�j bejegyz�s Friss�t�s

2009.07.21. 23:31 Khiara Laken

�j t�dej�t pr�b�lgatva, felesleges beidegz�d�sk�nt szak�tja a leveg�t arca el�tt, nyitja fel vibr�l� tekintet�t, mik�zben lassan cs�sztatja kis doboz�t a robot b� nadr�gj�nak zseb�be. Nem ad ki hangot, m�gis, most �nmag�ban j�tssza j�t�k�t a dallam, melyet egy sz�vdobog�sszer� �tem k�s�r minden taktus�ban, mintha a csilingel�s mag�ban foglalna egy eg�sz �letet, lassan dobbanva �t�veln� azt, m�g v�g�l egyre lassulva, egyre elny�jtottabban el nem kattan a v�gs� hangfoszl�ny. Ut�nozhatatlan �s �rz�ki, megkap� k�nnyeds�ge m�gis torokszor�t� s�llyal vegy�l, ahogy az al�fest�s minden l�legzetre gyenge, ketyeg� er�vel bolond�t. Hallani akarod? Teszi fel mag�nak a k�rd�st, �m mindek�zben ellentmondva addig tolja az ujjait, m�g a l�dika teljess�ggel el nem mer�l a s�t�t zsebben. A kem�ny �rint�s nyom�n olyan k�pek szakadnak fel roboti agy�ban, melyeket nem akart, s amelyekre nem sz�m�tott; felszusszan a kis emberl�ny arc�ra, aki akkor m�g nem is tudta,hogy puszt�n csak az�rt sz�letett, hogy semmik�ppen sem emberk�nt �ljen ebben a Vil�gban. L�that� h�vvel borzong bele, ahogy tudata hirtelen �rezteti vele a test�t �tfon� dr�tok sz�vev�nyeit, mintha f�mv�za �rz�keny csontokb�l �llna, melyek hirtelen fogadj�k magukba a hozz�juk simul� erek �s most m�r �l�nken m�k�d� g�pezetek zizeg� hangjait.  Hunyorogva h�zza �ssze szemeit a neonf�nyek �les kavalk�dj�ban, szembefordulva a m�ly csend�l�sre az Els� tekint�lyes, megfesz�lt alakj�val. Saj�t, kitisztul� pillant�s�ban olyan vil�goss�got fedez fel, melyr�l eddig fogalma sem volt; pontos �s t�k�letes, a sz�nek �j �rtelmet nyertek, a roboti f�kusz pedig olyan k�zelinek mutatja az anyagi teret, mintha az eg�sz labort k�pes lenne �nmag�ba foglalni. Pontosan ezt is �rzi, mellkasa hevesen vibr�l a k�rbe-k�rbe szalad� v�rt mag�ba fogad� sz�ve miatt. Tiszta lelke csitulva szaggatja a b�kly�kat, mik�zben arc�t megt�veszt�, kifejez�stelen csod�lattal kapja egy teljesen ismeretlen hang ir�ny�ba. Kivehet�en hallotta; mag�ba fogadja az ingert s k�nz� szomj�s�ggal vegy�lt torokhanggal gyorsan feldolgozza, hogy m�shonnan �rkezett.  Pillanatokon �t csak fesz�lten hallgat. Z�mm�g a leveg�, s b�r f�msz�ve tov�bbra is kongva pump�lja lelke itt marasztal�s�nak mel�di�j�t, sokkal kifejez�bbnek �l �t mindenfajta ingert �nmaga k�r�l. Pislog�s n�lk�li m�ly�ti a tekintet�t az Els� szemeibe, mik�zben ell�ki mag�t a m�t�asztalt�l, s megv�rja, m�g p�r ing� mozdulat ut�n k�pes lesz labilisan meg�llnia. Ez is t�bb m�sodpercet em�szt fel; dobog�sok csapnak fel az eln�mult t�rben, mire eml�kek hadai sorozz�k meg folyamatosan feldolgoz� agya monoton�t. Cyborgok.  - Cyborgok. - V�lnak el egym�st�l merev, gumiszer� ajkai, mintha egyszerre bejelenten�, egyszerre k�rdezn� a hangok nyilv�nval� forr�s�t. Nem k�pes m�g hosszabb mondatokat �sszeraknia, nehez�re esik �sszehangolni gondolatai zavar�t a roboti test akarat�val. Lelke mindek�zben m�lyen s�hajtozik, mintha vihart keltene, mely felkavarva az �rz�seket adja tudat�ra egy emberi l�t �rkez�s�t. Olyannyira kifinomult a f�lroboti testben, annyira �titat�dott mindazzal, melyet vissza kellett szor�tson, hogy m�r teljess�ggel �rzi a k�r�l�tte tombol� Vil�got, mely m�r teljesen nyilv�nval� a sz�m�ra. - Mi�rt...? - Egy igazi hanglejt�ssel bukik ki a legels� k�rd�s, mely az esz�be jut. �sszeszor�tja szem�t, kiss� elford�tja fej�t, �letszer�v� var�zsolja saj�t maga porcel�narc�t. F�lszemmel az ajt�ra pillant, majd ez�st, �vegszer� szemeit megalkot�j�n pihenteti meg egy k�rd� t�tog�ssal. Elveszik a r�t�r� tombol�sban, melyet k�nnyed�n fagyaszt be mag�ba, s �szre sem veszi, hogy lelke f�kezhetetlen hevess�ggel d�r�mb�l a cella ajtaj�n.

2009.07.21. 16:09 Zev Owen | Coozen Sana

N�m�n figyeli a M�sodikat, v�rva egy �sszeoml�sra, egy hirtelen tudathasad�sra, melyet valaha l�legz�, f�lemberi �ne hozhat el� bel�le. Arca nem t�kr�z �rdekl�d�st, ahogy bels� f�jdalm�t viselve enged a puszt�t� �rzelmeknek, mintha � ezzel nyilv�n�tana cinikusan r�szv�tet haldokl�, emberi szerelme ir�nt. Hagyja mag�t; m�r nem akarja lek�zdeni, hiszen tudja, hogy ellene m�r mindenki tehetetlenn� v�lt. Mert, ahogy l�trej�tt a M�sodik, s az �lma beteljesedett, �gy n�velte meg bels� szil�rds�g�t az ezzel j�r� hatalom �s korl�tlan �nel�g�lts�g �rzete. Gondolatban legink�bb saj�t v�ll�t veregetn� meg, futtatn� a tudatos k�peket, mikor majd bemutatja az �j, �l� robotv�zat a nagyvil�gnak; eg�sz Norlananak. Mindenki l�tni fog. Csod�lnak majd minket. Nem �rdekli a f�jdalom, az elkesered�s, m�r csak a c�l hajtja, mik�zben mozdulatlan, merev pillant�sa szinte beleolvad a l�ny mozdulataiba, ahogy az a halott test fel� hajol, meg�rintve a neongy�r�ben s�t�tl� kab�t anyag�t. Hirtelen szak�t mag�nak utat a s�kett� v�lt �terbe az a felcsend�l�, ellen�llhatatlan hang, mely most k�sz�net�t nyilv�n�tja fel�. Melyre eg�sz teste beleremeg, melyre elcsitul a sz�v�t �r� nyom�s, az a v�gtelen harc �s f�jdalom, mely pokoll� v�lt bels� b�rt�n�ben eddig d�lt. Szemei fesztelen�l sz�k�lnek �ssze, melyben a megvet�s bujk�l a g�nnyal, mintha hirtelen k�t arcot vett volna fel, meg�ll�thatatlan, s�r� pillant�s�ba burkolva, mely szinte meg�ll�tja az id�t �s a teret, ahogy most m�lt�s�gteljesen, s felt�n�en pillant a v�r�s haj� n�re. - K�v�ncsi leszek arra, meddig fogod m�g nekem k�sz�nni. – ejti a szavakat elfojtott hangon, mintha fesz�lten suttogn� el a fej�ben z�g� gondolatokat. Karja megfesz�l, mikor az �p�let bels� ajtaja �l�nk sziszeg�ssel, s csattan�ssal megny�lik. H�t m�gis �letben hagyt�k. Tompa, hom�lyba f�lt l�mpaf�ny. Halov�ny, mint az �benben �sz� k�s�rtetek sora; egym�st k�vet� f�nycs�v�k, m�gsem t�nnek term�szetfelettinek a maguk monoton, �sszeszervezett �raml�s�ban, ahogy a feh�rhaj� l�ny arca felett s�v�tenek el. Ragyog�, hossz�k�s t�glalapok, melyek a k�k folyos� egyetlen f�nyforr�s�ul szolg�lnak. Az ernyedt testet egy f�masztal gur�tja v�gig a v�gtelennek t�n� alag�tban. Fej�nek ez�stben dereng� tincsei k�nnyed �vben kusz�l�dnak sz�t a kopottsz�rk�n f�nyl�, �rdesen z�rg� lapon, mely most a v�gzete fel� rep�ti. S�t�tsz�n pupill�ja �sszesz�k�lten pr�b�lja mag�ba fogadni a von�saira vet�l�, neh�zz� v�lt, s�padt neonf�nyt. Arc�ra �rny�kot vetnek el�sz�lt szempill�inak hossz� sz�lai, ahogy tekintet�nek t�kr�t r�snyire pr�b�lja nyitva tartani. J�ghideg kezeket �rez megdermedt b�r�nek f�lelem sz�lte vonal�n, melyek mellett a rajta t�ncol� v�rcseppek forr�nak t�nnek, mik�zben kivehetetlen jeleket rajzolnak test�re. Meg�rzi l�bainak g�rcs�s egym�sba fon�d�s�t, izmainak �get� f�jdalm�t, ahogy als� v�gtagjait szinte g�rcs�sen hajl�tja be. Karjaiba, mintha dr�tokat fesz�tettek volna; �lettelen�l arca mellett hagyja �ket, folyton visszaejtve ernyedt, remeg� ujjait �s csukl�j�t minden hasztalan pr�b�lkoz�s ut�n. Tork�ban �g a f�jdalom, tudat�ban m�g most, �r�k eltelt�vel is visszhangzik hosszan tart� sikolt�sa, vad ellenkez�se, melynek k�pei, �rz�kei m�r mind elvesztek sz�m�ra a s�t�tben. Csak a hang maradt meg, mely f�jdalmas, m�lyr�l felszakad�, mint a k�tb�l visszazeng� hang, ha leki�lt az ember; halov�ny, ism�tl�d�. F�jdalm�nak rikolt� hangja, s a k�p, mely egy �lettelen arc t�volba r�ved� pillant�s�n akadt meg, kinek test�n a v�r �gy festett, mintha ezer r�zsasziromk�nt fedte volna el�re hozott temet�s�n. V�rk�nnyei arc�ra sz�radtak, azok takarj�k a f�lhom�ly sz�lte csend torz k�peinek k�zepette, melyek a valaha volt, sz�m�ra l�tez� csod�s vil�got foglalt�k el. Most halkan, elszorult torokkal h�pp�g, mint r�gen, kisgyerekk�nt, s csak magatehetetlen�l b�mulja pillant�sa felett az el-elsuhan� l�mpaf�nyt, a n�hol felt�n� cyborgok sorozat�t; ahogy azok s�t�ten forg� alakjai t�nnek fel olyan szorosan, hogy szinte karj�n �rzi kem�ny b�r�k �l�t, egyenruh�juk �rz�kekbe has�t�, kem�ny zizeg�s�t. Nem tudja hov� tart, hogy hov� viszik. �ssze akar h�z�dni egy apr�, l�thatatlan pontt� v�lni, hogy soha t�bb� ne l�thassa, s ne �rezhesse a v�get nem �r� f�jdalmat, a sokkol�st, a t�ket, a v�r�be �raml� szereket. Csup�n t�togni k�pes; n�ma, hallhatatlan szavakat form�lni az ismer�s hangra, mely fels�rtett �rz�keit �ti meg tomp�n egy szoba belsej�b�l. - K�sz�n�m, Els�. A felismer�s elzsibbasztja tudat�t, s eml�keinek m�ly�r�l id�zi fel �szt�nszer�en a dallamot, melyet a valaha volt cyborg zenedoboz�b�l hallott azon az �jjelen, mikor �g �s f�ld k�z�tt m�r mindenki elaludt. P�r pillanatra sz�lalt meg, m�g a l�ny �lm�ban a m�sik oldal�ra fordult, de mindig is ismerte azt a r�gi dallamot, melyet abban a p�r k�nnyed cseng�s�ben j�tszott le. Halkan, sz�raz torokkal kezdi d�dolni rekedtes hangj�n, ahogy �rzi sz�v�nek gyorsul� taktusait az �r�mre, a k�s�n �rkez� rem�ny �z�re, hogy tal�n – m�g ha nem is sok�ig – de �lhet, s maradt m�g egy leheletnyi es�lye.

2009.07.20. 17:10 Khiara Laken

Kimondhatatlan f�jdalom r�nd�tja �ssze a dr�tok kereszt�lfonta erek falait, amint l�bai el�rik a v�gtelen messzinek t�n� talajt. Egy s�t�t szakad�kba ugrik, melynek fekete hom�lyban �sz� sz�ja �rte meredezik, fel�je ny�lik, mintha el akarn� �t �rni; csup�n �led� eml�kei j�tszanak vele egy cs�f j�t�kot, mikor talpa sajd�t� hideget �rz�kel, mely a m�sodperc t�red�ke alatt csap elem�szt� t�zz�, mintha forr� par�zson pr�b�lna meg�llni. A bolond�t� h�hull�mra vakt�ban csuklik �ssze a kecses tart�s� v�z, �s hangos csattan�ssal ter�l el a k�szer� padl�n.  M�szerei �sszecsengve rezon�lnak be az �t�s nyom�n, mely egy f�lrepeszt�, s�pol� hanghull�mk�nt t�m�r�l hirtelen belel�ktet�, hatalmas nyom�st cipel� fej�ben. Mellkasa vibr�lva remeg bele, fuldokolva h�r�g az �ltet� leveg��rt, amit a megszok�s kedv��rt tesz egyre m�lyebben s m�lyebben mag��v� f�mt�deje zugaiban. V�rfagyaszt� hangok ordib�lnak mindenfel� k�r�l�tte, s hideg logik�ja tudatja csak vele, hogy saj�t maga visszhangjait hallgatja bel�l. Lelke �v�lt, aki most adrenalint lopva �ld�zi arr�bb a v�zba t�m�r�tett robotot, s kihaszn�lva az idegt�p� k�nokat veti bele mag�t az eml�kek �s a gondolatok zuhatag�ba.  Nem lesz egy kiszolg�ltatott, elt�nedez� foszl�ny. A v�znak sz�ks�ge van r�, ahogyan neki is a f�mlapokra. Kell az er�, mely kit�lti az �rt, s kell egy cella, ami itt marasztalja a valaha emberi testben lak�, �rzelmekkel �titatott, eml�keket cipel�, �p�t�, puszt�t� gondolatokat seg�t� lelket. K�pes volt elfeledett k�peket mag�val r�ntani a s�llyed� haj�r�l, melyet most siet�s el�gedetts�ggel t�lt �t roboti agy�ba, mik�zben fulladva emelteti meg a v�r�s tincsek k�zrez�rta arcot, hogy a zizeg� �riszek szembetal�lhass�k magukat egy ismer�s dereng�s�, kit�gult szem� n�i alakkal. Az ajk�ba harap, szinte �jra �rzi a felsebzett b�rt, a v�r keser� �z�t, hallja a ropog�sok morajl�s�t, mely mozg�sra �szt�nzi g�rcs�s hevess�g� karjait. Mintha lelassult volna a k�r�l�tte verdes� taktus, pedig sz�ve csak n�h�ny dallamot zakatolt le; ez a p�r pillanat hossz� percekk� ny�lt el, s most akadoz� mozdulatokkal t�masztja meg mag�t, hogy p�r k�nkeserves cs�sz�s ut�n felkapaszkodhasson a m�sik m�t�asztal sz�l�n. Sz�nalmas l�tv�nyt ny�jthat, ahogyan az emberinek hat� test k�zdve k�zd, hogy el�rjen valamit, �m lelke ell�ki ezeket az �t s�jt� gondolatokat, hogy kiz�rjon mindenfajta k�ls� ingert, er�t mer�thessen, s eleget tegyen a v�zon �t saj�t akarat�nak.  Arc�t egy els�, igazi kifejez�sbe �sztatja, mely legink�bb torz fintornak hat, mintsem f�jdalmas elh�l�snek. Csup�n robotszemei t�gulnak el merev von�sain, ahogy belepillant a messzes�gbe vesz�, hom�lyos f�tyollal elfedett tekintetbe. Gerince ment�n a j�ghideg gy�trelem veti meg mag�t, mikor ropog�sig megfesz�tett �llkapoccsal �llja a szemreh�ny� pillant�st, �nmaga l�lektelen alakj�t, mely mintha egy szusszant�sra s�rna fel, �m a l�thatatlan k�nnyek m�gis ink�bb a csod�lat miatt csillognak fel�je. Csak egy k�pk�nt fut �t agy�n a tudat; egyik�k sem zokoghat m�r, soha t�bb�.  �sszeszor�tja ujjait a katonai kab�t k�r�l. Lelkek, arcok, �rz�sek; mind benne �lnek, ezek k�tik �t ehhez a vil�ghoz. Ajkai t�togva ny�lnak el egym�st�l, �ll�sra marasztalva az �sszecsuklani k�v�n� v�zat, m�g m�ly dobog�sokkal matatja v�gig a zsebek tartalm�t. Sz�nalom, b�nat, hallja f�leiben visszacsengeni robot �s ember kavarod�s�t. Fegyverek rajzol�dnak ki �rz�ketlen tapint�sa nyom�n, a h�bor� k�pe, mik�zben makacsul hajtja gondolatait saj�t mag�n fennakadva.  V�r�s hajam van. Nekem van egyed�l ilyen v�r�s hajam. Ez zavar, anyu.   S�hajt�sa a mellkas�ba mar, ahogy megtal�lja, amit keresett. Ujjait �tfonja a fed�len, mag�hoz szor�tja olyan er�sen, mint ebben a v�zban m�g soha. Hunyorg� szemei szinte �v�ltenek, amint utols� pillant�st vet a halott emberi testre, majd egy kecses mozdulattal hajtja le a f�lig elny�lt szemh�jakat, �r�kre elfedve a v�gtelent �rint� tekintetet. A test nem m�k�dik t�bb�, mert az, amely benne �lt, m�r m�st mozgat.  A rettent� f�radts�g egyszerre nehezedik r�, mintha hull�mozna l�bai alatt a padl�. �rz�ketlen zsibbad�s, fogan meg fej�ben a hang, ahogyan a robott�l kapott ing lengedezve libben meg t�k�letes form�j� test�n. V�llait kiss� megg�rb�ti, lehunyt szemekkel adja �t teljes tests�ly�t el�red�lve a nyikorg� m�t�asztalnak.  Lelke nem t�nt el. Acsarkodik az �rces sziszeg�s� logik�val, zokogva l�kteti a mellkast, hangokat k�lcs�n�zve minden egyes sz�vdobban�s felt�rekv� csap�d�s�nak, mintha vele egy�tt ki akarna szakadni onnan. Iszik. Dobban. Kit�r. Ne. Hagyj. El. Ne hagyj el. Ne hagyj el...  Nyelni pr�b�l, szomj�s�gra hangolva igyekszik a tork�t k�sz�r�lni, hogy kipr�selje mag�b�l a v�z igazi, finom lejt�s� hangj�t megalkot�j�nak int�zve. - K�sz�n�m, Els�.

2009.07.20. 11:58 Zev Owen

Szemei meg sem rebbenek a l�ny reakci�it figyelve. Ak�r a nyugalom �s az �rz�ketlens�g kietlen szobra, gyermeki arca �gy torzul most t�k�letes kifejez�stelens�gbe, mintha minden f�ldi �rzelem, mely valaha l�tezett, kiveszett volna bel�le, tudat�ba fagyva az id�k v�gezet�ig. Leny�g�zik a pr�b�lkoz� mozdulatok, ahogy a g�p tudata �s az emberi elme v�gtelen kirak�sk�nt j�tssza hom�ly fedte, felfoghatatlan logikai j�t�k�t. Egym�shoz illesztve az �rzeteket, a mozdulatokat, a m�g elhal�, k�ls� ingereket. Pupill�ja most apr� zizeg�sekkel t�gul el, szabad utat adva a f�lelmetesen felvillan� �bennek, mely lek�zdi a borosty�n gy�r�j�nek egym�sba olvad� sz�neit. Tekintete els�t�t�l, mintha hirtelen g�rcs j�rn� �t a test�t, vagy egy olyan gyilkos felismer�s, mely k�ptelen lenne szavakat el�csalni bel�le, ann�l ink�bb a tork�ra �getn� azokat. Nem sz�l egy sz�t sem. A pillanat hev�vel v�lik teste neh�zz�, dermedt�, s f�jdalmass�; mintha nem b�rn� elviselni a r� m�rt nyom�st, a tudatot, hogy a helyes �t v�gleg lez�rult el�tte. A keser�s�g, melyet az Els� most el�sz�r �rez igaz�n vadul, s intenz�ven, ak�r a mardos�, forr� l�va t�ze, �gy k�sz felt�rni, megolvasztani, kett�roppantani ac�lkem�nys�g� test�t, ahogyan a forr� magma v�r�se repeszti meg a kr�ter f�ldj�t. Mint a h�mp�lyg�, k�m�letlen v�zes�s egy kiszolg�ltatott b�rk�t, ami minden gond n�lk�l csuklik �ssze egy magasabb, rejt�lyesebb er� fog�sa alatt. Csak ezek a k�zzel foghat�, tiszt�n �rezhet� p�ld�k jutnak esz�be az �rz�sre, mikor az �bred�, er�s�d�, tudat�ra eszm�lt l�lek rohama �ri v�z�nak bels� falait, mint a barlangr�l visszapattan� sz�vdobban�s visszhangja. Mindenn�l jobban mag�n �rzi az ember f�jdalm�t, mely meg sem k�zel�ti �rz�keny, lesz�k�lt sk�l�n mozg� �rzelmeit. Mintha egy magasabb frekvencia, egy olyan bels� nyom�s ker�tette volna hatalm�ba, melybe gyenge sz�ve, s f�mlapokb�l t�kolt teste egyar�nt beleremeg. Elemi erej�, tombol�, mint amikor az ork�n has�tja fel a h�zak oldal�t. Kiszolg�ltatott tudata �gy s�pol bele az elszabadult �rzelmek m�reggel �titatott sorozat�ba. Nem sz�l semmit, nem gondol semmire – ezt tiszt�n �rzi. Tudja, hogy csak �v�lteni hagyja a lelk�t. Ki�ltani, �rj�ngeni bez�rt, l�thatatlan test�t, hogy bel�lr�l em�szthesse fel; mert enn�l nagyobb er� a vil�gon sehol sem l�tezik. Ez a tudat alatti, v�gtelen k�n, egy bels� sohasem l�tezett hang, amely mindent mag�ban hordoz kiszak�tva mag�t a t�m�r �rz�ketlens�g burk�b�l, amibe eddig er�ltette bele �nmag�t. Ez a fullad�shoz hasonl�, p�nikszer� �rzet pillanatok alatt z�rja el a k�lvil�gt�l, hogy ne �rezhesse t�bb� a n�t, az embert, akinek kegyetlen, s �nz� m�don elvette az �let�t. Bels� marcangol�s, mintha valaki odabent t�pn� sz�t mag�t, a felismerhetetlens�gig. Rem�nytelen v�v�d�s az el�rhetetlent k�v�nva, a hib�kon gy�tr�dve. A hal�nt�kon l�ktet� �rzet k�r�lfonja tudat�t, mint a s�t�t k�d, az elsz�llt, agresszi�t�l izz� gondolat. Mintha az emberi, meggyeng�lt sz�vdobban�sok most �leter�s karokk�nt akarn�nak kit�rni b�rt�ncell�jukb�l, hogy v�gre egyszer �s utolj�ra meg�zlelhess�k a szabad leveg� �rz�keket t�lt� l�legzet�t. M�r nem �rdekli milyen gyenge volt �s mennyire magatehetetlen. Elvak�tja a forr� v�gy, hogy �nmaga legyen, a v�reskez� f�jdalom, a remegve tombol� d�h, hogy mag�hoz t�rhessen; hogy v�gre szabadon l�phessen el a talajt�l a hal�lba. Hogy ne legyen egy �lettelen l�ny kiszolg�ltatott, sz�nalomra m�lt� b�bja. Fuldoklik a tork�ban felgy�leml� f�jdalomt�l, a l�thatatlan k�nnyekt�l, melyek szinte el�rasztj�k odabent, ellepve minden�t, hogy v�g�l a saj�t maga �ltal l�trehozott tengerbe fulladhasson bele. Abba a fekete �rba, mely v�gre f�nyt mutathat neki, mik�zben a v�z el�rhetetlen, sz�rke �vegfal�t tapintva figyeli az �jj��led� robottest legels� mozdulatait.

2009.07.19. 11:02 Khiara Laken

Ny�sz�r�gve kapkodja elny�lt szemeit, amint tudat�ba jut az Els� tiszteletet �breszt� alakja. Belseje egy�tem�en dobban bele, ahogyan �rz�keli az elt�volodott, maga ut�n �rtelmetlen �ress�get hagyott robotot, majd az �jra felt�lt�tt �rt, amint mozdulatlan fekv�s� test�t �tj�rja a rajta v�gigh�z�d� lepel meglibben�se.  Pillanatokon �t csak mereng teremt�je keser�des tudat�ban. Maga el�tt l�tja gyerekes von�sait, er�s mellkas�t, majd hirtelen veszti el kivehetetlen logik�j� agya a k�peket, csak egy tekint�lyt k�vetel� �rzetet hagyva meg a sz�m�ra. K�sve, de felfogja a T�le hallott neveket; az els� megbecs�l�st, a m�sodik �j gondolatokat sz�l elm�je m�ly�n. A robotok k�p�t v�si folyamatosan felt�lt�d� agy�ba, �nmaga �lettelen v�z�t �rva bele, el�revet�tve a m�g nem �rthet� hat�rokat. G�phangok simogatj�k bel�l, k�s�rtik hideg, �ttisztult lelk�t az �lettelens�g fogalm�val, mintha f�mlapok csikorgatn�k �t, akiben t�bb� semmi emberi nem tal�lhat�, csup�n egy sz�nlelt �letet k�lcs�nz� l�lek.  Hangtalan szenved�ssel futtatja le mag�ban a l�b�ra dobott holmik, �s a m�ly fekv�s� parancs k�z�tti kapcsolatot. Nem tud hangot kipr�selni mag�b�l, felkavar� �rz�sek v�gt�znak �t rajta, melyet azonnal visszaszor�t az �lt�zk�d�s k�pe, amint megjelenik. Nem olyan egyszer� fogalomk�nt. Neki �lt�znie kell.  K�szs�gesen zih�l, er�lk�dik, hogy k�ny�k�r�l felemelkedhessen, majd �lomneh�zs�g� karjait odacs�sztathassa �j ruh�i fel�. Nem k�pes most lelke darabk�j�t �szrevenni, azt, mely a lepel�rt mozdulna; a feh�rs�g kecsesen h�z�dik le t�k�letesen sim�ra csiszolt mellkas�n, ahogyan az gyeng�n dobogva nehezedik el�red�lve. Nem t�rsul most fenn�ll� tudat�hoz semmifajta sz�gyenl�ss�g, csak az �t elk�sz�t� robot tudata, mintha a folyamatosan rajta, �s a benne cik�z� f�mujjak bizserg� lenyomatait �rz�keln� teste minden pontj�n.  �gy �rzi, mintha �temre gyorsul� sz�v�be t�m�r�lt volna az eg�sz helyis�g. A benne hasogat�, idegt�p� k�nt�l �v�lteni tudna, mely �jra �s �jra megsebzi. Az utols� eml�kekt�l visszafele haladva t�p�zza sebeit, nem ereszti �t a gy�trelem, mely embert m�r r�g meg�lt volna, a v�z most azonban n�ma r�ndul�sokkal fojtja el a hum�nus reakci�kat. Nem k�pes ord�tani, a leveg�v�teleket is egy-egy visszaszor�tott hal�lk�zeli �lm�nynek �li �t, �jra �s �r�kre, ism�t elveszve az Id�ben.  K�l�n�s hajl�konys�g� ujj�z�letei g�rcs�sen markolj�k meg az ing v�kony anyag�t, akadozva k�zel h�zva mag�hoz, mik�zben szinte teljesen �sszesz�k�lt pupill�kkal eszm�l r�, hogy folyamatosan remeg. Pillanatokra csillapodik csak al�bb, m�g megfesz�tett �llkapoccsal mag�ra r�ngatja, szinte szaggatja a feh�r ruhadarabot, belegy�m�sz�lve robotos, neh�z mozg�s� karjait, melyek ropogva zuhannak vissza tehetetlen�l el�rebicsaklott fels�teste mell�. �ntudatlan mozgatja mag�t, m�gis mintha minden gondolat��rt meg kell k�zdenie, melyek nehezen kapcsol�dnak m�g csak mozdulatai ir�nyults�g�hoz.  �gyetlen�l h�zza fel a nadr�got, f�lig elfekve, ahogyan berezon�l� �rz�kekkel �s forg� k�lvil�ggal verekszik maga ellen. Csak tompa zih�l�sokat hall, l�tja az elmos�dott sziluetteket, melyek mintha folyamatosan �sszeomlani k�sz�ln�nek k�r�l�tte. Fej�re hatalmas nyom�st gyakorol �j v�r�nek s�r�s�ge, a test�t �tsz�v� dr�tok �s v�n�k gyenge d�b�rg�se, �sszevissza verdes� pulzusa, mely sz�d�l�st �s csillap�thatatlan szomj�s�got szimul�l nyel�sre k�ptelen torka fel�. Kifejez�stelen, m�gis kiss� b�dult tekintettel pislog maga el�, mik�zben ajkai folyamatosan elv�lnak egym�st�l, hogy szivatty�szer�, h�rg�s l�legzetekhez juthasson. A nadr�g �v�t �s az ing gombjait m�r nem k�pes bek�tni; ujjai heves g�rcs�ss�ggel omlanak �ssze, kiismerhetetlen tudata �jra ellaz�tva a csatlakoz�si pontokat, miut�n eleget tett az Els� utas�t�s�nak.  �gy mered tov�bb, mintha egy b�b lenne, akit a k�sz�t�je �pp most �ltetett fel az asztalra. A f�nyj�t�kok csak lassan csillapodnak ez�st l�mpak�nt vibr�l� szemeiben, melyek sz�les l�t�k�rt �s er�s f�kuszt kaptak. Neh�zkes koncentr�l�ssal h�l�zza �t, analiz�lja a labortermet. Pillant�sa belass�tja az Id�t, majd felgyors�tja, pupill�ja �sszeh�z�dik �s megremeg forg�, cik�z� �risze k�zep�n. Minden hom�lyos �s �rtelmetlen m�g ebben a t�rben, csup�n visszat�r� f�jdalma �s teremt�je nem, akire nem kapja szem�t, m�gis tudja, hogy ott van valamerre. �rz�keli a megfoghatatlan aur�t, melyre sz�ks�ge van.  Lelke sz�m�ra most ez jelenti a csillap�t� vizet. Az emberi testet, a f�lemberit, a hal�lt megj�rt foszl�ny vacogva feszegeti d�b�rg� mellkas�t, borzong� sutyorg�sokkal ismerkedve az �j b�rt�nnel, az �temre dobban�, f�msz�v� lakattal, melyet al�zatosan lez�rva kell tartania, ha nem akar m�g elt�nni ebb�l a vil�gb�l.  Tudata egyre ink�bb p�r�g, �m tov�bbra is k�s�rti a sz�nni nem akar� nyom�s. Gerinc�t mintha �ram csapta volna meg, zizeg kisug�rozva mindenfel� test�ben, �m tisztul� hall�sa m�r most �lesebb z�g�sokat felfog �nmaga k�r�l, mint ezel�tt ak�rmikor. Mint ezel�tt...  V�r�s tincsei f�gg�ny�n �t veszi csak ki oldalt az �res �rzet� dereng�st, melyben �rtelmezi az eml�tett holttestet. Felt�mad benne egy gyerekes v�gy, melyt�l sz�ve k�ssz�r�sk�nt has�tja kett� mellkas�t, m�gis makacsul befogja gondolatait, megmozd�tva karj�t �s l�b�t, elford�tva fels�test�t a l�lektelen, f�lig elny�lt pillant�s� emberi tetem fel�. Nem n�z r�, a f�ldre szegezi f�kusz�l� szemeit, mint aki mindj�rt lel�p a m�t�asztalr�l; elfelejt mindent, ahogyan f�l l�ba m�r lefel� l�g a leveg�ben. Nem tudja, meg tud-e majd �llni, nincs m�s benne, a sz�tfesz�t� f�jdalom ism�t ellopja �rz�keit, els�t�t�ti l�t�s�t, akadoz� ny�sz�rg�sre k�szteti. Csak egy dolgot akar visszavenni, ahogyan csikorg� hanggal a m�sik l�b�t is odalend�ti majd el�rebicsaklik, amit m�g vissza tud, s ami �t illeti.

2009.07.09. 21:19 Zev Owen

Az �lettelen hangok tompa �rdess�ggel k�sznak tudat�ba, fogva tartva �t, v�givonultatva benne azt az �rz�st, amit neki is el kellett szenvednie. Ezt az �rzetet a benne �bred� ember kelti �letre, akinek minden egyes sz�vdobban�sa tiszta �rzetet kelt, hi�ba ker�lt olyan m�lyre, s t�volra; teste legs�t�tebb zugaiba. Egyik kez�vel gyeng�den t�masztja a l�ny h�t�t, mik�zben balj�t a hevesen z�gol�d� mellkashoz szor�tja, hogy am�g visszahelyezi, fekv�sbe a testet a feh�r lepel ne cs�szhasson le r�la. Ujjai alatt hevesen dobog a hirtelen inform�ci�kkal telt sz�v t�ze, mintha egy vad v�zes�s rekedt volna a v�z test�nek belsej�ben. - Egy darabig m�g az leszel. – v�laszolja elfojtott, t�voli hangon, ahogy el�re d�lt�b�l kiegyenesedik �s a kij�rat fel� pillant. – Hozok valami ruh�t. Csak a saj�tjaim k�z�l tudok v�logatni. Kiv�ve, ha nem akarod levenni a hull�r�l. Egy pillanatra sem v�logatja meg a szavakat, amelyeket kiejt. Hirtelen j�v� szabads�ga �s hatalma - hogy v�gre elk�sz�lt, amit tervezett, s minden a kez�ben van - szertefoszlatja a mindeddig benne tombol� agg�lyokat, szabad utat adva az Els�nek, hogy visszat�rhessen eredeti, k�r�r�mben f�rd� �nj�hez. Gyorsul� l�ptekkel indul el saj�t szob�ja fel�, ami ink�bb hasonl�t egy gardr�bhoz, mint h�l�szob�hoz. Gondolkod�s n�lk�l kapja kezei k�z� az els� ruh�t, amit megpillant, hogy egy percel se kelljen tov�bb t�vol maradnia m�v�t�l. - Nesze, �lt�zz. – veti oda sz�ntelen hangj�n. Legsz�vesebben megengedne mag�nak egy g�nyos mosolyt, de most ink�bb mag�ba fagyasztja; nincs sok kedve egy m�sik robot jelenl�t�ben embert szimul�lni.  A holmik a M�sodik lefedett l�bain landolnak egy feh�r ing �s egy egyszer� fekete farmer form�j�ban.

2009.07.06. 21:54 Khiara Laken

�rz�ketlen b�re tomp�n nyomja vissza a bent d�l�,�rz�keny f�jdalmakat,mik�zben mindv�gig a sokk,�s a k�n tartja b�kly�kba tehetetlen v�gtagjait.Lehetetlen feleszm�lnie m�g a val�di �rz�kletess�gekre,lelke is mintha egy kicsit �jj�sz�letett volna,mint egy kiszolg�ltatott csecsem�,aki m�g nem �rtheti a dolgok menet�t.Az �led� szemein �t besz�k� f�ny utat t�r elm�j�hez,form�kat,sz�neket k�lcs�n�zve tekintet�nek,melyt�l kitisztul mindenfajta s�t�ts�g,s gondolatai �rtelmet adnak a t�rnek  vil�gosod� tudata m�ly�n.Eml�kek t�rik �t magukat a dr�tokra kapaszkodva,melyek �les csap�sk�nt g�rd�lnek le benne,olyanok,melyeknek eddig tudat�ban sem volt,�m most a pillanat �rthetetlens�ge alatt ism�t elvesztette �ket. A dr�tokba,f�mlapba markol� sz�ve kell� gyorsas�g�t�l v�re m�r �tsz�tte a sz�vetek alatti lyukakat,enyh�tve a bent morajl�,z�gl�d� f�jdalomhull�mokat,pillanatokra megperzselve enyhe �rnyalat� b�re felsz�n�t.Elv�tett suttog�sok keringenek test�ben,melyeket ism�t csak m�sodpercek m�lva fog csak fel teljes val�jukban; nevet k�rdezett,s v�laszoltak r�. - HT-0No.2 a M�sodik. De �lsz. Most ne t�r�dj ezzel. Ujjai teljes zsibbad�sban fesz�lnek �ssze,egy els� igazi mozdulatban,melynek fojtogat� �rzete ism�t a tork�ban t�m�r�l.Szemei a f�nyess�gben kecses csuk�d�sba kezdenek,majd ism�t felny�lnak,a pislog�s tudat�t belopva lelke folyamatos unszol�sa l�v�n.A rajta v�gigh�z�d�,feh�r leplet egy s�t�t folt takarja messzes�gbe r�vedt �riszben,melyben egy mellkas fogalm�val ismerkedik meg,s melyben kiismerhetetlen melegs�gre tal�l.Test�t m�g k�ptelen teljes m�rt�kben r�hangolni a gondolataira,b�r mintha jobbja megfesz�lve felemelkedett volna egy pillanatra,most viszont �rthetetlen m�don ugyanolyan ernyedt �llapotban van a hely�n,mint azel�tt volt.�sszeszor�tja szem�ld�k�t,majd ellaz�tja,�m arcvon�sait m�g k�ptelen uralma al� vonni,mintha leb�nult volna valamikor r�gen. Rettenetesen neh�z s�ly ereszkedik r�.Hatalmasat dobban a sz�ve,melyt�l ajkai ism�t elny�lnak egym�st�l,torka cs�ve elcsuklik,vill�mcsap�sk�nt bel� has�tva a tudat,hogy f�kezhetetlen�l szomjas,hogy m�r szinte �vek �ta nem ivott,s emiatt a hal�l�n van. - Olyan szomjas vagyok. - Egysz�n� suttog�sa hatalmas f�jdalmat k�vetel mag��nak.Felh�pp�g,mintha s�rni kezdene; szemei kifejez�stelen merednek tov�bbra is,mik�zben menthetetlen�l vacogni kezd,vagy pedig csak lelke zokog a a v�zban,a j�gveremben.

2009.07.06. 19:50 Zev Owen

N�m�n figyeli, ahogy a l�ny szemei megremegnek, egy v�kony s�vban utat adva jeges pillant�s�nak. Annak a m�lyk�k �rnyalatnak, mely kifel� haladva v�lik egyre halv�nyabb�, ak�r a sz�rk�leti �gbolt, vagy a csitul� �ce�n �rz�kien �rv�nyl� t�nusai. H�tborzongat� megnyugv�s fogja el, ahogy r�szese lesz a pillanatban, mikor siker�l a v�z el�sz�r felny�l� szemeiben teljess�ggel elmer�lnie. Mikor annak ez�st�sen szikr�z� �risze ugyan�gy megfoghatatlan �gboltot fest a neonok t�kr�ben, mint saj�tja, csup�n lelket k�pr�ztat� ez�stsz�nekben a tombol� arany helyett. - A... ne...ved. – a t�k�letes ajkak lassan v�lnak el egym�st�l, ahogy a neh�zkes szavakat ejtik. A t�r�keny hangra - mely csak egy �rnyalattal cseng m�sk�pp, mint az eredeti - szemeinek csillog�sa megtelik gyerekes, k�v�ncsi t�zzel, mik�zben tenyer�t a l�ny tark�ja al� cs�sztatja, megemelve fels� test�t, hogy gyeng�den mag�hoz szor�tsa. Beleveszik a l�ny mellkas�nak �leter�s dobban�saiba, mikor hangja �jra megsz�lal, de szinte n�m�n, nehogy s�rtse az �led� hall�s dallam�t. - HT-0No.1 vagyok. A te neved is hasonl�t az eny�mhez… - mondata elveszik egy hirtelen r�t�r� l�legzetv�telben, mintha ezzel ki tudn� �r�teni a mellkas�ban felhalmoz�dott dobol�sok v�n�j�ba mar� �rzeteit. – HT-0No.2 a M�sodik. K�nnyeden ejti v�ggyal telt szavait, mik�zben saj�t m�v�t karjaiban tartja, mintha soha t�bb� nem akarn� elengedni. F�mes kem�nys�g� ujjai lassan cs�sznak feljebb a robot tark�j�nak vonal�ra, a mozdulatban zavartan k�colva �ssze a k�nnyeden leoml� tincsek v�rv�r�s�t. - De �lsz. Most ne t�r�dj ezzel.

2009.07.06. 19:07 Khiara Laken

�rzi,hogy nem halott.Mellkas�ra ak�r egy �lomk�teget dobtak volna,fullad�s�ban elhagyatva �j test�t,mely gerince v�g�t�l eg�sz a nyak�ig bez�r�lag remeg,�szveszejt�en bizsereg,mintha abban a pillanatban sz�t akarna szakadni a kih�lt v�z h�t�n v�gigfutva.Arca,nyaka k�t oldala beleropog az ott fut� dr�tok megdobban�saiba,mintha csak lelke akarn� min�l el�bb �letre h�vni az �t k�zrefog� f�mlapokat,hangokat akarna sz�ni a monoton s�pol�sokkal eggy� m�ll� csendbe,kivenni a k�r�l�tte l�legz� vil�got,h�t ha az k�pes lehet seg�teni visszaszor�tott,egyre er�sebb,egyre ritmustalanabb szuszog�sain. Folyamatos tasz�t�s alatt �rzi lelk�t.F�mes idegens�gben f�rdik �j otthon�ban,nem tal�lja hely�t,mik�zben szemei a hamis t�krek�nt vakon mozgol�dnak,felem�szt� f�jdalommal igyekezve felnyitni h�v�ss�get ad�,�lettelen szemh�j�t. K�ptelen �sszer� gondolkod�sra,mely mintha most m�gis t�k�letesen tiszta tudatot kapott volna.Az embertelen k�n parazs�ban h�ti,em�szti bel�-bel� csap� �rz�keit.L�lek form�j�ban kong a hal�l tork�b�l felfel� kapaszkodva,az utols� k�pek k�r�l �sszeszor�tva nyal�bjait,most m�g szinte nem is l�tez� �rzelmeivel; semmi m�ssal,csup�n a l�t,a f�nyess�g kutat�s�val,melyet egyre �rthet�bben ki�ltozik a semmi fel�,er�s�d� pump�l�s�nak ritmus�val,mintha csak egy ember k�vetn� a kiutat �lm�nak �tj�r�l. Minden elr�vedez�,tal�n m�g nem is saj�t gondolataiban megfogant mozdulat egy k�nszenved�s,mely tork�ban t�m�r�l,�reztetve a kiszakad�s v�gy�t hely�r�l az oda �p�tett cs� hossz� vonala miatt.V�re sebes z�gl�d�ss� fajul,fej�be t�m�r�tve a s�t�t sz�n� robotv�rt,mely legal�bb olyan m�lys�ges �s �ben,mint most a f�mv�z m�g meg nem h�d�tott porcik�i.Hall�sa �lesed� z�g�ssal teremti meg v�gleg kapcsolat�t a k�lvil�ggal,s �rzi,hogy az arc�ba fut�,v�kony,erekk�nt szolg�l� cs�vek is magukba fogadj�k a sz�ve pump�lta,kif�radt lelke gyors�totta �raml�st. Lelke felszabadultan s�hajt,l�legzete m�gis k�nkeserves zokog�sba fullad.Egy pillanat �r�kk�val�s�ga volt a k�zdelem,ha soha el nem felejthet� k�nokban is,de siker�lt helyt�llnia.Most m�gis mag�nyosan vacog a dr�tokba kapaszkodva,mintha egy elhagyatott,sz�tfagyott verembe tasz�tott l�tforma akarna felfel� kapaszkodni,cs�szk�lni a j�gen,mely t�k�letesen lehetetlennek bizonyul. M�sodik.Egy T�k�letes F�mv�z m�sodik hordoz�ja. Egyetlenegy hangra reag�l csup�n; tal�n sok sok m�sodperce,perce lehet m�r mi�ta elhangzott,�m m�g csak most k�pes a tudat�ba sziv�rogtatni a fel nem fogott szavakat.A szavakat,melyek most annyira feleslegesnek hatnak,�m mintha kifulladt lelke nem engedne makacs szor�t�s�b�l,�v�ltene fel k�nkeserves vacog�sai k�zepette,hogy itt vagyok,hogy ne eressz el. Legel�sz�r a f�ny nyer �rtelmet �loms�ly� szemei m�ly�n.K�l�n�s kontrasztot vett fel,m�g �gy f�lig elny�ltan is,melyet csak m�sodpercekig k�pes fenntartania.Hangos robajjal csuk�dik vissza,s feladva ezt,helyette megremegtetve ajkai foglalat�t,egy n�ma h�rg�st kipr�selve mag�b�l,amint a leveg� utat t�r,felt�ltve dermedt t�deje eg�sz�t. Csak egy �ntudatlan hangfoszl�ny �bresztgeti alv� tudat�t.�r�kk� hallgatni tudn� a m�ly t�nust,ezt m�r nagyon j�l tudja.�letet lehel bel�,igaz�n felt�lti �t,m�gis k�ptelen �rzelmekkel elj�tszania nevet�s�t.Feloldozta billeg� sz�ve s�ly�t,ezzel viszont egy m�sik vil�gba cs�ppent,melynek �rz�ketlens�g�t m�dj�ban kell felismernie. Ajkai gyeng�n t�togva adj�k a jeleket,ujjai f�kezhetetlen,g�rcs�s j�t�k�val. - A... - Nem teljes hang,csup�n egy szinte teljesen n�m�n cseng� ny�g�s.Fekete vonalakkal rajzol�dott ki a hanghoz tartoz� arc,melyet lelke �r�mt�l er�szakos dobbant�sokkal,az eml�k�re �hes ki�lt�ssal tov�bb �t gondolatai fel�. - ...ne...ved. Suttogd a neved a f�l�be.

2009.07.06. 17:47 Zev Owen

Elveszett sz�m�ra az id�, m�g a g�pezet m�r�je csak a M�sodik jelenl�t�re koncentr�lt. A l�lekre, mely a cs�vek �tveszt�iben barangol ak�r egy s�t�t labirintusban, de egyszer�en k�ptelen r�tal�lni a f�nyre. A nap m�r j� ideje k�rbej�rta az eget �s az utols� v�r�sl� szalagok m�r �ppen csak k�pesek voltak k�rbefonni az �benben magasod� h�zak alakj�t, mikor a m�r� hevesen jelezni kezdte a robotv�zban rejl� sz�vdobban�sok zaj�t; azt az ellen�llhatatlan hangot, mely a l�ny lelk�nek jelenl�t�t �rz�kelte. Az Els� pupill�ja megrezd�l a hangra, a hirtelen j�v� z�g�sra, a r�gen v�rt pittyeg�sekre. Lelke ez alatt az id� alatt f�lelemmel telt meg, mintha a fojtogat� v�z �rja el�nt�tte volna mellkas�nak zugait, s abban fagyott volna dermeszt� j�gg�. Mert fogalma sem volt r�la, hogy az � lelk�nek mennyi id�be tellett �jj�sz�letni 35 hossz� �vvel ezel�tt. A vasszerkezet megnyugtat� pontoss�ggal �geti tudat�nak m�ly�re a t�k�ly sz�tte dobban�sokat, a tudatot, hogy most m�r ak�r fel is robbanhatna a hatalmas �p�let, a M�sodik akkor sem lenne k�pes belehalni. Halk kattan�ssal csatlakozik le tark�j�r�l a penge�llel v�g� robotkar, hogy elindulhasson az �j v�z fel�, mely �let�nek �rtelm�t k�pezi, egy olyan dolgot, mely eddig k�ptelen volt megadatni a sz�m�ra. K�l�n�s �rz�sek fogj�k el, ahogy �hitattal sz�tt pillant�s�t v�gigfuttatja a nagyr�szt lefedett n�i alakon. A lehunyt szemeken, a gyeng�den kalap�l� mellkason, �s a k�nnyed arcvon�sokon, melyek ugyan�gy t�kr�zik a hajdan volt cyborg k�pm�s�t. �t m�gis most nagyobb csod�lattal, s b�szkes�ggel k�sz elt�lteni a pillanat, mikor mell� �ll, egy pillant�snyi figyelmet sem szentelve az imm�r halott testnek. Az Els� gondolatai uralkodnak a test felett, mikor emberi �ne, �jra a m�ly kamr�ba roskadva �bredezik, de nem l�t m�st csak a m�t�t, s a hosszasan eltelt id� �get�, �jra �s �jra felsebz� k�peit, melyek f�jdalmas dobban�sait k�vetve villannak fel, ak�r a f�nybe ny�l� �rny�k. Lassan ereszkedik gugol�sba, hogy karjait a f�masztal lapj�ra fektetve egy vonalba ker�lhessen a m�g �lmod�, l�lektelen arccal. Karj�val �l�nken ny�l fel�, kisim�tva az ismer�s v�r�s tincseket �ll�r�l, melyek mintha makacsul akartak volna az arcon, s ajkak �v�n maradni ak�r a cyborgon h�z�d� v�rcs�k. - Vigy�zok r�d. – suttogja kivehetetlen hangsz�nnel, melyben keveredik az emberi elragadtatotts�g remeg�se, s a puszta g�piess�g, ahogy robot �s ember pillanatok hull�mz�s�ra olvad �ssze egy mondat erej�ig. L�zas h�vvel futtatja v�gig ujjhegyeit a k�nnyed sz�vet vonal�n, apr� �rint�sekkel, mintha b�rmelyik percben k�rt tehetne a kifog�stalan arc sz�ps�g�ben. Abban a lehetetlen l�tv�nyban, melyre sz�v�nek �rzete tork�ba k�zdi mag�t, tompa nyom�ssal �rasztva el mellkas�t, megakad�lyozva �ntudatlanul ber�gz�lt l�gz�s�t.

2009.07.06. 16:22 Khiara Laken

Elveszik a lelassult pillanatok sodr�s�ban.Kiszolg�ltatott f�jdalommal hagyja a szer bizserg� t�rtet�s�t v�n�i keresztez�seiben,a szer �rz�stelen�t� hat�s�t,melyet a robot juttatott a test�be.Borzalmas eml�kek akarj�k a felsz�nre verekedni magukat; amint a k�l�nleges,pump�l� f�m mag�ba fogadja,s egyre csitul� dobog�sokkal eljuttatja agy�ig az ampulla tartalm�t,t�k�letes �rz�ketlens�get �r fel teste eg�sz�re,mely m�gis pillanatnyi lenyugv�ssal t�lti el a rettenetes f�lelemt�l n�ma zokog�sba fulladt lelk�t. Mintha egy m�sodpercre el is ragadta volna �t a f�l�lom,vagy legal�bb annak cs�b�t� gondolata.M�g az �rz�stelen�t� ellen�re is tomp�n �rzi a szeme k�r�li,hal�nt�k�ban kimer�lt folyamatos nyom�st,mely a rettent� �lmoss�g miatt nehezedik r�.Hihetetlen�l kimer�lt,szinte r�szakadt sz�v�re mindaz a s�ly,melyet szerkezete nyomott el mellkas�ban a robot k�zel�ben,mindv�gig maga mellett tartva,hogy m�g v�letlen�l se tasz�tsa el kiszolg�ltatott test�t�l,m�g el nem jut oda,ahol most fekszik.Soha sem fogadta volna el a v�zat; nem b�zott volna meg egyetlenegy robotban sem,f�leg olyanban nem,akiben a cyborgok vez�r�t l�tja. Most � is egy lesz mellette,�s tal�n �gy a legjobb. Amely most m�g visszar�ntotta �t,az utols�,b�r�hez szor�tott �rzetek,a f�mes,hideg ujjak v�kony,sebes csukl�j�n elfakulva,az �r�kk� csak er�t mutat� szavak,a t�volban csend�l�,m�gis tiszta mondat,melyt�l biztons�gban �rzi mag�t a robot ajkai k�z�tt. - Csak a f�ny fel�. S�hajtana,ha k�pes lenne r�,�m m�r a t�dej�b�l felt�r�,gyeng�l� szuszog�s is a kecsess�g�t vesztette. Sohasem tudtam,hogyan keressem a f�nyt.Egy s�t�t,fekete t� voltam,tele hamiss�ggal,�s meg nem �rtett bolyong�ssal.Nem sz�m�t,mit mutattam a Vil�g fel�. A lelkem �r�kk� fulladozott a v�zben.Lehetetlen �rz�ketlennek maradni ebben v�gtelen�l sz�vtelen,m�gis szenved�lyekt�l tombol� �g alatti l�tben.Lehetetlens�g �gy viselkedni minden pillanatban,s ilyet k�rni az �l�t�l.M�g egy olyan ember alkotta robott�l is,melybe ha csak egy cseppnyi,de �rzelem sziv�rog,ha van valami,ami pump�lja neki a fennmarad�st – egy lelket el lehet nyomni,de lehetetlens�g csak �gy elmosni,mintha soha nem l�tezett volna.Vagy elt�vozik �r�kre egy �j kezdet�rt,vagy megcsonk�tva,zavarodottan is,de tov�bb l�tezik ehhez a helyhez k�tve.Hogy is lehetne arra k�rni,hogy ne keresse a f�nyt...? F�lig elny�lt tekintet�be f�mes vil�goss�g k�lt�zik,szik�k �les t�k�rk�pe,melyeket rezd�l� pupill�kkal fog csak fel zsibbad� alakja l�v�n.Lelke csit�thatatlanul h�mp�ly�g,�m k�v�l nem �rz�keli a k�lvil�got,csup�n igyekszik fenntartania azt,amelyet m�g tov�bbvihet,ha m�r haldokl� test�t el kell hagynia a v�z kedv��rt.Term�szet�n�l fogva ragaszkodott minden �l� h�s��rt,m�g ha n�ha a pokolba is k�v�nta keserves mozzanatai f�jdalm�t,siratta a mellkas�t�l elv�lasztott sz�v�t,amely oda sz�letett; hal�la ut�n �j �letet kapott,valami m�t,valami borzong�ssal vegy�tett r�m�lmot,melyhez �ntudatlan illeszkedni pr�b�lt.Bels� v�gyakkal t�lt�tte fel a siv�rs�gba tasz�tott szerkezet�t,amit most k�v�l k�d�s,bent m�gis tiszta,emberi szemekkel l�t,f�ny�kkel tompa megbocs�jt�st hordozva r�. Hogyan is gy�l�lhetn�m azt,ami nem is l�tezik,csak akarna,mint �n? Ami t�l�li,csak m�r m�gis meghalt? �n t�lt�ttem bel�d emberi v�gyakat,amit befogadt�l.Gondolatokat vett�l az emberi k�dol�s� logik�nak.A lelkem karolt fel,mert sok ember kegyetlen,pedig Vil�g is csak egyens�lyra t�rekszik. Csak egy v�zat kezdett akarni,hogy teljes�thessen.Mindig is csak egy valaki�rt dobogott.Hogyan is gy�l�lhetn�m,mikor csakis a f�nyt kutattam? M�rhetetlen,pillanatnyi b�ke ereszkedik az apr�ra sz�k�lt pupill�j�t k�zrefog�,a v�gelgyeng�l�st�l csillog�,hatalmas k�k �risz�be,mintha csak egy id�s ember fek�dne a hal�los �gy�n,akinek a lelke itt,a v�g�n m�gis olyan,mint �lete kezdet�n,egy �r�kk� nevet� gyermek�; aki hallgatja egyre csak a cs�ndbe csitul� sz�vdobban�sai utols� s�hajait,elmereng a r�gi,sz�p eml�keken szerettei �lel�s�ben,akik�rt egyszer�en csak �lt,�s halt. De ez nem �.M�g nem kaphat teljes feloldoz�st. �n nem az �r�kl�tre sz�lettem.Sz�letett l�zad� vagyok,de semmik�ppen sem egy v�gtelens�gig t�r� l�lek.Tal�n �gy akarta a Sors,hogy mindenk�ppen megkapjam a v�zat.Tal�n ez az �ra annak,hogy valamilyen form�ban veled lehessek.�s hogy j�v� tehessek mindent egy �j kezdettel. �vtelen dobban�s�t tal�n utolj�ra �rz�keli bel�l,egy �that�,bizserg�n leb�nul�,majd jeges forr�s�ggal vegy�l� k�ssz�r�ssal v�gtagjaiba,mintha gerince ment�n v�gigperzselt volna a f�jdalom els� hull�ma,a k�n,mely csak apr� t�red�ke a hal�lk�zeli �lm�nyekkel kecsegtet� szenved�snek.A m�sodperc apr� elem�re kattan meg f�leiben a gondolatok sz�tte hang,mely a r�csatlakoz�s�r�l suttog �rces monotons�g�val.El�zi ezt,puszt�n azokra az ut�lag m�r gy�trelmesnek t�n� pillanatokra gondol,mikor mechanizmusa felfogta a mag�ny t�d�totta kegyetlen eml�kfoszl�nyokat a robotb�l,szinte �rz�sekbe �s l�thatatlanul meg�rint� k�pekbe t�m�r�tve; amit�l igaz�n sz�pnek l�tta �t.Mert emberi r�sze mindv�gig felt�rni pr�b�lt �nmag�ban,melyre most m�r k�pes r�eszm�lni,a lelke,mely sokszor m�r csak n�m�n,kiszolg�ltatottan csordult tele az elfojtott m�sz�ve �tvette �rz�sekkel; tal�n csak �gy volt k�pes megismerkednie egy ugyan�gy elnyomott l�lekkel.Nem gondolhat most semmifajta cserbenhagy�sra sem,hogy esetleg el�rult volna ak�rkit is mindezzel.Most m�r � is t�k�letes alakot kap,egyfajta egyenrang�s�got,hogy �rtsen,m�g ha hetek,h�napok,m�g ha �vek,hossz� �vek is kellenek hozz�. Mintha egy �r�kk�val�s�got em�sztene fel most az Id� m�sodpercekkel v�s� taktusa.Hangtalan retteg�ssel fogja fel teljes tudattal,hogy hamarosan elhagyja agyongy�t�rt test�t,megadva neki a kegyes v�get,az egyre csak elhalni k�v�n�,szennyezett v�r�t,a b�r�be �getett sebeket,a f�lig megkezdett,emberi ut�nzatra l�trehozott t�pusnak a v�z�t. Lelke most is ugyan�gy kapaszkodni fog,mint akkor tette,mikor els� m�t�tje alatt t�bb �r�ra megfagyva hagyt�k egy m�sik vil�gban.Rettegve v�rakozik most,nyugtatja mag�t,hogy mindenk�ppen vele akar maradni,�s keresni akarja,mint a saj�t f�ny�t. Utols� sz�vdobban�sa bel�fagy,s t�bb� m�r nem pump�l a megroncsolt testben.V�re bes�r�s�dve �ll le v�n�i sz�vev�ny�ben,f�lig elny�lt szem�b�l kih�ny az emberi f�ny,s t�bb� m�r nem z�gl�dik k�k �ce�nk�nt,csup�n porr� h�nyt k�pm�sa fesz�t tov�bb �veges,l�lektelen tekintettel. Messzes�gben csend�l�,visszhangoz� kattan�sok sora,mely �titatja form�tlan alakj�t.Nincs szeme,amivel l�thatna,f�le,mellyel hallhatn�,s most m�r tapinta se k�pes; egyszer�en �titatja a s�t�ts�gbe m�lyedt idegen jelenl�te,mintha egy l�thatatlan,az �ben �gig �r� kapu el�tt �llna,csak arra v�rva,mikor l�pheti �t a k�sz�b�t,a szenved�s �s f�jdalomj�rta otthon�nak a bej�rat�t,melynek kong� �ress�g�t,s ridegs�g�t az � lelk�nek kell majd �tsz�nie. Az �rthetetlen,s�t�t mag�ny,mellyel most teljes m�rt�kben eggy�v�lt,kezd �get� pokoll� v�ltozni,mintha a t�znyal�bok perzseln�k lelk�nek minden pontj�t,eltasz�tva,folyamatos,v�get nem �r� k�nn� v�ltoztatva befogad�s�nak els� pillanatait.Megzavarodik,k�ptelen meg�rtenie,mi�rt van ott,mi�rt nem v�laszthatja azt,melyt�l �r�k megnyugv�sra tal�lhatna,mi�rt kell ezekkel a d�monokkal szembesz�llnia,melyek f�kezhetetlen �v�lt�s�b�l t�pl�lkoznak,marcangolj�k minden sik�t�s�rt,hogy ki�lvezz�k,elfogyassz�k dobog� lelke h�s�t. Keresi �jb�l a s�t�tet.Visszav�gyik a v�gtelens�g m�sodperc�ben a s�t�t,hideg t�ba,hogy elmer�lhessen; ahogyan t�volodik,a dobog�s er�s�dik,melynek minden �le tetej�n a v�r�ss�g borzong�sa �leli �t,a kegyetlen�l perzsel� f�ny,mely beleiv�dik fonalaiba. A legszebb...amikor a hajnal belefullad a napfelkelt�be. Meilisben olyankor a sz�rke k�d�t narancs �s v�r�s sz�n itatja �t.Nem l�tsz m�g�,mintha l�gy t�zben l�pkedn�l.Cseppet sem forr�...csak gyeng�den �rezteti veled,hogy ott honol.K�r�l�tted szuszog,l�legzik mindenfel�.�rzed,hogy a sz�ved megdobban �rte,de...soha sem �lelheted �t. Egy l�lek csup�n.�s tudod,hogy nemsok�ra el kell �t engedned.Elmegy,de mindig visszat�r,hogy egy �j napot hozzon mag�val.Egy �j kezdetet kapunk,hogy jobb� tehess�nk valamit. Dacol a feje felett �tcsap� hull�mokkal.Felem�sztette minden�t,semmije sem maradt m�r,csup�n az eml�kek �radata,mely nem engedheti �t megh�tr�l�sra.Ord�tana,ha k�pes lenne r�,a v�gtelens�gig ny�lik,majd a vil�g legapr�bb,legjelent�ktelenebb lelk�v� zsugorodik �ssze; az ellent�tben �sz� �g �s f�ld,mely nem ismeretlen a sz�m�ra,hiszen �rezteti vele,hogy ez �. Most is �rzi mag�ban azt az idegent,melyet eddig mag�val hordozott,dacoltak,seg�tett�k egym�st,s most egyszer�en csak t�masztja �t a f�jdalom sodr�s�val szemben.Mag�ba sz�vja minden cseppj�t,moh�n t�pl�lkozik a f�jdalommal,mely egy utols� l�k�st ad lelk�nek,tudata kiss� zokogva h�trahagyva azt az �rces darabk�j�t,mely egy robot volt,most m�gis az �let�t adta �rte.Sz�v form�ba �nt�tt�k,s szeretett volna... Monoton dobban�sok,mely gerince szil�nkokk� szakad� k�nj�ban teljesednek ki. Megfagyasztja ezt az �j j�gvil�g.H�ti �t,m�gis tov�bb perzseli a f�jdalm�val,ahogyan remegni kezd,s v�gigfut minden�n a fesz�t� l�tez�s.Nem �rz�keli az Id�t,sem a teret,a vil�got; � sz�letett �jj�,hisz gondolataiban l�tezik a k�ssz�rta gy�trelem,�rzi a torz taktusok zakatol�s�t maga k�r�l,ahogyan �j v�re befogadja z�gl�d�sa �j k�z�ppontj�t.Szomj�s�g nehezedik r�,s�t�tben szuszog a v�z�rt,mik�zben l�legezni akarna,�m k�ptelen r�.Mellkasa id�re dobban,mag�ba rekesztve m�g mindenfajta �ntudatot,mely m�g csak most kezd �ledezni a M�sodik dr�tvil�ga m�ly�n.

2009.07.05. 14:20 Zev Owen

Csak a bekapcsolt g�p z�g�sa fagyasztotta be a csendet, k�ssel v�ghat�, �l�nk massz�v� elegy�tve azt a h�tborzongat� �rzetet, mely most l�thatatlan ujj�val sim�tott v�gig tomp�n remeg� l�lekalakj�n. Ellent�tes �rz�sek dolgoznak benne. Egyr�szr�l az izgalom v�rpezsd�t� �rzete, a t�relmetlen �r�m, hogy v�gre megalkossa a M�sodikat, �letet leheljen bel�; m�sr�szr�l pedig a gy�trelem sz�tte f�lelem, a ragaszkod�s egy m�sik testhez, az el�tte fekv� szem�ly lelk�hez, melyet semmilyen �ron nem akar elvesz�teni. Karja szinte �szt�nb�l emelkedik meg �jra, hogy ujjainak gyeng�d t�nc�val kitapinthassa a tark�j�n fekv� �bensz�n k�rt, melyet k�cos tincsei fednek el f�lig. Az a kem�ny, rideg �v, mely most �jra �led, s szabad kezet ad az Els�nek a beavatkoz�shoz, mikor majd a m�t� g�pet tudat�hoz csatlakoztatja. Ez a gondolat hirtelen megnyugv�ssal t�lt�tte el. Hogy nem csak a l�nynak kell majd �reznie azt a gerinc�n v�gigfut�, �ram�t�s szer� b�nults�got, amit m�g az �rz�stelen�t�sen fel�l is �rz�kelni fog. Melyet m�g a saj�t, f�lig emberi teste fel fog tudni dolgozni; s � is vele szenvedhet majd, a v�gs� pillanatig, m�g lelke az �j v�zhoz nem csatlakozik. Halkan engedi ki mag�b�l a mellkas�t feszeget� leveg�t, mik�zben tudom�st sem pr�b�l venni a cyborg legel�sz�r felhangz� szavair�l. Pillant�sa csak n�m�n ugr�l a g�p szerkezet�n, a fak�n f�nyl� szik�k sorozat�n, melyeket kim�rt mozdulatokkal helyez a g�p automata karj�nak v�g�re. Cs�vek �s peng�k, melyek tudat�ba, lelk�be has�tanak; melyek �jra el�hozz�k benne az �rz�st, ami �jj�sz�let�s�nek napj�n k�rny�kezte meg. B�r a kis labor semmiben sem hasonl�tott az Els� sz�let�s�nek hely�re, az �rzet m�gis ugyanaz maradt. Pedig a l�thatatlan napsugarak most perzseltek odakint, a leh�zott red�ny takar�sa alatt; valahol a sz�k ablak m�ly�n. Nem �gy mint aznap, mikor vill�mlott, s zuhogott, az ablak m�rete pedig egy eg�sz szobafalat fedett el, t�k�letes kil�t�st biztos�tva Norlana azon k�rzete fel�, ahol nem a k�nz�sok �ltett�k az embert, hanem az �r�m �s a sz�rakoz�s. - ... �s haldoklom. Meg kell tenned. Most! Sik�t� n�mas�g, melyet csak � �rz�kel. Egy s�pol�s, mely hirtelen megugr� pulzus�t jelzi, mely felforr�s�tja �rz�kekkel felruh�zott sz�vet�nek eg�sz�t. B�r ne mondan�d ezt… M�g mindig nem tudod mire v�llalkozol. M�g csak nem is sejted, hi�ba mondtam el neked mindent. B�rcsak elmondhatn�m, hogy mennyire f�j. Mintha a pokolba akarn�lak lek�ldeni, mikor hagyhatn�m megnyugodni a lelked. Hogy a sors int�zkedjen helyettem. Hiszen nem vagyok Isten, hogy uralkodjak m�sok �lete felett. Egy poklot teremtettem meg, ami mennyorsz�gnak �lc�zza mag�t. �s nem �llok meg… A v�z tal�n az �r�kl�t tudat�val cs�b�t, de semmi m�s csak egy b�rt�n… egy k�nz� kamra. �n m�gis t�l gyenge vagyok ahhoz, hogy elengedjelek.. hogy hagyjalak elmenni. El�vesz egy fecskend�t, melyet h�g folyad�kkal t�lt meg. - �rz�stelen�t�s - a legmagasabb szint�. A r�csatlakoz�sig semmit sem fogsz �rezni. – f�zi hozz� �rz�ketlen hanglejt�ssel, mik�zben a l�ny v�n�j�ba juttatja az anyagot. - Altat�sban nem lesz r�szed. Lehetetlen lenne, hiszen a lelkednek �bernek kell maradnia. Fontos, hogy mindig �szn�l legy�l. Ne v�laszd a s�t�tet, ak�rmilyen megnyugv�st is �rezn�l... - hangj�ban egy pillanat erej�ig felcsend�l a hat�rozotts�g �s az akarat - Ha �lni akarsz, a f�jdalom fel� kell l�kn�d magad, akkor is ha a hull�mok sodr�sa, �s a tested eltasz�t onnan. Jegyezd meg, hogy az emberi test ink�bb v�lasztja a k�nyelmes hal�lt a f�jdalom helyett. Tal�n majd a robot feled seg�thet neked ebben. Hirtelen szor�tja meg a l�ny csukl�j�t, melyet jobb kez�ben tart, mik�zben elemeli t�le a ki�r�lt ampull�t. Ujjaiban �rzi a csitul� dobol�st, melynek �teme n�ha kihagy, ahogy a szerben l�v� nyugtat� is dolgozni kezd. �vatosan helyezi vissza az elernyedt, k�nnyed kart, mely ebben a pillanatban olyan �rz�ketlen lehet, mint az �v� volt n�h�ny �r�val ezel�tt - mikor m�g sz�vet�be nem jutott el az �rz�kletes�t� anyag egy r�sze. Egy gyors mozdulatot tesz, am�g k�nnyeden let�rli a l�ny ajkair�l, s �ll�r�l az egyre lejjebb k�sz�, f�mes csillog�s� v�rcs�kot, majd egy gombot lenyomva fedi fel a m�t�asztal f�mj�be dolgozott, t�glalap alak� ny�l�sokat, melyek fedele hirtelen csap�dik be az asztallap �reges belsej�be – ak�r egy retesz - �gy nyitva meg a fontos csatlakoz�si pontokat a f�lrobot teste alatt. - Csak a f�ny fel�. – suttogja t�gul� pupill�kkal, ahogy fegyverszer� kattan�ssal �rzi meg tudat�ban a g�pezet csatlakoz� ac�lj�t, mely egy pillanat alatt bolygatja meg kavarg� gondolatainak menet�t. A cyborg f�l�tt �ktelenked� f�mkarok, melyeken a szik�k �les f�nye villog, g�piesen megmozdul, hogy a m�t�asztal al� ny�lva kezdjen bele a m�t�tbe. A gondolataival ir�ny�t, a tudat�val szab�lyoz, �gy am�g a g�pre van csatolva nem hib�zhat; emberi mivolta m�r nem avatkozhat bele a dolgok menet�be. Mint egy �sszegk�dolt utas�t�s dikt�lja most a g�pezet tudat�nak akarat�t, melynek v�gig kell futnia benne, ak�r egy program, m�g a beavatkoz�s v�get nem �r. A szik�k a durva f�mkarokhoz k�pest kecsesen k�zel�tenek a m�t�asztal szabadd� tett ny�l�sai fel�, mik�zben a m�sik kar gyeng�den megemeli a l�ny fej�t, elsim�tva a hajat a tark� �s a nyak h�tulj�nak vonal�r�l. A cyborg ugyanolyan helyzetben ker�l vissza az asztalra, majd egy m�sodperc k�s�ssel has�tja fel a penge a finom b�r fel�let�t, hogy a befut� cs�veknek v�g�st ejtsen. Mozdulatlanul �ll, m�terekre az asztal mellett, k�zvetlen�l a g�p el�tt, �ntudatlanul csatlakozva r�, ak�r egy b�b, akib�l a tud�st szipolyozza az �rz�ketlen f�mszerkezet. Csup�n az Els� van most tudat�ban mindennek. Emberi fele csak l�tni k�pes, de nincs tudat�n�l; azonban a v�z minden l�tott eml�ke elrakt�roz�dik, �gy � is eml�kezni fog a m�t�t minden egyes pillanat�ra, mikor majd elm�je szabadd� v�lik a f�mkarok fogs�g�b�l. A f�mszer�, k�l�n�s hajl�konys�g� cs�vek kim�rten f�r�dnak a hegek m�ly�re, melyek kitiszt�tva, s teljesen el�k�sz�tve fogadj�k magukba jelenl�t�ket. A gerincvel� minden egyes idegsz�la �rz�keli a zsibbaszt� �rz�st, mely mintha �rammal �tn� a testet, felgyors�tva ezzel a pulzust, melyet a g�p egy m�r�je is feler�s�d� pittyeg�ssel jelez. A cs�vek �ve v�gigfut a fak�n feh�rl� m�rv�nypadl�n eg�szen a M�sodik porcel�nszer� test�ig, melyek v�gei ugyan oda vannak csatlakoztatva, mint a cyborg test�n l�v� pontok. Hossz�ra ny�lt percek. Egy l�legzetet sem hallani, ahogy a l�tsz�lag kiv�gzett test �lettelen�l mered, a pulzus pedig mintha a g�pbe fagyott volna. � sem mozdul, csak dermedten v�r. �letre, vagy hal�lra.

2009.07.03. 17:46 Khiara Laken

Elnehez�lt szempill�i t�k�rk�pet vetnek f�lig elny�lt,kiss elfakult tekintet�ben,ahogyan az hom�lyoss�got k�lcs�nz� f�tyolba t�dul a test�t �rt gy�trelmes ostrom miatt.Fogait imm�r a f�jdalomig szor�totta ajkai k�z�tt,melyben csak �get�,keser� �zt �rez f�mes v�re miatt,ahogyan a k�h�g�s m�r lenyugodott torka,s t�deje k�ssel v�jt k�nj�ban.  A monoton s�pol�s f�lei m�ly�n kivehetetlen hangokkal m�llik egybe,amiben kiveszi a robot �sszet�veszthetetlen csend�l�s�t,ahogyan hozz� int�zi az egyre �lesed� szavakat.Szerkezete most n�mas�gba borulva z�gatja a foly�kony �letet,amelyet p�r pillanatig csak mozdulatlan kiszolg�ltatotts�ggal hallgat megs�nylett v�n�i keserg�s�vel.T�p�zott gondolatai zavarral f�tik magukat,melyek a pillanatok hev�ben tisztultak �t,�m most a rendszertelen szavakat felfogva ism�t dacolni kezdenek a megkattan�,v�rt�l rozsd�s f�msz�vvel.  Nem hagyhatja,hogy a k�ts�gbees�s hull�mai �jb�l �tcsapjanak feje felett.Tudja,azzal nyomban al��rn� hal�los �t�let�t; olyan �j l�ncot kezdene meg,melyben az Els� egy szempillant�s alatt meg�ln� a mellette fekv�,halva sz�letett v�zzal,mert kiismerhetetlen logik�kra �p�l� intelligenci�ja szinte ritmusban a robottal elfogyasztan� fennmaradt t�red�keit is.  Mintha azok most �vegszil�nkokk� fagytak volna mellkas�ban,ism�t egy �jabb sz�lat v�gva le lelke sz�vet�b�l,mely mag�nyosan f�zi �ssze egyre csak a hal�l �s az �let k�z�tt t�ncol� teste boml�s�t.Elveszett eml�keit felt�lti az elm�lt pillanatok elr�vedt forr�s�ga,az ajkaira pecs�telt cs�k,melyet �let�ben el�sz�r,s tal�n utolj�ra �zlelhetett meg; a robot,aki m�s emberekkel ellent�tben k�pes volt embernek l�tnia �t,nem is tudhatja,hogy m�lyen mennyire felkavarta emberi r�sz�t,m�gis mekkora v�gy nehezedett lelk�re,mikor azalatt az �r�kk�val�s�g alatt hinni mert.S most,ahogyan visszacs�ppent a val�s�gba,m�r egyfajta b�ntudat �s kil�t�stalans�g ostromolja,szorosan �lelkezve a b�nattal �s a folyamatos f�lelmekkel,egy,a k�zdelemben egyre csak f�sul�,m�gis az utols� rem�nyeibe kapaszkod� l�ny harcias monotons�g�val,mely m�g szerkezete gondolatait is megel�zve v�laszol neki mag�ban,makacsul �v�lt�zik,kifulladva ordib�l. Nem adom oda magamat.Nem adom oda �jra magamat.Nem adom...!  Pillanatokig csak elmer�l a a robot szavainak visszhangz�s�ban.�lmos daccal ismerkedik az el�tte lev�,k�dben �sz� plafonnal,melynek felsz�n�t alig �rintik a neonok hamis f�nysugarai.B�re hevesen bizsereg s�lyos kab�tja takar�s�ban,s tomp�n �rz�keli csak les�padt von�sai l�ngol�s�t,a sz�ja vonala mellett kifut� v�r�s utat; hatalmasat s�hajt,mintha el akarn� �zni a k�r�l�tte s benne morajl�,monoton hangfoszl�nyok s�rt�seit.Bal oldala egy embertelen belenyilall�s ut�n �that�an zsibbad le,mag�ba fojtva mindenfajta megmozdul�st,egy f�jdalmas ki�lt�st,melyt�l ajkai leveg��rt szomjazva ny�lnak sz�t,megind�tva szavai lass� folyam�t. - Hiszen...ez a f�jdalom sokkal szebb,mint...amelyet eddig valaha is viseltem.J� volt arra a...pillanatra megfeledkezni mindenr�l,�s...Ezt nem sajn�lhatod. - Befejezetlen mondata megfagy a leveg�ben,az utols�,h�l�val f�t�tt szavakat is m�r csak elfojtott csenddel taglalja,majd m�ly l�legzet�rt szusszanva v�lt a hangja fesz�lt �less�gre; most m�r el kell nyomnia minden felesleges �rzelmet,mert elm�je t�ls�gosan elf�radt az �lmatlan napokban,s �gy sz�ve is sokkalta ink�bb billeg.Tudja,ilyen �llapotban teste tal�n egy,vagy k�t �jabb l�ketet b�rna ki,melyet nem engedhet meg,m�g az ilyen k�zel is messzinek t�n� bevatkoz�s kezdet�ig – nem engedheti m�g le�llni m�sz�v�t,�s semmik�pp sem felt�rni az Els� v�za hat�s�ra -,ha m�r a robot k�pes volt visszahoznia �t,�gy megadni neki az utols� rem�nyt,hogy nem kell majd teljes elveszetts�ggel,halott l�lekkel �brednie egy halott l�lek mellett,s m�g lehet es�lye a k�zdelemre.Nem tudja,mit tett a M�sodik v�z�ba,el sem tudja k�pzelni,mennyire nincsen garancia semmire sem,hogy mennyire neh�z,s hogy tal�n �rtelmetlen rem�nykednie,�m valamit tenni�k kell – m�ghozz� gyorsan. - De �r�kk� nem mehet ez a j�t�k.Itt m�r val�ban nincs...m�s v�laszt�sunk.M�r nem szabadulhatunk egym�st�l.Felesleges,hogy a l�lek mit szeretne...mert saj�t magunk b�bjai vagyunk.�s meg kell tenned,mert...gyenge a testem,�s most m�r megmozdulni sem b�rok... - suttogja a szavakat,ink�bb a robotv�z kedv��rt,�m igaz�n csak annak int�zi,akiben meg akar, s meg kell  b�znia.M�g ha nem is tud r�la semmit,mert a vele t�lt�tt id� alatt csak n�h�nyszor voltak k�pesek tiszta emberk�nt felt�rni,nem hallotta m�ltj�nak minden t�rt�net�t,s most is csak k�t szava inti sz�v�t cs�ndes rem�nyre; �m mivel nem t�k�letes robotok,de nem is emberek t�bb�,�s soha nem is lesznek m�r,ez�rt egym�s t�k�letes t�krei,a t�k�letes sebekkel.  - ... �s haldoklom. Meg kell tenned.Most! - Szinte vakmer� ki�lt�sk�nt hatni akar� hangja �sszeszor�tott ajkai k�z�l csak egy gyenge,elfulladt rekedts�gbe szalad,ahogyan tekintete lassan k�veti a robot szemeit,majd pillant�s�t megpihenteti saj�t m�s�n.T�k�letes munk�t v�geztek,a kietlen�l siv�r arcvon�sokr�l �pp csak az �let minden szenved�lyes cseppje hi�nyzik; a kimondhatatlan f�lelem megugrasztja �rz�ketlen gyomr�t,�m ha �lni �s tenni akar,vagy el kell �t engednie az Els�nek,s hagynia kell regener�l�dni,vagy egy er�s v�zat kell adnia - hiszen lelke akarata ellen�re szerkezete m�gis csak elsodorta test�t m�r a m�t�asztalig –,mert a tehetetlen,embertelen�l szoros kapocs miatt a f�rfi k�zel�ben sz�ve,�gy teste is mindenk�ppen meg kell haljon,a v�zba,vagy egy m�s vil�gba �tengedve lelk�t.

2009.07.01. 19:48 Zev Owen

�rzelmekkel telt mosolya megfagy a hirtelen felt�r� pillanatban, mikor a cyborg teste megk�sett ellenkez�s�nek jelt adva remeg meg gyeng�n elsuttogott szavai ut�n. Tekintet�be visszak�lt�zik a hat�rozott semmiss�g, mely a v�zat jellemzi, � azonban ebben a pillanatban m�r k�ptelen lenne �szinte �rz�seket felvenni arc�ra. A hirtelen r�szakad� riadts�g �s f�lelem �rzet�t, melynek hely�t sz�pen lassan veszi �t az elkesered�s, mikor a l�ny ujjait �rzi saj�tjai k�r� fon�dni. Jeges tekintete kim�rt lass�s�g�val vonul �t a cyborg arc�r�l egym�shoz �r� tenyer�kre, majd egy �vatos mozdulattal h�zza ki kez�t, hogy ne kelljen tov�bb �reznie azt a forr�s�got, mely folyton megugrasztja sz�v�t, most m�r f�jdalmasan, rem�nytelen�l, dobban�saiba mar�an, mit mellkasa m�r k�ptelen elviselni. �llkapcsa megfesz�l, mik�zben megad�an fogait csikorgatja a rohamszer� gondolatok hat�s�ra, melyet az Els� k�ld fel�je. Pofonokat, �jra felhas�tott lelki sebeinek f�jdalomj�rta helyeit. Meg akarod �lni? Meg fog halni, ha ezt teszed vele. Ahelyett, hogy min�l el�bb megmenten�d az �let�t, azon f�radozn�l, hogy eg�szs�ges lehessen te meg akarod gyilkolni. �t is, ahogy any�ddal tetted. Nem reag�l, csup�n kirekeszti a gondolatokat, ahogy a feltombol� adrenalin �rzete test�nek zugaiba k�lt�zik, s k�m�letlen�l v�gigpezseg v�n�inak dr�tsz�tte fal�n. Mag�ban tartott s�haj�val k�zd, mik�zben neh�zkesen a f�lrobot arc�ra n�z. Ajka vonall� fesz�l, ahogy tork�ra forrnak kit�rni k�v�n� szavai. Hossz�, n�ma m�sodpercekig figyeli az egyenetlen v�rcs�kot, mely a l�ny mosolyra h�zott ajkair�l g�rd�l le. �sszesz�k�l�, fak� pupill�inak m�ly�n szinte �rzi az �ltet� csepp simogat� �rint�s�t, mely csup�n fek�lyes f�jdalmat k�sz maga m�g�tt hagyni. - Ink�bb nekem k�ne bocs�natot k�rnem. Nem ismerj�k egym�st. Semmit sem tudsz r�lam �s �n sem r�lad. Te is megmondtad... Csak most volt�l k�pes saj�t gondolataid �ltal besz�lni. Ahogyan �n is. – ajkai sz�tny�lnak, ahogy hangtalanul kiengedi a leveg�t; nem akar t�bb� s�hajt sz�nlelni, nem akar t�bb� embernek l�tszani, egy olyan teremt�nynek melynek l�te sz�m�ra m�r �r�kre le�ldozott. Nem fog t�bbet saj�t maga, lelk�nek �letben tart�s�ra sz�n�szkedni, elj�tszani, hogy � m�g �l, s m�g l�legezhet. - Ez az eg�sz csak egy sz�nh�z. Neked m�g tal�n �j lehet, de Norlana semmi m�s, csak egy j�l feld�sz�tett sz�npad, ahol m�r semmisem az aminek l�tszik. Mi is... Mi is csak az�rt v�gyunk a m�sik t�rsas�g�ra, mert... - fej�t g�piesen elford�tja, hogy elt�ntethesse szemei el�l a folyton tudat�ba �get� cs�kot, az ajkakat, melyekb�l annak m�ly bord�ja fakad. Egy pillanatra ellen�llhatatlan k�sztet�s fogta el arra, hogy hozz� �rjen, hogy let�r�lje azt. - Az�rt, mert nincs v�laszt�sunk. Mert valahol m�g �n is ember vagyok, �s most is k�pes voltam megfeledkezni arr�l, hogy m�r te sem vagy eg�szen az. Sajn�lom. – ism�tli meg v�g�l a bocs�natk�r� szavakat, de hangs�lya m�g�tt semmit sem lehet m�r felfedezni, csak az elrideg�lt, sz�ntelen f�jdalmat. Pillant�sa m�g mindig fesz�lt �llel tekint maga mell�, a leengedett s�t�t�t� t�k�letesre sorozott red�iben mer�lve el, tettetett �rdektelens�g�vel. Naiv kis l�lek. Nem k�ne elhinned, hogy b�rmikor is gy�zhetsz. H�t semmit sem tanult�l? A rem�ny a leghazugabb gyilkos, ami nem k�m�l. �s most m�r ezt is elvesztetted. Rem�lem tanult�l a leck�b�l �s t�bbet nem teszed ezt magaddal. Mert f�j. Igaz?  Rem�nytelen, megf�radt erej�vel pr�b�lja min�l er�sebben eltasz�tani mag�t�l a tudat�ba k�sz� hangokat, a fel� k�ld�tt �rz�seket �s gondolatokat, melyek mellkas�nak m�ly�r�l �ramlanak fel f�leibe, h�v�s visszhangokat vetve, melyekbe sz�ve csak m�g jobban belesajdul. Nem tudja, meddig b�rja el a f�jdalmat, m�r semmire sincs kil�t�sa. Elkeseredetts�gben �sz� pillant�s�t lassan a M�sodik v�z�hoz csatlakoztatott g�pre emeli, de nem k�pes r�, hogy �ntudatlan szobroz�son k�v�l most b�rmit is tegyen.

2009.06.30. 22:57 Khiara Laken

F�lelemt�l csordult szemekkel �llja az �get� pillant�st a hozz� k�sve �rkezett,rideg szavakkal egy�tt,s csak ekkor fogja fel teljes val�j�ban,hogy nem tesz eleget a v�z akarat�nak.Puszta reakci�b�l is,de m�r le akarja hunyni szemeit,mintha azzal elt�nhetne torokszor�t� �rz�se,valahol igazat adva a robotnak,valahol nem akarva tov�bb h�zni az id�t; m�gsem engedi meg mag�nak,m�g akkor sem,mikor az Els� egy hirtelen mozdulattal f�l�je magasodik,mire a m�t�asztallal egyetemben r�ndul �ssze minden v�gtagja a k�ts�gbees�st�l.Irt�zik mindenf�le gondolatt�l,ahogyan sz�ve telecsordul m�g a kifejez�stelennek t�nni akar�,szomork�s arca alatt is,mindenf�le �rz�sekkel vegy�tve,melyet valami most teljesen elnyom egy pillanat alatt �nmag�ban,puszt�n a f�lelmet,�s a szenved�st hagyva meg a sz�m�ra. A f�jdalom... Pupill�i elr�vedve t�gulnak ki az elhalkult szavakra,s ak�rmennyire is k�zel van hozz� a robot,egyre elmos�dattabban,�rthetetlenebben hallja csak azokat.Teljes m�rt�kben megzavarodott fejlett logik�ra �p�lt programja is,mely szinte �szveszejt�en kezdi tasz�tani az egyre emberibb k�zeled�st fel�je. Ez itt m�r a v�ge.Tasz�tsd el.Cyborg vagy,� is robot,nem ember,l�gy t�l rajta,s hagyd.Hogy mi�rt? Mi�rt nem fejeztek be akkor...?! M�r tudom,hogy csakis Te vagy az oka.A lelked az oka. �sszeszor�tja fogait,ahogyan az �t dobogtat�,idegennek hat�,m�gis kiss� megt�rten cseng� tudat nem hagyja nyugton.Az �g�ret,mely ut�n annyira v�gyott,�rzelmei meg�rz�s�nek biztos�t�ka; szerkezete most is hevesen tiltakozik,mert nem gondolta volna,hogy az emberi l�lek ennyire felk�zdi mag�t az Els� v�z�ban.Hi�ba �g�rtette meg,hogy elvonja a l�ny emberi elm�je figyelm�t is azzal,szinte csak mell�kesen j�tszadozva,a robot akkor is emberinek hitte. Mintha egyszer�en elt�nt volna ebben a pillanatban,hallgatja valaki m�s sz�v�nek val�di mel�di�j�t,melyet olyan k�zelinek �rez,hogy �tv�ve szinte megfojtja annak beteges dallama.Egyszer�en tudja,hogy beteg; k�ptelen k�telkedni a f�sult,m�gis kitart�nak hat� sz�vdobog�snak,s ahogyan �ntudatlan veszi �t a szenved�lyben kavarg� emberi r�sze,nem t�r�dve semmivel - f�leg a hal�llal fenyeget�,t�ls�gosan elb�zott hamis berendez�ssel -,egyszerre �mlik v�gig rajta a forr�s�g,mennyire �rz�ki,s k�l�nleges ez az �r�k szempillant�s. Az �n �rzelmeim. - Megmosolyogja �nmag�ban,mennyire �rtelmetlenn� v�lt most minden,ahogyan feleszm�l az igazi �rtelmet nyert l�ncolatok v�get nem �r� fonal�ra,azzal a k�t sz�val �sszekapcsol�dva,melyeket t�k�letesen tiszt�n,�s �rthet�en hall most ki. Nem tudja,melyik elveszett pillanatban �rintette meg a robot j�ghideg,minden pillanatra k�sz ajka saj�tj�t,ujjai �lla vonal�t.Hirtelen felejt el mindent,v�n�i egy�tem� verg�d�seivel,f�radtan veszi tudom�sul szerkezete utols�,k�ts�gbeesett sikolt�s�t teste fel�,hogy mozduljon,l�kje el,tasz�tsa,ne engedje meghi�sulni a v�zba �nt�tt tervet. De lelke fel� ez a kapocs most valami eg�szen �j a l�ncban,egy �rint�s,mely sokkal t�bb b�rmilyen egyszer� sz�n�l.Sz�ve kihagy egy �rces taktust,ezzel belefojtva a m�ly l�legzetet,mely tal�n egy utols� pr�b�lkoz�s volt hamiss�ga fel�l.�m most m�r nem k�pes,nem akarja tudom�sul venni azt az ember alkotta borzalmat; ajk�nak �szinte,l�gy simogat�sa,ahogyan a ridegs�g saj�tj�n forr�sodik fel,lass� lehuny�sra k�szteti szem�t,s g�pezete ki�gett,csillapod� dallam�val j�n r�,hogy a f�rfi m�r most betartotta minden �g�ret�t.Vele van,amikor mag�hoz t�rt,ahogyan megtartotta emberi �rzelmeit. Egyetlenegy m�sodpercben,annak apr� t�red�k�ben eldobja minden�t,s felbuzd�tva tiszt�n emberi �nz�s�g�t rebegi el �nmag�ban a h�l�s k�sz�netet,hogy szerkezete elsodorta �t id�ig. Itt vagyunk...�ket kerest�k. Egy k�l�n�sen beugr�,kivehetetlen k�ppel fej�ben,halkan szuszogva veszi tudom�sul,hogy egyszer mindennek v�ge szakad; torka,s �sszes izma szinte egyszerre dobog fel,ahogyan a cs�k elv�lik t�le,s csak f�lig elny�lt szemh�ja f�tyl�n �t eszm�l fel a robot n�m�n csend�l� szavaira,melyek most nem nyernek �rtelmet szinte teljes s�kets�gbe borult f�lei m�ly�n.P�r v�gtelenn� ny�lt,elr�vedt pillanat m�lva,mikor m�r teljesen mag�hoz t�r,emeli gyeng�n kiss� feljebb feje vonal�t,hogy �loms�ly� szemh�ja al�l k�pes legyen az angyalok faragta,dr�t sz�tte,m�gis csaknem d�monian gyerekes von�s� arcra tekinteni.Teste teljesen ellazult,csup�n ujjai v�j�dnak saj�t tenyere vonalaiba; fel akarja emelni karj�t,�m f�radt teste �s elm�je csak egy gyenge megmozdul�st enged neki. - Sajn�lom. - Ajka �rint�se ut�n ez az alig hallhat�,halk sz� most t�l �rtelmetlennek,s keser�nek hat.Tompa �rzete szerint szeme ki akar szakadni a hely�r�l,csuk�dik le,majd ny�lik ism�t fel lassan,mintha a hal�l�n lenne. - Sajn�lok mindent,amit...mondtam. - Rekedt szavai �sszef�gg�stelennek hatnak; �gy �rzi,ameddig fenn�ll ez az �llapot,k�teless�ge lenne elmondani neki az �rtelmetlen fell�ngol�sokat,egy szinte a becsap�sig fajult kit�r�st,m�g ha k�ptelen is most egybes�r�teni az �sszezavarodott,embernek l�tszani akar� robot elm�lt zavarait,melyet vele produk�ltatott.�sszesz�k�l fekete pupill�ja a neonf�nyek �titatta �risze k�zep�n; nem hogy a f�rfi,de saj�t nev�re sem eml�kszik ebben az �r�lt pillanatban.�m nem esik teljesen k�ts�gbe,csak arra tud gondolni,hogy tal�n t�nyleg el kell veszni ahhoz,hogy megtal�lhassuk,amit kerest�nk. �n csak egy egyszer�,meilisi l�ny vagyok,aki nagy �lmokat akart kergetni,s most itt tart. - Most m�r...�n vagyok.Szinte soha sem...besz�lhett�l velem...tiszt�n,mert...gyenge voltam,de...most itt vagyok. - Szavait vakt�ban,nehezen pr�seli,n�hol hossz� sz�neteket tartva,hogy m�ly leveg�ket vehessen. - Aki azt mondta...hogy veled marad,�s...most is azt mondja,�s...csak ez sz�m�t.Csak Te is... Felszisszen nehezen elsuttogott szavai ut�n,mintha hirtelen k�st m�rtottak volna gyomr�ba.Elm�j�be has�t a tudat,hogy nincs felt�tel n�lk�li �rzelem az �let�ben,m�g most sem,mikor tal�n el�sz�r �getheti tekintet�t tiszt�n egy ember szemei k�z�.Fojtogat� �rzeteiben,mintha programja �ppen kapcsolna le,szomorodik el,mert most megint annyira el�rhetetlen�l t�volinak,�s lehetetlennek t�nik minden.Annyira szomor�,mint egy pap�rra vetett t�rt�net l�thatatlan tint�val,befejezetlen�l,melynek kezdete egybefoglalja az �sszes felesleges sz�t; K�t emberi robot,akik felt�telek n�lk�l nem szerethetik egym�st. �rzi a fullaszt� nyom�s� ingert torka sz�leiben,s elragadja �t a pillanat riadalma,hogy ha azonnal nem ford�tja oldalra a fej�t,akkor meg fog fulladni; vakt�ban kapja �t el a k�h�g�roham saj�t maga �lettelen b�r� m�sa fel�,melynek hirtelen l�tv�nya felkavarja rossz �rz�seit,egy pontban �sszes�r�tve minden f�lelm�t,kiszor�tva eddig felt�dult v�gyait.L�t�sa egyre csak hom�lyba t�dul,egy �tl�tsz�,v�r�ses k�dben �t�sztatva v�za l�tv�ny�t,s ez p�r pillanat leforg�sa alatt szoros lehuny�sra k�szteti szemeit.Ahogyan egyik f�l�t a m�t�asztal jegess�g�nek nyomja,csak felsokszorozza zakatol�sa visszhangoz� gyilkol�s�t v�n�i gyenges�g�ben,cs�vei hamiss�g�ban,melyek most mintha egyszerre szakadtak volna ki a hely�kr�l,forr� v�rrel felperzselve,el�rasztva belsej�t.Mellkas�t k�ptelen behat�rolni,mintha m�r r�g nem is hozz� tartozna,olyan nagyon sz�tszaggatta �l� h�s�t,s gyors s�llyed�s�ben bord�it is mind elt�rtnek �rzi baloldali mechanizmusa lecsend�l�se miatt.Mintha egyszerre szakadna r� a f�rfival t�lt�tt percek s�lya,�tvett f�jdalma s �rz�sei,egy eg�sz v�gtelent �t�velve,szinte eddig le�lt �let��rt vezekelve,ahogyan ugyan elhagyta szerkezete �rtelmetlen�l nem emberi logik�j�t,�m �gy visszacs�ppent saj�t elm�je hatalm�ba,ezzel sz�tfesz�tve m�sz�ve f�mfal�t,mely nem b�r lecsillapodni heves �rzelm�re,s kergeti mag�t saj�t �rd�gi k�r�ben.Nem tudja,mit tesz a robot,ott van-e m�g,mivel most nem �rz�keli a k�lvil�got,s ak�rmennyire is szeretne megsz�lalni �s lenyugodni,k�ptelen r� g�rcs�s reakci�i miatt.Csak szeretn� �jra hallani azt a val�di sz�vet,mely annyira hasonl�t doboza r�gies dallam�hoz. Hirtelen r�ntja el a hideg �rz�ketlens�g.Mintha egy j�ghideg,fagyott t�ban mer�lt volna al� hirtelen,melynek hull�mtalan felsz�ne sziszegve borul feje f�l�,leh�zva �t a v�z b�kly�z� s�lya,le,eg�szen a hatalmas nyom�s� talajra. A hatalmas nyom�s; el�sz�r ez �rezteti vele,hogy m�g nem halott.Egy pillanatra s�kett� v�lt f�l�be s�pol�s,majd v�rfagyaszt� z�g�s k�lt�zik,melybe m�g lehunyt szemh�ja is �jra �sszer�ndul,ahogyan az nem ereszt reflexszer� szor�t�s�b�l.Zih�l�sa bet�lti saj�t maga �rj�t,mintha sorban gyulladn�nak ki a csillagok az �bens�g bolt�v�n,f�ny�kkel megvak�tva s�t�ts�gbe mer�lt tekintet�t. Amelyet k�vetkez� ingerk�nt felfogni k�pes tompa zsibbad�s�n �t,keze feszes szor�t�sa maga mellett v�gigfutva,egy h�v�ss�gbe torkollva,melyben felismeri vakt�ban a robot f�mes tenyer�t,ahogyan saj�t ujjait g�rcs�s f�jdalommal f�zte �ssze az �v�ivel.Tudat alatt sem eresztette �t el,m�g ebben a p�r pillanat alatt lezajlott szenved�shull�mban sem,mert m�g mindig f�l,s nem tudja,mi lesz most.F�leiben m�r nem is a z�g�s,csak saj�t �temtelen dallama j�tszik,melyet most f�lrekattant sz�ve �rces lecsendes�l�ssel nyugt�z �nmag�ban.Remeg� von�sain saj�t programj�t meghazudtol�,alig �szrevehet�,nyugtat�snak sz�nt halv�ny mosoly h�z�dik el,n�h�nyszor k�h�g�sbe f�lva,mely p�r pillanat k�s�ssel �rezteti az ajkai k�z�l a t�lnyom�st�l kicsordult,forr� v�rcs�kot.K�ptelen r�j�nni,merre van fordulva,nyitva van e a szeme,hall-e a f�l�vel,esetleg pillanatnyi vaks�got s s�kets�get kapott - �m most nem tudja �t �rdekelni egyik sem,csak szeretn� tudatni a f�rfival,hogy nem az � hib�ja volt ez,csak saj�t teste gyenges�ge,�s hogy ne menjen m�g el.

2009.06.30. 15:41 Zev Owen

Hat�rozatlanul fordul meg, arc�ra er�ltetett kifejez�stelens�ggel. Ebben a percben mindenn�l jobban akarn�, hogy az Els� eluralkodjon felette �s ne saj�t mag�nak kelljen v�geznie a m�g �l�, l�legz� testel. �rzi, amint fej�ben a puszta robot logika �nel�g�lten sz�rakozik szenved�s�n, mellyel v�gs� pr�bat�tel el� �ll�thatja �gy is ingatag l�bakon �ll� lelk�t. K�nozz csak, ezzel nem fogsz elt�ntetni. Sz�ve nagyot dobban, ahogy elsz�ntan a r� szegez�d� k�k szemek m�ly�re n�z, majd lass�, kim�rt l�ptekkel indul meg a m�t�asztal kopottan csillog� f�mje fel�. L�ptei kih�lt koppan�sokkal visszhangzanak a talajt �rve, mik�zben felm�r� tekintete egy pillanat erej�ig az elk�sz�lt v�z �lettelen arc�ra ugrik. A k�t test egym�s mellett szinte �g �s f�ldnek t�nik, m�g a le�rhatatlan hasonl�s�g ellen�re is. A l�ny m�g cyborgk�nt is annyira emberi �s term�szetes tudott maradni, mintha sz�let�s�t�l fogva semmisem v�ltozott volna benne. M�g mindig l�tni szem�ben a csillog�st, b�r�n a t�zel� forr�s�got, a mellkas�ban zakatol�, ijedts�gt�l tombol� dobban�sokat, melyek szinte kihangs�lyozz�k t�r�keny mellkas�nak k�nnyed �v�t. Mindezzel ellent�tben �ll a siv�r robot porcel�n fel�let�, kifejez�stelen arca, melynek lehunyt szemh�j�n, mozdulatlan von�sain �gy fesz�l meg a halov�ny sz�vet, mintha egy olcs� kirakati b�bura pr�b�lna hasonl�tani, mely egy�ltal�n nem lenne m�lt� nev�hez. Halkan, s vontatottan engedi ki bent tartott l�legzet�t, mintha egy elhal� s�haj szakadna fel tork�nak m�ly�r�l, amint megfesz�lt, adrenalint�l tombol� ujjai meg�rzik a m�t�asztal hideg f�mj�nek vasfel�let�t. Neh�zkesen pillant vissza a f�lrobot arc�ra. - Makacs vagy igaz? Nem engedelmeskedsz. – n�m�n vonaglik meg tork�nak �ve, ahogy a sz�nlelt szavakat ejti, melynek sz�raz �le rem�nytelen nyel�sre k�szteti. – Pedig jobban tenn�d, ha addig pr�b�ln�l meg elveszni a s�t�tben, ameddig csak teheted. Ezut�n t�bb� m�r nem l�thatod. Ajkai megremegnek elhangzott szavainak s�lya alatt, ahogy gondolatban emberi mivolta b�ntudattal, s f�jdalommal ostromolja, a visszal�p�ssel kecsegteti, mely csak egy �jabb test elleni l�zad�s�hoz vezetne. Nem teheti meg, �gy a lehet� legk�z�mb�sebb igyekszik maradni, hogy elaltassa az Els� v�z�nak gyan�j�t, hidegre tegye els�t�t�lt robot logik�j�t, s hagyja, hadd f�r�dj�n hamis sikereinek �z�ben. - Megmondtam, ha b�rmiben is ellen�llsz, a legjobb esetben is nekem kell k�nyszer�tselek. – csup�n n�ma t�zzel telt szemei csillognak fel �rzelmekt�l mentes arc�nak m�ly�n, melyek most �szt�nszer�en �getik bele magukat a l�ny hideg k�kj�nek pillant�s�ba. Hallja megfesz�l� karjai alatt megroppanni a m�t�asztal eg�sz�t, ahogy oldalasan �llva magasodik a l�ny f�l�, k�t karj�val t�masztva mag�t, �gy fogva k�zre a tehetetlen testet. Hangja halkabb� v�lik, mikor ism�t megsz�lal. - Meg�g�rtem neked, hogy vigy�zok az �rz�seidre. De ez csak �gy fog menni ha becsukod a szemed. Seg�tek... – felhev�lt pillant�sa moh�n issza mag�ba a l�ny von�sait, v�gigfuttatva tekintet�t a m�r j�l ismert arcon, melyet k�ptelen lenne elengedni egy l�lektelen porcel�nfigura kedv��rt, melyet csak az �l�, az eredeti m�s�ra faragott ki valaki, akit j�l ismer, de nem akar t�bb� mag�ban �rezni. Karja elgyeng�lten hajlik meg, mintha mag�ban remegve meg, nem b�rn� tov�bb a v�z elnehezed� s�ly�t, azt a szenved�st, melyet legbel�l, v�n�iba mar�an �rez. Eg�sz fels�teste s�llyedni kezd, k�zel�tve a f�lrobot fel�, mintha a mellkas�ban l�v� s�ly h�zn� mag�val a v�gtelens�gig. - �n mindig betartom az �g�retemet. – hangja meginogva akadozik meg, mintha szavaival k�zdene, hogy k�pes legyen azokat kimondani, azonban az Els� most m�r semmit sem tehet. A hirtelen pillanattal siker�lt gondolatban �s testben a h�tt�rbe k�zdenie a robot val�j�t, mely nem b�r el a hirtelen �rz�kletekkel, amik �jszer�en t�rnek utat �rint�sekre szomjaz� b�r�nek felsz�n�n. Megsz�d�ti a f�lrobot arc�nak melege, melyet ilyen k�zelr�l m�r t�k�letesen �rez. A l�gy l�legzet, mely arcvon�sait, s ajkait �ri, ahogy elm�ly�lt tekintet�vel, megbabon�z� pillant�ssal figyeli a k�l�nleges sz�j �v�t, melyet nem olyan r�g k�pes volt meg�rinteni. Hirtelen fogja el eml�keivel az �rz�s, hogy milyen szerencs�s, mert a gondolat, hogy ennyi �v gy�trelem �s semmiss�g ut�n hasonl�t tegyen vagy �rezzen m�r j� ideje nem �nt�tte el mellkas�t, nem pezsd�tette fel annyira test�t, nem dobogtatta meg annyira sz�v�t, melynek er�t dikt�l� taktusa most is tork�ban j�tszik heves, �sszef�gg�stelen dallamot. Mintha fej�be szaladna a forr� v�r, ki�r�tve gondolatait, �thaladva f�l�nek pump�l� hangjain, mik�zben m�r m�st sem hall, csak a megfesz�l�, kienged� d�b�rg�st, az �jb�l felt�dul� l�va �raml�s�t, mely k�v� dermeszti, �s egyben felolvasztja tehetetlens�gt�l leblokkolt v�z�t. Mintha most beteg sz�v�nek megmaradt t�red�ke �j �letre kelt volna, mindent �jra kezdve, egy �j es�llyel has�tva �t a pillanatot, mikor f�lig lehunyt szem�n �t ellazult ajkai �ppen hogy a l�ny�hoz �rnek. - Maradj velem. – s�hajtja elr�vedt hangon, mik�zben fej�t enyh�n oldalra d�ntve cs�kol bele az �get�, k�nnyed ajkakba, egyik kez�t felszabad�tva a t�maszb�l, k�t ujja k�z� fogva a f�lrobot �ll�t. Sz�ve az ismeretlen helyzetre, s �rint�sre hirtelen k�v�n kiszakadni f�mesen kong� v�z�nak b�rt�n�b�l, ak�r egy ketrecbe z�rt vad, mely a szabads�gra v�gyik. Ajkai l�gyan sz�tny�lnak a cs�kban, utat engedve nyelv�nek, mely lehelet k�nnyeds�g� �rint�ssel �zleli meg a cyborg fels� ajk�nak vonal�t. Folyamatos h�vvel, elkeseredett t�zzel pr�b�lna l�legezni, nyelni, kitasz�tani mag�b�l a f�nyt, melyet lecsuk�d� szemein �t pillant meg, mik�zben minden erej�vel visszatartja �rtelmetlenn� v�l� s�haj�t, a v�sz jelz�s� ingert, hogy azonnal h�tr�ljon meg, mert azzal, amit tesz a v�gtelens�gig szaggatja test�nek korl�tait, s minden bel�k�dolt szab�lyt megszeg vele. Ez a tudat azonban csak m�g biztosabb� teszi, hiszen emberi r�sze �nk�ntelen�l is vonzza mag�hoz a vesz�lyt, t�l�rad� lelkesed�ssel v�gyik az adrenalinnal telt, megborzongat� f�lelem ut�n, mely �jra emberr� teheti, mely l�ts�kra hozhatja az �rz�kletekt�l tombol� vil�ggal. Utolj�ra m�g belecs�kol a puha ajkak t�z�be, mintha az el�z� v�ratlan �rint�st akarn� ezzel �r�kre lez�rni, majd egy �r�kk�val�s�gnak t�n�, �vatos mozdulattal egyenesedik fel. - Sajn�lom de.. M�r nem nagyon eml�kszem hogyan kell. – hangja komolyan cseng, hirtelen zavar�ban, ahogy megt�ri a hosszan be�llt csendet. Alig b�rja meg�llni, hogy ne nevessen �nmag�n, hogy ne mosolyodjon el, mikor �rzi, hogy sz�ve �r�mt�l zsongva gyorsul fel �jra mellkas�nak m�ly�n, szabadj�ra engedve egyfajta k�l�n�s �rzetet, melyet csak a rep�l�s vagy a v�ratlan zuhan�s �lvezetekor tapasztalt. A hirtelen �raml� sz�l �s a sebess�g, mikor az ember nem tudja hov� tart �s m�r az sem �rdekli, mi van k�r�l�tte, csak a mellkas�ba ugr� �rz�st tapasztalja, a felgyorsul� pulzust �s a l�lekbe �v�lt� adrenalin megborzongat�, fagyos l�legzet�t. Jegess�gben elmer�lt ajkait m�r-m�r forr�nak �rzi, ahogy sz�j�nak sz�le makacsul felfel� g�rb�l, n�m�n megfesz�tve �nmag�t. Moh� pillant�ssal figyeli kitart�an a l�ny szemei, s ajkai k�zti vonalat, folyamatosan beleremegve a pillanat cs�b�t�s�ba, hogy �jra f�l� hajoljon, s m�g egy utols� �rint�st a mag��v� tegyen.

2009.06.29. 22:07 Khiara Laken

K�ptelen b�rmit is tenni; l�za mintha ism�t felsz�k�tt volna,v�re sebes f�sults�ggal z�g mozdulatlan teste vonalain �t,mik�zben �rzi a h�v�s leveg� kavarg�s�t a szinte az arc�hoz pr�selt kezei �tmelegedett fel�let�n.K�ptelen r�eszm�lnie ak�rmilyen m�s ingerre is,berendez�se is teljes n�mas�gba borult mellkasa lass� monotons�ggal emelked� s s�llyed� �ve alatt,melyet a m�ly l�legzetv�teleivel egy�tt gerjeszt mag�ban.�rzi,hogy szinte egy teljes kik�pz�s volt sz�m�ra ez a v�gel�thatatlan bez�rts�g,hogy a mag�nyba fullasztott �r�k felem�sztett�k most a f�j�n l�ktet� gondolatok minden cseppj�t,ahogyan egyre rosszabbul,�s tehetetlenebb�l �rezte mag�t szerkezete idegt�p� akarata miatt.Amely megakad�lyozta,hogy kiszakadhasson ebb�l az elhagyatott z�rk�b�l - mely legal�bb annyira f�rdik a mag�nyban,mint lelke - hogy ak�rmilyen felesleges k�v�ns�g�rt,de felkereshesse a f�rfit,m�g ha annak v�za g�nyosan,�s lekezel�en is b�nt volna vele. Megmagyar�zhatatlan �r kering mellkas�ban,mintha a s�t�t kozmosz benne t�m�r�lne,s sz�t akarn� feszegetni gyenge bordacsontjainak repedt �v�t.A teljes odaad�s puszta sz�nalma,melyet �vekkel ezel�tt �lt csak meg; de mindig k�zd�tt,ameddig csak ereje azt engedte.Darabokra hullni k�v�n� szervezete meger�s�d�tt a p�ld�tlan k�r�lm�nyek ellen�re is,annak ellen�re,hogy cyborg n�ven test�ben t�bb az �l� h�s �s az emberi sz�vet,nem mint a befejezett f�lrobotokn�l,azok f�mbe �nt�tt csontjaik feletti dr�tok �s zsinegek halmazain�l,melyek csak �rny�kai minden val�di l�tnek; m�g ha saj�t test�ben is ugyan�gy dolgoznak norlanai berendez�sek.Hitte,hogy m�g m�sz�vvel is k�pes lesz talpra �llni,holott n�ha m�gis sz�ks�g volt kimenek�teni �t az �ngyilkoss�g menek�l�ssel cs�b�t� �r�k �tj�r�l.Mikor pap�rokat �s adatokat loptak az addig elk�sz�tett t�pusok programjair�l,s mikor elkezdett a fej�ben k�rvonalaz�dni egy elm�let,amelyben szinte �sszecsordult minden v�gya,s mely egy t�k�letes befejez�s,egy v�gleges el�gt�tel megad�s�val kecsegtetett.Ahogyan sz�pen lassan mell��lltak – m�g ha nem is mindenki -,mert tudt�k,� az egyetlen,akinek teste,fennmaradt,�n�ll� tudata k�pes lehet ilyesmire.Ahogyan az id� sebes l�pt� m�l�s�val meg is b�ztak a besz�m�thatatlanul cseleked� lelke szinte hihetetlen letisztul�s�ban,h�v�s,n�ha kem�nys�gbe torkoll� utas�t�saiban.S most elszorult a torka,mikor r�gondol,tal�n most is ezt v�rj�k az �r�kk� v�ltoz� pillanatokban,azt,hogy mikor bukkan fel �jra katonai egyenkab�tba b�jt alakja,mely t�r�kenys�g�re ugyan kiss� nagy,�s meglehet�sen s�lyos; m�gis b�szk�n viselte,mert egyszer�en csak �reztette sokszor mag�nyos �s sz�mtalanszor zokog� lelk�vel,hogy tartozik valahov�.Voltak,akik elhagyt�k a szervezetet,de volt olyan is,aki k�l�n�sen k�zel ker�lt a sz�v�hez,m�g ha k�ptelen is volt t�bb� kimutatni fel�je a h�l�t,s minden m�s �r�m�t; g�pezete,s ezzel egy�tt megcsonkult lelke azonban m�g soha sem �rzett akkora v�gy�d�st,amelyet valaki olyan ir�nt tan�s�thatott,aki hozz� hasonl� k�nokban f�rdik a gy�trelem tav�ban.Ha visszagondol a t�l er�s �rzelmeire,a mozdulataira,�s meggondolatlan szavaira,minden zavarodotts�ga ellen�re is,valahol szeretett �jra �lni,m�g ha k�zben �ppen akkor szinte nem is l�tezett. Fogalma sem volt,hogy m�sz�ve ennyire meger�s�d�tt,s hogy az sodorta �t egyenesen az �ngyilkoss�g �tj�ra.Aki v�rta a megfelel� pillanatot,a megfelel� szem�lyt,majd a robotot v�lasztotta az emberek helyett,Norlan�t,az ellen�llhatatlan,fest�i v�rost otthona eml�ke helyett.H�t nem volt k�pes ellen�llni neki.Nincs mit bennem csod�lni.Most megvet�en szor�tja �ssze ajkait,ahogyan egy teljes logik�tlan gondolat,egy �rtelmet nem nyer� v�gy k�szik embertelen vads�g� elm�j�be; puszt�n csak sajn�lja ezt az �rtelmetlen hal�lt,melyet majd k�t v�zt�l,�s saj�t szerkezete �rul�s�t�l kell elszenvednie,mintha csak mindenki ellene esk�d�tt volna fel.Csak sajn�lja azt a sz�p lelket,mely az Els� v�z�ban adta meg mag�t,s most � is elveszni k�nyszer�l egy kih�lt dr�tvil�g roboti szenved�ly�ben. Ord�tana �rz�ketlen maszk� k�nj�ban,ha torka nem n�mult volna bele a t�bbnapos megpr�b�ltat�sokba.Ha visszagondol azokra a percekre,mikor egy embert �rzett elveszni bel�l; r�j�n,az az ember val�ban feneketlen m�lyre veszett benne.� akkor m�r jajgatott legbel�l,eszeveszetten verg�d�tt,s m�g ennyi id� ut�n is gyeng�n beleborzong,ha csak ilyen,az �r�leten is �t�vel� dolgokra gondol,mely a robot �s az ember hat�r�n billeg.Ak�r egy �r�kmozg� szerkezet,mely �temre hajtja �nmag�t,soha sem ereszt babon�z� ritmus�b�l,s egy pillanatnyi nyugtot sem hagy a vil�g sz�m�ra -  vagy �pp a vil�g nem hagy �ntudatlan mozg�s�nak. Ord�tana,ahogyan a fej�be pump�lt,agy�t felt�lt�tt v�re miatt ki�lesedett l�t�sa feleszm�l az ajt� elhal� mozdulat�ra.Ahogyan megdobban mellkasa,szinte sz�tv�gva az ott fut� �l� v�n�k fal�t,s ahogyan az �tforr�sodott,de j�ghidegnek sz�letett f�m megkongatja bord�it.Mikor az ajt� kiny�lik,de a robot �pp csak egy gyors pillant�sra m�ltatja �t,s meghagyja neki a kiny�lt ajt�t...belet�r�d�en szorul el a torka. Lass� mozdulattal t�p�szkodik fel,mintha aludt volna egy ak�r percet is.Megfoghatatlanul �rzi mag�t,vagy tal�n m�r nem is akarja; most mintha fentr�l r�ngatn� valaki a v�gtagjaira k�t�z�tt damilsz�lakat,s m�g suttognia sem kell az utas�t�sokat fel�je. Egy mozdulattal veszi mag�ra m�r n�hol elkopott anyag�,hossz� kab�tj�t,s t�rli meg szemeit,mintha csak egy szimul�ci� lenne az alv�s vagy a k�nnyek ut�n.Csup�n az ajt�ba kapaszkodva �ll meg,szinte csak elny�jtott,fekete-feh�r k�pekk�nt �t�lve minden neh�z mozdulat�t; m�g ott hever az �gyon doboza,s amint visszapillant r�,szinte �rzi a fal�dika n�ma b�nat�t,l�tja k�rvonal�t a hamis f�nyekben �szva,ahogyan �rte ny�jt�zkodik,mint egy kisgyermek az �desanyj��rt. Botors�g lenne �jb�l felnyitni.Magamn�l akarok lenni,am�g el nem kezd�dik valami �j.Egy �j kezdet,�r�k L�t�,egy �j kezdet... Nem eml�kszik a doboz m�ltj�ra.Nem tudja,mi van benne,s valahol f�l is tudatosan kinyitni,h�t ha valami l�ncolatot ind�t� dolgot tal�l benne; csak azt tudja,hogy az otthon�ban volt elrejtve,teh�t hozz� f�z�dik,s minden olyanhoz,melyre � m�r nem eml�kezhet.Mindig �gy fek�dt le,h�tha �pp aznap a kor�bbi m�ltra tekinthet vissza,h�tha �lmodhat v�gre,s nem az �r�let k�ldene l�tom�sokat gondolatai k�z�,amelyek m�g csak nem is folytat�dnak. Soha sem fogja m�r megl�tni. Gyeng�den egy nyitott,bels� zseb�be cs�sztatja az �jb�l �tk�t�tt fafed�lt,hogy neh�z l�ptei kivonszolhass�k v�gre �t az ajt�n t�li neonf�nyekbe.Fogalma sincs,mennyi lehet az id�,h�ny napot t�lt�tt egyed�l,s amint bel�p a robot ut�n a szint�n neonf�nyben �sz� laborba,csak egyetlen egy k�rd�s ugrik be neki,amelyet sz�vszorongatva nyugt�z.Hi�ba tapasztotta f�l�t egyszer-k�tszer a falhoz,hi�ba pr�b�lt elcsendesedve f�lelni,nem hallotta.Nem hallhatta,mert dobog�sa mindent elnyomott.Csak annyit szeretett volna megtudni,esett-e az es�. Szeretett volna m�g egyszer az es�ben �llni,�s �rezni azt. - Ne csin�lj m�st, csak fek�dj fel a m�sik m�t�asztalra �s hunyd le a szemed. �gy tesz,ahogyan a robot utas�tja kivehetetlen hangj�n.Dobog�saival eggy�m�lik a m�ly t�nus,szinte moh�n issza mag�ba a szavakat,melyekre m�r annyira r�g szomjazott – �m ahogyan most eljut tudat�ba a morajl�ss� fajult hang,valahol elszorul a t�deje,mennyire nem ilyen szavakat akart el�sz�r hallani a sz�j�b�l. Kimaradtak a pillanatok,s mire feleszm�l,teste m�r �nvez�rl� m�dj�ra,mint egy �res tekintet� marionettb�b� fekszik a m�t�asztal kem�nys�g�n.Val�sz�n�leg ha nem cyborg lenne,s ha nem t�relm�t vesztett programja dikt�ln� a most fel sem fogott szavakat,semmik�ppen sem fek�dt volna fel az asztalra.Nyak�t nem ford�tja el saj�t v�za fel�; lehet m�r csak mag�nak besz�li be,de nem engedi l�tni az �j �let�t egyfajta t�m�rs�g form�j�ban.Keser�des - szinte �rzi a test�re �rva az �zt,mely megszorongatja v�n�it,s felt�d�tja az �sszes felkavarhat� porszemeket lelk�ben,melyt�l szemeit szorosan z�rja �ssze,mintha csak a por beleszaladt volna. Csak p�r v�gtelennek tetsz� pillanatra hunyja le tekintet�t,m�g kiss� oldalra ford�tja tincsei k�zrez�rta arc�t; ezernyi k�rd�se s mondand�ja lenne,m�gis a puszta f�lelemt�l sz�tlanul,�sszeszor�tott sz�jjal,lassan nyitja fel �jb�l teljes m�lyk�k sz�nekben �sz� szemeit,ellentmondva az utas�t�ssal.Kimondhatatlanul retteg,mik�zben pillant�s�val lassan megkeresi az Els� f�nyekben �sz� alakj�t,mintha v�rna t�le valamit,s mintha kutatn� a feje feletti,elfelejtett nevet,adatokat; �m nem l�thatja �ket.Most szinte vaknak �rzi mag�t n�lk�le.

2009.06.29. 15:53 Zev Owen

A neonf�nyek kialudtak, a monitor imm�r �res arc�t mutatta a feh�rbe olvad� szoba fel�. Csup�n egy n�ha felcseng�, halk z�g�s t�ri meg a reggel csendj�t, melynek els�, aranyl� sugarai �tsz�r�dnek az ablak vastag �vegburkolat�n. Halk, egy�tem� felmorajl�sok, tompa, reszel�s hangok, melyek, mintha egy term�szetellenes, megkattan� sz�vdobban�s hangjegyei lenn�nek, ami �ram� pontoss�ggal �ti �ress�gt�l kong� taktusait. El�re d�lve nyugszik homloka egym�sba font karjain, mik�zben mellkasa lassan s�llyed, s emelkedik, mintha aludna. Mintha a maga el�tt hever�, feh�r lepellel takart testet gy�szolta volna eg�sz �jjel, a hossz� �r�k s�r�j�ben nyugodva, melyet ebben a poz�ci�ban t�lt�tt. Ebben a f�lig megg�rnyedt, er�tlen testtart�sban, ahogy fels� test�vel a m�t�asztal sz�l�re nehezedik egy sz�ken tartva meg �nmag�t. Szemei nyitva vannak, felfesz�tve, mint aki k�ptelen lehunyni �ket; csup�n a s�t�tet l�tja er�teljes fesz�l�s�, jeges f�mkarjainak takar�s�ban. Csak �gy ker�lhet k�zel a megnyugtat� feketes�ghez, melyet lehunyt szemein kereszt�l nem �rz�kelne; �gy hagyja, hogy t�gra ny�lt pupill�i elmer�ljenek a v�gtelenben, moh�n kanalazva be a v�delmet ny�jt� �bent – mintha k�pes lenne �lmodni. Tiltott, emberi v�gyakkal, s k�pzetekkel j�tszik el gondolatban m�r hossz� �r�k �ta, miut�n siker�lt befejeznie m�v�t, azonban most, hogy a siker �s a cselekv�s k�sz�b�hez �rt, egyszer�en f�l bel�pni, f�l megtenni, s �jra �t�lni egy �jj�sz�let�s pillanat�t. Azt a gy�trelmekt�l hangos, sz�rre�lis pillanatot, mikor k�t test eggy� v�lik, s l�trej�n egy meghat�rozhatatlan, v�gtelen l�t. Egy megsebezhetetlen er�, mely v�gre beteljes�theti �lmait, s minden eddig alkotott v�gy�t. De milyen �lmok, s milyen v�gyak ezek? Nem a saj�tjai. � nem akarna m�g egy lelket rabs�gra �t�lni egy fagyott akna b�rt�n�ben. � nem erre v�gyik, nem ilyen �lmokat kerget... Nem akar �jra egy �let meggyilkol�ja lenni. Milyen lehet �lmodni? Halkan s�hajt fel, mintha f�lig �bren tenn�, ahogy egyenletesen sz�vja, s f�jja ki mag�b�l a leveg�t, b�r nem �rez semmit, s teste folyamatosan azt a tudatot t�pl�lja bel�, hogy mindennek m�r semmi �rtelme, � m�gis �jra �rezni akarja azt a tudatlan �llapotot, mely egy eg�sz �jen �t szak�tja el az eltorzult vil�g gy�trelmekbe, s f�jdalomba f�lt val�s�g�t�l. Jobb keze, mely m�r �j sz�vetet kapott megremeg k�cos, fekete tincsei alatt, ahogy pr�b�lja a kih�lt f�mlapon feljebb k�zdeni mag�t a t�tlen, les�jtott v�rakoz�sb�l. Ez sosem volt sz�m�ra tudatos mozdulat, csup�n a benne l�ktet� v�z sarkallja v�gre cselekv�sre �ntudatlanul elhagyatott test�t. Ne h�zd tov�bb az id�t. Most m�r nem l�phetsz vissza, �s � sem. A g�nyt�l cs�p�g� hang heves �llel v�g tudat�nak sz�vev�nyeibe. N�ha m�g � is m�lyen meglep�dik azon, hogy az egy�tt le�lt 35 �v leforg�sa alatt az Els� reakci�i is milyen emberiv� tudt�k kin�ni magukat, ha �zl�stelen k�r�r�mr�l, m�sok feletti hatalomr�l vagy az elnyom�sr�l volt sz�. T�l k�nnyen tanult, s ez az �tl�thatatlan sz�nj�t�k mindenn�l vesz�lyesebb� tette, mert k�pes volt t�k�letesen lem�solni szem�ly�t. �gy ha majd az id� le �ldozt�val elgyeng�lt, emberi lelke halv�nyodni kezd minden felt�n�s n�lk�l folytathatja majd zavartalan �let�t, az � szavaival, az � reakci�ival, �rzelmeivel, s gondolataival. M�r nincs is olyan messze a v�g, mint azt el�sz�r gondolta volna. Fels�test�t kiegyenes�tve lassan ny�l a maga mellett hever� injekci�s t� fel�, melynek cs�v�ben egy �tl�tsz� anyag remeg meg, ahogy felemeli. M�g mindig benne van a puszt�t�si v�gy, benne van a f�lelem �s az, hogy el�bb �lje meg � a v�zat, minthogy az v�gezhetne vele. Ujjai megremegve cs�sznak lejjebb az apr� tart�j fel�let�n, egy cseppet kifecskendezve a t� v�g�re, melyet emberien csillog� szemekkel m�r v�gig, mintha valami bels� k�nyszer, �p elm�j�nek elveszt�se fogta volna el egy esetleges �ngyilkoss�g �des tudat�t �zlelgetve ajkai k�z�tt. Sz�ja lassan ny�lik s�hajra, ahogy k�ny�rtelen�l jobb karj�nak v�n�j�ba d�fi a t�t, annak tartalm�t test�be juttatva. Azonban ezt a l�legzetv�telt sem a f�jdalom sz�lte, hanem az elkesered�s, hogy olyan �br�ndokat kerget, melyek lehetetlenek, hiszen sosem lenne k�pes meg�lni a legels�, t�k�letesre fejlesztett robotv�zat. �rzi, hogy dr�tszer� ereiben jeges forr�s�ggal �mlik v�gig a szer, mely zsibbadts�ggal em�szti fel karj�nak vonal�t. Szemeit f�lig lehunyva �lvezi ki az els� �rz�st, melyet hossz� �vek ut�n el�sz�r �lhet �t intenz�ven, m�g akkor is ha ez a reakci� nem is t�l kellemes. A semmin�l ez is t�bb… Legal�bb most tudom, hogy arra m�g tal�n �n is k�pes vagyok, hogy �letet leheljek a sz�vetbe. B�r ez az �rz�s is szinte semmisnek sz�m�t.   Fogai tiszt�n kivehet�en koccannak �ssze, ahogy az ampull�t a m�t�asztal f�mj�hez csapja, s ujjait megmozgatva adja �t mag�t az �rz�snek, mely olyan, mintha emberk�nt elzsibbadt v�gtagjaiba �mleszten� vissza sebesen �raml� v�r�t. Hangtalanul �ll fel, t�volba r�ved�, kifejez�stelen tekintettel n�zve maga el�, ahogy egyik l�p�se a m�sikat k�veti a cyborg ajtaja fel�. Egy �r�kk�val�s�gnak t�nt az elk�sz�t�s ideje, am�g nem tal�lkoztak, s n�ha egy-egy nap v�gezt�vel azon kapta mag�t, hogy az elsz�rk�lt f�majt�t b�mulja arra v�rva, mikor nyit�dik majd fel, mikor lesz a l�nynak sz�ks�ge valamire, amit � k�szs�gesen megoldhat neki. De ez a pillanat sosem j�tt el, � pedig megtartva b�szkes�g�t, s tekint�ly�t nem mozdult el hely�r�l. Mert szem�lye ezt dikt�lta, mert az Els� �gy akarta. A mag�nyt �s a szenved�st v�lasztotta, hogy t�lcsordul�, felt�zelt �rzelmei csituljanak v�gre, s a valaha volt par�zsb�l – mely a pillanat vesz�ly�vel b�rmikor l�ngba borulhatott - ne maradjon m�s csak kih�lt, �rz�ketlen hamu, melyet majd elf�jhat egy k�nnyed fuvallat is. Sz�ve nem akar csitulni, v�gtagjai egy mozdulatba dermednek, ahogy meg�ll az ajt� el�tt, s test�nek minden egyes l�ktet�se, mintha felgy�lemlene a mellkas�t �s a tork�t szeg�lyez� �rz�keny s�vban. Egyre t�bb �s t�bb lesz bel�le, ahogy a meg�ll�thatatlan dobog�s felhalmozza a fojtogat� �rz�sek halmaz�t, s mint keser� m�reg sebzi fel bel�lr�l, mint megannyi k�s peng�j�nek �radata. K�szk�dik az �rz�ssel, hogy nyelni tudjon, mik�zben kilincsre cs�sz� kez�n szinte �rzi felhev�lt b�r�nek meleg�t, mely a puszta �r�let �rzet�vel k�rny�kezi meg. Hiszen sokkal val�sz�n�bb, hogy b�r�nek �rint�se olyan hideg, hogy m�r �geti, mik�zben el�sz�r tapasztalja meg a rideg kilincs tapint�s�nak �rzet�t. Az ajt� lassan t�rul fel, mik�zben tekintet�t maga mell�, lefel� szegezi, mintha egy pillant�st sem k�v�nna vetni a f�lrobot alakj�ra. Szemeib�l szinte k�zzel foghat�an �rad a b�ntudat, a tehetetlen elkesered�s, m�g annak ellen�re is, hogy ezt minden erej�vel leplezni pr�b�lja. Jobb kez�vel sz�tsz�rtan sz�ntja fel �jfekete tincseit, min�l t�bb �rz�kletet mag�ba sz�vva, m�g a szer �t nem j�rja eg�sz val�j�t. Nem sz�l egy sz�t sem, nem k�pes r�, csup�n egy gyors pillant�s erej�ig fut v�gig a f�lroboton a borosty�n f�nyek �radata, majd a nyitott ajt�t maga m�g�tt hagyva indul vissza a laborba, hogy mindent el�k�sz�tsen. A v�kony takar�t a M�sodik v�z�nak mellkas�ig h�zza le, hogy a f� csatlakoz�si pontokhoz - mely a tark�n �s a nyakcsigoly�k ment�n tal�lhat� – hozz�f�rhessen. A red�nyt leh�zza, ezzel v�gleg kirekesztve a reggeli nap egyre meleged� f�nyeit, melyeknek hely�t az �get� l�mp�k, s neonok t�k�letes megvil�g�t�sai veszik �t. Nem n�z sehov�, csup�n a szik�ken �s cs�veken fut v�gig a tekintete, melyek majd a be�ltet�shez sz�ks�gesek lesznek, �gy �gy tesz, mintha m�g mindig el lenne foglalva, mikor a l�ny a szob�ba l�p. - Ne csin�lj m�st, csak fek�dj fel a m�sik m�t�asztalra �s hunyd le a szemed. – hadarja el a lehet� legkifejez�stelenebb hangon, melyr�l �rulkodik az er�ltetetts�g.

2009.06.28. 23:19 Khiara Laken

Egy percet sem volt k�pes m�ly �lomban elt�ltenie. Hossz� �r�kon �t j�rta az �rintetlen tisztas�gban f�r�szt�tt falak k�z� rekedt szob�t,heves gondolataival �titatva a leveg� h�v�ss�g�t,mely ugyanolyan n�m�v�,s mozdulatlann� v�lt j�rk�l� teste,lebeg� inge nyoma ut�n,mint azel�tt volt.Egy id� m�lva elege lett saj�t l�ptei �s szerkezete visszhangjaib�l,ahogyan azok megt�rtek a fura akkusztik�ban j�tsz� falakon,�gy hangja el�sz�r suttogva,majd rekedt fennhangon kezdte dar�lni elm�je moh� k�rd�seit �s visszaszor�tott v�laszait.Nyugodtabb pillanataiban,mikor �ppen meg�llt r�videbb vagy hosszabb id�re egy-egy ablaktalan feh�rs�g el�tt,mikor �lt,elv�tve evett s ann�l t�bbsz�r ivott,vagy �pp csak szerkezete dobog�sa utas�tott neki meg�lljt,gondolt arra,hogy ha l�tn� valaki,akkor val�sz�n�leg egyb�l egy skizofr�n,�rtelmi betegs�gben szenved� l�ny,vagy egy f�lreprogramozott robot jutna r�la az esz�be. Fogalma sincsen,mennyi id�t t�lt�tt m�r el az egyre ink�bb egy z�rk�ra hasonl�t� helys�gben,melyet ugyan elhagyni sem akart,s hogy h�ny percre,h�ny �r�ra nyomta �t el a vissza-visszat�r� f�l�lom.Id�tlen�l teltek a pillanatok,ingerszeg�nys�gben elhalva rohanhattak el a napszakok a feje felett,melyek m�gis a v�gtelens�g jegy�ben ragadtak meg �sszezavarodott gondolatai m�ly�n.Minden t�k�letesen illett egy elrakt�rozott �rz�shez,mintha annak egy t�k�letes m�s�t �ln� �jj� kettedmag�val,m�gis egyed�l v�rakozva; mind�ssze csak annyiban m�s,hogy m�r tudat�ban van saj�t t�rt�nelme megism�tl�s�ben,hogy mi fogja v�rni �t – s hogy most egyetlen egy keser� k�nnycseppre sem tal�lt r�. Hi�ba szeretn� s�r�sba kergetnie �nmag�t,s �gy k�nny�teni valamelyest a k�nz� mag�nyon �s �rz�seken.Megzavarodott pupill�j� szeme sarka rezeg csup�n,�rzi is mell� a fullaszt� g�tat,a perzsel�,�get� nyom�st tekintete eg�sz�ben,de mintha kisz�radt volna teste minden porcik�ja,vagy mintha lelke �zenn� a sz�m�ra; Szokd a gondolatot. Hamarosan erre sem leszel k�pes. Amikor m�g k�pes volt �szben tartania az id�t,�gy becs�lte,hogy t�bb nappalt is r�sz�nt szerkezet�re.V�gigp�rgette a m�lt esem�nyeit,keresve saj�t hib�it,hol v�thetett,hol kezd�dhetett lelke becsap�sa; �m elm�je f�radhatatlan mozg�sban lev� r�sze meggy�zte az ellenkez�j�r�l,�gy puszt�n m�r csak programj�t,s sz�ve hamis k�pm�s�t igyekezett felsz�l�tani. V�gtelen�l d�h�s azokra az emberekre,�s az agy�t ostroml� robotra.Arra az �lettelen f�mt�rgyra,mely a mellkas�ban t�m�r�l,pump�lja az �l� h�sa,s forr� v�re koptatta szerkezetek szenny�t,s mag�ban hordozza a mesters�ges intelligencia,a szimul�lt �rz�sek legmagasabb fokait.Mintha k�t elm�je lenne,mintha a bord�i k�zrefogta mechanizmus akarn� bet�lteni egy h�s-v�r sz�v szerep�t,mely az emberek felfog�sa szerint jelk�pesen �rzi,vez�rli az �rzelmek titkait,ak�rcsak egy �temre cseng� doboz.Csakhogy elm�je emberi l�te r�v�n vegy�lnek az �rtelmek,a mesters�ges intelligencia lopja a megmaradt eml�keit,s mindent m�st,melyet fel akar haszn�lni – id�ig m�g � maga is eljutott. - ...az ember menjen az esze ut�n.Ne a sz�v�re hallgasson. - P�r pillanatnyi elm�lyedt hat�ssz�net ut�n saj�t nevet�se t�lt�tte be a kis szob�t.Ahogyan a hamis kacaj eljutott sebes f�lei m�ly�re,gerince vonala �gy borzongott meg,s torz mosolya is egy pillanat alatt vesztette �v�t,folytatva tov�bb a m�g maga el�l is rejtegetett titkot felt�r�s�t. - Nagyon,nagyon �rz�kenny� teszel. - Imm�r nagyobb m�rt�kben emberi gondolatait,s nagyon r�g�ta feltenni k�v�nt k�rd�seit �letre keltett hangja igyekezett cseveg�sbe t�dulni,mely ink�bb hatott egy �sszezavarodott t�nus� lejt�snek.Val�sz�n�leg m�s sz�m�ra egyb�l kit�nt volna,hogy hamis,hogy hazug; nem tud tenni ellene,mintha csak �gy lenne k�pes m�sok k�zel�be f�rk�znie,ak�r egy term�szet�b�l ad�d� rossz sz�n�sz. - �rzem a jelenl�teket.Szinte hallom a gondolatokat.De hogyan? Mire programoztak? Azt mondtad,�rz�d az �rzelmeket,�s vez�rled �ket. Val�ban r�kapcsolsz m�sokra? De kikre? Vagy... - �sszesz�k�lt a szeme,mik�zben ujjaival megsz�radt,v�r�s tincsein sz�ntott v�gig,�jra �s �jra,melyek most a bentrekedt,hamis f�nyekt�l b�bor �rnyalatot kaptak.Esz�be �tlik az Els�,a legels� gondolata hozz� f�z�dve,hogy mintha csak r� �rt�k volna a programj�t. - Csak egyetlenegy valakire? Puszt�n mert ennyire kell az a v�z...? T�k�letesen felesleges.Ideges�t� vagy.Nem olyan mindegy? Megvan az �j �let lehet�s�ge.�j l�tet kapunk.Er�set,�r�ket. - �s mi lesz az �n �rzelmeimmel? Te csak az�rt l�tezhetsz �gy,mert megmaradt az �n�ll� tudatom. - Szisszent fel megvet�ssel,v�laszul szerkezete megdobban�s�ra.Innen m�r nincs menekv�s.�gy is,�gy is megkapjuk a v�zat. - Meg.De ha �n elveszek,hogyan akarsz egyens�lyt �p�teni? Azt hittem,az a te programod. - Mosolya ism�t elr�ved arc�n,mintha el�gt�tellel nyugt�zn� a pillanatnyi n�mas�got. Okos kisl�ny.Nem �ppen Te loptad el...? - Ellopni? - Ajkait elengedte f�j� szor�t�s�b�l,halkan c�ccentve,ahogyan el�nt�tte �t az �rthetetlens�g. Akad�lyozol.Elloptad,�s �tdolgoztad az egyens�lyra alapul� programot.Meilis nev� helyr�l sz� sincsen.Te puszt�n csak meg akarsz �letni minket.Ha nem kapsz �j testet – meghalsz.Ha megkapod,�s magad ut�n m�sz – �ngyilkos leszel.Nem dobhatsz el. Emberi elme n�lk�l is k�pes vagyok magamnak teljes�teni,mint a T�bbiek.Csak �pp annyira gyenge �s sz�nalmas az emberi test...annyira vez�relhet�. De a l�lek...nincs ahhoz foghat�.Minden m�sn�l feljebb �ll.Szerettem az �rzelmeiddel j�tszani.Ellopni �ket,�s meger�s�teni a logik�mat.Felhaszn�lni az eml�keidet.Szenved�sre sarkallni ak�rkit. Elszor�totta mellkas�t s t�dej�t a megrekedt leveg�,k�ptelen volt ak�rmit is mondani,m�g gondolatai is l�ktetve vesztek el a pillanat hev�ben.�r�kra,tal�n egy eg�sz napra borult teljes n�mas�gba,elm�j�t is vigy�zva ki�r�tenie,hogy elm�ly�lhessen,s elk�pzelhesse,hogyan lehetne k�pes meg�rtetni valami olyat a norlanai szerkezettel,mely teljes m�rt�kben ellenkezik emberi tudat�val,fennmaradt sz�v�vel.A legnehezebb,hogy tudja,a mechanizmus �ppen csak annyira makacs �s engedetlen,mint � maga; vagy �ppen m�r billen �t a m�rleg,�s v�g�l mindent mag�ba csord�t,mely valaha �t,egy embert jelk�pezett ott bel�l. - Mit titkolsz m�g...? - F�l�lm�val dacolva suttogta el v�g�l a k�rd�st - h�t ha tal�l egy kulcsot -,hogy m�g v�letlen�l se aludjon el.�ntudatlanul is a v�z eg�sze lebegett a szeme el�tt,a robot,ahogyan �ppen dolgozik rajta,t�k�letes�ti,m�g v�g�l meg nem kapja v�gleges,emberi form�j�t.Ahogyan elalszik,�m soha t�bb� nem kel m�r fel,mert szerkezete teljesen megroncsolta elm�je,�s maga a Robot m�r r�g egy f�mlapokkal �sszetartott dr�tvil�gnak lesz egyed�li lak�ja. Elr�vedve mozgatta meg karj�t �nmaga el�tt,f�lig lehunyt szemekkel,egy k�nyelmetlen p�zban kicsavarodva a fal t�v�ben.Kab�tj�t�l m�r r�g megszabadult,s �gy felt�rt ingujjai bepillant�st engedett neki keze vonal�ba.Eln�zte a v�r�ses-f�mes �rnyalat� cs�kot,mely �t�veli teste eg�sz�t,s amelyeket csak �gy h�v – ha m�r k�nyszeredettem is,mindent bec�zni szokott -; a T�k�letes Sebek. T�l t�k�letesen vannak beforrasztva ahhoz,hogy elhiggyem,Te fejezted be �ket.Tal�n orvosl�st is programoztak bel�d? Hogyan folytat�dik az �lom...? M�r nem sz�m�t t�bb�! - �v�lt�tt mag�ban szinte hangosan,gondolatainak meg�lljt parancsolva,megr�nd�tva minden v�gtagj�t. Sohasem hagyta nyugton az �lma.Minden,m�ly �lomban t�lt�tt �r�j�t a m�t�asztalon t�lt�tte,ahonnan szerkezete vez�rl�s�nek megfelel�en kiszabadul,hogy a doktorok legyilkol�sa ut�n elsz�khessen – j�zan �sszel tudja,hogy ennek es�lye egyenl� a lehetetlennel. Mi�rt �lt�l? Nem szeretted volna egy f�mtestben v�gezni,mint most? Hogy befejezz�k akkor,amit elkezdtek...? Ha azt hiszed hazudok,t�vedsz.A gyilkol�sban ugyanannyi r�szed volt,mint Nekem. - �s azut�n...?! - �s most?!  Hirtelen �v�lt�s�t�l t�rt �szhez,megindult zakatol�s�t�l teste eg�sz�ben,mely fel�ll�sra k�sztette egyszer az �rz�ketlens�gig,m�skor a kit�r� el�gt�telig s�llyed� test�t.Hossz� �r�kig sanyargatta m�g �nmag�t,nem engedve el saj�t b�kly�it – csak el ne r�ntsa �t a kietlen �r pokla. - B�rmi jobb.B�rmi jobb az �ress�gn�l,nem ezt mondtad...? - Sziszeg�se alig volt hallhat�,ahogyan felbecs�lhetetlen id� ut�n ism�t letelepedett a szoba egy m�sik v�g�ben,arra gondolva,lehet kezd teljesen meg�r�lni.R�g nem volt m�r ennyire egyed�l,s most �rzi,hogy mindenn�l jobban sz�ks�ge lenne valaki jelenl�t�re,ak�rkire,csak ne kezdje egy j�l megtervezett ill�zi�nak hinni az eg�szet.N�mas�gban,v�lasz n�lk�l,hossz� pillanatokig csak ny�sz�rg�tt,homlok�t nekit�masztva a h�v�s fal feh�r�nek,mely lezsibbasztotta b�r�t,s vele egy�tt mintha gondolatai is pillanatnyi megnyugv�sra tal�ltak volna. Mag�val r�ntotta �t a szomor�s�g �s a f�lelem s�t�t szakad�ka.�rezte,hogy �rzelmei mintha kezden�nek kimer�lni,s k�ptelen m�r ak�rmit is fenntartania.El�nt�tte a sz�gyen,mennyire vak volt,hogy nem vehette �szre ennyire kibuk� �rz�seit,mik�zben m�shol,m�sn�l ez teljes k�ptelens�gnek sz�m�tott.Biztons�got �g�rtetett t�rsai sz�m�ra,�m azzal,hogy ilyen helyzetbe sodorta mag�t,�ket is vesz�lynek tette ki. Kiszak�totta hossz� kab�tja m�ly�r�l a belsej�be varrt doboz�t s – teljes rem�nytelens�gben – kezdte forgatni ujjai k�z�tt az elfakult,r�gies mint�kkal telev�sett eml�kt�rgyat,lek�t�z�tt fedel�t,s bel�l a lehet m�r r�g els�rgult,vagy porr� lett lapokat,rajzokat,a megfakult,egyszer� eml�keket. S�hajtozva mer�lt m�gtov�bb az egyre csitul� foly� m�ly�re.Tov�bb h�zta mag�t saj�t f�jdalma,mintha sz�nd�kosan akarn� k�nozni lelk�t.�rezte szerkezete n�ma gy�szba borult dobban�sait,mintha neki is ugyan�gy f�jna,vagy mintha nem b�rn� elviselni a feszeget�,lel�ncolt eml�kek s�ly�t. A meilisi arcokra azonban,s nevekre m�r nem eml�kszik. Nem eml�kszek r�juk.Nem eml�kszek...B�rcsak le�rhattam volna mindent.B�rcsak le�rhatn�k mindent... De nem tud.Soha sem tanult meg,az olvas�st is csak programj�nak k�sz�nheti; �m ujjai k�ptelenek az �r�sra,�jra a rajzol�sra r��llni,mintha csak a fegyverek forgat�s�hoz �rten�nek,mintha programja soha sem enged� pap�rra vetni f�jdalm�t.Roncsolja elm�j�t,mik�zben nem engedi eml�kezni emberi r�sz�t,egyed�l �rz�sekkel akarja felt�lteni,s t�lcsord�tani kiismerhetetlen zugait,megh�d�tani,birtokba venni valami m�st,ami nem is az �v�. K�ptelen volt m�r ak�rmit is elk�l�n�tenie; csit�t�sokkal,majd k�ny�rg�ssel pr�b�lta kegyelemre sarkallni szerkezet�t,k�ts�gbeesett,mikor m�r v�gleg lehetetlen volt sz�m�ra bem�rnie az �r�kat,a napokat,s �gy vakt�ban futotta verseny�t az Id�vel. Tedd azt el.Felesleges.Els� lassan befejezi t�k�letes m�s�t,a M�sodik v�zat,�s a tudatod teljes logik�ba s�r�tem az �j testben.Nem akarok �r�k szenved�st,�rted? Hiszen eddig is csak j�t tettem.�rzelmekkel t�lt�ttelek fel,amelyeket eddig vissza kellett szor�tanod.Hagytalak �lni mellette.A t�bbi az �n dolgom.Ha m�g mindig ennyire ellenkezel,jobb lesz,ha m�r most... - Azt mondtad,az emberek v�delm�t,�s �rzelmeit �rz�d...�n is ember...vagyok. - Megfesz�tett �llkapcsa a zsibbad�sig roppant,ahogyan kipr�selte az egyre nehezebb� v�l�,egyre �sszezavarodottabb szavakat sebesre r�gott ajkai k�z�l.Ujjai elfeh�redve kapaszkodtak a lek�t�z�tt dobozba,k�zdve a v�gelgyeng�l�s,szemei rezg�,par�zsl� t�zbe fordul�sa ellen,mik�zben v�n�i sisteregve tomboltak teste eg�sz�ben.�rezte,hogy csak egy kicsi hi�nyzott m�g,hi�ba tartott ki er�sen – t�l sok�ig lehetett egyed�l,s m�r csak egy v�kony f�sz�lba kapaszkodott a szakad�k felett,melynek legalj�r�l az egyed�li �lma tasz�totta f�lfel� csup�n,egy befejezetlen l�tom�s.

2009.06.28. 23:18 Khiara Laken

Cyborg vagy.Hamarosan egy robot. - Soha sem akartam... - Ajkai leg�rb�ltek von�sain,ahogyan el�nt�tte a gy�trelem; �rezte,hogy k�ptelen fel�llni,csak �lt�ben tudta hunyorg� tekintet�t az ajt�ra szegezni,szinte b�v�lni azt,hogy ny�ljon fel azonnal,l�pjen be rajta a f�mv�z,�s tekint�lyt parancsol� test�nek rideg h�v�ss�g�vel vigye ki innen,besz�ljen hozz�,b�rmit,csak hallhassa valaki m�ly hangj�t.M�r f�lelmet sem volt k�pes �reznie,mi lesz,ha elj�n �rte,�s mi fog t�rt�nni,ha a szemei el� ker�l saj�t t�k�letes�tett m�sa. Lehunyta �sszesz�k�lt pupill�j� tekintet�t,hogy maga el� k�pzelhesse az Els� t�k�letes von�s� arc�t,�m legink�bb azt,amely bentrekedt az azt �sszefon� dr�tok k�z�tt.A f�jdalmat,amelyet a m�sodikak negyedik gy�rt�s� programja csord�tott v�n�iba. Egyed�l meghal. Mi az Els� programja...?  Mit tesz a M�sodik v�z�ba?  Gyeng�n,vakt�ban r�zta meg v�r�s tincsei k�r�lfogta arc�t,elv�tett t�tog�sokkal pr�b�lt eml�kezni a robot emberi nev�re,valami er�tlen kapaszkod�ra; elszorult t�d�vel j�tt r�,hogy elfeledtette saj�t mag�val. Ism�t meghat�rozatlan hossz�s�g� pillanatl�ncok k�vett�k egym�st.Kapar� torka megfesz�lt,ahogyan fej�t a falnak t�masztotta,l�bait felh�zva,dobogtatva a tiszta padl�n,h�tha elm�lik a h�nyingerrel felkavarodott gyomorg�rcse.Szerkezet�t nem �rz�kelte m�r,mintha n�m�n els�llyedt volna bord�i m�ly�n; ujjai remegve v�ltak el doboza finoman v�sett fafel�let�t�l. M�g ma is �rzi a b�r�n �mleni azt a j�ghideg es�t,mely akkor �titatta az ez�st dereng�s�,f�sult holdf�nyben f�rd�z� �jjelt,ak�rcsak elhurcol�suk est�j�n,mintha akkor megtette volna m�ltj�nak egyik legnehezebb s�t�j�t.Szinte l�tja �nmaga el�tt darabos,koordin�latlan mozg�s� test�t,ahogyan zih�lva,nagy er�fesz�t�sek �r�n v�gigvonszolja mag�t az es��ztatta,kihalt utakon,beesve egy elhagyatott,romos h�z ajtaj�n,melybe m�r csak a meilisi sz�l vitt n�ha egy kis �letet.Amikor m�g k�pes volt eml�kezni – p�r hossz� h�t telhetett el csup�n az�ta,mi�ta megtal�lt�k embertelen k�r�lm�nyek k�z�tt haldokl� l�t�t. Akkor m�g t�red�kekben,de eml�kezett,hova rejtette m�ltj�nak egy kis darabk�j�t.Zakatolva,�ntudatlan kutatta fel az �t�zott,halott szoba legm�ly�t,�r�k csipog�s� csukl�p�ntj�nak hangj�val,egyre csak roncsol�d� f�lei visszhangjaival,ahogyan v�rfagyaszt�,felfoghatatlan berendez�se szinte sz�tfesz�tette gyenge bord�i �lel�s�t.M�g most is eml�kszik,ahogyan hajsz�l h�j�n meg�lte mag�t a kis t�rgy felnyit�s�val,a dallam�val,teljesen kimer�lten,elny�lva a j�ghideg fapadl�n,utols� gondolatai k�z�tt megrekedve – meddig fog m�g ez tartani? Mi t�rt�nik vele? Hogyan fog visszakeveredni a b�zisra,azokhoz az...emberekhez? Nem sz�lt nekik,csak elj�tt ide.�hes,szomjazik,f�zik,s m�g ink�bb a hal�l�n van,mint �ltal�ban.�ssze van zavarodva.Semmit sem �rt. Sehogyan sem jutsz vissza.Itt fogsz meghalni.�pp ahol sz�lett�l. - Csak m�g egyszer. - Suttog�s�t m�g saj�t maga sem hallotta,ahogyan elfakul� �rz�seib�l visszat�rve tenyer�t v�gigh�zta a l�dika mint�in,meg�llap�tva a tetej�n l�v� lek�t�z�s ment�n.Ujjait lassan cs�sztatta be,majd r�ntotta ki egy elr�vedt mozdulattal,meggondolatlan v�gyakkal telef�zve – f�leg a k�v�ncsis�g hajtotta,mert m�r arra sem eml�kezett,miket rejtett m�g a m�ly�re -,melyre szerkezete fullaszt� megdobban�ssal v�laszolt. Ne nyisd fel.Fel ne nyisd...! Az �temtelen dallam,mely olyan gy�ny�r� �s tiszta,hogy m�g sz�ve sem b�rta elviselni. Szuszog� s�t�ts�g. L�t�sa hom�lyba d�nti az eg�sz szob�t,elforgatott l�t�sz�ggel,ahogyan v�zszintesen fekszik az ajt�val szemben lev� alacsony �gyf�les�gen.A tompa hangok el�sz�r morajl�sokk�,majd z�gl�d�sokk� fajulnak �temre zakatol� f�lei m�ly�n,mikor sz�vdobog�sa fel�led,s �jraind�tja befagyott v�r�t.�rzi a fesz�l�st szemei alatt,orra ment�n,ahogyan szinte eg�sz arc�t �titatja a f�mes t�lnyom�s. Fogalma sincsen,hogyan ker�lt oda,s mi�ta fekszik borzong� teste �ntudatlanul azon a helyen.Szemei k�d�s f�tylan �t merednek maguk el�,a s�padt neonf�nyek tenger�n �t,f�lig lehunytan,mik�zben elny�lt ajkai v�z�rt szomjazva szuszognak; kezeir�l visszaverik saj�t l�legzet�t,ahogyan arca el�tt szorongatja eln�mult doboz�t,ing�vel gondosan eltakarva annak megfakult fel�let�t.Zsibbadt gondolatait k�ptelen ak�rmire is �szt�n�zni,csup�n megr�ndul� szemmel kezdenek apr�nk�nt sziv�rogni tudat�ba az elm�lt,napokk� n�tt �r�k eml�kei,a viaskod�sa,eredm�nyre nem jutott k�rdezz-felelek j�t�ka,majd a megmagyar�zhatatlan �r - legink�bb a k�ts�gbees�s,hogy ak�rmikor elj�hetnek �rte; a v�gy�d�s,hogy v�gre j�jj�n valaki,�s menek�tse ki az egyed�ll�t mozdulatlans�gba tasz�t� rabs�g�b�l.

[568-549] [548-529] [528-509] [508-489] [488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]