�j bejegyz�s Friss�t�s

2009.08.27. 16:17 Zev Owen

- Meilis elpusztul, Meilis m�land�. – ism�tli meg a m�r elhangzott mondatot g�nyban f�rd�, dallamos hangj�n, ahogy felmagasodik �s k�nny� f�nyben �sz� pillant�s�t a felh�borodott robotv�zra veti. L�gies l�ptekkel tesz egy f�lk�rt, hogy kiker�lj�n a takar�sb�l, de nem sok figyelmet szentel a fegyvert szorongat� meilisinek, ink�bb �jra a M�sodik fel� fordul, mintha minden sz�gb�l meg akarn� szeml�lni a saj�t keze alkotta, t�k�letes arcvon�sokat. - Mag�t�l is elpusztul.. Akkor m�gis mi�rt akarod ennyire v�deni? Mi�rt harcolsz? Mire ez a folytonos inger�lts�g �s ing�z�s? Te tal�n nem h�zod a saj�t id�det? Te tal�n nem ny�jtod a F�ldi v�ros idej�t? – �ben pupill�ja elt�gulva forog el, ahogy szem�gyre veszi a v�r�s tincsekbe foglalt arcot, szemei v�dl�n sz�k�lnek �ssze, melyt�l �lesen el�t a sz�ja sz�l�n megb�v�, k�nnyed mosoly, ami tekintet�nek minden egyes rezd�l�s�be most fesztelen komolytalans�got visz. - Te mire v�gysz...? – suttogja el v�g�l utols� mondat�t, melynek k�rd� lejt�se �lesen visszhangzik a k�r�l�tt�k magasod� falakhoz �rve, miel�tt k�dd� v�lna a sz�razz� v�lt, homok fedte p�r�ban, minek felkavart t�mege most sz�rke f�gg�nyk�n takarja test�ket a szeml�l�d� t�meg el�l. M�g mindig �rz�keli a test�nek szegezett fegyvert �rz�keny sz�vet�n kereszt�l, melynek gondolat�ra v�gigfut karj�n a hideg. - Ugyan m�r Daniel... Hallgass a sz�p sz�ra. Mit sz�m�t mit mondtam vagy mit fogok tenni? Te m�r �gysem tudsz fel�lkerekedni, ak�rmit is tegy�l. – f�lhangos szavait f�lig lehajtott fejjel hadarja el, szemeivel a v�zzel �rintkez� v�r sz�tter�l� h�l�j�t k�vetve a feket�n remeg� t�cs�ban, melynek t�k�rsima felsz�n�t a felett�k elh�z� l�gj�r�k hangjai mozgatj�k meg. – N�zz magadra. �mlik bel�led a v�r. K�ptelen vagy mozg�sra b�rni a karodat. A helyedben �n megh�zn�m magam. – hangja elmereng� sz�nt vesz fel, mik�zben tekintete elr�ved, ahogy nyers szavait egym�s ut�n sorakoztatja fel, viszont azok gondolatokt�l z�g� tudat�ban most k�ptelenek b�rmilyen �rtelmet is nyerni.

2009.08.27. 15:41 Khiara Laken

Finom mozdulatokkal emelkedik fel, �sszeszedve fennmaradt erej�t, melyet a v�z tomp�tott f�mv�za �s dr�tjai sz�vev�ny�ben; azonban m�g ezt mell�zve is �rezte azt a hatalmat, a fennhat�s�got, melyet � dikt�lhatott az Els� felett. Az �nz� v�gyak m�g sem r�ntott�k �t magukkal, melyek egym�ssal szemben felt�r� hull�mok m�dj�ra mostak el minden mocskos felesleget, �sszecsapva mellkasa m�ly�n, mintha robot �s ember olvadt volna egybe arra a pillanatra.  Sz�v�be dobbanva �rzi meg a fegyver cs�v�t, melyet most � takar az Els� f�ldre ker�lt alakja el�l. - M�r k�nny�szerrel t�madhatt�l volna, ne most h�sk�dj – veti oda l�giesen, letorkollva a fi�t; legink�bb parancsk�nt hangzik, ahogyan most a f�lelem a nevets�g t�rgy�v� zsugorodik logik�j�ban. F�lig elford�tott arca hidegs�gben �szik, von�saira ism�t a kih�v�s�g k�lt�zve, amint a mag�ba z�rt indulatokt�l remeg� pillant�s�t az Els�re veti. - Ki m�sban b�zhatn�l?! - has�tja kett� felemel� hangj�val a leveg�t, mely miatt a tork�ban fut� cs�vek egyk�nt rezzennek �ssze, mintha megr�m�ltek volna. -  Az eg�sz �let egy vacak hazugs�g, �n m�gis megpr�b�ltam kegyetlen hazugs�g  n�lk�l, hogy az, amit a szemed k�z� mondok, igaz legyen; Te egyszer�en csak k�ptelen vagy elfogadni, ha valaki f�lt is, nem puszt�n gy�l�l. Azt hittem, m�r r�gen t�l vagyunk azon, hogy megpr�b�ljalak lebesz�lni ak�rmir�l is, mert felesleges id�pazarl�s. Nem is teszem; h�zod az id�t, h�zod az �n  id�met, pedig j�l tudom, mire v�gysz igaz�n, amit elnyomni soha sem fogsz tudni.  Meilis semmiv� v�lik, miel�tt m�g Te elpuszt�thatn�d. Meilis m�land�, �s vele egy�tt a t�relmem  is. - megfesz�tett �llkapcsa �gy roppan meg, mintha ism�t egy fegyvert s�t�ttek volna el a k�zvetlen k�zel�ben; hangja azonban fenyeget� hidegs�ggel halkul, mely a robotos, t�lvil�gi val� miatt bizserg� forr�s�ggal sz�vi �t az �th�lt leveg� borzong�s�t.

2009.08.27. 15:09 Daniel Barth

Miut�n az Els� alakja �jra elt�volodik �sszekuporodott test�t�l, n�h�ny perc m�lva enyh�lni kezd a karj�t szorongat� f�jdalom, sz�v�nek er�ltetett dobban�sai lassacsk�n kezdik felvenni a norm�lis, �ltet� ritmust, �p kez�nek remeg�se azonban k�ptelen csitulni, ahogyan a t�dej�t �sszeszor�t� �les f�jdalom sem m�lik el. .. azonnal v�gezzem ki Meilist ... F�jdalmas hirtelens�ggel kapja f�l fej�t, majd akadoz� mozdulatokkal ny�l a vizes betonra �vatlanul lefektetett fegyver ut�n, melynek cs�v�t lassan forgatja az Els� ir�ny�ba, halkan megkattintva a ravasz�t. - Te rohad�k... M�gis hogy mer�szeled? – elhal�, halkan cseng� hangja k�s�rtetiesen h�v�s, gy�l�lett�l izz� tekintet�t m�lyen belev�si a robot alakj�ba, egy pillanatra sem feledkezve meg kiszolg�ltatott helyzet�r�l. T�rdeit kiss� meghajl�tva lassacsk�n f�lt�rdre emelkedik, majd imbolyogva fel�ll, s tesz egy bizonytalan l�p�st a robot s�t�t alakja fel�. Von�sai �lettelen fintorba szaladnak; bal karj�nak mozdulatlans�ga elnehez�ti oldal�t, azonban f�jdalmas f�lmosolyt sz�nlelve szegezi ellenfel�nek a t�le elvett fegyvert, n�m�n k�nyszer�tve �t k�nos mozdulatlans�gra.

2009.08.27. 12:53 Zev Owen

H�t�nak vonala �lesen kong bele a csap�d�sba, mely �jra �tnedves�ti s�rfoltos ingj�t. M�r-m�r forr�nak hat�, jeges �rzet tel�ti el sz�vet�nek vonal�t, v�gigvonulva eg�sz fels�test�n, melyt�l egy pillanatra szinte fizikai f�jdalomk�nt s�rolja �rz�keit a sebeibe �get�d� hideg, s leh�lt roboti test�nek merevs�ge melynek egy�ttes�t, hev�lni k�v�n� b�re m�r k�ptelen elviselni. Meg sem v�rja, hogy a M�sodik befejezze mondatait, egyik karj�t behajl�tva maga al� h�zza, ezzel megtartva fels�test�t, m�g m�sikkal a ruh�j�t szor�t� nedves csukl��rt ny�l, mint aki le akarja fesz�teni mag�r�l. - B�zzak benned?! Ezt akarod? – t�r el� tork�b�l a mindeddig elfojtott indulat, heves �lt csemp�szve minden egyes elhangz� szav�ba. Karja megremeg, amint r�j�n, hogy minden erej�t latba kell vetnie ahhoz, hogy rozsd�t�l felmart, gy�gyul�f�lben l�v� f�mcsontjaival el tudja tolni mag�t�l a l�nyt. - Nem k�ne elv�rnod, mikor folyamatosan hazudsz! Most meg �gy besz�lsz, mintha azt akarn�d, hogy azonnal v�gezzem ki Meilist! Na �s az... Az, hogy tetszene?... Ha m�r �gy aj�nlgatod, �s azt ism�tled, hogy nem csin�lok semmit. �s net�n zavar, hogy egyszer az �letben akartam valamit �n is csin�lni?! – gyerekes d�ht�l �g� mondatai automatikusan hagyj�k el ajkait, ahogy ell�kve a l�ny karj�t h�tr�bb cs�szik, hogy fel tudjon �lni. T�deje s�pol a hirtelen mag�ba kapkodott l�legzetekt�l, melyet emberi tudata t�pl�l bel�, hogy ezzel is csit�thassa r�szakad�, f�lt�keny haragj�t.

2009.08.27. 12:21 Khiara Laken

Az utols� h�r, mely n�m�n pattan el k�nz�n merev agy�ban, az �rint�s, ami a tark�j�t, az ott meredez�, �rz�keny csatlakoz�si k�rt, �s vizes homlok�t �rve szabad�tja fel mag�ban az utols� cseppeket.  Mereven z�r�d� ujjai az Els� inge k�r�l fon�dnak �ssze, �lesen megr�ntva az �tnedvesedett anyagot, mely a robot guggol� test�t is �nk�v�letlen mozdulatra �szt�nzi. A t�cs�kban �sszegy�lt vizet csattanva szeli kett� a tiszteletet sugall� h�t, mely teljess�ggel a f�ldnek csap�dik, mikor tenyereit a f�mmellkasra tapasztja, ugyanavval a lend�lettel megmarkolva az azt fed� ruha red�it, a mozdulatlans�g rabs�g�ba tasz�tva maga alatt a f�rfit. - Var�zsolsz...? - f�tyolos hangja �rz�sek alatt roskadoz� mondatt� n�vi ki mag�t, mintha minden ajkain j�tszadoz� emberi lejt�st k�pes lehetne �letre kelteni a puszta hidegv�rrel. - Folyamatosan kih�vod a Sorsot magad ellen, Els�. Mindenre  tartogatsz egy ampull�t? Egy eg�sz v�rost akarsz elpuszt�tani, Te m�gis egyetlen egy emberrel t�r�dsz m�r id�tlen ideje. Elj�ssz az es�be, szinte meg�l�d magadat, mire j� ez?... - m�lyensz�nt� szemeivel az arcra tapadt, �ben tincsek adta keret� borosty�nokat p�szt�zza, �gy akarva az Els� l�ny�nek is sugallani a higgadts�gban �sz� l�gk�rt, melyet �nmaga igyekszik teremteni. - Nem csin�lsz semmit. Hagyd �ket a sorsukra, �s ne h�zd tov�bb senki idej�t. B�zz bennem. - f�lrepillantva egy emberi arccal tal�lja szemben mag�t, melynek term�szetes h�vvel kifejezett von�saira puszt�n k�zel�t� szemei f�kusz�lnak r�; egy pillanatra �tadja mag�t a k�pnek, visszatekintve gondolatai s�r�j�vel kifejezve mag�n a megtartott komolys�g� maszkot, mely �sszefon�dik a tekintet�ben j�tszadoz� k�v�ncsis�g szikr�ival.

2009.08.26. 23:24 Zev Owen

N�h�ny hossz� m�sodpercig farkasszemet n�z az el� �ll� l�nnyal, mintha fesz�lyezett, �les pillant�s�val gyilkolni akarna; azzal az �l�nks�rga szemp�rral, mely most vak�t�n has�tja �t a megfagyott s�t�tet, az �temes zene dobog� zaj�t, mely egyszerre v�lik �rtelmetlenn� a l�bai el�tt haldokl� ember sz�vdobban�sai mellett. Mer�n figyeli a jeges szemeket, melyben vadul t�kr�z�dnek Norlana �jszakai f�nyei, sz�nes f�nygy�r�ket festve a k�ken izz� �riszek m�ly�re; fak� hamiss�got csemp�szve azoknak �let�rt ki�lt�, tiszta t�kr�be, mintha az �jf�li v�ros �res maszkj�val akarn� elfedni egy robot lelk�nek l�thatatlan, f�jdalomban �sz� von�sait. Furcsa �rz�s fogja el, amint azon kapja mag�t, hogy megpr�b�l elveszni benn�k, csak hogy elfelejtse mindazt, amit tett, eg�sz eddigi �let�t, mintha egyetlen pillant�s feloldhatn� sz�vet dobogtat� lelk�n a b�kly�t, elhamvaszthatn� a gondolataiba v�sett tudatot, �s elt�ntethetn� a leveg�ben remeg�, t�m�ny v�rszagot. Tekintete egy pillanat leforg�sa alatt l�gyul el, ahogy vontatott, f�jdalomt�l gy�t�rt gondolatmenet�nek v�g�re �r, mely kiismerhetetlen kaj�n mosoly�val p�rosul, ahogy m�r fel�letesebben m�ri fel a M�sodik arc�t. - Komolyan k�pes lenn�l ilyet felt�telezni r�lam? Hogy hagyn�m elv�rezni...? – k�rdezi �rtatlan hangj�n, melyhez k�v�ncsi hanglejt�s p�rosul. Szem�ld�k�t �sszevonva, tettetett csal�dotts�got sz�nlel, mik�zben k�zelebb l�p �s egy komolytalan, gyeng�d mozdulattal kapja el a l�ny tark�j�t, hogy az ne mozdulhasson el, m�g ajkait k�nnyed�n a robot hideg homlok�hoz �rinti. - Elhiszed, hogy nem hagyom, ha azt mondom, var�zsolok? – g�nyosan elvigyorodik, visszah�zva jobb karj�t, melynek ujjai k�z�tt kivehetetlen gyorsas�ggal forgat meg egy feh�r fecskend�t. – Enyh�ti a f�jdalmat �s cs�kkenti a v�rz�st. T�l�li. – suttogja sz�rakozott g�nnyal az utols� sz�t, majd megker�lve a M�sodik robotv�z�t, leguggol a haldokl� fi� mell�. Arc�ra olyan �br�zat �l ki, mintha csup�n �lm�b�l pr�b�ln� �breszteni �ldozat�t, mik�zben a m�sik kez�ben tartott gyilkos t�rgyat lassan a v�rrel szennyezett t�cs�ba helyezi, mint akinek t�bb� sz�ks�ge sincs r�. - Ne ijedj meg ha majd semmit nem �rzel. – ejti szavait dallamos hangj�n, amint a fi� v�rz� karj�ba juttatja az ampull�ban t�rolt anyagot.

2009.08.26. 22:11 Khiara Laken

Az idegt�p� hangsorozat falakr�l visszapattan�, �temes robaja beleveszik az egy emberk�nt elvesztett l�legzet� t�megbe, ahonnan n�hol elh�lt sikolt�s t�ri ki mag�t; a szakad� h�s reccsen�se azonban m�g tiszt�n hallatszott, miel�tt az �sszegy�ltek gondolatai fel nem dolgozt�k a fegyver els�t�s�t �s c�lba tal�l�s�t.  Norlana besz�kken� f�nyei �s �r�lt dallamai azonban mit sem t�r�dnek a kifr�ccsent v�r meleg�vel, mely az es� h�t�tte utca f�ldj�be v�kony, v�r�s patakokat �get, mintha csak egy b�bor szalag vesztette volna el a fonalait. Roboti logik�ja moh�n issza az adatszer� feldolgoz�st kapott esem�nyeket, mik�zben felismeri �nmag�ban az elv�rz�s  �s a hal�l  tudatos�tott form�j�t; ajkai f�radtan ny�lnak el, mintha s�haj�val fel akarn� melengetni a k�r�l�tt�k megfagyott leveg�t.  Vele egy�tt p�r ember is megindul a f�rfiak fel�, �m m�g az � l�ptei szapor�k �s elny�jtottak, addig a norlanai lakosok�ra a haboz�st�l �g� k�v�ncsis�g nyomja r� a b�lyeg�t. A l�bai alatt felcsattan� vizet tompa ill�zi�k�nt hallja csup�n, mintha csak saj�t, felesleges szuszog�sai sz�ln�nak fej�ben egy elromlott r�di� eltorz�tott m�ly�r�l. Elnehez�lt f�mv�z�t �pp csak lef�kezi, ahogyan megg�rnyedt fels�test�vel v�letlen ell�ki a f�ldre ker�l fi�ra fogott fegyver cs�v�t, pillant�s�t a meilisi lehajtott fej�re vetve; mag�hoz t�r� szerkezetei mag��v� teszik a felgyorsult sz�vdobban�sokat, melyek m�gis alig �szrevehet�en gyeng�lnek, ahogyan a h�s-v�r dobog�s egyre kevesebb v�rt k�pes a testben pump�lni. - Meg�lted. - ad egy kijelent�sszer�, kezd� hangot a tork�ban m�k�d� berendez�s, majd kit�gult szemekkel p�rd�l az Els� fel�. - Itt meg fog halni, mert nemsok�ra elv�rzik...! - helyesb�t elfojtott t�nussal, melynek v�ge megremeg a robot helyett is a tett s�ly�ba. Gy�tr� arckifejez�se az �nmag�ban hordozott eml�kekb�l szakad r�, ahogyan mellkasa megemelkedik egy mag�ban z�rt l�legzett�l; pedig j�l tudta, hogy az Els� val�ban k�pes lehet k�nnyed�n felszak�tani egy gyenge, emberi testet.

2009.08.26. 21:23 Daniel Barth

�s v�g�l mind ugyan arra a sorsa jut majd, mint Te... Megvakulnak... eln�mulnak... feladj�k. F�jnak neki a sz�ntiszta k�z�nnyel kimondott szavak, az a g�pies, monoton hang, melyt�l m�gis el�ll a l�legzete, sz�v�nek keser� dobban�sai egyre nehezebben mozognak, �sszesz�k�l� t�dej�t mintha k�ptelen lenne haszn�lni. N�h�ny hossz�, fagyos pillanatra �rzi, ahogy a fegyver v�ge v�lla fel� mozdul, majd egy v�rfagyaszt� kattan�s ut�n kiold�dik annak hal�llal b�r� t�ltete. Szemei lehetetlen hirtelens�ggel kerekednek el, tork�ban azonban megfagy minden sz�, csup�n n�h�ny er�tlen, f�jdalmasan s�pol� l�legzet erej�ig k�pes �llva maradni, miel�tt �p karj�t v�ll�hoz szor�tva esik t�rdre az Els� alakja el�tt. �lettelen karj�t remegve szor�tja mag�hoz, mik�zben fej�t lehajtva kuporog a f�l� magasod� robot alakja el�tt, csup�n n�h�ny �rtelmetlen, f�jdalmas sziszeg�st int�z t�mad�j�hoz, melyeket aligha hallhat. K�ptelen ak�r egyetlen sz�t is mondani, ord�t�sa csup�n saj�t gondolataiban visszhangzik folyamatosan, mik�zben felny�gve pr�b�lja mozg�sra b�rni karj�t, azonban az tov�bbra is csak l�lektelen�l fekszik jobbj�nak szor�t�s�ban. Sz�rke tekintet�b�l kihuny az utols� er�t ad� f�ny is, csup�n egy v�gtelen�l fak�nak t�n�, f�nytelen szemp�r mered maga el�, a semmibe.

2009.08.26. 15:50 Zev Owen

Mintha meg sem hallan� az elhangz� szavakat, fegyver�nek cs�ve �gy szorul a meilisi fi� tork�hoz, hogy annak jeges f�mj�n kereszt�l �rezhesse �t�er�nek heves feldobban�sait, a nyel�st, mely automatikusan t�r �ldozat�ra k�m�letlen�l. Hirtelen borzong bele az �rz�sbe, ahogy egy egyszer� t�rgy, melybe a hal�lt k�dolt�k, k�pes k�zvet�teni minden olyat, mely az �letet jelk�pezi, amint az egy lassul� sz�v dallam�nak taktusait olvasztja mag�ba, alkatr�szeinek minden rezd�l�s�be, mint utols� hal�ldallamot, ahogy az el�tte �ll� meg�rzi lassan elk�d�s�l� tudat�ban a v�gzet �rint�s�t. - Pofa be Te f�reg. A hal�l t�l nagy megv�lt�s lenne a sz�modra. – hangzik fel m�lyen b�g�, l�gy hangja, mintha mindez a sz�nj�t�k csup�n Daniel megnyugtat�s�ra szolg�lna; azonban sokkal ink�bb hallatszik elrettent�nek �s sz�vet t�p�nek, mint b�tor�t�nak. - Sokkal jobban szeretn�m l�tni, ahogy egy �vegfal m�g�tt sz�jaznak a m�t�asztalra, am�g meg nem t�rsz, am�g az�rt nem ki�ltozol, hogy �ljenek meg, mindaddig, am�g n�ma is leszel nem csak vak. Hogy l�thasd a szerelmedet v�gleg elveszni... hogy a s�t�t gumiszob�ban halld a t�bbi meilisi pajt�sod ki�ltoz�s�t a szabad leveg��rt, vagy �pp a napf�ny�rt, amit m�r sohasem l�thatnak meg. �s v�g�l mind ugyan arra a sorsa jut majd, mint Te... Megvakulnak... eln�mulnak... feladj�k. �gy legal�bb egy percig sem kell majd nyomorultul �rezned magad, hogy ilyen szenved�s csak neked jutott ki. – hangja elhalkul, ahogy gyeng�den arr�bb cs�sztatja a fi� ing�nek anyag�n stukker�nek kih�lt f�mcs�v�t, eg�szen �ldozat�nak v�ll�ig. M�r csak a f�ls�ket�t� d�rren�s hallatszik, ahogy annak t�lt�nye �thas�t minden �l� sz�vetet, mely az �tj�ba akad, s a kifr�ccsen� v�r idegt�p� hangja �s torokszor�t� illata lassan elfoglalja az es� fedte p�ra k�nnyed j�t�k�t.

2009.08.26. 13:38 Khiara Laken

A g�nyban f�r�szt�tt szavak lemerev�tik lassan mozgol�d� test�t, mintha l�thatatlan zsin�rok r�ntott�k volna �t vissza kiegyenes�tett h�t�n�l fogva. Az �rzelmekt�l �g� sz�vdobban�s, mely mellkas�ba marva gyeng�ti meg a test�t �tsz�v� dr�tok �ben v�r� labirintus�t, eltomp�tja l�t�s�t, ezzel m�r-m�r emberi szemet k�lcs�n�zve a robotos tekintet g�rcs�ss�g�nek; a l�gj�r� felkavarta p�ra �s a por mintha a mellkas�t fesz�t� anyagot is elf�jta volna, ahogyan k�m�letlen logik�ja fej�t d�nti a szavak el�tt, arc�val a fegyvert tart�, �s a fegyver cs�v�vel c�lkeresztben �ll� f�rfira pillantva; az utols� gondolatai, melyek m�g el�rik a feldolgoz�sokt�l zizeg� agy�t, az Els� hangja, mely ir�nt egy pillanatra biztos, hogy mindv�gig hozz� int�zte.  Az emberek moh� k�v�ncsis�gban �s torzs�gban �g� arca elmos�dik el�tte, ahogyan l�legzeteit elhagyva, v�rakozva tekint a fegyveren v�gigfut�, k�m�letlen dereng�sre, mely szinte utat mutatva villog az utca s�t�t tork�ban. A g�pi logika, mely befagyasztja mozdulatait �s l�lekrezd�l�seit, mintha csak azt akarn�, hogy n�zze, k�vesse v�gig pislog�st mell�z� tekintet�vel a hal�l mindent els�pr� k�pkock�it.

2009.08.26. 12:29 Daniel Barth

B�cs�zz el... Hirtelen merevednek meg von�sai, a sz�vbemarkol� kattan�st k�vet�en, melynek �lesen felhangz� hangja n�h�nyszor m�g halkan visszaver�dik az �ben �p�let fal�r�l. - Viseld el az igazs�got... – elhal� hangja kiss� megremeg, egy apr� l�p�st h�tr�lni pr�b�lna, azonban a hatalmas �p�let fala nem engedi tov�bb; csup�n n�h�ny centim�tert k�pes t�volabb ker�lni a biztos hal�llal j�r� fegyver v�g�t�l. Ennyi lenne? Mind�ssze ennyi? Sz�v�nek er�teljes dobban�sai, mintha egyre csak lassuln�nak, a t�dej�ben rekedt leveg�t k�ptelen kiengedni test�nek b�rt�n�b�l; az elm�lt pillanatok most �r�knak t�nnek, am�g megfagy kettej�k k�zt a leveg�, n�h�ny m�sodpercig csup�n az �jf�li szell� sisterg�, k�s�rteties hangja sz�guld v�gig az utc�kon. N�h�ny b�ztat�, vagy �ppen megd�bbent suttog�s �ri el mind�ssze, mely a m�g mindig k�v�ncsi Norlanai lakosok elh�z�dott, m�gis tal�n t�l k�zeli alakja fel�l hallatszik el id�ig. - �n h�nyadik leszek azok k�z�tt, akiket m�r meg�lt�l? �s ez sem a te hib�d, persze, mit is gondolhattam... – kiss� �les szavai m�g mindig v�dl�n hangzanak el, pr�b�l nem tudom�st venni az el�tte vibr�l� hal�l szag�r�l, mely m�r egy ideje k�r�llengi sz�rke alakj�t. Az �let, �s a hal�l mindenkinek a mag�n�gye. Err�l nem d�nthet senki. V�gleg elt�nik az, aki ebben a vil�gban nem l�tezhet t�bb�?  Eml�kezni akarok... Eml�kezni az �letemre. Az a sok �v... Mostm�r mintha nem is t�nne annyira soknak....

2009.08.25. 23:15 Zev Owen

�rzi, hogy szurokkal fedett v�n�iba �ramlik a szer, mely k�nnyed �rint�s�vel vonja be merev f�mcsontjait, amik �j �letre kelve, hangtalanul fon�dnak egym�sba, ahogy f�jdalomt�l �g� jobbj�t �tfogva ujjaival, megmozgatja annak k�ny�k�z�let�t. Szemeit egy pillanatra lehunyja, mintha megfeledkezne az �t k�r�lvev�, fesz�lt l�gk�rr�l, az emberek jelenl�t�r�l, kiknek suttog� ajkain a g�ny �s az elfojtott f�lelem dikt�l most �jszer� hangulatot. Egyszer�en hatalm�ba ker�ti csontjainak n�ma dallama, mely visszat�r�, energikus mozg�s�hoz ad biztos alapot. - Khiara. – ejti ki g�nyos f�lmosollyal, sz�nd�kosan emberi nev�n sz�l�tva a l�nyt. – Ma a megszokottn�l is h�v�sebbek vagyunk, nemdeb�r? Ennyire az�rt ne siess, Te �gysem m�sz sehov�.. V�ll�z�leteit is megmozgatva, felm�ri, hogy v�z�val minden rendben van-e, majd mikor megbizonyosodik annak igaz�r�l, n�h�ny l�p�st a meilisi fi� fel� tesz, egy pillant�st sem vetve m�shov�, mikor s�rga sz�nben j�tsz� �riszei �jra l�that�v� v�lnak a zs�kutc�t k�r�lleng� �js�t�tben. - T�l sokat engedsz meg magadnak Te selejt. – v�n�ba markol� kattan�s hallatszik az Els� sziluettj�nek m�ly�r�l, majd egy fegyver �l�nken pulz�l�, neonk�k f�nye villan fel, ahogy annak el�relend�l� ac�lszerkezet�n v�gigszikr�zik a tompa Hold elhalni k�v�n�, gyenge f�nye. – B�cs�zz el. Maga el� ny�jtott karja t�retlen er�vel szegezi Danielnek a f�mes tapint�s� stukkert; f�lelmetesnek hat�, suttog� hangja beleveszik a felh�rd�l� embert�meg zaj�ba, majd egy l�gi cirk�l� felz�g� �rkez�s�be, mely es�illat� porfelh�t kavar a kis utc�ban, megdermedt alakjaik k�r�l.

2009.08.25. 22:43 Khiara Laken

M�lyensz�nt�bbnak �rzi most az �jszaka h�v�s sugallatait, mintha most d�bbenne r� az �jf�lt�ji id�re, az �g boltj�t bebor�t� s�t�t ismeretlenre, a m�rhetetlen �rre, melyet mind�ssze Norlana nyugtalan �rint�sei zavarnak az ugr�l� Holdakk�nt s�t� reflektorokkal, az emberi �lvezetek, s az �r�kmozg� l�gj�rm�vek d�b�rg� hangjaival. F�msz�ve pillanatok alatt k�zdi a tork�ba mag�t, mire megremegve szor�tja �ssze j�gcsapszer� ujjait a doboz�t elfed� zseb�nek anyaga k�r�l, mintha v�gre, �jb�l hallani akarn� a gyerekes csilingel�st, melyet egy kattog� sz�v elny�jtott hangjai k�s�rnek.  A csillagok l�mpak�nt felt�nedez� alakjai, �s a festm�nyszer� Hold lepelszer� f�nyei szaladnak v�gig von�sain, elsim�tva az arc�ra felvett, d�hben �sz� maszk merevre faragott vonalait; az Els� szavai egy�ltal�n nem lept�k �t meg, Daniel� azonban most tudatos�tott�k logik�j�ban, hogy felesleges tov�bb pr�b�lkoznia a makacs fi�n�l, aki nem �rtheti, hogy a robot f�lmosolyai m�g�tt val�di c�lok  bujk�lnak, melyet egyszer� emberi szavak nem fognak kett�t�rni.  Mintha most test�n k�v�l lenne, vesznek el a tompa zizeg�sek lelke legm�ly�n, ell�gyult robotszemeivel kirajzol�dtatva az anyagi teret, mely minden pillanatban �sszeomlani k�sz�l k�r�l�tte. Most m�gis olyann� v�lhat, mint amire mindig is v�gyott; hal�ltudat n�lk�l sz�vhat leveg�t, k�nnyed�n elfojthatja indulatait, hideg �s komoly t�nus� szavai al� rejtve az alatta megb�v� sz�nd�kot; azonban, ahogyan v�gigtekint a f�rfin �s a n�n, lelke m�ly�n m�r haldoklik egy t�r�keny darabka, mely Meilist testes�ti meg, mely minden m�sodpercben az esz�be v�si a pillanatot, mikor a holtteste felett �llt, mikor sz�ve feladta mag�t - mikor m�g tiszta emberi  elm�je nem volt szennyezett, s nem ismerte a hatalom k�vei alatt roskadoz� v�rost. - M�r mindent hallottam. - veti f�nyes szemeit a borosty�nok t�kr�z�d� m�ly�re, mintha el akarna veszni benn�k, hogy ne kelljen tov�bb hallgatnia ezt az �rtelmetlen sz�csat�t. Sebzik �t az �jb�l �s �jb�l fell�ngol� mondatok; �j �lete els� napj�ban olyan, mintha egy gyermek j�nne r� sz�pen lassan a Vil�g titkaira, csak �pp neki �r�k alatt kellett feldolgoznia, s meg�zlelnie az �let legsiv�rabb form�j�t.  Leg�rb�lt ajkait az arc�ra tapadt, v�r�s tincseivel igyekszik elfedni, mik�zben talpai alatt megroppan a f�ld, megremegtetve gerinc�t a hideg  tudat�ban; k�ptelen tov�bb az soha v�get nem �r� eszmefuttat�sokat mag�ban tartania, ahogyan esetlen l�ptekkel indul el a l�gj�r�juk ir�ny�ba, hogy hamisan dobog� m�szerkezet�t lenyugtassa Norlana pezsg� sz�ve mellett.

2009.08.25. 21:49 Daniel Barth

Mire v�rsz m�g? - Nem! Nem az�rt vagyok itt, hogy menek�ljek! – fej�ben az inger�lt szavak �jra �s �jra elhangoznak, mint valami g�pies parancs, melyet nemr�g t�pl�ltak bel�. �n nem vagyok robot... Imbolyogva, v�ll�t a falnak t�masztva �ll meg, miut�n a l�ny er�teljes szor�t�sa hirtelen elgyeng�l kab�tj�nak anyag�n. Szemeit megviselten szor�tja �ssze, egy f�radt s�haj k�s�ret�ben; majd egy apr� l�p�ssel el�r�bb v�nszorog, f�lv�ve a f�ld�n maradt fegyvereket, s visszacs�sztatja azokat a h�t�ra fektetett kardh�velybe. ... csak mert azt a pomp�s Vil�got, amelyben eddig b�k�ben tudtak �lni a t�bbi ugyanolyan l�nnyel, most vesz�lyezteti egy olyan n�p, akik lentr�l �rkeztek … - Pomp�s vil�got?! Tudod te egy�ltal�n mi az a pomp�s vil�g? J�rt�l te m�r Meilisben ak�rmikor is? Ott egy ember t�bbet �r, mint ez a v�ros, teljes eg�sz�ben! Meilisben legal�bb nem �lnek olyan undor�t� f�rgek, mint te vagy! �s igen, lehet, hogy kit�rne a p�nik, de mi�rt zavar ez t�ged? Elv�gre az nem igaz�n zavar, hogy ott,a laborokban kisgyerekeken teszteled ezeket a rohadt szereket! Pedig �k is ugyanolyan emberek, mint az itteniek... Legal�bbis addig, am�g Te bele nem sz�lsz m�sok �let�be! Er�szakkal b�k�t? M�gis... Hogy akarod ezt v�grehajtani? – rekedtes hangja legsz�vesebben ordib�lna az Els� felmagasod� alakj�val, d�h�s szavai csup�n er�tlen�l hagyj�k el felsebzett ajkait. Egy apr�, szinte �szrevehetetlen l�p�st h�tr�l, mikor a robot alakja magabiztosan felemelkedik a f�ldr�l, most m�gis k�ptelen lenne t�madni. Percr�l-percre egyre jobban er�t vesz rajta a f�radts�g, az az elviselhetetlen k�n, mely ellen egyel�re m�g kitart�an k�zd. - Tudod... – sz�lal meg halkan, elmerengve, fej�t kiss� oldalra d�nti, mint egy �rtetlen kisgyerek, ahogyan f�radtan megsz�lal - Lehet, hogy a Meilisben �l� emberek nem olyanok, mint az itteniek, de elgondolkozt�l m�r azon, hogy ez tulajdonk�ppen a te hib�d?

2009.08.25. 18:10 Zev Owen

Megkem�nyedett pillant�sa els�t�t�l, ahogy fej�t m�g el�r�bb hajtja, eltakarva arc�nak minden egyes von�s�t elnehez�lt, �benfekete hajtincseivel, melyekr�l m�g mindig ez�st�s sz�nekben peregnek le az es� alkotta v�zcseppek. Felt�rni k�v�n�, s�rtett b�szkes�ge most ott tombol mellkas�nak m�ly�n, hogy m�sodpercnyi id� alatt foglalhassa el eg�sz test�t, ak�r az elcsig�z�, felem�szt� m�reg, mely ir�ny�t�sa al� vonja a tehetetlen testet. - L�pj h�tra, M�sodik... - sziszegi �sszeszor�tott fogakkal, ahogy sz�ja fesz�lt fintorba szalad, �nk�ntelen�l is jelet adva nem tetsz�s�nek. – Engedd el. El akarom mondani neki, �gy, hogy te is tiszt�n halld, mi�rt akarom �n annyira elpuszt�tani a Ti dr�ga Meiliseteket. – neh�zkes, elfojtott hangon ejti a rideg, sz�nt vesztett szavakat, melyek legsz�vesebben �v�ltve hagyn�k el ajkait, hogy m�g azt az ottmaradt n�h�ny embert is el�zze a sz�v�kben �bresztett hat�rtalan f�lelem. A jeges p�r�t k�vetve �rz�keny sz�vet�nek vonal�n meg�rzi az �jf�lk�zeli sz�raz leveg�t, melynek sebesen �raml� �rint�s�re homlok�t felh�zott t�rd�nek �rinti, ezzel takarva el�re mozdul� kez�ben az apr� ampull�t. Ahogy eltakart ujjai test�be juttatj�k a szert, inger�lt fintora tudatos mosolyba szalad, mint aki m�r most �rzi visszat�rni r�gi erej�t. - A Vil�g megv�ltozott, ak�r elfogadod ak�r nem. R�hatod az �n nyakamba, hogy a k�s�rletek elindultak, �s Meilis �rt�k�t vesztette, ett�l m�g nem az �n hib�m. Nem �n alak�tottam �gy a Vil�got, az m�r a kezdetekt�l ebbe az ir�nyba tartott. Mit gondolsz, ha megengedn�m az �sszes k�rban szenved�, nyomorg�, l�zong� Meilisinek, hogy felj�jj�n �s �ljen Norlanaban, mi t�rt�nne? – cinikus hangja �lesen has�tja �t a leveg�t, ahogy tekintet�t felemeli, hogy j�l l�thassa a maga el�tt �ll� k�t alakot. Arc�n h�z�d� g�nyos mosolya szinte ki�ltani tudna arr�l, hogy pontosan tudja, mit csin�l; visszaszerezte hidegv�r�t, azt a csit�t�, h�v�s g�pi logik�t, mely eddig emberi lelk�be fulladt p�r meggondolatlan pillanatra, s most m�r csup�n arra van sz�ks�ge, hogy a k�t sz�k�tt v�ges idej�t h�zza, m�g a test�be dikt�lt anyag hatni kezd. - Minden norlanai felh�borodna. F�ln�nek. Retteg�s �s p�nik t�rne ki, mert nem minden ember olyan, mint Te vagy a kis bar�tn�d. Ember marn� hal�lra az embert, csak mert azt a pomp�s Vil�got, amelyben eddig b�k�ben tudtak �lni a t�bbi ugyanolyan l�nnyel, most vesz�lyezteti egy olyan n�p, akik lentr�l �rkeztek. – hangja elhalkul, ahogy szemei �sszesz�k�lve m�rik fel az el� t�rul� arcvon�sokat. - Nem fogn�k fel, hogy ugyan�gy k�z�j�k tartoznak, mint a v�ros eddigi lak�i. �k nem g�pek, nem gondolkodnak, csak v�dik, amij�k van, mert folytonos �nz�sben �s f�lelemben �lnek. Egy b�k�t akartok a Vil�gra er�ltetni. Er�szakkal... mintha egy k�nyes gonddal meg�p�tett domin�v�rra pr�b�ln�tok r�helyezni egy �lomgoly�t, rem�lve, hogy az k�nny�szerrel megtartja majd. – v�dl� hangja hirtelen n�mul el, mikor behajl�tott l�b�t �l�nken maga al� h�zza, hogy hat�rozotts�gt�l f�t�tt v�za �jra felmagasodhasson.

2009.08.25. 15:51 Khiara Laken

A f�kezhetetlen forr�s�g, melyet indulatk�nt vett roboti test�hez, egyre ink�bb elhatalmasodik felette az ott vesztegl� meilisek l�tt�n. Kecses, de elny�jtott l�ptei lassan szelik kett� a f�ld�n �sszegy�lt t�cs�k fodroz�d� s�t�t�t, melybe m�r csak a Hold s�padt alakja von remeg� f�nycs�kokat; f�lrepillantva emberek �rzelmekt�l �g� arc�val tal�lja szemben mag�t, melyeket legsz�vesebben elt�ntetne f�kusz�l� �risze t�kr�z�d� k�r�v�b�l. Siet�sen k�veti a vak, megt�rt f�rfihez vezet� utat, ahogyan elhalad a robot alakja el�tt, kiszor�tva �nmag�b�l a felpezsd�lt hull�mot, hogy v�gleg ottmaradjon mellette.  Rezd�letlen �rny�ka k�s�rtetiesen k�szik fel a falra, ny�jt�zkod� szellemform�t vonva a fi� f�ld�n hever� teste k�r�, mintha a kiismerhetetlen t�z, mely bentr�l em�szti �t, be akarn� kebelezni az �tj�t keresztez� alakokat is. �nz�, ki�lvezett h�vvel ereszkedik f�lt�rdre, elt�rve megnyikordul� l�bai ing�s�t, majd ereje martal�kaib�l ragadja meg a kab�t szeg�ly�t, odaszor�tva a f�rfit a falhoz, hogy hirtelen fel�llva maga ut�n h�zhassa az �rtelmetlen�l vesztegl�, Norlananak kiszolg�ltatott testet. - Norm�lis vagy?!... - a hangj�t ad� k�sz�l�k megremegve csuklik el a d�h ennyire elfajzott, m�g ismeretlen hat�r�n t�ncolva, ahogyan torka is v�szesen dobban bele a zsibong� hom�lyba; val�sz�n�bb azonban, hogy csak f�jtat� sz�ve j�tszadozik vele.  Pimaszul k�zel hajol a f�rfi arc�hoz, szinte �rezve mag�n az elf�radt, emberi l�legzeteket, melyet moh�n t�r, mintha m�g soha sem �lvezhetett volna ehhez hasonl�t. Kifejez�stelen arca ridegs�ggel vegy�lve rezd�l meg, �lesen t�kr�ztetve a k�lvil�gnak roboti val�j�t, mik�zben ajkai elnehez�lve ny�lnak sz�t. - Mi�rt seg�tek neked?!  Itt az utols� es�ly, hogy megmentsd magatokat, te eszetlen bolond, mire  v�rsz m�g?... - megfesz�tett sziszeg�se olyan halk, hogy csak az �jszaka lepl�ben vil�gossz�rke �rnyalatot felvett haj� hallja. Hi�ba pr�b�lja �vni azt, amelyet meg akar; a robotot is legal�bb ekkora odaad�ssal v�den�, s most �rzi csak igaz�n a h�v�s leveg� �ltet�s�ben, hogy az ing�z�s felem�szti a j�zan esz�t.

2009.08.25. 14:12 Daniel Barth

Rideg tekintet�t a hold f�ny�ben ez�st�sen megcsillan� tincsei m�g mindig v�delmez�en takargatj�k, mikor remeg� k�zzel visszah�zza a k�t hossz� peng�t ellens�ge v�lla fel�l. Halkan, f�jdalmasan fels�hajt, ahogyan n�h�ny l�p�st h�tr�lva nekid�l a hatalmas �p�let fal�nak. El�reg�rnyedt alakja szinte m�r sz�nalmasnak hat; s n�h�ny perc m�lva f�radtan zuhan a pocsoly�k k�z�. - Ezt soha nem tudhatod. – suttogja elhal� hangon. Sz�rke tekintet�vel az eget k�mleli; fak� szemeiben k�ptelen t�kr�z�dni ak�rmi is, a Hold ez�st�s f�nye csup�n a mellette �sszegy�lt pocsoly�kban ver�dik vissza. Mellkasa remegve emelkedik f�l-le, szakadozott kab�tj�t gyorsan �titatja a v�z, mely mostanra m�r mindent k�r�l�lel. A sz�ntelen�l hull� es�cseppek lassan lemoss�k arc�r�l a m�g mindig apr� patakokban kiserken� v�r�t, ezzel v�r�ss� festve a mellette elter�l� nedves betont. Fegyvereinek markolat�t m�g mindig g�rcs�sen szor�tja meg, a hossz� peng�k �le v�szj�sl�an csillan meg a v�zt�k�r takar�s�ban, ahogyan az �jszakai f�nyek mindent ez�st�sen csillog�v� var�zsolnak k�r�l�tt�k. Csup�n halk suttog�sok t�rik meg a szinte t�k�letes csendet; a norlanai lakosokat m�g az Els� parancsol� szavai sem k�pesek elt�ntor�tani, tisztes t�vols�gban n�gy�k hom�lyos alakja k�r�l �lldog�l m�g n�h�ny ember. Siet�s l�ptek �teme halad v�gig a f�ld�n, nem is olyan messze, n�h�ny k�r�rvend�, gy�l�lk�d� sz� has�tja a leveg�t, mire kiss� megremeg, fej�t alig �szrevehet�en ford�tja el kiss� oldalra, tekintet�vel azonban m�g mindig �lettelen�l vizslatja az �jfekete �jszak�ban halv�nyan vil�g�t� csillagokat, legal�bbis k�v�lr�l igaz�n �gy t�nhet, mintha pillant�sai elveszn�nek a sz�m�ra ismeretlen �gi f�nyekben. - Mondd... Mi�rt akarod ennyire elpuszt�tani Meilist �s az ott �l�ket? Mire j� ez neked? – szalad ki a sz�j�n a halk k�rd�s, melyet m�r igen r�g�ta meg akart tudni. Most v�gre itt az alkalom. Akadozva ford�tja fej�t az ismer�s alak fel�, aki az Els� teste mellett nem sokkal �ll. - Mi�rt..? Mi�rt seg�tesz neki? – k�rdezi elhal� hangon, �rtetlen�l �sszesz�k�tve szemeit, mik�zben unottan forgatja meg a pocsoly�ban fekv� kard peng�j�t.

2009.08.24. 23:23 Zev Owen

A rozsd�sod� f�mek egym�st marva csuklottak �ssze, ahogy a fi� kardj�nak vonala k�m�letlen�l mellkas�nak csap�dott. Hirtelen m�r meg sem tudta mondani, hogy �rez e f�jdalmat, vagy test�nek minden egyes pontj�n �rzi, annyira, hogy m�r k�l�nbs�get sem tud tenni a r�nehezed�, �get� sz�r�sok k�z�tt. Jeges tapint�s� mark�n m�r �szlelni sem volt k�pes, hogy a l�ny v�kony csukl�ja kics�szott ujjainak szor�t�s�b�l, mert ez az egyetlen �rint�s szinte elt�rp�lt a test�t em�szt� zsibbaszt� �rz�sek mellett; melyeket a v�z eddig m�g sohasem tapasztalt, �s amelyek olyan hirtelens�ggel szakadtak r�, hogy gondolatai m�r �ssze sem tudt�k hangolni nehezen mozg�, f�mt�l roppan� v�gtagjaival. Halk, f�jdalomittas ny�g�s hagyja el ajkait m�r-m�r emberien �szt�n�sen, ahogy tark�ja a fel�zott, hideg f�ldnek csap�dik, melynek p�ra fedte lehelete fagyos t�k�nt sz�rja �t v�kony sz�vet�nek �v�t. Fej�be cseng a monoton k�n, melyet tudata dikt�l fel�, azonban elm�je hi�ba oszt ezer parancsot, teste k�ptelen hirtelen, reflexszer�en reag�lni azokra. Elpattanni k�v�n� csontjaiban meg�rzi az �les f�jdalmat, mikor a v�llaiba sz�r�d� duplapenge el�l pr�b�lna kit�rni, azonban gondolatban m�r tiszt�n l�tja maga el�tt, hogy rend�letlen f�l�nye a meilisi fi�val szemben elsz�llt, amint az es� felem�szt� cseppjei bef�rk�ztek sz�veteibe, v�z�nak kikezdhetetlen rendszer�be; hisz tudja, hogy a term�szet erej�vel m�g � sem sz�llhat szembe. Hossz� pillanatokig csak t�gra meredt pupill�kkal n�z a fej�k felett foszladoz� felh�t�meg fel�, mely az �gen gomolyg�, l�thatatlan csillagok s�t�tj�be k�sz�l beleveszni, majd egy hangos, er�tlen�l s�pol� l�legzetv�telt er�ltetve �t�sekt�l zsong� f�mt�dej�be, egyik karj�t darabos mozg�sra er�lteti, �l� helyzetbe torn�zva mag�t. Aranyf�nyben csillog� �risze visszat�kr�zi az el�t�n� Hold ez�st�s f�ny�t, ahogy mer�n ellenfel�nek szemeibe n�z kifejez�stelen�l vizsg�l�d� tekintettel, mint aki most ismerte fel egy r�g nem l�tott arc elfeledett von�sait. - Szerencs�s vagy... tudod? Ha az es� nem v�dene ilyen odaad�ssal t�ged, Te m�r r�gen halott lenn�l... Elnyelne ez a nedves beton, �gy, hogy t�bb� senki sem l�thatn� azokat a fak� szemeket, amiket annyira el akarsz a vil�g el�l rejteni. – halkan, akadozva s�hajt fel, mintha v�gleg feladta volna, majd egyik l�b�t neh�zkesen felh�zva a mellkas�ig, lehajtott fejjel t�masztja neki megremegve jobb karj�t, mint akit �r�kre fel akar em�szteni az es� �s a l�lekbe markol�, h�v�s fuvallat, mely k�r�lleng minden l�legz� testet, most m�gis csak � �rzi mindezt igaz�n.

2009.08.24. 22:38 Khiara Laken

Tekintete szenved�lyes h�vvel v�ltozik sokat sugall� nyugtalann�. Az �veges burkok fedte, gy�ngyszer� �riszek jegess�g�be egy k�rgy�r�s, m�lyk�k �v sz�kik, mintha az �jszaka lelke �rintette volna �t meg, m�r-m�r melegs�get adva l�ny�nek; pillant�sa azonban k�ny�rtelen�l d�h�s �s elkeseredett, ahogy makacsul l�gy von�sai megkem�nyednek, tudatosan, marad�ktalanul kifejezve roboti test�vel az emberi indulat  t�nusait, Norlana vad sz�v�b�l is belecsemp�szve egy t�red�ket.  Agy�t mintha a felforr�sodott k�d �nt�tte volna el, leforr�zva v�n�i cs�szer� fal�t; mintha �gy akarn� Daniel lelk�be k�zvet�teni biztos tudat�t, hogy hal�los �t�let�t �ppen az im�nt �rta al� a felbuzdult t�mad�ssal. V�ltozatlanul hajtja a t�nyt a kikezdhetetlen roboti v�z �rtelm�ben, minek mit sem �rthat p�r kardszer� fegyver, hiszen a test massz�vabb, ellen�ll�bb anyagb�l k�sz�lt b�rmely egyszer� �ntv�nyn�l; a g�nyban f�r�szt�tt szavak, melyek a meilisi f�rfi felrepedezett ajk�t hagyj�k el, mind�ssze tizedm�sodpercekkel maradnak le az �j k�pess�g� szemei lelass�totta k�pekn�l, �sszefon�dva, majd egy szempillant�s alatt elf�jva a bent felgyulladt, elh�lt m�rget.  Mire feleszm�l, m�r �ntudat�n k�v�l vez�relt, neh�zkes l�p�seket tett meg a v�r�sl� pocsoly�k ir�ny�ba, melyeket a s�t�t �g festette �ben v�zt�megek vesznek k�r�l, mintha a f�ld�n fekv� robot v�re is az utc�ra omlott volna. V�z�nak nyikorg� hangja tal�n csak puszta ill�zi�; k�ptelen feldolgozni, hogy egy ilyen tiszta forr�s, mint az es�cseppek �rtatlan j�t�ka, ennyire puszt�t� �s kiv�dhetetlen lehessen a sz�mukra, bujdos�sra �t�ltetve test�ket az �g k�nnyeit�l. Az elter�lt Els� l�tv�nya most nyugtalans�ggal p�rosul a feldolgozott �rzelmek kaotikuss�g�ban, ahogyan sz�vz�rejei kattog�sokt�l duzzadva fokoz�dnak, hiszen eddig meggy�z�d�se volt, hogy a robot m�rhetetlen f�l�ny�vel semmi sem veheti fel a versenyt.

2009.08.24. 20:00 Daniel Barth

Meglepetten t�ntorodik vissza, ahogyan a k�nz� f�jdalom �jra feler�s�dik, a tork�ban �sszegy�lt v�r egy fulladoz�, f�jdalmas k�h�g�ssel egy�tt n�h�ny v�r�s v�rcseppk�nt festi r�zsasz�ness� az �ben pocsoly�kat, el�reg�rnyedt alakj�t kez�ben maradt kardj�ra t�maszkodva tartja meg, m�gis kiss� meginog, h�t�t a m�g�tte l�v� falnak �rinti. T�dej�be s�polva �rad a leveg�, karj�val fegyver�nek markolat�t szor�tja, sz�rke tekintete szikr�kat sz�r az Els� alakja fel�. Lassan kih�zza mag�t, kardj�t kez�be v�ve l�p vissza n�h�ny l�p�st ellens�ge fel�, azonban miel�tt t�madhatna, a l�ny el��ll. �vatos, szinte �szrevehetetlen l�ptekkel oldalazik el mellette, majd fegyver�nek peng�j�vel j�kor�t tasz�t a magabiztos f�rfi karj�n, mellyel a l�nyt tartja fogva. �vatosan l�ki arr�bb Mizukit, s magabiztosan el� l�p, rezd�letlen tekintet�t hidegen v�si az el�tte �ll� cyborgra. Gyors mozdulatokkal p�rgeti meg kardj�t, markolat�val megl�kve ellenfel�t, gyorsan felkapva a f�ldr�l fegyver�nek m�sik fel�t. - Nem �rdekel, mire gondolt�l. – jegyzi meg h�v�sen, jeges von�sai d�h�sen fesz�lnek meg, karjai megremegnek a neh�z ac�l s�lya alatt. Egy r�vidke pillanat alatt ker�l a f�rfi h�ta m�g�, kardjait nekiszegezve ellenfel�nek; egy er�sebb l�k�ssel a f�ldh�z tasz�tja, majd mikor annak teste a f�ldh�z csap�dik, �jra fel� szegezi fegyver�t. - Tal�n s�ket vagy? Azt mondtam, hogy hagyd b�k�n. – f�lszegen elmosolyodik, ahogyan mindketten mozdulatlanul v�rj�k a m�sik reakci�j�t. – Nem is vagy te olyan gyors... Egy pillanatig m�g f�ltem is t�led. Meg�rtott az es�, mi? Ha m�g egy f�l �r�t itt maradunk, egy rozsd�s �cskavas marad csak bel�led. Tal�n ez�rt akarsz annyira visszamenni a laborokhoz, ott bent nem esik az es�... – elmereng� szavai kaj�n vigyorba szaladnak, ahogyan �get� tekintet�t a pocsoly�ban elter�lt alakra vezeti. – Ejnye, h�t ezt nem siker�lt kik�s�rletezned? Pedig te ebben azt�n profi vagy. – a k�t hossz� penge hegy�t most a f�rfi v�llaihoz �rinti, megakad�lyozva ezzel a mozg�s�ban.

[568-549] [548-529] [528-509] [508-489] [488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]