�j bejegyz�s Friss�t�s

2009.06.26. 20:19 Zev Owen

Az ajt� becsuk�d�s�val egy id�ben karja reflexszer�en ny�l ut�na, mintha meg akarn� �ll�tani a mozdulatot, mely most elz�rja �ket egym�st�l. H�v�s ujjai azonban csak az �rz�ketlen ajt� f�mfel�let�t �rik, s ez az �rint�s �lesen csattan, ahogy a felszaggatott v�z sz�rk�n dereng� jobbja annak vonal�hoz koccan. Hirtelen r�ntja vissza karj�t, mintha hevesen par�zsl� hamuba ny�lt volna, s az �t �tj�r� letagl�z� sz�gyen – hogy �ntudatlanul m�g most is a cyborg v�gyik - er�teljesen dobogtatja meg hirtelen elcsitult sz�v�t. P�r l�p�st h�tr�lva fordul meg, nehogy a l�ny �jra felt�rhassa az ajt�t, nehogy �jra a szem�be kelljen n�znie, s vezekelnie azok�rt az �rz�sek�rt, melyeknek meg sem kellett volna sz�letni�k. Ajkai f�jdalommal dermednek vonall�, szemei �sszevont szem�ld�ke alatt sz�k�lnek �ssze, ahogy elsz�nt arckifejez�ssel mer�l el sz�k�s laborat�rium�nak neontenger�ben. A sz�m�t�g�p �lettelen�l pulz�l, ahogy r�kapcsol�dik az �rz�kel�j�re helyezett kark�t�re, s leveszi annak adatait. A n�m�n d�b�rg� vonalak �radata egy pillanat alatt t�lti fel a hatalmas, rik�t� n�gyzet eg�sz�t, tizedm�sodperc pontoss�g� adatokat sorakoztatva fel a f�lrobot sz�vver�s�nek reakci�ir�l. Elkerekedett pupill�kkal figyeli a monitoron v�gigsz�guld� hull�mcs�koz�st, melyek helyenk�nt vad, hol pedig eg�sz l�gy cikcakkokat �rnak le, kibukva az egyenetlen kavalk�db�l. P�r m�sodperc alatt fut le az egy �ves sz�v �let�nek t�rt�nete, melyet egy pillant�ssal elm�j�be �get – nincs sz�ks�ge hozz� t�bb id�re. Halkan s�hajt fel, f�lig lehunyt szemekkel, melynek hangja most mindenn�l emberibben hangzik. �gy �rzi, mintha test�ben, �rk�nt szolg�l� dr�tjainak folyam�n l�ktetne v�gig a l�ny sz�v�nek minden egyes taktusa, egy �jj�sz�letett f�lember sz�v�nek f�jdalma. Szemh�ja tehetetlen�l csuk�dik le teljesen, el�hozva tudat�ban a rik�t� vil�goss�got, mely pengek�nt �geti gondolatait. Ujj�t a g�pezet �rz�kel� lapj�hoz �rinti, s hirtelen gyorsas�ggal kezdi Khiara arc�nak felv�zol�s�t, annak minden r�szlet�t a m�g halott v�z kezdetleges mem�ri�j�ba v�sve. Ez Te vagy. Ez a Te arcod. Mintha k�dnyelv�n suttogn� el neki a legels� szavakat, melyeket a M�sodik g�pszer� tudata t�rolni, s felfogni k�pes egy monitor, egy �rz�kel� semmis rabjak�nt. Von�s, von�st k�vet, ahogy az arcszerkezet hirtelen h�rom dimenzi�ban �letre kel, majd testet �lt meghat�rozhatatlan id� leperg�s�vel. Ez volt az el� amit megpillantott; v�z�nak t�k�letesre form�lt, lecsupasz�tott cs�cstechnol�gi�val felruh�zott makettje, mely a g�pbe t�pl�lva forgott, ak�r egy elad�sra sz�nt kirakati b�b. Tudata �res volt, mint egy �jsz�l�tt� �s a semmitmond� �r szivacsk�nt sz�vta el mag�ba a m�ltb�li, f�j�, s �r�mteli gondolatokat, hogy azokat bels� f�ml�d�j�ba gy�jtse, s egy lakattal pecs�telje le, mint �r�k titkokat, melyek t�bb� nem bolygathatj�k �j j�v�j�nek kil�t�sait. M�r csak a mellkas�ra nehezed� nyom�st �rezte, mintha a s�ly ki akarn� szak�tani a h�t�t, teljesen behorpasztva tehetetlen�l vonagl� mellkas�t. L�gcs�v�ben a leveg� m�r csak er�tlen�l hull�mzott, mint egy megrekedt s�haj; Zev Owen utols� mondat�nak elhalt val�ja, mely sosem l�tezett, mert annak szavai sosem voltak k�pesek tork�b�l felszakadva ajkaira forrni. - H�lgyem…! M�g nem j�het be! – �v�ltenek hall�j�rat�ba a rendezetlen zeng�s� hangok, melyek sz�ntelen�l �ltenek form�t hom�lyosan dereng� tudat�ban. �r�k, tal�n hossz� napok, vagy �vek �ta  – nem tud visszaeml�kezni r� – csak szemeit tartja nyitva, de minden m�sra k�ptelen. Csak azt az egyet tudja, hogy nem akar �gy �lni, azt azonban nem, hogyan kell meghalni. Nem tal�lja az utat a s�t�tbe. - Zev. Zev… hogy �rzed magad? Zev. – agg�d� szavak, egy ismer�s arcba z�rva. Onnan t�rnek fel, valahonnan a z�ldes barn�n f�nyl�, gyeng�ds�get t�kr�z� szemek m�g�l, melyeket l�thatatlan k�nnyek f�gg�nye hom�lyos�t el. A cseppek megcsillantak az er�s f�nyben, s a hom�lyon �t - amit akkor �s ott a k�lvil�gb�l �rz�kelt - �rthetetlen szikr�kat vetnek, mint k�t h�feh�r gy�m�nt az eggy�m�l� szoba sz�rkes�g�ben; az alakok tenger�ben. Hallani lehet odakint az �gzeng�s moraj�t, ahogy feld�rd�l, mint egy hirtelen els�t�tt fegyver, mely nem akar t�bb szenved�st l�tni, s teste pontr�l pontra tov�bb�tja ezt a rezon�l� z�g�st, melyet a l�thatatlan �r v�gtelen m�lys�g� hangja kelt. Egy perc leforg�sa alatt a csend torokszor�t� n�mas�ga riadt zsong�ss� n�vi ki mag�t, mintha ez az egy villan�s a vil�g v�g�t jelenten� az ismeretlenek sz�m�ra, kik a szoba n�m�n forg� ringlisp�l�ben olvadnak eggy�, l�t�sa sz�m�ra �rthetetlen, kaotikus alakokat v�ve fel. M�r j�val magasabbr�l l�t r� az �t k�r�lvev� vil�gra, melynek riaszt� s�rg�ban �sz� f�nyeit n�ha k�kk� festi az �gben morajl� vill�m cik�z� sz�ne. Fel�lt�l – hallja meg el�sz�r az Els� �rz�ketlen instrukci�j�t, azonban szavai sz�m�ra nem nyernek �rtelmet. Feje zsibbad a tudat�ra m�rt nyom�st�l, nem k�pes �rezni test�t, sem v�gtagjait; l�t�sa m�r hossz� ideje nem m�k�dik t�k�letes �llel, s most r�ad�sk�pp m�g mintha tudata is �n�ll� �letre kelt volna, �gy komment�lva �rintetlen, emberi lelk�nek tetteit, mintha saj�t tudata �r�kk� leb�nult volna. Dobh�rtyaszaggat� sikoly szak�t utat mag�nak a t�meg eggy�m�l� moraj�t k�vet�en, egy �bl�s, fuldokl�, k�ny�rg� s�hajban teljes�tve ki mag�t, mintha ajkainak remeg�se m�g�l utols� szavait k�v�nn� form�lni. Gyilkolsz. Szemeinek borosty�ns�rga foglalata zizegve h�zza �ssze a k�zep�n f�nyl� pupill�t, mely k�ny�rtelen�l n�z farkasszemet azzal a tekintettel, kinek utols�, er�tlen mosoly�ban t�kr�z�dik minden eml�ke, melyet kih�lt v�za a napok folyam�n m�r �r�kk� eltemetett. Ennek a sokknak nem kellene megt�rt�nnie – csup�n ez a tudat volt k�pes v�gigperegni benne, mikor vasmark�nak gyilkos szor�t�sa enyh�lt anyj�nak tork�r�l. Mikor az addig oly �lettel teli test, kinek hull�mos, �bensz�n tincsei eddig k�nnyed v�llait �rt�k, abban a pillanatban m�r elfeh�redett arc�t takart�k �r�kre. Annak az arc�t, aki utols�, felismer� pillant�s�val is k�pes volt megl�tni az �rz�ketlen g�p �letre h�vott v�z�ban az embert; egyetlen fi�t, kinek nagy �rat kellett fizetnie �j l�t��rt cser�be. A friss, tavaszi es� illata, melynek csendje harmatk�nt remeg meg az �led� t�jon… Mikor r� gondol mindig ez az illat jut esz�be, mely minden percben k�r�llengte ennek az er�s, m�gis gyeng�d n�nek a test�t, mikor a k�zel�ben volt, s �t�lelte. - Ne s�rj Zev. Mikor esik, val�j�ban az �g k�nnye hullik, hogy elmossa az emberek�t. A mennyd�rg�s csup�n az univerzum egy-egy sz�vdobban�sa, mely seg�t a zivatarnak elmosni a b�natot �s az elkesered�st, hogy azt�n �j, m�g szebb Nap sz�lethessen �jj� a sz�rkes�gb�l...  - mik�zben szinte hangtalanul mag�nak suttog, torka hirtelen elszorul, ahogy zavartan �jra k�nnyeit keresn�. Hogy azoknak �z�t, �rint�s�t �rezze, mikor k�nnyeden ajkaira peregnek, mint kisgyerekk�nt, mikor rettegett a vihart�l, s csak egy ember volt k�pes elcsit�tani egy ilyen elhagyatott, f�lelemmel teli �jszak�n. H�t persze... Nem voltam magamn�l. A v�z tette. Eltussolt�k az �gyet, mert sz�ks�g�k volt r�m. F�mkeze �k�lbe szorul, mik�zben egyik eml�ke ut�n egy m�sik nyeli el, mely �ppolyan hideg �s megfeketedett, ak�r egy mag�nyos �jszaka. M�g most is szinte elevenen �rzi megfagyott sz�vetein a hideget, mely aznap a v�z m�ly�n �lelte �t. Folyton csak anyja mondatai j�rtak a fej�ben, mint egy megkopott, megs�rgult, r�gi f�nyk�p, melyet az elhamvaszt� t�z m�ly�re dobtak, melyet m�r sohasem lesz k�pes visszahozni. � tette. � �lte meg, s most a mag�ny j�ghideg peng�j� k�s�t �rzi megfagyott, �temtelen dallam� sz�v�be f�r�dni. Nem tudja kicsoda val�j�ban, s csak egy mondatot suttog el mag�nak minden egyes percben a s�t�tben: Nem tudok s�rni; nem tudok s�rni… Hallja, hogy lelke �v�lt a f�jdalomt�l, de �rz�ketlen v�za csak siv�r szobork�nt mered maga el�, v�rva, hogy v�gleg felem�ssze �nmag�t. Odakint n�m�n koppannak az es�cseppek, mint nem v�rt vend�gek mennyben rekedt, s�t�t kopors�j�nak ajtaj�ban. A telefon hirtelen cs�rren meg, hogy pillanatokra megt�rhesse a sz�tlan felh�szakad�s szimf�ni�j�t. H�rom gyors cs�rg�s, majd egy hangos s�pol�s z�g fel, egy fiatal n�i hangot r�gz�tve. - Zev. Minden rendben? Hallottam, hogy hazaengedtek… - teste mozdulatlan, szemei kit�gulva merednek el�re, mintha nem l�tna, s nem hallana a S�t�t burk�nak b�vk�r�ben. - Zev! Tudom, hogy ott vagy. Rem�lem nem t�rt�nt semmi. K�rlek… H�vj majd fel. K�rlek! Egy utols� agg�d� �zenet a sok k�z�l, miel�tt v�gleg elz�rta volna mag�t a k�lvil�gt�l, ezzel emberi mivolt�nak lass� gyilkol�s�ba kezdve. A hang eln�mult, majd a m�sodpercig tart� gyors pittyeg�st egy hangos s�pol�s szak�totta f�lbe, mint a sz�v v�gs� �tem�nek legutols� s�haja. Ekkor a hirtelen be�ll� n�ma, gy�szos csendben az es� suttog� hangjai �jra kibontakoztak a helyis�g tomp�n dereng�, sz�k ablak�n, �tadva a szob�t az �jonnan �rkez� hajnali f�nynek.

2009.06.24. 23:19 Khiara Laken

Teljes n�mas�gban burkol�zva �ll egy ajt� mellett,a hatalmasra megny�lt fal �rny�k�ban,mely el� m�g a robot vezette p�r pillanattal ezel�tt.Fak� �rz�ketlens�get tapint most a k�zel�ben,semmi t�bbet.Mintha kiestek volna sz�m�ra az elm�lt percek,mintha a sebeket sz�jjelt�p� szavak csup�n a r�m�lma r�szei lenn�nek,melyeket valahol visszafojtott el�gt�tellel tudom�sul vett,mintha mindig is ezt akarta volna - valahol viszont tasz�tja �ket,f�lelemmel t�lti el tudat,s nem akarja elveszteni azt,aki k�pes lenne seg�teni minden�n.Ahogyan sz�pen lassan feleszm�l a zsibbad� gondolatai k�z� sziv�rg� k�pekre,a v�z karjai darabokra t�rte b�b sz�vszor�t� tekintet�re,mikor szil�nkjai sikoltozva koppantak a padl�ra,mikor annak hangja k�sk�nt has�tott a h�v�sen mozdulatlan leveg�ben,m�r felr�mlik el�tte,mennyire f�jt neki az a s�rt� hang; de nem annyira,mint a most szemei k�z� m�lyed� tekintet.Ha k�pes lenne r�,�s nem egy m�r r�g halottnak �t�ltetett,gyenge testbe lenne z�rva,ha nem forrna egybe ennyire ember �s robot,azonnal darabokra szak�tan� az el�tte �ll�,a hal�l�val fenyeget� f�mv�zat,�gy az utols� dr�tsz�lig elpuszt�tva mindenki gyilkos�t,miel�tt m�g elkezdhetn� saj�t v�z�t,miel�tt m�g belekezdhetne mindenki v�z�ba.M�rhetetlen d�hb�l megindult k�ts�gbees�s uralkodik el felette,melyre sz�ve a megfagyott csendben egy f�lredobbant �temmel v�laszol,�sszer�nd�tva v�gtagjai minden izm�t.Elvegy�lt lelk�b�l fakad�an m�g mindig v�gyik a v�zra,egy er�s testre,a soha sem l�tezett �r�k �letre,a hatalomra,amit csak egyetlen egy valaki k�pes megadni a sz�m�ra – nem csak � akar l�tezni,hanem Robot is. Csak h�rom dolog.Nem n�zek a szemeibe.Nem �rek hozz�... Legyenek biztons�gban. �rizd meg az �rzelmeimet. L�gy mellettem. Nem! Nem n�zek r�.Nem �rek hozz�.Megteszem,amit mond.Nem n�zek r�.Ne n�zz r�.Ne �rj hozz�. Egy s�hajban kimer�lt h�vvel kapja lejjebb elf�sult tekintet�t a robot arc�ra,majd a tasz�t�an is h�vogat� szobaajt�ra,szemeit m�g v�letlen�l sem visszakapva a f�lhom�lyban is �r�kk� embertelen�l f�nyl� borosty�nokra,hogy azzal elind�tsa saj�t v�gzete folyam�t.Tiszt�ban van vele,hogy a v�z azonnal k�pes lenne meg�lni,mint n�ma gyilkos�t megnevezve.Hogy sz�m�ra csak egy el�re megfaragott arc� b�b.Tudja,hogy mennyire egym�s ellen ingerlik �ket saj�t maguk f�mszerkezetei.Ha minden egyszer�bb lenne,ha a Sors nem sz�lna k�zbe minduntalan,nem besz�lne f�lre �nakarat�n k�v�l,puszt�n m�r csak a hal�lban szabad�tan� fel mindkettej�ket,egy�tt,�r�kre. De az m�g od�bb van,te mocsok.Pusztulj bele a saj�t k�nomba,hogy vagy �r�kig nem lehetsz vele. M�r �rzi szerkezete k�sve �rkezett reag�l�sait,ahogyan bord�i fal�t ostromolja d�h�dt f�jdalommal.Saj�t inger�lt szavai �nmag�hoz elvesznek a pillanatokban,mely most egy v�gtelent �vel �t a sz�m�ra.F�j�n �sszeszor�tott sz�ja egy s�hajra ny�lik el csup�n,mik�zben ujjait a j�ghideg kilincsre cs�sztatja,habozva,h�nyingert kelt� dobog�sokkal �s sz�r�ssal f�lei k�t oldal�n,melybe m�g mozdulatlan nyaka is beleroppan.�rzi a fullaszt� szorongat�sokat k�tfel�l,mintha k�t t�z k�z� rekedt volna,melyek l�ngjait saj�t maga sz�tja fel minden pillanatban.Le kell tiszt�znia �nmag�t.Nem lehet t�bb� sem szerkezete,sem az Els� b�bja. M�g erre a pillanatra sem. - Nem n�zek t�bb� a szemedbe.Soha nem fogok hozz�d �rni.Minden t�lem telhet�t megteszek. - Szavait rekedt monotons�ggal taglalja fennhangon,egy halv�nyat biccentve,mintha k�sz�netet is akarna mondani.Von�sait �lesen fesz�ti meg,ahogyan lenyomja a f�mkilincset; mintha a tompa kattan�s elvenne bel�le m�g egy kis darabot,keze pedig �lomm� v�lt volna az alig engedelmesked� ujjaival egy�tt. Haragudhatna r�.Minden s�rt� �s g�nyos szav��rt felr�hatna,gy�l�lhetn� minden �z�ben,m�g mag�t is elem�szthetn� saj�t ut�lat�val; de egyszer�en k�ptelen r�.Nem � tehet r�la,de m�g csak saj�t maga egyik fele sem.Mind b�bok csup�n,semmi t�bbek.Csak m�g l�legeznek is.�s tal�n �reznek. Kiss� lehajtja fej�t,hogy v�r�ses tincsei keretet adjanak elszorult sz�ve t�kr�nek,a f�lhom�lyban k�kessz�rke t�nus� tekintet�nek,melyekben most pupill�ja megbolondulva t�gul,s r�ndul �ssze-vissza.Megf�radtan l�p az ajt�t benyomva,ell�pve a mellette magasod� robot el�tt; szemeit a pillanat t�red�ke alatt �geti az Els� v�za m�ly�re,f�l�ton visszapillantva v�llai felett. El�rte a c�lj�t.Minden cseppet kifesz�tett bel�lem,amennyit csak tudott,annyira bomlasztotta a testemet csendesen,amennyire csak k�pes volt.Sz�nd�kosan feszegetve a hat�raidat. Csak most �rti meg,mi�rt nem eszm�lt m�g r� minden darabj�ra a folyton v�ltoz� kirak�snak. Nem magamban kell felmondanom. B�rcsak elmondhatn�m Neked. Mintha a v�r�t pump�l� szerkezete tiltakozna mindene ellen,zakatol mellkas�ban, felforralva az �let�t biztos�t�,f�mes-v�r�ses folyad�kot.Gyeng�den kapja el szemeit az elm�j�be v�sett arcr�l,s mire feleszm�l,m�r az ajt� t�loldal�t d�nti h�t�val egy �jabb szoba hat�r�n,�jabb mag�nyban f�r�szt�tt falakkal k�r�lv�ve,r�gi susog�ssal gondolatai fonal�n. Valahol m�lyen most m�gis sz�vesen meghalna itt,egyed�l.Nem hangosan,mint az a b�b,csendesen,hallgatva sz�ve egyre elhalkul� dallam�t.Befejezne minden kil�t�stalannak t�n� harcot,legf�k�ppen ezt az �nsanyargat�st,amelyet akarata n�lk�l ruh�ztak r�.Valahogyan csak megtehetn�,tal�lhatna r� m�dot,hogy szerkezete is megadja mag�t v�gleg; mire a robot r�tal�lna,m�r k�s� lenne,egy holtat nem hozhat vissza egy f�mv�z sem – egy f�mv�z csak holtat sz�lhet. Lassan cs�szik le a f�ldre,k�r�l sem n�zve a szob�ban,egy pillanatra sem felemelve tekintet�t.Szinte l�tja maga el�tt az �lesen dereng� k�pet,gyenge test�t a t�k�letes �lettelens�gben �szva.Ha �nz� lenne,tal�n csak azt sajn�ln�,hogy m�r nem l�thatn�,nem tudhatn�,mit �rezne az Els�; teljes �ress�get? El�gt�tellel t�lten� el? D�h�s lenne,mert hi�ba k�sz�tette el a v�zat? Akaratb�l,m�r csak az�rt is megpr�b�ln� �t�ltetni elm�j�t a testbe? �jraind�tan� szerkezet�t? Vajon f�jna neki? Egy kicsit is,de f�jna neki...? De nem mutathat fel t�bb �nz�s�get.Mi lesz a t�rsaival? Az emberekkel,akik seg�tettek rajta? Akik megtal�lt�k,�s tett�k vez�r�kk� �t? Robotja sz�m�ra a v�z csillap�thatatlan v�gya �ppen el�g nagy �nz�s�g volt. Egy cyborg nem lehet �nz�.Csak egy ember. Gy�l�llek. �gy van.Magadat gy�l�l�d. Gy�l�li,hogy ennyire nem lehet egyed�l sohasem.Mintha el akarna t�nni,m�g ha meghalni m�r nem is,temeti t�rdei k�z� mindv�gig �res,�s kifejez�stelen arc�t,hogy megpr�b�ljon egy kicsit k�nnyezni.

2009.06.24. 18:06 Zev Owen

Arc�n egy m�sodperc t�red�k�re v�gigfut a meglepetts�ggel kevert indulat, melynek �szt�nszer�, emberi arckifejez�st ad a m�g benne par�zsl� v�r�s v�r�ram utols� fuldokl� szikr�ja. �l�nk�l� szemeivel v�gigk�veti a mozdulatot, ahogy a cyborg keze elt�volodik t�le, s tekintete �gy v�lik kem�nny�, s mozdulatlann�, ahogy a f�lrobot keze is a teste mell� �rkezik. Nyers �llel v�g pengek�nt tekintete, ahogy pillant�s�val pr�b�lja letagl�zni a l�nyt, miel�tt m�g b�rmit is mondana. Von�sai megfesz�lnek, ahogy egy zord kifejez�s fagy meg a hajdani ember robott� v�lt t�kr�ben. Ajkai vad vonall� form�l�dnak, �jfekete szem�ld�kei egym�sba szaladnak, ahogy t�k�letesen mag�ra �lti az emberi d�h egy saj�tos kifejez�s�t. - K�gy�... - hadarja elfojtott indulattal a s�rt�snek sz�nt megnevez�st, melynek hat�s�ra adrenalin form�j�ban t�dul fel benne a t�k�letes alak�t�s �des siker�nek egyvelege. – Ha m�g egyszer uralmad al� pr�b�lod vonni a testemet, a saj�t lelkeddel kell fizetned �rte. – lassan t�r ki a l�ny el�l, egy pillanatra sem tekintve m�sfel�, mik�zben a mellette l�v� polcr�l egyik f�ltve �rz�tt b�bj�t forgatja ujjai k�z�, melynek arc�n a f�lelem torzul eggy� az elkesered�ssel. - L�tod ezt itt? � itt az egyik kedvencem. N�ha � sem tudja visszafogni mag�t. – hangja dallamos �vre v�lt, mik�zben tompa mosoly b�jik meg dermedt ajkai m�g�tt. – Persze az �letben becs�sznak hib�k. De tudod... Azt hiszem eleget t�rtem m�r el T�le. – hangos roppan�s has�tja �t a hirtelen be�ll� csendet, ahogy az �lettelen, tehetetlen�l lifeg� t�rgy feje �sszez�z�dik ac�lkem�nys�g� tenyer�ben. A b�b l�bai, s karjai term�szetellenes p�zban csavarodnak egym�sba, ahogy hangos csattan�ssal teste a k�kem�nys�g� talajt �ri. - K�r lenne egy ilyen hib�t elk�vetni. Ez�rt jobb, ha megel�z�m a v�szt �s m�r most lefektetem az alapszab�lyokat. – h�tr�l p�r l�p�st, hogy oldalt �lljon vend�g�nek, h�t�t k�nnyed �vben a falnak t�masztva. Halkan sz�v be mag�ba egy �jabb adag leveg�t, melyet g�nnyal telt f�lmosolya k�vet, ahogy kezeit flegm�n zsebeibe cs�sztatja, s m�g mindig fak�n f�nyl� tekintet�t a felett�k meredez� s�padt plafonra emeli. - H�rom egyszer� dolog. Nem n�zel a szemembe, nem �rsz hozz�m �s mindig azt teszed, amire utas�talak. Gyerekj�t�k lesz.. Nem gondolod? – a cyborg fel� fordulva engedi el ajkain egy b�ztat�, hamisnak tetsz� mosolyt. Szavai �res fenyeget�snek t�nnek, ahogy percr�l percre j�tssza el sz�n�szeket meghazudtol� profizmussal a feny�t�, inger�lts�gt�l dagad� emberi �rzelmeket, majd a sz�rakozott, cinikus k�lyk�t. Azonban az, hogy puszt�n �nv�delemb�l k�pes lenne meg�lni a l�nyt, mindenn�l val�sabb. N�m�n harap als� ajk�ba felszisszenve a hirtelen be�llt, fesz�lyezett helyzetre, ahogy m�g mindig a l�nyt m�regeti – annak arc�t, de tov�bbra sem a szemeit. Pupill�i a v�gtelens�gig sz�k�lnek, ahogy szemeit �sszeh�zza, hogy �jb�l megt�rhesse a csendet, most m�r oldalt d�ntve mag�t laz�n a massz�van �ll� feh�rs�gnek. Halkan, megj�tszva k�sz�r�li meg tork�t. - Most... Jobban tenn�d, ha led�ln�l �s aludn�l, am�g �n rajtad dolgozom. Min�l el�bb k�sz akarok lenni vele, miel�tt ez az eg�sz m�g tov�bb fajulhatna. – most m�r nem akarja vissza fogni mag�t, mindent kimond, ami csak az esz�be jut. Az el�z� pont ut�n m�r semmi nincs, amit titkolnia kellene. Hat�rozott, �s tudja, hogy k�m�letlen f�l�nnyel �ll a sz�letend� M�sodikkal szemben. Kim�rt, visszhangot vet� l�ptekkel indul ki a dolgoz� szob�b�l, �rny�k�nak takar�s�t elh�zva a padl�n �sszet�rt b�b el�l, melyet m�r csak a kellemetlen neon irrit�l� f�nye �get. V�lla f�l�tt hangatanul biccent h�tra a f�lrobot fel�, hogy k�vesse, mik�zben apr�, saj�tos labora fel� veszi az ir�nyt. - A labor k�zel�ben helyeztem el a szob�dat, �gy nem kell sokat megtenned, ha sz�ks�ged van valamire. �telt is tal�lsz bent; m�r elk�sz�tettem neked. Plusz egy m�sik v�ztart�lyt, ha net�n megint megszomjazn�l. Most m�r tudod, hogyan kell haszn�lni. – meg�llva az ajt� el�tt g�nnyal telt arccal n�z le a l�nyra, mint aki rettent�en j�l sz�rakozik azon, hogy gyerekes cinizmus�val h�zhatja t�relm�t azzal, hogy teljesen h�ly�re veszi. Ennek ellen�re nem tudja meg�llni, hogy ne magyar�zzon el mindent r�szletesen, ak�r egy �rtelmi hi�nyoss�gokkal rendelkez�nek, csup�n az�rt mert Meilisb�l �rkezett. A v�gtelens�gig ki�lvezi a helyzetet - hogy mostm�r minden �z�ben � ir�ny�that.   A v�ratlan n�mas�gban, ahol az im�nt elhangzottak eml�k�t csak a falak suttogj�k vissza, pillant�s�t hirtelen �geti a l�ny�ba, mint aki egy percre sem akarn� tov�bb ker�lni a k�ksz�n� t� simogat� felsz�n�t. De mindez csak egy m�sodperc t�red�k�re adatik meg sz�m�ra, csak egyetlen tekintet cser�ben, melyben csup�n k�t r�vid sz�t taglal el, keser�en, s vontatottan. M�g �lek.

2009.06.22. 20:05 Khiara Laken

Lassan,�k�lbe szor�tva ereszti le,�rezve mag�ban foglalva a gyanakv�ssal telt �rthetetlens�get,hogy mennyire nagyon visszaszor�totta mag�t.�tfun a gondolatain,hogy r�j�tt,m�r felmondta mag�ban a megold�st,�s szemt�l szemben kih�vta a harcot,m�g sincs fogalma; ennyire siker�lt most val�ban vez�relnie,ha csak a gondolatait is – vagy csak Robot ennyire biztos a dolg�ban,a v�z tudat�ban,�s hagyja �t ereje telj�ben m�g �lni egy r�vid ideig,gondolni,�rezni,szerkezete minden pillanatban k�sz �rny�k�val.

2009.06.22. 19:50 Khiara Laken

Gyenge test�nek rezd�letlen nyugalm�val �llja,hogy a robot azt tehessen,amit csak akar; szeme sark�b�l l�tja rideg ujjai j�t�k�t nedves tincs�vel,elmos�dott hangokkal hallja a torokszor�t� szavakat,melyek csak m�g ink�bb tov�bb repesztik arc�nak hamis t�kr�t.Bels� zajong�sa �les ritmusban k�veti sz�v�nek dobog�s�t,ami a pillanat hev�ben zavarodik meg emelked� mellkas�ban,amint meg�rzi a leveg�n�l is h�v�sebb l�legzetet saj�t von�sain meghalva.Az �rz�ketlen v�z arca hidegen �rinti b�re �l� h�s�nak forr�s�g�t,mely v�gleg megt�ri a t�kr�t; �sszeszor�tott fogakkal �s szemekkel t�ri tov�bb fesz�t� �rz�seit,a szavak suttog�ss� fajult,f�sult cseng�s�t a dobog�sok sebes�tette f�le mellett,mely megakad�lyozza,s mozdulatlans�gba tasz�tja v�gtagjait. Rem�nytelen k�ts�gbees�ssel fogja fel a remeg� ajkak �letre keltett mondatait,a robotv�z visszaszor�totta,kibuk� emberi szavakat,melyek s�lya – ha valahol m�r tudta is �ket – m�lyensz�nt� borzong�ssal vegy�tik el v�n�i l�ktet� �rzet�t,mintha ez a jegess�g egy hal�los �rint�s� k�z lenne,mely egyszerre igyekszik �sszeroppantani teste �s lelke minden megad� porcik�j�t.Kir�zza a hideg az �sszes szomjas l�legzetre,s hirtelen r�ntja �t mag�val az �rzet,hogy azonnal megfullad a robot �rny�k�nak r�nehez�lt terh�t�l,mintha minden pillanatban mag�val akarn� sodorni,olyan nagyon k�zel ny�lik f�l�je a magas,t�rhetetlen f�mv�z.K�ptelen r�eszm�lni a visszhangoz� szavakra,teljes val�j�ban felfogni a f�jdalmas cseng�st kapott kit�r�st,mely t�bb b�rmely egyszer� emberi fell�ngol�sn�l; ember k�zdelme a robot dac�val,a f�mtesttel,melynek �rj�t szinte felt�ltik a hamis �rzetek,elveszik benne minden emberi makacss�g,�nz�s�g,minden �hes,l�legzetre szomjas sikoly.Suttogva csend�l az idegennek hallott hang egy elfojtott l�lekben,elv�tett dorg�l�sokat,fenyeget�seket,szidalmakat,vagy �pp elnyom�st �s �rz�ketlens�get adva a test eg�sz�nek,�nmag�val �ld�ztetve a l�tez�s jog�t elvesztett �ntudatot – aki csak saj�t hangj�t hallja idegennek,saj�t mag�val k�nyszer�tik egy aljas k�zdelemre -,s mag�nyban m�gis a f�mv�z gy�zedelmeskedik,aki csak ellopta az �rz�seket,aki puszt�n csak felhaszn�lja a hangokat. J�l tudja,mennyire vad �s szenved�lyes harc ez,melyben �ntudatosan csak k�t l�t k�zd.A m�sodpercek csit�thatatlanul h�mp�lyg� hev�ben igyekszik fenntartania tiszta gondolatait,�m k�ptelen r�,zavarodotts�ga ism�t �rr� lesz �nmag�n.Mintha most a percekre er�t mer�tett lelke minden pontj�t �titatn� a gy�trelem,mely teste k�nj�ban mer�l ki v�glegesen,a f�jdalom �rzet�ben vastag kab�tja takarta karjain,a bilincsel�,�sszeroppant� szor�t�son,ami ki�lt�sra �szt�n�zn� leveg��rt kapkod� ajkait,�m k�ptelen b�rmilyen hangot is kipr�selnie �nmag�b�l.Hi�ba csod�lja valahol,egyszer�en retteg a robotv�z erej�t�l,a s�lyt�l,amely r� h�rul,a tudatt�l,saj�t robotja kikezdhetetlen v�gyait�l,melyek most elvegy�ltek sz�vdobogtat� �rzelmeivel,a f�lrepeszt� hangokkal,amik egyszerre t�madj�k le �t.El sem tudja k�pzelni,ha � annyira szenvedett �s szenved lelke miatt,mit �rezhet a teljes f�mv�z k�z� rekedt ember,aki m�r �vtizedek �ta a keser� mag�ny foglya volt – mit fog � �rezni,ha test�t teljes m�rt�kben dr�tok fogj�k uralni,az Els�h�z hasonl�an? Hogy lenne k�pes ak�rkin is seg�teni,ha val�ban ennyire neh�z,�s ha m�g mag�n se fog tudni? J�l tudja,mennyire babon�z� az �r s�t�t mag�nya.Hogy melyik a k�nnyebb �t.Lehet a robot val�ban seg�t test�nek,de ha csak egy kicsit is elveszik az �j v�zban,akkor mind a ketten odalesznek,�r�kre.Minden tekintetben sz�ks�g van egyre,k�l�nben minden elveszik,minden v�get �r,�s a robotv�z legy�ri mindenki ember�t.Soha sem fogja tudni beteljes�teni azt,amelyet valaki egyszer�en csak h�sk�d�snek h�vott. Nem...! Nekem kell az a test.Ez az utols� es�ly.Csak azzal tehetem meg azt,amit meg kell tennem.Az �j v�z nem fog bomlani az �rzelmekre.Semmire sem.Csak �gy vagyok r� k�pes. De mi van,ha nem is �gy volt? Ha mindezek n�lk�l is megtudtam volna tenni? Ha t�nyleg csak �nz� m�don Miatta mentem bele? Nem.Ki tudja,mi lett volna,ha nem j�v�nk el.�gy minden rendbe j�het.Azt �g�rte,hogy meg�rzi az �rzelmeimet,ha �n is kitartok.Ez emberi v�gy volt.�n �reztem.�s az eny�m is az volt.Azt mondta,nem hagyja,hogy elvesszek.�n egyed�l k�ptelen vagyok mindenre... Eluralkodik rajta a k�ts�gbees�s,ahogyan saj�t mag�val vitatkozik,megpr�b�lva a pillanat t�red�ke alatt feleleven�teni az est�t,�s az �jjelt; fogalma sincsen,hazug volt-e,vagy �szinte.Nem is a robot - maga a minden. Hiszen az eny�m is.Tiszt�n �reztem. De nem �n vez�reltem.Nem is �n akartam. Felny�gve d�l meg fels�teste egy pillanatra,ahogyan a robot �sszeroskad a l�bai el�tt,mire v�gtagjai reflexb�l l�pnek egy l�p�ssel h�tr�bb a test el�l.Saj�t elvesztett bizonygat�sa �nmag�val,egy felismer�s d�bbenete,a benne kavarg� indulatok �s gondolatok szinte elveszik minden �ntudat�t.Felkavarja a l�tv�ny,ahogyan az elpuszt�thatatlan Els� szinte haldoklik maga el�tt,mik�zben fuldokl�sba m�lyedt hangjai a f�l�re k�nyszer�tik tenyereit,elnyomni k�v�nva az �szveszejt� h�rg�st szemei szoros lehuny�s�val,hogy l�tnia se kelljen azt,amelyr�l csakis � tehet.Fogalma sincsen hirtelen,hogyan tudna seg�teni rajta,mivel enyh�thetn� pillanatnyi k�nj�n,saj�t elm�je megzavarodott fonalain,melyek m�r szinte a v�gtelens�gig bogoz�dtak �nmag�ban,fej�t egy�tem� dobog�sokba tasz�tva mellkas�val egy�tt,mintha minden pillanatban ki akarn�nak szakadni a hely�kr�l.M�r k�ptelen r�eszm�lni,mennyi em�szt�d�tt fel az Els�b�l,�s saj�t embers�g�b�l. Hi�ba,ha bennem mindk�t f�l csak egy embert akar l�tni,annyira �sszefon�dtak m�r a v�gyak.Ha bennem egy r�sz egyszer� v�gyat �rez,a m�sik pedig puszt�n csak r�kapcsol�dott egy elveszett emberre.Hi�ba akarnak egyet – igaz�n a mellkasomban l�ktet� robotnak kell a M�sodik v�za.Csak azt akarja,hogy majd elvesszek benne.Bomlik a test az �rzelmekre,mert � az bennem,aki �letet pump�l itt,bal oldalt,� �t�lkezik,mik�zben egy �j v�z tudat�t is szimul�lja. A saj�t �rz�seimmel bolond�tott meg.V�gig �n voltam a vak. �rzi,ahogyan r�j�tt saj�t maga igaz�ra,elfogja �t a h�nyinger,�s az undor.Csak most �rti meg,mi�rt �rezte mag�t annyira er�snek; mert a benne elveszett robot annyira enged�keny volt.V�gtelennek t�nt,�m csak p�r vesztegl� pillanat volt,m�g felfogta mindezt az Els� szavainak �s fuldokl�s�nak a hat�s�ra.R�snyire felny�lt szeme hom�lyos f�tylon �t l�tja csak a f�ld�n hever� alakot,mik�zben tan�cstalanul habozik m�r f�j�n zakatol� mellkasa hev�ben,s tudja,ha rajta lenne a csukl�p�nt,most figyelmeztetn� �t,hogy azonnal fejezze be a felesleges hergel�st,mert t�k�letesen sz�ks�gtelen,ha m�r ilyen messze elj�tt.A viszolyg�s m�g ink�bb megr�szeg�ti,mert �rzi a szenved�s minden �tvett cseppj�t,mely saj�t f�jdalm�val kavarog v�gel�thatatlan lelk�ben; irt�zik,mert valahol el�gt�tellel t�lti �t el a l�tv�ny,hi�ba tasz�tja,hi�ba akarna seg�teni azon,aki m�r n�lk�l�zhetetlen a sz�m�ra,Robot el�gt�tele egy pillanatra �tvette a hatalmat. �n is olyan leszek,mint Te...? Ahogyan feleszm�l az �sszeg�rnyedt test megnyugv�s�ra,sz�v�be riadalom k�lt�zik,kihagyva szerkezete egy hangos taktus�t.Ez most �that�an emberi,�s tiszt�n kiz�r minden m�st,csak saj�t gondolatai rohannak �t megt�p�zott elm�je m�ly�n.�m csak egy pillanatra - m�r tudja,hogy tal�n nincs �rintetlen,tiszta pont a lelk�ben. Sz�momra nem egy elveszett ak�rki.Mindenemet r� b�ztam.R� kapcsol�dott a program,mert csak � tudja megadni a v�zat Robotnak.�ntudatlanul k�t�ttem magamat hozz�.Szenvedek,amikor � is,�s csendes gyilkosk�nt fogok el�bb-ut�bb elem�szt�dni.Egy kih�lt v�zban fogom v�gezni.Csak az�rt �rzem a megnyugv�st a k�zel�ben,mert NRL.'124. �gy akarja.Pedig � figyelmeztetett.Akkor is �gy vez�relt,�s most is.Kell neki a h�s n�lk�li v�z,nekem viszont egy h�s-v�r sz�vre van sz�ks�gem.Nekem � kell. H�t legyen. Ha most k�pes lenne ebben az �r�lt hajsz�ban,nevetni tudna saj�t tudat�n,ahogyan elfogadta �nmaga kih�v�s�t; �m mire feleszm�l,m�r a robot mellett roskad,kez�t az ing�n pihentetve,mintha nyugtatni akarn� �t.�rzi,hogy torka elszorul,ujjai remegnek perzsel� dobog�sa miatt,hogy teste �tforr�sodott a h�vben,de siker�l fenntartania mag�t,miel�tt m�g valami m�st tehetne vagy mondana. Az�rt is megtesz mindent.M�g ha minden m�s m�r elveszett volna,m�g ha biztosan tudn�,hogy nem fog tudni eljutni oda�ig; mert ki van szolg�ltatva,mert m�r itt van vele,�s m�r csak b�szkes�gb�l,meg dacb�l is.Ha halnia kell,lelkiismerettel pusztuljon,mint egy igazi harcos,vagy legal�bb egy �t�tt-kopott cyborg,akinek megadatott,hogy megmaradjon az �tkozott vagy �ldott �ntudata. - Hazudik. - Sziszeg�se elhal�,mintha csak mag�hoz sz�lna,�m szavait az Els�nek int�zi.Fogalma sincsen,hallja-e,�s nem is tudja hirtelen,hogyan sz�l�tsa �t. - M�g nem �lhet meg. Ne add �t magad a teljes �rnek. Hagyd,hogy... - Hangja v�ratlanul akad el,amint a robot szeme felny�lik,�s kifejez�stelen�l m�lyed a tekintet saj�t pillant�sa k�z�; ahogy meghallja a v�z hangj�t,melynek cseng�se �sszet�veszthetetlen a sz�m�ra,r�j�n,hogy elk�sett. Elny�lt ajka,torka �temesen rezeg szennyezett v�re d�b�rg�s�t�l,s eln�multan r�ved pillant�sa m�g azut�n is maga el�,miut�n a robot egy k�nnyed mozdulattal felemelkedik,mintha mi sem t�rt�nt volna az elm�lt pillanatokban.Szinte vele egy�tt t�p�szkodik fel,k�ts�gbeesetten az ism�t szil�rd kem�nys�get megtestes�t� v�z ing�be kapaszkodva,egy er�teljes r�nt�ssal h�zva fel mag�t �ll�sba.A m�sodperc hev�ben kapja a f�rfi �ll�t ujjai k�z�,nyersen maga fel� ford�tva az arcot,mintha akaratosan,makacs gyerek m�dj�ra keresni akarna ak�r egy elv�tett emberi szikr�t is; vagy csak saj�t mag�t kutatja a borosty�n szemekben,az �szintes�get,csak egy kicsi igazat,melynek emberi �rtelme itt m�r r�g elveszett. - Te... - Tekintete �sszesz�k�l,ahogy m�lyen szuszogva ajkai k�z�l kipr�seli a neh�z sz�t,mik�zben ujjait m�g egy pillanatra �sszeszor�tja a f�mes tapint�s� �ll k�z�tt.Zavarodotts�g�ban meg�rzi gyenge karja elhanyagolhat� f�jdalm�t,melyet m�g a robot kezei m�rtek r�; hirtelen,rem�nyvesztett d�hvel fesz�ti le ujjait,�nk�ntelen hevess�ggel,hiszen j�zan �sszel tudja,hogy � nem �rzi a tapint�st. - ...ahogy gondolod. - Ism�tli meg saj�t mag�t,rend�letlen tekintettel �llva a v�z m�ly pillant�s�t. Robot sz�m�ra az utols� es�ly az,aki k�pes megadni a v�zat – sz�momra pedig az,aki ir�nt �rzek is valamit,m�g ha csendesen em�szt is; de �gy nem nyel el a v�gtelen �r egy ideig.Mit tehetn�k,ha az a kett�,aki kell,valaki ugyanaz? Hogy lenne a jobb meghalni? Rettenetesen �sszej�tszol.De �n sem adom oda olyan k�nnyen,sem elveszni hagyni,m�g ha a tudattal �lek,m�g ha megkapom a v�zat is,akkor sem.N�zz�k,ki az er�sebb. - M�r mondtam,ahogy gondolod.R�d van b�zva a testem. - Direkt hajtja ugyanazt a mondatot,megadva a hossz�ra ny�jtott m�sodperceket,hogy kicsit lehiggadhasson a felindult v�gy�d�s hat�sa ut�n,hogy a robot se vehessen �szre semmit zavar�b�l.Sz�nd�kosan ker�li az Els� robotv�z�b�l kibukott szavakat,nem felel r�juk,mintha gyorsan m�ris elfelejtette volna �ket; pedig minduntalan elm�je hasad�kaiba sziv�rognak,egy pillanatnyi nyugtot sem hagyva gondolatainak,sz�nalmasan sajn�lva a v�zba olvadt embert.El sem tudja k�pzelni,mennyire �rz�kenyen pr�b�lt k�zel ker�lni a robothoz,�nmaga minden darabj�val.Igyekszik elnyomnia a feljajdul� k�rd�seket,melyek bensej�t ostromolj�k - Hogyan tehetne ak�rmit,mikor ennyire �sszeforr a l�lek a f�mv�zzal,m�g mag�ban is? -,�s csit�tani rosszull�ttel fenyeget� mellkas�t,mik�zben feleszm�l,hogy karja m�g mindig a leveg�ben l�g k�z�tt�k.L�tja csukl�ja sz�raz,�lettelen�l sebes b�r�t,ahogyan a kab�t �s az ing hossz� ujja visszacs�szott kez�n.

2009.06.21. 19:53 Zev Owen

Elm�ly�lten n�z v�gig a l�ny �rz�sekt�l v�ltoz�kony von�sain, mik�zben enged a feszeng� mozdulatnak, kezeit lassan leemelve r�la. Szemei a talajt m�rik fel, annak minden egyes szeglet�t, mintha a kifakult m�rv�nyt�l v�rna v�laszt, mindatt�l, amely m�r �vtizedek �ta �j val�j�hoz tartozik. Vonz�dik a helyhez, szereti �s biztosan tudja, hogyha valamikor el k�ne hagynia v�gtelen�l hi�nyozna neki mindaz a nyugalom �s csend, amit ny�jtott a sz�m�ra. Itt egyszerre �rezheti mag�t gyereknek �s v�gtelen�l �rettnek. Mikor elnyeli a gy�szos csend, m�gsem kell t�r�dnie semmi m�ssal csak az �let adta �r�m�kkel, az alkot�s v�gy�val, amit mindig is szeretett csin�lni. Neki megadatott, hogy �jra kezdje �s most a hatalmas h�la t�lcsordul�, lelkesed�st�l hev�lt �rzete �rintette meg hirtelen lelk�nek kih�lt, �lettelen fel�let�t. Ebben a pillanatban nem akart arra gondolni: lehet, hogy k�ptelen lesz, majd teljes�teni a cyborg sz�m�ra azt, amit �g�rt. - Mindenki k�v�n valamit. Mindenki v�gy�dik �s �lmodik, hiszen csak ez �des�theti meg az �let olykor neh�z pillanatait. – lass� mozdulattal veszi �p ujjai k�z� a l�ny m�lyv�r�sben j�tsz� nedves tincseit, pillant�s�nak tomp�n csillog� f�ny�vel k�vetve v�gig a mozdulatot, mikor az apr� v�zcseppek szinte l�thatatlan bubor�kk�nt v�lnak ki a k�nnyeden p�rg� tincs fel�let�r�l. Hangja �lettelen�l rekedt� v�lik, mikor �jra megsz�lal. – B�rcsak �rezhetn�m. J� lenne, ha minden, amihez hozz� �rek, megadn� nekem azt a k�nnyed, els�pr� �s minden m�ssal �ssze nem hasonl�that� �rz�st. A tapint�s... - ajkai megremegnek, ahogy �rz�ketlen t�dej�be l�legzi a leh�lt leveg�t, mintha f�zna. Arc�t a f�lrobot�hoz �rinti, hogy semmi m�st ne l�sson, csup�n a feh�r, f�l�j�k magasod� fal eg�sz�t. - Elmondhatatlanul r�g�ta dolgozom azon, hogy egy�ltal�n egy kis �rzetet tudjak bele�ltetni a sz�vetbe. De rettent�en neh�z olyan idegv�gz�d�st l�trehozni, amely a f�jdalmat kiz�rja, de a kellemes �rint�seket �l�nken mag�ban tartja. Nem t�r�dik azzal, hogy m�r lehetetlen�l k�zel ker�lt a l�nyhoz, hogy mik�zben f�lhangos szavait hallatja j�ghideg ajkai f�l�nek felforr�sodott �v�hez �rnek. M�r r�gen kiveszett bel�le a tart�zkod�s azon mag�nszf�r�ja, mely illemb�l most meg�lljt parancsolhatna neki. Mert b�r hatalm�ban van az el�z� �s az elj�vend� nemzed�kek �sszes tud�sa, - melyet 100 ember is nehezen lenne k�pes birtokolni - a benne �l� gyerek olyan �l�nken dolgozta �letre mag�t, hogy lelk�t fenntarthassa, hogy m�r k�ptelen megk�l�nb�ztetni a term�szetes viselked�st a logik�tlan �retlens�gt�l. - M�g nagyon fiatal vagy Khiara. Valahol �nmagamra eml�keztetsz. �tadtad nekem a testedet. �tadtad nekem a lelkedet. Kezembe adtad az �leted. Mi�rt?! - De az �rzelmeid�rt... Nem �n felelek. Azokat neked kell megtartanod. Mert egy robotv�zban egy csepp �rz�kletess�g is - mint az es� h�s�t� �rzete, egy simogat�s l�gys�ga, az �r�m felpezsd�t� hull�ma - olyan lesz, mint egy kisz�radt, �lettelen sivatagban a hazug d�lib�b l�tv�nya. Elindulhatsz fel�, akarhatod minden porcik�ddal, �rezheted val�snak, �rezheted azt, hogy el�rted, de mindaz, amit �rezni �s odabent l�tni fogsz, semmi m�s nem lesz csak egy csal�ka j�t�k a t�r�shat�roddal. Egy v�gtelen... �r�k�s j�tszma. Ami f�jdalmas, ami addig t�p�z, am�g csak a lelked siv�r val�ja marad, mely v�g�l �tadja mag�t a v�z b�rt�n�nek! – hirtelen felcsap� hadar�s�ban, �rzelmekt�l t�lf�t�tt szavai eggy� m�lnak, s m�r �szre sem veszi, hogy robot karj�nak elemi ereje a v�gtelens�gig szor�totta az ujjai k�zt rekedt gyeng�d kar vonal�t. Mintha a benne �bred� robot �ntudata akarn� elhallgattatni a bel�le kibuk� szavakat azzal, hogy f�jdalmat okoz annak a szem�lynek, aki sz�m�ra most a leg�rt�kesebb. A tork�ban fesz�l� cs�, mintha hirtelen behorpadt volna, a t�dej�ben bent rekedt a leveg�, mely �jabb �tmeneti zavarokat id�zett el�. �risz�nek sz�ne m�g ink�bb fakul�snak indult, s most m�r ink�bb l�tszott halv�nyz�ldnek, mint s�rg�nak. Mintha a t�rkiz sz�n t�k�rfel�let� pigmentjei darabokra z�z�dtak, s eggy�m�ltak volna az eddig oly �leter�s borosty�n �rnyalat�val, mely nem olyan r�g m�g k�pes volt t�z cs�kokat, �g� f�ny� csillagokat festeni az els�t�t�lt fal eg�sz�re. Feje �temtelen�l kezd dobol�sba, hall�sa teljesen eltompul a v�szjelz�s szer� s�pol�sban, melyet a v�z ad neki figyelmeztet�s�l. - Sajn�lom, hogy... eddig... nem sz�ltam. – pr�seli ki a szavakat �sszeszor�tott ajkain kereszt�l, mire teste a pillanat hirtelens�g�vel csuklik �ssze a f�lrobot l�bai el�tt. El�rultad neki, amit te sem akart�l. Megt�rt�l te sz�nalmas alak. Mindent elveszel magadt�l. V�ge. Szemeit er�teljesen hunyva le hirtelen fuldokl�sban t�r ki, ahogy a pattan�sig fesz�tett f�mv�z rezon�lva adja ki mag�b�l a fesz�lts�g sz�tte l�g�ramot. �tmeneti s�kets�ge nem hagy al�bb, az idegt�p� s�pol�s hely�t most a n�ma csend veszi �t, melynek fogva tart� burk�n kereszt�l semmilyen hang nem sziv�roghat �t. �rzi, hogy fuldoklik, de k�ptelen mindebb�l b�rmit is meghallani. Vak, s�ket �s n�ma. Hirtelen �rti meg. Ha nem adja �t mag�t a v�znak, minden megsz�nik. � m�r nem k�pes l�tni. Nem k�pes hallani. Nem k�pes besz�lni. Csak a v�z, de � m�r sohasem. Nincs mi�rt harcolnia, nincs �rtelme maga ellen k�zdeni. Percekig tart� semmiss�g. A s�t�t n�mas�g. M�r a f�nyt sem l�tja. Tudja, hogy csak magzati p�zhoz k�zeli tart�sban guggol v�dekezve, �sszeg�rnyedve, mint egy hirtelen hat�stalan�tott g�pezet. De � valahol v�g�rv�nyesen elt�nt. Ne besz�lj, csak figyelj. Ne l�ss, csak n�zz. Vezetlek. El�nti a f�lelem, mely rettegve dobogtatja meg eddig eln�mult sz�v�t. Hogy �lhet, mikor v�gtelenbe vesz� pillanatok hossz� sor�ig hagyta, hogy annak �teme kihagyjon? Szemeit akadozva t�rja fel, melyen a hirtelen besz�r�d� f�ny �jabb v�g�sokat ejt. F�j l�tni, s val�sz�n�leg hallani is f�jna, ha a dermedt csend nem fagyott volna el k�r�l�tt�k. Elfagyott, vagy lehet, csak � nem hall m�g semmit. Kim�rten n�z a l�ny arc�ra. Csak r�, de nem a szemeibe. Rettent�en felsebezn�, ha �risze �jra a cyborg tiszt�n k�kl� tav�t �rinthetn�. - A tested... - elakad a hangja az ismeretlen t�nus hallat�n, melyet a g�pv�z produk�l mag�b�l. – Azt majd �n. Zavartan r�zza meg fej�t �rtelmetlen mondatainak hallat�n, mik�zben elh�lten maga el� pillant. Vezetlek. Hirtelen magasodik fel, egyik kez�t zseb�nek m�ly�re helyezve, ahol a pulzust m�r�, f�mtapint�s� anyag eml�kezteti halaszt�st nem t�r� feladat�ra. - A testedr�l �n gondoskodok. A lehet� legpraktikusabb alkattal ruh�zom fel, amely majd mindent megk�nny�t a sz�modra. – sz�vver�se lassan csitul el, belefojt�dva a jeges monotons�gba, �jra �tadva mag�t egy siv�r robotl�lek sz�ntelen�l pump�l� akarat�nak.

2009.06.20. 21:35 Coozen Sana

Az ajt� bez�rult, a helyis�g ki�r�lt �s az egyetlen l�legz� l�ny akivel egy b�rt�nbe ker�lt besz�m�thatatlan id�re egy olyan alak akiben se nem b�zik �s akit m�g alapj�raton sem kedvel. A sz�vver�se rendezetlen�l ugr�l a mellkas�ban a r�t�r� retteg�st�l, a bez�rts�g biztos tudat�t�l, az �jul�s megk�rny�kez� sz�d�t�s�t�l, melyet a benne l�v� sz�razs�g id�z el�. A torka, az izmai sikoltani tudn�nak egy kis v�z�rt ha az �telr�l m�r le is tettek. A gyomra eddig percenk�nt r�ngatta mag�t g�rcsbe, de most �gy t�nt, mintha teljes�ggel �sszezsugorodott volna �s egy �lni k�v�n� r�nt�st k�vet�en t�bb� m�r nem lazult volna ki. Mindene fesz�l� f�jdalommal adja �t mag�t a t�k�letes elkesered�snek. K�v�l sebei �get� f�jdalma, bel�l mar� gyomra fesz�ti megszakadni k�sz t�r�shat�rait. Az asztalon m�g mindig ott �ll a h�vogat� alma �s a t�bbi sz�m�ra elk�pzelhetetlen gy�m�lcs l�tv�nya, melyet eltompult tudat�ban m�r megnevezni sem lenne k�pes, olyan r�gen nem l�tott m�r hasonl�t, az elfajzott, megcsonkult meilisi vil�g s�t�tj�ben. Ajkai m�g�l szaggatott s�haja t�r fel, szemei m�g mindig az ajt�t f�rk�szik, melyet Deron pr�b�l kipattintani a hely�r�l. �ntudatlanul adja �t mag�t egy elkeseredett l�legzetv�telnek, mintha ez minden marad�k erej�t felem�szten�, test�nek egy�ntet� emelked�s�vel, mely mellkas�ban teljesedik ki. N�m�n k�veti v�gig a l�legzet �tj�t, mely az utols� es�ly tudat�t leheli gondolataiba, de m�r k�ptelen ezzel foglalkozni, sz�v�t elszor�tja a gy�l�lettel m�rgezett f�jdalom, az elkesered�s, a naiv f�lt�kenys�g, melynek �rzete m�g ink�bb lelombozza bel�lr�l. Mert tal�n mag�nak sem k�pes tiszt�n bevallani, de valahol v�gtelen�l f�lt�keny a v�r�s haj� l�nyra, aki ak�r �ntudat�t vesztve kaphat aj�nd�kba egy sokkal szebb, f�ny�z�bb �letet, melyben kiteljesedhet az �r�k l�t soha fel nem fogott �rtelme. Az � helyzet�k azonban kil�t�stalan... - Sz�val ez a terv. Kinyitod az ajt�t �s mi... - kez�vel elj�tssza a mozdulatsort, mikor majd a f�rfi, erej�vel felt�rja a falba iv�dott, f�lig felkattant vasajt�t �s mind a ketten kis�t�lnak a folyos� f�ny�be, mint el�tt�k a k�t idegen, akikre m�r gondolni sem k�v�n. – H�t persze. – motyogja maga el� v�gtelenbe tekint� pupill�kkal, mint aki nem igaz�n �rzi mag�t tudat�n�l. – �s azt�n? Egyszer�en csak kis�t�lunk innen... nemigaz? – ajkai r�pke, ir�nikus mosolyra h�zz�k magukat, majd v�ll�t megvonva indul el a f�rd�szoba ir�ny�ba, hogy v�gre egy kicsit egyed�l lehessen, �s b�szkes�g�t megtartva titokban ihasson egy keveset a csap viz�b�l. Csin�ld csak k�ly�k. Megl�tjuk mire m�sz. L�pteit megszapor�zza �s az ajt� becsuk�d�sa pillanatnyi nyugodts�ggal �nti el, mikor ki�hezett mozdulata vadul �r az �rz�kel�s csap al�, eg�sz fej�t a zubog� v�z �rja al� tartva, nagyokat kortyolva annak �ltet� lev�b�l. V�gtelenbe ny�l� percekig meg sem mozdul, mik�zben �rzi, hogy v�n�it eltel�ti a friss v�z ellen�llhatatlan �rzete, mely felt�lti �s hirtelen, nem v�rt energi�val kecsegteti eg�sz test�t. �ssze�llt tincseir�l �tl�tsz� cs�kokban pereg a v�z, ahogy felemelkedik �s fut� pillant�s�t a zuhanyra veti. Nem �rzi mag�t biztons�gban, de akad�ly�t nem l�tn� egy gyors f�rd�snek m�g miel�tt b�rmit is tenn�nek. Ha meghalok, legal�bb tiszt�n tegyem. F�jja ki mag�b�l a leveg�t sz�rakozottan, vizes hajtincseit kisim�tva arc�b�l, mik�zben elindul a zuhanyr�zsa fel� �gy, ahogyan van. A v�zsug�r hirtelen �nti el test�t, ruh�j�r�l �s test�r�l egyar�nt takar�tva el a r�sz�radt koszt �s a megalvadt v�r bord�n s�t�tl� foltjait. Szemeit n�m�n hunyja le, feje el�re csuklik, mik�zben remeg� kezekkel leh�mozza mag�r�l a ruh�kat, hogy egy mozdulattal kicsavarhassa �ket. �llkapcsa megfesz�l, ahogy fogait �sszeszor�tja a b�r�t �r� �get� �rz�s hat�s�ra, melyet a forr� cseppek �tja v�j mag�nak gy�gyul�f�lben l�v� sebeit tiszt�tva ki. Nem akar m�r semmire sem gondolni. Ebben a pillanatban csak egy �tlagos ember akar lenni. Elfeledkezve mindarr�l, amit maga m�g�tt hagyott �s ami m�g el�tte �llhat. Elfeledkezve a hal�l biztos tudat�r�l, arr�l, hogy hajsz�ne minden pillanatban �rulkod� jelet fest r�. Csak ember akar lenni. Egy a sok k�z�l. Csup�n egy valaki. R�sze a t�megnek.. Aki �ppen f�rdik a hajnal �r�iban, miel�tt kitenn� a l�b�t egy olyan mes�be ill�, csod�latos vil�gba, ahol elfogadj�k. Ahol a virradat f�nye megcsillan a felh�karcol�k �veg�n… Senki m�s, csak egy a sok k�z�l.

2009.06.20. 18:35 Khiara Laken

A f�mv�z monotons�ggal vegy�lt k�m�letlen szavai �nk�ntelen�l is halov�ny,gyeng�d mosolyra k�sztetik �sszepr�selt ajkait,mely azonnal �v�t veszti,amint meg�rzi a robot k�zvetlen k�zels�g�t maga k�r�l.Meg�rtve a fennhangon ki nem mondott utas�t�st,n�ma kiszolg�ltatotts�ggal fordul szembe a rideg val�val,hogy megkezdhess�k megroncsolt teste felv�zol�s�t,melyben lelke most letiszt�zottan,szinte megk�nnyebb�lve kavarog dobog�saival,az �r�kk� r�sen lev� robottal egy�tt l�ktetve. Ezek voltak a legfontosabb szavak,amelyeket elmondhattam.Egyszer majd sz�ks�g�nk lesz r�juk.Csak vigy�zz,mert �rz�keny a m�sodikok programja,erre m�r �n is r�j�ttem.Szomjazik a szenved�sre.Nem csak �nmagam ember�t p�szt�zza minden pillanatban. T�dej�ben v�ratlan hirtelens�ggel dermed meg a h�v�s leveg�; elfojtott l�legzettel has�t karj�ba az �get� f�jdalom,melyet egy elhal� szisszen�ssel pr�b�l csit�tani a robot �les hangja keresztj�ben.�rzi a cs�kban szabadd� v�lt b�r�nek felsebzett,par�zsl� l�gszomj�t,a nyom�ban kiserkent v�r�t,ahogyan a csukl�p�nt v�gleg elszakad l�ktet� pulzus�t�l,melynek f�jdalma felid�zi emberi h�s�nak �t�lel�s�t.Mintha sz�ve k�ts�gbeesetten tiltakozna ezellen,m�gis felel�tlen�l megk�nnyebb�lve dobban f�lre egy pillanatra mellkasa baloldal�n,megsz�d�tve tekintet�t,miut�n szemei sark�b�l �szreveszi a kihunyt pulz�l�st a robot kez�ben elhalva.M�r az ehhez int�zett egyszer� szavak fesz�lyezett� teszik sz�m�ra a sz�k�ss� v�lt l�gteret,mik�zben kifejez�stelen �h�tattal �llja a felfoghatatlan g�nyt fel�je,egyenesen a pillant�sa k�z� �get�dve. Ahogyan meg�rzi arc�t egy pillanat erej�ig a dermeszt� von�s� ujjak k�z� fogva,gondolatai meger�s�tik feszeng� gondolatai zuhatag�t; tudja,hogy zsibong�,sebes csukl�j�n�l lesznek f�jdalmasabb pillanatai,a szavakn�l lesznek �rz�kenyebb tapint�sok s�r�l�keny alakj�n,hiszen k�v�lr�l �s bel�lr�l is l�tni fogj�k teste minden elgyeng�lt pontj�t. Eleget t�ve az er�lyes parancsnak,laz�tja el vesztegl� v�gtagjait maga mellett,ereszti le megfesz�lt v�llait,hogy a robot k�nnyed�n hozz�f�rhessen arca csontjainak vonal�hoz.Merev higgadts�ga torokszor�t� szorong�ss� n�vi ki mag�t,ahogyan az elutas�t�,�rz�ketlen v�z gunyorosra t�pl�lt mosolya ism�t emberi hirtelens�ggel sz�kik el a t�k�letesre form�lt ajkakr�l,elej�t v�ve a bels� v�v�d�soknak �nmag�ban is.Szemeit kimer�thetetlen,gyermeki t�lcsordul�ssal hagyja pihentetni az �t p�szt�z� borosty�nok tiszt�ra csiszolt aranyl�s�n,azok lass� lecsuk�d�sa ut�n is,k�bult tekintet�t tov�bbra is egy pontra,az el�tte vesztegl� arc von�sain vesztve el.Hi�ba k�pzeli el a robotot egy alv� emberi l�nynek,mely most �ppen saj�t arc�t �lmodja meg a s�t�ts�gben felrajzolva; hidegr�zva �rzi a folyamatos matat�st vonalain,a puszt�t� erej� k�z l�gy ujjait,melyek darabokra t�rhetn�nek maguk k�r�l mindent,most m�gis meghazudtolva �nmagukat j�tszanak finoman �rint�sre szomjaz� b�r�n.M�lyensz�nt�n l�legezve hagyja egy pillanatra lehunyni szemeit,melyek szinte akaratlanul is azonnal felny�lnak,s elr�vedve t�rnek vissza a f�rfi dr�tok �sszetartotta arc�ra,ahogyan a hideg,f�sult ujjak elhagyj�k szempill�i vonal�t.N�m�n r�zza ki �t a hideg bizserg�s vizes,v�r�ses b�bor tincsei fullaszt� keret�ben,amint elny�lt ajkai megrezd�lnek az �lettelen s�ly alatt.Torka elszor�tott cs�ve megakad�lyozza,nem engedi nyelni �t,sem m�lyen fels�hajtani; igyekszik elvonnia saj�t figyelm�t a szerkezet elkeseredett szivatty�z�s�val,mely a f�lsiket�t� csendben durv�n l�kd�si bord�i fal�t,dobog�sszer� hanggal al�festve v�gyakoz�,ritmusos pislog�sainak.�rzi szabadd� v�lt pulzusa kit�r� gyorsas�g�t horzsolt h�sa alatt,embertelen v�rnyom�s-ingadoz�sa sz�d�l� �rzet�t,melyt�l minduntalan megr�m�l,s emiatt l�bai akaratlanul is igyekeznek elmozdulni valamilyen ir�nyba; sohasem b�r egy helyben vesztegelni,�m most tartja mag�t a robot utas�t�s�nak megfelelve. Szemeit azonban k�ptelen lecsuk�sra k�nyszer�teni,a f�lhom�ly t�ls�gosan ki�les�ti sz�m�ra a robot k�rvonal�t �nmaga el�tt.L�tja,ahogyan minden pillanatban megfesz�tett er�vel szenved,dacol saj�t maga v�gy�val,melyet m�r megint egy k�z�j�k emeltetett,a robot �p�tette l�thatatlan fal korl�toz.T�rt�ztetnie kell izmait,hogy el ne mosolyodjon erre a sz�m�ra tiszt�n kivehet� hat�rra,mik�zben �rzi,hogy a cs�ggedt k�osz ism�t megtelepedett kikezdhetetlen lelke forgatag�ban.Nem tudja,k�nnyezzen-e vagy szusszanva felnevessen,mikor elmos�dott visszhangz�ssal meghallja a robot m�ly cseng�s� mondatait,melyet szinte m�r el�re megj�solt egy v�gtelenn� ny�l� f�lm�sodperccel ezel�tt; mintha az els�,t�vesen kibukott szavak t�k�letesen feleslegesek lettek volna a rideg f�mv�z sz�m�ra,vagy csak � �rzi most a robot karjait elnehez�ltnek,hevesen megremegve,ahogyan az ujjak m�g mindig saj�t von�sain pihennek.Szenved�lyes �rzelmei egyszerre kavarodnak fel f�jdalm�val,tasz�tva �lelkeznek �ssze,�gy �rezve most azt a keser�des �zt lelke minden rezd�l�s�vel,mik�zben szemei ugyanezekt�l csordulva �llj�k az �jb�l felny�lt borosty�nok kivehetetlen t�kr�z�s�t.Mintha elveszett volna valahol �tk�zben,az Id�ben,t�relmesen �ll mozdulatlan v�gtagokkal,�sszeszedve elcsig�zott gondolatait ezekben a z�rzavaros viselked�sekben,melyet m�g csak tapasztalva tanul a makacs robotv�z v�gletes magatart�saib�l. Egy beidegz�d�tt nyel�ssel veszi r� mag�t,hogy hangot tudjon adni k�sve �rkezett reag�l�s�nak,mik�zben legy�ri �nmag�ban a dobog�s megr�szeg�tette v�gy�t,nehogy azonnal valami elhamarkodottat cselekedjen. - Ahogy gondolod. - Vigy�z r�,hogy tiszt�n megform�lt szavai �szinte,m�gis tart�zkod� cseng�st kapjanak.N�h�ny hossz�ra ny�jtott pillanat ut�n eszm�l csak fel r�,hogy ugyan k�nnyen legy�rte a kaotikus �rz�sekben a v�gletes,k�nnyek �s a visszaszor�tott felindults�g�b�l fakad� nevet�s k�sztet�seit,egy elv�tett,k�l�n�s f�lmosoly m�gis utat t�rt a robot ujjai alatt. - Tudod,hogy az �g�reted csak az �rzelmeimre vonatkozik.A testemet olyann� form�zod,amilyenn� akarod.Megakad�lyozni sem tudn�m. - Hangja rekedtesen cseng,mint mindig,mik�zben szemei elgyeng�lve ugranak el az �les,n�hol m�gis gyerekes von�s� arcr�l,kiss� megmozd�tva saj�t fej�t,szinte direkt feszegetve,ki�lezve a moh� tart�zkod�ssal �titatott,fesz�lyezett l�gk�rt.

2009.06.19. 19:35 Zev Owen

Kavarog test�ben az �ress�g, mintha a v�zon bel�l mindent egy hatalmas fekete lyuk m�lye nyelt volna el. Hallja a cyborg szavait, de azok f�l�ben alig nyernek �rtelmet. Hirtelen v�lik benne �rdektelenn� minden, amely egykor csordultig telt �rz�ssel, mik�zben hatalm�ba ker�ti az �t egyre ink�bb t�ln�v� gyors cselekv�s v�gya. Szemei �rz�ketlen, megfoghatatlan �ress�ggel figyelik az asztalfel�leten t�relmetlen�l dobol� f�mujjakat. Mintha �szint�n szikr�z� pillant�s�nak eddigi sz�nes, t�zzel telt elevens�ge, hirtelen halv�nyult volna el, ak�r az �jszaka k�zeledt�ben elvesz� utols� halov�ny ny�ri f�nysug�r, mely v�g�l megadja mag�t a gyilkos, rideg �szi sz�lnek. Arca fesz�lt, ajkai mozdulatlanok, m�g csak v�r, hogy minden elhangozzon k�r�l�tte, majd �jra n�ma csendbe boruljon. - Nincs sz�ks�gem seg�ts�gre. – ejti a szavakat monoton mozg�s� ajkai m�g�l; testtart�sa egy percre sem mozdul fesz�lt merevs�g�b�l, ahogy az asztal f�l� hajol, k�ny�k�t annak felsz�n�n pihentetve, hallgatva a m�sodpercek fagyoss�g�t megt�r�, �loms�ly� koppan�sokat. - Nem vagyok sem elmeh�borodott, sem lelki probl�m�kkal k�szk�d�, aki ne tudna boldogulni az �letben k�ls� t�masz n�lk�l. Ilyen gondjai csak az embereknek vannak, �s ha lehet ne vet�tsd ki r�m a probl�m�s, meggyeng�lt szem�lyis�ged v�gyait. Ilyen tekintetben csak neked lehet sz�ks�ged r�m. Csak egy eszk�z. Ideje lenne v�gre �sszer�en gondolkodni. Cselekedni. �s abba hagyni ezt a v�get nem �r�, �rtelmetlen versenyfut�st. Nem j�tszadozni j�tt�nk egym�ssal, nem az a c�l, hogy a m�sik t�r�s hat�rait feszegess�k. Csak a M�sodik v�z elk�sz�t�se a l�nyeg. Lassan �ll fel, mint aki v�gs� elhat�roz�sra jutott. A sz�k g�rg�i halkan adnak hangot a kim�rt, megfontolt mozdulatnak, ahogy t�masz n�lk�l magasodik �ll� helyzetbe, a f�lrobot fel� fordulva teljes testtart�s�val. - Legy�nk �szint�k �s l�nyegre t�r�ek, mindenf�le felesleges k�r�t�s n�lk�l. Te odaadod a lelked, cser�be �n adok testet, amelyben ez a l�lek �lhet, l�legezhet. – ajkai �ntudatlan, k�nnyed mosolyra h�z�dnak, ahogy szemeiben felcsillan az els� szikra, mely egy�ltal�n b�rmif�le �rdekl�d�st mutathat megkem�nyedett pillant�s�b�l. Megfesz�lt f�mkarjai egy pillanatig egym�sba fon�dnak, majd, ahogy a l�ny el� �r halov�ny s�rg�v� sz�nez�d�tt �risz�t �l�nken p�rgeti v�gig annak arc�n, mintha nem z�rta volna le mondand�j�t, s most valami fontos – a l�nyeg – k�vetkezne. Ajkai hirtelen ny�lnak sz�t, de hang nem j�n ki tork�n, csup�n az �rdekl�d�v� fesz�l� von�sok �rulkodnak a robot tettre k�sz val�j�r�l. T�relmesen v�rja ki, am�g a l�ny teljesen szembe nem ford�tja mag�t vele, arra azonban m�r nem hagy id�t neki, hogy b�rmit is mondhasson. Karja hirtelen ny�l csukl�p�ntja fel�, melyet egy halk kattan�ssal szabad�t meg �r�knek hat� �sszeforrts�g�t�l. Ujjai k�z�tt k�nnyeden forog a pulzust sz�ntelen�l m�r� t�rgy, melynek s�vja hirtelen feketedik el, amint elt�volodik a l�ny b�r�nek felsz�n�t�l. - Erre t�bb� m�r nem lesz sz�ks�ged. Ez mostant�l az �n gondom lesz. Leveszem r�la a sz�vm�k�d�sed adatait. Ez az okos kis szerkezet mindent mag�ba t�pl�lt, az egyes helyzetekr�l att�l f�gg�en, hogy azokra pulzussz�m szerint, hogyan �s milyen �l�nken reag�lt�l. – arc�r�l �rulkodik a perzsel� g�ny, ahogy a l�ny k�ksz�nnel �titatott szemeibe n�z, mintha a benne v�gigperg� gondolatok �radat�t akarn� elkapni, minden erej�vel olvasni bel�l�k. A k�nny�nek hat� t�rgy hangtalanul t�nik el nadr�gzseb�nek m�ly�n; felem�s �rint�s� tenyerei az el�tte �ll� arc�t fogj�k k�zre, mintha a fej esetleges v�ratlan mozg�s�t akarn�k megf�kezni. N�h�ny cs�ndben elm�ly�lt pillanat erej�ig fesz�lt �llel figyeli a l�ny szemeinek m�ly�t, �bensz�nben j�tsz�, n�hol az�r �rnyalatot felvev� pupill�j�nak mozg�s�t m�rve fel. - Most ne mozogj. – adja ki a ridegen cseng� utas�t�st, mik�zben tenyer�nek fel�lete lassan elt�volodik a k�nnyed b�r simogat� �rint�s�t�l, hogy csak ujjhegyeinek fel�lete �rhesse az arc �v�t. Mintha minden egyes iz�lete ledermedt volna a lass� mozdulatok alatt, pillant�sa j�gg� fagyott, mik�zben falat emelt maga k�r�. Torka hirtelen szorul el, mintha visszatartan� sebess� k�v�nkoz� l�legzet�t, ajkair�l hirtelen t�nik el cinikus mosolya, s fesz�l vonall�, mintha a falat �tt�rni k�sz er�vel k�zdene. Pupill�ja a v�gtelens�gig fesz�l a halov�ny sz�nben j�tsz� m�z�rnyalat belsej�ben, ahogy bel�lr�l teljesen megfesz�ti �nmag�t, hogy v�z�nak uralma teljess�ggel kezei alatt maradjon. F�lig el�re ny�jtott, k�nnyed �vben j�tsz� karjain t�k�letesen kivehet� az inakhoz hasonl� dr�tok �rj�nak kit�remked� fesz�lete, ahogy a fesz�lts�g sz�tte pillanatban f�jdalmas l�ktet�ssel h�l�zz�k be alkarj�nak szabadon hagyott eg�sz�t. Sz�ve n�m�n pump�lja test�nek m�ly�n a megfeketedett v�r �sszes�r�s�d�tt halmaz�t, azonban ahogy lehunyja szemeit mindez �v�lt�ss� er�s�dik vadul cseng� f�leinek felem�szt� belsej�ben. Ahogy halad, �rzi ledermedt ujjai alatt a l�ny �llkapcs�nak harciasan megfesz�l� �v�t, f�l�nek k�nnyed tapint�s�t, melyet �rz�keny porcok alkotnak. �jra visszat�rve az arccsontot, a szem�ld�k alig �rezhet� hely�t, melynek k�pe csukott szemein �t, a f�nyekkel kereszt�lszabdalt f�jdalmon kereszt�l lassan tiszta k�pet nyer, ak�r a vakokn�l, ahogy �rz�kenny� v�lt �rint�sekkel tapogatj�k ki a m�sik ember arc�t.  Ujjait �rik a k�l�nleges von�s� szemek, melyeket �rint�s�nek �get� fagyoss�ga lehuny�sra k�sztet; a n�ies l�gys�g� orr eg�sze, melyet leheletk�nnyed�n tapint ki, hogy annak minden egyes von�s�t az esz�be v�shesse. A puha ajkak telts�ge, ahogy h�velykujjai k�t oldalr�l �rik szinte egyszerre egyedi vonal�t, t�bbsz�r is v�gigfuttatva rajtuk ujjperceinek �rz�sre �hes fel�let�t, m�g befejez�s�l el nem �rik a vakmer� �ll hat�rozott, m�gis k�nny� tapint�s�t. A f�lrobot arc�nak minden m�ssal �ssze nem hasonl�that� �rzeteit m�r ak�r vaks�t�tben is k�pes lenne k�nnyed�n felismerni milli� ember� k�z�tt. Hirtelen �rzi meg a felkarj�b�l indul�, v�n�in v�gig s�pr�, term�szetesnek hat� remeg�st, mely k�zfej�n �t minden egyes porcik�j�n v�gigfut, hogy f�mkidolgoz�s� csontjai v�gyt�l elnehez�lve, s csordultig telve inogjanak meg egy pillanatra. - Gy�ny�r� vagy. – h�mm�gi alig hallhat� hangon, felnyitva szemeit. – Semmit sem akarok v�ltoztatni az arcodon.

2009.06.17. 22:07 Khiara Laken

Pillant�sa �lesen pihen meg a robot v�gtelenbe vesz� tekintet�n,ahogyan azon t�kr�n a kint �ledez� meleg,a hamarosan felemelked� napf�ny j�tszik egy l�tatlan j�t�kot,a f�lhom�lyban is aranyl� kavalk�dot,melyet �tsz�nek a vil�gosk�k sz�lak �risze tenger�ben.Szemei megakadnak egy sz�nes ponton a sz�rkes�gben,egy �llat form�j� roboti testen,valahol az Els� el�tt,melynek zizeg� �regs�ge,�rezhet�en elkopott alakja �nk�ntelen�l is s�hajt�sra ingerli �th�lt t�dej�t.Mellette asztalon pap�rok halmai sorakoznak,szinte k�v�ncsian cs�b�tva a v�zlatok,a tervek; �m sz�ve most t�relmesen csitul el,ha csak p�r percre is f�lelm�ben,egyben moh�s�g�ban,t�deje fels� r�sz�n pihen� apr� sz�r�berendez�s�nek tompa kattan�s�val.Most meglep�en tiszt�n hall minden gyenge morajt ebben a szob�ban,melyek lehet,hogy csak saj�t mag�ban fogannak meg az elm�lt,vagy soha nem is l�tezett �rzelmek �s eml�kek l�tatlan k�pek�nt.M�ly tekintete k�veti a robot von�sait; kifejez�stelen�l futtatja v�gig szemeit az �r�kk� a mag�nyt ont� falak �ress�g�n,a reszket� leveg� tiszta,h�v�s borzong�s�n �t.Mintha minden �rintetlen lenne,mintha csak k�s�rtetek lakn�k ezt a szob�t,akik elfeledve l�teznek,azt hiszik,hogy l�teznek itt fent a felh�k k�z�tt,v�gyakozva,�r�kk� kipillantva a f�mr�csok n�lk�li b�rt�n ablak�n,soha meg nem �rtve,mi�rt nem �rzik sehol sem �nmaguk test�t. Tiszta fejjel l�tja saj�t gondolatait; �m tudja,hogy m�lyen tov�bbra is,ugyanannyira �ssze van zavarodva,mint a teljes f�mv�zba z�rt ember.�that�an �rzi a kusza felbolydul�st a dr�tok k�z� rekesztve,az �lni akar�s minden �rt�kes cseppj�t.A gy�tr�d�st,az elm�l�st,a hirtelen j�tt f�jdalmat jelenl�te miatt,az elviselhetetlen hamiss�got...a b�ntudatot,melyet sehov� sem k�pes behat�rolnia.Majd a bels� elz�rk�z�st,melynek szinte hallotta lez�r�d� fal�t.M�r k�s� - az �that� cs�ndben akaratlanul fogta fel mindazt,melyre utas�tva van minden apr� rezd�l�se; mintha elm�je a hideg �rben lenne megfagyva,egy f�mes �rzet,melyben emberi gondolatai k�zdve k�zdenek,hogy n�luk nyerjen �rtelmet az �rzelmek szavak n�lk�li,s szavakban val� folyama.Mintha tudatosan vez�relve egy t�k�letes egyveleget alkotna,a kaotikuss�g �nmaga,m�gis annak letisztult v�glete. Az emberek �rzelmeinek programm� �tdolgoz�sa,roboti logik�ba �s intelligenci�ba s�r�tve.Hogy ezzel seg�tsenek rajtuk? Hogy meg�rts�k az igazat,melyet �k emberien felfogni nem k�pesek? Hogy egyens�lyt adjanak? Hogy harcoljanak? Hogy �gy �ljenek? Hogy t�k�letesen tudjanak szeretni? Ki tudja,mire alkott�k meg a sorozatot.Egyed�l vagyok.Egyed�l vagyok,aki ezt tudni k�pes,�s aki benne �l. Csak a testem ne ker�lne minden m�sodperccel egyre k�zelebb a hal�lhoz pont emiatt.Felgyorsult sz�momra az Id�.Minden emberi perc egy k�nban �tv�szelt nap.Csak ne bomlan�k.Tal�n m�r nem itt lenn�k. Elr�vedve ford�tja vissza t�k�rtelen von�sait,egy pillanat alatt v�gigfuttatva tekintet�t a roboton; majd �nmag�n,darabokra hull� test�n,melyet m�r csak lelke fonalai f�znek �ssze.Hossz�,hossz� m�sodpercekig n�ma csendben �ll az egyed�ll�t b�kly�z� �rzet�ben,a falak csit�t�sra v�r� zokog�s�ban,mely ugyan nem kavarja fel,de rem�nytelen�l simogatja �s �rinti l�te h�borg� m�lys�g�t,torka fesz�l� �rzet�t,mely most egy hatalmas s�hajban mer�ti ki �nmag�t,halk,monoton szavait. - Hamis a vil�g.Igazs�gtalan az �let.Nem �gy kellett volna v�gezn�nk.Senkinek sem �gy kellett volna. - �rzi,hogy l�p�sei egy fal fel� vez�relt�k vesztegl� l�bait,hogy szemei a semmi,a dereng� hom�ly fel� ir�ny�tj�k fej�t,a plafon alig l�that� magass�g�ba,mintha pillant�s�val �t akarn� t�rni,mintha meg akarn� �rinteni a felfel� ny�jt�zkod� leveg� tetej�t.Fennhangon suttog� szavait �nmag�nak int�zte,a robotnak,a kint l�g� festm�nyek j�ghideg sz�nekkel felv�zolt �leteinek,a b�bok rem�nyteli,rem�nyvesztett arcainak; ak�rkinek,aki most hallja egyszer�s�ggel vegy�lt szavait. - Semmi baj.A sz�let�sedt�l fogva jogod van l�tezni.Hagyd l�legezni magad.Besz�lj,amir�l akarsz.Az�rt vagyok itt,hogy egy �j test�rt cser�be seg�tsek neked.Tudom,hogy m�g neh�z.Tudom,hogy f�j. - �pp csak egy villant�sra emeli fej�t a robotra,m�g utols� mondatait letiszt�zza fennhangon,majd ism�t elford�tja �nmag�t. Ha feladod,akkor �r�kk� fog tartani,�s sohasem lesz v�ge.Emeld a terhet.�p�tsd az egyens�lyt. - Ut�lag m�r csak percekk�nt peregnek az �vek.Tudod,elszak�tottak mindent�l,ami fontos volt valaha.Ami egy kisgyereknek fontos volt. Sajn�lom a kisgyerekeket.M�g t�l �rtatlanok.�ket k�nny� kitenni a Sorsnak.A Sors pedig �t�veli az �letet. - Kifejez�stelen�l ejti az ajkait �get� szavakat,m�gis �ntudatlan k�zvetlens�ggel,v�rva a k�nnyeket,melyek nem tudnak kibukni,amelyek g�tat vetettek,�s makacsul v�ratnak magukra.Nem �rdekeln�,ha gyenges�ggel v�doln� valaki �t,ha sz�ve kiugrana a hely�r�l,nem �rdekeln� semmi; egyszer�en k�ptelen r�. - Mindig...mindig azt hittem,hogy valami rettent�en rosszat tettem,�s amiatt kell b�nh�dni.V�rakoztam...ott bent,mint m�sok,�s pr�b�ltam eml�kezni,mit ronthattam el.Mi�rt mondt�k azt folyton,hogy csak megmentenek minket.Hogy mi�rt �reztem m�sk�nt. - Most m�r tudja,honnan annyira ismer�sek a mag�nyos falak.A feh�r rettent�en tiszta sz�ne,az �szveszejt�en babon�z� �ress�g; a termek simas�ga,a z�rk�k,a k�rtermek feh�rben �sz� f�nyei,az �rtatlans�g �s az �rintetlens�g b�k�je,melyt�l m�r a gyomra is felfordult az els� napok ut�n.Mintha n�gy sima pap�r k�z�tt �lt volna,melyre saj�t f�jdalma �rta volna l�thatatlan bet�it,mintha az itatta volna akkor m�g apr�,kik�pz�sre v�r� sz�ve k�nnyeit. - �r�k�s f�lelembe tasz�tottak minket.Ezt el�tte sohasem �ltem �t,pedig igaz�b�l mindig is abban �lt�nk.Nem eml�kszem biztosan,de azt hiszem,lent v�dtek,amennyire csak tudtak.Elmenek�ltem egy teljesen m�s vil�gba,m�g ha a val�s�g,minden m�s k�zben �sszeomlani is k�sz�lt k�r�l�ttem.Kicsi voltam.Nem �rthettem. - Fej�t l�gyan g�rd�ti oldalra,ahogyan v�lla egy elfojtott,szinte megvet�en felt�r� szusszan�s ut�n megr�zk�dik a vastag kab�t s�lya alatt.Kezeit a h�ta m�g�tt g�rgeti egym�s markaiban,tapintott fesz�lts�ggel morzsolgatja ujjait,mintha �ppen most fogn�k le,s cipeln�k utols� �tj�ra. - Egyszer�en tudtam,hogy onnant�l semmi sem lesz a r�gi.Fordult egyet a Vil�g.Tudtam,hogy senki sincsen mellettem.Hogy senki sem v�d.Nem �reztem senki szeretet�t.Nem �reztem egy embert sem,pedig sokan k�r�lvettek minket.Csak egy...f�jdalmat.Semmi t�bbet. - T�bb� mintha m�r nem is lenne sz�ks�ge eny�sz� test�re; halkan dikt�lja saj�t lelk�t,mintha ezeket a szavakat �gett�k volna zugainak m�ly�re.Sz�ve szinte az �rz�ketlens�gig s�llyedt mellkas�ban,ahogyan hideg monotonit�ssal form�lja elr�vedt ajkai a mondatokat,lek�zdve az �rzelmeket felkavar� robotot �nmag�ban. - F�lek.Ilyen messze az �ton m�r nem akarok meghalni.�s d�h�s vagyok.Sok minden miatt.Sok mindenki miatt.�s ez most is annyira f�j. - Nekem is.Egyre zavarodottabban pr�seli ki a ajkai k�z�l a leveg�t,�m �rr� lesz hangja elgyeng�l�s�n,ahogyan f�loldalas pillant�st vet a f�lhom�ly takarta sziluettre,befejezve mondatai �rtelmet nyer�s�t,miel�tt m�g a robot sz�lalhatna meg. - Tudod,mi�rt mondtam el neked mindezeket �ppen most? Mert az �ress�gn�l b�rmi jobb.M�g ha nagyon f�j is. M�g ha nagyon f�j is; a m�lt eml�ke.A jelen pillanata.A j�v� tudata.�s ha hagyod f�jni...csak tudd,hogy ez az igazi,elpuszt�thatatlan er�. Add ki,ha akarod.Add ki,ahogy gondolod.Ahogy nehezen,de k�pes vagy r�.Engedd f�jni,mint m�g soha. - Soha semmi sem lesz a r�gi,�s nagyon hossz� m�g az �t.Ez csup�n mindennek egy kezdete.Nem azt akarom,hogy d�h�s l�gy miattam.Nem akarom,hogy �r�kk� szenvedj. - A pillanatnyi csend ut�n szinte visszakoz� hangja �res �rt von l�tatlan �rint�se v�gett,ahogyan visszhangozva hallja vissza tompa zakatol�sa dallam�n,s �tengedi mag�t saj�t mel�di�j�nak.Lehunyt szemekkel fordul a fal fel�,mintha feloldozta volna �nmag�t a szavakkal.Megb�n�s n�lk�l �rinti meg ujjaival a sima feh�rs�get; tapint�sa nyom�n fels�r lelk�ben egy �rzet,ak�rcsak egy mag�nyos kisgyermek.A t�m�r fal m�g a keze alatt is j�ghideg,tiszta �s �szinte marad,mint egy t� m�ly�r�l kihal�szott k�.Csendesen v�rakozik,rezg�seit nyugtatva v�rja,mit tett a robottal; felbolygatt�k-e a hirtelen j�tt szavak,megr�m�tik,lecsillap�tott�k,vagy csak csit�t�sra v�r,teljesen �rz�ketlen�l hagyt�k a sz�v�t – n�m�n r�hagyja,mond a sz�m�ra valamit,ak�rmit,a v�zr�l,a terveir�l,vagy �pp a f�jdalm�t adja -,a szavak,melyek s�ly�t m�g � is csak most,ut�lag volt k�pes felfogni.

2009.06.17. 02:37 Shocer Deron

Nem t�r�dve pillant a v�rakoz� l�ny alakj�ra, � azonban nem mozdul,s k�s�rtet m�dj�ra, vagy mintha egy puszta eml�kk�pk�nt t�nt volna fel, �gy el is t�nt az magabiztos,balj�s g�palakkal egy�tt, a csendesen nyit�d� f�majt� sz�rk�let�ben.  Hallja a bej�raton t�li folyos� cs�ndj�ben halkan felcsend�l� l�bak dobog�s�t, ahogy azok egyre halkabb form�t �ltenek a t�vols�g n�tt�vel. Ujjait maga el�tt kulcsolja �ssze , feje t�maszt�s�b�l kiemelve, rezd�letlen�l figyeli a szoba csendj�t, mely most ink�bb torokszor�t� a csal�dotts�g �ztatta h�v�s leveg�t�l. Csak legyenek itt biztons�gban…. Ennyire b�zna benne? �s �… Figyelm�t most Coozen heves l�legzet� sziluett�re int�zi, tiszt�n �rzi a l�nyban felgy�lemlett m�rget, az Els� tetteiben �s �g�reteiben  k�telked�, l�zong� ellen�ll�st. Test�t el�nti a felismer� f�lelem, hogy ezen �rz�seket �nmag�ban ugyan �gy megtal�lja, m�gis mennyire…mennyire k�l�nb�z� a gondolkod�suk. Mi nem benned k�telked�nk. Az �n szememben te m�r semmit sem jelentesz… Ez szomor�… Szomor� ,hogy az � szem�ben a bizalom ilyen r�vid sk�l�n mozog. Egy hiba mindent t�nkretehet?  Ezzel a felfog�sm�ddal �n m�r egy hatalmas link elem lehetn�k ebben a szerkezetben. Nedves jobbja – mellyel eddig fej�t t�masztotta -, most apr� sisterg� neszeket bocs�t az eddig csendes l�gt�rbe, ahogy r�vid m�sodpercekig tenyereit �ssze�rinti. Hajv�geir�l al�sz�ll� apr� v�zcseppek takar�s�ban arc�ra h�z�dik egy belet�r�d�, magabiztos mosoly,s egy m�ly l�legzet v�tel k�zepette emelkedik fel a b�tordarab ny�jtotta k�nyelemb�l. Egy lass�, gondtalan ny�jt�z�st fel�ltve roppantja meg v�ll�t, mintha m�r hossz� �r�k teltek volna el mialatt a kialakult helyzetet felm�rte volna, holott csup�n, p�r elh�z�dott, megzavart pillanat. Lelkes �nbizalomban �g�,f�nytelen tekintete ism�t a t�m�r f�majt� szerkezet�re szegez�dik, a pillanat heve, a gyors s egyszer� megold�sra sarkallja, fel akarja t�rni az ellen�ll� vask�pz�dm�nyt, �m lelke m�ly�n tov�bb tiltakoznak Khiara hat�rozott, belet�r�d� szavai. Hirtelen j�tt elt�preng�s�t, mintha egy l�thatatlan, m�gis er�s k�z l�k�se szak�tan� f�lbe, s ez a rejtett fantom, a z�rt bej�rat b�bor izz�s� f�ny�hez vezetn�. Nem sejti, hogy Coozennek van e b�rminem� terve, s saj�t, k�sz�l� tetteinek sem ad hangot, csup�n a vele imm�r szemben l�v�, centikre �ll� ajt� hideg f�mj�t m�ri fel. Nincs hevesked�s. Nem mutatsz ellen�ll�st. Visszhangzanak gondolatai k�zt a szigor� szavak, �m a szemei el�tt felvillan� l�ny alakja imm�r nem olyan tiszteletet parancsol� mint egykor. �n b�zom benned, de a vez�red �szintes�g�re semmi garancia sincsen. Tenyer�t hezit�l�s n�lk�l a kilincs alatti, sz�rke pigment� s�vhoz �rinti, majd egy r�vid szikra fell�ngol�s�t k�vetve a v�r�s f�nyjelens�get hirtelen k�k izz�s v�ltja fel. Egy apr� kattan�s, mely az ajt� felt�r�d�s�t jelezn�, majd hosszas,n�ma csend. A kem�ny vas f�l�tt megjelen� f�nyjelens�g hely�t, most s�t�t, sz�ntelen �ress�g foglalja el, s a hossz� folyos� f�nye a r�snyire enged� ajt� m�g�l, csup�n egy apr� cs�kban t�nik fel a f�lhom�ly bor�totta szob�n. Fej�vel �rtetlen�l k�veti a be�raml�, v�kony f�nysug�r �tj�t, m�g tekintete �ssze nem akad az indulatokban f�rd�z� l�ny�val. A Sors… aljas egy dolog…A legjobb pillanatokban fogok ki egy ilyen rendszert.. - �hm.. Egy k�nos mosolyt fel�ltve fordul meg az ajt�nak h�tat ford�tva, s h�t�t kiss� el�red�ntve, egyik karj�t hirtelen mellkasa el� kapja, m�g m�sikat egy k�zeli ajt� ir�ny�ba ny�jtja, ak�r egy sz�gyenbe ker�lt inas, aki a megv�rakoztatott vend�g el�tt �ll. - Technikai probl�m�ink ad�dtak, ha ig�nyt tart a szolg�ltat�sra, k�rn�m a f�n�kasszony t�relm�t. Addig is, saj�t tapasztalatb�l aj�nlom a f�rd�szoba k�nyelm�t, h�tha ezut�n a roppant szem�t helyzet ut�n fel akarn�l friss�lni. – el�ad�sa v�g�re, hangneme ism�t saj�t, �lcel�d�, halv�ny bossz�s�got rejt� hangsz�n�t �t�tte meg, �m ez�ttal k�v�ncsian v�rta Coozen, a helyzetre val� visszahat�s�t.

2009.06.16. 15:16 Zev Owen

A r�ginek hat� gurul�s sz�k a szoba hom�ly�ban megnyikordul, ahogy test�nek s�lya fel�let�t �ri. K�ny�kei az asztal lapj�nak t�masztj�k magukat, de pillant�sa most a t�volba r�ved. H�borognak benne a gondolatok, mert teste lelke egy�ttesen ellenkezik, ak�rh�nyszor csak r�pillant a v�zlatokra. Hajtja az elvakult v�gy, hogy min�l el�bb k�sz legyen, min�l hamarabb beteljes�tse azt, amit a sors sz�m�ra v�sett az id� v�gtelen k�nyv�be. De mindek�zben elfogja az undor, mely a tombol� akarat t�z�nek vad v�r�s�t feket�v� sz�nezi �t. K�pes lenn�k elvenni t�le azt, ami ut�n �n is a legjobban v�gyom? Egy �l�, �rz� testet m�g akkor is ha az m�r egy�bk�nt nem akar tov�bb m�k�dni? Ajkai megremegnek a tudat�ba �g� mondatok s�lya alatt; ujjai a kusz�lt sorban fekv� pap�rokat gy�r�getik, melyek rendezetlens�ge inger�lt bizserg�ssel t�lti fel karj�nak minden egyes pontj�t. M�sodpercekkel k�zdve kell mag�ban t�lharsognia az ingert, a robotot, mely a fegyelmezett rendre utas�tan� maga k�r�l. K�t ellent�tes �rz�s, a hideg precizit�s �s a l�zad� k�osz csap �ssze lelk�nek t�kr�n, melyek egym�shoz oly hasonl�ak, s m�gis annyira k�l�nb�znek. Sz�t akar szakadni, sz�t akarja fesz�teni bel�lr�l a hirtelen r�t�r� keser�des indulat, mely legsz�vesebben mindent romba d�ntene melyet maga k�r�l alkotott. �s nevetne. Emberien nevetne a puszt�t�son, amelyet v�ghez vitt, hogy felr�gta a szab�lyokat, hogy �jra �lni, s l�legezni kezdett. Mert nincs olyan pillanat, hogy ez ne j�tsz�dna le benne. Ujjaiban megfesz�lnek a f�msz�lak, ahogy balkeze �k�lbe szorul, am�g a jobb minden egyes lapot m�r-m�r megr�gz�tt t�k�letess�ggel a hely�re rak, a sz�rk�sk�k asztal sark�ba, hogy a legkevesebb helyet foglalja el. Fej�t lass� mozdulattal hajtja le �s n�m�n hagyja, hogy �rz�ketlens�gt�l l�ktet� ujjai v�gigsz�ntsanak az �benfekete, �r�kk� k�cos tincseken. Utols� s�haj�ban kiengedi a marad�k leveg�t, mely sz�tfesz�ti �loms�ly� t�dej�nek eg�sz�t, majd az asztalfel�letre ugr� macska halk dobbant�s�ra emeli fel pillant�s�t, melynek t�bb sz�nben j�tsz� fekete narancs �s feh�r sz�nei �lettel t�ltik fel a megfakult szoba k�p�nek teljess�g�t. A hirtelen j�tt mozdulatban megkoppan� f�m zeng�s�t m�g azut�n is hallani, hogy az �llat az asztalra �rkezett, mozg�s�ban hangosan zizeg a f�m�sszeilleszt�sek el�regedett hangja, ahogy �r�kk� apr� test�t �sszetartja. Mozg�sa helyenk�nt m�r darabos, mintha a fejl�d�s zs�kutc�j�t testes�ten� meg; egy v�gtelenben haldokl� �llat k�zdelm�t t�kr�zve az �lettel. - Ez �r�let Orin. Mit m�velek? Sosem gondoltam bele abba, hogy ez nekem is ennyire fog f�jni. Hogy f�jhat? Az elh�lt, sz�ntelen k�rd�sek sz�razon t�rnek el� tork�nak m�ly�r�l, melyben egy ember v�ratlanul felt�r� csal�dotts�ga bujk�l; hirtelen felhangz� szavai kellemetlen �rz�st hagynak maguk ut�n. Mostani szem�vel v�gigtekintve mag�n �r�ltnek �rzi a helyzetet, amelyben �l. Hogy mindeddig mozdulatlan, dermedt arc� b�bjai jelentett�k sz�m�ra a lelki, hamis �rzelmekkel telt t�rsas�got, �s a legt�bb mondani val�ja is csak egy hozz� hasonl� robotv�zban �l� macska sz�m�ra volt, melynek teste m�ra m�r olyannyira elhaszn�l�dott, hogy mellkas�t minden egyes r�vetett agg�d� pillant�sban fojtogatni kezdi a tudat: m�g egy emberi v�z sem tarthat �r�kk�, hi�ba er�sebb a kitart�, emberi l�lek, mely �sszetartja. Tork�ban megfesz�l a cs�, melyet l�thatatlan dr�tsz�lak ezrei sz�nek k�r�l. V�n�iban n�ma liftez�sbe kezd a f�lelem, a harag �s a b�nat, mely k�t l�lek egy�ttes f�jdalm�nak ad hangtalan jelet. V�gign�z felhasadt jobb karj�n, melyen m�r t�bb helyen felszakadozott a puha sz�vetez�s� b�r. Von�sai ledermednek, ahogy mellkasa �jra z�gol�dni �s hirtelen emelkedni kezd. Ajkai vonall� fesz�lnek, ahogy bal karja hirtelen mozdulva t�pi fel az �rint�seket k�zvet�t� bor�t�st, mik�zben inger�lts�gre �jra halk �npuszt�t�sra �szt�nzi. Legsz�vesebben let�pn� mag�r�l a v�zat takar� eg�sz halv�nybarna fel�letet, hogy k�m�letlen�l szembe n�zhessen azzal aki val�j�ban �nmaga. Azzal a g�pezettel, amelynek egy hajdan �lt emberi arc m�solata f�gg id�tlen�l tekintet�ben. Hogy l�ssa a f�m kih�lt csillog�s�t. �rezze azt, hogy mikor ujjai egym�st �rik semmi m�st sem hall csak a vel�t t�p�, �rz�ketlen�l s�rl�d� koccan�st, a karistol�d�st, mely mostanra m�r igaz�n j�l t�kr�zi saj�t, val�di szem�lyis�g�t, melyb�l elt�nt az �rzelem, elt�nt az �r�m, s elt�nt a gyeng�ds�g. Hogy l�thassa a kifejez�stelen, lelk�t vesztett szemeket, melyek feketelyukk�nt vonzz�k a tekintetet, de nem adnak jelet, nem adnak csillog�st b�rmilyen fajta �letr�l, amely m�g benne l�tezhet. �sszeszor�tott ujjai k�z�tt tehetetlen anyagk�nt szakad �jabb darabokra a felt�pett r�teg, mely m�r eg�sz jobb karj�r�l elt�nt. Szem�ld�ke egym�sba ugrik, ahogy f�jdalomt�l �g� tekintet�t elkapja r�la, mintha annak pillant�sa is felt�dul� par�zsk�nt �rn� l�t�szerv�nek �rz�keit. R�snyire sz�k�ti szemeit, de k�ptelen lehunyni, csak az�rt, hogy �jra hamis megnyugv�s �nthesse el, s ne eml�kezzen �jra semmi m�sra a felkavar� emberi l�t gy�ny�reib�l, melyek m�g mindig megb�jnak eml�k�nek tudatfoszl�nyain, melyek �pp olyan tovat�n�ek �s s�r�l�kenyek, mint a felhasad� b�rsz�vet fel�lete a megsz�rk�lt f�mv�z fel�let�n. Pupill�ja hangtalanul kerekedik el, mik�zben ujjai elengednek megfesz�lt szor�t�sukb�l, s felny�lva engedik, hogy a valaha volt sz�vet lecs�sszon fel�let�kr�l. Hi�nyoznak neki a h�v�s, t�li �jszak�k, mikor olyan elevenen �rezhette a hideget. Mikor volt mi�rt keresni  m�s test�nek meleg�t, mikor �rezhette azt az �r�m�t amit egy tork�n leg�rd�l� forr� ital adhatott neki. Az �z, mely megbabon�zta, mely a kedvencei k�z� tartozott. Hi�nyoznak neki az �zek. Hi�nyoznak az �rz�kletes �rint�sek s�hajai. A forr� ny�ri �jszak�k, mikor Meilis k�rzet�be sz�ktek le �s az adrenalin felrobbantani lett volna k�sz a haldokl� sz�vb�l �led� test eg�sz�t. Az �rz�st, mikor m�g a tud�s nem �llt hatalm�ban, mikor a v�gzet nem suttogta el neki keser�, megfakult im�it. Mikor szabadon rohanhatott, s �rezhette izmainak erej�t, test�nek szabad el�re lend�l�s�t, inainak megfesz�l�s�t, a term�szetes sz�guld�s �r�m�t, melyet nem a g�pek ny�jtanak. Mikor nevethetett, mert az izgalommal vegy�lt f�lelem, hogy elkapj�k �ket �r�mre �szt�n�zte, hogy feloldja, s tiszt�t� erej�vel megsz�ntesse a benne tombol� riadalmat, melyet m�g kisgyerekk�nt �t�lt. �s nem volt egyed�l. M�g most is �rezni akarja a hideg es�t, melyre mindenn�l jobban v�gyik. �rezni akarja, ahogy annak lezuhog� ereje kimelegedett b�r�t �ri, s lehelet�nek t�zess�ge p�r�val hagy nyomot az es� csit�totta �terben. �rezni akarja, ahogy megnedvesedett haja hal�nt�k�hoz, s tark�j�hoz tapad, �jra �rezni, hogy mikor tekintet�t az �gre emeli a csillagok �z�n�b�l, a felh�k vonulata al�l z�dul al�, v�gig g�rd�lve arc�n ak�r egy-egy igaz, �rintetlen k�nnycsepp. �rezni a l�legzetet, mely �tj�rja a testet. �rezni a zokog�st, mely olyan m�lyr�l �v�lt, hogy a puszta gondolat, a tud�s hatalma sem �rheti el annak legs�t�tebb, legtiszt�bb pontj�t, mely maga a l�lek. Ujjhegye lassan sim�t v�gig porcel�ntapint�s�, megfagyott b�r�n, mely m�r egy�ltal�n nem t�kr�zi r�gi forr�, �lettel teli arc�nak k�nnyed �v� �rint�s�t. A robot ujjak iz�let�k term�szetellenesen v�ltakoz� mozg�s�val futnak fel eg�szen a szemekig, melyek alatt, mintha l�thatatlan k�nnyeit keresn�. Ha megtehettem volna… Ha es�lyem lett volna r�… Ink�bb �ltem volna v�gig egy emberi �letet, hogy azt�n robot legyek, minthogy fiatalon vessek v�get az eg�sz �letemnek. Mert egy r�vid �let emberk�nt sokkal t�bbet �r, mint az �r�knek hat� robotl�t. Ez a siv�rs�g… Ez a semmiss�g…. Elviselhetetlen. M�g annyi mindent �t kellett volna �lnem. M�g annyi mindent megtapasztaltam volna.. De m�r t�l k�s�.   Meghallja, hogy a l�ny a szob�ba l�p, mire teste teljess�ggel ledermed, pillant�sa hirtelen fagy egy pontra; gondolatainak fala hirtelen csap�ajt�k�nt z�rul le, mely ut�n nem marad semmi m�s, csak a puszta, �rintetlen bels� mag�ny.

2009.06.16. 13:10 Khiara Laken

Mintha �let�ben el�sz�r kapna vizet,szor�tja �ssze h�l�san megfesz�lt ujjait az �vegpoh�r k�r�l; lehunyt szemmel d�nti mag�ba az �letet ad� folyad�kot,mely szinte v�gigperzsel kisz�radt torka cs�v�n,j�gg� fagyott gomb�ck�nt marva gyomra fal�t egy f�jdalmas pillanat erej�ig.S�hajt�ssal vegy�lt fuldokl�s fogja el,�m moh�n dikt�lja mag�nak az utols� cseppig,ameddig r�snyire felny�lt,hom�lyos szeme meg nem l�tja a poh�r krist�lyos alj�t.�rzi a pillanatnyi felfriss�l�s h�v�s�t �nmag�ban,ahogyan f�mes v�re felissza a tiszta v�z legapr�bb r�szecsk�it is,mindent megt�ve,hogy felh�guljon �s megszabaduljon,ha csak egy kicsit is keser� m�rgeit�l; mire k�h�gve eljut az egyik polchoz,hogy lerakhassa valahov� a poharat,perzsel� v�re,mely mindent – legyen az t�pl�l�k,folyad�k – azonnal lebont,m�r ism�t a v�z f�l� kerekedett,beind�tva a p�r m�sodpercre ledermedt �raml�st v�n�iban. K�ptelen ak�rmit is kiejtenie �sszepr�selt,mar� ajkai k�z�l,csup�n sietve indul a robot navig�l�s�t k�vetve a folyos� egyenes m�lye fel�,ny�zott gondolatai k�z�tt az �nk�ntelen�l is felkavar� szavakkal,melyeket igyekszik tasz�tania,kiz�rnia �rces dobog�s�n t�lra.Fesz�lyezetten k�veti tekintet�vel a szob�k v�gel�thatatlannak t�n� sz�mait,szorosra �sszeh�zott kab�ttal �nmaga k�r�l,mintha reszketve f�zna,vagy k�nosan �gyelne r�,hogy ne �rjen hozz� semmihez sem; valahol m�gis ellen�llhatatlan k�s�rt�st �rez egy-egy fal �rint�s�re,szinte megbabon�zza �t a ny�jt�zkod� feh�rs�gek hajnali s�t�tet �s m�lys�get �raszt� csendje.R�gebbi korokr�l,elm�lt dolgokr�l mes�lnek neki,aljasul elborzasztva,�m k�v�ncsis�g�t �l�nken fenntartva,mintha egy r�mt�rt�netet suttogn�nak egyenesen egy gyermek kimer�thetetlen fant�zi�j�nak. Egy mozdulattal ragadja meg a h�v�s kilincset,s nyitja fel balra fordulva az els� ajt�t,valahol k�v�ncsis�ggal �s �rdekl�d�ssel vegy�lve,h�tha egy �bens�gben fulladoz�,b�bokkal telef�gg� szob�ba rohan,mely amennyire keltene f�lelmet benne,olyannyira h�vn�k is magukhoz a benne fekv� lelketlen,rezd�l�sekt�l mentes ember-b�buk.Pillanatnyi csal�dotts�g�t,hogy siker�lt egyenesen r�tal�lnia a f�rd�szob�ra,kimondatlan lenyugv�s v�ltja fel; hideg felfriss�l�s�t sikolt�,f�lredobban� szerkezettel csukja be maga ut�n az ajt�t,�lvezettel kirekesztve a neonok mindenhov� k�vet� f�ny�t,melyeket a bel�l felkattan� l�mpa v�lt fel.�lesen fut v�gig a feh�r f�nyforr�s az egybem�ll� csemp�k simas�g�n,a f�mfoglalat� akaszt�k �s a t�k�r felsz�n�n,melyek tisztas�ga megn�velik a sz�k�sre tervezett f�rd� szegleteit,kisz�les�tve a kis szoba n�gy sark�t.Ahogyan pillant�s�t v�gigsz�ntja minden egyes vak�t� ponton,az egyed�l becsben tartott ruhadarabj�t,s�lyos kab�tj�t letolva gyenge v�llair�l,majd felakasztva,egy pillanatra tal�lkozik oldalt saj�t t�k�rk�p�vel,v�r�sl� haja oda nem ill� sz�n�vel; egy �sszeszor�tott ajk� villan�ssal kapja el szemeit zil�lt,v�r �s k�nnyekben �zott,�lettelens�get sugall� s�padt von�sair�l,szinte let�pve mag�r�l a m�r fullaszt�,varr�sokkal �s �j szakad�sokkal teli b� inget.Rezg� ujjakkal szedi a koszos,elny�tt ruhadarabokat �thev�lt b�r�r�l,szabadd� t�ve a l�legzetre v�gy� sz�veteket,alattuk felt�rva a megkezdett,elkopott,�l� h�sa hev�tette f�mszerkezetek semmitmond�s�g�t,mely a legv�ratlanabb pillanatokban b�kly�zza embertelen f�jdalomba v�gtagjai elevens�g�t. Megindult nemt�r�d�ms�ggel,szinte m�r-m�r indulatb�l r�gja f�lre bakancsait,katonai nadr�gj�t,hogy v�g�l megkezdhesse �vatosan letekerni az �sszetart� f�slikat teste legk�l�nb�z�bb csom�pontjair�l; felkarja,l�bai izmair�l,a kiismerhetetlen v�n�k �tj�t v�gigk�vet�,er�sebb dobog�sokr�l,majd egy vastagabb k�t�st mellkasa el�l,mely m�g�l m�g �gy is kiugrik szerkezete dobog�sszer� zakatol�sa.�that� s�hajokkal csit�tja bord�i �v�lt�z�s�t,ahogyan az utols� sort is lefesz�ti maga el�l,majd eldobva a k�t�seket t�bbi a f�ld�n hever� ruh�ira,kim�rten �s lassan l�p a szeg�ly n�lk�li �rz�kel�csap al�.Az utols�,amit m�g tiszt�n hall,miel�tt megindulna a v�z zuhataga,sz�v�nek pump�l� visszhangjai a falakon,melyek feler�s�dve csengenek �ssze az el�bb megdobogott f�le m�ly�n,�temtelen szimf�ni�val borzasztva felsz�nesen ki�r�tett gondolatai folyamatos v�gt�z�s�t. Szorosan �ssze kell szor�tania ajk�t �s fogait,hogy ne ki�ltson fel,amikor a j�ghideg v�zcseppek felsz�ntj�k �thev�lt b�r�t.Mintha ezernyi k�s metszen� �l� h�s�nak minden pontj�t,hirtelen s�t�t�l el,majd ugyanazzal a h�vvel is tisztul ki el�tte a csobog�,hom�lyos f�rd�szoba f�nyekben �sz� k�pe.A felt�r� f�jdalom egy m�ly s�hajban mer�l ki,teste �s f�le m�r csak egy�tem�en zsibong a fagyott hidegt�l,a v�zcseppek �ml�s�nek kopog� visszhangjait�l,ahogyan azok el�rik a csempe s�kos fel�let�t; �rezhet�en megszapor�zz�k v�re �raml�s�t v�n�iban,�m �temesen peregnek azok ezrei,gyenge dallammal,�gy nem zavarodik meg t�l sz�d�t�en a hangokra is �rz�keny mechanizmusa mellkas�ban. K�m�letlen�l sz�ntja v�gig ujjait a most m�lyb�borban j�tsz� tincsei s�r�j�ben,hagyva a belem�lyedt v�rcseppek kiszabadul�s�t,melyek mintha haj�nak sz�n�t venn�k a tiszta v�zzel �sszekeveredve,v�r�s �rnyalatban lez�dulva a feh�r csemp�kkel kirakott f�ldre.Elfeledkezve,�sszer�ndult szem�ld�kkel kapja nyak�hoz jobbj�t; az apr�cska programoz�-korong egy behegedt sebet hagyott maga ut�n,mikor �szrev�tlen�l lev�lhatott nyak�r�l.Lemer�lhetett,befejezte feladat�t,siker�lt pillanatnyi zavarokat el�id�znie n�la; egyed�l v�r�sl� �risz�t k�ptelen megszok�sra b�rni,vibr�l� szem�t,melyet most igyekezett lehunyva,�sszepr�selve tartani. S�hajtva engedi �t mag�t a gyomr�t megugraszt�,�rz�ketlen zsibbaszt�sba tasz�t� �rz�snek,ahogyan meggy�t�rten maga el� t�masztja v�kony csukl�p�ntos kez�t,hunyorg� szemeit azon eggyel feljebb,majd eggyel lejjeb ugr� sz�main megpihentetve.Az els� id�kben m�g igyekezett lefejteni mag�r�l a pulzus�t mutat� kark�t�t; m�g emberk�nt kapt�k az igazol�sukkor,szorosan belem�ly�tve az �t�erek felsz�n�hez,folyamatosan nyomon k�vetve sz�v�k er�ss�g�t,feszegetve emberi hat�raikat,sokszor �tl�pve az ingadoz�,boml� vonalat.Ahogyan �nk�ntelen�l ford�tja maga fel� karja bels� fel�t,v�gighordozza keser� pillant�sait a f�mes-v�r�ses �rnyalat�,k�nnyed torzs�ggal v�gigfut� cs�kon,mely eg�szen a csukl�j�t�l kezdi b�re �t�vel�s�t,a nyak�n fel �s k�rbefutva,h�t�n leh�z�dva,p�rhuzamosan t�bbi v�gtagja vonal�val,elveszve a t�bbi heg �s s�r�l�s rajza k�z�tt,melyekn�l m�g � sem tudja,h�ny r�sze harci seb �s h�ny nem.Egy elr�vedt pillant�ssal hajtja fej�t maga el�,szemei megakadva a j�ghideg v�zben lenyugv�,mag�hoz t�r� teste t�bbi r�sz�n; a cseppek halv�nyan emelik ki a v�kony f�msz�lak megindult k�kl�s�t b�re alatt,melyek ak�r �szrevehetetlen erek is lehetn�nek,csak �ppen �rezhet�en t�rtetnek,v�jj�k h�s�nak minden �l� pontj�t.M�g ma is eml�kszik az �rz�sre,amikor napokon,heteken,h�napokon �t szenvedett saj�t k�nj�ban f�r�dve,mikor m�g szokta �nmaga puszt�t�s�t,zavarodottan,szinte �nk�v�letlen,miut�n lent,emberek k�z�tt fel�bredt �r�k �lm�b�l,s szervezete seg�tve feler�s�d�tt egy �l�sre k�pes szintre. Amikor egy f�lrobot,emberi tudattal �ledezni kezd; ahogyan azokban a v�gtelens�gbe f�l� pillanatokban veszekedtek felette,jobb lenne e megadni a kegyelmes hal�lt,hagyj�k a sors�ra,seg�tsenek rajta?; az �nk�v�letlen mozdulatlans�g rabja volt,�ledez� f�jdalommal,vissza-visszat�r� �rz�kekkel,egy �temes robajban,tehetetlen�l megakadva az Id�ben,mikor a szavak semmit sem �rtek,mikor azok megmagyar�zhatatlan s�t�ts�gben kavarodtak fel lehunyt szemh�ja,megroncsolt elm�je m�ly�n.Semmi fogalom nem l�tezett akkor.K�ptelen volt b�rmit is felfogni,csak k�s�bb - a mondatok,az �rzelmek nem nyertek �rtelmet. Egyet kiv�ve. Hirtelen l�p ki a vizet ont� f�rd� al�l,hogy egy pillanat alatt el�lljon a csobog�s.Elveszik a visszhangoz� pillanatokban,fel sem r�mlik el�tte,mikor a tiszta,cseppek karcolta t�k�r el� �llt.Pillant�sa megpihen a test�n hordozott legnagyobb seben,egy f�j� hegen lelke t�kr�n,dobog� mellkasa �v�t �tszel� forrad�son,melynek egyenesen is kibogozhatatlan vonala a sz�ve f�l�tt pihen meg. S�rni szeretne.Hangosan zokogni,jajgatni,neheztelni,el�hozni az eltemetett eml�keket,melyre m�r nem is eml�kszik,�s tal�n soha t�bb� nem is fog.Tork�t szorongatj�k a k�nnyek,marj�k az embert,egy t�r�keny vil�got,aki semmi m�st nem akar,csak vigasztal�dni,l�tezni valahol m�shol,�rezni azt,amire annyira szomjazik. Nem az�rt,mert gyeng�nek �rzi a lelk�t.A szeme most �res,f�tyoltalan maradt; meredten n�zi saj�t,kifejez�stelen arc�t,legy�rve �nmag�ban a sikoltoz�,verg�d� l�nyt,aki annyira nagyon f�l,�s annyira nagyon nem �rti,hogyan �s mi�rt.Megnyugtatta �t; megnyugtatta mag�t - csak �lni szeretne.M�g nem halhat meg. �vatosan t�rli sebzett b�r�t,�jonnan szerzett,kitisztult hegeit olyan sz�razra,amennyire csak k�pes.Szorosan tekeri fel mag�ra a tart�s�t seg�t� k�t�sek t�mkeleg�t,m�s ruh�k nem l�v�n b�jik vissza kiss� nedves ing�be,nadr�gj�ba,vizes,b�boros haj�t n�m�n h�travetve,mikor fegyverekkel teli kab�tja gall�rj�t k�ti meg nyaka k�r�l. Hangtalan l�ptekkel k�veti a neonok �tj�t v�gig a folyos�n,hosszan elny�jtott kecsess�ggel,mintha mindig is otthon lett volna.A falak most saj�t gondolatait,vegyes �rz�seit �s keser�des eml�keit verik vissza l�p�sei tompa koppan�saik�nt,f�radt suhog�sak�nt,ahogyan �jra l�legzethez jutott test�t �s felfriss�lt lelk�t hordozza. - ...nem ember. - Hiszen k�nnyezett. �n nem �l�m meg. - Felesleges szenvedni hagyni.�gy is,�gy is elpusztul.El�bb,vagy ut�bb. Azzal tesz�nk j�t,ha megadjuk neki a hal�lt.Megv�lt�s lesz neki,higgy�tek el. - �n l�tom,hogy m�g l�legzik. - Nem � l�legzik.Nincsen �.Mi vagyunk,de � nincsen t�bb�. - �s ha t�bben j�rtak �gy? - Egyed�l volt. Szerencs�tlen l�ny. � m�r most halott.A Sorsa meg van pecs�telve. - De h�t m�g �l. Nem �lheted meg...! Most l�tja igaz�n tiszt�n.Jobb szeme szinte �szrev�tlen�l nyerte vissza m�lyk�k sz�n�t; egy hossz�ra ny�jtott pislog�ssal,m�sodpercekig lehunyt,majd felny�lt tekintettel fordul a v�zlataiba m�lyedt robot dolgoz�szob�j�ba.Tudja,hogy lesz pillanat,mikor visszat�r – lesznek pillanatok,lesznek percek - de most ism�t �rzi a tiszta embert �nmag�ban.Teste boml�sa egy k�zzel foghat� dolog,�m a saj�t maga vez�relte l�lek egy megfoghatatlan er�,egy �rzelmeken alapul� mechanizmus,melyet Robot soha sem fog tudni t�lsz�rnyalni.Rettenetesen f�l most is,rettenetesen �l az �g�reteiben,rettenetesen v�gy�dik az Els� ut�n; ez er�t ad,mert mindben egy embert �rez elveszni. ...hiszen m�g dobog a sz�ve.

2009.06.15. 19:03 Zev Owen

A meggy�rt pap�r red�i �rdes zizeg�ssel j�tszanak k�nnyed dallamot f�mes fesz�l�s� ujjai k�z�tt, ahogy annak egyenetlenn� v�lt, firk�kkal telesz�tt fel�let�t a neon halv�nyk�kk� festi �t. Csup�n a lap sz�l�nek l�gy mozg�sa mutatja a szob�t folyton k�r�lj�r� halk, h�v�s l�g�ramlatot, mely j�les� borzong�ssal �ri felhev�lt b�r�nek fel�let�t. Nem k�pes �rz�kelni az ujjai k�z� z�rt v�zlatot, ahogyan annak v�kony vonal�t balja tartja megfesz�lten; jobb karja hirtelen emelkedik fel, amint a l�ny szavai elm�ly�lt gondolatait �rik. Szem�ld�k�t n�m�n vonja �ssze, figyel� tekintete egy pillanatra sem csitul koncentr�ci�j�b�l, ahogy behajl�tott mutat� �s h�velykujja k�z� cs�pi t�k�letesen �velt als� ajk�nak v�g�t, mint mindig mikor er�sen gondolkodik valamin. - V�z k�ne? – s�hajtja elhal� l�legzettel, ahogy kiengedi a term�szetellenesen mag�ban tartott leveg� egy r�sz�t. Pillant�s�nak t�rkiz cs�kjai m�g mindig a lap fel�let�t m�rik v�gig, melyeken a hib�tlan v�zszerkezet alap �sszetev�i �p�lnek fel l�p�sr�l-l�p�sre. – Jobb, ha szokod a szomj�s�g �rz�s�t. �j �leted els� napjaiban ez �lland� ingerk�nt fog jelentkezni. Olyan lesz mintha... - hirtelen cs�szik ki az elk�k�lt jegyzetdarab ujjai k�z�l, visszalibbenve az asztal lapj�ra. – Haldokoln�l. Mondat�nak v�gezt�vel egyik szem�ld�ke felsz�kik, ahogy a l�nyra pillant - ezzel kiss� megl�gy�tva, gyerekess�, s cinikuss� t�ve gondterhelt von�sainak menet�t - majd megny�jtott l�pteivel indul el a nappali helyis�g fel�. - Itt sajnos nincs konyha, egy M�sodik kedv��rt sem �p�tettem be magamnak, mert csak a helyet foglaln�. �gyis csak n�h�ny napig fogsz ig�nyt tartani az alapvet� sz�ks�gleteidre. – szavai idegen�l csengenek, ahogy meg�ll egy ablak el�tt, melynek vonala mintha absztrakt m�don r�snyire sz�k�lt volna, mintha a felett�k magasod� hatalmas plafon m�g �gy sem adna sz�m�ra el�g helyet, hogy kiteljesedett panor�m�t ny�jthasson. A kintr�l �rad� hajnali f�lhom�ly lassan fest alakot egy hatalmas v�ztart�ly hengerszer� form�j�ra, kibontakoztatva a szob�ban uralkod� megsz�rk�lt s�t�tb�l. - Itt b�rmikor ihatsz, amikor csak megszomjazol. – ejti a szavakat elh�lt monotonit�s�val, mik�zben kim�rt, lass� pontoss�ggal emel le egy �vegpoharat a t�bbi tetej�r�l meg�rintve annak fel�let�vel a vizet adagol� g�pezet �rz�kel�s�vj�t. Az �ltet�, szinte l�thatatlan folyad�k hangos z�g�ssal t�r utat mag�nak az �tl�tsz� m�anyag b�rt�n�b�l; zubog�sa csup�n akkor csitul el, mikor vonala a krist�lypoh�r legtetej�t �ri el. Kezei lass� �temben dolgoznak, ahogy a l�ny fel� ny�jtja a csordultig t�lt�tt t�rgyat, mintha minden egyes kir�szletezett mozdulattal a f�lrobot szomj�t akarn� t�lh�zni, csak a puszta f�jdalom�rt, melyet felhev�lt, kisz�radt test�b�l �rez saj�t v�za fel� �ramlani. - A f�rd�szoba a m�sodik folyos�n balra, nem lehet elt�veszteni. Kellemes id�t�lt�st. – h�zza f�lmosolyra megfesz�lt ajkait, mintha nehez�re esne ez az egyszer�, m�gis f�jdalmasan emberi mozzanat. Egy percre sem n�z az �veg v�z cs�b�t� l�tv�ny�ra, melynek ak�r r�pke pillant�sa is emberi �rzetet lenne k�pes el�csalni bel�le. �vek �ta m�g arra sem ker�tl sor, hogy ezt a mozdulatsort elv�gezze, eg�sz egyszer�en sosem v�lt sz�ks�gess�, sem neki sem pedig m�snak. Amint �rzi, hogy ujjait elhagyja a poh�r jeges fel�lete haboz�s n�lk�l, sz�tlanul halad el a l�ny mellett; csup�n tompult cip�inek elhal� koppan�sai k�s�rik �tj�t vissza dolgoz�szob�j�nak m�ly�re.

2009.06.15. 13:07 Khiara Laken

G�pies lass�s�ggal ford�tja el fej�t a lehunyt szem�,dermedt nyugalomban menek�l� robot test�t�l,csup�n elcsig�zottan biccent,hogy meg�rtette a felkavar� eml�keket elfed�,hazugs�gba torkoll� szavakat; nem k�pzelte egyb�l,hogy ki�mlenek a mondatokk� form�zott gondolatok,m�gis,�t is m�lyen felkavarta a m�ltb�l cipelt k�pek soha el nem ereszthet� s�lya.Ahogyan �bren fenntartva,f�l�lm�b�l kij�tt test�t s�r�n pislog�,hunyorg� szemekkel v�gigtekint a hajnalba f�l� �jjelen,szakadozva ugyan,de felr�mlik el�tte a v�rben csordult k�nszenved�s minden apr� porcik�ja,mintha m�r testet is �lt�tt volna egy f�mp�nc�l val�j�ban.�rzi a felem�szt� t�zet,a porr� hunyni k�v�n� parazsat,melyr�l m�r fogalma sincsen,hogy saj�t test�t �s h�s�t em�szti-e,vagy a mellette �l� robot j�ghideg f�mv�z�t ostromolja bel�lr�l,olyannyira r�hangol�dott az �rz�sek sz�lte eml�kk�pekre,a megk�vetelt viselked�s�re; olyannyira �tform�zza azt a benne tiltottan �l� ember,�nmag�ba t�m�r�tve mindazt,melyet egy sz�v k�ld neki,m�g a l�thatatlan �rint�seken �s l�legzeteken �t is. Retteg�ssel,�m csit�tott dobog�sokkal �sszebilincselve tapogatja ki a vastag kab�tja legm�ly�re bevarrt eml�kt�rgyat,megszok�sa szerint n�m�n kopogtatva felsz�n�n hossz� ujjait,mik�zben �nk�ntelen ellazul�sa gyomorba markol� bizserg�ss� fajul a gazdagon feld�sz�tett h�zak k�z�tt kibukkan� tornyok m�lys�ges ny�jt�zkod�s�n,egyenesen a s�t�t,hamarosan sz�rk�letbe t�dul� �jszakai �gbolt fel�.Mintha a magasztos otthonok ut�n egy b�rt�n,a legbiztons�gosabban �s legsiv�rabban �rz�tt cell�k foglya lenne az �p�let egy�ttesek szoros �lel�se,melynek egyike el�tt egy �thatolt v�d�burok ut�n szinte �szrevehetetlen hangtalans�ggal f�kez le a megrepedezett felsz�n� �vegkabin; ingerszeg�nyebb minden mozzanat,mintha f�ny m�g sohasem sz�ntott volna v�gig a sz�rke felsz�neken,m�gis sokkal megszokottabb �s furcs�bbn�l furcs�bb �rz�sek kavarodnak fel mellkas�ban,egy dej� vu szorongat� b�kly�ja,mintha j�rt m�r volna ezen a helyen,mintha m�r �rintette volna ugyanezeket a s�r� felh�ket a pillant�s�val.Megfesz�tett izmokkal t�p�szkodik fel az �l�s m�ly�r�l,akaratlanul �sszeszor�tott fogakkal k�vetve az �t vezet� robotot az otthona fel�,egy szoba feh�r,de m�gis s�t�tben fesz�t� m�ly�re,mely a maga egyszer�,�ves kecsess�g�vel �s hideg borzongat�s�val szinte megbabon�zza h�v�ss�gre szomjaz� test�t.Elny�lt ajkakkal simogatja v�gig szemeivel az id�ben megfagyott festm�nyeket,egy robot v�szonra h�vott lelk�t,valahol az �rben bolyong� eml�keit,melyek torz,elvont eszt�tik�t k�lcs�n�znek a k�s�rtet j�rta,kong� falak n�gysz�g�nek,a l�tatlan �gbe ny�l� visszhangoknak,ak�rcsak egy elhagyatott kast�ly l�pcs�in l�pkedve,egyre el�r�bb �s el�r�bb,noha k�zben egyetlen l�p�st sem tesz felfel�.Szinte tapintja a dermeszt� mag�nyt �nmaga k�r�l,a messzes�gbe vesz� elhagyatotts�g fulladoz�s�t,mely szinte ontja az eml�keket,mintha m�r � is vezekelne az elmondhatatlan titkok miatt,egy teljesen m�s vil�gr�l suttogva,l�legezve �ln�nek a falak,figyelve minden mozzanat�t,egy elv�tet mozdulat�t,kibukott szav�t...ismer�s,mint saj�t,poros dobozva z�rt lelke,melyet ha �ntudatlanul,ha nem,hamisan vagy tiszt�n,c�lt szentes�t� eszk�z�kkel,val�di v�gyakkal,�r�kre vagy pillanatokra,de egy robot nyitott fel a sz�m�ra. M�lyensz�nt� s�hajjal tartja vissza felt�r� szomj�s�g�t a v�z hi�nya miatt,melyet m�r szinte k�ptelen elviselnie ennyi minden ut�n.Az ut�nuk  felkattan� neon v�gigfut rajtuk s a l�lektelen t�rgyakon,�letre h�vva az emberszer� b�bok sor�t,egym�s mellett nyomorg� val�jukat,mintha csak egy hitegetett feloldoz�sra v�rn�nak,ki tudja,h�ny �ve �s �vtizede �ta.Ak�rmit,m�g �rzelmeket is el�csalnak,kipr�selnek �nmagukb�l,hogy azokat az arcukra er�ltetve elszabaduljanak innen,s szabadon �lhessenek messze,egy soha sem,de m�gis �r�kk� l�tezett Vil�gban. Megborzong egy keser�des f�nyk�pt�l szemei el�tt,melyben egy saj�t,�res pillant�s�ban elvesz� f�mv�zat �rez; a napf�ny kietlen sivatagk�nt h�z�dik fel vibr�l�,�m l�lektelen tekintet�n,mik�zben ellentmondva a f�sult f�nynyal�b sz�n�nek festi,karcolja rideg m�v�szet�t a b�rszer� v�sznon.Elm�ly�lten,napokig fel sem tekintve faragja �nmaga k�nye-kedv�re a hamis �rzelmeket b�bjai arc�ra,sz�nlelt el�gt�tellel t�ltve el �t leg�jabb munk�ja,tudatos�tva sz�ve legm�ly�n,a gy�ker�ben esz�t vesztett gondolatait,egy ki�t n�lk�li,k�pzelt v�gyat,hogy valamivel nyugtatgassa mag�ny�t,nem l�tez� s�hajokban �s k�nnyekben kifulladt f�jdalm�t.Csit�tania kell.Nem b�rja elviselni... - Vizet... - Ki�ltana rekedten,de csak egy elfulladt ny�sz�rg�s ad hangot elem�szt� szomj�s�g�nak,v�re s�r�s�d� m�rg�nek elf�sult dobog�sa keresztj�ben.Azt akarn� suttogni elh�lten; sz�val itt,�s �gy �lsz.�m agya eszeveszett�l zsibong a kisz�rad�s jelek�nt,torok k�sz�r�lve,visszafogott moh�s�ggal,kezeit keresztezve d�b�rg� mellkas�n �s has�n igyekszik megism�telnie k�nj�t a robot s�t�ts�gbe m�ly�lt alakja fel�. - Nagyon,nagyon szomjas vagyok,Els�.Kaphatn�k egy kis vizet? K�rlek. - F�jnak neki a l�legzetek,ahogyan er�t vesz a f�rd�sre �s iv�sra szomjaz�n test�n,v�gleg visszat�rve elr�vedt gondolataib�l.Zavar�ban eltekint,�m azzal a lend�lettel is kapja vissza fej�t a b�bokt�l,mintha megs�rtette volna �t egyik�k nevet�sben,m�sikuk v�gtelen s�r�sban meghalt arca.�nk�ntelen�l is a hely�kbe k�pzeli mag�t,ahogyan �jb�l a mozg� robot sziluettj�n pihenteti meg szem�t,melynek hely�t elgyeng�lt l�t�s�n �t csup�n a f�l�je v�sett nevek,adatok mutatj�k.Otthon,de m�gis idegennek �rzi mag�t itt,fesz�lyezi �nmaga gyenges�ge az egyszer� er�t �s kitart�st ad� falak biztons�ga,szorong�sra h�v�sa,az eml�kk�pek csit�thatatlan mozgol�d�sa.

2009.06.14. 23:05 Zev Owen

Tudata �rakattog�s szer�en borzong bele minden egyes gondolat s�ly�nak �less�g�be. Azoknak a k�peknek az �rzet�be, amelyek olyan val�san has�tanak eml�keinek m�ly�re, mintha pillanatokkal ezel�tt t�rt�nt volna, mintha k�v�lr�l szeml�lhetn� �nmag�t, tehetetlen b�bk�nt dermedve mozdulatlann� egy valaha steril k�rh�zi �gy felsz�n�n, melyet m�r felitatott forr�n p�rolg� �ben sz�n v�re. M�g most is �rzi karj�nak vonal�n, ahol az alig �rz�keny b�rsz�vetet fektett�k fel. Azt a mar�, m�ssal �ssze nem hasonl�tat� �rz�st, melybe beleolvadt, melyben �r�kon �t k�nytelen volt mozdulatlanul fek�dni. �rezte a ki�ml� emberi v�r szag�t is, mely keveredett a szurokkal. Ember �s robot v�r�nek egyvelege volt ez, melynek leut�nozhatatlan, �rz�kekbe markol� szaga sohasem fogja elhagyni tudat�nak legelfeledettebb zugait sem. - Els�...? Els�? Minden rendben...? – a l�ny hangja v�ltakoz� er�ss�gben �ri el a hall�s�t szab�lyoz� g�pezetet, mely most sz�nni nem akar� dobol�s�ba veszik bele. Homlok�t tart� ujjai megfesz�lnek a f�mv�z rideg �rzete k�r�l, remeg� pupill�inak m�ly�n szinte �rzi az egym�st s�rol� dr�tok f�jdalm�t, amint megt�bolyulva dolgoznak mem�ri�j�nak helyrehoz�s�n. - Persze. Minden t�k�letes. Ne agg�dj. – szavai sz�ntelenek, ahogy megfesz�lt ajkaib�l csordulnak ki egym�s ut�n az elhadart, v�gel�thatatlannak t�n� mondatok. Fej�t g�piesen, akadozva emeli meg; nem n�z a l�nyra, csak el�re mered, mintha k�ptelen lenne oldalra tekinteni. - Csak megzavartak a hirtelen l�t�k�r�mbe �raml� �l�nk sz�nek a hosszas f�ls�t�t ut�n. Nem szoktam hozz�.. – az utols� mondatot m�r csak suttogja, ahogy lehunyt szemein �t pr�b�l megnyugv�sra lelni, azonban saj�t bels� f�ny�t l�tva csak m�g nyugtalanabb poz�ci�t vesz fel a benne d�h�ng� ember, melyet mintha lefogva tartan�nak egy nyugtat� m�reg test�be �raml� hat�sa alatt, am�g a robot szemei lecsuk�dnak. �rzi a v�zban v�gig�ml� higgadts�got, mely hevesen t�zel� v�r�t dermedt� teszi, ak�r a j�g. Tudat�t logikuss�gba fagyasztja, hogy ne legyen oka �rtelmetlen �rzelmek kiv�lt�s�ra, test�t gyeng�t� gondolatok produk�l�s�ra. A lehunyt szemh�jak t�k�letess� teszik az �nmag�val hossz� pillanatokra mag�nyoss�gba ker�l� testet, mikor a robotsz�v minden hat�rozott rezd�l�se a t�k�letes nyugalmat sulykolja a megbabon�zott emberi tudat, s l�lek legm�ly�re. Ajkai n�m�n v�lnak el egym�st�l; arca ellazul a biztos tudat hat�sa alatt, ahogy fej�t gyeng�den a sz�k t�ml�j�nak d�nti. Karjaival m�r nem �rzi a felperzsel� eml�kek hat�s�t, b�re �jra teljesen �rz�ketlenn� v�lik minden tudatalatti kit�r�sre, mostm�r csup�n a karfa k�nnyed, simogat� anyag�t �rzi a sz�vetez�s vonala alatt. Szemei halk zizeg�ssel ny�lnak fel �jra, mik�zben tekintete a magasban nyugv� Norlana pillant�s�ban mer�l el; ahogy az �gi v�ros a hajnali �gbolt �ltet� l�legzet�ben f�rdik. Minden elcsendesedett, minden eln�mult, ak�r egy hib�tlann� faragott szellemv�ros makettj�n. Egy elk�pr�ztat�, k�pzeletbeli t�jk�pen, melyet egy fant�zi�t�l t�lcsordul� alkot� form�zott meg kusza �lmaib�l h�vva el� a p�ratlan l�tv�ny sz�ps�g�t. A l�gj�r� hangtalan lass�s�ggal halad el a fels� gy�r� hatalmasra szabott, gigantikus vill�i k�z�tt, melyben a v�ros leggazdagabbjai �s legbefoly�sosabbjai �lnek. A sz�nes, pomp�ban f�rd� h�zakat lassan v�ltja fel  egy sz�rk�bb, monotonabb, egyszer�s�gre t�rekv� purit�n v�rosr�sz, ahol a felh�k k�z� magasod� tornyok mintha nem a gy�ny�r, hanem a f�lelemkelt�s eszk�zei lenn�nek. Mintha sz�nek, s f�nyek egyszerre vesztek volna el, hogy az id�ben megfagyva sugallhassa a hely azt, ha ide el�rt�l, k�nnyebb, ha minden f�lelmet, s �rzelmet elhagysz, mindent, ami m�g�tted �ll, minden gondolatot, ami valaha t�ged alkotott jobb ha �r�kre, s v�g�rv�nyesen elfelejtesz. A g�pezet lelass�t, ahogy egy l�thatatlan burok el� �rnek, melynek l�zerei a j�rm� �ltal keltett k�dszer� rezg�sek �rz�kel�sre villannak fel, a pillanat v�ratlans�g�val olvasztva mag�ba annak f�mszer� alakj�t. Nem �rz�kelni semmi m�st, csak a m�sodperceket felem�szt� lassul�st, miel�tt �thaladn�nak a kivehetetlen ter� v�d�falon.  A l�gj�r� meg�ll egy �p�let magas�nak legfels� ablak�n, mely ugyanolyan k�ls� ajt�k�nt funkci�n�l, ak�r a hotelszoba ajtaj�n�l kik�pzett �vegbor�t�s� bej�rat. Az ajt�k egy pillanatra �jra egym�sba olvadnak, am�g kisz�llnak, majd a j�rm� gyors ereszked�sbe kezdve t�nik el az alattuk gomolyg� felh�k s�r�j�ben. A szoba, ahov� l�pteik vezetik az �rkez�ket v�gtelen�l n�ma, s�t�t �s �res. Mindent k�rbefon a megb�kly�z� csend mely szinte m�r s�kets�gre ingerli az �lni, l�legezni k�v�n� �rz�keket. Mindig is im�dta ezt a csendet, de a benne �led� ember sz�m�ra ez m�r sokkal ink�bb visszatasz�t�nak hatott, mintsem, hogy �lvezettel, vagy megnyugv�ssal t�lt�tte volna el. Ez a v�szj�sl� n�mas�g �jra visszar�ntotta a tehetetlen mag�nyba, melyet a rendezett szoba �s a semmit mond� feh�r falak l�tv�nya okozott a sz�m�ra. A sok �l�re rendezett holmi, minden m�rtani pontoss�ggal a hely�n, a r�snyi ablak, mely alig engedi �t v�kony �vegfal�n a f�nyt. A h�s leveg�, mely hirtelen �ramlik fel�j�k a hajnali meleg sz�lte id�b�l, mely odakint k�sz felem�szteni a teret. Melynek h�v�se most j�les� �rzettel kellene, hogy elt�ltse, � m�gis visszakozik tov�bb haladni. L�baiban pezseg a f�lelem, a b�ntudat, melyet nem a benne dobban� robot sz�ve t�pl�l, hanem az ember, aki nem akarja a m�g�tte s�t�l�, �lett�l l�ktet� �rt�ket egy hozz� hasonl� feneketlen b�rt�n m�ly�re juttatni. Legsz�vesebben haboz�s n�lk�l megfordulna, ki�ltana �s mindent megtenne, hogy menek�l�sre k�sztesse. Megtenn�... megpr�b�ln�, ha egy m�sik �rz�s nem sajd�tan� �les f�jdalomba a lelk�t. Nem akar �jra egyed�l maradni. A pillanatnyi szabads�g, melyet a l�ny adott neki, k�pes volt kiz�kkenteni tudatos gondolkod�s�b�l, k�pes volt l�legzethez, egy olyan eleven, emberi �rzethez juttatni, mely�rt k�sz saj�t �nz�s�be fulladni, a sz�vet f�jd�t� tudat �rint�s�vel halni �r�kk�, csak ne hagyja el soha t�bb�. Most nem gondol semmire. N�m�n halad a meglep�en sz�k otthon belseje fel�, ahol a plafon elrettent� magasan meredezik a s�t�ten bolyong� plafon l�thatatlan m�lye fel�; ahol a legapr�bb rezzen�s is visszhangzik. Amely tele van a legk�l�nb�z�bb festm�nyekkel, amiken mintha t�rv�nybe szabt�k volna, hogy csak a s�t�t �s hideg sz�nek domin�ljanak �sszekusz�l�d�, felfedhetetlen �rz�s� von�saikon. M�g most is eml�kszik arra, hogy h�ny mag�nyos napon �t k�sz�tette �ket, elfeledve �nmag�t, egy k�l�n vil�gba menek�lve, egy elfagyott zs�kutca m�ly�re, ahonnan m�r �gy hitte nincs vissza�t. Szoba szob�t k�vet, s �gy �rzi az egyre s�t�tebb� v�l� �ter elszor�tja tork�t. A f�lhom�lyban puszt�n egy halov�ny neon villan fel, mely kisz�r minden term�szetes �rzetet, s csak a puszta r�v�letre v�ltott retteg�st hozza mag�val. Lassan �ll meg dolgoz�asztala el�tt, nem pillantva sehov�; aranyfoglalat� szemei most csup�n a v�zlataira firk�lt k�dtartalmat vizsg�lj�k. Alig tal�lhat� a helyis�gben b�tor, minden olyan mintha f�lig lakatlan lenne, mintha valaki csak a h�z r�szleteibe �p�tett volna t�k�letes rendet egy-egy �r�lt f�nyk�p erej�ig. A polcokat egym�s mellett sorakoz� b�bok fedik, melyek mindegyike m�s-m�s �rzelmet t�kr�z arc�n. De ezek sem mutatnak �letet; egyszer�, dermedt b�bok csup�n, melyeken l�tszik, hogy k�l�n�s darabjaik mindegyik�t hatalmas becsben tartj�k.

2009.06.14. 12:35 Khiara Laken

�nk�v�letlen�l remeg meg a sz�khez odaszor�tott,enyh�n �sszeg�rnyedt teste,mely most a g�pz�g�sokkal elvegy�l�,m�ly hangokkal tartja fent el-elmer�l� f�l�lm�t.Neh�z gondolatai k�z� f�szkelik be magukat a kivehetetlen,elny�jtott visszhangz�s� szavak,szinte r��r�dnak programja �r�k �brenl�t�re,melyeket a m�ly alv�ssal dacol� emberi elm�je dolgoz �t.Mes�l neki a hang,mennyire sz�rnyen mag�nyos lesz,egy igazs�gtalan �letr�l,melyet neki sz�ntak; egyed�l az ezt k�vet�,seg�ts�get biztos�t� szavak nyugtatj�k meg,hogy nem a v�gtelen hal�lba ny�lva,a m�ltban tesz egy s�t�t,akkorib�l,mikor sz�ve �r�k le�ll�sa ut�n bentr�l dikt�lta neki valaki ugyanezeket az embertelen�l felfoghatatlan,j�v�re sz�nt mondatokat.Ujjai bizakod�ssal �s f�jdalommal telve szor�tj�k �ssze a sz�k puha karf�j�t,mikor feleszm�l az alv�sra k�ptelen robot �lm�nak hangot ad�s�r�l,mintha �j nev�r�l suttogna fennhangon,egy �j v�zr�l,lelk�r�l,olyanokr�l,melyek csak t�red�kei m�g fel nem tett k�rd�sei kimer�thetetlen v�laszainak.Tork�nak cs�ve f�radtan er�lk�dik egy tiszt�t� s�haj�rt,nyel�s�rt,mik�zben a program dikt�lta dobog�s egy�tem�en �ramoltatja v�re keser� zuhatag�t.Ilyenkor �rzi csak igaz�n forrong�,boml� teste belsej�nek zavarodott csom�pontjait; megvet�st�l szusszant fel a tucatnyi ember vak�t�an feh�rbe olvad� eml�ke ut�n,mintha �sszevissza kezdtek volna neki m�t�tj�nek,az �j sorozat protot�pusainak,s emiatt fogalma sincsen,pontosan m�g mi nem,s mi v�ltozott �nmag�ban. Tal�n t�bb� ez m�r nem is fog sz�m�tani. Forr�s�ggal keresztezett borzong�s �rzete t�m�r�l vastag kab�t burkolta b�r�n,ahogyan mag�n �rzi az �get� pillant�sokat,f�ld�nt�li �sszhangban a tov�bb �ml�,nyugtat� hangokkal,melyek csak fenntartj�k sz�ve monoton,most szivatty�szer� z�g�s�t bord�i m�ly�n.Mintha egy gyermek szabadkozna neki,akit f�l�lm�val dacolva is biztos�tani akar,ne hagyja f�lbe,hallja minden egyes szav�t,puszt�n csak nem b�r megsz�lalni.Kimer�tett�k test�t a hirtelen kicsordult �rz�sek; kimer�t�bb,mint ha napokat t�lt�tt volna folyamatos,fegyelmezett utas�t�sokkal,�pp csak kipr�selve mag�b�l egy v�ltoz�kony hangsz�nt. ...Tudom.Az �n felem is a mellkasomban dobog.En�lk�l �n omlan�k �ssze.K�pes lehetek fenntartani,de kell...kell neki... A s�hajban megszakadt szavak v�gleg elv�gj�k s�lyos gondolatai menet�t.Mintha �bren lenne,de m�gsem,hallgatja a dobog�sok megsebes�tette f�lei m�ly�n, kiszolg�ltatott testtel l�zas v�re �raml�s�t,h�sa zsibong� k�zdelm�t a t�rtet� f�msz�lak ellen.Sz�ve megszabott �temre ver,megz�r�g karcol�sai ment�n; szinte l�tja lehunyt szemh�jai el�tt,ahogyan minden pillanatban tov�bbreped,egy furcsa �vet rajzolva f�mfel�lete s�r�l�keny bevonat�ra,mintha lelke firk�lna bossz�b�l az idegen szerkezetre.�ben v�rrel csordul tele,mintha a Hal�l s�hajtana fel.F�j minden s�haj...ez nem egy �lom.Ez m�g nem �nmaga. �rzi a v�zat.Az sz�li meg a f�jdalom v�gtelenn� fakul� fogalm�t,ahogyan ridegen �leli �t egy l�ktet� �let utols� �r�it.Mag�ban foglalja az Id�t,a Hal�lt,egy �j �let kezdet�t,valami hazugs�gban elporladt �lmot,melyet � most csak egy robot emberi gondolatain �t l�t; szeme keser� k�nnyekbe t�dul,ahogyan felfogja a sz�vszor�t� bels� hangok n�ma ki�lt�sait.Nem b�rja elviselni,hogy szenved mellette; saj�t j�v�je – ahogyan megtestes�ti a f�lbeszakadt m�ltat. �rezlek.Ennyire neh�z lesz? Ennyire v�gtelen�l f�jdalmas? Ne engedd meg,hogy �gy f�jjon.Fel akarok �bredni bel�le.�rezni akarom,hogy ott vagy.Hogy tomp�tod.Seg�ts.Engedd,hogy seg�tsek.Ennyit el kell b�rnia k�t sz�vnek... F�lredobbanva ny�sz�r�g fel egy hirtelen j�tt r�zk�d�sba,egy majdnem �tk�z�ss� fajult s�rol�sba,mely a v�n�iban is �rezteti a f�jdalom gondolat�t.Kipattant szemei azonnal fedik ism�t el magukat szemh�ja m�g�tt,amint hamis f�nyek t�dulnak fel benn�k,mellkas�ban Norlana v�ros�nak s�rt� zsivaj�val,ami most egyszerre t�m�r�l meg a kis l�gj�r� leveg�j�ben.F�j�n emelked� �s s�llyed� t�deje szuszogva szor�tja vissza �lesen megindult d�b�rg�s�t,mik�zben az �l�s sz�leibe kapaszkodik,eg�szen addig,ameddig a haj� nem v�lt robotpil�t�ra,v�gleg egyenesbe hozva �nmag�t.Hunyorogva k�pes csak felnyitni f�tyolos szemeit,�m azonnal meg is b�nja,ahogyan a j�rm� �vegb�l �p�lt oldalai felfedik a ny�zsg� metropolisz ezer sz�n� f�nyt�meg�t k�r�l�tte.L�ktet� ver��rrel kapja el fej�t a gyomorforgat� l�tv�nyt�l,hom�lyos tekintet�t a maga mellett �l� Els�n megpihentetve; a m�sodperc t�rtr�sze alatt kavarodik fel mag�ban az akaratlanul is a gondolataiba bepillant�st enged� robot eml�kei,�rz�sei k�pp� form�l�sai,maga a f�jdalom,mint mikor � �ledt �jj�,egyed�l,mag�nyosan,nagyon,nagyon messze. Istenem... - Els�...? - Rekedt suttog�sa elveszik a g�phang� csipog�sok k�z�tt,ahogyan er�s szuszog�sa m�lyensz�nt� f�lelemmel �s agg�d�ssal vegy�l az arc�t a tenyer�be temet� robot fel�.Elgy�t�rten ny�lna a f�rfi�rt,�m nem �ri �t el. - Els�? Minden rendben...? - F�radtan t�masztja ki karjait az �l�s sz�lein,hogy fel tudjon �llni,�m teste,feladva mag�t a hirtelen megindult dobog�st�l,ugyanazzal a lend�lettel is zuhan vissza a megreccsen� sz�kbe.Feje egy�tem�en zsong,�rzi,hogy egyre cs�ggedtebben szomjazik a j�ghideg v�z ut�n,mind k�v�lr�l,mind bel�lr�l.Ahogyan a vak�t� f�nyekt�l hom�lyos pillant�s�t tov�bbra is oldalra tartja gyeng�n el�red�lve,megt�rtnek,�s elesettnek l�tja az elpuszt�thatatlan kitart�st megtestes�t� Els� v�zat.Felr�mlenek emberi val�j�ban a robot szavai,amelyeket m�g f�l�lm�ban hallott,s moh�n k�rleln� �t,k�v�ncsi roboti r�sze is,mes�ljen m�g arr�l,amelybe ennyire hamar beleszaladt; �m a tehetetlen l�tv�nyt�l �s a f�jdalm�t�l elszorul a torka,megr�m�ti az emberi tudat,hogy m�g �t is ennyire k�s�rti a m�lt ezen b�kly�ja,nem ereszti szabadj�ra,ahogyan saj�t �lmaiban is �jj��led a Hal�l. - Nagyon f�j... - Szinte hangtalan susog�sa megreked alig engedelmesked�,kisz�radt ajkai k�z�tt,elr�vedt hangs�llyal t�tog,mintha egy elromlott robot akarna szimul�lni valaki fel� egy be�p�tett mondatot. Minden ember hib�zik.Mindig l�tezni fog valamilyen hiba.Sohasem lehet minden t�k�letes.Sohasem lehet minden szabad.Csak adj egy �j v�zat,�s fel�lesztem,amit valahol m�r Te is tudsz.

2009.06.13. 13:50 Zev Owen

Hallja a l�ny szavait maga el�tt, melyek most olyan tiszt�n �s �rthet�en csengenek bele a csendbe, hogy k�ptelen lenne k�telkedni annak igaz�ban. M�gsem tud a mondatok tartalm�ra �sszpontos�tani. Egyszer�en elveszik a szavak hordoz�j�nak k�pm�s�ban. A v�r�s �rnyalatban j�tsz� tincsekben, melyek a l�ny t�r�keny v�llaira omlanak. A k�nnyed testen, melynek gyenges�g�t egy hatalmas kab�t takarja. Az �jszaka tengerek�nt megcsillan�, b�rsonyk�nt k�nyeztet� m�lyk�k szemek pillant�s�n, melynek hull�mai k�zt a Hold f�nye csak kieg�sz�t�je a gy�ny�rnek, mely az �lni akar�st sug�rozza fel�. Tork�ra forrnak a szavak. K�ptelen b�rmit is mondani, �gy hagyja, hogy a l�ny mindent elmondjon, amit akar, miel�tt valami v�gzetes hib�t k�vetne el. K�veti a mozdulatot, mag�ra tal�lva a s�t�ten magasod� sz�k m�ly�n, mik�zben �jra m�k�d�sbe hozza a j�rm�vet, fel�lesztve benne az alv� g�ptechnol�gia csod�it. A motor alig kivehet�en felmorajlik, ami megnyugtatja �s besz�dre k�szteti. �gy nehezebben hallhat ki a hangomb�l b�rmit is.. - K�s�bb �n m�r kelleni sem fogok. Magadt�l is felj�hetsz majd ide, amikor csak akarsz. V�gre teljes �rt�k� �leted lesz. Kapsz majd egy l�gj�r�t �s... Szabad leszel. – pr�b�l kit�rni b�rmilyen m�s v�laszt�si lehet�s�g el�l, az egyszer�s�ggel vegy�lt keser�s�ggel a hangj�ban pr�b�l rem�nytelis�get er�ltetni mag�ra, hogy ezzel er�t adhasson, elfedve saj�t vonakv� f�jdalm�t. - Sose �t�lj az els� p�r �v alapj�n. Rettenetesen mag�nyos lesz �s semmit sem fogsz �rteni abb�l, ami k�r�l�tted zajlik. Hihetetlen egyed�l fogod �rezni magad, az �letet pedig v�gtelen�l igazs�gtalannak veled szemben. De ne agg�dj... majd seg�tek. Meg�g�rtem, hogy ahogy tudok melletted leszek. Hiszen te vagy a legnagyobb �lmom. A M�sodik... Vesz egy hang n�lk�li leveg�t, csak, hogy �jra r�tal�ljon a szavakra, amelyeket keres. - Ha oda�rt�nk, majd lehet�s�ged lesz a f�rd�sre �s a t�pl�lkoz�sra is. Felk�sz�ltem r�, hogy j�ssz. Olyan sok �ve k�sz�l�k m�r r�. - A v�z elk�sz�t�se m�g nekem is minimum h�rom napba telik, de nem akarok hanyag munk�t kiadni a kezeim k�z�l, f�leg nem, ha r�lad van sz�. Mert ha esetleg emiatt fell�pne valamilyen hiba, akkor annak a helyrehoz�sa m�sodpercek alatt k�veteln� mag��v� az �leted. – az utols� szavakat elny�jtva, lassabban ejti ki, ahogy futva a l�nyra pillant; tal�n t�l messzire ment. - �n sohasem hib�zok. – pr�b�lja menteni a helyzetet. – T�k�letes leszel. Viszont az id� is er�sen ellen�nk dolgozik, ami el�l nem tudok kit�rni. Az sem tesz j�t, ha elh�zzuk �s t�l hossz� id�n �t teszlek ki ennek a v�rakoz�ssal teli megpr�b�ltat�snak. A lelked valahol m�r most is haldoklik. De tudom, hogy k�pes vagy �letben tartani. Hossz� sz�net, csak a monoton l�g�ton felkavarod� sz�l z�g�s�t hallani, ahogy az ablak felrepedezett �veg�t simogatja. Ajkai a fesz�lyezett l�gk�r hat�sa alatt h�z�dnak flegma f�lmosolyra, ahogy m�r saj�t mag�n sz�rakozik gondolatban. Elhal� ir�ni�val nevet fel, most m�r �szlelhet�en pillantva a f�l�lomba mer�lt l�nyra. Von�sai ell�gyulnak, ahogy v�gigpillantva rajta �jra megsz�lal. - Sajn�lom, hogy ilyen sokat besz�lek, de m�r vagy h�rom �vtizede a parancsoszt�son k�v�l egy sz�t sem sz�ltam senkihez. Nekem nincs is r� sz�ks�gem, de az emberek alapj�ban t�rsas l�nyek �s negyedr�szt m�g �n is az vagyok.. Abban a negyedr�szben, ami n�lk�l k�nnyed�n �sszeomlan�k. Ez�rt most j�l esik... - hangsz�ne hirtelen v�lt �t halkk�, ahogy tekintete �jra az �tvonalra t�ved. – Valaki olyanhoz besz�lni aki... Szinte n�m�n cseng� s�haj. Francba. Jobb, ha befogom. Csak pr�b�lj meg pihenni. Fej�t egy pillanat erej�ig h�tra veti, hogy m�g utolj�ra l�thassa a felett�k elt�n� csillagok utols�it, majd f�m merevs�g� tark�j�t a sz�k t�ml�j�nak vetve begyors�t, hogy min�l k�zelebb ker�ljenek a c�l fel�. A csend be�llt�val azonban a f�lelem sz�lte gondolatok el�l, m�r k�ptelen mened�ket tal�lni. A m�lt olyan �r, mely v�delmez a mag�nyos pillanatokban, de f�jdalm�val sosem k�sz elengedni, mikor m�r magad m�g�tt hagyn�l bel�le minden egyes megfeketedett pillanatot. A tovat�n� s�t�ts�g. Az elfeledett, megnyugtat� elz�rk�z�s mely pillanatnyi mened�ket ny�jtana, elfedve a lelket, az �riszek tomp�n f�nyl� t�kr�n kereszt�l… K�ptelen t�bb� �gy lehunyni szem�t, hogy ne l�sson semmi m�st, csak a simogat� �ben sz�n forgatag�t. Nem akarja felnyitni szemh�j�t. Bel�lr�l �geti a vak�t� f�nyess�g, mintha damil sz�lak penge�les ezrei k�szn�nak v�gig l�t�idegein, hal�nt�k�n, idegsz�lain, gerinc�nek ment�n r�csatlakozva term�szetellenesen fesz�l� csontsz�vev�nyeire. Mintha v�r csordulna minden egyes izm�ban melyr�l m�r k�ptelen meg�llap�tani, hogy forr� vagy v�gtelen�l hideg, mely f�jdalmas ridegs�ggel �get sebet sz�veteinek m�ly�re. Minden hamis, minden hazug. Torz hangok �rik hall�j�rat�t, mely f�ls�rt�n, �rcesen kattog, mintha egy ismeretlen er� dobh�rty�j�t fesz�ten� kett�. Mellkasa h�rom m�sodperces pontoss�ggal remeg meg, vibr�l�n, �lettel telin, egy eg�szs�ges sz�vdobban�s hangjait ut�nozva, mely elszor�tja tork�nak feszesre fon�dott cs�v�t. Nem k�pes t�le leveg�t venni. Ki�ltana, de a hangj�t sem tal�lja. Nem �rz�keli m�g tudat�t sem; csak egyetlen egy dolgot tud: l�tezik… �l. F�mujjai megfesz�lnek a korm�ny fak�sz�rke vonal�n, ahogy �szrevehetetlen pillant�st vet a l�nyra. Egy pillanat erej�ig �rz�kelni sem volt k�pes a kilom�terek vagy az id� m�l�s�t; mintha minden egy helyben ragadt volna, meg�llt volna, hogy gondolataiban egy �r�kk� val�s�g k�pm�sak�nt elveszhessen. Minden f�j. Minden �j. Nem k�pes nyelni. Mintha �loms�ly nehezedne r�. Kapkodja a leveg�t, de nem �rez semmit. A pulzusa hirtelen emelkedik meg, szemei megfesz�lve ny�lnak r�snyire, melyet azonnal vissza is csuk eredeti �llapot�ba. Mintha pupill�j�nak eg�sze t�zzel telt v�rben forogna. Elviselhetetlen t�kk�nt d�fik eml�kezet�nek minden pontj�t… Hossz�, v�gtelenre ny�lt �r�k telnek el, amint folyamatosan �rzi mag�n a figyel� tekinteteket. K�ptelen megmondani kik veszik k�r�l, de hat�rtalanul zavarja a jelenl�t�k. Egyed�l akar lenni, el akar veszni a biztos hal�l tudat�ban, ahogy a hirtelen visszat�r�, felkavar� gondolatok, s eml�kk�pek megbabon�zz�k gondolatait. Nem tudja �sszeegyeztetni mozdulatait akarat�val. �llkapcsa kem�nyen fesz�l, mintha a hely�re hegesztve �llna m�r megmondhatatlanra ny�lt �vek �ta. � is k�s�rleti t�rgy lett volna tudta �s akarata n�lk�l? Egy elk�rhozott test csup�n? Egy �j gy�gyszer eddigi siker�nek �letben tart�ja? Vajon meddig fog m�g tartani ez a szenved�s? Csup�n ujjait k�pes mozg�sra b�rni, melynek minden egyes megemel�se elviselhetetlen f�jdalommal j�r. M�r k�ptelen �rz�kelni teret �s id�t, nem �rzi a test�t sem, csak a gondolatait, melyek utols�, v�gs� csap�sk�nt k�szek meg�lni, s egyben �letben tartani. Elviselhetetlen, v�get nem �r� f�jdalom, mely l�ktet, mintha tonnas�ly� kalap�cs m�rne csap�st egy eleven h�s-v�r test tehetetlen alakj�ra. Most m�r ink�bb meghalna, mintsem, hogy r�j�jj�n arra mi t�rt�nik vele. A sz�ve jobban sz�r, s �get, mint annak el�tte. Ahogy elhalt �rz�kei valamennyire visszat�rnek, m�r tiszt�n kezdi �rezni mellkas�nak bal fel�ben a dobban�sokba m�ly�l� f�mszer� lapot, mely most hat�rozottan egyben tartja a haldokl� taktus egys�g�t. Egy villan�s, az utols� percek leperg�se, mikor m�g ember volt, mikor m�g mindent �rtett. Visszat�rt... M�gsem tud erre koncentr�lni. A sokk, mely m�g mindig az ember sz�t �v�lti ki�lezetlen hall�s�ba l�gszomjban �szva, az �r�let hat�r�n k�v�nkozik leveg�, s az �ltet� v�z h�s, hev�lts�get csit�t� �rzete ut�n, melyre m�r soha t�bb� nem lesz sz�ks�ge. Elr�vedt pillant�s�nak aranycsillog�s� m�ly�n, �jfeket�n vibr�l� �riszei megremegnek a benne haldokl� f�jdalomittas eml�kek s�lya alatt, visszaz�kkentve �t a val�s�gba, a monoton g�pzaj z�g�s�ba, mely a l�gj�r� szinte hangtalan szerkezet�t m�k�dteti. Most minden egyes hang ki�lez�dik, felsokszorozza �nmag�t. A hirtelen r�t�r� emberi gondolatok megzavarj�k robotszer� tudat�t, l�t�s�nak er�s kontrasztot adva, megkeverve a sz�neket. Karj�nak f�mfoglalata hirtelen ad parancsszer� r�nt�st a korm�nynak, amint heves pislog�s�n kereszt�l kiveszi a pirosat jelz� neon felvillan�s�t. A j�rm� hirtelen r�zk�dik meg egy heves riaszt� hang k�s�ret�ben, melyet az el�tt�k �ll� ledermedt l�gj�r� hallat mag�b�l, amint koccanva �rintik annak oldals� fel�let�t. A keresztez�d�s �ltet� ritmusa egy pillanatra ledermed, ahogy a lebeg� kocsiban leblokkolt tart�s� ember d�h�vel k�szk�dve pr�b�lja �sszeszedni mag�t, hogy tov�bb induljon. Csup�n most tudatosul benne, hogy percekkel ezel�tt el�rt�k Norlana v�ros�nak legfels� k�rzet�t. �rzi, hogy v�z�n bel�l szinte visszhangzik sz�v�nek feld�lt kalap�l�sa, egy n�ma pillanat erej�ig k�ptelen b�rmit is tenni, majd egy hirtelen mozdulattal nyomja be a robotpil�ta gombj�t. Karjai megfesz�lve k�ny�k�lnek t�rdeire, hogy felszaggatott tenyer�nek vonala arc�t fedve megt�maszthassa kifejez�stelen homlok�nak �sszer�ndul�s�t. M�g ujjhegyein kereszt�l is �rzi hal�nt�k�nak heves l�ktet�s�t a b�rsz�vet alatt, az elrideg�lt f�mv�z gy�r�j�ben kongani. Fels�teste nem mozdul, ahogy a g�phang ism�t �dv�zli, a j�rm� pedig automata m�dba �llva, bekapcsolva a navig�ci�s rendszert �jra elindul a kijel�lt utic�l fel�.

2009.06.12. 22:12 Khiara Laken

Saj�t alakja takar�s�ban remeg meg a f�mes csikorg�s� k�rd�sek egym�st k�vet� s�ly�t�l,melyek egy elkeseredett robot rideg hevess�g�vel t�rnek utat elburkolt,a f�lelme �rta,f�jdalmas von�s� arc�hoz.H�tborzongat� �rz�sek kavarodnak fel reszket� lelk�ben,a borzalommal �titatott,f�lk�szen megroncsolt v�z�n bel�l,mik�zben lehunyt szemei el�tt kiszolg�ltatott test�nek sebezhet�s�ge fogan meg,az �tt�rhetetlen �vegfalak mostanra m�r megrepedt eml�ke,mintha annak t�kr�re sz�ve t�r�keny,karcol�sokkal teli felsz�n�n egy �j,v�kony t�r�s rajzolt volna egy m�lyensz�nt� keresztet.A tompa,g�pies l�p�sek fel�je,az elhal� l�legzetek visszhagjaival kevert h�v�s bizonytalans�g,melynek embertelen ereje most vakt�ban szeli �t az ablakhoz h�z�dott test�nek haldokl� l�gter�t,kidobbantj�k sz�ve �temtelen taktus�t. Ne b�nts,k�rlek.Nem akartam,hogy ennyire d�h�s l�gy.Nem azt akarom,hogy szenvedj.Csak szeretn�m feloldozni a s�lyt,amelyet a lelked hordoz �nmagadra,�s minden m�sra.Ne akarom,hogy minden elvesszen. �ntudatlan k�ny�rg�se a kem�ny robotv�zhoz elhal�n csitul el �nmag�ban,amint a vad d�hb�l kij�tt,higgadts�ggal felt�lt�tt hangfoszl�nyok �rtelmet nyernek folyamatos dobog�sainak sz�vev�ny�n.A v�v�d� pillanatok m�lys�g�ben s�lyos kab�t takarta alakja akaratlanul,a bizalmass�gra rem�nyt keresve egyenesedik ki a robot magas,tekint�lyt sug�rz� teste mellett,hogy felpattant,k�nnyeknek g�tat vetett szemeit lassan v�gigfutatthassa egy felkarcolt,valaha emberi k�z g�pp� �tfaragott val�j�n.A hamiss�got feled� l�tv�ny furcsa,szinte gyermeki k�v�ncsis�ggal sz�vi �t saj�t v�n�i m�rgez� v�re koptatta belsej�t; egy �rz�s �get� nyom�s�ra a gondolatai k�z� m�lyedt,elfeledett rajzok �tt�rik a fej�t beh�l�z� programok v�kony vonalait,egy jelenn� form�lt,ironikusnak hat� k�ppel, hiszen tudja,hogy nemsok�ra az � test�t is ilyen �s ehhez hasonl�,v�gleges f�msz�lak �s dr�tok fogj�k er�ss�,s kem�ny tart�s�v� faragni. B�znom kell.�n is er�s leszek.A testem t�bb� nem fog g�tolni lelkem kiteljesed�s�nek,ameddig meg nem ismerem �jra a mag�ny fogalm�t.A t�k�r is beforr v�gre,amelyben egy m�sik arcot l�tok visszak�sz�nni. Mintha �lomba akarn� ringatni mag�t,pihenteti meg elr�v�lt,ism�t �lettel �s pisl�kol� t�zzel felt�lt�tt szemei vil�g�t a szinte hangtalanul susog� ajkak minden pillanatban k�sz �v�n,az ez�st �s arany keretbe foglalt tekintet �szintes�g�n �s hazugs�g�n,melyek ellen m�r k�ptelen,s felesleges is lenne v�dekeznie.Hallja egy sz�v �letet ont� mel�di�j�t,mintha a s�padt holdf�ny dallam�nak a s�t�ts�get megt�rni akar� l�ktet�se lenne; megk�nnyebb�lve �r�ti ki gondolatait,hogy egy pillanatra mindent elfelejthessen,hogy lehunyt szemmel �tengedhesse lelk�t �s test�t a m�sodperc susog� csendj�nek,a robot pusztul�sokat id�z� karj�nak,ami egyszer�en csak odavonja mag�hoz t�r�keny alakj�t.Elveszettnek,majd �jra megtal�ltnak �rzi �nmag�t,mintha egy m�l� viharban �llna az es�cseppek rideg �rint�sei keresztj�ben,mely egyszerre t�d�t fel benne �des �s keser� �rz�seket v�gt�z�,de m�r cseppet sem �rces dobog�s� mellkas�ban. A hal�l el�tti csend.Ilyenkor m�g f�jni sem k�pes,pedig m�skor ebbe m�r r�gen belehaltam volna.Mi�rt pont ennek kell �letben tartania...? Hirtelen jut az esz�be,hogy voltak�ppen egy robot �leli �t,puszta dr�tsz�vev�nyek �s f�mszerkezetek alakj�ban,g�pi,visszaszor�tott er�,az elpuszt�thatatlant megtestes�t� v�z,mely nem �rezhetne,mert egy kietlen t� �rzi lelke felsz�n�t; csak � hallja a tavat z�gl�d� foly�nak,melyet egy egy h�s-v�r sz�v dikt�l az �r�k p�nc�l bal oldal�n,a torkollatot,amit most betegnek,tart�zkod�nak,�s visszaszor�tottnak �rz�kel a s�t�ts�gbe m�lyedt sziluettj�k takar�s�ban. - Tudom,hogy mennyire neh�z... - Form�lja n�m�n,hideg zavarodotts�ggal az �vegen t�li m�lys�g fel� ford�tva fej�t,mintha csak az �letet pump�l�,f�msz�lak �s lapok bevonta ketyeg�h�z sz�lna; k�ptelen most b�rmi m�st is szavakba s�r�tenie.A v�gtelenn� ny�l� m�sodpercek m�rt�ktart�n hozz�k vissza az Id� fogalm�t,amint a visszakoz� �rint�s elh�z�dik t�le,�s a robot megfesz�tett l�ptekkel megindul mellette a pil�ta�l�s ir�ny�ba.Elford�tott feje tov�bbra is az �tl�tsz� �veget p�szt�zza; zavaros pillant�sa saj�t,ez�st�s t�k�rk�p�re siklik �t,k�s�rtetiesen �lettelen von�saira,melyek most szinte zaklatott merevs�ggel takarj�k a bentr�l felz�g� ezernyi �s ezernyi k�rd�sek t�mkeleg�t. - ...Mert val�ban t�l sok minden v�ltozik.T�l kev�s marad �rintetlen. - F�lhangos d�nny�g�se elveszik a l�ptek kopog� visszhangjai k�z�tt,s m�r fogalma sincsen,hogy a szavak el�rt�k-e a robotv�zba z�rt,p�r percre szabadj�ra engedett ember f�leit.M�lyr�l felt�r� szuszog�s�t a kint susog�,j�ghideg sz�l er�s�ti fel,ahogyan kidobann� szerkezete l�p�sre sarkallja vesztegel� l�bait,s karperec�n p�r sz�mmal feljebb perg� pulz�l�ssal p�rd�l meg a robot h�ta ut�n.P�r,gyorsan felz�rk�z� l�p�ssel ker�li meg a m�sik oldalr�l a pil�ta�l�st,hogy az Els� el� v�ghasson,miel�tt m�g le�lhetne a sz�k m�ly�re; gyenge zih�l�ssal z�rja �ssze ujjai k�z�tt a karfa puha anyag�t,esetlen�l �sszeg�rnyedt mellkassal,ahogyan hirtelen �mlik r� az elm�lt percek �rzelmes s�lya,az �szveszejt� magass�gban vesztegel� teste,amelynek tudata szinte �sszeroppantja z�gl�d� hal�nt�k�t.Egy m�ly s�hajjal �szt�nzi mag�t gerince kiegyenes�t�s�re a m�lt�s�gteljes mellkas el�tt,hogy szemeit az aranyl�s m�ly�be �gethesse,vele egy�tt pedig mindent,amelyet kimondhatatlanul,szavak n�lk�l akar meg�rtetni a f�rfival; a meg�rt�st,ahogyan val�di – sz�m�ra els�sz�l�tt,a robot sz�m�ra �jj�sz�letett – arc�t f�rk�szi,a h�l�t,a bizalmass�gra keres� �hitatot,a f�lelmet,a titkokat,a hazugs�ggal vegy�lt v�gy�d�st. - M�g mindig nem vagyunk teljesen �szint�k egym�shoz. - Elfojtott suttog�sa �lettelen�l �mlik remeg� ajkai foglalat�b�l,ahogyan igyekszik �rr� lenni �nmaga felett.Szeretn� � is meg�rintenie a dr�tok �tfonta,megs�r�lt tenyeret,minden tov�bbi n�lk�l megmondani,hogy seg�t majd begy�gy�tani a karcol�st,�m nem akar egyszerre m�g t�bb s�lyt helyezni �nmagukra. - De tudom,hogy nem lesz baj.Majd egyszer... - Egy m�ly nyel�ssel v�gja el siet�s szavait,s ford�tja el a pillanat t�red�k�re tekintet�t; �hs�g�rzet n�lk�l ugrik meg �get�en gyomra,mik�zben v�re heves z�gl�d�ssal adja tudat�ra a test�nek sz�ks�ges t�panyag �s tiszta v�z keser� hi�ny�t,mely az egyed�li,ami m�g enyh�teni,�tmosni k�pes az �let��rt k�zd� v�n�it.Tudja,hogy �gy val�ban nincs m�r sok idej�k. - ...megteszel b�rmit,amire csak k�rlek? Ak�rmit? - Megfesz�lt,repedezett v�r�ss�gben f�rd�z� sz�ja �lesen t�kr�zi szenved�lyes hanglejt�s�t,visszhangozva a robot �szint�nek vallott szavait,ahogyan �j mondatot nyit,m�lyensz�nt� szemeit �jra az aranyl�s tiszt�ra csiszolt fel�let�be f�rva.P�r pillanatnyi,az er�sen emelked� mellkas�b�l felt�r� szuszog�sa megt�rt csendet k�vet�en szemei �nz� hunyorg�ssal mosolyodnak el felemelt arca von�sain. - Ha k�sz leszek...Hozz el engem �jra ide.Szeretn�m majd ism�t �t�lni.Leny�g�z�tt. - B�r igyekezett m�lyen az eml�k�be v�sni az �ben v�gtelen csillagok telesz�rta �ce�nj�t,mely a fej�k felett j�rja megszabott ideje �r�k taktus�t,nem tudhatja,h�ny �s mennyi eml�ke fog tov�bb roncsol�dni ehhez az id�tlen helyhez f�z�dve,ami m�g Norlana f�l� is k�pes volt megemeltetnie �nmag�t,�gy nem �rinti,m�gcsak nem is k�ti az �gi v�roshoz semmifajta er�s fon�l; egyed�l egy �rz�s,melyet meg szeretne ism�telni,hogy �jra eml�kezhessen.Ha a Sors is �gy akarja. - K�rlek.Akkor majd �n is k�pes leszek v�laszolni a k�rd�seidre. - Tart�zkod� moh�s�ggal b�lint �szrevehetetlen gyenges�ggel az ellen�ll�,�ben vihar s�r�j�be,feleleven�tve a d�h�dt morajl�s� mi�rteket �s a lecsendes�lt miket,mik�zben v�lasz n�lk�l is megel�gedve,gyors,kecses monotonit�ssal indul meg a m�sik �l�s ir�ny�ba.F�radtan ereszkedik a sz�k m�ly�be,fels�hajtva,ahogyan v�gre �tengedheti elnehez�lt tests�ly�t egy t�rgy �lettelens�g�nek; a m�sodpercbe s�r�tett gondolatok hunyorg�sra,majd lehuny�sra k�sztetik n�m�n �s�t� szemeit a sz�les �vegen t�li v�gtelen el�tt.�rzi,hogy ak�rmennyire is nincs sz�ks�ge sok alv�sra,most azonnal k�pes lenne �lomba mer�lnie a mindent�l csordul� l�gt�r h�v�ss�g�ben,melegs�get ad� kab�tja takar�s�ban,ism�t lelassult szerkezete pump�l�s�nak kattog� dallam�ban.Megindult f�l�lm�ban is csak arra tud gondolni,mennyi minden dolgot nem �rtett sohasem,�s m�g most sem �rt az univerzum v�gtelen t�rt�net�b�l; csak igyekszik fenntartania emberi gondolkod�s�t,�g�retei b�szkes�g�t,mik�zben sz�ve egy eg�szen m�s dolog fel� h�zza.

2009.06.11. 14:57 Zev Owen

V�gigp�r�gnek benne a gondolatok, amik olyan hirtelen t�nnek fel �s m�lnak semmis�, mint egy megk�sett, el sem kezdett, v�gtelen gondolat, melyet sem meg�rteni sem �rezni nem lehet. Hallja a l�ny fojtott hangj�t a h�ta m�g�tt, ahogy hangot ad f�jdalm�nak, keser� szavai visszhangot vetnek gondolatainak n�m�n cseng� falain, mely �jra �rz�sek mag�val ragad�, lebilincsel� gy�r�j�be z�rja, s nem engedi el t�bb�. Fels�test�t megfesz�ti a sz�kben, mintha a pillanat hev�ben eggy� k�v�nna olvadni t�ml�j�val, mintha el akarna t�nni annak �bensz�n foglalat�ban, a s�t�ten kavarg� textil semmitmond� m�ly�ben. El a r�juk tekint� csillagok �rja el�l, el a vil�g el�l, valahov� messzire, csak am�g �jra vissza nem szerzi az �nuralm�t. - Mi�rt? – leheli zavart kivehetetlens�gbe fulladva, majd hirtelen megmarkolja az �l�s karf�j�t �s megp�rd�lve fel�ll, f�lig megg�rnyedt tart�ssal, ahogy egyik megfesz�lt karja m�g mindig t�masztja mag�t az �l�s sz�l�be kapaszkodva, mintha b�rmelyik pillanatban egyens�ly�t veszthetn�. - Mi�rt csin�lod ezt?! Mit akarsz tudni..? Mit akarsz ezzel el�rni?! – szemei penge�lk�nt has�tanak �t a f�ls�t�ten; vadul csillognak bele a hom�lyba, de a tekintet, a pillant�s m�r r�gen elvesztette puszta emberi mivolt�t. A lencse mely borosty�ns�rga �risz�t fedi csak a cyborg halov�ny alakj�t t�kr�zi vissza, mindennem� elevens�g n�lk�l. Sz�ve hevesen l�ktet fel, v�gigsz�ntva hal�nt�k�nak fal�n, a karj�n kereszt�lfut� dr�th�l�zaton, a tark�j�t megborzongat� jegess�gen; robotmerevs�g� ujjhegyein �ramolva v�gig zsong�sszer�, zsibbaszt� erej�vel beledobogva a k�nnyed anyag �v�be, melyet utols� kapaszkod�k�nt markol, seg�lyk�r�, merev mozdulat�val. Torka megfesz�l, mintha a benne felgy�lemlett fesz�lts�g �jra ki�lt�sra �szt�n�zn�, de mindezt egy neh�zkes nyel�ssel mag�ba fojtja; nem enged az emberi d�h alantas �szt�n�nek, mely m�r �t is k�sz megm�rgezni bel�lr�l. Ajkai m�g�l felt�r� m�ly l�legzeteinek sora hirtelen elakad, ahogy remeg� pillant�sa �jra �s �jra v�gigfut a l�ny megt�rt alakj�n. M�r t�l k�s�. Hiba volt ilyen k�zel engednem magamhoz. De megt�rt�nt. El kell fogadnom, hogy �gy van. Most m�r nem hagyhatom elveszni. Engednem kell a b�szkes�gemb�l. Egy id�re h�tra kell hagynom magamb�l egy darabot. Csak am�g… Tart�sa �jra egyeness�, tiszteletet k�vetel�v� v�lik, ahogy tagjainak minden egyes pontja szigorral telt mozdulatlans�gba dermed. Az arc�t elbor�t� pillanatnyi zavarodotts�g hirtelen t�nik el, mintha m�sodpercenk�nt v�ltoztatn� meg �nmag�t, egy lehetetlen k�pet mutatva l�ny�b�l, �sszekusz�lt, kivehetetlen lelk�nek v�gtelen sz�laib�l. Tekintet�ben most a hat�rozotts�g mutatkozik meg, ahogy a sim�ra munk�lt emberi von�sok �jra felfedik magukat a csillagok ez�stbe �lt�z�tt f�ny�nek. A sz�k karf�ja f�jdalmasan roppan meg, ahogy ujjai engednek a r� m�rt szor�t�sb�l �s visszazuhannak megemelkedett fels�teste mell�. Pillant�s�t egyenesen a f�lrobot ir�ny�ba szegezi, ahogy neh�zkesen megkoppan� l�ptekkel elindul fel�, melynek felmorajl� zajai �l�nk visszhangot vetnek a megfagyott �ter egy olyan b�rt�n�ben, ahol a csillagok �ltal keltett gy�ny�r ejti fogly�v� a testet �s a lelket egyar�nt. - Akarod... hogy �n is �szinte legyek? H�t legyen. Jelen pillanatban r�d vagyok utalva. Megteszek b�rmit, amit csak k�rsz �s megadok mindent amire sz�ks�ged van. – ejti kifejez�stelens�gg� burkolva szavait, amint kim�rt l�pteinek h�v�ss�g�vel tesz egy �vet a l�ny teste k�r�l meg�llva a m�sik oldal�n, k�zvetlen�l az ablak el�tt. Nem pillant r�, csup�n kifel�, a messzes�gbe mered, mik�zben egy r�pke m�sodpercig elid�z� tekintete tal�lkozik az alattuk elter�l� hatalmas f�nyt�meg eg�sz�vel, mely Norlana �hitatott nev�t suttogja fel�j�k. - 35 �ve voltam ember. Egy f�l�sleges kolonc a vil�g nyak�n, egy egyszer� kamasz, aki t�l sokat tudott. Nem vagyok m�r gyerek.. �n m�gis �gy �rzem magam. Mintha semmisem v�ltozott volna... �s m�gis �talakult minden. – hangja egy n�ma perc erej�ig elhalkul, ahogy ujjai l�thatatlan mint�kat rajzolnak az �veg jeges vonal�nak fel�let�re. Nem �rzem a k�lvil�g.. az ablak hideg�t. Mert az �n testem is ugyanilyen �rz�ketlen jegess�ggel van felruh�zva. - Nem kell sajn�lkoznod. Mindenki viselje a saj�t terheit. A ti�d a k�rd�seid s�lya, amit k�nytelen vagy feltenni. Az eny�m pedig az �rzelmek�, amit meg kell tanulnom kezelni. De mond meg... M�gis mit k�ne �reznem? Mit v�rsz egy halom dr�tt�l, f�mlapt�l, fogasker�kt�l? Hiszen te is l�ttad... az igazi arcomat. – szemei elid�znek ablaknak t�masztott kez�nek fel�let�n, melyet lassan h�z vissza maga el�, hogy v�g�l egy k�nnyed mozdulattal a l�ny fel� tarthassa annak megkarcolt, felszaggatott m�ly�t. A tenyer�be v�sett sebeket, melyek most felfedik az eddig titkolt f�mv�z val�j�t; az egym�shoz illesztett kem�ny �lomfoglalat eg�sz�t, az ujjiz�letek term�szetellenesnek hat� k�kj�t, mely visszat�kr�zi az eget beh�l�z� csillagok egyre halv�nyul� f�ny�t, ahogy a hajnal  �r�ja fel�j�k k�zel�t meg�ll�thatatlan gyorsas�g� l�pteivel. �rzi, hogy a benne dobog� robotsz�v lehetetlenk�nt hat� l�gz�s�nek minden pillanat�ban megremeg, mintha bel�lr�l csap�dna mellkas�nak �v�hez, ellen�ll� sikolt�ssal karcolva bele fel�let�be azt az �rces, m�lyre zeng� hangot, mely �r�lt ki�lt�s�val pr�b�l a helyzetben �rtelmet tal�lni. - A l�zad�sod... engem ny�g�z le. Nem akarom, hogy mindez elvesszen bel�led. Nem akarlak meg�lni, nem akarok �rtani neked. Az a c�lom, hogy �j �letet adjak. – pr�seli ki megfesz�lt ajkai m�g�l a neh�zkes szavakat, melyek �le ellen a lelk�ben pulz�l� minden egyes gondolat tiltakozik. Legal�bb ne hazudj neki. Mert mi van, ha mindez nem igaz? Ne nevettesd ki magad. Mit �r neked a lelke, mikor a te �lmod beteljes�l�s�hez el�g az is, ha �letben marad? - L�lek n�lk�l a test is elhal... - suttogja �nmag�nak, alig rezd�l� ajkakkal, mik�zben tudat�ban sincs annak, hogy csenddel egy� m�ll� szavai esetleg hallhat�ak voltak. Szemei egy ideig m�g az �sszemos�d� univerzum v�gtelenj�t figyelik, majd g�pies, neh�zkesnek t�n� mozdulat�val fordul a l�ny fel�, karj�t v�ll�hoz ny�jtva, melynek el�sz�r hat�rozottan hat� mozdulata f�l�ton dermed meg. Ajkai vonall� fesz�lnek, von�sai megkem�nyednek, ahogy a lelassult pillanat �rzelmekkel telt sz�vev�ny�ben hirtelen �gy �rzi, hogy karj�ban tombol� fekete v�re �sszes�r�s�dik, elnehez�l, mintha megakadt volna a k�zt�k h�z�d� hat�rvonal �l�ben, melynek m�rge karj�t�l kezdve dermeszti le eg�sz test�t, mintha k�v� v�lt volna. Ujjai megremegnek, ahogy alkarj�nak vonala egy m�sodperc t�red�k�re gy�v�n, s �rz�ketlen�l visszah�z�dik, majd hirtelen er�t v�ve mag�n ny�l �jra a cyborg v�ll�nak �rint�s��rt, szorosan mellkas�hoz h�zva az �gbolthoz m�rten apr�nak hat�, elgyeng�lt testet, hogy er�t t�kr�z� karjaival leheletk�nnyed�n �t�lelhesse. - Nem lesz baj. Az �g�retem �l. Csak ne hagyd el magad. �n nem fogom megengedni magamnak, hogy elvessz. K�rlek... - suttogja, �jra megfagyott testel, akadoz�, bizonytalan suttog�s�nak elr�ved� hangj�val, ahogy a f�lrobot alakj�t karjaiban tartja. Tekintet�t zavartan ford�tja el, mintha nem lenne biztos a dolg�ban, sz�ve �temtelen�l dobog �sszevisszas�got t�kr�zve, mik�zben �rzi, hogy fej�nek minden pontja zsong, test�nek rezzen�seivel l�ktet egy�tt, melyt�l olyan �rzet ker�ti hatalm�ba mintha sz�d�lne. Ajkai elny�lnak egym�st�l, de hossz� m�sodpercekig egy hang sem tud kij�nni tork�nak m�ly�r�l, �gy k�nytelen elt�volodni t�le, hogy �sszeszedhesse a gondolatait. - Ez k�r�s volt... Nem parancs. Neked kell akarnod. - leheli alig hallhat� rekedts�ggel, felszabdalt tenyer�nek f�mes hidegj�t m�g mindig a l�ny karj�nak vonal�n tartva. Ker�li a pillant�s�t; szemeinek m�zbarna csillog�sa most m�r a pil�tasz�k s�t�tl� alakj�t f�rk�szi, mik�zben egy hat�rozatlan mozdulattal emeli el a f�lrobot felkarj�t�l saj�t tenyer�t. - Jobba ha mostm�r elindulunk. Nincs sok id�nk. – szavai m�r v�gleg hangs�lyukat vesztett�k. Pr�b�l nyelni, de k�ptelen r�, mik�zben hossz�ra ny�jtott, gyors l�ptekkel t�volodik a lehet� legmesszebbre heves �rzelemkit�r�seinek fel�leszt�j�t�l, aki �pp olyan er�sen vonzza mag�hoz, ahogyan tasz�tja.

[568-549] [548-529] [528-509] [508-489] [488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]