�j bejegyz�s Friss�t�s

2009.11.16. 22:51 Zev Owen

A s�t�ts�g ut�n kapva rejt�zne el a f�nys�vok el�l, azonban, mikor annak forr� sugarait �rz�keli b�r�n, olyan �rz�s ker�ti hatalm�ba, mintha ez a megfoghatatlan, aranyl� �rint�s k�v� dermesztette volna eg�sz f�mtest�t. Szemeit nem sz�k�ti el, ahogy tekintet�t a szob�t �tszel� napsugarak fel� emeli, mint aki ezzel az egyetlen apr� mozzanattal k�pes lenne k�z�lni, hogy az emberek f�l�tt �ll, b�rmit mondjanak, vagy tegyenek, most er�sebbnek �s elt�k�ltebbnek �rezte mag�t, mint valaha. Ahogy v�gigpillantott a M�sodik alakj�n, kinek sziluettj�re a s�rg�n vibr�l� nap rajzolt f�nygy�r�t, emberi l�te �gy k�v�nkozott egyre ink�bb a felsz�nre, mag�nak k�vetelve azt a testet, s tudatot, amelyet egykoron m�g a saj�tj�nak mondhatott. Min�l t�bbsz�r pillantotta meg a l�nyt �j g�pv�z�ban, ann�l val�sabbnak, �l�bbnek l�tta a hajdani f�lrobot test�t, kinek s�padt sz�nben j�tsz� b�r�t, most �letteli sz�nekkel j�rta �t a l�giesen simogat� f�nyek egyre er�s�d� j�t�ka. Halk l�ptekkel indul meg az elr�ved� tekintet� robot ir�ny�ba, mik�zben szinte f�lve pillant ki a v�ros l�tk�p�re, ahogy m�g� �rve szemeit a l�gj�r�kt�l ny�zsg� �p�letek magas�ra veti, melyek �gy h�l�zz�k be a betonerd�t, mintha csak egy maroknyi, percek alatt bej�rhat� d�szlet lenne, nem pedig egy eg�sz �let, az emberis�g j�v�je. - Sosem l�ttam m�g ilyen kicsinek ezt a v�rost. – eltomp�tott hangon pr�b�l suttogni, melyben m�g mindig �rezni a t�nusok rezon�lt remeg�s�t, mit�l szavai egyenk�nt f�lnak bele el�t�rni k�v�n� s�haj�ba, mindezzel kifejez�stelenn�, s er�ltetett� t�ve mondat�nak eg�sz�t. - Engem m�r nem �rdekel semmi. Meg�g�rem, hogy lek�zd�m �nmagam. Itt maradok veled, ha te sem hagysz el... - logik�ja v�szesen keresi saj�t szavainak �rtelm�t, melyeknek siker�lt megszegni�k g�pi l�t�nek minden egyes l�tez� t�rv�ny�t. Szemeit lehunyva egy hirtelen mozdulattal fonja karj�t a neki h�ttal �ll� dereka k�r�, hogy a v�znak ne legyen ideje megg�tolni, spont�n, emberi mozdulat�t, mely most az �rz�sre hagyatkozik a puszta �rtelem helyett. - Tanuljunk meg �nz�nek lenni. Khiara... Gyere el velem. – szor�t�sa hirtelen v�lik k�vetel�en er�ss�, ahogy arc�t a l�ny v�lla �s nyaka k�z�tti �vbe hajtja, hagyva, hogy tintas�t�ts�g�, k�cos tincsei rendezetlen�l �rj�k a v�kony nyak �rz�keny sz�vet�nek vonal�t, annak ellen�re, hogy tiszt�ban van minden egyes intenz�v �rint�s vesz�ly�vel.

2009.11.16. 15:36 Khiara Laken

Elkeseredetten hagyja az ostroml� �rint�seket, melyek szinte felhev�lt szil�nkokk�nt v�jj�k sz�vet�t, mintha az �sszet�rt �veg darabk�it h�zn�k v�gig arc�n, majd v�jn�k bele �llkapcs�ba k�nz� lass�s�ggal. Fullaszt�an �rzi mag�t a robot r� nehezed� alakja el�tt, hi�ba �szt�k�li a gondolat, hogy v�dve van a s�t�tben �s a f�rfi test�nek dermeszt� fogs�g�ban, m�lyen bent egy furcsa �rz�s ker�ti hatalm�ba - valami les�jt�, elhagyatott �s keser�, egy v�dl� suttog�s, melyet m�g sosem fogott fel �n�ll� �letre kelt ingerk�nt.  Elkezdett f�radni. Feln�ni.  Csak most tudatosult benne a Vil�g igazi nyomora. A r�t�r� felismer�s, hogy mi�rt tagl�zza �t le ennyire mindez, csak m�g ink�bb leblokkolja; az a hamis �z, amit a robot f�mes ajka ut�n �rzett, egy eml�k valaha volt t�red�ke, melynek gyerekes k�pzelg�s�t�l vonz�dni kezdett a l�thez.  Szab�lyosan megindult �nz�n �s moh�n k�v�nni egy-egy �jszer� tapasztalatot, �rzelmet vagy gondolatot, mintha egyfajta drog lenne, melyhez el�g egy k�stol�s is hogy mag�val ragadjon, s eg�szen addig b�d�tson, m�g a test v�g�l bele nem hal a saj�t maga �p�tette gy�ny�rbe �s a szenved�lyes keser�dess�gbe. Mindenbe, amely tiltott. - Ez egy �rtelmetlen zsarol�s. Csak azt nem �rtem, hogy… Megteszek mindent… �s m�g �gy sem vagyok el�g, hogy v�get vessek az �r�lt gyilkol�snak. – rebegi megfesz�tett, gunyorosan t�ncol� t�nussal, �m fogalma sincsen, hogyan t�rt fel ilyen hirtelen a mellkasa m�ly�n rejt�z� k�s�rtet. – H�t ennyit sem �rek?   Ha hagyom, az pusztul�st, ha l�zadni pr�b�lok ellene, az megvetend�, �s k�oszt k�v�n maga ut�n. Ez �r�let.  Sosem lesz v�ge a h�bor�nak. Egyszer�en nem tudom megfejteni az…  Dallamos lejt�se lelassul �s elhalkul, mert m�g id�ben j�n r�, hogy tart�zkod�sa lassan semmiv� lesz az ellens�ges v�ros vez�r�vel szemben. Teljess�ggel �sszezavarodottan �ll egyhelyben, lassan pr�b�lgatva �risz�t, hogy kontrasztokat �s f�kuszt v�ltva tiszt�n l�thassa az �retlen von�sokat maga el�tt. Tekintete �tsiklik a s�t�t �s vil�gossz�rke, pezsg� pontokk� olvad� t�ren �t az ajt�n t�lra, egy mozdulatlan, h�t sug�rz� alakot kiv�ve az �lettelen falak fogs�g�ban, mintha az hallgat�zna szavaik ut�n.  N�m�n, elcsitul� s�pol�ssal emeli le mag�r�l a robot kez�t, v�letlen kitapintva a tenyer�be m�lyedt f�mhegeket – azonnal mag�ba issza a d�h �s a harag t�ny�t -, mire megrezd�l, �s gyorsan elfordulva, halkan kopog� l�ptekkel juttatja el mag�t az ablakhoz, hogy k�rdez�s n�lk�l, egy mozdulattal felcsapja a s�t�ts�get biztos�t� red�nyt.  Elvak�tja �t a hirtelen t�madt f�ny, s mintha egy vaku villant volna fel, csak lassan kezdi kivenni az ablak feh�rarany, tiszta csillog�s�t �nmaga el�tt. Pupill�i elmer�lnek �risz�nek k�zep�n, ahogyan hunyorogva t�masztja neki mag�t a p�rk�nynak, egy r�pke pillanatig �lvezve a forr� ny�r reggeli �rint�s�t, az �veg megt�rte sugarakat, melyek felkarolj�k �t, beleissz�k magukat t�zv�r�s haj�ba, �s �ltet�en borzongatj�k b�bszer�, halotti hideg test�t. - N�lk�lem meghalnak… - suttogja sz�rakozottan, �nmag�nak el�csalva tan�cstalans�g�t. – Mi m�st tehetn�k? N�lk�led egy semmi vagyok. �letet adt�l, �s c�lokat. �j gondolatokat, r�gi �rz�seket… de mi m�st tehetn�k?  V�gign�z a f�nycs�v�kban f�rd� l�gt�ren - csak most tudatosul benne, hogy a Norlana elleni �sszeesk�v�s legf�bb darabj�t a robot m�g csak nem is sejti, azt, mely megakad�lyozn� ellenszeg�l�s�t vagy gyilkos bossz�j�t. �gy, hogy kegyetlen vill�mcsap�sk�nt has�tott bel� a felismer�s, ism�t r�t�r a v�gy, hogy �tfogalmazza mag�t, �s b�rhogyan, de menek�l�sre k�sztesse �t a v�rosb�l.

2009.11.15. 12:45 Avila Mecoi

Tov�bbra is kitart�an haladt c�lja fel�, b�r egyre feld�ltabb volt. Ut�lta, hogy ha nem tudott valamir�l, ha megvont�k t�le a sz�m�ra olyan fontos inform�ci�kat, �s ez most sem volt m�sk�ppen. Nem is az bosszantotta, hogy az Els� csak �gy eldobta, mint egy szemetet, miut�n m�r nem l�tta haszn�t, hanem az, hogy nem tudta mi zajlik az ajt� m�g�tt. Nem szokta mag�ra venni, hogy ha esetleg valaki nem kedveli, s�t ilyen - sz�m�ra apr�s�gokkal - nem is szokott foglalkozni. De az, hogy megvont�k t�le a tud�st, hogy mi is t�rt�nik a f�rfi laborj�ban, az m�r nem hagyta ridegen. Elhaladt egy f�mkocsi mellett, ami tele volt minden f�le �jabb szerekkel. Elhaladt�ban les�p�rte az �sszes kis �vegfiol�t, amik azt�n a f�ldre �rkezve �sszet�retek, �s k�l�nb�z� sz�n� �s �llag� tartalm�k egy nagy sz�nkavalk�dott alkotott a padlon. H�tra sem n�zve hagyta maga m�g�tt az �ltala okozott k�oszt. V�g�l meg�rkezett a labor el�. Az ajt� el�tt meg�llt, �s kitart� tekintettel n�zett arra, mintha csak farkesszemet n�zn�nek. V�g�l azt�n, pillant�s�t m�g mindig le nem v�ve az ajt�r�l h�t�t nekit�masztotta a szemeb l�v� falnak, �s �gy v�rta, hogy t�rt�njen valami. Csak v�rt �s v�rt. A percek teltek �s m�ltak. Olyan hossz�nak t�ntek, �s k�nz� lass�s�ggal haladtak el�re. - Tudom, hogy ott bent vagytok... Tudom, hogy ott vagytok... - suttogta halkan maga el�. - Nem akarok egyed�l lenni... Nem akarok... H�ta v�gigcs�szik a hideg k�falon, �s �gy kuporodik �ssze. �vek teltek el, hogy utolj�ra �gy �sszekuporodott volna. M�g gyerek volt. �pp haza j�tt valahonnan, de nem volt otthon senki. �r�kat v�rt �s v�rt, m�st se csin�lt, csak v�rt, de nem j�tt senki. Egyed�l volt. Akkor tapasztalta el�sz�r a mag�nyt. Az egyetlen �rz�s, ami mind a mai napig m�lyen ott van a sz�v�ben, amit soha nem fog tudni elfelejteni. K�s�bb a k�s�rletek ut�n is tapasztalnia kellett �jra �s �jra a mag�ny fojtogat� �rz�s�t. Senki nem akart vele egy�tt lenni. Fur�nak tartott�k. Akkor ut�lta meg v�glegesen a mag�nyt, �s soha t�bb� nem akart egyed�l lenni. Most m�gis... �jra elfogta ez a gy�tr� �rz�s, �s k�nz� modon vonta el t�le a leveg�t. Ott a folyos�n, egyed�l kuporogva a f�ld�n r� kellett j�nnie, hogy egyed�l van, �s egyed�l is fog amradni, hiszen soha senki nem akarja �t. Csak �ltattam magam... Igenis zavar, hogy ha elhaj�tanak, mint a haszontalan dologokat...

2009.11.14. 13:10 Zev Owen

Ajkain �rzi az elkeseredett l�legzetet, mely �rt hagyva maga ut�n tartja meg a puszta l�tszat �rzet�t, hogy egy robot valaha is k�pes lenne oxig�nnel megt�lteni ac�lkamra szer� t�dej�t. �l�nks�rg�n vil�g�t� szemei elkerekednek, ak�r egy gyerek�, aki ebben a pillanatban csod�lkozott r� egy soha nem l�tott, �ratlan dologra; valami olyasmire, mely m�g az emberi k�pzeletet is t�lsz�rnyalja, s meghazudtol minden t�rv�nyt, amiben eddig hinni mertek. Mikor a megremeg� ajkak a saj�tj�hoz �rnek m�r az sem k�pes eljutni felz�g�, �sz n�lk�l s�pol� tudat�ig, hogy hirtelen kifejtett nyom�s�t�l az �veg beszakadt karjuk vonala alatt, s keze most olyan �lettelen�l hullik oldala mell�, mintha ez az egy �rint�s el�g lett volna ahhoz, hogy v�get vessen sz�nalmas l�tez�s�nek. Hevesen zih�l, mintha val�ban leveg� ut�n kapkodna, mik�zben hallja, hogy g�p fele undorral telve bomb�zza test�t a v�ratlan helyzetre mely sokk�nt �rte rendszer�t. Fekete v�re l�zongva �ramlik, lezsibbasztva, s megsz�d�tve test�t egy eleny�sz� pillanatra, mely mag�ban hordozza a t�nyt, a programokba �ltetett alapszab�lyt: hogy g�p nem szerethet, a g�p csak szimul�l, de nem �rez. Egy �res f�mv�z egy m�sik robot ir�nt m�g csak rokonszenvet sem t�pl�lhat. Mindez hazugs�g. Amit �rez, nem l�tezik. Csak szimul�ci� minden egyes mozzanat, �gy ez sem �rtelmezhet� m�sk�nt. Kez�t neh�zkesen hajl�tja be, mintha l�thatatlan l�ncok s�lya tartan� vissza h�vvel telt mozdulat�t, ahogy mutat�ujja az el�tte k�rvonalaz�d� l�gy ajkakra tapadva pr�b�lja meg figyelmeztetni a l�nyt, hogy nem akar t�bbet hallani, s ebben a pillanatban az ellenkez�s is teljesen felesleges. Tenyere �vatosan simul a porcel�nszer� von�sokra, mik�zben teste ellenkezve fesz�l neki az eltasz�t� karoknak. Karj�nak vonala vesz�lyesen remeg meg, ahogy ujjainak hegy�t gyeng�den h�zza v�gig az arccsont majd az �llkapocs sz�vet�n, mely most olyannak hat, mintha felforr�sodott volna az �that� �rint�sek alatt. Ujjai v�g�l k�zrefogj�k az arc k�t oldal�t er�teljes szor�t�st m�rve r�, hogy a robot k�nytelen legyen a szem�be n�zni. - Felejtsek, igaz?? Menek�ljek el! A b�szkes�gemnek semmi k�ze ahhoz, hogy nem engedlek el! – �llkapcsa megfesz�l, ahogy szemei �les pengek�nt hatolnak az �sszezavarodott tekintet m�ly�re. – Csak nekem van jogom ahhoz, hogy elpuszt�tsam ezt a v�zat, meg�rtetted?! Csak nekem! El�t�r� hangj�t t�bb� nem igyekszik visszafogni, az er�teljes t�nus most felzengve t�r utat tork�nak m�ly�r�l, melynek vonala k�nyszeredetten remeg meg az inger�lt szavak hat�s�ra. - Nem hagyhatom el ezt a v�rost. De ha azt jelenti embernek lenni, hogy megtagadva �nmagam elmenek�l�k �s elrejt�z�m Norlana vagy ak�r az emberek �s a Vil�g el�l, akkor �n nem akarok az lenni! Nem �ri meg ilyen �ron! – a felt�rulkoz� mondatok d�h�dts�ge hirtelen v�lik elkeseredett�, ahogy szem�ld�k�t �sszevonva, f�jdalomt�l �g� pillant�s�t felv�llalva pr�b�lja �jra el�csalni elreked�, torz hangj�t. – Te komolyan meghaln�l? H�trahagyn�d a c�ljaidat, az �letedet, a gondolatokat �s az �rz�seket? N�lk�led mind meghalnak. Ha meg�l�d magad... Elpuszt�tom �ket. Egyenk�nt fogom meggyilkolni mindegyiket. – szemei �sszesz�k�lnek, ahogy arcvon�sait megkem�ny�tve, hat�rozott daccal f�rk�szi a szavak okozta hat�st.

2009.11.14. 11:23 Khiara Laken

�rzi karj�nak vonal�t az �lettelen �veg h�v�s�hez �s t�r�kenys�g�hez fesz�lni, mely megreped f�radhatatlan erej�k s�lya alatt. Hirtelen �nti el a j�ghideg borzong�s �s a l�zas forr�s�g m�solata, egyszerre zsibbad, fesz�l sz�t �s omlik �ssze, mintha dr�th�l�zata szorongatn� rezg� v�n�it, �rammal sajd�tva f�msz�v�t s az �rz�kel�s�rt felel�s berendez�seket. Elr�vedve fogja fel a s�t�tben kering� szavakat, melyek �tt�rik megindult logik�j�t; egyre t�bb s t�bb mindent fagy sz�t mellkas�ban, s �rzi, hogy a v�z �sszecsuklani k�v�n, nem b�rja el azt a terhel�st, melyet lelke pr�b�lna felette dikt�lni. Eml�kszer� foszl�nyok m�ly�tik el �nk�v�letlen �llapot�t, egy pillanatra el is hiszi vakon, hogy k�nnyek marj�k semmibe vesz� szemeit, s�r� cseppek patakzanak arc�n, �s minden, amely vele t�rt�nik, az csup�n egy gyilkos �lom, majd mag�hoz t�r – szabadok lesznek, ha csak egy m�sodpercig is, de �lnek, majd megt�p�zott szellem�k elsz�kik a F�ld vonz�serej�t�l.  Hossz� pillanatokig nem j�nnek hangok a tork�ra, mintha az felsebz�d�tt volna. Mind�ssze hangtalanul l�legzik, azonban k�ptelen r�ismerni, hogy saj�t, vagy pedig a robot felkavarta leveg�j�t �rz�keli maga el�tt. Megbolygatt�k �t az �szinte szavak, m�gis egy �letre lenyugszanak a gondolatok, hogy azt a hozz� hasonl� gyereket nem csak � k�pzelte bele a f�mb�rt�n m�ly�be, �s hogy az a sz�v val�j�ban, igaz�b�l beteg. Az a l�ktet� h�scafat, melyet kiszak�tottak saj�t test�b�l, �s amelyet soha t�bb� nem �rezhet m�r mag�ban, hi�ba akarna � is �jra ember lenni, ez a t�ny �r�kk� g�tat h�zott k�zte �s a tiszta v�rrel m�k�d� emberek k�z�tt. - Norlana nem engedheti, hogy �rezz. Er�s… Norlana kegyetlen. – leheli alig hallhat�an, mintha m�r megtal�lta volna az id�z� szavakat, ajkai azonban m�r csak t�togni k�pesek. Olyan gyorsan cik�znak agy�ban az �j gondolatok, hogy k�vetni sem k�pes �ket. Mind�ssze azt tudja, mit kell �letre keltenie ahhoz, hogy tudassa, mit akar igaz�n. - Mentened kell magad, �s gondoskodnod r�la �jb�l, hogy sose l�gy egyed�l. Adj fel minden b�szkes�get, �s felejts... Te m�g lehetsz szabad, valahol m�shol, valaki m�ssal. De Neked  kell elhagynod a v�rost, �s az embereket, akik kihaszn�lj�k a robottested.  Mintha fej�t v�ratlanul fojtogat� v�z al� mer�tett�k volna, egyre m�lyebbre �s m�lyebbre tuszkolva �t, elfogyott oxig�nnel, mik�zben csak n�vekszik benne a v�gy ir�nta ahelyett, hogy elfelejten� az �lettel teli pezsg�s eml�k�t. �gy �rzi, mindent megtenne, hogy �jb�l l�legzethez jusson, csak hogy m�g egyszer, utolj�ra megt�ltse t�dej�t - hogy mutassa, mindent komolyan gondol, helyezi ajkait visszaszor�tottan a robot�ra, azonban sz�j�nak vonala �pp csak megrezzen, �s mind�ssze ennyi marad sz�nalmas pr�b�lkoz�s�nak nyom�n.  Ha v�lasztania kell saj�t v�gyai �s az Els� k�z�tt, akkor a robot boldogs�g�t k�v�nn�. Saj�t sorsa m�r meg van pecs�telve, �s tudja, hogy nem �zheti vele tov�bb ezt az �nz� j�t�kot, mert az emberek r�juk tal�lhatnak; sz�ve t�zbe borult, karperece pedig azonnal felsz�lalt nyomott s�pol�s�val csukl�j�n, ezzel k�sztetve arra, hogy � tov�bbra sem �lvezhesse mindazt, amelyet tett. Hogy elkapja fej�t, �s elfedve rettent�en tehetetlen �s sebzett, mag�nyos �nj�t �szt�n�zze a robotot mozg�sra. - B�rcsak tudn�m, hogy a hal�llal biztosan felszabadulsz… �n meg�ln�lek.  De csak �gy sosem lenn�k k�pes gyilkolni. Te m�g visszaveheted az �letemet, de a v�ros tov�bb gy�t�rne. – sziszeg z�g�, hadar� hangon. – Itt nem lehetn�nk emberek… �s Te m�r nem tartozol semmi m�ssal Norlananak. Menj el, �s ne akard l�tni, hogyan v�gzek a M�sodik v�z�val. Ne akard, hogy meilisiek �ljenek meg T�ged. Menj!  Teste kiss� megbicsaklik, ahogyan minden esz�be �tl�, hideg sz�t a robothoz v�g, szabad karj�val hevesen eltolni k�v�nva a f�l�je magasod� v�zat, akit nem l�ncolhat tov�bb jelent�ktelen alakj�hoz. M�g azt sem b�nn�, ha �r�kre elvinn�k zenedoboz�t, csak a robot mentse ki �nmag�t, �s azt az apr� t�red�ket is, mely tudatta vele embers�g�t, �s amely elfeledtette vele, hogy m�r f�lrobotk�nt is k�ptelen volt szabadon �rezni.

2009.11.13. 21:50 Avila Mecoi

Vajon mennyi id� telt m�r el az�ta, hogy ott �cs�r�g. Rosszul volt a gondolat�t�l, hogy milyen sz�nalmas l�tv�nyt ny�jthatott a fal t�v�ben �cs�r�gve, szakadta �s v�resen. Id�k�zben biztos elb�biskolhatott, mert a legk�zelebbi k�p, ami eljutott az agy�ig, az egy f�rfi volt feh�r k�penyegben, aki el�tte �llt, �s k�rd� tekintettel r� n�zett. - Mecoi kisasszony, mi t�rt�nt �nnel? Nem k�ne zet megn�zetni valakivel? - Tekintete az �titatott k�t�sre szegez�d�tt, amit m�g az Els� tekert k�r�. - Csak egy kis karcol�s... - v�laszolja n�mi ingerrel a hangj�ban, mik�zben lassan fel�llt. - Ez minden csak nem egy kis karcol�s, nem is akarom tudni mennyi v�rt veszthetet... Egy�ltal�n hogy t�rt�nhetett ez? J�jj�n velem, elviszem a gyeng�lke�dre. - Meg sem v�rva a l�ny v�lasz�t a f�rfi megfogta a karj�t, �s elkezdte l�gyan mag�val h�zni. - Mondtam m�r, hogy semmi bajom! Hogyjon b�k�n. - idegesen kir�ntja a karj�t a f�rfi kez�b�l, �s elindul a folyos�n az ellenkez� ir�nyba. Pontosan m�r azt sem tudta, hogy merre j�rhatott, de nem �rdekelte, csak min�l messzebb akart ker�lni a sok fontokod� alakt�l. A k�t robot most mit csin�lhat? Rem�lem nem egym�st �ld�klik, arrl k�r lenne lemaradni... M�sr�szt viszont... Mit akarok tenni? Lass�tott az eddigi gyors �s siet�s l�ptein. Csak most kezdett el azon gondolkodni, hogy mit is csin�ljon most. A laborba a k�s�rletekhez most se ekdve se hangulata nem volt visszamenni. F�k�pp nem akkor, ha bele gondolt, mennyi k�rd�ssel fogj�k m�g bomb�zni, ha most visszat�rne. Mindig is ut�lta a t�lzott aggodalmat embert�rsai r�sz�r�l. Nem l�tta �rtelm�t, hogy ott p�tyolgass�k, att�l neki nem lesz jobb. Meg�llt, �s k�rbe n�zett, a helyes utat keresve. Hatalmas egy �p�let volt ez, �s szinte az �sszes folyos� ugyan �gy n�zett ki. M�gis �gy t�nt hamar r�tal�lt az ir�nyra, amit keresett, �s most arra haladt tov�bb. A t�rt�ntek t�ls�gosan is felizgatt�k �s nem hagyt�k nyuogdni. T�bb cselekm�nyt akart, �s t�bbet akart megtudni, azokr�l, akik r�szt vesznek ebben a kis j�t�kban. Most m�r csak arra kell r�j�nnie, hogy tudja majd r�venni az Els�t, hogy tov�bbra is vele maradjon. Am�g a f�rfi k�zel�ben volt, addig a cselekm�nyek biztos nem hunynak ki. �s neki erre volt sz�ks�ge! Abban is biztos volt, hogy nem lesz k�nny� dolga. B�r makacs, �s �ltal�ban megkapja, amit akar, a f�rfi is ugyan olyan kitart�, �s ellent�tben vele, neki t�bb ideje van. Nem mintha az id� sz�m�ra valaha is fontos lett volna, de most m�gis az id� miatt agg�dott. Majd gondolatai a M�sodikra terel�dtek. Vajon hogy alakulnak a dolgok? Abban t�nyleg nem hitt, hogy most v�geznek egym�ssal, �s b�rmelyik�k is meghal, teh�t ett�l nem tartott. Sokkal ink�bb az �rdekelte, hogy a l�ny visszat�r-e Meilisbe, vagy az Els� oldal�n marad.

2009.11.13. 18:33 Zev Owen

Hallja, ahogy s�rg�n f�nyl� �risz�nek k�r�v�ben pupill�ja felzizegve apr� pontt� fesz�l, s a szoba ny�jtotta l�tk�p �gy t�volodik a v�ratlan f�kuszv�lt�sra, mintha egy l�thatatlan kar r�ntotta volna ki �t az ablakon, Norlana ny�zsg� l�gter�be. Sz�ve hirtelen sajdul bele a nyak�t �rt �rint�sbe, amint hirtelen feldobban, tork�ban �rezve v�szes, olaj �z� pump�l�s�t. M�g a csatlakoztat� k�r�k �lettelen, rideg fel�let�n t�l is �rzi, ahogyan a v�kony ujjak �rint�se b�r�be iv�dik, mintha m�rgezett t�rt d�ftek volna nyakcsigoly�i k�z�, s most az ezzel j�r� f�jdalom gyilkos szerk�nt futva v�gig gerinc�n, tark�j�nak �v�ig h�z�dna. Hirtelen tesz fordulatot saj�t tengelye k�r�l, mik�zben gondolatai �s l�t�sa egy pillanat erej�ig �sszezavarogva keresik a c�lul kit�z�tt pontot; fogalma sem volt arr�l, hogy f�mv�za ilyen �rz�kenyen reag�l majd minden egyes j� vagy ak�r rossz �rint�sre, ez azonban most logik�j�nak �l�re h�vta tudattalan g�pi �szt�n�t. Az el�tte �ll� keze a szekr�ny �vegajtaj�nak csap�dva v�s bel� �les t�r�svonalat, melyb�l apr� h�l�kat sz� tov�bb a reped�sek �letre kelt folyama, ahogy f�mes szor�t�s� ujjai a l�ny csukl�ja k�r� fon�dva szor�tj�k a n�ies k�z vonal�t az �vegfel�let m�ly�re, melynek t�rhetetlen vonala f�ls�ket�t� serceg�ssel ad hangot f�jdalm�nak. Pupill�i remegve keresik a f�kuszt, hogy a v�ltoz� sz�n� kontrasztok �radat�ban tiszt�n l�thassa a s�t�tben megb�j� arcvon�sokat, azonban jobb keze, melyben a l�ny karj�t tartja, megremeg, �gy ink�bb lefel� kapja tekintet�t, hogy csak a s�padtan f�nyl� padl� l�thassa �rzelmekt�l kih�lt arc�t �jra �sszet�rt� v�ltozni. - Nem �n v�lasztottam ezt az �letet M�sodik. – hangja zavaros, mint aki a g�p �s az emberi mivolt hat�r�n �rl�dve nem tal�lja saj�t hangj�t. – A sors k�nyszer�tett r� arra, amit valahol eg�sz �letem sor�n tudtam. Megvolt bennem az a k�pess�g, ami megk�l�nb�ztetett �s elz�rt engem a t�bbi embert�l. Sosem �reztem, hogy k�z�l�k val� lenn�k, de a k�r�l�ttem �l�k ebb�l nem vettek �szre semmit. Im�dtam emberek t�rsas�g�ban lenni, m�r akkor �rdekelt minden mozzanat, minden reakci�, amivel j�tszadozhattam, vagy eg�sz egyszer�en csak versenyre kelhettem. �n akartam lenni a legjobb. Meg akartam mutatni, hogy k�pes vagyok valamire, amire �k sohasem lesznek. Le akartam gy�zni a hal�lt, csak hogy felv�ghassak... �s mikor kider�lt, hogy a sz�vem pusztul�sra van �t�lve, m�g kem�nyebben hajtottam, szinte elz�rtam magam a k�lvil�gt�l. – lassan emeli meg tekintet�t, helyre�llt l�t�s�val az el�tte csillog� k�k szemek pillant�s�t keresve. - Honnan is tudhattam volna �retlen, gyerek fejjel, hogy ez nem j�t�k? Hogy az �let igazs�gtalan. Azt hittem, hogy ha robot testem lesz, visszat�rhetek hozz�juk.. Folytathatom az �letemet �gy, ahogyan elkezdtem �s �n leszek majd a h�s, aki j�form�n Isteni szintre emelkedett. – hangj�b�l kicseng a hitetlen indulat, mik�zben tudat�nak s�lya elviselhetetlen k�peket sz� gondolatai k�z�, melyek mintha eml�kek lenn�nek, �gy villannak be szemei el�. G�pi logik�ja s�gja f�l�be, hogy ebben a helyzetben h�ny f�le m�don �lhetn� meg a l�nyt, hogy az v�gleg kilehelje megf�radt lelk�t. Sz�ve egyre f�jdalmasabb taktusokban dobban bele a gy�tr� r�szletekbe, mint aki nem b�rja tov�bb cipelni az �let fojtogat� s�ly�t. Halkan s�hajt fel, mint aki hozz� nem ill� vallom�sra k�sz�l, jeges l�legzete m�r olyan k�zel van, hogy annak �rint�se a l�ny arc�t �ri. - �n nem mentettelek meg semmit�l, Khiara. Csak �nz� m�don magam ut�n r�ntottalak, hogy ne legyek egyed�l. – m�sodpercekig hallgat, mire ajkai �jra elny�lnak egym�st�l. – Hogy mit akarok? �jra ember lenni... El�g lenne az is, ha csak annak �rezhetn�m magam. Szabadon akarok �lni.. szabadon akarok �rezni.

2009.11.11. 00:33 Khiara Laken

F�jnak neki a vigaszra v�r� szavak, melyek szoros g�zsba k�tik tehetetlen test�t. Mozdulatlanul, moh� n�mas�ggal hallgatja a sz�vz�rejek f�mes dobbant�sait, melyekben �r�kk� ott bujk�l az az �sszet�veszthetetlen betegs�g, az elhagyatotts�g, a gy�trelem �s valami nagy tett minden cseppje – doboz�nak alaptaktus�ra hasonl�t, s a vele j�r�, gyeng�d cseng�st most a robot m�ly, elesett hangja t�lti ki gondolataiban. Hi�ba v�rja, hogy folytass�k az el�bb elszak�tott mondatot, a s�t�ts�g mintha elnyeln� a tov�bbi zen�t, s a z�mm�g� csendben egy pillanatra �tfut az agy�n, lehet, hogy csak � s�ket�lt meg. - Azt hittem, csak erre van sz�ks�gem. A hal�lra.  - t�volr�l hallja mag�t, szinte egy r�di� torz tompas�g�val, mintha csak az�rt akarna besz�lni, hogy �jb�l hallhassa a robot hangj�t, biztosan tudva, hogy m�g mindig ott van a k�zel�ben. – De Te nem fordult�l el t�lem, �s �n… megismertelek.  Embernek h�vt�l, de ez v�gzetes hiba volt. Azt hazudtad, gy�ny�r�  vagyok, pedig csak egy undor�t� roncs.  A legnagyobb akad�lyod vagyok, Te m�gis megmentett�l. Azt mondtad az�rt, hogy �letet adj;  de engem is, �jra �s �jra gyilkol�sra hajtanak. H�t helyes ez �gy?  Dallamos lejt�s�, de sz�ntelen mondatai csup�n a v�g�n emelkednek meg, melyb�l kit�nik, hogy �rzelmei v�szesen ostromolj�k f�mtest�t. �llkapcs�t d�h�dten feszegeti, s mire �szbe kap, levezetni k�v�nt energi�j�t elny�jtott l�pteiben hozza felsz�nre, ahogyan elh�z a robot szinte l�thatatlan alakja el�tt, feleszm�lve r�, hogy ugyan�gy b�jik, mint �. - N�zz magunkra; bujk�lunk a s�t�tben. El vagyunk veszve.  N�m�k �s vakok vagyunk. Megpr�b�ljuk lek�zdeni, ahelyett, hogy mellette k�zden�nk. – tekintet�t le vagy el�re szegezi, ahogyan idegesen l�pked a gyenge visszhangokat ont� padl�n. – �r�kk� szeretem Meilist, szeretn�k eleget tenni,  �s meghaln�k �rte, de…  Fullaszt� nyom�s k�lt�zik tork�ba, s �sszer�ndul egy h�v�s �rint�sre, mely kez�t�l bizseregteti meg eg�sz v�z�t; a f�rfi h�ta m�g�tt �ll, s karj�t mereven maga el� tartva tapintja ki szinte vakon a robot nyak�n l�v� csatlakoz�si k�rt. L�gy arcvon�sai hirtelen v�lnak d�h�ss�, ahogyan elkapva kez�t fesz�l neki a legk�zelebbi �lettelen t�rgynak, egy k�m�letlen rezd�l�st m�rve a szekr�ny keret�re, ezzel �gy megremegtetve a benne foglalt �veget �s ampull�kat, mintha azok reszketve k�ny�r�gn�nek neki. - De nem tudom, hogy Te mit akarsz igaz�n! – z�g fel hangja hevesen, ahogyan ism�t szimul�ci�szer�, emberi indulat�val pr�b�lja semmiss� tenni �get�, v�szes sz�vdobban�sait. – Mondj nekem valamit, k�rlek! Sok-sok �ven �t �lt�l Norlananak, hatalmad van, �s szomor� volt�l.  Mi az igazi v�gyad?!  Mi�rt lett�l az Els�?  Mellkas�ban �temtelen�l szakadozik a leveg�, mik�zben szemeinek gyeng�n rezg� f�nye maga el� vet�l, mintha a semmibe r�vedne. M�r k�ptelen t�bbet mondani – hogy �letre tan�tott�k, de hamarosan v�gleg meghal, �s meg kell tudnia -, ahogyan halkan szuszogva tapintja ki a csukl�j�ba m�lyedt szerkezetet, f�lve, hogy az fels�pol, �s meg�geti sz�v�t.

2009.11.08. 21:45 Zev Owen

N�h�ny pillanatig habozik, mik�zben �rzi az �rj�t� inger�lts�get v�gigsz�guldani fekete szurokkal m�rgezett v�n�inak fal�n, l�legzet�t most �nk�nt tartja mellkas�ban, mik�zben fogait �sszeszor�tva, �llkapcs�t megfesz�tve pr�b�lja kiz�rni a gondolatot, hogy az a l�ny, aki valahol most a s�t�tben rejti el mag�t el�le, ilyen k�nnyed�n kiismerte, s � olyan gyenge volt, hogy most ott �ll hamis v�djaival tehetetlen�l, saj�t m�rg�ben fuldokolva, gyilkos k�telyek k�z�tt. - ...Igen. – f�lhangos v�lasza ink�bb egy elf�lt, f�jdalmas ny�g�sre hasonl�t, mintha a szavak eleven�be tal�ltak volna an�lk�l, hogy a robot ak�r fegyvert haszn�lt volna ellene. Most m�r nincs �rtelme titkolnia, nem akarja elrejteni v�laszait el�le. Hallja, hogy sz�ve veszett�l d�ngeti f�mmellkas�t, s teljess�ggel zavarba ejti a gondolat, hogy a kih�v� csendben minden egyes rendezetlen pump�l�s krist�lytiszt�n hallatszik. Pr�b�lna nyelni, kisz�radt torka azonban kegyetlen �rz�ketlens�ggel �v�lti tudat�ba halhatatlan l�t�nek s�haj�t. - Sz�gyellem a bizonytalans�got, pedig nem lenne r� okom. Helyes ez �gy?... Hogy elfordulok att�l, ami emberi? Hogy lehunyom a szemem, mikor olyat l�tok, ami nem t�k�letes.. ami nem hozz�m val�? Tudod, ki vagyok? Ismersz Te engem...? Megakadt l�legzete most �jra �ramlani kezd test�ben, ahogy nyugtat�sul megpr�b�lja hangtalanul mag�ba kapkodni a leveg�t. �rzi, hogy kir�zza a hideg, mely megborzongatja �letre kelt sz�vet�nek minden �rint�sre �hez� porcik�j�t. Meredten figyeli a kavarg� s�t�tet; a l�nnyal ellent�tben ki�lvezi minden egyes perc�t, melyet v�delmez� takar�s�ban t�lthet. Nem akarja, hogy most b�rki is megl�ssa a megrend�lt gyenges�get arc�n, az �szinte k�ts�gbees�st, mely minden pillanattal egyre sebezhet�bb�, �s fiatalabb� teszi. M�r nem �rzi mag�t t�bbnek egy egyszer� kisgyerekn�l, aki elveszett �s most nem tal�lja �nmag�t; aki t�l b�szke �s t�lzottan mer�sz, m�g csak haza sem akar tal�lni. - Neked tal�n csak arra van sz�ks�ged, hogy legy�zz engem... K�nnyen fog menni, nekem elhiheted. – v�gre k�pes arra, hogy jobban megemelje tekintet�t, �s a l�ny f�masztalnak t�maszkodott alakj�ra n�zzen. – Kezd�k szerencs�je.. – hangja sz�rakozottan cseng, ahogy halv�nyan elmosolyodik, mintha keser�en nevetni pr�b�lna saj�t helyzet�n, tekintete azonban �jra elkomorul, ahogy tork�ra forrnak a gondolataiba iv�dott szavak. - �n viszont k�ptelen vagyok r�... hogy lek�zdjem ezt az �rz�st. Nekem csak... - ledermedten �ll egyhelyben, mint aki saj�t szavait keresi, mintha az el�t�rni k�v�n� mondatot mag�ba olvasztotta volna a s�t�ts�g. ...r�d van sz�ks�gem. Nem mondhatom ki. Nem tehetem. Hiszen csak az�rt j�tt fel velem, hogy meg�lj�n. �s �n is ez�rt vagyok most itt vele... Hogy v�get vessek a l�tez�s�nek.

2009.11.08. 20:59 Khiara Laken

F�nyes szemeit lehunyja a hirtelen t�madt s�t�ts�gben, �m m�g szemh�j�n �t is tomp�n izzik a halv�ny dereng�s, mely ugyan�gy mutatja hely�t, ahogyan a csillagszer�, arany pontok el�tte a labor kiismerhetetlen, suttogva zizeg� leveg�j�ben. P�ntja v�rv�r�s cs�kjai elfulladnak p�r pillanat erej�ig – tal�n, hogy �jult er�vel rohanj�k le a kijelz�t �k�lbe szor�tott karj�n, hogy k�zel�tve a felz�g�shoz mutass�k sz�v�nek sebzett, d�h�dts�gben �g� dobban�sait.  Hangtalan szuszog�sa sem k�pes megv�deni �t a g�nyt�l cs�p�g� szavak �l�t�l, melyek k�sszer�en v�jj�k mellkas�nak mozdulatlan �v�t. Feje sz�tmegy a bent d�l� csat�t�l, ahogyan lehajtva azt pr�b�lja elt�ntt� nyilv�n�tani mag�t az �rnyszer� s�t�tben, �nk�nt megadva mag�t a hal�l m�s�ra k�sz�tett �bens�gnek, mely kebelez� m�don t�d�tja fel benne �rz�sszer�  eml�keinek v�gel�thatatlan sk�l�j�t.  H�v�s leveg� pr�b�lja csit�tani a testet; �jra �s �jra, �nk�v�letlen remeg meg a hal�l k�sz�b�n, f�rdik a folyamatos l�zban, a v�zben �s a hidegr�z�sban, ahogyan elk�k�lt ajkai l�legzet�rt ny�lnak k�nny�ztatta, k�nt�l torz von�sain. �rzi, ahogy a f�mes-s�s �z sz�tperzseli sz�j�nak belsej�t, kaparja fojtott nyak�nak �l� v�n�it, melyek �gy dobognak �l� h�sa alatt, ahogyan azt magasra emelked� �s s�llyed� mellkasa dikt�lja, mely mintha puszt�n b�r�b�l �s egy rozsd�s, meg-megszakad� f�jtat�b�l �llna. V�ral�fut�sos szemeit marj�k a m�rgez� cseppek, s hi�ba pr�b�lja felnyitni �ket, a s�t�ts�g �jra �s �jra visszar�ntja mag�val, �ntudatlan is megr�m�l, sikolt, majd ny�sz�r�g, mikor a f�leiben felz�g� zakatol�st �s csipog�st robban�sszer�en fogja fel megt�p�zott agy�val, majd a hom�lyb�l el�l�p� tekinteteket, melyek minden szemvillan�ssal �jabb �s �jabb darabot csonk�tanak fel�ledt test�b�l �s lelk�b�l.   Megborzong - m�r teljess�ggel �rzi a f�jdalmas m�lyed�st, a h�v�s bizserg�st csukl�j�n. Felmordul az ismer�s hull�mra, s megf�radtan, mint egy id�s, sokan l�tott ember t�maszkodik meg a legk�zelebbi f�masztalon, melyet k�ts�gbeesetten tapintott ki a s�t�ts�gben. M�r nem �rzi teljes biztons�gban mag�t, teste azonban tov�bbra sem mutatja, ahogyan mindent befagyaszt mellkas�nak m�ly�re. - Tiszt�ban vagyok a helyzettel. Ne pr�b�lj bizonytalannak felt�ntetni, mert egyre csak azt mutatod, hogy val�j�ban Te rettegsz jobban. – felny�l� szemeinek term�szetellenes f�nye lust�n vet�l r� von�saira, melyeken most fanyar hidegs�g j�tszik. – De nem �rdekel. T�nyleg nem tudlak megfojtani, mert ezzel nem �rn�k el semmit. Biztosan naiv vagyok, mert egy szikr�nyi tud�s sincs bennem abb�l, amit Te magadhoz vett�l az �vtizedek alatt. Erre b�szke lehetsz. Nem ismerem a Vil�got, �s soha nem is fogom megismerni. M�gis legy�ztelek, m�r t�bbsz�r is. Nincs sz�ks�gem m�sra.  Ujjai alatt idegesen kopog a f�m, kiadni k�v�nva a hirtelen elv�gott, �nmaga nyugtat�s�ra sz�nt, fellengz�s hamiss�g n�lk�li szavakat, melyek �jb�l m�lys�ges csendet h�znak maguk ut�n. D�he egyre ink�bb al�bbhagy, ahogyan szemeit titokban veti a labor ajtaja fel�, n�m�n visszaeml�kezve a leolvas� m�k�d�s�re, elgondolva egy elny�jtott pillanatig, hogyan szabadulhatna ki a fojtogat� �rb�l, �s saj�t f�lelm�b�l. - Az egy t�ny, hogy meilisiek sz�zai k�v�nj�k a hal�lodat. De nekem hamarosan mindenk�ppen meg kell halnom.

2009.11.08. 16:16 Zev Owen

�rzi tork�ra fon�dni a forr�nak hat� ujjakat, melyek egyre ink�bb �sszepr�selik a nyak�n h�z�d�, ac�lkem�ny cs�vet, a rajta �tfut� dr�th�l�zattal egy�tt, mely most emberire form�l�dva olyan hat�st kelt, mintha a nyak�n h�z�d� ver��r t�nne ki �lettelennek hat� sz�vet�b�l. A leveg� moh�n kik�v�nkoz� �tja elakad, ahogy a gyilkolni k�sz, v�kony ujjak lassan elszor�tj�k legutols� �tj�t is, melyen m�g kimenek�lhetne a kietlen f�mt�d� vasfalai k�z�l. Szinte hallja, ahogy l�lek vesztve d�r�mb�l a bent rekedt s�haj ut�ja, kifesz�tve vele f�mv�z�t, azonban b�r�n a teny�r folytonos nyom�s�n k�v�l nem �rez nagyobb f�jdalmat. Nyugodt tekintet�n tov�bbra is kaj�n mosolya j�tszik, mintha a l�ny m�g most is gyeng�den �rne hozz�, majd a lend�lett�l kibillenve helyzet�b�l, l�p egyet h�tra, hogy megtartsa m�lt�s�gteljes, b�szkes�g�t�l tombol� alakj�t. Arc�r�l leolvashat� a flegma, megvet� k�z�ny, ahogy laz�n az ablakp�rk�nynak d�lve m�ri �jra v�gig a harcias l�nyt, kinek sziluettje k�r� dereng� k�k kont�rt fest a h�tt�rben villog� neonl�mpa f�nye. A neoncs� m�g n�h�ny pillanatig k�k f�ny�rban �szva felvillan, majd �tadja mag�t az �jszer� s�t�ts�gnek, mintha mag�n �rezn� a terjeng� fesz�lts�get, mely kiszabadulva test�kb�l pillanatok alatt kit�lti a szob�t, ak�r egy-egy �rt� d�mon, mely sz�nd�k n�lk�l is elfolytja a l�legzetet �s megakasztja a hangokat. - Isten veled Els�... - ism�tli el h�mm�gve, melynek lejt�s�b�l kik�v�nkozik mer� g�nya, mint aki csak vissza akar v�gni a l�ny szavaira, tov�bb �lezve a lehetetlen helyzetet. – Ennyi volt? Nyilv�n m�r halottnak k�ne lennem. – k�tked� tekintettel vonja fel egyik szem�ld�k�t, ahogy laza tart�ssal v�gigm�ri mag�t, mintha arr�l akarna megbizonyosodni �l-e m�g. - Miss. Laken, ha ennyire bizonytalan, mib�l gondolja, hogy �gy menne, ha �n is t�madn�k? Vagy az tal�n seg�tene? Jobban �rezn� mag�t t�le? Ne felejtse el, hogy nem a k�zdelem a l�nyeg hanem a maga h�n szeretett Meilise. – kih�v� mosolya halov�nyan h�z�dik arc�ra, ahogy szemeit elsz�k�tve tesz n�h�ny l�p�st k�zelebb, kezeit azonban zseb�be cs�sztatja, mik�zben pillant�sa a kialudt l�mp�ra kalandozik, mintha nem is tartana t�mad�st�l. Ebben a pillanatban, m�g ha hal�lra sebezn�k akkor sem lenne k�pes bevallani gyenges�g�t: hogy megfutamodott, s most nem tudn� megsemmis�teni, melyet l�trehozott. Tal�n nem is amiatt, ami, hanem amiatt aki. - Szeg�ny naiv kisl�ny.. Engem nem fogsz tudni megfojtani. – sz�nlelt csal�dotts�ggal leheli szavait a s�t�tbe, melyben neons�rga szemeinek f�nye er�teljesen kit�nik, �rulkodva helyzet�r�l, s ezt egy pillanatra sem pr�b�lja leplezni.

2009.11.08. 14:25 Khiara Laken

Testtart�sa kiss� megg�rnyed a finom �rint�sek k�m�letlen s�lya alatt, m�gis makacsul figyel r�, hogy tov�bbra is a v�z�hoz m�lt�, tekint�lyes �s merev vonalban �lljon egy m�sik robottal szemben. Ilyen k�zelr�l tiszt�n l�tja az arany szemekben �szrevehetetlen�l pattog�, hajsz�lv�kony sz�lakat, melyek mintha az �riszt pr�b�ln�k emberi mint�ra festeni; �gy, ahogyan az arc is kiismerhetetlen m�don v�ltozik term�szetess�, s most, hogy sz�vetei �letre keltek, m�r �rzi a felkavarod� leveg� h�v�s�t, melyet a robot kavart meg a l�legzet�vel.  Megfesz�tett gondolatok �r�n ut�nozza le az el�tte j�tsz� mosolyt, mely az � von�sain hamisnak, sil�nynak �s hidegnek mutat, ahogyan egy pillanat alatt fagy arc�ra a szimul�ci�, eltorz�tva l�gy von�sait. - Legal�bb �gy halsz meg? Nem f�j…? H�s?!  – minden egyes ki�lezett szav�ra csak fesz�l ujjainak bilincse a torkon, fizikai f�jdalmat okozva az el�tte �ll� v�znak, ami olyan m�don magasodik f�l�je, hogy �nk�ntelen�l is esz�be juttatja a biztons�g vonz� �rz�s�t. �llkapcsa megfesz�l, mintha fulladozni akarna az Els� helyett, s vesz�lyesen dobog� f�msz�ve is tudatja vele, hogy kegyetlen d�h�ben ak�rkit k�pes lenne megsebezni, de ez a l�tv�ny m�g neki is f�j, �s nem b�rja sok�ig fenntartani. - H�t legyen. Ne akarjunk gondolkodni. Isten veled… Els�.  – halk szavai hull�mk�nt fodroz�dnak a leveg�ben, egy utols�nak sz�nt szor�t�ssal k�r�lfonva a f�rfi nyak�t a v�delmez� ujjak alatt, mintha f�lelemre �s nem v�rt ijedelemre akarn� �szt�n�zni �t. Penge�l� ajkai elny�lnak egym�st�l, szemeit lehunyja, �gy h�zza egy elv�tett m�sodperc erej�ig lejjebb az arcot, hogy ne is kelljen l�tnia azt, csup�n hallj�k megfesz�tett szavait a f�lhom�ly csendj�ben. - Enn�l hamisabb szavakat m�g �letemben nem hallottam.  A tork�n�l fogva tasz�tja messzebb mag�t�l a robotot, �pp csak hogy megt�ntorodjon, majd d�h�dten tesz mag��v� egy m�ly l�legzetet, mintha felszabadult volna a fullaszt�s b�kly�i al�l. Felny�l� tekintete szokatlanul messzebbinek mutatja a neonf�nyek k�z� s�llyedt testet, ism�t egy �veg v�g�b�l l�ttatva vele a Vil�got, mik�zben arca enyh�n d�h�dt� �s k�tked�v� v�lik a komoly von�sok felett. - Sz�rakoztat�nak tal�lod, igaz? Meg akarsz halni?  Vagy rendesen k�zd�nk, vagy sehogyan.  Nem kell sem k�m�lned, sem sajn�lnod. – szavai er�teljes �vvel kelnek �letre, szemeivel m�r-m�r szel�den tekintve maga el�, s testtart�sa sem v�ltozik logik�ja nyomaszt�s�ra sem, csup�n egyszer� dacb�l pr�b�lja hergelni a robotot, meddig k�pes elmenni a szavak hat�s�ra.

2009.11.08. 10:42 Zev Owen

Mint akinek eleny�sz� �ram�t�s fut v�gig test�n, �gy remegnek bele kiszolg�ltatottan v�gtagjai a tork�nak simul� �rint�sekbe, melyben a l�ny b�r�nek �rzete saj�tj�n minden egyes visszafogott mozdulattal par�zsl� cs�kot hagy maga ut�n. B�r�be iv�dnak a l�ngrajzok, mik�zben �ll�t kiss� megemelve zavart pillant�s�t oldalra kapja, mindezzel n�m�n ismerve el az �r�lts�gnek nevezett �rz�s val�ss�g�t. Hirtelen engedi le karj�t, hogy a jeges �rint�s� ampulla tasz�t�v� v�lt �rzete a f�mpultnak csap�dhasson, majd egy �vatos mozdulattal – mint aki k�ptelen megmondani mire sz�m�tson – fekteti tenyer�t a tork�t szor�t� csukl� vonal�ra, majd eg�szen felcs�sztatja, hogy ujjai elfedj�k a robot�t. Kiismerhetetlen, vesz�lyes pillant�ssal �geti szem�t a k�k �riszek m�ly�re, mik�zben a vele szemben �ll�val spont�n j�tt j�t�k�t �zi, melyben vagy a tekintet vagy a testbesz�d hazudik. M�g pillant�sa most alattomban is �lni tudna, keze a l�ny arc�nak simulva tapintja ki a dacosra tervezett, ugyanakkor emberfelettien l�gy arcvon�sokat. - �n m�r nem akarok t�bbet ezen gondolkodni. Nem akartam... - hangja l�giesen halk lesz, ahogy figyel� pillant�s�nak m�ly�n, tekintete egyre kifejez�stelenebb� �s kem�nyebb� v�ltozik, mintha g�pi logik�ja puszt�n �nv�delemb�l �p�ten� val�di l�nye k�r� �tt�rhetetlen fal�t. Az el�tte �ll� szavai tart�zkod�st �ltettek f�mtest�nek m�ly�re, mely most monotonul sulykolja bel� a t�nyt: nem �rulhat el t�bbet mag�b�l. Az ellens�ged. El kell puszt�tanod. Ajkai k�nnyed, szenvtelen f�lmosolyra h�z�dnak, mely v�ratlan reakci�k�nt fest rezzen�stelen von�sainak keresztj�ben. �les pillant�sa szikr�kat vet, melyt�l arca, s tart�sa most pontosan olyann� v�lik, mint egy �ppen szab�lyt szeg� tizen�ves�. - Azt hiszem, Te tudhatn�d a legjobban, hogy erre nincs jobb m�d. – hangja hirtelen v�lik halkabb� m�g a suttog�sn�l is, ahogy k�zelebb hajol, m�g a tork�t szor�t� k�z teljesen neki nem fesz�l az �llkapcsa alatt h�z�d� cs�veknek. – Gyer�nk Khiara. Te lehetsz a h�s. Tegy�l itt rendet. Pillant�sa lass� kim�rts�ggel fut v�gig a t�le p�r centire l�v� arcvon�sokon, mik�zben j�t�kos, mer�sz mosolya egyre kifejez�bb lesz v�ratlanul emberire v�lt tekintet�ben. - Csak pr�b�ld meg �s legal�bb �gy halok meg, hogy embernek �reztem magam. Am�g ez a drog hat addig nem f�j. Ajkaira kih�v�, sz�les mosoly k�lt�zik, ahogy halkan felnevet, mintha saj�t szavai sz�rakoztatn�k, majd mindez egy t�lz�n emberire siker�lt l�legzetben halkul el, mely �rezhet�en vonul v�gig tork�nak cs�vekkel t�zdelt vonal�n.

2009.11.08. 01:30 Khiara Laken

Minden �z�ben �sszerezzen a hirtelen r�nt�st�l, ahogyan az �rz�ketlen �rint�s sz�ges vasl�nccal k�v�nn� fojtogatni tork�t, mintha csak teste mozdult volna a robot alakj�nak ir�ny�ba, �m lelke tov�bb tart�zkodna, b�jna m�g m�lyebbre, hogy �rzelmeit ne kelljen felfedni.  A k�t egym�st k�vet�, kellemes zend�l�s� sz� olyan hat�ssal tornyosul k�r� s j�rja �t �lettelen f�mv�z�t, mintha a hangok �nten�k v�gig valami felfoghatatlannal v�n�i �temesen zubog� vonalait – megborzong, fogai �sszekoccannak, ajkai elzsibbadnak -, �s nem a szer tudata vagy hat�sa, mely most szinte bel�lr�l fesz�ti �s t�g�tja �rz�sre szomjaz� test�nek v�gyait.  Egy sz�vdobban�snyi pillanat alatt jut sz�vete felszabadult l�legzethez, s � maga is beles�hajt a h�v�s leveg� s�t�t�be, melyben csak az �get� pontok nem hagyj�k szerkezet�t a megengedett sz�mnak �lni; a robot ujjai, melyek kez�n nyugodnak, s m�r �rzi  �ket v�z�hoz nyom�dni, mint ezer �s ezer apr� t�sz�r�st, mely nevets�gesen elgyeng�ti �t a kiismerhetetlen csendben. - �rzem a karodat az eny�men. – l�t�sa elhom�lyosul, mintha k�nnyek marn�k kitart� szemeit, ahogyan visszaszor�tott dermeszt�s�ggel adja meg a feleletet kivitelez�j�nek. – �r�lts�g, mert hideg, de olyan, mintha forr�  lenne.  Tov�bb form�lja a szavakat, lassan �s sz�ntelen�l, hogy gyeng�d remeg�se a f�lelemt�l al�bbhagyjon, hogy a csukl�j�n fut� cs�kok ne t�ncoljanak annyit, csup�n monotonul fussanak, majd �jb�l �s �jb�l felt�njenek az ellent�tes oldalon. Csin�lj�k azt, melynek � mind ellen akar szeg�lni, s mind�ssze ez a tudat t�lti �t fel azzal a m�lyr�l fakad� indulattal, melyt�l fogai ism�t �sszekoccannak, melyt�l nyak�nak �ve halkan megreccsen �s felhev�l. - �rzem, hogy valami hib�dzik,  Els�. Bennem hagyhatt�l egy szik�t, ami �jra �s �jra �td�fi a mellkasomat. Mikor visszah�z�dik, az olyan piszkosul j�,  hogy �gy �rzem, t�k�letesen meg�rte az�rt a f�jdalom�rt, �s a k�n m�r nem is k�n  t�bb�. De ezt nem szabadott volna elmondanom, igaz? Gondolom, Neked sem lehet, pedig hidd el, k�v�ncsi vagyok... Annak ellen�re, hogy t�bbet tudok r�lad, mint azt Te hinn�d.  Teljess�ggel elveszi �nkontrollj�t a g�nyban f�rd� k�s�rt�s, el�rultan hallja mag�t k�v�l �s odabent, ak�rmire k�pes lehet most,  ak�rmit tehet, hogy elnyomni k�v�nt f�jdalm�t �s d�h�t egyszerre kiadja, hogy a mag�ra er�ltetett ridegs�get �s �rtatlannak t�n�, kifejez�stelen maszkj�t eldobva torolja meg minden megroncsolt perc�t �s m�sodperc�t, melyet felk�sz�letlen r�dobtak m�g r�gebben. Mire feleszm�lhetne, szabad kez�nek ujjaival m�r fent j�tszik a f�rfi nyak�n�l, �pp csak elszor�tani k�v�nva egy ott fut� cs�vet az �llkapocs �ve alatt, ahogyan � tette lent, csak �pp visszaszor�tottabban; de hi�ba pr�b�lja r�vet�teni d�h�t a robotra, vagy haragudni  r�, szomor� v�g�s� szemei el�rulj�k �t, ahogyan hirtelen elhat�roz�sb�l, elfojtott suttog�s�val titkot sem akar csin�lni f�sult keserg�s�b�l. - Most egyszer�en kezdjelek el fojtogatni? Vagy hogyan gondoltad?

2009.11.07. 22:25 Zev Owen

B�r�nek fel�lete l�gyan bizseregni kezd a szer hat�sa alatt, mintha n�h�ny m�sodperc erej�ig egym�sba s�r�s�dne minden f�ldi �rz�klet, legyen az ak�r j�, ak�r rossz, most eggy� m�llva s�p�r v�gig halott sz�vet�nek m�ly�n, mintha a l�legz� v�r �tja k�zden� �t mag�t test�nek mindeddig kij�tszhatatlan v�d�vonal�n. Egyik szem�ld�k�t jelent�s�gteljesen vonja fel, ahogy csillog� szemekkel a l�nyra veti pillant�s�t, s b�r a tekintet, amelyet mag�ra �lt nem �rulkodik �rzelmekr�l, a borosty�ns�gra �riszeket megsz�llt f�nyek emberien suttogj�k el a l�ngk�nt felcsap� �r�m �s �lvezet legy�rhetetlen j�t�k�t. Ajkai elny�lnak egym�st�l mik�zben megremeg� ujjai k�z�tt tapintja meg a jeges �rint�s� ampull�t, de szavak nem hagyj�k el tork�t, melyben utols� l�legzete is megakad a hirtelen folyamk�nt felcsap� �rint�sek hat�s�ra. Szemeit bizalmatlanul keskeny�ti el, mint aki att�l f�l, hogy ebben a helyzetben - ami ilyen hirtelen k�t v�llra tudta fektetni t�retlen �sszeszedetts�g�t - a robot t�l sokat tud kiolvasni arc�nak rezd�l�seib�l, melyek az emberi szemnek m�g l�thatatlanok, azonban egy g�p rideg, figyel� tekintet�nek �pp olyan egy�rtelm�ek, mint egy int� k�zmozdulat. Nyers kifejez�stelens�ggel ny�jtja szabad kez�t a l�ny fel�, csup�n ujjheggyel �rintve meg a v�kony ujjak v�g�t, majd a teny�r ismer�s alakj�t, mely kezei alatt sz�letett ujj�. Figyel� tekintete gyerekes k�v�ncsis�gr�l �rulkodik, mint akinek �jra �s �jra bele kell tanulnia egy r�g nem j�tszott szerepbe, pupill�i eg�szen kit�gulnak a torokszor�t� �rz�s alatt, mely �r�lt hevess�ggel dobogtatja fel �ram�k�nt j�r� f�msz�v�t. A felszikr�z� �rzelmek, melyek hirtelen uralj�k el lelk�t, ez alatt a p�r nap alatt sz�m�ra m�r olyan megszokott� v�ltak, hogy figyelmen k�v�l hagyva �ket ragadja meg a l�ny kez�t, egy hat�rozott mozdulattal r�ntva k�zel mag�hoz, hogy a szert k�nnyed�n az el�tte �ll� sz�vet�be juttathassa. - Mit �rzel?

2009.11.07. 20:17 Avila Mecoi

M�g hosszasan csak b�mult maga el�. Sz�vesen kiment volna, de azt�n eml�kezet�be kellett h�vnia, hogy odakint f�nyesen s�t a nap. M�rgesen fordult el az ablakt�l, mint hogyha pont az tehetne r�la, hogy nem m�szhat fel valamelyik h�z tetej�re, hogy a legkedveltebb id�t�lt�s�vel m�ljon el az id�. Addig ment tov�bb a folyos�kon, am�g nem tal�lt egyet, ahol alig j�rt valaki. Ott azt�n lecs�szott az egyik fal t�v�be, �s egy pontra b�mult maga f�l�tt. Mi�rt hazudsz magadnak? Mi�rt nem vagy hajland� bel�tni a igazat? Menek�ln�k a val�s�g el�l? rejt�zk�dn�k az igazs�g el�l? Megint az Els�re �s a M�sodikra gondolt, arra a pillanatokra, amikor legsz�vesebben � is olyan lenne, mint �k. De az azt jelenten�, hogy menek�lnie akar az �lete el�l? Vagy csak sim�n a t�k�letess�gre t�rekszik. Minden dolognak t�bb oldala van, �s minden szeml�l� m�shogy l�tja. Sokszor hallotta, hogy senki �s semmi nem t�k�letes, de ezt a kijelent�st sem volt hajland� elfogadni. Tudta, hogy valahol l�teznie kell valaminek vagy valakinek, aki vagy ami t�k�letes, �s � is ilyen akar lenni. T�k�letes. Hogy mi�rt? Mert lehetetlen. Mindig olyan c�lokat �ll�tott maga el�, amiknek el�r�se lehetetlen vagy nagyon neh�z volt. B�zott benne, hogy �gy tal�n soha nem fog unatkozni, de t�vedett, hiszen az unalom �jra �s �jra utol �rte. Keze a has�ra cs�szott. Az f�rfi k�t�se eg�sz j�l b�rta, �gy nem kellett senkit felekresnie, hogy ell�ssa egy �jabb k�t�ssel. Maradhatott �lve, �s elmerengve a hely�n. Milyen sz�v�sak ezek a meilisiek... Az Els�vel is elb�ntak, �s velem is... Ez m�g eg�szen �rdekes lehet, megfigyelni, hogy mi mindenre lesznek m�g k�pesek... Nekem csak az a fi� �s a bar�tn�je kell. Az �n j�t�kszereim.

2009.11.07. 19:09 Khiara Laken

Elkeseredetten r�vednek a t�volba gy�ngyszer� szemei, melyeknek �risze �gy rezzen meg a m�lys�ges s�t�tb�l felcsap� szavakra, mintha el akarn�nak t�nni a f�nyt mostoh�n kirekeszt� labor term�ben. Kicsit ism�t �jj�sz�letik az ampulla t�hegye, a szik�k �s a f�masztal l�tt�n, a gyeng�n vibr�l� neonsorok k�s�rtetiess�g�nek �rzet�t�l, mely most teljess�ggel elburkolja f�jdalmas arcr�ndul�s�t, mintha von�sai el akarn�nak torzulni; m�g sem engedi meg mag�nak, mert f�l, hogy a csukl�p�nt felsz�lal s�pol� hangj�n, kioktatja �t szor�t�s�val, mely eg�szen sz�v�ig ny�lva t�r�ti �szhez �rzelmei ellen.  Ajkai elny�lnak, hogy l�legzethez jusson, azonban a tiszta leveg� tork�ig sem jut el, ahogyan n�m�n felh�rd�lve megakad m�g t�deje el�tt, mintha az f�ln� �jb�l beb�rt�n�zni a m�ly, emberi s�hajnak a kezdet�t. Azonnal megragadn� az �rz�kleteket ad� szert, hogy moh�n mag��nak tudhassa az �rint�seket, azonban az, hogy ism�t eljusson a h�s-v�r k�zeli �llapothoz, csak m�g ink�bb megnehez�ti tart�zkod�s�t; �rzi, hogy mind�ssze egy hajsz�lv�kony, apr� sz�lon f�gg, hogy elrebegje titkait a robotnak, m�gis retteg a kiismerhetetlen csukl�p�ntt�l �s az emberekt�l, akik tal�n azonnal ugran�nak m�g a t�vols�g ellen�re is. - Az�rt j�ttem fel, hogy kapjak a szerb�l. – mondja sz�ntelen�l, v�szesen ellentmondva az �rces hang� logik�nak. – Engem rettent�en zavarna. Azt akarom, hogy egyenl�  felek legy�nk.  Gyerekesen ny�jtja a kez�t a robot fel�, m�ly farkasszemet dikt�lva vele, mik�zben minden erej�vel azon van, hogy ne kapja el a siet�s h�v, hogy megpr�b�lja figyelmen k�v�l hagyni a tekint�lyes sziluett l�tv�ny�t, mely minduntalan megdobogtatja gyilkos f�msz�v�nek korl�tait. Olyan fesz�lyezettnek �s tehetetlennek �rzi mag�t, mint tal�n m�g soha - minden, amelyet mag�ban hordoz, v�gtelennek �s m�lys�gesnek t�nik, m�gis akad�lyozz�k �t a testi korl�tok, s mikor hangokba pr�b�lja s�r�teni, az �rz�sek �sszezsugorodnak, �s azonnal �rtelm�ket vesztik.

2009.11.07. 18:24 Zev Owen

A v�z legt�volabbi, legs�t�tebb m�ly�re ereszkedik gondolatban, hogy a legnagyobb feketes�gben l�thassa meg a v�laszt Avila szavaira. Hogy mi�rt titkolja emberi nev�t, vagy, hogy mit�l f�l. Mi�rt vezekel egy olyan dolog�rt, amit saj�t er�vel �rt el. A v�z csak az �v�, �s senki m�s�; csak saj�t maga felel az �let�rt, melyet �vek munk�j�val mentett meg a hal�l tork�b�l. M�g csak ad�sa sem senkinek, akinek �let�vel, vagy saj�t l�ny�vel fizetnie kellene. Csup�n az emberi v�r az, ami visszatartja, �s nem engedi, hogy Zev visszat�rjen. A v�r�s, ki�ml� cseppek, melyek kez�hez tapadnak, m�gsem �rzi s�lyukat, sem a perzsel� meleget j�ghideg b�r�n, melyek egykor m�g a l�legz� testeket mozgatt�k. Zev nem �lte volna meg a saj�t anyj�t. Zev nem f�lne �rezni. Zev nem v�gy�dna a hamiss�g ir�nt, Zev nem k�v�nn� a gy�l�letet... Az ember, aki volt, nem akarn�, hogy �rtatlanok milli�i pusztuljanak bele a terjeng� m�regbe, az �hez�sbe, vagy a lelk�ket vesztett cyborgok m�sz�rl�s�ba. � m�r sohasem lesz ugyanaz. T�bb� m�r nem lehet ember. Halkan k�s�rli meg mag�ra er�ltetett s�haj�t, mely l�gy l�legzetv�telk�nt siklik fel t�dej�b�l, hogy azt�n semmiv� v�ljon a laborat�rium �rz�kekt�l mentes �ter�ben. Fesz�lten figyeli az ez�stsz�n� t�t, mely sz�vet�t �tsz�rva f�r�dik a b�re alatt h�z�d�, dr�tszer� v�n�ba, melyben sebesen �ramlik v�gig a halv�nyk�k szer test�nek minden egyes pontj�n, borzongat� �rz�ssel t�ltve el kih�lt f�mv�z�nak eg�sz�t. - Sajn�lom, hogy ennyire megv�rakoztatlak. El�g nyilv�nval�, hogy m�shol lenne a helyed. – ecseteli g�nyt�l cs�p�g� hangon, ahogy sz�ntelen tekintet�t er�teljes kim�rts�ggel a t�le nem messze �ll� n�re emeli. - K�rsz bel�le? Igaz�n nem akarlak r�szoktatni... Engem az sem zavarna, ha kiegyenl�tetlen lenne a k�zdelem �s Te nem �rezn�l semmit. – laz�n megemeli a kez�ben tartott fecskend�t, melyben mintha foszforeszk�lna az �rz�kel�st seg�t� anyag. Pillant�sa sz�rakozottan fut v�gig az ampull�n, ahogy ajkai felfel� g�rb�lve cinikus mosolyra h�z�dnak.

2009.11.07. 17:44 Avila Mecoi

Enyh�n oldalra d�nti a fej�t, �s �gy n�z fel a n�la magasabb f�rfira. �tgondolja a szavait, majd megr�zza a fej�t. - Ebben a vil�gban minden ideiglenes... Nem gondolod, hogy m�g csak egy kis id�re is meg�rn� �rezni? Igaz�n elgondolkodhatn�l ezen, ha m�g �n is ezt mondom, aki eltasz�totta mag�t�l az �rzelmeket. Az �r�m, ami egykor tal�n a r�szem volt, mostanra m�r nem m�s, mint egy idegen �rz�s, csup�n egy fogalom, amivel olyan k�nnyen dob�l�znak, de ez nem azt jelenti, hogy nektek nem juthat ki bel�le... Az �ket k�vet� n�re emeli a tekintet�t, majd visszan�z a f�rfire. V�gig kem�nyen �llja a tekintet�t, egy pillanatra se gondolkodik el rajta, hogy elford�tsa a fej�t, nem l�t r� okot, hogy ker�lje a pillant�st, �s m�sik ir�nyba n�zzen. Tudja, hogy sok arra j�r� �ket n�zi, de nem foglalkozik vel�k, tudom�st sem vesz a sok k�v�ncsi szemp�rr�l, �s a m�g�tt�k rejl� alakokr�l. Mindegyik�k csak egy porszem Norlana hatalmass�g�ban. V�g�l az Els� kegyetlen szavai szak�tj�k �t a n�ma csendet. Szem�ld�k�t �sszeh�zva n�z tov�bbra is a borosty�n szemp�rba, an�lk�l, hogy ak�r csak egy pillanatra is megrezd�lne. - Ugyan m�r... Ezt most komolyan el k�ne hinnem? Te komolyan meg akarsz szabadulni t�lem? Heh... - Nyugodt hangon sz�lal meg, �s egy arcizma se rend�l, az �rzelmek ez�ttal is messze elker�lik. - Vagy ez is csak egy �lca? Az eg�sz �leted egy hazugs�g... Els�... Nem tudok r�lad mindent, ezt bel�tom, s�t, �gy is mondhatn�nk, hogy alig van valami, amit tudok, de ezt m�g �n is l�tom... Robot vagy, pedig ember volt�l... Valami el�l elmenek�lt�l, f�lelemb�l cselekedt�l... �s ez a n�v, Els�... �s mi van az igazi neveddel? Az igazi szem�lyis�geddel? De rendben, ha �gy akarod, h�t legyen... Megfordult, �s an�lk�l hogy h�tra n�zne, vagy a m�g mindig a folyos�n �lldog�l� emberekre, elindul a folyos�n, egyre t�volodva a robotp�rt�l. An�lk�l, hogy a sebe �jabb ell�t�s�r�l gondoskodna, visszaindul a laborba, ahonnan tegnap kizavart�k. Nem sz�l senkihez sem, b�r hallja a k�rd�seiket, csak le�l az egyik asztalhoz, �s elkezd j�tszadozni, a k�l�nb�z� fiol�kban l�v� folyad�kokkal, �gy ahogy azt p�r �r�val ezel�tt az Els� laborban tette, sz�pen lassan egyes�vel mindegyik megszil�rd�tva. K�zben visszagondolta az eg�szet, ami t�rt�nt. Vajon t�nyleg a f�rfi hazudik, vagy �? Lehet, hogy � �l egy hazugs�gban, csup�n csak k�ptelen ezt bel�tni... Vagy lehet, hogy mindketten hazudnak, m�soknak, �s legf�k�ppen saj�t maguknak. Felpattant, �s ism�t elhagyta a labort. Mire feleszm�l, m�r ugyan azokat a folyos�kat r�ja, mitn tegnap este. V�g�l azt�n meg�ll az egyik ablak el�tt, �s messze a semmibe, a v�gtelen v�ros hat�rait keresve szegezi a tekintet�t.

2009.11.01. 21:26 Khiara Laken

Szemei kifejez�stelen�l sz�k�lnek �ssze a folyos�n uralkod�, neonsorokt�l �g� emberi sziluettek �s a j�l kivehet� alakok l�tt�n, akiknek feh�r k�penye k�s�rtetiesen vibr�l a laborok f�mfalai k�z�tt. Megf�radt sz�vdobban�sait szinte g�zsba k�ti a d�h�dt f�jdalom, azok az elkeseredett eml�kfoszl�nyok, amelyek a roboti nyelvhez hasonl�, g�pies �s csikorg� hangok hallat�n t�rnek fel lelk�nek kavarg� m�ly�r�l. A k�v�ncsi, edzett tekintetek hada mintha csak h�vni akarn�k �t egy �jabb m�t�tre, ezzel a l�tv�nnyal k�pzelg�sei v�gel�thatatlan sk�l�ja nekiv�ve kezdet�t, ahogyan �jb�l felbukkan el�tte egy letakart f�masztal, azt a keserves tudatot �p�tve g�pagy�nak m�ly�re, hogy fek�dj�n fel r�, �s hagyjon fel mindenfajta ellenkez�ssel �s felesleges ellen�ll�ssal.  Pillant�s�nak vonal�t makacsul visszah�d�tva maga el� halad el a kifakult �risz� �s haj� n� mellett, egy elny�jtott m�sodpercre m�g hagyva mag�t elmer�lni Norlana szenved�lyekbe burkolt �rz�ketlens�g�ben, majd n�m�n, �sszeszor�tott ajkakkal �s elszorult torokkal l�p be a robot ut�n a kism�ret�, saj�t c�lokra tervezett laborba.  A mag�nyos, g�pekt�l halkan sikolt� s�t�ts�gben sokkal ink�bb otthon tudja mag�t, mint a vak�t� naps�t�s meleg�ben, mintha �rezn� a hidegen csit�t� leveg� var�zs�t a p�r�s, szmogos k�d �s a f�nys�vokt�l �g�, v�gtelennek t�n� t�r ut�n. Mintha �lmos lenne, t�maszkodik neki cs�p�j�vel az els� f�masztalnak, mely kiss� arr�bb mozdul tests�lya mellett, mik�zben f�nyl� tekintet�t nehezen arr�bb h�zza a kifejez�stelen fal ir�ny�ba. - Mikor akarsz velem megk�zdeni? – teszi fel halkan a legels� k�rd�st a fesz�lyezett csendben, mely gondolataiba �ltik, esz�be juttatva doboz�t �s v�r�sl� karperec�t, mely sz�vdobban�sai hull�m�nak tetej�n �r�kk� h�z egy �rdektelen vonalat; �jb�l tehetetlen gyereknek �rzi mag�t, mert tudja, hogy ism�t rosszul form�lhat, sebzetts�g�t m�gsem k�pes teljes m�rt�kben �sszegy�rni �s arr�bb dobni, ak�r egy szem�tbe haj�that� t�rgyat, melynek nincs semmif�le �rt�ke.

[568-549] [548-529] [528-509] [508-489] [488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]