�j bejegyz�s Friss�t�s

2009.06.07. 16:23 Daniel Barth

Kezeivel megt�masztva mag�t pr�b�l �rr� lenni gy�l�lett�l elvakult �rzelmein, fogait g�rcs�sen �sszeszor�tva �ll f�l lassan, sz�delegve, majd bizonytalan l�p�sekkel a leomlott �p�lethez l�p k�zelebb. Nem tudok felejteni... �s m�g �n besz�lek arr�l, hogy pr�b�lja meg?! - A szemedre gondolt�l igaz? Amikor megk�rdeztem, hogy mi�rt nem engeded, hogy a szemedbe n�zzek... – a pillanatnyilag be�ll� k�s�rteties csendet v�g�l a l�ny hangja t�ri meg, mire n�h�ny l�p�st h�tr�l a romokt�l. Halv�nyan b�lintott, k�p�n m�gis f�jdalom, �s megt�rts�g uralkodik, ahogyan elhom�lyosult von�sai egyre jobban megfesz�lnek. L�gz�se kiss� akadozik, a t�dej�b�l egyre gyakrabban felszakad� k�h�g�sek mostanra m�r �getik kisz�radt tork�t, sz�j�ban v�r�nek keser� �z�t �rzi, szakadozott kab�tj�t sebeib�l sziv�rg� s�r� v�re �ztatja, feh�r haj�t lassan v�r�sre festik v�rz� sebei, mik�zben l�bai megremegnek s�lya alatt, s tehetetlen�l rogy �ssze a romok el�tt. Nem mutathatom gyeng�nek magam... Nem kell seg�ts�g! Teste tompa puffan�ssal hull a porba, t�deje l�zas forr�s�ggal kapkod az �ltet� leveg��rt, de a felkavarodott por egyre nehezebb� teszi lehet�v� a l�gz�st. - Mi�rt vagyok ilyen gyenge? – suttogja maga el�, mik�zben mozdulatlan v�gtagjait pr�b�lja uralma al� vonni, de v�g�l tehetetlen�l adja f�l eff�le pr�b�lkoz�sait, miut�n igencsak sikertelennek bizonyultak. Fulladoz� l�gz�se ism�t k�h�g�sre k�szteti, mit�l �jabb adag v�r ker�l el� zih�l� mellkas�b�l, cseppjei halk koppan�ssal �rnek f�ldet, majd ott f�radtan olvadnak �ssze a porszemekkel. Fak� szemeivel f�radhatatlanul pr�b�lja kivenni az �t k�r�lvev� t�rgyakat, de a v�gel�thatatlan s�t�ts�g csak nem akar sz�nni, imm�ron t�bb, mint h�t �ve. Nem l�tok... Semmit a vil�gon! - Tudod mit? Ha annyira seg�teni akarsz, h�t add vissza a l�t�som... Azt nagyon megk�sz�nn�m... – emeli fel annyira hangj�t, hogy a l�ny is hallhassa, de fej�t nem tudja elforgatni, �gy ink�bb csak f�jdalmasan fekszik tov�bb a poros f�ld�n.

2009.06.07. 14:45 Mizuki Sawa

- Felejts... Tudom, hogy neh�z, de pr�b�ld meg.- A fi� hangja most ism�t nem hangzik olyan h�v�sen, mint el�tte. - Neh�z? Lehetetlen, m�r pr�b�ltam... - Elhallgatott, hiszen nem akarta, hogy a fi� azt  higgye, megint csak sajn�ltatja mag�t. - Akkor majd megtudod... Gondolkozz... - fej�t a fi� fel� ford�totta, �gy gondolkodott tov�bb. - A szemedre gondolt�l igaz? Amikor megk�rdeztem, hogy mi�rt nem engeded, hogy a szemedbe n�zzek... - mondta v�g�l, �s k�v�ncsian a fi�ra n�zett, hogy erre gondolt-e. Valami m�s nem jutott esz�be, hogy mire gondolhatott. Fek�dt, �s tov�bb mer�lt a bln�t� n�ma s�t�ts�gbe, amikor ism�t felkapta a fej�t a fi� hangj�ra. - Pihenj nyugodtan... - Mire a fi� befejezte, feje m�r �jra a kezein nyugodott, �s semmit nem vett �szre maga k�r�l, m�g azt sem, hogy Daniel fel�ll, �s elmegy. Csak akkor rezzen fel, amikor egy hangos ki�lt�sra lesz figyelmes. "Daniel?" Lassan, felt�p�szkodik, �s megpr�b�l nem a f�jdalmakkal foglalkozni, ahol most mindenhol bel�nyilalnak. Botladozva indul el a hang ir�ny�ba, �s egyre csak er�s�dik benne az �rz�s, hogy a fi� volt az, f�leg, mivel hogy ott se volt. Mikor a kavarg� porban �s a s�t�tben siker�l kivenni Daniel alakj�t megnyugszik, hogy l�that�lag nem esett nagyobb baja, �s meg�ll, nem megy k�zelebb.  "Nem, neki nincs r�m sz�ks�ge, csak nekem r�... L�thatatlannak maradni, �s nem felideges�teni... Nem akarja, hogy a sebeivel foglalkozzam, nem akarja, hogy gondoskodjam r�la..." Megr�zza a fej�t. "Ez annyira... makacs! Azt hiszi, hogy az�rt mert ell�tom a sebeit az is gondolom, hogy enm boldogul egyed�l?! Mi�rt vagy ilyen makacs Daniel?" Halk s�haj hagyja el ajakit, �s n�m�n v�rja, hogy lenyugodjon a fi�.

2009.06.07. 13:36 Daniel Barth

- Ugyan, �n �s er�s? Az �nsajn�latomban merengek, mint ahogy arra felh�vtad a figyelmem, �s az im�nt... Ha nem j�tt�l volna feladtam volna az �letemet is... csak mert ism�t ell�ktek... Minden �jszaka �jra �s �jra �lmodom, ami akkor t�rt�nt... Nem tudok elengedni... Nem, nem vagyok er�s... – b�r cseppet sem �rdekelte a l�ny v�lasza, felhangz� szavai hat�s�ra m�gis halv�ny mosolyra h�z�dik sz�ja. Lassan �l fel ism�t, h�t�t nekit�masztva a roskadoz� falnak, mely m�r id�tlen id�k �ta itt �llhat, m�gsem d�lt m�g �ssze. - Felejts... Tudom, hogy neh�z, de pr�b�ld meg. – szokatlanul h�v�s hangja most kiss� f�lenged, gy�l�lett�l elvakult �rz�sei egyre tomp�bbak, ahogyan tekintet�t a l�nyra emeli. Egyszer�en itt k�ne hagynom... Nincs sz�ks�gem t�rsra. De valahogy... K�ptelen vagyok itt hagyni... Egyszer�en nem megy! - Nem... Nem �rtem, mire gondolsz... – elgondolkod�s�t Mizuki szavai t�rik meg, mit�l kiss� �sszerezzen. Hirtelen nem b�rja felfogni, mire is c�loz a l�ny, de v�g�l esz�be jut. - Akkor majd megtudod... Gondolkozz... – mondja h�v�sen, fej�t halk koppan�ssal d�nti neki a h�t�t t�maszt� falnak, melyen �jabb t�r�s fut v�gig. Halv�nyan elmosolyodik, ahogyan a l�ny egyenletess� v�l� l�gz�s�t hallgatja, b�r tudja, hogy az m�g nem alszik. - Nem vagy h�lye, Daniel... – hallja a halk motyog�st, de nem reag�l r� semmit. - Pihenj nyugodtan... – egyenletes hangz�s� szavai m�g mindig ugyanolyan �rz�ketlenek, mik�zben n�m�n f�l�ll. Igyekv�, m�gis bizonytalan l�ptekkel elindul a h�z fel�, melyben aludni sz�nd�koztak, azonban mikor az ajt�hoz �r, meg�ll. A bej�rat m�r r�g�ta csupaszon �llhat, ajt�nak semmi nyoma nincs, m�gsem megy be. Annyi eml�k f�z ide... K�ptelen vagyok ezt elviselni... – f�jdalmasan fels�hajt, miel�tt m�g egy utols�t r�tekintene a romos h�zra, majd el�veszi k�t kardj�t. Szorosan markolja �ket, s n�h�ny d�h�s, zavarodott �t�ssel pr�b�lja �sszeomlasztani a m�g makacsul �ll� h�zat. Tompa ki�lt�ssal rogy le a m�g mindig �ll� falak el�, homlok�t k�zfej�vel megt�masztva. A falakon hirtelen fut v�gig n�h�ny reped�s, mire hirtelen kapja f�l f�tyolos tekintet�t az �sdi �p�letre. H�t�n n�h�ny nagyobb t�gla landol, azonban m�g miel�tt a hatalmas fal d�lni kezdene, kiugrik al�la. Az �p�let oldalai hangos robajjal hullanak a porba, megt�rt alakja el�. N�h�ny elgurul� t�gladarab csiszolja meg l�b�t, de ezeket szinte �szre sem veszi elborult gondolatai k�zepette. Hangos ord�t�sa visszhangzik az �ress�gt�l t�tong� utc�kon, mik�zben k�nnytelen szemeit maga el� mereszti, s pr�b�l �rr� lenni felt�rni k�sz�l� d�hrohamain. - Nem... Ne, ne, ne.... NEM!!! – f�jdalmas hangja m�g saj�t mag�t is meglepi, ahogyan visszhang k�p�ben visszahallja �ket. �klei d�h�sen csap�dnak neki a f�ldnek; a felkavarodott port�l enyhe k�h�g�roham lesz �rr� rajta. Fulladoz� l�gz�se f�radt remeg�sbe megy �t, ahogyan �sszeroskadva t�rdel a h�z romjai el�tt.

2009.06.05. 22:58 Mizuki Sawa

- Nem mondtam, hogy ut�llak... K�l�nben meg m�rt ne lenn�l er�s? - Nem, nem mondtad, de... - Azonban nem fejezte be, �s az eg�szet befejezetlen�l hagyta. - Ugyan, �n �s er�s? Az �nsajn�latomban merengek, mitn ahogy arra felh�vtad a figyelmem, �s az im�nt... Ha nem j�tt�l volna feladtam volna az �letemet is... csak mert ism�t ell�ktek... minden �jszaka �jra �s �jra �lmodom, ami akkor t�rt�nt... nem tudok elengedni... Nem, nem vagyok er�s... Halkan fels�hajtott, �s ism�t n�mas�gba borkul�zott. B�r olyan fesz�lt volt k�r�l�tt�k a leveg� az elm�lt �r�kban, m�gis nem tudott megv�lni a fi� t�rsas�g�t�l, valami�rt... "... sz�ks�gem van r�..." Megr�zta a fej�t, ezzel megpr�b�lva elhessegetni ezt a gondolatot. "Nem lenne szabad, nem f�gghetek t�le. Az els� �s legfontosabb szab�ly: Soha senkit ne engedj k�zel magadhoz!" - Egyetlen pillant�s... Ennyi is el�g lenne ahhoz, hogy a te �letedet is v�gleg darabokra t�rjem... De persze nem ez a sz�nd�kom... Csak gondoltam, m�gis jobb lenne, ha tudn�d, miel�tt engem hib�ztatn�l... - Nem �rtette, mir�l besz�l Daniel, �gy k�v�ncsian nagy szemekkel n�zett r�, �s a homlok�t r�ncolta. - Nem... nem �rtem mire gondolsz... - vallotta be halkan. Ism�t nyomaszt� csend nehezedik r�juk. Egyik�k sem sz�l semmit. Fej�t a fi� ir�ny�ba ford�tja, �s �gy t�nik, az el van veszve a gondolataiba. �vatosan h�trahajtja a fej�t, �s becsukja a szemeit. Lassan minden �rz�ke kikapcsol, �s m�r csak s�t�ts�g �s n�mas�g veszi k�r�l, viszont ebb�l a f�lelmetes nyugalomb�l halk hangok r�ntj�k vissza. - Hogy lehettem ekkora h�lye?  - Szemeit is hirtelen kinyitja, de m�g abban sem volt biztos, hogy t�nyleg a fi� bezs�lt, vagy csak bek�pzelte mag�nak a halk hangokat. Nem akarta megzavarni, �gy h�t fej�t a v�ll�ra hajtotta, �s megpr�b�lt visszat�rni a nyugodt �llapotba. - Nem vagy h�lye Daniel... - motyogta f�l�lm�ban.

2009.06.05. 20:37 Daniel Barth

- Daniel? Mi�rt... mi�rt ut�lsz ennyire? Mi�rt vagy ilyen h�v�s? Az�rt van, mert �n nem vagyok olyan er�s? Nem vagyok el�g er�s...? – Mizuki �rdekl�d� hangja szak�tja meg f�jdalmas gondolatmenet�t, mire megt�p�zott kab�tj�nak szakadozott ujj�val kit�rli szem�b�l a szinte l�thatatlan cseppeket, miel�tt tekintet�t a l�nyra emeln�. - Nem mondtam, hogy ut�llak... K�l�nben meg m�rt ne lenn�l er�s? – b�r szavai biztosnak, �s k�v�ncsinak hangzanak, val�j�ban egy�ltal�n nem �rdekli a v�lasz. Ha elvesz�ted valamelyik �rz�kedet, legyen az hall�s, l�t�s vagy ak�r tapint�s, sz�vedbe bek�lt�zik a f�lelem, mozdulataid ennek hat�s�ra lelassulnak... – M�g r�gen mondta valaki... Vajon �n is ez�rt f�lek? �nmagamt�l? Vagy m�sokt�l? Senkit nem engedek k�zel magamhoz... Ez is azt bizony�tja, hogy f�lek... az emberekt�l... – feje vadul z�g, arc�ra azonban teljes hidegs�get k�nyszer�t, hogy a l�ny semmit ne tudjon �rz�kelni a benne tombol� heves �rzelmekb�l. – Ak�rmennyire is szeretn�l, nem tudsz szabadulni a bizalmatlans�gt�l �s a bizonytalans�gt�l, mely k�r�lveszi �letedet... T�nyleg igaz lenne, amit r�gen hallottam? �n is csak egy elrontott k�s�rlet lenn�k, aki m�g saj�t mag�t�l is f�l? Sz�nalmas... - Egyetlen pillant�s... Ennyi is el�g lenne ahhoz, hogy a te �letedet is v�gleg darabokra t�rjem... – jut esz�be hirtelen a l�ny el�bbi k�rd�se, melyet m�r csak elmos�dva hallott, m�gis... Most eml�keiben tiszt�n hallja a m�r kimondott szavakat. – De persze nem ez a sz�nd�kom... Csak gondoltam, m�gis jobb lenne, ha tudn�d, miel�tt engem hib�ztatn�l... – pr�b�lja hangj�t magabiztosnak, kiss� g�nyosan cseng�nek hallatni, azonban csak egy elhideg�lt, felzaklatott mondat sikeredik bel�le. Nem tudom, mit tegyek... Ha jobban belegondolok, m�r azt sem tudom, ki vagyok... Daniel? Nem, m�r r�gen nem vagyok az, akinek k�pzelem magam... Hogy lehettem ilyen h�lye? Ilyen... vak...? Elfeledtem �nmagam... - Hogy lehettem ekkora h�lye? – suttogja maga el� halkan. De m�g ha igaz is... Mostm�r nem tudok v�ltoztatni rajta. �nmagam nem lehetek, hiszen... Norlan�nak k�sz�nhet�en soha t�bb� nem leszek, ... K�ptelen vagyok arra, hogy �jra a r�gi �nmagam legyek. Egyszer�en,... nem megy... - �s soha t�bb� nem fog menni... – ajkai kivehetetlen szavakat form�lnak, melyeket k�ptelens�g kivenni m�g ebben a csendes �jszak�ban is.

2009.06.04. 20:51 Mizuki Sawa

- Ne mer�lj m�r el annyira az �nsajn�latban... Mintha �n kellen�k valakinek... Ugyanolyan vagy, mint m�sok, ugyanolyan, mint a legt�bb ember Meilisben. Ne v�rd, hogy ak�rki is foglalkozzon veled... - ism�t h�v�sen �rik el a fi� hangjai. - Sz� sincs �nsajn�latr�l... Nincs sz�ks�gem sajn�latra! - ellenkezett, de a fi� szavai elgondolkodtat�sra k�sztett�k. "Lehet... Lehet, hogy igaza van? Nem, az nem lehet! Ugye nem...?" - Van egy olyan �rz�sem, hogy csak puszta sz�nalom miatt akarsz ennyit seg�teni. Igazam van? Nem boldogulok egyed�l, igaz? Te magad mondtad, t�bbsz�r is... Tudom, te nem, meg hogy h�lye vagyok, hogy ilyeneket felt�telezek, nem kell mondani... Gondold �t m�g egyszer, hogy mi�rt is, azt�n v�laszolj... - Nem vayg h�lye! �s nem sajn�latb�l teszem... Hazudn�k, ha azt mondan�m, hogy nem sajn�llak, de nem ez�rt akarok seg�teni. Ugyan olyan ember vagy, mint b�rki m�s, �s ugyan �gy meg�rdemled a seg�ts�get... Csak... csak nem b�zol az emberekben... Az�rt vagy ilyen h�v�s? Hogy elkergesd �ket? Hogy m�g csak a k�zeledbe se mer�szkedjenek? �s k�rlek, ne forgasd ki a szavaimat. Azt, hogy nem boldogulsz egymagad, egyed�l Norlan�ra �rtettem, mert igenis hiszem, hogy boldogulsz egyed�l! - Nem tudta, hogy mi�rt, de hirtlene egyszer�en minden kij�tt bel�le. - El�g er�s vagy ahozz, hogy boldogulj, sokan, akik a te helyzetedbe lenn�nek elm�lyedtek volna az �nsajn�latban, de te nem, �s ez is csak azt mutatja, hogy er�s vagy... �s igen, legyen igazad, �n is beleestem ebbe a hib�ba... - Utols� mondata csak halkan hagyta el a sz�j�t, de tudta, hogy eljutott a fi�hoz. Ism�t n�mas�gba burkol�zott. Tekintete a falra szegez�d�tt maga el�tt, de nem l�tott semmit, a gondolataiba m�lyedt. A felismer�s, a tudat, amire a fi� �bresztette r� t�l hirtelen �rte. - Daniel? Mi�rt... mi�rt ut�lsz ennyire? Mi�rt vagy ilyen h�v�s? Az�rt van, mert �n nem vagyok olyan er�s? Nem vagyok el�g er�s...? - sz�lalt emg v�g�l hossz� csend ut�n.

2009.06.04. 20:26 Daniel Barth

- Sajn�lom... Csak seg�teni akartam... b�r �n sem tudom, mi�rt... tal�n tudat alatt hasznos akartam lenni valakinek, de helyette csak teher vagyok... mint mindig... Mindegy, nem fog t�bbet el�fordulni... – miut�n a l�ny n�h�ny m�terrel t�volabb ker�lt t�le, kiss� megnyugodott. „Mi�rt nem vagyok k�pes b�zni benne? Van valami s�t�t, ami miatt ezt nem tehetem meg... De mi lehet az?” - Ne mer�lj m�r el annyira az �nsajn�latban... Mintha �n kellen�k valakinek... Ugyanolyan vagy, mint m�sok, ugyanolyan, mint a legt�bb ember Meilisben. Ne v�rd, hogy ak�rki is foglalkozzon veled... – hangja h�v�s, �s tart�zkod�, de tekintet�t m�lyen a l�ny alakj�ba v�si. Falnak t�masztott h�t�t lassan cs�sztatja v�gig a falon, m�g az tompa puffan�ssal a f�ld�n nem landol, majd h�t�ra fekszik, t�rdeit felh�zva, mintha a csillagokat n�zn�. - Van egy olyan �rz�sem, hogy csak puszta sz�nalom miatt akarsz ennyit seg�teni. Igazam van? Nem boldogulok egyed�l, igaz? Te magad mondtad, t�bbsz�r is... – r�vid sz�netet tart, azonban m�g miel�tt Mizuki v�laszolhatna, �jra megsz�lal. – Tudom, te nem, meg hogy h�lye vagyok, hogy ilyeneket felt�telezek, nem kell mondani... Gondold �t m�g egyszer, hogy mi�rt is, azt�n v�laszolj... – szavai elmerengenek; de m�g �gy is b�lcsnek hatnak a k�nz� csendben. H�ta enyh�n megborzong, ahogyan saj�t hangj�t hallja vissza a halk visszhang seg�ts�g�vel. Olyan komoly... Olyan... M�s... Mintha nem is � lenne. V�rakoz�n tekint r� a n�h�ny m�terrel arr�bb �l� l�nyra, de nem sz�l semmit. Olyan rossz, hogy ilyenkor nem tudok belen�zni a szemeibe... Az mindent el�rulna, m�g ha nem is akarn�... – f�jdalmas k�ppel n�z le maga el�, mik�zben m�g mindig a l�ny v�lasz�ra v�rva elmereng. Legal�bb n�h�ny percre �gy nyithatn�m ki szemeimet, hogy f�ny is j�n be rajta... �r�lts�g... Egy olyan �lom, mely soha, soha az �letben nem fog megval�sulni... - Soha... – suttogja maga el� egyre halkul� hangon. Nem... Nem engedhetem, hogy �r�lt �lmaim hat�rozz�k meg a jelent... De m�gis... R�gen el sem tudtam volna k�pzelni azt, hogy hogy lehet �gy �lni... �s most... Szemeiben egy-egy k�nnycsepp t�nik fel, melyeket nem is pr�b�l titkolni. Olyan cseppek, amilyenek m�r sok �v �ta kivesztek kih�lt �rzelmeib�l, most �jra el�t�rnek. Megfakult szemeib�l az utols� er�t ad� f�ny is kihuny, ahogyan arc�n v�gigpereg f�jdalm�nak jelk�pe. Most minden megt�rt�nt... Soha nem leszek k�pes azt elfogadni, hogy m�sok nem tudnak �gy n�zni r�m, hogy ne �rezn�nek sz�nalmat. Annyira f�j... Legal�bb egy pillant�st engedne a sors... De nem... Az �letben soha t�bb� nem leszek k�pes erre... M�g egy elhom�lyosult folt... Az is megtenn�... Aki nem tapasztalta m�g azt, hogy egyszer csak kihuny minden f�ny az �let�b�l, az soha nem fog meg�rteni... Bennem van a f�lelem, de nem merem bevallani. M�g magamnak sem... F�lek... Magam sem tudom mit�l, egyszer�en... F�lek... Hirtelen felt�r� gondolatait�l szemeit les�tve pr�b�lja titkolni heves �rzelemkit�r�seit, mely �jabb k�nnycseppekben mutatkozik meg. �, kinek megfakult tekintete soha nem volt k�pes �gy kimutatni �rzelmeit; k�nnytelen szemei most m�rhetetlen f�jdalmat t�kr�znek.

2009.06.04. 19:02 Mizuki Sawa

- Mondtam, hogy nem kell. Nem tudom, mit nem lehet meg�rteni azon, amit mondok. L�sd el a saj�t sebeidet. - Daniel h�v�s �s parancsol� szavaira elford�tja a fej�t, majd teljesen elfordul t�le. - Gondolom, annyira az�rt m�r ismersz, hogy nem viccelek. Nem kell seg�ts�g. Egy is el�gg� unom m�r a fogyi �letemet, nem kell m�g azzal is elrontanod, hogy �polgatsz, mint valami beteget... B�k�n lehet hagyni a s�r�l�seimet, k�sz�nik sz�pen, nagyon j�l vannak! - Sajn�lom... �n csak seg�teni akartam... b�r �n se tudom mi�rt... tal�n tudat alatt hasznos akartam lenni valakinek, de helyette csak teher vagyok... mint mindig... - Fej�t lehajtva a f�ldet n�zi. - MIndegy, nem fog t�bbet el�fordulni... Lassan fel�llt, �s v�gig n�zett mag�n. Eg�sz teste v�res volt, �s sok apr� sebb�l m�g mindig folyt a v�re. Fel�letesen lemosta mag�r�l a v�rt, de ezzel el is int�zte, azt�n kicsit t�vololabb ment a fi�t�l, �s ott �lt le az egyik fal t�v�be. "Mi�rt? Mi�rt akarok ennyire seg�teni neki? Az eg�sz annyira furcs, hiszen �ltal�ban ker�l�m az embereket, f�lek, hogy t�l k�zel ker�lnek hozz�m, de... de vele ez teljesen m�s... de mi�rt? M�r �n magam se �rtek semmit..." Megr�zta a fej�t, �s lemond�an s�hajtott. Felh�zta a t�rd�t, �s arra hajtotta a fej�t, majd a fi� fel� n�zett. Sz�vesen mondott volna valamit, b�rmit, hogy megt�rje ezt a m�r lassan elviselhetetlen csendet, de nem jutott esz�be semmi, �s �rtelmetlen dolgokr�l pedig nem akart besz�lni, m�r �gy is �ppen el�gg� mag�ra harag�totta Danielt.

2009.06.03. 21:03 Daniel Barth

Megr�zk�dik, mikor a l�ny leveszi r�la kab�tj�t, de f�radts�ga mozdulatlans�gra k�szteti, b�rmennyire is szeretne ellenkezni. Er�tlen izmai meg-megr�ndulnak, ahogyan megmozdulni pr�b�l, m�gsem tud semmit tenni. - Figyelj... K�rlek, engedd, hogy seg�tek... Ut�na aludhatsz is, nem fogok r�d t�madni... �s m�s se fog... – m�g a l�ny k�rlel� hangj�t�l sem enyh�l meg. Lass�, akadoz� mozdulatokkal h�zza vissza mag�ra, a v�delmet ad� kab�tot, majd imbolyogva d�l vissza a repedez� falnak. - Mondtam, hogy nem kell. Nem tudom, mit nem lehet meg�rteni azon, amit mondok. – v�laszolja h�v�sen, de hangj�ban n�mi gyerekes hisztiz�s is keveredik. – L�sd el a saj�t sebeidet. – parancsol�n n�z r� a l�nyra. �gysem fogja azt csin�lni, amit mondok... Ugyanolyan makacs, mint... �n? - Gondolom, annyira az�rt m�r ismersz, hogy nem viccelek. Nem kell seg�ts�g. Egy is el�gg� unom m�r a fogyi �letemet, nem kell m�g azzal is elrontanod, hogy �polgatsz, mint valami beteget... B�k�n lehet hagyni a s�r�l�seimet, k�sz�nik sz�pen, nagyon j�l vannak! – szemei d�h�sen villognak, szavai t�rk�nt has�tj�k a r�juk nehezed� cs�ndet. Mi�rt akar ennyire t�r�dni velem? Mi�rt nem tud egyszer�en a saj�t �let�vel foglalkozni? Kezd kiss� f�lidegelni ezzel az �lland� p�tmama-szerep�vel. Gondolatai p�r megv�laszolhatatlan k�rd�s k�r�l forognak, melyeken ak�rhogyan is forgatja agy�t, a v�laszt nem tal�lja egyikre sem. A fesz�lt csendben figyelmesen hallgatja saj�t l�gz�s�nek �tem�t, a lass�, egyenetlen hangot, mely sz�vver�s�hez k�pest is k�l�n�sen lass�. Ha nem akarok az elk�vetkezend� napokban �gy kin�zni, mint egy �l� halott, musz�j lesz aludnom valamennyit... De megb�zhatok benne? Nem tudom... Eddig mindenkinek a szem�ly�t meg tudtam hat�rozni, ellens�g-e, vagy nem, de... �t nem tudom... Ki ez a l�ny? Fej�ben elhangz� k�rd�seit sz�vesen feltenn� a l�nynak szem�lyesen is, azonban mikor sz�l�sra nyitn� sz�j�t, hirtelen m�gis elhallgat.

2009.06.03. 20:59 Danie� Barth

Megr�zk�dik, mikor a l�ny leveszi r�la kab�tj�t, de f�radts�ga mozdulatlans�gra k�szteti, b�rmennyire is szeretne ellenkezni. Er�tlen izmai meg-megr�ndulnak, ahogyan megmozdulni pr�b�l, m�gsem tud semmit tenni. - Figyelj... K�rlek, engedd, hogy seg�tek... Ut�na aludhatsz is, nem fogok r�d t�madni... �s m�s se fog... – m�g a l�ny k�rlel� hangj�t�l sem enyh�l meg. Lass�, akadoz� mozdulatokkal h�zza vissza mag�ra, a v�delmet ad� kab�tot, majd imbolyogva d�l vissza a repedez� falnak. - Mondtam, hogy nem kell. Nem tudom, mit nem lehet meg�rteni azon, amit mondok. – v�laszolja h�v�sen, de hangj�ban n�mi gyerekes hisztiz�s is keveredik. – L�sd el a saj�t sebeidet. – parancsol�n n�z r� a l�nyra. �gysem fogja azt csin�lni, amit mondok... Ugyanolyan makacs, mint... �n? - Gondolom, annyira az�rt m�r ismersz, hogy nem viccelek. Nem kell seg�ts�g. Egy is el�gg� unom m�r a fogyi �letemet, nem kell m�g azzal is elrontanod, hogy �polgatsz, mint valami beteget... B�k�n lehet hagyni a s�r�l�seimet, k�sz�nik sz�pen, nagyon j�l vannak! – szemei d�h�sen villognak, szavai t�rk�nt has�tj�k a r�juk nehezed� cs�ndet. Mi�rt akar ennyire t�r�dni velem? Mi�rt nem tud egyszer�en a saj�t �let�vel foglalkozni? Kezd kiss� f�lidegelni ezzel az �lland� p�tmama-szerep�vel. Gondolatai p�r megv�laszolhatatlan k�rd�s k�r�l forognak, melyeken ak�rhogyan is forgatja agy�t, a v�laszt nem tal�lja egyikre sem. A fesz�lt csendben figyelmesen hallgatja saj�t l�gz�s�nek �tem�t, a lass�, egyenetlen hangot, mely sz�vver�s�hez k�pest is k�l�n�sen lass�. Ha nem akarok az elk�vetkezend� napokban �gy kin�zni, mint egy �l� halott, musz�j lesz aludnom valamennyit... De megb�zhatok benne? Nem tudom... Eddig mindenkinek a szem�ly�t meg tudtam hat�rozni, ellens�g-e, vagy nem, de... �t nem tudom... Ki ez a l�ny? Fej�ben elhangz� k�rd�seit sz�vesen feltenn� a l�nynak szem�lyesen is, azonban mikor sz�l�sra nyitn� sz�j�t, hirtelen m�gis elhallgat.

2009.06.03. 19:08 Mizuki Sawa

Figyeli, ahogy a fi� szuszogva fekszik, �s olyan nyugodtnak n�z ki, ez egy mosolyt csal az ajakira. - Ne besz�lj h�lyes�geket. Az�rt azt csak nem hagyhatom, hogy bajod essen... Ha tudok seg�teni, m�rt ne tegyem? �gyse tudok t�l sok mindenben... - H�t mind esetre k�szi megint csak... �s nem hiszem, hogy ne tudn�l sok mindenben seg�teni... - szavai biztat�an hangzanak, b�r tudja  afi�t ez val�sz�n�leg megitncsak nem �rdekli. - Egy�bk�nt pedig... Csup�n elf�radtam... A sebeimet nem kell ell�tni, kib�rom an�lk�l is... Csak annyit k�rek, hogy vigy�zz magadra... - Meg�g�rem, hogy vigy�zok, de ne legy�l makacs, igenis el kell l�tni a sebeidet. Am�g a fi� l�that�an azzal k�zd, hogy �bren maradjon, addig � nem is t�r�dve azzal, hogyy mit mond a fi�, vagy mennyire ellenkezik, leveszi r�la �vatosan a kab�tj�t, de tov�bb nem halad. A p�l�j�t m�r nagyobb kih�v�sk�nt k�nyveli el, �s v�g�l �gy d�nt, hogy ezt  ad�nt�st m�giscsk meghagyja a fi�nak. - Figyelj, k�rlek engedd meg, hogy seg�tsek... Ut�na aludhatsz is, nem fogok r�d t�madni. �s m�s se fog. - hangja k�rlel�en hagyta el ajkait.

2009.06.03. 18:43 Daniel Barth

Halk szuszog�sa k�zben felhangz� ismer�s hangokra kiss� �sszerezzen, de tov�bbra sem hallja �rtelm�t az �jra-�s �jra megsz�lal� szavaknak. Hirtelen has�t tudat�ba a meggy�t�rt gondolat „J�zusom! Elaludtam....” Lassan nyitja ki elnehez�lt szemeit, tekintet�t f�radtan a mellette t�rdel� l�nyra ford�tja. - Mi�rt j�tt�l vissza? Mi�rt mentett�l meg? Mi�rt nem hagyt�l ott? Nem b�zol bennem, m�gis megmentesz... pedig nincs is r�m sz�ks�ged... Senkinek sincs r�m sz�ks�ge... Fel akarok menni veled. Ne k�rd t�lem, hogy itt �cs�r�gjek �lbe tett k�zzel, mik�zben tudom, hogy a vesztedbe rohansz... - n�h�nyszor elism�tli kavarg� fej�ben az el�bb elhangzott szavakat, melyeknek csak nehezen �rti meg �rtelm�t. - Ne besz�lj h�lyes�geket. Az�rt azt csak nem hagyhatom, hogy bajod essen... Ha tudok seg�teni, m�rt ne tegyem? �gyse tudok t�l sok mindenben... – f�radt hangja halkan t�ri �t a csendet. - Egy�bk�nt pedig... Csup�n elf�radtam... A sebeimet nem kell ell�tni, kib�rom an�lk�l is... – hangj�ba ism�t visszat�r a h�v�ss�g �s a z�rk�zotts�g, azonban n�h�ny pillanat m�lva akaratlanul is elmosolyodik. – Csak annyit k�rek, hogy vigy�zz magadra... Fej�t halkan koppanva nekid�nti a h�t�t t�maszt� falnak, egy remeg� s�haj k�s�ret�ben pr�b�lja pal�stolni m�rhetetlen f�radts�g�t. Szemei minduntalan pr�b�lnak becsuk�dva visszat�rni az �lomvil�gba, azonban pr�b�l �bren maradni, m�g ha nehez�re is esik.

2009.06.02. 21:48 Mizuki Sawa

- Nem. El�bb magadat l�sd el, ha m�r �n nem tudok neked seg�teni. Ne h�ly�skedj. Sokkal s�lyosabbak a s�r�l�seid, mint nekem. - Tekintet�vel k�veti a fi�t, majd amikor az �sszeesik odal�p hozz�. - J�l vagyok... �n legal�bbis m�g tudok a saj�t l�bamon �llni, ugyhogy l�gysz�vesen en ellenkezz, �s hagyd hogy ell�ssam a sebeidet. - mondja komoly ellenkez�st nem t�r� hangon. Majd halkan hozz�teszi. - V�g�lis nagyr�szt miattam vannak... Le�l a fi� mell�, �s kinyitja az esl�seg�ly dobozt, majd elkezd kutakodni benne, v�g�l el�gedetten emeli fel a tekintet�t, �s a fi�ra n�z v�rakoz�an, hogy az levegye a fels�j�t. - Mi�rt j�tt�l vissza? MI�rt mentett�l meg? Mi�rt nem hagyt�l ott? - hangj�ban semmi szemreh�ny�s nem volt, csup�n k�v�ncsis�g. - Nem b�zol bennem, �s m�gis megmentesz... pedig nincs is r�m sz�ks�ged... Senkinek sincs r�m sz�ks�ge... - v�g�n m�r fel sem t�nik neki, hogy gondolatait hangosan mondta ki. - Fel akarok menni veled. Ne k�rd t�lem, hogy itt �cs�r�gjek �lbe tett k�zzel, mik�zben tudom, hogy a vesztedbe rohansz... - Szavai halkan t�rt�k �t a p�r perces cs�ndet.

2009.06.02. 16:02 Daniel Barth

- Ne haragudj, �s k�sz�n�m... Igazad van, hogy nem k�ne �gy feladnom, csak... mindegy... Abban viszont nincs igazad, hogy nem �rtem meg a f�jdalmad, ezt nem mondhatod! Lehet, hogy �n nem vakultam meg, de azt hiszed, nekem k�nny� volt? Nem, nem volt az, t�vedsz, ha azt gondolod, csak neked van ilyen rossz sorsod, ne hidd, hogy te vagy az egyetlen! – nem sz�l semmit, csup�n �res tekintettel b�mulja maga el�tt a f�ldet. �sszerezzen, mikor a l�ny elkezdi le�polni sebeit, de halkan t�ri. N�h�ny perc m�lva Mizuki eloldalog, �s az egyik h�zb�l t�r vissza. L�ptei siet�sen kopognak az utc�n, majd mikor oda�r hozz�, r�ford�tja tekintet�t.  - Vedd le a kab�tod �s a p�l�dat. Megpr�b�lok p�r hib�t rendbehozni... – f�radtan cs�szik arr�bb a l�ny mell�l, de tov�bbra is fej�t lehorgasztva �l a h�z t�v�ben. - Nem. El�bb magadat l�sd el, ha m�r �n nem tudok neked seg�teni. Ne h�ly�skedj. Sokkal s�lyosabbak a s�r�l�seid, mint nekem. – tolja el mag�t�l a seg�t� �rint�seket. Csendesen fel�ll, majd n�h�ny bizonytalan, koordin�latlan l�p�st tesz az utc�n, ut�na megt�masztva mag�t a k�zeli h�z fal�n, zih�lva pr�b�l tov�bbra is er�snek t�nni. „Most nem lehet pihenni... K�ptelens�g...” hom�lyosulnak el el�tte a k�pek, melyek m�g egyszer �tfutnak gondolataiban, azonban ezut�n megsz�d�lve esik neki a falnak, lerogyva annak oldal�ba.

2009.06.01. 21:09 Mizuki Sawa

- Azt hiszem, ha igazs�gosak akarunk maradni, az�rt �n m�giscsak t�bbet t�r�d�k veled, mint a norlanai f�rgek! M�sr�szr�l pedig, te is pontosan tudod, hogy semmi es�lyem nincs Norlan�ban az �letben marad�sra! Te soha nem fogod tudni, �s soha nem is tudtad �t�lni azt a f�jdalmat, amit nekem okoztak! Hogy is akarhatn�m, hogy meg�rts? Ha ennyire �nfej� vagy, tess�k! Maradj csak itt, �s halj meg �gy, hogy elmondhasd magadr�l, „igen, �n meg sem pr�b�ltam bossz�t �llni”! Mert az sokkal jobb lesz, ugye? Feladni mindig sokkal k�nnyebb, mint harcolni az igazad�rt! - a fi� szavai d�h�sen hatnak, �s ism�t hidegs�g �rad bel�le. Csendben �lve n�zi, ahogy fel�ll, �s od�bb megy. "J� ez �gy, menj csak, menj!" Megr�zza  a fej�t. "Jesszus, mit csin�lok �n itt...?" - Ezt k�sz�n�mnek veszem... Egy�bk�nt meg sz�vesen... Fel�ll, �s bizonytalan l�ptekkel odavonsozlja mag�t Danielhez, majd meg�ll pr� l�p�sre t�le. - Ne haragudj, �s k�sz�n�m... Igazad van, hogy nem k�ne �gy feladnom, csak... MIndegy... Abban viszont nincs igazad, hogy nem �rtem meg a f�jdalmad, ezt nem mondhatod! Lehet, hogy �n nem vakultam meg, de azt hiszed, nekem k�nny� volt? Nem, nem volt az, t�vedsz, ha azt gondolod, csak neked van ilyen rossz sorsod, ne hidd, hogy te vagy az egyetlen! - hangja halkak, �s teljesen �rz�ketlenek. Eg�sz l�nye nem suggal semmi �rz�st, csup�n �ress�get. Let�rdel a fi� mell�, �s ism�t elt�p egy darabot, amivel ism�t kimosta a fi� sebeit, nem is t�r�dve azzal, hogy � mit mond, vagy hogy ellenkezik-e. Azt�n bizonytalanul fel�llt, �s elindult, majd elt�nt az egyik h�zba, ahonnan p�r perc m�lva vissza is t�rt egy k�tszeresdobozzal a kez�ben. - Vedd le a kab�tod �s a p�l�dat. - parancsolt a fi�ra. - Megpr�b�lok p�r hib�t rendbehozni...

2009.06.01. 20:52 Daniel Barth

- Minek j�tt�l vissza? �s mi�rt nem hagyt�l ott elv�rezni? Musz�j volt pont most seg�tened, �s t�r�dn�d velem? Hagynod kellett volna, �gyse kellek senkinek, �n nem sz�m�tok, �n... Mi�rt nem vagy m�g Norlan�ban? Az el�bb annyira menni akart�l, akkor menj�l, �n nem tartalak vissza t�bbet... – a l�ny apr� �klel�seit szinte meg sem �rzi, tekintet�t azonban d�h�sen bel�v�si. - Azt hiszem, ha igazs�gosak akarunk maradni, az�rt �n m�giscsak t�bbet t�r�d�k veled, mint a norlanai f�rgek! M�sr�szr�l pedig, te is pontosan tudod, hogy semmi es�lyem nincs Norlan�ban az �letben marad�sra! Te soha nem fogod tudni, �s soha nem is tudtad �t�lni azt a f�jdalmat, amit nekem okoztak! Hogy is akarhatn�m, hogy meg�rts? Ha ennyire �nfej� vagy, tess�k! Maradj csak itt, �s halj meg �gy, hogy elmondhasd magadr�l, „igen, �n meg sem pr�b�ltam bossz�t �llni”! Mert az sokkal jobb lesz, ugye? Feladni mindig sokkal k�nnyebb, mint harcolni az igazad�rt! – hideg szemeiben m�g mindig nem csillan meg egyetlen k�nnycsepp sem, ahogyan fel�ll, s a f�jdalomt�l fels�hajtva elindul a kietlen utc�n. „Hogy lehet valaki ennyire... �hh! �s m�g �n besz�lek, ugye?” - l�ptei bizonytalanul kopognak a sz�raz betonon, melyet az id� m�r igencsak megdolgoztatott. F�radtan �l le egy h�z t�v�be, mely nincs olyan messze a l�nyt�l, akit az im�nt hagyott ott. Feje f�radtan hanyatlik h�tra, l�gz�se er�ltetett� v�lik a gerinc�t s�jt� f�jdalomt�l. „Kellett nekem oda�llnom... Most azt�n egy ideig nem fogok tudni f�l�llni... Komolyan mondom, ez a l�ny egy tol�sz�kes b�n�v� fog tenni, ha �gy fojtatja!” D�h�sen n�z r� a m�g mindig egyhelyben �l� l�nyra, aki az�ta sem mozdult meg, mi�ta kimentette az omladoz� �p�let al�l. - Ezt k�sz�n�mnek veszem... Egy�bk�nt meg sz�vesen... – veti oda sz�raz hidegs�ggel, mik�zben k�zfej�vel let�rli tark�j�r�l kibuggyant v�r�t.

2009.06.01. 20:09 Mizuki Sawa

Hirtelen l�ptekre �s egy ismer�s hangra lesz figyelmes. - Te t�nyleg ennyire h�lye vagy, vagy direkt csin�ltad? - Daniel leszedett r�la p�r k�vet, �s tartotta a fal tov�bbi omladoz� r�sz�t. - Menj m�r! Siess, nem b�rom sok�ig... - Nem, nem megyek! - mivel nem mozdult a fi� felkapta, �s elvitte a romkot�l. - Mivel �n ebben nem tudok seg�teni, magadnak kell ell�tnod a sebeidet. �s m�skor ne forduljon el� ilyen... - hangj�ban agg�d�s vegy�lt, de ezt nem vette figyelembe. - Minke j�tt�l vissza? �s mi�rt nem hagyt�l ott elrv�rezni? Musz�ly volt pont most seg�tened, �s t�r�dn�d velem? Hagynod kellett volna, �gyse kellek senkinek, �n nem sz�m�tok, �n... - mik�zben besz�lt apr� �kleivel a fi�t p�ff�lte. B�r felt�nt neki, hogy megsebes�lt, b�rmennyire is pr�b�lta titkolni, m�gse foglalkozott vele. Gondolta, ha el�g visszafogott lesz a fi�val, akkor az b�k�n hagyja, �s tal�lhat mag�nak egy m�sik �zsdi �p�letet, el�g messze a fi�t�l. - Mi�rt nem vagy m�g Norlan�ban? Az el�bb annyira menni akart�l, akkor menny�l, �n nem tartalak vissza t�bbet... A sebeit szeml�lte. "Ha �gy hagyom �ket egy darabig, csak csak nem �lem t�l... Kell, hogy legyen ennyi szerencs�m..."

2009.06.01. 19:34 Daniel Barth

Egy halk ki�lt�s t�ri meg gondolatmenet�t. Olyan hirtelen pattan fel, hogy er�sen megsz�d�l, s fegyver�re t�maszkodva k�pes csak megtartani saj�t s�ly�t. Siet�sen, azonban bizonytalanul indul el a k�ts�gbeesett hang ir�ny�ba. B�r pontosan tudja, mi t�rt�nt, hiszen a rezg�sekb�l �rezte, mit tett a l�ny, most m�gis magatehetetlen�l �ll meg a romok el�tt. - Te t�nyleg ennyire h�lye vagy, vagy direkt csin�ltad? – szavait szinte csak saj�t mag�nak motyogja fesz�lyezetten, mik�zben n�h�ny neh�zkes l�p�ssel k�zelebbl�p. „Na, �s most mi a j� f�szkes fen�t csin�ljak?” F�radts�gt�l remeg� karjaival pr�b�lja leg�rgetni a l�ny test�t nyom� faldarabokat. A h�z tov�bbi omladoz� r�szeit h�t�val pr�b�lja kit�masztani, mik�zben n�h�ny tov�bbi darabot, melyek kisebbek, ler�g Mizuki h�t�r�l. - Menj m�r! Siess, nem b�rom sok�ig... – hangja megremeg a v�ll�ra nehezed� nyom�s alatt, ahogyan fogait �sszeszor�tva pr�b�l tov�bbra is kitartani. „Minek seg�tek neki?! Komolyan meg�r�ltem...” Fej�t zavarodottan el�rehajtva veszi tudom�sul, hogy a l�ny nem fog megmoccanni, m�g a v�letlen kedv��rt sem, �gy arca f�jdalomt�l eltorzultan lesi a f�ldet, miel�tt kiugrik a h�t�t nyom� �ri�si s�ly al�l, s az el�tte fekv� testet f�lkapva l�p ki gyorsan a f�ldre zuhan� hatalmas k�fal al�l. N�h�ny m�terrel arr�bb lerakja a sebes�lt l�nyt a f�ldre, s � is zih�lva rogy le mell�. - Mivel �n ebben nem tudok seg�teni, magadnak kell ell�tnod a sebeidet. �s m�skor ne forduljon el� ilyen... – hangja r�g�ta nem hangzott ilyen agg�d�an, mint most. Felszisszen, mikor kez�vel hozz��r felsebzett gerinc�hez, de pr�b�lja titkolni f�jdalm�t. K�nnytelen szemeit a t�volba mereszti, n�m�n hallgatja kettej�k egyenletes l�gz�s�t.

2009.06.01. 18:28 Mizuki Sawa

Csendben l�pked az utc�n. - Ha ez kell hozz�, hogy itt maradj, nekem teljesen mindegy... Mint mondtam, nem akarom kock�ra tenni a te �letedet, m�g akkor sem, ha k�nyszer�tesz. Pontosan tudom, mi fog t�rt�nni, ha egyed�l f�ljutok Norlan�ba, �s �ppen ez�rt nem akarom, hogy velem legy�l. Te itt maradsz, �s vigy�zol magadra... Ez a te feladatod... - a h�v�s hang �s �rz�ketlens�g csak m�g jobban f�j neki. - Nem �rdekel, nem �rdekelsz, haggy�l b�k�n. - h�tra se n�zve baktat tov�bb az utc�n. C�l n�lk�l bolyong. "Tudtam, hogy egy hib�t k�vetek el... Tudtam, hogy nem kellett volna... Az a v�ge, mint mindig... Egy idi�ta voltam."  Egy k�vet rugdal maga el�tt, nem is figyleve merre tart. Hirtelen fogja a k�vet, �s nekiv�gja az egyik �p�letnek, ami el�g �reg volt, �s ennyi el�g volt neki, hogy megadja mag�t. Hatalmas hangzavarral d�l �ssze f�lig maga al� temetve. Egy f�jdalams tompa ki�llt�s hagyja el a tork�t. - �s m�g �n mondtam neki, hogy ne romboljon tov�bb... - "H�t ennyi volt... most sz�p lassan elv�rzek itt... Ugyse fogok senkinek hi�nyozni, egy hasztalan senkit nem hi�nyol senki... �s... �s �jra l�thatom a csal�domat..." Feje oldalra d�lt, �s n�m�n fek�dt tov�bb.

2009.06.01. 18:09 Daniel Barth

- Hagyjad ezt a "kedvesked�st"... Ink�bb mond meg, hogy nincs r�m sz�ks�ged, mond azt, hogy hasztalan vagyok. Hogy egyszer�en ut�lod a jelenl�temet, �s nem akarod, hogy k�vesselek! Mond azt, hogy nem akarsz t�bb� l�tni... – n�m�n fordul h�tra a k�nnyes szemekkel �ll� l�nyra, arca teljesen elhideg�l �rzelmeit�l, a gondolataiban lej�tsz�d� kavarod�sb�l csup�n a hidegs�get, �s az �rzelemmentes, hidegv�r� tekintetet l�tni. - Ha ez kell hozz�, hogy itt maradj, nekem teljesen mindegy... Mint mondtam, nem akarom kock�ra tenni a te �letedet, m�g akkor sem, ha k�nyszer�tesz. Pontosan tudom, mi fog t�rt�nni, ha egyed�l f�ljutok Norlan�ba, �s �ppen ez�rt nem akarom, hogy velem legy�l. Te itt maradsz, �s vigy�zol magadra... Ez a te feladatod... – szavai ugyanolyan hangnemben hangzanak el, ugyanolyan hidegs�ggel, �s megt�rhetetlen�l. N�m�n hallgatja a t�volod� l�ptek zaj�t, fegyver�re t�masztva f�radt karjait. Tekintet�t a lass� l�ptekkel halad� l�nyra ford�tja, majd mikor az tisztes t�vols�gba �r, �sszeszor�tott fogakkal sziszegi maga el�: - Menj csak! �r�l�k, hogy �gy d�nt�tt�l... K�sz�n�m... – egyre halkul� szavai nem jutnak messzire a poros leveg�ben, de a l�ny alakj�t keres� tekintete most mindent el�rul �rz�seir�l. Amint a l�ny j�p�r m�terre elt�volodik, f�jdalmasan d�l neki a repedezett falnak, h�t�t v�gigcs�sztatva rajta rogy le a f�ldre; megt�rt alakja sz�nalmasnak hat a massz�v �p�let t�v�ben. Megfakult tekintet�vel a t�volt p�szt�zza, szemeib�l f�jdalom, megt�rts�g �rad. „Nagyszer�... Mostm�r az egyetlen seg�ts�gemet is kiiktattam... Bizony�tani akarok... De ugyan kinek? Semmi �rtelme... Magamnak? �n �gyis tudom, hogy egy utols� senki vagyok...” - Pontosan... Egy �r�lt senki! De akkor is f�ljutok, ha m�r a felsz�ll�sn�l belehalok... – rend�thetetlen�l sziszegi maga el�, elvakult elhat�roz�sait fej�ben tartva. N�m�n koccintja fej�t a h�t�t t�maszt� k�nek, nyugt�zva, hogy egyel�re nem fog menni sem a fel�ll�s, sem a feljut�s. „M�g f�l�llni sem tudok... Sz�gyen... �s m�g ezt az �letet k�ne v�denem? Ez�rt k�ne harcolnom? Ugyan! Soha az �letemben!”

[1115-1096] [1095-1076] [1075-1056] [1055-1036] [1035-1016] [1015-996] [995-976] [975-956] [955-936] [935-916] [915-896] [895-876] [875-856] [855-836] [835-816] [815-796] [795-776] [775-756] [755-736] [735-716] [715-696] [695-676] [675-656] [655-636] [635-616] [615-596] [595-576] [575-556] [555-536] [535-516] [515-496] [495-476] [475-456] [455-436] [435-416] [415-396] [395-376] [375-356] [355-336] [335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [Kor�bbi]