�j bejegyz�s Friss�t�s

2009.12.22. 20:23 Avila Mecoi

Megr�zza a fej�t, �s szinte m�r d�h�sen fordul el a sz�kkel az ajt� fel�l. Gyenge vagy. Fej�ben visszhangzanak a f�rfi szavai, �s r�j�n, hogy igaza van, t�nyleg gyenge, hiszen m�g a saj�t elhat�roz�s�hoz sem tudja tartani mag�t. Mikor? Mikor lett valakinek a j�t�kbab�ja, aki a kedve szerint r�ncig�lhatja �t? �s mi�rt? Mi�rt siker�lt neki �tvennie felette a hatalmat? Teh�t minden csak egy hazugs�g volt. V�gig azt hitte, hogy er�s, �s el tudja �rni, amit akar, de �gy t�nik, hogy csak mindig is k�nny� dolga volt, �s most, amikor komolly� fordulnak a dolgok, nem k�pes r�, hogy bizony�tson. Elvesztette ezt a csat�t. Saj�t elm�je ellen. Nem, nem fogja ilyen k�nnyen feladni, �s hagyni, hogy gy�zedelmeskedjenek felette. Felh�zta a t�rdeit, �s most a hatalmas ablakon kifel� n�zett. Nem sok minden l�tsz�dott, de ez most nem is sz�m�tott. Amit � l�tott az �gyis a fej�ben volt. Az �fi v�ros. Hogy is gondolhatta p�r �r�val ezel�tt, hogy valaha is k�pes lenne elhagyni. M�g ha esetleg m�gis, akkor sem most, m�g nincs r� felk�sz�lve. Az � helye egyenl�re ott van Norlan�ban. Annak ellen�re, hogy olyan sok szenved�st kapott att�l a v�rost�l, m�gis az az otthona, �s oda kell visszat�rnie. Meilis egysz�n�s�g�ben k�ptelen lett volna r�, hogy meg�llap�tsa, mennyi az id�, �s azt se tudta, mennyi ideje lehetnek itt lent. Arr�l nem is besz�lve, hogy mennyi ideij�k van m�g, hogy a f�rfi tartani tudja mag�t az �g�rethez, �s mire lemegy a nap fent legyenek. Megint az Els� fel� terel�dtek a gondolatai, �s egy �jabb fejr�z�ssal pr�b�lta meg ki�ld�zni �ket. - Am�g az akarat �l bennem, addig nem vagyok gyenge... - suttogta maga el� a leveg�be, sokkal ink�bb saj�t mag�t gy�zk�dve, mint kijelentve. Gondolatai azonban nem jutottak sokkal messzebbre, csup�n a M�sodikig. Maga el�tt l�tta a pillant�sokat, amiket fel� k�ld�tt, �s hallotta a fej�ben csengeni a szavait. Nem kellett neki mondain, an�lk�l is tiszt�ban volt vele, hogy nem tartozott a n� kedvencei k�z�, �s ezt nagyon is meg�rtette. Ugyan �gy volt vele � is. Az elej�n m�g csak oka sem volt r�, hogy ne kedvelje, de az�ta a dolgok v�ltoztak, �s okok sz�lettek. M�g ha ut�lta is ezeket. Ut�lt mindent, ami ezzel kapcsolatos. Gy�l�lte, hogy nem tudja mindezt m�lyre elz�rni. Pont azok az �rzelmek szor�tott�k sarokba, amelyikr�l r�gen nem tartott semmit. Nem gondolta volna, hogy egyszer majd � is a rabjukk� v�lik. �s most m�gis fojtogatta ez az �rz�s. Min�l el�bb visszaker�l a megszokott k�rnyezet�be, ann�l k�nnyebb lesz felejtenie �s akarnia. Legal�bbis � ezt �gy gondolta �s rem�lte. Hirtelen hangos l�v�st halott kintr�l. Sokkal k�zelebbr�l, mint gondolta volna. An�lk�l, hogy le�ll�totta volna a motort, vagy b�rmivel babr�lt volna felpattant a sz�kb�l, �s a kij�rat fel� indult. Az ajt�ban azt�n meg�llt. Nem l�tott semmit �s senkit, �gy h�t v�rt. Nem mozdult se ki, se be. �gy gondolta jelen pillanatban ez a legjobb dolog, amit tehet. B�rhogy is alakuln�nak a dolgok, innen vannak a legjobb es�lyei. �s mivel az akarata, hogy lek�zdje gyenge �nj�t �s bez�rja valahova m�lyre, most sem volt el�g er�s, ez�rt abban rem�nykedett, hogy ez a l�v�s nem azt jelentette, hogy az Els�nek baja esett.

2009.12.22. 19:10 Zev Owen

Csak a rezon�l�s tompa nyom�s�t �rzi hal�nt�k�n �s �llkapcs�nak megfesz�l� vonal�n, semmi m�st, mikor az �t�s felsebzett arc�t �ri, egyszerre koccanva meg az ez�st f�nyben csill�ml� f�mfel�leten. �sszeszor�tott fogai k�z�l hirtelen el�gedetlen ny�g�se hallatszik, mely panaszosabban �s m�lyre hatol�bban t�r utat mag�nak az �terbe, mintha a f�jdalom sz�lte volna. Val�j�ban csak a sz�vet�t �r� bizserg�st pr�b�lja kiz�rni, melynek �rzete olyan, mintha a szer sz� szerint p�rologna a test�b�l; egyszerre azt �rzi, hogy hi�nyzik neki a f�jdalom, �s most ennek hi�nya vadabbul csap le r�, mint a robotn� b�rmelyik hozz� v�gott szava. - Nem vagyok rejtv�ny, ami fejtegethetsz! Mi�rt nem t�madsz v�gre r�m?! T�madj! – ord�t fel tehetetlen haraggal, amint meg�rzi a test�nek fesz�l� karokban �raml� er� csillapod�s�t. - Engem mersz gy�v�nak nevezni, mikor most is Te adod fel! Most nem mondod, hogy ett�l k�ne megfutamodnom?! Hal�lra r�m�ltem te szerencs�tlen! – k�pi a szavakat szinte sziszegve, mint egy felt�zelt m�rges k�gy�, aki mindj�rt m�regfog�t m�rtja ellens�g�be. – Nem az�rt teszem ki magam a vesz�lynek, hogy ut�nad rohang�ljak. Megpr�b�lja elcsit�tani a tork�b�l felt�r� d�h�s szavakat, ez azonban m�g ann�l is er�ltetettebbnek hat, mintha hirtelen h�zelg� szavaival pr�b�ln� meg marasztalni a megiramodott robotot. Egy mozdulattal felmagasodik, �s szemeit lehunyva markolja meg a fegyvert, mint aki dermedt v�gtagjaiba igyekszik eljuttatni a test�ben tombol� m�reg haragj�t, mely a v�ratlanul felcsap� adrenalin vesz�lyes �rzet�vel �mlik v�gig dr�tjain; ett�l �jra elevennek �rzi mag�t. - Nem futhatsz el a sorsod el�l, mert m�g a saj�t szavad sem tartod be! – rezon�lt hangja megt�ri a por kavarg� s�haj�t, ahogy elny�jtott l�pteit rohan�sra �szt�nzi; felpattan� szemeinek aranyl� pontjai felszikr�znak az elhal� napf�nyben, mely �ppen hogy lesziv�rog, mintha borult k�d sz�llt volna a f�lledt, m�rgez� leveg�re odalent. - Most mondtad, hogy azt v�lasztottad k�zdeni fogsz, azt mondtad Meilist szereted, �s nem fogod feladni. Akkor m�gis mi�rt �rzek k�tked�st ebben az eg�szben? Hogy akarn�l al�zatosan felj�nni, mikor ilyen szent�l hiszel ebben az elhat�roz�sban?! L�sd be, M�sodik, hogy ennek semmi �rtelme! Hirtelen torpan meg, hogy visszhangz� s�haja felkavarja a tejszer� leveg�t. - Meghalsz vagy k�zdeni fogsz… Elt�k�lt pillant�ssal n�z a t�volod� alak fel�, mely egyre ink�bb hom�lyosodik megroncsol�dott f�kusz�ban. Karj�ban j�l l�that�an fesz�lnek meg a dr�tok, ahogy a hatalmas fegyvert megfesz�tett figyelemmel maga el� emeli. Egy sz�vdobban�snyi ideig kiv�r, m�g ujjai g�rcs�s g�piess�ggel meg nem mozdulnak a ravaszon, hogy a hatalmas g�ppuska esztelen robajjal els�lhessen. A hom�ly akaratlanul is �sszezavarog, m�g jobban rontva l�t�si viszonyait; csak a t�lt�ny f�st�lg� �tj�t l�tja a vibr�l� hom�lyban, melyet n�hol egy halov�ny f�nysug�r keresztez, azt azonban, hogy t�mad�sa c�lba tal�lt-e, most m�g nem tudja meg�t�lni.

2009.12.22. 17:30 Khiara Laken

Megcsapja �t a kavarg� leveg�, mikor f�jtat�an szuszogva ki�r a felsz�nre. Nem hagyja a logika �rv�nyes�l�s�t, mert nincs r� sz�ks�ge; minden mozdulat�ban t�k�letes magabiztoss�g lakozik, ahogyan elfordulva �vesen lend�ti meg a fegyvert, melynek cs�ve �ppen a felbukkan� robot sebzett arc�n csattan, hogy megsz�d�tse �t egy pillanatra. Ujjait is berezon�lja a f�mes csap�d�s, melyek m�g akkor is remegnek, mikor megragadja az er�teljes testet, �s kih�zza a csatornany�l�son �t.  Fel sem fogja m�g, mit tesz, puszt�n �rz�sre hagyatkozva szor�tja le alakj�t a mocskos betonra, mely felhev�lten p�rolog az �lettelen v�zak alatt. Bilincsel�en fonja �t kezeivel a robot mellkas�t, majd felh�zva �t merev t�rdel�sre k�nyszer�ti. V�r p�r pillanatot, m�g egyik alkarj�t a tork�hoz szor�tja, mintha fojtogatni akarn� �t; felesleges l�legzetei visszaver�dnek a felsebzett arcr�l, mik�zben szemei sark�b�l l�tja a f�mburok m�ly�n elt�n�, n�i alakot, melyt�l sz�v�be mar egy torokszor�t� �rz�s, ami m�gis �szt�nz�leg hat kattog� tork�ra. - Bonyolult vagy. – sziszegi torz hangon, mik�zben embertelen er�vel, b�n�t�an roppantja tov�bb a f�rfi f�mtest�t. - Mindig m�st akarsz, mindig m�s valaki tesz j�t neked. Borzalmas dolgokat hallok n�ha a sz�db�l. De ne f�lj, el�bb vagy ut�bb meg leszel fejtve.  �rzi a fekete hajtincseket az arc�n, fesz�t�en dobol� mellkas�t a h�thoz tapadni, mintha megint �jra�leszt�st k�vetelne. Minden marad�k energi�j�t az ellenkez�s h�r�t�s�ra veti be, azonban v�gig tudja �s �rzi is, hogy a folyamatos sziv�rg�s val�ban gyeng�ti �t. - Meg kell �rtened, Els�. Szeretem Meilist, de nem v�laszthatok egyszerre kett�t. L�gy most er�s,  �s �rtsd meg!  Rekedten f�jja ki a bent tartott porszemeket, melyek le�lepedtek f�mt�dej�nek alj�ra. Olyan, mintha egyszerre k�t emberhez akarna besz�lni, azonban �rz�sei zavarba ejt� m�don egy pillanatra sem v�lnak bizonytalann�. - Nem �rdekel az �cska f�lt�kenys�g. M�g mindig a Te javadat akarom.  – szuszogja z�gol�d� t�nussal. – B�rmire k�pes vagyok �rted. Ha hagyod, �g�rem, hogy elmegyek veled ak�rhov�.  De nem fogom magamat r�d er�ltetni, vil�gos? Nem �rezhetek helyetted,  csak k�zdeni tudok, �s meg is teszem, mert ezt v�lasztottam.  De nem fogok Avil�val versenyezni, nem fogok bolondot csin�lni magamb�l.  Egy mozdulattal l�ki a f�ldre a robotot, mik�zben v�dtelen�l magasodik fel, s elzsibbadt karj�nak egyik�t a mellkas�n �ktelenked� sebre tapasztja, m�g a m�sikkal felmarkolja cs�re t�lt�tt fegyver�t. - Neked nem a p�tyolgat�s kell. Tudom, ha akarsz valamit a teljes sz�veddel �s a lelkeddel,  akkor… tudod.  R� fogsz j�nni. – v�gja el saj�t mag�t er�teljesen, majd elfordul, �s elkezd rohanni a l�gj�r� fel�.

2009.12.22. 10:44 Mizuki Sawa

Minden amire most k�pes, az nem t�bb, mint egy megk�nnyebb�lt mosoly, de ez egyben mindent mag�ba foglal. Az �r�m�t �s a rem�nyt, hogy tal�n m�gsem sz�rta el annyira, hogy ne legyen teljesen visszaford�thatatlan. Most m�g van r� es�lye, hogy j�v� tegye, �s meg is fogja tenni. - Nem aakrom, hogy az �letedet ad... Engem nem fogsz elvesz�teni, most m�r nem... - suttogja halkan. Apr� kis kezeivel let�rli arc�r�l a k�nnyeket, �s becsukja a szem�t. Hagyja, hogy a fi� sz�rkei tincsei az arc�t simogass�k. Nem zavarja, s�t �lvezi, hiszen ez m�g �gy is tudatja vele, hogy Daniel vele van. M�g Norlana sem k�pes r�, hogy sz�tv�lasza �ket. Nem fogja hagyni, harcolni fog �rte, harcolni az egyetlen�rt, aki m�g megmaradt neki. - Nem nekem kell pihennem, hanem neked... Te sokkal rosszabb �llapotban vagy. - B�r �zi, hogy f�radt, �s jelenlegi feld�lt lelki �llapot�ban tal�n t�nyleg nem lenne olyan rossz �tlet lepihenni, de most nem k�eps m�sra, mint hogy a fi��rt agg�djon. - Megint t�ls�gosan is meger�lteted magad... �s ez is csak az �n hib�m... - Tezsi m�g hozz� halkan, tal�n t�l halkan. Amikor felt�nik neki, hogy a fi� merre halad, megr�zza a fej�t, �s a fi� mellkas�ra hajtja, olyan mint egy kisgyerek, aki meg van r�m�lve, �s most mened�ket keres. - Nem, ne oda! Ne vigy�l vissza oda, nem akarok oda menni. Olyan sok ember... �n... �n csak veled akarok lenni. - Megint csak �nz�, hiszen a fi� �rdekeit egy�rtelm�en az szolg�ln�, ha nmost visszamenn�nek, �s lefek�dhetne egy �gyba, de nem k�pes r�, hogy megint bel�pjen abba a szob�ba. Annyi ember, �s annyi ynomor egy helyre bezs�folva. A helyis�g ett�l sokkal kisebbnek hat, �s �t elfogja a fojtogat� �rz�s. Soha nem volt sz�vesen az emberek k�z�tt, �s ez m�g most sem v�ltozott. Nem v�gyott r�, hogy azok esetleg k�v�ncsi tekinteteket vessenek r�juk, b�r ennek tal�n nem lett volna t�l nagy es�lye, hiszen mindenki mag�val van eglfoglalva, de akkor is. Nem akarta, hogy m�g az � f�jdalma is keveredjen a leveg�ben. Egyed�l akart szenvedni. Csa egyetlen embert b�rt elviselni maga mellett, csak egy ember volt, akinek a karjainak s�ly�ra v�gyott a teste k�r�l, �s ez az ember m�r most ott volt vele. T�bb neki nem is kellett. - Sajn�lom... Idi�t�n viselkedtem, nem kellett volna ennyire t�lreag�lnom. M�r �gy is el�g bajod van, ha �n m�g nem hisztizek itt pluszba neked... Nem vagyok hozz�szokva, hogy a mag�nyomon m�ssal is osztozzam... Hozz� kell m�g szoknom. De �r�l�k, hogy itt vagy velem, �s hogy minden egyes alaklommal k�pes vagy nekem megbocs�tani a gyerekes viselked�semet. Eml�kszem azt mondtad, hogy er�s vagyok, mert b�rom veled, de szerintem sokkal t�bben adn�nak fel hosszas pr�b�lkoz�s ut�n engem, mint t�ged. - Halv�ny mosolyra h�zodott a sz�ja. Felemelte a kezt, �s �vaosan v�gigsim�tott a fi� arc�n.  Sz�rke tincseit kicsit oldalra sim�totta, hogy bele tudjon n�zni a fi� szem�be, rem�lve, hogy ez�ttal nem r�zza le mag�r�l a kez�t. - M�r annyit v�ltoztatt�l rajtam, �s igyekezni fogok, hogy m�g elviselhet�bb legyek. Nem szeretn�k att�l f�lni, hogy esetleg egy nap ber�gsz a visleked�semre, �s b�rmennyire is f�jna mindkett�nknek elhagyn�l. - Lehajtja a fej�t, �s felk�sz�l a fi� ellenkez� szavaira, b�r rem�li, hogy ez�ttal elmaradnak, de nem sok es�lyt l�t r�. Miel�tt azonban a fi� b�rmit is mondhatna, esz�be jut m�g valami. Nem emeli fel a fej�t, m�g mindig maga el� n�z. - Megb�zom benned, �s hiszek neked. Nem kell bizony�tanod.

2009.12.22. 09:25 Avila Mecoi

A n� kiab�l�s�ra nem fordul vissza �s nem is reag�l semmit, nem l�tja �rtelm�t. Csak akkor l�p od�bb p�r l�p�st, amikor meghallja a h�tulr�l k�zeled� l�pteket. Nem, mintha att�l f�lne, hogy esetleg, ha most m�g az �tj�ba is �ll, akkor az rajta ereszten� ki a fesz�lts�g�t, ami tal�n nem is olyan lehetetlen, hanem csak az�rt, mert m�r elege van ebb�l az eg�szb�l. Min�l hamarabb maga m�g�tt akarja tudni ezeket az esem�nyeket, ezt a helyet. De emiatt nem kellett volna agg�dnia, a robot d�he nem �t �rte el, hanem az Els�t, minden ami neki kij�rt, az egy m�rges pillant�st volt, de ebben is benne volt minden. Most is csak mint egy k�v�l�ll� figyel, majd halkan lemond�an s�hajt, �s elforgatja a szemeit. Mikor lesz ennek v�ge? V�ge lesz egy�ltal�n valaha is, vagy most m�r mindig �gy fogj�k folytatni. Neki mindegy, am�g feljuthat �jra Norlan�ba, m�ghozz� min�l hamarabb, ugyanis min�l hosszabb ideig marad m�g itt, a f�rfi k�zel�be, ann�l jobban gyeng�l az elhat�roz�sa, hogy ha fel�rtek maga m�g�tt hagyja, �s visszat�rjen a r�gi �let�be. M�r most cs�b�t�bbnak tal�lta ezt az �j �letet, minden rizik�j�val egy�tt, �s pont ezt nem engedhette meg mag�nak. � csak egy robot. - ism�telgette mag�ba �jra �s �jra. Mivel a M�sodik t�volod� alakja ut�n n�zett, ez�rt fel sem t�nt neki, hogy a f�rfi fel� k�zel�t, �gy meg is lep�d�tt, amikor olyan k�zelr�l csengett a hangja. Lassan ford�totta fel� a fej�t, mintha �gy es�lyt akarna adni neki, hogy ah ez csak egy ill�zi�, akkor elt�nhessen. Viszont m�g mindig ott �ll, �s mosolyog. Mosolyog. Hallja a gyenge sz�t, �s tudja hogy �t illett�k ezzel a jelz�vel, test�t r�gt�n �t is j�rja a d�h, ak�rcsak egy fut�t�z, de van ott m�g valami m�s is, ami k�pes r�, hogy eloltsa ezt a t�zet. Test�n mindenhol �rzi a hideget, ahogy arca a f�mes mellkason nyugszik. Enyh�n beleborzong, ahogy a f�rfi ujjai v�gigsim�tanak az arc�n �s ajkain. Csak kihaszn�l, megint, �gy mint ahogy eddig is tette. Semmi sem v�ltozott, � sem v�ltozott, �s ez az eg�sz csak miatta van. Ugyan azt a j�t�kot �zi, mind eddig is. Tudja, hogy igaza van, de most m�g ez sem seg�t. Egy r�sze ell�kn� mag�t�l, de egy m�sik, valamivel nagyobb r�sze viszont k�zelebb akarn� h�zni. Tudja, hogy ut�na �gy is csak m�rgel�dni fog, �s el�bb vagy ut�bb megint f�jni fog, de most nem ez sz�m�t. �gy d�nt hallgat a f�rfi szab�ly�ra, �s befogja. B�r ez nem is esik nehez�re, m�g ha mondani is akarna valamit, k�ptelen lenne r�, hogy megmozd�tsa az ajakit, hogy tork�b�l el�csaljon egy hangot. Alig hogy a f�rfi is elt�nik, a falnak d�l, �s kiereszti t�dej�b�l a leveg�t, majd behunyja a szem�t, �s f�lel. Egy darabig csak �gy �ll, v�r, hogy l�gz�se lenyugodjon, �s sz�vver�se vissza�lljon a norm�lis temp�ba, majd amikor semmilyen l�pteket nem hall, v�g�l � is elindul. Fent gyors, de m�gis �vatos l�ptekkel halad. B�r �gy gondolja, ha voltak is m�g itt meilisiek, akik �rt �lltak, azok most m�r nagy val�sz�n�s�ggel nincsenek itt, hiszen az Els� �s M�sodik biztos magukra h�vt�k a figyelm�ket. �gy nem is volt neh�z dolga, hogy el�rje a l�gj�r�t. Amikor bel�pett, k�rben�zett, hogy biztos lehessen benne, t�nyleg egyed�l van, amikor err�l is meggy�z�d�tt odament a vezet��l�shez, �s le�lt. Furcsa �s szokatlan volt eddigi helyei ut�n. Beind�totta a j�rm�vet, �s most m�r nem maradt m�s feladata, hogy v�rjon. Csak ekkor mer�ltek fel benne a k�rd�sek. Vissza fog egy�ltal�n t�rni? Mi van, ha a n� d�he el�g er�s ahhoz, hogy v�gezzen az alkot�j�val. Az �rzelmek a legvesz�lyesebb fegyverek. �s ha csapd�ba csalta, �s pont most v�geznek a meilisiek �s �k a f�rfivel? Hirtelen sz�rny�v� v�lt sz�m�ra a v�rakoz�s gondolata, �gy hogy nem tudja, k�zben mi t�rt�nik. Szem�t v�gig a l�gj�r� bej�rat�n tartotta, abban rem�nykedve, hogy az ismer�s k�rvonalak b�rmelyik pillanatban felt�nhetnek.

2009.12.21. 21:13 Daniel Barth

Akaratlanul is beleremeg az eml�kekbe, s b�r tudja, hogy most sz�nd�kos a l�ny r�sz�r�l, m�gsem lenne k�pes haragudni �rte, hiszen saj�t maga is f�jdalmasan elmosolyodik. M�r ny�lna a f�ldre zuhan� alak ut�n, az utols� pillanatban azonban tart�zkod�an visszah�zza kez�t, visszaeml�kezve, hogy hogy r�ord�tott az el�bb is a l�ny. - Mindenkinek kell �ldozatokat hoznia… - ism�tli meg Mizuki szavait, jelezve, hogy nem lenne sz�m�ra sem olyan egyszer� mag�ra hagynia a l�nyt. Zavar�ban ide-oda l�pked, mintha nem tudn�, mit tegyen, hogy f�lseg�thesse Mizuki apr� alakj�t a f�ldr�l, v�g�l azonban � is let�rdel mell�. Nem mer semmit sz�lni, ink�bb csak n�m�n hajtja le fej�t. Most tal�n minden v�gya, hogy k�pes legyen nevetni, ehelyett azonban jeges von�sai m�g ink�bb merevv� v�lnak. F�jdalmasan megcsillan� tekintet�vel v�gigk�veti a poros padl� vonal�t, eg�szen a mellette t�rdel� meilisi alakj�ig, nyugodtan meg�llapodva azon. - Vissza? Hogy tudn�k visszamenni, amikor soha nem tartoztam oda? M�gis… M�gis mit akarsz m�g? Mit bizony�tsak? Nem t�nt m�g fel hogy m�r t�nyleg nincsen semmim, amit odaadhatn�k, Meilis�rt? M�r csak az �letemet tudn�m odaadni �rte. Ha ezzel bizony�thatom, hogy �n is ide tartozom, akkor �r�mmel megteszem! De ezen k�v�l… M�r csak te maradt�l… �s ha t�ged is elvesz�telek... – hirtelen hallgat el, fej�t sz�nd�kosan elford�tva a l�ny el�l. K�ny�rg�m… Szinte k�zzel tapinthat� a megk�nnyebb�l�s, ami eg�sz l�ny�t el�rasztja, ak�rcsak a h�l�s, bizonytalan mosoly, ami �tsuhan eddig merev, elhideg�lt von�sain. Esetlen�l �ll fel, kiss� megt�maszkodva a falon. F�radtan emeli f�l a f�ldr�l a l�ny alakj�t, most m�gsem �rdekli, ahogyan s�r�lt karj�ba �jra belenyilall a k�nz� f�jdalom. Most nem �rdekli; most m�g �r�lni sem k�pes annak, hogy �jra k�pes megmozd�tani sebes�lt karj�t. Lehajtott fej�nek sz�rke tincsei Mizuki arc�t s�rolj�k, ahogyan er�tlen�l mag�hoz szor�tja. H�t�val a falnak kell t�maszkodnia, mikor gerince beleremeg a r� nehezed� s�lyt�l, mely m�g mindig meger�lteti sebes�lt test�t. - Pihenned k�ne… - csak ennyit k�pes kiny�gni, miel�tt bizonytalan l�pteivel visszaindul a kihalt folyos�n oda, ahonnan elindultak; k�zben folyamatosan a l�ny sz�rke szemeit keresve a s�t�tben.

2009.12.21. 20:39 Zev Owen

Megfesz�lt test�t hars�ny nevet�se zengeti meg, ahogy annak g�pies monotons�g� dallama kicsend�l a l�v�s okozta morajb�l, mely egy �jabb r�teg port kavar fel, hom�lyt bor�tva els�t�t�l� pillant�s�ra, mely szikr�z� aranyk�nt villan fel a f�lhom�lyban. - Ennyire az�rt ne er�lk�dj M�sodik. – sorakoztatja egym�s m�g� h�zelg� szavait, egy k�nnyed lend�lettel l�kve el a falt�l lemerevedett v�z�t. M�g most is �rzi a test�ben sz�guldoz� fesz�lts�get, mely mintha fek�lyes sebeket marna dr�tjainak m�ly�re; �geti a tettv�gy, hogy most azonnal levad�ssza a robotn�t. – A Te szerencs�tlenked�sed n�lk�l is el�g j�l el fogok itt sz�rakozni... – d�nny�gi elhal� hangon, ezt m�r saj�t mag�nak, kim�rt pillant�s�val v�gigk�vetve a fegyver gyilkolni k�sz �v�t, amint az egy k�szs�ges kattan�ssal jelzi, hogy most m�r b�rmelyik eleny�sz� pillanatban k�pes t�lt�nyt f�rni tehetetlen �ldozat�nak b�re al�. F�rk�sz� tekintete egy l�legzetv�telnyi id� alatt terel�dik az emberi alakra, melynek m�gnesess�ge mintha minden pillanatban odavonzan� borosty�nsz�nben vil�g�t� szemeit, s v�z�t, mely most l�tsz�lag megadja mag�t a m�gnes akarat�nak. - Miel�tt lemenne a Nap, fent lesz�nk. – suttogja, melynek l�gys�g�t szokatlan, gyeng�d mosolya k�s�ri. – De ez most nem neked val� hely. Gyenge vagy, sz�val izz�tsd be nekem a l�gj�r�t, mire vissza�rek. – kamaszos g�nnyal elvigyorodik, melyt�l von�sai �j k�pet �ltenek magukra, mintha ezersz�n� arca egy pillanatra sem f�radna bele megt�veszt� j�t�k�ba. Karj�t - melyben a s�lyos fegyvert tartja - egy hat�rozott mozdulattal fonja a l�ny nyaka k�r�, hogy j�ghideg v�z�hoz �lelhesse a forr�n l�ktet� testet, annak rem�ny�ben, hogy err�l a l�tv�nyr�l a M�sodik sem marad le. Ujjai remegve tapintj�k a mellkas�ra vont, sima arc von�sait, az �ves sz�jat, mint aki a tiltott gy�m�lcs �lvezet�t keresi a v�r�sl� ajkakban, melyek �v�n most h�velykujj�t futtatja v�gig. - M�g nem j�tt el az ideje, hogy elvesz�tsd ezt a j�t�kot. – suttogja a h�feh�r tincsek k�z�, majd egy gyors l�p�ssel t�volodik el, hogy a fegyvert mag�hoz szor�tva, f�l k�zzel felh�zza mag�t a t�zl�tra idegen h�v�ss�get ont� fokain, melyekr�l a m�ll�, rozsd�s fest�k egyenetlen �le tenyer�nek sz�vet�be mar. Azt �gy mondj�k: vigy�zz magadra. – jav�tja ki egy haldokl� gondolat, de ennek m�r semmilyen figyelmet nem szentel; most m�r semmi m�s nem �rdekli csak az, hogy megnyerje ezt a csat�t.

2009.12.20. 21:48 Khiara Laken

Szemeinek vonala ellazul, majd �jb�l �sszesz�k�l, mikor a gyeng�d �rint�s perzsel� f�jdalomm� v�lik, s eg�szen nyak�t�l kezd�dve �geti meg alakj�t. Mintha l�ngnyelvek csaptak volna fel k�r�l�tte; m�g az ezzel j�r� robajt is hallja, mely val�j�ban az elv�g�d�s�t �s csap�d�s�t jelzi.  Sikolt�sa �gy hangzik, mint mikor egy �les hang� kisgyerek ki�lt fel hirtelen t�madt �r�m�ben vagy f�jdalm�ban. Felh�r�g, tork�nak cs�ve elszorul, f�msz�ve megzavarodik p�r pillanatra, m�g f�l�ben kaotikus egyvelegk�nt t�m�r�lnek �ssze a t�k�letes t�nusok, a n�i hangfoszl�nyok, �s a vad morajok. Mindezt egy �temes, k�rh�zi g�pcsipog�s szer�s�g k�s�r elhal�an, melynek �tem�re pr�b�lja arr�bb l�kni a r�zuhant t�rgyakat. - Fogd be a sz�d! – �v�lti torkaszakadt�b�l, egyed�l, mag�ra maradva az �porodott rakt�rszob�ban. Minden hozz�v�gott sz�t�l felkavarodott a gyomra, a lelke, s ugyanolyan �rz�sek ker�tett�k �t hatalm�ba, mint miel�tt m�g fent elrohant volna. A k�ts�g, a k�ts�gbees�s, a r�m�let  – ugyanolyan emberinek hat� sz�jmozg�ssal el�adva, mint a k�ny�rg� szavakat is. Neh�z elv�lasztania egym�st�l az ellent�tes mondatokat, s mindez ink�bb csak saj�t bizonytalans�g�t m�ly�ti el �nmaga ir�nt. Vele mi�rt nem ilyen j� a cs�k? Mit nem l�t? Mit nem vesz �szre?! Mi�rt vak? Mert meg akarta v�deni a tulajdon teremt�j�t?  Elm�ly�lt torokhanggal verekedi mag�t �ll�sba, mik�zben egyre �rtelmetlenebb gondolatok vibr�lnak fel benne. Nem is f�magy�ban, hanem mintha k�v�l, k�r�l�tte lengedezn�nek, egy�tt a felkavarodott porral; az utols�, ami megmarad benne, hogy b�rcsak maradt volna f�lember, vagy lenn�nek neki robotk�nt is �l�, v�rrel t�lt�tt ajkai.  Szinte vakon tapintja ki a legels� fegyvert, mely keze �gy�be akad, mikor ki�rve az ajt�n lehajol a kupachoz. Sebes�lt t�rdhajlata makacskodva tagadja meg a gyors rohan�st, m�gis ereje telj�b�l rugaszkodik el�re a folyos�n. �ppen csak ki tudja venni a k�t alak k�rvonal�t a lust�n sz�lling�z�, m�rgez� porfelh�ben, melynek halv�ny t�nusa elvegy�l a neonf�nyekkel.  Amilyen kegyetlen�l csak tudja, tasz�tja arr�bb a robotot neki a falnak, mintha az utat akarta volna mag�nak megtakar�tani. Jeges szemei szenved�lyesen d�fnek egyet a n� tekintet�be, akihez nem mer ny�lni, ahogyan sebesen elhaladva a l�tra fel� visszafordul. - Takarodj az utamb�l!  Gy�va! – rikolt h�tra az Els�nek, el�csalva a legegyszer�bb s�rt�st, ami az esz�be jut. - Ahhoz sincs el�g b�tors�god, hogy ki�llj ellenem!  Hergel�en h�zza fel a fegyver�t, vakon l�ve egyet a falba, majd recseg� biceg�ssel kapaszkodik fel a felj�r�n. Teste nekicsap�dik hideg, massz�v alakj�nak, mik�zben g�rcs�s ujjakkal verekedi fel mag�t a felsz�nre, titkot sem csin�lva menek�l�s�b�l, hogy maga ut�n csalja a robotot.

2009.12.20. 21:19 Mizuki Sawa

- Nem kell d�ntenem, mert tudom, hogy mit akarok... - v�laszolja halkan, b�r m�g mindig szomor� hangon. - Nem akarom, hogy elhagyj, �s f�j, hogy k�pes lenn�l megtenni. F�ggetlen�l att�l, hogy azt mondtam, hogy ez is csak azt a t�nyt t�masztja al�, hogy er�s vagy. Ez nem enyh�t azon, hogy mennyire f�j. Nem b�rn�m elviselni, hogy ha elhagyn�l... - A szavak suttog�s� halkulnak, de tudja, hogy a fi� hallja �ket. Maga el�tt l�tja az egy�tt t�lt�tt pillanatokat, amikor boldogok voltak, �s nem volt okuk arra, hogy szomor� j�v�re gondoljanak. �l�nken �ltek eml�kezet�be ezek a k�pek, �s msot a fi�val is megosztotta �ket. Tudta, hogy ez �nz� dolog t�le ism�t cska �gy belefurakodni az elm�j�be, �s ak�r �gy k�sztetni r�, hogy visszaeml�kezzen, de most b�rmire k�pes lett volna, hogy maga mellett tarthassa. Daniel szavai tov�bbi f�jdalmas �rz�st zuh�tottak r�, �s mint hogy ha csak az a teher a v�ll�n nehezdene, �gy rogytak bet�rdei �s esett a padl�ra. Hossz� haja arca mell� zuhant, �s most m�g er�sebben potyogtak a k�nnyei. - Sajn�lom... Annyira sajn�lom... - motyogja alig kivehet�en. - Engem �rdekel, hogy �lsz-e, ezt m�r �szre kellett volna venned, hiszen nem egyszer bizonyatottam m�r, �s ez most sem v�ltozott. �n m�g mindig �gy gondolom, hogy meg�rtelek, �s ez�rt is tudn�m meg�rteni, hogy ha vissza szeertn�l t�rni oda, ha szeretn� visszakapni, amit elvesztett�l. Olyannak, akinek a gy�kerei Norlan�ba vezentek vissza, az biztos vonz�nak tal�lja a v�rost. �n nem tudok a gondolataidba olvasni, ez�rt nem tudhatom, te hogy l�tod, csak abb�l indultam ki, amit �n gondolok... Hirtelen nagyon rosszul �rezte mag�t, l�tva, hogy a fi�nak mennyire rosszul esett mindez. Annak ellen�re, hogy neki is f�jtak a t�rt�ntek, hogy a fi� �jb�l megb�ntotta. De tudta, hogy most � is megb�ntotta. Lassan emelte fel a fej�t, a fi�ra n�zve. - �n... �n hiszek benned...  De... A sz�leid norlanaiak voltak... Igaz, hogy te m�r itt sz�lett�l, de ez nem v�ltoztat a t�nyen, hogy honnan sz�rmazol, azonban... M�g akkor is, ha egy rohadt norlanai lenn�l, akkor sem lenn�k k�pes t�ged nem szeretni... Ahhoz m�r t�l k�s�... - �jra lehajtja a fej�t, kezein �k�lbe szurolnak az ujjai, ahogy feleszm�l, hogy m�g mindig nem b�rta abbahagyni a s�r�st. - K�rlek... �lelj �t... K�ny�rg�m... M�r nyoma sem volt az el�bbi eleln�ll�s�nak, tudata megadta amg�t tet�nek, �s m�r csak arra v�gyott, hogy a fi� v�delmez� akrjai �t�lelj�k �t. Hogy megnyugodhasson, �s tudja, b�r annyi minden v�ltozott, ez semmit sem.

2009.12.20. 20:48 Avila Mecoi

- Tudod, hogy �ppen most d�nt�d meg az Els� szavait? Ahhoz k�pest, hogy egy robot nem tud �rezni, el�gg� hagyod, hogy mag�val ragadjon a f�lt�kenys�g. Az m�g rendben van, ha �n f�lt�keny vagyok r�d, hiszen �n ember vagyok, nekem pontosan ezt k�ne tennem, �reznem, na de hogy te... - Hangja nyugodt, �s m�g egy halk nevet�st is megenged mag�nak. Annyi ellentmond�s. Igen, mint ember csak term�szetes lenne, hogy �rezzen, �s m�gis, tal�n � a kiv�tel. B�r az el�bb t�rt�ntek nem ezt igzaolj�k. Nagyon is j�l tudta, hogy mit �rez a n�, hiszen nagy�bb�l ugyan ez j�tsz�dott le benne is, csak az � saj�tos m�dj�n. Megr�zza a fej�t. - Nem, nem hiszem, hogy �gy lesz. �szrevetted m�r, hogy mit akarok, ann�lk�l, hogy kimondtam volna. Ett�l f�ggetlen�l ez a d�nt�s nem csak t�lem f�gg, �s k�l�nben is, ha nem hagytad volna az el�bb, hogy az �rz�seid elvak�tottak volna, akkor hallottad volna, hogy amint visszat�rt�nk, nem fog t�bbet fel�lem hallani, �s azon fogom igyekezni, hogy ne is l�sson. - Mennyi hamiss�g. Igen, azt �g�rte a f�rfinek, hogy elt�nik az �let�b�l, de az m�g cseppet sem azt jelenti, hogy val�ban ezt is akarja. De m�gis, mi �rtelme lenne olyasmi�rt harcolni, aminek m�r az elej�n tudja, hogy semmi es�lye. - Az, hogy � kit v�laszt maga mell� az � d�nt�se. Ha esetleg akar m�g egy Harmadikat vagy Negyediket, akkor cselekedjen a legjobb bel�t�sa szerint. B�r nem biztos, hogy annyira �g a v�gyt�l azok ut�n, hogy bel�led mi lett... Elhallgatott, �s ezennel befejezettnek tekintette a besz�lget�st, elfordult, �s megpr�b�lta m�g mindig fent tartani a l�tcatot, hogy teljesen hidegen hagyja minden, pedig k�zben visszat�r� �rz�ketlens�ge most �jb�l kezdett megrengeni. Valami m�dpn melegs�ggel t�lt�tte el, amikor meghallotta, hogy milyen �rz�seket v�lt ki a f�rfib�l a cs�kja. M�g ha erre a feladatra b�rmelyik m�sik haland� is ugyan �gy k�pes lett volna. M�gis � volt itt, �s most � volt ez�rt a felel�s. De ennek ellen�re az �r�m�t sem mutathatta ki. Nem lett volna �rtelme. Azonk�v�l tartani kellett mag�t a saj�t elhat�roz�s�hoz. T�vol kell maradni az Els�t�l. Sz�tlanul figyelte annak az agressz�v kit�r�s�t. Lass� l�ptekkel indult meg az ajt� fel�, majd ott meg�llt. - Nincs okod f�lt�kenynek lenni. Ellent�tben veled nekem semmi es�lyed. Ha nem lenn�l ilyen vak �s makacs m�r r�g nem itt tartan�l. - Nyugodtan ejti ki a szavakat v�gig a n�t szeml�lve, de n�mi szmor�s�g is keveredik a hangj�ba, b�r rem�li a robotnak ez nem t�nik fel. V�g�l h�tat ford�t neki, �s �jb�l elkezdi k�vetni az Els�t �rny�kk�nt. - Ez m�gis mire volt j�? -  Egy apr� sz�cska, ami viszont most mindent mag�ba foglalt, ami idej�vetel�k �ta t�rt�nt.

2009.12.20. 13:47 Zev Owen

Ajkai k�nnyed mosolyba szaladnak, mik�zben szemei �sszesz�k�lnek, mint akinek rejtegetnival� sz�nd�ka bujk�l �rtatlan mosolya m�g�tt, mintha csak �dv�zl�sk�ppen tenn� k�nnyed l�pteit a M�sodik v�za fel�. - F�lelmetes ez a f�lt�kenys�g, ami bel�led �rad. – h�mm�g fel elm�l�zva, de nem n�z a robot szemeibe, csak h�tra pillant, hogy v�gigm�rhesse az �risz�t vesztett n� h�trahagyott alakj�t. – Te tal�n nem v�gyn�l egy ember cs�kj�ra? Nem babon�zna meg? – f�rk�sz� szemei v�gigvonulnak a megmerevedett v�zon. - H�t persze, hogy nem. M�g nem pr�b�ltad. – elvigyorodik, halkan nevetve saj�t kijelent�s�n, melyre furcsa �rz�s kap l�ngra mellkas�nak m�ly�n. A j�t�k vad �r�me, mellyel �jabb k�st m�rthat valaki sz�v�be. - Ett�l �jra teljes �rt�k�nek �rezhetem magam. Olyan mintha �jra... ihatn�k. Mintha keletkezne egy reped�s a falon, ami elv�laszt engem a k�lvil�gt�l. Ezt m�g Te sem tagadhatod meg t�lem. – tettetett csal�dotts�ggal cs�v�lja meg fej�t, elm�lyedve az az�rk�k szemekben, melyekben az irigyelt, �letteli csillog�s olyan, mintha sosem akarna megsz�nni; mintha az el�tte �ll� f�mtest folyamatosan l�legezne, mintha minden egyes pillanatban szenvtelen cs�b�t�ssal �reztetn�, hogy � �l. �rezheti a b�re alatt megfesz�l� izmokat, az �l� sz�v dobog�s�t, a legapr�bb �rint�st is, mikor egyetlen v�rv�r�s hajsz�la nyak�nak vonal�t s�rolja. - K�l�nben sem �rtelek. � cs�kolt meg engem. – h�zza tov�bb szavainak sor�t, hangj�b�l azonban kit�nik, hogy m�r egy�ltal�n nem foglalkoztatja ez a sz�m�ra egyszer�, jelent�ktelen t�ny. Karja hangtalanul el�re mozdul, hogy ujjai v�gigs�rolj�k a l�ny nyak�nak oldal�t, mint aki �nz� m�don csak mag�nak akarja a legapr�bb �rint�s gy�ny�r�t. K�z�ps� ujja v�gigsiklik a l�ny nyakcsigoly�inak vonal�n, m�g meg nem �llapodik a csatlakoz�si k�r�k �v�n, mely hideg �rint�ssel borzongatja meg felforr�sodott ujjhegy�t. - �n nyertem. A doboz az eny�m marad. – leheli �rdes hangon, felvonva mindk�t szem�ld�k�t, olyan pillant�ssal figyelve a h�feh�r von�sokat, mint aki nem is �rti, hogyan juthatott ilyesmi a robot esz�be. Az arc�ra ki�lt hitetlens�g hirtelen dermed kifejez�stelens�gbe, ahogy teste �rezhet�en megfesz�l, s ujjai g�rcs�sen megr�ndulnak, kegyetlen �rz�ketlens�ggel markolva a k�r�k szeg�lyezte m�lyed�sbe, mint akit m�r egy percre sem �rdekel mi lesz �let�t jelent� alkot�s�val. - Igen, az �lmom Te volt�l. De sz�momra meghalt�l. �gyhogy takarodj az utamb�l! – a csatlakoztat� m�lyed�sein�l fogva l�ki arr�bb a testet, mozg�s�n azonban megl�tszik, hogy mekkora er�t kell hozz� kifejtenie. Csak egy pillant�sra m�ltatja a l�tv�nyt, mikor a l�ny egy halom egym�sra rakodott f�ml�d�nak csap�dik, majd nem figyelve a vel�tr�z� kong�sra r�g egyet a bereteszelt f�majt�n, arra sem pazarolva elvesztegetett idej�t, hogy a lakattal sz�rakozzon. H�rom megfesz�tett r�g�st m�r a t�m�r ac�lkij�ratra, m�g annak csavarjai sikoltva meg nem adj�k magukat, hogy az ajt� tehetetlen monstrum m�dj�ra csap�dhasson a k�padl�nak. Hatalmas f�st �ramlik fel, amiben keveredik a m�rgezett leveg� �s a felt�rt k� morzsal�kos pora, melybe belevegy�l a sz�tgurul� f�mcsavarok perg� serceg�s�nek �les hangja. Hal�lt hordoz� leveg�vel sz�vja tele t�dej�t, mikor megindul, felkapva az els�, hatalmas fegyvert, melyet a leaggatott kupac tetej�n tal�l. Hat�rozottan szorulnak ujjai a f�mes markolatra, mely t�k�letesen illeszkedik jeges tapint�s� tenyer�be. Karj�t behajl�tva, t�mad�lag maga el� emeli az ez�st�sen villog� pusk�t, a hang okozta leveg� morajl�s�ban minden eshet�s�gre sz�m�tva, ahogy elny�jtott, gyors l�ptei a rozsd�s t�zl�tra fel� viszik.

2009.12.19. 21:48 Daniel Barth

Meglep�d�tten kapja fel fej�t, amikor a l�ny r�ki�lt; f�jnak neki az �res szavak, hogy m�g csak arra sem m�ltatja, hogy r�n�zzen. Csak vesz egy m�ly leveg�t, �s �gy n�z tov�bbra is maga el�, tekintet�t les�tve, egyre k�ts�gbeesettebben pr�b�l gondolkodni rajta, hogy mit mondhatna m�g. Apr� l�pteivel indul el �jra, n�h�ny m�sodperc ut�n azonban egy halv�ny, h�l�s mosoly jelenik meg arc�n, ahogyan meghallja a k�zeled� l�pteket. A hirtelen, m�gis gyeng�d r�nt�s hat�s�ra meg�ll, m�gis kiss� meglep�dik, hogy Mizuki m�g mindig ugyanolyan tart�zkod�, mint n�h�ny perce volt. - Akkor most d�nts, mert most m�g lehet, hogy k�pes vagyok r�, hogy itt hagyjalak. – suttogja elhal�an maga el�, mik�zben n�m�n h�tr�bbl�p, mintha nem akarn�, hogy olyan k�zel legyen hozz� Mizuki apr� alakja. Nem b�rja elviselni az �rz�st, hogy miatta, hogy �rte k�pes s�rni valaki. Eg�sz mellkasa beleremeg a f�lelembe, hogy �jra egyed�l tal�lja mag�t Meilis kihalt utc�in, �s �jra csakis saj�t maga d�nt arr�l, hogy mit tesz. Hogy nem lesz senki, akire �gyelnie kell, hogy soha t�bb� nem lesz k�pes nevetni. F�jnak neki a szavak, mintha ezernyi darabra szaggatn�k sz�t m�r �gy is megt�pett lelk�t. �rtetlen�l, megb�ntottan emeli fel v�gre sz�rke tekintet�t, �s k�ts�gbeesetten veti a l�nyra, kiss� oldalra d�ntve fej�t. - L�tod? M�gis igazam lett! M�r te sem vagy ugyanolyan. Nem csak �n v�ltoztam meg miatta, hanem m�g te is. – behunyva szemeit hajtja le fej�t, �lettelen tekintet�t sz�rke tincsei m�g� b�jtatva. – Senkit nem �rdekel, hogy �lek-e vagy sem. Mindenki azt hiszi, m�r r�g meghaltam. M�g azok is, akiket k�pes voltam a bar�taimnak tekinteni. De… te komolyan azt hiszed, hogy visszamenn�k Norlanaba? Hogy gondolhatsz ilyet? �n t�nyleg k�pes voltam elhinni, hogy meg�rtesz. Lehet, hogy vannak �lmaim, amik csak ott teljes�lhetnek, de nem tiporhatom a porba saj�t magamat, csak ez�rt. Te komolyan…? – kritikusan sz�k�ti �ssze szemeit, �rtetlen�l t�r�lve el l�b�val a f�ldre hullott k�nnycseppeket, m�g mindig nem k�pes elviselni a terhet, hogy mindez miatta volt, m�g hogyha most saj�t mag�t is �rzi megb�ntva. – Higgy benne, hogy siker�l… Te mondtad, hogy Meilisi vagyok, hogy nem vagyok olyan, mint �k. Akkor higgy bennem, �s ne gyere azzal, hogy id� kell… Egy rohad�k norlanaiban �gysem leszel k�pes megb�zni. �n csak annyit k�rek, hogy d�ntsd el, hogy �n az vagyok-e.

2009.12.19. 19:50 Mizuki Sawa

Nem tudta, meddig �cs�rg�tt ott a fal t�v�ben s�rva egyed�l, am�g l�ptekre nem lett figyelmes. Nem n�zett fel, nem volt r� sz�ks�ge, �gy is be tudta azonos�tani, hogy kihez tartoznak. Ett�l csak m�g jobban megmakacsolta mag�t, hogy �gy maradjon. �rezte, hogy a fi� ott �ll elt�tte, szinte a v�rakoz�st is meg�rezte, el tudta k�pzelni, hogy hogyan n�zhet ki a jelenet kiv�lr�l. Danielt, aki r� v�r, �s mag�t, ahogy nem mozdul. Tov�bbra sem. N�mas�gba burkol�zott. Amikor a fi� szavai �tszelt�k a csendet enyh�n �sszerezzent �s a szavak �gy hatottak r�, mint �jabb k�sd�f�sek a sz�v�be. Amkor meghallja a mozgol�d�st, �s a fi� k�zed� l�legzet�t akaratlaul is felki�llt. - Ne �rj hozz�m! - Mint kider�lt, ett�l nem kellett f�lnie. Vetett egy gy�l�lk�d� pillant�st a napl�ra a l�b�n�l, �s a m�sik szem�lyre r� se n�zve hajtotta vissza a fej�t. A keser� hangulat megt�lti a folyos�t. Rem�nykedik benne, hogy az, hogy a fi� ut�na j�tt csak j�t jelenthez, de ebben a pillanatban bek�szik szeme el� az eml�k, ahogy  a fi� r� ki�ltot, �s ahogy � ki�ltotta el az el�bb mag�t, megtagadva azt, amit annyira szeretett �s k�v�nt. Csak most nem. �jabb szavak, aminek a fele jelen pillanatban semmit sem jelentenek sz�m�ra. Szeretlek... mindenemn�l jobban szertelke... Er�s k�ztet�st �rez r�, hogy felemelje a fej�t, hogy feln�zzen �s megkeresse a j�l ismert sz�rke tekintetet, hogy r�j�hessen mire gondol a fi�. Az k�vetkez� szavak csak m�g f�jdalmasabbak, �s m�g jobban k�sztetik, ahogy elhalnak a t�volod� l�ptek zaj�ban. Fel�ll, �s a fi� ut�n siet, keze karja k�r� csavarodik, hogy meg�ll�sra k�sztesse, de szinte r�gt�n el is engedi, mintha t�zes vashoz �rt volna. - Ilyen k�nnyen feladn�l engem �s azt, amit jelentek sz�modra? - Megpr�b�l uralkodni mag�n, hogy hangj�n ne hangozzon mennyire f�j neki, de �gy hangosan kimondva m�g rosszabb volt, �s a k�nnyei �jra megindultak. - Igen, megb�ntott�l, nem fogom megint tagadni, nem lenne �rtelme. Nem �rtem mi�rt mindig �n, ha olyan k�zel �llok hozz�d, �s annyit jelentek neked. Annyit lenyeltem mr, �s nem tudom, hogy k�pes lenn�k-e m�g t�bbre... M�sr�szt viszont... Minden f�jdalom ellen�re nem tudom elfelejteni a j� dolgokat, �s nem akarom elvesz�teni. M�g most is sz�ks�gem van r�d, h�t nem veszed �szre? Er�sebb vagy mint �n, mert te k�pes lenn�l elengedni, hogy ne b�nts meg �jra, de az �n gyenges�gem nem engedi, hogy elhagyjalak. Se az �rz�seim. Elhallgatott, �s maga el� n�zett, nem a fi�ra, nem a szem�be. L�ba el�tt egy-egy pontban lehull� k�nnyei benedves�tett�k a padl�t. - Tudom, hogy neked nehezebb, ezzel nem is akarok vitatkozni, de nekem se k�nny� a t�nnyel, hogy a sz�leid norlanaika voltak. �s ha j�nnek, �s elvesznek t�lem? Vagy meggondolod magad, �s vissza akrsz t�rni? �k biztos tudn�k teljes�teni a v�gyadat, egy vagy k�z�ll�k, valahogy emg tdun�k oldani, hogy visszakapd, amire v�gysz. �jra l�thatn�l. Nekem azonban semmi keresni val�m ott. Ez a t�ny egy nagy �rt sz�lt k�z�nk... Nem akarom, hogy elhagyj, de id�re van sz�ks�gem, hogy meg tudjam em�szteni ezt az inform�ci�t. Az �rz�seim semmit sem v�ltoztak, csak a k�r�lm�nyek, de azok nagyon sokat... �s nem vagyok benne biztos, hogy ezt az akad�lyt is siker�lt legy�zn�nk. Nem tudn�k haragudni r�d, ha engedn�l a k�v�ns�godnak, �s visszat�rj, cser�be az�rt, hogy visszakaphasd a szemed. Az �letben mindenkinek hozznia kell �ldozatokat...

2009.12.18. 21:54 Daniel Barth

Mag�nyosan �ll a folyos� k�zep�n; fej�t lehajtja, kez�t szoros �k�lbe szor�tja. Bizonytalanul l�p el�re, mint aki f�l att�l, hogy mi fog t�rt�nni a k�vetkez� pillanatban. Karj�t leny�jtva eg�szen a f�ldig emeli fel a fal mell�l a poros, szakadozott napl�t, �s b�rmennyire is bel�mar a k�nyszer, hogy darabokra szaggassa a meggy�t�rt lapokat, m�gsem teszi. Ehelyett csak bes�llyeszti a zseb�be, �s bizonytalan l�p�sekkel elindul abba az ir�nyba, amerre a l�ny is elfutott. Lass� l�ptei kim�rten kopognak a betonon, les�t�tt tekintete m�gis gyerekess� teszi magas alakj�t. Hirtelen torpan meg az egyik fordul�ban, nincs b�tors�ga hozz�, hogy �jra Mizuki el� �lljon, hogy bocs�natot k�rjen t�le. Halkan fels�hajt, kez�vel belet�rva k�cos haj�ba, miel�tt el�veszi a napl�t, �s tesz egy apr�, hangtalan l�p�st, hogy kiker�lj�n a fal takar�sa m�g�l, felfedve alakj�t a l�ny el�tt. Nem sz�l egy sz�t sem, csak n�m�n oda�ll el�, mint aki egy s�lyos vallom�sra k�sz�l. Hossz� percekig meg sem mozdul, majd akadoz� mozdulatokkal kiny�jtja karj�t, hogy felseg�tse a l�nyt; hossz� id� m�lva azonban zavartan h�zza vissza kez�t, a semmilyen reakci� ut�n. - Ha soha t�bb� nem akarsz l�tni, akkor most mondd, �s elmegyek, �g�rem. B�k�n hagylak, �r�kre… - nehez�re esik kimondani az �res szavakat, �s valahol bel�l �szint�n rem�li, hogy m�g egyszer, egy utols� es�lyt ad neki Mizuki arra, hogy megv�ltozhasson. �gyetlen�l forgatja meg kez�ben az apr� k�nyvet, majd �vatosan lehajolva rakja a l�ny el� a napl�t. H�tr�l n�h�ny l�p�st, hogy a szemben l�v� faln�l � is lerogyhasson annak t�v�be. Sz�rke tekintet�ben rem�nyvesztett csillog�s jelenik meg, f�l t�le, hogy �jra mag�nyosan kell �lnie a napokat, hogy azok a hossz�, v�gtelen �vek visszat�rnek. Pontosan tudja, hogy ha ezt az egyetlen es�ly�t elszalasztja, soha �let�ben nem lesz senki, aki ak�r egy pillanatra is k�pes lenne arra, hogy elfeledtessen vele mindent, �s k�pes legyen elhinni, hogy van �rtelme �lni. - Nem vagyok kicsinyes. Csak f�lek. �ne megpr�b�lom, t�nyleg megpr�b�lom �gy csin�lni a dolgokat, hogy mindenkinek j� legyen. De honnan k�ne tudnom, hogy mit kellene tennem? Senki nem t�k�letes, �n meg f�leg, j�l tudom. Ha most azt mondod, hogy �g veled, akkor elmegyek, �s soha t�bbet nem kell seg�tened, nem kell semmit sem tenned �rtem. De ha az �n v�lem�nyem sz�m�t… �n mindenemn�l jobban szeretlek, csak egyszer�en… nem tudom, hogy mit k�ne tennem. Megb�ntottalak… Megint… - elhal� hangja halk suttog�sba fullad, ahogyan �jra fel�ll, �s elny�jtott, hossz� l�pteivel az �p�let kij�rata fel� indul. – Akkor mondom �n. �g veled, Mizuki Sawa… Legy�l boldog, �s… vigy�zz a napl�ra. A tied.

2009.12.18. 19:18 Khiara Laken

Beleborzong a helyzetbe, mintha a j�ghideg kilincs �szt�n�zte volna emberi reakci�j�ra. Ujjai olyannyira markolj�k a vasat, hogy a rozsda �tragad izz� tenyer�re is, s �mely�t� f�mszagot ad a sima sz�veteknek.  Megr�m�l;  sz�ve s�lyos �rakattog�sk�nt ver, teljess�ggel el�nti cs�veit a pulzus vad dikt�l�sa, mely logikusnak hat� utas�t�sokat k�z�l le test�nek. F�lt�kenynek k�ne lenned. F�lt�keny vagy. Fuss el. Menthetetlen. Ne, el�bb l�dd �t az ember sz�v�t… �s azut�n fuss.  Meredten n�zi az Els� f�lhom�lyban �sz� alakj�t, mintha nem hinne a szem�nek. Mennyi id� kell, hogy mindk�t v�z elnyelje �ket?  �jb�l v�gigfut h�t�n a hideg, s �sszeszor�tva szem�t pr�b�lja eltasz�tani mag�t�l a z�g�, suttog� morajokat, melyek a test�ben sz�letnek minden m�sodpercben. - Te komolyan visszamenn�l, Els�. – kijelent� hangja �gy hangzik, mintha �lmodoz�an s�hajtozna. – Teljesen vak vagy. Te… cs�kot adsz nekem,  azut�n neki?  Ilyet nem tehetsz! H�nyingerem lesz t�le.  Behajl�tott karj�nak vonala megremeg, mik�zben arca eltorzul d�h�nek s�lya alatt. Tork�t �sszeroppantja a forr�nak hat� �rz�s, mintha dr�tjai �sszegabalyodtak volna, �s egy nagy csom�ban l�ktetn�nek nyak�ban. - El�bb vagy ut�bb �gy is bek�vetkezik. – visszhangozza a szavakat indulatosan megremeg� ajkakkal, tenyer�t lev�lasztva a kilincsr�l, hogy az ajt�nak d�lve �sszef�zhesse karjait �ben v�res mellkasa el�tt. – Visszamentek, azut�n semmi.  Persze. Kib�rn�d a robottestet is?  Eld�nten�d, hogy jobb-e vagy rosszabb a hal�ln�l? Ki leszel majd, az �j M�sodik? Vagy a Negyedik?  Lehet, hogy a Harmadik m�r foglalt.  Jeges szemei �gy sz�k�lnek �ssze, mintha g�nyosan szisszent volna egyet. Felgy�lemlett d�he kik�v�nkozik test�n �t, �gy �rzi most, ak�rmire k�pes,  hogy visszatartsa a robotot. - Teljesen meg vagy hib�sodva. Az �lom, amit val�ra akarsz v�ltani, m�r most halott. – testhelyzete nem lazul, tov�bb fesz�t az ajt�nak d�lve, mintha odaszegezt�k volna a f�mhez. �jra kifejez�stelenn� v�l� arc�n sz�nd�kosan nem lehet leolvasni semmit, csup�n pupill�i zsugorodnak �s t�gulnak �rz�kien, ahogyan m�lyensz�nt�n, pislog�s n�lk�l n�zi meredten a sebzett arc vonalait. Verd �t. Csapd be. - Legal�bb a dobozomat visszakapom? – k�rdezi f�tyolosan, mutat�ujj�t az ajk�ra tapasztva, mintha egy titkot mondott volna el.

2009.12.18. 15:53 Mizuki Sawa

Tehetetlen�l n�zte a fi�t, hogyan fogadja az inform�ci�t, �s hogyan pr�b�l megbirk�zni vele. Szerette volna �t�leli, a karjaiba z�rni, �s mag�hoz h�zni, de nem tette. �gy l�tta j�nak, hogy ha hagyja, hogy Daniel kitombolja mag�t, �s megv�rja, am�g egy kicsit lenyugszik. Nem is akart addig semmit sem mondani, de err�l a tervr�l azt�n hamar le is tett. - Nem, ez h�lyes�g! Nem foglak gy�l�lni, �s f�k�ppen nem ez�rt! Te nem vagy norlanai, nem vagy olyan mint �k! Te meilisi vagy. Itt sz�lett�l, itt �lt�l, �s ez�rt a v�ros�rt k�zdesz. Nem az sz�m�t, hogy a sz�leid mik voltak. Te itt vagy otthon, velem... - megcsuklik a hangja, �s megpr�b�l er�t venni mag�n. Legal�bb neki er�snek kell lennie. �n tudom, hogy nem lenn�l r� k�pes. Nem tudn�l meg�lni, ebben biztos vagyok, �s ez is csak azt mutatja, hogy te nem vagy olyan, mint �k. Lassan fel�llt, hogy oda l�phessen Danielhez, �s most m�r semmivel sem foglalkozva mag�hoz �lelhesse. - Jajj ugyan Dan, tudod, hogy �n soha nem hagy... - Hirtelen hallgatott el, �s hitetlenkedve n�zett r�. V�ratlanul �rt�k a d�h�s szavak, egy�ltal�n nem sz�m�tott r�, �s nem tudta mihez kezdjen. �sszerezzent, amikor a fi� beler�gott a napl�ba, �s az pont mellette rep�lt a falnak. Egy darabig a h�ta m�g� n�zett, �s lapokat n�zte, amik �gy t�ntek, hogy nem igaz�n b�rt�k a fi� d�hkit�r�s�t, �s elt�p�dtek. Visszafordult, hogy megint az el�tte �ll�ra n�zhessen. Az az�ta kicsit sem v�ltozott. Nem t�rtek vissza a l�gy von�sok az arc�ra, a testtart�sa sem volt m�r olyan nyugodt. Pillanatok alatt nyilallt bele a f�jdalom a sz�v�be. - Hihetetlen�l kicsinyes vagy, ha azt hiszed, hogy emiatt nem szeretn�lek ugyan �gy...  Ez�rt nem akartam el�sz�r sem felolvasni. F�ltem, hogy ez lesz... M�gis csak igazam lett. - K�zfej�vel let�r�lte vadul el�t�r� k�nnyeit, �s m�r meg is fordult. M�g egy utols� pillant�st vetett a fal t�v�ben fekv� napl�ra, ami annyi probl�m�t okozott, majd a fi�ra, aminek hat�s�ra csak m�g er�sebben kezdtek folynia a k�nnyei. - Gratul�lok, n�gy - egy a javadra. Nem hiszem, hogy ezt valaha is fel tudom hozni. Gy�zt�l, rem�lem �lvezed. Azzal meg sem v�rva a fi� v�lasz�t h�tat ford�tott neki, �s elindult a folyos�n. Nem vissza oda, ahonnan j�ttek, semmi kedve sem volt most visszat�rni az emberekhez, megint egy szob�ba z�rk�zni vel�k. Ehelyett a m�sik ir�nyba indult. P�r l�p�s ut�n pedig elkezdett futni. R�g volt m�r, hogy �gy futott, el is felejtette, hogy milyen gyors tud lenni. Az egyetlen dolog, amiben valaha is j� voltam. Csak akkor �llt meg, amikor m�r �gy gondolta el�g t�vol ker�lt a tombol� fi�t�l. Ott azt�n le�lt  a fal t�v�be, �s t�rdeit felh�zva karolta �t �ket, majd fej�t r� hajtotta. Most m�r nem pr�b�lkozott azzal, hogy visszafogja a k�nnyeit. Hagyta, hadd folyjanak. Gondolatai visszaterel�dtek a napl�ra. Egy ilyen apr� t�rgy, �s mekkora hat�sa lehet nem is egy ember �let�re. Vajon Daniel anyja �r�lne, ha tudhatn�, hogy m�g a hal�la ut�n is meg tudja keser�teni a fi� �let�t? �s azok�t, akik �tvett�k a hely�t, �s b�ztak a fi�ban? Akik mindazt az �rz�st adt�k neki, amit t�le soha nem kaphatott meg. Lehet, hogy pont ez volt a c�lja? Hogy a fi� soha ne lehessen boldog. Halkan, �s f�jdalmasan fels�hajtott, majd tov�bb zokogot a folyos� n�ma csendj�ben. �r�lt, hogy siekr�lt egy olyan folyos�t tal�lnia, ahol nem j�r senki. Most egy�ltal�n nem volt sz�ks�ge t�rsas�gra. Csak is mag�nyra. Mint ahogy azt m�r j�l ismerte arr�l az id�r�l, amikor m�g nem volt Daniel az �let�ben. Visszat�rt a m�r j�l ismert mag�ny. A r�gi j�bar�t, �s mag�val hozta az elmaradhatatlan k�vet�j�t, azt a keser� �rz�st is.

2009.12.18. 14:28 Daniel Barth

Valami okn�l fogva sejti a l�ny tart�zkod�s�b�l, hogy nem �ppen a legmegnyugtat�bb v�laszt fogja kapni, m�gis k�v�ncsian szegezi neki sz�rke tekintet�t a napl�nak, ami m�r oly sok �ve rejtegeti azt a hatalmas titkot, amit most v�gre megtudhat. Csak elvar�zsolva b�lint a bevezet� ut�n, m�gsem tud eljutni a tudat�ig, amit mondott a l�ny. T�ls�gosan is fesz�lt, �s k�v�ncsi, ak�r egy kisgyerek. norlanaiak… Els�padva hajtja le fej�t, von�sai egy pillanatra megremegnek, m�gis kitart�an pr�b�l elmenek�lni saj�t gy�l�lete mellett. Mellkasa minden l�legzetv�teln�l megremeg, mint aki b�rmelyik pillanatban els�rn� mag�t. Olyan sz�vesen �leln� mag�hoz a l�nyt, vigaszk�nt, olyan sz�vesen s�rn� ki mag�t annak a v�ll�n, m�gsem mer hozz��rni. Becsapva �rzi mag�t, �tverve �s kitasz�tottnak. - Norlana… - suttogja maga el� elhal� hangon, miel�tt lass�, akadoz� mozdulatokkal fel�ll. T�rdei halkan roppannak meg saj�t s�lya alatt, f�radt h�tr�l�sra �szt�k�lve megf�radt test�t. Mindig is �rzett valami elfojthatatlan v�gyat Norlana ir�nt, valami halv�ny vonz�d�st a F�nix ir�nt, de ezt min�l jobban pr�b�lta eddig eltitkolna, saj�t maga soha nem menek�lhetett el�le. Soha nem ismern� be m�g saj�t mag�nak sem, hogy igaz�b�l norlanai �tjuk sor�n semmi m�st nem akart, csak megtapasztalni, hogy milyen az �gi v�ros, hogy v�gre saj�t maga is megtudhassa, mi�rt nevezt�k el F�nixnek. - Most gy�l�ln�d k�ne. Mert �n is csak egy rohad�k norlanai vagyok. �k �lt�k meg a h�gomat. Lehet, hogy t�bb sz�z meilisi miattuk halt meg, a semmi�rt. Engem mi�rt nem fog el senki? Egy �res cell�ban legal�bb v�gre otthon lenn�k… Elv�gre ha m�r egyszer �k a sz�leim, biztosan �n is ugyanolyan vagyok, mint �k. Ha �gy hozn� a sors, lehet, hogy t�ged is meg�llek… Vagy meg�lnek, miattam. – hirtelen kapja fel fej�t, f�jdalmas tekintet�t esdekl�n a l�nyra vetve. – M�gis vagyok olyan rohadt �nz�, hogy m�g most is azt akarom, hogy itt maradj… Nem akarok egyed�l lenni… Zih�l� l�gz�s�t sz�nd�kosan lass�tja le, gondolatai azon j�rnak, hogy mit k�ne tennie. V�g�l �sszeszor�tja szemeit, �s vesz egy m�ly leveg�t. - T�nj innen! – gy�l�lettel telt szavai akarata ellen�re elcsuklanak, �lettelen szemeib�l �jra kiveszik a csillog�s, �jra pr�b�l mag�ba z�rk�zni, hogy ne kelljen senkit megb�ntania, hiszen egyed�l senkinek nem �rthat. Indulatos mozdulatokkal r�gja arr�bb a f�ld�n fekv� napl�t, hogy az a szemben l�v� falnak csap�djon, beter�tve az eg�szet a felkavarod� porral, rem�lve, hogy ezut�n m�r soha, senki nem lesz k�pes beleolvasni. M�g � sem.

2009.12.18. 12:17 Avila Mecoi

Arra eszm�lt fel, hogy ajkai a f�rfi ajakit �rintik. Hogy jutott el id�ig? Az � hib�ja lett volna? Nem akart m�st, csak egy puszit adni az arc�ra. Lehet, hogy a v�gyai terelt�k ebbe az ir�nyba? Nem gondolkodott rajta, nem �rdekelte, ink�bb csak ki�lvezte a pillanatokat. �lvezi, mert szinte �rzi, hogy ez lesz az utols�. Tudta, b�rhogy is alakuljon a j�v�je, ez nem fog m�g egyszer megt�rt�nni. Keze esetlen�l esett vissza a teste mell�, de nem csak ez volt az egyetlen v�ltoz�s, amit �szre lehetett venni rajta. Szinte pillanatok alatt simult ki az arca semmilyen �rzelemr�l nem �rulkodva. Pontosan �gy n�zett ki, mint egy nappal ezel�tt, amikor m�g semmi sem tudta megrengetni a vil�g�t. Kezdte �jra k�r�l�lelni az �rzelemmentess�g burka. Ironikus m�don pont a f�rfi mozdulata �s szavai voltak, amik kiv�ltott�k ezt bel�le. Csak az a pici f�jdalom ne lenne. Szinte m�r g�piesen ford�tja a fej�t a n� ir�ny�ba, hogy r� n�zhessen. K�v�lr�l nem mutatja, de �sszerezzent, amikor meghallotta a nev�t az � ajkaib�l. - Azt hiszem volt m�r r� �pp el�g alkalmatok, hogy ezt bebizony�ts�tok, �s se vak, se h�lye nem vagyok. �gyhogy a v�laszom, de igen, l�tom �s tudom is. - hangja h�v�s nyugodts�ggal hangzik fel. - De nem j�l fogalmaztad a k�rd�st. Sokkal jobban tetted volna, ha azt k�rdezed, hogy �rdekel-e. �s egyben erre is megkapod a v�laszt. Nem, nem �rdekel. Tal�n m�g t�bb emberi is van bennetek mint bennem. A testetek ez al�l term�szetesen kiv�tel. Tudom, hogy nem �rted meg, hogy mi j�tsz�dik le bennem, nem �rtheted, �s �n ezzel tiszt�ban vagyok. De tal�n valamennyire el magyar�zhatom. Mi okom lenne r�, hogy f�ljek t�letek? Mi a legrosszabb, amit tehettek velem? A ti elk�pzel�seitek szerint. Az, hogy meg�lt�k, de mint m�r ahogy nem egyszer eml�tettem, a hal�lom engem nem izgat fel, �gy mint m�sokat. El�bb vagy ut�bb �gyis bek�vetkezik, �s �n nem akarom tagadni az elker�lhetetlent, aminek a tudat�ban vagyok. Nem fogok menek�lni el�le, �s abba a hamis v�gyba ringatni magam, ami �gysem v�lhat val�ra. De abban t�vedsz, hogy magamt�l f�lek. Legal�bbis r�szben. Nem lenne r� okom, ha nem lenne valaki a k�zelembe, aki kiv�ltja mindazt. Azt hiszem, te is tudod kire gondolok. Ez�rt is mondtam, hogy f�lek t�le, �s nem azt, hogy magamt�l. Ha egyed�l lenn�k, �n nem �rtan�k magamnak. De ha � velem van, akkor minden �sszed�lni l�tszik. - Elhallgatott, nem t�l hirtelen, �gy nem lehetett r�j�nni, hogy volt, amit m�g nem mondott el. A t�bbi �rz�s, amit most megpr�b�lt m�lyre �sni. Most �jra a mellette �ll� robotra n�zett, de makacsul ker�lte a tekintet�t. - Vissza megyek veled Norlan�ba, �s ut�na �g�rem, hogy soha t�bbet nem kell l�tnod, Els�. - Az eg�sz mondat olyan nyugodt, olyan �rzelem mentes m�don cs�szott ki az ajkain, de f�k�pp az utols� sz�. M�r-m�r nehez�re esett kiejteni a megszokott nevet, de visszafogta mag�t.

2009.12.17. 21:41 Zev Owen

Ridegen m�regette a l�nyt, mik�zben besz�lt; fels�teste g�pi reflexb�l �res mozdulatlans�gba dermedt, mikor az apr�nak t�n� kezet v�ll�n �rezte. Nem pr�b�lt meg elhajolni vagy kit�rni, csup�n �szt�n�sen d�nt�tte mag�t kicsit h�tr�bb, mint aki abban rem�nykedik, hogy az ajkak nem tudj�k majd el�rni. A mag�nak k�vetel�, l�gy cs�k forr�n itta be mag�t sz�vet�be, s egy pillanatra azon kapta mag�t, hogy az emberi ajkak, melyeket most saj�t sz�j�n �rez, puh�bbak �s �rz�kibbek, mint amelyre eml�kezett, vagy amire valaha is v�gyhatott volna. Jeges ajkai g�piesen elny�lnak egym�st�l a cs�kban, mintha visszafojtott h�vvel pr�b�ln� viszonozni azt; teste akaratlanul is el�re billen, mik�zben fej�t szinte m�gnesk�nt h�zza le az �letteli �rint�s. Mozdulatai m�g mindig t�l kisz�m�tottak, mikor ler�zza mag�r�l Avila ujjainak h�v�ss�g�t, mely forr� ajkaival ellent�tben most g�pi hidegs�ggel simul v�ll�nak vonal�ra. - M�r d�nt�ttem. – mondja elfintorodva az ism�t elhangz� Zev megnevez�sre, mely most s�rt�sk�nt nyilall mellkas�ba. – Norlanat v�lasztom, �s nem szorulok r� se a gondoskod�sra, sem pedig az �nzetlen m�rt�rkod�sra. �szint�n sz�lva h�nyingerem van t�le. – keser� f�lmosolya g�nyosnak hat, ahogy aranyl� �risze szemeinek sark�b�l a M�sodikra villan. Val�j�ban pr�b�l kit�rni a k�sza, emberi pillant�s el�l, amib�l m�g mindig az a felfoghatatlan, zavar� v�gy sug�rzik, mely keveredik valami sz�m�ra megnevezhetetlennel. Szeretet… Szerelem? - Vezetgess nyugodtan, mintha vak lenn�k, �s jobban tudn�d, milyen Norlana. Szerintem Te jobban f�lsz att�l, hogy sz�tszerelnek, mint �n. – futtatja v�gig t�relmetlen�l a v�r�s haj� n�n elemz� pillant�s�t, melynek �le, mintha minden pillanatban kereszt�ld�fn� a robot v�rt�l patakz� sz�v�t, csup�n az�rt, hogy k�m�letlen�l kereszt�ll�thasson rajta. Csak �rten�m, mi�rt csin�lod ezt.

2009.12.17. 20:26 Khiara Laken

Mikor a robot k�zel hajol az arc�hoz, kez�t reflexszer�en emeli fel, hogy legyint�sszer�en t�vol�tsa el mag�t�l a torokszor�t� �rint�st. Felszisszen, �s csak f�zisk�s�ssel d�bben r� elt�volod� alakj�ra, mely az ajt�t t�zte ki c�lul.  Kifejez�stelen, de enyh�n �rthetetlen maszkja r�ragad arc�ra, mint akihez �ppen egy m�rhetetlen s�rt�st v�gtak, �s k�ptelen felocs�dnia al�la. Hogy sz�nt vigyen saj�t mag�nak, felh�zza egyik szem�ld�k�t, �s �gy hallgatja tov�bb Avila szavait. Valahol d�h�t �szlel mag�ban; d�h�ti �t az emberi n�v folyamatos ism�telget�se, mert olyan �rz�se lesz t�le, mintha egy holtat sz�longatn�nak. - F�lek t�led. – m�ly �t�rz�ssel ism�tli meg a szavakat, tekintete azonban hamisan mosolyog, �s ez m�g ink�bb ki�lezi a rejtett g�nyt. Mellkas�t sz�tfesz�ti egy nyom�s, mikor emberi szemp�rok tucatjait k�pzeli maga el�, akik riadalommal telve n�zik test�t. Sz�juk undorodva fesz�l �ssze, szem�kben f�lelem  villog – ez a n� azonban saj�t �rzelmeit�l f�l,  mely egyszerre t�lti �t el egy�tt�rz�ssel �s �rthetetlens�ggel. Az � mellkas�ban �l� szerv zakatol, s nem fesz�ti sz�t annak �v�t, mint az a szerkezet, mely esetlen�l horpasztgatja az �l� bord�kat. - Avila, mondd. Nem l�tod, hogy f�mg�pek  vagyunk? – els�t�t�lt szemeit az ajt�ra szegezve indul el fel�, mintha �t akarn� �getni a vasat a puszta pillant�s�val. – Be vagy z�rva k�t programmal egy kis szob�ba, �s te saj�t magadt�l f�lsz?  Tekintete egy m�sodpercre a robotra villan, mik�zben mintha ezzel a p�r sz�val csak figyelmet akart volna terelni. Tork�nak cs�v�t megszorongatja a k�ts�gbees�s �rz�se, mint aki nem tudja, mihez k�ne kezdenie. Vad, mocskosul �nz� gondolatait sem tudja rendezni – l�nye egyre hidegebb, s tudja, hogy hi�ba harcol sebzetts�ge ellen, val�sz�n�leg m�r nem tud el�gg� szeretni.  Mi van, ha megfosztott valakit az otthon�t�l, �s egy m�g nem rem�nytelen ember ezerszer is t�bbet ny�jthat n�la? Mi�rt akarn� b�rki is �t?   Hal�lra van �t�lve. Semmivel sem jutott el�r�bb. Seg�ts, most mit tegyek? �n nem tudok m�s �rzelmeivel versenyezni. � egy… feln�tt n�. - �n a helyedben nem tenn�m. – figyelmezteti az Els�t puha hangj�n, mikor tenyer�t az izz�, rozsdaette kilincsre helyezi. – �res �s logik�tlan szavakkal t�madsz. Ha ennyire v�gysz r�, hogy visszamenj, �s sz�tszereltesd magad,  akkor legal�bb engedd, hogy �n vezessek.

[1115-1096] [1095-1076] [1075-1056] [1055-1036] [1035-1016] [1015-996] [995-976] [975-956] [955-936] [935-916] [915-896] [895-876] [875-856] [855-836] [835-816] [815-796] [795-776] [775-756] [755-736] [735-716] [715-696] [695-676] [675-656] [655-636] [635-616] [615-596] [595-576] [575-556] [555-536] [535-516] [515-496] [495-476] [475-456] [455-436] [435-416] [415-396] [395-376] [375-356] [355-336] [335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [Kor�bbi]