�j bejegyz�s Friss�t�s

2009.07.22. 19:29 Mizuki Sawa

- Ha felvisznek a l�gj�r�ra, ott �n egy l�p�st sem tudok tenni. Ezt az egyet kell megakad�lyoznunk. �s ezt egyed�l nem tudom megcsin�lni. - riadtan n�zett a fi�ra, aki oltalmaz�an be�llt el�. Nem akarta, hogy ezt tegye, hogy ilyen �nfel�ldoz� legyen. Szorosan �t�lelte h�tulr�l. Annyi minden volt, amit sz�vesen mondott volna ebben a pillanatban, de nem volt r� es�lye. Se az id� nem volt alkalmas, �s a pillanat se igaz�n. Azon k�v�l olyan volt, mintha egy gomb�c lett volna a tork�ban, hiszen megsz�lalni se b�rt. V�g�l elengedte a fi�t, �s h�tr�lt p�r l�p�st, hogy el�kapja � is a kardj�t, majd bel�pett mell�. - B�rmit megteszek, �s seg�tek, amiben csak tudok! V�gs� esetben, ha kell, akkor ak�r a szemed is leszek. - az �jonnan felfedezett ereje tudat�ban ez most m�r sokkal k�nnyebb feladatnak bizonyult. B�r elsz�nt volt, m�gis n�vekedett benne a f�lelem az egyre k�zeled� l�ptek zaj�t�l. Nem akarta, hogy vissza vigy�k, �s tov�bbi k�s�rletekhez haszn�lj�k. Azonk�v�l ott volt neki Daniel, aki egyre fontosabb lesz neki, �s azt sem akarta, hogy neki f�jdalmat okozzanak. Hirtelen a legsz�vesebben megfogta volna a fi�t, �s elr�ncig�lta volna onnan, menek�lni akart vele, v�deni, hogy ne kelljen szembe n�zni�k a cyborgokkal, de m�r k�s� volt, erre most m�r nem volt alkalmuk. A sarkon befordultak a cybrogok, �s r�juk fogt�k a fegyvereiket. Nem t�ntek meglep�d�ttnek, biztos tudt�k m�r, hogy itt vannak. Egyesek elindultak fel�j�k, hogy magukkal vigy�k �ket. �jra. Mindezt nem akarta annyiban hagyni. Ezt, ami�rt ennyit k�zd�tt nem fogja csak �gy feladni �jabb f�jdalmas, �s ez�ttal bizony�ra v�gleges k�s�rletek�rt. Tudta, hogy �gy vagy �gy, de ha felviszik, nem �li t�l. Vagy belehal a k�s�rletekbe, vagy annyira legyeng�l, hogy a m�sik �tveszi a hely�t. �r�kre. Kitart�an suhintotta a kardj�t azok fel�, akik megpr�b�ltak a k�zel�be j�nni, de soha sem tudott igaz�n j�l b�nni a karddal, csak amolyan alap tud�sa volt. �gy h�t minden k�zel�kbe igyekv�t vill�mokkal s�jtott. De m�g �gy is t�l sokan voltak. Hirtelen er�s, �s biztos kezeket �rzett a csukl�j�n, melyeket most h�ta m�g� szor�tottak. Megpr�b�lt szabadulni, �s f�szkel�d�tt, de nem volt hozz� el�g ereje. - Sajn�lom Dan... - mondta elcsukl� hangon. Most lett volna sz�ks�ge a seg�ts�g�re, �s � nem tudott neki seg�teni. A fi�nak csal�dnia kellett benne. Elkezdt�k hurcolni a l�gj�r� fel�, � pedig tov�bbra is f�szkel�d�tt �s rugdal�zott, meg kalap�lt, de nem seg�tett semmi. Mikor oda �rtek el�ker�lt egy injekci�s t�, melynek hegye megcsillant a nap f�ny�ben, majd hirtelen elt�nt a karj�ba. Ijedten n�zte, ahogy az �tl�tsz� sz�rum elt�nt az ereiben, majd minden kezdett elmos�dni el�tte, �s m�r csak t�volr�l �rz�kelte, hogy durv�n landolt a l�gj�r� f�m padl�j�n.

2009.07.21. 23:46 Daniel Barth

- Mondta valaki, hogy h�ly�nek n�zlek?  - hallja meg a v�dl� hangot, de pr�b�l tov�bbra is nyugodt maradni, arc�ra �jra ki�l az a semmitmond�, �res kifejez�s; most m�gsem k�pes arra, hogy �jra teljesen elz�rk�zzon mindent�l. T�ls�gosan is term�szetess� v�lt ez a k�zvetlens�g, �s m�r sokkal nyomaszt�bbnak �rzi azt a tasz�t� mag�nyt, melyet eddig norm�lisnak tartott. Mostm�r sokkal jobban v�gyik m�sok t�rsas�g�ra, �s m�g hogyha nem is �pp a legkedvesebb emberek, legal�bb van kihez besz�lnie. Tulajdonk�ppen m�g �lvezi is. - Nem, nem mondta senki. – feleli elm�lkedve, eddigi hangj�b�l furcs�n kiugr� lejt�ssel, szinte m�r gyerekesnek t�n� nemt�r�d�ms�ggel. - �n t�madom le?! Kik�rem magamnak! De gondolkodjatok m�r!!! Szerintetek gondolatolvas�sra van most er�m, mikor akaratom ellen�re hallom a hangokat a fejembe, mint egy idi�ta!!  Megmutassam milyen, ha a fejedbe turk�lok? – n�m�n �ll mozdulatlanul, Alicia erej�re nem reag�l semmit, s b�r pontosan tudja, az mit csin�l, hogy gondolatait m�r nem csak � maga �rz�keli, m�gsem reag�lja t�l a dolgokat. - Soha! Soha t�bbet ne mer�szeld. – Mizuki sziszeg� hangja t�ri meg szinte megbabon�zott gondolatmenet�t, mire halkan, felad�an fels�hajt. - �n ink�bb nem mutatom meg, milyen az, amikor a fejedben turk�lok, de ha nagyon akarod, megtehetem. Engem te nem tudsz felideges�teni. – feleli �res, kih�lt hangon, m�gis teljes nyugodts�ggal, szinte m�r-m�r f�lelmetesen egyhang�nak hangz� szavakkal. Lehajtott fejjel �ll tov�bbra is egy helyben, kifejez�stelen arc�t �jra sz�rke tincsei m�g� rejtve, n�m�n f�rk�szve fak� szemeivel a kisz�radt, repedezett f�ldet, ahol a h�s szell� felkavarja a r�rak�dott port, enyhe hom�lyt var�zsolva h�rm�juk alakja k�z�. - Te is tudod, hogy gyenge vagyok... Feladtam volna... H�nyszor feladtam volna... De te megmentett�l, �letben tartott�l, �s most m�r van is �rtelme annak, hogy �ljek. Az �letem egy �rtelmet tal�lt. De ha nem vagy velem, akkor semmi sem siker�l, akkor tal�n m�r el�g akarater� se lenne bennem. Se ahhoz, hogy elmenjek, se ahhoz, hogy tov�bb �ljek. Te is tudod, tudom, hogy valahol ott m�lyen tudod, hogy sz�ks�gem van r�d. – a l�ny �rint�s�t�l kiss� �sszerezzen, m�gis halov�ny mosollyal nyugt�zza. Olyan r�gen �rzett m�r olyat,hogy valaki ennyire k�zel ker�lt volna hozz�, s�t hogyha jobban belegondol, tal�n m�g soha. Nem akarja, �s m�gis. M�g mindig nem k�pes teljesen megb�zni ak�rkiben is, az az apr� k�tely �lland�an ott lakozik benne, pedig n�h�ny perccel ezel�tt m�r siker�lt elfelejtenie azt is, �s most m�gis visszat�rni l�tszik. Egyik kez�vel zavarodottan t�r bele k�cos haj�ba, a l�ny szavaira most nem tud semmit v�laszolni, se ellenkezni, se helyeselni; azonban a v�lasz m�g v�rathat mag�ra, hiszen n�h�ny pillanattal k�s�bb tompa, elhal� z�g�st v�l hallani, valahonnan a messzes�gb�l. - Nem... – Mizuki kez�nek szor�t�s�b�l kih�zza saj�tj�t, majd lass�, sz�tesett mozdulatokkal el�h�zza k�t kardj�t, mindkett�nek a hegy�t le�rintve a f�ldre. - A leveg�ben vannak. – sz�l k�zbe nyugodt hangon, ahogyan n�h�ny l�p�st h�tr�l, egyenesen az egyik �sdi h�z fal�hoz, majd h�t�t annak neki t�masztva, tov�bbra is a poros f�ld�n nyugtatja neh�z fegyver�nek vas hegy�t. N�h�ny n�ma, nyomaszt� perc ut�n menetel� l�ptek dobolnak a f�ld�n, ahogyan n�h�ny cyborg kil�p a l�gj�r�b�l Meilis betonj�ra.  Az egyenletes, neh�z l�ptek kopognak a f�ld�n, egyre k�zelebb �rve hozz�juk. Egy m�ly l�legzetv�tel ut�n r�emeli fak� tekintet�t a mellette �ll� l�ny alakj�ra, majd neh�zkes l�ptekkel v�delmez�n el� �ll, v�rva, hogy a robotok ak�rmelyik pillanatban �szrevehetik �ket. - Ha felvisznek a l�gj�r�ra, ott �n egy l�p�st sem tudok tenni. Ezt az egyet kell megakad�lyoznunk. �s ezt egyed�l nem tudom megcsin�lni. – sz�lal meg elhal� hangon.

2009.07.17. 13:23 Mizuki Sawa

- Hagyd, semmi baj. - A fi� nyugtat� kez�t �rzi mag�n, �s m�lyen l�legez, hogy siker�lj�n lehiggadni, k�zben hallgatja, hogy a fi� mit mond Alici�nak.  - Ha pedig m�r itt tartunk, �n sem l�gok ki annyira a sorb�l... De ez teljesen mindegy. Lehet, hogy most nem n�zegeted �pp a gondolataimat, de pontosan tudom, hogy k�pes vagy r�. Ne n�zz h�ly�nek, mert nem vagyok az. - Mondta valaki, hogy h�ly�nek n�zlek? Nem is tudom minek veszekedem itt veled. - A n� el�g idegesnek t�nt, �s most fel� fordult, ohgy � is megkapja az adagj�t. - �n t�madom le?! Kik�rem magamnak! De gondolkodjatok m�r!!! Szerintetek gondolatolvas�sra van most er�m, mikor akaratom ellen�re hallom a hangokat a fejembe, mint egy idi�ta!! Megmutassam milyen, ha a fejedbe turk�lok? M�g miel�tt b�rmit v�laszolhatott volna, �rezte, hogy a gondolatai m�r nem csak a saj�tjai. �rezte Alici�t a fej�ben. Annyira d�h�s volt, hogy �k�lbe szor�totta a kez�t, �s k�rmei belev�jtak a tenyer�be, ami erre v�rezni kezdett, de egynl�re nem t�nt fel neki, ahooz most t�ls�gosan is m�rges volt. - Ez m�g csak a kezdet. Ilyen, ha ment�lisan leblokkollak titeket. - D�ht�l izz� szemekkel n�z a n� ut�n. - Soha! Soha t�bbet ne mer�szeld. - pr�seli ki fogai k�z�tt. Lassan elv�lik a fi� ajkait�l, �s �jra a l�b�ra ereszkedik. Hossz� pillanatokig �llt m�g ott behunyt szemekkel. Kor�bban el se tudta volna k�pzelni, hogy el�g b�tors�ga lenne ilyesmihez, de most m�s volt. Daniellel minden olyan m�s volt. Sokkal jobb, �s k�nnyebb. Lassan m�r t�nyleg el sem tudta volna k�pzelni az �let�t a fi� n�lk�l. Ahhoz m�r t�ls�gosan is r�sz�v� v�lt az �let�nek. - Ak�rhov� elmegyek... Mondtam, hogy nekem teljesen mindegy. De a seg�ts�gem... Miben tudn�k neked �n seg�teni? - halkan s�hajtott. Ut�lta azt a sz�t a fi� sz�j�b�l hallani, hogy mindegy. �gis boldogan �lvezte, ahogy a fi� v�gigsim�t az arc�n. - Te is tudod, hogy gyenge vagyok... Feladtam volna... H�nyszor feladtam volna... De te megmentett�l, �letben tartott�l, �s most m�r van is �rtelme annak, hogy �ljek. Az �letem egy �rtelmet tal�lt. De ha nem vagy velem, akkor semmi sem siker�l, akkor tal�n m�r el�g akarater� se lenne bennem. Se ahhoz, hogy elmenjek, se ahhoz, hogy tov�bb �ljek. Te is tudod, tudom hogy valahol ott m�lyen tudod, hogy sz�ks�gem van r�d. - Kez�t a fi� mellkas�n nyugtatta. Hossz� percekig csak �llt ott, �s elveszett a gondolataiban, tekintete v�gig b�k�sen a fi�n nyugodott. Felemelte m�sik kez�t, hogy meg�rintse a fi� arc�t, m�g mindig olyan neh�z volt elk�pzelnie, hogy l�tezik, �s hogy vele van, ekkor azonban �szrevette, hogy az v�rzik, �gy gyorsan vissza is kapta. De m�g miel�tt b�rmit tehetett volna, egyenletes l�ptek zaj�ra lett figyelmes. Fej�t arra ford�totta, �s hirtelen ki�lt az arc�ra a r�m�let. Cyborgok. Val�sz�n�leg �pp erggeli �rj�ratot tartanak, vagy ak�rmi. A f�lelemt�l b�nultan �llt ott, majd hirtelen siker�lt annyira uralkodni mag�n, hogy a fi�ra emelje a etkintet�t egyre n�vekv� r�m�lettel. Nem akarta, hogy r�juk tal�ljanak, hogy elszak�t�sk t�le Danielt, hogy f�jdalmakat okozzanak b�rmelyik�knek is. Most m�r volt ki�rt agg�dnia, volt vele valaki, �s nem volt hajland� elvesz�teni.  A r�m�lett�l szorosan fogta Daniel kez�t. - Nem... - suttogta halkan elhal� hangon.

2009.07.13. 09:52 Alicia

Rettenetesen begurult, szinte m�r a f�jdalomr�l is megfeledkezett. - Mondta valaki, hogy h�ly�nek n�zlek? - csattant fel d�h�sen. �ri�si remeg�s r�zta meg a n�t, de ez volt jelen pillanatban al egkisseb probl�m�ja. Maximum egy s�rk�ny fog el�tt�k �llni el�g ramaty �llapotba, de ann�l angyobb probl�ma nem lehet. - Nem is tudom minek veszekedem itt veled. - legyintett szabad kez�vel. Majd Mizuki fel� fordult. - �n t�madom le?! Kik�rem magamnak! De gondolkodjatok m�r!!! Szerintetek gondolatolvas�sra van most er�m, mikor akaratom ellen�re hallom a hangokat a fejembe, mint egy idi�ta!! - tombol Alicia. - Megmutassam milyen, ha a fejedbe turk�lok? - k�rdezi, majd minden erej�t �ssze szedve az akarat�val ment�lisan leblokolta a k�t "gyereket", �s k�zben a fej�kben turk�l, milyen gondolatok szaladnak �t rajtuk. - Ez m�g csak a kezdet. -sziszegte. Nem szerette ezt a m�dszert alkalmazni, de ha musz�ly, akkor musz�ly. Majd csettintett eggyet, �s a blokk elm�lt. -Ilyen, ha ment�lisan leblokkollak titeket. - sziszegi, majd biccent nekik. Megfordul, �s a kardj�ra t�maszkodva elindul, szinte l�tszik, ahogy izzik k�r�l�tte a leveg�. ~ �s most?! Merre? ~ k�rdezi mag�t�l, mik�zben f�jtat hangosan. ~ Mind1,csak el innen ezekt�l. ~ sz�lal meg fej�ben a m�r elfelejtett hang. ~ M�r megint Te? ~ d�h�ng a n�. ~ Csak nem hi�nyoztam? ~ k�rdezi incselkedve a hang. ~ Nagyon ~ forgatja a szemeit. P�r utc�n bel�l le�l, kardj�t eldobja valamerre, �s arc�t a tenyer�be temetve m�ly l�legzeteket vesz.

2009.07.12. 22:26 Daniel Barth

Eddig der�s gondolatai egy csap�sra foszlanak sz�t, ahogyan Alicia k�zeled� l�pteit hallja, s �rzi, �s b�r nem igaz�n van semmi oka arra, hogy ne kedvelje a n�t, m�gsem k�pes azonosulni vele, vagy ak�r csak jobban megismerni. Tal�n �jra fel�ledt benne az a makacs, bizalmatlan �nje, melyet n�h�ny �r�ja m�r siker�lt legy�znie... - A l�bamon se tudok meg�llni, ha nincs itt ez a baszod�k nagy kardom, �s m�g szerinted a gondolataidba van er�m turk�lni?! Arra ford�tan�m az er�met, hogy a Te gondolataidat m�dos�tsam, ahelyett, hogy arra ford�tan�m, hogy meg�lljak a l�bamon? Ha ezt hiszed, sajnos fel kell �bresszelek az �lomvil�godb�l, mert �N nem turk�lok a fejedbe. – ha tekintet�vel �lni tudna, minden bizonnyal megtenn�, azonban minthogy sz�rke tincsei m�g mindig v�delmez�n takarj�k fak� szemeit, nem l�tszik rajta hirtelen fel�bred� gy�l�lete. Egy m�ly l�legzetv�tel ut�n �jra lenyugszik, s b�r k�nnyen fel lehet ideges�teni, �ltal�ban t�k�letesen k�pes titkolni �rzelmeit, legyen az ak�r gy�l�let, ak�r boldogs�g. - Igazs�gtalan vagy! Daniel nem rossz sz�nd�kb�l mondta. Igaz�n nem kellene �gy let�madnod, nem ezt �rdemli, semmik�ppen se! – nyugtat�an a l�ny v�ll�ra rakja kez�t, majd �that�an a szem�be n�zve k�cos tincsei al�l, halkan fels�hajt. - Hagyd, semmi baj. – fordul ism�t Alicia fel� – Ha pedig m�r itt tartunk, �n sem l�gok ki annyira a sorb�l... De ez teljesen mindegy. Lehet, hogy most nem n�zegeted �pp a gondolataimat, de pontosan tudom, hogy k�pes vagy r�. Ne n�zz h�ly�nek, mert nem vagyok az. – sz�lal meg higgadt, ideges�t�en nyugodt hangj�n, m�g hogyha bel�lr�l sz�t is veti az ideg. Pr�b�l nem foglalkozni a sz�m�ra kellemetlen t�rsas�ggal, �gy �jra Mizuki fel� fordul, s b�r tal�n most �jra a saj�t mag�ny�ra lenne sz�ks�ge, nem k�pes t�g�tani a l�ny mell�l. - Az volt az otthonom, de mostanra m�r csak tele van f�jdalmas eml�kekkel, nem szeretn�k oda visszamenni... Azonk�v�l n�lam van minden, ami kell... Mindig olyan kit�r� v�laszt adsz... �gy hogy tudjam, hogy te mit szeretn�l? �s igen, lehet, hogy nem l�tsz k�l�nbs�get, de az is fontos, hogy te is j�l �rezd ott magad. �n ezt szeretn�m. – f�radtan elmosolyodik, de nem v�laszol semmit sem a k�rd�sre, sem a kijelent�sre. - H�t ha �gy van, akkor szeg�lj�nk szembe, alak�tsuk a saj�t j�v�nket. Daniel...? Velem j�ssz, ha �n el akarok menni innen? De ne csak az�rt gyere, hogy megv�dj, hanem mert te is szeretn�l... Tudom, hogy nekem egyed�l nem fog menni, csakis �s egyed�l a te seg�ts�geddel. – fels�hajtva t�ri, ahogyan a l�ny f�lret�ri tincseit, s mostm�r nem �rdekli semmi, csup�n �that� pillant�saival veszik el annak von�saiban, b�r sz�m�ra l�thatatlanok, m�gis nyugalommal, s boldogs�ggal t�lti el az �rz�s. Megpr�b�lja megkeresni a s�t�tben a l�ny tekintet�t, azonban minthogy ez sikertelen k�s�rletnek bizonyul, ink�bb csak elmosolyodik. N�m�n, mozdulatlanul hagyja, ahogy Mizuki arca egyre k�zelebb �r �v�hez, m�g v�g�l ajkaik �ssze�rnek. Karjait laz�n kulcsolja �ssze annak dereka k�r�l, fej�t kiss� lehajtva, szemeit becsukva �lvezi a pillanatot. Kettej�k alakja eggy� olvad a hajnali f�nyekben, f�kusz�latlan, �resnek mondhat� tekintete csak hidegen n�z maga el�, mintha �tl�thatna a l�ny alakj�n. - Ak�rhov� elmegyek... Mondtam, hogy nekem teljesen mindegy. De a seg�ts�gem... Miben tudn�k neked �n seg�teni? – k�rdezi �rdekl�dve, szoros �lel�s�b�l kih�zva egyik kez�t, s v�gigsim�t vele a l�ny arc�n, annak l�gy von�sain.

2009.07.12. 21:30 Mizuki Sawa

Mintha csak �rezte volna, hogy hol j�rnak a fi� gondolatai. Persze val�j�ban nem tudta, sokkal ink�bb csak sejtette. De mint mindig most is b�rmit megtett volna az�rt, hogy Danielnek jobb kedve legyen. Sokszor k�v�nta hogy ak�rcsak � a fi� is eltudja szakadni a f�jdalmas eml�kekt�l �s gondolatokt�l. Nem tudta neki mi�rt ment ilyen k�nnyen, mi�rt tudta mindazt maga m�g�tt hagyni, ami olyan sok�ig a r�sze volt, de m�gis ment neki. �s mindezt csak �rte...? Ekkor meghallotta Alici�t, akir�l m�r majdnem meg is feledkezett, �s fel� fordult. - A l�bamon se tudok meg�llni, ha nincs itt ez a baszod�k nagy kardom, �s m�g szerinted a gondolataidba van er�m turk�lni?! Arra ford�tan�m az er�met, hogy a Te gondolataidat m�dos�tsam, ahelyett, hogy arra ford�tan�m, hogy meg�lljak a l�bamon? Ha ezt hiszed, sajnos fel kell �bresszelek az �lom vil�godb�l, mert �N nem turk�lok a fejedbe. - Kicsit meglep�dve n�zett a n�re, b�r nem a legnyugodtabb ember volt, akit ismert, m�gis azt gondolta volna, enn�l az�rt nehezebb felideges�teni. Most m�rgesen n�zett r�. - Igazs�gtalan vagy! Daniel nem rossz sz�nd�kb�l mondta. Igaz�n nem kellene �gy let�madnod, nem ezt �rdemli, semmik�ppen se! - Eg�sz id�ig nem volt sok baja Alici�val, de az nagyon is b�ntotta, hogy �gy 'nekiesett' Danielnek. Nem akarta, hogy �gy b�njanak vele, hiszen nem is tett semmit. Tal�n jobban megviselte a n� reakci�ja, mint mag�t a fi�t, de annyira �vni akarta, hogy t�bb� ne legyen f�jdalomban r�sze. Mindketten sokat �t�ltek m�r, �ppen el�g szenved�st egy �letre.   Figyelm�t �jra a fi�nak szentelte, �s fel� fordult. - Nekem semmim nincs itt, ami�rt maradnom k�ne. Neked viszont sokat jelent az a h�z, ahol az el�bb voltunk. Ez�rt nekem teljesen mindegy. Ha akarod, maradhatunk, ha el akarsz menni, menj�nk. Am�gy is... Nekem azt�n minden hely teljesen ugyan�gy n�z ki... - Az volt az otthonom, de mostanra m�r csak tele van f�jdalmas eml�kekkel, nem szeretn�k oda visszamenni... Azonk�v�l n�lam van minden, ami kell... - A zseb�ben rejt�zk�d� k�pre �s nyakl�ncra gondolt. - Mindig olyan kit�r� v�laszt adsz... �gy hogy tudjam, hogy te mit szeretn�l? �s igen, lehet, hogy nem l�tsz k�l�nbs�get, de az is fontos, hogy te is j�l �rezd ott magad. �n ezt szeretn�m . - A fi�ra mosolygott. �rzi, hogy annak tekintete rajta nyugszik, tudja �s l�tja is.< - J� lenne, ha l�thatn�m az arcodat... - v�gyakozva n�z a fi�ra. "Ha l�thatn� az arcom... Vajon akkor mi lenne? M�sok lenn�nek a dolgok? De v�g�l is nem a kin�zetem miatt kedvel, azt m�r tudom..."  A fi� tov�bbi szavaira �gy emeli fel a fej�t, mintha most �bresztett�k volna egy m�ly �lomb�l.  - Ha �gy lenne, akkor teljesen m�shol lenn�k, �s teljesen m�shogy alakult volna a m�lt. �n nem hiszek a term�szetfelettiben, de valami�rt nagyon meg akart b�ntetni a sors. - H�t ha �gy van, akkor szeg�lj�nk szembe, alak�tsuk a saj�t j�v�nket. - Elsz�nt�sa �j �letre kap. - Daniel...? Velem j�ssz, ha �n el akarok menni innen? De ne csak az�rt gyere, hogy megv�dj, hanem mert te is szeretn�l... Tudom, hogy nekem egyed�l nem fog menni, csakis �s egyed�l a te seg�ts�geddel. Most �jra a fi� arc�t n�zte, de szemeit mint �ltal�ban most is eltakart�k a k�sza tincsei. Felemelte a kez�t, �s od�bb t�rte azokat, a fi�nak most m�r nem volt oka ellenkezni, hiszen nem tudott m�r neki �rtani. Hossz� pillanatokig, ak�r tal�n percekig is elm�ly�lt a tekintet�ben, az arca von�saiban, �s �jra �ledezni kezdett benne az a kor�bbi v�gy, de most nem pr�b�lt meg menek�lni el�le, vagy elfojtani. Egyik keze tov�bbra is a fi� arc�n nyugodott, a m�sikkal pedig �tkarolta a nyak�t. Lassan l�bujjhegyre �llt, �s egyre jobban k�zel�tett feje Daniel arca fel�. Sz�ve egyre hevesebben vert, mintha csak ki akart volna szabadulni a mellkasa b�rt�n�b�l. V�g�l ajkai l�gyan �s gyeng�den �rintett�k a fi� ajkait.

2009.07.12. 20:40 Alicia

Alicia b�k�sen hallgatta, �m mikor megv�dolta Daniel, hogy a gondolataiba v�lyk�l, az �lla a f�ldet s�rolta. Kardj�ra t�maszkodva kzelebb bicegett. - A l�bamon se tudok meg�llni, ha nincs itt ez a baszod�k nagy kardom, �s m�g szerinted a gondolataidba van er�m turk�lni?! Arra ford�tan�m az er�met, hogy a Te gondolataidat m�dos�tssam, ahelyett, hogy arra ford�tan�m, hogy meg�lljak a l�bamon? - hangja �les, v�dl� �s m�r majdnem sik�t. - Ha ezt hiszed, sajnos fel kell �bresszelek az �lom vil�godb�l, mert �N nem turk�lok a fejedbe. - sziszegi, majd h�tr�bb biceg.

2009.07.12. 18:29 Daniel Barth

Ezt az �rz�st... Tulajdonk�ppen m�g soha, �let�ben soha nem �rezte, m�gis k�ts�gtelen�l j�. Mostm�r egy�ltal�n nem k�v�nja vissza azt a h�v�s, �rz�ketlen mag�nyt, mely �vekig fogva tartotta, s melyre eddig csak azt mondta, term�szetes. Mostm�r kor�ntsem az. Mostm�r idegen, �s visszatasz�t� �rz�s. Eddig annyira csak arra tudott gondolni, amire nem lett volna szabad, de most ez megsz�nt. Mostm�r k�pes arra, hogy –m�g ha csak r�vid id�re is- megszabaduljon a m�ltt�l, ne gondoljon semmire, ami �sszekapcsolhat� Norlan�val. Csakis olyan dolgokra, melyek �r�met szereznek neki. Azok a boldog pillanatok, melyeket �t�lt eddig. Olyan kev�s van bel�l�k, de m�gis vannak. - �s �n ennek nagyon �r�l�k. Rem�lhet�leg �gy is marad. – halv�nyan elmosolyodik, de a s�t�t k�tely m�g mindig ott lebeg el�tte. K�ptelen megszabadulni ett�l az �rz�st�l, a hi�nyt�l, mely m�r t�bb, mint nyolc �ve fojtogatja, de m�g soha, senkinek nem t�nt fel eddig, �s � maga sem akarja, hogy m�sok �szrevegy�k. Eddig oly sokszor pr�b�lt m�r megfeledkezni, de ez valahogy soha nem siker�lt, soha nem siker�l, �s soha nem is fog siker�lni. Szorosan �leli mag�hoz a l�nyt, g�rcs�sen pr�b�l most m�gis teljesen elengedni, �s �jra csak a jelennek �lni, �gy, mint r�gen. De mostm�r ez nem megy. K�ptelen elengedni a m�ltat, s b�r m�r olyan r�g t�rt�nt, minden tiszt�n �l az eml�kezet�ben. Ezek nem fak�, els�rgult, r�gi k�pek, ink�bb sz�nes, �les r�m�lmok. - Nem, ne legy�l ilyen �nfel�ldoz�. �r�l�k neki, hogy ilyen fontos vagyok neked, �s elhiheted, hogy te is az vagy nekem, de tudod j�l, hogy nekem sz�m�t, hogy mit gondolsz, vagy mit akarsz. Sz�val ha nem akarsz elmenni, akkor nem kell. Te is mondtad, hogy ez az otthonod, ha szeretn�d, hogy tov�bbra is ez maradjon, akkor maradunk. Ha ennyire szeretn�d, akkor megengedem, hogy itt is vigy�zz r�m. - fej�t lassan lehajtja, tekintet�vel �jra a f�ldet p�szt�zva sz�rke tincsei al�l. Neh�z d�nt�s. B�r �gy igaz�n soha nem tartotta az otthon�nak Meilist, sem az �reg h�zat, m�gis itt tal�lt mened�ket azut�n, hogy megsz�k�tt Norlan�b�l. Ha elmegy, tal�n megtal�lhatj�k. B�r nem keresett szem�ly, hiszen mindenki szem�ben halott, de ki tudja... Norlana keze messzire el�r. Ak�rhov� mennek is, a f�lelem nem fogja elhagyni. Egy �jabb, �rtelmetlen k�s�rletet m�r k�ptelen lenne elviselni. Ha egy�ltal�n t�l�ln�, biztosan nem engedn�k el. Egy �let nem �let egy sz�k cell�ban, f�lelemben �s szenved�sben. - Nekem semmim nincs itt, ami�rt maradnom k�ne. Neked viszont sokat jelent az a h�z, ahol az el�bb voltunk. – halv�nyan elmosolyodik – Ez�rt nekem teljesen mindegy. Ha akarod, maradhatunk, ha el akarsz menni, menj�nk. Am�gy is... Nekem azt�n minden hely teljesen ugyan�gy n�z ki... – vigyorodik el kiss�, szavai m�gis vontatottak, akadoz�ak. F�radtan laz�t eddigi szoros �lel�s�n, mik�zben a l�ny arc�t f�rk�szi. - J� lenne, ha l�thatn�m az arcodat... – jegyzi meg halkan, tulajdonk�ppen semmi jelent�s�get nem adva szavainak, m�gcsak v�laszra sem v�r. - Dan, szerinted mi alak�tjuk a sorsunkat? – hallja meg n�h�ny pernyi n�ma cs�nd ut�n a halk, elgondolkodtat� k�rd�st. - Ha �gy lenne, akkor teljesen m�shol lenn�k, �s teljesen m�shogy alakult volna a m�lt. �n nem hiszek a term�szetfelettiben, de valami�rt nagyon meg akart b�ntetni a sors. – kifejez�stelen szemekkel mered maga el�, mint hogyha pillant�sa �tl�thatna az utca t�loldal�n �ll� h�zon is. Egy pillanatra megfagy az id�, csup�n a hajnali szell� j�rja �t a kietlen utc�kat, cs�ndes, meggy�t�rt s�haja t�ri csak meg a k�nz� csendet.

2009.07.12. 15:35 Mizuki Sawa

Sokkal nyugodtabb, ahogy a fi� a karjaiban tartja, �s halv�nyan elmosolyodik, amikor az elkezd j�tszadozni a tincseivel, mint ahogy m�r � is tette. - Azt hiszem, egyel�re m�g �lek... - a fi� viccesed�s�n elmosolyodik. Szereti, amikor ilyen, �s nem a nyomott hangulata uralkodik el rajta. - �s �n ennek nagyon �r�l�k, rem�lhet�leg �gy is marad. - � is mosolyogva n�z a fi�ra, �s tekintet�ben ott van a boldogs�g �s a rem�ny. Sok�ig nem tudta volna elk�pzelni, hogy ilyen j�v� v�r r�, s�t ha valaki ezt mondta volna neki, el se hitte volna. �s most m�gis annyira boldog, �s tal�n el�gedett is. Sokak szerint nem egy felh�tlen �let, m�g maga is �gy gondolja, hiszen p�r �r�val ezel�tt m�g el akarta dobni mag�t�l. B�rmit megtett volna, hogy ne kelljen tov�bb ezt a l�tet elviselnie, �s most annyira megv�ltozott minden. M�r nem akar az �lete el�l elmenek�lni, s�t tal�n g�rcs�sen kapaszkodik is, hiszen most m�r van ki�rt �s mi�rt �lnie. - H�t ez rem�nytelen... Ai, Alicia... �s m�g te is k�pes vagy a fejemben turk�lni?! Sz�p kil�t�sok, mondhatom... - kicsit b�nb�n�an n�z a fi�ra. - H�t �n pont ford�tva mint a t�bbiek... De ha akarod abba hagyhatom, nem akartam kellemetlens�geket okozni. - Hangj�n hallatszik, hogy mennyire sajn�lja. Elm�ly�l a fi� fak�sz�rke szemeiben. Annyira v�gyott r�, �s most m�r probl�ma n�lk�l �lvezheti minden egyes pillanatot. Tulajdonk�ppen � sem tudta volna megmagyar�zni, hogy mi�rt olyan fontos neki, hogy valakinek a szem�be n�zhessen. De nem ak�rkinek, hanem annak, aki most m�r a legfontosabb szem�ly sz�m�ra. Esz�be jutott valami, amit r�gen hallott. A szem a l�lek t�kre. - �n ak�rhov� elmenn�k, hogy v�gre megv�dhessek egy olyasvalakit, aki olyan fontoss�ggal b�r, mint annak idej�n a h�gom. �s ez Te vagy. Hogyha Te el akarsz menni, legyen, nekem teljesen mindegy. - Annyira meghat�dott Daniel szavain. Kor�bbi elmes�l�s�b�l r�j�tt, hogy mennyire is sokat jelentett neki a h�ga, �s az, hogy most at mondta neki, hogy � is ilyen fontos sz�m�ra, nagyon boldogg� tette. De m�gsem volt teljesen boldog, a fi� hangja nem hagyta nyugodni, hogy olyan �lettelennek t�nt. Ett�l kicsit szomor� lett. - Nem, ne legy�l ilyen �nfel�ldoz�. �r�l�k neki, hogy ilyen fontos vagyok neked, �s elhiheted, hogy te is az vagy nekem, de tudod j�l, hogy nekem sz�m�t, hogy mit gondolsz, vagy mit akarsz. Sz�val ha nem akarsz elmenni, akkor nem kell. Te is mondtad, hogy ez az otthonod, ha szeretn�d, hogy tov�bbra is ez maradjon, akkor maradunk. Ha ennyire szeretn�d, akkor megengedem, hogy itt is vigy�zz r�m. - Halv�nyan elmosolyodik. - De �g�rd meg, hogy magadra is vigy�zol, ha �n nem tudok. Mert igaz�n csak �gy tudsz vigy�zni r�m, ha veled nem t�rt�nik semmi. Csendben hallgatja a fi� l�gz�s�t, �s saj�tja is felveszi a ritmus�t. N�zi az utc�n, ahogy a sz�l felkapja a port, �s mag�val ragadja. Elgondolkodik, hogy v�g�l is �k is csak olyanok, mint a porszemek, �s a sors sodorja magukkal. De t�nyleg nem tudnak ellene tenni? Nem tudnak ellenkezni a sors akarata ellen. - Dan, szerinted mi alak�tjuk a sorsunkat? - k�rdezte halkan alig hallhat�an, de tekintet�t a fi�ra emelte, az � tekintett� keresve.

2009.07.11. 21:26 Daniel Barth

Sz�ve egyre elnehez�l, mik�zben a leveg� fojtogatni kezdi am�gy is kisz�radt tork�t; �rzelmeit pal�stolva hajtja le fej�t, teljesen elz�rk�zva a l�ny pillant�sai el�l, m�gis... Ebben a pillanatban tal�n mindenn�l jobban v�gyik annak a k�zels�g�re, m�g hogyha tulajdonk�ppen egyik fele vadul ellenkezik. Nem k�pes arra, hogy addig t�rhetetlen jelleme most ennyi id� alatt megv�ltozzon, hogy �jra k�pes legyen szeretni. Eddig soha nem tudta, mi is tulajdonk�ppen az a boldogs�g, de most ez valahogy... M�s... Minthogyha most minden megv�ltozott volna, ami eddig olyan szil�rd talpakon �llt. De k�ts�gtelen�l j� �rz�s. Tal�n t�ls�gosan is. - Nem vagy gyenge... Nem kell bossz�t �llnunk, nem most... M�g fiatalok vagyunk, r��r�nk m�g. Nem akarlak elvesz�teni, nem akarom, hogy meghalj... Nem akarom!  - nyugodtan t�ri, ahogy a l�ny nekid�lve �t�leli, majd � is ugyanezt teszi. Csendesen hallgatja kettej�k egybeolvad� l�gz�s�t, �rzi Mizuki gyenge remeg�s�t, minek hat�s�ra nyugtat�an h�zza fel kez�t eg�szen a l�ny v�ll�ig, annak fekete tincseivel j�tszadozva, ahogyan azt � tette kor�bban. - Azt hiszem, egyel�re m�g �lek... – vigyorodik el kiss�, s b�r nem ez a legmegfelel�bb id�pont az idi�ta po�njaira, m�gis pr�b�l kiss� f�lengedni, hiszen pontosan tudja, hogy ezzel �r�met tud szerezni a sz�m�ra egyetlen, olya fontos embernek. Ha pedig �gy van, akkor b�rmit megtenne, hogy teljes�tse. Mindenn�l jobban v�gyik arra, hogy v�gre valakit k�pes legyen megv�deni, vagy ak�r csak boldogg� tenni. �jra azok a fak�, m�gis olyan �lettel telt, val�s�gh� k�pek jelennek meg el�tte, melyek nyugodts�ggal t�ltik el, s halv�nyan el is mosolyodik. De olyan... Mint hogyha nem is a saj�t gondolatai lenn�nek... - H�t ez rem�nytelen... Ai, Alicia... �s m�g te is k�pes vagy a fejemben turk�lni?! – jut esz�be hirtelen, szavai n�mi �llel hangzanak el, m�gsem felh�borodotts�g, csup�n... meglep�d�tts�g? – Sz�p kil�t�sok, mondhatom... – ingatja meg fej�t, m�gis elmosolyodik, megfeledkezve egy pillanatra saj�t gondjair�l, g�tl�sair�l. - H�t nem lenne sz�p? �n csak ennyit akarok... B�r... nekem mindegy, hogy hol vagyunk, am�g nem vagyok egyed�l... Ha te itt akarsz maradni, nekem az is megfelel. Ha el akarsz menni, akkor ak�r a vil�g v�g�re is k�vetlek. De m�gis... nem lenne j�, �j dolgokat, m�s helyeket l�tni? N�zz a szemembe. N�zz a szemembe, �s �gy mond, hogy nem �rn� meg, hogy nincs rem�ny... – Lehajtja fej�t, elengedi a l�ny tincseit, miel�tt szorosan fonn� �jra �ssze karjait a l�ny dereka k�r�l, a l�ny arc�t f�rk�szve tincsei al�l. Mostm�r egy�ltal�n nem f�l att�l, amit�l eddig borzaszt�an. M�r nem �rdekli, hogy mit okozhat a l�nynak, hiszen... Ez t�bb� nem m�k�dik. A h�v�s, hajnali szell� �tj�rja az utc�kat, n�ha l�that�v� t�ve fak� pillant�s�t, m�g hogyha csak egy-egy pillanatra is. B�r nem tudja, mi�rt, m�gis olyan megnyugtat�, hogyha valaki a k�zel�ben van, hogyha v�gre olyat tehet, amit m�r r�g�ta hi�nyol. „N�zz a szemembe, ha hozz�d besz�lek!” – hangzott el r�gen mindig a mondat a sz�leit�l, melynek semmi jelent�s�get nem adott. Akkor. A dolgok gy�keresen megv�ltoztak az�ta. - �n ak�rhov� elmenn�k, hogy v�gre megv�dhessek egy olyasvalakit, aki olyan fontoss�ggal b�r, mint annak idej�n a h�gom. �s ez Te vagy. Hogyha Te el akarsz menni, legyen, nekem teljesen mindegy. – sz�lal meg halk, �lettelen hangon.

2009.07.10. 22:16 Mizuki Sawa

- Kiskoromban soha nem gondoltam bele, hogy milyen lesz a j�v�m. �n mindig is a jelennek �ltem. A csal�domban �n voltam mindig az, akinek semmi haszna nem volt, �s tal�n... B�r magamnak sem ismertem be soha, mindig is irigyeltem a b�ty�mat, mert a sz�leim engem mindig mindennek lehordtak, � pedig... Mindig, mindenhol a legjobb volt nekik. �n csak m�sodik lehettem mindig, mindenben. Tulajdonk�ppen meg is �rdemeltem, hiszen semmit nem tettem meg, amire megk�rtek, �s nem seg�tettem semmit. Mindig is azt gondoltam, hogy magamnak val� vagyok, �s elb�rok mindent egyed�l is. De nagyon neh�z volt. A h�gom fiatalon meghalt, s b�r � volt az a csal�dban, aki�rt b�rmit megtettem volna, nem mutattam soha senkinek, hogy mennyire f�jt. Innent�l kezdve a sz�leim megint csak azt hitt�k, hogy nem is �rdekel, hogy meghalt a testv�rem. Ism�t a b�ty�m ker�lt el�t�rbe. Ez �vekig �gy volt, majd amikor a sz�leim is meghaltak, mint sokak m�sok is a szennyezett leveg�nek k�sz�nhet�en, a b�ty�m engem okolt minden�rt. Azt mondta, vigy�zhattam volna r�juk. Megpr�b�ltam mindent j�v�tenni, �s a k�s�rleti laborokb�l kimenek�tettem �t, de engem elkaptak. Akkor azt mondta, hogy majd visszaj�n. T�bb mint nyolc �v ut�n most l�ttam el�sz�r. Az az idegen f�rfi...� volt az. M�g mindig nem tudok neki megbocs�tani, de tulajdonk�ppen magamat okolom minden�rt. Igaza volt. Tudtam volna vigy�zni a h�gomra, �s a sz�leimre is, de nem tettem. - Csendben szeml�li a fi�t, majd �szreveszi, hogy � is n�zi, mintha csak v�rna valamire. - Ne hib�ztasd magad... Annyira sajn�lom ami t�rt�nt, de sokszor nem tud tenni semmit az ember... Te volt�l az, aki azt mondta nekem, hogy felejtsek... Nem k�rlek erre, mert tudom, hogy lehetetlen, nem tudsz t�le szabadulni, de... Ereszd el... Hagyd magad m�g�tt a m�ltadat, hogy k�pes legy�l a j�v�nek �lni. Ne hagyd, hogy mindez visszatartson... - Hirtelen tudott meg egy csom� mindent Danielr�l. Sz�val az a f�rfi a b�tyja volt, ez sok mindent megmagyar�z. A h�ga, most el�sz�r besz�lt r�la igaz�n. Tal�n pont ez�rt, ami t�rt�nt? Szomor�s�ga ki�lt a tekintet�be, �s m�r meg se pr�b�lta valahogy titkolni, tudta, hogy a fi� �gyis �szrevenn�. B�r ez most tal�n nem is sz�m�t, hiszen Danielnek is �pp m�lyen j�r a kedve. Szeretn� megvigasztalni, de nem biztos, hogy menne-e neki. Nem tudja hogyan, �s hogy egy�ltal�n most t�nyleg sz�ks�ges lenne-e, vagy jobb lenne, ha hagyn� a fi�t az �rzelmeinek. Csak egy kicsit. Azt nem akarja, hogy t�ls�gosan is visszah�zza az elz�rk�z�d� aura. Hirtelen indul neki a fi�, �t maga ut�n h�zva, �s b�r nehezen, de megpr�b�l temp�t tartani vele. Amikor m�r pont siker�lt volna, akkor lelassult a fi�, �s v�g�l meg�lltak. - �n nem... Meilis az otthonom... De musz�j... Tudom, �n mondtam neked, hogy felejts, de �n k�ptelen vagyok r�. �s ez... soha nem fog menni. Olyan r�g�ta v�rom m�r azt a pillanatot, hogy v�gre bossz�t �llhassak, �s ez most m�gsem megy... De mi�rt vagyok ilyen gyenge? - Nem vagy gyenge... Nem kell bossz�t �llnunk, nem most... M�g fiatalok vagyunk, r��r�nk m�g... - A k�ts�gbees�s kezdi k�r�lvenni, �s a mark�ban tartja, fojtogatja. Hirtelen m�sznak bele a fej�be a k�pek, amiket nem akar l�tni. Pillanatok, amiket m�g nem �lt �t, �s csak rettegve rem�li, hogy nem is fogja. - Nem akarlak elvesz�teni, nem akarom, hogy meghalj... - Minden egyes erej�vel azon van, hogy ki tudja z�rni a r�mk�peket, de azok ett�l csak m�g �lesebben rajzol�dnak ki szemei el�tt. - Nem akarom! Felgyorsul a l�lgezete a f�lelemt�l, �s �gy �leli mag�hoz a fi�t, akit a k�pzelet�ben �lettelen�l l�tott, amit�l ennyire megijjedt. Megpr�b�l lenyugodni, �s ink�bb a j�v�re gondolni. Halv�ny k�pek arr�l, ahogy maguk m�g�tt hagyj�k a v�rost, ahogy m�shova mennek, ahogy boldogok... Egy�tt... M�shol... Daniel szorosan �leli mag�hoz... Megint olyan k�zel �llnak egym�shoz... Arcuk �ssze�r, mint p�r perccel ezel�tt is... Ezeknek a k�peknek a hat�s�ra lenyugszik, �s megint arra koncentr�l, hogy a fi� is l�thassa, meg akarja osztani vele, szeretn�, ha � is tudn�, hogy van m�g rem�ny sz�mukra. - H�t nem lenne sz�p? �n csak ennyit akarok... B�r... nekem mindegy, hogy hol vagyunk, am�g nem vagyok egyed�l... Ha te itt akarsz maradni, nekem az is megfelel. Ha el akarsz menni, akkor ak�r a vil�g v�g�re is k�vetlek. De m�gis... nem lenne j�, �j dolgokat, m�s helyeket l�tni? N�zz a szemembe. N�zz a szemebe, �s �gy mond, hogy nem �rn� meg, hogy nincs rem�ny... - Tekintet�vel Daniel tekintet�t keresi, amir�l tudja, hogy ott rejt�zik a k�sza f�rt�k m�g�tt.

2009.07.10. 15:16 Alicia

Furcsa �rz�se t�madt, mintha m�gvalaki lenne a test�ben rajta k�v�l. M�r emelte is volna fel a ment�lis falat, ha lett vola r� erelye. A l�nyra n�z, �s elny�tten r�mosolyog. A l�ny m�r mindk�t kez�t fel� ny�jtotta. K�telked� arcal n�z r�. ~ Mit vesz�thetek, ha egyszer elfogadom a seg�ts�get ?! ~ k�rdezi mag�t�l, �gy a s�lly�t kicsit leveszi a kardj�r�l, �s elfogadja a fel� ny�jtott kezet, de m�g mindig a kardj�ra t�maszkodik. Odafordul Mizuki �s Danielhez, megk�sz�r�li a tork�t �s suttogva megsz�lal: - Veletek mehetek, vagy ink�bb maradjak? - k�rdezi. Megkedvelte a k�t fiatalt, de  nem akart rajtuk l�gni. Majd az ismeretlenhez fordult. ~Alicia vagyok.~ k�ldi ment�lisan az �zenetet.

2009.07.10. 14:31 Daniel Barth

N�m�n �ll egy helyben, nem akarja megzavarni a l�ny gondolatmenet�t, s b�r ak�rmennyire nem akarja, saj�t gondolatai is elkalandoznak. A m�ltja �r�k k�rd�s marad sz�m�ra. Mi lett volna, ha...? De ezen k�r is r�g�dni. A m�lt nem vonhat� vissza. Pedig n�ha mennyire j� lenne! Azokat a napokat... Nem, azokat a heteket, amelyeket abban a sz�k cell�ban t�lt�tt, mag�nyosan �s rettegve. Ezt nem lehet elfelejteni, m�g akkor sem, hogyha elmennek Meilisb�l. N�ha annyira szeretn�, hogyha egy �j �letet kezdhetne, vagy legal�bb folytathatn� onnan a r�git, ahol megszakadt. Mert �gy mostm�r nem ugyanaz. - Nem mindegy... Se a m�ltad, se te nem vagy mindegy. Viszont meg�rtem, ha nem akarsz most err�l besz�lni, de elmondod majd valamikor? – csak halv�nyan elmosolyodik, majd egy apr�t b�lint. Biztos van egy olyan hely a f�ld�n, ahol v�gre eldobhatn� mag�t�l a m�ltj�t, vagy legal�bb egy kicsit is enyh�lne az a hatalmas f�jdalom, mely nap, mint nap r�t�r. Tulajdonk�ppen szeretne bossz�t �llni, �s k�zben m�gsem. Mit �rne vele? Ketten nem tudnak meg�ll�tani egy ekkora v�rost, m�g hogyha az �let�ket adn�k is �rte. Ez egyszer�en lehetetlen. De akkor meg minek a pr�b�lkoz�s? Hiszen csak egy �jabb �rtelmetlen k�s�rlethez haszn�ln�k fel �ket, semmi egy�bhez. Norlana, a v�ros. Egy elpuszt�thatatlan er�. Tal�n m�g a saj�t alkot�ja sem tudn� elt�r�lni. - Kiskoromban soha nem gondoltam bele, hogy milyen lesz a j�v�m. �n mindig is a jelennek �ltem. A csal�domban �n voltam mindig az, akinek semmi haszna nem volt, �s tal�n... B�r magamnak sem ismertem be soha, mindig is irigyeltem a b�ty�mat, mert a sz�leim engem mindig mindennek lehordtak, � pedig... Mindig, mindenhol a legjobb volt nekik. �n csak m�sodik lehettem mindig, mindenben. Tulajdonk�ppen meg is �rdemeltem, hiszen semmit nem tettem meg, amire megk�rtek, �s nem seg�tettem semmit. Mindig is azt gondoltam, hogy magamnak val� vagyok, �s elb�rok mindent egyed�l is. De nagyon neh�z volt. A h�gom fiatalon meghalt, s b�r � volt az a csal�dban, aki�rt b�rmit megtettem volna, nem mutattam soha senkinek, hogy mennyire f�jt. Innent�l kezdve a sz�leim megintcsak azt hitt�k, hogy nem is �rdekel, hogy meghalt a testv�rem. Ism�t a b�ty�m ker�lt el�t�rbe. Ez �vekig �gy volt, majd amikor a sz�leim is meghaltak, mint sokak m�sok is a szennyezett leveg�nek k�sz�nhet�en, a b�ty�m engem okolt minden�rt. Azt mondta, vigy�zhattam volna r�juk. Megpr�b�ltam mindent j�v�tenni, �s a k�s�rleti laborokb�l kimenek�tettem �t, de engem elkaptak. Akkor azt mondta, hogy majd visszaj�n. T�bb mint nyolc �v ut�n most l�ttam el�sz�r. Az az idegen f�rfi...� volt az. M�g mindig nem tudok neki megbocs�tani, de tulajdonk�ppen magamat okolom minden�rt. Igaza volt. Tudtam volna vigy�zni a h�gomra, �s a sz�leimre is, de nem tettem. – hajtja le fej�t, ahogyan a t�rt�net v�g�re �r, s b�r nem sz�nd�kozta elmondani a l�nynak, egyszerre minden kij�tt bel�le. Fak� tekintet�t lassan a l�nyra emeli, mintha v�rna valamire. Hogy � is �t okolja majd, mint mindenki, hogy az � hib�ja az eg�sz. Soha nem k�pes megbocs�tani mag�nak, ezt � is j�l tudja, m�gis szeretne v�gre mindent m�shogy csin�lni. Annyira szeretne seg�teni m�sokon, elv�gre a saj�t csal�dj�n nem tudott akkor, �s ott. Szeretn� bep�tolni az elvesztegetett �veket. A f�jdalmas k�pek, azok a m�szerek a laborban, az ismeretlen emberek, az �vegfal, �s a k�telek, melyek akkor lefogt�k. Minden tiszt�n �l m�g az eml�kezet�ben. Az a m�rhetetlen f�jdalom, melyet csakis azok tudnak meg�rteni, akik �t�lt�k m�r egyszer. Vajon van valaki, aki meg tudn� mindezt �ll�tani? Aki k�pes lehet arra, hogy felszabad�tsa Meilist, �s leig�zza az �gi v�rost? De a probl�ma akkor sem sz�nne meg. A k�s�rleti alanyok, akik t�l�lt�k a beavatkoz�st, soha nem lesznek k�pesek elfelejteni, m�g hogyha annyira szeretn�k is. - H�t... annyira tal�n nem... De olyan... m�s. Nem mintha ez sz�m�tania, te �gy is �gyis k�l�nleges vagy. – szeretne ism�t elmosolyodni, de meggy�t�rt gondolatait�l most csak egy h�v�s �rny fut v�gig arc�n, von�sai �jra megkem�nyednek, m�gis szeretne elfelejteni mindent. - Igen... �n sem voltam m�g m�shol... M�g Meilist sem igaz�n ismerem... R�gen... mes�ltek valamit a sz�leim... Amikor rossz kedv�nk volt, vagy nyugtat�sra v�gytunk... Olyankor mindig mes�ltek arr�l, hogy l�teznek m�s v�rosok is Meilisen �s Norlan�n k�v�l... Olyankor a b�ty�mmal mindig eltervezt�k, hogy ha el�g nagyok lesz�nk, akkor felkel�nk, �s elmegy�nk. Elhagyjuk ezt a helyet, �s egy jobb �let�nk lesz, �s a sz�leinket is vissz�k magunkkal... Persze ebb�l m�r semmi sem lesz... Ez m�r �r�kre csak egy �lom marad... A l�nyeg, hogy vannak m�s helyek. �s anya szerint mindenkinek j�r egy es�ly a boldog �letre. Sokszor mondta, hogy valamikor majd boldogok lesz�nk. B�rhol m�shol boldogok lehet�nk... Gondolod, hogy ez val�ban �gy van? Vagy csak egy anyuka v�dte a gyerek�t a f�jdalmas val�s�gt�l? Gondolod, hogy valahol v�r r�nk egy j�v�? Hogy valaha boldogok lehet�nk? M�rmint nem �gy �rtettem, �n boldog vagyok, ha velem vagy, de hossz� t�von... hogy t�nyleg minden  j�l alakuljon... �s van egy�ltal�n egy hely, ahol nem t�n�nk ki? Ahol tartozni tudunk valahov�? Vagy a m�ltunk miatt k�v�l�ll�k maradunk... – t�l sok neki a f�jdalmas eml�k, m�g hogyha most a l�ny m�ltj�r�l van is sz�. Lassan elford�tja fej�t, szemeivel a f�ldet p�szt�zva, majd siet�s l�ptekkel elindul. B�rmerre, ahol nincs se Meilis, sem Norlana. A l�nyt maga ut�n h�zva megy a v�ros sz�le fel�, azonban n�h�ny utca m�lva lassulni kezdenek l�p�sei, majd elgondolkodva meg�ll. - A j�v�nk�rt... ha van benn�nk el�g akarater�... – v�ll�t a falnak t�masztva, arc�t tincsei alatt b�jtatva �ll egy helyben, rem�nykedve, hogy valahogyan m�giscsak megszakad ez a f�jdalmas gondolatmenet, de elm�j�b�l csak nem akarnak ki�r�lni a mar� gondolatok. Egyre csak �jabbak jelennek meg, minden egyes k�p egy r�gi eml�k, s minden egyes k�p csak egy �jabb f�jdalmas r�sz �let�b�l. Fej�t halk koppan�ssal d�nti neki a repedezett falnak, szemeit lassan csukja be, mikor �jra lehullanak tekintete el�l a tincsek, s b�r mostm�r tudja, semmi sem t�rt�nne, m�gis m�r-m�r reflexk�nt hunyja be szemeit. - �n nem... Meilis az otthonom... – suttogja elhal� hangon, a gy�r f�nyben csak ajkainak kivehetetlen�l apr� mozg�s�t l�tni, s kab�tja alatt megremeg� karjainak mozdulatait. – De musz�j... Tudom, �n mondtam neked, hogy felejts, de �n k�ptelen vagyok r�. �s ez... soha nem fog menni. Olyan r�g�ta v�rom m�r azt a pillanatot, hogy v�gre bossz�t �llhassak, �s ez most m�gsem megy... De mi�rt vagyok ilyen gyenge? – sz�lal meg v�g�l er�sebb hangon, s b�r szavai elcsuklanak, m�gis t�kr�z�dik benn�k az a rem�nyvesztetts�g. M�r sehol nincsenek a kor�bbi nyugodt pillanatok, melyeket m�gis annyira szeretne mostm�r visszakapni, hogy v�gleg el tudja felejteni a m�ltat, �s �tl�pjen a j�v�be.

2009.07.10. 13:27 Mizuki Sawa

Olyan j� �rz�s, hogy ilyen k�zel lehet valakihez. Nem gondolta volna, hogy ez val�ban ilyen j�l tud esni. Az�ta a bizonyos �jszaka �ta mag�ba z�rk�zott. Mindenkit elvesztett, aki fontos volt neki, aki szeretett, �s ez akkora f�jdalommal t�lt�tte el, hogy soha senkit nem akart maga k�r�l elviselni. Hiszen ha valaki a k�zel�ben van, akkor fenn �ll a vesz�lye, hogy �rzelmileg is fontos lesz sz�m�ra. De minden effajta elhat�roz�sa elt�nt. B�r m�g mindig nem akart m�sokat k�zel engedni mag�hoz, csakis Danielt. Nem akart m�g t�bb idegent maga k�r�l. - Az�rt akarom, mert meg�rdemlem. �s nem csak ez�rt. Ez is egy hossz� t�rt�net... De tulajdonk�ppen nem is �rdekes. Csak egy darab a m�ltamb�l. Megint. Teljesen mindegy. - K�v�ncsi tekintettel f�rk�szi a fi�t, mintha �gy b�rmit is megtudhatna a kimondatlan dolgokr�l. - Nem mindegy... Se a m�ltad, se te nem vagy mindegy. Viszont meg�rtem, ha nem akarsz most err�l besz�lni, de elmondod majd valamikor? - Szerette volna tudni, szeretett volna mindent tudni a fi�r�l. �vek �ta nem volt semmi, ami ennyire felkeltette volna az �rdekl�d�s�t, mint a fi� �s a m�ltja. Hossz� �veken �t �rzelmek n�lk�l �l, csak k�t h� t�rsa  volt, a f�jdalom �s a gy�l�let. �s most annyi r�g elfelejtett �rzelem kelt �letre, mindezt pedig egyetlen ember v�ltotta ki. Olyan volt, mintha fel�bredne, mint mikor elj�n a tavasz. Megpr�b�lt megszabadulni a gondolatokt�l, amelyek mindig ott voltak, �r�kre belev�s�dve eml�kezet�be, de most szabadulni akart. Nem akart erre gondolni. Nem tudott mit tenni, szemei el�tt �jra �s �jra j�tsz�dtak el a Meilisben t�lt�tt utols� �r�i, ak�rcsak egy r�m�lom. Egyetlen dologra soha nem eml�kezett, arra, ami Norlan�ban t�rt�nt. N�ha felvillan� hosszas f�jdalom, �s mag�ny, a v�ltakoz� f�ny �s s�t�ts�g. Ez minden, amire vissza tud eml�kezni, de egyetlen �ssze�ll� k�p sem maradt meg benne. B�rmennyire is megpr�b�lt el�keresni csak egyetlen egy k�pet, egy arcot, nem ment neki. Hirtelen jutottak esz�be a m�sik szem�ly szavai. Azt mondta, hogy m�r csak miatta van �letben, ha � nem lett volna... Akkor lehet, hogy Norlan�ban el�j�tt m�r egyszer, csak � nem tud r�la? Ez�rt nem tud visszaeml�kezni? V�g�l is lehets�ges lenne, hiszen � is csak az egyik k�s�rlet folyam�n j�tt igaz�n l�tre. A k�s�rletek miatt tett szert akkora er�re, hogy saj�t szem�lyis�get alak�tson ki. - H�t... Nem �gy. - a fi� mosoly�ra � maga is elmosolyodik. J�l esik neki �gy l�tnia.– Enn�l az�rt b�vebb v�laszra sz�m�tott�l mi? Rendben. Sz�ke haj, k�k szem... Neh�z elk�pzelni, mi? - H�t... annyira tal�n nem... - Megpr�b�lja maga el� k�pzelni a fi�t �gy, ahogy valamikor r�gen kin�zett. Nagy�b�l siker�lt is neki, de furcsa volt �gy l�tni. - De olyan... m�s. Nem mintha ez sz�m�tania, te �gy is �gyis k�l�nleges vagy. - Tette m�g hozz� m�r-m�r j�kedv�en megjegyezve. Lass� l�ptekkel indulnak el, b�r tal�n m�g �k maguk sem tudj�k merre viszi �ket a sors. Amikor Daniel meg�ll, � sem megy tov�bb. - Menj�nk... De hova? �n... Tulajdonk�ppen m�g soha nem j�rtam Meilisen k�v�l... Vagyis �gy �rtem, hogy Norlan�n �s Meilisen k�v�l, de ez azt hiszem, �rthet�... - Igen... �n sem voltam m�g m�shol... M�g Meilist sem igaz�n ismerem... - mondja halkan, �s lehajtja a fej�t. H�t t�nyleg csak ennyire lenn�nek k�pesek? M�g a v�rost sem tudj�k elhagyni? Ekkor azonban esz�be jutott valami a t�voli m�ltj�b�l. - R�gen... mes�ltek valamit a sz�leim... Amikor rossz kedv�nk volt, vagy nyugtat�sra v�gytunk... Olyankor mindig mes�ltek arr�l, hogy l�teznek m�s v�rosok is Meilisen �s Norlan�n k�v�l... Olyankor a b�ty�mmal mindig eltervezt�k, hogy ha el�g nagyok lesz�nk, akkor felkel�nk, �s elmegy�nk. Elhagyjuk ezt a helyet, �s egy jobb �let�nk lesz, �s a sz�leinket is vissz�k magunkkal... Persze ebb�l m�r semmi sem lesz... Ez m�r �r�kre csak egy �lom marad... - hangja elcsuklik, �s musz�j elkapnia a tekintet�t a fi�r�l. M�g most is annyira f�j. M�g most is, hogy m�r van mellette valaki, nincs egyed�l, az eml�kek ugyan olyan f�jdalmasak. - A l�nyeg, hogy vannak m�s helyek. �s anya szerint mindenkinek j�r egy es�ly a boldog �letre. Sokszor mondta, hogy valamikor majd boldogok lesz�nk. B�rhol m�shol boldogok lehet�nk... Gondolod, hogy ez val�ban �gy van? Vagy csak egy anyuka v�dte a gyerek�t a f�jdalmas val�s�gt�l? Gondolod, hogy valahol v�r r�nk egy j�v�? Hogy valaha boldogok lehet�nk? M�rmint nem �gy �rtettem, �n boldog vagyok, ha velem vagy, de hossz� t�von... hogy t�nyleg minden  j�l alakuljon... �s van egy�ltal�n egy hely, ahol nem t�n�nk ki? Ahol tartozni tudunk valahov�? Vagy a m�ltunk miatt k�v�l�ll�k maradunk... M�r r�gen ebsz�lt ilyen sokat, de ez most valahogy minden kik�v�nkozott bel�le. A gondolatra, hogy a fi� megint azt gondolhatja, hogy milyen sokat besz�l elmosolyodott. Vetett a mellette �ll� fi�ra egy �vatos pillant�st, de ez k�l�nb�z�tt az eddigi �vatos pillant�sokt�l. Most nem att�l tartott, hogy hogyan fog reag�lni, hogy hirtelen megint megv�ltozhat a kedve, b�r tudta, hogy ez is benne van a lehet�s�gek sor�ban. Kez�t a zseb�be m�lyesztette, �s k�rbefogta a nyakl�ncot. Az anyuk�j�� volt valamikor, am�g neki nem aj�nd�kozta. B�r nem volt semmi k�l�nleges, neki sokat jelentett. Ha belegondolt minden �s mindenki ott volt vele, aki �s ami sz�m�tott. Kiskor�ban soha nem gondolt bele, milyen lesz igaz�b�l maga m�g�tt hagyni mindezt, most azonban tudta, hogy nem is olyan k�nny�. B�rmennyire ut�lta Norlan�t, �s min�l messzebb akart ker�lni t�le, b�rmennyire is fojtogatta Meilis, most m�gis r�j�tt, hogy nem is olyan k�nny� mindezt itt hagyni. De � m�r d�nt�tt, ha Daniel is k�pes r�, akkor itt hagyj�k mindezt. B�r a v�ros k�pzi az eddigi eg�sz �let�ket, ez teszi ki a m�ltjukat, musz�j, hogy el tudj�k engedni, nemde? ezent�l m�r csak egy valami sz�m�t, a j�v�j�k. �s b�r a m�ltat m�r nem tudj�k megv�ltoztatni, a j�v�j�k�rt m�g tudnak tenni valamit. Csak akarniuk kell. - A j�v�nk�rt... ha van benn�nk el�g akarater�... - halkan suttogja, de m�g �gy is hallatszik az elsz�nts�g a hangj�ban. Ism�t a fi�ra n�z. Azt akarja, hogy legyen j�v�je, ahogy saj�t mag�nak is. Nem akar t�bb� a retteg�sben �lni, hogy felviszik. B�rhogy is legyen, azt nem �ln� t�l, ezt nagyon is j�l tudta. �s most m�r f�lt att�l, hogy elvesz�theti az �let�t. Ha ezzel is csak f�jdalmat okozna a fi�nak... Szorosan fogta meg a fi� kez�t ujjaikat �sszekulcsolva. A rem�ny halv�ny szikr�ja kezdett �ledezni benne. A gondolat, hogy elmehet innen, hogy szabadulhat �r�mmel t�lt�tte el. A szabads�g gondolata. �s mindezt m�g az is fel�lm�lta, hogy mindezt nem egyed�l k�ne �t�lnie, hogy ezen osztozhatna valaki m�ssal, valakivel, aki fontos sz�m�ra.

2009.07.10. 11:57 Daniel Barth

N�m�n �ll tov�bbra is egy helyben, lassan �tkarolva a l�ny derek�t, mozdulatlanul, v�rva annak reakci�j�t. Kiss� megremeg, f�radtan hajtja le fej�t, mikor az nem v�laszol semmit. M�g ilyen helyzetben is k�pes arra, hogy �r�lj�n a k�zels�g�nek, de m�gis el�nti a f�lelem, hogy annak, aki ennyire k�zel ker�lt m�r hozz�, f�jdalmat okoz. Most, v�giggondolva m�r nagyon is megb�nja, hogy csak �gy engedett saj�t v�gyainak, melyeket soha nem lett volna szabad teljes�tenie. - Ezt m�r megbesz�lt�k... �n nem vagyok olyan, mint a t�bbiek, nem rontok neked csak az�rt, mert... ez t�rt�nt. Annyira akartam, �s v�gig tiszt�ban voltam vele, hogy mi lesz, �gyhogy ne hib�ztasd magad. – halv�nyan elmosolyodik, hiszen Mizuki mozdulatai most kor�ntsem olyan elveszettek, mint legels� alkalommal voltak. Tal�n m�gis helyes lenne az elm�lete? – Lehets�ges, hogy ilyen gyorsan visszat�rjen a l�t�som? – hallja meg v�g�l a szavakat, melyekre tulajdonk�ppen annyira v�rt. Annyira szeretn� visszakapni azokat a nyugodt, felejthetetlen perceket, �s m�gsem. Nem akar �jra bez�rk�zni a saj�t s�t�t vil�g�ba, �s m�gis. K�ptelen eld�nteni, melyiket is akarja jobban, hiszen hogyha az els�t v�lasztan�, tal�n m�g sokszor f�jdalmat okozna a sz�m�ra egyetlen, oly fontos embernek. H�t m�gis..? - Nincs mit sajn�lnod. Semmi rosszat nem tett�l. De mi�rt? Mi�rt akarod egyfolyt�ban, hogy valaki felpofozzon? Ne akard, k�rlek... De ha ennyire ragaszkodsz hozz�, akkor tal�lnod kell valaki m�st... �n soha t�bbet nem fogok neked f�jdalmat okozni, se fizikailag, se lelkileg. – ism�t lehajtja fej�t, von�sait tincsei alatt eltakarva, de �lel�s�t m�g mindig nem engedi el. Soha nem gondolta volna, hogy egyszer valaki k�pes lesz ennyire kimozd�tani az addig biztos talpakon �ll� mag�ny�b�l, �s h�v�ss�g�b�l. Neki azonban ez m�gis siker�lt. Olyannyira siker�lt, hogy m�r teljesen t�volinak t�nnek sz�m�ra az olyan ismer�s �rz�sek, a mag�ny, a s�t�ts�g, �s m�r nem k�pes egyes�lni vel�k. - Az�rt akarom, mert meg�rdemlem. �s nem csak ez�rt. Ez is egy hossz� t�rt�net... De tulajdonk�ppen nem is �rdekes. Csak egy darab a m�ltamb�l. Megint. Teljesen mindegy. – sz�lal meg v�g�l suttogva, s b�r biztos benne, hogy a t�bbiek el�gg� t�vol vannak, m�gsem szeretn�, hogyha hallan�k, ak�rmir�l is fognak m�g besz�lni. Szeretne min�l t�volabb ker�lni Meilist�l, �s m�gsem k�pes r�, hiszen mindig is itt �lt, itt volt, �s van az otthona. De az eml�kek, m�r szinte elviselhetetlenek. Egyre jobban fojtogatj�k, �s szorongatj�k, m�g hogyha nem is mutatja ki. K�ptelen tov�bb elviselni �ket, de vajon megsz�nn�nek-e, hogyha elmenne innen? Tal�n. Kiss� meglep�dik, mikor a l�ny ajkai �rintik homlok�t, majd karjai k�r�lfon�dnak nyaka k�r�l, de m�gis �lvezi. Tal�n �let�ben el�sz�r, � k�pes neki megmutatni, mi is az a boldogs�g. Ez az ember... H�t m�gis van �rtelme az �letnek. Nem csak egy j�t�kszer, mint azt oly sokan, �s r�gebben m�g � is hitte. Nem csak egy szem�t, sokkal ink�bb egy olyan dolog, amit m�sok�rt kell megtartanunk. Kezdi meg�rteni, mekkora f�jdalmat okozna a l�nynak, hogyha t�nyleg meghalna. Tulajdonk�ppen mostm�r �lni akar. M�ghozz� �gy, ahogyan eddig soha. Eddig el�rhetetlennek t�nt sz�m�ra a boldogs�g, m�gis ilyen apr� dolgokkal k�pes Mizuki arra, hogy ezt az �rz�st olyan ismer�ss� tegye. Nem akarja, �s m�gis. Miut�n elszabadult Norlan�b�l, megfogadta, hogy soha t�bb�, senkiben nem b�zik meg, legyen az b�rki. M�gis k�ptelen betartani a saj�t mag�nak tett �g�retet, mely eddig olyan szil�rd elhat�roz�sk�nt �lt benne, most m�gis n�h�ny perc alatt, mint holmi �rny�k, foszlik sz�t. - Nem rontasz el semmit. Nyugodj meg. Tudom, hogy nem akarsz menek�lni, �s nem is menek�ln�nk. Vissza j�nn�nk, bossz�t �lln�nk, de neked is be kell l�tnod, hogy m�g nem �llunk r� k�szen... �jra kezdhetn�nk, valahol... m�shol. Magunk m�g�tt hagyhatn�nk a m�ltat, de ez csak Meilisen k�v�l menne... Sokkal k�nnyebb lenne, ha nem k�ne minden nap ezeken az utc�kon fel al� m�szk�lnunk... Te nem �gy l�tod? Gondold �t, k�rlek. De miel�tt esetleg elmenn�nk... M�g van egy hely, ahova el szeretn�k menni. – csak b�lint egy apr�t, majd lass� l�ptekkel k�veti a l�nyt a kihalt utc�kon kereszt�l. V�g�l egy romos, lakhat�nak m�r nem mondhat� h�z el�tt �llnak meg, s Mialatt Mizuki az ajt� fel� l�p, csak kinnt nekit�maszkodik az �p�let  fal�nak. Nem akar bemenni, hiszen nagy val�sz�n�s�ggel ez volt a l�ny akkori lakhelye, s nem akarja megzavarni az eml�keit. A n�h�ny n�ma perc alatt, am�g Mizuki a h�zban tart�zkodik, f�radtan hunyja be szemeit, s gondolatai k�zt leperegnek a k�pek arr�l a bizonyos napr�l. Amikor felvitt�k Norlan�ba. A b�tyja... M�r nem �rez ir�nta olyan er�teljes gy�l�letet, mint n�h�ny h�nappal kor�bban. Kezdenek megfakulni az �rzelmei, mint minden k�r�l�tte. Csak meggy�t�rten fels�hajt, mikor v�giggondolja, hogy mit �rzett a k�s�rlet alatt. Gy�l�let. Gy�l�let minden ir�nt. Azok a f�jdalmas �r�k, melyeknek nyoma soha nem m�lik el. Ak�rh�nyszor kinyitja szemeit, mindig visszat�rnek az eml�kei... Minden egyes alkalommal. Ezt m�g az sem tudja enyh�teni, hogyha elhagyj�k Meilist. Jobban belegondolva, tal�n ez a romv�ros az, amelynek semmi k�ze az eg�szhez. Hiszen tulajdonk�ppen Norlana hib�ja. Ahogyan minden m�s is. Az emberek, akik a f�ny�z� v�rosban �lnek, gazdags�gban, �s j�l�tben, vajon tudj�k, hogy honnan vannak azok a szuper szerek, amiket dr�ga p�nzen v�s�rolnak maguknak? Hogy mekkora f�jdalmat okoznak vele m�soknak, hogy egy�ltal�n haszn�lj�k �ket? Tudj�k, hogy kiken k�s�rletezik ki ezeket? �s hogyha tudj�k, mi�rt nem tesznek semmit? Elgondolkod�s�t f�lbeszak�tja, mikor a l�ny �jra kil�p az �p�letb�l, majd fel� fordul. Csak f�radtan emeli fel a f�ldr�l tekintet�t, belev�sve az el�tte �ll� alakj�ba. - Daniel... te... te hogy n�zt�l ki, miel�tt Norlana ezt tette veled? – szemei elkerekednek sz�rkei tincseinek takar�sa alatt, mikor meghallja a furcsa k�rd�st, de azt�n csak elmosolyodik. - H�t... Nem �gy. – feleli mosolyogva, pr�b�l nem visszagondolni az �jra r�t�r� eml�keire, sokkal ink�bb szeretne felejteni... Mindent. Mindent elfelejteni, �s val�ban egy �j �letet kezdeni. M�shol. – Enn�l az�rt b�vebb v�laszra sz�m�tott�l mi? Rendben. Sz�ke haj, k�k szem... Neh�z elk�pzelni, mi? – mosolyodik el, ahogyan r�n�z a l�nyra, retteg�se, hogy eml�kei �jra elveszik �letkedv�t, kezd al�bbhagyni, amikor a sz�rny� k�pek v�g�l m�gsem t�rnek be gondolataiba. - Mehet�nk. – f�radtan l�ki el h�t�t a repedezett falt�l, ahogyan elindul ism�t, azonban m�g nem is tudja, hova. M�shova. De van egy�ltal�n olyan hely a f�ld�n, ahova Norlana keze nem �r el? Egy�ltal�n... - Menj�nk... De hova? �n... Tulajdonk�ppen m�g soha nem j�rtam Meilisen k�v�l... Vagyis �gy �rtem, hogy Norlan�n �s Meilisen k�v�l, de ez azt hiszem, �rthet�... – ingatja meg fej�t, mik�zben meg�ll az utca k�zep�n, s v�rja a v�laszt. H�tha a l�ny tud egy olyan megold�st, amely mindkettej�knek j� lenne. Rem�nykedik benne, hogy nem kell visszautas�tania, hogy van egy hely, ahol v�gre k�pes lenne megfeledkezni azokt�l az eml�kekr�l, melyekr�l eddig k�ptelen volt.

2009.07.10. 09:52 Mizuki Sawa

�rzi, hogy a fi� �sszerezzen �rint�se alatt, ak�rcsak kor�bban �. Megint felt�nik neki, hogy mennyire hasonl�tanak, �s m�gis olyan m�sok. Csendben figyeli, hogy mit csin�l a fi�. Meglep�dik, amikor az elt�ri a tincseit, ezzel szabad r�l�t�st engedve sz�rke szemeire. �s szinte r�gt�n j�tt a m�r ismert feketes�g, ami hirtelen vette k�r�l, �s vele egy�tt az enyhe k�ts�gbeesetts�g. Lehajtotta a fej�t, �s m�lyen bel�legezte a leveg�t. - Sajn�lom, nem... nem akartam... �n nem... �gy �rtem... Sa.. Sajn�lom... Nem mozdul, �s nem sz�l semmit, csak csendben hallgatja Danielt. Sz�vesen mondana b�rmit, amit�l a fi� jobban �rezn� mag�t, de olyan, mintha nem csak nem l�tna, de mozdulni se tudna. Persze ez nem �gy volt, csup�n az ismeretlen volt. Igaz, m�r �t�lte egyszer, de m�gsem tudhatta mi v�r r�. Viszont ez�ttal m�gis m�s volt. Tal�n m�gsem volt olyan rem�nytelen az eg�sz, hiszen itt volt vele a fi�, akkor is, ha �pp el�g rosszul �rezte mag�t amiatt, ami t�rt�nt. - Ezt m�r megbesz�lt�k... �n nem vagyok olyan, mint a t�bbiek, nem rontok neked csak az�rt, mert... ez t�rt�nt. Annyira akartam, �s v�gig tiszt�ban voltam vele, hogy mi lesz, �gyhogy ne hib�ztasd magad. - Olyan volt, mintha kezdett volna lassan felold�dni a s�t�ts�g, �s hom�lyosan ki tudta venni Daniel alakj�t. Pislogott p�rat, hiszen nem tudta elk�pzelni, hogy ez lehets�ges, hogy ilyen gyorsan visszat�rjen a l�t�sa. Az el�bb is sokkal tov�bb tartott... �s m�gis egyre er�s�d�tt a fi� alakja, m�g v�g�l teljesen ki nem rajzol�dott. Elmosolyodott, de m�g mindig nem mozdult, tudta, hogy most �vatosnak kell lennie, hogy mit mond vagy tesz. - Lehets�ges, hogy ilyen gyorsan visszat�rjen a l�t�som? N�zte a kicsit t�volabb �ll� fi�t, �s �tj�rta a szomor�s�g. Nem akarta �gy l�tni, f�k�pp akkor nem, ha miatta van. Ennyire akart valamit, �s amikor megkapta f�jdalmat okozott a sz�m�ra egyetlen fontos szem�lynek. - Annyira meg�rdemeln�m, hogy egyszer valaki j�l pof�n v�gjon... �s �n m�g ennek is k�pes vagyok �r�lni... �nz� vagyok, tudom, de k�ptelen vagyok m�st tenni... Sajn�lom... - Annyira sz�vesen ler�zta volna magukr�l ezt az �j helyzetet. Ut�lta, �s nem akarta, de nem tudott ellene tenni. Ha egy valamire megtan�totta Norlana, akkor arra, hogy soha senki nem lehet �r�kre boldog. De most m�gis megpr�b�lta ezt el�rni. Olyan �lmokat kergetett, amelyek val�sz�n�leg soha nem v�lnak val�ra. - Nincs mit sajn�lnod. Semmi rosszat nem tett�l. De mi�rt? Mi�rt akarod egyfolyt�ban, hogy valaki felpofozzon? Ne akard, k�rlek... - Megpr�b�lta belek�pzelni mag�t a fi� helyzet�be, de b�rmennyire is pr�b�lkozott, tudta, hogy ez soha nem fog neki teljesen menni. M�g ha meg is �rtette. - De ha ennyire ragaszkodsz hozz�, akkor tal�lnod kell valaki m�st... �n soha t�bbet nem fogok neked f�jdalmat okozni, se fizikailag, se lelkileg. Pislogva n�z fel a fi�ra, nem tudja tagadni, �s nem is akarja, hogy minden egyes alkalommal j�l esik neki, amikor ilyen k�zel van hozz�. - �n.. �n mindent csak elrontok.- L�bujjhegyre �ll, �s ajkai gyeng�den �rintik a fi� homlok�t, m�g miel�tt gyeng�den hagyn� mag�t visszazuhanni a talpaira, �s fej�t a fi� v�ll�ra nem hajtja karjait k�r� fonva. - Nem rontasz el semmit. Nyugodj meg. - Csak �ll ott hossz� percekig, �s gondolkodik, miel�tt �jra megsz�lalna. - Tudom, hogy nem akarsz menek�lni, �s nem is menek�ln�nk. Vissza j�nn�nk, bossz�t �lln�nk, de neked is be kell l�tnod, hogy m�g nem �llunk r� k�szen... �jra kezdhetn�nk, valahol... m�shol. Magunk m�g�tt hagyhatn�nk a m�ltat, de ez csak Meilisen k�v�l menne... Sokkal k�nnyebb lenne, ha nem k�ne minden nap ezeken az utc�kon fel al� m�szk�lnunk... Te nem �gy l�tod? Gondold �t, k�rlek. De miel�tt esetleg elmenn�nk... M�g van egy hely, ahova el szeretn�k menni. Ell�pett a fi�t�l, �s most a kez�t fogta meg, am�g lassan elindult vele az utc�kon. Csak most t�nt fel neki, milyen k�zel is voltak a c�lj�hoz, csak p�r utc�nyira. N�m�n tett�k meg az utat, majd hirtelen torpant meg az utc�n. Szeme egy l�nyegtelen romos kis h�zon nyugodott. Az otthon�n. Csak �llt, de nem mozdult, ne tudott. V�g�l azt�n �jabb hossz� n�ma percek ut�n lass� l�ptekkel elindult a h�zhoz. Amikor bel�pett k�rbej�rtatta a tekintet�t. L�tszott, hogy egy k�tszer megfordult itt valaki, tal�n egy �jszakai mened�ket keresve, de am�gy lakatlan volt. R�t�rtek az eml�kek. Maga el�tt l�tta a csal�dj�t, amikor m�g boldognak lehetett nevezni �ket, majd bef�rk�z�tt az eml�k az utols� �jszak�r�l. Lassan elengedte a fi� kez�t, �s tett p�r l�p�st. Lehajolt, �s az egyik asztalk�r�l felvett egy porlepte k�pet. Valamikor a cs�cstechnika egyik alkotm�nya lehetett, de most csak a m�lt egy darabja volt. Legal�bbis egy k�v�l�ll�nak. De neki enn�l sokkal t�bb volt. Minden egyes arcot j�l megn�zett. A b�tyja m�g egy kisgyerek volt, tal�n n�gy �ves, � maga pedig m�g egy kisbaba. B�r Meilisben a szenved�s v�ros�ban �ltek, ahogy sokszor hallotta a feln�ttekt�l gyerekkor�ban, m�gis mindenki boldog volt a k�pen. Gyorsan let�r�lte a k�nnyeit. - Daniel... te... te hogy n�zt�l ki, miel�tt Norlana ezt tette veled? - a k�pet a zseb�be s�llyesztette, �s lassan fel�llt. Tekintete a fi� alakj�n nyugodott, miel�tt megfordult, �s most m�r sokkal magabiztosabb l�ptekkel indult el az egyik k�l�n�sen rozoga deszkalap fel� indulva, amit azt�n felnyitott. Egy kis dobozt emelt ki, amib�l pedig egy nyakl�nc ker�lt el�. Azt is els�llyesztette a zseb�ben, majd mindent visszarakott a hely�re. - Mehet�nk. - m�g egyszer v�gign�zett a helyen, ahol egykor lakott, majd gyors l�ptekkel elhagyta a h�zat. Kint megv�rta a fi�t, �s most ism�t �t szeml�lte. - Nos mi legyen...?

2009.07.09. 22:14 Akera

Lassan kiny�jtotta l�bait, �s felkelt a guggol�sb�l. L�b�n, a feh�r b�r�n piros cs�kok jelezt�k, hogy k�nyelmetlen volt az el�z� tart�s. Keze m�g mind�g el�re, a l�ny fel� van, rem�nykedik benne, hogy elfogadja a seg�t� kezet. N�m�n �ll a l�ny el�tt, m�g mind�g kifejez�stelen arccal. M�r olyan r�gen besz�lt, hogy szinte nem is tudja m�r hogyan kell, csak gondolataiban hallja saj�t hangj�t, m�r lassan 6. �ve. Fej�t f�lred�ltve n�z a l�nyra, �gy haja f�lig szem�be l�g, m�sik oldalt pedig szabadon j�tszhat vele a sz�l. Szemei v�gtelen nyugalmat sug�roznak. Terhesen s�halyt, �m ez sem l�tszik arc�n, csak a maszkj�ban. Seg�teni szeretne...Tudja, hogy egyik ember sem szereti, ha gyeng�nek l�tj�k, � m�gis szeretne seg�teni, �s ett�l m�g nem tartan� a l�nyt gyeng�nek. Ahogy r�n�z lassan elhideg�l k�r�l�tte minden, �s bel�that a l�ny fej�be, nehezen ugyan, de hall benne egyk�t hangot, azt�n egyre t�bbet, mintha nem egy szem�lyel lenne szemben. V�g�lis meg�rti mir�l van sz�, �s hogy a l�ny mi�rt �rzi rosszul mag�t, de mivel az � fej�t sem k�m�lik agykurk�sz�ssal a hangok, gyorsan ki is l�p a l�ny elm�j�b�l, lehunyja a szemeit, �s kif�jja mag�t. V�g�lis mind a k�t kez�t a l�ny fel� ny�jtja, �rzelmeket nem tud kimutatni, de ha tudna, biztosan mosolyogna halv�nyan.

2009.07.09. 21:24 Daniel Barth

F�radtan engedi al�bb g�rcs�s szor�t�s�t fegyver�nek markolat�n, majd egy megad� l�p�ssel h�tr�l, mik�zben lassan leengedi, s v�gleg visszacs�sztatja hely�kre a fegyvereket. Sz�tlanul, lehajtott fejjel t�ri, ahogyan a l�ny n�h�ny l�p�ssel arr�bb h�zza, �s �nk�nytelen�l is �sszerezzen, mikor v�gigsim�t kez�vel arc�n. Egy m�ly l�legzetet v�ve felemeli kez�t, majd megfogva Mizuki csukl�j�t, leengedi tart�s�t, miel�tt f�radtan v�si fak� tekintet�t az el�tte �ll� l�ny alakj�ba, s k�zelebbl�p hozz�. - Nem akarok t�bbet egyed�l lenni... – halv�nyan elmosolyodik, mik�zben �jra arc�hoz emeli a l�ny kez�t, majd v�gigsim�tja vele a szemei el� l�g� tincseket, arr�bb l�kve �ket, ez�ltal l�that�v� t�ve f�sult szemeit, m�gis egy pillanat alatt csukja be �ket, minthogyha rem�ln�, hogy aki m�r egyszer l�tta, azon t�bbet nem hat. Apr� pontnyira �sszesz�k�lt pupill�i ijeszt�nek hatnak a hajnali f�nyekben, hideg szemei t�k�letesen �rulkodnak vaks�g�r�l, b�r n�hol m�g felfedezhet� a sz�rke sz�nekk� elfakult tekintetben a valaha volt k�k �rnyalat, mely �r�kre kiveszett bel�le. - Sajn�lom, nem... nem akartam... – sz�lal meg v�g�l, b�r m�g mindig rem�nykedik, hogy az el�bbi elm�lete j�, �s m�g hogyha a l�ny tekintete egybe is olvadt saj�tj�val, m�gsem t�rt�nik semmi. Annyira j�l esik neki, hogy van a k�zel�ben valaki, aki v�gre nem csak egy ember, akiben soha nem k�pes megb�zni, �s m�gis... m�gis mindent k�pes elrontani egyetlen egy mozdulattal. - �n nem... �gy �rtem... Sa.. Sajn�lom... - suttogja maga el� elhal� hangon, mik�zben n�h�ny sz�gyenkez� pillant�st vetve a l�nyra, bizonytalan l�ptekkel h�tr�l egy kicsit. Lassan �jra lehajtja fej�t, eltakarva von�sait sz�rke tincsei alatt, fesz�lten, m�gis rem�nykedve v�r n�h�ny m�sodpercet, azonban nem sz�l semmit, el sem mozdul hely�r�l. - Annyira meg�rdemeln�m, hogy egyszer valaki j�l pof�nv�gjon... �s �n m�g ennek is k�pes vagyok �r�lni... �nz� vagyok, tudom, de k�ptelen vagyok m�st tenni... Sajn�lom... – elhal� hangja csak tompa suttog�s a nyomaszt� csendben mely most �jra k�r�l�leli �ket, a p�r pillanattal kor�bban olyan nyugtat� �rz�s, az az ut�nozhatatlan aura most �jra a semmibe sz�ll, �s ism�t egy teljesen m�sik oldala mutatkozik meg. Ez azonban m�gsem az a h�v�s, �s tasz�t� �rz�s, sokkal ink�bb rem�nyvesztetts�g... Megb�n�s? - �n.. �n mindent csak elrontok. – suttogja halkan, hangja teljesen megv�ltozik, mint hogyha nem is saj�t maga lenne. F�tyolos tekintet�t a l�ny alakj�ra emeli, miel�tt ism�t k�zelebbl�pne hozz�, tal�n t�ls�gosan is k�zel. F�radtan ny�l Mizuki fel�, majd k�r�lfonja karjait dereka k�r�l, s gyeng�den mag�hoz szor�tja, de m�gsem k�pes �jra lenyugodni, izmai fesz�lten remegnek meg, d�h�s saj�t mag�ra. A gy�l�let, amit Norlana ir�nt �rez, �jra fell�ngol eddig fak� tekintet�ben, szinte m�r ilyeszt�en csillannak meg sz�rke szemei, m�gis kett�s �rzelmek tombolnak benne, s nem tudja eld�nteni, melyik oldalra is �lljon. Annyira szeretne �jra annyira k�zel ker�lni Mizukihoz, lelke m�gsem k�pes elviselni a hirtelen v�ltoz�st, azokat az eddig t�leolyan t�vol �ll� �rzelmeket... K�ptelen r�...

2009.07.08. 16:42 Mizuki Sawa

Ez a pillanat annyira nem passzolt az eddigi �let�be, �s m�gsem zavarta, s�t annyira �lvezte. J�l esett neki, hogy ilyen k�zel volt hozz� az a szem�ly, aki annyira fontos volt neki. �rezte, hogy Daniel is mondana valamit, vagy tenne valamit, de � is annyira f�l megszak�tani mindezt, ak�rcsak �. Hirtelen s�p�r �t k�zt�k a hajnali szell�, mag�val ragadva a fi� tincseit, de a szemeit m�gsem l�thatja meg, hiszen automatikusan csukja be a szemeit a fi�. - Sajn�lom... - szomor� tekintettel szeml�li a fi�t, aki lassan elfordul t�le. Nem igaz�n �rti, hogy most mit is sajn�l a fi�, de ez persze nem g�t�lja meg abban, hogy v�laszoljon. -Nem kell sajn�lnod... - Nem akarja, hogy a fi� b�rmit is sajn�ljon, ha nincs r� oka, �s b�r arra m�g mindig nem j�tt r�, hogy mit sajn�l, att�l m�g �gy gondolja, most nincs r� oka. Lassan s�hajt, amikor r�j�n, hogy v�ge szakadt a boldog pillanatoknak, amit annyira pr�b�lt v�deni. Az idegen fel� ford�tja, �s akaratlanul is tesz egy l�p�st h�tra. "Nem akarok m�g t�bb idegent, nem akarok... Nem b�rom!"  Figyeli, ahogy Daniel el�kapja a kardjait, �s Alicia kez�ben is megpillantja a fegyver�t, de � maga nem ny�l a saj�tj��rt. Nem b�rja megmagyar�zni, hogy mi�rt. Ennyire nem kelti fel benne  a vesz�ly �rzet�t az idegen jelenl�te? Vagy csak nincs ereje, hogy el�vegye? Esetleg m�g mindig az elm�lt pillanatok nyugalm�ban �l, �s m�g fel sem fogta igaz�n ami k�r�l�tte zajlik, azt lesz�m�tva, hogy Daniel m�r nem �ll el�tte? Kicsit oldalra ford�tja a fej�t, �s �gy szeml�li tov�bb a l�nyt. Furcsa, de val�ban �gy gondolja, hogy nem lehet t�l vesz�lyes, m�g ha olyan... m�s is. Nem igaz�n passzol az eg�sz meilisi k�pbe, �s m�gis annyira oda illik. - K�sz�n�m... - hallja Alicia halk suttog�s�t, amikor az visszautas�tja a seg�ts�geet, �s fel�ll. M�g p�r pillanatig kettej�ket n�zi, �s amikor majdnem v�glegesen megbizonyosodott r�la, hogy nem �ll fenn a vesz�ly, �jra Daniel fel� ford�tja a tekintet�t. V�g�l azt�n egy nagy k�rt t�ve a kis csapat k�r�l odal�p hozz�. Lassan t�r vissza a nyugalom, amint �jra a fi� k�zel�be ker�l. - Dan... - sz�lal meg halkan, �s megfogja a fi� kez�t, �s kicsit oda�bb h�zza. El a t�bbiekt�l.  Lehet, hogy most �nz�nek t�nik, hogy mag�nak akarja, de ezzel nem foglalkozik. Nem �rdekli, hogy mit gondolnak m�sok. Nem most, amikor v�gre valah�ra boldog. Kezdte megb�nni, hogy az el�bb csak �gy hagyta, hogy v�ge szakadjon, �s tal�n ezt akarta most j�v� tenni. Nem akarta, hogy k�s�bb megb�nja, hogy puszta f�lelemb�l nem tett semmit. Ez nem engedhette meg mag�nak, nem Meilisben, ahol az ember soha nem tudhatta mit hoz a j�v�, �s hogy mikor v�gzi valamelyik norlanai k�s�rletilaborban, vagy pedig halottan. A fi�ra n�zett, �s fej�ben �jra �ledtek a k�pek, �s a v�gy, ami m�r az el�bb hatalm�ba ker�tette. Hirtelen mozdulattal �lelte �t a fi�t, majd nyugodtan �llt, hogy Daniel is meg tudja szokni a hirtelen j�tt 't�mad�st'. V�g�l lassan felemelte a kez�t, �s �vatosan sim�tott v�gig a fi� arc�n. Azonban nem vette el a kez�t, hanem tov�bb nyugtatta a fi� arc�n. - Nem akarok t�bbet egyed�l lenni... - nagyon halkan suttogja a szavakat, alig szak�tj�k meg a csendet.

2009.07.08. 15:41 Alicia

�rzi,hogy valaki a k�zel�be j�tt. Lassan elemeli a fej�t,�s egy maszkos l�ny �ll el�tte,kez�t fel� ny�jtva. Megr�zza a fej�t egy alig l�that� mosolyt er�ltetve mag�ra,neki t�maszkodva a falnak fel�ll,el�h�zza hossz� kardj�t �s r�t�maszkodva m�ly l�legzetet vesz. -K�sz�n�m.-suttogja.Nem szerette,ha gyeng�nek l�tj�k.Felszegett �llal,sz�dd�lve ugyan, �s a kardj�ra t�maszkodva, de �llt.Senki nem �rthette meg azt a f�jdalmat,ami ritk�n ugyan, de r�t�rt. Mint p�ld�ul most. Kif�jja a leveg�t,idegesen leh�zza a fej�r�l csukly�j�t,hossz� sz�ke tincsei lehullanak, �s a halv�ny f�nyek fel� tekint. Szerette az �jszak�t, �m k�zeleget egyre jobban a nappal. Vissza n�z a kis csapatra. Unta m�r az egyhelyben �csorg�st �s a hallgat�st, �m el�g ramatyul volt. L�pett egy l�p�st el�re pr�bak�nt,�m a sz�d�l�s azonnal megjelent. ~ Hogy nem szakadna k�t fel�... ~ szitkoz�dik mag�ban,�m kih�zza mag�t, �s szorosabban markolja kardja makolat�t.

[1115-1096] [1095-1076] [1075-1056] [1055-1036] [1035-1016] [1015-996] [995-976] [975-956] [955-936] [935-916] [915-896] [895-876] [875-856] [855-836] [835-816] [815-796] [795-776] [775-756] [755-736] [735-716] [715-696] [695-676] [675-656] [655-636] [635-616] [615-596] [595-576] [575-556] [555-536] [535-516] [515-496] [495-476] [475-456] [455-436] [435-416] [415-396] [395-376] [375-356] [355-336] [335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [Kor�bbi]