�j bejegyz�s Friss�t�s

2010.03.28. 18:44 Zev Owen

Az egyik fi�k tartalma meghozza a v�rt eredm�nyt: h�feh�r sz�n� m�t�s sapk�k �s halv�nyz�ld maszkok ker�ltek el� a m�ly�r�l, melyek val�sz�n�leg az itteni felszerel�s r�szei. Tudja, hogy a szoba m�sik szeglet�ben van egy nagyobb szekr�ny fogasokkal, �gy kiz�rt dolognak tartja, hogy ott ne tal�ljon orvosi k�penyt is. Sz�nd�kosan marad m�gis a polcok fel� fordulva, am�g hallja, hogy a l�ny �lt�zik. Nem akarn� m�g azzal is fesz�lyezni a helyzetet, hogy felt�n�en v�gigm�ri – mert tudja, hogy akaratlanul is ezt tenn�. Ez eg�szen m�s, mint a M�sodik teste. Annak l�tv�nya mindenn�l term�szetesebb volt a sz�m�ra, mivel � volt az, aki megteremtette. Csukl�j�t a kih�zott fi�knak t�masztja; v�r miel�tt kiemeln� a holmikat. Csak akkor mozdul meg mikor Khiara neh�zkes l�p�seit hallja visszafel�. �rzi, hogy a szob�ban meg�lt n�ma csend �s a lelk�re nehezed� fesz�lyezetts�g csak egyre tov�bb hajszolja a sz�tlans�g fel�. Pr�b�l szenvtelen�l mozogni, mintha mi sem v�ltozott volna, szeme sark�b�l m�gis t�bbsz�r a n�re pillant, mint aki minden percben meg akar bizonyosodni arr�l, hogy m�g mindig ott �ll, ahol az el�bb hagyta. Hangtalan l�p�sekkel teszi meg azt az eleny�sz� t�vot a szekr�ny fel�, k�zben a hatalmas kock�kb�l kirakott m�rv�nypadl�t figyeli, melynek vil�gos sz�n�t�l teljesen el�t fekete, porlepte bakancsa. Gondolatai Meilisre terel�dnek �s a M�sodik test�re. Az emberek bizalma ennyivel nem lesz kiel�g�tve, �s ezt ak�rmennyire is igyekszik mag�ban tagadni, a keser�des �rz�s akkor is t�ntor�thatatlanul ott ragad a gondolatai k�z�tt. Tudja, hogy egyszer �gyis vissza kell majd t�rnie Norlanaba, melynek t�nye egyszerre t�lti el izgalommal �s megf�radt csal�dotts�ggal. - Vedd fel, azt�n induljunk. Nem v�rakoztathatjuk meg �ket. – ejti szavait f�lhangos g�nnyal, mik�zben a m�t�asztal sz�l�re rakja az �sszegy�jt�tt holmikat �s megpr�b�lja elnyomni mag�ban a k�sztet�st, hogy � maga tegye fel �ket a l�nyra; csak az�rt, hogy a nedves hajtincseket elsim�thassa az arc�b�l, vagy, hogy l�gy von�saihoz, a felfedezetlen testhez �rhessen. V�gigfut gerinc�n a jeges borzong�s, mik�zben hagyja, hogy felem�ssze ez az �rtelmetlen v�gyakoz�s.

2010.03.28. 18:08 Khiara Laken

�pp csak meg�rzi a b�r�be f�r�d� t�t, mikor a robot rutinos �lt�sekkel �sszevarrja a sebet. Akkor nyilallt bel� igaz�n a zsibbadt, f�mes f�jdalom, mikor lecsatlakoztatt�k r�la a cs�vet; mag�ba kapott egy m�ly l�legzetet, s az�ta �gy �rzi, hogy v�gre kezd kitisztulni el�tte a k�p.  M�r j�val ink�bb �ntudat�n�l van, mintha agya az oxig�nre igaz�n m�k�d�sbe l�pett volna. A szavak azonnal �rtelmet nyernek benne, tiszt�n �rti, amit a f�rfi mond, m�g ha tomp�bban is, mint a teljes g�pi v�zban. F�radtan mered maga el� m�g n�h�ny pillanatig, miut�n megvonj�k t�le a t�maszt�kot. Arca sz�ntelenn� lazul, hogy m�g a legkisebb energi�t is a mozg�sba tudja belefektetni. Tudok j�rni.  Igyekszik hat�rozotts�ggal fell�pni, legink�bb saj�t mag�nak. Nem akar tot�lis elesetts�get �s bizonytalans�got sugallni; azonban amikor megfordul �lt�ben, hogy lel�phessen, megakad a szeme a szekr�nyekben kutat� roboton, mire minden �z�ben �sszer�ndul. M�r � is fel tudja m�rni a t�vols�gtart� idegenked�s mi�rtj�t, csak a t�ls� oldalr�l. Mintha csak most fogn� fel, hogy mekkora tekint�ly �s er� lakozik egy ilyen g�pi testben. - Olyan csendes. – morajlik fel rekedt hangja eredeti lejt�s�ben, �nmaga el� merengve. Term�szetesen sajg� sz�v�re �rtette; �pp csak �rz�keli a dobog�st, mintha az alig �lne.  Nem is tudja, mit �rezhetne a h�l�n k�v�l. Olyan, mint mikor valaki m�r egy �r�kk�val�s�gnak �rz�kelt id� �ta – mintha m�r sz�let�se pillanat�t�l kezdve szerette volna az �h�tott dolgot – v�rakozik, majd miut�n megkapja, elfogadja, s tudom�sul veszi. Tal�n el is veszne a kaotik�ban, ha ki tudn� adni minden �rzelm�t, mely a h�napok alatt a l�ny�v� v�lt – azt a v�gtelen m�ret� undort, a v�gyakoz�st, az �lmodoz�st, a rem�nytelens�g �s a rem�ny �lland� ing�s�t.  Hideg, langyos cseppek �tsz�tte b�r�t perzseli a h�v�s m�rv�nypadl�, mikor kil�p az �vegkopors�b�l. L�bai �ssze akarnak csuklani, t�rdei remegnek a r�t�r� er�tlens�gben. Maga ut�n h�zva a feh�r leped�t t�molyog oda a M�sodikhoz, hogy m�g azel�tt fel tudjon �lt�zk�dni, miel�tt a f�rfi visszafordulna hozz�.  Koordin�latlanul akadoznak v�gtagjai, �lland�an belegabalyodik a ruh�kba, r�ad�sul azok nem �llnak rajta olyan f�nyesen, mint a t�k�letes v�zon, melyre mindk�t leped�t r�fektette. Legal�bb a g�nc�k meleg�ti b�r�t. �rzi, hogy a j�les� forr�s�g eg�szen a csontj�ig f�r�dik.  Nem ker�lhette el a k�sza pillant�st a f�lig elny�lt szemekkel. Komoly von�sokkal f�rk�szi az alkot�st – bizarr �lm�ny, furcsa, hogy ebben a porcel�nbab�ban lakott. Megint r� h�rul a feladat, hogy lehajtsa az �resen �lmod� test szemh�j�t. Legyenek boldogok az emberek.  Visszas�t�l, hogy gyakorolja a j�r�st, �s hogy a kab�tot is mag�ra vegye. �jra az asztalnak t�maszkodik, kiss� megg�rnyed, ellaz�tja �l� izmait. Most � sem igaz�n tud mit kezdeni a helyzettel, kiss� feszeng, izgatott, ha a szob�ban mozgol�d�, puszt�t� erej� Els�re gondol.

2010.03.28. 16:22 Zev Owen

A m�t�asztal �lesen megnyikordul a hirtelen mozdulatra, mikor felsajdul� sz�ve reflexb�l h�tra r�ntja test�t, amint a l�ny arca az �v�hez �r. Megpr�b�l m�lyeket l�legezni, de csak hossz� pillanatokkal k�s�bb �bred r�, hogy semmit sem �rez az eg�szb�l. L�tja a f�lg�pen �rr� lev� zavarts�got, mely csak m�g jobban elbizonytalan�tja. �rzi, hogy a h�lye viselked�st�l, amit produk�l, nyak�nak h�tulja �get�v� forr�sodik, mintha egy gyerek sz�gyenkezne olyas valami miatt, amir�l nagyon j�l tudta, hogy nem szabadna meg�rintenie. L�bai egy pillanatra meginognak, ahogy s�lypontj�t egyikr�l a m�sikra helyezi, azt latolgatva, mi lenne a leghat�konyabb seg�ts�g. Nem b�zik abban, hogy Khiara m�r j�rni tudna, �gy a legk�zenfekv�bb az lenne, ha egy darabig a karjaiba venn� - most m�gis habozik, mint akinek nincs joga elragadni egy v�dtelen, elgyeng�lt testet. Hangosan engedi ki mag�b�l a leveg�t, majd egy t�vols�gtart� mozdulattal d�nti meg fels�test�t �s ny�l el�re, mint aki egy vad�llat k�zel�be akar f�rk�zni an�lk�l, hogy az a karj�ba marna. Egy �vatos, csavar� mozdulattal szabad�tja meg a l�nyt a v�kony cs�t�l, melynek v�g�t v�r�sre festette a f�lemberi v�r, majd tov�bb ny�lva orvosi t�t �s c�rn�t vesz mag�hoz a Khiara v�lla feletti f�mpolcr�l. Hat�rozatlanul d�nti a n� mellkas�t saj�tj�nak, hogy �gy t�maszt ny�jtva meg tudja tartani a m�g er�tlen testet. �rzi, hogy sz�vet�t �rik a nedves, j�ghideg tincsek, ahogy fej�t el�re hajtja a l�ny arca mellett, �gyelve arra, hogy a b�r�k ne �rintse egym�st; m�sik karja is el�re indul, hogy Khiara v�lla k�r� kulcsol�dhasson - mintha �t akarn� �lelni - �gy k�nnyed�n hozz�f�r a nyakon h�z�d� v�kony sebhez, hogy v�g�l n�h�ny rutinos �lt�ssel �ssze tudja varrni. A mozdulat, ahogy elhajol �s elengedi a l�nyt ugyanolyan sz�tsz�rt, mint az arc�ra fagyott, �res maszk, mely mintha folyton egyetlen, �tl�thatatlan dologra koncentr�lna. Egy l�legzetv�telnyi id�re semmitmond� tekintetekkel p�szt�zza a szob�t, hogy ne ragadjon meg �jra �s �jra a v�r�s haj� l�nyon a tekintete, majd flegm�n ny�l a M�sodikr�l leh�zott kab�t�rt, hogy a f�lg�p fel� ny�jtsa. - Tudsz j�rni? Egyszer�bb lenne, ha magadra venn�d a holmij�t. �gy nagyobb felt�n�st kelten�nk, mint egy�bk�nt. – k�zli rideg hangon, sz�ja sz�le azonban alig kivehet�en g�nyos mosolyra h�z�dik. Most, hogy a stressz akad�lyok n�lk�l felszabadult benne, valami�rt nevet�sre ingerli a helyzet. Nem igaz�n �rz�keli az id� m�l�s�t; a siker �ze, mely most �jra �lettelien dobogtatja mellkas�t szinte euf�rikus �llapotba tasz�tja a lelk�t. Legsz�vesebben szab�lyt szegve rohanna ki, ak�rhov�, csak el innen. Elege van a fesz�lyezett l�gk�rb�l �s a soha v�get nem �r� tervek sz�v�get�s�b�l. - Itt biztosan vannak orvosi k�penyek. Valahogy el kell rejten�nk a hajad. �gy azt hiszem m�r senkinek sem fog felt�nni, hogyha egyszer�en kis�t�lunk innen. K�s� van... – gondolkodik hangosan, mik�zben a t�bbi szekr�nyt is felt�rja, annak rem�ny�ben, hogy valami haszn�lhat� holmira akad. Tudja, hogy hamarosan reggel lesz, �s a tud�sok el�z�nlik a laborokat, �gy jobb lenne, ha nem v�rn�k meg a napfelkelt�t.

2010.03.28. 13:52 Khiara Laken

Keze elernyedve omlik vissza, mikor a robot f�l� magasodik. A f�ny hely�t s�t�ts�g veszi �t, ahogyan az �rny eg�szen k�zel hajol hozz�, mintha d�mon m�dj�ra a lelk�t akarn� kisz�vni. Akaratlanul is beler�ndul – egy orvos eml�k�t id�zi fel, a f�jdalmat �s a v�get nem �r� szenved�st -, izmai h�vvel telve szorulnak �ssze. Elny�lt ajkait elfulladt, halk ny�g�s hagyja el, mint az els� hang, amelyet k�pes volt kicsikarni sajg�, v�z�rt �v�lt� tork�b�l.  Feje m�r mozdulna, hogy tiltakoz� mozdulatokat tegyen, sz�ve csapd�ba esett hal m�dj�ra verg�dik. Csak akkor nyugszik le, mikor �rtelmezi a suttog�st, mely k�zvetlen�l arca el�tt kelt �letre. Forr�, elesett l�legzetei felkavarodnak kettej�k k�z�tt, elveszik a m�ly megk�nnyebb�l�sben, mely melegen ker�ti �t a hatalm�ba. Biztons�gban van.  Lehunyja ellazult szemeit, hagyja, hogy a cs�b�t� �rz�sekb�l �szt�nszer�en er�t mer�thessen. Arc�n most apr�, langyos cseppek remegnek, ahogyan a fagy felolvadt b�r�n; m�r k�pes arra, hogy szem�ld�keit �sszeh�zza a zsibong� nyom�s, ajkait pedig finoman felfel� �veltesse a f�jdalommal elvegy�lt siker�lm�ny �s �r�m miatt. �gy fekszik m�g n�h�ny pillanat erej�ig, mint egy elhunyt, aki utols� perceiben is szenvedett, m�gis boldogan t�vozhatott, majd lassan nyitja fel �jra tekintet�t, hogy l�thassa is v�gre a dolgokat.  T�bb� m�r nincs robotos pontoss�g�, k�l�nb�z� funkci�kat ell�t� szeme. A kifejez�stelen, t�relmesen v�rakoz� arc szinte kirajzol�dik a hom�lyb�l maga el�tt. Azonnal kiveszi a m�zarany pontokba s�r�tett telhetetlens�get, mely ismer�s gondolatokkal aj�nd�kozza meg.  �riszei nem akarnak oldalra rebbenni, titokzatosan hunyor�t r� a f�rfire, mintha n�ma sz�csat�t folytatn�nak. M�g ha kegyes hazugs�g is hangzott el, sz�ve �rz�kien dobbant bele a b�kba; szemeit egy m�sodpercre emberien megemeli, hogy kicsit oldjon abb�l a tart�zkod�sb�l, ami most k�z�tt�k j�tszik.  R� kell j�nnie, hogy �gy tudna maradni ak�rmeddig, mert az intenz�v, v�gletek k�z�tt rohang�l� �rz�sek t�k�letesen �ntudatukn�l tartj�k. Miel�tt m�g �jra felemelhetn� a kez�t, has�t bel� a s�lyos igazs�g – id�sz�k�ben vannak.  Elgy�t�rt, de csillog� tekintete hirtelen v�lik r�m�ltt�. Most m�r eg�sz test�vel mocorogni kezd, hogy a hidegs�g v�gleg el�lj�n. L�legzetei feler�s�dnek, sz�ve sz�r�s dobban�sokkal igyekszik v�rt pump�lnia a legkisebb erekbe is, hogy fels�test�t megfesz�tve felemelkedhessen. - Seg�ts… - l�legzi egy sz�raz, halk felk�h�g�sbe f�lva. K�ts�gbe van esve, ami�rt v�gtagjai m�g mindig csak hossz� m�sodpercek ut�n reag�lnak gondolataira. Nem akarja m�g ink�bb h�tr�ltatni a robotot, nem akar elbukni f�leg most, a menek�l�s utols� f�zis�ban.  Kez�t csak most volt k�pes a feh�r anyagra cs�sztatni, hogy ujjait zavarba ejt� g�rcs�ss�ggel �sszeszor�tva megtarts�k a takar�st mellkas�n�l. Nedves, �sszetapadt tincsei v�llaira omlanak, ahogyan arc�nak vonala m�r az Els��t �ri. A nyak�ba m�ly�tett cs�, mely m�g mindig �sszek�ti �t a M�sodikkal azonban fesz�ti idegeit, �s ett�l olyan �rz�se van, mintha egy l�thatatlan er� tartan� fogva �s akad�lyozn�.

2010.03.27. 21:32 Zev Owen

Eg�sz teste ellazul az ereiben v�gigh�mp�lyg� megk�nnyebb�l�st�l, ajkai r�snyire elny�lnak egym�st�l, mikor meg�rzi a m�ly l�legzetv�teleket �tvonulni az �j sz�vet kapott mellkas m�ly�n. Jobb karja – mely a l�ny derek�t �leli �t – megfesz�l, keze �k�lbe szorul a leped� anyaga k�r�l, ahogy �jabb �s �jabb gy�tr� �rzelemhull�mokat k�zd le mag�ban. L�gz�se �jra megindul, szinte a l�ny�val egy id�ben, mik�zben mellkas�nak mozg�s�t Khiara�hoz igaz�tja. Ledermed, mikor a jeges ujjak tincsei k�z� sz�ntanak; �rzi, hogy sz�ve vadul verg�dik mellkas�ban, fekete v�r�t pedig el�nti a tehetetlen zavarts�g. Eg�sz teste felforr�sodik, mik�zben kiv�r, hogy mindez �jra �s �jra lecsillapodhasson benne. Szemei r�snyire ny�lnak, mik�zben lassan megemeli a fej�t, hogy komoly, kif�rk�szhetetlen von�saival a l�nyra meredjen. Egyenesen a f�lg�p k�kes �rnyalat� �riszeibe tekint, saj�t pillant�sa elm�ly�l - l�zas csillog�s lesz �rr� rajta, mely megt�ri az arc�ra fagyott �ress�get. Meglep�en gyerekess� v�lik a tekintete, melyben egyszerre j�tszik az �retlen k�v�ncsis�g, az elfojtott �r�m, a vad szenved�ly �s az el�vigy�zatos t�vols�gtart�s. El�nti a megborzongat� melegs�g, melyben az �rzelmek kavalk�dja csordultig t�lti mellkas�t. M�g sohasem �rzett egyszerre ennyi mindent; m�g egyszer sem keveredett benne semmisem �gy, mint most a f�jdalom �s a boldogs�g. �vatos mozdulattal magasodik fel a sz�kr�l, karj�nak s�ly�t is lev�ve a testr�l, hogy a l�ny k�nyelmesebben fek�dhessen. Tenyereivel kit�masztja mag�t Khiara fej�nek k�t oldal�n, majd behajl�tva g�pi karjait k�zel hajol az arc�hoz, mint aki eleny�sz� centikr�l akarja szem�gyre venni a m�r j�l ismert von�sokat. Arc�ra hirtelen z�rk�zotts�g k�lt�zik, szemeiben vadul f�nylik a k�tked�s �s az aggodalom, mintha egy vadidegennel n�zne farkasszemet. Furcs�llja a hirtelen r�t�r� v�gy�d�st, mintha a f�lemberi test k�ny�rtelen�l maga fel� vonzan�. �gy �rzi mintha �jra beleszeretett volna, azonban hi�ba �zlelgeti az elk�pzelhetetlen t�nyt, nem tudja megmondani mi a k�l�nbs�g a most �letre kelt �rz�s �s a M�sodik ir�nt t�pl�lt elvakult szenved�ly k�z�tt. Csak egyetlen logikus magyar�zat ragad meg gondolatai k�z�tt: saj�t kiel�g�tetlen k�v�ncsis�g�ra az �j helyzet ir�nt. �rzi, hogy szomjazik a tud�sra, meg akarja ismerni azt a mag�val ragad� er�t, mely a l�ny elgyeng�lt test�b�l is olyan intenzit�ssal �rad, hogy b�re szinte beleborzong a k�zels�g�be. Borosty�nsz�n� szemei felizzanak, mik�zben meg sem pr�b�lja leplezni moh� pillant�s�t, mely sz�ntelen�l mag�ba z�rja Khiara arc�nak minden r�szlet�t, hogy m�g akkor is l�thassa, mikor lehunyja a szemeit. - Gy�ny�r� vagy. – suttogja visszafogott, h�v�s hangon azt a k�t sz�t, melyet akkor is elmondott, mikor a M�sodik v�z�hoz tapintotta ki a l�ny arc�t, hogy ne csak l�tv�nnyal, hanem �rint�ssel is befogadhassa az �sszet�veszthetetlen von�sokat. Nem pillant f�lre, arca azonban tov�bbra is kifejez�stelen marad; csup�n szemei mutatj�k folytonosan v�ltakoz� �rzelmeinek ezer�rnyalat� sk�l�j�t, kimondott szavai �s hanglejt�se azonban tov�bb �rzik azt az �rdes jellegtelens�get, mely semmit nem �rul el mag�r�l. Nem akarja, hogy a l�ny �szrevegye rajta ezt az �rthetetlen im�datot, mely most teljesen zavarba ejti.

2010.03.27. 20:07 Khiara Laken

Hossz� m�sodpercek telnek el, m�g felfogja, hogy valami mozdulatlan, hideg arc�hoz �rt. Kezdi �jra mag�hoz venni eml�keit, �rz�seit, de csak m�rs�kelt fokozatoss�ggal, �gy m�g k�ptelen behat�rolni, hogy ki van mellette.  T�nyleg Meilis fejeztette �t be?  Legels� eml�ke, mely bel�villan, ehhez kapcsol�dik. A teljes tudattalans�got azonban �tsz�vi egy megfoghatatlan nyugalom, mintha lelke m�r r�gen megel�zte volna agy�t. �rzi, hogy biztons�gban van, �s nincs f�lnival�ja.  Ajkai kisz�radtan ny�lnak el. Els� igazi l�legzete elakad, fogai k�zt k�pes csak megsz�rni a leveg�t, mintha felszisszenne. Mellkasa megrezzen, majd magasra emelkedik – a k�ssz�r�sszer� f�jdalom csak pillanatokkal k�s�bb has�t tudat�ba. A sz�vm�t�t helye m�g rettent�en h�z�dik, a szerv gyeng�n l�ktet bord�i k�z�tt. Ahogyan t�bbsz�ri pump�l�s ut�n teljesen �titat�dik a m�rgezett v�rrel, finom nyilall�sokkal el�gedetlenkedik az leharcolt szervezet miatt. Ez a sz�v mindig is rettent� gyenge lesz, tal�n hamar bele is betegszik a megviselt test miatt; de egy pillanatig sem b�nja, mert olyan a dallama, mint a robot sz�p hang� f�lsz�v�nek.  Most m�r tudja, hogy az Els�nek kell ott lennie. R�eszm�l, hogy egy finom s�ly nyomja vissza mellkas�t eredeti helyzet�be. �jra l�legzik egy szaggatottat, �jra visszanyomja. A s�lyban felismeri a f�rfi homlok�t, mire lelke �lmosan l�z�tja fel sz�v�t. Nagyot dobban, �s v�gleg el kell ismernie, hogy nem halott, �l.  Besz�lni akarna, nyelni, de m�g ahhoz is t�l er�tlen. Pedig m�r most v�gy�dik egy korty v�z�rt; amint a v�r mozg�s�totta mag�t, a fagyott test megkezdett kil�pni hibern�lt �llapot�b�l, �s melegedni norm�lis, emberi h�m�rs�kletre.  Ujjai megrezzennek a v�kony, feh�r leped� alatt. Lassan kezdi �rezni a zsibong� b�r�hez simult anyagot, mely nem f�ti meztelen test�t el�gg�. M�g mindig t�l hideg van, f�zik, ez�rt gyeng�den felvacog. Ez a reszket�s azonban m�s, mint a v�zban. Itt most nincs j�gverem, se kiismerhetetlen �jdons�g. �lt m�r ebben az alakban, ismeri; egyed�l sz�ve az �j lak�.  Hallja nev�t, ez�rt minden�t megfesz�ti, hogy mozdulni tudjon. Olyan f�jdalom itat�dott a m�ly lejt�sbe, hogy el�sz�r azt hiszi, elrontott valamit. P�r m�sodpercre r� meg�rzi a leped�t, mely lassan cs�szik le alkarj�r�l – olyan k�nnal, mintha egy borotva�les fegyvert sz�ntottak volna v�gig s�padt b�r�n.  F�lei fels�polnak, tal�n t�l nagy er�t akar kifejteni; ez azonban egy pillanatig sem �rdekli �t. Ha akar valamit, akkor makacsul addig k�zd, m�g el nem �ri. Vakon kutat n�h�ny kimer�lt l�legzetv�tel erej�ig, m�gnem ujjai bele nem �tk�znek a szil�rd anyagba, mely mintha mellkas�nak ki�ll� r�sze lenne. Kez�t elgy�t�rten emeli feljebb, j�les�en ellaz�tva mag�t, mikor ujjai nyugtat� csit�t�ssal a fekete tincsek k�z� kapaszkodnak.  Szemeit imm�r tudatosan nyitja csak el f�lig. Elvak�tj�k a neonf�nyek, melyek �risz�be has�tva sajd�tj�k meg fej�t. Legsz�vesebben vagy azonnal mozg�s�tan� elernyedt v�gtagjait, vagy �lomba s�llyedne a robottal egy�tt, �s elt�nne a Vil�g el�l.

2010.03.27. 18:57 Zev Owen

Remegve h�zza le ujjair�l az orvosi keszty�t; most, hogy megfesz�tett izmokkal v�ghezvitte a sz�vcser�t teste el�gg� ellazult ahhoz, hogy �jra vad remeg�sbe kezdjen, amit alig tud mag�ban tartani. Egy sz�m�ra ismeretlen er� fesz�ti sz�t a mellkas�t. M�g mindig az a m�ly leveg�v�tel lenne? Nem k�pes kiszakadni, felt�rni bel�le. �sszevont szem�ld�ke alatt megb�jik az a v�gtelen�l keser� tekintet, amivel most a nyugodt von�s� l�ny arc�ra n�z. Tork�ban �rzi a gomb�cot, mikor hozz��r, majd tov�bbcs�sztatja merev ujjait; tenyer�t az arc l�gy vonal�ra fekteti, mely a jeges, dermedt b�rh�z k�pest t�zforr�nak hat. Mindeddig �szre sem vette, hogy m�sik kez�vel g�rcs�sen szorongatja a feh�r leped� sz�l�t, melyet alig p�r perce h�zott fel Khiara nyak�ig, mintha a takar�son k�v�l b�rmit is haszn�lna a f�lrobot sz�m�ra. Legsz�vesebben saj�t test�vel meleg�ten� a l�nyt, ha l�tezne benne b�rmilyen h�forr�s, azonban � mindig is hideg volt, mi�ta csak elvesz�tette r�gi �nmag�t. A f�lt� aggodalomba hirtelen irigys�g vegy�l egy m�sodperc erej�ig, ahogy hamis v�gyakoz�sa �br�ndokba csap �t, csakhogy ne kelljen �rz�kelnie a k�lvil�got. Ne kelljen percr�l percre att�l rettegnie, hogy Khiara nem nyitja ki t�bb� a szemeit. B�rcsak � is vele tarthatott volna. B�rcsak � is itt fek�dhetne valahol �ntudatlanul, �lettelen�l, csak arra v�rva, hogy meg�rezze az igazi test�t, az ereiben l�v� eleven v�r l�ktet�s�t; arra, hogy felnyithassa a szemeit, �s meg�rezze val�di b�r�n a legkisebb �rint�seket is. Mellkas�ban egyre nagyobbra n�vekszik a t�tong� �r, melyb�l egy�rtelm�v� v�lik sz�m�ra, hogy a soha fel nem fakad� k�nnyek okozz�k az eddigi ismeretlen k�nt. M�g hossz� percekig �ll gondolataiba m�lyedve, mozdulatlanul - mint akit b�kly�ba k�t�tt a f�jdalom - majd egy g�pies mozdulattal h�z maga al� egy sz�ket, hogy �sszeroskadni k�v�n�, f�jdalomban �g� v�gtagjainak �v�lt�s�t enyh�teni tudja. Nem �rez m�r mag�ban el�g er�t. Aludni akar. �lmodni. Ebben a pillanatban k�sz lenne meghalni is, csak az�rt, hogy megsz�nj�n l�tezni; csak hogy a hom�lyba borulhassanak a k�spengek�nt bel� f�r�d� �rzelmek. Egyik karj�t �vatosan �tkulcsolja a l�ny derek�n, fels�teste szorosan �rintkezik a m�t�asztal �l�vel, ahogy nekipassz�rozza mag�t. Homlok�t �lmosan hajtja a l�ny mellkas�ra, melyben az alig hallhat� dobol�s az egyetlen, ami m�g a rem�ny hangj�t �ltetheti benne. Szemeit lassan hunyja le, m�r hamis l�legzetv�teleir�l is megfeledkezett – id�ig emelked� �s s�llyed� mellkasa most mozdulatlann� dermedve v�r. Nem k�pes Khiara arc�ra n�zni, �gy mikor a l�ny r�snyire felnyitja a szemeit, semmit sem �rz�kel bel�le, csup�n a sz�v er�s�d� taktusait hallja, melyek feje alatt l�ktetnek �s kit�ltik gondolatainak minden egyes szeglet�t. - Khiara… Khiara… - l�legzi halkan a nevet, ak�r egy var�zsig�t, szinte m�r k�ny�rg�en, mintha felt�r� k�nnyek helyett ebbe az egyetlen dologba s�r�ten� minden f�jdalm�t.

2010.03.27. 17:35 Khiara Laken

Minden �rtelm�t veszti, mikor ism�t megk�s�rli �tl�pni a fizika korl�tjait. A gyan�tlan nyugalom, a Hal�l kezdete v�rfagyaszt� csat�z�sba csap, amint ellen�ll a cs�b�t� s�lytalans�gnak. Legutols�, f�mv�zbeli gondolatai kit�lti megfoghatatlan l�ny�t: �lni akar, �lnie  kell.  Van egy pillanat, mikor minden elsimul. Nincs hang, nincs sz�n, nincs �rz�klet sem �rtelem, mintha soha nem is l�tezett volna, mintha �rz�seit �s eml�keit �r�kre elnyelte volna egy fekete �rv�ny. A hal�l;  majd, mintha egy sz�r� g�pszer�en vizsg�ln� �t – �rdemes-e arra, hogy tov�bb l�pjen egy fokozattal.  Elem�szti a f�jdalom, v�gleg elszakad a testt�l. Ezernyi darabra reped, mint egy v�kony, t�r�keny �veglap. Nincs, mit megfogatna, m�gis kapaszkodnia kell – nem l�t, de a f�nyt kell keresnie. Valaki osztozkodik vele az idegt�p�, felkavar� gy�trelemben. K�ts�gbees�s marcangolja �ket,  mint milli� �hes d�mon, aki a f�jdalmukon lakm�rozik. Sz�tfesz�l, egyszerre v�gtelen nagys�g�, �s megfoghatatlanul apr�; olyan az eg�sz, mint egy spont�n ill�zi�, melyben nincs helye egyetlen darabka val�s�gnak sem. H�nyingert kelt�en sz�d�t�, ahogyan t�p�zza az egyre k�zelebb lev� t�m�rs�g.  A v�g�n m�r csak a f�jdalom tartja �t egyben, �sszekapcsolja �t az �j anyaggal. Id�, m�g a l�lek a tudatra kapcsol�dik. �szt�nszer�en �sszef�zi mag�t azzal, amit tal�l. J�lesik neki a kapaszkod�, m�g ha a s�lytalans�g �s a korl�ttalan b�ke sokkalta k�nnyebb is volt. Olyan �nk�ntelens�ggel telepszik meg a szellem, mintha mindig is erre lett volna hivatott – mintha csak az �jj�sz�let�sekre teremt�d�tt volna meg ez a megfoghatatlan kavarg�s, mely az id�k kezdete �ta r�sze az univerzumnak. �s egyszer el fogja �rni ezt az �r�kk�val�s�got.  Legels� gondolata zsibbadt, tompa, m�g �rtelmetlen. Nem eszm�l mag�ra, csak a burokra, mely g�tat szab neki. Minden �rz�ketlen.  Vagy tal�n olyan hideg, hogy a h�v�ss�g teljesen lefagyasztja b�r�t. Halk z�mm�g�s, s�pol�s roppantja sz�t f�leit, m�gnem �rtelmezhetetlen id� ut�n al�bbhagy, �s m�r csak t�lvil�gi suttog�sokat �szlel. Egym�son t�ladva b�gnak neki, �sszeolvadva visszhangoznak a m�ly �s magas lejt�sek.  Tal�n egyetlen m�sodpercet em�sztett csak fel, m�g a mag��v� tette r�gi test�t. N�h�ny t�red�kpillanatig v�rt, majd az �l� sz�v megdobbant, amelyet a robot aj�nd�kozott neki. Sz�m�ra most m�r minden s�ri csendbe, �s perzsel� zsibbad�sba van borulva; a dobog� izom olyan halk, hogy egy�bk�nt is f�l s�ket f�leivel egyetlen rezd�l�s�t sem �rz�keli. Bel�has�t, hogy tal�n nem is �l, s m�g mindig halott.  Szempill�i, melyeken eddig feh�rsz�n� fagyr�teg �lt, gyeng�den rezzennek meg. Felnyitni m�g nem k�pes tekintet�t, csak �pp annyira tette meg az els� mozzanatot, hogy tudat�ig jusson egy kis f�ny. Ennyi el�g volt, hogy pupill�i �sszesz�k�ljenek, �s m�lysz�n� �riszei megteljenek �lettel.

2010.03.27. 16:29 Zev Owen

�rzi, hogy pupill�i kit�gulnak, mintha a hatalmas �r �rz�ketlen s�t�tje l�legzetv�tel k�nnyeds�ggel fogadn� be, �s sodorn� mag�val az elm�j�t. Aranyl� �riszeinek s�vja teljesen elt�nik, ahogy g�pies mozg�s� szembogara elnyeli �l�nk tekintet�t. T�dej�ben kavarog egy megf�radt leveg�v�tel a s�hajb�l, amit m�r nem volt ideje kiadni mag�b�l; a csatlakoztat� k�r r�gt�n m�k�d�sbe l�pett, hogy elragadhassa egy eg�szen m�s vil�gba. Rettent� t�vol �rzi mag�t a val�s�gt�l. Gyomorforgat� k�dszalagok sz�guldoznak a szemei el�tt, melyeket nem tud elkapni, csup�n a l�nyeg�ket �rti. Sz�d�l, s�lytalannak �rzi mag�t, mintha nem is l�tezne. Hagyja, hogy a megf�kezhetetlen, elemi er� mag�val sodorja �s �tt�rje az el� ny�l� akad�lyokat a c�lig. Megr�m�ti, hogy mindezt most ennyire k�zelr�l kell �t�lnie. Eddig m�g sohasem volt hasonl�ban r�sze, mert az Els� mindig vasfalk�nt �llta el�le a „kil�t�st”, m�g � valahol a g�pi koponya m�lys�geiben rejt�zk�d�tt, f�l�lomban, alig pisl�kol� �ntudattal – teljes biztons�g�ban annak, hogy nem r� h�rul az emberfeletti �nuralom megtart�sa. F�jdalom has�t �t a fej�n, majd er�teljes nyom�s telepszik a homlok�ra �s a tark�j�ra. �rzi, hogy nem l�legzik, teste szinte kett�szakad, mintha az az egyetlen m�ly leveg�v�tel pattan�sig fesz�tette volna a v�zat, hogy pr�b�ra tegye, mennyit b�r el val�j�ban. Legsz�vesebben felny�gne, �v�ltene, �sszeroskadna, de nem tal�lja a test�t, nem tal�lja a hangj�t, csak az �rj�t� f�jdalomnak van tudat�ban, mely mintha egyre t�bb m�rgez� leveg�t s�r�tene bel�, hogy f�mv�za minden ok n�lk�l apr� darabjaira hulljon. Elb�dul; csak �temes reszket� hangokat hall, mintha valami g�rcs�sen mozgatna egy f�mt�rgyat. Er�s feh�rs�g has�t a szemeibe, amint megfogja a k�lvil�g els� �rtelmezhet� darabja. F�ny. Hatalmasat l�legzik, mint aki az utols� pillanatig tartotta vissza a mag�ba z�rt oxig�nt. Ez a hang az egyed�li, ami megt�ri a monoton zajt, melynek �rtelme csak most sziv�rog gondolatai k�z�: hogy � remeg eg�sz test�ben. Nem tal�lja az egyens�ly�t, a nyak�ra csatlakoztatott cs� fej�t tartva fesz�l, szinte csak az tartja �ll�sban v�szesen reszket� test�t. Tudja, hogy fel kell egyenesednie, le kell csatlakoznia �s el�re kell mennie, zsibbad� tudata azonban nem k�pes �rtelmezni az �sszezavarg� parancsokat. Fogalma sincs mennyi id� telik el, mire karj�t eljuttatja a tark�j�ig, hogy kipattintsa a bel�le ki�ll� cs�vet, azonban mikor siker�l, �rzi, hogy teste �lettelen�l meginog, mint egy l�lektelen rongybab�nak. �les, sz�r� f�jdalmat �rez a j�romcsontj�n �s az �ll�n, ahogy el�re bukik. Arc�nak fele, bord�i �gnek a f�jdalomt�l. �rzi, hogy felszakadt bal szem�ld�k�n egy apr� s�vban sz�tv�lik a sz�vet �gy az ott hev�l� gy�tr� �rz�s azonnal megsz�nik. M�lyeket s�hajt, kezei megremegnek, mikor kiegyenesedve t�rdel�sbe tolj�k bizonytalanul mozg� test�t. Sosem �rezte mag�t ennyire kimer�ltnek; mindez olyan, mintha kisz�vt�k volna bel�le az �letet. Mintha lelk�nek egy darabja el�szott volna a felfoghatatlan pillanatok sodr�s�ban. Lassan emelkedik meg, feje el�re bicsaklik, nem l�t hat�rozott vonalakat csak �sszemos�dott sz�neket, l�t�sa azonban hamar f�kuszt tal�l �s �lesedni kezd. M�zaranysz�n� �riszei ide-oda cik�znak a szob�ban, m�g t�k�letesen r� nem akadnak a k�t testre melyek eln�mult nyugalommal fekszenek egym�s mellett, mintha csup�n egy emberi ikerp�r aludna a f�lhom�lyban. Egy hatalmasat nyel, mik�zben m�lyeket pislog �s v�gtagjait pr�b�lja mozg�sra b�rni. Jobb tenyer�t lassan mozd�tja el�re, hogy ujjait �k�lbe fesz�tse, majd �jra kiengedje, hogy megbizonyosodjon r�la minden t�k�letesen m�k�dik-e. E n�lk�l nem kezdhetne bele egy sz�vm�t�tbe. Nem akar arra gondolni, hogy esetleg sikertelen volt a m�velet, mert tudja, hogy ingatag l�bakon �ll� lelke azonnal �sszeomlana er�tlen test�vel egy�tt. Csak egyetlen pillant�st vet az No.2-es g�pv�z �lettelen test�re, majd elm�j�ben tartva a f�lsiker sz�t kezd hozz� egy emberi sz�v be�ltet�s�nek, ami manaps�g m�r egy kezd� orvosn�l is rutinm�t�tnek sz�m�t. T�k�letes nyugalmat er�ltet mag�ra, mik�zben dolgozik; nem koncentr�l arra, hogy Khiara sz�v�t �rinti, vagy, hogy egy m�sikat illeszt a testbe. Hagyja mag�t elmer�lni a semmiben, m�g az utols� mozzanatok v�g�re nem �r.

2010.03.27. 15:04 Khiara Laken

Fesztelen�l n�zi a v�gtelens�gekig ny�jt�zkod� plafont, mintha el akarn� �rni a tetej�t. Egyszer sem tekint el r�la, m�g akkor sem, mikor leh�zz�k r�la a fels�test�t fed� ruhaanyagot, vagy mikor meg�rzi csatlakoz�j�ba m�lyedni az idegen t�rgyat. Sok�ig fel sem eszm�l r�, hogy el k�ne takarnia mag�t. A szavak csak egy s�r� k�zegen jutnak el hozz�, tompa morajok form�j�ban. Olyan nehezen telepszik most r� a leveg�, mintha egy l�ngol�, f�mfal� szob�ban rekedt volna, mely nem engedi ki mag�b�l a t�z elem�sztette oxig�nt.  Nem k�pes gondolkodni, mind�ssze �riszei ugranak �nk�ntelen is oldalra, de a robot m�r megtagadja t�le a pillant�s�t. Ujjai f�jdalommal telve szorulnak �ssze, szesz�lyes �rz�sei felkavarodnak mellkas�ban. Csillapodj! Ne engedd meg magadnak a bizonytalans�got.  Megpr�b�lja rendre inteni mag�t, azonban mikor hirtelen elt�volodnak, akaratlanul is r�t�r az egyed�ll�t, az eltasz�totts�g, a megbocs�thatatlan b�n �rzete. Eml�kekkel nyugtat, s mell�j�k olyanokat k�pzeleg, amik tal�n soha meg sem t�rt�ntek a val�s�gban. Nem tudja most megmondani, mit hoz a j�v� – egy�ltal�n mag�hoz t�r-e, siker�l-e a m�t�t, amit az Els�nek is ugyanakkora er�vel kell v�gigszenvednie.  Mellkasa er�tlen�l emelkedik �s s�llyed, �m mikor meghallja, hogy a robot a g�pezetre csatlakozott, meg�ll benne az �t�. A dobog�st visszafog� �v teljesen kimerevedik, csak sz�ve rezgi m�g az utols�kat. Ajkait �ssze kell szor�tania, hogy a gyenge remeg�s ne t�nj�n ki. Most kett�z�tt er�vel hallja d�b�r�gni a szerkezetet f�leiben, mintha a f�mt�rgy g�nyosan piszk�ln� fel m�g utolj�ra am�gy is zavart gondolatait: az eml�kemt�l sosem szabadulsz meg.  Vagy mintha nyugtatni akarn� �t. Ha �gy gondolkodik, �s nem keser�s�ggel, a sz�v ink�bb a l�lekt�l val� b�cs�z�s�t �ti, amit eddig pecs�telt. F�mesen hull�mzik, �tj�rja test�nek minden pontj�t, �s egy pillanatra sem hagyja, hogy elvesszen a s�ket csendben.  Szemeit nem hunyja le teljesen a b�dults�g alatt, csak f�lig; kik�nyszer�ti, hogy a k�lvil�g nyomon tudja k�vetni, amint �riszeinek dereng�se elhalv�nyodik, majd n�h�ny er�tlen pisl�kol�s ut�n v�gleg kihuny.  M�r nem l�t, mintha a neonf�nyek kapcsoltak volna ki k�r�l�tte. M�g mindig hallja a sz�vhangokat, de jelezni k�ptelen az ingert�meget, mely leb�nult test�t �ri. Imm�r teljesen mag�ba z�rk�zott, ak�r egy f�l�lomba s�llyedt ember.  M�g �tvillan n�h�ny k�sza gondolat az agy�n – olyan �rz�s, mintha fulladtan s�llyedne egyre m�lyebbre �s m�lyebbre a tenger alja fel�. A k�ks�gen, majd feketes�gen �tdereng� f�ny kiismerhetetlen nyugalmat �raszt, bevonja a m�g �l� szellemalak v�gtelens�g�t.  Sz�ve ek�zben el�ti az utols�t, megvonaglik, elernyed, majd v�g�l meg�ll, mint egy elkopott, r�gi �ra.

2010.03.27. 13:40 Zev Owen

A hideg �rint�sre keser�v� v�lnak az arcvon�sai. Ajkait egym�shoz pr�selve fesz�ti meg az �llkapcs�t, mik�zben �sszevont szem�ld�kkel elford�tja a fej�t, hogy l�tnia se kelljen a b�n�s cs�b�t�st, mely a M�sodik jelenl�t�ben vert gy�keret. F�j a mellkas�ba �kel�d�tt l�lek, mely mintha nem is emberi elm�j�ben, hanem valahol a g�p belsej�ben mozgol�dna, ellentmondva a helyzetnek. M�g mindig retteg att�l, hogy az Els� elborult mem�ri�ja esetleg visszat�r. De m�s k�telyek is sz�get vernek gondolataiba, ahogy meg�rzi hal�nt�k�ban sz�v�nek sebes l�ktet�s�t. Nem tudja, hogy az � korl�tokba �tk�z� inform�ci�i elegend�ek lenn�nek-e egy ilyen horderej� testcsere lebonyol�t�s�hoz. Mikor Khiara a M�sodik v�z�ba ker�lt, a g�p, amire r�csatlakozott mag�t�l kereste ki gondolatai k�z�l a kell� inform�ci�kat, azonban most, hogy agy�nak g�pi r�sze z�rlatos, �s logik�j�nak fele szinte teljes eg�sz�ben blokkolva lett, elkezdett lelk�ben s�r�s�dni az idegt�p� aggodalom; hirtelenj�ben azon kapta mag�t, hogy makacs b�szkes�g�n a retteg�s lett �rr�. Eg�sz test�t megb�n�tja a f�lelem, arca holts�padtt� v�lik, ahogy a borosty�n �riszekb�l is elt�nik a hit csillog�sa - nem engedheti meg mag�nak, hogy ak�r egy percre is hamis rem�nyeket t�pl�ljon, ha m�r ilyen k�zel t�ncol hozz�juk a siker �s a v�g. Minden egyes l�p�s�t a penge �l�n lejti, �s el�g egy rossz mozdulat b�rmelyik�kt�l, hogy az egyens�ly �r�kre felboruljon. Itt nem adatik meg m�sodik es�ly. A neonl�mpa n�ma villog�ssal ereszti ki a f�ny�t, mikor felpattintja a kapcsol�j�t, hogy bel�thassa a szoba eg�sz�t. Ez nem a saj�t laborja, azt nyilv�n elz�rt�k �s m�r fel�j�t�s alatt �ll, mi�ta belerohant a l�gj�r�val. N�h�ny pillanatot r��ldoz, hogy megny�lt l�pteivel k�rbej�rja a labort, �s felt�rk�pezze a szekr�nyekbe rejtett holmik lel�hely�t, majd egy feh�r, k�rh�zi leped��rt ny�l, hogy leh�zza az egyik f�mpolcr�l. Az anyag suhog� hangot hallatva v�lik meg eddigi hely�t�l, hogy az Els� �k�lbe szor�tott mark�ban v�gezze meggy�rten, �s kibomlottan a t�k�letesre vasalt hajtogat�sb�l. Nem enged t�bb id�t mag�nak a gondolkod�sra, r�gt�n cselekedni kezd, mik�zben r�veszi mag�t, hogy teljesen kiz�rja a k�lvil�got. Egyetlen m�sodperc alatt �rkezik meg Khiara m�t�asztala mell�, hogy egyik tenyer�t becs�sztassa a l�ny lapock�ja al� �s �l�sbe torn�zza a test�t. A cipz�r alig hallhat� zizzen�ssel r�nt�dik le siet�s mozdulat�ra, hogy a M�sodikra h�zott kab�t engedelmesen sz�tny�ljon a robot mellkas�n. Egyetlen �rz�ketlen r�nt�ssal szabad�tja meg a n�t a ruhadarabt�l, hogy azt�n a h�feh�r pl�det az �l�be ejtse, amivel ha akarja, elfedheti mag�t. Egy f�lk�rt le�rva l�p a l�ny h�ta m�g�, hogy ujjait v�gigh�zhassa a robot gerinc�n v�gigfut� csatlakoztat�si k�r�k�n, majd mikor megbizonyosodott r�la, hogy egyik sem s�r�lt, megnyitja a f�mpultba �gyazott reteszeket, melyek k�nnyed�n szabadd� teszik a cs�vek bejut�si hely�t a v�zba. Egyetlen �vatos mozdulattal d�nti vissza a l�nyt, hogy ut�na figyelm�t a f�lrobotra ir�ny�thassa. M�g mindig �sszezavarja a helyzet, amelyre soha t�bb� nem akarna v�llalkozni. Nem fogja ennek t�bbet kitenni sem a l�ny sem mag�t, ha ezt siker�l egy�ltal�n t�l�lnie – ezt m�r megfogadta, ezek a nyers gondolatok, a hal�l ilyen m�rt�k� t�nyszer�s�ge azonban nem csillap�tj�k l�zas sz�vver�seit. A b�ra �veg fed�r�sz�t teljes eg�sz�ben lecsatolja, hogy ne zavarhassa a mozg�sban, majd keszty�t h�zva egy steril szik��rt ny�l. A f�mfel�leten v�szj�sl�an h�z�dik v�gig egy �les f�nys�v, ahogy a neon s�paszt� sz�ntelens�ge r�vet�l. Mikor ujjai a cyborg tark�j�ra simulnak, m�g mindig �rzi a nedves tincseken a b�n�t� jegess�get, melyet csak lassan csillap�t a szob�ban kering� meleg p�ra. Egy lass�, tudatos mozdulattal s�rti fel a b�rt, eg�szen a f�lf�m csontokig a test nyak�nak h�tulj�n, ahol ujjaival kitapintotta a f�lg�pbe �gyazott csatlakoztat� m�lyed�st. Az �l�nkv�r�s v�r lass� mozg�ssal l�k�dik fel a sebb�l, azonban a test merevs�ge m�g mindig mag�ban �rzi a puszt�t� hideget, melyb�l megfagyott v�re is nehezen szabadul. - Nem adok neki... neked f�jdalomcsillap�t�t. – komment�lja a m�veletet �rdes, jellegtelen hangj�n. – A test m�g mindig rettent�en le van h�lve, a b�r val�sz�n�leg m�g j� darabig �rz�ketlen lesz, nem kell tartanod a f�jdalomt�l. A kifolyt v�rt egy vatt�val let�rli, majd a v�kony cs�vet a v�g�s m�ly�re cs�sztatja, m�g meg nem �rzi, hogy a gerincvel�be �gyazott csatlakoztat�si k�r mag�ba fogadja. Halkan megk�sz�r�li a tork�t, �rzi, hogy nyel�cs�ve sz�raz, mintha bel�lr�l �getn� �s fesz�ten� a felhev�lt f�jdalom. Lass� mozg�ssal fordul Khiara elfek�dt teste fel�, majd leguggolva csatlakoztatja v�gig a M�sodik gerinc�n a cs�veket, melyek valamivel vastagabbak a f�lrobot�n�l. - Most fontos, hogy a M�sodikban minden idegp�lya el�rhet� legyen. Nem kock�ztathatunk. – suttogja elm�ly�lt hangon, tekintete els�t�t�l, ahogyan felmagasodik. Egy pillanatra sem n�z Khiara szemeibe vagy a v�zra, csup�n mozdulatlanul �ll n�h�ny sz�k�s m�sodperc erej�ig, hogy siker�lj�n �sszeszednie a gondolatait. - Nem tudom megmondani mikor fogsz magadhoz t�rni. De mire fel�bredsz a cyborgban, m�r benned lesz a sz�v. – hadarja m�g el f�lhangosan, majd a m�veletet lebonyol�t� g�phez l�p, hogy � is r�csatlakozhasson.

2010.03.26. 20:54 Khiara Laken

Nem emeli fel elm�ly�lt tekintet�t a robotra, mikor az bel�p az �vegb�r�ba z�rt testtel. Mintha egy �r�kk�val�s�g telt volna el, amit az Els� n�lk�l t�lt�tt, egyed�l a s�t�tben. V�rfagyaszt� nyikorg�sok, elhal� emberi morajok �t�ttek utat hozz�, mintha k�s�rtetek k�h�gtek, ny�gd�cseltek volna mindenfel� az eg�sz, �jszakai �p�letben. M�g mindig r�zza a hideg; a mag�ny �s a k�ts�gbeesett szomor�s�g teljesen �tsz�tte l�ny�t. Rettent�en f�lt egyed�l, s�rni t�madt volna kedve.  T�l gyorsan szalad az id�, �s saj�t maga helyett azt hib�ztatja most, ami�rt nem kapott elegend� percet a n�ma b�cs�ra. �rzelmei hideg v�gletek k�z�tt ing�znak, egyik pillanatban kiismerhetetlen �ress�g lesz �rr� rajta, a m�sikban torka szorul el, sz�ve pedig hevesen kezd hangot adni tiltakoz�s�nak. Legsz�vesebben elt�nne ebben a percben, elb�jna valahol egy s�t�t zug rejtek�ben. Nem �rzi most mag�ban azt az er�t, amely a m�t�t siker�hez elengedhetetlen lenne.  Megborzong a h�v�s leveg�t�l, mely h�t�n sim�tott v�gig. Halotti szagra sz�m�tott, olyanra, amit egy elhagyott test ont mag�b�l – az illat, amit �rez, azonban nyugodt �s kellemesen tiszta, mintha egyik szerett�t tudhatn� ism�t a k�zel�ben. Kiss� beteges, mint az egykori f�lember. A friss l�legzet m�g mindig nyak�t birizg�lja, szinte �szt�nzi �t, hogy n�zzen maga m�g�. El�sz�r a robot h�t�nak k�rvonal�t veszi ki, majd az �vegkopors� sz�l�t, mely m�g takarja az �tfagyott hull�t.  Egy finom mozdulat, m�g megfordul �lt�ben, �s a f�rfi mell� l�p. Most, hogy mellette van, m�r nem �rzi azt az elesett bizonytalans�got, amit olyan j�l leplez. Szeretne feln�zni r�, de szemeit odavonzza a gy�r l�mp�kkal kivil�g�tott alak.  M�r m�sodj�ra l�tja saj�t mag�t �gy, hogy a k�zelben egyetlen t�k�r sincs. Ha legut�bb fel is kavarta, most m�r csak t�red�ke maradt annak a gyomorforgat� �rz�snek. �lesen sz�nt� pillant�sa, melyen gyenge f�nycs�kok �sznak fel, tart�zkod�an m�regeti emberi arc�t. Megr�ndul, ha arra gondol, hogy ezekkel a von�sokkal ak�r egy hajsz�lnyival is kevesebbet jelent majd. Ink�bb kikapcsoltatja mag�t, minthogy undorodjanak t�le.  Er�t kell vennie mag�n, hogy feleszm�lhessen. Szemei id�k�zben els�t�t�ltek, a nyak�t k�r�lfog� d�gc�dul�t b�v�lik. Merev, eddig mozdulatlan arca megrezzen, karja kim�rten ny�l ut�na, mintha csak simogatni akarna. Egy r�nd�t�ssal t�pi le r�la a k�dsz�mokkal tark�tott cetlit, majd sz�tlanul ejti el. Csak a pillanat t�red�ke volt, m�g gyerekes d�he fell�zadt t�bbi �rzelme ellen; �jra a lecsit�tott, r�m�lettel vegy�lt vezekl�s �s h�la lesz �rr� rajta.  S�hajtania kell, ha arra gondol, hogy a robot megtagadhatta volna t�le ezt a fajta l�lekment�st, most m�gis elhozta neki f�lg�pi test�t. Eltasz�thatta volna mag�t�l, egy rossz viccnek tarthatta volna az eg�szet azok ut�n, hogy elk�sz�tette a t�k�letes v�zat a sz�m�ra. K�vetkez� sz�vdobban�sa melegen has�tja �t kavarg� mellkas�t, megnyugszik; hogy ha ki�llj�k ezt a pr�b�t, tal�n lesz m�g es�ly r� k�s�bb, hogy �jra beind�thassa az Els� testet �lt�tt �lm�t.  Nem f�l meghalni, ha �gy d�ntenek fel�le, azonban az �lett�l sem retten vissza. Neki minden test egy b�rt�n, ami megakad�lyozza a f�ld�nt�li szabads�got, de a M�sodikban k�nnyebben k�pes volt elfogadnia ezt. Ha az Els�nek sokat jelent az alkot�s, csak �r�mmel tudna �jra �rte harcolni.  De most nincs t�bb id�.  Fogai �sszekoccannak a r�t�r� izgatotts�gban, mely l�zongva liftezik ujjai hegy�t�l eg�szen mellkas�ig. Lehajtja fej�t, s mintha egyik izm�t akarn� ny�jtani, g�rnyed kiss� meg az asztalnak t�maszkodva. Er�t pr�b�l gy�jteni, hogy szembe tudjon sz�llni a Hal�llal. Nem olyan k�nny� kapaszkodni – sz�v�t �s lelk�t teljesen �t kell adnia a gy�ny�rnek, szeretnie kell az �letet, �s akarnia a f�nyt. Egy csepp keser�s�gnek sincs helye. - Nem mondtam le r�la. – jelenti ki tomp�n kisz�r�d� hanggal, egyszer� finoms�ggal. Felegyenesedik, majd kez�t egy pillanatra a robot�ra cs�sztatja, hogy ujjait �sszef�zhesse az �v�vel. Azt akarja, hogy �rezze, nem mond le az alkot�sr�l, amihez m�g saj�t von�sait is megkaphatta. Becs�li �s tiszteli – olyan �rz�seket tudhat mag�ban, amikre r�gebben nem volt intenz�ven k�pes. Nem becs�lte �gy az �letet, nem tisztelte a kis dolgokat. Most m�r minden m�s.  M�g egy utols� pillant�st vet az �lmod� von�sokra, majd ujjait nyugtat�an megszor�tva elfordul, hogy utolj�ra a m�t�asztal fel� vegye az ir�nyt, �s elfekhessen rajta. �gy �rzi, nem k�pes t�bb mindent mondani, mert k�l�nben �jra elgyeng�lne.

2010.03.26. 18:54 Zev Owen

Magabiztos mozg�ssal halad a folyos�n; nem, mint egy sz�k�tt fegyenc, hanem mint egy tiszteletet �rdeml� vezet�, aki pontosan tudja, mit csin�l. Akinek nincs oka, hogy b�rmi elt�r�tse az elhat�roz�s�r�l. Persze a k�v�ncsi emberi tekintetek nem sejthetnek semmit a val�di c�lr�l, hiszen �res szemeiben k�ptelenek lenn�nek p�r perce felsejlett vad �r�m�t vagy lelk�t mar� b�nat�t felfedezni. Cip�i kim�rten kopognak, �temesen k�vetve k�nnyed mozg�s�t. Aki t�volr�l l�tn�, �sszet�veszthetn� egy h�s-v�r alakkal, olyan term�szetes �szt�n�ss�ggel mozog. Ezernyi elz�rt, h�feh�r ajt� mellett halad el, frusztr�lja a fak�, jellegtelen falsz�n �s a hideg, �rz�ketlen neonok f�nye, mintha a helyet arra tervezt�k volna, hogy kirekesszen mag�b�l minden j��rz�st. Egyes szob�k teljesen n�m�k, m�g m�sokban hangos cs�r�mp�l�s, verg�d�s hallatszik, mintha valaki d�h�ben les�p�rt volna egy halom szik�t �s orvosi kell�ket a begur�tott f�masztalr�l. V�gigfut gerinc�n a jeges borzong�s a gondolatra, hogy sok helyen most is �rtatlan embereket r�ngattak ki s�t�t kamr�jukb�l az �jszaka k�zep�n, hogy test�ket gy�t�rve id� el�tt elh�vj�k hozz�juk a hal�lt. Fogalma sincs, hogy tudott eddig ilyen tudatlan vaks�gban �lni. Hogy b�rta elviselni �res szob�j�nak halotti csendj�t, vagy a leveg�ben meg�llt sz�raz gy�gyszerillatot, melynek term�szetellenes kever�ke beleitta mag�t tintasz�n� tincseibe, a b�r�be, ruh�inak anyag�ba, mintha az volna term�szetes, emberi illata. Undor fogja el, ha mag�ra gondol; arra, hogy kezdetben Khiarat is csak az�rt l�ncolta mag�hoz, hogy felhaszn�lja saj�t, �nz� c�ljai �rdek�ben. Lass�t a l�ptein, mik�zben visszatartja l�legzet�t. Szapora l�p�seket hall k�zeledni, melyet sercegve t�r meg egy m�t�asztal keserves nyikorg�sa, mintha m�g a t�rgy is tiltakozna, hogy r�fektess�k az ellenkez�, vonagl� testet, mely utols� erej�b�l pr�b�lna szabadul�st keresni. Egy alacsony, s�padt b�r� f�rfi jelenik meg, vizeny�s, �lmatag szemei �lesen f�r�dnak az Els� tekintet�be, mintha szavak n�lk�l v�doln� az el� ker�l� g�pet. Tiszt�n l�tja, hogy nem b�zik meg benne; abb�l, ahogy v�kony ajkai inger�lt vonall� fesz�lnek, majd egy gyors mozdulattal kit�r el�le a maga el�tt tolt f�msz�n� kocsival. Mindeddig csak a f�rfire koncentr�lt �s �szre sem vette, mit tol maga el�tt. A m�t�asztalon egy csont sov�ny n� verg�dik, rekedt, alig kivehet� hangon sikoltozva, mint aki m�r ki�v�lt�tte utols�, megmaradt er�tartal�kait is. A meilisi g�rcs�sen emelked� derek�t akad�lyozza a mozg�sban a f�l� csatolt, vastag f�mp�nt, karjai �lettelen�l hadon�sznak, m�g meg nem tal�lj�k fogva tart�ja merev csukl�j�t, hogy hossz� k�rmeivel v�dekez�n a f�rfi b�r�be v�jhassanak. M�g l�tja a norlanai arc�n azt a megvet� fintort, amint �gy n�z le az el�tte fekv� emberi l�nyre, mintha egy elkorcsosult vad�llatot vinne egyenesen a veszt�helyre. �res kifejez�ssel az arc�n kapja el pillant�s�t, hogy ne kelljen tov�bb figyelemmel k�s�rnie ezt a gyomorforgat� borzalmat, mely m�r r�gen t�ll�pte az embertelen kegyetlens�g hat�rait. Sok�ig hevesen l�ktet sokkot kapott sz�ve, mik�zben gondolatban m�s k�pekkel pr�b�lja nyugtatni mag�t. Tudja, hogy a halott, lefagyasztott test l�tv�nya is �ppen el�gg� fel fogja kavarni, m�gis �gy �rzi, legsz�vesebben elmenek�lne, am�g m�g mindketten megtehetik. Most szakad r� az, amit�l mindezid�ig tartott: hogy megingott saj�t mag�ban, az elhat�roz�s�ban �s a terv siker�ben. Eg�sz test�ben �sszerezzen, mikor a HIBERN�CI�S KAMRA felirat� ajt� �rz�kel� l�mp�ja felpittyeg, majd v�rakoz� villog�sba kezd, hogy az el�tte �ll�, a tomp�n f�nyl� sz�msorba p�ty�gje a megfelel� k�dot. M�r nem is figyel a sz�mlapra, ujjai tudatalatti inform�ci�kkal v�gzik el a megfelel� mozdulatokat, hogy az el�tte felt�rul� ajt� felcs�sszon, �s utas�t�sra elt�nj�n a fal belsej�ben. Lass�, megfontolt l�p�seket tesz befel�, mik�zben megpr�b�l nem l�legezni, mintha irt�zna att�l, hogy ez a p�r�s halotti leveg� f�mt�dej�be ker�lj�n. Hirtelen azon kapja mag�t, hogy nem akar �rezni; hogy jobban �r�lne annak, ha hirtelenj�ben el�nten� a t�volba ny�l� helyis�get a s�t�ts�g. Nem akarja l�tni az �vegb�r�kba z�rt, elfektetett holttesteket, akik halv�ny j�gr�teggel a test�k�n v�rj�k, hogy „�jrahasznos�ts�k” �ket. El�nti egy k�tes �rz�s, ha csak �tfut a gondolatai k�z�tt, hogy elk�stek. Gyerekes daccal szor�tja �k�lbe az ujjait; aggodalommal t�lti el az �rz�s, hogy rem�nykedik. Rem�li, gondolatban alig halhat� gondolatfoszl�nyokat suttog el az�rt, hogy a test m�r ne legyen ott, ahov� helyezte. Megpr�b�lja fej�ben visszap�rgetni az eltelt id�t, mely alig tesz ki egy r�pke hetet. �s �regnek �rzi mag�t, ha csak visszagondol erre a n�h�ny napra, mely olyan hossz�nak t�nik a sz�m�ra, mintha a kezdetek �tl�thatatlan �vekkel ezel�tt lettek volna. B�r nem vallja be mag�nak, de tudja, hogy Khiara eredeti teste ennyi id� alatt nem t�nik el innen. Vannak olyan holttestek, akiket f�l �v ut�n is itt tartanak, mert nincs r�juk sz�ks�g. Nyom�s nehezedik a mellkas�ra, �rzi, hogy k�m�letlen�l �ri a csal�d�s, azonban megpr�b�lja kiz�rni mag�b�l ezt a visszatasz�t� �rzelmet. Neki minden erej�vel azon k�ne lennie, hogy visszaadja a robotn�nek mindazt, amit elvett t�le, most m�gsem k�pes r�. Ehelyett �gy �rzi, hogy nyakig mer�lt a gyilkos �nsajn�latban. Sosem hitte, hogy valaki�rt k�pes lenne hasonl�t tenni, �gy m�g most is sz�rre�lis �lm�nnyel t�lti el a gondolat, hogy az, amit tenni k�sz�l, teljesen ellentmond az Els� arrog�ns, hatalomv�gy� term�szet�nek. M�r t�volr�l megpillantja az �sszet�veszthetetlen, v�r�s hajzuhatagot, mely el�t a testet fed� halotti pl�dt�l. Az arc t�k�letes, szobormerev pomp�j�ban mutatkozik meg; m�g arra sem m�ltatt�k, hogy lefedj�k, �gy mindenki k�nnyed�n a lehunyt szemek k�z� b�mulhat, mintha a benne rejl� l�lek sohasem l�tezett volna. �vatos mozdulattal tapasztja ujjait a h�v�s �veg fel�let�re, mely elv�lasztja a k�lvil�got a h�v�sben t�rolt halott�l. Ujjhegyei lass� mozdulattal h�znak l�thatatlan cs�kot az �vegre, mintha az �lettelen test b�rmit is �rezhetne ebb�l az elhat�rolt, simogat� �rint�sb�l. Halkan engedi ki a t�dej�ben t�rolt leveg�t, hogy lek�zdje a mellkas�ban kavarg� kibogozhatatlan �rzelmeket. Torka elszorul, sz�ve szinte belefacsarodik a l�tv�nyba, ahogy v�za k�nyszeresen leveg� ut�n kapkodna, hogy fel tudja dolgozni az el� t�rul� k�pet. Mintha a M�sodik fek�dne ebbe az �vegkopors�ba z�rva; mintha nem is tette volna meg ezt a v�gtelenbe ny�l� t�vols�got kettej�k k�z�tt. Mintha Khiara minden �z�ben itt lenne vele, az �let b�rmilyen jele n�lk�l, halottan. Haszn�lhatatlan v�gtagokkal, elernyedt izmokkal, mozdulatlan sz�vvel �s j�ghideg testel, melynek fedetlen nyakr�sz�re egy kopottsz�rke d�gc�dul�t aggattak, amin m�g csak nem is n�v vagy elhal�loz�si d�tum, hanem �rtelmezhetetlen, �res k�dsz�mok sorozata szerepel. Neh�zkesen nyel, majd m�sfel� terelve f�jdalomban �g� pillant�s�t felcs�sztatja a kopors� form�j�, �tl�tsz� tart�lyt egy f�mkocsira, hogy min�l el�bb megszabadulhasson ett�l a helyt�l. Gyors�t neh�zkes l�ptein, ujjai megfesz�lnek a f�mr�d k�r�l, mellyel el�re mozgatja az idegt�p�n nyikorg� vasszerkezetet. Gondolkod�s n�lk�l halad v�gig a kihalt folyos�kon, k�zben �ldva mag�ban a hajnali �r�t, amit szerencs�sen kifogtak - ilyenkor alig l�tni embert a labirintusszer� �tveszt�kben. Megpr�b�lja elcsendes�teni a sz�v�t, miel�tt r�venn� mag�t, hogy ujj�t a leolvas�ra tapassza. Nem akar �gy visszat�rni, hogy Khiara l�ssa rajta a megt�rt borzong�st, amit az im�nti �lm�nyek keltettek �letre benne. Halkan, meg�resedett von�sokkal l�p be az els�t�t�tett szob�ba, szinte t�lc�n k�n�lva fel a f�lg�pi holttestet, melyet most �rz�ketlen mozg�ssal a m�sik m�t�asztal mell� g�rd�t. Nem n�z a robotn�re, csup�n gyakorlott mozdulattal felpattintja az �vegb�r�t tart� kart, melyre lass� szusszan�ssal t�rul ki a h�t� tart�ly f�lk�r alak� fed�r�sze, szabadj�ra engedve a mag�ba rejtett, cs�p�s hideget. A v�r�s, kusza tincsekre lerak�dott vastag j�gr�teg szinte r�gt�n olvadni kezd, ahogy megismerkedik a szoba p�r�s h�j�vel, mely a megfagyott b�rt �s a megmerevedett, s�padtfeh�r leped�t sem k�m�li. �veges szemekkel b�mulja saj�t kez�t, mely m�g mindig a felt�rult �veg csatlakoztat�j�n fekszik. Nem k�pes megsz�lalni, olyan �rz�s ker�ti hatalm�ba, mintha a megfagyott leveg� bel�sziv�rgott volna, hogy elfojtsa a tudat�ban felsejl�, gy�szos gondolatokat.

2010.03.25. 19:18 Khiara Laken

Teljesen ellazul az �rint�sek alatt, melyek test�t �rik. M�r nem is eml�kszik arra a keser� f�jdalomra, amely percekkel ezel�tt keringett benne; a kezek egy kiismerhetetlen t�rt�netet �rnak le a h�t�n, lecsit�tj�k �t, �s nyugalmat k�lt�ztetnek lelk�be. Elb�dul, �z�letei, melyeket eddig g�rcs�s feszess�g alatt tartott, mintha semmiv� lettek volna. Zih�l�sa �temes l�gz�ss� lassul. F�lig lehunyt szemein �t megsz�d�lve veszi ki a s�t�tben megb�v� mosolyt, amely a robot ajkaira h�z�dott, miel�tt m�g elt�volodott volna t�le.  Visszah�tr�l a m�t�asztalhoz, mely derek�ba v�g, ahogyan elesetten nekit�maszkodik. Valahol a hajnal perem�n j�rhatnak, de a f�radts�got, ami �t s�jtja, nem ennek tudja be. A szavak mintha m�g mindig k�r�l�tte t�ncoln�nak, a h�v�s leveg�ben, amib�l minden harmadik m�sodpercben mag�hoz vesz egy t�d�nyit. Karjai m�g mindig enyh�n remegnek a t�lf�t�tt h�l�t�l �s az �rz�ki cs�bulatt�l, mely teljesen felhev�tette nyak�t. Tenyere �nk�ntelen�l v�ndorol mellkas�nak bal oldal�ra. Hallgatja, ahogy az melegen l�ktet a f�msz�v taktusai nyom�n – �gy �rzi, sz�tszaggatja a keser�des �rz�st�meg, mely s�lyosan tel�ti el l�ny�t.  �j sz�vet kap.  K�ptelen �sszer�en feldolgozni a mondatot, ami az�ta is csak �rz�sekben nyomja �t. Ha Meilis k�pe nem lebegne a szeme el�tt, nevetni tudna a felszabadult, v�gy�d� �r�mt�l, melyet annyira m�lyre temetett mag�ba. A v�ros m�gis minden pillanatban azon van, hogy ne felejtse el – egy f�msz�v mentheti csak meg �ket.  Eddig m�g el sem gondolkodott ezen igaz�n, csak azt akarta, hogy mag�ban tudhassa a robot egy r�sz�t. Szomor� szemei m�g ink�bb b�sabb� v�lnak a t�nyszer� gondolatokra, mintha azok egyszerre rohamozt�k volna le. �gy �rzi, minden perccel jobban szereti az Els�t, �s vakon tudna b�zni abban, amit mondott – de felejteni nem k�pes az emberek d�ht�l �s szomj�s�gt�l eltorzult szemeit. Lehet, a szerkezet n�lk�l vissza sem fogadn�k.  Als� ajk�ba harap, tenyerei a m�t�asztal hideg f�mj�hez simulnak. Fel�l r�, hagyja, hogy l�bai esetlen�l l�gjanak tov�bb a leveg�ben. G�rnyedt v�llakkal tekint el�re, v�rva, mikor l�p vissza teremt�je a megfagyott testtel.

2010.03.25. 18:19 Zev Owen

Arc�n v�gigs�p�r a keser�des �r�m, mely most elk�nzottb�l higgadtt� v�ltoztatja von�sait. Merev ajkainak sz�l�n g�nyos, kih�v� mosoly bujk�l, ahogy lepillant a hozz� simul� l�nyra kinek j�ghideg teste szinte felforr�s�tja a leveg�t kettej�k k�z�tt. Tenyerei gyeng�den felcs�sznak robot h�t�n, ujjai a g�rcs�sen r�zk�d� lapock�kat kezdik massz�rozni, mint aki ezzel pr�b�lja meg lenyugtatni a l�thatatlan k�nnyekt�l remeg� v�zat. Valami�rt k�nyezteti lelk�t ez az �nzetlen �ldozat, amit Khiara gondolkod�s n�lk�l v�llalna �rte. Akaratlanul is ell�gyul rajta, hogy a l�ny felfedte neki gyenges�g�t – a mellkas�nak fesz�l� test most olyan sebezhet�nek �s t�r�kenynek t�nik, hogy �gy �rzi, b�rmelyik pillanatban �sszeroppanhatna a karjai k�z�tt. - Ejnye Khiara, hogy jutott�l id�ig? – l�legzi b�g� hangon a k�rd�st, mik�zben lejjebb hajol, hogy szoborszer� arca a robotn��t �rje. – Nem kell f�lned. Nem foglak elhagyni. Eg�sz egyszer�en felv�zoltam a dolgokat, hogy semmi ne �rjen v�ratlanul. Hangj�ban dallamos nyugalom cseng, mikor siker�l mindent elz�rnia tudat�nak m�ly�re. Musz�j meg�riznie l�tsz�lagos hidegv�r�t ahhoz, hogy ezt v�gig tudj�k csin�lni. Karjai magukt�l kulcsol�dnak az el�tte �ll� derek�ra, hogy azt�n a hideg �rint�s felv�ndoroljon a l�ny gerince ment�n, �rintkezve a jeges sz�vettel. A visszafogott mozdulatban karja a k�ny�k�ig elt�nik a robotn� kab�tja alatt. - Nem tartozol nekem semmivel. J�l esik, de nem. – jelenti ki sz�razon, mik�zben egy neh�zkes nyel�sre k�nyszer�ti mag�t. – Az �rzelmeid �s az eml�keid ugyan zavarosabbak lesznek, de nem hagyom, hogy lemondj err�l a lehet�s�gr�l. – ujjhegyeivel csit�t�an rajzol alaktalan mint�kat Khiara b�r�re, mint aki m�g utolj�ra fel akarja t�rk�pezni alkot�s�t; csup�n addig, am�g a benne l�ktet� h�v�s f�msz�v k�pes berezon�lni a M�sodik fels�test�t. �rzi ujjai alatt a vak dobol�st, mely j�les� borzong�ssal j�rja �t mellkas�t. - Nem engedem, hogy elfelejts, vagy, hogy elt�volodj t�lem, ha esetleg �gy �rzed majd, hogy ez az eg�sz nem helyes. A magam�v� teszem az �j sz�ved is. Sajnos t�l �nz� vagyok ahhoz, hogy csak �gy szabadon engedjelek. De addig azt akarom, hogy az csak a Ti�d legyen, nem pedig Meilis�. – lassan l�p h�tra, hogy Khiara m�lyk�k szemibe tudjon n�zni. Tenyerei a l�ny v�llaira cs�sznak, homloka r�ncokba szalad, mikor ki�l r� a mag�ba fojtott aggodalom. - H�sz perc�nk maradt. – l�legzi komoly hangon, mik�zben arc�ra h�z�dik egy b�ztat�, hamis mosoly. Sz�ve l�zongva d�r�mb�l mellkas�ban, a sz�d�l�s ker�lgeti, mikor elindul az ajt� fel�, hogy a lehet� leg�szrev�tlenebb m�don elhozza Khiara h�t�kamr�ba z�rt test�t. Az ajt� idegt�p�, rideg szisszen�ssel h�z�dik el, mik�zben kim�rt l�pteivel hangtalanul l�p ki a folyos� elcsendes�lt h�v�s�be.

2010.03.24. 22:50 Khiara Laken

�ntudatlanul lazul el a szavak k�zben, azonban csakis a m�ly, n�ha rekedten zeng� t�nus miatt. Mintha egy mes�t hallgatna, ami elaltatja �t a m�lys�ges, csendes s�t�t�ben. Az �rtelmet mind�ssze hossz� pillanatok ut�n k�pes felfogni; megkapja az �szt�nz�st, amivel g�piesen fel�lhet, ezzel megakad�lyozva, hogy a robot elmenjen mell�le.  Facsarja lelk�t a hideg, szemei f�radtan merednek maguk el�. Sz�nalmas, megt�rt b�b m�dj�ra fesz�t a m�t�asztalon, fels�test�t g�rnyedten megd�ntve, mintha �loms�lyokkal b�lelt�k volna ki. �jra �s �jra nekiugrik feldolgozni a mondatokat, azonban minden pr�b�lkoz�sa kudarcba fullad. Valahol m�lyen tudta, hogy nem lesz ennyire egyszer� – nem fog szavak �s �rzelmek n�lk�l t�lesni azon, amely ir�nt imm�r m�lys�ges undort �s viszolyg�st t�pl�l. - Meilis�…? – visszhangozza elr�vedten, felt�dul� h�nyingerrel. Esz�be sem jutott, hogy � �gy gondolja, vagy egy�ltal�n az, hogy Meilis gy�zelmi es�lyei a t�k�letes v�z n�lk�l a fel�re cs�kkentek. M�lyet kell s�hajtania, hogy az irt�zatszer� kavarg�s ne t�nj�n ki egy �klendez�s form�j�ban. Szinte m�r-m�r gy�l�l, ahogyan hagyja eluralkodni mag�n az �r�letes megvet�st. - Sz�val Te is �gy gondolod, hogy minden a testen m�lik. – ajka v�dl�n remeg meg a hitetlen lejt�st�l. Mereven n�z oldalra, de nem l�tja a s�t�tben felf�nyl�, arany szemeket, melyek finoman vil�g�tj�k ki az arc vonalait. Puszt�t� hevess�g lesz �rr� rajta; a f�m megnyikordul alatta, ahogyan egy mozdulattal leveti mag�t, �s be�kel�dik az Els� teste �s az asztal k�z�. - Hogy az d�nti el, ki vagyok, �s kihez tartozok. Hogy mit akarok.  �llkapcsa megfesz�l, mellkasa sz�r a dinamikus hull�mz�st�l. Keser� megtorpan�ssal k�szteti egy megh�tr�l� l�p�sre a f�rfit, hogy f�jdalomt�l �s d�ht�l eltorzult pillant�sa el�g �rt szaggasson sz�t, mire eljut hozz�. - Tal�n csak undorodn�l t�lem. A testemt�l, �s a lelkemt�l is. – veti fel hirtelen paranoi�b�l, metsz� �llel a hangj�ban. Tekintete hamisan �l�nk�l fel, mintha r�j�tt volna a megold�sra. - Igen…  ez a hiba, nem? T�k�letlen lenn�k hozz�d, egy visszatasz�t� f�lember!  Zih�l�s�t m�r nem folytja vissza, l�legzetei visszhangokat vetnek k�z�tt�k. Sebesen kattog a mutat� az �r�n, szinte hallja az utols� figyelmeztet�seket – a percek elfogynak, �s mindketten halottan v�gzik. Tudja, j�l tudja,  most m�gsem k�pes �sszer�en feldolgozni. Egyre csak keringenek benne a szavak, ak�r a csit�thatatlan l�z, mely bentr�l em�szti �t. �regs�gben meghalni? Negyven �v?  Mit �r az Els� n�lk�l?  Ujjai g�rcs�sen sz�ntanak v�gig v�r�s tincsein. Tenyer�be temeti l�ngol� arc�t, elfordul, majd vissza, mint aki nem tal�lja a hely�t. Nem b�rja ezt �rezni. Nem k�pes elfogadni mag�ban a gy�l�lettel vegy�lt v�gy�d�st. Halogatja azt, amely igaz�n felt�zelte l�ny�t. Igazi sz�vet fogsz kapni.  Volt id�, mikor �r�kre eladta volna lelk�t az �rd�gnek egy m�sodpercnyi, �l� sz�vdobban�s�rt, melyet �jra a mag��nak tudhat. Kegyetlen�l �nz�n, mindent feladva, egyetlen csendes pump�l�s�rt cser�be. Tal�n be sem vallan� – undorodik, hogy �rz�sei �tk�znek elveivel. M�r maga sem tudja, mi �r t�bbet. Igazi sz�vet kapsz. Nem kell t�bb� Meilis k�nyszer�t�s�re gondolnod. Nem kell t�bb� hallgatnod a zakatol�st. Nem kell tartanod a nevet�st�l �s a k�nnyekt�l.  �lni fogsz. - Nekem nem kell az �let ilyen �ron. – l�legzi elcsuklottan. Egy mozdulattal ragadja meg a feh�r ing nyakr�sz�t, hogy a v�z eg�sz�t maga fel� r�ntsa. �klei megfesz�lnek, szeme b�natban �gve sz�k�l �ssze. - Ha nem vagy ebben biztos, h�t ne tedd. Ink�bb meghalok, minthogy �gy �ljek tov�bb. Nem kell �l� sz�v!  – �v�lti k�zvetlen a robot arc�ba. M�r nem titkolja r�m�let�t, k�ts�gbees�s�t, f�jdalm�t, mely egyszerre vegy�l el benne a tasz�t�ssal. Hogy mondhatta ezt?  - �n a M�sodik�t k�rtem! A r�szedet akartam!  Tork�b�l elfulladt, zokog�sszer� felszusszan�s hallatszik. Hideg �nz�s�g�t meleg dobog�s v�ltja fel, mely tudatja vele, hogy gondolkodnia sem kellett ehhez az �r�lten j�les� �ldozathoz. Feje er�tlen�l bukik a robot kulcscsontj�ra, mik�zben k�vetel�en maga fel� h�zza a test�t. Szemeit �s ajkait szorosan �sszeszor�tja, v�llai remegnek a n�ma k�nnyez�sben, mely teljes megt�rts�g�t �s sajn�lat�t mutatja. Most m�r csak a h�la �s a b�ntudat marcangolja lelk�t, melyekkel teljesen r�b�zta mag�t az Els� v�gs� d�nt�s�re.

2010.03.24. 20:57 Avila Mecoi

Nehez�re esik, hogy uralkodjon mag�n �s ne feleseljen a f�rfivel, de v�g�l minden egyes v�laszt lenyel. B�r az a legnehezebb, hogy ne kiab�lja el mag�t most r�gt�n, hogy nem akar a M�sodik hely�be l�pni. Nem akar olyas valakit helyettes�teni, akit a f�rfi sokkal jobban szeret, akit soha nem tud elfelejteni, akihez sosem lehet m�lt�. Nem akar csup�n tartal�k j�t�kos lenni, m�s pozici�j�t �tvenni. � a saj�t hely�t akarja megtal�lni. M�gis a f�rfi szigor� tekintete �s az a kev�s rem�ny, amit sugall arra �szt�nzi, hogy most mindent lenyeljen �s engedelmeskedjen neki. - Igen uram, bel�tom, nem viselkedtem m�lt�an, eln�z�s�t k�rem. - Enyh�n megd�nt�tte a fej�t, hogy t�nyleg az al�zatoss�g l�tszat�t kelthesse minden jelenl�v�ben. Alighogy a cyborgok szor�t�sa enyh�lt, m�r meg is tal�lta a k�vetkez� szoros marok. Apr�t, szinte alig �szrevehet�t b�lint, jelezve, hogy meg�rtette �s ott lesz. Amint teljesen szabadult ann�lk�l, hogy b�rkire is r�n�zett volna az ott �ll�k k�z�l elindult lass� l�ptekkel a folyos�n. A zajok m�g�tte egyre jobban elhalkultak �s ahogy t�volodott �gy �rezte egyre jobban, hogy �jra leveg�t tud venni. Van m�g rem�ny! Nem hi�ba mondta volna neki a f�rfi, hogy v�rjon r�juk, ha nem l�tna es�lyt r�, hogy kijussanak ebb�l a helyzetb�l. B�r � maga nem tudta elk�pzelni hogyan, de ez a f�radts�g �s a feji s�r�l�s miatt is lehetett. Amint bekanyarodott a sarkon elkezdett futni �s csak a 25-�s folyos� k�zel�ben lass�tott le, ahol �jra l�p�stemp�ra v�ltott. Szerencs�re eg�sz �ton senkivel sem futott �ssze, aminek k�t oka lehetett. Az els�, hogy m�g t�l kor�n volt ahhoz, hogy sokan tart�zkodjanak a helys�gben, a m�sik pedig, hogy azok, akik m�r itt voltak, val�sz�n�leg mind a t�rgyal�sra gy�ltek �ssze. De h�l�s volt �rte, hogy nem kell senkinek sem magyar�zkodnia �s tov�bb burkol�zhat a n�mas�gba. A tal�lkoz� pontj�hoz el�rve h�t�t a falnak vetette, majd lassan lecs�szott �s le�lt a t�v�be. Szemeit behunyta �s megpr�b�lt nem a f�jdalmakra gondolni, amelyek most mindenhol jelen voltak. Helyette azon gondolkodott hogyan lesz most tov�bb. Mi lesz, ha kijutnak innen? Megint menek�lni�k kell majd? �s ha megitn elkapj�k �ket? Akkor azzal al��rj�k a v�gleges �t�let�ket, ahonnan m�r nincs vissza�t? Nem mintha ez zavarn�, most is egy r�sze m�r sz�molt azzal, hogy ennyi volt �s nincs tov�bb. Ha teh�t t�nyleg �gy lenne, az sem v�ltoztatna semmin sem. J�jj�n b�rmi is � elfogadja. Csak legyen ennek v�ge.

2010.03.24. 20:15 Zev Owen

Szemei a vaks�t�ts�get kutatj�k, mely elragadta t�le a M�sodik test�t �s hagyta, hogy a kegyetlen�l r�t�r�, gy�tr� fesz�lts�g eluralkodjon lemerevedett v�gtagjain. Hallja �lesen megnyikordulni a m�t�asztal f�mj�t, mikor a l�ny felfekszik r�; �llkapcsa kienged, majd megfesz�l, ahogy hangtalanul a fogait csikorgatja. �res tekintettel mered a f�ldre, sz�vver�se �r�lt temp�ban d�b�r�g, mintha m�g az is cselekv�sre �szt�n�zn�. Kezei �k�lbe fesz�lnek, von�sai ellazulnak, v�g�l torzz� v�lnak a r�t�r� f�jdalomt�l, mikor elhatol tudat�ig a koroms�t�t cs�b�t� v�delme, mely el�tt nem kell t�bb� er�snek mutatkoznia. Mikor hossz� l�pteivel megindul el�re, hagyja, hogy arc�ra ki�lj�n mindaz, mely mellkas�nak m�ly�n �r�lten h�borog; ami minden �z�ben hasogatja, mint egy felhev�tett penge, melynek �l�t k�nz� lass�s�ggal m�rtj�k er�tlen�l verdes� sz�v�be. �gy d�nt�tt, nem fog t�bb� elrejteni a robotn� el�l semmit mikor kettesben vannak, �s olyan t�volinak t�nik a kintr�l fenyeget� vesz�ly. Nem fogja mag�ba z�rni a f�jdalmat: hogy minden egyes m�sodperc, ami k�zelebb viszi �ket a m�t�thez a lelk�t szaggatja kett�. Tiszt�n �rzi, hogy a mellkas�t nyom� k� folyamatosan nehez�ti mozg�s�t, mik�zben k�nyszeresen er�lteti mag�ba a testcsere k�peit, mintha fokozatosan �zleltetn� meg mag�val a v�ltoz�s gondolat�t. B�rmilyen m�s esetben hallani sem akarna r�la, most m�gis �gy t�nik, hogy a sors er�vel fogja r�k�nyszer�teni a d�nt�st, amit tal�n m�r r�gen meg kellett volna hoznia. Tudja, hogy nem l�ncolhat mag�hoz egy �letet sem, an�lk�l, hogy � ne adna cser�be semmit. - Sokkal tartozom neked, ez�rt a legkevesebb, hogy tiszteletben tartom a k�r�sed. – suttogja a l�legzetv�teln�l is halkabb, simogat� hangon, ahogy mindk�t tenyer�t a m�t�asztal lapj�ra fekteti. Aranysz�nben vil�g�t� szemei maga el� merednek, ahogy el�re d�nti a fej�t, hogy ajkait �jra szavakra k�nyszer�tse. – De tudnod kell, hogy amint �tker�lsz, Meilis� leszel. …�s nem az eny�m. – teszi hozz� egy keser� gondolatfoszl�ny, an�lk�l, hogy tudatosan megfogalmazta volna. M�ly, akadoz� s�haj hagyja el a tork�t, mik�zben ujjai megremegve �k�lbe fesz�lnek a j�ghideg f�mlapon. Egy pillanatra habozik, nem tudja j� lenne-e megt�rni a rideg, t�vols�gtart� hangv�telt azokkal a gondolatokkal, melyek most gyerekes makacss�ggal sejlenek fel mellkas�ban - szinte utat v�gnak maguknak, hogy el�t�rhessenek. - Nem vagyok biztos benne, hogy ezut�n is akarni fogsz. Te csak... Csak amiatt... – csup�n hangos f�jtat�s�t hallani, majd meg�rzi als� ajk�n a f�jdalmat, ahogy r�harap, mintha saj�t h�lyes�g��rt b�ntetn� mag�t. Lassan egyenesedik fel, hogy h�ttal fordulva neki t�maszkodjon a m�t�asztal oldal�nak. – Csak az�rt vagyok fontos, mert a r�szemm� v�lt�l az�ltal, hogy megteremtettelek. – ny�gi ki elfojtott hangon; �sszevont szem�ld�ke felcs�szik, �s apr� r�ncokat k�pez homlok�n, ahogy arc�ra ki�l az �retlen zavarts�g. �r�l, hogy Khiara ezt nem l�tja rajta, �s pillanatnyilag lehiggasztja, hogy neki sem kell a l�nyra n�znie. Sokkal nagyobb biztons�got ny�jt sz�m�ra a vakk� tev� s�t�t, mellyel most k�ny�rtelen�l n�z farkasszemet. - Ha szerencs�d van meg tudsz �regedni. Viszont a cyborgok nagy r�sze 40 �ves kor ut�n meghal. A test�k m�k�d�sk�ptelen lesz. Az emberi szervezet nem b�rja el sok�ig a g�pi tartoz�kokat. – sorj�zza a mondatokat m�r valamivel �lesebb hangon, ahogy visszafordul �s a l�ny arc�t k�t tenyere k�z� fogja, hogy m�lyen a szem�be tudjon n�zni. – Te nem az a l�ny vagy, aki f�msz�vvel akarna �lni. A tested t�bbet �rdemel egy mellkasba �kelt �cskavasn�l. Te is tudod, hogy �gy van. – ajkai vonall� fesz�lnek, arc�r�l t�kr�z�dik a fesz�lts�g, mintha er�sen koncentr�lna arra, hogy ne vesz�tse el a fej�t. Lassan hajol k�zelebb, jeges h�velykujjait a l�ny �llkapcsa al� cs�sztatja be, hogy valamivel feljebb emelje a robot tekintet�t, �gy a l�ny feje term�szetellenes p�zban h�tra fesz�l. - Igazi sz�vet fogsz kapni. �s ha ennek v�ge, hazaviszlek, b�rmi is legyen ezut�n. – s�hajtja lust�n Khiara ajkai k�z�, melyek csak egy m�sodpercre �rintkeznek a saj�tj�val, am�g besz�l. Egy laza, hirtelen mozdulattal enged a szor�t�son �s egyenesedik fel, mint aki megtette azokat az utols� l�p�seket, amiket megk�vetelt t�le az a bels� �szt�n, melyet most k�ptelen egyszer� fogalmakba t�m�r�teni. M�g utols� m�ly l�legzetv�tel�vel megpr�b�lja elcsit�tani mag�ban felhev�lt sz�vver�s�t, mikor siker�l r�vennie mag�t, hogy leemelje megt�rt, fagyos pillant�s�t az asztalon fekv� l�ny arcvon�sair�l.

2010.03.23. 17:06 Khiara Laken

�gy �rzi, mintha elnyelte volna egy vadul h�mp�lyg� foly�. Csak sodr�dik, amerre rohan az �r, mik�zben teste kimer�lten kap�l�zik, hogy a v�rfagyaszt�an jeges v�z felsz�n�re kijutva l�legzethez jusson. Szinte hallja a k�r�l�lel� zubog�st, melyet v�re sebes pulz�l�sa �ltet f�leibe. Lemondott b�kess�g lesz �rr� rajta, majd k�veknek csap�dik, mikor a l�gyan �rint� ujjakat kegyetlen tekintetek v�ltj�k fel. Felszisszenne, de arca imm�r nem mozdul – m�g akkor sem, mikor m�r csak ketten maradnak a robottal, �s a visszaford�thatatlan hal�lt jelent�, meleg f�ny �jra �tj�rja v�n�it.  M�r csak ilyen, �r�lten v�gt�z� mozzanatokban �li meg a m�sodperceket. A s�lytalan l�tez�s megtiszt�tja �t a mocskokt�l, amelyeket az emberekt�l kaptak, ak�r egy cs�f b�lyeget. Csak pazarolja a dr�ga pillanatokat, ahogy m�g csak meg sem rezd�l a robot karjaiban. Fizikai f�jdalom �ri, mikor az ujjak tov�bb szorulnak tincsei k�r�l; sz�ve bedobban, a f�jdalom tudat�ba has�t, s a m�lyre temetett �rzelmek egyszerre szakadnak fel mellkas�b�l.  A k�n sokkal jobb, mint ahogyan arra eml�kezett. A gy�trelemmel vegy�lt borzong�s �letet lehel karjaiba, amik lend�letesen mozdulnak, hogy ott �rints�k a f�rfit, ahol tudj�k. Kiszabad�tja fej�t, kezei az Els� betegen dobog� mellkas�t tapintj�k, majd hevesen az ujjai k�z� bilincseli a gyerekes arcot. Nem tudja, nyitva van-e a szeme vagy csukva, a fullaszt� s�t�ts�gen, �s a m�sik v�z puszt�t� erej�n k�v�l m�st m�r nem �rz�kel. Homloka szil�rds�got �r a robot homlok�nak k�p�ben. Ellentmond�st nem t�r�en nyomja az �v�nek, szinte k�vetel�en szor�tva mag�hoz; m�r nem is tudja, hol kezd�dik a m�sik teste, �s hol �r v�get az �v�. - Bocs�ss meg. – hangja egy elfulladt, g�rcs�s s�hajk�nt t�r fel tork�b�l. Sajn�lja, hogy nem csak egy r�m�lom. Nem k�pes �t fel�breszteni, nincs hozz� hatalma.  Sajn�lja, hogy csak ezt az utat l�tta az egyetlen es�lynek. Nem akarja megt�rni a teremt�j�t, senkinek sem k�v�nn� azt a l�zas testet, f�leg �gy, hogy semmire sincs garancia. Fel sem fogta m�g igaz�n az eg�szet; nem fogta fel, hogy �jra a m�t�asztalra kell fek�dnie. Hogy lehet, bele�r�l, mert m�r most is annak a hat�r�n t�ncol. A gondolat csak most fogalmaz�dott meg benne igaz�n – most m�r minden �z�ben, t�k�letesen biztos benne, hogy a f�lig �l� h�s, f�lig g�pi b�rt�n m�g mindig l�tezik. Mennyivel szebb a M�sodik.  Mennyivel kifog�stalanabb, tiszt�bb. Sz�nalmasan apr�v� zsugorodottnak �rzi mag�t, l�ny�t most Avila v�dl� szavai teszik ki. Meg sem �rdemelte volna? Eldob mag�t�l mindent?  Ajkai b�natban �gve remegnek meg, ha csak esz�be jut a mondat.  Nem �rzi �gy, hogy eldobna b�rmi olyat, amelyt�l semmit sem tanult. Hogy �rz�sek kavarodn�nak fel benne az irigys�gre, amelyet a v�z ir�nt t�pl�lnak. � csak egy valaki akar lenni, aki �lni szeretne – mag�ban akarja tudni a szerelmet, mert ez az egyetlen, ami�rt teljes odaad�ssal meghal. - Hallgass r�m… L�gy most er�s! – l�gezi heves elsz�nts�ggal. Arc�n keveredik a kitart�, er�s akarat, mind�ssze szemei f�r�dnek a sebzetts�gben. Karjai megremegnek, homloka egy pillant�sra elv�lik a m�sik�t�l, majd �jra nekiszor�tja. Tudja, hogy a test m�g nem semmis�lt meg – de azt m�g nem, hogy a f�rfi hajland�-e megtenni. - Nincs sok id�nk. Felfekszek a m�t�asztalra, �s v�rni fogok. Ha m�shogy d�ntesz, meg�rtem. Ha adsz es�lyt, ha �gy gondolod, siker�lhet, k�zd�k.  Ha minden �sszeomlik… akkor is megsz�ksz.  �lni fogsz tov�bb.   Szenved�lyesen az arany tekintet m�ly�re n�z, ellentmond�st nem t�r�en dar�lva. Elt�k�lt vakmer�s�ggel �ll m�g csit�t�an n�h�ny pillanat erej�ig, majd egy szeretetteljes cs�kot nyomva a fiatal von�sokra, rend�thetetlen�l v�lik el t�le.  K�r�l sem n�z a laborban, mely �jonnan csak r�juk v�r. Megsz�d�lve t�maszkodik a m�t�asztalra, lehajtott fejjel megint �s megint felpofozva mag�t. �nuralmat kell tan�s�tania. - Ha es�lyt kapok… t�gy m�g meg valamit. Mikor m�r �res a v�z, vedd ki a M�sodik sz�v�t. Cser�ld ki a f�lrobotival.  Nem hagyom, hogy minden elvesszen. Nem engedem.  Vissza sem n�zve fekszik fel az asztalra. A spont�n szerkezetcsere egyik sz�vdobban�s�n�l �tl�tt fel elm�j�ben – ha a r�gi nem is romlott volna el, tal�n akkor is megk�rte volna erre. Az Els� tudni fogja, hogyan tegye. A metsz�si hegek m�r mellkas�n pihennek a b�r�ben, bal oldalt pedig a bord�k �ve – ahol hozz�illesztheti a f�mv�n�khoz - v�di a sz�vet. - Mindent el fogok mondani Neked. – Ha.  Nem hunyja le a szem�t, hagyja, hogy a h�v�s s�t�ts�g lepelk�nt r�boruljon. Nincs ideje, nem tud mindent elmondani most azonnal. Nem tud sem h�l�lkodni, sem a bocs�nat��rt esedezni. Nem engedi meg mag�nak, hogy meginogjon a k�oszban – csak szemez az �jfeket�s�gbe ny�l� plafonnal, �s v�r, ahogyan azt mondta.

2010.03.22. 20:45 Zev Owen

Tekintete komors�got t�kr�z, mikor a f�lg�pekb�l �ll� csoport v�gigvonszolja �ket a t�gas folyos�n. Az arckifejez�s�r�l s�t� fesz�lts�g szinte k�zzel tapinthat�, hal�nt�k�n tiszt�n �rzi egy merev, dr�tszer� �r l�ktet�s�t, mintha a r�t�r� stresszben teste bel�lr�l haldokolna. Sz�nfekete szem�ld�kei, melyek von�saira fesz�lnek, g�rcs�sen remegnek az elfojtott indulatt�l. Alig b�rja mag�n tartani az arc�ra er�ltetett, �rz�ketlen maszkot, melyet mintha az emberek puszta jelenl�te k�nyszer�tene r�. M�r nem �rdekli �t a megt�veszt�s, mindez m�gis �szt�nb�l j�n, mintha egy tudat alatti v�dekez� mechanizmus gener�ln�. Gondolatai csup�n egyetlen dolog k�r�l forognak: hogy hogyan lehetne megsz�kni innen. Hite egyre ingatagabb l�bakon �ll – mag�ban �rzi, hogy v�gleg el�rte t�r�k�pess�g�nek hat�rait. Csak egyetlen egyszer fog nekirugaszkodni, hogy titokban �s b�k�sen sz�ktessen, viszont ha az nem v�lik be k�ny�rtelen�l er�szakhoz fog folyamodni. Mindezid�ig tasz�totta a gondolat, hogy emberek v�r�t ontsa, de azel�tt sosem �rezte mag�t ilyen v�gletekig elvakultnak egyetlen �rzelemt�l, mely most is keser�des v�gyakoz�ssal h�l�zza be eg�sz mellkas�t. F�lelmetes, megborzongat� ugyanakkor olyan forr�s�got �raszt, mely t�pl�lja, s egyre nagyobb� n�veszti v�z�ban l�ktet�, emberi lelk�t, mely az elfeled�s sz�l�n egyens�lyozva, most mintha �j �letre kelt volna. H�ta mozdulatlann� merevedik, ahogy term�szetellenesen egyenes tart�sba k�zdi mag�t, mikor szemt�l szembe ker�l a l�nnyal. P�r m�sodpercig k�s�rletet tesz r�, hogy �rz�ketlen, �res pillant�ssal eln�zzen a v�r�s tincsek f�l�tt, ez a pr�b�lkoz�s azonban kudarcba fullad, mikor a megig�z� k�k szemek, szinte magukhoz vonzz�k felt�zel� szemeit. Tekintet�ben keser�en s�t az elvadult v�gyakoz�s, mintha m�r csak a v�z h�v�s f�mje tudn� vissza tartani att�l, hogy hatalmasra n�vekedve kiszakadjon bel�le. Mikor a v�kony test fedetlen mellkas�hoz simul, k�nyszer�tenie kell mag�t, hogy ne �rezzen, �s veszteg maradjon. Pillant�sa felfel� v�ndorol- az �ress�ggel kecsegtet� plafont f�rk�szi, mely sz�d�t� magass�gokra van t�l�k, mintha a helyis�get sokkal nagyobb m�retekre tervezt�k volna. Nem t�r�dik a sz�ntelen�l morajl� t�meggel �s a b�r�t perzsel�, �rdekl�d� tekintetekkel; szemei automatikusan lecsuk�dnak, mikor a hideg ujjak v�gigsz�ntanak fekete tincsein a gyeng�d arc pedig felforr�sodott nyak�nak vonal�t �ri. Sz�ve vadul feldobog a hamis rem�nyeket t�pl�l� szavakra, melyekben k�ptelen igaz�n hinni. Lez�rult szemh�ja csak akkor pattan fel, mikor Khiara kiejti a sz�m�ra tiltott, b�v�s szavakat, melyre � utols� lehet�s�gk�nt sem gondolt volna. El�nti a h�v�s borzong�s, legsz�vesebben elfintorodva eltasz�tan� mag�t�l a l�nyt, mintha v�ratlan undor fogta volna el, most m�gsem rezzen egyetlen arcizma sem, ahogyan mereven a semmibe b�mul. Csup�n saj�t, halk l�gz�s�re koncentr�l, mely egyenletesen �ramlik tork�b�l ki �s be sz�ntelen rendszeress�ggel. Ezzel pr�b�lja meg �sszekaparni a gondolatait, hogy �t�rt�kelje a felk�n�lt lehet�s�get, annak ellen�re, hogy a robotn� szavai nem aj�nlatk�nt, hanem hat�rozott d�nt�sk�nt csengtek. Viszont m�g mindig hazudhat. Mondhatja azt, hogy a test m�r r�gen nincs meg. Szinte m�r hallja f�liben csengeni saj�t, inger�lt szavait, ahogyan mindezt lek�zli a m�r �gy is darabjaira hullott l�nnyal. K�ptelen lenne r�. Nem tudn� vele megtenni. Keze lassan indul meg el�re, hogy ujjaival v�gigzongor�zzon a l�ny gerince ment�n eg�szen a nyakcsigoly�j�ba �kelt �bensz�n� csatlakoztat�si k�rig, mely olyan �rz�keny, hogy a legkisebb �rint�s is f�jdalmat okozhat, ha a tapasztalatlan ujjak nem a megfelel� m�don mozdulnak a fel�let�n. A mag�ba k�nyszer�tett leveg�t�l mellkasa hatalmasat emelkedik, mellyel egy�tt mozdul Khiara teste is, mik�zben ujjainak hegy�vel �vatosan v�gigsim�t a k�r pereme ment�n. Eleny�sz� mozdulata magabiztos, mint aki �ntudat�t vesztve is tudja, hogyan b�njon a k�nyes szerkezettel. F�mbord�inak m�ly�re �kel�d�tt sz�ve most neh�zkesen l�ktet, minden egyes lass� taktus k�l�n f�jdalom terh�t hordozza mag�ban, amint azon kapja mag�t, hogy �jra mag�ra maradt, kettesben a k�telyekkel. - Tetszett uraim?... – m�ly, k�l�n�s lejt�s� hangja kiss� elreked, ahogy magabiztos hangj�t gyakorolva megsz�lal, mintha a k�r�l�tt�k elhangzott felsz�nes f�tty�g�sre reag�lna. P�r elny�jtott, kim�rt l�p�ssel ker�li meg a robotn� test�t, hogy m�g� ker�lve �tkarolhassa a mellkas�t. M�sik er�teljes tenyere Khiara �ll�ra cs�szik, hogy tekintet�t mereven a vel�k sz�rakoz� f�rfi fel� ir�ny�tsa. - N�zze meg ezt a csinos arcot. N�zzen a szem�be �s eml�kezzen r�, mit vett el a vil�gt�l. Hogy ezzel mit vett el t�lem. – hangj�b�l kicseng a m�ly v�d, amit mag�ban hordoz. Tiszt�ban van vele, hogy ez puszt�n csak a sz�nj�t�k r�sze, m�gis teljesen mag��nak �rzi a szavakat, amint el�nti test�t a gy�tr� k�ts�gbees�s. Hogy pillanatokon bel�l val�ban el kell vesz�tenie a M�sodikat, a saj�t keze alatt sz�letett v�zat, akit minden �z�ben a saj�tj�nak �rez. A saj�t �lm�nak, a saj�t test�nek, a saj�t lelk�nek. Egy c�lra korl�toz�dott tudata k�ptelen befogadni a t�nyt, hogy mindett�l az �rz�st�l meg kell majd v�lnia. Hogy ha mindez siker�l, akkor �jra meg kell ismerkednie olyas valakivel, aki m�g kisz�m�thatatlan rejt�lyeket tartogathat mag�ban. Ajka merev vonall� fesz�l, mint aki b�rmelyik pillanatban k�sz lenne torka szakadt�b�l �v�lteni, hogy ezzel szolg�ltasson okot arra, mi�rt rontott neki spont�n felindul�sb�l a k�r�rvend� arc�, bek�pzelt f�rfinek. Egy inger�lt mozdulattal engedi el a M�sodik v�z�t, hogy megfordulva a m�g�tte fogva tartott feh�rhaj� n� el� l�phessen. Kicsit megd�nti fels�test�t, hogy szemeik egy szintben lehessenek, ezzel is s�lyozni k�v�nva a mondand�j�t. - Jobb lenne, ha tartan� a sz�j�t Mecoi... Minden egyes hasonl� megnyilv�nul�s�val k�zelebb sodorja mag�t egy komfortos mag�nz�rk�hoz. Ilyen viselked�ssel hogyan akar majd a M�sodik hely�be l�pni? Norlana m�r nem b�zik �nben, �gy a maga hely�ben �n katon�s �nuralmat gyakoroln�k, am�g ez az eg�sz �r�let v�get nem �r. Mert egyszer v�get kell, hogy �rjen… - suttogja az utols� mondatot, sokkal ink�bb mag�nak, mint az el�tte �ll� l�nynak, majd felmagasodva ford�tja fej�t az embert fogva tart� cyborg fel�. - Engedj�k el a l�nyt. Neki semmi k�ze az �gyh�z. Csak egy �rtalmatlan szemtan�, semmi t�bb. – dar�lja a szavakat monoton, rendre int� hangon, ahogyan tekint�lyt sugall� pillant�s�t a katon�k szemeibe f�rja. – V�rj minket a 35-�s folyos� v�g�n… - l�legzi maga el�, mikor maga fel� r�ntja Avil�t, amint �szlelte, hogy az �r szor�t�sa felengedett a karj�n. Egyetlen mozdulattal h�zza el a l�nyt maga mellett, mintha t�voz�sra �szt�n�zn�. Menj tov�bb. Ne n�zz vissza. – sugallja a szigor�, nyers tekintet, mely m�g utolj�ra a n�re vet�l, miel�tt a laborajt�hoz l�pne, hogy az ujjlenyomatos �rz�kel�vel ny�l�sra �szt�n�zze. - Uraim... - biccent ism�t a felsorakozott t�rsas�g fel�, arc�n �tsuhan egy lezser f�lmosoly, mint aki k�nnyed�n n�z a r� v�r� feladat el�. M�r nem gondolkodik, csak egy gyors mozdulattal maga ut�n r�ntja Khiarat, megv�rva, hogy a sejtelmesen sziszeg� ajt� becs�sszon m�g�tt�k. Mikor a t�m�r, feh�r lap a hely�re csuk�dik, �szt�n�s mozdulattal tasz�tja az alacsonyabb testet a falnak, hogy v�delmez�n neki nyomva mellkas�t f�l� magasodjon, mintha a plafon b�rmelyik pillanatban r�juk omolhatna. Egyik kez�t mereven t�masztja a falnak, k�zfej�n j�l l�that�an fesz�lnek meg t�rhetetlen f�mcsontjai, mik�zben m�sik karj�val mellkas�ra vonja az arcot, melyb�l sz�ntelen�l perzsel a fell�ngol� elsz�nts�g. Durv�n a l�ny v�r�s tincsei k�z� markol, ujjai k�z�tt bord� v�rfolyamk�nt ny�lnak le az �l�nk sz�n� hajtincsek, ahogy egyetlen mozdulattal fogs�gba ejti a v�zat. - Ez csak egy r�m�lom... Igaz? K�rlek Khiara. Csin�ld ak�rhogy, de �bressz fel. – suttogja a hajsz�lak k�z� elveszett, er�tlen hangj�n.

[568-549] [548-529] [528-509] [508-489] [488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]