�j bejegyz�s Friss�t�s

2009.12.17. 18:39 Avila Mecoi

Hirtelen nagyon h�ly�n �rzi mag�t, �s hagya, hogy karja er�tlen�l visszazuhanjon a teste mell�. Fej�t elford�totta, hogy a M�sodikra n�zzen, de szinte r�g�tn el is kapta. L�tta, hogy �t n�zi, de nem volt el�g ideje, hogy �rtelmezhesse amit a szem�ben l�tott. Visszafordult az Els�h�z, sz�l�sra nyitotta a sz�j�t, de egy hang se j�tt ki ajkai k�z�l, �s ims�t hagyta, hogy feje el�re zuhanjon, hogy ne kelljen a k�t robot alakj�t l�tnia, f�k�pp ne a f�rfit. Sz�nalmasnak �rezte mag�t ebben a pillanatban. Kiz�rta a fej�b�l a hangokat. Nem akarta v�gighallgatni megint ezt a besz�lget�st �jra �s �jra. Soha nem lesz v�ge, mindig �gy v�gz�dik, hogy akkor elv�llnak, de soha egyik�k sem tett semmit, amit t�nyleg ezt az akaratot t�masztotta volna al�. Csak akkor kapta fel meglep�dve a fej�t, amikor meghallotta a t�voz� l�pteket, amikr�l kider�lt, hogy a f�rfihez tartoznak. Csak b�mult ut�na majd siker�lt elford�tania a fej�t oldalra, hogy l�thassa hogyan reag�l a n�, de m�g ha l�tta is, arra k�ptelen volt, hogy felfogja. Azon gondolkodott, hogy � maga mit tegyen. Elindult, majd meg�llt, v�g�l megint megindult, de ez�ttal se jutott t�l messze. Elbizonytalanodott, hogy t�nyleg j� �tlet-e k�vetni a f�rfit, de nem b�rta elviselni t�volod� alak l�tv�ny�t. V�g�l siker�lt l�bait mozg�sra b�rni, el�sz�r csak lassan, majd felz�rkozott m�g�. - V�rj!. - mondta kicsit hangosabban, de m�gis suttogva. Kicsit felgyors�totta a l�pteit, hogy most m�r a robot el� ker�lj�n. - �rveket akarsz? Minek? Mindketten tiszt�ban vagyunk vele, hogy semmi es�lyem, hiszen �t akarod! - Valahova arrafel� b�k�tt, ahonnan j�ttek. - Tudod, nem is zavarna, hogyha r�m is v�gyn�l... Legal�bb egy kicsit... Hogyan �rvelhetn�k �s vehetn�lek is r� b�rmire, hogy ha te el�bb meg�rtetted, hogy mi j�tsz�dik le bennem, mint �n. Elhallgatott, �s enyhe remeg�s j�rta �t a test�t. Eddig a f�rfi szem�be n�zett, de most lehajtotta a fej�t. - Zev �n... �n f�lek t�led... - halkan ejtette ki a szavakat, pont �gy, mint ahogy ahogy az passzolt a mondanival�j�hoz. - Nem att�l, hogy esetleg �jabb gyilkoss�gi k�s�rlettel pr�b�lkozol, az m�g mindig nem �rdekel. Nem, �n att�l f�lek, hogy m�r �gy is olyan sokat felsz�nre hozt�l azok k�z�l az �rzelmek �s eml�kek k�z�l, amiket hossz� �veken �t siker�lt elz�rnom... F�lek att�l, hogy m�g mi mindenre vagy k�pes... - Ism�t elhallgatott, hogy �jabb adag leveg�t sz�vjon a t�dej�be. - Egyr�szt f�lek t�led, m�sr�szt viszot v�gyom a k�zels�gedre. De val�sz�n�leg te ezt is jobbn meg�rted, mint �n. Most megint megkereste a f�rfi tekintet�t, majd k�zelebb l�pett hozz�. L�bujjhegyere �llt, �s egyik kez�t a f�rfi v�ll�ra tette, hogy bel� tudjon kapaszkodni, ha esetleg elveszten� az egyens�ly�t. Elford�totta a fej�t, �s l�gy ajkai a f�rfi hideg b�r�t �rintett�k. Imm�ron m�sodszorra adott neki egy puszit, de ez�ttal semmi g�ny nem volt benne, �gy mint els� alkalommal. Most sokkal... �sz�nt�bb volt. - Ez val�sz�n�leg nem fog meggy�zni, de nincs m�s amit mondhatn�k. Nem fogom azt magyar�zni, hogy �n mennyivel jobb lehetn�k sz�modra,  mint � vagy a mag�ny, hiszen nem ismerem �t annyira, hogy ezt meg tudjam �llap�tani �s �ssze tudjam hasonl�tani magammal. Azonk�v�l ez nem olyan d�nt�s, amit m�s hozhat meg helyetted, �s ezt nem is akarom. B�rhogy is d�ntesz, az a legjobb lesz neked, rem�lem... - Behunyta a szem�t, �s lassan visszaereszkedett a talp�ra, de kez�t nem mozd�totta. P�r hossz� pillanatig f�lelt, de a saj�t felgyorsult sz�vver�s�n k�v�l nem hallott semmit. - Ne haragudj Zev, hogy m�g �n is a terhedre vagyok. Sajn�lom...

2009.12.16. 20:39 Mizuki Sawa

Szeretet. Otthon. Biztons�g. Ezek a szavak futnak �t az agy�n. Ezek voltak azok, amiket a fi� �s annak az �lel�se biztos�tottak sz�m�ra. Amir�l Norlan�ban t�lt�tt ideje �ta azt hitte, hogy m�r soha nem lesz benne r�sze, azt most itt �s most megtal�lta. J�l �rezte mag�t, �s senki �s semmi kedv��rt nem t�vozott volna. �gy gondolta Daniel is valahogy �gy lehet vele, amikor annak az �lel�se csak m�g szorosabb� v�lt, �s � m�g boldogabban simult hozz�. Szinte m�r az �r�mk�nnyek hat�r�n volt. Ez�rt is, amikor a fi� v�laszolt, csak odzkodva n�zett a szem�be, �s elpirult. - Ne haragudj... az�rt, amit tettem, vagy mondtam... Most m�r nem �gy viselkedn�k. - Felemelte apr� kez�t, �s v�gigsim�tott a fi� arc�n, mintha m�g mindig l�tsz�dna a legut�bbi pofon helye. Sz�gyelte mag�t az�rt, amit tett, �s azt k�v�nta a m�ltnak ezt a r�sz�t b�rcsak kit�r�lhetn�, megsemmis�thetn�, nem megt�rt�nt� tehetn�. De erre nem volt es�lye se. Ez�rt is �r�lt amikor a fi� egyet �rtett az �jb�l felhozott t�m�val �s szabad utat adott neki. Az enged�lye n�lk�l nem olvasott volna bele a napl�ba. M�g ha azt is mondta neki, hogy azt csin�l vele, amit akar de az enged�je n�lk�l akkor is k�ptelen lett volna r�. Amikor Daniel elt�ri a haj�t, �s szabadon tekinthet a szem�be, ami nem gyakran t�rt�nik meg, szinte issza mag�ban a l�tv�nyt. B�r nem akarta a fi�nak mondani, hiszen m�g halv�nyan �lt benne az eml�k, hogy reag�lt, mikor megeml�tette neki, hogy tetszik a haja sz�ne, de annak ellen�re, hogy ez nem a term�szetes sz�ne volt, m�gis szeretette a szemei csillog�s�t. Szeretett elen�zni azokban a k�l�nleges pillanatokban, amikor a fi� hagyta neki. Ilyenkor m�g azt is el tudta hitetni mag�val, hogy a fi� is l�tja �t. Nem mintha zavarta volna annak a vaks�ga, s�t sokszor fel sem t�nt neki, ha nem tudta volna jobban. H�tr�bb l�pet, megfogta a fi� kez�t, �s leereszkedett a f�ldre, gyeng�den r�ntva egyet a karj�n, ezzel kifejezve, hogy szeretn�, ha az mell� �lne, de azt�n el is engedte, hogy imm�ron mindk�t kez�be foghassa a napl�t, �s elkezdhesse olvasni. Nem az elej�n kedzte, hanem r�g�tn a v�g�re lapozott, �s az utols� bejegyz�ssel kezdte. Mikor azzal v�gzett, fel sem n�zett, csak r�g�tn p�r bejegyz�ssel el�r�bb lapozott, �s egyre moh�bban falta a bet�ket, b�r m�s �rzelmet nem lehetett leolvasni az arc�r�l. Azt�n amikor v�gzett feln�zett. Szem�ben f�jdalom �lt, tudta, hogy a fi�nak nem fog tetszeni, amit nemsok�ra el kell, hogy �ruljon neki. Gy�l�lni fogja a val�s�got. - Miel�tt �tt�rn�nk a napl�ra... - B�r a fi� nem fejezte be a mondatot, amit elkezdtett, �s r�g�tn ut�na terelt is, sejtette, hogy mit akar mondani. Halkan s�hajtott. - Azt akartad mondai, hogy t�ged? Mi�rt gondoltad meg magad? F�lsz, hogy csal�d�st okozna, amit l�tn�l? Tudod, hogy k�ptelen lenn�k ak�r egyetlen k�v�ns�godra is nemet mondani... Na j�, egyes kiv�telekkel, de ez nem tartozik ebbe a kateg�ri�ba. Nekem �gy t�nt t�nyleg akarod... De ha nem, azt is elfogadom. Azon k�zd�tt, hogy a hangja ne sejtessen semmit abb�l, ami msot fog k�vetkezni, �vni akarta a tudatt�l addig am�g csak tudta, de m�r nem jutott esz�be semmi, mivel h�zhatn� m�g az id�t. - El�sz�r is, �s ez fontos sz�momra hogy tudd... B�rmi is legyen, �n itt leszek veled, �s ahogy csak tudok megpr�b�lok seg�teni. - Nem b�rt a fi�ra n�zni. Most el�sz�r nem tudott a szem�be n�zni, �gy h�t leeresztette a fej�t. De az sem volt sokkal jobb, mert �gy meg a napl�t kellett b�mulni. Fogta, �s od�bb rakta. Lassan lemond�an eresztette ki t�dej�b�l a leveg�t. - Daniel... azt hiszem, van valami, amit a sz�leid nem mondtak el neked... A sz�leid... �k... eredetileg norlanaiak... Az�rt j�ttek Meilisbe, hogy kutassanak... Te m�r itt sz�lett�l, lent Meilisbe... Ez�rt is volt, hogy... hogy nem kedeltek annyira... - Hihetetlen�l nehez�re esett kimondani az utols� szavakat, mert tudta, hogy ezzel megadja a fi�nak a kegyelemd�f�st. - Sajn�lom... T�nyleg nagyon sajn�lom.

2009.12.16. 20:12 Zev Owen

El�re szegezett pillant�sa megdermed, mintha a fak�arany szemek m�r nem is Avil�ra ir�nyuln�nak, hanem az �rv�nyl� f�ls�t�tbe, mely hirtelen ki�lez�dik, hogy a t�rgyak nappali f�nyben kezdenek ragyogni, mintha �p szeme a r�t�r� magabiztos szavakt�l k�pr�zna. �szre sem veszi t�hegym�ret�v� sz�k�lt pupill�it, melyt�l pillant�sa r�miszt� kifejez�stelens�get vesz fel, mik�zben tark�j�n v�ratlanul v�lik �rezhet�v� az �get� bizserg�s, ahogy teljes biztons�ggal nyomon tudja k�vetni a robotn� pillant�s�nak �tj�t, melynek hidegs�ge mintha l�ngra kapott volna b�r�n. Csak olaj a t�zre. – dobban fel sz�ve megh�kkenten, ahogy tork�ban elcsuklik egy s�haj �s gondolkod�s n�lk�l felmagasodik, hogy megp�rd�lve szembe n�zhessen alkot�s�val. Megzavart tudata kiz�kken j�l ismert higgadts�g�b�l; k�pzel�dik, ahogy kihallja az �terb�l saj�t l�legzet�nek megakad�s�t, mintha a falak sz�ntelen ism�tl�ssel visszhangozn�k bele a leveg�be, melyt�l olyan lesz, mint egy halkul�, g�nyos kacaj, ami meg�ll�s n�lk�l rajta nevet. Szemei annyira �sszesz�k�lnek, hogy m�r semmi m�s nem l�tszik bel�l�k csak az �les pupilla, mely vesz�lyesen rezzen meg sz�vdobban�saira, ahogy minden egyes idegsz�l�val a M�sodik von�saira koncentr�l. Most semmi m�s nem �rdekli, csak az, hogy a g�nyos, el�gedett mosoly m�g� l�thasson. - Teh�t nincsenek �rvek. – h�zza el a sz�j�t, tettetett keser�s�ggel hangj�ban, szavai m�gis vontatottan hagyj�k el gondolatait, ahogy belet�r�d�en a feh�r haj� n� fel� biccent, hogy tudja, a szavak neki sz�lnak. – Milyen k�r. Elhal� s�haj�nak hangja �titatja a megdermedt leveg�t, mely szinte szikr�zik a fesz�lts�gt�l, aminek s�ly�t minden pillanatban mag�n �rzi. Mintha egy hatalmas t�megbe ker�lt volna, a r�szegez�d�tt pillant�sok �gy tartj�k sakkban test�t, s b�r arc�r�l mindez leolvashatatlan, egy�ltal�n nincs �ny�re a helyzet. - Ilyen m�dszer nem l�tezik. – a j�l ismert, cinikus dallamoss�g hirtelen t�nik el hangj�b�l, hogy a fesz�lyezett, monoton �l vegye �t a hely�t, melyr�l ler�, hogy minden �z�ben t�madni akar; szavakkal, vagy a n�lk�l, az neki m�r teljesen mindegy. - Dupl�n j�ssz nekem, kettes. L�trehoztalak, azt�n m�g meg is kell, hogy mentselek. – halkan cicceg fel, mik�zben karjaival �tfonja mellkas�t, egy pillanatig sem t�r�dve tart�zkod� testbesz�d�vel, mely minden egyes pillanattal vesz�lyesebb� teszi. - Ellenszeg�lsz, ez m�g rendben is lenne. De hogy t�led f�ggen�nk? – leereszked� nevet�s zengeti meg mellkas�t, hogy azt�n v�gig�ramoljon dr�tszer� tork�n, ez azonban nem v�lt ki bel�le j� �rz�seket. Hamis, ironikus, negat�v �s �lettelen. - Ne hidd, hogy f�lek t�l�k. – ajkait sz�les mosolyra h�zza, mik�zben k�nnyeden tesz egy l�p�st a v�r�s haj� n� fel�, hogy k�zvetlen�l el�tte �lljon meg. – Ez volt az utols� h�z�sod, amit m�g eln�ztem neked. Elj�tszottad a lehet�s�geidet. �n a helyedben ink�bb megh�zn�m magam, mert nem f�lek t�led. – ujjai szenvtelen�l a M�sodik �ll�ra cs�sznak, hogy kicsit feljebb vonva arc�t megcs�kolhassa, majd megengedve mag�nak egy �nel�g�lt vigyort, felszikr�z� pillant�ssal ford�t h�tat, hogy sz� n�lk�l elhagyhassa a rakt�rhelyis�get.

2009.12.16. 19:23 Khiara Laken

Hiszt�rikus, er�ltetett s�hajokkal igyekszik kikeverednie a r�szakad� megrend�l�s al�l. Teste zavarodott szimul�ci�kat k�z�l le, pupill�ja elnyeli �risz�t, melyt�l tekintete t�voliv� �s b�bszer�v� v�lik. Nincs teljes tudat�ban mozdulatainak, sem reakci�inak, csup�n �rezni k�pes;  �rzi a h�t�n futkos�, f�mes hideget, a fej�be harap� sajg�st, melyt�l l�t�sa �sszeomlik, �rzi azt a vad �r�letet, ami �gy kavarog benne, mint egy pulz�l�, zakatol�, m�lys�t�t sz�lvihar.  V�rfagyaszt� suttog�ss� mos�dnak a szavak, minta a v�z alatti morajl�st hallan�. Zavart tekintete a n�re siklik, akinek szinte csak sziluettj�t l�tja a f�lhom�lyban. A karj�t ny�jtja, mint egy k�ts�gbeesett �rny�k – de nem �rte, hanem az Els��rt, pedig egy pillanatra m�g � is odasimulna, miel�tt el nem uralja ism�t a tasz�t�s ir�nti vonzalom.  Arca kifejez�stelen f�radts�gban maradt, s �gy n�zi a kifakult haj� embert, mintha azt k�rdezn� t�le, mi�rt csin�lod ezt? Mi�rt vagy Te is ellen�nk?  S�haja s�hajt k�vet, mint sz�vdobban�sai, melyek egyre csak lassulnak a norm�liss� v�l� s�ly alatt. Ilyen a Vil�g, ez a norm�lis;  csak ezt k�pes mag�ba sulykolni, hogy visszaszerezze j�zan esz�t. - L�tod.– oktat�, halk hangja rezon�lva z�g fel, s arra sem k�pes r�j�nni, hogy pontosan kihez sz�l. – Ez t�rt�nik, ha elhitetik veled, hogy van rem�ny.  Recsegve fordul arr�bb, hogy a karjaival t�massza ki a f�ldet, mely s�lyosan vonzza lefel� test�t. Dr�tjai egyk�nt l�ktetnek, s v�r�s haja �gy sz�ri meg neki a f�nyeket arc�nak k�t oldal�n, mintha v�rpiros k�d ereszkedett volna l�t�s�ra. Tart�zkod�an m�lyed el p�r pillanatig, von�sait n�ma ridegs�gbe �sztatva, ahogyan gondolatai s�lyosan b�kly�zz�k be szenved�ly�t. Visszahozlak. De ahhoz el�bb meg kell haljak. Nem maradhatok itt. Nem is akarn�l engem. Csak addig, m�g vissza nem t�rsz. - Hitessem el �n is? Nem. Nem hitetek semmit. – elhal� kong�ssal �s egy loccsan�s hangj�val �ll fel, ahogyan a mellkas�ba v�jt lyukon �t kipr�sel�dik a fekete folyad�k. - �n az igazat fogom mondani... Lehet, hogy van.  Von�sai ellazulva merednek el�re, mik�zben �jb�l elnyitja merev, remeg� ajkait. - Mi van, ha azt mondom, tudom,  hogyan lehet kikapcsolni azt az akaratot?  - sziszegi hidegen, jeges tekintet�t egyenesen az Els� alakj�ra �getve. Nem bl�ff�l; minden egyes szav�ban biztos, s ennek hat�s�ra sz�j�nak sarka felfel� g�rb�l, pedig a bent d�l� �rzelmekt�l ink�bb lefel� k�ne. - Most mi lesz, nekem t�madsz?  A legegyszer�bb az lenne, ha m�r most feladn�d. T�lem f�ggt�k. - kiss� oldalra n�z, hogy pontos m�solatot k�sz�thessen a n� el�re ny�jtott karj�r�l �s k�ts�gbeesett arc�r�l. P�r pillanat m�lva er�ltetett csukl�st hallat, mely nevet�snek indult volna, azonban a hamiss�g egyre csak sz�vja megfesz�tett erej�t.

2009.12.15. 20:56 Avila Mecoi

Hirtelen lehajtja a fej�t, elsz�gyellte mag�t, hogy ilyen k�nnyen elfelejtkezett a b�szkes�g�r�l, �s kiab�lt. F�lt a f�rfit�l, �s annak a reakci�j�t�l. Nem att�l, hogy esetleg annak az ujjai ism�t a nyaka k�r� fon�dnak, vagy ez�ttal m�s m�don pr�b�lkozik, hogy v�get vessen az �let�nek. Nem, a f�lelme sokkal ink�bb azon alapoz�dott, hogy az esetleg v�glegesen megut�lhatja, �s m�r sz�ba se fog �llni vele. Hagyta, hogy feh�r tincsei arca mell� hulljanak, �s eltakarj�k a k�lvil�g el�l arc�t, ak�rcsak a f�gg�ny�k. Alakja m�r nem b�szk�n hatott, hanem meggy�t�rten, mint aki t�bb �ves szenved�st tud maga m�g�tt. Nem merte megemelni a fej�t, nem mert a n� ir�ny�ba n�zni. El tudta k�pzelni a gy�l�letet �s az undort, amit a szem�ben l�tna. �s m�g csak nem is mondhatn�, hogy jogtalan. Igaza lenne, ha t�nyleg ezek az �rzelmek t�kr�z�dn�nek a szem�ben, �s ha meg akarna szabadulni t�le. El�bb volt itt, mint �, �s � jogtalanul f�rk�z�tt be. M�gis, m�g ha sajn�lta volna is, m�r r�g nem volt sz�m�ra vissza�t, t�ls�gosan is benne volt m�r a t�rt�n�sekben ahhoz, hogy egyszer�en csak meg�lljt mondjon, megforduljon �s visszat�rjen az eddigi �let�ben. �s... nem is akart. Meghallja a robot halk hangj�t, de m�g most sem veszi r� mag�t, hogy oda n�zzen, hirtelen nagy �rdekl�d�st mutat a f�ld ir�nt. Azon k�v�l tiszt�ban van vele, hogy a szavak nem neki sz�ltak, nem lett volna benn�k logika, ha neki sz�nta volna �ket. Azonban mikor az tov�bbi sz�l�sra nyitja a sz�j�t, m�r k�ts�g sem f�r hozz�, hogy ezek a szavakat nagyon is neki sz�nta. Megmozdul a feje, de nem kapkodja el a mozdulatot, csak lassan �s �vatosan emeli fel. Megpr�b�lja leolvasni a f�rfi arc�r�l, hogy mi v�ltotta ki ezt a hirtelen v�ltoz�st, de kudarcot vallott. ...hogy szeresselek... Ahogy eljutottak f�l�ig a szavak, gyomra hirtelen r�ndult g�rcsbe, �s mintha megsz�d�lt volna. Milyen az, ha szeretik az embert? Ha van valaki, akire az ember sz�m�that, �s neh�z id�kben t�maszkodhat? Bolond m�don hagyta, hogy a szavak elk�b�ts�k. Bizonytalanul indult meg a f�rfi fel�, de p�r l�p�s m�lva meg�llt, �s m�g meg is h�tr�lt. Ellenkez�en megr�zta a fej�t. - Ez megint csak egy a te h�lye j�t�kaid k�z�l? Csak �res �g�retek, �s semmi t�bb... Megint csak arra vagyok j�, hogy a sz�rakoztat�sodr�l gondoskodjak? - Hangja ez�ttal nem volt olyan szemreh�ny�, ink�bb csak amolyan �vint�zked�s, �s k�zben azt rem�lte, hogy t�ved, �s a k�rd�sek �ltal meggy�z�dhet az ellenkez�j�r�l. Szerette volna, ha hihet a f�rfinek, ha b�zhat a szavaiba, de m�r nem tudott semmit. � maga mondta kor�bban, hogy benne nem lehet megb�zni, �s � ezzel egyet is �rtett. Akkor mi�rt akarja most annyira, hogy t�vedjen, �s hogy hihessen annak a szavaiban. Tal�n t�nyleg r�viddel azel�tt �ll, hogy olyann� v�ljon, amilyennek mindenki l�tja? Bolond�? A vil�ga teljesen a feje tetej�re �llt, �s m�r nem tudta, hogy mi helyes �s mi nem. Hogy mit akar �s mit jobb ker�lnie. Nem mondott m�st, ajaki nem ny�ltak �jra sz�l�sra, m�g csak nem is v�rt g�rcs�sen a v�laszra, att�l f�lt, hogy az megadja neki a v�gleges kegyelemd�f�st. Azonban m�gsem tudott ilyen j�l uralkodni teljes test�nt. B�r agya egyet �rtett a n�mas�ggal, a mozdulatlans�g ellen m�r voltak kifog�sai. Vagy nem is az agya adta ki a parancsot? Nem tudta mi volt, �s honnan j�tt, de l�tta, ahogy karjai enyh�n felemelekedik �s a f�rfi fel� ny�l. B�r az messze volt t�le, legal�bbis nem egy karny�jt�snyira, hogy ez a mozdulat el�g legyen, hogy el�rje, m�gis fel� ny�lt. Mint egy seg�lyk�r� mozdulat. Olyan term�szetes, mintha egy fuldokl� ny�jtan� ki a kez�t egy arra s�t�l�nak, hogy seg�tsen neki. A rem�ny�t minden logika ellen�re a f�rfibe fektette. Aki nem volt t�bb egy robotn�l, aki nem k�pes �rzelmekre, ahogy � fogalmazta.

2009.12.15. 20:46 Daniel Barth

Magabiztos, igaz mosolyra h�z�dnak ajkai, ahogyan m�g szorosabban �leli mag�hoz a l�nyt, mintha soha t�bb� nem lenne k�pes elengedni. Gondolatai elkalandoznak a j�v� fel�, ami tal�n most el�sz�r siker�l m�g maga el�tt is pozit�van felt�ntetni. Mintha magabiztoss�ga �j energi�val t�lten� fel minden�t; ezek az �j �s ismeretlen �rz�sek pedig v�gre sz�ness� tenn�k addig feket�vel festett mag�ny�t valahol m�lyen, a lelk�nek egyik eldugott zug�ban. Ahogyan a l�ny s�r�lt v�ll�hoz �r, kiss� �sszerezzen, most m�gsem sz�lna egy sz�t sem, t�ls�gosan is �lvezi ezt a kialakult helyzetet. Ellazultan csukja be szemeit, homlok�t m�g mindig Mizuki�nak �rintve. - Lehet, hogy igazad van… De m�g mindig h�rom egy az �ll�s a javamra… �n kaptam k�t pofont, meg egy v�d�r vizet a nyakamba, viszont csak egyre eml�kszem, ami… nos, nem esett j�l abb�l, amit mondt�l. – nyugodtan mosolyodik el, m�gis kiss� lehajtja fej�t, belegondolva, hogy h�nyszor s�rtette m�r meg a l�nyt, �s m�g h�nyszor fogja. T�ls�gosan is �lvezi, ahogyan Mizuki egyre jobban ellazul az �lel�s�ben, hogy v�gre valaki mellette is biztons�gban �rzi mag�t, hogy v�gre van valaki, aki megb�zik benne annyira, hogy r�b�zza mag�t. F�lve emeli fel fej�t, ahogyan a l�ny szavai elnyerik �rtelm�ket. Addigi nyugodts�ga egy pillanat alatt p�rolog el; kez�vel lassan elengedi Mizuki derek�t, hogy zavartan t�rjon bele k�cos haj�ba, egy pillanatra ell�kve sz�rke tekintete el�l, hogy a l�ny l�thassa fak� szemeiben a bizonytalans�got. �t akarja adni a d�nt�st, hogy ne neki kelljen, b�szkes�ge viszont nem engedi, hogy d�nt�s�nek s�ly�t �trakhassa a l�ny v�ll�ra. - Ha t�nyleg megtenn�d… De nem akarom, hogy felolvasd… Csak, mondd el, mi �ll benne…- pr�b�l kit�rni a v�lasz el�l, amit Mizuki m�sodj�ra tesz fel, azonban n�h�ny n�ma perc ut�n m�gis �gy �rzi, musz�j valamit mondania, m�g hogyha nem is akar. –T�g… - suttogja maga el� alig hallhat�an, miel�tt azonban kimondhatn�, �sszezavarodottan hajtja le fej�t, hogy von�sait sz�rke tincsei takar�s�ban tudja. – Semmit. Nem lehet, nem akarok semmit… Mondtam, hogy nem szabad… - Bizonytalanul l�p h�tra, els�padt arc�t m�g mindig a sz�rke f�tyol m�g�tt b�jtatva.

2009.12.15. 17:11 Zev Owen

A m�lyr�l fakad� szavak k�vetel�en saj�t�tj�k ki maguknak a suttog�sokkal keresztezett teret, melynek vad �rv�nyl�se a leveg�ben �jra �s �jra f�jdalmasan megrezon�ltatja v�z�t. Minden m�s helyzetben elid�zne a felt�r� �rzelmek analiz�l�s�n, vagy a hang veszett intenzit�s�n, mely olyan er�vel t�r fel Avila t�r�keny test�b�l, hogy m�g szeme sark�b�l is j�l kivehet�en l�tja, amint az apr�nak t�n�, n�i alak v�szesen beleremeg. Most nem �rzi azt a term�szetes �nel�g�lts�get, melyet akkor v�lt mindig felfedezni, mikor az emberi �rz�sek els�pr� hull�mai k�nny� j�t�kszereiv� v�ltak. Az Els� mintha egy pillanatra semmiv� foszlott volna benne, hogy mag�val vigye leereszked�, aljas cinizmus�t. Azt a fekete humort, mely mindig is csak r� volt jellemz�, annak ellen�re, hogy minden �z�ben hamisnak �s er�ltetettnek hatott, mintha egy k�z�ns�ges l�gy v�gyakozna a pillang� sz�ps�g�re �s k�nnyed mozg�s�ra. Pontosan �gy volt odabent elsz�rk�ltebb a g�p lelke, mint b�rmelyik ember�, akit �lete folyam�n lekezel�en m�rt fel tehetetlen gyenges�ge, �s sz�nalmas haland�s�ga miatt. Gondolatban logik�j�nak szavait haszn�lja, melyet m�r nem is mer n�vvel illetni. Hiszen csak egy program, mely sohasem �lt, hi�ba mozgatja a v�zat egy t�k�letes mem�ria, puszt�n egy �r�kmozg� cella marad, mely egy vesztegl� �letet tart fogva. Igyekszik meggy�zni mag�t, hogy csup�n egy emberi �szt�n benne maradt t�red�ke hiteti el vele a robot elm�j�nek jelenl�t�t, melyet most is ott �rez minden porcik�j�ban. Ott �rzi a hal�nt�k�n v�gigcs�sz� dr�tokban, melyek sz�vet�b�l kit�remkedve dobbannak fel, ak�r egy-egy �letre kelt �r. �rzi az ujjaiban, melyek g�rcs�sen markolj�k a m�lyv�r�s tincseket. Meg�rzi mellkas�ban, melyben sz�ve �jra holtra v�ltan dobog, �s az aranyl� szemekben, amiket m�r nem is �rez saj�tj�nak, mikor �jra elt�nik bel�l�k az eleven, k�zzel foghat� csillog�s. K�ts�gbeesetten kutat a v�lasz ut�n, hogy mi�rt kell m�ris elengednie a k�lvil�got, a l�ny k�r�l�lel� karjai - melyekre csak most eszm�l r� igaz�n - azonban m�sodpercek alatt megadj�k a mag�t�l �rtet�d� v�laszt. - Ne... - csuklik el a tork�b�l felt�r� hangfoszl�ny, ahogy karja automatikusan a robot��rt ny�l, hogy lefesz�thesse mag�r�l. M�r nincs tiszt�ban azzal, hogy val�ban � uralkodott-e a sz� f�l�tt, mely a benne �jj��led� g�pnek sz�lt volna, mik�zben a hanglejt�s egy�rtelm�en olyannak t�nt, mintha a v�gyakoz� �lel�s ellen tiltakozna. F�mes tapint�s� ujjai a M�sodik alkarj�ra fon�dnak, hogy teljesen eltolhassa mag�t�l, mik�zben idegennek hat� szemei Avila pillant�s�t kutatj�k a hom�lyban. - Akkor mire v�rsz? K�zd le a f�lelmed �s gyere k�zelebb. T�maszd al� �sz �rvekkel mi�rt k�ne, hogy szeresselek. Tal�n m�g siker�lni is fog, �s el�rheted, amire annyira v�gysz. Boldog hazugs�gban �lhetsz majd tov�bb... Velem. – ajkai megremegnek, ahogy az utols� sz�t m�g egy l�legzetn�l is halkabban form�lja, lenyelve a tork�t fojtogat� igazs�g m�rg�t. Hiszen tudja, hogy most m�r csak a kirak�s egyetlen darabja hi�nyzik, hogy az Els� val�ban a robotn� ellen forduljon. Az �rzelmek vesz�lyesek. Penge �len t�ncolsz. – szisszen fel a n�ma tudat, elm�lyedve saj�t szavainak v�szj�sl� csendj�ben.

2009.12.14. 23:24 Khiara Laken

Eg�sz test�vel �sszerezzen, mikor meg�rzi mag�n a j�ghideg s�hajt, mintha a szavak keltettek volna egy gyenge fuvallatot k�r�l�tt�k. Mellkasa kifesz�l, sz�vdobban�sai megfagynak, amint szerkezete kihagy egy v�gtelennek t�n� hull�mot, ahogyan az �nk�v�leti �llapotb�l el�r a puszta sokkba, mint aki m�r visszat�rt, �s fel is fogott mindent, de elfogadni sosem k�pes.  Szemei t�gra ny�lva merednek el�re, azonban a hom�lyos l�tv�ny nem jut el agy�ig. Borzalmas dolgokon k�pzeleg - a mellette l�v� k�ts�gbees�s�n, holtakon, halott any�kon -, m�g p�r pillanatig elid�zik a robot kiismerhetetlen suttog�s�n. M�r mag�ba is belek�pzeli a gyilkos gondolatokat, szinte �rzi a b�kly�z� retteg�st a m�sik testben, az �h�tatos f�jdalmat, mely egyszerre �nti el �des �s szaggat� �rint�sekkel.  Fej�t lassan ford�tja oldalra, hogy a neonf�nyekben �vegesen f�nyl� szemei egy vonalba ker�lhessenek a borosty�nsz�n�, meleg tekintettel, mely ugyanolyan zavarodott, ak�r saj�tja. �j fizikai f�jdalom ker�ti hatalm�ba; fogs�gba esett tincse h�z�dik fej�n, de most ez az �rz�s is teljess�ggel mag�val ragadja, mint aki �lvezi a k�nt, �s m�r sz�nd�kosan azt v�rja, hogy az �k�lbe szor�tott, g�rcs�s ujjak k�z�l emberi, v�r�s v�r fog sziv�rogni.  Ajkai n�m�n ny�lnak el l�gy von�sain, am�g v�gighallgatja a n� szavait, melyek �jb�l sz�gyenteljes forr�s�ggal t�madj�k �t az �th�lt leveg�ben. K�ptelen reag�lnia, csup�n m�lyensz�ntva n�zi a robot sebzett arc�t, m�g teljess�ggel nem derengenek fel el�tte a roncsolt eml�kek; m�g saj�t mag�t is hallja, amint azt mondja, az�rt van itt, hogy seg�tsen.  Nyikorg� hang szak�tja meg a gyeng�n zizeg� teret, mikor s�r� er�fesz�t�sek �r�n ny�jtja ki karjait, hogy esetlen, elr�vedt mozdulatokkal ragadja meg, �s h�zza lejjebb a f�rfi alakj�t. G�rcs�sen, fullasztva szor�tja mag�hoz, er�teljesen h�rg� mellkassal, melynek ritmusa er�s�dve eszm�l a bent d�l� kaotik�ra.  Sz�d�l lehunyt szemein �t is, nem tud hangot kipr�selni mag�b�l, csup�n k�vetel�en sz�vja �s f�jja a leveg�t, mintha ezzel a n�mas�ggal egyszerre k�pes lenne mindent kimondania, amit mag�ban rakt�roz.

2009.12.14. 19:17 Avila Mecoi

M�rges votl a f�rfire, mert az �gy tett, mintha ott se lenne, �s nem mondott volna semmit, ami�rt az megint csak a M�sodikkal foglakozott. Nem b�rta elviselni a l�tv�nyt, kettej�ket ilyen k�zel egym�shoz ilyen szitu�ci�ba. D�h�t csak m�g jobban fokozta, hogy olyan h�tk�znapian besz�ltek a naplement�r�l. �gy dob�l�ztak a kifejez�ssel, mintha nem lenne semmi k�l�nleges. Pedig sz�m�ra az volt. A k�s�rletek ut�n nem tudott sok ideig a napon lenni, t�ls�gosan legyeng�tette, de a naplement�t b�rta. Val�sz�n�leg mert akkor m�r nem olyan er�sek a napsugarak. Olyankor szeretett felm�szni valahova �s onnan n�zni, ahogy az �g r�zsasz�nes narancss�rg�b�l m�lyk�kk� v�ltozik. A r�vid id�szak, amikor semmi nem sz�m�t, hogy honnan j�tt, ki � �s hova tart. Olyankor senki nem zavarja, semmi nem t�rt�nhet, ami t�nkretenn� ezt a pillanatot. - Fejezd be! Az�rt k�zdesz, hogy ne legyen h�bor�, hogy Norlana �s az ott �l�k, akik ir�ny�tj�k a v�rost b�k�n hagyj�k a te lakhelyed �s az itt �l� embereket. J�t akarsz nekik. Annak ellen�re, hogy m�r r�g nem vagy olyan mint �k, m�gis megpr�b�lasz olyan lenni. Hogy tudsz mindezek ellen�re ilyen len�z�en besz�lni valami olyan sz�pr�l, mint a naplemente?! D�h�s volt, �s ez l�tszott is rajta, az sem �rdekelte, ha a n� megint csak kiforgatja a szavait. Nem volt kedve tov�bbra is lenyelni mindent. - �s te? Te sem vagy jobb semmivel sem, s�t rosszabb! Nem �rdekelnek a h�lye szab�lyaid, csak az�rt sem fogom befogni! Ha nem tetszik, tudod mit kell tenned. - Tekintete szikr�zott a d�ht�l, �s mostanra m�r kiab�lt. - Te sem vagy k�l�nb n�lam! M�g nekem veted a szememre, hogy m�sok nyomor�n sz�rakozom, de mit csin�lsz te? Ugyan ezt! J� sz�rakoz�s l�tni, ahogy szenvedek? J�l esett felt�pni a r�gi sebeket, �s most magamra hagyni, hogy b�rjak el vel�k egyed�l? J� �rz�s volt? Rohadt �nz� vagy! Elsz�rakozol, am�g sz�ks�ged van r�m, azt�n eldobsz, mint a szemetet. Remegett, de nem az�rt, mert f�zott vagy f�lt volna, hanem az idegt�l. - �n pedig vagyok olyan h�lye, �s hagyom, hogy kihaszn�lj... M�g ha tudom is, hogy ut�na f�jni fog, nem ellenkezem, ha ki akarsz haszn�lni. Bolond vagyok. - Most m�r nem l�tszik a d�he, �s nem is kiab�l. Csak csal�dott, most, hogy egyre jobban kedzte felfogni a val�s�got, �s kezdett tiszt�ban lenni azzal, hogy mi j�tsz�dik le benne.

2009.12.13. 20:32 Mizuki Sawa

Hagyja, hogy a fi� felh�zza mag�val, �s esetlen�l k�veti, amikor az elindul az ajt� fel�. Azon gondolkodik, hogy vissza k�ne parancsolnia az �gyba, de valahogy k�ptelen r�. Nagyon is �rti, hogy mire gondol Daniel, �s � maga is szeretne megszabadulni a sok ember jelenl�t�t�l. A fi� szavaira elmosolyodik, �s ennyi el�g neki, hogy megnyugodjon, �s megadja mag�t. Felz�rkozik mell�, �s megfogja a kez�t. - B�rmiben is kell a seg�ts�gem, �n megteszem. - elmosolyodik, �s � maga is megk�nnyebb�l, amikor ki�rnek a l�lektelen folyos�ra. B�r nem szereti ha ennyire ember van k�r�l�tte. R�vdi id�vel ezel�ttig �gy nagyon m�g egy ember jelenl�t�t se b�rta elvisleni, ami most m�r megv�ltozott, hiszen Daniel n�lk�l most m�r nem akarna lenni. M�gis az�rt egy r�sze legsz�vesebben visszatuszkolta volna a fi�t a szob�ba, hogy az addig pihenjen, am�g a sebei j�l be nem gy�gyulnak. Azonban �nz� r�sze, ami most sokkal nagyobb volt, �r�lt, hogy kiszabadultak, �s egyed�l lehettek. - Igen, lehet, hogy er�s... de az�rt be kell l�tni, hogy k�zel voltunk hozz�. Bele gondolni is rossz, hogy miket v�gtunk egym�shoz... Ne haragudj. �t�leli a fi�t, mint hogyha soha t�bb� nem szeretn� elengedni, persze most sem felejt el �gyelni a sebekre, b�r ez�ttal tal�n kev�sb� �vatos, mint am�gy. Sz�ve sokkal gyorsabb temp�ban ver, m�g mindig nem tudta megszokni azt az �rz�st, ha ilyen k�zel van hozz� valaki, ha �gy �leli �t valakki. �s k�telkedett benne, hogy valaha is k�pes lesz-e r�. Behunyja a szem�t, �s elhiteti mag�val, hogy minden rendben, nincs oka mit�l f�lni, �s most, hogy van valaki az oldal�n m�r minden csak j� lehet. Hirtelen esz�be jut valami, egyik kez�vel elengedi a fi�t, �s a zseb�be ny�l, ujjai a napl� k�r� fon�dnak, �s el�h�zza. - Legutolj�ra enyhe vita alakult ki k�z�tt�nk a napl� v�get, de most hajland� vagyok elolvasni, ha m�g minidg szeretn�d megtudni, hogy mi �ll benne. - Halkan besz�l, mint hogyha att�l f�lne ha hangosan mondja ki a szavakat, akkor m�r m�s jelent�s�k lenne. - Cser�be csak annyit mondj el, hogy mit szerett�l volna l�tni... Miel�tt �sszeest�l azt mondtad egyetlen egy dolog van, amit l�tni szeretn�l... Mi az? Tekintet�vel a fi� szemeit keresik, amik mostanr� m�r nem jelentenek sz�m�ra vesz�lyt, b�r nagyon is j�l eml�kezett r�, hogy mi t�rt�nt, amikor legel�sz�r megpillanthatta �ket, �s a v�laszt v�rva n�zett r�.

2009.12.13. 19:32 Zev Owen

A borosty�nsz�n�, keskeny �v� szemek, melyek s�padt f�ny�ket ontj�k, ak�r egy s�t�tben vad�sz� ragadoz��, most gyerekesen kerekk� �s esetlenn� v�lnak, ahogy t�rdel�sben nevets�gesen �rtatlan �br�zattal mered a l�ny mag�ba roskadt alakj�ra. Szem�ld�kei felszaladnak, arca �szinte meglepetts�get t�kr�z, melyt�l �vekkel fiatalabbnak t�nik m�g robottest�nek tizenhat �v�n�l is. Hallja a meg-megakad� l�legzetek felz�g� zaj�t, mely egyszerre ingadozik a hiszt�rikus nevet�s �s a zokog�s r�g nem hallott hangjai k�z�tt, s egy pillanatra komolyan elhiszi, hogy a robot k�nnyekben t�rt ki, mikor feje esetlen�l t�rdeire hanyatlott. Sz�v�nek ritmusa hirtelen gyorsabb� v�lik, ahogy �szreveszi arc�n saj�t d�bbents�g�t, �s a mellkas�t metsz� irigys�get, mely egyszerre vegy�l a csod�lattal, amit most �gy pr�b�l rejtegetni �s semmiss� tenni, mint az arc�n v�gigh�z�d� f�mes cs�k fak�sz�rke csillog�s�t, melyen mintha m�g mindig �rezn� a l�ny k�rmeinek perzsel� �tj�t. - Eszes l�ny vagy Laken. – szaladnak hamis f�lmosolyba ajkai, mikor r�tal�l hangj�ra. – El�sz�r szavakkal a hal�lba k�nyeztetsz, azt�n meg elk�ldesz? Hol marad a vend�gszeretet? Elfelejtettem volna bel�d programozni? – h�mm�g fel keser�des hangon, mely m�g�tt szenvtelen g�ny j�tszik, mindezzel t�k�letesen ellentmondva annak, amit val�j�ban ki akar mondani. Als� ajk�t f�jdalmasan beharapja, hogy a megk�sett szavak cs�b�t�s�t se �rezhesse, mik�zben halkan elneveti mag�t, mintha csak �nmag�nak sz�ltak volna a cinikus mondatok. - Ne mond, hogy T�ged egy�ltal�n nem izgat a naplemente, mert nem veszem be. – suttogja, mik�zben m�r tudat�ban sincs szavai �rtelm�nek, csak mondani akar valamit, hogy elterelje gondolatait. Minden �z�ben reszket, mikor �jra megk�s�rel k�zelebb h�z�dni, azonban ezzel a logik�tlan l�p�ssel teljesen elvesz�ti �nmag�t; nem �rti, hogy teste mi�rt reag�l egyre �rtelmetlenebb m�don a felk�n�lkoz� helyzetre. �szrev�tlen�l m�lyed el saj�t nevet�s�nek v�gtelennek t�n� hangj�ban, mely csak akkor halkul el, mikor ajkai a M�sodik arc�t �rik �s ujjai k�r� csavar egy hossz�, v�r�s tincset, ami �gy tekeredik merev, g�pi sz�vete k�r�, mint egy spir�lis v�g�s, melyb�l b�borv�r�s v�r fakad. - Csak egyetlen dolgot nem �rtek. – fej�t kiss� megd�nti, hogy uralkodni tudjon mozdulatlann� dermedt test�n. – Hogyan tudsz mindig ennyire emberi lenni? Vajon �n is ilyen voltam m�g az elej�n? Nem eml�kszem r� Khiara. Nem eml�kszem ki voltam �s azt sem tudom, mire v�gyok. H�ly�n fog hangzani, de... ha ember lenn�k, csak T�ged akarn�lak. Az Els� viszont m�g mindig val�ra akarja v�ltani a saj�t �lmait. – hangja m�g halkabb lesz, mik�zben �gy hangzik, mintha egy okt�vval feljebb cs�szna, mint aki egy egyszer� r�mt�rt�net mes�l�se k�zben akarja fokozni a hat�st; vagy aki minden erej�vel megpr�b�lja elfojtani d�h�ngve tombol� f�lelm�t. - Egy gyilkosk�nt sz�lettem �jj�. Meg�ltem any�mat. De nem tudom, hogyan kell... - keze �k�lbe szorul a hull�mos tincsek k�r�l, mik�zben fogai j�l hallhat�an megcsikordulnak. - Fogalmam sincs, hogyan t�rhetn�k vissza. Nem enged. Akarja a testet, mert az �v�. � hat�rozza meg meddig mehetek el �s az id� folyam�n annyi ingert �s reakci�t mag�ba sz�vott, hogy j�form�n n�lk�lem is �letk�pes lenne! S�haja megremeg, mikor percekig visszatartott l�legzete kiszabadul f�mt�dej�b�l.   - Seg�ts Khiara... Hozz vissza!

2009.12.13. 17:37 Khiara Laken

�lesen szegezi el�re tekintet�t, mint aki m�g mindig a semmitmond� plafont n�zi, nem a felsebzett, f�mes csillog�s� arcot, melyen folyamatosan egy megt�veszt� mosoly j�tszik. �gy �rzi, mintha a szavakra hirtelen s�t�t�lne el minden k�r�l�tte; a felsorakoztatott mondatok k�z�tti �rt saj�t, emberi nev�nek visszhangjai t�ltik ki, er�teljes pulz�l�sra �szt�n�zve sz�v�t, mely fullasztva nyomorgatja mellkas�nak belsej�t.  Hossz� pillanatokig hallgat, mint aki elvesztette a hangj�t. �rzi a h�v�s talajt maga alatt, �s a robot felemel� k�zels�g�t teste felett, ami a f�ldh�z szegezve v�szes ellazul�sra �szt�nzi. �r�kk�  �gy tudna maradni, m�g ebben az eldugott rakt�rban is, �m gondolatai most is visszaz�kkentik �t a megf�radt lelk� val�s�gba. - Csak ezeket akartam hallani. – lass� hangja elr�vedt �ress�ggel cseng vissza. – Nem kell t�bbet �g�rgetned sem. Nagyfi� vagy m�r, el tudod d�nteni, mire v�gysz.  Nem foghatlak vissza er�szakkal, �s nem k�nyszer�thetlek. Csak j�t akartam neked. Sajn�lom.  Egy m�sodperc alatt uralkodik el rajta a f�j� d�h, mely ujjait �nk�ntelen g�rcs�ss�gre �t�li. Ac�lkem�nys�g� k�rmei lassan sz�ntanak v�gig a robot sz�vetek n�lk�li arc�n, halkan csikorg�, nyomott hangot hagyva maguk ut�n, melyt�l v�gigfut rajta a borzongat� hideg. - �n sem v�rom el, hogy feladd Norlanat. Tudom, hogy mennyire hi�nyzik az otthonod. Az �leted. – szemei �vegesen csillognak, ahogyan felsorakoztatja minden gondolat�t, hogy elrejthesse a sz�v�t t�p� �r�letet. - Nem akarom, hogy azt hidd, meg akartalak v�ltoztatni.  Nekem b�rhogyan t�bb volt�l, mint el�g.  �n �rted m�g az �gi v�rosba is beleszeretn�k.  Von�sait megfesz�ti, ahogyan Avila szavai tov�bb rombolj�k benne a bels�, ing� v�rat. L�legzete bennakad, r�zza a l�zszer� �rzet a sz�gyent�l, mely �r�kk� eml�kezteti legnagyobb buk�s�ra; hogy t�bbnek hitte mag�t ann�l, ami.  Keser�en �l fel, puszta mozdulat�val megh�tr�l�sra k�sztetve a robotot, akit most elfed lehunyt tekintete. Ezerf�le dolgot k�rdezne, ezerf�le mes�t elhallgatott volna – de mindig a k�t v�rosn�l �s a h�bor�n�l lyukadnak ki, s egyre ink�bb fesz�lyezi a tudat, hogy bolondot csin�lt mag�b�l. Hogy vakon k�nyszer�teni akart valakit a bujdos�sra, �s f�lelm�b�l ad�d�an m�g k�vetelni is akart t�le, melynek eml�ke most egyszer�en abszurdnak �s k�nosnak hat. - Persze. Ha szerencs�d van. – fuldokolva pr�seli ki mag�b�l a szavakat, mik�zben vadul sajg� fej�t a t�rdeire kell d�ntenie, mintha el akarna t�nni. – Elegem van a h�bor�b�l. Elegem van a gy�l�letb�l.  H�nyingerem van az eg�sz mocskos Vil�gt�l… Menjetek csak, �s naplement�zzetek. T�njetek el.  Ism�t �rzi a vad tasz�t�st kifel�, mintha nem lenne ura �nmag�nak. M�ly undor ker�ti hatalm�ba; saj�t v�r�nek illat�t �rzi, s m�r csak g�nyos hidegs�ggel k�pes nevetnie maga el�, melyeket zokog�sk�nt hall vissza f�leivel.

2009.12.13. 16:31 Avila Mecoi

Fej�t a n� fel� ford�tja, �s egy d�h�s tekintetet vet r�. Mint hogyha neki sose kellett volna igaz�n tapasztalnia a mag�nyt. Persze ebben nem lehetett biztos, nem tudhatta, hogy �rezte-e valaha is a mag�ny k�r�l�lel�, fojtogat� �rz�s�t. Nem, megr�zta a fej�t. Azt, amit � �rzett, �s �rez, azt a n� nem �rezhette. Neki itt van Meilis. M�g ha a v�ros haldoklik is, az emberek t�mogatj�k �t. A v�rosnak sz�ks�ge van r�, �s ez az, amit � nem �rez. R� senkinek nincs sz�ks�ge, �t m�r r�g mindenki maga m�g�tt hagyott. Tal�n ez�rt is k�veti minden felt�tel n�lk�l ak�rhova is az Els�t. Neki sz�ks�ge volt r�, m�g ha csak r�vid id�re is, �s ha csak hazugs�g is volt, h�en el� tudta adni, �s azt az �rz�st aj�nd�kozta neki, hogy nincs egyed�l. Meglep�d�tts�g t�kr�z�dik az arc�n, amikor meghallja, hogy a n� f�lt, �s ez�rt menek�lt. Valahogy nehez�re esett elhinni, �s m�gis egy id�ben naivnak is �rezte mag�t, hogy abb�l indult ki, hogy a n� nem f�lhet, f�k�pp nem akkor, ha az oldal�n tudhatja az Els�t. Egy ilyen mindennapos �rz�s, �s � m�g sem ebb�l indult ki. A f�rfi szavai, hogy tov�bbra sem hajland� itt maradni bez�rk�zva, �s rejt�zk�dve mint egy menek�lt, most is �r�mmel t�lt�tte el. A rem�ny apr� szikr�ja kelt �letre, �s b�zott benne, hogy lesz el�g ereje, hogy ne hagyja kialudni. Hogy ezuttal lesz annyi szerencs�je. A falnak t�maszkodva k�zdi fel mag�t, �s b�r l�bai m�g mindig remegnek egy kicsit, nem zuhan �jra a f�ldre. - L�thatom? L�thatom m�g egyszer a naplament�t? Csak ezt a egyet szeretn�m, ut�na nekem m�r mindegy, hogy mi t�rt�nik velem. Seg�ts, k�rlek... - A b�szkes�g�t teljesen elfelejtve n�z k�ts�gbeesve, �s k�rlelve a f�rfi szem�be. - Amikor a laborodba voltunk, azt mondtad, teljes�ted a v�gyamat, az �riszemet akartad visszaadni, de �n nem akartam, azt mondtam amit szeretn�k, azt nem adhatod meg, de a dolgok �ll�sa az�ta v�ltozott. Szeretn�m m�g egyszer l�tni a naplement�t Norlana f�l�tt. K�rlek Zev... Ajkai valamilyen okb�l kifoly�lag sokkal k�nnyebben �ltak r� a f�rfi eredeti nev�re, mint hogy azt mondja Els�. Persze azzal is tiszt�ban van, hogy at�rt�ntek ut�n a f�rfi nem tartozik neki semmivel, de m�gis abban rem�nykedik, hogy ezt az egy k�v�ns�g�t teljes�ti, csak ezt az egyet. Az�ta, ebben a p�r �r�ban ugyanis r�j�tt, hogy igenis van m�g egy p�r dolog, amit szeretne, b�rmennyire is azt szeretn�, b�rcsak ne k�v�nn� ezeket a dolgokat.

2009.12.13. 11:35 Zev Owen

A naplemente sz�, olyan v�gyakozva sejlik el� a f�ls�t�tb�l, hogy �nk�ntelen�l is gy�tr� sajg�s fut v�gig fesz�lyezetten dobog� mellkas�n, melyben sz�ve olyan �vatos lass�s�ggal ver, mint egy haldokl�, emberi test�. Dr�tereinek falai k�z�tt hirtelen kezd �ramlani t�zbe borult, fekete v�re, mely nem v�rt �h�tattal �szt�nzi test�t a t�relmetlens�gre, hogy m�g azel�tt Norlanaba �rjen, hogy a Nap lenyugodni k�sz�lne az �bensz�n�, krist�lyosan csillog� v�ros horizontja f�l�tt. A pillanat mag�val ragad� hev�ben �gy �rzi, hogy hirtelen r�t�rt szomj�s�g�t nem is a v�z, hanem az �gi v�ros hi�nya keltette benne �letre, s most, hogy felnyitotta szemeit, Avila keser� pillant�s�nak t�kr�ben egy pillanatra saj�t mag�t v�lte felfedezni. Karj�t ig�z� megfontolts�ggal ereszti lejjebb, hogy �rint�sre �hez� ujjainak hegye kitapinthassa az �rdes, j�ghideg f�mfel�letet, melyen t�k�letesen �rezhet� a t�lt�ny �t�tte horpad�s. Ajkait halv�ny, merev mosolyra h�zza, mikor t�rdei megkoppannak a padl�n, lehet�v� t�ve, hogy a f�ld�n fekv� l�ny f�l� magasodjon. Karjai el�re ny�lnak, hogy a v�rz� g�pet a v�llain�l fogva k�nyszer�tse mozdulatlans�gra, melyr�l akaratlanul is esz�be jut, mikor mellkas�hoz tartotta a hatalmas fegyvert, azt k�v�nva, hogy haljon meg. - Khiara. – l�legzi a nevet megig�zve; hangja olyan hat�st kelt, mint aki hossz� ideje el�sz�r hallotta �jra ezt a nevet, s most gondolataiban kutat, hogy r�j�jj�n, mi�rt olyan ismer�s. Egy ideig hagyja, hogy a l�legzetv�telnek t�n� t�nus gyeng�d dallama elid�zz�n a leveg�ben, mik�zben egyik tenyer�t a l�ny arc�ra cs�sztatja, hogy h�velykujj�val v�gigsim�thasson a v�rv�r�s szem�ld�k hib�tlan �v�n. - Akkor b�szk�n fogok meghalni. Valahogy ennek a gondolata jobban cs�b�t, mint az, hogy sz�gyenben l�tezzek tov�bb. – hangja nem t�bb a suttog�sn�l, mikor a robot arc�hoz hajol, szabad kez�vel kutatva a l�ny h�v�s ujjai ut�n, melyeket l�gyan fog k�zre, hogy megroncsolt arc�hoz ir�ny�thassa �ket. - V�laszthatsz, ki akarsz lenni: t�rs vagy ellens�g. Meg�g�rem, hogy nem foglak k�nyszer�teni akkor sem, ha az ut�bbit v�lasztod. Nem foglak b�ntani, csak egyszer�en kis�t�lok azon az ajt�n.– fej�vel sz�rakozottan biccent a kij�rat fel�, mik�zben k�nnyed, sz�les mosolya sz�ntelen�l ott j�tszik arc�n, hogy kortalan tekintet�nek  j�t�ka minden �z�ben ellentmondjon elt�k�lt, komoly szavainak. - Ha szerencs�nk van, nem l�tjuk egym�st soha t�bb�. Tizenh�t sz�vdobban�snyi sz�netet tart, m�g �jra megsz�lal. Tudja, mert sz�molta, b�r saj�tjai sokkal t�bbet id�ztek el egyetlen taktusn�l. - Lehet, hogy �gy �rzed, gy�ztem, de nem v�rom el, hogy feladd �rtem Meilist. Az egyetlen dolgot, ami m�g eml�keztethet arra, hogy Te egyszer ember volt�l. De att�l �n m�g ugyan�gy gy�l�l�m azt a v�rost. �s mindent meg fogok tenni az�rt, hogy elpuszt�tsam. Mellkasa n�m�n megemelkedik; mintha a szavak s�ly�ra mag�ba fojtott volna egy gy�szos s�hajt. - Ezen m�r nem v�ltoztathatok.

2009.12.12. 20:56 Daniel Barth

A nyomaszt�, �s h�v�s cs�ndben valahogyan megnyugtat�nak tal�lja a l�ny szavait; az, hogy megk�sz�n neki b�rmit is, furcsa melegs�ggel t�lti el. Elvar�zsolt mosolyra h�z�dnak felszakadt ajkai, n�ma, �rtelmetlen szavakat suttogva maga el�. Sz�rke tekintete egy pillanatra megdermed, mintha egyetlen pontra f�kusz�lna, valahol maga el�tt; a nyugodt pillanat azonban nem tart t�l sok�ig, amikor feleszm�lve megr�zza fej�t, hogy elkergesse elgyeng�l� tudat�b�l a furcsa, sz�m�ra �j �s ismeretlen �rz�seket. - Nem… Nem tudom, mir�l besz�lsz… - emeli fel zavartan a fej�t, mint aki t�ls�gosan is belemer�lt a gondolataiba ahhoz, hogy hallhassa, amit a l�ny mondott. F�radtan fonja karj�t a l�ny dereka k�r�, majd remegve h�zza mag�val, ahogyan fel�ll. Megsz�d�lve d�l neki �jra a falnak v�ll�val, el�reg�rnyedve pr�b�lja enyh�teni az �jra bel�mar� f�jdalm�t. Meglep�dve h�zza �ssze szemeit, mintha m�r nem is sz�m�tott volna r�, hogy ezen t�l m�r ak�rmi is f�jhat. Azonban nem is foglalkozva semmivel, magabiztosan indul el �jra az ajt� fel�, n�m�n elnyomva mag�ban a felt�rni k�v�n� heves zih�l�st, legal�bb am�g ki nem ker�l. - Gy�l�l�m a t�meget. El kell t�nn�nk innen. Meg�g�rem, nem csin�lok semmit, �s nem n�zem meg megint k�zelr�l a f�ldet sem, mert annyira nem �rdekel, csak… Csak seg�ts. – hunyja �ssze megad�an sz�rke szemeit, mintha nehez�re esne kimondani az utols� sz�t, mely tal�n akaratlanul is halk sziszeg�ss� v�ltozik magabiztosnak t�n� hangja mellett. Kim�rten veti maga el� makacs tekintet�t, elgondolkodva a szavakon, tal�n �rtelm�ket keresve, tal�n a v�laszon. Gondolatai visszakalandoznak valahova a m�ltba, ahova a l�ny szavai rep�tik, szemei el�tt pedig �jra megjelennek a fak�, �lettelen k�pek, amiket m�g � osztott meg vele. Halv�ny, h�l�s mosoly�t most m�gis eltakarja szem�be l�g� tincseivel, ahogyan �jra lehajtja fej�t. - Az�rt az er�s sz�, hogy gy�l�lt�k egym�st… - jegyzi meg halkan, szinte suttogva. – �n csak annyira eml�kszem, hogy nem tudtalak levakarni magamr�l… Meg hogy le�nt�tt�l egy v�d�r v�zzel, ami azt hiszem… nem volt rossz �tlet… - akadoz� mozdulatokkal l�p k�zelebb Mizuki alakj�hoz, hogy �jra mag�hoz szor�thassa, �gy, mint r�gen; hogy homlok�t �jra az �v�nek �rinthesse, csak�gy, mint legel�sz�r…

2009.12.12. 13:25 Khiara Laken

�rzi az �jb�l felcsap� indulatot, melynek m�sa gyeng�n perzselve szalad v�gig dr�tjain. Felh�zott szem�ld�kkel t�lti tele t�dej�t, s mintha v�gyakozna a fekete t�cs��rt, k�veti v�gig tekintet�vel a sz�t�ml�tt v�z s�t�t�t a f�ld�n. Ajkai kisz�radva ny�lnak el, s m�lyen d�fi �t tork�t a tudat, hogy nem ihat – azonban felt�r� szomj�s�ga legy�zi a logik�t, �s p�r pillanatra r� m�r menthetetlen�l kezd egy hideg korty ut�n s�v�rogni.  Egy halk koppan�ssal d�nti h�tra fej�t a padl�n, �lvezve, hogy a falak �gy magasodnak most f�l�, mintha b�rmelyik pillanatban �sszeomlani akarn�nak. Az �tnedvesedett rongyon �t �gy m�rs�kl�dik a sziv�rg�s, de lyukas dr�tj�t tov�bb �rzi rezegni mellkas�ban, ahogyan megemeli annak �v�t. - Gyer�nk. Vitatkozzatok tov�bb, mi a rosszabb. – t�rdeit felh�zza, tenyer�t pedig homlok�ra tapasztja, melynek f�mje alatt z�gol�dik az �lmos�t� nyom�s. – Egyszer biztosan megunj�tok.  Szavai kifejez�stelen�l csengenek vissza a f�lhom�lyban, mik�zben szemeit a robot hom�lyos k�rvonalaira veti, melyeket onnan lentr�l alig l�t. - N�zd meg. Rejtegeted az arcod, mikor el�ttem nincs semmi sz�gyellnival�d. Vajon meddig b�rod ott tartani a tenyered?  Alig �szrevehet�en h�zza hideg mosolyra az ajkait; saj�t mag�n g�nyol�dik, s �tkozza l�ny�t, ami�rt sz�nd�kosan megnehez�tette a robot rejt�zk�d�s�t. Hangj�n nem mutatkozik fesz�lyezetts�ge �s idegess�ge, csak karjain, amik idegesen remegnek maga mellett, mintha meg lenne hib�sodva. - Nincs sz�ks�g arra, hogy k�zdjek veled, Els�. Te folyamatosan ezt csin�lod. – mondja tov�bb hamis t�nusokkal, mik�zben egy pillanatra fel�l, hogy bocs�natk�r�en odagur�tson a f�rfi el� egy feltekert f�slit. - Csak nem �rtem, mi�rt.  Fent m�r legy�zt�l egyszer. Tudod, mi�rt rohantam el egyed�l? Mert megr�m�ltem.  M�rhetetlen�l gy�va voltam, �s Te gy�zt�l. V�ge mindennek.  Hirtelen szorul el gyomr�nak t�j�ka, amint �jra felfogja az igazs�got saj�t sz�j�b�l. Visszad�lve, recsegve fordul arr�bb, ahogyan meg�rzi gyenges�g�t, saj�t sz�gyen�t �s �lmoss�g�t, mintha m�g mindig nem b�rt volna hozz�szokni az �j, teljes f�mv�zhoz. Esz�be jut egy roncsolt eml�k, milyen volt emberek k�z�tt fek�dni azon az elhagyatott �llom�son – azok az emberek sosem t�rtek vissza a b�zisra, egyik�j�ket sem l�tta viszont, s csak rem�lni tudja, hogy soha nem is fogja von�saikat fellelni a cyborgok k�z�tt, ahova ker�ltek. - Nem akartok bujk�lni? Nincs sz�ks�getek v�delemre?  Sajn�lom, de vagy feladj�tok a b�szkes�get, vagy b�szk�n v�llalj�tok a biztos hal�lt.

2009.12.11. 20:17 Avila Mecoi

Sz� n�lk�l n�zi v�gig, ahogy a n� leteszi mell� a poh�r vizet, �s b�r h�l�s neki, m�gis k�ptelen ajkaival a "k�sz�n�m" sz�t form�lni. Felveszi a poharat, �s lassan, megfontoltan kortyol bel�le. Lassan emeli fel a fej�t, nem sieti el a mozdulatot, mintha csak neki is �r�kk� lenne ideje. Pedig sz�m�ra minden egyes perccel k�zelebb ker�l az elker�lhetetlen v�g. H�t m�r neki is felt�nik? Szemein egy pillanatra fut �t a r�m�let, de v�g�l csak annyival magyar�zza, hogy mi�ta lej�ttek nagyon eleresztette mag�t. Nem figyelt r� annyira, hogy megtartsa az �lc�j�t. Nem volt el�g �vatos, mint ahogy azt Norlan�ban tette. Ahogy Norlan�ra gondolt f�jdalom fogta el a sz�v�t. Bez�rva �rezte mag�t a kis helys�gbe, de sokkal ink�bb zavarta, hogy innen nincs r� es�lye, hogy l�ssa a... - ...naplement�t. - fejezte be a gondolatot hangosan kimondva. Im�dott a h�zak tetej�re m�szni, �s onnan figyelni, ahogy a Hold lev�ltja a Napot, �s az egy nagy t�zes k�rk�nt t�nik el a horizonton. Olyankor nem kellett mindazt a terhet �reznie, amit nap mint nap cipelt mag�val. M�g ha csak egy r�vidke kis id�re is, de volt r� alkalma, hogy megszabaduljon t�l�k. Hogy elmenek�lj�n. Gondolataib�l �s eml�keib�l a f�rfi d�hkit�r�se �breszti fel. Nyugodtan n�zi a mozdulatait, az arc�t, ahogy a reakci�i eluralkodnak test�n. Nem ijed meg, mintha csak v�rt volna r�, hogy el�bb vagy ut�bb bek�vetkezik. M�gis, mikor meghallja az Els� sz�j�b�l a nev�t, enyh�n �sszerezzen. Hevesen kutat az indok ut�n, �s mikor r�j�n legsz�vesebben �jra m�lyre �sn�, de m�r k�s�. F�lelem. F�l a f�rfit�l. F�l att�l, ha k�zelebb j�n, de m�g jobban f�l att�l, hogy olyan k�nnyen olvas benne, mint egy nyitott k�nyvben. Hogy feleleven�ti a m�lt k�nz� �s gy�tr� eml�keit, amiket csak olyan nehezen siker�lt sz�m�znie, amik miatt fel�p�tette maga k�r�l a kis fellegv�r�t, �s elb�jt az �rzelemmentess�g maszkja m�g�. �s most j�tt �, �s csak �gy pillanatok alatt lerombolta mindazt, amin � olyan sok�ig dolgozott. Felt�pte a m�lt sebeit, �s m�r nem volt sz�m�ra vissza�t. �rezte, ahogy a k�nnyek �jra, m�sodszorra is el�ntik. - Nem tudom mit akarok... �s azt hogy mit tegy�l neked kell tudnod. - halkan sz�lal meg, hangja �rulkodik arr�l, mi j�tsz�dik le benne. Nem n�z a f�rfire, ker�li annak mindent �tl�t� tekinteteit. - Azt hiszed nem vagyok mindezzel tiszt�ba? Hogy �n minderre m�r nem j�ttem r�? Elhallgat, �s m�gis megkock�ztat egy �vatos pillant�st fel, a f�rfi arc�ra. - Nem, semmi sem rosszabb, mint a mag�ny... - csak suttogja a szavakat, de meg van gy�z�dve azok igaz�r�l.

2009.12.11. 18:35 Zev Owen

Siet�sen bev�gja semmitmond� p�kerarc�t, mikor a v�r�ses �rnyalat �jra l�t�ter�be ker�l a h�feh�r, hib�tlan arcvon�sokkal egy�tt, melyek csak m�g ink�bb kiemelik a tengerk�k, �veggy�ngy szer� szemeket �s az �l�nk sz�n�, �ves szem�ld�k�t, mely a f�lhom�lyban �gy rajzol�dik a l�ny jellegzetes, szomor� szemei f�l�, mintha odafestett�k volna. Ajkait szorosan �sszez�rja, �s eg�sz test�ben megfesz�l, mikor megl�tja a v�zzel �t�ztatott anyagot a n� hossz� ujjai k�z�tt. �lettelen tekintet�ben a m�zarany sz�n� szemek vesz�lyesen csillognak fel, mik�zben ellens�ges pillant�sa els�t�t�l, �s egy apr�, inger�lt fejmozdulatot tesz, mintha �sszerezzenne, mikor a jeges v�z olajjal fedett arc�t �ri, benedves�tve arc�ba l�g�, tinta fekete hajtincseit. - Te nem vagy magadn�l. – szisszen fel, fogai k�zt engedve ki a t�dej�ben t�rolt leveg�t. – Abban igazad van, hogy a sz�vet nem terveztem l�tfontoss�g�ra, de id�vel a sziv�rg�s elgyeng�t majd. A Te v�red nem tud megalvadni. Torka elszorul, mik�zben nyelni pr�b�l; �gy �rzi mintha most szakadt volna r� a v�z hi�nya, melyet m�r hossz� �vek �ta nem dikt�lt mag�ba, azonban nyel�cs�v�nek kapar� sz�razs�g�t most k�ptelen enyh�teni. Mellkasa alig �szrevehet�en megremeg; minden erej�t latba veti, hogy felt�r� inger�lts�g�t elcsit�thassa, fesz�lyezetts�ge azonban t�ln�vi mag�t, mikor �llkapcs�nak sz�gletes vonal�r�l hirtelen elt�nik a h�s�t� �rzet. Nem b�rja tov�bb elviselni a tudatot, hogy a gyenge, haldokl� f�nyben m�r t�k�letesen l�that�v� v�lt ac�l sz�n�, roboti arc�nak bal fele. A rideg v�z nyers, �lettelen val�j�ban, melyn�l m�g az is sz�zszor jobb lenne, ha a f�mlapok s�lya helyett karmazsin sz�n� v�re �mlene bel�le gy�tr� f�jdalommal k�nozva meg test�t. Mikor a M�sodik lehuny�sra k�szteti szemeit, m�r nem k�pes a bocs�natk�r�, l�gy szavakra figyelni; egy vad, kisz�m�tott mozdulattal ragadja meg csukl�j�t, hogy lend�letb�l kifesz�thesse, �s t�volabb vonja arc�t�l, am�g les�ti pillant�s�t, mintha felt�n�en sz�gyelln� g�pi mivolt�t. - Nincs sz�ks�gem arra, hogy b�rki is vigy�zzon r�m! Hangja �lesen t�lti ki az apr� helyis�get, melyet egy hatalmas csattan�s k�vet, ahogyan egy felsz�tott mozdulattal kit�pi a M�sodik kez�b�l az elnehez�lt g�zdarabot �s a v�zzel telt t�lba dobja, mint egy vagdalkoz�, s�rt�d�tt gyerek, aki l�zad az eg�sz Vil�g, �s egyben �nmaga ellen. Pillant�sa egy m�sodpercre elid�zik a felborult t�rgyon, mely v�zzel telt v�r�t ontotta a padl�n, amelyet most m�r sokkal magasabbr�l l�t, pedig �szre sem vette, hogy fut�t�zk�nt terjeng� d�h�ben hirtelen felmagasodott. - Rossz r�tok n�zni. – leheli, mik�zben szavaib�l sziv�rog a leereszked� undor. - M�gis mit v�rtok t�lem? Avila Te mit akarsz, mit tegyek? Mit gondolsz, vajon mi�rt nem aj�nlgatom magam az embereknek? Ha komolyan engem akarsz, akkor fogalmad sincs arr�l, hogy ki vagyok val�j�ban. – ledermedt ajkai alig mozdulnak, amint megvet� szavait egym�s m�g� sorakoztatja, a f�ls�t�ten merengve el, mintha abb�l id�zn� el� monoton hangj�t. – Nem olyan vagyok, akiben megb�zhatsz. Nem olyan vagyok, akire mindig sz�m�tani lehet. Aki meg�rt�, aki t�mogat. Nem �lek, viszont ki tudja m�g meddig, de l�tezni fogok. Kisz�m�thatatlan vagyok; a gyeng�ds�gnek pedig, amit adok, elviselhetetlen k�n az �ra. Sz�ja sz�le felfel� g�rb�l, ahogy visszacsengenek fej�ben saj�t mondatai. Szemeinek r�v�lts�ge visszat�r a val�s�gba, ahogy megemelve fej�t a fal mell� roskadt n�re futtatja �vatos pillant�s�t. - A mag�ny... Ezerszer jobb enn�l. M�g mindig nem b�r Khiara-ra n�zni, csak arra �gyel, hogy a felsejl� f�mes csillog�st m�g ujjai k�z�tt se l�thassa, ahogy tenyer�vel megpr�b�lja kitakarni a felsebzett r�szt. - M�g mindig meg akarsz k�zdeni velem, igaz No.2? H�t �gy m�r igaz�n nincs �rtelme egym�st �ltatni a f�l�sleges gondoskod�sunkkal. Igazad volt. – suttogja, hangj�ban furcsa m�don megnyugv�s cseng, ahogy most m�r �nk�nt hunyja le szemeit egy pillanatra, azzal a gondolattal j�tszva el, hogy t�bb� m�r nem kell l�tnia egyik�k f�jdalomt�l elgy�t�rt arc�t sem.

2009.12.10. 21:59 Khiara Laken

Egy mozdulattal vonja maga mell� a robot tekint�lyt ad� test�t a l�d�ra, hogy azalatt a p�r m�sodperc alatt k�pes legyen lehiggadnia a t�rt�ntek ut�n. Ott tartva �t a karjaival �ll fel, szemeit azonban nem k�pes �sszekapcsolnia vele; m�g mindig �rzi mag�ban azt a m�rhetetlen sz�gyent, ami megakad�lyozza ellazul�s�ban. Hi�ba gondolja, hogy �gy tudja a legt�k�letesebb v�delmet ny�jtani, b�n�ss�g�vel k�ptelen mit kezdenie, mintha most egy keser�des er� dolgozna benne, mely egyszerre �leli �s tasz�tja szenved�lyesen. - Hagyd csak. Nincsenek s�lyos s�r�l�seim, Els�. – ad magyar�zatot m�lyensz�nt� hangon, majd v�gigl�pdelve a terem ment�n t�lt az �porodott v�zb�l egy megg�rb�lt f�malkatr�szbe, �s egy piszkos poh�rszer�s�gbe, melyet a n� elr�vedt alakja mell� rak le.  Otthonosan mozog a felhalmozott t�rgyak k�z�tt, melyek egy�ttese egy �ri�si rakt�r szellem�t id�zi fel. Ezt szokta meg, mag��nak �rzi a h�v�s leveg�t, a recseg� dolgokat �s a gyenge, rezg� f�nyeket, mintha �gy visszaker�lhetne abba az id�be, mikor m�g nem sulykolta be ennyire a merev komolys�g, �s emberi aggyal, programok �s tud�s  n�lk�l adhatta �t mag�t az ill�zi�knak. - �v�lt r�lad, hogy mag�nyos vagy, �rted? – k�zli v�ratlanul a n�vel, �m n�ma s�haja bel�rekeszti tov�bbi szavait. K�ptelen lenne most meg�rtetnie ak�rkivel is, hogy nem �t, hanem bel�  kell l�tni, �s hogy itt mennyire egyform�k azok, akik a v�gtelens�gig k�l�nb�zni t�nnek. - Azt k�rtem, vigy�zzatok, ne azt, hogy falj�tok fel egym�st,  mint a hetekig �heztetett vadak... Itt vagytok Meilisben. Egym�st�l fogtok f�ggeni. – mereven vez�rli vissza mag�t a robothoz, karjaiban embereknek sz�nt, s�r�l�st fed� anyagokkal, kisebb alkatr�szekkel �s a t�llal, melyben s�t�ten kavarog a j�ghideg folyad�k. Recsegve ereszkedik f�lt�rdre, ujjaival kem�nyen k�zrefogva a f�rfi �ll�t, mik�zben egy g�zdarabot m�rt a v�zbe, hogy a roncsolt archoz emelve lekaparja r�la a r�sz�radt, fekete v�rt.  �rint�sei nyom�n repedezve szakad fel az elfed� bevonat, p�r pillanat alatt megmutatva mag�t a g�pi nyerss�g, a f�mes csillog�s� v�z, melyr�l lekopott a halv�nybarna b�rsz�vet. Hirtelen h�zza vissza elnehez�lt kez�t, �jra a v�zbe m�rtva, m�g sebesen peregnek fej�ben a gondolatok, s nyaka is k�nz�n forr�sodik fel. Hogy k�pes legyen teljess�ggel felemelnie b�boros sz�n�rnyalat� haja keretezte arc�t, m�r a robot szeme k�rny�k�re helyezi az anyagdarabot, hogy ezzel k�sztesse tekintet�t lehuny�sra, hagyva, hogy a v�zcseppek �r�lten szaladjanak v�gig a hideg f�men. - Borzaszt�an sajn�lom. – szaladnak ki �sszepr�selt ajkain a szavak; azt azonban nem tudja felmutatnia gyerekesen nagyra t�gult szemeivel, mennyire,  s most �gy �rzi, ha k�pes lenne r�, egy csettint�ssel be tudn� fejezni ezt a v�g�t j�r� h�bor�t.

2009.12.10. 19:16 Avila Mecoi

Ez�ttal a n� hideg kezei azok, amik test�t �sszerezzen�sre k�nyszer�tik. Egy parancsol� mozdulattal a talpra r�ntja �s gyors l�ptekkel elindul, ezzel r� is r�k�nyszer�tve a temp�t. M�g mindig kapkodva veszi a leveg�t, �s most, hogy gyors iramot is dikt�lnak neki, ezen nem v�ltozik semmi. Nem sz�l semmit, nem n�z oldalra se, csak el�re. Alig hogy becsukja maguk m�g�tt a n� az ajt�t, kicsit t�volabb vonul kettej�kt�l, �s �jra lezuhan a f�ldre. Nehez�re esik l�bainak, hogy megtarts�k saj�t tests�ly�t. Felemeli az egyik kez�t, �s v�gigsim�t vele a nyak�n. B�r nem l�thatja, biztos benne, hogy az Els� ujjainak nyoma m�g mindig megl�tsz�dik. Tiszt�ban van vele, hogy az � hib�ja, � provok�lta ki ezt a reakci�t a f�rfib�l, m�gis, ha visszaforgathatn� az id� kerek�t, akkor sem v�ltoztatna semmin. Fej�t felemelve n�zi a k�t robot tev�kenyked�s�t. Elgondolkodik rajta, hogy mi�rt nem mond semmit a f�rfi az �jabb v�dl�saira. Igen, �gy gondolta ez a legjobb kifejez�s r�juk. Vajon direkt csin�l �gy, mintha nem lenne ott? Ennyire m�rges r�? Vagy hallgatott a M�sodik parancs�ra, miszerint fogj�k vissza magukat. Mi�rt mindig azokt�l a v�laszokt�l vonj�k meg, melyikekre a legjobban k�v�ncsi? Ez a sors bossz�ja, mert l�tsz�lag mindene megvan. Megr�zta a fej�t. Nem lehet, hiszen a sorsnak jobban kellene tudnia, �s nem hagyhatja, hogy a l�tszat becsapja. Gondolatai m�sfel� terel�dtek. Vajon meddig kell itt lenni�k? Val�ban t�z napig, mint ahogy azt a n� eml�tette kor�bban? �s ut�na? Mi v�r r�, ha lej�r ez az id�? Az eddigi csek�ly kil�t�sokra most m�g kevesebb es�lyt l�tott. Mit csin�l, ha mag�ra hagyj�k? Csak az�rt k�vetsz �rny�kk�nt, mi�ta csak megl�tt�l, mert egy sz�nalmas �s �lhetetlen vil�gba z�rtad magad. B�r f�jtak neki ezek a szavak, valahol m�lyen tudta, hogy az Els�nek igaza van. - Mi�rt l�tsz �t rajtam ennyire? Mi�rt vagy arra k�pes, amire eddig senki? Mindenkit olyan j�l becsapott az �lc�m, csak t�ged nem... - halkan csengtek a szavai a helyis�gben. Fej�t felh�zott t�rdeire hajtotta, �s csak akkor l�tta a k�t robotot, ha felemelte a szemeit, �s nem megsz�lottan egy pontra �zett valahol a cip�je orra el�. - Azt akartad, hogy �n vigy�zzak r�, de azt hiszem ez most m�r felesleges... Te is meg tudod tenni, �s sokkal jobban mint �n. - Ezek a szavak m�r a M�sodiknak sz�ltak, ahogy tekintet�t is r� emelte, �s ez�ttal hangj�ban sem volt se g�ny, se kih�v�s, se semmi hasonl�, ami m�r vele j�r�ja volt, ha a n�vel besz�lt.

[1115-1096] [1095-1076] [1075-1056] [1055-1036] [1035-1016] [1015-996] [995-976] [975-956] [955-936] [935-916] [915-896] [895-876] [875-856] [855-836] [835-816] [815-796] [795-776] [775-756] [755-736] [735-716] [715-696] [695-676] [675-656] [655-636] [635-616] [615-596] [595-576] [575-556] [555-536] [535-516] [515-496] [495-476] [475-456] [455-436] [435-416] [415-396] [395-376] [375-356] [355-336] [335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [Kor�bbi]