�j bejegyz�s Friss�t�s

2009.06.10. 19:07 Khiara Laken

Minden �z�ben �sszer�ndul egy reccsen�s �less�g�t�l,mely �vegt�r�s visszhangjak�nt sz�vi �t a fell�ngol�sokt�l csordult,h�v�s l�gteret maguk k�r�l.N�m�n felny�gve szor�tja �ssze szemeit,s kapja el fej�t a felett�k �t�vel�,felk�sz� reped�sekt�l s�r�lt �vegburkolatr�l,mintha f�lne a hegyes,r�zuhanhat� darabokt�l,melyek ak�r hal�lra is sebezhetn�k t�r�kenynek tetszelg� alakj�t; �m lelke most sokkal jobban sajog b�rmi m�sn�l,ahogyan m�lyen felkavarodik benne a borzongat� l�tv�ny,felz�g a csal�dott elkeseredetts�g,�s a r�m�let minden sz�r�s szikr�ja. Hirtelen t�l messzire ment�l.Tudhattad volna.A haragot �s a d�h�t siker�lt felkavarnod,de m�r nem egyed�l vagy,akinek emberi t�red�ke forrong a l�ncokat szorongat� g�pezet miatt.Nem csak a robot kezdhet; � is fejezheti be...k�osz. M�lyensz�nt� s�hajokkal bicsaklik kiss� el�re gyeng�n dobog� mellkasa,melyben az �letet pump�l� l�ktet�s,a finom zih�l�s most szinte sz�tszedi bord�i er�s k�r�l�lel�s�t.Szorosan lehunyt szeme pillanatnyi menek�l�st ad naivan felt�rt lelke csillap�thatatlan remeg�s�nek,nyugtat�sra szomjaz� test�nek,melyet �pp hogy csak v�gigsimogat a mellette elkavarg� �ben vihar rideg �rz�ketlens�ge.F�jdalmas von�sokt�l �g� arc�t merev higgadts�ggal ford�tja el a szavakat dikt�l� robot monotonit�s�t�l,mely most minden igyekezete �s �szinte szavai ellen�re fel�lkerekedett egy megb�v�,emberi val�n. - Nagyon sajn�lom.Csak szerettem volna �n is �szinte lenni. - Pr�seli ki szorosan �sszez�rt ajkai k�z�l a nyomat�kos�tott,halk szavakat fak� ez�st�ss�gben dereng�,b�bor tincsei �rny�k�ban,mintha csak egyed�l �nmag�hoz besz�lne.�vatosan megh�tr�l p�r l�p�st az �vegb�ra m�sik,reped�s n�lk�li oldal�nak ir�ny�ba,hogy elt�volodhasson,hogy csit�t�an megt�maszthassa billeg� teste robotos rezg�s�t.�rzi v�re fuldokl� sisterg�s�t,az emberi f�lelem torokszor�t� nyom�s�t,ami akaratlanul is r�t�rt az Els� robotv�z �titatta f�mes szavait�l,mely minden �z�ben ellentmond az eddig hallottaknak t�le,s amelyt�l most a h�t�nak nyom�d�,hideg �veget is csak egy �tt�rhetetlen falnak,nem pedig egy oltalmat ny�jt� buroknak tapintja.- Nem szimul�lok felesleges �rzelmeket,mert m�r �gy is j�val �ll�ptem a korl�tokat.�s ez az a l�zad�s,ami leny�g�z valakit,akit odabent szorongatsz...? �n puszt�n ez�rt �lhetek m�g mindig.M�r olyan messzire elj�ttem,hogy ha belet�r�dn�k,�s befejezn�k mindent,akkor azonnal meghaln�k. - A sz�k t�ml�j�ra visszaford�tott arca fesz�lt szorong�st t�kr�z,ahogyan a puszta robotv�zhoz sz�l rekedtes lejt�s� hangj�n.Lassan emeli tekintet�t az arany dereng�s felszalad� f�nyt�r�s�n,mely most az �vegmennyezet belsej�n pihen meg,mutatva az Els� szem�nek �tj�t,a pil�ta�l�ssel szemben emeltetett �vegen visszat�kr�z�d� von�sokat,ahogyan a robot felfel� tekint a bolyg�k �tsz�tte,s�t�ts�gben pihen� �gbolt �v�re.Egy j�les� �rz�s kavarodik fel ism�t lelke viharaiban,mely ostromolja megad�s�t; a v�gtelen csillagf�nyek alatt vesztegel� test�k �s lelk�k rezd�l�sei,messze a ny�zsg� zajokt�l,mindenfajta morajl�st�l,s milli�nyi emberi gondolatok,sz�vdobog�sok vad ki�lt�sait�l.Hangja l�gyan zaklatott cseng�sbe fordul �t,ahogyan �jb�l egy emberhez int�zi a suttog�s�t,megfordulva az �vegfalhoz,kez�t lassan felcs�sztatva r� maga mell�. - Meg akarod sz�ntetni mindenki f�lelm�t.�s ha �gy lesz,siker�l,mert �k,egyed�l,el fognak veszni valahol,ott bent.�s �n...? - Heves l�legzete p�r�t vet a sz�l ostromolta �vegfal belsej�re,ahogyan szorosan nekit�masztja meleg homlok�t; a h�v�s l�k�sek sziszeg� hangja tomp�n itatja �t a be�ll� csendet a haj� belsej�ben. - Szeretn�d v�gign�zni,ahogyan meghalok? �gy,vagy az �j v�zban? Te szeretn�l meg�lni? �n meg akarom tartani magamban �ket.Pr�b�llak meg�rteni,Els�.�s Te?...- Szavai egy pillanat alatt er�s�dnek,majd kikezdhetetlen�l tompulnak el. - Eml�kezz,hogy meg�g�rt�l valamit.Hogy melyik r�szed adta a szav�t nekem.Mire gondolt�l akkor? Nem �rezt�l semmit...?! - Megremeg a r�t�r� hull�mt�l,mely l�zas �rcess�ggel fut v�gig gerinc�nek recseg� vonal�n.F�j�n �rzi zakatolni mellkas�t,zavarodottan pump�l,de sokszor megakad s megroppan,mert a felszakadt szavak megrettentik lelke sebezhet�s�g�t,s belamarnak pulzusa m�g �l� h�s�ba. T�ls�gosan er�s.Az egyik f�l vez�relni igyekszik az �rzelmeket,a m�sik pedig egyszer�en csak v�gy�dik,ak�r egy tiszta ember.T�ls�gosan egym�sra tal�ltak - m�r nem tudok t�bb� k�l�nbs�get tenni k�z�tt�k.T�bb� m�r senkiben. - Sajn�lom... - Hirtelen bukik ki a feleszm�l�s ut�n repedezett ajkai k�z�l a csit�t�,elhal� hangfoszl�ny,melyet m�g � maga is csak alig hall gyenge f�leiben visszacsengeni.Mintha v�dekezne,h�zza feljebb karj�t az �veghez tapasztott,lehajtott fej�hez; �gy �rzi,megint t�l messzire ment,mert sz�ve v�gt�z�sa most ism�t t�l neh�zkesen �ti beprogramozott taktus�t,melyet � gyors�t fel mindundatlan.Most minden m�sn�l jobban f�l,retteg a robot �jb�l felt�r� d�h�t�l,s kiismerhetetlen�l �les szavai indulat�t�l; ahogyan maga el�,a megb�zhatatlanul v�gtelen s�t�tbe,a tombol� szelek fagyoss�g�ba tekint,el�nti tork�t a zokog�sra v�r� n�mas�g,melynek mind�ssze csak m�lyensz�nt� szuszog�sa vet egy gyenge g�tat lelke sz�leiben. Messzes�g.Mag�ny.Gy�l�l�m ezt ism�t �rezni.Gy�l�ln�m,de m�g �gy is,t�ls�gosan v�gy�dok.Magamban m�r k�ptelen vagyok b�rmit is vez�relni.Er�snek k�ne lennem... Egy napig vele menek�l� t�rsa,�r�k L�t� szavai fogalmaz�dnak meg gondolatai kuszas�g�ban,a hamiss�gr�l mes�l� mondatok,amik lehuny�sra k�sztetik �g� szemei m�ly vil�g�t,elfed�sre az el�tte is pulz�l�,�m a horizont fel� egyre apr�bb,gyeng�bb f�ny� csillagokt�l,melyek szinte eggy�olvadnak a feketes�g �res mag�ny�val.

2009.06.10. 11:24 Zev Owen

- ...Itt �jra emberek lehet�nk. Hirtelen �rad v�gig test�n az adrenalin elkesered�ssel kevert s�r� egyvelege, ami utat t�r mag�nak az inger�lts�g sz�tte v�zban, mely s�t�tl� burokk�nt tartja fogva, fojtogatva, eltomp�tva minden �rz�k�t, ahogy egy emberi sz�vdobban�s zakatol�sa utat t�r mag�nak a robotszer� monotonit�sb�l. - Emberek...? �rz�sek?! – suttogja megfesz�tett �llkapoccsal, ahogy hitetlen�l, felkavarva, z�gol�d� mellkas�nak foglyak�nt tekint le a l�ny csillagf�nyben szikr�z�, m�lyk�k szemeire. �les s�v�t�ssel roppan meg a t�rhetetlenn� dolgozott �veg vonala f�mbor�t�s� �kle alatt, ahogy hirtelen, koordin�latlan mozdulattal a fel�let�nek csapja. Neh�zkes roppan�sok adnak hangot, a hirtelen felfut� t�r�sek vonal�nak, melyek p�kh�l�k�nt sz�vik �t a fej�k felett �t�vel� ablak�veg szerkezet�t, helyenk�nt megt�rve a b�dult csillagok remeg�s�t az �jszaka perem�n. - Nem. �n nem �rzek semmit..! De d�h�t �rzel. Feld�l a megm�rgezett harag a tudatt�l, amely meg�ll�s n�lk�l hajtogatja benned a megsz�rk�lt val�s�got, mely most saj�tos robot lelked torz t�kr�b�l n�z vissza r�d. Azt, hogy hi�ba olvasol m�s �rzelmeiben a saj�tjaid m�r k�ptelen vagy felismerni! Am�g emberi mem�ri�val rendelkezel nem lehetsz vak az �rzelmekre, ak�rmennyire is szeretn�d! – �v�lti egy felt�zelt hang a fej�ben, melyre sohasem �rkezik v�lasz. Nem is v�rn�, a sz�v egyik fele sem, mert v�gtelen�l el vannak hat�rolva egym�st�l, a test�k �s a tudatuk k�z�s, de a sz�v�k m�sk�ppen dobog. Rideg pillant�ssal t�r�ti mag�t vissza a n�ma val�s�gba, kim�rten futtatva v�gig tekintet�t a l�ny Holdf�nnyel itatott alakj�n, majd robotszer�, t�k�letesre k�dolt l�pteivel, rezzen�stelen von�sokkal indul el, nem koncentr�lva a bels� hangokra melyek �jra �s �jra felzavarj�k a robotv�zon bel�l kavarg� �ce�n n�ma, jeges t�kr�t. Mintha a felsz�nt hat�rol� j�gp�nc�l t�rne fel minden egyes pillanatban, addig a percig, m�g vissza nem forr eredeti val�j�ba, mintha a v�ltoz�s csak puszta ill�zi� lett volna, nem enged �nmag�b�l. A dobban�sok hirtelen �temtelenn� v�lva, elk�l�n�lve v�ltakoznak egym�st�l, ahogy a v�z el�ri Khiara test�nek vonal�t. A kett�v�l� zakatol�s emberi r�sze hevesen feldobog, kit�rve a monotonszer�, megtervezett g�pi l�ktet�sek el�l. Mintha k�t sz�vem lenne... Valahol meg�rzi, hogy mellkasa elszorul, �s a benne rejl� ember s�v�rogva s�hajt a f�lrobot k�zels�ge ut�n, a v�gy�d�s f�jdalmasan l�ktet� borzong�s�t k�ldve saj�t maga fel�, melynek �rzete teljesen megbolond�tja a v�z eg�sz�t. V�n�iban el�sz�r �rzi meg a f�jdalmat, ahogy a forr�, szurokszer� anyag v�gig�mlik benne a hirtelen v�ltoz� �rz�sek hat�s�ra, melyet m�r a robottest is nehezen visel el. Akadoz� mozdulatokkal t�nik el sz�k�nek m�ly�n, melynek leh�lt anyaga tal�n csit�thatja a benne tombol� �rthetetlen gondolatok �radat�t, melyeket k�ptelen �rz�seknek betudni. Hasztalan, primit�v emberi v�gy�d�s, semmi t�bb. Ez m�r nem �rzelem. Lehunyja a szem�t, hogy koncentr�lni tudjon, hogy megtiszt�tsa mag�t minden sz�ks�gtelen, f�jdalmas dologt�l, mely olyan �rzettel t�lti el, mintha valamilyen ismeretlen er� bel�lr�l em�szten� fel, ak�r a penge�llel mar� rozsda, mely megb�kly�zza er�vel telt mozdulatait. - Egy r�szem m�g v�gyik az �rzelmekre. Valahol a felsz�n alatt egy t�red�k bel�lem, aki m�g mindig embernek k�pzeli mag�t. – sz�lal meg hirtelen, megt�rve a csendet, m�r sokkal �sszeszedettebb �s higgadtabb hangsz�nnel. Szemeit m�g mindig lehunyva tartja, hogy �resen �s �rintetlen�l tarthassa gondolatait, kiz�rva emberi r�sz�nek f�lrel�k�tt, leselejtezett tudatt�red�keit. - Te is jobban teszed, ha ezent�l nem pazarlod az er�d �s az id�d arra, hogy lelkileg k�zelebb ker�lj hozz�m, vagy, hogy meg�rts. Ne pr�b�ld felesleges �rzelmek �r�n �letben tartani �nmagad, ebben a megzavarodott vil�gban. Mert a pillanatnyi rem�ny lehet, hogy �ltet, de a felismer�s gondolata lesz majd az, ami v�gleg �sszeroppant. A megk�sett gondolat k�s�bb jobban fog f�jni, mint a most sz�let� belet�r�d�s elfogad�s�nak tudata. �jra fels�hajtana, de elfojtja mag�ban. Most a felt�dul� f�jdalmat is csak apr� nyom�snak �rzi, mely m�r-m�r �nel�g�lt �r�mmel t�lti el. Pr�b�lkoz�sa, hogy �jra elnyomjon egy r�szt �nmag�b�l, ism�t sikeresnek bizonyult, �gy megk�s�rli felnyitni m�zaranyban f�rd� �risz�nek k�r�v�t, mely megmutatva �nmag�t megk�tszerezi a csillagok mennyis�g�t, amint annak �l�nken vibr�l� visszat�kr�z�d�sei borosty�n p�tty�kkel lepik el az �vegburkolat v�gtelen m�lynek hat� plafonj�t.

2009.06.09. 22:42 Khiara Laken

Halk szuszog�sokkal ad hangot m�lys�ges �hitat�nak,ahogyan lass� moh�s�ggal v�gigtekint az �p�lethegyek v�gtelen�l elevenen l�ktet�,csillog� f�nyekben v�gz�d� alakjain,melyek eggy�ttes,szoros �lel�se teremti meg Norlana v�ros�t,a f�mburkolat� l�tez�st,amelyet a benne ny�zsg� emberek t�ltenek meg szenved�llyel �s forr� �lettel.Elm�ly�lt,ez�stbe t�dult tekintet�ben gyorsan szalad v�gig a Hold felbukkan� korongja,mely eddig s�r� felh�kbe takar�zott az �jjeli �gbolt h�v�s�ben; a tejszer� kavarg�s most a haj� �vegburkolat�nak tiszta k�lsej�t nyaldossa,�rnyj�t�kokat h�zva v�gig a bentrekedt testek t�m�rs�g�n,ahogyan a k�d�ss�g egyre szorosabban karolja a leveg�ben j�r� szerkezet minden porcik�j�t. �ll�sban maradt test�nek hirtelen megroppan� belseje jelzi a l�gj�r� folyamatos emelked�s�t,mintha csak a kicsi �vegb�ra t�l akarn� sz�rnyalni saj�t korl�tjait,mintha �t akarna rep�lni a kezd�d� v�gtelen hat�r�t,az �r�kk�val�s�got,mely sz�m�ra tal�n nem l�tezik semmif�le fogalom,egyed�l az �res �r mag�nya,a feketes�g eggy�olvad� kavarod�sa a F�ldet k�r�lfonva,s a F�ldre a b�lyegj�t r�t�ve. Ujjai g�rcs�sen r�ndulnak �ssze a haj� leereszked�s�nek utols� l�k�s�ben, �sszeszor�tott szemekkel d�nti el�re test�t a felfoghatatlan,hirtelen j�tt magass�gt�l,mely most odakint tombol k�r�l�tt�k,s amelyt�l egyed�l az �tl�tsz� falak ny�jtanak v�delmet mindkettej�k emberi alakj�nak.Kiszolg�ltatott vaks�ggal,hunyorg�ssal t�r�tgeti mag�t �szhez a felgyorsult dobog�son t�lr�l,mire borzongva r�ndul �ssze egy m�ly hang cseng�s�n,ami ism�t f�ld�nt�li nyugalommal �s biztons�g�rzettel �rasztja el lelke reszket�s�t az ismeretlen s�t�te fel�. - Norlanat nagyrav�gy� emberek egym�sra �p�l�,hatalomra v�gy� gondolatai alkott�k meg.Az �gi v�ros p�ld�ja mindannak,ami t�ll�phet minden eddigi emberi korl�tot. Felny�l�,k�v�ncsis�ggal vegy�lt,fesz�lt tekintettel ford�tja fej�t a hang ir�ny�ba,szemei azonban megakadnak a hamiss�g f�l� emeltetett �rintetlen val�n,melynek l�tv�nya most mintha �tj�rn� v�n�i legapr�bb martal�k�t is.A csillaghalmazok sz�zies f�nyei,az univerzum innen f�lg�mb alakban tetszelg� �ve,mind elr�vedt csod�lattal t�ltik fel megmagyar�zhatatlan �lmoss�g ostromolta test�t,mely a felett�k h�z�d� V�gtelen l�ktet�se miatt kezdte ostromolni t�r�keny lelke mellkas�ban kavarg� s�ly�t.Mintha hangot adtak volna a fokozhatatlan gy�ny�rnek,hallgatja m�ly �hitattal a robot torokszor�t� szavait,melyek m�lyensz�nt� csendet vonnak maguk ut�n a n�mas�gba burkol�zott,kicsi t�r h�v�sen z�r�d� leveg�j�be.Elszorult t�d�vel,h�l�s,de �nz� �rzelmekkel tasz�tja el mag�t�l a sorsokat d�nt�get� hangfoszl�nyokat,saj�t l�legzeteit elnyomva mag�ban,hogy ki�lezze gyenge f�leit a robot �rz�ketlen�l felt�rt s�hajai�rt,melyekre sokkal ink�bb v�gyik most,mint a szavak m�l� �rint�seire. Egy pillanatra sem tekint a mondatokat ont� ajkakra,a hozz� tartoz� szemp�rra,az �veghez l�pett alakra; elfordult tekintet�t egy apr�cska csillagon pihenteti meg,melyet k�r�l�tte �ri�snak hat� f�nyg�mb�k fognak k�zre.Meilisben csak odak�pzelni tudta az �jszakai �gbolt tisztas�g�t,melyet Norlana takart el el�l�k; Norlana saj�t maga burkolja �nmaga el�l,mert a hamis f�nyek elfednek mindenfajta val�t; soha,de soha sem gondolta volna,hogy ennyi �gitest bolyong,v�ndorol egyszerre odafent,k�zdve,�ssze�lelkezve,vonz�sban s tasz�t�sban,v�rva,vagy v�g�l egym�sba zuhanva �r�kre,ism�t mag�nyosan,holtan. Egyed�l van.De lehet,hogy nem is olyan apr� az a csillag - csak sokkal messzebb van t�l�nk.Val�ban csendes,�s v�gtelen�l b�k�s.�hitattal,f�lelemmel - itt sz�vesen meghaln�k. - De eddigi �letem sor�n..Nem hittem volna,hogy akadna m�s is,ami ugyan�gy el tudna tel�teni k�v�ncsis�ggal,�r�mmel �s v�gyakoz�ssal. Elny�lt ajkai gyeng�n rezd�lnek �ssze,mintha form�lni akarna egy elmondhatatlan sz�t,ahogyan mozdulatlans�gba dermedt,egyhelyben vesztegel� alakja a haj� oldal�t t�maszt� robotv�z ir�ny�ba fordul.A s�t�t k�rvonal k�r�l kiny�l�,tiszt�n feh�r holdf�ny,az �vegben �lesen t�kr�z�d�,ki nem ereszthetett s�hajt�sokt�l remeg� mellkas,melyekb�l megmagyar�zhatatlan szavak,a saj�t neve vezette szavak t�rnek fel,kidobbantj�k lass� sz�ve kopog� taktus�t bord�i k�z�l.Megijed,majd m�gis �tt�ri lelke felsz�n�t egy robot �s egy emberi v�gy �sszefon�d�sa,mely megind�tja kusza gondolatai bogoz�s�t,szavai halk menet�t. Val�ban v�gtelen�l hasonl�tok r�d amellett,hogy k�l�nb�z�k.Olyan neh�z szavakat mondt�l nekem...annyira gyeng�t,�s olyan nagyon t�pl�l.�letben tart. - Mindig,mindig olyan m�sk�nt besz�lsz hozz�m,Els�.Egy robot kezdi,�s m�s fejezi be.K�ptelen vagyok kiigazodni rajtad...de �n benned ezt csod�lom. - Szomork�s f�lmosolya szinte elt�nik a s�t�tben,ahogyan hunyorogva megpihenteti egy pillanatra l�gy tekintet�t az aranyl� �riszek ez�st�ss�gbe fordul� dereng�s�n.Keresi a szavakat �nmag�ban,melyeket m�g � maga sem �rt,mert keser�s�g�k t�l ismer�sen,f�jdalmasan,de tiszt�n marj�k �t,mint k�nnyei vagy v�re cseppjeinek folyama. - Megvetettelek,mikor ellens�gk�nt k�pzeltelek el...de t�bb� m�r k�ptelen vagyok gy�l�lni,mert olyat l�tsz bennem,amelyet m�s m�g soha sem vett �szre. - �szrevehetetlen szusszan�ssal,kibuk� szavakkal emeli meg fej�t az �vegen t�li,ismeretlen�l s�t�t �s hideg vil�g fel�,melynek �lve �l� f�nyeit megsz�ml�lhatatlan pulz�l�sok keresztez�sei t�kr�ztetik vissza,arc�nak tompa k�rvonal�val az �vegen,mely most �rzelmekr�l �s sebezhet�s�gr�l �rulkodik. - Mindig,minden csak elgyeng�tett,�s korl�tozott.K�zd�ttem,de f�sult voltam,mert bel�lr�l is haldokolni kezdtem...majd megl�ttam benned az embert.Azt,amely most is besz�lt bel�led.Te is azt �rzed,amit �n,igaz...? �rzed. - Sz�v�nek dobog�sa ism�t ugrik egy �rces akkordot,�m cseppet sem f�jdalmasan �s sz�r�n,hanem eddig ismeretlen,megnyugv�st�l csordult m�don,melyt�l a l�zb�l kih�lt teste finoman megremeg a pillanat hev�ben.Szemei visszat�kr�z�d� tenger�ben f�rdenek a csillagok kicsiny�tett,ford�tott k�pm�sai; a csendes m�sodperceket kab�tja susog�sa t�ri meg,ahogyan lassan felemeli egyik karj�t,tenyer�vel letakarva jobb,v�r�sen pulz�l� tekintet�t,hogy elfedje a b�borosan v�rz�,haldokl�n l�ktet� �gitesteket,s hogy csak a tiszt�n feket�ll�,sz�nes egybem�ll�s�ggal ragyog� �gbolt lass� v�ndorl�s�t k�vethesse.Mintha mag�ba akarn� foglalni az eg�sz �r�kk�val�s�got,ebben az apr�cska �vegg�mbe z�rva,melyet most meg-megr�z az er�sen tombol�,hajnali sz�ll�ket. - Norlana gy�ny�r� munka,tal�n a leggy�ny�r�bb,mely l�tezik,s mely valaha l�tezett a F�ld�n.De r�tekintve,m�g annyira magasb�l is...csak kicsinek,�s �rtelmetlennek �rzem magamat.Ut�lattal vegy�lt leny�g�z�s fog el engem annak l�tv�nya,mely t�ged b�szkes�ggel t�lt fel.Mert mind hamis.Minden hamis. - Hangj�nak rekedtes,susog�ssal kezd�d� dallama keser�s�gbe t�dul.Nyelni szeretne,felfriss�teni r�g�ta tiszta v�zre szomjaz� tork�t s ajkait,�m felszegezett �lla megf�jd�tja nyaka ropog� cs�veit; lassan ereszti egy kicsivel lejjebb arca vonal�t,de tekintete csak az Els� k�rvonala f�l�tt pihen meg,a hatalmasra megn�vekedett Holdon az �veg m�g�tt,melynek remeg�s n�lk�li f�nyudvara l�gyan k�szik fel a robot er�s von�saira. - De mi m�sok vagyunk.Egy els�,�s egy m�sodik.K�ptelens�g hamisnak lenn�nk.Egym�s t�krei vagyunk...Els� - Szeretn� kimondani a nevet,�m torka v�gleg elszorul a t�lcsordult �rz�sekt�l.Letakart arc�n pihen� ujjait egy leheletnyivel arr�b tolja,hogy a von�saiba l�g� v�r�s tincsek f�g�nnye n�lk�l n�zhessen le m�lyk�k tekintet�vel,kiss� felszegett arca vonal�r�l a borosty�nok f�rk�sz�re csiszolt fel�let�re,l�tatlan t�k�rk�p�re,melyet most megg�tol az el�tte �ll� robot teste.Valami m�snak �rzi most mag�t a v�gtelenbe vesz�,apr�nak �s v�dtelennek tetszelg� �vegburokban; hom�ly n�lk�l l�tja a Vil�got,kev�s eml�keinek k�p�t,�m m�gis tiszt�n �rez,valami olyat,mely tiszt�bb minden t�k�rk�pn�l. - Val�ban csod�latos ez a hely....Itt �jra emberek lehet�nk.

2009.06.08. 22:28 Zev Owen

Kifejez�stelenn� tompult arcvon�sokkal figyeli az �jben gy�m�ntk�nt szikr�z� v�ros egyre ink�bb zsugorod�, s elhalv�nyul� k�rvonalait, ahogy annak �ben�l vibr�l� b�vk�r�t egyre t�bb sz�rke sz�nben gomolyg� felh� takarja el. P�raszer�, lomh�n mozg� alakjuk f�stk�nt terjeszkedik az �g magas�n, szinte l�thatatlann� olvadva az az�rk�k mennybolttal, mely a l�gj�r� csillog� �vegablak�n t�l legink�bb egy f�ld�nt�li �ce�nhoz hasonl�that�. Elrideg�lt ujjai alatt n�m�n remeg a t�k�letesre form�lt korm�ny, ahogy a g�ptest f�lig f�gg�legesbe emelkedve t�volodik el m�g jobban a F�ld valaha l�tezett felsz�n�t�l. A hatalmass� n�tt, v�gtelennek hat� metropolisz melynek eggy� mos�d� f�nye alattuk ter�l el v�g�l olyan kicsire zsugorodik, mintha a vil�g egyik legnagyobb krist�lya lenne, sz�nni nem akar� csillog�ssal, mintha csak az odafent kirajzol�d� Hold f�nyeit vern� vissza. A feh�ren szikr�z� �gitest, melyet csak egy hajsz�lnyi s�v v�laszt el a kiteljesed�st�l, most ez�stre festi arc�nak k�kes dereng�s� von�sait, szem�nek t�rkiz cs�koz�s� foglalat�t keltve �letre az aranyl� �risz m�ly�n, egy �jabb, ismeretlenebb k�ls�vel �lt�ztetve fel a robotv�z hib�tlan �v� kidolgoz�s�t. A l�gi j�rm� m�g n�h�ny hossz�ra ny�lt m�sodpercig emelkedik, �jra v�zszintesbe hozva mag�t, majd meg�ll, mintha egy l�thatatlan er� meg�lljt parancsolt volna neki, imm�ron egy olyan vil�g el�l, melyet egyszer� ember sohasem �rinthet meg. A l�gj�r� el�rte a maxim�lis magass�got, nem k�pes tov�bb haladni. – magyar�z �rdektelen n�i hangon a be�p�tett navig�tor, melynek �le helyenk�nt betorzul az odafent hirtelen fell�p�, er�s �jszakai szelek l�k�seit�l, �s a megritkult oxig�n v�szes hi�ny�t�l. A j�rm�, melynek m�retei alig haladj�k meg egy nagyobb aut��t, teret �s id�t meghazudtolva t�nnek el a Norlananal is hatalmasabban h�z�d� �g el�rhetetlen m�lys�g� s�t�tj�ben, melynek most tiszt�n l�tsz�, ezernyi csillaggal tark�tott f�nyei elk�pzelhetetlen s�r�s�g� csill�mk�nt l�ktetnek, puszta l�t�kkel borzongatva meg az �jjel s�t�t b�rsonyba �lt�z�tt pal�stj�t. A l�gj�r�n k�rbefut� ablakokat �lelik k�r�l, cs�b�tva a tekintetet, gy�ny�rk�dtetve a szemet, mintha b�rmelyik pillanatban �rezhet� lenne az �jszaka csod�inak k�nnyeds�ge egy olyan helyen ahol tal�n ez sohasem sz�nik meg, az �rben ahol az id� �r�kk� �llva t�nik el az �jszakak�nt hat� n�ma, s�t�t fergeteg�ben. - Norlanat nagyrav�gy� emberek egym�sra �p�l�, hatalomra v�gy� gondolatai alkott�k meg. Az �gi v�ros p�ld�ja mindannak, ami t�ll�phet minden eddigi emberi korl�tot. – t�gra ny�lt pupill�kkal mered a v�gtelen �gbolt fel�, von�sai megmerevednek, csup�n elhideg�lt ajkai mozognak a f�lhom�lyban alig kivehet�en. - B�szke vagyok r�. – hangja halkabb lesz, elcsuklik, mintha dacolva a gondolattal, nehez�re esne kimondani. - De m�g semmit sem mutattam meg a vil�gnak abb�l, amire k�pes lehetek. Erre nem el�g egy �let. Erre nem el�g sz�z �let sem. Az emberek kapkodnak, �s nem tudnak �sszef�gg�en gondolkodni. Nem tudj�k beosztani az idej�ket semmire, hiszen folyton csak a hal�lon j�r az esz�k �s az id� m�l�s�n. �n meg akarok k�m�lni mindenkit ett�l a retteg�st�l. Nem lesznek f�lelmek. Megsz�ntetem �ket..! – ujjai �k�lbe szorulnak a felszakadt sz�vet anyaga felett, melynek er�tlen�l h�z�d� vonala alatt hirtelen meg�rzi f�mv�z�nak jegess�g�t. Elszor�tja a tork�t egy �rz�s, de nem t�r�dik vele, von�sai nem v�ltoznak. - �n nem k�telkedek semmiben sem. Mert nem vagyok k�pes r�. Hiszem, hogy k�nnyed�n el�rhetem a c�lomat, ha nagyon akarom. �s tudom, hogy ez nem is lesz m�sk�nt. Nem gy�zhettek. Tork�b�l egy v�ratlan s�haj szakad fel, melyen meglepetts�ge lesz �rr�. Lehajtva fej�t pr�b�lja meg �sszeszedni mag�t. - Azt viszont tudom, hogy minden, amit teszek, olyan, mintha maga az univerzum ellen dolgozn�k. Mintha t�l akarn�m sz�rnyalni a lehetetlent. – hosszabb sz�netet tart, ahogy f�lszemmel a l�nyra pillant. – Igen. Mert t�l akarom. Mert k�pes vagyok r�. K�pes vagyok megv�ltoztatni ezt az elk�rhozott, elfeketedett vil�got. Megv�ltoztatod, de odalent m�r nem l�tod az ellens�ged sem. L�thatatlan az �g. Egy l�thatatlan gyilkos. Ezt te is nagyon j�l tudod. Nem foglalkozik a hirtelen r�t�r� gondolatokkal, csup�n a sz�k t�ml�j�t megmarkolva egyenesedik fel Khiara �l�se m�g� l�pve, hogy a j�rm� oldal�n h�z�d� ablakon n�zhessen ki, mely a Hold t�nd�kl� arck�p�t mutatja. - Itt csend van... Nyugalom. �s ak�mikor jut is ez eszembe, el�nt a f�lt�kenys�ggel kevert.. �nel�g�lt harag. Mert ide nem �rnek el a hazugs�gok, mert a l�thatatlan n�mas�g mindent elnyel. Itt minden v�gtelen �s minden �r�kk� tart. Ez az a g�pezet, amelybe nem cs�szhat hiba, ez az amit �gy lehet nevezni, hogy t�k�letess�g. Ez az amit hatalomnak h�vnak. Az �gnek hatalma van minden felett. R�gen Istennel azonos�tott�k. Rettegtek t�le. �s f�lnek t�le most is. Ugyan�gy... Az �hitattal vegy�lt f�lelem... Ez az, ami engem Norlananal is jobban leny�g�z, �s ami m�g bennem is k�pes fel�leszteni a m�lyen nyugv� embert.   Ujjai v�gigsiklanak az �veg fel�let�n, a f�mbor�t�s kezdet�ig, ahol robotmozg�s� karj�nak vonala �jra mozdulatlans�gba dermed. - De eddigi �letem sor�n.. Nem hittem volna, hogy akadna m�s is, ami ugyan�gy el tudna tel�teni k�v�ncsis�ggal, �r�mmel �s v�gyakoz�ssal. Egy olyasfajta csod�lattal, ami... Megmagyar�zhatatlan. Mert bennem semmi m�s nem dolgozik mint puszta g�pi logika, vegy�lve valami emberivel, ami a sz�nj�t�k r�sze. – halv�nyan elmosolyodik, melyben tombol a keser� ir�nia, ahogy a semmibe tekint, majd pupill�j�t megfesz�tve n�z most az �vegben visszat�kr�z�d� alakokra, akik mindkett�j�k teljes val�j�t adj�k vissza. L�tja, ahogy a l�ny l�legzete meleg p�r�t ont mag�b�l a leh�lt t�rben, de saj�t ajkai m�g�l nem t�r fel semmi m�s, csak egy heves zih�l�st szimul�l� mozdulat, mely mellkas�nak �v�t k�szteti mozg�sra, megfesz�lt, felkavar� szavainak ut�hat�sak�nt. Puszta emberi reakci�. Csak lenne m�r v�ge. Hirtelen ford�t h�tat a magasan h�z�d� �veg l�thatatlan fal�nak, ujjaival v�gleg elszakadva a v�gel�thatatlans�gba vesz� bolt�vt�l, mely a mindens�get testes�ti meg, a maga meg�rthetetlen, elk�pzelhetetlen val�j�ban. - Te vagy az Khiara. – sz�lal meg hosszas sz�net ut�n a l�ny pillant�s�t kutatva a f�lhom�ly sz�tte val�s�gban. – M�g sosem l�ttam olyan l�zad�t, mint Te.. Amit magaddal m�velsz t�lmegy minden lelki �s fizikai korl�ton. �s el sem tudom k�pzelni, hogy Norlana l�tv�ny�nak hogyan tudott ellen�llni a benned �l� val�s, emberi szem�ly. – szemei �sszesz�k�lnek, ahogy tekintet�be visszat�r a heves, �rdekl�d�ssel vegy�lt k�v�ncsis�g, melyre fels�teste �szt�n�sen hajol kicsit k�zelebb, m�g mindk�t karja megfesz�lve t�masztja mag�t az ablak�veg v�g�t szeg�lyez� h�v�s f�mcs�knak.

2009.06.07. 21:17 Khiara Laken

M�ly,csendes higgadts�ggal szeli a leveg�t az �t vezet� robot s�t�ts�gbe f�lt alakja m�g�tt.L�gy s�hajokkal tomp�tja fel-felt�r� izgatotts�g�t,f�lelm�t a k�nz� ismeretlen v�gett,ezernyi feltetlen k�rd�s�t,s szinte csak vakon igyekszik eggy�olvadni a h�v�sen kopog� padl� visszhangz�s�val; akaratlanul is em�ly�lt gondolataib�l emberi hangfoszl�nyok t�r�tik �szhez,melyek s�rt� �rdess�ge m�g ink�bb sz�tzil�lja bels� forrong�s�t.Mire feleszm�l,az egyre fesz�l�,egyre hangosabb� �s �lesebb� v�l� morajl�sok m�r �nmaga k�r�l zsibongnak �r�lt vads�ggal hev�tve,lelkek felbolydult tucatjait mag�ban hordozva a sz�rakoz�sra �s �les f�nyekre �hes l�gt�r,mely most mind mind k�ny�rtelen�l elszor�tja v�n�i s t�deje �rz�keny falait.Elb�dult arcok l�zerekt�l szikr�z� k�rvonalai fogannak meg k�nnyekbe t�dult m�lysz�n� szem�ben,s mellette ezernyi adat t�m�r�l jobbj�ban; a fullaszt� iszonyat elkerekedik felette a t�meg �rj�ng�se miatt,szinte elkeseredve l�ki el t�r�keny test�t�l a hozz��r�,l�kd�s�,h�vogat� �rint�seket,tasz�tja a tapintatlan ki�lt�sokat fel�je,az �rtehetlen susog�sokat f�l�i m�ly�n,mik�zben k�v�ncsi szemek p�szt�z�s�t �rzi �nmag�n a szenved�llyel t�lt�tt,�rz�ketlen vads�ggal tombol� t�meg keresztjeiben.Vakon igyekszik szorosan hozz�pr�sel�dni az el�tte botork�l� robot h�v�ss�g�hez,mik�zben k�nyszeres zih�l�sa egyre csak m�ly�l az �v�lt� hangok ritmustalans�g�t�l,az �leten mulat�,elkaphatatlan s �lvezhetetlen dallamokt�l,melyek f�j�n s�rtegetik sz�ve verdes� zakatol�s�t,keresve a kiutat az �r�lts�gt�l csordul� b�rt�nb�l. T�l hirtelen j�tt.Mag�val sodor az �r.Megfulladok.Megfulladok...! L�ngol� test�be szinte olyan hirtelen,mint ahogyan az iszony eluralkodott felette,mar bele egy jeges tapint�s,melyben felismerni az Els� nyugtat� �rint�s�t; kipattant,zizeg� szemekkel,megt�p�zott gondolatokkal hallgatja a s�t�ts�gbe m�lyedt,m�lyen felcsend�l� hangok simogat�s�t,l�tja egy tekintet sug�rz� nevet�s�t r�vet�lni,melyek a a k�sve �rkezett seg�ts�gny�jt�s miatt hirtelen felt�rt d�h�t,�s �rthetetlens�g�t - az ezernyi l�lek sz�d�lts�ge k�z�tt is -  szinte azonnal elfedik �nmag�ban. - F�jdalmas... - Susogja elr�v�lt,elszorult torka miatt remeg� ajkakkal s hanggal,melyben elf�sult d�bbenet iv�dik bele.Az emberek �rtelmetlen vads�ga,a hajszolt,�ltet� sz�rakoz�sra �hez� lelki vil�gok; ahogyan � szomjazik a hal�l �s az �let k�z�tt t�ncolva egyed�l,�nmag�ban hordozva az embertelen k�ny�rtelens�get,azt,melyet az esz�ket vesztett l�tek soha sem lesznek k�pesek j�zan �sszel felfogni. Rezeg�,�thev�lt v�gtagokkal l�pdel fel az el�tt�k leereszkedett l�gj�r� sz�tny�lt ajtaj� oldal�n �t a belsej�be a robot el�tt,meging� testtart�ssal sz�ve v�gt�z� rohan�s�b�l kij�vet,mintha egy v�konyka vonalon l�pkedne a szakad�k sz�ja f�l�tt.Emelked� mellkasa egy rekedt s�hajjal ad hangot csod�lat�nak,amint v�gigpillant az �vegburkolat� sz�leken,melyek k�r�lveszik mindkettej�k kicsinek hat� alakj�t. - Miel�tt �n m�g b�rmit is tenn�k.. Szeretn�k megmutatni neked valami olyasmit, ami m�g Norlananal is jobban leny�g�z. Megcsillan�,�rthetetlen�l k�v�ncsi szemekkel ford�tja tekintet�t az �ben kuszas�g ir�ny�ba,meg�lljra k�sztetve l�bait,mik�zben g�rcs�s kapaszkod�ssal csak megragadja az �l�s puha sz�l�t,melyet legel�sz�r siker�l mark�ba z�rnia az emelked� haj� z�g�sai k�zepette.S�r� l�legzetv�telei �thev�lts�ge m�g ink�bb meging� rezg�sekre k�sztetik minden porcik�j�t,v�n�kt�l z�gl�d� test�t,mely m�g mindig nem t�rt mag�hoz az irt�zatos zajong�sokb�l,s mely t�relmetlen megnyugv�sra v�r a letompult,g�pszer� hangok k�z�tt. - M�g Norlananal is...? - Legels� gondolat�t azonnal �letre keltve suttog rekedts�ggel vegy�lve �nmaga zil�lt alakja el�,mintha m�r �rezn� is fulladoz� b�r�n a szavakba foglalt csod�lat borzong�s�t.B�boros tincsei v�kony f�gg�ny�t lomh�n h�zza el �tmelegedett von�sai el�l,melyeken most izz�,gyermeki k�v�ncsis�g j�tszik,ahogyan maga el� tekint,k�vetve az Els� szemei vonal�t a sz�les hat�r�,�tl�tsz�,el�tt�k keretbe foglalt �veg fel�.Sz�d�l,gyomra �nk�ntelen�l ugr�l fel s al� ki�lezve h�nyinger�t,�m cseppet sem t�r�dik most vele; s�r�n nyeldesve szor�tja mellkasa bal fel�re reszket� ujj� tenyer�t,elnyomni k�v�nva az onnan felt�r�,g�phangokkal t�lt�tt dobog�st,v�rva a hitetlens�gbe �tcsap� gondolatai b�zony�t�k�t. Norlananal nincs gy�ny�r�bb m�v�szet.T�ls�gosan is elk�pr�ztatja a szemet,s elszor�tja a mellkast.Az �n mellkasomat is.T�ls�gosan...

2009.06.07. 19:17 Zev Owen

Term�szetes �rnyalat�, barna sz�nben j�tsz� kab�tj�t v�g�sokkal cs�kozott karj�ra fekteti, mik�zben �l�nken pulz�l� szemeivel a bej�rati ajt�t m�regeti. Nem k�v�n t�bbet megfordulni �s a k�t meilisi alakj�ra pillantani, most sokkal ink�bb a f�lrobot k�ti le aki �rdektelen biccent�ssel adja tudt�ra, k�szen �ll. �rzi, hogy az emberi sz�vetez�s� fel�let tomp�n megborzong a kem�nys�get t�kr�z� v�zfel�let k�r�l, s sz�ve intenz�v gy�ny�rrel dobban a lelk�t k�r�l�lel� izgalom �s �r�m, �mely�t� egyveleg�be. Ajk�n folyamatos f�lmosoly h�z�dik, szemei csillognak a r�t�r� siker �s az el�tte lebeg� c�l felizz�, megborzongat� tudat�t�l, mely v�gre feladatot ad neki, �j kih�v�sok el� �ll�tja, hogy �lmait annyi �v eltelt�vel el�rhesse – m�r ennek a puszta �rint�snek a hat�s�ra is, mely h�dk�nt vezet v�gyaihoz, heves forgataggal t�zeli fel a test�ben v�gigperg� �bencsillog�s� v�rt. Ujjai k�zt k�nnyed �temben megforgat egy feh�r k�rty�t, melyen fekete �s arany sz�nben domborod� k�dmint�k jelzik a szobasz�m kulcs�nak adatait, mely a kilincs alatti s�t�tsz�rke s�vhoz �rve az ajt� felett izz� l�mpa halov�ny v�r�s f�ny�t egy m�sodperc leforg�sa alatt sz�nezi k�kre. Az ajt� hirtelen kattanva adja meg mag�t, ahogy a k�nny� szerkezet� robotkar felt�rja, s a hom�ly burkolta szob�ba engedi a kint h�z�d� hatalmas folyos� l�mp�k �vezte �jszakai f�nyeit. H�ta m�g�tt m�g f�l�t �rik egy n�i hang visszafojtott l�legzetei, egy inger�lt l�p�s koppan�sa a m�rv�nyfel�leten miel�tt m�g a t�m�r f�m r�juk nem z�r�dna. Halk szisszen�s, ahogy a bej�ratot tart� kapcsok szinte magukba sz�vj�k az ajt� fel�let�t, f�ln�m�n a hely�re illesztve, mintha csak a falba lenne iv�dva annak t�glalap alak� fel�lete. Egy pillant�s erej�ig eml�kezet�be v�si a v�letlenszer�en kiv�lasztott – mindezid�ig �res szoba – sz�m�t, majd hangtalan l�ptekkel indul meg a v�gtelennek t�n� ajt�kavalk�d m�lye fel�. - 7153. – suttogja elm�ly�lten az ajt�ra v�sett sz�mok sor�t, mintha csak s�hajtana, ahogy m�r t�volr�l felmorajlanak az �jszaka �nnepl�s�nek hangjai. L�p�s�k alig visszhangzik a hatalmas, homoksz�nben �s bord�ban j�tsz� falak sokas�ga k�z�tt. Mozg�sukat az utat szeg�lyez� �rz�kel� m�dra �ll�tott l�mp�k k�s�rik, melyekb�l egyre t�bb kapcsol�dik fel, ahogy az �p�let k�zponti r�sze fel� haladnak. A halk, felvillan� kattan�sokat v�ratlanul szak�tj�k meg az el�gedetlen hangok, melyek a mulat� t�meg belsej�b�l szakadnak fel, t�bb ember sz�j�b�l, de egy�ntet�en. - Fen�be, hogy nem nyugszanak m�r le! - Esk�sz�m, z�rlatot okozok, hogy kussban maradjon az a rohadt vil�g�t�s! �v�ltenek eggy� m�llva az elcsukl� hangok, ahogy kettej�k sziluettje egybemos�dik a t�meggel, melynek alakjai az �js�t�t �s a neon sz�neiben pomp�zva villannak fel az �get� l�zerf�nyek alatt, ahogy annak �rnyalatai most tompulni l�tszanak a folyos�t szeg�lyez� s�rga f�ny�radat hat�s�ra. A t�megb�l f�lr�szeg, k�r�rvend� arcok futtatj�k v�gig pillant�sukat az �rkez�k�n, tekintet�k elhom�lyosult �r�mmel csillog bele a term�szetellenes f�nyekbe, ahogy test�ket t�ncban mozgatva meg �nneplik az �letet. A cyborg el� �llva, pajzsk�nt tasz�tja el az �tjukat �ll�, zsibong� t�meget, akik taszig�lva, r�ngatva pr�b�lj�k meg bevonni �ket egy ismeretlen vil�gba, mely m�g az Els�b�l is zavart v�lt ki – nem szokott hozz�, hogy b�rki is ilyen k�zel f�rk�zz�n hozz�, f�leg nem ennyi ismeretlen ember. Sz�ve hevesebb �temben kezd dobogni, ahogy meghallja maga k�r�l a felismer�st t�kr�z� hangokat �s minden kiss� csitulni kezd k�r�l�tt�k. - Ez most komoly?! – n�z r� t�gra ny�lt szemekkel egy alak, mik�zben meg�rzi, hogy t�bben elkapj�k a karj�t, mintha valami ki�ll�t�si cikk lenne, amit j� p�nz�rt, licitre bocs�tva el lehetne adni. Ajkait hirtelen megb�kly�zza a d�bbenet, amit �rez. Eddig legink�bb csak katon�i k�r�ben mozgott, akik minden szav�ra engedelmeskedtek, tartott�k t�le azt a tisztes t�vols�got, amit elv�rna – emberek k�z� azonban sohasem mer�szkedett. Egyre ink�bb zavarta az �t meg�rint� kezek �radata �s a Khiaran v�gigfut� meglepett pillant�sok keresztt�ze, melyek hol aggodalommal, hol pedig megvet�ssel csillantak fel. - Engedj�tek ti r�szeg �llatok, van fogalmatok r�la milyen kih�g�s ez?! – csend�l fel egy er�lyes n�i hang valahonnan a h�tuk m�g�l, mire t�bben is - elszakadva t�l�k - utat engednek nekik a felj�r�hoz. - Nyakunkra akarj�tok hozni a rend�rs�get?? – �v�lt tov�bb a n�, aki a csoport legj�zanabbj�nak t�nik, azonban m�r k�ptelen t�r�dni vele, vagy ak�r egy pillant�st is h�trafel� vetni, l�pteit begyors�tva ragadja meg a m�g�tte �ll� l�ny csukl�j�t, felvezetve �t egy �vegb�l �ll� l�pcs�soron a k�zpont legfels� szintje fel�, ahonnan a magasabb rang� l�gj�r� j�rm�vek indulnak. - Megszokhattam volna... - leheli hirtelen a f�ls�t�tbe - Ez itt mindennapos, �n m�gsem tudom kezelni. – dermedt arckifejez�se �jra l�ggy� v�lik, ahogy a l�nyra pillant �s robotszem�nek �l�nk csillog�s�val r�mosolyog. – Sz�nalmas mi? – halkan felnevet, abban a j�t�kosan cseng� hangnemben, mint amit legut�bb a hotelben is mutatott �nmag�b�l, majd a karj�n l�v� �raszer� �veglapon �rint meg egy gombot, melynek pittyeg�s�re v�rakoz�n felvillog a feh�r f�ny. Legy�zhetetlennek tartod magad, de egy puszta embert�megbe bele tudn�l fulladni. H�t ez t�nyleg sz�nalomra m�lt�. – hangzik fel egy fesz�lt g�nyban �sz� hang, mely a robotv�z r�sz�re sz�l; egy �nmag�b�l sz�letett gondolat, mely most saj�t val�j�t t�madja. Szemei r�snyire sz�k�lnek, majd a r�vid gondolatmenet ut�n egy m�sodperc erej�ig lecsuk�dnak, ahogy megfesz�l� ajkai s�rtett vonall� dermednek. Az �nmag�val val� viaskod�st csak egy parancsra k�zeled�, automata ir�ny�t�sra v�ltott l�gj�r� t�ri meg, mely k�nnyed lebeg�ssel f�kez le el�tt�k. K�t el�ls� ajtaja szinte �nmag�ba olvad, ahogy ez�stsz�n f�mje �s t�rhetetlen �vege lecs�szik �lomszer� test�nek m�ly�re, mintha az ember csak az ablakot tekern� le. Rideg, t�retlen t�relemmel v�rja meg am�g a f�lrobot besz�ll, majd k�vetve p�ld�j�t n�h�ny gomb lenyom�s�val az ajt� ugyan azzal az ismer�s szusszan�ssal cs�szik vissza a hely�re, ahogy a sz�lloda szob�j�nak ajtaja. Hangtalanul kezd emelkedni a tet�n l�v�, k�r�vben h�z�d� nyitott kij�rat fel�, mik�zben az oldalt �s a fej�k felett h�z�d� �vegburkolat, mely szinte a f�l j�rm�vet bebor�tja, t�k�letes, panor�maszer� kil�t�st ny�jt utasai sz�m�ra. K�v�nja, hogy a rendszer tov�bb alkalmazza a robotpil�t�t? – teszi fel k�rd�s�t egy k�nnyed, g�pies n�i hang, melyre csup�n egy gomb lenyom�s�val v�laszol, �s kez�be v�ve az U form�j� korm�nyt, �tveszi az ir�ny�t�st. A kijelz�n villog� GPS �tvonal�t, mely a lak�hely�t jelzi, kikapcsolja �s hirtelen emelked�sbe kezd. - Miel�tt �n m�g b�rmit is tenn�k.. Szeretn�k megmutatni neked valami olyasmit, ami m�g Norlananal is jobban leny�g�z. Amit sohasem fogok tudni t�lsz�rnyalni… Tal�n nem is akarok. Mert leut�nozhatatlan…

2009.06.05. 23:25 Khiara Laken

Szemei hunyorg�ss� pr�sel�dve r�ndulnak �ssze minden �l� h�s�val egyetemben,amint az �vegpoh�r apr� darabokra szakad a robot kem�ny tart�s� v�llain.A f�ls�rt�en is tiszta hang f�jdalmas csilingel�sbe t�dul �letlen f�lei m�ly�n,mintha saj�t t�r�keny alakj�t sebezt�k volna sz�t az �lesen megcsillan� szil�nkok,megvagdosva ostroml� lelke v�gtelen�l hatalmas sz�leit.Fogai s ajkai szor�t�s�t Coozen heves mondatai �ta nem engedte laz�ra,s hirtelen fell�ngol� ki�lt�sa is m�rhetetlen d�h�t k�pzett valahol emberi val�ja m�ly�n; �m ahogyan hunyorg� szeme v�r�s sark�ban megpillantja az �letet ad� v�z lass� csordul�s�t az Els� �rz�ketlen b�rfel�let�n,von�sai �ntudatlan nyugalommal l�gyulnak el.Ahogy perzsel� jobbja vil�g�ban az �bens�gen t�l kavarog a foly�kony �let,a v�zcseppek t�kr�nek csak halv�nyabb,b�bor t�nusa jelenti sz�m�ra,hogy nem v�rcseppek szaladnak a f�ldre k�v�nkozva. A bentrekedt leveg�t�l hasad� mellkas�t a pillanat leforg�sa alatt kapja az ajt�n t�li,tompa morajl�sok ir�ny�ba,ritmusosan a robot �jszer� teste villan�s�val; g�pszer�,szivatty�z�n megindult dobog�sa egybem�llik a h�v�s leveg�t v�gigperzsel�,m�lyen csend�l� hangokkal,amint azok �rthetetlen m�don �r�dnak fel gyenge teste eg�sz�re.A robotos hirtelens�ggel kiejtett szavak szinte azonnal lep�r�gnek tekintet�ben,ak�r egy bin�ris-f�le k�drendszer,mely pulz�l� sz�mok alakj�ban,megform�l�suk pillanat�ban z�gnak fel jobbj�ban.Szeme �nk�ntelen�l szalad v�gig a mondatok dikt�l� k�dol�s�n �nmaga el�tt,mik�zben feje gyeng�n megr�zk�dva k�veti ajkai r�vedt,n�ma susog�sa taktus�t; mint egy lass�,kezd�,f�lreprogramozott robot,m�r nincs ideje v�gleg leford�tania az utas�t�snak hat�,sz�mokk� form�lt szavakat,melyeket megt�r egy emberi monotonit�s�,siet�s hangfoszl�ny �rcess�ge. - 289124,k�szen �ll az indul�sra? Megdermedt t�dej�b�l egy f�jdalmas s�hajjal ereszti szabadj�ra a v�re �tforralta leveg�t,mely egy pillanatnyi t�tlens�gre k�nyszer�ti megindult v�gtagjait.Tekintete a m�sodperc apr� t�red�k�re fordul csak vissza a hom�lyba burkol�zott Coozen �s Deron sziluettj�re,elkapva a k�dot felv�lt�,jelz��rt�k� pulz�l�sokat k�r�l�tt�k,a szoba eg�sz l�gter�t,mely mintha most a v�gtelens�gig,fullaszt�an �sszepr�sel�d�tt volna k�r�l�tte. V�gtelen�l gyenge vagy mind testileg,mind lelkileg! Semmire sincsen garancia,Te bolond. Hi�ba szeretn�d megv�deni azt,amelyet szeretn�l,s amelyet annyira szeretsz – egy apr� hiba,�s minden �sszeomlik k�r�l�tted.Csak vigy�zz,mert az �n v�gyaim is �ppolyan er�sek,mint a Tieid. Az elmos�dott hangok,melyeket csak �nmaga �rz�kel,k�pzeleg belseje legm�ly�r�l,most v�gleg megind�tj�k instabil l�bait a kanap� ir�ny�ba; fesz�lyezetten szeli �t a csit�t� leveg�t,felbolygatva az �rz�sekkel t�lt�tt teret,ahogyan egy hirtelen mozdulattal felemeli katonai kab�tj�t – k�ny�ke megroppan a belsej�be illesztett fegyverek s�ly�t�l -,s merev v�llaira cs�sztatja vissza a beburkol� v�delmet gyenge l�zt�l csapong� test�re. � m�r r�ges r�gen k�szen �ll,HT-0No.1. A v�r sz�n�vel eggy�v�l� b�boros haj�t,melyeken most v�gigfut a neonok mostoha f�nye,f�radtan tolja f�lre kivehetetlen,minden �rz�s t�kr�z�s�t�l mentes arca el�l,mik�zben �temtelen kecsess�ggel kezd h�tr�lni a robot ir�ny�ba,�r�kk� szomork�s tekintet�t �jb�l a szoba t�ls� v�geiben �ll� alakokon megpihentetve. Tudom,hogy d�h�sek vagytok R�m,hogy gy�l�lt�k,�s lehet,hogy soha sem fogtok meg�rteni engem.Tartott�tok bennem az �rzelmeket – ezt sohasem fogom elfelejteni.K�zdjetek... - Csak legyenek itt biztons�gban. - Ism�tel halkan megnyomott t�nussal a hangj�ban,amint az Els� vonal�ba �r,tov�bbra is el�re szegezett tekintettel,a h�t�t mutatva az ajt� vastag fala fel�. - Sajn�lom. - T�bb �les hang nem k�pes kibuknia elny�lt,v�rv�r�s ajkai k�z�l,ahogyan kifejezi �rz�seit ebben az egy sz�ban �letre keltve – sajn�lja,hogy �gy kell elv�lniuk,hogy nem mondhatja el nekik mindazt,amelyet lehetetlens�g szabadj�ra eresztenie. - Majd egyszer... Leveg�ben hagyott,elf�sult mondat�t elfeledve emeli �t lassan szemeit az �ben aura s�r�j�be,kutatva a borosty�nok l�tatlan f�nyeit,hogy fej�nek egy apr� biccent�s�vel v�laszolhasson a robotv�z feltett k�rd�s�re.F�l – de nem tehet m�st,imm�r csak b�znia kell.Sorsa m�r akkor megpecs�tel�d�tt,mikor f�lbeszakadt az els� altat�sa; mikor el�sz�r hozatt�k �t ide fel; m�r mikor megsz�letett innen sokkal,sokkal messzebb,valahol a l�bai alatt heverhet�,mostanra m�r ronccs� omolhatott h�zban,ott lent,Meilis haldokl�s�ban. ...ha Meilis felszabadul... T�bb� m�r nem ford�tja vissza sebekkel tark�tott arc�t t�rsai ir�ny�ba.G�pies hirtelens�ggel emeli z�gl�d� testtart�s�t az ajt�ra szegezve,mik�zben v�gtagjai meg-megrezzenek a gyorsan �raml� v�r �t�tte cs�vek �s v�n�k d�b�rg� fal�t�l.Vibr�l�,s f�tyolban �sz� szem�t egyszerre z�rja el m�g ebben a szob�ban utolj�ra a k�lvil�g s�rt�seit�l,pillanatnyi megnyugv�st keresve l�ngol� test�t�l menek�lve a h�v�sen borzong� �s r�m�lt lelk�ben,mely emberi m�don menek�l s reszket az erej�t feszegetve,m�g p�szt�zva figyel minden rezd�l�s�re,botl�s�ra,egy apr� t�ved�s�re.Tiszt�n hallja a test�ben apr�v� zsugorodott Norlana kong� zakatol�s�t elfojtva,mely �lteti �t,mely minden m�sodik pillanatban megdobban mellkasa legm�ly�n,eml�keztetve �t hovatartoz�s�r�l,�lete �s �rzelmei egyetlen �rtelm�t�l. ...tudj�tok,kire kell gondolnotok.

2009.06.05. 19:20 Coozen Sana | Zev Owen

Szemei elkerekednek a z�gol�d� n�i hangok hallat�n, de pillant�s�t m�g mindig a robot alakj�n tartja, melyr�l s�t a flegmas�gba burkol�z�, t�retlen hat�rozotts�g. Ahogy t�k�letess� form�lt sziluettje k�nnyed �vben a falat t�masztja, s a szoba �rny�k�ban aranyl� szemei villantak fel egy-egy perzsel� pillant�s hev�ben, melyet gyermeki k�v�ncsis�g�t�l f�tve futtatott v�gig mindh�rmukon. Szinte minden m�sodpercben �rezte a test�n v�gigsz�nt� bizserg�st – mintha az Els�sz�m� m�lyebbre l�tott volna benne, mint azt saj�t maga tehette volna b�rmikor is. Test�ben hat�rtatalnul forog a d�h, felkavarva v�r�nek t�z�t, mely sz�vdobban�saival egy�tt d�ngeti inger�lts�gt�l megfesz�l� ereinek, s tudat�nak fal�t. Megsz�d�ti az �rz�s – a gy�l�let mely most elem�szteni k�sz elgyeng�lt, agyonhajszolt test�t. Vak vagy… Fogalmad sincsen itt semmir�l. - El�g! – t�dul fel bel�le egyszerre s�rtetts�ggel vegy�lt elkesered�se, mely hangj�ba puszt�t� �lt vegy�t. El akarja hallgattatni a fej�ben tombol� �temes suttog�sok vad vihark�nt felcsap� moraj�t, m�r k�ptelen parancsolni szavainak, s �nmag�nak. – Engem a legkev�sb� sem �rdekel az �r�lt dacod, a f�l�s v�gyaid meg az elkeseredett, �rtelmetlen �nsajn�latod!! Igen, gyenge vagy j�l l�tod, de ezt an�lk�l is l�tom benned, hogy elmondtad volna! V�gtelen�l gyenge vagy mind testileg, mind lelkileg! �llkapcsa megpattanva fesz�l meg, ahogy fak�n szikr�z� szemeivel a cyborgra mered, egy er�teljes l�p�st t�ve a k�v�z�asztal fel�. Hangja a pillanat eggy�m�l�s�val zavart suttog�ss� halkul; tork�ban m�g mindig f�jdalomittasan remeg a f�jdalom, mely hangj�t is szaggatott�, s v�gtelen�l rekedt� teszi. - Mi nem benned k�telked�nk. Az �n szememben te m�r semmit sem jelentesz. V�dd csak Magad, v�dd csak �t �s pr�b�lj megv�deni Minket! Hazudj csak �nmagadnak �s hidd el mindazt, aminek gondolat�t � �lteti bel�d! Higgy neki, ha ezt akarod, de �n nem fogok! – hevesen zih�l, nyak�ban, s eg�sz mellkas�ban �sszeszor�tja egy l�thatatlan �rzet, mely fej�ben d�r�mb�l monoton d�h�vel telve. Most a f�lrobot tekintet�be m�lyeszti saj�t ellen�ll� pillant�s�t, mely tal�n ugyanolyan dacos, makacss�ggal telt, mint t�rs��. Zavaros, v�rrel itatott pillant�s�nak hom�ly�n �t is j�l kivehet�n l�tja, ahogy az �rzelmeket szimul�l� v�z ajkai sz�m�ra �rthetetlen mosolyra h�z�dnak, de �gt� pillant�s�nak hegei, s �rzete m�r nem �rezteti �nmag�t. - Most mond meg Coozen, h�t nem figyelmes a mi vez�r�nk? – hallja meg Deron m�lyen cseng� hangj�t a hirtelen be�llt csendben, ahogy szavainak g�nnyal sz�nezett �le megt�ri a fesz�lts�g itatta szoba l�gk�r�t, mintha minden mozzanat�val oldani pr�b�ln� fesz�lyezett helyzet�ket. - Figyelmes...? – suttogja szempill�i al�l tekintve fel a fi�ra, fej�t kimozd�tva f�lig lehajtott �ll�s�b�l. – � igen.. h�t persze. M�g sosem �reztem ilyen j�l magam mint itt, vele. – ejtik v�rrel cs�kozott ajkai a gy�l�lettel telt szavakat, mik�zben ujjainak �lel�s�vel megmarkolja a hideg �rint�s� poharat, melyben a mozdulatra n�m�n remeg meg az �letet ad� v�z felsz�ne. - Rohad�k! Idegt�p� csattan�s, ahogy a poh�r fel�lete a f�rfi v�ll�n z�z�dik sz�t, �vegszil�nkok egyenetlen v�g�saival cs�kozva t�k�letes b�r�nek felsz�n�t az �velt �llon �s a rideg nyak fel�let�n. �rz�ketlens�gt�l l�ktet� v�z�nak felsz�n�n �rzi a hirtelen fell�p� nyom�st, mely v�lliz�let�nek csatlakoz�s�t �ri az �r�k l�t� v�ratlan mozdulat�val szinte azonos id�ben. Feje hirtelen z�gni kezd, ahogy az �vegfel�let szil�nkosra t�rik a kem�ny bor�t�shoz csap�dva, berezon�ltatva egy eleny�sz� pillanatig testfel�let�nek minden egyes pontj�t. Tekintete m�g mindig hat�rtalan nyugalm�r�l tan�skodik, ahogy ajkainak �ve k�nnyed mosollyal j�tszik arc�nak ezer �rzelmet t�kr�z� foglalat�ban. Szemei ijeszt� n�mas�ggal maradnak mozdulatlanok, ahogy a l�thatatlan �vegdarabok az arc�t �rik, fekete �lekkel cs�kozva v�gig a halov�ny b�rt�nus eg�sz�t. Beleborzong az �rz�sbe mikor a ki�ml� v�z utols� cseppjei permetk�nt �rik �lombor�t�s� karj�t, jeges t�kk�nt nyilallva, elevenebbn�l is elevenebb �rzettel ingerszeg�ny b�r�nek legm�ly�re iv�dva. Leny�g�z�en sz�les sk�l�n mozognak az �rzelmei.. Pillant fel hirtelen a kusza, �jsz�n tincsek sz�lai m�g�l, meg�zlelve egy v�zcseppet, mely jeges tapint�s� k�zfej�n landolt. - Igaz�n k�r �rte.. – d�nti meg enyh�n, elm�l�z� pillant�ssal fej�t, ak�r egy k�lvil�gt�l elz�rt gyerek, aki �let�ben el�sz�r tapasztalja a v�zcseppeken megt�r� f�ny gy�ny�r�t, mely most szemeinek m�zbarna m�ly�n csillog vissza, prizmasz�n t�kr�k �radatak�nt. Ujjai hangtalan r�v�lettel g�rgetik v�gig b�r�nek felsz�n�n az �tl�tsz� anyagot, mely v�g�l �pp �gy v�gzi a kem�ny talaj felsz�n�n, ak�r Khiara f�mes csillog�s� k�nnye. Az �n tenyeremben sohasem fog sz�tm�lni egy v�zcsepp, hi�ba v�rod. – ok�tja egy m�lyre sz�nt�, kegyetlen gondolat, melynek �le keser� sz�j�zt, s egy pillanatnyi rossz �rz�st hagy maga ut�n, melyet az emberi mivolt k�ld egy dobban�s erej�vel a g�psz�v fel�. Ujjai hirtelen ny�lnak az �gyon hever� kab�t m�ly�re, ahogy szinte egy pillanat leforg�sa alatt v�ltoztatja meg hely�t a szoba egyik v�glet�b�l a m�sikba. Ajkai az ajt�kon t�l t�madt z�rejre zavartan remegnek meg, mintha nem tal�ln� a szavakat, melyeket az apr�m�ret� kommunik�torba dikt�lhatna. Val�j�ban �rthetetlen k�dnyelv�n sz�l, melynek ismerete a m�lyre hatol�, koncentr�ci�t t�kr�z� tekintetben mutatkozik meg. Hangja hirtelen n�mul el a f�lhangos szavak villan�s szer� �radat�b�l, ahogy a neonf�nyhez k�zelebb �rve �l�nks�rg�n pulz�l� szemei hirtelen vads�ggal felf�nylenek. - 289124, k�szen �ll az indul�sra? – hangzik fel m�g mindig g�pies zeng�s� hangja, melynek sz�ne m�g nem �tk�z�tt ki az el�bbi g�pszer� monotonit�sb�l.

2009.06.02. 22:58 Shocer Deron

Rezzen�stelen�l v�si tekintet�t a hirtelen, vill�mcsap�sk�nt mell� l�p� g�pezet�be , ahogy az tov�bbra is a visszatartott �lni akar�s aranyl� fenyeget�s�ben szikr�zik. A kisemmiz� szavak, melyekkel a f�rfi �jra illette l�t�t, �jra tudat�ban �gnek, hisz ez a sz� ; senki ; a vil�gon sok embert jellemezhet, de egy sincs k�z�l�k akik elfogadn�k ez a megnevez�st. Mindenki lenni akar valaki, mindenki tenni akar az ellen , hogy senki legyen. A nyugtalan,hossz� pillanatot, apr� f�mek halk koppan�sa szak�tja meg, ahogy az ac�los padl�t �rintik, s l�tva a kez�ben tartott fegyver romos �llapot�t a k�nny�nek l�that�,ac�los �rint�s ut�n, meglepett pillant�s�t a mellette �ll�,t�retlen �nhitts�g�, f�l�nyes alakra helyezi. - Meg�ri neked meg�lni engem mikor egy csepp �rtelmetlen es�lyed is lenne az �letben marad�sra? V�gtelen�l meggondolatlan, hogy hagyod az �rzelmeiddel befoly�soltatni magad. Egy sz�nalmas, megt�rt l�ny utols� ki�lt�sa... Ha meg�lsz akkor is mind meghaltok. Ha a helyemre ker�l b�rki is, akkor is v�getek. Mert meg fognak bosszulni. Mert ennek a vil�gnak, amit �n �p�tettem fel, hiszed vagy sem sz�ks�ge van r�m, ak�r egy sivatagban haldokl�nak v�zre. Cseppenk�nt adom �t a tud�st, ami halhatatlanul �l bennem, �gy tartok �letben itt mindent. �n mozgatom a v�rost, mert �n h�vtam �letre poraib�l.  – v�laszra ny�lnak megd�bbent ajkai, �m ellenkez�st tan�s�t� szavak  m�r nem t�rnek utat maguknak, csup�n egy n�ma, f�jdalmas mosoly jelenik meg arc�n, mik�zben ujjai k�z�l lassan hullik �jra a f�mes padl�zatra a haszn�lhatatlan eszk�z.   Hogy meg�ri e meg�lni? K�ts�g sem f�rhet hozz�. Ha csak magam lenn�k itt... Egy halott embernek ez m�r teljesen mindegy… Az Els� utols� szavait hallgatva n�m�n pillant Khiara szorong� alakja fel�, majd a l�ny lassan lehunyja szemeit a s�t�ts�gben hirtelen elt�n� g�pezettel egy id�ben. N�h�ny r�vid,csendes pillanat eltelt�vel, a f�l cyborg �rz�seket nem t�kr�z�, kem�ny szavai itatj�k �t a h�v�s l�gteret,  hol k�z�mb�s, hol szigor� hanglejt�seket v�ve. - Annyira sajn�lom,hogy nem tudtok bennem megb�zni... - �n is sajn�lom, hogy m�r nem tudom kiben b�zzak. Mag�ban elgondolkod� dereng�s�t most az �jra hangtalanul el�t�n� alak szak�tja meg, melynek most semmilyen h�ts� sz�nd�kot t�kr�z� mosoly t�nik fel spekulat�v arc�n. - Senki sem tudhat r�latok, err�l szem�lyesen fogok int�zkedni. Itt addig biztons�gban lesztek.  De el�tte egyetek valamit. K�sve de legal�bb eszembe jutott, hogy nektek m�g sz�ks�getek lehet r�. – furcs�ll�an figyeli a hirtelen  �szinte �s ny�lt szavakat, s ezen kisz�m�thatatlan viselked�s k�ts�gek k�z�tt tartja megzavart �t�l� k�szs�g�t. Rosszal�an pillant az asztalra helyezett �lelemre, majd ink�bb tekintet�t elkapva, nem t�r�dve az im�nt elhagyott k�v�sz�n b�tordarabra heveredik. - Most mond meg Coozen, h�t nem figyelmes a mi vez�r�nk?- mondata �vatos g�nnyal telve hagyja el sz�j�t, majd naivit�st m�melve �vatosan a l�ny fel� pillant.

2009.05.31. 21:48 Khiara Laken

Jobb,v�r�sen pulz�l� szem�t lehunyva tekint fel a hunyorg�son t�l Deron �jfekete alakj�ra,melynek sziluettj�t csak a robotra ir�ny�tott fegyver neonos f�ny� csillog�sa t�ri meg.Csup�n a tenyer�n t�li,tompa szuszog�sok adnak hangot ellenkez�s�nek,amint a f�rfi m�lyen cseng�,�rzelemmentes szavai elverg�dnek hozz� a h�v�s leveg�n,s embertelen�l g�pszer� dobog�s�n �t. - J� lenne eld�ntened,hogy egy meilisi ember vagy,vagy egy norlanai g�p... B�rcsak tudn�m.Megragadtam a kett� k�z�tt,Furcsas�g...de most ez m�r nem sz�m�t.Tudom,mihez k�ssem magamat. Roppan� gerinccel ford�tja f�lre megviselt arc�t az els�t�t�tett �vegablak fel�,mely m�g�tt tov�bbra is f�radhatatlanul tombol az �jszaka s�t�t leple.Mind�ssze csak v�kony f�nysugarak t�rik �t magukat a f�mred�k sz�k ny�l�sain,ahogyan pillanatokra fels�t oda egy-egy reflektor,vagy �pp csak megt�rnek a gigantikus �p�leteik oldalaiba m�ly�tett ablakokon a hamisk�s f�nyek.K�ts�gbeesett,m�ly s�hajokkal igyekszik f�kezni �temtelen�l v�gt�z� sz�vver�s�t,mely f�jdalmasan kocogtatja �l� bord�i repedezett fal�t; a messzes�gbe tekintve z�rja ki a k�lvil�g s�rt� zajong�sait egy �klendez�st elnyom� nyel�ssel,ahogyan tenyere bels� fel�vel megt�rli az orr�n �t bugyog� v�r �tj�t,majd karj�t ugyanazzal a mozdulattal ereszti le a has�t,s mellkas�t �tfonva.Rezd�l�sre k�sz szeme sark�b�l l�tja csak egy fegyver megsemmis�l�s�t az emberinek t�nt k�z k�z�tt elveszve,mire g�nyosan felszusszanva vonja m�g arr�bb hunyorg�n f�l szem�t; Deron volt olyan ostoba,hogy kih�vja maga ellen a sorsot. - Khiara m�r a kezembe adta a v�gzet�t. Nem az �let�t k�rtem, hanem a sors�t. �s te �g�retet tett�l nekem r�,Els�.Elind�tott�l valamit.Birtoklod azt,de �n is birtokollak T�ged,mert hozz�d k�t�ttem magamat - �s a l�ncnak k�t v�ge van. Keser�,sisterg� v�re m�lyen �get�d�tt bele ajkai reped�seibe,melyekbe most reflexszer�en harap r�,amint meg�rzi az �ben aura lengedez� b�cs�z�s�t a szob�b�l.V�gleg lehunyja szemeit,hogy ne kelljen tov�bb l�tnia a hom�lyba vesz�,z�ld adatok pulz�l�s�t,mik�zben n�m�n elveszve a s�t�t szoba k�zep�n v�rja a rem�nytvesztett szavakat a l�ny sz�j�b�l,melyek p�r pillanat m�lt�n,egybefon�dva recseg� dobog�saival el is �rik gyenge f�leit,majd �rtelmet nyernek z�gl�d� gondolatai k�z�tt.Felszisszen elny�jt sz�ja k�z�l. - Hogy Te...milyen vak vagy. - Ajkai n�m�n,elv�tve form�lj�k a szavakat az ez�st�s dereng�s� sziluett fel� int�zve,�m ahogyan megfogant a fej�ben a mondat,s sz�ja m�r megform�lta azt,�gy is p�rolgott el a leveg�ben; keser�en h�zza el szomjaz� ajk�t,hiszen tudja,hogy sem Coozen,sem Deron nem vak – egyszer�en csak emberek. Nem �rezheted.Nem tudhatod.Nem Te �lmodsz �r�kk� ugyanarr�l.Minden �zedben ember vagy...egys�k� vagy.M�shogy m�k�dsz.Nem �rtheted meg sosem egyetlen robot v�gy�t sem – olyan�t,aki egy ember v�gy�val t�ncol. - Fogalmad sincsen...itt semmir�l.Egy pillanatra sem arra k�rtelek Titeket,hogy adj�tok fel.Azt k�rtem,hogy legyetek er�sek,�s ne heveskedjetek.Ennyit. - V�lla h�v�sen r�ndul meg,mik�zben hangja megfoghatatlan egyszer�s�ggel,ridegs�ggel itatja �t a l�gteret,melyben ott remeg az �r�kk� f�sult,rekedtes lejt�se is. - Ez sokkal nehezebb ann�l,mit sem hogy Te meg�rtsd.Jelenleg m�st nem tudtam �rtetek tenni.Gyenge vagyok.Gyenge a testem.Ezt akartad hallani...?! - Felemelkedett hangneme m�lyen beleissza mag�t a leveg�be,�m torka dobog�sa ism�t eln�m�tja,s suttog�sba tasz�tja szavait. - Annyira sajn�lom,hogy nem tudtok bennem megb�zni... ...Mert f�lcyborg vagyok? Sok mindent vesztettem m�r el.De az �rzelmek...mindig visszat�rnek.Minden �lmomban ott l�ktetnek,mindig,mikor megl�tom felvillanni a l�mpa sorsd�nt� f�ny�t.�n fekszem alatta.�n meghaltam – s akkor voltam a leger�sebb,pedig a testem gyeng�bb mindenki m�sn�l.Az �rzelmeim �lesztettek �jj�,melyek a k�zdelemben tal�n egyre csak er�s�dnek.Tal�n ameddig dobog egy sz�v,l�ktet az �let; addig �rezni is k�pes az ember. Lemond�an r�zza meg visszaford�tott fej�t a s�t�ts�gen t�li alakok fel�,melyt�l b�boros f�nyben �sz�,v�kony tincsei megr�zk�dnak arca mellett.F�tyolban j�tsz� szemei felny�lva p�szt�zz�k a dereng�sbe veszett k�rvonalakat; eltompultnak,felhev�lt b�r�t betegnek �rzi ism�t,v�gletetbe z�rva az Els� tasz�t�an is �ltet� aur�ja �ben vihar�val. - Felesleges.Innent�l m�r nem �rtesz engem; �s �n nem �rtelek T�ged.Most mindenki k�zdj�n a maga m�dj�n.De ne f�lj.... - Az arc�n v�gigfut� karcol�sok egy vonalba gy�r�dnek �ssze,ahogyan egy legm�lyr�l halv�nyan felt�r�,embertelen mosoly t�r utat v�rv�r�s,repedezett ajkain.Mutat�ujj�t lassan felemelve �rinti meg �ket,mintha csit�tani pr�b�lna,mintha suttog�s�t m�g idej�ben el akarn� folytani �nmag�ban; egy furcsa beidegz�d�s,melyet a sorozat�b�l kiker�lt robotok szimul�lnak az emberek fel�.Karperece v�r�s pulz�l�sa finoman remeg az �ll�ra felk�szva,ki�lezve a szemei alatt fut�,beteges v�ral�fut�sokat,ritmusban szerkezete dobog�s�val,saj�t susog�sa elr�vedez� taktus�val. - ...ez nem a v�g,�r�k L�t�.Csak egy �j kezdet. Ki tudn� megmondani most,mely vil�g kezdete.A j�v�t m�g �n magam is egy k�p alapj�n alak�tom,melyet Norlana t�pl�lt bel�m.Tal�n hiba volt. Elhal� lejt�s�vel befejezettnek ny�lv�n�tja szavait,melyet a visszat�rt robot m�ly cseng�sei k�vetnek; �g� gyomra �nk�ntelen�l megugrik,�m nem t�r�dik vele,s�hajtva ejti maga el� �jb�l ell�gyult von�sair�l leg�rd�l� karj�t.Tekintet�t a szoba m�lys�g�be f�rja tov�bbra is,mik�zben h�teni igyekszik v�n�i marcangol�s�t,mellkasa kit�rni v�gy�s�t meg nem �rtett,bonyolultan ostroml� lelke miatt.�nk�ntelen�l is d�h�t �s s�rt�st �rez �nmag�ra �rva,mert most,tal�n el�sz�r biztos volt saj�t,tiszta gondolatai menet�ben,m�g ha jobb szeme tov�bbra is v�r�sl�,zizeg� f�tylat von az �ben t�rre maga k�r�. Ber�gz�lt s�hajt�sa k�zepette �rnek el hozz� v�glegesen a robot szavai,melyek oldalra vonj�k szem�t a v�zre �s az �lelemre; akaratlanul is hatalmasat nyel kisz�radt tork�val,�m t�rt�ztetve minden izm�t,megvetett l�bakkal �ll tov�bb.Tekintete a m�sodperc t�red�k�ig elid�zik a s�t�ts�gbe m�lyedt borosty�nokon,majd visszaugrik Coozen �s Deron dereng�s�re,t�relm�t feszegetve v�rva,hogy �k mozduljanak meg legel�sz�r az asztal ir�ny�ba.

2009.05.31. 14:52 Zev Owen | Coozen Sana

Egy h�v�s pillanat erej�ig minden n�ma csendbe borult, ahogy szemeinek szikr�z� f�ny�vel n�zett farkas szemet saj�t t�k�rk�p�nek term�szetellenes von�saival, egy �jra r�szegez�d� fegyver l�tt�n. N�m�n hallgatott, nem k�v�nt sz�lni, mik�zben az arc�n l�v� fesz�lt dac a k�ken vibr�l� szoba s�r�j�ben dermedt koncentr�ci�v� v�ltozott. Pillant�sa a m�rv�nytalajra szegez�d�tt, melynek feh�res sz�rke foglalat�ban csillogtak a v�rfoltokkal felsz�ntott �gsz�n f�nycs�kok – mintha �letre kelt volna az alattuk t�tong� s�t�t t�nus� �r, ezer sz�nnel �kel�dve be a tudatukba. Most nem �rdekelte Deron pr�b�lkoz�sa, hiszen tudta, hogy nem �rthat neki, nem fogja meg tenni. A pillanat v�ratlan felbuzdul�s�ban kedve sem lett volna felsz�lalni, hogy saj�t mag�t v�dje. Hangos morajl�s z�g fel odakintr�l, melybe az �vegablakok belezend�lnek. Mintha egy v�szj�sl� f�mfel�let s�rt� �le karcoln�, s z�zatn� sz�t az �ttetsz� anyag felsz�n�t, mintha b�rmikor beszak�thatn� t�rhetetlen lapj�t. Norlana elfulladt a csendben. Egy �jabb sz�ll�t� haj� �rkezett odalentr�l, a porban kavarg� hom�lyb�l, s ki tudja most melyik r�sz esett �ldozatul a v�g n�lk�li vad�szatnak, mely emberi v�rt, sikolyokat �s f�jdalmat k�v�n. Az �jszakai szenved�ly most apr� szikrak�nt veszik el a fojtogat� hidegben, s a pillanatnyi f�lelemben, m�g a l�gj�r� monstrum lomh�n elhalad a gigantikus �ben �p�tm�ny el�tt. Nincs sok id�… Nem maradhatunk itt sok�ig. Pupill�ja robotszer� zizeg�ssel fesz�l meg, mely a hirtelen be�llt csendben minden r�szlet�ben hallhat�v� v�lik. Sz�ve er�tlen �temben dobban fel a hangra, melynek a sz�ntelen, monoton csend most szabad utat ad. - Ostoba vagy Shocer... �s minden �zben halott. Mit tudsz a c�ljaimr�l? A v�gyaimr�l… - suttog fel ut�lag makacss�gba f�ltan az elz�rk�zott emberi hang. - Mit tudsz egy�ltal�n err�l a vil�gr�l? Te itt egy senki vagy. – a s�t�t szem� alak mell� l�pve helyezi bal tenyer�t az �l�nken pulz�l� fegyver tetej�re, mely szil�nkos hang� ropog�ssal kezd megt�rni a felfoghatatlan erej� szor�t�s alatt, mely a k�ls� szeml�l� sz�m�ra csup�n egy puha �rint�snek t�nne. - Meg�ri neked meg�lni engem mikor egy csepp �rtelmetlen es�lyed is lenne az �letben marad�sra? V�gtelen�l meggondolatlan, hogy hagyod az �rzelmeiddel befoly�soltatni magad. Egy sz�nalmas, megt�rt l�ny utols� ki�lt�sa... - a szemeibe n�z, mik�zben arc�r�l, s m�lyen sz�nt� mosoly�r�l �rulkod�n s�t a g�ny �s a megvet�s. - Ha meg�lsz akkor is mind meghaltok. Ha a helyemre ker�l b�rki is, akkor is v�getek. Mert meg fognak bosszulni. Mert ennek a vil�gnak, amit �n �p�tettem fel, hiszed vagy sem sz�ks�ge van r�m, ak�r egy sivatagban haldokl�nak v�zre. Cseppenk�nt adom �t a tud�st, ami halhatatlanul �l bennem, �gy tartok �letben itt mindent. �n mozgatom a v�rost, mert �n h�vtam �letre poraib�l. Ha a von�saiban �l� borosty�nsz�n aranyfoglalattal gyilkolni tudna, az el�tte �ll� sziluettje most �lettelen�l ingott volna meg, �r�k �lm�ba mer�lve. Szemeiben nem szikr�zik �jabb b�n�t� villan�s, helyette �lni k�sz tekintettel hatol Deron tudat�nak legm�ly�ig, mik�zben ujjait leemeli a fegyverr�l, melynek darabjai apr� t�rmel�kk� z�z�dva hullnak ki tenyer�nek m�ly�r�l, ahonnan az ember gyenges�g� sz�vet h�sba markol�an szakadt fel, bepillant�st engedve a k�ken f�nyl� robotv�z fel�let�be. - Khiara m�r a kezembe adta a v�gzet�t. Nem az �let�t k�rtem, hanem a sors�t. Az �let�t f�l�sleges lett volna k�rnem, hiszen m�r a kezdetekt�l a kezemben van mindh�rm�tok�. – z�rja le a besz�lget�st, elhaladva az eddig vesz�lyt jelent� alak d�bbent tart�sa mellett. Coozen feje l�ktet a tehetetlen sokkt�l �s a gyenges�gt�l, ami v�n�iban kering, egym�st hajszolva. Gyenge, �lettelen pillant�sa most csak a t�volba r�ved, tekintet�t elford�tja, ahogy Khiara megt�rt testtart�s�nak ny�jt t�maszt, n�h�ny k�sza m�sodperc erej�ig. M�lyre sz�nt� elkesered�st �rez, ahogy meg�rzi a l�ny v�r�nek savany�n �rz�d� illat�t, mely keveredik a b�d�t� emberi �dessel, mely m�g �l� r�sz�b�l t�dul fel. N�m�n nyel, hogy tork�n az �get� sz�razs�got csillap�thassa, mik�zben f�lig lehunyt szemmel koncentr�l a b�r�re fagyott v�rcs�kok kusza vonalaira, melyeket most b�szk�n visel f�radt von�sainak �l�n. - Azt mondta nem lesz semmi baj... Igaz? – sz�lal meg sz�ntelen, rekedtes hangja az elfojt�d�s hev�ben, ahogy f�lszemmel k�vetve megpillantja az Els� �tj�t egy m�sik helyis�gbe t�volodni. - Igen... Val�sz�n�leg igaza van. Sz�modra m�r nem lesz baj. Te elvesz�ted �nmagad. Azt hiszed, egy percig is �rdekli mi lesz Veled? El fogsz vesz�teni mindent, �s ez �t �r�mmel fogja eltel�teni. T�nyleg nem lesz semmi baj. Az eml�keid sem lesznek t�bb�. Az igazi eml�keid. Bel�l v�v�dni, szenvedni fogsz, m�gnem fel�l nem kerekedik rajtad teljesen egy rideg g�ptest val�ja... �s mi...? Ki tudja mi lesz vel�nk. – hangja elakad, ahogy v�rz� ajkai l�legzetre ny�lnak. – Igazad van Khiara. Adjuk csak fel. Hiszen ez�rt j�tt�nk fel. Nem tudtam, hogy ez lesz a v�ge. – form�lj�k az utols� mondatot n�ma ajkai, melyekre egy �jabb v�rk�nny g�rd�l. T�dej�ben a halk, semmitmond� zokog�s tombol, melyre m�r nincs t�bb� v�lasz. �t�lelne valakit, a h�g�val akar lenni, amint �jra eluralkodik rajta a fekete mag�ny, a meg nem �rtetts�g, az �r�kl�t f�jdalma, melyek most egy m�sik �r�k l�t� �nz� �rdekeivel csapnak �ssze. Sz�ve m�r �temtelen�l dobog, ahogy r�szletekbe m�ly�lt lass�s�ggal dobban n�ha f�l v�gigsz�ntva z�g�, elzsibbadt tark�j�n, a f�l�n mely s�ket�tve l�ktet, hogy t�bb� ne kelljen hallania a v�gtelen, kegyetlen hazugs�gokat �s a rem�nyvesztett ki�lt�sokat. Hamarosan v�ge… Ne agg�dj cyborg. Tartom magam… Tartom, az utols� pillanatig. Mert er�s vagyok, �s m�sk�pp nem is akarn�k meghalni. Ezt megtanultam az �lett�l… Kitartani, mind�r�kre. Egy utols�, g�piesre szakadozott l�p�ssel t�volodik el a f�lrobot alakj�t�l, mik�zben fej�t lehajtva enged szabad utat a karmazsin k�nnycseppek �radat�nak. Nem mozdul t�bbet, ajkait v�gleg �sszeforrasztja a f�jdalomittas tudat �s a v�r furcs�nak hat� �ze, mely eddig �r�kk� tart� �letet dikt�lt sz�m�ra. K�nz� m�regt�l felmart gyomra hirtelen kavarodik fel, egy k�zvetlen, l�gy hangra melynek �des, oly ellen�llhatatlan cseng�se borzong�st �s nem v�rt bels� retteg�st �breszt benne; a kegyetlens�g embertelen netov�bbj�t suttogja. - �szint�n sajn�lom a fesz�lyezett hangulatot. Tudom, �n sem vagyok a helyzet magaslat�n, mint vend�gl�t�, de tal�n egy j� pont, hogy id�ben kapcsolok. – l�p be �jra a nappali helyis�gbe az a hatalom�hes f�mv�z, mely emberi energi�t felem�sztve t�pl�lja mag�t, s arc�n most m�gis f�lre�rthetetlen, �rtatlan emberi mosoly foglal helyet. - A helyzet az, hogy a be�ltet�s id�tartam�ig nektek itt kell maradnotok. – futtatja v�gig tekintet�t az ez�sthaj� l�ny �s a t�le nem messze vesztegel� f�rfi alakj�n, hanglejt�se k�nnyeden cseng, mintha csak az id�j�r�sr�l besz�lne. - Senki sem tudhat r�latok, err�l szem�lyesen fogok int�zkedni. Itt addig biztons�gban lesztek. – ejti szavait hat�rozottan, mik�zben az �vegfel�let� k�v�z�asztalra helyez egy t�lca friss vizet �s �telt. - De el�tte egyetek valamit. K�sve de legal�bb eszembe jutott, hogy nektek m�g sz�ks�getek lehet r�. – t�tov�n felnevet, mit sem t�r�dve a fesz�lyezett l�gk�rrel, majd h�t�t a falnak vetve a h�tt�rbe h�z�dik, szemei az �jra felt�r� �lett�l szikr�znak a f�lhom�lyban.

2009.05.31. 01:35 Shocer Deron

Tudat�t egyre jobban hom�lyos�tja el a karmazsin  m�reg, a gy�l�let, mely percr�l – percre n�vekszik benne a f�rfi v�dl�, majd h�v�ss�gbe torkoll� szavai hat�s�ra. �rzi a test�ben tombol� energi�k rendszertelen mozg�s�t, �rz�sei fokozatos v�ltakoz�s�t a kimer�thetetlen gy�l�let,a tettre k�sz tehetetlens�g k�nz� mar�sa k�z�tt. Oly sz�vesen ereszten� szabadj�ra a benne tombol� vihart, hogy legf�bb szenved�seinek t�rgya azonnal elt�nj�n ennek a megromlott vil�gnak a l�gter�b�l, �m a n�gy fal k�zti sz�knek mondhat� t�r visszatartja f�kezhetetlen fesz�lts�g�t. Gyer�nk. Besz�lj m�g. Folytasd �s megl�tjuk ez az enerv�lt tudat meddig b�rja m�g… F�nytelen szeme most fenyeget�en �tk�zik meg a borosty�n pillant�ssal, melyben most  kimer�thetetlen hatalomv�gy izzik. Az k�lcs�n�sen szikr�z� semmibe v�tel mindk�t szemp�rban felt�nik, �m a sz�tlan,fesz�lt pillanatot, melyben mink�t f�l k�sz volt a m�sikra les�jtani, egy ez�st�sen csillog� jelens�g t�ri meg, s a besz�r�d� f�nyek �lesen csillannak meg annak ismer�sen pulz�l� fegyver�n. - Ezt a seggfejt kiz�r�lag �n kritiz�lhatom! Neked semmi k�z�d az �let�nkh�z. Nem fogsz rendelkezni felett�nk. – Coozen hat�rozott, parancsol� hangja hallat�ra, az eddig szorong� leveg� sietve hagyja el t�dej�t, majd egy egyet�rt� pillant�st vet a neki h�ttal �ll� l�nyra – s�rt� szavait m�r figyelmen k�v�l hagyva - , kinek pisztolya fenyeget�en emelkedik az Els� ir�ny�ba. Sz�tlanul figyeli a f�lhom�lyban elhangzott magabiztos szavakat, s legbel�l g�nyos �r�m j�rja �t teste minden porcik�j�t, �r�l, hogy nem k�nyszer�lt m�g k�t �let elv�tel�re, �m hirtelen j�tt nyugodts�ga a megv�lt�st hozhat� fegyver f�ldre hull�s�nak balj�s hangj�ra ism�t elt�nik a szoba s�t�tj�ben. Nem �rt�en tekint a k�nnyekben kit�r� l�ny alakj�ra, kinek csukl�ja most a g�palak er�s szor�t�s� ujjai k�zt s�nyl�dik. N�h�ny hat�rozott, gyors l�p�st tesz ir�nyukba, �m hirtelen Khiara alakja t�nik fel el�tte, ahogy megszabad�tja az id�tlen l�nyt a zord, f�jdalmas szor�t�sb�l. - K�rlek, tartsd magad m�g egy kicsit. Csak addig �s annyit, amennyit m�g elb�rsz ennyi �v v�rakoz�s ut�n. Hiszen m�g �lsz… ne hergeld magad. Nem esik semmi bajod. Semmi sem lesz hi�baval�. K�rlek... nem tehetek m�st, m�r meg�g�rtettem, hogy nem lesz semmi…baj. – a l�ny higgadt, nyugtat�, s m�gis l�z�t� szavai egyre ink�bb a csal�dotts�g �s a sz�nalom k�sz�b�re �ld�zik gondolatait, ahogy szemeivel v�gigm�ri a f�lrobot jelens�get. Hossz�nak t�n� m�sodpercek eltelt�vel tekintete a szinte l�bai mellett fekv� az�r pulz�l�s� fegyverre t�ved, s a t�rgyon t�ncol� f�ny most mintha haszn�latra cs�b�tan� a gyilkolni v�gy� emberi term�szetet. �rzelmekt�l elszigetelten,egy hat�rozott mozdulattal  veszi ujjai k�z� a f�ld�n hever� eszk�zt, majd �ress�get �raszt� tekintet�t a finom vonalvezet�s� l�fegyver, Khiara �s az Els� k�z�tt v�ltogatja. - Mit akarsz ezzel el�rni, hogy megv�desz minket? Nem hinn�m, hogy sok hasznod sz�rmazna ebb�l. �s ha megk�rhetlek, mell�zd a teremt�s megnyilv�nul�saidat, k�l�nben ez a nagypof�j� senki fogja kilyukasztani azt az abszol�te ac�los v�delmedet. Ebben a v�rosban sok lehet a hatalomra �hez� ember, biztosan megoldan�k a hi�nyodat. – szemeit �jra az aranyl� fenyeget�sbe mereszti, s lassan emeli fel mellkas�nak magass�g�ba az ujjai k�zt pihen� fegyvert, majd egy r�vid pillanatig Khiara alakj�ra tekint szeme sark�b�l. – Meg�g�rtetted , hogy  nem lesz baj mi? Szerinted, mennyire lehet b�zni ebben? Teljesen mindegy mit tesz�nk, ha visszak�ld, a sz�nalmas kis katon�i el�bb-ut�bb visszahoznak ide vagy meg�lnek. Ha itt tart, a tov�bbi k�s�rletez�sen k�v�l semmi sem lenne hasznos sz�m�ra. M�gis.. hogy lehet b�zni egy ilyennek a szav�ban?! J� lenne eld�ntened ,hogy egy meilisi ember vagy, vagy egy norlanai g�p … - utols� szavai lassan halkulnak el, majd teljes figyelm�t �jra a f�rfire ir�ny�tja.

2009.05.30. 18:47 Khiara Laken

- Egy g�p nem k�pes s�rni. Egy g�p sosem - csak �pp a benne l�ktet� ember.Elfojt�d�sa miatt egyre er�sebben,egyre szenved�lyesebben igyekszik majd kit�rni az �t v�zol� f�mb�rt�nb�l,t�rtet,egy kicsit elhal,majd ism�t fell�ngol,de v�g�l m�gis belepusztulni k�nyszer�l a k�zdelembe; �m ereje �ldozat�val tal�n mag�val r�nthatja az �rzelmek koptatta,idegen hangokon cseng� l�lekdarabk�t is �nmag�ban.Egy egyszer� t�rv�ny,melynek alapj�t az �let �rta az emberi l�nyre,s ahogyan az ember �rta �t saj�t m�s�t Robot n�ven,�gy sz�letett meg a t�rt�net v�rrel �s k�nnyekkel felkarcolt folytat�sa.Egy �leteken �t�vel� vezekl�s,melyhez nem el�g egy sz�v,kell egy m�sik is,aki maga testes�ti meg az �ldozatot – aki szereti �t,�s sz�ks�ge van r�,de meggyilkolni is k�pes,mert f�l,mert �nz�,mert valahol ember.Nem t�bb,nem kevesebb. Mintha saj�t maga,�rz�ketlens�gb�l vad fell�ngol�sokba csapong� m�s�ra tekintene; ez a robot,egy egyszer� csavar �s f�mhalmaz,dobog� v�n�kat cs�fol� hamisk�s elr�vedez�s,most h�v�sen szor�tja vissza a bentr�l sikoltoz� ember lelke meleg�t,melyet a rideg f�majkak k�zels�g�b�l �rez felszakadni k�zvetlen a saj�t vesztegl�se el�tt.Ahogyan a k�t aranyl�s �lmodoz�an lecsuk�dni k�v�nkozik az �bens�g fal�n t�l,�gy sz�kik el a keser� k�nnyek marta von�saira �getett �des f�nycs�k is,mely �nmaga szemeit is a m�ly s�t�ts�gbe h�vja,szinte ki�lezve k�nyszer�ti szemh�jait a dereng� hom�ly elfed�s�re a k�lvil�gt�l.Kiszolg�ltatottan elny�lt,l�zasan remeg� ajkai,f�mesen megdermedt t�deje gyenge zih�l�ssal eszm�l fel t�k�letes bels� t�k�rk�p�nek kivet�l�s�re; ak�rhogyan is,valamilyen m�don mindketten els�k,mert egy felfoghatatlanul v�kony,sz�tboml� vonalon t�ncolnak az �r�let hat�r�n.Sohasem gondolta volna,hogy az �rzelmekkel val� k�zdelem ennyire nagyon neh�z,ennyire elgyeng�theti,s egyben meg is er�s�theti saj�t teste �s s�nyl�d� lelke kopott porcik�it,a harcoknak �s a v�gs� h�bor�nak az a fajt�ja,mely bel�lr�l em�szt,mint egy hajnalba f�l� t�zvihar,mely annyira kifinomult �s annyira gyeng�d,hogy egy hamiss�gba menek�lt robotembert is k�pes valami m�sra,egy sz�m�ra t�lvil�gi gy�ny�rnek sz�m�t� �rz�kenys�gbe tasz�tani. Siker�l.Csak egy kicsit engedj m�g,�s soha t�bb� nem eresztelek el...csak m�g egy kicsit... - �g�rem. A m�lyensz�nt� emberi hangfoszl�ny,mely k�ptelen hazudni,az egyetlenegy sz�ba foglalt �g�ret szinte bec�zgeti dobog�sai visszhangozta f�leit.Ak�r csak egy r�gr�l felid�zett,friss�t� ny�ri z�por,mely hatalmas gy�ngy�kben t�nd�kl� cseppjei �lettel t�ltik fel kimer�lt teste minden pontj�t,s melynek egy�tem� dallama felhev�lt b�r�n issza be mag�t rozsd�s taktus� sz�v�hez.J�les�en veszi �t a legtiszt�bb,leggyeng�debb ritmust ezekben a b�nt� morajl�sokkal teli vil�gokban,felkarolja l�zj�rta l�ny�t,egybefon�dva a h�v�sen l�legz� �ggel csend�l fel az �ltet�,f�lredobban� dallamfonal; �rzi a friss fuvallatokat a v�gtelen mez�k�n j�rva,a beborult �gbolt d�b�rg� visszhangj�t,ahogyan az elnyomott illat� vir�gszirmokon pihen� harmatcseppek beleremegnek az elvonul� felh�k s�ly�ba,hogy azok kiengedhess�k maguk m�g�l a f�ldet �rinteni k�v�n� f�nysugarak simogat�s�t... Ne menj m�g el,k�rlek...m�g ne menj. Melegs�ggel vegy�lt s�haja m�r �pp csak rem�nytelen�l �rinti a t�le elemelked� ajkak mosolyra fordult �l�t,ahogyan a r� felmagasod�,hideg �rny�k elk�szik �rzelmek d�lta test�r�l; hi�ba ism�telgeti �nmag�ban a f�mv�z �tsz�tte,emberi nevet,lassan felny�l� szemekkel eszm�l fel az �jra r�vet�l� neonok hamisan k�kl� f�ny�re.Monoton z�g�s� agy�ban a messzes�gben elveszve bizseregnek a bogoz�sra v�r�,kusza gondolatok,mellkasa gyeng�n s�llyed� s emelked� bal oldal�n pedig a kaotikus �rzelmek t�m�r�lnek,szinte bel�lr�l v�jj�k �t a lemond�ssal vegy�lt dobog�sok,melyeknek f�sult hangj�n kel �letre a rem�nytelen bels� v�v�d�s.M�r majdhogynem a mark�ban tartotta l�te,s ezernyi meg ezernyi l�tek kulcs�t; Norlana,m�sodik otthon�nak t�red�ke benne olyannyira fel�ledt,hogy �ntudatlanul is vez�relni igyekezett egy hom�lyba f�l� l�ny elvesz� l�lekcsonkj�t,mintha csak R� �rt�k volna programja minden rezd�l�s�t.Hajtja �t a roboti v�gy,s az emberi szenved�lye gy�l�letbe,haragba,l�gyul�sba,majd �rz�kenys�gbe t�dul� �rzete,mely minden m�sn�l er�sebb - m�g ha most gyenge l�bakon is �ll -,hiszen annak a k�zels�ge �lteti lelke szikr�it,melynek keser�en tasz�tania kellene minden �z�ben. Elm�ly�lten kutatja szabadd� v�lt karjain a h�v�s �rint�sek nyom�t; hatalmas nyom�st cipel� fej�ben imm�r csak halov�ny eml�kk�pek sorakoznak a t�k�letes arcvon�sokr�l,ahogyan �nk�ntelen�l g�rd�ltek le dermeszt� val�jukr�l �tforr�sodott ujjai.Mintha csak egy fak�n leeresztett k�d�n �t jutn�nak el hozz� a most felcsend�l�,�lesen sziszeg� hangok,melyekben sehol sem tal�lja a gondoskod� lejt�st,m�g�tt�k m�r csak egy felt�rt d�h�t k�pz� roboti monotonit�sra lel.Szinte szaggatj�k mellkasa belsej�t a csendet megt�r� morajl�sok,mire er�sen nyomni kezdi m�lyen bentr�l egy torokszor�t� v�v�d�s,melyt�l �jra kicsinek �s �rtelmetlennek �rzi �nmag�t ebben a s�llyed� mindens�gben. - Ezt a seggfejt kiz�r�lag �n kritiz�lhatom! Neked semmi k�z�d az �let�nkh�z. Nem fogsz rendelkezni felett�nk. Hirtelen felt�r� s�haja kidobbantja mellkas�t; az ismer�s n�i hangok b�nults�gba tasz�tj�k v�gtagjait,s a megroppan� fegyver cs�v�nek l�tv�ny�t�l ujjai m�lyen a tenyer�be v�jnak.Az egym�st k�vet�,f�ls�rt� hangok,a borzalmas �l� szavak lemond�an csengenek a n�mas�g t�red�k�ben,mit�l ism�t t�l megemelkedettnek �rzi az Els� l�gter�t,roboti f�mtest�t,ami mit sem t�r�dve n�z farkasszemet a hal�los fegyver cs�v�vel; cseppet sem olyan egyenrang�nak �rzi �nmag�val most,egy megad�,sebezhet� �s �sszet�rt sz�v� emberi l�leknek,melynek akkor �rezte,mikor m�g egym�ssal szemben �lltak. - Azt... �n azt hittem enn�l er�sebb vagy. – Megrend�lt tekintettel,felt�dul� mar�d�sokkal kapja fej�t a hozz� int�zett hang fel�.– Csak a v�remet akarja h�t nem l�tod??! A v�r illata elb�d�tja �rz�kszerveit,ahogyan cseppjei �titatj�k a h�v�s leveg� j�les� borzong�s�t; belenyilall bal oldal�ba a f�jdalom,�tj�rja nyak�t,s k�st v�j csukl�ja pulzus�ba,amint a pillanat t�red�ke alatt l�tja meglend�lni Coozen karj�t,melyet a robotujjak f�keznek meg,n�ma f�jdalommal kicsavarva a l�ny remeg� v�gtagj�t. Fejezd be! Felszisszenve l�d�tja el�re megvetett l�b�t bels� sikolt�s�ra; egy hat�rozott mozdulattal �ti le a rideg robotujjakat Coozen kicsavart alkarj�r�l,lefesz�tve a bilincsel� tart�st a gyeng�n remeg� csukl�r�l,melynek ujjair�l v�r�sl� k�nnycseppek z�poroznak a tiszta padl�ra, szab�lytalan mint�kat v�sve a t�k�letesre faragott fel�letre.Pulz�l� �risze a pillanat hev�ben �les l�ktet�sbe lend�l a robot tekintet�be m�lyedve,ahogyan felgyorsult sz�vver�se dikt�lja a v�r�raml�st cs�vei keresztj�ben.A v�dl� szavak,melyek f�jdalmas torkoll�s�t a l�ny sz�j�b�l �rzi �nmag�n,szinte k�vetelik dobog� mellkasa szembefordul�s�t az ez�st�s dereng�ssel,kem�nyen h�tat ford�tva az �ben aura tenger�nek,melynek s�r�j�ben elhalv�nyul�,emberi v�rcseppek kavarognak. L�gy most er�s. - Coozen...ehhez szerinted mi m�s kell,ha nem er�...?! Itt most nem �r semmit a puska,�r�k l�ny. - A fell�ngol� hanglejt�s h�v�s szavakba csitul el,ahogyan pattog� v�n�kkal,vakt�ban szor�tja oda tenyer�t a legels� stabil t�rgyhoz,melyet m�g el�r a dereng� feket�ll�sben; Coozen v�ll�hoz.�sszezavarodottan int nemet a semminek fej�vel,�gy �rzi,mintha nem tenne eleget,pedig �rt�k is teszi,mintha megk�rd�jelezn�k k�ts�gtelen�l er�s �rzelmeit,mintha ebben a pillanatban egyetlenegy,minden �zben ember sem �rthetn� meg �t. - K�rlek,tartsd magad m�g egy kicsit.Csak addig �s annyit,amennyit m�g elb�rsz ennyi �v v�rakoz�s ut�n.Hiszen m�g mindig �lsz...ne hergeld magad.Nem esik semmi bajod. - Sz�tagolja halkan suttogva az �ml� szavakat �sszeszor�tott fogai k�z�l,meg-megrezd�l� tekintet�t m�lyesz�nt�n Coozen v�r�sre festett von�sai,s f�jdalmasan v�rt k�nnyez� szemei k�zt t�ncoltatva. - Semmi sem lesz hi�baval�.K�rlek...nem tehetek m�st,m�r meg�g�rtettem,hogy nem lesz semmi...baj. - A mondat v�ge teljesen elhal a leveg�ben,ahogyan kisz�radt ajkai k�z�l elcsuklik kivehetetlen �l� hangja,s megrogy� tests�ly�val kiss� megd�nti a pillanatnyi t�maszt biztos�t� l�ny v�llait. Az �nz�s�g minden form�ja - a mag�nyt�l val� menek�l�s; megv�deni azt,mely annyira fontos a sz�vnek; meg�vni az egyetlen dolgot,mely m�g megmaradt; egy csepp emberi szenved�ly,mely a roboti �nzetlens�g �s odaad�s hat�r�n is �thidal. S�r�n emelked� mellkasa sem tudja csillap�tani m�r l�ktet� izmait,ahogyan v�gleg visszat�r a rideg val�s�gba; egyszerre t�dul fel benne h�nyingere,h�t�sre szomjaz� teste,s – b�r agy�ban t�bb� m�r nem k�pes az �hs�get �rz�kelnie -,gyomr�nak em�szt�d�se,mely bel�lr�l marja minden �l�,forrong� h�s�t.A v�gletes mondatok,a s�ly,mely sokkal nehezebb b�rmely fegyver �gette sebn�l,megt�madja lelke z�gl�d� folyam�t,s hogy teste jel�t adja ennek,keser� v�re a benne d�l� nyom�st�l megindul az orr�n �t.Meginog,lehunyt szemekkel,lehajtott fejjel kapja tenyer�t arc�hoz,ahogyan meg�rzi az undor�t� f�m�zt,mely lecsordulva cs�kolja meg repedezett ajk�t; el akar t�nni csak ebben a percben,elveszni egy kicsit a lehetetlen �rben,vagy legal�bb egy egyszer�,f�ldi es�ben,hogy ism�t tiszt�nak �s �rtatlannak �rezhesse mag�t.

2009.05.29. 19:58 Zev Owen | Coozen Sana

Sz�v�nek �temtelen, f�mes zaja hirtelen kezd rohamos verg�d�sbe, elbor�tva v�ratlans�gt�l hev�lt �rzelmekkel a v�zba z�rt l�lek eg�sz�t. Tiszt�n hallotta a cyborg minden egyes szav�t, amint besz�lt; de egyik v�gletb�l a m�sikba zuhanni m�r felfoghatatlan volt a sz�m�ra. A keser�n fojtogat� tudat egy m�sodperc hirtelens�g�vel fordult k�r�l�tte, ahogy az �ket k�r�l �lel� vil�g is most a nyughatatlan �gi v�ros k�r�l k�sz �jszak�b�l nappalba olvadni, a hajnal f�nyeinek lassan kibontakoz� k�zeledt�vel. A g�ptest elsz�rk�lt m�ly�n az �lomkattog�s z�g�ss� morajlik, mintha a t�k�rfel�let�, harcias hull�mok tetej�n m�r a vihar els� tombolva morajl� szelei csapn�nak fel, bel�lr�l �v�ltve �s kavarva fel minden egyes �rzelmet, mely eddig rejtve volt el�tte. Tork�ban hirtelen felcsap az elfojtott v�gyak folyama, amint borosty�n sz�nben f�nyl� �risze vadul ugr�lva v�gigm�ri a l�ny minden egyes pontj�t, egy gyenge, �rulkod� jelet keresve, mely tal�n hazugs�g�t igazoln�. - Nem m�sz el... - csuklik el a g�pies hang, amint Khiara ujjai arc�t �rik. A f�lhangos, suttog�sba f�l� mondat a benne v�gigperg� hitetlens�gr�l, a v�gtelen megh�kken�st�l �s a siv�r g�ptest akaratos tiltakoz�s�r�l �rulkodik, mintha nem �rten� a hirtelen ragaszkod�st, mely a benne l�legz� ember l�t�nek l�ngj�t t�pl�lja. �rzi, hogy robotv�z�n v�gigperzsel a f�lelemmel vegy�lt zavar, melyet m�g sohasem �rzett mag�n. Szemeit lehunyja egy pillanatra; �lvezettel t�lti el, hogy ajkai m�g�l kibuk� l�legzete most szabad utat kap, felt�rve a pattan�sig fesz�lt t�d� f�mkamr�j�b�l. A s�hajt�s tomp�n l�gy hangja megremeg, ahogy alig hallhat�an bet�lti a k�r�l�tt�k felkavart �tert, s minden egyes mozzanat�val eggy� olvad a n�mas�gba meredt szoba csendj�vel. Hirtelen minden els�t�t�l, mintha az �ramk�rei egy hev�lt pillanat erej�ig megadt�k volna magukat �s v�gleg le�lltak volna. Csup�n �rezni akarta az �rint�st minden �z�ben, ahogy azt m�g sohasem. Belemar… Kattan… Feldobban… Kit�r… N�m�n, term�szet ellenesen pr�b�l nyelni, ahogy egyszer h�t�n, egyszer pedig mellkas�nak fal�n �rzi a robotmonotonit�sba f�lt emberi sz�vdobban�sokat, melynek hirtelen j�v�, gyors �s rendezetlen ereje �des f�jdalommal borzongatja meg eg�sz test�t. A sz�vet tart� �les f�mmarkolat �temenk�nt d�f bele elgyeng�lt sz�v�nek darabj�ba, melyen kereszt�l mintha felforr�sodott v�r�t �rezn� eg�sz test�n v�gig�mleni, �tsz�ve a megfagyott, �lettelen dr�tok kusz�n fut� fel�let�t. Hagyd abba. Semmi �rtelme. Hamis rem�nyeket kergetsz. �nmagadnak hazudsz. A f�nytelen robot szemek felpattannak a hirtelen fel�v�lt� �rz�ketlen gondolat hat�s�ra, melyet egy siv�r g�phang ridegen kattog� alkatr�sze suttogott el benne �rz�keibe zend�l�en - test�nek legm�ly�re, tudat�nak v�gs� hat�r�ig - hogy a pillanat gyorsas�g�val �szhez t�r�tse. A hirtelen felismer�s gyors l�gz�sre k�szteti, mikor a felt�rult k�p m�ly�n megpillantja a f�lrobot arc�t szinte k�zvetlen�l maga el�tt, s meg�rzi saj�t f�mbar�zd�kkal szabdalt, jeges tenyer�t a l�ny felforr�sodott k�zfej�n, mely m�g mindig rideg arc�nak fel�let�hez tapad. Tekintet�be belefagy kiolvashatatlan, saj�tos r�v�lete, ahogy �nmaga ellen k�zd a tehetetlens�g k�nz� vonal�n t�ncolva, saj�t mag�val �zve v�gel�thatatlan versenyfut�st. - Egy g�p nem k�pes s�rni. – form�lj�k ajkai lassan, s kim�rten a hangs�lytalan, ki�br�nd�t� szavakat, melyeknek rendezett �tem�t mintha lelk�nek legm�ly�re t�pl�lt�k volna egy �r�kk�val�s�gon �t. Csak hunyd le a szemed �s hajolj k�zelebb. Mond ellent a v�znak saj�t val�ja, mit sem t�r�dve az �rzelmekt�l elz�rk�z� tilt�ssal. Az elh�lt robotl�lek mag�ba issza a szenved�lyt�l csordult instrukci�kat, s �nmag�t becsapva k�sz engedelmeskedni nekik, hogy a mellkas�ban d�l� h�s-v�r h�borg�s, mely minden pillanatban vad morajjal k�sz kit�rni, megsz�nhessen egy keser� pillanat hev�ben. Hogy mindez elvesszen, ak�r a vihart k�vet� zivatar utols� es�cseppje, mely v�g�l l�thatatlann� olvad, ahogy a z�gol�d� �ce�n felsz�n�t �ri, s eggy� v�lik vele – elveszve a semmiben. Ajkai g�piesen sz�tny�lnak ahogy m�r rajtuk �rzi a cyborg neh�zkes l�legzet�t, s kivehet�en hallja meg sz�v�nek megroncsolt, f�lrehangolt dallam�t. Szemeit a gondolatt� s�r�tett pillanat hat�s�ra hunyja le, mintha k�sz lenne megadni mag�t az embernek, akit �vtizedek �ta saj�t b�rt�n�nek cell�j�ban tart fogva, megvetve, elfagyva s mind�r�kk� mag�ra hagyatva. - �g�rem. – szakadnak fel bel�le a szavak, elhal� s�hajt�s form�j�ban, ahogy a l�ny ajkai el�tt ad �letet s jelent�s�get az egyszer� bet�kbe z�rt mondatnak; azonban m�r k�ptelen meg�llni, hogy sz�ja sz�le ne h�z�djon flegma mosolyra saj�t sz�nalomra t�r�, v�gyt�l tombol� szavainak hallat�n. Most �nmag�b�l �z g�nyt, saj�t lelk�n nevet, melynek megszakadt alakja porr� z�zva hamvad el a f�mes pulz�l�s v�gel�thatatlan k�osz�ban; a lehetetlen tudat, s k�p rem�ny vesztett ism�tl�d�s�ben, melyr�l odabent tudja, hogy val�j�ban a lehetetlens�gbe h�z. Nem t�rhet ki �nmaga el�l; az el�l melynek saj�t mag�t teremtette. Egy g�p mely nem �l, nem �rez, s b�r sz�v�nek egy darabja m�g benne l�ktet, t�bb� m�r sohasem lesz k�pes haszn�lni, hiszen egy g�pv�z siv�r logik�j�t m�r csak az �rdek �s a tudatoss�g ir�ny�tja, m�g a benne v�rz� sz�v v�g�l jelent�s�g�t nem veszti, s el nem hal mind�r�kre. F�mes hidegg� rideg�lt ajkai n�h�ny m�sodperc erej�ig a l�ny� el�tt id�znek el, f�r�dve annak perzsel�, emberi forr�s�g�ban, egy el�rhetetlen szenved�lyben, melynek most saj�t maga szabott g�tat. Alakja hangtalanul rezd�l, s mint egy k�sza f�nyj�t�k egyenesedik ki, a kivehetetlens�gig mos�d� gyorsas�ggal, ahogy k�kben vibr�l� sz�nei k�pr�zva m�lnak egybe a szoba s�t�ten s vil�gosan f�nyl� h�tter�vel. Nyak�nak vonal�n fell�ktet a f�jdalomj�rta h�hull�m, ahogy a l�ny ujjai lecs�sznak arc�r�l. P�r pillanatig m�g tenyer�ben tartja a cyborg f�msz�lakkal t�zdelt, f�lig robot k�zfej�t, majd leengedve mond �r�k b�cs�t az utols� �rz�snek, mely egy kicsit k�zelebb hozhatta �t a val�s�ghoz, mely ha r�vid id�re is, de emberr� tehette. Nincs �rtelme val�tlan �lmokat kergetni. Visszhangszer�en folynak tudat�ba a zakatol�n cseng�, g�pnyelven sz�l� szavak, melyek h�teni pr�b�lj�k h�borg�s�t, d�h�t, p�nikszer� elkesered�s�t, s az �nmarcangol�st, mely most v�n�iban perzsel fel, bel�lr�l t�pve sz�t. - ... F�l�ttem nem �t�lkezhet egy olyan f�reg sem, aki csak k�v�lr�l, elb�jva a bizarr elk�pzel�sei m�g�tt alak�tja az �nmag�nak megfelel� vil�got! – tudat�ba v�jnak a szavak, megkavarva gondolatait, mintha a l�ba al�l r�ntott�k volna ki a talajt. Deron mondatainak s�ly�ra fel�lkerekedik rajta a gy�l�let �s a felismer�s, melyet eddig egy ismeretlen �rz�s hat�sa nyomott el benne. Kezei �k�lbe szorulnak, ahogy mindennek hely�t most saj�t b�szkes�ge �s hatalomv�gya veszi �t. - Csak hiszed, hogy nem. – sziszegi vontatott hangnemben, tork�nak inger�lt feldobban�saival k�zdve. – Besz�lni nagyon j�l tudsz. Nagy a pof�d, de val�j�ban egy senki vagy. Semmit sem teszel. A t�rsaid n�lk�l m�r r�gen halott lenn�l. Egy gyenge, �retlen, hasznavehetetlen kolonc vagy, akinek fogalma sincs a vil�g menet�r�l. �bredj fel �s ha ez siker�lt, ahhoz m�rten v�logasd meg fel�m a szavaidat! Ha viszont erre sem vagy k�pes, akkor jobban teszed, ha s�lyba teszed azt a ny�l�st a k�peden, am�g m�g van mivel osztanod az �szt, ami sajn�latos m�don neked nem jutott. – hangja higgadt monotonit�sba fullad el, ahogy szavainak v�g�re �r. Az emberi d�h �gy p�rolog el bel�le egy pillanat alatt, amilyen hevesen �s gyorsan m�g n�h�ny perccel ezel�tt �rkezett. Szemeiben �les f�ny villan fel, ahogy az eggy� m�ll� s�t�tsz�nben kavarg� �risz m�ly�re n�z, hogy leb�n�tsa tulajdonos�nak test�t, de egy ez�st sz�n felvibr�l�sa a b�d�t� neonban meg�lljt parancsol a t�mad�snak. Egy remeg� fegyver cs�v�vel n�z farkasszemet, mik�zben teljes tart�s�val a s�t�ten f�nyl�, k�kcs�koz�s� fegyver fel� fordul. - Ezt a seggfejt kiz�r�lag �n kritiz�lhatom! Neked semmi k�z�d az �let�nkh�z. Nem fogsz rendelkezni felett�nk. – Coozen kiny�jtott karj�ban pattan�sig fesz�lnek a m�g mindig gyenge, f�jdalomj�rta izmok, ahogy a neh�zs�ly� t�rgyat ujjainak szor�t�s�ban tartja. - Csak rajta 300-8. Ez a v�z tit�nium �tv�zetb�l �p�l fel. A te egyszer� v�zipisztolyod nem �rthat nekem. – sz�ja er�teljes g�nnyal h�z�dik mosolyra, ahogy sz�nakoz� tekintettel az �r�kl�t� l�nyra tekint. - Tudod Els� ez a v�zipisztoly m�k�s kis fegyver. Ha megh�zom a ravaszt a benne l�v� l�ved�k �tmarja a v�zadat, r�csatlakozik az �rz�keny, f�ltve �rz�tt kis sz�vedre �s ezernyi pengek�nt szaggatja azt darabokk�! A fak� �risz� tekintet egy pillanatra sem n�z ellenfel�nek szemeibe. Pillant�s�t les�ti, ahogy megfesz�lt ajkain, s �sszez�rt fogain kereszt�l sz�ri szavait. K�ptelen lenn�k �jra r�n�zni. Mintha direkt �gy form�zt�k volna, hogy az ember elgyeng�lj�n t�le. Elolvadjon �s megenyh�lj�n, ha csak r�pillant. Egy mosoly�ban el tudn�k veszni, ha az nem lenne vesz�ly k�rd�se, hogy leb�n�t a szemeivel… - De nem fogod megtenni. Te is j�l tudod, hogyha �n meghalok, akkor m�r senki sem lesz, aki megv�dhetne titeket. Mindannyian a m�t�asztalon fogtok meghalni egy �sszeroppanni k�v�n� vil�gban, aki teremt�je n�lk�l megzavarodik �s m�r k�ptelen l�tezni. �s tudom... Hogy te sem akarod ezt. Sana ujjai megroppannak a fegyver markolata k�r�l, majd annak f�mes csap�d�sa v�lik hallhat�v� a k�kem�ny m�rv�nypadl�n. K�nnyei t�bb sebb�l v�rz� v�rpatakk�nt moss�k h�feh�r arc�nak l�gy von�sait, ahogy csal�dottan, megal�zva �s el�rulva mered a l�ngv�r�s haj� cyborg fel�. - Azt... �n azt hittem enn�l er�sebb vagy. – lihegi k�nnyekt�l remeg�, akadoz� hangon. – Csak a v�remet akarja h�t nem l�tod??! – fakad ki, majd egy mozdulattal az arc�n h�z�d� v�rcs�khoz �r, tenyer�vel az Els� fel� �tve mire az elkapva csukl�j�t megf�kezi a mozdulatot. Coozen r�snyire ny�lt ajkakkal ad n�ma jelet f�jdalm�nak; minden erej�t �ssze kell szednie, hogy ne ord�tson fel a hirtelen csukl�j�ra nehezed� f�mujjak f�jdalm�t�l, melyek nyom�sk�nt csavarj�k term�szetellenes helyzetbe alkarj�t. Az ujjhegy�r�l lehull� v�rcseppek v�r�s gy�ngyszemekk�nt dermednek meg egy pillanatra a leveg�ben, m�gnem a robotv�z t�k�letes �v� arc�nak vonal�t nem �rik, mint egy-egy apr� jel, mely a hazugs�got k�sz felfedni.

2009.05.27. 21:48 Shocer Deron

-Rendben Deron. Akkor �ruld el nekem… Te hogyan akarsz meghalni? – m�lyen mag�ba mereng� pillant�sa, melyet eddig az el�tte elter�l� t�rben pihentetett, most az Els� hat�rozott von�s� alakj�ra t�ved. Lass�, m�ly l�legzetv�tele m�r-m�r �lt�b�l val� hirtelen l�bra �ll�sra k�szteti, �m bels� v�v�d�sa tov�bbra is a f�ld fel� h�zza test�t. Ajkai hirtelen fesz�lnek egyenes vonall�, izmai �sszhangban fesz�lnek meg az eddig oly kev�sszer hallott k�rd�sre, s zavart elm�j�ben sebesen cik�znak �t a v�lasz ut�n kutat�, kusza gondolatok. - Hogy �n hogyan akarok, v�ltoztat az valamin is? Egyszer mindenki meghal �s csak kev�s olyan eset van, ahol az �v� lesz a d�nt� szerep, hogy mik�nt. De k�tve hiszem, hogy b�rki is sz�vesen v�lasztana a m�rgez� leveg�ben val� szenved�s vagy a k�s�rletek okozta k�nhal�l k�z�tt. Olyan �pp esz� emberi l�ny meg nem l�tezik, aki �nsz�nt�b�l dobn� el saj�t mivolt�t egy �res, hideg test�rt. Ha m�r ennyire sz�v�gyednek tekinted Meilist is, esetleg m�s szemsz�gb�l k�ne k�r�lj�rnod a probl�m�kat �s nem pedig a legegyszer�bb utat keresve j�tszani az Istent. Ami pedig engem illet…. – komoly szavainak v�ge beleveszik a szoba h�v�s, friss�t� leveg�j�be, s kezei l�b�n kit�masztva fesz�lnek meg, er�t v�ve mag�n, hogy lassan k�t l�bra emelkedjen. - Engem kiz�r�lag csak olyas valaki �lhet meg… Aki tudja, milyen odalent szenvedni. Csak annak van joga egy olyat kiv�gezni, aki ugyan �gy b�nt a t�rsaival… Mellesleg…- hat�rozottan csapja l�bait a f�mes padl�zatra, s n�h�ny magabiztos l�p�st tesz az �jjeli f�nycs�kokkal bor�tott alakok fel�, ek�zben sz�ja sark�ban egy apr� g�ny jele h�z�dik �les mosolly�. – F�l�ttem nem �t�lkezhet egy olyan f�reg sem, aki csak k�v�lr�l, elb�jva a bizarr elk�pzel�sei m�g�tt alak�tja az �nmag�nak megfelel� vil�got!- hanglejt�se szemtelen�l cseng a pillanatnyi n�mas�gban, bels�j�ben hirtelen �rzelmei �s indulatai szikr�z� �rv�nyk�nt kavarognak, �m az �ben, �res szemek erre nem adnak tan�bizonys�goz. Felszabadultan ereszten� szabadj�ra felgy�lemlett haragj�t, hogy ism�t  k�nny�nek �s gondtalannak �rezhesse mag�t , ak�rcsak legut�bb, a hajnali �gben kering� j�rm�vek feletti magaslatban. Tekintet�t lassan emeli - imm�r arc�r�l elt�ntetett �rzelmekkel – a nyugtalanul pihen� l�nyra, s mintha elm�ly�lt szemp�rja �breszteni akarn�. �bredj… K�rlek… Az �n kezem teljesen meg van k�tve, nem tudok mit tenni… nem akarok ism�t meilisieket gyilkolni… M�g el�ri arc�t n�h�ny besz�r�d� f�nysug�r, majd h�tat ford�tva indul �jra a terem borong�s szeglet�be. Pedig most… olyan k�nny� lenne.. - �g�rd meg,hogy addig senkinek sem esik baja. �g�rd meg,hogy meg�rz�d az �rzelmeimet,�s hogy ott leszel,mikor magamhoz t�rek. M�st ne,csak ennyit �g�rj,Els�.Nem megyek el. Nem mehetek. Nem hagylak itt....Ne zokogj m�r. – a l�ny v�ratlan, gondoskod� hangz�s� szavaira, melyet ellens�g�knek c�mzett, hirtelenj�ben veti fel� pillant�s�t megdermedt v�llai felett. - M.. Mi a fe.. – megh�kkent szem�ben t�kr�z�dik vissza Khiara alakja, ahogy ujj�val �rinti meg Zev merev arc�t, majd a l�ny szem�b�l lassan t�rnek el� a halv�nyan megcsillan� k�nnyek. Addig ? Mir�l besz�lhettek am�g nem voltam itt?

2009.05.25. 00:47 Khiara Laken

- Azok az emberek, akikr�l besz�lsz, nem olyanok mint Te! - Minden �z�ben �sszerezzen az �les hanglejt�s f�jdalmas �l�be,melynek visszhangjai k�nnyed�n tiporj�k a f�ldbe saj�t l�ny�nek felszakadt erej�t.Ellenkezve r�zza a b�bor tincsekkel keresztezett arc�t,mik�zben a hamis f�nyekben f�rd�z�,v�zre szomjaz� ajkai n�m�n t�togva keresik saj�t hangjukat,�m tork�t csak egy elhal� ny�g�s hagyja el,ahogyan a robotv�z k�r�l�lelte f�rfi mindundatlan elv�gja n�ma mondatait.A m�lyensz�nt� cseng�sek egy saj�t s�lya alatt vezekel� l�lekb�l t�rnek a felsz�nre; mintha csak a v�gtelens�gbe besz�lne,mintha szavakkal form�ln� �t Norlanat a kint tombol� �jf�l h�v�s l�legzet�t ellopva,az �lett�l l�ktet� emberek nevet� arc�t,melyeket birtokolni akar minden mag�nyba fordul� s�haj�val,t�zes pillant�saival,ami most par�zsl� csillagk�nt remeg a kihunyt f�ny� szoba s�t�ts�ggel elegyed� hom�ly�ban. Annyira m�s vagy,Els�...annyira hasonl�tasz r�m.Eml�kszem r�d.Az �lmomb�l kil�pve �lt�tted meg a t�k�letes testet,melyb�l elveszett eml�keim m�g t�pl�lkozni k�pesek egy �r�knek sz�nt,haldokl� l�t fojtogat� l�ncai k�z�tt.De mi�rt ennyire f�jdalmas ez a v�gtelenbe vesz� �t,melynek a v�g�n egy ismer�s idegent,T�ged l�tlak csak? Elvak�tasz,megfulladok a pillant�sod vihar�ban,ahol az �ben sz�l m�g k�pes felkavarnia az �rz�seid apr� porszemcs�it,hiszen l�tom,a szemeid... - Gyeng�k... H�s �s v�r egy t�r�keny sz�vet alatt... ...a szemeid egy m�sodperc nyugtot sem hagynak sz�momra,ebben az elt�n� vil�gmindens�g apr� kis szeglet�ben,ahol most Veled magamban �rezhetem �jj�sz�letett gy�l�letem minden csepp szenved�ly�t,a v�ghez k�zelel�t� hamisk�s l�tem �rtelm�t.Ki vagy,hogy ennyire vez�relni vagy k�pes...? K�ts�gbeesetten kutatja a v�laszt,�m nem l�tja mag�t t�kr�z�dni a borosty�nok �lesre csiszolt fel�let�n,melyek most ism�t f�radhatatlanul cik�znak p�szt�z� �l�kkel,feszegetve a bels� b�rt�n h�v�ss�gt�l kong� f�mr�csait.A szemek belsej�ben mint ezernyi �s ezernyi k�v�ns�g s�lya alatt zuhan� hull�csillag,ahogyan a f�msz�lak �tszelik az �gbolt k�t apr� m�s�t,a v�gtelen �br�ndba fordul� tekintetet,melynek m�z�des f�nyei megt�rve futnak v�gig a hegekkel �vezett von�sokon,mintha k�pesek lenn�nek beforasztani �ket a puszta l�t�kkel - a mag�nyosan zokog� szemek,melyek ismer�s f�jdalommal akarnak s�rni. Hallja Deron elm�ly�lt hangj�t,elkeseredett t�nus�t a t�volban felcsend�lni; l�tja az � szemei k�z� m�lyed� robot gyorsan mozg� sz�j�t,mely mintha a f�rfi nev�t form�ln� meg.Tekintete �nk�ntelen�l is leugrik a m�lt�s�gteljes v�llakra,�m egy apr� bedobban�s azonnal visszair�ny�tja szemeit oda,ahol eddig is meg tudtak pihenni. A szavak mit sem �rnek.A szavakban ott b�jk�lhat a hamiss�g,melyet sokkal nehezebb �szre venni,mint egy �rint�s m�ss�g�t.A szavak sohasem helyettes�thetik ezt.Egy bizalmas pillant�s,egy �rint�s olyan dolgokat hordozhat mag�ban,melyeket �res szavak sosem lesznek k�pesek elfedni. - M�r nem tudod kiereszteni a k�nnyeidet t�bb�... - Susog�sa mag�ban foglalja csillap�thatatlan �rz�sei l�ktet�s�t,ahogyan ajkai is megrezd�lnek szerkezete lass� taktus� pump�l�sa miatt. - ...pedig egy eg�sz �ce�n z�g Benned. - Mellkas�t birtokolni kezdi a bord�k felkarolta borzong�s fojtogat�sa,majd test�ben �jra felcsap az em�szt� t�z,mit�l feleszm�l a karj�n v�gigfut� ujjak gyeng�d �rint�seire.V�n�it morzsolgatj�k eny�sz� b�re alatt,kisz�radt tork�ban �rzi a nyom�s szor�t�s�t,a monoton z�g�s� leveg� friss illat�t megdermedt t�dej�ben. Elveszed az eszem.T�ls�gosan fel�leszted bennem Norlana t�red�k�t,mely bennem dobog �rte.M�r nem tudlak gy�l�lni,mert f�lek,hogy abba azonnal belehaln�k. - Szeretn�d magad megmenteni a mag�nyt�l? - Megf�radtan szabad�tja ki jobbj�t a bilincsel� teny�rb�l; egy r�vedez� mozdulattal fesziti meg ujjait az �ben aur�val j�tszva maga el�tt,�rintve az �thatolhat�,pulz�l� nevet,mely mintha a robot test�re lenne most �rva z�ld val�j�ban. - Sajn�lom az �lmatlan �jszak�idat.Annyira szenvedsz egy �r�k s�ly alatt,egyed�l...nem b�rom elviselni.�riznem kell az �rzelmeket. - Az utols� mondatot szinte csak �nmag�nak mondja ki fennhangon,mik�zben kecses ritmust dikt�lva h�zza v�gig csukl�j�t a robot arca mellett,hogy a b�bor f�ny v�gisz�nthasson a sima b�rfel�leten,a pulz�l�s,mely most megpihen a feket�ll� tincseken,s beleissza mag�t a kusza,rendezetlen hajsz�lak sokas�g�ba. - Nem engedhetem,hogy elvesszen a lelked ebben a f�l�r�lt k�oszban. - Rekedt suttog�sa m�ly s�hajt�sokkal ereszti szabadj�ra a bel�je �getett szavakat,ahogyan kiz�rja a feleslegess� v�lt k�lvil�g s�rt� mozzanatait; csup�n k�t dobog�s egybefon�d�sa visszhangzik tiszt�n megs�ket�lt f�lei m�ly�n,egy vil�gtalan f�ld legmagasabb pontj�n,ahol most �rzi mag�t lelke m�sik darabk�j�val,mely mintha el�tte kopogna a f�mv�z� mellkas legm�ly�r�l. Ak�rcsak egy es��ztatta �ton,mikor a cseppek a f�ldre hullva �nekelnek.Egy es�f�gg�ny,mely eltakarja szem�nk f�tyl�t,csak oda�ig l�thatunk,hogy �rezz�k a hideg bizserg�st felhev�lt b�r�nk�n; mintha zongor�k lenn�nk,melyek elkopott billenty�in h�v�s ujjak j�tszanak fel s al�.Annyira tiszta,�s olyan rideg,mikor zokog az �g. Nem vagy egyed�l,Els�.Zokogsz bel�l,de k�ptelen vagy kiereszteni,mert a szemeid g�tat vetnek a z�gl�d� foly�nak benned.�n vigy�zok r�d,de cser�ben te is vigy�zz r�m. - �g�rd meg,hogy addig senkinek sem esik baja.�g�rd meg,hogy meg�rz�d az �rzelmeimet,�s hogy ott leszel,mikor magamhoz t�rek.M�st ne,csak ennyit �g�rj,Els�. - Szinte csak n�m�n mondja ki a szavakat,hogy csak � �rthesse. Akarom,mert betarthatom emberi,s roboti �g�reteimet is.Seg�tek Neked,hogy meg�rtsd azt,mely nem csak hal�lokat,�s �rtelmetlen �jj��led�seket hozhat.Nem tudom elmondani neked azt,ami sz�tfesz�ti repedezett lelkemet...tal�n val�ban lehet k�nnyek,�s v�r n�lk�l egyens�lyt hozni a vil�gok k�z�tt...ha el nem mondhatom most,tal�n majd k�pes leszel meg�rezni. - Nem megyek el.Nem mehetek.Nem hagylak itt....Ne zokogj m�r. - Hangj�ban szinte gondoskod� nevet�s vegy�l,ahogyan meg�rinti a merev arcot,h�velykujj�t v�gigh�zva az aranyl� szem alatt,mintha let�r�lni akarn� a l�thatatlanul kicsordult k�nnyeket,mik�zben ajk�n �rzi a keser� cseppek �zeit,saj�t k�nnyeit,melyek els�t�t�tett�k sz�rke dereng�s� szem�t,ahonnan kicsordultak.

2009.05.24. 13:07 Zev Owen

Elh�lt csod�lattal figyeli a l�ny alakj�t az �veg vonal�nak fesz�lni, mik�zben szemeiben l�tja ezersz�n� t�k�rk�nt f�nyleni a halhatatlan v�ros �jbe burkolt k�p�t, mely egy �l�, l�legz� �riszben m�gink�bb elk�pzelhetetlennek hat, mint �nmaga gigantikus val�j�ban. Mintha a f�lember a fekete s�vok k�z�tt egy olyan birodalmat pillantana meg, mely el�rhetetlen, �s �r�k id�k foglyak�nt vesztegel az emberi tudat �ltal vez�relt felfoghatatlans�g hat�r�n. Tal�n az emberek t�l egyszer�ek, �s jelent�ktelene ahhoz, hogy meg�rts�k Norlana l�nyeg�t. �n is ember voltam, de a robot tudat tiszt�n l�t�sra k�nyszer�t, amin kereszt�l m�shogy vagyok k�nytelen l�tni a vil�got… Egyed�l vagyok. Egyed�l maradtam. Ajkai n�m�n elv�lnak egym�st�l; s�hajtana, de k�ptelen r�. A robot test elfojt benne minden egyes �rtelmetlen l�legzetv�telt, mely most csit�thatn� a r�t�r� keser�s�get, az �l�nken d�b�rg� nyom�st mellkas�n, melyet a l�ny szavainak l�lekbemar� kegyetlen s�lya hajt. F�jnak a szavak. - ... T�l sok mindenben k�l�nb�z�nk. Nem ereszted a lelked m�ly�n �l� embert. B�r �n is megtehettem volna.. Torka l�ktet�sbe fog �t, ahogy elszorul �s test�nek minden mozzanata megdermed a megfagyott, monoton z�g�st�l hangos t�rben, melyet a h�t� berendez�s ont mag�b�l a pillanatok hev�vel k�zdve. Test�nek minden pontj�t ostromolja a tud�s keser� egyvelege, mely most akaratlanul is �rv�nyt nyer benne, ak�rmennyire tiltakozna ellene; bel�lr�l marja a v�n�iban dul�, felforr� fekete v�r, mely a szenved�ly t�z�ben hev�lt gy�trelemmel dobog fel benne – liftezik elhom�lyosult, k�pr�z�n ragyog� alakj�ban, mintha sziluettje minden pillanatban egy�m�lhatna a szoba neonj�val. - ... Sokan ink�bb halnak meg emberk�nt, mint sem egy f�mtestbe z�rva... A sz�ved elb�rja ezt a s�lyt? �k is embernek sz�lettek, Els�. Nem! L�p�seivel remegve h�tr�l meg, hangja, s szavai melyek egykor magabiztosan csengtek most �r�kre eln�multak a robotv�z m�ly�n, mely minden erej�vel tiltakozik, ostromolja tudat�t, mintha egy kit�r� vulk�n szakadna fel test�ben, mely �get, elhamvaszt, �s k�ny�rtelen�l felem�szt. A k�nny� t�zfolyam �tja lelass�that�, de nem �ll�that� meg, m�gnem egyszer mindent elpuszt�t, ami a felhev�lt l�ngnyelvek �tj�ba akad. L�legezni pr�b�l, nyelni, hogy tudat�hoz t�rjen, de az �jra r�t�r� felismer�s, hogy t�bb� m�r a legapr�bb emberi rezd�l�sekre sem k�pes - mindazok term�szetesnek hat� �z�t nem �rezheti - megsz�d�ti �lom test�nek eg�sz�t. Val�ban k�pes lenn�k arra, hogy a bennem d�l� �nz�s�g eg�sz Norlanab�l f�msz�rnyet teremtsen…? Nem akarok egyed�l maradni. T�l sokan hagytak m�r el.. Megteremtettem magamnak a nekem j�r� �letet; t�l tudtam l�pni egy haldokl� sz�v �s egy gyenge test korl�tain. Meg�lljt tudtam parancsolni a saj�t sorsomnak, �s k�pes voltam szembeszeg�lni a vil�ggal is, puszt�n az�rt, hogy ennek a kegyetlens�gt�l vibr�l�, gy�ny�r� �letnek a r�sze lehessek. De most �… Pont ellene ne tudn�k k�zdeni? Pont � tudna engem legy�zni bel�lr�l a szavaival, mikor enn�l nagyobb kih�v�sok is fogadtak m�r? Elgyeng�ltem, mert nem akarok belet�r�dni a tudatba, hogy nem vagyok ember. Elvesztek az �rzelmeim, mert az �r�kk� tart� �letnek �ra van. Egy gy�ny�r� hazugs�g fogja vagyok, ami nem ereszt. M�r minden darab amit magamb�l mutatok hamis. Nem �n vagyok. Nem is eml�kszem ki voltam, �s fogalmam sincs arr�l, hogy ki vagyok. Le�ltem m�r a nekem kij�r� �letet; s�t m�g ann�l j�val t�bbet is, de az �r�k �letre nincs t�bb� sz�ks�gem, ha tov�bbra is a saj�t mag�nyomban fuldokolva kell, hogy �ljem… Ennyi is v�gtelen�l sok volt, a vil�gt�l elszigetelten n�ma megfigyel�k�nt a s�t�tben. De �k nem fogadn�nak el… �s �n sem lenn�k k�pes elfogadni �ket. Sz�momra az emberi faj m�r t�l egyszer� �s �rtelmetlen, �s a bennem mozg� gondolatok bilincse, mely ezt a k�pet alkotta, m�r sohasem engedhet el… A zavart gondolatok egy ember �rz�seivel �s tudat�val keverednek, ahogy a f�m �s a v�rt�l duzzad� sz�v hirtelen eggy� olvad a megfagyott semmiben. Zev gondolatainak �rja eg�sz�ti ki; melynek a robot test a v�ratlan �rzelmek felt�dul�s�nak haragj�ban most utat engedett. Azonban az �n�ll� �letet �l� v�z nem fog meghalni. K�pes arra, hogy a lelket �letre k�nyszer�tse, �s �letben tartsa, hogy annak l�ngja ne hunyjon ki benne. Mert � t�bbre hivatott. Ezt biztosan tudta. - Azok az emberek, akikr�l besz�lsz, nem olyanok mint Te! – hangja hirtelen �lben csap fel, mely belezeng a szoba eddigi l�gy, suttog�sokk� gyeng�l� csendj�be. – Az �llatokhoz hasonl�an az ember sem sokkal k�l�mb, b�rmennyire tartja mag�t fels�bb rend�nek. A tud�s hatalom, de van, amit m�r �k sem b�rnak el. Viszont mind egy helyr�l sz�rmaznak, mindegyik�j�ket a F�ld sz�ve teremtette! �lni akarnak, mert ezt dikt�lja a bels� �szt�n�k. �lni Laken, nem h�sk�dni! – indulatt�l f�tve l�p Khiara el�, m�lyen t�zel� pillant�s�val v�gig sz�ntva a l�ny ez�st sz�nben szikr�z� szemein. - Mond, milyen �lomvil�gban �lsz, hogy m�g mindig hiszel ebben az �rtelmetlen t�veszm�ben?! Az emberek gyenges�g�kben lenn�nek k�szek meghalni, de nem hiszem, hogy att�l b�rmelyik elt�vozottjuk boldogabb lenne. Hogy feladt�k a nyomorban �s a szenved�sben emberk�nt! – nevet�se hamisan cseng, ahogy �titatja a keser� g�ny. – Micsoda �rdem. Hangj�nak m�lyen cseng� t�nusa �rdes sziszeg�ss� fakul, ahogy szemei v�dl�n �sszesz�k�lve a l�nyra merednek. - Ugyan�gy f�lnek a hal�lt�l, mint minden haland�. Mert ez a dolguk... Ugyan�gy f�lnek, mint Te. De az � szem�k m�r m�sk�pp l�tja a hal�lt, mint a ti�d. – szavai elhalkulnak, ahogy a cyborg mindk�t karj�t tenyer�be veszi, ujjainak rideg f�mj�vel gyeng�d szor�t�st m�rve r�, �pp csak annyira, hogy �rezhesse a benne tombol� v�r �raml�s�t. - Gyeng�k... H�s �s v�r egy t�r�keny sz�vet alatt. – el�r�bb hajol, kicsit megd�ntve h�t�t, hogy szemeik egy vonalba ker�ljenek. - Odalent, az elkesered�sben. Mikor m�r hi�ba sikoltan�nak, mert r�eszm�lnek, hogy az a tehetetlen t�d�, ami nekik jutott m�r nem k�pes tov�bb l�ktetni.. Mert elfojtja �ket �r�kre a keser� m�regbe f�l� �ter hal�los egyvelege... R�gen elvesztett�k m�r az utols� kapaszkod�jukat, mely m�g az �p �sz hat�r�n tarthatn� �ket. Elvesztett�k a rem�ny�ket Khiara... - szavait gyeng�den, lassan form�lja, �gy pillantva az ez�stben �sz� m�lyk�k kavalk�d m�ly�re, mintha m�r nem is a f�lrobot testhez, hanem a benne l�ktet� l�lekhez besz�lne; hozz� int�zn� minden egyes szav�t, hogy vissza adja a keser� tudat adta sebeket, melyeket az el�bb � �getett bel�. - Tudom, hogy megv�den�d �ket. De �n nem k�telezhetlek vagy k�nyszer�thetlek arra, hogy felaj�nld magad egy M�sodik robotv�z megsz�let�s�re. Ezt neked kell akarnod, teljes sz�vedb�l, lelkednek minden egyes rejtett darabj�val. Saj�t elhat�roz�sb�l �s b�szke, er�teljes v�gyb�l, ahogy azt �n is tettem akkor. Mert ha mindez nincs meg  – ak�rmilyen er�s is a lelked – minden ami valaha benned �lt egy pillanat alatt k�sz semmiv� foszlani majd a robotv�z belsej�ben. Nem akarom, hogy elmenj. Ne hagyj itt... F�ztam. Elviselhetetlen�l hideg tud lenni egy ilyen f�mkamr�ban. Ak�r egy �res liftakna, amit �vek �ta nem haszn�ltak �s �r�kk� feledve van az �rz�kekbe markol� h�v�s s�t�tben. Csak a visszhangom sz�l�t… Most �jra k�pes vagyok �rezni a t�zet, ami hamis v�gyakba hajszol… Emberi v�gyakba. Nem akarom, hogy �jra elt�nj�n ez az �rz�s.. Az ember egy k�sza pillant�son kereszt�l k�sz igaz�n kapcsolatba l�pni egy m�sik l�lekkel, de egy robot szem m�r semmitsem adhat vissza annak term�szetesen, s tiszt�n csillog� var�zs�b�l. Minden hamis. Minden elveszett. - �n... - t�ri meg hirtelen Deron hangja a vontatott csendet, mely szavai v�gezt�vel a leveg�vel s�r�s�dik eggy�. – Nem �rdemlem meg, hogy ilyesmire v�laszt adhassak. A neh�zkesen el�t�r� szavak a fi� bels� v�v�d�s�r�l adnak hangot, saj�t tehetetlen hovatartoz�s�r�l mutatva egy�rtelm�nek t�n� jelet. � sem tal�lja a hely�t..  A vil�g pedig mag�nyos, ha nincs egy otthon, amit az ember szeretni tud, ami�rt �lni k�v�n. - De ha megengedsz egy megjegyz�st vez�rem, el�bb k�rdezd meg a meilisi polg�rokat, hogy �k hogyan szeretn�nek meghalni. Alakja nem mozdul, mereven �s makacsul tartja mag�t a f�lrobot sziluettje el�tt. M�g mindig a szemeibe n�z, de m�r nem a l�nyt keresi. Pillant�sa mintha m�r csak a t�volba meredne, valami eg�szen m�s helyre, amit a f�nyl� �risz mened�k�ben nem tal�lhat meg. - Rendben Deron. Akkor �ruld el nekem... Te hogyan akarsz meghalni?

2009.05.24. 02:31 Shocer Deron

N�m�n, az el�tte elter�l�, halov�ny neonf�ny �ztatta t�rbe mereng, bels�j�t mardossa a k�nz� �rdekl�d�s a szavak ir�nt, miket eddig nem hallhatott. Visszhangosan veszi ki a cs�ndes �terb�l a v�kony f�nycs�kok bor�totta ablak mellett mozdulatlanul �ll� alakok nyugodt, hat�rozott sz�v�lt�s�t. �ress�gbe meredt l�t�ter�ben fel-fel t�nik n�h�ny elnehezed� v�zcsepp, melyek lassan csordulnak v�gig �ben hajsz�lain. Az apr� folyad�k foszl�nyok apr�l�kosan gy�lnek �ssze elnehez�lt hajv�gein, s n�h�ny csepp sz�let�s�t majd hirtelen elm�l�s�t k�veti v�gig f�nyt�l rejtett szem�vel, ahogy le�rkezve, lassan elt�nedeznek nadr�gja anyag�ban. Jobbj�t fokozatosan engedi le t�maszt�s�b�l, teste mag�t�l borul h�tra m�gnem h�ta a kellemes anyag� b�tornak �tk�zik, majd egy hangtalan, m�ly l�legzet hagyja el megfesz�lt tork�t. �gy �rzi, az eddig balj�s, k�ken izz� f�ny�radat most nyugalommal t�lti meg eddig fesz�lts�gben forr� tagjait, s f�lig lehunyt szemeivel fesz�letlen�l a f�ny forr�s�ba pillant, mintha abban keresn� a helyzetre felmer�lt k�rd�sek v�laszait. Mi lehet a c�lja? Mi�rt hagyott minket �letben? Egy�ltal�n, mi�rt hozott minket ide? �m felgy�lemlett k�telyeire a cs�ndes f�nyjelens�g nem adhat v�laszt. - De �n Meilis �rdekeit is szolg�lom. Biztos�tani tudom nekik, hogy felker�ljenek Norlanaba �s a v�ros �rdekeit szolg�lva b�k�ben, �s j�m�dban �lhessenek. Akib�l nem cyborg lesz �s k�s�rleteknek lesz al�vetve, azok is megszolg�lj�k, hogy itt �lhessenek. De sajnos sokan belehalnak, hiszen az orvostudom�ny m�g mindig el�g gyenge.�n nemvagyok orvos. A halottak�rt nem tehetek semmit..- – hangtalan nyugalm�b�l, az Els� felm�rhetetlen, rideg szavai r�ngatj�k el� megvadult fesz�lts�g�t, �rzi az ujjai k�zt megfesz�l� fotel k�v�sz�n anyag�nak fesz�l�s�t, fogai m�reggel �titatott, egym�st s�rol� l�zong�s�t. A felh�bor�t� szavak hallat�n d�h�sen el�re el�reveti v�llait, s ha nem �rezn� a Khiara-b�l �rad�, higgadts�gra int� aur�t, tal�n v�gzetes hib�t k�vetne el hirtelen felindul�s�b�l. - De �gy gondolom, hogy a Meilisieknek m�g az el�re hozott hal�l is jobb egy k�nyelmes helyen, mint hossz� �r�kig szenvedve egy mocskos utc�n, mindaddig, am�g meg nem fulladnak �s el nem �ri �ket a hal�l. – szemh�jai t�gra pattannak fel e szavak hallat�n, fel�lesztve elm�je legs�t�tebb eml�keiben a perceket, mikor a tehetetlen, seg�ts�g�rt esedez� polg�rok a szeme el�tt dacoltak a hal�llal. Tudat�ba azonban nem ezen sokszor lej�tsz�d� eml�kek okozt�k a felismert gy�tr�d�st, hanem saj�t embertelen visszajelz�se haldokl� t�rsai ir�ny�ba. Egy apr� villan�s, n�h�ny �rz�ketlen, halk sz�,  megannyi ember elszomor�t� ki�lt�sa, s f�jdalmak k�zti elt�n�se a m�rgez� k�dben.  Gy�tr� f�jdalom remegteti meg undorral megtelt alakj�t, ut�lat saj�t maga ir�nt,hogy nem egyszer k�pes volt t�rsain kereszt�l vezetni azokat a k�nokat, melyeket � is �t�lt azon a napon, mikor l�ny�nek v�gleg lehetetlenn� v�lt a m�s l�nyekkel val� kapcsolatba l�p�s. Ezen �rz�s akkor ker�ti hatalm�ba, mikor nincs egyed�l, s visszaid�zi a pillanatot , mikor nincsenek emberek kik meg�lljt parancsoln�nak neki. Mit csin�lok �n egy�ltal�n…Semmit sem cselekedtem eddig amivel jav�tottam volna Meilis helyzet�t…Ugyan azt tettem eddig, mint ennek a gyalogjai… - �n feler�szben az �rzelmeimre hallgathatok csak,de �k is meilisiek. Mihez tartj�k magukat? – a fej�ben k�pz�d� vihart tov�bb er�s�tik a l�ny magabiztos szavai, tiszta, elhat�rozotts�got kelt� szemp�rja hirtelen tal�lkozik saj�tj�val, �m tombol� lelkiismerete nem engedi v�laszra nyitni megremegett ajkait, s tekintet�t les�jtotts�gt�l vez�relve kapja el a l�ny tiszta pillant�s�r�l. - �n… nem �rdemlem meg, hogy ilyesmire v�laszt adhassak… - suttogja halkan, szavaiban kimer�thetetlen elkesered�ssel. – De ha megengedsz egy megjegyz�st vez�rem, el�bb k�rdezd meg a meilisi polg�rokat, hogy �k hogyan szeretn�nek meghalni. Ha m�r �n ezt figyelmen k�v�l hagytam...

2009.05.23. 23:15 Khiara Laken

N�ma pillant�sokkal k�veti v�gig a f�mtestbe z�rt f�rfi k�nnyed l�pteit,t�k�letes �l� ajk�nak minden sz�ra k�sz mozdulat�t,melynek mosolya k�ptelen szenved�lly� form�lja a benne gy�ngy�z� gy�l�letet.Ak�r egy testben l�legezn�nek most,szinte tapintja felfoghatatlan f�jdalommal �titatott eml�keit,egy k�zd�sre �hes ember lelk�t,mely mintha kieg�sz�ten� saj�tja dacol�s�t a m�lyr�l hallott rideg suttog�sokkal.Pislog�s n�lk�l �llja a szemeibe f�r�d� Els�,m�g a s�t�tben is �r�kk� aranyl� tekintet�t,ahogyan szavakat �r fel�je a leveg�ben,mondatokat �getve gyenges�ggel k�zd� test�re. Egy sz�vnek hatalmas jelent�s�ge van...nem tudhatom? Nem �rthetem meg? - Szeretem az otthonomat. - M�lyr�l felt�r� szusszan�s�t egy apr�,helyesl� b�lint�s k�vet.Keresi a megfelel� szavakat,melyekkel egyszer�en csak kimondhatn� roncsolt eml�keinek f�jdalm�t,a bel�lr�l feszeget� lelkek marcangol�s�t,ahogyan szinte elem�szti b�r�t,par�zsl� szem�nek v�r�ses f�tyl�t,mely most �temesen pulz�lva k�veti szerkezet�nek hol embertelen�l bedobban�,hol lecsillapodva helyre�llt pump�l�s�t. - Sajnos az eml�keim m�r nem tiszt�k.Ezer �s ezer lehet...csak azokra tudok visszaeml�kezni,melyek Norlana nev�hez f�z�dnek. - Kivehetetlen pillant�sa az ablak�vegre siklik,majd saj�t visszhangjai keser� keresztez�s�ben,megism�telve a robotot l�p egy keskeny bar�zda fel�,melyen t�l l�that�v� v�lnak a metropolisz �jszak�ban f�rd�z�,ezersz�n� f�nyei. Eml�kszem az �lmaimra,mert Norlanar�l sz�ltak.A testv�reimre,mert az utols� pillanatig k�zd�ttek ellene.Az akkori gy�tr�d� arcokra,mert tudt�k,hogy el vagyunk veszve.Eml�kszem,bel�m van v�sve az �sszes n�v,melyet Norlan�n bel�l hordoznak. -...csak �pp azokra nem,melyek nekem fontosak voltak.�k...Anyu... - Lassan,elmos�dott bizonytalans�ggal,n�ma gyermeki elr�vedez�ssel leheli maga el� a sz�t. - Az � nev�k m�r nem is jut az eszembe.Csak az �rzelmek eml�keztetnek engem.Birtokolni akarod �ket...? - �sszezavarodotts�ggal vegy�lt fennhangja szinte csak saj�t mag�hoz sz�l,ahogyan egy pontban kitekint a f�nyekkel k�zd� s�von �t,mely �les cs�kot vet l�gy von�saira.Az �gbe �p�tett z�rzavar,ak�r egy �lett�l csordul�,hatalmas sz�v,l�ktet �s megremeg a cirk�l�k,a szenved�lyekkel �rz� �s l�tez� emberek megroppan� s�lya alatt.A messzes�gen t�l,valahol a kivil�g�tott �p�letek �sszemos�dott sziluettjei takar�s�ban t�nik fel a f�sultan vesztegel�,f�ny�t elvesztett Hold,melyet a l�thatatlan csillagok �lelnek k�rbe a tiszta,tomp�n feket�ll� �gbolton – a v�rz� v�gtelen,ahogyan jobbj�ban fordul egyet a vil�g.Most b�boros hom�ly �tv�zi az eget simogat� f�nyforr�sokat,melyek nevetve �rintik a b�jdos� �gitestek cseppk�nt remeg� alakjait,ahogyan az este lassacsk�n enged az �jf�l cs�b�t�s�nak,s az �g megint fordul egy apr�t,hogy imm�r a legmagasabb helyr�l k�vethesse v�gig az �lomv�ros m�sodpercekbe vesz�,az �r�kk�val�s�gba vagy a pusztul�sba l�ktet� l�t�t. Kicsinek,�s szinte tehetetlennek �rzi mag�t a v�gtelen bolt�v alatt.Felt�dul� f�lelmei lassan keringenek benne,ahogyan lehunyt szemmel d�nti neki fesz�l� homlok�t a h�v�s ablak�vegnek,melynek j�les� hidegs�ge �gy sem vetekedhet a robot f�mes �s �lettelen,de m�gis l�ktet�st�l csordult �rint�s�vel,amit mintha m�g mindig felhev�lt test�n �rezne.Kezeit �nk�ntelen�l fonja k�rbe sz�r� mellkasa �s hasa k�r�l,v�dekez�en,mintha f�lne a borzongat� leveg� t�ls�gosan is �des illat�t�l,a neonf�ny dereng� hom�ly�t�l. - R�d eml�kszem.Olyan vagy,mint az,akit meg�lmodtam gyerekk�nt.Mint Norlana... - Lassan ford�tja oldalra fej�t,felnyitva s�r�n pislog� szemeit,hogy elkaphassa az Els� pillant�s�t; kifog�stalan alakja meg�lljt parancsol �ml� szavainak,melyet eddig senkinek sem siker�lt kicsalnia lelke legm�lyebb szakad�kaib�l. - Sajn�lom Els�,de nem �rtelek.T�l sok mindenben k�l�nb�z�nk. - �les suttog�ssal t�r�ti mag�t �szhez,�br�ndoz� hanglejt�s�t mell�zve kezdi sz�ni a v�laszt a f�rfi mag�z� szavaira,mik�zben ez�st�s k�dbe fordul�,m�lyk�k szeme f�radtan m�lyed a kusza,�ben tincsek k�r�lfogta borosty�nok ragyog�s�ba.F�lelme a m�sodperc t�red�ke alatt illan el bel�le,ahogyan megtal�lja az �rtelmet a kivehetetlen l�ny tekintet�ben. - M�sk�nt �rt�keled Meilis �rdekeit,ahogyan mi.Sokan ink�bb halnak meg emberk�nt,mint sem egy f�mtestbe z�rva...M�r �gy is csal�dok sz�zai szakadtak sz�t,�s haltak meg ak�r �gy,ak�r cyborgk�nt Norlana miatt.A sz�ved elb�rja ezt a s�lyt? �k is embernek sz�lettek,Els�. - Jobb tenyer�t t�tov�z� mozdulattal cs�sztatja fel az ablak�vegre,hogy eltolhassa mag�t,s ism�t szemben �llhasson a kivehetetlen l�ny� robot el�tt,akit k�ptelen a gondolataiba v�sni embertelen f�jdalm�val,a csillap�thatatlan borzong�sa n�lk�l,mely a gerinc�n sz�guldozik fel s al�.Az a pillant�s,a m�lyensz�nt� szemek �zekre szaggatj�k v�n�i �tjait,megr�szeg�tik gondolatait,mik�zben vakt�ban kutatja tov�bb a kimondhatatlan szavakat. - Az �n sz�vemet emberi egyens�lyra programozt�k.Hi�ba,ha Norlananak tartozom engedelmess�ggel,bel�m �ltett�tek a k�pet,melyen ember �s ember egy�tt n�zi a v�rost.Meilis,�s Norlana... - Szemei az ablak�veg f�nyes cs�kj�ra ugranak,ahogyan hangja egy elf�l� s�hajban mer�l el. - ...Norlana hatalmas.Ha felhozz�k �ket,az�rt hozz�k,hogy �ljenek,ne az�rt,hogy meg�lj�k �ket az �r�k l�t �r�n.�k �rezni akarnak,Els�.Szabads�got. - Von�sai f�t�tt,hamisk�s f�lmosolyba t�dulnak,ahogyan fej�t oldalra billentve pihenteti meg tekintet�t ism�t a robot sziluettj�n. - Term�szetesen b�rmire hajland� vagyok,ha �gy megmenthetek ak�rmit is.Nem �ldozok fel semmit feleslegesen,f�leg nem ennyi �letet...�r�kk� f�lek,Els�,�m sok m�s dologra is k�pes vagyok. - Kiss� el�red�lt tart�s�t egy bentrekedt leveg�v�tellel er�s�ti meg.Sz�tny�lt ajkait�l mosolya,mely mintha nem is az �v� lenne,m�g ink�bb sz�lesebbnek tetszeleg repedezett sebekkel tark�tott arc�n,melyen az alvadt v�r ez�st�s sz�nben k�veti vonalai �tj�t,h�tborzongat� l�tv�nyt k�lcs�n�zve eg�sz l�ny�nek. Egy utols� pillanat v�gs� gondolata,mely mindenk�ppen egy �ldozat n�lk�li �ldozatr�l kell hogy sz�ljon.Egy cyborg befejez� felcsend�l�se,amely mag�ban hordozza a pillanatnyi sz�ps�get; az �nmegsemmis�t� rendszer,melyben a k�ts�kr�l egy s�k �n�ll�an kell hogy d�nts�n,mikor m�r minden elveszettnek t�nik. - De persze ki vagyok �n,hogy ak�rmir�l is d�nthessek itt? - V�gletes sz�n� szemeit nehezen ford�tja csak el a t�k�letesre csiszolt robotv�zr�l,hogy tekintet�t v�gigfuttathassa Coozen �gyba m�lyedt test�n,mely az�ta saj�t mag�val k�zd,majd Deron �jfekete alakj�n,hogy szemei meg�llapodhassanak a f�rfi egybeolvadt �risz�n.A l�ny tekintete vad �rzelemmentess�gr�l,�s kiismerhetetlen szenved�lyr�l �rulkodik,mintha a v�gtelenbe tekintene,�s vakt�ban besz�lne a leveg�t �tszelve. - �n feler�szben az �rzelmeimre hallgathatok csak,de �k is meilisiek.Mihez tartj�k magukat?

2009.05.23. 12:36 Zev Owen

- ... Nagyon, nagyon f�lek a hal�lt�l, Els�. A f�mes l�ktet�s, melyen kereszt�l a szavakat hallja pillanatokra csendes�ti el maga k�r�l a teret. - Asszonyom, egy pillanatra. A tenyer�n �rzett er�teljes szor�t�s elenged, majd a meleg b�r, mely eddig biztons�got adva k�r�lfogta apr�nak tetsz� kez�t teljesen elt�volodik t�le. Nem nyitja fel a szem�t; k�ptelen r�, csak saj�t rendezetlen l�legzet�t hallja, mely bels� f�lelm�nek ad hat�rozott jelet. A f�rfi hangja a t�volban morajlik fel �sszemos�dott z�g�sok form�j�ban hol halkabb, hol magasabb �temben, b�r az is lehet, hogy csak saj�t f�l�nek monoton z�g�s�n kereszt�l hallja alig kivehet�n egybem�lni az idegesen, s m�lys�ges kudarct�l cseng� er�teljes t�nus� szavakat. Az orvos hangja, de m�g sosem hallotta �gy csengeni, am�g a k�zel�ben volt. Val�sz�n�leg a helyis�gben l�v�k egyike sincs tudat�ban annak, hogy �bren van. - … sikertelen volt… sz�ll�tani, de nem lenne �rtelme. – bontakoznak ki a szavak, melyekre �rzi, hogy sz�ve gyorsabb �temben kezd verni, ahogy mellkasa f�jdalom ittasan megemelkedik. Mag�ba fojt egy f�jdalmas ny�g�st, ahogy baloldal�ba, az er�tlen sz�v hely�re elviselhetetlen f�jdalom nyilall. Most nem tudhatj�k meg, hogy �bren van. - Nagyon sajn�lom… Mindent megtenn�k, de a lehetetlent m�g magamt�l sem v�rhatom. A fi� er�s, m�g n�h�ny �vig b�rhatja ezzel a sz�vvel, de nagy val�sz�n�s�ggel… - mintha saj�t elkeseredetts�g�vel k�zdene, a kudarccal, mely nem hagyja, hogy folytassa. Egy t�r�keny n�i hang halk zokog�sa bontakozik ki az �rz�ketlen, borzong�sba f�l� �rb�l – a semmib�l. Egy rekedt s�haj. - Nagy val�sz�n�s�ggel sz�vel�gtelens�g, sz�v b�nul�s vagy sz�vinfarktus is jelentkezhet. Sz�vroham… Att�l f�gg�en, milyen k�ls� hat�sok �rik…- hossz�, gy�szt�l b�nult sz�net -  K�rem… A hang tomp�n elakad, �jra elfojt�dik, amint egy alakot �rez teste f�l� magasodni, s b�r�n meleg k�nnycseppek futnak le a feh�r takar� semmitmond� anyag�ig. A n� nem sz�l, csak �r�lten zokog, a karj�ba kapaszkodva, mintha hatalmas szakad�k t�tongana riadts�gt�l kap�l�z� l�bai alatt �s ez lehetne az egyetlen kapaszkod�, ami megtarthatja. A forr�s�gt�l t�zel�, r�m�lt arcot most mellkas�n �rzi – tudja, hogy � is hallja rendezetlen sz�v�nek �tem�t, ez�rt legsz�vesebben elh�z�dna, hogy ne okozhasson neki m�g t�bb f�jdalmat �s csal�d�st. Torka elszorul, a f�jdalom pedig a k�tszeres�re n�vekszik a mellkas�ban. De ez most nem fizikai, a lelk�t �rzi kifulladni a gy�trelemben �s a magatehetetlen semmiben, ahol k�nnyeivel k�zdve verg�dik, a hal�l hirtelen tudat�t �zlelve. - Anya… - egy rekedt, v�kony hangot hall meg, melyet v�gtelen�l t�volinak �rez; a saj�tj�t – �n nem akarok meghalni. Nagyon F�lek… - Ennyi mindent �r egy sz�v...? Olvasol a gondolataimban idegen..? Olvass bennem. Olvass a sorok k�z�tt. Vajon mit l�tsz, mikor a szemembe n�zel? Vak gyilkost? Egy sz�rnyet? Hogy l�tsz engem? Mond meg!... Tudata minden m�lys�gben az eml�keibe v�si azt az arcot, mely minden f�lelem n�lk�l n�zett vele farkasszemet. Egy olyan l�zad� szemeiben mer�l el, melynek l�tv�nya a h�s nyugalom �s a heves v�gy keser� egyveleg�vel babon�zza meg test�t, h�vogat� szavakkal �lesztve fel benne az embert. Csukl�j�n �rzi az indulatt�l l�ktet� teny�r vonal�t, melynek fel�lete szinte gondolataiba �v�lti a f�lelmet �s a szenved�st, melyet a cyborg ez id�ig f�ltve mag�ban tartott, de m�r tekintet�vel sem pr�b�lja meg leplezni a gyenges�get, mely szor�t� hurokk�nt fonja k�rbe, mint egy �rdes f�jdalom ami l�legzet�t marja, ak�rh�nyszor vesz�ben l�v� otthon�ra gondol. Saj�t kez�t �rzi sz�v�nek hely�n, melyre minden tenyer�be v�sett vonal megremeg a f�jdalomittas bizserg�sben, minek hat�s�ra k�nytelen uralkodni tekintet�n. Tart�sa most sem sugall t�bbet rideg n�mas�gn�l, m�g a mag�ban v�v�d� szenved�llyel k�zd. Mindazzal ami m�r r�g elveszett, �s es�lye sem lenne visszat�rni. F�mkarj�nak minden t�tova rezd�l�s�ben �rzi az �lomsz�vk�nt egybekong� kattog�st, mintha egy halhatatlan �ram� j�rna benne meg�ll�thatatlan, vad erej�vel, a gyorsas�ggal, mely letasz�thatatlann� �s olyan er�ss� tette, hogy mindent el�rhetett amire csak v�gyott; amir�l haldokl� sz�ve annak idej�n l�legzetekbe m�ly�lve �lmodott. Nem csillapodik a v�gy; bel�lr�l ostromolja, hogy legsz�vesebben lehunyn� a szem�t �s elt�nne a v�gtelenben egy pillanatra. Rideg f�mujjai a halov�ny, m�lyv�r�s sz�nekben j�tsz� tincseken sz�ntanak v�gig, hogy tenyer�vel minden �z�ben �rezheti a l�ny tark�j�t, karj�nak minden mozzanat�val a k�nnyed tart�s�, kecses h�t �tj�t – a f�lig ember test �des meleg�t. Lelki szemei el�tt l�tja, ahogy �jra �rz�ketlen b�r�t �rinti, v�gigsimogatva az a l�gy l�legzetv�tel, mely az el�tte �ll� v�v�d�, zakatol� mellkas�b�l szakad fel. Mag�n, kifog�stalanra form�lt mellkas�nak zakatol�s�ba fon�dva hallja a cyborg sz�v�nek k�zdelemre k�sz dallam�t felcsapni, ak�r a nyugodt �ce�n t�kr�n a vihart jelz� els� vad hull�m. �leld �t! Vigasztald! – �v�lti a f�mkamr�ba z�rt ember, de nem tal�l v�laszra a robotv�zon kong� sz�rke visszhangon k�v�l. A l�lek h�borog, de semmit sem �rhet el, a sz�nalmas emberi v�gyak a pillanat erej�vel k�rhoznak el a siv�r f�mv�z belsej�ben. Szem�nek pislog�s szer� villan�s�val z�rja ki a bel�le el�t�r� szenved�ly erej�t – a r�t�r� gondolatokat -  majd ajkait uralm�nak megfelel�en mosolyra h�zza, mintha ezzel enyh�thetn� a benne tombol� elkesered�st, az �jra fel�ledt v�gyakoz�st egy f�lember k�zels�g�re. Hazudik saj�t mag�nak, �rtelmetlennek tartja �s elutas�tja az �rz�seket, melyeket a robot test kisz�r �s leselejtez. - Tudja Miss Laken.. – v�lt �jra t�vols�gtart� form�ra a hangja. – Mi sok mindenben hasonl�tunk. Mindenekel�tt abban, hogy mindketten betegesen beleszerett�nk az otthonunkba, ami ebben a vil�gban nagyon ritka, hiszen senki sem tal�lja a hely�t. Mindketten �vni, �s v�deni akarjuk azt a helyet, ahol sz�lett�nk, �s ahol �let�nk legnagyobb r�sz�t t�lt�tt�k. Hiszen ezer eml�k �s ezernyi szem�ly arca v�s�d�tt bele az eml�kekbe, amik l�tom �nt is megtal�lj�k, �s nem hagyj�k nyugodni. – t�volabb l�p, hogy f�mtenyere az ablak h�s vonal�t �rhesse, majd fej�t oldalra ford�tva kipillant az �gi v�ros s�t�tj�be, melynek f�nyei szinte nappali vil�goss�gba �lt�ztetik a t�gra ny�lt, v�gel�thatatlan teret. Rideg ujjhegy�vel v�gigsim�t az jeges �veg l�thatatlan fel�let�n, mintha mozdulat�val az �benben ragyog� metropolisz alakj�n futtathatn� v�gig a v�gyakoz� �rint�st. - De �n Meilis �rdekeit is szolg�lom. Biztos�tani tudom nekik, hogy felker�ljenek Norlanaba �s a v�ros �rdekeit szolg�lva b�k�ben, �s j�m�dban �lhessenek. Akib�l nem cyborg lesz �s k�s�rleteknek lesz al�vetve, azok is megszolg�lj�k, hogy itt �lhessenek. De sajnos sokan belehalnak, hiszen az orvostudom�ny m�g mindig el�g gyenge. – elhallgat, �les pillant�sa a l�ny�ba m�lyed. – �n nem vagyok orvos. A halottak�rt nem tehetek semmit.. De �gy gondolom, hogy a Meilisieknek m�g az el�re hozott hal�l is jobb egy k�nyelmes helyen, mint hossz� �r�kig szenvedve egy mocskos utc�n, mindaddig, am�g meg nem fulladnak �s el nem �ri �ket a hal�l. – f�mesen pulz�l� karja er�t dikt�l� teste mell� zuhan vissza. - �n mag�ra b�zom a d�nt�st. De l�tom �nnek fogalma sincs arr�l, hogy egy sz�vnek mekkora �rt�ke �s jelent�s�ge van. T�bb mint azt valaha gondolta volna... De nem v�rom el, hogy ezt valaha is meg�rtse.

[568-549] [548-529] [528-509] [508-489] [488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]