l�k. �nz� dolog volt ez t�le, de nem akarta l�tni, ahogy m�soknak megadatott ez a boldogs�g. Nem akarta, hogy eg�sz sz�v�t �s lelk�t f�lt�kenys�g �ntse el. Gondolataib�l a fi� szavai r�zz�k fel, �s el�sz�r csak kicsit �rtetlen�l n�z r�, majd halv�nyan elmosolyodik. - Nem tudom... Azt hiszem nincs semmire sz�ks�gem, hiszen itt vagy velem. - Ujjaival v�gigsim�tott a fi� sz�rk�s tincsein. - Tal�n annyit, hogy b�ke legyen a k�t v�ros k�z�tt, �s Meilis is egy boldog hely lehessen... B�r ez sem hozn� vissza a csal�domat m�r... �s... �s m�g azt szeretn�m, hogy te is teljesen boldog legy�l. - Elmosolyodik, �s k�zel hajol a fi�hoz, hogy egy puszit nyomjon a homlok�ra. - �s te mit k�rn�l? Mosolyogva j�tszadozik a fi� haj�val, ebben a pillanatban t�nyleg boldog, �s meg tud feledkezni a h�bor�r�l. B�r ez felel�tlen visleked�s t�le, most m�gis szeretne csak a pillanatnak �lni. �gy �rzi, meg�rdemli ezt a kis boldogs�got. Boldog mosolya meglep�d�tts�gg� v�ltozik, amikor a fi� kih�zza zseb�b�l az apr� t�rgyat, �s fel� tartja. Csak �rtetlen�l pislog r�. B�nults�g�ban hagyja, hogy a fi� felh�zza az ujj�ra a gy�r�t. - Dan, ezt nem k�ne... Ez egy eml�kt�rgy, olyant�l kaptad, aki fontos volt neked... Nem k�ne ezt nekem adnod... - Azonban elhallgata, �s ism�t pislogva n�z a fi�ra, de ez�ttal m�s okokb�l. Most m�r k�nnyek is gy�lnek a szem�ben, �s lem�szik a padr�l a fi� mell�. - �n is szeretlek t�ged, mindenn�l, �s mindenkin�l jobban... �tkarolja a fi� nyak�t, �s odab�jik hozz�. Most m�r biztos benne, hogy nem kell neki t�bb a boldogs�ghoz, de ezt nem tudja elmondani a fi�nak, mert a tork�n nem j�n ki egy sz� sem. De rem�li, hogy az �gy is tudja. Szavak n�lk�l is meg�rti, hogy mit �rez.

2009.12.28. 20:13 Khiara Laken

Ujjai g�rcs�sen szorulnak �ssze a korm�ny k�r�l, hogy azonnal elindulhasson, amint a k�t alak felbukkan a l�gj�r�ban. De nem j�n senki; sz�vdobban�sai �r�lten kezdik sz�tfesz�teni tork�t, s zakatolva hallatszanak ki a f�mburok leveg�j�be, mintha r�gt�n�zni akarn� a kinti d�rg�s hangjait. Mindj�rt… mindj�rt…  Sz�ntelen pillant�sa a halkan kopog� ablakra siklik. Hideg es�cseppek v�jnak utat maguknak, megbomlasztj�k �s felkavarj�k a gomolyg�st, melyet m�skor �lvezettel telve n�zne. Most azonban semmi m�st nem �rz�kel, csak mellkas�nak embertelen vibr�l�s�t, fogainak ideges kocogtat�s�t, a k�r�l�tte j�tsz� bizonytalans�got,  s az arc�ra ki�l�, vad f�jdalmat, mely elkem�ny�ti von�sait.  H�rom �rny bukkan el� a sz�rk�sk�k k�dtengerb�l. Kab�tba b�jt harcosok.  M�g fel sem eszm�l, de teste m�r reag�l; felh�zza a l�gj�r�t, s csak azut�n hallat egy d�h�dt felszisszen�st, majd elhal� ki�lt�st.  A sz�l megdob�lja a j�rm�vet, s kem�ny oldal�val felhorzsol egy beton�p�letet, melynek darabk�i sz�tsz�r�dnak a nedvess� v�lt betonon. G�pies merevs�ggel pr�b�lja megtal�lni a szerkezet egyens�ly�t, mik�zben szemeit a f�ld fel� vetve f�kusz�l. Higgadts�got er�ltet mag�ra, hogy rendesen ki�lezhesse a k�peket; nem hagyja, hogy el�ntse a megk�nnyebb�l�ssel j�r� forr�s�g, mikor megl�tja kettej�k alakj�t a m�g csak t�madni k�sz�l� haddal szemben.  D�h�dten korm�nyozza be a f�mburkot az emberek feje f�l�. Arcukon torzan j�tszik a f�lelem, ord�tva szaladnak �s v�g�dnak arr�bb, mik�zben egyenesbe �ll�tva meg�ll a leveg�ben, annyival a f�ld felett, hogy fel tudjanak r� ugrani.  Hunyorognia kell, mikor megkapaszkodik az ajt�ban; test�re permetezve jut a hideg v�zb�l, amely m�r elszabadult, vad morajokkal zuhog a fenti felh�kb�l. - Mit m�veltek?! Siessetek! – �v�lt ki elm�ly�l� t�nussal, tekintet�t k�ts�gbeesetten a robot�ba �getve. Beh�zza fej�t, mikor a felt�p�szkod� emberek l�v�sekkel sz�ntanak v�gig a figyelm�ket lek�t�tt l�gj�r�n. Le kell guggolnia, hogy rendesen megkapaszkodhasson, mintha az Els��rt �s Avil��rt akarna kiny�lni; a rep�l� szerkezet folyamatosan r�zk�dik az �p�letek �s a vihar fogs�g�ban, s m�r csak p�r pillanatuk maradt, m�g meg nem adja mag�t, hogy teljes s�llyal katon�kra zuhanjon.

2009.12.28. 19:34 Avila Mecoi

Nem k�pes megfordulni, hogy a t�voz� n�re n�zzen. Valahogy furcsa �rz�s fogja el. �gy a m�sik robot n�lk�l az ellen�ll�s olyan gyeng�nek, �s... nevets�gesnek hat. Mintha csak egy gyerek pr�b�lna meg el�rni valamit a feln�ttek vil�g�ban. A t�voz�sa vajon azt jelenti, hogy  � m�r feladta a rem�nyt? Sz�m�ra a harc v�get �rt, �s megadta mag�t? Vagy mindenz t�nyleg csak egy �gyesen elj�tszott csapda lett volna? A c�l el�r�s�hez olyan messzire elment volna, hogy a saj�t ember�t is k�pes lett volna megsebezni? Nem, ezt nem tudta elk�pzelni. B�rmennyire is nem kedvelte a M�sodikat, ez nem illet bele a r�la alkotott k�p�be. � cselekedett volna nagy val�sz�n�s�ggel �gy, ez hozz� m�lt� cselekedet lett volna, de hogy a meilisi is ezt tegye, azt az agya nem tudta �gy elk�nyvelni. A k�zelg� vihar ism�t csak gyerekkora mel�keit �breszti fel benne. Nem szeretett arra az id�re gondolni. Akkoriban m�g t�ls�gosan kiszolg�ltatott volt, �s hagynia kellett, hogy m�sok d�ntsenek r�la. Ellen�ll�sa nem volt el�g, hogy b�rkit is siker�lj�n meggy�znie. Kezei meg voltak k�t�zve, �s tehetetlen volt. Furcsa m�d most ugyan ilyen szitu�ci�ban �rezte mag�t. Egy remeg�s futott �t a gerinc�n a f�lelemt�l. A f�rfi tekintete fogva tartja az �v�t, �s k�ptelen r�, hogy elr�ntsa. Tesz p�r l�p�st lassan h�trafel�, �s keze fokozatosan cs�szik ki a robot�b�l, de hirtelen meggondolja mag�t, �s megr�zza a fej�t. Most �jra a robot fel� l�p, k�zelebb mint az el�bb, �s hat�rozotabban. - Nem, nem �s nem. Nem fogja soha senki r�mk�nyszer�teni az akarat�t. Eleget hagytam m�r, hogy �gy r�ngassanak mint egy b�bot. El�g id�s vagyok m�r, hogy egyed�l tudjak d�nteni arra, hogy �n mit akarok. �s �n nem akarlak itt hagyni. Nem fogok elmenek�lni, �s t�ged cserben hagyni. Nem akkor, ha ennek ford�tva k�ne lennie... M�g akkor is, ha a seg�ts�gem nem sokat haszn�l. Itt maradok, �s harcolni fogok. Te arra k�rsz, hogy menek�ljek, �n meg arra, hogy ne k�nyszer�ts. Csak most az egyszer ne makacsold meg magad, �s add fel... - Szavai egyre jobban elhalkulnak, ahogy elengedi a f�rfi kez�t, �s esetlen�l �t�leli. Majd ann�lk�l, hogy m�g egyzer r�n�zne az emberkfel� fordul. Ler�z mag�r�l minden �rzelmet, �s kiz�rja fej�b�l az �sszes ide nem tartoz� gondolatot. Egyik kez�nek ujjai a fegyver�re kulcsol�dtak, m�sikkal pedig a t�r��rt ny�lt. K�zben �sszeszedte minden erej�t, hogy mindenf�le t�mad�sra fel legyen k�sz�lve. Karj�ban sajg� f�jdalommal nem foglalkozott. Sokkal m�lyebb sebek voltak a lelk�ben, �s most azokat is siker�lt egyenl�re f�lre tennie.

2009.12.28. 15:58 Zev Owen

Test�ben megdermed a k�nyszeresen bel�legzett leveg�, ahogy a M�sodikat elrohanni l�tja. R�m�lt pillant�sa minden egyes m�sodpercben eml�kezet�be villan, de most k�ptelen �rtelmezni; mintha az eg�sz Vil�g megfordult volna k�r�l�tte. Hirtelen t�madt f�l�nye �s a hamis gy�zelem �des �ze abban a pillanatban elp�rolgott test�b�l, amint a robotn� v�szes iramban elt�volodott t�le, mag�val hurcolva sz�v�nek v�szes feldobban�sait, melyek eddig olyan megnyugtat�an t�lt�tt�k ki a vill�mokt�l harsog� leveg�t. R� kell j�nnie, hogy n�lk�le m�r csak egy senki, �s az�rt adta fel �nmag�t, hogy egy �rul�val lehessen, aki most eg�sz egyszer�en fak�pn�l hagyta �s elt�nt a f�lhom�ly sz�tte k�oszban, melyet az emberek els�t�t�lt, ugr�sra k�sz alakjai h�l�znak be. Nem h�vhat seg�ts�get, nem ronthat �t � is ugyan�gy a t�megen. Mag�ra maradt egy s�r�lt, v�rz� norlanaival. El�rult�k. Meilis kez�re adt�k �s � volt olyan m�rhetetlen h�lye, hogy bed�lj�n neki. Hallgatnia kellett volna �nmag�ra. Hiszen � m�g mindig csak egy �retlen, felel�tlen gyerek. Nem tud semmit, nem k�pes semmire, s most a fegyver is olyan �loms�ly�v� nehezedett a kez�ben, hogy ak�rhogy mozdul az term�szetellenesnek hat merev ujjai k�z�tt. Nem arra sz�letett, hogy gyilkoljon, nem arra, hogy vezet� legyen. � csak �lni akart, semmi m�st. A hirtelen r�szakad� teher tudata elragadja t�le a l�gz�s lehet�s�g�t, k�ptelen mag�ra er�ltetni t�bbet, melyt�l most beteges hom�lyba borulva hull�mzik meg k�r�l�tte az emberek k�pe, mintha b�rmelyik pillanatban els�t�t�lhetne minden. Sz�d�l, a h�nyingerhez hasonl� �rz�s ker�lgeti, amit az elkeseredetts�g f�jdalma tart �letben, mely gyilkos bomba m�dj�ra robban sz�t mellkas�ban. Cafatokra szedi, darabokra szaggatja, a sz�v�be v�jja m�rgez� karmait, k�ny�rtelen�l lassan. Szinte fizikai f�jdalomk�nt �szleli tudata, ahogy v�gigk�szik test�n. A felcsap� adrenalin �s f�lelem m�sodpercek leforg�sa alatt borzongatja meg, ahogy pillant�sa tal�lkozik a k�s�rteties, h�feh�r szemekkel. - Menek�lj Avila. Tedd meg a kedvem�rt, hogy elt�nsz innen �s minden er�ddel megpr�b�lsz feljutni. K�rlek. Menj! - remeg� hangja frusztr�lt er�ltetetts�ggel sz�r�dik ki f�jdalmasan �sszez�rt fogai k�z�l. V�gig a l�ny szemeibe n�z, mintha pillant�s�val megb�v�lhetn�, hogy ne ellenkezzen, �s mindenk�ppen azt tegye, amit mond. Avila ember �s s�r�lt. Nem lenne es�lye ennyi felfegyverzett meilisi katon�val szemben, m�g akkor sem, ha bizonyos er� birtok�ban van. Ez az �sszecsap�s m�r elker�lhetetlen �s nem fogja megadni mag�t. Most, hogy t�ll�pett a f�lelmen, az �nsajn�laton, �s a felcsap�, k�nz� haragon, kifejezetten j� �rz�ssel t�lti el a k�zelg� harc tudata, ha kiz�rja azt, hogy k�nytelen lesz �lni. Lehunyja a szemeit, halkan fels�hajt, lassan besz�vja, majd kiengedi a leveg�t. Most m�r �jra l�legzik, ha m�st nem, legal�bb �gy tesz. Igaz, nem tudja �gy koordin�lni a testet, mint az Els� �s egy csepp logika sincs a gondolkod�s�ban; � csak szerel, nem j� strat�ga, de a gyilkol�shoz tal�n �ppen a benne �ledez� emberi �szt�n�kre lesz sz�ks�g. Hallja, hogy a fegyverek sorozatban megkattannak. M�r nincsenek messze. Nem n�z t�bbet Avil�ra, csak egy hat�rozott, rugalmas l�p�ssel megindul a s�t�t alakok t�mkelege fel�.

2009.12.28. 12:59 Khiara Laken

Szemei kiss� kerekre t�gulnak, mikor felfogja a robot szavait �s mozdulatait. Nem erre sz�m�tott: mikor vesz�tette el megint �nmag�t?  Ez a k�nnyeds�g m�g s�lyosabb� teszi sz�m�ra azokat a fojtogat� �rzelmeket, amelyeket az emberek t�pl�lnak k�r�l�tt�k. Szinte a leveg�ben terjengnek, pattogzanak, l�ncokk�nt szor�tj�k �ssze mellkas�t, �s olyan �rz�st adnak test�nek, mintha v�zzel t�lt�tt�k volna fel. Neh�zk�ss� v�lik a mozg�sa, mely most teljesen elakad, mikor r�j�n, hogy m�r nincsenek mellette. Sz�ks�gem lenne r�d! Nincs sz�ks�gem r�. Nincs sz�ks�gem  semmire.  A l�t�hat�r v�szesen fogy, m�r a nem messze t�le �ll� k�t alak is beleveszett a viharos s�r�s�gbe. Az �gi v�ros feletti vill�m egy pillanatra m�g itt is megl�tsz�dott; a k�d k�kbe villant, az emberek sziluettjei pedig fekete �rnyakk�nt t�ntek ki a gomolyg�sb�l, egy halk ropog�s k�s�ret�ben. Hatalm�ba ker�ti az �rzet, hogy teljesen egyed�l maradt ezekkel a k�s�rtetekkel, akik csak arra v�rnak, hogy r�ugorva darabokra szaggass�k – vagy � a szellem, aki teljesen megt�bolyult, �s n�m�n sikoltozva bolyong a b�ntudat fogs�g�ban. - Barmok! Ne engedj�tek… !  Hamis l�legzetei feler�s�dnek; maga m�g�tt �jra mozgol�dnak, t�bb tucat test indul neki a kattan� fegyverekkel. S�r�lt l�ba �sszecsuklik, de megtartja v�z�nak s�ly�t, mikor egyed�l nekiv�g a l�thatatlann� v�lt �tnak. Nem l�tja a robotot �s a n�t, val�sz�n�leg m�r elhaladt mellett�k, ahogyan egyenesen v�gigz�g az emberek vonal�n. M�r azt sem tudja, mit csin�l pontosan, csak rohan el�re, arc�ra tapadt, b�borsz�n� tincseivel, melyek nedvesen k�sznak v�gig komoly von�sain.  Megcsikordul l�ba alatt a j�rm� lej�r�ja, f�mesen, er�sen kongva. A motor feleslegesen j�rt eddig, mintha azt akarta volna b�gni minden pillanatban, hogy nem akar ezen az elhagyatott helyen meghalni.  Majdnem elcs�szik, mikor eljuttatja mag�t a vezet��l�sig, hogy egy mozdulattal levesse mag�t. J�l esik recseg� test�nek az �l�s, de ajkai elny�l�sa, �s m�ly s�haja nem ez�rt sz�lt; lemerevedik, �sszezavarodik �lt�ben, s �gy n�zi azt a furcsa arcot l�gj�r� ablak�nak t�kr�ben, mint aki arra v�r, hogy az idegen k�v�lr�l bet�r hozz�.

2009.12.28. 09:53 Avila Mecoi

� is az �gre emeli a tekintet�t. Olyan, mintha m�g a vil�g is ellene lenne, �s most meg akarja vonni a k�k �g l�tv�ny�t�l. M�g az id�j�r�s is a t�rt�nteket szeretn� komment�lni. Amikor meghallja a n� hangj�t, halkan kiereszti a leveg�t, �s lassan fel� fordul. - Nem csak te, hanem �n is. Nem szok�som viccelni. �s �r�ln�k, ha nem n�zn�l r�m minden pillanatban ilyen gy�l�lk�z�en, nem kell egyfolyt�ban a tudtomra adni, hogy mennyire nem rengetne meg a hal�lom, �gy is tiszt�ban vagyok vele. Nem kev�sb� szeretn�m, ha a dolgok nem �gy alakultak volna, mint te. De van, amit nem mi v�lasztunk ki, �s ami er�sebb n�lunk. N�lunk �s az akaratunkn�l... - Az utols� mondatot m�r csak mag�nak suttogja. Most elgondolkodva az emberek fel� fordul. Valamilyen szinten meg tudja �rteni a reakci�jukat. Megb�ztak a M�sodikban, �s �gy gondolt�k vel�k van. Nem sz�m�tottak arra, hogy pont � fog r�juk t�madni. Val�sz�n�leg �gy v�lt�k el�rult�k �ket. M�g ha arra is fogn�k, hogy meghib�sodott, a cserbenhagyotts�g �rz�s�t nem tudj�k teljesen sz�m�zni. B�ztak benne, �s ez a hit�k nem remeget volna meg, hiszen � Meilis h� szolg�ja. De lehet egy�ltal�n valaki Meilis h� szolg�ja, aki eladta a lelk�t Norlan�nak? Erre sz�m�taniuk kellett volna. L�tniuk kellett volna, hova vezetnek majd a dolgok. Ism�t az �rzelmek kegyetlen j�t�ka. Pillant�sa tov�bb k�szik az emberekr�l az Els�re. Egy darabig csak �ll, �s n�zi, ugyan �gy, ahogy � is. Megpr�b�lja mag�t az � szem�vel l�tni, de ehhez nincs is sz�ks�g ahhoz, hogy tudja, mit gondolhat most. Ugyan az az �sszezavarotts�g kavaroghat most az � fej�ben is. Nem tudja hova rakni a szavakat, nem tud vel�k mit kezdeni, �s nem tudja, honnan j�ttek. Ha lett volna r� m�dja, hogy visszacsin�lhassa, megtette volna, de most m�r v�gleges volt. Semmi kedven nem volt egyed�l h�tramaradni, �s az �let�t olyas valaki�rt adni, akit ez cseppet sem �rdekelt volna. De rem�nykedhet abban, hogy a f�rfi r�j�n a hamiss�gukra? Van egy�ltal�n erre es�ly, ha olyan �r�lt m�don viselkedett eddig, �s soha nem lehetett kisz�m�tani, hogy mi lesz a k�vetkez� l�pte? Ha olyan �gyesen sz�n�szkedik? Tal�n most el�sz�r mondott volna le a kalandr�l egy k�nyelmes fotel�rt cser�ben. Ha k�pes lett volna nyugton maradni, akkor nem keveredett volna bele mindebbe, �s nem fordult volna minden a feje tetej�re. P�r pillanatig csak n�zi a fel� ny�jtott kezet, majd szinte �szt�n�sen, m�r nem is tudja, hogy akarva, vagy akaratlanul fogja meg, �s cs�sztatja bele saj�tj�t, de ezen k�v�l nem mozdul. - Nem k�ne felesleges terhet cipelned. V�geredm�nyben te sem vagy m�s, mint mindenki m�s... - B�r tudja, hogy nem �ppens�ggel ez a megfelel� pillanat, hogy csevegjenek, a szavak csak �gy kibuknak bel�le. - Azt hiszed, hogy nem tudom, hogy egy �r�lt n�szem�lynek tartanak? Mindig undor �l ki az arcukra, ha velem besz�lnek, vagy csak ak�r r�mn�znek. Ezt sosem tudj�k teljesen elt�ntetni, b�rmennyire is pr�b�lkoznak. Nem csak a kin�zetem, de a viselked�sem is ezt v�ltja ki. N�lad m�g nem vettem �szre, de id� k�rd�se, �s el�bb vagy ut�bb n�lad is megjelenik. Te sem fogod tudni titkolni. Ism�t elford�tja a fej�t, a hangok ir�ny�ba n�zve. A katon�k egyre nyugtalanabbak, ami �rthet� is. � pedig itt h�zza az �rt�kes idej�ket. Nem tart sok�ig, �s �jra r�juk t�madnak. K�z�l�k b�rmelyik�k el�g lenne egymag�ban, hogy kihozza bel�l�k a legrosszabbat, h�t m�g �gy, hogy ott �llnak el�tt�k egym�s mellett. Ez t�l hivogat�, t�l cs�b�t� sz�mukra, hogy hagyj�k csak �gy el�szni az alkalmat. Olyan k�zelinek �rezhetik a bossz� pillanat�t, m�g ha ez csak kicsi is, de m�r egy kezdet. - Ne haragudj, Els�. - Szinte n�m�n form�lja a szavakat, tekintete valahova  t�volba mered, t�l az embereken is, b�r nem l�that ott semmit.

2009.12.27. 12:44 Zev Owen

Az �g �jra felmordul, mintha Norlana hatalmas, d�h�s vad�llat k�p�ben k�sz�lne al� sz�llni a hevesen felvillan� szmogr�teg m�g�l, melyek mintha gyorsan mozg�, s�t�tsz�rke felh�k lenn�nek, ahogy az es�illat�, m�rgez� sz�lben gomolyognak, pillanatonk�nt v�ltoztatva k�dszer� alakjukon. T�tov�n a magasba emeli tekintet�t, mintha az �letre kelt f�stfoszl�nyokat tanulm�nyozn�; nem b�szke arra, hogy szem�ben az �ntelt diadal szikr�ja csillant, mikor az id�s f�rfit tehetetlen�l �sszeroskadni l�tta. Mosolya folyton ott bujk�l test�ben, azonban nem engedi kit�rni, most f�ken tartja a v�z�t k�r�l �lel� fesz�lts�g, mely fut� t�zk�nt terjeng a r�gies utca b�rt�n�ben. Vasmarokkal tartja fogva. �nz�s�g. B�nat. Elkeseredetts�g. Rem�nytelens�g. Harag. Test�hez fesz�l�, olajt�l szennyezett ruh�it a h�l� p�r�ban egyre nehezebbnek �rzi; a nedvess�g �s a m�rgez� leveg� beleitta mag�t anyag�nak minden egyes sz�vetsz�l�ba. T�dej�ben tomp�n l�ktetnek az er�tlen l�legzetv�telek, ahogy meg�ll f�m mellkas�ban az em�szthetetlen, feh�r f�st, mely valamikor – tal�n �vsz�zadokkal ezel�tt - m�g bel�legezhet� oxig�n volt. Lass� mozdulattal futtatja tekintet�t Avil�ra, olyan pillant�st m�rve r�, mint aki �lm�b�l �bredt, �s nem tudja, mit kezdjen a helyzettel; a fel� ny�jtott k�zzel, az �ldozat�rt k�ny�rg�, hat�rozott pillant�ssal, mely m�g�tt kiismerhetetlen sz�nd�k bujk�l. Jeges logik�j�t�l elz�rtan k�ptelen r� lelni a megold�st nyit� kulcsra, amivel meg tudn� fejteni mi lehet az. Fekete bakancsa megcsikordul az elhaszn�lt beton alatt, mely a r�juk ereszked� s�t�tben most �jfeket�nek l�tszik. �p szem�nek s�rg�n vil�g�t� f�nye egyre er�teljesebb� v�lik a k�zelg� vihar sz�rk�let�ben, ahogy f�rk�sz� pillant�s�nak s�lya a feh�r haj� n�r�l a M�sodikra szegez�dik. Egy elny�jtott l�p�ssel �rkezik a robotn� el�, arcvon�sai gy�l�lett�l izzanak, ahogy a fel�bredt v�d feldereng mag�ra vett, �res tekintet�ben. - Te t�nyleg megveszt�l, kettes! – sziszegi elsz�k�lt szemekkel, ahogy egyetlen gyors mozdulattal kikapja kez�b�l az �loms�ly� fegyvert, majd szabad kez�vel a v�kony csukl��rt ny�l, mint aki a h�ta m�g� akarja fesz�teni a gyeng�nek t�n� karokat. Ujjai elrettent� h�vvel v�jnak a l�ny puha sz�vet�be, ahogy �rnyk�nt mozg� sziluettje el�re mozdul. Hideg ajkai belecs�kolnak a finoman l�ktet� erek vonal�ba, melyek dr�tszer� merevs�ggel �gaznak szertesz�t a robotn� karj�nak bels� fel�n. A h�feh�r b�r ezen a ponton m�r alig igyekszik takarni �ket, mintha ezzel is a megt�rhetetlen v�z gyengepontj�r�l �rulkodna – az �rz�keny dr�tsz�vev�nyekr�l, melyek �th�l�zz�k a hib�tlan kidolgoz�s� testet. - Ez tetszik. – el�gedett �r�m s�p�r �t komoly von�sokat kapott arc�n, mik�zben cinkos mosollyal el�re ny�l, hogy elkapva a M�sodikat, mag�hoz h�zhassa, mint aki egy�ltal�n nem t�r�dik azzal, hogy hozz�juk v�szesen k�zel, ezernyi �rtetlen, gyilkos pillant�s szegez�dik r�juk. - Nem kell f�lned. Tudok vigy�zni magamra. Ahogy mondtad... nagyfi� vagyok m�r. – suttogja fogvatartottja f�l�be, g�nyos, �nel�g�lt vigyorral v�lva meg t�le egy m�sodperc t�rt r�sze alatt. Egy pillant�st sem vet az embert�megre, mikor t�tov�zva Avila fel� ny�jtja kez�t, szemeiben az �vatoss�g f�nylik. - Eleget sz�rakoztunk. Kapaszkodj bel�m. Visszamegy�nk. – jelenti ki hat�rozott �llel a hangj�ban, mik�zben fesz�lten figyel minden egyes rezd�l�sre. A kapkod� mozdulatokra, a ruh�k suhog� hangj�ra, melyek jelzik a l�thatatlan k�s�rtetek rendezetlen mozg�s�t a s�t�tben. Az id�s katona er�ltetett l�legzetv�teleire, mely most elnyomja mindenki m�s�t.

2009.12.26. 22:54 Khiara Laken

A leveg� egyre fojtogat�bb�, egyre p�r�sabb� v�lik k�r�l�tt�k. Beborult az �g, s a fenti felh�k m�g Norlana el�l is elz�rj�k a napf�nyt, mely miatt a lenti k�d koszos s�t�tsz�rk�v� �rik.  Bal oldal�ban f�msz�ve rezegve pump�l, mintha reszketne a hallott szavakra. A fegyvert m�r hi�ba tartan� maga el�tt, l�tsz�lag a semmi fel� szegezn�; a f�tylon t�l emberek v�rj�k �ket, de tov�bbra sem v�gyik r�, hogy a szem�kbe n�zzen. A vad kavarg�s szinte megfagyott benne, egyed�l torka roppan kett� egy s�ly alatt, mellkasa fesz�l �ssze, melyet m�g �rz�snek sem tud beazonos�tani, csak egy ideges�t�, testi szimul�ci�nak. Egy pillanatra megint k�l�nlegesebbnek �rezte mag�t, mint olyankor is, mikor a robot szemeiben n�zi saj�t t�k�rk�p�t; most hi�ba b�rmi, csak k�s�rteties, fak� k�rvonalakat l�t mindenhol. Egyszer�en sz�gyelli mag�t, a gyerekes h�l�t legy�zte a feln�ttes undor, d�h�s, ami�rt ennyire rohadtul m�,  ami�rt megtanulta az �nz�s�get, pedig semmi t�bb, csak egy t�rgy. H�t persze. Mozog �s besz�l. A felh�zhat� j�t�kb�bu is mozog, meg besz�l. - Komolyan gondoltam. – csendes hangja m�rhetetlen keser�s�gben f�rdik, mikor Avil�hoz sz�l. Elgondolkodik egy pillanatra, hogy megfogja a n�t, �s bedobja a t�bbi ember k�z�; nem az�rt, mert megveti �t, meg f�lt�keny, ink�bb egyszerre a kett�  miatt. - Akkor most Neked  k�ne h�l�snak lenn�nk…?  - hallja maga m�g�tt a maszkt�l pr�szk�l�, id�s, m�ly cseng�s� ki�lt�st. - H�t legyen. K�sz�nj�k.  Lek�telezted Meilist ezzel a testtel. Ami a mi�nk!  Fej�t kiss� a sz�rke �g veti, szemei azonban szorosan �sszez�r�dnak, ahogy sz�ve is elszorul, mikor eljut tudat�ig a mondat �rtelme. A t�meg most nem g�nyol�dik, csak halkan szuszog, tanakodik k�r�l�tt�k, fesz�lyezetten, az Els� fenyeget� kijelent�se miatt. � nem tudja mag�t r�venni, hogy belemenjen a j�t�kba, csak hagyja, hogy a val�tlan fenyeget�s be�gyazza mag�t az emberek kikezdhet� elm�j�be. - Csendet! Semmi nem utal arra, hogy lenne itt egy hadoszt�ly… Mozdulj onnan! – �v�ltenek r� ism�t. – � az ellens�ged, egy norlanai! Hagyja, hogy emberek sz�zai pusztuljanak el! Meg�lte a csal�djainkat! A Ti�det is, Khin.  Meg�lte!  M�r szinte �rj�ngve tombol – tombol benne a gy�zelem ut�ni v�gy, a gy�l�let, a vesztes�g valaki ir�nt, akit r�gen szeretett, mintha azt sikoltozn�: a l�nyom, a l�nyom.  A robot g�rcs�s ujjai hirtelen h�zz�k meg a ravaszt, mikor lend�letb�l h�trafordul. A k�vetkez� k�p, hogy a zil�lt, �sz haj� katona elv�g�dik – valahol a v�ll�n�l tal�lta el -, mik�zben a l�v�s f�ls�rt� hangj�t tov�bb visszhangozz�k az �p�letek. P�r pillanatra r� m�ly csend ereszkedik r�juk. - Aki kiejt ak�r egy hangot is a sz�j�n… az az �let�vel fizet.  Szavai �rz�kenys�ggel telve t�ltik meg a p�r�s leveg�t. Az Els� el� l�pdel, csak hogy v�gighordozhassa tekintet�t �s a fegyver cs�v�t az egybegy�lteken. Mind elh�lve tekintenek r� – k�zben t�bben is odarohannak, hogy megn�zz�k a sebet kapott f�rfit -, �s m�r senki sem meri megkock�ztatni a l�v�seket, de m�g a szavakat sem.  A nedvess�gt�l recseg� testtel fordul meg a n�mas�gban. Elhaladva a robot mellett vet r� egy fut� pillant�st, mintha �gy meg tudn� �rinteni a sebzett lelket. Jaj, Zev...  L�ptei lassan vez�rlik �t el�re, szinte hallva a d�h�dt r�galmakat, amik most megsz�letnek a k�rgy�r�s alakzatot megbomlaszt� emberekben. �rzelmeit nem teszi helyre, hagyja, hogy �tcsapjanak felette, s most m�st nem is �rz�kel, csak az emberi v�r tiszta illat�t.

2009.12.26. 21:16 Daniel Barth

Halv�ny, m�gis megk�nnyebb�lt �s h�l�s mosolya furcsa ellent�t saj�t szem�lyis�g�vel szemben, olyb� t�nik, mintha csak pr�b�ln� lem�solni valakir�l. Csup�n � maga tudja, hogy a lelke m�gis nevet, diadalittasan �s boldogan, hogy a napl� m�g sem jelent a vil�gon semmit, hogy nem sz�m�t, mi van bele�rva a k�nyvbe. Hogy valaki k�pes m�g azok ut�n is szeretni, teljes sz�v�b�l szeretni, hogy megb�ntotta, �s megtagadta �t. Bizonytalanul �ll meg, amikor meg�rzi a l�nyban hirtelen el�t�r� bizonytalans�got, �s csal�d�st. Tesz n�h�ny t�tova l�p�st, miel�tt a folyos�n l�v� egyik keskeny padhoz �r. A lehet� legnagyobb gonddal �s �vatoss�ggal hajol le, hogy lerakja, mintha f�lne t�le, hogy egy t�r�keny t�rgy van a kez�ben; ami sz�m�ra hihetetlen fontos. � maga a pad el�tt rogy t�rdre, f�radt teste alatt hirtelen kavarodik fel a por. - Nem a te hib�d, hogy nem b�rok t�bbet. – halv�nyan elmosolyodik, mik�zben fak� tekintet�t lassan felemelve a f�lr�l a l�ny fel� ford�tja. – De… Itt sem maradhatunk. Am�gy is sokan j�rk�lnak erre, nem? K�ne egy nyugis hely… Egyet�rt az indokkal, hiszen � sem szeret emberek k�zel�ben lenni; mag�nak soha nem vallan� be, de elviselhetetlen f�lelem telepszik r�, mikor k�r�lveszik. Mint valami k�n, fojtogatni kezdi, ahogyan meg�rzi maga k�r�l �ket. A k�v�ncsi tekinteteket, �s az el��t�letekkel teli gondolatokat. Ak�rcsak egy kisfi�, aki a mam�ja m�g� akar b�jni, ha idegenekkel tal�lkozik. Most �gy �rzi, nem kell v�laszolnia semmit, tal�n ereje sem lenne hozz�, hogy v�laszoljon, �s vitatkozni sincs kedve. Most, hogy �jra olyan nyugodt mindent �s egyetlen ember sincs a folyos�n, nem lenne b�tors�ga hozz�, hogy ak�r egyetlen sz�val is megh�borgassa. Vannak olyan helyzetek, amikor sz� n�lk�l is meg�rtik egym�st az emberek… M�g r�gen valaki ezt mondta. Akkor nem igaz�n �rtette, ez mit is takar, most azonban halv�nyan elmosolyodik, ahogyan visszagondol az id�s emberre, akit tal�n egyetlen biztos pontj�nak nevezhetett akkor. Apr�t b�lint, mintha egy feltett k�rd�sre v�laszolna, hogy igen, meg�rtette v�gre, ez mit jelent. Hirtelen �ri, hogy fak� tekintete kimozdul tincseinek �rny�k�b�l, �s reflexszer�en kezd el hunyorogni, mintha er�teljes f�ny csillogtatn� meg elhalt �riszeit. Lassan emeli fel fej�t, tekintet�t k�rd�n a padon �l�re vetve, ak�r egy kisgyerek, aki lerogyva a sz�lei el�tt, sz�gyellve a tett�t, n�z r�juk esdekelve. Szeretne gyerek lenni, szeretn� v�gre, ha megmondan�k, hogy mit tegyen, ha lenn�nek szab�lyok, ha lenne, aki megb�nteti, ha rosszat tesz. Ha lenne, akire sz�m�that mindig, ha lenne valaki, aki m�g� elb�jhat, ha �gy akarja. Ha lenne valaki, akivel ugyan�gy megoszthatn� a gondjait, �s elmondhatn�, hogy minek �r�l. Ha valaki a v�ll�ra venn� ak�r egy kicsit is a saj�t terheit is. Ha lenne egy igazi csal�dja. - Ha… Ha b�rmit k�rhetn�l az �lett�l, mi lenne az? Mit szeretn�l a vil�gon a legjobban? – elmereng� hangja has�tja �t a hirtelen be�ll� cs�ndet, ahogyan k�rd�n a l�nyra szegezi tekintet�t. Szeretn�m, ha annak adn�d oda, akit a sz�ved m�ly�n, a vil�gon a legjobban szeretsz, �s k�pes lenn�l �rte b�rmit megtenni. B�zom benne, hogy te is megtal�lod, akit keresel, �s egyszer az �letben m�g l�thatlak nevetni. �vek �ta el�sz�r k�pes teljesen maga el� id�zni h�g�nak arc�t, ahogyan egyik este �tny�jtotta neki az apr�cska gy�r�t. Kez�vel beleny�l kab�tja zseb�nek m�ly�re, ahol t�nyleg ott lapul az apr� �kszer, amit m�r r�gen elfelejtett. Zavartan forgatja meg kez�ben, majd lassan, meggondolva elh�zza onnan, �s sz�tnyitva tenyer�t, akadozva tartja maga el�. - Ezt m�g r�gen r�m b�zta valaki… valaki, aki fontos volt nekem… A k�v�ns�g�t nem tudtam teljes�teni, de a k�r�s�t igen. Rem�lem, elfogadod. Annak adom, akit a legjobban szeretek. – f�lszegen kiny�jtva m�sik karj�t, �vatosan h�zza f�l a gy�r�t a l�ny egyik ujj�ra, mely furcsa m�don t�k�letesen illik r�. – Megpr�b�lok megv�ltozni, meg�g�rem.

2009.12.26. 19:52 Avila Mecoi

Hallja a hangokat maga k�r�l. Nem csak t�volabbr�l, de magasabbr�l is j�nnek. Lassan oldalra ford�tja a fej�t, �s kinyitja a szem�t, hogy meggy�z�dj�n arr�l, amiben szinte m�r biztos. Kicsit t�volabb t�le ott �ll a k�t robot. M�g jobban elford�tja a fej�t, �s az embereket is szem�gyre veszi, m�r amennyire tudja. El�gg� kedvez�tlen helyzetben fekszik ahhoz, hogy �ket is tiszt�n ki tudja venni. Visszaford�tja a fej�t �s �jra becsukja a szemeit, majd �jra a has�ra fordul. N�h�ny pillanatig �gy maradt, �s hagyta, hogy t�deje megteljen a leveg�vel, majd t�rdre k�zd�tte mag�t. Nem engedte el k�zben megl�tt karj�t, �gy teh�t a kellet�n�l tal�n t�bb leveg�t haszn�lt el, �gy �jabb kisebb sz�netett tartott, miel�tt fel�llt volna. Sz�ntelen tekintet�t a f�rfire emeli �s elmosolyodik, majd mosolya halk nevet�ss� alakul �t. - Nem is tudtam, hogy te ilyen udvarias is tudsz lenni. - B�r hangja nem mentes a g�nyt�l, a mosoly az arc�n most �sz�nte, mint amilyet az ember olyan szem�lyeknek sz�n, akik k�zel �llnak hozz�. P�r l�p�st tett az ir�nyukba, �s k�zben szeme sark�b�l az embereket figyelve. Mintha csak egy �jabb t�mad�sra v�rna, ha ez csak a hat�ssz�net lenne. Id� arra, hogy felm�rj�k mekkora k�rt siker�lt okozniuk, �s most m�g egyszer lecsaphassanak r�juk. M�g egy utols� alkalommal. Ekkor tudat�ba egy elkeser�t� gondolat f�rk�z�tt be. Az egyetlen l�that� k�r, amit okoztak, az az � s�r�l�se volt. M�r megint csak orra al� d�rg�lt�k a gyenges�g�t, mint hogy ha ez most m�r eg�sz �let�n �t �gy menne. A k�t t�k�letes v�z, � mellett�k �, aki csak rontja a k�pet. Most a n�re n�z, �s mosolya m�g mindig ott b�jk�l sz�ja sz�l�ben, az�ta sem t�nt el teljesen. - Ugye te sem gondoltad komolyan, hogy k�pes lesz itt hagyni? Nem mndezek ut�n, ugye? - B�r valahol f�jtak neki a szavak, hiszen sz�vesen tudta volna m�r mindezt maga m�g�tt, menek�lt volna el a dolgok el�l, de erre most nem volt es�lye. Nem tudott �gy menek�lni b�rmi el�l is, hogy k�zben valami olyat adjon fel, amire v�gyik. Soha nem volt az � st�lusa, hogy feladja, �s ezen nem most fog v�ltoztatni. Legal�bb valami maradjon meg �gy mint r�gen volt, valami, amibe kapaszkodhat. T�l hirtelen kapta fel a fej�t, �s ez nem bizonyult j� �tletnek, ezt � is bel�tta, miut�n megsz�d�lt. Tekintet�vel egy ideig csak a f�rfi arc�t p�szt�zta, �s k�zben rajta �szre sem lehetett venni, hogy mindezt nem most hallja el�sz�r, mintha teljesen egy�rtelm� lenne, hogy egy eg�sz hadsereg ott van vel�k. Pillant�sa megakadt a robot seb�n az arc�n. Fel akarta emelni a kez�t, meg akarta �rinteni, �s v�gigh�zni rajta az ujjait. Nem tudta, hogy ez mi�rt is lenne b�rmelyik�knek is j�, de ezt akarta. Azonban m�gis siker�lt el�g er�t vennie mag�n ahhoz, hogy ne mozd�tsa a karj�t. Csak ujjai mozdultak a leveg�ben a f�rfi fel�, de azok t�l r�videk voltak ahhoz, hogy el�rhess�k. V�g�l siker�lt szem�t elszak�tania r�la, �s elford�tani a fejet. - Ha engem itt hagyn�tok, akkor lenne es�lyetek r�, hogy megmenek�ljetek? Minek c�peln�tek m�g magatokkal, ha m�r �gy is csak egy f�lig halott ember vagyok? Eggyel t�bb vagy kevesebb, Norlan�nak nem sz�m�t, �s... nektek sem... - Nem tudta a szavak honnan j�ttek, nem tudta, mikor fogalmaz�dtak meg benne, hogy most ilyen egyszer�en kit�rjenek. M�g csak nem is v�gyott r�, hogy itt hagyj�k, nem akarta, de err�l most senkinek semmi nem �rulkodott, aki csak nem l�tott a fej�be, �s eza k�pess�g tudt�val egyik�knek sem adatott meg. Hangja t�l komolyan csengett ahhoz, hogy b�rki is r�j�hessen, nem �sz�nt�k.

2009.12.26. 11:25 Zev Owen

A v�gtelen tehetetlens�g keser� �z�t �rzi �sszeszor�tott ajkai k�z�tt, ahogy m�r t�volr�l fel� sodorja a d�h�ng� sz�l Avila s�r�l�s�nek illat�t, mintha v�r�nek �l�nkv�r�se pr�b�lna meg �j �rnyalatokat hozni Meilis fak�, sz�rke vil�g�ba. Olyan, mintha elgyeng�lt �risze a val�s�got egy s�t�t�t� �vegen kereszt�l l�tn�, �jsz�n� szembogara er�tlen�l f�kusz�l, mik�zben igyekszik megtal�lni a legjobb l�t�si viszonyokat. S�r�lt szem�re fekete h�lyog borult, melyen csak n�ha rezzen v�gig egy-egy sz�rke f�nycs�k, mint aki f�l �ntudattal egy meghib�sodott k�perny�vel n�z farkasszemet. A t�volban ezernyi s�padt, elsov�nyodott arc t�ncol, mintha egyk�nt mozogva k�v�nn�nak egym�sba olvadni; szemei el�tt minden �sszemos�dni l�tszik egy pillanatra. Le sem tudja venni szemeit az id�s, bar�zd�lt von�sokr�l, kinek tekintet�t �titatja a heves f�jdalom �s a gy�l�let, melynek l�tv�nya ostorcsap�sk�nt �ri lelk�t, mintha valami olyasmit l�tott volna, aminek mindig is tudat�ban volt, de sosem hitte el igaz�n. Eg�szen lezsibbad a teste, �rz�ketlenn� v�lik, mintha egy hideg j�gburok �leln� k�rbe, hogy m�g idej�ben k�pes legyen f�ken tartani a sz�v�t feszeget� gy�l�letet, mely most l�ngra lobban, hogy annak felem�szt� nyelvei egy�tt t�ncolhassanak az undorod�, gyilkol�sra szomjaz� arcokkal. Sosem l�tta m�g �ket ilyennek. Az embereket. Mintha m�r nem is azok voln�nak, hanem csak eleven mivoltuk tompa �rny�kai, akik nem tudtak b�k�re lelni az omladoz� falak otthontalan mened�k�ben, ahol a m�rgez� leveg� keveredik a retteg�s utols� s�haj�val. Sz�ve vel�tr�z� dobban�st hallat, mikor ujjai k�z�l kics�szik a fegyver, azonban az arc�t elural� meglepetts�g egy pillanat alatt h�l �jra kifejez�stelens�gg�, mikor a robotn�t pillantja meg maga el�tt. Von�sai akkor sem mutatnak v�ltoz�st, mikor a cs� sz�vdobban�sait�l rezon�l� homlok�t �ri, mintha a fenyeget� taktusok is a hal�l�rt ki�ltan�nak. H�zd meg a ravaszt. �lj meg. Csak legyen v�ge. Te is tudod, hogy �gy a helyes. Minden feldobban�s k�l�n mondattal �l, majd eleny�szik, mintha sohasem l�tezett volna. Mikor a cs� lejjebb v�ndorol arc�n szemei lecsuk�dnak, mint akinek hirtelen s�lyoss� v�ltak a szemh�jai, �s f�jdalmat okoz a l�tv�ny. Halkan sz�vja be orr�n kereszt�l a leveg�t, v�rva a l�legzet els�pr� erej�re - mely most is, mint minden egyes alkalommal - elveszik v�z�nak hidegen kong� falai k�z�tt. Igazs�gtalannak �rzi. Csak l�legezni akar, miel�tt meghal. Csak egy utols�t a mag��v� tenni. K�ptelen elfogadni, hogy hi�ba ezerszer er�sebb �s ellen�ll�bb a teste, mint egy ember�, hi�ba f�rg�bb a mozg�sa �s gyorsabbak a reflexei, hi�ba rendelkezik �lesebb l�t�ssal �s hall�ssal, mint b�rmelyik valaha �lt ragadoz�, egy ilyen egyszer� dologra, mint a l�gz�s, m�r sohasem lesz k�pes. Halkan �ramlik ki merev ajkai k�z�l a forr� leveg�; val�j�ban tudom�st sem akar venni a M�sodik k�ny�rg�s�r�l. B�rcsak ne hallan�m. B�rcsak megsz�nn�k l�tezni. Sz�v�t mintha sz�gesdr�ttal szor�tan�k �ssze, mikor felnyitja szemeit �s a v�r�s haj� n� tekintet�nek m�ly�re n�z. Az �rz�s felid�zi benne a gyerekkor�t, mikor minden este ezzel az �rz�ssel a sz�v�ben fek�dt �s kelt, nem tudva, melyik lesz a legutols�. Csak most j�n r�, hogy bel�l m�g mindig ugyan az a 16 �ves fi�; mintha a robotv�z b�rt�n�ben meg�llt volna sz�m�ra az id�. - Ha j�l �rtem, Te most azt v�rod t�lem, hogy hagyjalak itt, teljesen kiszolg�ltatva Nekik. Hogy menjek el azzal, akire Te hal�losan f�lt�keny vagy. �s vissza se n�zzek. – halkan leheli az utols� mondatot, elmereng� pillant�ssal, mint aki elm�ly�lten r�g�dik a felk�n�lt aj�nlaton. - Igen cs�b�t�an hangzik... S�t, k�nyeztet, ha arra gondolok, milyen eszement logika van benne. De Te ragaszkodt�l �gy az emberi meggondolatlans�gomhoz, sz�val el�re k�zl�m, hogy semmi logikus nincs abban, amit most tenni k�sz�l�k. Azt aj�nlom, szokd a helyzetet, ameddig csak teheted. Egy nyel�ssel k�zdi le tork�n a hangj�b�l kicsengeni v�gy� vad indulatot, ahogy fej�t �vatosan elmozd�tva, az id�s katona szemeibe f�rja kif�rk�szhetetlen pillant�s�t. - Ha megengedsz egy k�rd�st... - hangja egy pillanatra elhalkul, mint aki hirtelen t�mad�sra sz�m�t minden egyes pillanatban. - Mi�rt nem fogod be a pof�dat, ha m�r annyira szenvedsz, hogy b�ntudat n�lk�l k�stoltatod meg azt m�sokkal is? L�dd le magad. – szavai beh�zelg� lejt�ssel csengenek, mint aki t�lz�sba akarja vinni a higgadt udvariass�got. - Te meg a rohadt csapatod. M�gis mit gondoltok, kit f�z�getn�tek, mint egy gyereket, ha nem teremtettem volna �jj� a dr�ga Khinedet? Val�sz�n�bb, hogy holtan fek�dne a mocskos utc�itok valamelyik�n, abban a tudatban, hogy Ti v�gig szartatok r�. – pillant�sa egy l�legzetv�tel ideje alatt s�t�tedik el. – Mi�rt k�ne h�l�snak lennie? Mi�rt lenne b�rmilyen tartoz�sa? Ti sem �rdemeltek t�bb tiszteletet T�le, mint �n. Nem a tulajdonotok, de m�g ha t�rgy lenne, akkor is az �n nevemre lenne felc�mk�zve. De �l, mozog, besz�l, fogt�tok?! Sz�vver�seinek sz�ma hirtelen ugrik a k�tszeres�re, ahogy �nk�ntelen�l tesz el�re n�h�ny l�p�st. Test�nek minden porcik�ja megfesz�l a visszafogott d�ht�l, azonban azzal � is tiszt�ban van, hogy egyed�l semmire nem menne, ha most fejvesztve t�mad�sba lend�lne. Pillanatok leforg�sa alatt cik�zik �t tudat�n egy lehet�s�g. Meg kell vezetnie �ket. Bl�ff�lni fog. Nincs m�s lehet�s�g arra, hogy mindannyian meg�ssz�k. - Al�zz�tok azt, aki elt�ri, de nem fogok sz�lni m�g egyszer, hogy h�zz�tok el a cs�kot, miel�tt jelezn�k a hadosztagnak a t�mad�sra. Az ut�n m�r magyar�zkodnod sem kell senkinek, �reg.

2009.12.25. 23:15 Khiara Laken

Mellkasa m�g akkor is �temtelen�l mozgol�dik, mikor a fegyverek okozta moraj elcsitul, �s �jra fojtogat� csend telepedik a kietlen t�jra. Felfel� tekint, a v�gtelen, sz�rke semmibe – �riszeiben halv�nyan t�kr�z�dik a tejszer� gomolyg�s -, mik�zben �rzi sebzett csatlakoz�si k�r�n�l a beton meleg�t, mely visszar�ntja �t a val�s�gba,  abba a val�s�gba, ahol bek�pzeli �j v�z�nak az �loms�ly� �lmoss�got.  Szeme sark�b�l l�tja a nem messze t�le fekv� n�t. Leolvassa mozg� ajk�t, mag�ba sz�vja v�rz� seb�nek t�ny�t, mire lust�n vegy�l el mag�ban tettre k�sz mozdulat�nak ingere, �s az �nz� d�h, hogy hagyja �t ott meghalni. Megtehetn�, mindkettej�kkel; csak egy pillanatra kell gyeng�v� v�lnia, csak egy pillanatra kell teljes sz�vvel felvennie f�lt�kenys�g�t vagy s�rtetts�g�t, hogy robotos nyerss�ge elnyomja, �s eld�ntse, mi a legk�nnyebb. - K�r�l vagy v�ve, robot.  Tedd le a fegyvert, �s mondd el, hol hagytad a hadsereged!  Egy mozdulattal t�maszkodik fel, tekintet�t az els� sorban �ll�, pusk�j�t el�reszegez� f�rfira vetve. Az id�s katona az; r�ncok k�r�l�lelte szem�ben izzik a gy�l�let, mely most hirtelen ir�nyul r�, mintha ezzel akarna lyukat �getni bel�. - Jobb �let? Probl�ma…? – �zlelgeti er�ltetett hitetlens�ggel egy m�sik f�rfi az Els� felesleges kijelent�s�t, majd sz�tt�rt karokkal k�rbefordul, elism�telve �jra, er�sebben, harsogva. – Probl�ma?!  G�nyos felh�rd�l�sek �s mocskos szitkoz�d�sok hangzanak el a t�megben egy emberk�nt, akit most k�m�letlen�l ism�telgetnek a k�r�l�tt�k magasod� falak. Kir�h�gik a robotot, az Els�, a kisfi�, ki�ltozz�k dagad� mellkassal, f�l�nyesen; tompa gurgul�z�s hull�mzik v�gig a s�r� leveg�n, mintha k�s�rtetek hallatn�k utols�, haldokl� nevet�seiket. - V�gre.  Fuss onnan! – sz�l r� az �sz harcos er�lyesen, mikor a hangok elcsitulnak. Addig nem l�nek, ameddig meg nem tudj�k, hol a cyborg had,  mondj�k, lehet ez a csapda;  hallja az inform�ci�k t�mkeleg�t, leb�nult test�t m�gsem k�pes mozg�sra �szt�n�zni. Hagyja, hogy mag�val r�ntsa az a tehetetlen, idegt�p� sikolt�s, amit saj�t mag�ban hallat, elveszve valahol az �let �s a hal�l k�z�tt. - Gyere m�r! K�rbe vannak v�ve. Te v�rzel…?  Gyere. Khin, gyere! Nem lesz semmi baj.  Noszogatj�k �t, mint egy �rtelmi s�r�ltet, aki azt sem tudja, hol van – vagy mint egy meghib�sodott robotot, aki gyerek m�dj�ra csatangolt el, �s makacsul ellen�ll a h�vogat� feln�ttek akarat�nak. �gy sz�lnak fel�, mint mikor f�lemberk�nt heteken �t csak �bredezett;  undora felcsap, �s hogy leplezze, mozdul meg, hogy kir�ntva a hatalmas stukkert az Els� kez�b�l a teste el� �lljon, s az emberekre szegezve pr�b�lja v�deni a menthetetlent.  N�h�nyan �rthetetlen�l n�znek, �m a legt�bbj�k kez�ben csak tov�bb fesz�l a fegyver. Szinte hallja az izmok roppan�s�t, mik�zben s�t�t pillant�sa elm�ly�l, mint aki m�r tudja, hogy nincs es�lye. Ketten tal�n m�g �tjutnak – egy marad. - Ne sz�rakozz. Eml�kezz, mit tett�nk  �rted. Mit mondok a t�bbieknek, mi�rt kell elpusztulniuk, hm? �n n�zzek a gyerekek  szem�be?!  Az �reg zavart, er�ltetett nevet�st hallat, mint aki m�r azt sem tudja, hogyan, milyen kegyetlens�ggel h�vogassa �t. Neki nem v�ltoznak a von�sai, pedig bel�l f�jdalmasan r�ndul meg a lelke, mint mikor egy hal verg�dik a h�l�j�ban.  Lend�letb�l fordul meg, farkasszemet n�zve a robottal, mik�zben a fegyver er�teljesen szegez�dik a fekete tincsek keresztezte homloknak. Pillanatnyi felszusszan�st hall maga m�g�tt.  Fogalma sincs, mi�rt cselekedett az Els� ennyire gyerekesen, de reakci�ja emberi volt, �s a b�szkes�g, amit most saj�t mag�ban �rez, az nem logik�b�l fakad, �s nem maga ir�nt tudja be. N�m�n h�zza v�gig a hatalmas, fekete cs�vet az arc�nak vonal�n, mintha egyfajta simogat�s lenne; nem inog meg, mikor felett�k megd�rd�l az �g, azonban egy pillanatra sem �rdekli, hogy a felh�k ord�tottak-e fel, vagy egy gigantikus cirk�l� okozta a f�ls�rt� hangot. Benne �l a ber�gz�d�s, hogy a f�ldre vesse mag�t, de a szemeiben �g� elsz�nts�g azt t�kr�zi, hogy j�ghideg szoborr� merevedett, �s szenved�ly�t csak az �rezheti, aki k�pes r�. - F�lek. Annyira f�lek.  – t�nusa nem �rulja el �rzelmeit, mert szavai k�dokba szedve sercegnek fogai alatt. Nem halk�tja el mag�t, csak hogy hallja mindenki azt, amit �gy sem �rthetnek. – Menthetetlen vagyok, ugye? Pedig n�zd, hogy szeretnek.  Fanyark�san mosolyodik el, mik�zben elr�vedve l�tja, hogy k�rbeker�tett�k �ket, s sz�rcs�g� maszkokkal v�rj�k a l�v�st. - Fel tudom �ket tart�ztatni. De sietnetek kell. Kapd fel Avil�t, �s rohanjatok a l�gj�r�hoz. Ne menjetek vissza, hanem el, messze! Hallod? Nem vesz�theted el magad! Ne add meg magadnak ezt a k�nyelmet. Ne hozzunk feleslegess� v�l� �ldozatokat.  Lek�zdi sz�gyen�t, mintha a t�rgyalni sem k�pes, �letre szomjaz�, moh� emberek miatt k�rn� a bocs�natot. �gy �rzi, mindj�rt kett�szakad, mik�zben t�mad�sra k�szen szorulnak �ssze az ujjai, saj�t �nz�s�g�t latolgatva mag�ban, meddig mehet el, �s meddig k�pes elmenni.

2009.12.25. 20:03 Avila Mecoi

Megint minden �sszefolyt. Nem tudta, hogy mit�l. T�l gyorsan t�rt�ntek volna az esem�nyek? Agya nem lett volna k�pes, hogy befogadja �ket? Mi�rt? Mi�rt kell m�r megint ilyen gyeng�nek t�nni, �s ilyen esetlen�l itt �llnia? B�rcsak ne is �rdekelte volna az Els� sorsa, �s ott maradt volna a l�gj�r�ban, akkor ezt mind most emgsp�rolta volna. De nem, neki megint nem volt el�g az ami volt, �s t�bbet akart. A l�v�sek hirtelen hangja r�ntotta �t vissza a val�s�gba. Hallotta a nev�t, de a szavak m�g nem teljesen hatoltak �t a tudat�ig. Csak megk�sve hasalt le a f�ldre. Kicsit t�l k�s�n. Az egyik d�h�s meilisit�l sz�rmaz� goly� eltal�lta a karj�t. Szinte ugyan abba a pillanatba kapott oda m�sik kez�vel, amikor nyilalt a f�jdalom. �rezte ujjai k�z�tt a v�r�t folyni, de nem foglalkozott vele, �sszeszor�totta a fog�t, �s megpr�b�lt m�sra gondolni. Ha �jra Norlan�ban lesznek, valaki pillanatok alatt ell�tja. Ha �jra ott lesznek... Hirtelen m�r nem volt benne olyan biztos, annak ellen�re, hogy soha nem adta olyan k�nnyen mag�t, �s az Els� is ott volt vel�k. �gy �rezte, eg�sz id�ig lebecs�lte ennek a v�rosnak a lak�it. Ha ez �gy folytat�dik, m�g ma sz�tszedik. Err�l esz�be jutott a sz�rk�shaj� fi�, �s a neki tett �g�rete. Nem hagyhatja, hogy ez itt �s most v�gz�dj�n. Nem azel�tt, hogy bev�ltotta volna az �sszes �g�ret�t. Has�r�l a h�t�ra fordul, �s tekintet�t az �gnek mereszti, mintha csak megl�thatn� a feh�r felh�ket a halv�nyk�k h�tt�ren. De a l�tv�ny ami el� t�rult nem az volt, mint amire sz�m�tott. Amiben rem�nykedett. �gy t�nt az ut�bbi id�ben nem tesz m�st, mint hogy hamis rem�nyeket kerget. Milyen bolond �s idi�ta viselked�s ez t�le. Most m�r szemeit is �sszeszor�tja, hogy kiz�rja ezt a fak� el�t�rulkoz� k�pet, �s hogy �gy is szabaduljona  f�jdalomt�l, ami nem akar m�lni karj�ban. Nem bizonyul t�l j� strat�gi�nak, de m�st �gysem tud tenni. Kellemes m�don m�sznak be a f�rfi szavai a f�l�be. Nem fordul arra, �s a szem�t sem nyitja ki, csak f�lel. Olyan, mintha ez lenne a legkellemesebb hang, amit valaha hallott. Annyira nem ehhez van szokva a robott�l, �s annyira nem az, ami m�skor nyugalommal t�lti el. Most m�gis olyan, mintha nem lenne m�s, mint a t�bbi ember, akit  at�bbs�g norm�lisk�nt emleget. Ahogy �t soha nem nevezt�k. Mindig csak k�v�l�ll�, k�l�nc, bolond, �r�lt �s m�g sok�ig sorolhatta volna, de most m�s volt. Ebben a pillanatban nem tudta volna egyik jelz�t sem mag��nak tudni. - Veszt�sre �llok. - halkan, megfontoltan ejti ki a szavakat. Els�sorban a f�rfinak sz�nta �ket, utal�sk�ppen az el�bbi elb�csuz�s�ra, de ugyan annyira sz�ltak a n�nek is. Tudta, hogy a dolgok most egy�ltal�n nem az � jav�ra �llnak, �s azzal is tiszt�ban volt, hogy ez ak�r a v�gs� �ll�s is lehet. M�g mindig nem nyitotta ki a szem�t, nem akart maga k�rl� semmit l�tni, nem akkor, ha ezek esetleg az utols� pillanatait. Ha a katon�kat nem lehet meggy�zni, �s msot v�geznek vel�k. Akkor nem ezeket a k�peket szeretn� az eml�k�ben meg�rizni. Helyette most jobbak �s szebbek ut�n kutatott eml�kei k�z�tt, de ezek nem voltak f�l�nyben. T�l sok olyan volt, amihez egyben f�jdalom is kapcsol�dott. P�lda volt erre az elm�lt egy napja is.

2009.12.24. 11:04 Zev Owen

�sszefolynak a szavak, melyek, mintha k�sve �rkezn�nek meg, �s egy�ltal�n nem kapcsol�dn�nak az el� t�rul� k�p s�rget� l�tv�ny�val. Lehet, hogy k�pzel�dik? Csak a saj�t hangj�t hallja minden percben; �v�lt. V�dd meg. – form�lj�k ajkai hangtalanul a felz�g� gondolatot, de nem meri hangosan kiejteni, mert mindez a benne remeg� emberi gyenges�gr�l �rulkodna. Ebben a pillanatban sem tud m�sra gondolni, csak a b�szkes�gre, mely minden percben kit�lti, s �th�l�zza k�nyszeresen s�pol� logik�j�t. M�r nem hallja saj�t hangj�t, csak mellkas�nak, s tork�nak remeg�s�t �rzi, mintha sz�v�nek rohamszer� taktusa k�ny�rtelen�l zengetn� meg eg�sz v�z�t, ahogy annak hideg �ve a M�sodik h�t�hoz fesz�l. - Itt vagyok. Nem lesz semmi baj. – leheli akaratlan h�vvel az er�tlen, l�legzetv�telszer� szavakat, mik�zben fesz�lt figyelme a hom�lyra szegez�dik, melyb�l egyre t�bb emberi alak bontakozik ki, s�t�ten kavarogva a gyilkos f�lhom�lyban. Egyre szorosabban �leli mag�hoz a g�pi v�zat. M�r egy�ltal�n nem tudja kontrol�lni sem a test�t sem a tork�b�l el�csalt szavakat, minden mozdulat�t egy �szt�n�sebb er� ir�ny�tja, mely a m�sodperc t�rt r�sze alatt r�nt egyet a n� test�n, hogy megford�tva a f�ldre k�nyszer�thesse, saj�t v�z�nak s�lya al�. - Avila, hasra! – �v�lt fel v�delmez� hangon, mintha egyszerre k�t helyen lehetne, s most �tkozza mag�t, ami�rt k�ptelen volt el�re gondolkodni, ami�rt felel�tlen�l elengedte a logik�t. Mindig elt�nik, mikor a legnagyobb sz�ks�g lenne r�, s most abban az �rben, amit maga ut�n h�tra hagyott, �jra azt a fojtogat� l�ktet�st kell t�dej�ben �reznie; mintha sz�ve f�m mellkas�ban cs�szk�lna, fulladozik a nyom�s alatt, melyet �jra �s �jra mag�n kell tapasztalnia. A g�pv�z terhe �loms�lyk�nt nehezedik v�llaira, ahogy behajl�tja karj�t, k�ny�k�t az �rdes betonra tapasztva, hogy vethessen egy pillant�st a M�sodikra. Nevetnie kell, mikor a szemeibe n�zve r�j�n, hogy most sem l�tezik sz�m�ra m�s, csak �. Arc�n elter�l� vigyora, melyet nem tud f�kezni, �rthetetlenn� v�lik a g�ppusk�k zaj�ban, melyek csak egy pillanatra n�mulnak el; tudja, hogy most k�ne kihaszn�lnia az id�t a menek�l�sre, m�gsem tudja v�z�t fut�sra ingerelni. - J�l vagy? – k�rdezi elhal�an, elharapva a mondat v�g�t, mely ett�l ink�bb kijelent�snek hangzik, mintha valaki k�sve el akarta volna hallgattatni. V�g egy �retlen fintort, ahogy r�j�n, milyen sz�nalmas l�tv�nyt ny�jthat, de m�g mindig zsibbad �s k�ptelen felfogni mi zajlik k�r�l�tte. Halk l�gz�se egy�rtelm�en arr�l �rulkodik, hogy m�g mindig nem mondott le arr�l, hogy er�vel leveg�t juttasson t�dej�be, azonban nem �rzi a leveg� simogat� �raml�s�t, mely kit�lti v�z�nak belsej�t. M�g nem k�pes felfogni mi�rt nem. - Meg�rtott a leveg�, vagy csak a napf�nyt hi�nyolj�tok? – csap fel hirtelen g�nyos lejt�s� hangja, ahogy felmagasodva a M�sodik f�ldre ter�tett teste el� �ll; egyik kez�ben m�g mindig a pusk�t szorongatja, mikor megad�an felemeli mindk�t karj�t. – Minek kell �llatok m�dj�ra t�madni? Nem hiszem, hogy nem lenne megold�s erre a probl�m�ra. Gondolom, itt mindenki jobb �letre v�gyik. – hangja meglep�en b�k�t� lejt�ssel cseng, ugyanakkor tiszt�ban van vele, hogy fogalma sincs r�la mit csin�l. Ebben a pillanatban is az elz�rt logik�ban kutat, mintha egyetlen gondolat�val vissza tudn� b�v�lni a test�ben nyugv� Els�t.

2009.12.24. 01:34 Khiara Laken

Ellazultan hagyja, hogy a robot lefegyverezve �t mag�hoz r�ntsa test�t. �rzi hal�nt�k�hoz tapadni a fenyeget� cs�vet, a fel�letes hideget sz�vetein, mintha pap�rhoz �rinten�nek egy h�v�s tollv�get. Mellkas�ban �sszezsugorodik egy �rz�sszer�s�g, majd sz�tfesz�l, de nem �rt�an, hanem felszabadultan �s kiismerhetetlen nyugalommal, mintha valami biztons�got ad�an bet�lten� az �resen l�ktet� �rt.  Pillanatok m�lva fogja csak �jra fel, mikor mag�hoz t�r, hogy t�bbtucat szemp�r szegez�dik r�juk a k�d�n t�lr�l. A k�s�rtet m�dj�ra lebeg� hom�ly szinte szil�rd alakot �lt, ahogyan a sz�l elcsitul, �s hagyja a s�t�t szmogot meg�llni a h�zak k�z�tt, hogy teljess�ggel bebor�tsa �ket.  Szerkezet�nek taktusa feler�s�dik, bel�mar, leb�n�tja, mire r�m�lten szor�tja el mag�t, mint mikor egy eret z�rnak el. V�gtagjai beleremegnek a kegyetlen�l elfojtott szenved�lybe, ajkai n�ma l�legzet�rt ny�lnak, mik�zben csukl�j�n fenyeget�en l�ktet a pulzust mutat� cs�.  Nem akar l�tni a sz�rke f�tyolon t�lra, nem akarja �ket l�tni;  b�natos szemei lassan csuk�dnak le, mik�zben, mintha ellenkezni akarna, ford�tja meg er�b�l alakjukat a l�gj�r�nak h�ttal, hogy az � teste ker�lj�n c�lkeresztbe. Arc�t l�ktetni �rzi, s feje elernyedve bukik egy pillanatra a robot nyak�nak, mint egy alv�st szimul�l�, �nmegsemmis�t� g�pszerkezet. - Maradj velem! – suttogja alig hallhat�an, mintha emberien l�legezne. Hallja a felsejl� f�mdetektorokat, a fegyverek halkan kattan� visszhangz�s�t; hallja a n�i hang cseng�s�t, mely er�ltetett, mely idegt�p�en unott, de m�gsem v�lik t�le d�h�ss�.  Ink�bb m�lyen elkeser�ti, hogy a Vil�g, amit eddig az �v�nek hitt, most omlik �ssze k�r�l�tte. Hogy az otthona  m�r r�g halott vele egy�tt, �s f�l,  hogy Meilis mindj�rt visszaszerzi a test�t, s hogy ennek mindenki tan�ja lesz. Tan�ja lesz saj�t hal�l�nak, az Els� hal�l�nak, �s a k�zdelem, ami mellett eddig �llt, �rz�ketlen csat�z�sba �s gyilkol�sba fog fordulni. Mert m�r nem akarja megmenteni azt a Vil�got, amiben nincs helye a m�sik robotnak. Ez nem… sz�nj�t�k. A val�s�g, amit �jra �s �jra  meg kell �lmodnod, Avila. - F�reg!  L�v�s csattan a k�zel�kben, mire szemei �veges csillog�ssal ny�lnak fel. M�r ki tudja venni a maszk megsz�rte hang forr�s�t, a sz�rk�s dereng�sbe takar�zott f�rfit, akinek szinte csak a sziluettje bontakozik ki. Valaki m�s a nev�n sz�l�tja – sz�ve darabokra t�rik, mint egy j�gdarab, amire r��t�ttek -, de ez a felsz�lal�s m�shonnan j�tt, s kir�zza a hideg, ha arra gondol, hogy csak h�trafel� tudnak szor�tkozni.  Lassan d�nti meg a tests�ly�t, hogy ezzel k�sztesse a robotot az er�ltetett l�ptekre maga m�g�tt. - Visszavisznek. Meg�lnek… Seg�ts!  Ne engedj el! Nem akarok visszamenni! – halk hangja �szinte zokog�sba f�l, mik�zben tov�bb dikt�lja a g�pies mozdulatokat remeg� test�vel. Azzal a v�zzal, amit most bec�loztak valahol – ha az Els� nem mozdul el m�g�le, � rajta �t fognak lyukat �tni, egy olyan helyen, ami messze esik f�msz�v�t�l.  �gy �rzi most, a s�r� leveg� megfojtotta �t, s a romos h�zak mind r�borultak; k�pzeleg, tudja,  mi fog k�vetkezni. �rzi kit�pett sz�v�nek �r�k hi�ny�t, l�tja maga el�tt csupasz, sz�tszabdalt alakj�t, az egym�s mellett fekv� roncsot �s a t�k�letes v�zat, s hallja, amint azt k�vetelik t�le, hogy t�ltse meg egyszerre mindkett�t.  Utolj�ra az undor  kavarodott fel benne, miel�tt sort�zet nem nyitottak h�rm�jukra a k�d�n t�lr�l, hagyva, hogy elnyelje �ket a vakt�ban el�t�n� t�lt�nyraj.

2009.12.23. 21:43 Avila Mecoi

�llt, �s figyelt, h�tha �szrevesz valamit. B�rmit, ami t�bbet el�rul neki. A gyenges�g ut�n tal�n a tudatlans�got ut�lta jobban. �s most m�g elviselhetetlenebb volt sz�m�ra, hiszen az a l�nye, akit egyszer�en nem tudott eln�m�tani most annyira agg�dott az Els��rt. B�rmennyire is pr�b�lt azzal �rvelni, hogy k�pes r�, hogy vigy�zzon mag�ra, �s ki is jelentette, hogy r� nem kell vigy�zni �s p�tyolgatni, egyszer�en nem b�rt szabadulni a r�mes gondolatokt�l. M�r t�k�n �lt, �s fel al� m�szk�lt  a l�gj�r� bej�rata el�tt, de ez sem seg�tett. Megint meg�llt, �s meresztgette a szemeit. Mintha siker�lt volna k�t alakot kivennie. Ezek csak �k lehetnek. Tett p�r l�p�st el�re, �s megint meg�llt. Most m�r biztos volt benne, hogy a k�t alak azok, akiknek gondolta. M�g p�r l�p�s el�re. Ez�ttal m�r azt is ki tudta venni melyik�k melyik. �s nagyon nem tetszett neki a l�tv�ny. Ki tudta venni, hogy a n� szegezi a fegyver�t az Els�re. Olyan v�dtelennek t�nt ebben a pillanatban. M�g innen messzir�l is. Hirtelen nehez�re esett elhinni, hogy az, akit ott maga el�tt l�t, az ugyan az az alak, mint akit eddig megismert. Hova t�nt a normalit�s? H�t musz�j k�r�l�tte mindennek a feje tetej�re �llni?! M�r majdnem megl�dult, hogy seg�tsen neki, de ekkor esz�be jutott valami. Mi van, ha ez is csak a terve r�szre? Nem t�l h�tk�znapiak az elj�r�sai �s lehet, hogy most ez is csak egy a sok �r�lt �tlete k�z�l. �s ha m�gsem? Akkor most mindennek v�ge lehet. M�g miel�tt t�l hossz�ra h�z�dhatott volna a hezit�l�sa, vagy b�rhogy d�nthetett volna, hangokra lett figyelmes. Hangok mindenfel�l. �s az el� t�rulkoz� k�p is megv�ltozott. Akaratlanul is kieresztett egy megk�nnyebb�lt s�hajt. A meilisiek hangja egyszerre nem is t�nt olyan fenyeget�nek. M�g mindig ott volt n�la a fegyvere, �s b�r legyeng�lt, tal�n meg tudn� ism�telni a feni man�ver�t. V�g�l ezek csak emberek, vel�k k�nnyebb elb�nni, mint a cyborgokkal nem? Annak biztos tudat�ban, hogy ez tot�lis �r�lts�g, tett m�g j� p�r l�p�st el�re, a k�t robot ir�ny�ba, �s csak akkor �llt meg, amikor m�r el�g k�zel volt hozz�juk, amikor m�r tiszt�n ki tudta venni az arcukat. Fej�ben �jra visszhangoztak az Els� szavai. Agg�dik. Suttogja egy halk, v�kony kis hang a fej�ben. A rem�ny egy nagyon halv�ny szikr�ja, de nem hagyja, hogy l�ngra lobbanjon, �s csak megr�zza a fej�t. Nem, biztos, hogy nem agg�dik, azt a kis m�sort is csak a M�sodiknak tartotta, �s ezek a szavak olyan j�l hangzottak. Biztos volt benne, hogy megtett�k a hat�sukat. Mindkettej�kn�l. Mindketten csak a f�rfi j�t�kszerei voltak. Egyek a sok b�buk k�z�l a j�t�kmezej�n. Keser� gondolat volt, de igaz. Mostanra m�r �jra �sszeszedte mag�t, �s arca nem �rulkodott semmir�l. - Ti azt�n t�nyleg nem juttok el�r�bb. - Nem sz�m�tott neki, hogy hallj�k-e a megjegyz�s�t, sokkal ink�bb mag�nak sz�nta, mint nekik. - Igaz�n gondolhatt�tok volna, ha elkezdtek itt l�v�ld�zni, akkor felbukkannak az emberek... Ezt m�g egy idi�ta is tudja. Vagy pont ez volt a c�lotok? Megunt�tok m�r v�gre ti is ezt az eg�sz ide-oda huzavon�t, �s most hogy valamivel felfriss�ts�tek nagyobb n�z�k�z�ns�gre v�gytatok? Be kell l�tni, el�g hat�sosnak t�nik ez a fej�hez-fogom-a-fegyvert-�s-ezzel-p�nikot-keltek-a-t�rsai-k�zt m�dszer. T�nyleg �gyes, de h�t mi m�sra sz�m�thatna t�led az ember, Els�. V�gign�zett a porlepte utc�kon, de a meilisi harcosokat nem tudta kivenni. Tal�n csak itt-ott lehetett sejteni a k�rvonalaikat. Tekintete visszaterel�d�tt a robot p�rosra, �s most a f�rfit vette alaposan szem�gyre. L�that�lag semmi baja nem volt, �s ett�l csak �jabb k� esett le a sz�v�r�l. A n�n�l sem tudott semmif�le s�r�l�st meg�llap�tani, b�r �t m�r nem vette olyan pontosan szem�gyre. J�l volt, lesz�m�tva tal�n a fegyvert, amit a f�rfi szegezett r�. Ez azt jelentette sz�m�ra, hogy ez�ttal sem mer�ltek be t�ls�gosan a harcba, kiv�ve azt az egy l�v�st, amir�l m�g mindig nem tudta melyik�kt�l sz�rmazott �s ki volt a c�lpont. B�rhogy is legyen, minden bizonnyal nem tal�lt, vagy nem okozott t�l s�lyos s�r�l�st, nem akkor�t, hogy agg�dni k�ne. - Meddig tart m�g ez a sz�nj�t�k? - k�rdezte, �s k�zben igyekezett, hogy hangja unottan csengjen. - Unatkoztam m�r odabent v�rakoz�s k�zben... B�r meg kell hagyni, idekint sem t�l izgalmasak az esem�nyek. - Ez�ttal �gy n�zett v�gig a f�rfin, hogy az is j�l l�thassa, �s m�g n�mi g�nyt is siker�lt csemp�sznie a hangj�ba, hogy t�k�letesen �gy hangozzon, mintha csak egy nappal kor�bbi �nj�t�l sz�rmazott volna. - L�tsz�lag j�l vagy, ez �r�mmel t�lt el.

2009.12.23. 14:09 Zev Owen

A fullaszt� sz�l egy l�legzetv�tel ideje alatt iramodik meg k�r�l�tt�k, amint a robotn� r�szegezi fegyver�t, azonban a r�vet�l� tekintetben �s ellenfel�nek mozdulat�ban a hat�rozotts�g egyetlen szikr�j�t sem v�li felfedezni. A gyenge fuvallat m�rge v�gigsim�t jeges forr�s�g� nyak�n �s v�szesen l�ktet� hal�nt�k�n, melyen meg�rzi a p�r�s leveg�b�l lecsap�dott nedvess�get, ami �jfekete hajtincseit hideg sz�vet�hez tapasztja; mintha l�zasan verejt�kezne. �rzi test�ben a csit�thatatlan leveg� �raml�s�t, ahogy egyre ink�bb felgyorsul �s zih�l�ss� er�s�dik, mintha egy pillanat alatt �n�ll�s�tan� mag�t. Kez�ben megremeg a fegyver, ahogy a hirtelen l�ngra kapott er� elhagyja karj�t. Pupill�ja fesz�lyezetten t�gul el, mik�zben tesz h�tra egy bizonytalan l�p�st, fej�t er�tlen�l cs�v�lva, mintha a M�sodik valami visszavonhatatlan dolgot ejtett volna ki ajkai k�z�l. Szemei elkerekednek, sz�vver�se l�zadozva d�ngeti mellkas�nak v�delmez� vonal�t, mintha test�ben elv�gt�k volna az elvadult �raml�st, ebben a pillanatban egyszerre azt �rzi, hogy dr�tjaiban val�s�ggal megdermedt s�r�, tintas�t�t v�re. - Hagyd abba... - hangja er�tlen�l elcsuklik, ahogy k�nyszeresen nyelni pr�b�l, lemerevedett ajkai t�tov�n megremegnek; leveg� ut�n kapkod, es�lytelen�l. Kifejez�stelenn� fagyasztja arc�t, hogy leplezze v�ratlanul felcsap� r�m�let�t, mint aki a k�kes �rnyalatokban j�tsz� szemekben l�tta meg saj�t hal�l�t. Sz�vdobban�sainak veszett erej�vel siklik v�gig tudat�n az az els�pr�, f�lre�rtelmezhetetlen szerelem, az ellen�llhatatlan gyerekes rajong�s, melyet most megfesz�tett testel igyekszik minden pillanatban kiz�rni az elm�j�ben dolgoz� rideg, g�pi mem�ri�b�l, logik�j�b�l, mely most hirtelen v�szes m�k�d�sbe l�pett. V�za kiszolg�ltatottan el�re d�l, aranysz�n� szemei a felrepedezett betonra merednek, majd a maga el� emelt k�zre, a saj�t kez�re, melyen m�g gyenge f�kusz�n kereszt�l is ki tudja venni azt a t�k�letes kidolgoz�st, ami megt�veszt�en emberiv� teszi. A valaha �lt 16 �ves fi� tenyer�be v�s�d�tt vonalakat, a b�r t�volr�l l�thatatlan bar�zd�it, amik beh�l�zz�k karj�nak minden egyes pontj�t, gy�r�szer� ov�lisokban tal�lkozva az ujjhegyein�l. Zev v�djegye ott van mindenhol; az a meghamis�thatatlan ujjlenyomat, amely minden pillanatban �t jellemzi, most is ott van, szab�lytalan, eleven sormint�t festve a hatalmas fegyver vonal�ra. Ott van a ravasz�n, a markolat�n, t�k�rszer�, ez�st�s fel�let�nek minden egyes pontj�n, a saj�t test�ben; jelenl�te minden l�legzet�be beleiv�dott, minden mondat�ba, az �rint�seibe. - Most fejezz�k be ezt a visszatasz�t� j�t�kot. – sz�ri a szavakat �sszez�rt fogain kereszt�l, mik�zben egy fesz�lyezett mozdulattal kiegyenesedik �s tesz p�r meggondolatlan l�p�st a robot fel�, sz� szerint beles�t�lva a fegyver cs�v�be, hogy az dobog� mellkas�nak fesz�lhessen. Ajkai megadj�k magukat az Els� akarat�nak, s v�szesen remeg� test�vel nem t�r�dve h�z�dnak kifejez� f�lmosolyra. Egy v�ratlan lend�lettel szor�tja meg a M�sodik felkarj�t, hogy ford�tva egyet rajta, h�ttal mag�hoz r�nthassa, mintha saj�tos, szokatlan m�dj�n akarn� �t�lelni. Egy pillanatig sem tart a v�r�s haj� n� t�mad�s�t�l, mikor �jra kattintva a fegyveren annak hatalmas alakj�t a l�ny hal�nt�k�hoz emeli, olyan mozdulattal, mintha a g�ppuska t�k�letesen s�lytalan lenne. - Na, mi van? Ti nem akartok ilyen csinos g�pv�zat magatoknak? Lehet jelentkezni... De megtehetitek azt is, hogy kussban az �rny�kban maradtok. A sz�vets�gesetek fogja b�nni! – ki�llt fel hars�nyan, szemeit f�rk�sz�n meresztve a f�lhom�ly takarta �p�letek s�t�tj�be, t�mad�sra k�szen.

2009.12.22. 21:51 Khiara Laken

Minden �z�ben �sszer�ndul, mikor meghallja a fegyver els�l� robaj�t maga m�g�tt. M�g �gy is megtorpan, hogy teljess�ggel sz�m�tott r�; f�jdalmat m�g nem �rez, csak hossz� pillanatokig �ll a fak�, koszos napsugarakban f�rd� l�gj�r�ra n�zve, majd a t�mbh�zak roncsolt egy�tteseire, melyekben kisebb-nagyobb kr�terek jelzik az id� okozta sebhelyeket.  A meleg ellen�re a hideg futkos a gerinc�n, mely akkor sem csitul, mikor r�j�n, hogy a goly� teljess�ggel elh�zott mellette. Ajkai hitetlen�l v�lnak el egym�st�l, mikor feleszm�l a mag�ban kering�, m�ly szavakra, amik ink�bb k�sztett�k �t a meg�ll�sra, mint az els�t�tt t�lt�ny fenyeget�se.  Lass� g�piess�ggel fordul h�tra, tekintet�vel megkeresve az Els� alakj�t, mely beleveszik az �r�kk� mozg� k�dbe. - Jaj. – ny�gi hosszasan, k�t s�hajt�s k�z�tt, majd felemeli egyik szem�ld�k�t, hogy mutassa, ez egy g�nyos megnyilv�nul�s volt. – Nincs �rtelme…?  Neked k�ne �jra�rtelmezni, mert nem fogom �jra elmagyar�zni azt, ami teljesen nyilv�nval�!  Szavai egyre d�h�dtebb� v�lnak, s mire feleszm�l, kiss� biceg�, de elny�jtott l�ptekkel kezd k�zel�teni a robot fegyvert fogott alakja fel�. �rtsd m�r meg, hogy �rted k�zd�k, mert szeretlek. �rtsd meg, hogy szeretem az otthonomat is, de T�ged akarlak �letben tartani, ne keresd �r�kk� a hib�t bennem! - Egyet j�l jegyezz meg: sosem adom fel.  Mindig k�zd�ttem! K�zd�k, �s meghalok! – v�szj�sl� lejt�se felcsattan, ahogyan bekattintva fegyver�t meg�ll a f�rfi hom�lyos k�rvonal� teste el�tt, �s ugyan�gy r�szegezi a bizserget� �rint�s� pusk�t, mint ahogyan azt neki teszik. – B�rcsak eleget tehetn�k mindenkinek! Megsz�nn�nek a csat�k, �s �jra ember lehetn�l. B�rcsak el�g lenn�k.   K�tked�s.  Mellkas�ba harap a sz�ban foglalt �rzelem, �ppen bal oldal�ba, mintha egy l�ktet� d�mon telepedett volna oda. B�rcsak elmondhatn�.  Valami mindig ontja a k�tked�st �s a tart�zkod�st; egy gondolat mindig ott motoszk�l a fej�ben, megsajd�tja �t, elszomor�tja, m�lyebbre k�ldi, �s m�g meg is tapossa sz�vdobog�sainak �tem�re.  - Felejtsd el. L�gy d�h�s. – ajkai megremegnek, ahogyan l�nye hirtelen h�l ki, �s a felcsap� szenved�ly j�gg� fagy k�r�l�tte. Csak most j�n r�, hogy j�,  ha l�tja az emberi indulatot az Els� tekintet�ben, vagy a logik�tlan megnyilv�nul�sokat, amelyek ellentmondanak a bel�j�k �rt k�doknak.  Karj�nak vonala megremeg, ujjai megcs�sznak a ravaszon, ahogyan n�m�n �ll, �res fenyeget�ssel tartva a pusk�t, mintha t�nyleg k�pes lenne els�tni. Szemei el�rultan r�vednek a meleg tekintetbe, mintha meg akarn� �rtetni, hogy a szavak, amiket eddig mondott, csak apr� szil�nkok – kimondva olyan kicsik, mint egy-egy porszem az Univerzumban.  Hirtelen �rzi meg t�bbek jelenl�t�t. Emberek sokas�g�t,  s szinte hallja is �ket, miut�n karperece elhal�an veszett bele a monoton, l�gy z�g�sba. Torka elszorul, mikor arr�bb vont pillant�sa �jra megpihen a robot�n, mikor leemeli a fegyvert, mikor r�j�n, hogy el�rult�k magukat, �s hogy gondolat�ban csak egy sz�t ism�telget az el�tte �ll�nak. Fuss.

[1115-1096] [1095-1076] [1075-1056] [1055-1036] [1035-1016] [1015-996] [995-976] [975-956] [955-936] [935-916] [915-896] [895-876] [875-856] [855-836] [835-816] [815-796] [795-776] [775-756] [755-736] [735-716] [715-696] [695-676] [675-656] [655-636] [635-616] [615-596] [595-576] [575-556] [555-536] [535-516] [515-496] [495-476] [475-456] [455-436] [435-416] [415-396] [395-376] [375-356] [355-336] [335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [Kor�bbi]