�j bejegyz�s Friss�t�s

2009.08.10. 23:01 Daniel Barth

�jra lehajtja fej�t, von�sait eltakarva a l�ny pillant�sai el�l. M�g mindig k�nosan �rzi mag�t, hogyha r�n�znek, tal�n egyfajta reflex, m�gsem k�pes t�le szabadulni. Az elhat�roz�s, a bossz�v�gy most �jra fell�ngol benne, �jra gy�zni akar. A f�lelem, ami eddig visszatartotta mostanra ism�t gy�l�lett� v�ltozott. - Vigy�zni fogok. �g�rem. Magamra �s r�d is. – elmosolyodik, b�r ezt Mizuki nem l�thatja, tincsei m�g mindig eltakarj�k arc�t, ahogyan lehajtja fej�t. - Az el�bb nagyon nem �gy t�nt�l, mint aki vigy�zni akar mag�ra. Azt hittem, feladod. – jegyzi meg halkan, az apr� mosoly azonban m�g mindig ott bujk�l sz�ja sz�l�n. Mozdulatlanul t�rdel, mik�zben a l�ny kioldja a csukl�it szorosan �sszefon� k�teleket, majd mikor v�gzett, h�l�s tekintettel n�z r�. - Nem sok�ra f�l�r�nk. Nem tudom, hogy hol j�runk, de szerintem k�sz�l�dj. – hangj�t �jra �tj�rja az a h�v�ss�g, a k�z�mb�ss�g. Rem�li, hogy a l�ny most meg�rti, �s nem pr�b�lja meg �jra kir�ngatni az �rz�seib�l. Persze j�l esett neki, akkor, de ez most m�s. Norlan�ban nem lehet hib�zni, hiszen j�l tudja, hogyha egyszer valamit elront, soha t�bb� nem tal�lkozhat Mizukival. Az egyetlen ember, aki fontos sz�m�ra. N�h�ny n�ma, fesz�lt perc ut�n kattan egyet a z�r, majd p�r cyborg l�p be rajta. K�zrefogva kettej�ket, kit�mogatj�k �ket a laborb�l, egy hatalmas, leereszthet� r�mpa el�. - �dv�z�l benneteket Norlana. – a g�pies, monoton, rekedtes hang unottan sz�lal meg mell�l�k, a beprogramozott g�p val�sz�n�leg m�r rengetegszer dar�lta el a mondatot. Norlana... Nem gondoltam volna n�h�ny �r�val ezel�tt, hogy most itt leszek. Remegve fels�hajt, az �r�kon �t t�n� v�rakoz�s ut�n v�gre elhangzott a mondat. Norlana. Milyen r�g�ta v�rja m�r, hogy bossz�t �llhasson. �letnagys�gban minden m�shogy t�nik. Elk�pzelni k�nny�. Az �lmainkat megval�s�tani viszont neh�z. Mostm�r nem lehet f�ladni. Ennyi �v gyakorl�s, �s a k�pess�geinek a fejleszt�se, szinte folyamatosan. Mostm�r nem lehet azt mondani, hogy �llj. V�gig kell csin�lni. - Engedj el...!!! – sziszegi a mellette �ll� robotnak, melynek f�mes ujjai v�ll�ba marnak, er�sen �sszeszor�tva, mozdulatlans�gra b�rva, azonban mint hogyha az meg sem hallan�, tov�bbra is unottan b�mul a semmibe, ak�rcsak �. Vajon milyen lehet robot testben �lni? Ezen sokszor elgondolkodom. Rengetegszer azon, hogy vajon mit �rezhetnek. Milyen lehet nem �rezni semmit? Lehet, hogy nem szeretn�m megtudni, �s m�gis. Az �n �letem m�r nem �rdekel. Tudom, hogy mindenn�l van rosszabb, de vajon...? Fak� tekintet�t r�emeli a mellette mozdulatlanul �ll� cyborgra, �s valahol... valahol legbel�l �rzi, hogy tulajdonk�ppen azok sem voltak m�sok. N�h�nyan persze csak Norlana tal�lm�nyai, de van n�h�ny, aki szint�n �tesett a k�s�rleteken. F�lrobotok. Vagy m�r teljesen? Valahogy biztos fel lehet benn�k �breszteni azt, akit eltemettek egykor a g�pezet legm�ly�n. - H�, kisl�ny! Hogyha azt mondom, hogy most, akkor fuss az ir�ny�t�hoz! Ott val�sz�n�leg csak 1-2-en lesznek, azokat neked kell valahogyan kikapcsolni, vagy mit tudom �n! Majd feltal�lod magad. �n meg lefoglalom ezeket. Ha k�sz vagy, akkor majd ir�ny�tsd a l�gj�r�t a centrum fel�. Nem hagyhatod, hogy a k�s�rleti laborokhoz vigyenek minket. – sz�lal meg halkan, rem�lve, hogy a l�ny hallotta amit mondott.

2009.08.10. 16:22 Zev Owen

Fej�t megd�ntve v�llai el�re lend�lnek, ahogy minden meger�ltet�s n�lk�l, m�g mindig zsebre v�gott kezekkel eltolja mag�t a falt�l, mintha csak egy gy�zedelmi eml�km� alakj�t h�zn�k fel a v�ros legszembet�n�bb hely�n; b�szkes�get t�kr�z�, arrog�ns k�rvonalai �gy suttognak m�r most els�pr� diadal�r�l, mely m�g el sem �rkezett. Arc�n folytonos, komolytalan mosolya bujk�l, ezersz�n�, kif�rk�szhetetlen jelent�st hordozva mag�ban, mely rejt�lyes pillant�s�t babon�zza meg, mint aki �risz�nek jeges t�z�vel pr�b�lja csit�tani az el�tte �ll� l�thatatlanul is tombol� pillant�s�t, melyet szinte �nmag�n �rez. - Hi�nyoznak a k�nnyeid, igaz? Ahogy Meilis is. De egyik sem t�rhet vissza t�bb�. – suttogja h�zelg�s�t�l ell�gyult, robotias hangj�n, ahogy kezeit kiszabad�tva h�tulr�l �t�leli a l�nyt, er�teljes �ll�nak �v�t v�ll�hoz �rintve, mintha �gy k�nnyed�n k�pes lehetne szavaival hatalm�ba ker�teni az el�tte �ll�t. - Testb�l testbe v�ndorolsz, �s mindez �ppen el�g volt ahhoz, hogy elvesz�tsd a fiatals�god. Nem k�ne m�g ilyen probl�m�kkal szembes�ln�d. T�l korai m�g, hogy magadra er�ltesd ezt a komolys�got �s �rettnek t�ntesd fel magad. – f�l�be suttogva figyeli a mozdulatlan, v�rv�r�s tincseket, melyeket, ha emberi l�ny lenne, puszta l�legzet�vel kelthetne �letre. A gondolatt�l hirtelen fogj�k el a rossz �rz�sek, mik�zben egyik kez�ben megszor�tja a zseb�b�l el�h�zott t�rgyat. – Elvettem t�led a legszebb �veket �s egy b�rt�nbe z�rtalak, ahogy azt magammal is tettem. A tested k�r�l lehet, hogy meg�ll az id�, de a lelket, ami nem el�g er�s lassan elragadja majd a v�z. Belefullad a s�t�tbe v�gyak �s eml�kek n�lk�l, mintha sohasem l�tezett volna semmi. – arc�t a l�ny nyak�ba temetve hunyja le szemeit �jra, egy m�ly nyel�st er�ltetve mag�ra, ak�r egy r�m�lt gyerek, mik�zben karj�val �t�velve a M�sodik fels�test�t, kiegyenes�ti tart�sukat, jobb karj�t egy hat�rozott mozdulattal saj�t ujjai k�z� v�ve. A tenyer�ben tartott ampull�n �s a hozz� csatlakoztatott t�hegyen megcsillan a n�hol felbukkan� Hold er�tlen f�nye, ahogy lass� mozdulattal az �lettelen b�r �bensz�n v�r�ram�ba juttatja az �rz�kleteket fel�leszt� szert, melyet mag�ba is dikt�lt, mikor a hajnali nap v�r�se fel�ledt a fekete sz�n� tornyok rengeteg�ben. - Most m�r csak ennyit tehetek �rted. – megakad�, g�pies mozdulattal emeli el a robot karj�t�l saj�tj�t, egy hat�rozott l�p�st t�ve h�tra, hogy a ki�r�lt fecskend�t a m�g�tte f�nyl� f�masztalra tehesse. - Mond el nekem Khiara, meddig fog tartani ez a meseszer� r�v�let, amibe kapaszkodsz? Ami er�t ad... �n m�r eleget meg�ltem ahhoz, hogy l�ssam, ahogy minden emberi �rt�k feled�sbe mer�l �s az �lmok a szabads�gr�l lassan megsz�nnek l�tezni. Megt�rtek. Odalent m�r meghalt a rem�ny. Az emberek az �r�letbe hajszolva �nmagukat, k�ny�r�gtek, hogy �ljem meg �ket. Belef�radtak a k�zdelembe �s elfelejtett�k kik is voltak. Nem menthetek meg mindenkit. V�get kell vetni a szenved�seiknek. �rtsd meg v�gre... Az � vil�guk halott. Nem engedhetem, hogy az eny�mmel is ez t�rt�njen. – szemei �lettelen csillog�sba vesznek, ahogy kegyetlen szavainak t�retlen hat�rozotts�ggal enged szabad utat, tov�bbra sem k�m�lve a l�tsz�lag m�r megt�rt l�nyt. - Ellentmondasz �nmagadnak. Velem maradsz, mikor a c�ljaink m�sok. – hangja kiismerhetetlen suttog�ss� halkul, ahogy fej�t lehajtva tests�ly�t a m�t�asztalnak d�nti, melynek a t�rgy alig hallhat� megnyikordul�sa ad jelet. - �n �r�kre el akarom t�ntetni azt a v�rost... �s mindenkit vele egy�tt, aki ellen�ll. Mert ha mindez tov�bb folytat�dik, m�r semmisem fog minket megv�deni egym�st�l. Az ellens�ged vagyok. �gy egyik�nknek mindenk�ppen meg kell majd t�rnie, ha a saj�t b�k�j�t akarja elhozni. – suttog� hangja ellentmond�st nem t�r� er�lyess�ggel szak�tja �t az �jra be�ll� csend n�ma burk�t, ahogy szemei keser� szikr�kat vetve sz�k�lnek �ssze a f�lhom�lyban. �k�lbe szor�tott kezei g�pies zizeg�ssel adnak hangot a hirtelen j�tt �rzelmi t�lterhelts�gnek, mely csendesen sziszeg�, nyugodt hangj�ban egy pillanatig sem volt felfedezhet�. - Ez a sorsunk.

2009.08.10. 08:03 Khiara Laken

A s�t�t hom�lyba fordul�, el�zott v�ros hideg l�legzetei mintha egyre intenz�vebben ostromoln�k �rint�sekre szomjaz� b�r�t. Mintha minden egyes sz� metsz� k�sk�nt v�jna utat elm�j�hez, hogy az lassan �lvezve �gethesse �rzelmek form�j�ban lelk�be a rettent� k�nz�st. Hogy elviselje gyilkos�t�l az igazat, a fennhang� val�s�got, mely gy�tr� eml�keket �s robotos ill�zi�k n�lk�li gondolatokat �breszt benne. Mindenemet elvette, amely valaha fontos volt. - Mit gondolsz, a l�lek halhatatlan...? Mi�rt?  Az a m�lyensz�nt�, p�ratlan hang, a saj�tj�t id�z� lejt�sek, az �rtelmet nyer� szavak; visszhangozva t�ltik ki f�lei m�ly�t, a bent vacog� l�lekhez vezet� utakat, mik�zben semmibe vesz� tekintet�t elfedve temeti arc�t a tenyer�ig lel�g� ing ujj�ba. A v�z �loms�ly� k�penyk�nt nehezedik megg�rb�lt v�llaira, szinte kiszor�tja bel�le a szakadoz� l�legzeteket, melyek csaknem fuldokl�sra k�sztetik �rz�ketlen j�gg� dermedt test�t. H�t sohasem menek�lhet. Vajon h�ny sz�vdobban�sa van m�g h�tra? Mert... - Mert... - r�j�n, hogy hangja alig sz�r�dik ki tenyerei k�z�l. �jb�l felemelt von�sai �sszer�ndulnak az elvonul� es�felh�k v�jta ez�st kontraszt miatt a s�t�tben; szemeiben babon�z� l�ng remeg, ak�r egy jegesen szikr�z� gyertya, melynek t�ze amilyen apr�cska �s szel�d, olyan vad �s f�kezhetetlen, ha �rizetlen�l hagyj�k. - Mert elfutni a legk�nnyebb. Mert elfuthattam volna, de tudom, hogy magam el�l  elb�jni sehol sem tudn�k. Sohasem tal�ln�k mened�ket �nmagunk el�l. - Hangja merevs�g�t ell�gy�tj�k az egyre csitul� cseppek koppan�sai, ahogyan ism�t elr�ved a t�volban, ker�lve v�za k�sz�t�j�nek �rnyba olvadt alakj�t.  Elrettenti, hogy eddig teste, s most lelke ostrom�nak van teljes tudat�ban. Fogalma sincs, melyik a rosszabb – mind�ssze csak annyit tud, hogy tehetetlen�l v�rni a legborzaszt�bb k�nz�s. Szinte m�r-m�r hallja az �rakattog�s �sszet�veszthetetlen taktusait, a M�sodik sz�v�nek tiszteletet �t� ritmus�t, ahogy azok s�lyos l�pteket hagyva taposs�k a benne �l� embert ott, ahol csak �rik, idegt�p�, s�pol� s�kets�get �s �ress�get t�m�tve a sebekbe. - Mert ha v�gleg legy�zne engem, akkor l�thasd, hogyan v�lik a v�z a lelketlen, eszetlen, sz�tlan b�bodd�. Mert ha a l�lek elmegy, a test  is �rtelm�t veszti. Nem adom oda ennyire k�nnyen magamat – v�gja el nyers �l� szavait szinte figyelmeztet�sk�ppen, eltomp�tva a v�g�t, ahogy f�mmellkasa inger�lten pr�b�lja visszaszerezni saj�t ritmus�t. - T�l sok�ig voltam elveszett ahhoz, hogy ilyen k�nnyen lemondjak mindarr�l, amit m�g meghagytak a sz�momra...  Szinte megsz�d�ti �t a gy�trelem; mag�nyos �s szerencs�tlen, fulladozva elveszettnek hitt eml�kei sebes �ramlat� folyam�ban, melyek minduntalan talajra tasz�tj�k �t – ell�gyult von�sai alatt zokogna a f�jdalmas al�zat miatt. - ... mert nem engedem, hogy megszegjem az �g�reteimet. K�tszer �ltek meg, �s h�rom testet j�rtam be hogy tudjam, am�g van mi itt tartson, a l�lekkel nem tudnak v�gezni. Legy�zhettek �s megal�zhattok, de elpuszt�tani soha sem fogtok. Nem veheted el az �rzelmeimet, mert az emberi l�lek soha sem sz�nik meg l�tezni...! - Hangos �s gy�trelemt�l f�t�tt sziszeg�se elcsukl�an olvad szapora l�legzetv�teleibe. L�t�sa elhom�lyosul a hirtelen j�tt sokkban �s indulatban, k�ny�k�t a v�kony, nedves p�rk�nynak kell t�masztania, hogy �sszeszor�tott szemeit ism�t tenyer�be temethesse, s hogy csillap�thassa l�ktet�, ezernyi darabra robban� fej�t.  Ellopja �jj��ledt �rz�keit a viszolyg�s. Irt�zik pap�rszer�, �rz�ketlen b�r�t�l. Irt�zik a neonf�nyek �titatta labort�l, melyet legsz�vesebben futva hagyna maga m�g�tt. Hov� futn�l? Haza? Vagy csak el innen, el a Vil�gb�l? - Mert van m�g, ami itt tartson. Mert �n soha sem szegem meg az �g�reteimet. - Arc�t �pp csak annyira emeli el tenyereit�l, hogy hallhat�v� tegye �jb�l csendes, babon�z�, er�tlen szavait. Hunyorogva konstant�lja, rem�li, hogy mindenre marad�ktalanul siker�lt felelnie. Mert hagyn�m Meilist odaveszni? Azokat, akik m�g �lnek? - Mert meg�g�rtem, hogy veled maradok.

2009.08.09. 18:34 Zev Owen

Hangtalan l�ptekkel teszi meg a k�zt�k l�v� t�vols�got, majd h�t�t a falnak vetve �ll meg az ablak mellett, hagyva, hogy a falak �jfestette sz�rk�je eggy� olvadjon test�nek s�t�tl� k�rvonalaival. J�ghideg kezeit �ben fedte zsebeibe cs�sztatja, ahogy arc�t a l�ny fel� ford�tja, hogy Norlana besz�r�d� f�nyei megvil�g�thass�k fak� lelketlens�g�t t�kr�z�, szab�lyos von�sait, melyek mintha �vekkel ezel�tt abba a nyugalmat sejtet�, komoly tekintetbe fagytak volna, melyet most �rz�ketlen v�gy�val mag�ra �lt�tt. - Csak azt tudtam, hogy nem fogsz elmenni, arra viszont nem tal�ltam meg a v�laszt, mi�rt. – a kint z�g� es� moraj�t �tszel� l�g�ram belekap hanyagul �sszegombolt ingj�nek anyag�ba, dermeszt� fuvallat�val �rintve szabadon hagyott alkarj�t, s mellkas�t, melynek hirtelen felcsap� hideg�re fogai tiszt�n hallhat�an koccannak �ssze, ahogy remeg� ajkai lassan elny�lnak egym�st�l. Pillant�s�t a f�ldre veti, mintha sz�gyelln� saj�t v�ratlan reakci�j�t az �jszer� �rz�s hat�s�ra, mely most k�pes megk�l�nb�ztetni test�t egy �rz�ketlen szobor�t�l, minek mozdulatlans�gra k�rhoztatott alakja mindent k�pes �szlelni �vezredes pomp�ja sor�n, �rezni azonban semmit sem. F�zik a testem… - Te is tudod. El�g okod lenne r�, hogy elmenj. – ejti szavait lehajtott fejjel maga el�, mintha az alattuk kering� szoba sz�nfekete tav�hoz besz�lne �lettelen hangj�n. - �n k�pviselem Norlanat. �n vagyok a v�ros sz�ve, �s mozgat�ja. Miattam halnak meg a szeretteid. A csal�dod, a bar�taid. �n gyilkoltam meg az �leted �s �n vagyok az, aki sz�pen lassan elragadja t�led az �rzelmeidet is. – tekintete elr�ved, mintha valahol az�rt k�zdene, hogy f�jdalmat er�ltessen arc�ra, azonban v�z�nak suttog�sa k�ptelen elcsitulni k�ny�rtelen�l s�pol� f�leiben, melynek szimf�ni�j�hoz zavart sz�vver�sei adj�k az alapot. M�g csak r�m sem n�z. – pr�b�l tiltakozni nyugtalan g�plogik�ja ellen, mely szinte blokkolja m�skor oly v�ltoz�kony von�sait, automatikusan el�t�r� szavait azonban m�r k�ptelen megf�kezni. - Nem �rzed, milyen lass� ez a hal�l? Nem �rzed az �lt, ami minden sz�vdobban�ssal k�zelebb visz a g�phez? Vajon magadn�l leszel m�g, mikor azt kell l�tnod, hogy m�s hideg szavai t�ltik ki a gondolataidat? Mikor azok, amiket mondasz m�r nem a saj�tjaid, pedig j�l tudod, hogy Te ejtetted ki �ket? Csak az�rt, hogy l�thasd. Hogy �reztesse veled, hogyan sz�nik meg egy emberi l�lek l�tezni. – halkan engedi ki a bent tartott leveg�t, ahogy h�tra vetett tark�j�nak �v�n meg�rzi a hideg fal felfel� meredez� vonal�t. - Mit gondolsz, a l�lek halhatatlan? Egy megk�nzott fogoly k�pes gyilkos�val maradni? Mi�rt? – lehunyva szem�t tekintet�t a magasba emeli, szel�d, v�ratlannak hat� mosoly�val j�tszva arc�n, annak biztos tudat�ban, hogy mindv�gig �nmaga ellen besz�lt, tett�nek ok�t azonban � sem k�pes felismerni. Nem v�rt, izgalomj�rta �r�mmel t�lti fel szokatlan humor�t a lehetetlen helyzet, hogy m�g akadhat valami, amit nem �rt tiszt�n; mert, m�g az emberekb�l k�nnyed�n olvas, egy m�sik g�p hideg logik�j�val szemben m�r nem veheti fel ilyen egyszer�en a versenyt. �rzi mag�ban; a mellkas�ban feldereng� v�ratlan remeg�sben, hogy mindez az Els�nek is felkeltette hajthatatlan k�v�ncsis�g�t, �gy a g�p saj�t gyenges�g�t kij�tszva volt most el�sz�r teljesen tiszt�ban saj�t f�l�ny�vel a robot legy�zhetetlennek hat� v�za felett.

2009.08.08. 17:14 Khiara Laken

Tudta. Egyszer�en �rezte lelke legm�lyebb �s legf�ltettebb zug�ban, valahol m�gis visszakozott, hogy kimondj�k kegyetlen fennhangon a szemei k�z�; Deron halott. Fej�ben g�tat vetnek a b�cs�z�sra sz�nt mondatok, megt�rik az elv�l�s, mely olyan hirtelen bukott ki az ablakon �t, mint maguk az annak fel�t hordoz� sz�kev�nyek. M�r nem l�tja �ket, csup�n az ez�st k�d�t sz�tt felh�ket a v�rosban j�rva, �res szemeibe pillanatnyi h�v�ss�get lopva a vihart�l, mintha �gy, makacs k�szobor m�dj�ra �rt �llva akarna lecsillapodni lehetetlen f�jdalm�b�l.  Imm�r az esti szell� h�bor�tatlan j�t�ka is m�rhetetlen indulatot kelt benne, melyet csup�n a rajta lengedez� ing, �s a s�t�tben m�lyb�bor �rnyalatot felvett haja jelez; b�re mind�ssze visszatasz�t� �rz�ketlens�get t�r, mintha a kint zuhog� es� egyszer� pap�rcseppek form�j�ban hallatn� a v�z csobog� hangj�t, mintha a sebezhet� Vil�g is csak er�tlen pap�rv�rr� v�ltozott volna, hogy egy keser� leheletre a szempillant�s s�t�tje alatt romba d�lj�n k�r�l�tte. Hogy lehet valamit ennyire nem �rezni?  Ennyire m�lyre temetni az �letet...? �n nem akarok majd a Te kezed �ltal meghalni.  �jra �s �jra felpofozza �t a hang. Egy �r�kk�val�s�gig has�tja soha be nem forradt sebeit, amit egy m�ly felcsend�l�s tomp�t el, mely �that� basszusk�nt j�rja �t az �rnyj�t�kos szoba minden rejtett, kopog� sark�t. - Hiszen tudod – feleli sz�razon, most el�sz�r egy csepp �lt szolg�ltatva hangj�ban. K�ptelen a m�sodpercek alatt lehiggadni zaklatott �llapot�b�l, m�g az es� h�n szeretett visszhangjai sem tudj�k elr�vedeztetni �t, m�g f�mmellkasa sem k�pes visszaszor�tani ingerre szomjaz� remeg�s�t, melyet a ber�gz�lt leveg�v�telek hi�nya okozott. V�za a pillanatok alatt v�lt feleslegess�, �gy �rzi, f�nyesen is s�t�t tekintet�vel most fel tudn� perzselni m�g az el�tte meredez� k�rtyav�rost  is. Csak ott �llt, �s... �s... - Mi�rt? Arra v�rt�l, hogy elmenjek? - sziszegi g�pszer�n, m�gis titokzatos t�nusokkal v�gigsz�ntva, egy elfajult nyel�ssel megremegtetve a lejt�st, mely m�g a legy�rt indulat miatt sem vesztette el teljes t�r�kenys�g�t. Elszorult torokkal hajol m�g ink�bb az ablak fel�, h�t�t mutatva az Els�nek; a rem�ny bontakozik ki egy felbukkan� l�gj�r� form�j�ban, �m csak f�msz�ve pecs�telte lelk�ben - az �gi k�nnyek teljess�ggel elmoss�k a s�t�tsz�rke horizontot.

2009.08.08. 14:30 Coozen Sana | Zev Owen

Felemelt karj�t, mellyel, �szt�n�s siets�ggel bar�tj��rt ny�lt volna, most d�bbenett�l megremegve engedi le. Ez�stsz�n szem�ld�kei megfakult csillog�sba borulva szaladnak egym�sba, ahogy szemei hirtelen elkereked�ssel t�gulnak el, mintha �gy akarna a robot lelk�nek m�ly�re l�tni, megkeresve elv�ltozott hangt�nus�ban Khiara Laken r�g elveszett val�j�t. - Rendes. – suttogja hitetlen �br�zattal a k�rd�st, mely most ink�bb d�bbent hat�rozotts�gt�l cseng� mondatnak hangzik, ahogy a M�sodikat id�zi. - Ugyan m�r Khiara... Nem teheted, vagy csak nem akarod megtenni. – form�lja lassan g�nyban f�rd�, hangs�lytalan szavait, hagyva, hogy d�h�dt megvet�se �s f�jdalma eluralkodjon felette. - Coozen, hagyd! Induljunk! – kapja el k�ny�k�t egy hat�rozott k�z, melyben megremeg a f�lelem, mintha f�lg�p �rz�kei k�doln�k test�be a vesz�ly v�szj�sl� �rzet�t, ahogy farkasszemet n�z az el�tt�k felt�rul� szoba vaks�gba borult s�t�tj�vel. Az �r�k l�t� egy hat�rozott r�nt�ssal szabad�tja fel mag�t a csontba markol�, f�mes tapint�s� teny�r szor�t�sa al�l, t�ve egy hat�rozott, m�r-m�r fenyeget� mozdulatot az el�tte �ll� l�ny fel�. - Vigy�zz, nehogy a v�g�n m�g t�l k�zel ker�lj hozz�. M�r most kezdesz r� hasonl�tani, �s k�nnyen lehet, ha ennek v�ge m�r Te sem leszel �nmagad. Maga mell� fog �ll�tani, csak id� k�rd�se. �n nem akarok majd a Te kezed �ltal meghalni. – hangja elhalkul, mik�zben fej�t lehajtva v�rt�l v�r�sl� ajkai megremegnek. – �... Meg�lte Deront! Ne felejtsd el, hogy miatta halt meg. Meg�lte �t, Khiara! – suttogja rekedten akadoz�, elfojtott hangon, d�h�vel telt s�t�t pillant�s�t a g�p�be f�rva, l�that�v� t�ve karmazsinsz�n k�nnyeinek csillog�s�t fak� szemeinek t�kr�ben. Gy�trelemt�l �g� arc�t a felt�rt ablak fel� ford�tja, let�r�lve kicsordul� v�rk�nnyeit, majd egy vill�ml�snyi id� alatt t�nik el, egy sz�vdobban�sra val� m�sodpercet sem hagyva a b�cs�z�sra. Neonk�nt vil�g�t� szemeit m�lyen lehunyva tartja, m�g a szoba s�t�tben megb�v� fal�ba olvadva v�r. Egym�ssal ellens�ges �rz�sek kavarognak benne, ahogy figyelemmel k�s�ri l�zad�inak szabadul�s�t; azonban mos jobban �rzi mag�t a s�r� �j s�t�tj�nek v�delm�ben, ahol sz�v�nek monoton kattog�s�t hallgatva hagyhatja csitulni felkavart lelk�t a f�jdalmas emberi �rz�sek b�kly�ja al�l kapva feloldoz�st. A t�retlen higgadts�g �rzete visszafojtott �r�mmel borzongatja meg test�t, ahogy n�m�n el�re l�p, felszegve rejtett t�nusokkal j�tsz� tekintet�t, aranyl� �riszeit a szob�ban maradtra szegezve, mintha annak szikr�z�s�val a felh�k fedte �g sz�v�b�l akarn� visszab�v�lni a csillagokat. - Te mi�rt nem ment�l vel�k? – hangj�nak g�pies zeng�s�t k�s�rtetiesen verik vissza a falak, melynek visszhangjai egy pillanatra eggy� v�lnak az odakint zuhog� es� �letr�l, s hal�lr�l suttog� altat�dalaival.

2009.08.07. 20:30 Khiara Laken

Mintha a sz�l z�gott volna hirtelen fel, beleolvadva a vihar s�r�j�be, �gy gyorsult fel az Id� massz�v �teme is. Elakadt szavakkal hagyja sodr�dni az esem�nyeket el�re kiv�jt medr�kben, s mintha hidegen hagyn� minden, ami k�r�l�tte t�rt�nik, �ll szobor m�dj�ra m�g akkor is, mikor a s�t�t b�r� n� el�l�p a sz�nfalak m�g�l, �s megind�tja a felfoghatatlan sz�k�si tervet. Gerince csaknem sz�tpattan a hirtelen j�tt sokkt�l, kezei �k�lbe szorulnak az Els� neve hallat�n, s megh�kken, mellkasa m�ly�n m�gis az �r�m zsong, hogy van m�g lehet�s�g az �r�k L�ny sz�m�ra. S�t�ts�gbe m�lyedt alakja felszusszanva nyugt�zza a t�nyt, arc�n keveredik a moh� k�v�ncsis�g, melyet mintha fesz�lyezett tart�zkod�ssal pr�b�lna elnyomni, b�bszer� merevs�get mag�ra �ltve, k�s�rteties hangulatot t�kr�ztetve jegesen vil�g�t� szemeivel. - Khiara, vel�nk kell j�nn�d.  Pillant�sa megrezd�l, ahogyan �rces akaszt�kk�nt markolnak sz�v�be a Coozent�l sz�rmaz� hangok. Egyre zakatol�bban verve �ti mellkas�t a f�mpumpa, m�g elny�l� ajkai is megremegnek, mik�zben sz�les k�r� tekintet�vel elj�tszadozik az ablakn�l �gyesked�, Merna n�ven felsz�l�tott n�, az ajt�, a cyborg, �s az �szes haj� ember k�z�tt; szinte m�ris hallja a kint �jb�l felcsend�l� dobog�sokat, maga el�tt l�tja a fegyveres katon�kat, az Els�t, melyt�l odak�pzelt gyomra indulatosan bukfencezik egy hatalmasat.  G�piesen mosolyodik el. - Rendes vagy. De nem tehetem – b�v�li a csendes szavakat, melyek mintha eggy� v�ln�nak a leh�lt leveg�vel. - Nem futhatok el. Az Els� mellett van m�g a helyem. Ha most csatlakozn�k hozz�tok, tal�n sokkal el�bb r�tok tal�ln�nak... - halkul el sz�ntelen hangja, beleolvadva az es� monoton kopog�s�ba. Fej�t szinte elt�m�tik a fell�ngol� hull�mok �s gondolatok, fogait �sszeszor�tja, mikor r�j�n, hogy a kiejtett mondatok saj�t nyugtat�s�ra, gyenges�g�nek meger�s�t�s�re is v�ltak. Gyenge m�g ahhoz, hogy csak �gy otthagyja �t, s elvigye a M�sodik v�z�t. - Ne foglalkozz velem. Menj! - Sziszeg�se hosszas �s ellentmond�st nem t�r�, mik�zben elfordul, �s az ablakhoz l�pve letekint az alattuk t�tong� semmibe. Egy pillanatra belesz�d�l a lehetetlen l�tv�nyba, ahogy a cseppek sz�tm�ll� lyukakat �getnek az ott terjeng� k�dbe. Zord arc�ra fekete cs�kok rajzol�dnak a bent uralkod� f�lhom�ly v�gett, mintha a gyorsan szalad� �rnyak sebes gondolatai roham�t id�zn�k oda, ahogyan tompa harcot v�v az �d�zul felk�v�nt lehet�s�ggel.

2009.08.07. 16:39 Coozen Sana

A hideg f�majt� halk szusszan�ssal h�zta be mag�t j�l illeszked� hely�re, mintha egy alv� gyerek �lomba mer�l� l�legzet�t akarn� ut�nozni egy �jszak�ba ny�l� t�rt�net v�gezt�vel, mikor sz�lei f�radt mosollyal arcukon l�pnek ki az ajt�n, egy �jabb nap eltelt�vel. A megnyugtat� hangra, s tudatra, hogy az Els� t�vol van, gondolatai zavaross�, s k�pzelg�v� v�lnak. Legsz�vesebben �lomba mer�lne annak tudat�ban, hogy valahol eg�szen m�shol van, t�vol mindent�l, de lelke, s eml�kei k�ptelenek belek�pzelni magukat eff�le hazugs�gokba. A M�sodik szavaira engedelmesen lehunyja szemeit, fej�t visszaford�tva eredeti helyzet�be, mik�zben szem�ld�k�t zaklatottan �sszevonva pr�b�lja elhessegetni a fej�ben nyugtalanul forgol�d� csal�dias k�pet, mely mintha megfagyott volna a m�l� pillanat hev�ben. Hirtelen k�szott be a szob�ba a n�ma csend fojtogat� �rzete, melyre tork�ban f�jdalmas gomb�cc� n�vekedett az aggodalom kimer�t� �rzete, ahogy a hangtalans�g a m�sodperceket hossz� �r�kk� n�velte. A szoboralakokk� dermedt n�gy cyborg sorfalat �llva vibr�ltak az �jfekete falak gy�r�j�ben, mintha a fesz�lt csendben hallgat�zva v�rn�nak egy alkalmas pillanat elj�tt�re. - 3112995, 4863714. Utas�tom, hogy hozzanak er�s�t�st. Sz�k�si k�s�rletet �rz�kelek. – rivallj�k a legel�l �ll� f�lg�p l�lektelen szavai, melynek �rz�ketlen t�nusaira sz�vver�se �jra feldobol tork�ban, hatalm�ba ker�tve eg�sz tudat�t, hogy m�r m�st sem hall csak a d�b�rg�, meg�ll�thatatlan zakatol�st a k�t katona t�volod� l�ptei mellett. V�ratlan gyorsas�ggal �nti el izmait az adrenalin �rzete, mintha pulzus�nak minden pezsd�t� �teme az �lettel val� harcra �szt�n�zn�, rem�nyt pump�lva s�r� v�r�nek mozzanatai k�z�, �j er�t �lesztve haldokl� test�be. Torka kisz�radt, s ez folytonos nyel�sre k�szteti, ujjai megroppannak, ahogy �k�lbe szor�tja, majd minden alkalommal kiengedi �ket. Szemeit sem nyitja ki, csup�n egy hangra v�r, melyt�l fell�legezhet. A k�t darabos mozg�s�, �sszeszervezett l�pt� alak a laborajt�val szembeni kapun l�p ki, halkul� dobbant�saik el�rulj�k t�volod� helyzet�ket, mely egyszerre kelt benne izgalmat �s f�lelmet. - Rendben van H�feh�rke, m�r kinyithatod a szemed. – csend�l fel egy rekedtes, incselked� n�i hang, mely m�g�tt ravasz bajt�rsiass�g bujk�l. – De igyekezn�nk kell, ezek az �cskavasak amilyen terheltek, olyan gyorsak. Neh�zkesen, akadozva nyitja fel szemh�j�t, mint aki m�ly �lm�b�l �bred, azonban a f�l�tte �ll� magas, s�t�tb�r� n� figyelme m�r a M�sodikra terel�dve mustr�lja cs�p�re tett k�zzel a robot testet, kaj�n mosoly�val arc�n. - Te lenn�l Khiara Laken, igaz? Hallottam m�r az osztagodr�l. – ecseteli sokat mond� pillant�sokkal m�regetve a n�t, mintha ezzel k�pes lenne megfejteni m�k�d�s�nek titk�t. – Senki sem gondolta, hogy id�ig fajulnak a dolgok, nemde? Csak azt sajn�lom, hogy nem tal�lkoztunk el�bb. Sokkal jobban meg tudtalak volna b�tyk�lni, mint az az �ntelt fick� odakint. – h�velykujj�val a h�ta m�g� b�k, majd zseb�b�l el�h�zva egy cyborg azonos�t� chipj�t az asztalra csapja. - Sokkal k�nnyebb az Els�t �tverni, mint hittem. K�sz�nj�k, hogy al�nk dolgozt�l egy kicsit. – g�nyban f�rd� s�t�t pillant�s�t el�gedetten a sz�ke haj� f�lrobotra veti, k�zben cinkosul megveregetve a mellette �ll� robotn� v�ll�t. - Nem �r�nk erre r�, Merna. Majd, ha �lve kijutottunk eldicsekedhetsz vele. – zavartnak t�n�, �nk�nytelen�l visszafogott hangja er�ltetett hat�rozotts�got sejtet, ahogy v�ll�val t�maszt ny�jtva leseg�ti az �r�k l�t�t k�nz� asztal�nak vaslapj�r�l. T�rsa magabiztos szavai ellen�re is tiszt�ban van azzal, hogy hatalmas szerencs�nek k�sz�nhetik a lehet�s�get a sz�k�sre. - N�lk�lem Te is csak egy felh�zhat� j�t�k baba lenn�l, sz�val csak finoman a szavakkal. – rasztacs�kokba sodort hossz�, csokol�d�barna haj�t h�tradobva ny�l hossz� combjaira csatolt kamp�j��rt, melyet mesteri pontoss�ggal felkattintva kelt �letre. - Alattunk van egy parkol�. Ha oda siker�lne lejutni �s felt�rni egy l�gj�r�t, percek alatt t�nhetn�nk el innen v�gre... M�s lehet�s�g�nk nincs. – pillant le Coozen a gigantikus �p�tm�ny alatt t�tong� l�tsz�lag feneketlen szakad�kba, mire homloka apr� r�ncokba szalad. – A laborr�szleg nekem el�g lez�rtnak t�nik ahhoz, hogy t�l nagy forgalom legyen odakint, r�ad�sul az es� most m�g g�tolja is a l�t�si viszonyokat. - �s el�seg�ti a cs�sz�siakat. – n�z v�laszk�ppen Merna a feh�rhaj� n�re, mik�zben a kamp�v�g� k�telet leeresztve csatlakoztatja olyan helyen, hogy csak �k tudj�k el�rni �s semmise g�tolja a sz�k�st. – �gy fel sem t�nik majd, hogy az ablakot v�lasztottuk. – cs�kolja meg �ssze�rintett k�t ujj�t, mintha egy remekm�vet alkotott volna.  Az �r�k l�t� higgadtan t�ri, hogy a sz�tlan, s�t�tszem� cyborg bel� juttassa a szert, melyt�l pillanatok alatt �j er�re kap. Test�ben most a sebek ellen�re sem �rzi a f�jdalmat, s �r�l annak, hogy j� ideig m�g nem is kell r�luk tudom�st vennie, azonban ez nem h�r�tja azt a t�nyt, hogy milyen �llapotban van, csup�n azt, hogy k�ptelen meg�rezni �ket. H�l�s pillant�ssal b�lint n�m�n a mellette �ll� fel�, tudatva, hogy minden rendben van, majd �vatosan meg�llva saj�t erej�b�l a M�sodik el� l�p. - Khiara, vel�nk kell j�nn�d.

2009.08.06. 21:00 Khiara Laken

Esik.  Mintha az �led� es� minden h�s cseppje egy-egy �rz�keny dallamk�nt �get�dne �j f�msz�ve m�ly�re. Mintha nem is kint, az �gi v�rosban eredtek volna meg a s�lyos felh�k, hanem saj�t maga �rj�t t�lten�k fel bent, mintha teste hamis �letet k�lcs�nz� tartoz�kai vern�nek f�radt visszhangot, �jra �s �jra, egyre er�s�dve, megsajd�tva moh� l�legzethez kapott eml�kei keser�des felt�r�s�t.  J�nnek!  Zih�l egy fiatal, r�m�lt fi�, elveszve f�lei m�ly�n. �jra �rzi karj�t, mintha arra tomp�n csuk�dn�nak a bilincsel� ujjak. Az �zott fa illata, tompa, ritmustalan szuszog�sok a s�t�t f�lhom�lyban, a csap�d� ablakok, ahogy ijedt gyorsas�ggal csukj�k be �ket, kirekesztve a koszos f�gg�ny lengedez�s�n �t behatol� l�gy permetez�st, a kinti zuhog�s �rz�ki morajl�s�t, ahogy az v�gigsz�nt az eg�sz utc�n –  mintha k�pesek lenn�nek elb�jni.  Hunyd le a szemed. Lehelik a f�l�be. K�t meleg karra eszm�l, egy beteg sz�v hangj�ra, majd m�g k�t testre, ahogy letelepednek mell�j�k a v�rfagyaszt� s�t�tben. Megborzong kicsi, gyenge, �th�lt teste; �k  j�nnek...? ...a f�mtest�ek. Igen, meg�rzik, ha f�lsz. De nem emberek, mert ahhoz t�l hangosak – itt. Valaki megb�ki a mellkas�t. Pupill�i elt�gulnak a hat�ssz�net be�llt�ban, maga el�tt l�tja a fi� gyerekes, izgalomt�l �g� arc�t, ahogyan mes�l neki a soha sem l�tott l�nyekr�l. Kintr�l a Nap sz�r�dik be, s nevet, mikor a n�la alig p�r �vvel id�sebb gyermek elmutogatja neki, hogyan j�rhat egy f�mtest�; darabosan, �sszesz�k�tett ajkakkal, kimeredt tekintettel. Elakad� hanggal f�rmednek r�, egy komoly tekintet� l�ny, azonban ett�l m�g izgalmasabbnak tal�lja. �s most, elj�ttek �rt�k �k. M�r a s�r� es�f�gg�ny sem tudja elnyomni az �temes dobban�sok visszhangjait. M�r nem tal�lja izgalmasnak; f�l. �s most, minden ember, aki abban az utc�ban valaha �lt, m�r nem t�bb, mint egy k�z�l�k.  �llkapcsa a v�gtelens�gig fesz�l. �szre sem vette, hogy lehunyt tekintettel pr�b�lja �tadni mag�t az �g hasogat� mes�j�nek. Vakt�ban szor�tja �ssze a v�res k�lvil�got �jfekete menek�l��tt� v�ltoztat� szemh�jait, tal�n �gy kutatva az �r�kre elapadt k�nnyeket, a perzsel� nyom�st szeme �s orra k�rny�k�n, mely annyiszor ostromolta emberi mivolt�t. Az �letet, a v�gtelenbe vesz� �rint�seket �s �rz�kleteket, amik annyira nagyon messzinek csend�lnek most, mint valaha volt t�rs�nak sz�vf�jd�t�, n�ma szil�nkok form�j�ban sebz� szavai, majd teremt�j�nek szinte suttog�sig fajult z�mm�g�se, melynek �rzete �gy keringi be v�n�it, ak�r roboti v�r�nek semmitmond�, tettetett embers�ge.  M�g betarthatod, amit �g�rt�l. Akarn� hangoztatni, ha csit�t�ssal vegy�lt hazugs�ggal sz�nd�kozn� itatni a haldokl� embert; azonban csak szakadozva s�hajt egy v�gtelen hossz�t, t�bb l�legzetet m�r nem v�ve mag�hoz, mintha lelk�t adta volna utols� lehelet��rt. - J�l tudod, hogy meg fogom v�deni - s�gja mag�t�l �rtet�d� hangon. A n� f�l�hez hajolva keltette �letre a t�nusokkal �titatott szavakat, olyan finom emberi von�sokat csemp�szve bele, amelyekre csak k�pes volt. Meg sem rezd�l egy vill�m les�jt� haragj�ban, mely most f�ny�vel elvak�totta egy pillanatra a bent rekedt, neonos f�ls�t�tbe f�lt alakokat; kiemelte a haldokl� riadt, fak�n elm�l�sba vesz� tekintet�t, vele ritmusban pedig saj�t f�mv�z�t s�t�t�tette el, mely mintha egy v�rfagyaszt� �rnyk�nt telepedett volna oda, hogy elk�s�rje az �r�k L�nyt a leghosszabb �tj�ra.  Lassan hajol el, felt�p�szkodva billeg meg kiss� eltompult, b� ing takarta teste. �rz�ketlen�l tekint fel, siv�r farkasszemet elt�rve a cyborgokt�l, lenyelve a tov�bbra is keser� tudatot; innen nincs menekv�s a n� sz�m�ra. B�rcsak elfuthatna ez az �rt�kes l�lek. Ha nem lenne sebes�lt...  Elb�jni nem lehet. - Hunyd le a szemed – mormogja halkan, mintha zavarban lenne. Emberi gondolatai sebesen v�gt�znak, mik�zben f�nyes tekintete �jb�l megkeresi Coozen�t. L�gz�maszkok, ugrik be neki a szellemes �tlet, mire legsz�vesebben felnevetve, azonban mind�ssze csak mellkasa remeg meg egy messze elhallatsz�d� d�rg�ssel egy �temben. Elvitte a testet. J�tszik tov�bb a felesleges gondolattal. Felszusszan a tudatra, hogy nincs most itt k�zvetlen az Els�, azonban sz�zal�kokban sem kell lem�rnie, mennyire nincs arra es�ly, hogy meg�vja az embert a hal�lt�l. A M�sodik logik�ja m�r felhozta az �rveit, � pedig csak annyit tehet, hogy v�r, �s v�gig mellette marad.

2009.08.06. 20:47 Michie Risaki

A v�ros felbolydult,mi�ta a Bossz��ll� �jra �zenetett hagyott,egy �jabb kiszemeltnek.Scholar biztons�gi �r�ket fogadott fel maga mell�.B�zott benne,h k�t er�s,felfegyverzett ember,majd elriasztja a gyilkost.  Lesz�llt az �j �s elj�tt az ideje egy bizonyos embernek.Scholar most is a k�s� esti h�reket n�zte,mint minden nap. -�s most f� h�r�nk!Matt Scholar �zenetet kapott a bossz��ll�t�l!nem tudni mkor csap le r�,de m�r h�rom hete nem t�rt�nt semmi.Scholar ennek ellen�re meger�s�tette a biztons�giakat.A lag�jabb riaszt�t szereltete be �s �jabb �r�ket fogadott fel maga mell�.A h�z el�tt felv�ltva �rk�dnek,de senki se jelentett m�g semmi furcs�t.Ennyi ideig m�g nem h�zta a Bossz��ll� a gyilkos�gott!Lecsap egy�ltal�n?Vagy megsajn�lta a tud�st?n�zzenek minket holnap este is!J� �jszak�t k�v�nok!! Scholar kikapcsolja a t�v�t p�r rekl�m ut�n �s elindul zuhanyozni.becsapja maga ut�n az ajt�t,az �r�k kinmaradnak,de ezzel semmi probl�me,hsz vide�kamera van felszerelve benre is,ami ha valami gyan�sat "megl�t",azonnal jelez.Scholar megengedi a meleg vizet �s m�r �pp vetk�zne le,mikor egy halk puffan�s hall az ajt�n�l. -Mi van m�r?Van valami baj?-k�rdezi meglepetten.Az ajt� kilincse lassan mozdul �s kiny�lik az ajt�.Scholar m�r majdnem a k�dba esik,ahogy h�tr�l. -Ki az?-k�rdez remeg� hangon.Az ajt� kit�rul �s a k�t �r nagy puffan�ssal beesik rajta,m�g�tt�k egy csukly�s idegen �ll.feh�r fogai a kapucni al�l megvillan,de semmi m�s.�tl�pi a k�t f�rfit �s a tud� fel� k�zel�t. -Maga lenne az? -Att�l f�gg kire gondol!-vigyora m�gsz�lesebb lesz. -M�r nem h�zza lesz azt a fej�r�l?Tal�n gy�va?-Scholar abban b�zik,h a kamera majd felvesz az arc�t �s majd elkapj�k. -Mi�rt is ne!�gyse fog m�r eml�kezni r�m ha meghal �s senkinek se tudja el�rulni!-lassan leh�zza a kapucnit �s �ldozat�nak megmutatja mag�t.K�k szemei megvillanak a holdf�nyben,de nem anniyra,mint h�feh�r szemfogai. -Eml�kszik m�g r�m? -Te...te...te annak a ribancnak a fattya vagy!-hirtelen nekiront a f�rfinek �s a falhoz szor�tja. -Hogy mer�szelsz �gy besz�lni az any�mr�l?Szem�t l�da!Mit ki nem �llt!-jobban megszor�tj a tud�s nyak�t. -Terhesen is m�g k�s�rleteket v�gezni!Nem sz�p dolog!-elengedi.A f�rfi k�h�gve rogy �ssze a f�ld�n,aki egyszerre csak felr�h�g. -Nem kellett volna elengedned! -M�gis mi�rt? -Most megvagy! Scholar el�vesz a henger alak� riszt�t,amit megnyom,de nem t�rt�nk szemmi. -M�gis mit akart el�rni ezzel?-k�rdi �rtetlen�l. -Ezzel riasztottam a rend�rs�get a h�zam el�tt. -M�rmint ezek?-furcsam�don el�veszi mobilj�t �s a k�peket kezd el mutogatni.Scholar megd�bben.Az �sszes rend�r elny�lva fekszik odakinn. -Gondoltam jobb lesz a lefot�zom!-mosolyog. -Meg�lte �ket! -Nem �ppen.Csak ki�t�ttem �ket!-keze el kezd szikr�zni az elekromoss�gt�l.Scholar szeme kikerekedik,de k�zben mosolyog. -M�g mindig megvan ez a k�pess�ged!Ezt is nek�nk,nekem k�sz�nheted! -Mondhatjuk �gy is!-Megint neki ront a f�rfinek. -De ezeket nem!-mutatja feh�r,hegyes szemfogait. -N�zd meg j�l....mert ezzel foglak meg�lni!-inger�lten �s hangosan mondja ezeket a szavakat,ut�na a f�jdalomt�l ord�t fel,mert a f�rfi egy kis peng�t m�lyeszt az oldal�ba.Scholar elrohan �s v�szjelz�t bet�r.Az eg�sz h�zban,a rend�rs�gen hangos vijjog�s,cs�rg�s sz�lal meg.  Mire Scholar megfordul a bossz��ll� m�r ott �l el�tte,�r�lt vigyort mutatva a pof�j�ba. -P�p� Mr.Scholar!!-Hatalmas fogait belem�lyeszt �ldozata nyak�ba �s kt�p egy nagy h�sdarabot.Szinte a f�l nyak hi�nyzik.A f�rfi azonnal meghal.a gyilkos mosolyogva csap egyet a falba,mire elekromoss�g fut v�gig rajta �s az �sszes kamer�t �s riaszt�t leblokkolja.A kamer�b�l minden t�rl�dik,a l�ny nagy �r�m�re.Csukly�j�t leveszi �s a holttestre ter�ti! -El�bb kelett volna gondolkodni.-�gyel arra,h t�voz�sakkor egy csepp v�re se hulljon,nehogy azonos�tani tudj�k.  Rend�r�k t�mkelege �rkezik a hotelhez,de m�r t�l k�s�.A f�rfa,akt v�deni�k kelett volna halott.A p�nze �s a dr�ga holmai is elt�ntek �s egy ujjlenyomatot se tal�ltak.Egy �jabb �ldozat �s megnt megsz�k�tt. -N�zz�k meg a kamer�kat! -Uram! -Tess�k?Mit tal�ltal? -Uram! -Mondja m�r! -A kamer�n... -Igen? -Nincs rajta semmi! -Az meg h lehet! -Nem tudom! -Ki volt beoszva! -Picle!De � is ki volt �tve,mint a t�bbi �r! 1,5 NAPPAL K�S�BB -Olvass�k a leg�jabb h�reket!Egy �jabb �ldozat!Az �r�k nem eml�kleznek semmire!Olvass�k,olvass�k!�jabb kudarc,a Bossz��ll� megnit megsz�k�tt! Egy fiatal l�ny meg oda az �js�g�rus fi�hoz.Barna,szem�be l�g� tincseit f�le m�g� sim�tja �s vesz egy h�rlapot. -K�sz�n�m! -Sz�vesen! A l�ny els�t�l onnan,kez�ben a legfrissebb h�rekkel.Messzir�l m�g mindig az �js�gos hangj�t hallanni,amint az kiab�lja a fiss h�reket,de nagyon nem is kell,hisz �gy fogy mint a cukor.Mindenki erre kiv�ncsi.  M�g mindenki kerek szemekkel olvassa,h hogyan j�tszotta ki a gyilkos a rend�r�ket,addig a l�ny halv�ny mosollyal s�t�l tov�bb,Merilisbe tarva.

2009.08.06. 15:39 Coozen Sana | Zev Owen

Az els�t�t�lt �g hirtelen felmorajlott a vill�mok s�lya alatt, mintha azok term�szetfeletti erej�kkel mozgatn�k a fentr�l leny�l� s�t�tsz�rke felh�k �l�nk gomolyg�s�t. Az ablakon be�raml� leveg� a tiszta es� illat�t hozza mag�val, valahonnan az elnehez�lt felh�k sz�v�b�l, mintha a k�zelg� viharra akarn�nak figyelmeztetni minden egyes embert. �rzi �sszet�rt test�t megfesz�lni az �t fed� v�rr�teg alatt, mint akinek t�k�rk�p�t z�zt�k ezer apr� szil�nkra. A k�zelg� hal�l tudata suttog �mely�t� dallamot f�leibe, mely mintha az Els� h�zelg� hangj�n sz�lna gondolataihoz, �r�kk� hamisan csengve, melyben egy csepp �rz�s sem volt felfedezhet� soha. Ez�stsz�n szempill�i megrebbennek a r�t�r� �les f�jdalmakra, melyek vad �ramlatok form�j�ban perzselik eddig kimer�lts�gt�l zsibbadt test�t. El�serken� k�nnyei, mint egy �jra felt�pett seb, �gy j�tszanak a v�rv�r�s moh� �rnyalataival, m�lybord� rubink�nt csillogva bele a f�lhom�ly sz�tte n�ma csendbe, mik�zben felrepedezett ajkai hangtalan t�tog�ssal pr�b�lj�k t�dej�be juttatni a leveg�t, tal�n legutolj�ra. Pupill�ja kifejez�stelen�l t�gg� v�lik, mintha lelke m�r �r�kre elhagyta volna, vagy csak l�thatatlan, v�g n�lk�li k�zdelm�t folytatn� �nmag�val egy teljesen m�s vil�gba z�rk�zva, mely testv�re k�p�t �rzi. Egy mez�, mely a Nap d�li sugara alatt aranysz�nben f�rdik, s a hossz�ra n�tt f� �s a napraforg�k sz�llel t�ncol� billeg�se a k�pr�ztat� tenger hull�maira eml�keztetnek, mikor sz�rk�sk�k szemei el�tt puszta ill�zi�v� v�lva egym�sba olvadnak a remeg� l�g�ram s�r� leple alatt. - Gyere San! N�zz�k meg mekkor�ra n�tt apa f�ja! – a kisl�ny csilingel� nevet�se bet�lt�tte a leveg�t, mint aki felcsend�l� szavaival, s �szinte �r�m�vel k�pes �j �letet adni a t�jnak, vissza p�rgetve az id�t, hogy �jra tavasz lehessen. Az a tavasz, mikor m�g apjuk �lt, s nem egy s�reml�k miatt s�t�ltak el a f�hoz, kettesben. A t�volb�l f�st gomolygott az �g tengerk�k bolt�v�be olvadva, de a vil�gosbarna, apr� tincsek m�r elt�ntek a hatalmasra n�tt napraforg�k rengeteg�ben. - Sewin, ne!  Er�sen lehunyta szemeit, mik�zben �rezte, hogy apr� kezei �k�lbe szorulnak. Nem szerette, ha �desanyjuk d�h�s, s most megr�m�tette k�ts�gbeesett hangja, ahogy a rik�t� s�rga vir�gok k�z� g�zolt, mintha az �lete m�lna rajta. Soha t�bb� nem l�tta azt a mez�t. Tal�n az volt legutols� kincse a m�g l�legz� F�ldnek, miel�tt mindent kegyetlen�l felgy�jtottak, s porr� �gettek, egy kop�r, kietlen fenns�kkal t�ve egyenl�v� otthon�t. Csup�n apja l�ngol� fakeresztje �get�d�tt tudat�ba a kivehetetlens�gig szenesedett fa el�tt �s h�ga sikoly�nak hangja, mely mintha csak a haldokl� f�t siratta volna eltemetett vil�gukkal egy�tt. - Ez m�r nem embernek val� vil�g.  – ny�sz�rgi k�nnyekt�l elfojt�dott szavakkal. Kezei megremegnek mint aki sz�gyelli gyenges�g�t, s k�zfej�vel akarn� let�r�lni j�l kivehet� v�rk�nnyeit, mely most eggy� olvad Deron arc�ra fr�ccsent v�r�vel. - Szerencs�s vagy, Khiara... Meg fog v�deni T�ged. Te pedig v�dd meg �ket. Nem folyhat el t�bb v�r! Nem engedhetem. Meg�g�rtem neki... Meg�g�rtem, hogy felszabad�tom �rte Meilist. – hangja elcsuklik, ahogy lenyeli az ajkai k�zt �zlelt v�rt. Szavai m�g elhallgat�sa ut�n is keser� visszhangokat vetnek a leh�lt leveg� es� �ztatta p�r�j�ban. Tekintete most elsz�rnyed az eml�keibe csap� r�mk�pekt�l, a rem�nytelens�g tudat�t�l, mely ak�r egy egy kegyetlen pofon �ri el �rz�keit, mint aki gondolatban egy pillanatba s�r�tve �li �t �let�nek 103 �ve alatt meg�lt sokkjait. Lassan kezdenek zuhogni az �jjel f�radhatatlan k�nnyei, melyek a nyitott ablakon �t beverve �rik a m�r lefedett holttest lepel�t, s�t�tsz�n� foltokat festve annak s�padtfeh�r sz�n�re. N�m�n �ll a l�lektelen alak felett, ak�r annak v�delmez� szelleme, majd zaklatott, g�pies gyorsas�g�val nyikordul meg a f�masztal kereke, el�re billenve, mintha maga a t�rgy is nyugtalankodna az Els� karjainak s�lya alatt. - 1129532-es. Ne kelljen csal�dnom mag�ban. – m�g mindig csup�n h�t�t mutatja az ajt�nak a bent �g� neonok megvil�g�t�s�ban; sziluettje s�t�t k�rvonalakat kapva rajzol�dik ki, ak�r egy sz�m�z�tt �rny, kinek nincs t�bb� marad�sa. Hangja alig cseng hangosabban sz�v�nek fel�ledt, monoton zaj�n�l, de tudja, hogy szavai tiszt�n �rthet�en el�rtek a c�lbevett cyborghoz annak tudt�ra adva, hogy t�voll�t�ben f�kezzen meg minden esetleges sz�k�si k�s�rletet. A folyos�ra vezet� �nm�k�d� ajt� �rz�kel�sre felny�lik laborj�nak elfakult m�ly�r�l, tompa sziszeg�s�t messze viszi a folyos� visszhangja, ahogy hat�rozottan kil�p a m�t�asztalt maga el�tt tolva.

2009.08.05. 18:56 Khiara Laken

Tompa f�nyekben �sz� alakja egy pillant�sra sem rezd�l meg. A leveg� hirtelen csap s�r�v� �s nyomott�, mintha az el�tte fekv� dikt�ln� a Nap utols� l�legzeteit, melyek annyira neh�zkesen, annyira f�sultan ragadnak le, hogy sz�m�ra is csak m�g elviselhetetlenebb� teszik a talpon �ll�st; m�gsem mutatja �letnek semmi jel�t. Mintha egyszer�en odafagyott volna a f�masztalhoz. El�remered� szem�ben a f�lhom�ly visszf�nye t�ncol csup�n, mely v�kony f�tylat h�z a vil�gos �riszek k�rk�r�s �v�re. K�ptelen pislogni, hirtelen reag�lni, rendes kontroll al� helyezni most agy�t, melybe vill�mcsap�sk�nt has�t az ismeretlen; nem hagynak id�t a sz�m�ra, gyors �s kegyetlen, ahogy mindenben �j felfedez�sre lel eml�kei �s elm�je �ltal. �rcesen suttognak k�r�l�tte, mintha a g�pek �letre h�vn�k magukat zizeg�, embertelen�l v�rfagyaszt� hangjaikkal - mintha minden k�nnyed �rint�s�re v�rna, hogy abban a keser� pillanatban feleszm�lhessen a rajta g�nyol�d� Vil�gra, tapint�sa semmiss�g�re, arra, milyen hatalmas romokban hever a menteni k�v�nt j�v�.  Fej�t halk kattan�ssal kapja oldalra, elv�l�, sz�v�nek dobban�s�ra csuk�d� ajkakkal, a gyenge szemrebben�s t�r�kenys�g�vel. Er�tlennek tudatja mostani �llapot�t, emberszer� hull�mai azonban nem hagyj�k �sszecsuklani; mar� t�zet sz�tanak mellkas�ban, melyt�l z�rejei morajl�ss� fajulva adj�k tudat�ra, hogy �nmaga s a k�zel�ben �ll� cyborgok test�t hallja suttog�snak. Hogy a k�nyes j�v� csak egy torz �br�nd, �ppolyan torz �s f�sult, mint a F�ld egyre csitul� sz�ve.  Lelke m�r a lehetetlens�gig nekifesz�lt hideg f�mfalakkal bor�tott alakj�nak. Sajn�lja, ha tiszteletlennek hatottak az �jszer� szavak, s ha nem fejezhette ki el�gg� h�l�j�t; valahol szinte m�gis sziszeg az Els� elviselhetetlen term�szete miatt, mert �rzi, hogy a robot er�szakoss�ga imm�r teljes ellent�t�t k�pzi az � v�z�nak.  Hirtelen rezeg meg, most el�sz�r az elm�lt percekben. Nem is f�lelem – ink�bb a sajn�lkoz�s k�szik vissza a M�sodik gondolatai k�z�, s mintha belel�thattak volna fej�be, ford�tja vissza sz�tlan, lass� h�vvel maga el� kifejez�stelen�l is kimer�lts�get hordoz� von�sait; valaha v�ltoz�kony tekintet�nek �rny�ka lehetetlen�l kapcsol�dik �ssze a kifakult �riszekkel, felkavarva mindazt a tudatot, mely az �r�kk� tart� l�t fogalm�val p�rosul.  Semmit sem tal�l. Logik�ja �resen kong, ellentmond a sebes�lt ember szavainak, mert hi�ba kutatja, a v�gy csepp szikr�j�t sem tal�lja a hallhatatlans�g fel�. �rzi, hogy valamikor mennyire f�lt a hal�lt�l; f�lt t�le, hogy �r�kk�  tart.  H�l�s egy robotnak, hogy m�g �l valahol – de az �r�kl�ttel p�rosulva ink�bb t�nik  m�g egy emberen is �toknak, mintsem p�ratlan �ld�snak. Az egyre gyeng�l�, ez�st dereng�ssel beburkol�zott testben a f�kezhetetlen elm�l�s tombol�s�t �rz�keli, mely k�v�l most ugyan cs�ny�n s�r�lt, s teljess�ggel �titat�dott a karmazsin v�rrel, m�gis fiatalos, kem�ny von�s�; t�l azon a megszabott id� r�c�fol�sa honol, mintha egyre ink�bb n�ne a szomj�s�ga, a retteg�se – a lemond�sa, mintha minden m�sodperccel...id�sebb� v�lna. - Nem szeretem ezt a gondolatot – jelenti ki csendes egyszer�s�ggel, mint egy tart�zkod�, de makacs gyerek. - Azt hiszem, t�l sokszor tartott fogva.  Lass�, f�sult mozdulatokkal telepedik f�lt�rdszer� guggol�sba a f�masztal mell�, hogy k�ny�kei elfekve m�g fel�rhess�k annak fel�let�t, �pp �gy megt�masztva mag�t, mint az Els� tette az � teste mell�. F�j neki az �jszer� poz�ci�, m�gsem annyira, mint a hirtelenj�ben kibukott szavak; mintha elperzselt�k volna tork�nak szomjas bels� �v�t, hallgat el �jra a bent alig mozg� leveg� n�ma nyelv�re, mik�zben fej�t oldalra d�ntve teszi egy vonalba saj�t, �get� tekintet�t az Id� kifak�totta szemp�rral. - Rettenetes �ldozatok sz�letnek a v�gyak  �r�n. Az �r�kl�t �r�n  – lemond�an r�z apr�t a fej�n, mik�zben v�za mosolyg�ssal pr�b�lna egyens�lyozni, mire �pp csak megrezzen ajk�nak merev vonala. - �n mindig is az �j kezdetekben hittem. - Sz�ve vadul kong, nekicsap�dva az �t v�d� alkatr�szeknek; berezon�lj�k fej�ben m�g a n� szemei m�ly�r�l lopott eml�keiket is, melyek kom�tosan t�ltik fel. B�ntudat.  -  Azt hiszem, igazad volt; egy program voltam, semmi t�bb. Lehet meg kellett volna �ln�d, mikor alkalmad ny�lt r�. Azt hiszem, �n csak �gy sz�lethettem, hogy mindenk�pp robot, �s ne ember legyek. Nem voltam el�g er�s �s j� emberk�nt. - Beleborzong saj�t szavaiba, megretten egysz�n�, kivehetetlen hangja miatt. Nem gondolatok sz�tt�k mindezt, �gy bukik ki bel�le a sz�d�t� szomor�s�g, mintha egy k�s�rtet akarna halkan gurgul�zni. Egyszerre h�tborzongat� �s irre�lis, ahogy mozdulatlan von�sai b�b m�dj�ra merednek, egy szinte alv� helyzetben elny�jtva kezeit, mintha �gy �ll�tott�k volna �t be. - M�gis, sz�vem legm�ly�n sem akartam, hogy bajotok essen. Sohasem akartam �rtani. Elvakultan hittem, hogy beteljesedik majd a j�v�, �s k�nnyed�n...siker�lhet - v�gtelen�l szel�d hangja akadoz�v� v�lik, arca enyh�n torz, f�j� kifejez�sbe �szik �t. Megfesz�tett ajkakkal k�veti egy v�rcsepp �tj�t az arc vonal�n, szemeivel lelass�tja, hogy az lass� t�zzel koppanhasson a f�masztal hideg�re. Visszhangja t�volinak cseng de haragos dobban�ssal, �j f�leiben s�rt� �less�ggel m�llik sz�t a t�r�keny v�r�ss�g. - K�tszer kellett meghaljak, hogy r�j�jjek, ez nem �gy van. B�rcsak egy lehetn�l Te is a sok k�z�l, Coozen. B�rcsak ennyire egyszer� lehetett volna. - Elhal�, er�ltetett sziszeg�se beleveszik a nyomaszt� cs�ndbe. �rzi, hogy most v�gleg elgyeng�lt, nem k�pes t�bb sz� elhagynia merev ajkait; csuk�d� szemh�jai al�l cs�ggedten n�z a n�re, s csak tomp�n ugr�l a tudat�ban �r�lt szomj�s�ga, az, hogy mennyire k�nyelmes ott t�maszkodni �j, neh�z test�vel, n�m�n hallgatni, mintha � is meghalni k�sz�lne az emberrel egy�tt. Zsibbadtan is tudja, hogy � semmit sem tehet, hogy az Els� rendelkezik felett�k, mozdulatlanul hagyja kavarogni maga k�r�l a f�radt, �rz�ketlen leveg�t. - Nem a v�g... - Csup�n szempill�ja megrebben�se, halk, szinte �rtelmetlen ny�g�se k�zli a Vil�ggal, hogy m�g �l. Mintha most is minden sz�vdobban�s�nak jelent�se lenne, melyet lelke elfordult zokog�ssal nyugt�z. Nem hiszi el, hogy �gy kell meghalnia. Most nem k�pes elmondani Neki. Feln�zek R�d. Id�ig kitartott�l. Meilis �lni fog. A n�v�remre hasonl�tasz. Meg�g�rted, �s kitartott�l. Bocs�ss meg.

2009.08.03. 11:00 Avila Mecoi

Az egyik h�z tetej�n �lt, �s a lemen� nap utols� sugarait szeml�lte. Enyhe szell� �lelte k�r�l, �s belekapott �szesnek t�n� haj�ba. Az utc�kr�l felhangzott a nagy zsivaj. Norlan�ban ilyenkor indul be igaz�n az �let. Egy darabig m�g �lt egy helyben, majd fel�llt, �s a t�zl�tr�n k�nnyed l�ptekkel lefutott, �s magabiztos l�ptekkel indult el az utc�n utat t�rve mag�nak. Egyetlen c�lja volt, oda indult, ahova mindig v�gyott. Elhaladt a h�zuk mellett, de egy pillant�st se vetett r�, csak ment tov�bb. V�g�l azt�n meg�rkezett, a hatalmas feh�r �p�let l�tv�nya, melynek �vegablakain megcsillantak az �jszakai �let f�nyei melegs�ggel t�lt�tte el. Sokkal ink�bb tekintette a k�s�rleti laborokat otthon�nak, mint a rendes otthon�t. El�vette az azonos�t�j�t, �s bedugta a kis g�pezetbe, ami p�r pillanat m�lva z�lden vil�g�tott fel jelezve a szabad utat. Ezut�n a f�m detektor k�vetkezett, majd miut�n ez is megvolt az �j lenyomat �s szemellen�rz�s. A francba kell egyfolyt�ban ezzel t�k�lni... M�rges volt, ut�lta, hogy minden egyes alkalommal v�gig kell mennie az �sszes piti�ner kis ellen�rz�sen. Eml�kezett, hogy mikor apja elint�zte, hogy itt dolgozhasson k�z�lt�k vele, hogy minden bel�p�sekor ellen�rizni fogj�k, hiszen am�gy nem engednek be senki k�v�l�ll�t, �s ezt b�rki kihaszn�lhatja. Nem tartozott azok k�z� a tudatlan norlanaiak k�z�, akik nem tudt�k mi van lent. Sokan m�g Meilis l�tez�s�r�l se igaz�n tudtak, csup�n egy legend�nak tartott�k, de � tudta, hogy igen is val�s�gos. Nem tartott sok�ig, am�g r�j�tt, hogy a kutat�k t�l�k tartanak. Sokszor k�rte, hadd mehessen le, de sz�lei megtagadt�k a k�r�s�t, mondv�n t�l vesz�lyes. Az�ta is azon gondolkodik hogy sz�khetne le. Meg�rkezett az els� sz�m� k�s�rleti laborhoz. Egy csap�sra hatalm�ba ker�tette a nyugalom. Mindig ellazult, ha itt lehetett, �s azt tehette, amit annyira szeretett. Most �pp nem volt ott senki, akin k�s�rleteztek volna, csak �ppen az �jabb szereket fejlesztett�k ki. - �h, j� est�t Mecoi kisasszony. - K�sz�nt az egyik kutat�, aki �pp feln�zett, amikor bel�pett. - Nem sz�m�tottunk az �rkez�s�re. - Szemei enyhe r�m�letet t�kr�ztek. Tudta, hogy abban az esetben, hogy ha a l�ny el�gedetlen, akkor r� nem t�l sok j� v�r. - Csup�n unatkoztam, �s nem volt jobb dolgom. - v�laszolta k�z�mb�sen, �s k�zelebb l�pet, hogy szem�gyre vegye a folyad�kokat az asztalokon. Azonban most m�g ezek se foglalt�k le, �gy fogta mag�t, �s elindult a folyos�kon. B�r a bel�p�sekor el�g szigor� az ellen�rz�s, am�gy szabadon j�rk�lhat az eg�sz �p�letben, �s senki nem sz�l k�zbe.

2009.08.02. 15:29 Zev Owen | Coozen Sana

A s�t�tben f�nyl� borosty�nok z�ld� v�lnak az er�tlen neonk�k dereng� f�ny�ben, mik�zben szemei pupill�inak m�ly�t �sszeh�zva sz�k�lnek �ssze, ak�r egy f�kusz�l� kamera g�pies lencs�je. Tekintet�ben egy m�sodpercre kegyetlen, �ntelt f�lt�kenys�ge villan, fej�t s�rtett g�nnyal ford�tja a m�g�tte fekv� holttest alakja fel�, mag�ra er�ltetve k�z�ny�s indulat�nak legszembet�n�bb jeleit, mintha teljesen hidegen hagyn� mindaz, ami k�r�l�tte t�rt�nik. Azonban k�ptelen figyelmen k�v�l hagyni a sz�m�ra s�rt� szavakat, �gy akkor sz�lal meg �jra, mikor a M�sodik ajkait elhagyj�k az �r�k l�t�h�z int�zett legels� mondatok. - Egyel�re m�g �n vagyok az Els� �s nem Te. Ne felejtsd el ki az, aki l�trehozott, ki az, aki m�g most is �letben tart... - hangja egy gyors pillanat m�ve alatt halkul el, mintha hirtelen elcsuklana vagy belef�lna a r�t�r� tudat s�ly�ba, mely a h�l�tlans�g lelk�be fordul� t�r�t hordozza. M�lyen sz�nt� pillant�sa maga mell� vet�lve villan meg az ajt� s�t�tje fel�. - ... �s ki az, akit minden �ron tisztelned kell. – von�sai egy pillanatra megfesz�lnek, mintha saj�t, lekezel� �llel telt szavaival k�zdene, mik�zben a valaha volt cyborg f�masztala el� l�p, teljesen h�tat ford�tva az im�nt megsz�l�tottnak. Ahogy az ablakb�l beragyog�, sz�rt, ez�st�s este f�nygy�r�j�be l�p, megmutatkozik az ujjai k�zt eg�szen kicsire szor�tott anyagdarab, ami nem is olyan r�gen m�g a M�sodik t�k�letesre form�lt test�t takarta. Szemeiben a v�gtelen f�jdalom �rzete tombol, ahogy a Hold kusza f�nycs�kja v�gighalad az asztal csillog� sz�rk�j�n, el�rve szemeinek z�gol�d� m�ly�t, melyben, mint a megolvadt arany perzsel� h�je, �gy tombol a f�jdalom �rzete. Szinte f�leibe csengve hallja emberi lelk�nek v�res ellen�ll�st�l hev�lt ki�lt�s�t, mely mintha a be�ltet�s �ta visszhangozna �rz�ketlen v�z�nak legrejtettebb zugaiban egy let�nt, f�lemberi �let ut�n s�v�rogva. Percekig k�ptelen megmozdulni. �gy �rzi, hogy a mellkas�ban l�ktet� f�jdalom fel s al� �ramolva leb�n�totta, teljesen magatehetetlenn� tette mindig hat�rozott, tiszteletet k�vetel� alakj�t, melynek k�p�t m�r csak eml�keiben k�pes maga el� id�zni, azokban a m�sodpercekben, melyekben ki tudja z�rni egy r�g volt fi� megremeg� s�haj�t. V�g�l, mint egy hirtelen j�tt ny�ri vihar utols� fuvallata, �gy engedi ki mag�b�l a bent tartott leveg�t egy keser� s�haj form�j�ban, mintha bels�, n�ma �nj�t akarn� �jra �letre h�vni egy robot s�rkamr�j�nak legm�ly�r�l. Kisz�radt torka olyan �rzettel t�lti meg nyel�cs�v�t, mintha ezernyi par�zson hev�tett t�t nyelt volna le. Az ablakb�l besz�r�d� f�nyen kereszt�l l�t egy s�t�tl� k�rvonalat mozdulni elhanyatlott teste fel�, azonban fak� pillant�sa a f�masztal tompa megnyikordul�sa ut�n is kitart�an az ablakot f�rk�szi, mely egyetlen, szabads�got sejtet� f�nyforr�sk�nt szolg�l a fojtogat� s�t�ten �s a fullaszt� neonf�nyek gy�tr� tenger�n t�l. A sajg�n �raml�, rik�t� k�k falon t�l, mely pengek�nt k�pes �getni, s has�tani egy emberi �risz term�szetes f�nyre v�gyakoz� t�kr�t. Csak arra tud gondolni, hogy minden, ami k�r�l�tte felt�nik – legyen az t�rgy vagy szem�ly – puszt�n arra szolg�l, hogy f�jdalmat �s retteg�st �gessen a sz�v�be. �gy lesz az egyszer� l�mpaf�nyb�l vak�t� sug�r, egy felf�ggesztett festm�nyb�l r�mk�p, �rtalmatlan, faragott b�bokb�l g�nyos, k�r�rvend�, l�lektelen arc, ahogy eggy� m�lnak alakjaik a s�t�ttel. Vagy ak�r egy f�lig meg�resedett szob�b�l veszt�hely; Norlana v�delmez�ib�l gyilkos hadosztag. Most mintha minden hal�lr�l suttog� sziluett �sszemos�dott volna a szemei el�tt, ahogy tompa hangfoszl�nyokk�nt hallja meg a t�k�letes lejt�s� hangokat el�sz�r magasan, sejtelmesen, majd m�lyen, s k�m�letlen�l, mikor azok szinte testv�rekk�nt k�vetik egym�st. Mindk�t cseng�sben tal�l valami borzongat�an k�z�s, ellen�llhatatlan von�st, melyet puszta f�ldi l�ny – haland� – tal�n nem is lenne k�pes el�csalni tork�b�l. - Az �rz�s lehet, hogy j�, de a l�tv�ny kor�ntsem. - leheli a f�jdalmas ny�g�s �s a szakadoz� l�legzetv�tel hat�r�n, ahogy szavait k�vetve kisz�radt ajkai k�z�tt ism�t felismeri a karmazsinsz�n v�r �z�t. - Azon gondolkodtam, lehet, hogy jobb lenne meghalni. – suttogja alig elny�l� ajkakkal neh�zkes szavait, mik�zben hosszas sz�netet tart, mintha csitul� sz�vdobban�sait hallgatn�. A cyborg, aki az im�nt szint�n m�ly hallgat�sba burkol�zott, mindeddig moccanni sem mert, m�g a M�sodik jelt ad� pillant�s�ra sem, miut�n meghallotta vez�r�nek szavait; de most az � ujjai is sz�tny�lnak. Ak�r egy megmerevedett b�b, melynek �r�kre sz�l�, megtervezett mozdulata az �vek m�lt�n elf�radt, s elengedett tart�s�b�l; a sz�ke tincsek hordoz�ja �pp ugyan�gy engedi kez�t maga mell�, mintha a roboti mozg�s �szt�n�sen vele sz�letett volna. Minden emberi von�s elt�nt f�lelmetes, darabos mozdulat�b�l, miben csak egy cseppnyi tudatoss�g, s akarat dikt�l, mely puszta kegyelemre s meg�rt�sre szomjazik egy let�nt Vil�g v�rben forg� alkony�n. Mikor olyan �rz�s ker�t hatalm�ba minden lelket, mintha a szem, s a v�gyakoz� tekintet a Napot is legutolj�ra l�thatn� lebukni, annak tudat�ban, hogy az m�r soha t�bb� nem t�rhet vissza. A f�lrobot s�t�t szemei eggy� olvadnak az �jjel, ahogy a legutols� f�nycs�va is al�bukik az �bensz�n h�zak forgatag�ban. A f�lg�p sorozat �l�n, f�tyolos tekintettel mered el�re, mint akinek az elvesztegetett percek, s a k�zelg� j�v� m�r mit sem sz�m�tanak; csup�n az az egyetlen, h�tra maradt tudat, hogy a l�ny, akit eddig fogva tartott m�r el�gg� magatehetetlen ahhoz, hogy ne tan�s�tson ellen�ll�st. Egy �j er�re kapott l�g�ramlat sebes l�thatatlans�ggal k�szik be a kint tombol� l�tb�l, simogat�n v�gigs�p�rve egy haldokl� testen, mely �jra �letre kel, ahogy meg�rzi mag�n a F�ld l�legzet�t. - Nem �n lenn�k az egyetlen. Csak egy... a sok k�z�l. – m�lyen lehunyja szemeit, s v�res ajkai mintha mosolyra h�z�dn�nak, ahogy v�gleg megnyugv�st tal�l. – Hiszen Te is tudod h�ny meilisi �rva �s szerencs�tlen halt meg odalent. Csak egyetlen egy vagyok a haldokl� vil�g legels� �ldozatai k�z�l, �s v�g�l egy leszek majd az �sszes k�z�l is. M�g v�get nem �r... Am�g csak Ti maradtok. Abban a h�n �h�tott �r�kl�tben, amire mindenki v�gyik. H�t tess�k... Megkapt�tok. – hangja a kivehetetlens�gig halkul, ahogy fej�t neh�zkesen a M�sodik ir�ny�ba d�nti, s szem�ld�k�t gyeng�n �sszevonva mered r�, mintha gondolatban azt suttogn� el: Meg�rte?

2009.07.24. 19:57 Khiara Laken

N�m�n �ll a sz�les sk�l�n mozg� t�nusokkal �titatott szavak keresztj�ben. A meg-meglibben� f�lledt leveg�, melyet m�r k�ptelen t�bb� �rz�kelni, gyeng�den j�tszik a mag�ra aggatott, finom sz�vet� inggel, hogy �gy jelezze ottl�t�t a hal�ltudattal felt�lt�tt t�rben. Az egyre ereszked� s�t�ts�g �ben �rny�koss�ggal t�lti ki a bent �ll� t�rgyak �s testek �les von�s� alakjait, mik�zben a nyugv� Nap utols�, f�nyes sugarai csak kihangs�lyozz�k azok sziluettes k�rvonal�t. A m�g csillog�sra k�pes pontok lehetetlen gy�m�ntk�nt ragyognak, gyeng�n remegnek a feketes�gbe olvad� labor legk�l�nb�z�bb helyein, furcsa hangulatot k�lcs�n�zve a kint emberekt�l tombol�, alkonyba fullad� Norlan�t�l.  Egy k�ptelenn� fajult nyel�ssel igyekszik legy�rnie mag�n saj�t nev�t, mely eml�keket �breszt elny�jtott, has�t� k�pekk�nt, most m�gsem t�r�dik vel�k; visszav�ve l�legzeteit ny�l inge gombjaihoz, hogy t�relmes egyszer�s�ggel bekapcsolja �ket. - Csak gondolkozz �sszer�en. M�g egy cyborg is jobban tudja. Az emberi affektusaid nem hagynak tiszt�n l�tni. - Fel sem pillant, hangja tov�bbra is hideg �rz�kis�ggel telepszik meg a leveg� s�r�j�ben. �rz�dik rajta, hogy nem emberi lejt�s, ahhoz t�l f�ld�nt�li, t�l t�r�keny, m�gis rejtett er�t�l duzzad� cseng�st kapott. Kezdi megszeretni szavai �jszer�en �letre keltett, j�ghideg tisztas�ggal felt�lt�tt t�nusait, mintha m�r mind t�k�letesen kapcsol�dn�nak roboti agya azon r�sz�hez, mely a besz�d�rt felel.  - Badars�g �gy j�tszani az �letekkel, ha ennyi minden f�gg t�le, �s m�lik rajta. Tudom, hogy a legjobbat szeretn�d, de nem teheted mindig azt, amit csak �s kiz�r�lag Te l�tsz a legjobbnak. Mindent elvesz�thetsz, Els�. - Megigaz�tja a fels�test�t fed� ruhadarabot, mik�zben elv�gja halk mondatait; szavai k�nnyedek, csendes val�juk m�gis hatalmas s�lyt fektetnek el, ahogy szinte b�natos szemeit r�vil�g�tja a robot tekintet�re. Kiss� megr�zza fej�t, hogy meger�s�tse �nmaga val�j�t, mik�zben mintha azt sugalln�; ne akard, hogy gy�l�ljelek. Er�t �rez, m�g annak ellen�re is, hogy m�g nincs teljesen tiszt�ban hideg logik�ja a dolgok befogad�s�val, lefuttat�s�val �s �tdolgoz�s�val.  Tekintete a s�t�tl� laborban f�nyes l�mpak�nt vet�l az Els� szemeire, s l�tja, ahogyan a von�sokon pihen�, ez�st dereng�s tomp�n fogja vissza a borosty�nok meggondolatlan vads�g�t. Egyre megszokottabb tart�ssal fordul meg �nmaga tengelye k�r�l, mintha hagyn� elmer�lni gondolataiban a f�rfit, nesztelen l�ptekkel eljuttatva robotv�z�t az emberhez, aki felett most �gy folyik a k�zdelem, mintha egy egyszer�, a licitje v�g�t v�r� v�l� t�rgy lenne.  A cyborgok l�tj�k az �j, n�i robot tekint�ly�t, s m�g ha nem is engedelmeskednek egyb�l egy-egy n�ma pillant�sra, mozdulatlan �llj�k a k�zeled� Els� m�s�t. A folyamatos mozg�s sz�m�ra m�g egy �j dolog, megfesz�tett er�vel helyezi l�bait egym�s el�, elhagyva teremt�j�t �s a holttestet, �temes l�pteit lassan berekesztve, mikor oda�r a kem�ny f�masztallal egy vonalba. El�re szegezett, ell�gyult pillant�sa vil�g�t hossz� szempill�i sora al�l, ahogyan feje kiss� oldalra kap�s�val jelzi a n� csukl�j�t tart� cyborgnak, eresszen egy kicsit a szoros, bilincsel� szor�t�sb�l, �gy sem tud menek�lni ilyen �llapotban.  Lelassul az Id� hossz� l�pt� taktusa. Titokzatos, m�lyensz�nt� tekintete elr�ved a valaha volt f�rfin, s felfedezi benne a hajdani embert. Vakmer�, szellemes, sz�kimond�, temperamentumos; ahogyan pillant�sa v�gigsz�nt a sokas�gon, mintha egy tucat bolyong� k�s�rtetet �rz�kelne, mert lelk�k apr� darabk�i, valaha volt tulajdons�gai m�g mindig megtal�lhat�ak fennhat�s�g alatt �ll� test�k rejtett zugaiban. K�ptelenek nyugalomra lelni, �k m�r nem �lnek, �ntudatlan mozognak, �ntudatlan teljes�tik programjuk v�gel�thatatlan utas�t�sait.  Hasa t�j�ka megremeg sz�ve berezon�l�sa v�gett, ahogyan furcsa �rz�sek ker�tik �t hatalmukba, melyeket agya most k�ptelen feldolgozni. Keser�s�get sugall� von�sait a v�rben f�rd� n� fel� ford�tja, �rny�kot vetve az ez�st, k�sza hajtincsekre, melyek s�r�j�ben kaotikus, v�r�s p�tty�k �s vonalak mer�lnek el, mintha egy �r�lt m�v�sz keze nyom�t viseln� a gy�trelmes alak.  Gyeng�den �sszepr�selt sz�jjal t�masztja mag�t a gurul�s f�masztal sz�l�nek, recseg� hanggal al�festve tests�lya �tad�s�t. F�kusz�l� robotszemei a k�n �s a f�jdalom sz�t �rj�k fel agy�nak, mintha lelke nem h�pp�gne m�g el�gg� mellkasa m�ly�n. S�hajtani pr�b�lna orr�n �t, �m a leveg� cs�ny�n bent reked, �gy egy apr�, zavart k�hint�ssel megind�tva tov�bbra is csendes, babon�z� szavait. - �r�k L�ny. J� �jra l�tni.

2009.07.24. 14:19 Zev Owen

�ldozat�nak hirtelen felcsend�l�, rekedt hangja k�ny�rtelen puskal�v�sk�nt �ri �rz�keit, melynek mar� f�stje, mintha m�g nagyobb l�ngokra k�rhoztatn� m�r am�gy is perzsel� v�r�t. �llkapcsa d�h�dt �llel fesz�l meg, hogy f�l�sleges indulat�t f�ken tartsa, mikor egy k�z �ri �ll�nak vonal�t, mely tal�n most h�v�sebbnek hat m�g saj�t sz�vet�n�l is. �sszesz�k�lt szemei t�gra ny�lnak, ahogy a M�sodikra pillantva sz�ll el a test�ben rekedt, hirtelen felcsap� m�reg. El�sz�r �rzi ilyen kiszolg�ltatottnak �s befoly�solhat�nak mag�t �s a lelk�t egyar�nt; mintha az el�tte �ll� helyette uralkodna �rz�sein. Azonban ahelyett, hogy mindez megr�m�ten�, ink�bb csak felcsig�zza �rdekl�d�s�t, mintha hirtelen minden m�st k�pes lett volna kirekeszteni maguk k�r�l. Elragadtatott, halv�ny mosolya �l ki arc�ra, amint v�gign�z a v�ltoz� arcvon�sokon. Pontosan ezt az �rz�st akarta l�tni a szemeiben, amely m�r-m�r vetekszik a f�lt�kenys�ggel, azzal az �nz�, �sszet�veszthetetlen v�ggyal, melynek ak�r egyetlen halov�ny megnyilv�nul�sa k�pes benne v�gtelen el�gedetts�get �breszteni. Egy pillanat erej�ig m�g az is k�sz megfordulni a fej�ben, hogy annak egy r�sze, amit a robotnak mondott puszt�n arra szolg�lt, hogy kider�tse, mennyire sz�m�t mindezek ut�n a jelenl�te. Most azonban m�gis ledermeszti lelk�t az a m�lyr�l j�v� tudat, amit a l�ny szavai t�pl�lnak fel�. T�gra fesz�l� pupill�i �szinte megh�kken�st t�kr�znek, mintha �let�ben el�sz�r k�ptelen lenne szil�rd cinizmus�val �rr� lenni felhasad� �rzelmein. - Khiara. – szokatlanul bizonytalan hangja egy pillanatra elakad a hirtelen tork�ra forr� n�v hallat�n. – Most gy�l�ln�d k�ne, de... Te f�ltesz engem? – ajkai k�nnyed, gyerekes r�csod�lkoz�ssal ny�lnak sz�t szavainak v�gezt�vel, mik�zben test�be has�t a remeg�s, mely legsz�vesebben nevet�sre �szt�n�zn� a k�ptelen �ll�t�s hallat�n. �t m�g nem v�dte, nem f�ltette senki, mi�ta emberi mivolta megsz�nt l�tezni. Tal�n a hitetlens�g is j�tszik v�ltoz�kony �rzelmeivel, de az az adrenalint feszeget�, m�lyr�l j�v� pezsg�s, mely fekete humor�val p�rosul sz�m�ra m�g ismeretlen, �gy csak ez tudja most f�ken tartani folyton komolytalans�got t�kr�z� von�sainak �v�t, mely mintha m�g mindig a m�ly �h�tat rabja lenne. Sz�nfekete szem�ld�keit �sszevonva figyeli a M�sodikat, mint aki ugyan azt a k�tked� arcot akarja t�kr�zni, melyet az el�tte �ll� is mag�ra �lt�tt n�h�ny pillanattal ezel�tt. - Tudom, mit csin�lok. – hat�rozott hangot hallatva h�zza ki mag�t, lehajtott fej�t a magasba emelve, mint aki tudatni akarja: ha akar, b�rmikor fel�l tud kerekedni a szavakon, melyek annyira meg�rintett�k, miket annyira nem akar elhinni, vagy ak�r feldolgozni. Ak�r egy makacs gyerek, �gy ford�tja el tekintet�t , mintha m�ris �rdekl�d�s�t vesztette volna, mik�zben zavartan figyel� tekintete �jra megtal�lja az ajt� s�t�tl� vonal�t. - Besz�lhetsz vele, de nem hagyhatom �letben. A test�ben m�r �pp el�g ideje dolgozik a DNS �talak�t� anyag ahhoz, hogy ne lehessen �t visszahozni. De ha siker�lne is, val�sz�n�leg m�r olyan szinten legyeng�lne, hogy percek alatt veszten� el fiatal kor�t, �s azonnal belehalna. – hangja v�gs� lemond�st t�kr�z, mik�zben azon veszi �szre mag�t, hogy pillant�s�val folytonosan ker�li az ez�st tincsek visel�j�nek gy�trelemben �g� arc�t. K�ptelen r�venni mag�t, hogy annak szem�be n�zhessen, ink�bb csak a mellette �ll� cyborgok szoborszer� alakjait f�rk�szi, mint ezernyi ember alak� oszlopot, akiket az odabent kering� �js�t�t hal�lra dermesztett. Vagy csak saj�t f�lt�kenys�gem hajt, mert nekem k�zdenem kellett az�rt a selejtes �let�rt, amit � t�k�letesre fejlesztve, ingyen megkapott egy sikeres k�s�rlet �ltal. R�ad�sul, milyen emberien… M�g h�l�s is lehet nekem. Ha a Vil�gom nem l�tezne, ha �n nem lenn�k, val�sz�n�leg m�r � sem �lhetne, � sem l�tezne. Meg�rdemlem, hogy rendelkezzek afelett, amit �n hoztam l�tre. Hogy meg�ljem azokat, akiket felel�tlen�l a Vil�gra szabad�tottam. Mert m�sok el sem tudj�k k�pzelni milyen egy b�rt�nben �lni. F�lszemmel maga mell� pillant, hogy ha csak egy pillanatra is, de l�thassa a v�r�s haj� n�t; azt, hogy mit tett vele. Hogy milyen v�gtelen�l �nz� volt, mert k�pes volt mag�val r�ntani abba a s�t�t akn�ba, ahonnan t�bb� egyik�k sem szabadulhat. Arc�t most �jra eluralja a kifejez�stelen komors�g, ahogy �jabb �s �jabb �rzetekkel kell szembes�lnie. Mintha felh�ntott�k volna a lelk�t v�d� burkot, hogy ne maradjon m�s csak sebezhet�, beteg sz�v�nek hom�lyba f�lt �rny�ka. Nem mozdul a leveg�, mintha a sz�l, s az id� is le�llt volna egy pillanatra, ahogy a h�tt�rben lapul�, szoborszer� alakok egyik�nek ajkai elny�lnak egym�st�l. - Els�. – az elhangz� n�vbe g�pies torzs�g vegy�l, mintha lankad� hangja szinte megremegne k�zelg� szavainak s�lya alatt. – A M�sodik szava logikusabbnak t�nik a sz�momra, ha minden �ron az emberek �s a j�v� �rdek�t k�v�njuk szem el�tt tartani. Nem k�ne meghalnia. Tal�n sz�ks�g�nk lehet m�g r�. – a t�volba r�ved� alak feneketlen k�tszer�, s�t�t szemei t�gra ny�lnak, mintha csak egy pontot figyelt volna ki mag�nak, hogy szavait legyen b�tors�ga felsorakoztatnia egym�s ut�n, hogy azok tiszta �rtelmet nyerhessenek. A f�rfi hossz�, tejf�lsz�ke hajtincsei er�teljes �vben ny�lnak le lapock�j�n, melyek szinte vil�g�tanak a k�zelg� este f�lhom�ly�ban, ahogy a n�ma k�nny�rban fuldokl� ez�sthaj� l�ny csukl�j�t tartja fogva. - Az emberek, akik nem el�g er�sek robott� v�lni. Nekik seg�thet a test�ben l�v� szer, ha megfelel�en haszn�ljuk. – fiatalos hangja folytonos bizonytalans�got t�kr�z, ahogy szemeit nagy nehezen vez�r�re cs�sztatja egy v�rhat�, kegyetlen b�ntet�st�l tartva. Az Els� szemei macskaszer� alakot v�ve fel sz�k�lnek �ssze a neonf�nyek vibr�l� gy�r�j�ben, ahogy ajkait mosolyra h�zva nyugt�zza az elveit legink�bb s�rt� �rvel�st. - Tal�n f�lten�d egyed�l �tj�ra engedni azt a l�nyt? Te is vele mehetsz. – suttogja alig mozg� ajkakkal, teny�rbe m�sz� h�zelg�ssel, mely mintha egyszerre olvasztan�, s fagyasztan� be a v�szj�sl� csendet.

2009.07.23. 21:57 Khiara Laken

Elhagyja alig �szlelhet� l�legzeteit, amint a robot hol kem�ny �l�, hol suttog�ss� csitult szavaival el� l�p. Nem �rzi a f�lledt leveg� felkavarod�s�t, mely k�z�tt�k v�lik sz�t; nem �rzi a neki sz�nt �rint�st. R�j�n, mennyire kifinomultan sz�vhatta be ezel�tt az illatokat, mennyire kivehet�en �zlelhette az �r�kk� keser� �zt, milyen f�j�n vehette fel az �t �rt tapint�sokat. Most pedig csak a szavak s�ly�t k�pes felfogni, s eml�kei hat�s�ra azt, hogy p�r centivel magasabb lett; fej�nek teteje m�r �rinti a robot sz�j�nak vonal�t.  Az Els� teste v�delmez�, m�gis kebelez� �rny�kot vet merev alakj�ra, melyben most �leter�sen dobban meg fura f�m� szerkezete a n�i hangfoszl�nyokra, mintha egy �temtelen �ra kattogna �sszevissza p�r�gve, bele-belesajd�tva a lass� taktussal forg� kerekeket �s a csavarokat.  � mindkett�ben l�tja az elvetett igazs�got. Mintha lelke szakadna kett� a felgy�lemlett sokkban, mintha m�g saj�t, �j �let�t sem fogta fel volna teljes m�rt�kben. Eg�sz teste minden porcik�ja hinni akarna az Els�nek, mert most m�r � is �rzi a robotv�z tekint�ly�t, az elpuszt�thatatlan val� m�g� b�jt magabiztoss�got; m�gis van egy hang, ami az emberi r�sz��rt felel, mely megnehez�tve helyzet�t d�b�r�gteti minden monotons�g n�lk�l a mellkas bolt�v� felsz�n�t, visszhangokkal kit�ltve a v�z �s a dr�tok k�z�tti �reges teret. - �llj. - Hirtelen kit�rt, sz�ntelen hangja az utas�t�st kapott cyborghoz sz�l. Nem k�telkedik egy pillanatra sem a kiejtett sz�ban; � m�r minden cyborgi l�t felett �ll. - Azt hittem, enn�l...ig�nyesebb vagy. - A t�nusban egy csepp g�ny sincs, csak merev csod�lkoz�s, ahogy imm�r az Els�h�z sz�l, c�lozva az ennyire �rtelmetlen hal�l�t v�r� n�re. S�r� gondolatok �r�n tolja lefel�, majd kiss� oldalra fej�t, h�zza �ssze szem�ld�k�t, s l�gyan sz�tny�lt ajkakkal, r�snyire sz�k�lt tekintet�be t�kr�t vetett szempill�i al�l pillant a robotra; titokzatos, k�telked�n csod�lkoz� arcot szimul�l.  � eml�kszik a hihetetlen, az �r�kl�ttel �titatott aur�ra. Stabil l�bait megmozd�tva l�p egy besz�m�thatatlant, mik�zben lejjebb ereszti feje vonal�t, hogy ritmusban emelhesse fel a robottal; k�t ujj�val er�tlen�l tolja meg az er�s �l� �llt, maga fel� ford�tva az emberi vonalakkal felt�lt�tt arcot, mely �j szemeiben m�r nem a t�k�letess�gre mutat r�, ink�bb csak egy most is l�tez�, gyerekes val�ra. - Csak �rtsd meg, f�lek, hogy mire mindezzel  v�gezn�l, a F�ld m�r odaveszne. - Suttog� hangja olyannyira elhalkul, hogy tiszt�n kihallja az ostroml� z�g�sokat �nmag�ban, a roboton bel�l, s k�r�l�tte mindenhol, mintha vibr�lna a kora esti leveg�. - F�lek, hogy nem minden ember helyeseln�. B�nthatnak. �n csak az�rt ker�lhettem �t a v�zba, mert azt mondtad, hogy sz�vvel-l�lekkel akarnom kell, �s �n �gy is tettem. Kell egy v�gy, ami tiszta, vagy egy f�lelem...ami egy �nsz�nt� emberben nincs meg. Ha m�k�dne is, csak egy ill�zi� lenne, �s hatalmasat csal�dn�l. Nem tudn�k �gy akarni, �s mindenki meghalna, mert nem lenn�nek k�pesek elverekedni magukat az �j testig. Mindez rajtuk m�lna m�r, nem rajtad. �res v�zak lenn�nek, �s feleslegess� v�ln�nak. �s lenn�nek, akik szembeszeg�ln�nek. - A hihetetlen halk, szinte t�tog�ss� fajult t�nus most el�sz�r csuklik el; a f�lelem logik�v� csapott �rzete t�m�r�l benne, mert f�lti a hatalmas, lehetetlen v�llalkoz�sba v�g� Els�t, mik�zben elvegy�l benne az emberi �rtelem, �s lelke csitulni nem v�gy�, saj�ts�gos �lmai. Valahol j�t, valahol rosszat �rez, melyek itt m�r �rtelm�ket vesztett�k, s hely�kre l�pve kelt �letre a v�gy. - F�lek, hogy r�menne minden j�v�, �s �sszeomlana az, amit menteni akarn�l. �s m�r nem is vagy t�bb� egyed�l. - Szaladnak �ssze �les von�sokba az arcizmokat p�tl� sz�vetek, ezzel homlokr�ncol�st, �s nyilv�nval� b�natot k�lcs�n�zve az arcnak, mik�zben kiss� felr�ntja v�llait, mintha kik�rn� mag�nak; � bizony ott van. Valahol �nz�, de nem teljes m�rt�kben, mintha sz�zal�kban fel tudn� mag�ban mondani egy-egy �rzelem m�rc�j�t. Mozdulatai kifinomultak �s �szint�k, egyetlen rezd�l�st sem lehet leolvasni r�luk. Lelke pr�szk�l csak, annyi mindent ord�tana fennhangon; hideg, ac�lpenge logik�ja azonban azt s�gja, ne sz�lljon most azzal harcba, akihez minden tekintetben k�t�dik. - Hagyd m�g meg. Szeretn�k vele besz�lni. - Ereszti le karj�t egy er�s�d� hanglejt�ssel, ahogy visszat�r legels� mondat�hoz, c�lozva az egyetlen emberre k�zvetlen k�rnyezet�kben. M�r nem is eml�kszik a valaha volt �g�retekre; mind �rtelm�ket vesztett�k. Hevesen �geti egy fagyott t�hoz hasonl�t� tekintet�t a tombol� t�zbe, mintha ellen�llhatatlan n�mas�ggal k�rleln� a robotot valami olyanra, aminek m�g � sem l�tja teljes �rtelm�t.

2009.07.23. 16:13 Zev Owen

Tekintete szinte bocs�natk�r�en l�gyul el, ahogy fej�t kiss� oldalra d�nti; gyerekes, k�v�ncsis�gt�l f�nyl� szemeit egyenesen a l�ny�ba �getve, mintha hat�rtalanul leny�g�zn�, amit a nem sokkal el�tte �ll�ban v�l felfedezni. �rtatlan csillog�ssal �risz�ben pislog bele az emberi �rz�sekbe, melyeket egyre ink�bb k�sz felfedezni, s �t�lni. Most mindent tiszt�n �rz�kel maga k�r�l, ahogyan �bensz�n� v�r�nek forgatag�ban csitul el felolvadva az �jonnan kifejlesztett szer hat�sa. Megnyugtatja, hogy a r�snyire nyitott ablak fel�l j�v� sz�l h�t�nak hat�rozott vonal�t �ri, k�nnyeden lebegtetve meg h�feh�r ingj�t, mely csak m�g jobban kiemeli pillant�s�nak v�ltoz�kony, �l�nk t�nusait. Halov�ny mosollyal az arc�n indul meg a robottest ir�ny�ba, zsebre v�gott k�zzel, mintha csak egy �rtatlan s�t�ra k�sz�ln� invit�lni. J�ghideg keze - melyen az �j sz�vet csak n�h�ny �r�ja pihen - kem�ny �rzettel �ri a M�sodik arc�nak l�gy vonal�t, mikor el� �r, s szinte f�l� magasodik. - Ez az elfajzott Vil�g �r�kre elt�nik majd. Csak egy kegyetlen, siv�r eml�ket hagy maga ut�n. Minden robot akit teremteni fogok �gy fog r� eml�kezni, ak�r egy sokat meg�lt ember �let�nek legsz�rny�bb pillanataira, mikor szenvednie kellett a v�ltoz�kony sors ig�ja alatt. Robot nem fog robotot �lni. – tekintete s�r� �llel v�g bele a pillanatba, mintha abban az egyetlen szemkontaktusban megb�v� �sszes t�z�t fel�leszten� a m�z�rnyalat� k�rgy�r�ben, hogy mondanival�j�ba t�retlen hangs�lyt fektethessen. - Egy szebb vil�g j�n el, amire mindig is v�gytam, �s ha m�sok nem is mondj�k ki, att�l m�g ugyanolyan �h�tattal v�gynak r� �k is. H�ny sz�z �ve... vagy ak�r ezer �ve m�r. Gondolj csak bele. Nem v�rhatunk vele tov�bb. A F�ld.. Haldoklik. – hat�rozotts�gt�l perzsel� hangja �j �letre kel utols� mondat�nak suttog� szavaiban, mik�zben �nmag�ban keser�en nyugt�zza a t�nyt, hogy a l�ny most m�r semmit sem k�pes �rezni �rint�s�b�l. - Ne f�lj; t�k�lyre fejlesztek majd minden egyes robottestet, hogy mindenki halhatatlan embernek �rezhesse mag�t. Betegs�gek, f�l�sleges, gy�gy�thatatlan szenved�sek n�lk�l, ahol az �rint�s fogalma �l, de a f�jdalom �r�kre megsz�nik l�tezni. Mert �n nem akarok t�bb� egyed�l l�tezni egy v�gtelenbe vesz� �letben. Ez a j�v� a mi�nk.  – borosty�nsz�n szem�ben dermedt elt�k�lts�ge honol, mintha �jj��ledt volna az a fiatal �lmodoz�, aki 16 �ves kor�ban a vil�ggal �s a fizikai t�rv�nyek mindegyik�vel is k�pes volt szembesz�llni, csak, hogy �lni �s �lvezni legyen k�pes ezt a p�ratlan, furcsa l�tet. Most minden gondolata szemrebben�s n�lk�l bukott ki bel�le, begyors�tva ezzel olajszer� v�r�nek �raml�s�t, aranyl� szemeinek vadul szikr�z�, �rdekl�d� forg�s�t, ahogy olvasni pr�b�l az el�tte f�nyl� szemekben, az azt k�r�lfon� arcvon�sok rezd�l�seiben. Ujjai egy m�sodpercre megremegnek, ahogy tenyere elt�volodik a porcel�nszer� b�r, m�g term�szetellenesen fesz�l� fel�let�t�l. Arca most komoly, tekint�lyt k�vetel�, mik�zben besz�m�thatatlan ideig n�z farkasszemet a M�sodikkal, lepillantva annak n�m�n ellen�ll� szemeire, melyben mintha ez�stsz�n �kszerek keringen�nek egy feneketlen t� az�rk�k m�ly�ben. Csak k�zvetlen�l bele pillant, mintha azt sugalln�, hogy az ellenkez�snek itt m�r sem helye, sem pedig �rtelme. Fej�t, h�tr�bb l�pve d�nti maga el�, a talajt f�rk�szve, mintha egy pillanatra megadn� mag�t a l�nynak, �gy k�sz�lve fel �jabb, saj�tos t�mad�s�ra. - 1129532-es, �lje meg a n�t. Itt m�r nincs sz�ks�g l�zad�s sz�t�kra, annak a kornak m�r r�gen v�ge szakadt. �gy is eleget szenvedett. F�l�ben dobol �sszes�r�s�d�tt v�re, mintha dobh�rty�j�t pattintan� ki, az elhal�, felmorajl� szavak hallat�n, melyek percenk�nt v�ltoznak s�rt� z�g�ss�. �rzi ajkain egy k�z parancsra mozdul�, pillanatnyi szor�t�s�t, a v�n�j�ba jut� nyugtat� szert, mely teljesen ellaz�tja g�rcsbe r�ndult, megfesz�l� test�t, mi m�g most is ellenkezne, utols� csepp lehelet�ig. - Tudod mi a te bajod, Els�? Azt hiszed, hogy az �let akkor lesz j�, ha minden t�k�letes. De t�vedsz! - felh�rg�, rekedtes hangja er�lk�dve csuklik el minden m�sodik szav�n�l, ahogy v�rrel telt ajkait pr�b�lja szavai nyom�n elfesz�teni egym�st�l. - Nem sz�m�t mennyit szenvedek, mert tudom, ha k�pes vagyok t�l�lni mindezt, ann�l jobban fogom csak �rt�kelni az �letet. Mert es�lyt kaptam arra, hogy folytassam! - eleny�sz� hangja m�r szinte �v�lt, kisz�radt, felhasadt tork�nak m�ly�r�l, mik�zben erei megfesz�lnek hal�nt�k�ban sebesen l�ktetve fel, tiszt�n l�that�an. - Nem �rheted el, amit akarsz mert az emberek �nteltek �s nem azt �rzik amit Te vagy �n. �k ingyen kapj�k, a semmi�rt! Nem szenved mindenki. Nem fog siker�lni, nem fog... - �veges szemeit �sszeszor�tva hevesen szedi mag�ba a leveg�t, hogy lek�zdje indulat�ban felt�r�, elkeseredett zokog�s�t, hogy elhallgattassa a fej�ben d�l� hangot, mely v�gel�thatatlanul sorj�zza bel� a szavakat, tudat�ba t�pl�lva. Meg fogok halni.

2009.07.23. 01:05 Khiara Laken

Rezon�lva sik�t fel, megremegtetve a visszhangokat ver� f�mv�z t�k�letes �v� farag�s�t. Torka nem b�rja a f�jdalmakat, elszor�tva el�le a leveg�t csuklik el a n�ma ki�lt�s, ahogy hirtelen r�t�rt emberszer� tudata teljes val�j�ban felfogja a n�i hangok arcc� form�l�dott k�p�t. Saj�t dallam�t hallja, mely pillanatok alatt mer�l ki, v�gleg elhallgattatva azt az embert, akinek m�r �rzi semmi m�shoz nem foghat�, ez�st�s k�zels�g�t, s akinek soha nem akart semmi rosszat. �rte ki�lt, szinte �rzi az �rszor�t� f�jdalm�t, mik�zben eml�kek hadai sorozz�k tov�bbra is, r�m�lt k�rd�seket felmer�tve lelke tav�b�l; mindezt mozdulatlan, egyre k�nnyedebb �s befogad�bb testtel, ell�gyult von�s� arccal, mely �gy figyeli a hirtelen felbuzdult esem�nyeket, mintha egy porcel�nb�l legy�rtott marionettbaba csod�lkozna hatalmas szemekkel a k�r�l�tte l�legz� Vil�gra.  Mind�ssze csup�n a lelke ki�lt bel�l. Csak � akarja �rezni a f�jdalmakat, melyet a robottest visszakozva h�tr�ltat meg, miel�tt m�g valami meggondolatlant cselekedhetne.  Csak egy elhal� ny�g�s szalad ki r�snyire ny�lt ajkai foglalat�b�l, amint a robot felcsapja a kinti f�nyeket mostoh�n kirekeszt� red�nyt. Szemeit szoros r�ndul�ssal hunyja le, elford�tva arc�t a hirtelen j�tt, term�szetes f�ny sugarait�l, melyek most mintha hangok form�j�ban �get�dn�nek �j robotv�za legm�lyebb zugaiba. Kirak�sk�nt illeszti egym�shoz az �les darabokat, s elj�tszik egy r�vid pillanatra a sebz�d� ujjak gondolat�val, mintha �rint�se nyom�n minduntalan kiserkenne a v�r; elhessegeti az emberi foszl�nyokat, lehunyt szemekkel igyekszik p�rgetni a m�lt t�rt�nelm�t.  �ce�nk�k, m�gis meleg tekintetek. Egy beteges dobog�s� mellkas, melynek f�sultan cseng�, �sszet�veszthetetlen h�s-v�r dobban�sait tomp�n nyom el a kint tombol� es�, a cseppek hal�lukat jelz� koppan�sai a felrepedezett f�ldre.  Hangok; ott csengenek mindenfel�. Illatok t�m�r�lnek orr�ban, melyeket nem �rezhetne, mert csak agya j�tszadozik a k�pzelet�vel. Arcok, a legkisebb rezd�l�sek; mosoly, mely most a robot arc�n is nyugszik. B�nat, d�h, csal�dotts�g, �j �rtelmet nyert gy�l�let, k�tel�kek, egy tasz�t� ellent�t, melynek v�gletei heves t�zzel tapasztj�k magukat egym�shoz. Emberi hull�mok.  A nyomor telepszik meg dermedt gyomr�ban, mire elapadnak a feleslegess� v�lt indulatok, mintha minden elveszten� az �rtelm�t k�r�l�tte. �sszeomlani k�sz�l a Id�, mert minden olyat hirtelen fogad be �nmag�ba, mely akaratlanul t�r �t felette, tiszta, �s er�s, m�g a hal�lt is megj�rt lelke v�gett; ez mind m�gis m�g csak egy el�leg, egy kis �zel�t� abb�l, ami m�g r� v�r.  Lassan h�zza le v�llait, s kom�tos t�r�kenys�ggel emeli fej�t az ablak fel�, mintha f�lne, vagy mintha egy pofont kapott volna az Els�t�l, s annak f�jdalm�b�l keveredne ki. Szemei hunyorg�sba csapnak �t a meleg f�nyekben, �sszesz�k�tve feket�ll� pupill�it, melyek �tengedik a hatalmat a hideg, j�gcsapszer� �riszek fagyos uralkod�s�nak. Csitulva gy�ngy�zik benn�k az ez�st dereng�s, mik�zben a kintr�l besz�r�d� s�rga �s v�r�s f�nycs�kok bolt�ves utakat �getnek a t�k�rszer� burkokra. M�s, mint az Els��; az aranyl� borosty�nok k�nnyed�n fogadj�k magukba a lenyugv�, ezer�ves Nap kicsiny�tett m�s�t, s teljess�ggel itat�dnak �t a meleg sz�nek keser�des csillog�s�val. Befogadja, a mag��v� teszi; az � szemei nem.  Alkony j�tszik a horizont perem�n. M�gsem tudja �lvezni; robotos tekintet�ben senki sem k�pes megl�tni az elkeseredett t�zet, mert m�r lelke t�kr�t is egy egyszer� g�pezet szolg�ltatja a k�lvil�g fel�. Ebben a v�zban most l�tja el�sz�r Norlana simogat�, festm�nyszer� alakj�t, ahogy az elb�v�lve igyekszik mag�ra h�zni az l�that�ron �ledez� �j lepl�t.  Cseppet sem �lvezi. N�m�n �ll a heves �l� csendben, elfojtott z�gl�d�sokkal, ahogy f�lelni pr�b�l, ellazult pillant�ssal, mely m�lyensz�nt�n sim�t v�gig az ablak el�tt vesztegl� testen. Az �ben sziluett m�g�l megt�rve ny�lnak ki a f�nynyal�bok, mire tagadhatatlan tisztelet �led �jj� v�za minden v�n�j�ban. Tisztelet, b�ntudat; Coozen Sana tal�n a hal�l�n van, Shocer Deronr�l pedig semmit sem tud. Megr�ndul a lehetetlen tudatt�l, hov� jutottak a dolgok. �sszezavarodott. M�g minden t�ls�gosan �j, �s annyira m�s. Nem �gy kellene mennie.  M�gis szinte megnyugv�s f�lroboti teste ut�n az �j cella, s csak most eszm�l fel r�, hogy v�gtagjai nem sajognak, v�re nem fortyog elem�szt� m�regk�nt, feje pedig nem szakad sz�t a folyamatos hal�ltudatt�l. Letisztul�s, egyfajta megnyugtat� katarzis egy olyannak, aki most menek�lt ki a hal�l szakad�k�b�l. Magabiztoss�got sugall. - �n...hogyne �rten�m. Most k�t�ttem ki a Te robotv�zadban. - L�gyan t�rja sz�t b�,hossz� ing takarta karjait, mintha mutatni akarn� v�dtelens�g�t. Hangja egysz�n� az �j nyelvt�l �s t�k�letesen elny�jtott, mintha h�zni akarn� az id�t. - Pontosan mit sz�nsz...a j�v�nknek?  Mi k�t robot j�v�je ebben az elfajzott vil�gban? - K�rdez bele hirtelen, s kelti �letre az alapvet� gondolatot, mik�zben a t�nus kecses, �rtatlanul rebeg� lejt�sbe csap �t, egy tiszta rekedts�g� szomor�s�gba, melyben �nmag�t ismeri fel. Kih�zza h�t�t, megadja a tekint�lyt ad� kisug�rz�st, mely m�r �t is teljess�ggel k�r�lfonja. Megnyomta mellkas�t egy pillanatra a robot naivs�g�t megnevez� jelz�je, �m ha logik�ja hideg �tdolgoz�sa j�l sejti, lenne mivel visszav�gnia. �s ott a v�zon bel�l roskadoz� ember is.  Igyekezett olyan szavakat felhoznia, melyek meg�llj�k a hely�ket a M�sodik sz�j�b�l; nem mutat semmifajta ellen�ll�st, tal�n nem is tud, csak id�t akar nyerni kusza gondolatainak, �s valahol, m�lyen a cyborgok k�r�lvette embernek is.

2009.07.22. 16:44 Zev Owen

Elragadva figyeli a robotmaszk m�g�tti �rzelmek j�t�k�t, ahogy azok kit�rni k�v�nkoznak jelet adva a l�ny minden bels� v�v�d�s�nak. Ajkai megfesz�lve ny�lnak el egym�st�l, fogain �t sz�rve mag�ba a leveg�t, mint egy ugr�sra k�sz m�rgesk�gy�. Tekintet�t t�m�r g�piess�g�vel emeli a plafonra, mintha att�l v�rna v�laszt az el�tte �ll� robot k�rd�s�re �nmaga helyett. Nem akarja beismerni az �t elfog� indulatot, mely f�mlapjainak bels� reteszein, v�delmi vonalain t�r �t, mint a g�tat hasogat� vad foly�. Ezek most a saj�t �rzelmei, melyekkel minden�ron meg kell birk�znia, hogy hidegv�rrel legyen k�pes gondolkodni. Nem Zev�, nem a valaha volt ember�, hanem az �v�. Fesz�lts�gt�l ugr�l� robotszemei teret fagyasztva siklanak v�gig a helyis�g minden egyes pontj�n; hevesen v�ltakoz� f�kusszal p�szt�zz�k k�rbe, m�g az aranyl� borosty�nok t�krei meg nem �llapodnak a labor ajtaj�nak feket�n kavarg� ny�l�s�n. Egy kim�rt, tompa l�p�ssel mozdul el�re megdermedt helyzet�b�l, hogy egy vonalba ker�lhessen a s�t�t t�glalap h�vogat� �v�vel. �l�nken forg� szem�nek f�nys�vokat vet�t� lencs�i kegyetlens�get t�kr�zve f�r�dnak az �ben burokba, minden gond n�lk�l megtal�lva a hozz� legk�zelebb �ll� cyborg hat�rozotts�got szimul�l� tekintet�t. - Hallgattasd el. – sziszegi �jra felcsap� indulattal, vonall� fesz�lt, alig mozg� ajkai m�g�l, mely ut�n m�r csak egy elcsukl�, f�jdalmas n�i hang v�lik ki a megbabon�z� z�g�sb�l, a bej�rati ajt� becsap�d� z�rg�s�t k�s�rve. A hirtelen be�ll� csendben hunyja le szemeit, hogy �rz�kelhesse az �r�k l�t� sebes, neh�zkes l�gz�s�t, kiszakadni k�sz sz�vver�s�t. Fak�, semmit mond� tekintete pillant fel �jra, amint az ablakhoz l�p, hogy egy r�nt�ssal felcsapja a red�nyt, tekintet�nek szabad utat engedve a pomp�ban f�rd� v�ros alkonyod� f�nyeibe. �vegszer� szemei eggy� v�lnak a l�tv�nnyal; mintha azoknak m�zsz�n� kavalk�dj�val akarn� mag�ba olvasztani Norlana vibr�l�s�nak ezerf�ny� arc�t. A fekete �p�letek csillagk�nt t�kr�z�d� l�ktet�s�t, mikor a haldokl� Nap utols� �rint�se a fel�let�ket �ri. Gondolatban megenged mag�nak egy er�ltetett s�hajt, mikor megfordulva a sz�k ablakp�rk�nynak t�masztja mag�t. A m�g�tte szikr�z� naplemente f�nygy�r�j�ben tiszteletet k�vetel� v�z�nak csak s�t�t k�rvonalai rajzol�dnak ki, ahogy k�nnyed �vben hajl�tja meg h�t�t m�r-m�r v�gtelen�l emberien, pedig nem is lenne erre felt�tlen�l sz�ks�ge, hogy egyens�lyban tudja mag�t tartani. Csak szemei villannak fel most neons�rg�n a s�t�t alakb�l, ahogy mardos�, nyers tekintet�t a M�sodikra szegezi, ak�r a s�t�tben v�r�, �ldozat�t les� puma. - Nem mondod, hogy ilyen naiv lenn�l. – csend�l fel m�lyt�nus� hangja g�nnyal telt csod�lkoz�s�ba f�lva. – Ezt nem hittem volna. – cicceg bele mondat�nak k�zep�be, mik�zben jobb tenyer�vel, flegma mosollyal v�gigsz�nt tintasz�n tincsein, mintha zavarba ejten� az, hogy a l�nyt neki kell felvil�gos�tania. - Nagyon j�l tudtad ki vagyok, �s olyan dolgot �g�rtett�l meg velem aminek egy r�sze sz�momra teljes�thetetlen egy olyan elfajzott vil�gban, mint amilyen ez. Itt �n felelek minden�rt. Nekem kell biztos�tanom Norlana j�v�j�t. A Mi j�v�nket. Mert l�ttad, tapasztaltad milyen a szenved�s; �gy neked k�ne ezt a legjobban �rtened. - szavai �lesen has�tj�k �t a neh�zz� v�lt, f�lledt ny�ri este leveg�j�t. K�nnyed arc�nak von�sain m�g mosolya ellen�re is l�tszik az er�ltetetts�g, hogy n�h�ny pillanatra figyelmen k�v�l tudja hagyni a kint �ll�kat �s a kih�v�st, hogy az, aki mindent t�nkre tehet m�g �letben van.  Azonban semmilyen �ron nem vesz�theti el maga mell�l azt, akit teremtett. Sz�m�ra az egyenl� lenne a keser� veres�ggel, melyet nem b�rna elviselni tal�n sohasem.

[568-549] [548-529] [528-509] [508-489] [488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]