�j bejegyz�s Friss�t�s

2009.07.08. 15:25 Daniel Barth

Egyre lassul� l�gz�se, nyugodts�gba vesz� alakja most mintha nem is igazi val�j�t mutatn�, sokkal ink�bb t�nik egy ill�zi�nak, egy k�ts�gk�v�l j�les� ill�zi�nak, melyet m�g akarata ellen�re is t�lont�l �lvez. Nem akarja megzavarni a pillanat var�zs�t, �s �gy t�nik, ezzel a l�ny is egyet�rt. N�ma, rezzen�stelen percek telnek el, ahogyan kettej�k alakja szinte eggy� v�lik, s egym�s szemeit f�rk�szik, m�g hogyha azt nem is teszik l�that�v� egyik�k sz�m�ra sem az arca el� l�g� sz�rke tincsek. M�r nyitn� ajkait, hogy megsz�laljon, de f�l�, hogy csak ezzel is elrontan� a pillanat var�zs�t, �gy ink�bb nem teszi. Mikor az �l�nk, hajnali szell� v�g�l kisim�tja szemeit el�l tincseit, automatikusan hunyja be szemeit, m�gis egyre n� benne a v�gy, hogy �jra a l�ny szem�be n�zhessen. M�g hogyha nem is l�tja azt, az �rz�s, mindenn�l t�bbet �r... - Sajn�lom... – ford�tja el v�g�l fej�t, mire �jra visszahullanak fak� tekintete el� a sz�rke tincsek, ism�t kinyitja szemeit, de lassan elfordul a l�nyt�l, m�g hogyha nem is akarva teszi. Tulajdonk�ppen t�ls�gosan is v�gyik annak k�zels�g�re, hogy mag�n �rezhesse �rint�s�t, hogy vele legyen, de ezt sohasem mondan� el hangosan. Zavarodottan t�r bele k�cos haj�ba, ahogyan visszafordul Mizuki fel�, tekintet�t egyenesen annak mag�nyos alakj�ba v�sve. Tulajdonk�ppen v�r valamire... Tal�n maga sem tudja, mire, de sz�m�t egy reakci�ra, egy �j �rz�sre. Szinte m�r-m�r el is felejtette, hogy ott van Alicia, Kione, �s egy m�sik, aki most k�zeledik, de hirtelen �jra meg�rzi a l�p�seket, melyek fel�j�k tartanak. Lassan megingatja fej�t, ler�zva mag�r�l addigi nyugodts�g�t, s �jra pr�b�lja f�lvenni tasz�t�, h�v�s �nj�t. K�zelebbl�p a fal mellett �cs�rg� Alici�hoz, de v�g�l �jra h�tr�l egy l�p�st, mikor az ismeretlen is k�zel�t fel�. Inger�lten kapja ki kardjait a tokj�b�l, majd megp�rgetve �ket ujjai k�r�l, a l�ny fel� szegezi az egyiket, a m�sikkal t�rzse mellett leengedve �rinti meg a f�ldet. M�r oly sok �v �ta, az egyetlen t�j�koz�d�si lehet�s�g�nek a f�ldet tal�lja, hiszen azon kereszt�l, annak a rezg�seib�l tudja, mi merre van. Az idegen l�p�sei m�gis olyan sim�k, �s apr�k, hogy szinte meg sem �rezni �ket, ez�rt �rinti ink�bb a f�ldre az er�s vasat, hogy az is feler�s�tse a sz�m�ra olyan fontos jeleket. B�r minden figyelm�t pr�b�lja a k�zeled� l�pteknek szentelni, m�gsem tudja elker�lni, hogy Mizuki �jra beker�lj�n gondolatai k�z�, akarata ellen�re is. Nem sz�l semmit, csup�n lehajtott fejjel szegezi kardj�t az idegen n� fel�, arc�t v�gig sz�rke, k�cos tincsei alatt takargatva, melyek, mint mindig, most is l�thatatlann� teszik fak� szemeit. Mi�rt... Mi�rt nem tudok szabadulni a gondolatt�l? Ak�rh�nyszor m�sra figyelek, mindig �t l�tom magam el�tt... Vagyis, nem �t, csak... A szavait... A hangj�t... Olyan... Ennyire megv�ltoztam volna csak az�rt, mert � a k�zelemben van...? Lehetetlen, �n soha...

2009.07.07. 13:37 Mizuki Sawa

Lassan z�rja el a k�lvil�got maga k�r�l, olyan mint r�gen, �s m�gis m�s. Nem akar tudom�st venni senkir�l, �s semmir�l, ami maga k�r�l t�rt�nik, csak egyetlen egy szem�ly nem esik a burkon k�v�lre. Az egyetlen ember, akinek siker�lt eloszlatnia a s�t�ts�get, aki m�g ha nem is akarva, de visszahozta a test�be az �lni akar�s v�gy�t. Olyan hossz� ideig volt mag�nyos, �s soha nem tudta volna elk�pzelni, hogy ez valaha is meg fog v�ltozni. Nem voltak nagy elk�pzel�sei, hogy fog kin�zni a j�v�je, de mindig �gy gondolta, hogy bossz�t �ll, �s ut�na m�r nincs mi�rt �lnie... Ut�na m�r senkinek sincs r� sz�ks�ge, nem mintha ez el�tte �gy lett volna. Hossz� �veken �t egyetlen egy v�gy volt, ami�rt �lt, hogy a csal�dj�val lehessen, hogy �jra l�thassa �ket, m�g ha nem is ebben a vil�gban. �s most... Most a h�tt�rbe ker�lt ez a v�gy. Hirtelen m�r nem is t�nt olyan s�rg�snek, volt valami enn�l fontosabb is. Daniel. - M�g mindig nem tudod befogni, egy percre sem... - a halk suttog�sra most el�sz�r rajzol�dik ki egy igazi, sz�vb�l j�v� mosoly az arc�n, nem csak egy mosoly �rny�ka, mint az eddigi halv�ny, er�tlen ut�nzatok.  M�skor olyan k�nnyeds�ggel tudott volna v�laszolni. M�r nyitotta az ajakit, hogy megsz�laljon, de nem j�tt ki egy hang sem a tork�n. L�zasan gondolkodott valami v�laszon, de agya nem volt hajland� rendesen m�k�dni. �s mindez csak a fi� k�zels�ge miatt? De m�r nem is t�nt olyan fontosnak, hogy v�laszoljon, nem is akart m�r, eg�sz figyelm�t a fi�nak akarta szentelni, aki most olyan k�zel �llt hozz�. Homlok�n �rezte a fi� homlok�t, �s teste meleg�t. Sz�vver�se, �s l�gz�se egyszerre gyorsultak fel, ahogy a fi� karjai k�r� fon�dtak, �s m�g k�zelebb h�zt�k magukhoz. Tekintet�vel a fi� szemeit kereste, b�r tudta nem lenne szabad, ebben a pillanatban ezt is elfelejtette, csak v�gyott r�, hogy �jra l�thassa. De mindhi�ba kereste, hiszen a fi� tincsei, mint mindig most is kiv�telesen v�gezt�k a munk�jukat, �s elrejtett�k annak a tekintet�t. M�gis tudta, hogy valahol ott rejt�zik m�g�tte, �s �gy m�r el tudta k�pzelni, olyan volt, mintha t�nyleg a szem�be n�zhetne. Karjait lassan, de biztosan fonta a fi� nyaka k�r�, �s l�bujjhegyre �llt, hogy jobban fel�rje. Nem akarta, hogy v�ge szakadjon ennek a t�k�letes pillanatnak. Olyan �r�m j�rta �t test�t, mint m�g soha el�tte, amilyet m�g a csal�dja se tudott megadni neki. Se az anyja, se az apja, se a b�tyja. Csakis �s egyed�l Daniel volt r� k�pes. Szeme a fi� ajkaira siklott, �s felmer�lt benne a k�rd�s, hogy milyen lehet, a v�gy, hogy �rezhesse, de m�gsem mozdult. Tal�n nem merte, vagy csak nem akart megmozdulni, mert f�lt, hogy a legkisebb mozdulat is t�nkre tehetn� a pillanatot. Hogy ha ak�r csak egy picit is megmozdul, akkor minden sz�tesik, �s ett�l f�lt. Viszont a v�gy k�zben egyre n�tt benne, azonban m�g �gy is olyan boldog volt. Nem volt m�sra sz�ks�ge, am�g Daniel vele volt. "Mond, hogy ez nem csak egy �lom... K�rlek. �g�rd meg, hogy velem maradsz..."

2009.07.07. 12:59 Daniel Barth

Pr�b�l nem odafigyelni a k�zeled� l�ptekre, azonban akarata ellen�re is �sszer�zk�dik minden egyes l�p�s �tem�re. Nem akarja, hogy t�bben legyenek, hogy ak�rki is idej�jj�n. Gy�l�li az embereket, legyen az ak�rmilyen, de term�szetesen kiv�telek mindig vannak. Mizuki az egyetlen szem�ly, akit hosszabb t�von k�pes elviselni, s�t, tulajdonk�ppen m�r t�ls�gosan is megszokta a jelenl�t�t ahhoz, hogy csak �gy k�pes legyen elengedni. Az a nyugodts�g, ami a l�nyb�l �rad... Valahogyan kellemes, �s megnyugtat� a jelenl�te. - Nem, nem, nem! Lehet, hogy gy�l�ltelek az elej�n, vagy csak sim�n ideges�tett�l, az is lehet, hogy csak sim�n te volt�l az �ldozata az �sszes felgy�lemlett d�h�mnek, �s rajtad eresztettem ki... De nem, soha nem f�ltem t�led! �s most sem f�lek t�led, �s nem is fogok... Nem t�led... �n csak... �n csak att�l f�lek, hogy elveszthetlek. Hogy elragadnak t�lem, mint egykor a csal�domat. Ha te magad d�ntesz �gy, hogy nem akarsz velem maradni, hogy nincs r�m sz�ks�ged, akkor ink�bb most mond meg, m�g miel�tt jobban f�jna, de ha maradsz, akkor nem akarlak elengedni. Elvesz�teni... – tulajdonk�ppen �r�l neki, hogy v�gre van valaki, aki foglalkozik vele, �s �rdekli, mi t�rt�nik k�r�l�tte, m�gis, egyre jobban szeretn� elt�ntetni fej�b�l ezt az �nz�, emberi �rz�st. Szeretne visszamenek�lni saj�t mag�ny�ba, ahol egyed�l� �l, a s�t�tben, de valami�rt nem k�pes csak �gy elengedni, �s menek�lni. Tekintet�t lassan olvasztja a l�ny alakj�ba, majd v�g�l feladja a haszontalan ellen�ll�st, a hazugs�got, melyet mind mag�nak, mind a l�nynak mondott eddig. �szrevehetetlen lass�s�ggal simulnak ki von�sai, ahogyan k�zelebbl�p a l�nyhoz. - M�g mindig nem tudod befogni, egy percre sem... – suttogja maga, �ppen hogy csak a l�ny hallhassa, mik�zben arca egyre k�zelebb ker�l az �v�hez. Homlok�t �vatosan �rinti Muzki�hoz, szemeit lassan hunyja be, karjait akadozva k�r�lfonja annak dereka k�r�l, k�zelebb h�zva mag�hoz. Lassan t�bb mint nyolc �ve nem volt alkalma k�zel ker�lni senkihez, most m�gis �lvezi a pillanatot, ahogyan arca �ssze�r a l�ny�val. A n�h�ny pillanat, amely eltelelt, most m�gis �r�knak t�nik, hossz�, m�gis kimondhatatlanul t�k�letes �r�knak. Szemeit lassan nyitja ki, s b�r m�g mindig takarj�k a sz�rke tincsek, melyek kettej�k arca k�z� l�gnak, tekintete �sszefon�dik a l�ny�val. Egy pillanatra, mintha l�tni v�ln� annak sz�rke szemeit, amelyek k�ts�gtelen�l hasonl�tanak saj�tj�ra, de tov�bbra sem mozdul el, sz�vesen hagyn�, hogy �r�kk� �gy maradjon, hogy soha t�bbet ne juttassa semmi esz�be a f�jdalmas m�ltat. Hogy egy �j �letet kezdhessen, melyben nem a folyamatos retteg�s, a f�lelem, �s a d�h ir�ny�tja minden egyes mozdulat�t. Egy olyan �letet, amiben v�gre boldog lehet.

2009.07.07. 12:48 Akera

Akaratlanul is megpillantja Alicia-t �s elindul fel�, cs�ndesen. L�ptei olyan puh�k, �s finomak, h m�g az sem hallhatn�, akinek detektorb�l vannak a f�lei. K�sza szell� v�gigt�ncol a test�n, megmozgatva fak� haj�t, �s s�t�t ruh�it. Mikor v�gre Alicia el� l�p leguggol el� �s a kez�t kecsesen kiny�jtja, de mivel nem besz�l, �s nem mutat �rzelmeket, csak a k�z el�reny�jt�s�b�l lehet k�vetkeztetni, hogy szeretne seg�teni a l�nyon, hogy fel tudjon �llni an�lk�l, hogy elsz�d�lne, vagy ha m�gis elsz�d�l, akkor meg tudjon t�maszkodni tenyer�n. Arca m�g mind�g �gy festhet mint egy �let �s �rzelemmentes porcel�nbab�nak, melynek csak a szeme csillog. Most, hogy lehajolt, trap�zsz�r� sz�rke nadr�gja al�l kil�tszik a  nagy fekete ac�lbet�tes bakancs, ami felett�bb nem illik a l�ny gyeng�nek, �s v�konynak t�n� alkat�hoz. Ahogy egy kev�s napf�ny bet�r a h�z fala mellett, haja is szinte eg�szen v�r�seslil�nak hat, nem fak�barn�nak, de ezt csak az veheti �szre aki igaz�n szemf�les, vagy t�nylegesen t�r�dik az �t k�r�lvev� t�bbi emberrel. Alig hallhat� n�h�ny hang az utc�n, csak az a n�ma fesz�lts�g van l�pten nyomon az emberek k�r�l, ami eddig is. Az a nyomotts�g, hogy tudja mindenki, itt �letek mennek t�nkre, �s t�rnek �r�k nyugalomra.

2009.07.07. 09:23 Alicia

Vilyogott m�gegyet.Daniel,Mizuki �s Kione gondolatait hallgatva becsukta a szem�t.A feje rettent�en f�jt m�r,az �tv�ltoz�s is em�sztett erely�b�l. Visszav�ltozott,�s a f�ld�n �lve tal�lta mag�t.Felpattant,ami nem volt valami j� �tlet,mivel megsz�d�lt,�s nem sok kellet volna,hogy orraessen. ~Az k�ne m�g,hogy most itt �sszeessek.Azt nem engedhetem meg magamnak~hat�rozza el mag�t,�s elbotork�l egy k�zeli falhoz,nekid�l,�s lassan elcs�szik a fak ment�n,le�lt a h�zfal�n�l.F�radtan felh�zza t�rdeit,a homlok�t t�rd�nek t�masztva �l a s�t�tben,f�j� fejjel,a gondolatok �s a hangok csak �gy �mlenek �t rajta.A v�g�n �sszemos�dnak a hangok,�s m�r semmit nem �rt bel�l�k,nem tudja sz�tv�lasztani a besz�dek �s a gondolatok t�meg�t. -A kif�rad�s �s a mentalistas�g �tka-motyogja maga el� alig hallhat�an. Behunyja a szem�t,�s pihenni pr�b�l,�m amikor a zsong�s kezd al�bb m�lni m�r a fej�ben,�s �pp elmosolyodott volna,h�l�t adva az �gnek,hogy elm�lt,�jabb,�m de ismeretlen hang k�szik be fejbe. ~Nem hiszem el! M�g valaki?!~sz�ve szerint sik�tott volna,�m de p�kerarcot v�gva felemeli a fej�t. -T�rsas�got fogunk kapni hamarosan.-mondja-vagy is suttogja- halkan �s nekit�masztja a fej�t a falnak. ~Mi ez a hull�mokban r�mt�r� f�rads�g �s f�jdalom?! M�r hozz� szoktam az ilyesmikhez, de ennyire er�s m�g nem volt! ~ csod�lkozik,�s er�t gy�jt,ha kell akkor t�madni tudjon. ~V�rjunk csak?! Lehet, hogy el�g elsz,ha ment�lisan meg�ll�tom, ha t�madni szeretne! ~ d�nti el,�s elveti a fel�ll�s gondolat�t,�gy k�nyelembe helyezi mag�t,amennyire tudja,behunyja a szem�t, �s m�lyet s�hajtva "�lvezi" tov�bb a fejf�j�s t�rsas�g�t. ~A f�jdalom j�.Tudod, hogy �letben vagy.~ jut esz�be mestere mond�sa,�s m�r teljesen m�sk�pp �ll a dolgokhoz. ~Mester...~halov�ny mosoly �l ki arc�ra, �s vissza hozza az eml�keket, mikor m�g kezd� volt.

2009.07.06. 14:33 Mizuki Sawa

Tal�n akaratlanul is, de meg�rzi a fi�ban d�l� harcot. Egyr�szr�l a v�gy, hogy visszamenek�lhessen az eddigi z�rk�zott vil�g�ba, m�sr�szr�l a v�gy a nyugalom ir�nt, amit �t�ltek, �t�lnek. Benne m�r nem volt semmi ilyesmi. T�l r�g�ta v�gyott r�, hogy v�ge legyen a mag�ny�nak, m�g ha ezt nem is vallotta volna be mag�nak is, �s Daniel volt az, akinek siker�lt megszak�tani az egyed�ll�tet. K�zel engedte mag�hoz, megb�zott benne, �s igen, a sz�v�be z�rta. Tudta, t�l j�l tudta, hogy nem lenne k�pes r�, hogy elengedje, vagy nem b�rn� elviselni, ha elvesz�ten�. Tal�n pont ez volt az oka, hogy senkit nem engedett k�zel mag�hoz, miut�n elvesztette a csal�dj�t, mert f�lt t�le, hogy ha b�rkit is megkedvel, akkor el fogja veszteni, �s az t�l f�jdalmas lett volna. Menek�lt. A f�jdalom el�l. A mag�nyba. Azonban most m�r feladta. B�rmennyire is szerette a mag�nyt, �s akkoriban � d�nt�tt mellette, most j�l esett neki, hogy van valaki az � �let�ben is. M�r nem tartotta fogva a s�t�ts�g. Sz�p lassan lehullott r�la a burok, ami �vekig a b�rt�ne volt. - �n lenn�k a vil�g legboldogabb embere, ha �gy lenne. - Gondolataib�l a fi� szavai r�zz�k fel.  - De nem �lltatom magam ilyen el�rhetetlen �lmokkal. Mindig olyan �letet akartam, amilyen m�soknak nincs. Amit csak �n �lek �t. Mint minden kisgyereknek, ez volt az �lmom, hogy szuper k�pess�geim legyenek, �s mindenki f�ljen t�lem. Tulajdonk�ppen megkaptam, amit akartam. M�g �n is f�lek magamt�l... - Nem, nem, nem! - Hevesen r�zta a fej�t, nem akarta, hogy a fi� szavai eljussanak tudat�ig, de m�r k�s� volt. - Lehet, hogy gy�l�ltelek az elej�n, vagy csak sim�n ideges�tett�l, az is lehet, hogy csak sim�n te volt�l az �ldozata az �sszes felgy�lemlett d�h�mnek, �s rajtad eresztettem ki... De nem, soha nem f�ltem t�led! �s most sem f�lek t�led, �s nem is fogok... Nem t�led... �n csak... �n csak att�l f�lek, hogy elveszthetlek. Hogy elragadnak t�lem, mint egykor a csal�domat. Ha te magad d�ntesz �gy, hogy nem akarsz velem maradni, hogy nincs r�m sz�ks�ged, akkor ink�bb most mond meg, m�g miel�tt jobban f�jna, de ha maradsz, akkor nem akarlak elengedni. Elvesz�teni... - Nem hajland� csak �gy elfogadni, hogy Daniel ilyeneket mond. Tal�n nem is tudja, mennyire rosszul esik neki mindez., hogy ilyen... kritikus mag�val. M�r-m�r �nmarcangol�. Nem akarja, hogy m�g enn�l is jobban belem�lyedjen, ink�bb seg�teni akar neki kim�szni a g�d�rb�l. Lassan � is fel�ll, �s odal�p a fi�hoz. Egy kis haboz�s ut�n azt�n megfogja a kez�t. - Meg�g�rtem, hogy seg�tek... - suttogta halkan. Szemei k�rbej�rt�k az �ket k�r�lvev� utc�kat, h�zakat. Alicia, aki most s�lyom k�p�ben volt, �s az idegen l�nyt, akivel eddig egy sz�t sem v�ltott. Valami�rt rem�lte, hogy nem tartja t�l udvariatlannak vagy egy�b, de annyira az�rt nem m�ly�lt bele ezekbe a gondolatokba. Egy darabig elid�z�tt a tekintete a felkel� nap els� sugaraiban. Egy l�gy szell� s�p�rt v�gig az utc�n belekapva hossz�, fekete haj�ba, amit az arc�ba sodort, de nem foglalkozott vele. - Nem. Ez nem csak az �n d�nt�sem.  - Lassan ford�tja a fej�t a fi� fel�. Az �res szavai m�g egy darabig csengenek a f�l�ben. M�g sz�vesen v�laszolna valamit, ellenkezni akar, mint el�tte m�r oly sokszor, de most ellen�ll. Nem akarja megint el�r�l kezdeni, nem akarja megint megb�ntani Danielt. �gy �rzi, ez most megint egy amolyan �rz�keny t�ma, amibe nem k�ne belem�lyedni�k, nem most. Helyette ink�bb csak a kez�re n�z, ami m�g mindig a fi� kez�t tartja, �s �sszefonja az ujjait az �v�ivel. Nem sokkal k�s�bb � is figyelmes lesz a k�zeled� l�ptekre. Egy f�radt s�haj hagyja el a sz�j�t. "M�r megint egy idegen...?" Mint m�r azel�tt az �jonnan �rkezettn�l most is kicsit beh�tr�lt a fi� m�g�.

2009.07.06. 13:07 Daniel Barth

F�radtan hunyja le szemeit, mik�zben tov�bbra is gyeng�den szor�tja mag�hoz a karjaiban fekv� l�nyt. Halkan, �lettelen hangon fels�hajt, miel�tt n�h�ny �jabb, bizonytalan l�p�ssel visszat�ntorogna a betonfal mell�, majd v�ll�t nekid�nti az �sdi �p�letnek, s t�rdeit lassan behajl�tva �jra lekuporodik annak alj�ba. Szemeit apr� r�snyire nyitja csup�n ki, von�sain m�gis l�tszanak azok a tiszta, nyugodt �rzelmek, melyeket m�r oly r�gen nem l�thatott rajta senki, �s most m�gis... Apr�, f�lszeg mosoly ter�l el arc�n; fak�, �lettelen szemei azonban t�k�letes ellent�tei most szinte t�k�letesen nyugodt von�sainak. Arc�n �jra �tfut egy f�jdalmas, t�rhetetlen �rny, melynek hat�s�ra �jra ki�l r� a hideg, �rzelemmentes z�rk�zotts�g, m�gsem engedi al�bb gyeng�d szor�t�s�t a karjaiban fekv� l�nyon. - Eml�kszel, hogy megk�rdezted, hogy zavar-e, hogy... hogy nem l�tsz? �s �n azt v�laszoltam, hogy nem... M�g mindig �gy gondolom, de... m�gis j� lenne, ha l�thatn�l... M�g ha csak r�vidke kis id�re is... – lassan hajtja le �jra fej�t, kezeit lassan kih�zza Mizuki v�llai al�l, majd k�r�lfonja �ket annak dereka k�r�l, �s fej�t r�hajtja annak v�ll�ra. B�r a f�jdalmas, h�v�s �rny m�g mindig nem old�dik f�l benne, m�gis �r�l annak, hogy van valaki, aki meg�rti. Valami k�l�n�s �rz�s m�gis eltakarja azt a szinte t�k�letes nyugalmat, amely m�r j� n�h�ny perce k�r�lveszi �ket. Pr�b�l nem foglalkozni azzal, hogy a k�zelben m�sok is vannak, pr�b�l nem t�r�dni Alicia �jra �s �jra felbukkan� alakj�val m�gsem k�pes megszabadulni a k�nz� �rz�st�l. - �n lenn�k a vil�g legboldogabb embere, ha �gy lenne. – halkan, felad�an fels�hajt, ahogyan a szavak hamiss�ga �jra visszhangzik tudat�ban, lemond� mozdulattal ford�tja el kiss� fej�t, �res tekintet�vel �jra a f�ldet n�zve. – De nem �lltatom magam ilyen el�rhetetlen �lmokkal. Mindig olyan �letet akartam, amilyen m�soknak nincs. Amit csak �n �lek �t. Mint minden kisgyereknek, ez volt az �lmom, hogy szuper k�pess�geim legyenek, �s mindenki f�ljen t�lem. Tulajdonk�ppen megkaptam, amit akartam. – hangja lassan elhalkul, az utols� mondat csup�n halk suttog�s, egy elhal� hang. – M�g �n is f�lek magamt�l... – f�zi hozz� alig hallhat�an, mik�zben lassan �jra fel�ll, karj�val megt�masztva mag�t a falon, s halkan, lehajtott fejjel fels�hajt. Az �vek alatt m�r lassan megszokta a teljes mag�nyt, az egyed�ll�tet, �s a t�k�letes s�t�ts�get, ami mindenhov� k�vette, ahov� csak ment. F�jdalmas, z�rk�zott aur�j�t most m�gsem k�pes elviselni, szeretne megszabadulni a m�ltt�l, �s mindent�l, ami �. Egy �j �let, egy �j helyen. De k�ptelen elhagyni Meilist, a romv�rost, ahol tulajdonk�ppen minden visszatasz�t�, �s elutas�t�, m�gis az otthona. - Ez egyed�l a te d�nt�sed. �n b�rmit megtenn�k �rted, csak hogy boldog legy�l, hogy meg�rizd a mosolyodat... – F�jnak neki a szavak, nem akarja, hogy a l�ny ennyire k�pes legyen feladni saj�t mag�t. Nem akarja, hogy ak�rki is �rte tegyen meg valamit, hogy b�rki miatta legyen sebes�lt, vagy ak�r csak boldogtalan. Az, hogy m�sok ak�rmit is megtenn�nek �rte, hogy b�rmit is tenn�nek miatta, t�ls�gosan is j� �rz�s, ajkain halv�ny mosoly bujk�l, m�gis gyorsan ler�zza mag�r�l a felesleges �br�ndokat. - Nem. Ez nem csak az �n d�nt�sem. – z�rja r�vidre a t�m�t, hangja m�gsem olyan magabiztos, �s h�v�s, mint szeretn�, sokkal ink�bb... �res. B�r �rzi a lass�, m�gis siet�s l�pteket az utc�n, melyek sem az �j l�nyt�l, sem Alici�t�l nem sz�rmazhatnak, egyel�re nem sz�l semmit. Az ismeretlen alak egyre k�zeledik, m�gsem tesz semmit, idegess�ge azonban egyre jobban visszat�r, ahogy �jra pr�b�l bez�rk�zni saj�t mag�ny�ba, m�g hogyha nem is �nsz�nt�b�l.

2009.07.05. 21:13 Akera

Akera fej�ben olyan dolgok kavarogtak amik m�g mind�g megv�laszol�sra v�rtak.Fogalma sem volt, hogy hogy is induljon neki a feladat�nak, amit maga el� c�lnak kit�z�tt. Mire �szrevette mag�t, �s gondolataib�l kiszabadult zs�kutc�ba �rt. Pupill�i �sszesz�k�ltek a l�tv�nyon ami el�t�rult. Egy nagy kr�msz�n�re festett t�glafal �llt el�tte. L�tszott hogy nemr�g lett lefestve, de alatta m�g itt-ott egy egy barn�bb folt �ktelenkedett. Amint lejjebb tekintett a foltok egyre s�r�bb� v�ltak, a fal alatt pedig nem egy, hanem t�bb holt is volt. A l�nyt elfogta a h�nyinger. Pedig nem el�sz�r l�tott m�r hull�t, �s a maszk miatt m�g a szagot sem �rezhette. De ma m�r kik�sz�lt, t�l sok volt m�r ezen a napon az � �ltal l�tott halottak sz�ma. Egyszer�en undorodott, de lenyelte. Alig p�r m�sodperc alatt m�r az ellenkez� ir�nyba fordulva �llt. M�g az undor sem l�tszott az arc�n, semmi �rzelem, csak az �sszesz�k�lt pupill�j�r�l lehetett arra k�vetkeztetni, hogy valami nincs rendben a lelk�vel. N�ma volt. Ahogy eddig is, �s gyorsan tov�bb�lt, igyekezett �gy menni ,hogy t�bb ilyet ma m�r ne l�sson. Csatos f�z�j�t megigaz�totta csinos derek�n, �s halkan s�halytott, amit maszkj�ban halv�ny kis feh�r p�rafoltok jeleztek. Zavarta, hogy a k�rnyezet�ben alig tal�lt p�r �l� n�v�nyzetet, de ezt sem mutatta ki. Amikor kicsit beljebb �rt a v�rosban l�tott k�t embert, tal�n bar�tok lehettek, a l�nyeg az volt, hogy mosolyogtak. Akera sz�v�t valami melegs�g �nt�tte el azt l�tv�n, hogy valaki boldog, de az �rz�s azonnal elillant mikor l�tta, h v�gign�z rajta a k�t l�ny, �s elsz�rny�lk�dnek. Ism�t s�halytott, de tov�bb ment, az sem zavarta, hogy mindenki megbambulta. Minden csak �ress�g volt, �s ugyan olyan mint mind�g.

2009.07.05. 21:05 Alicia

A kapucnij�t birizg�lva hallgatja a kit -hozz� k�pest- gyereket. �szinte mosoly �l ki arc�ra,amit k�tve hisz,hogy l�tnak,de m�g ha l�tt�k is,pont nem zavarta. ~Na itt is vibr�l a leveg�.Lesz ma m�g itt valami~motyogja mag�ban,�m b�lcsen mag�ban tartja,ha kimondan� f�l� elvesz a pillanat. Nagyon halkan elj�n a faltol,�s egy kicist arr�b csatangol,k�rben�z,p�r utc�nyit arr�b megy,majd ism�t felbukkan.Visszat�rve le�lt az �t k�zep�re,�s a porba rajzolgatott,majd csettintett eggyet,�s m�r s�lyomk�nt �llt ap orban,Felreppent,rep�lt p�r k�rt,majd vissza t�rt a f�ldre,�s vilyogott egyet.

2009.07.05. 18:11 Mizuki Sawa

Az �ress�g, ami az �vek folyam�n ott lakolt benne, �s ami vissza t�rni l�tsz�dott, amikor a fi� maga m�g�tt hagyta, most lassan �jra felold�dott. Amikor Daniel kezei �jra a dereka k�r� fon�dtak egyszerre nyugodott meg �s vert gyorsabban a sz�ve. M�g soha nem volt senki, aki ilyen hat�ssal lett volna r�. Nem volt senki, aki olyan lett volna az �let�ben mint Daniel. Eg�sz eddig nem ismert semmi m�st, mint a mag�nyt, a h�v�s, �rz�ketlen �s sz�rke mag�nyt. Azonban ez a semmilyen vil�g sz�p lassan �sszed�lt, �s hely�ben egy jobb �s szebb �ledt �jra. B�r � maga sem tudta volna megmondani, hogy mi�rt alakult mindez �gy, hogy mi�rt pont Daniel...? Tal�n mert annyira hasonl�tanak? Mindketten a s�t�ts�gben �ltek, egyed�l. Tal�n ez lenne a sorsuk? Hogy tal�lkozzanak, �s megmutass�k a m�siknak, hogy van mi�rt �lni? Vannak dolgok, amiket az embernek �t kell �lnie, �s nem dobhatja el mag�t�l csak �gy. Lehet, hogy �gy van, de lehet, hogy nem. Most m�r v�gre teljesen visszat�rt az a nyugalom, amit b�r most �lt �t el�sz�r, m�gis olyan hamar megszokta. Daniel is nyugodtabbnak t�nt. V�gre visszat�rtek az a nyugalom. Hirtelen �sszerezzen, amikor Daniel v�gigsim�t az arc�n. V�ratlanul �rte, �s nem volt hozz�szokva eff�le �rint�sekhez, de az�rt enyh�n elmosolyodott. - Eml�kszel, hogy megk�rdezted, hogy zavar-e, hogy... hogy nem l�tsz? �s �n azt v�laszoltam, hogy nem... - Halkan sz�lal meg, szinte csak suttog. - M�g mindig �gy gondolom, de... m�gis j� lenne, ha l�thatn�l... M�g ha csak r�vidke kis id�re is... Mire fel�szlel, azon kapja mag�t, hogy Daniel �jra a karjaiban tartja. Halv�ny p�r jelenik meg az arc�n, egy mosollyal egy�tt. Fej�t �vatosan, �s b�k�sen hajtja a fi� v�ll�ra. T�ls�gosan is hozz�szokott a k�zels�g�hez, t�ls�gosan is j�l esik neki, ha vele van. - T�ls�gosan is hajt a v�gy, hogy �jra a szemedbe n�zzek. Te pedig nem tudod felm�rni, mit okozhatok ezzel. Nem foglak felhaszn�lni arra, hogy teljes�tsem a v�gyaimat, mik�zben a te �leteddel j�tszok. Ezt nem akarom.- Csendben hallgatja a fi�t. Olyan, mintha egy teljes v�ltoz�son ment volna �t, de mindezt j� �rtelembe. Lassan de biztosan �gy t�nt, maga m�g�tt hagyja a h�v�ss�get, ak�rcsak � maga.J�l esett neki, hiszen annyira szerette volna, ha mindaz, amit Norlana tett, nem lenne ekkora hat�ssal r�. B�r meg�rtette, hogy mit �rez, �s azt is, hogy nem tudja mindezt csak �gy elfelejteni, m�gis rem�nykedett benne, hogy nem fogja mindez t�nkretenni a fi� �let�t. - Ez egyed�l a te d�nt�sed. �n b�rmit megtenn�k �rted, csak hogy boldog legy�l, hogy meg�rizd a mosolyodat... - B�r komolyan gondolta, az apr�cska mosoly m�g mindig ott h�zodott az ajkain.

2009.07.05. 17:20 Daniel Barth

Hosszan, akadozva f�jja ki a leveg�t, teste akaratlanul is megremeg, ahogyan pr�b�l �jra visszat�rni a nyugalomba, mely annyira j�l esett neki. Az egyed�ll�t, a mag�nyos s�t�ts�g... Mindez m�r nem annyira term�szetes, mint az az ut�bbi �vekben volt. Most valahogy m�gis v�gyott a l�ny t�rsas�g�ra, egy emberre, akivel besz�lhet, aki nem �gy megy el mellette, hogy �szre sem veszi. Aki nem olyan, mint M�sok. T�deje �jra megtelik az �ltet� leveg�vel, sz�ve norm�lis �temben dobogtatja mellkas�t, ahogyan lassan h�trad�nti fej�t, nekikoccintva a h�t�t t�maszt� r�gies betonfalnak. Kezeit lassan f�lemelve, �jra leh�zva fej�r�l a r�csom�zott anyagot, azonban most ezt zseb�nek m�ly�re cs�sztatja, ki tudja, mikor lesz r� m�g sz�ks�g. - Nem, igazad van, nem tartozik r�m... – nem v�laszol semmit, csup�n el�reejti fej�t, mire a k�sza tincsek rug�szer�en hullanak vissza fak� tekintete el�, mely most a semmibe r�ved. Lass�, �temtelen l�ptek dobolnak a f�ld�n, majd egy er�teljes koccan�s a f�ld�n, s egy f�lt�p� serceg�s, ahogyan kardjai �jra a f�ldre hullanak. N�m�n, �sszeszor�tott fogakkal t�ri a l�ny �lel�s�t, melyet most nem viszonoz, de akarva, akaratlanul, el sem h�z�dik t�le. T�ls�gosan is j�l esik neki a t�r�d�s, ez az �rz�s, amely az �vek alatt annyira kiveszett bel�le. Most m�r k�pes arra, hogy hi�nyolja azt a megannyi elvesztegetett id�t, a napokat... az �veket, amik elvesztek az �let�b�l. �s mindez Norlana hib�ja. Nem... Ez nem f�gg �ssze m�lttal. Ez a vil�g, melyet csak � �rz�kel. Amiben senki m�snak nincs helye. �s m�gis... Valami�rt, mintha Mizuki m�gis meg�rten�... Nem csak a gondolatait, az eltemetett �rz�seit, melyek m�g valahol, valahol m�lyen ott lakoznak benne. - Ne sajn�ld... Ne mond, hogy sajn�lod... Az �n hib�m volt, mondtad, hogy hagyjuk, de �n nem akartam... K�rlek, ne haragudj r�m. Ne mond, hogy sajn�lod, ha nincs r� okod... �n sajn�lom. – karjait v�g�l f�radtan kulcsolja �ssze a l�ny dereka k�r�l, arc�t a m�sik�hoz �rintve. A pillanat, melyet annyira szeretett volna meg�rizni... Az �let �rtelme, hogy m�soknak �r�met okozzunk. Most nem adhatja fel. M�g nem. V�gre, sok s�t�t �v ut�n k�pes arra, hogy valakiben teljes sz�v�b�l megb�zzon. Hogy miatta akarjon �lni. Fak�, r�gi k�pek jelennek meg eml�kezet�ben, melyekre m�g tiszt�n eml�kszik, �s melyek most boldogg� teszik. Tal�n akkor fel sem fogta, mennyi mindent jelenthettek sz�m�ra ezek az eml�kk�pek, most m�gis olyan nyugodtak. Olyan felejthetetlenek. Kezeivel lassan engedi al�bb a szoros �lel�st, majd �vatosan h�zza v�gig kez�t a l�ny arc�n, mintha ezzel megl�thatn� von�sait, melyekre m�r annyira k�v�ncsi. - Nem akarlak elvesz�teni... Azt nem �ln�m t�l... Sz�ks�gem van r�d, mint m�g soha senkire... K�rlek... – Elmosolyodik, ahogyan ism�t mag�hoz �leli a l�nyt, m�gis kifejez�stelen szemekkel n�z tov�bbra is a semmibe, majd hirtelen �tlett�l vez�relve f�l�ll, karjaival a l�ny v�lla, �s t�rdei al� ny�l, majd f�lemelve a f�ldr�l, imbolyg� l�ptekkel elt�volodik a falt�l. Fej�t lehajtva n�z r� a karjaiban fekv� l�nyra, arra az emberre, aki �jra �rtelmet tud adni az �let�nek. - T�ls�gosan is hajt a v�gy, hogy �jra a szemedbe n�zzek. Te pedig nem tudod felm�rni, mit okozhatok ezzel. Nem foglak felhaszn�lni arra, hogy teljes�tsem a v�gyaimat, mik�zben a te �leteddel j�tszok. Ezt nem akarom. – sz�lal meg v�g�l hosszas hallgat�s ut�n, most azonban hangja �szinte, �s boldog.

2009.07.05. 01:32 Akera

Cs�nd van... az utc�kon alig j�r p�r ember. Akera oxig�nmaszkj�t szorosan arc�hoz szor�tja. Nemmintha le akarna esni, de �gy valahogy biztons�gosabban �rzi mag�t. V�llig �r�, v�kony, fak�sz�n� d�s haja lepelk�nt simogatja nyak�t, ahogy a lepusztult f�ld�n l�pked. Minden egyes mozdulat egy-egy libbenet. Haja el�l ov�lisan fogta k�r�l, a m�r szinte betegesen s�padt arc�t. Nemr�g ism�t kisminkelte mag�t. Borong�s es�s sz�n� fest�kkel, ami szinte kir�lyk�kk� emelte ki sz�rk�sk�k ragyog� szemeit. Ruh�ja miatt ism�t megb�multa az a kev�s l�ny is aki az utc�kon volt. Nem t�r�d�tt vel�k, csak saj�t gondolataiba meredt, ahogy azt �ltal�ban tenni szokta, �s c�ltalanul bojongott tov�bb a v�rosk�ban. F�jdalmas �v�lt�st hallott. Szemeit lehunyta, �s szinte �rezte ahogy nyak�ba has�t a m�sik ember k�tel�nek ereje, pedig m�g csak k�zel sem volt hozz�. Mikor �jb�l kinyitja a szemeit a val�s�gban tal�lja mag�t, amely ugyan szomor�, de valahol az, hogy es�lyt kapott az �letre, m�gis olyan csod�s adom�nynak t�nik amit �, az ord�t� egyed hely�ben nem adott volna fel ilyen k�nnyen. M�g mind�g b�zott.. Abban, hogy neki majd siker�l.. egy jobb vil�got teremthet... tal�n egyed�l, tal�n seg�ts�ggel, de � mindenk�ppen meg szeretn� pr�b�lni.

2009.07.04. 21:48 Mizuki Sawa

N�m�n n�zte, ahogy a fi� fel�ll, �s ell�p t�le. Legsz�vesebben visszatartotta volna, nem akarta, hogy ott hagyja, hogy �jra kezd�dj�n az eg�sz. Megpr�b�lt nem foglalkozni azzal az �rz�ssel, hogy mennyire b�ntotta, hogy �jra ilyen h�v�s. M�g vele is... - Ehhez... Ehhez neked semmi k�z�d!  - Eddig tartott, ez m�r t�ls�gosan f�jt neki, nem is az, amit Daniel mondott, sokkal ink�bb a hangneme. - Nem, igazad van, nem tartozik r�m... - halkan suttogta maga el� a szavakat. Lassan hagyta el az �sszes �rz�s, az �sszes gondolat. F�jt neki, m�g ha nem is akarta bel�tni, f�jt neki. Az egyetlen ember, aki k�zel �llt hozz�, aki sz�m�tott neki, aki jelentett is valamit eddigi jelent�ktlene �le�ben. Az egyetlen ember, �s most ilyen vele. Ut�lta, gy�l�lte, amikor ilyen, de most m�g ezek az �rz�sek is elmaradtak. �res volt. Mintha a fi� mag�val vitte volna az �ssezs gondolat�t �s �rz�s�t. - Ez... Ez engem nem �rdekel.  - Egy �jabb mondat, egy �jabb f�jdalams kijelent�s. Olyan, mint egy �res doboz. Nem �rez, �s nem gondolkozik... Vagy... Vagy m�gsem? Csak egzetlen v�gy �l benne, hogz visszakapja azt a Danielt, aki eddig vele volt, aki nem ilyen h�v�s, �s �rz�kelte. Lassan fel�ll, megfogja a fi� kardjait, �s odal�pked hozz�. Kicsivel el�tte meg�ll, �s kezeib�l kihullanak a kardok. - Sa... Sajn�lom... - Lassan leereszkedik a t�rd�re a fi� mellett, �s bizonytalanul b�r, de �t�leli. - Ne sajn�ld... Ne mond, hogy sajn�lod... Az �n hib�m volt, mondtad, hogy hagyjuk, de �n nem akartam... K�rlek ne haragudj r�m. - Szorosan �lelte, nem akarta elengedni, soha t�bb� nem akarta elengedni. Fej�t a v�ll�ra hajtotta. - Ne mond, hogy sajn�lod, ha nincs r� okod... �n sajn�lom. Nem volt biztos abban hogy t�nyleg m�k�dik-e �j ereje, hogy val�ban �gy van-e, mint ahogy azt gondolta, de most feleml�tette az �sszes nyugodt vagy csak ak�r egy kicsit is sz�p pillanatot, �s er�sen koncentr�lt r�, hogy a fi� is l�thassa ezeket a k�peket. Azt akarta, hogy megnyugodjon, hogy ne legyen ilyen h�v�s �s tasz�t�.  Tudta, hogy siekr�lt, biztos volt benne, hogy siker�lt el�rnie, hogy a fi� fej�ben uygan azok a k�pek villanjanak fel, de nem hagyta abba, �jra �s �jra lej�tszotta, am�g lassan el nem kezdtek folyni a k�nnyei. - Nem akarlak elvesz�teni... Azt nem �ln�m t�l... Sz�ks�gem van r�d, mint m�g soha senkire... K�rlek...

2009.07.04. 21:04 Daniel Barth

Lemond�an hajtja le fej�t, mire h�tras�p�rt tincsei �jra visszahullanak arca el�, majd remegve fels�hajt, miel�tt �jra r�n�zne a l�nyra. - �s mi? – lassan fel�ll, �s n�h�ny l�p�st elt�volodik a f�ld�n �cs�rg� l�nyt�l, majd h�ttal �llva neki, �jra lehajtja fej�t. �rezni rajta fesz�lts�g�t, ahogyan �jra k�r�lveszi a h�v�s, tasz�t� aura, mely tal�n m�r �ppen elt�nni l�tszott n�h�ny perccel ezel�tt. Kitart�an b�mulja a f�ldet tov�bbra is a szem�t eltakar� k�t�s al�l, m�gis visszak�v�nja azokat a nyugodt, gondtalan perceket... - Ehhez... Ehhez neked semmi k�z�d! – veszi fesz�ltt� a hangnem�t, b�r maga sem tudja, mire ez a felindul�s, ez egyszer�en... k�nyes t�ma. �res, felzaklatott tekintettel mered maga el�, m�gsem olyan magabiztos az alakja, mint kor�bban, sokkal ink�bb megt�rt, f�radt. Haj�t ism�t h�trarep�ti a felkavarod� szell�, l�that�v� t�ve f�jdalmas von�sait, m�g hogyha azok kiss� el is vannak takarva a szem�t elfed� k�t�snek k�sz�nhet�en. - �n eddig csak egyszer l�ttam, �s akkor is csak nagyon r�vid id�re, de szerintem nem ijeszt�... B�rki is mondta, ne hallgass r�. – csak zavarodottan, fesz�lten megr�zza a fej�t, de m�g mindig h�ttal �llva a l�nynak, hirtelen megsz�d�l, majd t�rdre esik. Remegve szor�tja �ssze szemeit, f�radtan t�masztja meg mag�t a poros f�ld�n. - Ez... Ez engem nem �rdekel. – sz�lal meg v�g�l h�v�sen, majd ism�t imbolyogva fel�ll, s nekid�l egy k�zeli h�z fal�nak. Sz�vesen elhaj�tan� ism�t fegyvereit, vagy ak�rmit, ami csak a kez�be ker�l, azonban azokat ott hagyta Mizuki mellett a f�ld�n, m�gis akaratlanul is h�ta fel� emeli kez�t, h�tha mag�val hozta, de szerencs�j�re nem, s ezt tal�n m�g az �reg �p�let is megk�sz�ni majd. - Sa... Sajn�lom... – suttogja maga el�, mik�zben lassan lecs�szik h�ta a repedezett falon, �gy ism�t lekuporodva annak alj�n, t�rdeit felh�zva megremeg, tekintet�t az �g fel� ford�tja, mire egy f�jdalmas s�haj hagyja el ajkait. Mindenen olyan k�nnyen felh�zod magad... Nem lenne szabad... Ism�t bizony�tottad, hogy m�gsem vagy olyan nagyfi�, mint gondoltad, �s soha nem tudod elfelejteni a m�ltat. Sz�nalmas... Arca megremeg a d�ht�l, melyet saj�t maga, �s a l�ny szavai �bresztettek fel benne �jra, m�gis kitart�an k�zd ellene, pr�b�l felejteni. De nem megy...

2009.07.04. 20:13 Mizuki Sawa

Mintha csak meg�rezn� a fi� gondolatait, hogy egy r�sze sz�vesen visszamenek�lne a mag�nyba. Megijedt, hogy �gy fog cselekedni, hogy visszat�r a r�gi h�v�s �nje, de megk�nnyebb�lt, hogy nem �gy lett. B�r meg tudta volna �rteni, hiszen � is mag�nyosan �lt eg�szen eddig, de m�r nem v�gyott vissza. Megpr�b�lta eg�sz l�ny�b�l kiz�rni a mag�ny keser�s�g�t. Nem akar visszat�rni, nem akrja �jra �rezni. Azt akarja, hogy ez a boldogs�g tartson, ha lehet �r�kre, b�r ebben k�telkedett. B�r kicsit csal�dottan, de nyugodtan t�ri, amikor Daniel elford�tja a fej�t. - �s �n mit meg nem adn�k, ha megtehetn�m. De ugyan... Mi �rtelme lenne? �gysem l�tok semmit, �s... Teljesen mindegy, hagyjuk... - b�r �rezte, hogy a fi� nem akar err�l besz�lni, hiszen mondta is, �s nem k�ne tov�bb feszegetnie a t�m�t, de... - �s mi? - ... nem b�rta csak �gy hagyni, ahogy kellett volna. - B�r a szememet t�bbsz�r soha, �gy legal�bb az arcomat l�thatod. - Most � s�hajtott kicsit lemond�an, de az�rt elmosolyodott, �s �r�lt, hogy m�g mindig a fi� k�zel�ben lehet, hogy �rezheti a k�zels�g�t. - K�l�nben is... Azt mondj�k ijeszt�ek a szemeim. El tudom k�pzelni... - �n eddig csak egyszer l�ttam, �s akkor is csak nagyon r�vid id�re, de szerintem nem ijeszt�... B�rki is mondta, ne hallgass r�. - Annyira szerette volna, ha a fi� is �gy l�tta volna a dolgokat, mint �, ha nem lett volna ilyen kritikus mag�val. Maga el�tt l�tta a fi� szemeit, mag�t Danielt, �s felid�zte mindazt, amit eddig �rte tett. Azt k�v�nta b�r csak a fi� is l�thatn� mindezt, ha a fi�val is meg tudn� osztani ezeket a dolgokat, amit lehetetlen szavakba �nteni. Hogy Daniel is �gy l�thassa mag�t, mint ahogy Mizuki l�tja. Nem a negat�v dolgokkal az el�t�rben, hanem a j� oldalaival. �s hirtelen t�nyleg �gy �rezte, mintha a gondolatai nem csak a saj�tjai lenn�nek. �s nem olyan volt, mintha Alici�val osztozna rajta, mintha � olvasna a gondolataiban, mert az nem t�nt fel neki eddig soha. Nem, ez olyan volt, mintha valaki m�ssal osztozott volna, mintha valaki m�ssal, valakivel, aki sokkal k�zelebb van hozz�. Danielel... B�r neh�z volt elhinni, val�ban siker�lt megosztani a gondolatait a fi�val.  "Ez is a k�s�rletek k�vetkezm�nye lenne? Egy k�pess�g, amir�l eddig nem tudtam...? Ez lehets�ges lenne?" Zavarodotts�ga a tekintet�ben is l�tszott. K�rd�n, �s egyben v�rakozva n�zett a fi�ra, mintha � tudn� a v�laszt.

2009.07.04. 19:20 Daniel Barth

F�radtan, f�kusz�latlan tekintettel mered tov�bbra is maga el�, karjait gyeng�den k�r�lfonva a l�ny v�lla k�r�l, fej�t ism�t lehajtva, n�m�n szegezi hideg tekintet�t tov�bbra is a f�ldnek. A h�v�s szell�, �s a kab�tj�n t�kr�z�d� f�nyek... mind olyan nyugodt... Csak egy halk s�hajjal nyugt�zza a helyzetet, s b�r minden porcik�ja arra sarkallja, hogy fel�lljon, �s ism�t a s�t�t mag�nyba burkol�zzon, pont ennek az ellenkez�j�t teszi. V�gre valaki, aki nem csak j�t�kszerk�nt haszn�lja... Egy olyan ember, akiben k�pes megb�zni, �s teljesen �tadni mag�t neki. Mi�rt kellene v�ge szakadnia ennek az �rz�snek? - Ne gondolj semmi rosszra. Csup�n arr�l van sz�, hogy soha nem engedem magamhoz k�zel az embereket. Se testileg, se �rzelmileg... De te ez al�l kiv�tel vagy, mint ahogy az m�r val�sz�n�leg neked is felt�nt. De nem csak err�l van sz�... Nem ez az egyetlen ok, ami�rt k�l�nlegesnek tartalak... – k�ptelen ak�r egyetlen mozdulatot is tenni, t�ls�gosan f�radt hozz�... Vagy ink�bb csak nem akarja megzavarni a pillanat m�mor�t. Ink�bb nem v�laszol semmit, b�r tulajdonk�ppen �rdekli a folytat�s. Ehelyett csup�n r�emeli fak� tekintet�t a l�nyra, azonban n�h�ny v�rakoz� pillant�s ut�n ism�t visszaford�tja a f�ld fel�, arc�t sz�rke tincsi m�g�tt takargatva. - Mit meg nem adn�k, ha engedn�l a v�gyadnak, �s megtenn�d... De �gyse fogod megtenni... Tudom... – megad�an fels�hajt, majd remegve k�zelebb h�zza mag�hoz a l�nyt, v�ll�t nekikoccintva az �v�nek, miel�tt lassan kif�jja t�dej�ben rekedt leveg�j�t. Kiss� �sszerezzen, s szemeit automatikusan hunyja be, mikor a l�ny keze v�gigsim�tja arc�t, de azt�n �jra csak akadoz� mozdulatokkal elford�tja fej�t a zavart pillant�sok el�l. - �s �n mit meg nem adn�k, ha megtehetn�m. De ugyan... Mi �rtelme lenne? �gysem l�tok semmit, �s... Teljesen mindegy, hagyjuk... – lassan kiny�jtja egyik karj�t, �s felh�zza a f�ldr�l a ledobott anyagdarabot, majd fej�hez emeli, s k�r�ltekerve szemei el�tt, v�gre els�pri szemei el�l a k�cos tincseket. – B�r a szememet t�bbsz�r soha, �gy legal�bb az arcomat l�thatod. – halv�ny mosolyra h�z�dik sz�ja, de n�h�ny pillanat m�lva el is t�nik. - K�l�nben is... Azt mondj�k ijeszt�ek a szemeim. El tudom k�pzelni... – mosolyodik el f�lszegen ism�t, s miut�n egy szoros csom�val �jra eltakarja tekintet�t, ism�t �t�leli a l�nyt, s f�radtan emeli fel fej�t.

2009.07.04. 15:40 Alicia Hurt

Alicia csendesen hallgatta,ahogy Mizuki �s daniel besz�lgettek. Teljesen f�l�slegesnek �rezte mag�t,�gy amennyire lehetett,lejjeb h�zta kapucnij�t(strucc politika = nem l�tok senkit,engem sem l�t senki) �s h�tr�b l�p-ett volna,ha nincs m�g�tte egy h�z fala. Lassan m�ly leveg�t vett,de ezt k�r volt tenni,mert majdnem k�h�g�sbe fulladt a m�velet,�m siker�lt csak kr�gognija egyet. V�gigm�rte a m�sik l�nyt is,amennyire csukly�ja engedte,�s mivel �gy d�nt�tt,nem lehet t�l vesz�lyes,�gy melkasa el�tt �sszefonta kezeit,�s magael� meredt,majd elkezdett eggyik hosszab sz�ke tincs�vel j�tszani. ~Vajon t�nyleg Daniel az,akit keresek?~t�preng el a szerencs�tlen hajtincset csavargatva. ~Mivan,ha nem?~k�rdezi mag�ban. ~Egyszer�:k�ldenek egy embert,�s seg�tenek~ vonja meg a v�ll�t,�m fogalma sem volt,mit kezdjen mag�val.

2009.07.03. 21:38 Mizuki Sawa

Mostanra m�r megb�nta, hogy ennyire hagyta, hogy mag�val ragadj�k az �rzelmei. Annyira �vni akarta a pillanatot, �s nem akarta t�nkre tenni, �s m�gis ez lett. - Sajn�lom. - M�r Daniel halk szavai elegek, hogy visszat�rjen a nyugalom �s elfelejtse a p�r pillanattal ezel�tt m�g olyan intenz�v �rzelmeket. Nem akarta, hogy sajn�lja, �s m�gis j�l esett neki. Volt valaki, aki foglalkozott vele, akinek �gy t�nik m�g sz�m�tott. M�g ha mindez csak egy ill�zi� is volt, akkor is sz�vesen hitt benne, �s adta �t mag�t neki. Kicsit k�zelebb b�jt a fi�hoz. Eg�szen id�ig nem is tudta, hogy mi hi�nyzott neki. Hossz� �vekig meg volt fosztva ett�l az �rz�st�l. Nem volt r� alkalma, hogy �rezhesse egy ember teste meleg�t. Egy ember�t, aki olyan sokat jelent neki. - Ezt... Ezt hogy �rted? - Halv�nyan elmosolyodott, hiszen �gy t�nt beigazol�dott a gondolata. - Ne gondolj semmi rosszra. - kedves, �s nyugtat� hangon sz�lalt meg. - Csup�n arr�l van sz�, hogy soha nem engedem magamhoz k�zel az embereket. Se testileg, se �rzelmileg... De te ez al�l kiv�tel vagy, mint ahogy az m�r val�sz�n�leg neked is felt�nt. De nem csak err�l van sz�... Nem ez az egyetlen ok, ami�rt k�l�nlegesnek tartalak... - Megint elmosolyodott, de t�bbet most egyenl�re nem f�z�tt a dologhoz. Gondolta nem besz�l feleslegesen, ha Danielt �rdekli, akkor �gyis r� fog k�rdezni, efel�l semmi k�ts�ge sem volt. Csendben n�zte az eget a hajnal els� sugaraival. P�r t�nyt�l eltekintve minden olyan �lomszer�nek hatott, �s m�gis ott lebegett a vesz�ly a leveg�ben. A vesz�ly, hogy ak�r melyik pillanatban �sszeomolhat az eg�sz, hiszen Meilisben voltak, �s lehet az embernek szerencs�je Meilisben? A gondolat, hogy b�rmelyik pillanatban mindent �jra elveszthet, arra k�sztette, hogy ism�t szorosan �lelje a fi�t. Gondolni se akart erre a lehet�s�gre, �s m�gsem b�rt szabadulni az aggodalomt�l. - Annyira szeretn�k a szemedbe n�zni. M�g egyszer... De sajnos nem tehetem... - Daniel fel� ford�tja a fej�t, �s p�r pillanatig elveszik a l�tv�nyban, ahogy a t�kr�z�d� f�ny j�tszadozik a kab�tj�n. - Mit meg nem adn�k, ha engedn�l a v�gyadnak, �s megtenn�d... De �gyse fogod megtenni... Tudom... - Hangj�ba n�mi csal�dotts�g is vegy�lt. B�r tudta, milyen k�vetkezm�nyekkel j�r, ha a fi� a szem�be n�z, m�gis akarta. Ebben a pillanatban tal�n mindenn�l jobban. Felemelte az egyik kez�t, �s �vatosan v�gigsim�tott a fi� arc�n. Ujjai �ppen hogy �rintett�k azt, de a tincseit elker�lt�k. Igaz, hogy a szem�be akart n�zni, de tiszteletben tartotta annak a d�nt�s�t is.

2009.07.03. 20:38 Daniel Barth

Mozdulatlanul hallgatja kettej�k egybeolvad�, egyenletes l�gz�s�t, mik�zben teljesen felenged, addig massz�v, �s sz�nni nem akar� hidegs�ge �s gy�l�lete szinte teljesen elp�rolog bel�le, csak ellazultan karolja �t tov�bbra is a l�ny derek�t, tekintet�t m�g mindig a f�ldbe v�jva. - Mit k�sz�nsz? – tov�bbra sem mozdul meg egyik�k sem, furcs�nak, m�gis kimondhatatlanul kellemesnek tal�lja a helyzetet, szeretn�, ha a pillanat var�zsa nem sz�nne meg. Soha. A l�ny k�rd�s�re nem v�laszol, csup�n halkan fels�hajt, szemeit megk�nnyebb�lve hunyja be, ahogyan egy �jabb szell� l�that�v� teszi arc�nak von�sait, melyek most ugyan kivehetetlen �rzelmekr�l �rulkodnak, m�gis l�tszik rajta a nyugalom, a boldogs�g. - �n m�r mindent magam m�g�tt hagytam... Egyetlen oka van, hogy m�g itt vagyok, hogy m� �lek... a bossz�v�gy... Elhat�roztam, hogy meg fogom bosszulni... Nem is az zavar a legink�bb, amit velem tettek, b�r hazudn�k, ha azt mondan�m, hogy ez nem b�nt... De sokkal ink�bb gy�l�l�m �ket az�rt, amit a csal�dommal tettek... A sz�leim... A b�ty�m... Mindegyik�ket meg fogom bosszulni!  �s t�ged is... Most m�r van m�g egy okom gy�l�lni �ket... M�sr�szt... Tal�n most el�sz�r van okom arra, hogy �lni akarjak... Most az egyszer nem csak a bossz�v�gy, a f�lelem �s a mag�ny �lnek bennem... – a l�ny �jonnan fellend�l� fesz�lts�ge lassan t�ri darabokra a kialakult k�pet, de m�g mindig nem akarja ereszteni gyeng�d �lel�s�t, kezeit lassan felh�zva mostm�r Mizuki v�ll�t karolja �t, s b�nb�n�an engedi ki a t�dej�ben rekedt leveg�t. - Sajn�lom. – suttogja maga el� elhal� hangon, pillant�s�t lassan felemeli, majd fak� szemeit a l�ny fel� ford�tja, kinek feje mostm�r a v�ll�n nyugszik. - Tudod, hogy te k�l�nleges vagy? – tekintet�t visszaford�tja a f�ld fel�, sz�rke tincsei ism�t v�delmez�n takarj�k arc�nak megl�gyult von�sait, m�gis elgondolkodik a l�ny szavain. - Ezt... Ezt hogy �rted? – sz�k�lnek �ssze szemei, m�gsem mozdul meg. Kezeit Mizuki v�ll�n nyugtatva lassan emeli fel fej�t, tincseinek takar�s�ban r�n�zve a l�nyra, f�radtan �leli k�rbe nyak�t, miel�tt ism�t lehajtan� fej�t, tekintet�t �jra a f�ldbe v�jva. - Annyira szeretn�k a szemedbe n�zni. M�g egyszer... De sajnos nem tehetem... – szavai lassan halkulnak el, ahogyan mozdulatlan alakja meggy�t�rtem remeg meg, mellette fekv� kardjair�l visszat�kr�z�d� hajnali f�ny halv�ny cs�kokat vil�g�t meg kab�tj�n, a lass� szell� n�ha megmozgatja szemei el�tt l�g� fak� tincseit.

2009.07.03. 19:39 Mizuki Sawa

- Akkor ne legy�l olyan. - Minden f�le reakci�ra felk�sz�lt, de erre nem. Nem csak a szavai, de a hangneme is meglepte. A m�sodik nagy meglepet�s az volt sz�m�ra, hogy a fi� viszonozta az �lel�s�t. Tal�n m�gsem k�sz�lt fel olyan j�l, mint gondolta, hiszen erre nem sz�m�tott, de m�gis...  A fi� k�zels�ge megnyugtat� hat�ssal volt r�. - K�sz�n�m... - Lassan ford�tja fej�t Daniel fel�, de megpr�b�l min�l kevesebbet mozogni, nem akarja, hogy v�get �rjen ez a pillanat. - Mit k�sz�nsz? - ugyan olyan halkan k�rdezte, �s hangj�ban ott csengett a meglep�d�s �s a k�v�ncsis�g. A fi� most sokkal kiegyens�lyozottabnak, nyugodtabbnak t�nik, �s b�r ez �j t�le, m�gis olyan megszokottnak t�nik neki. - Te soha nem panaszkodsz... Ennyire nem �rdekel? Hiszen neked sem lehetett k�nny�... - Daniel tal�n tiszt�ban sincs vele, hogy mit v�ltottak ki a szavai. Az eddigi nyugalom, ami r� is �tt�rt most felkavarodott, �s m�r lassan mintha m�r ott sem lett volna... - �n m�r mindent magam m�g�tt hagytam... - Sz�lalt v�g�l hosszas hallgat�s ut�n meg.  - Egyetlen oka van, hogy m�g itt vagyok, hogy m� �lek... a bossz�v�gy... Elhat�roztam, hogy meg fogom bossz�lni... Nem is az zavar a legink�bb, amit velem tettek, b�r hazudn�k, ha azt mondan�m, hogy ez nem b�nt... De sokkal ink�bb gy�l�l�m �ket az�rt, amit a csal�dommal tettek... A sz�leim... A b�ty�m... Minegyik�ket meg fogm bossz�lni!  - Elhallgatott, �s a fi�ra n�zett, aki m�g mindig v�ll�n nyugtatta a fej�t. - �s t�ged is... Most m�r van m�g egy okom gy�l�lni �ket... M�sr�szt... Tal�n most el�sz�r van okom arra, hogy �lni akarjak... Most az egyszer nem csak a bossz�v�gy, a f�lelem �s a mag�ny �lnek bennem... - "Igen, most el�sz�r �rzem �gy, hogy nem akarom, hogy r�mtal�ljon a hal�l..."   B�r mindig olyan sokat besz�l, most m�gis t�l soknak tal�lta a hosszas hallgat�s ut�n, de m�r nem lehetett visszaford�tani, �s ez m�g nem volt minden. Most n�m�n figyeli, ahogy a fi� el�szedi tokjaib�l a kardjait, hogy azt�n maga mell� fektesse. Mikor azt�n Daniel karjai �jra a dereka k�r� fon�dnak, halv�nyan elpirul. M�g mindig nem igaz�n tudja elhinni, de az�rt mosolyogva hajtjaa fej�t a fi� fej�re, �s kez�t az � kez�n nyugtatja. Egy darabig hagyja, hogy eluralkodjon rajtuk ez a nyugalom, �s m�g siker�l is elfelejteni a m�sik k�t -idegen- l�ny jelenl�t�t. V�g�l azt�n nem b�rta tov�bb. - Tudod, hogy te k�l�nleges vagy...? - Halkan merte csak megt�rni a csendet, �s nem is mozdult meg, ugyan olyan b�k�sen �lt ott. K�zben azon gondolkodott, hogy a fi� els�re val�sz�n�leg nem is �gy fogja �rtelmezni a szavait, ahogy � gondolja, de �gy d�nt�tt a magyar�zattal el�sz�r megv�rja a fi� v�lasz�t.

[1115-1096] [1095-1076] [1075-1056] [1055-1036] [1035-1016] [1015-996] [995-976] [975-956] [955-936] [935-916] [915-896] [895-876] [875-856] [855-836] [835-816] [815-796] [795-776] [775-756] [755-736] [735-716] [715-696] [695-676] [675-656] [655-636] [635-616] [615-596] [595-576] [575-556] [555-536] [535-516] [515-496] [495-476] [475-456] [455-436] [435-416] [415-396] [395-376] [375-356] [355-336] [335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [Kor�bbi]