�j bejegyz�s Friss�t�s

2010.03.09. 21:01 Avila Mecoi

V�ratlan megk�nnyebb�lts�ggel t�lti el eg�sz l�ny�t, ahogy megl�tja az els� mozdulat�t a f�rfinek. Csak p�r pillanatig suhan �t az arc�n ez az �rz�s, ut�na megint kifejez�stelenn� v�lnak a von�sai, ak�rcsak azok� a cyborgok�, akik idecipelt�k �t. - �dv �jra az �l�k k�z�tt. - mondta �rzelemmentes, szinte m�r h�v�s hangon, majd lassan fel�llt, �s an�lk�l, hogy b�rmelyik�kre is r�n�zett volna megfordult �s elindult az egyik sarok fel�. �rezte azt a k�nos l�gk�rt, ami k�r�lvette �ket, mindazt az �rz�st, ami a n�b�l indult, �s ehhez semmi kedve nem volt. Nem hi�nyzott neki, hogy m�g r� legyenek m�rgesek, mikor most azt�n t�nyleg nem adott r� okot. Hallotta, ahogy valami f�m nekirep�l a falnak, amire h�traford�totta a fej�t. M�g l�tta, ahogy a bilincs a f�ldre csattan. Tekintet�vel megkereste az Els� tombol� alakj�t. M�g a l�pteit is megszak�totta �s p�r pillanatig csak n�zte, v�g�l azt�n elfordult �s le�lt a sarokba �gy, hogy egyik�kre se kelljen r�n�znie. Felemelte a kez�t, �s v�gigtapogatta a feje h�ts� r�sz�t, amikor �jra maga el� h�zta, l�tta, hogy tele van v�rrel. Kez�t a falba t�r�lte, �s �vatosan h�tra d�lt a falnak. Feje m�g mindig kavargott, s�t �gy �rezte percr�l percre rosszabb lesz, de egy mukkan�st sem hallatott mag�t�l, nem akarta, hogy megint vele foglalkozzanak. M�g ha nem is sz�nd�kosan tett�k, ideges�tette, hogy minden egyes alkalommal az orra al� d�rg�lt�k emberi t�r�kenys�g�t. Meghallotta a folyos�r�l k�zeled� l�pteket. Visszaj�nnek. Persze, hogy visszaj�nnek. A d�h�s tombol�st, amit az Els� rendezett val�sz�n�leg az eg�sz l�gj�r�ban hallani lehetett.�t mag�t egy gyerekre eml�keztette, aki �pp nem kapta meg, amit akart. Term�szetesen tiszt�ban volt vele, hogy ez h�lye hasonlat, hiszen a f�rfinek minden oka megvolt r�, hogy d�h�ngj�n, a helyzet�k val�ban kil�t�stalannak t�nt �s ideges�t� volt. Val�sz�n�leg � maga is tombolt volna, ha csak nem lett volna ilyen f�radt. Eg�sz test�t �tj�rta a b�n�t� �lmoss�g, m�r mozogni is alig b�rt, arr�l nem is besz�lve, hogy a szem�t sem b�rta nyitva tartani. - Oh, remek, egy �jabb harc, de ha nem baj, �n ez�ttal kihagyn�m... - M�r a besz�d mag�ban is nehez�re esett. Minden erej�t �sszeszedve leszak�tott a ruh�j�b�l egy kis darabot, amit azt�n �sszegy�rt �s a fej�re szor�totta. Nem sokat haszn�lt, de legal�bb elmondhatta, hogy a t�le telhet�t megtette. V�g�l m�r nem b�rt �lve maradni �s elfek�dt a fal t�v�ben. - Egyet megtanultam... Jobb, ha nem k�rek t�led semmit, mert vagy nem akarod megtenni, vagy nem tudod. Ilyen szerencs�tlen is csak �n lehetek. Hagyjatok csak itt.... Kezdett �sszef�gg�stelen�l besz�lni, de nem zavarta. M�r semmi sem zavarta. M�g a f�jdalmat is csak tomp�n �rz�kelte, mert a f�radts�g elnyomta. M�g mindig jobb, hogy ah �gy v�gzem, mint hogy ah visszavinn�nek a laborba dolgozni. Vissza a csal�domhoz. Ink�bb halok meg itt egyed�l.

2010.03.09. 20:23 Khiara Laken

Szemh�jai er�tlen�l csuk�dnak le, mikor az emberi hangok �tsz�r�dnek dobog�s�n �t. M�g l�tta, hogy az �risz arany k�rgy�r�je �jra befoglalta a pupill�t, mire a m�sodperc t�red�k�re mintha minden fesz�lts�g lepergett volna lelk�r�l. Az a borzongat� megnyugv�s, a siker�lm�ny �s a k�pzeletbeli remeg�s feloldotta a n�ma jeget, �s egy szaggatott, felforr�sodott s�hajban t�rt utat mag�nak. J�l van – �l m�g.  Elr�vedts�ge hirtelen lesz semmiv�, beler�ndul az �les hang f�jdalm�ba. M�r szinte rep�lt, de mintha l�ncokat vetettek volna a f�ldr�l az �gbe, hogy leh�zz�k �t is; az els� n�h�ny �t�sn�l minden �z�vel �sszerezzen, majd ahogy felfogja, m�r csak lelke verg�dik tov�bb. M�gsem v�lna s�kett�, csak �l tov�bb egyhelyben, �s hagyja a tehetetlen �rj�ng�st, melyet nem akar le�ll�tani. B�rmit megtenne, ha � is csatlakozhatna, szinte s�v�rog a rombol�s ut�n; a benne kering�, torz d�h azonban mintha bel�fagyott, �s b�kly�kba k�t�tte volna v�gtagjait. Tork�ban �gy csom�sodik �ssze a kiadatlan energia, mint akit k�nnyek leptek el. Csak szemei ny�lnak el r�snyire – �risz�ben keser�en csillog a neonf�ny -, hogy maga el� meredve v�rja, m�g a tombol�s al�bbhagy. Mindig, mikor a falat �jabb t�mad�s �ri, ismer�s f�jdalmat, bizonytalans�got, gy�trelmet hall, mintha az ny�gne a k�n s�lya alatt. �r�lt ritmusokat sz�lnek a csap�sok, sz�vdobog�sa beleolvad a zen�be. �rul�s. Becsap�s. Elhaj�t�s.  A f�mes morajokt�l visszhangz� leveg� r�borul, szinte megfojtja �t. Szemei teljesen felny�lnak, arc�t oldalra ford�tja, de m�g mindig csak maga el� n�z. Sz�d�letes az a belenyugv�s, amit �rz�kel; sosem gondolta volna, hogy ilyen m�lyre s�llyed valamikor. B�rmi m�s jobb lenne, mint ez a bel�lr�l em�szt�, perzsel� hidegs�g. Kim�rt tekintete Avil�ra fut, szomor� b�gyadts�ggal n�zi �t, mint aki azt akarja mondani: lenyugodtam - semmi �rtelme sincs.  Lassan �ll fel, majd ell�pdelve a n� alakja mellett egy f�lk�r�vet �r le, �s meg�ll valahol a robot oldal�n. M�r hallja a cyborgok semmi m�ssal nem �sszet�veszthet�, katon�s l�bdobog�sait az ajt�n t�lr�l. Az Els�vel ellent�tben � t�relmesen szegezi pillant�s�t a f�mre, mintha egyb�l farkasszemet akarna n�zni az els� f�lrobottal. Keresi a szavakat; m�r minden gondolat�t a szenvtelen �szintes�g j�rja �t, m�gsem tud megsz�lalni. - Csak eszembe jutott, hogy lehet, elvisznek m�shov�. – csukl�j�n a pulzusa hevesen ver�dik neki a bilincs fal�nak, mikor r�tal�l a hangj�ra, mely k�nnyeden magyar�z�, de rekedtes. – Majd mondd, hogy �n is megyek.  Mit mondhatna m�g?  Nem akar n�lk�le maradni. Mellkasa �sszeszorul az �tl�thatatlan k�vetkezm�nyekre, mintha csak most fogn� fel igaz�n, hogy nincs ki�t a sz�mukra. G�rcs�sen akad meg benne egy s�haj, mikor m�r csak az elh�z�dni k�v�n� fal v�lasztja el t�l�k a katon�kat.

2010.03.09. 19:00 Zev Owen

Feh�r falak. Nyom�s nehezedik a mellkas�ra, valami elszor�tja a tork�t. Tal�n a f�lelem? S�s k�nnyeket �rez a b�r�n. A saj�t anyj�nak k�nnyei. Mi is t�rt�nt vele? Meghalt. De nem csak ilyen egyszer�en �s mag�t�l �rtet�d�en. Egy g�p �lte meg. Fej�nek minden egyes pontj�n v�gighull�mzik az a f�jdalomittas zokog�s, mely eml�keib�l sziv�rog el�. Hol hangosabban hallja, hol halkabban, de most el�sz�r �rti meg igaz�n a jelent�s�ket. Hogy mi�rt nem siker�lt mindeddig kit�r�lne ezeket a hangokat az eml�kezet�b�l. Az a z�ldes �rnyalat� szemp�r m�g hal�l�nak pillanat�ban is b�k�s volt, egy�tt �rz�, hogy a tekintet sohase sz�nhessen meg l�tezni. Hogy a legs�t�tebb, leg�rz�ketlenebb �r�iban is ott keringjen benne, mint egy viszonzatlan, f�jdalmas �rzelem. Hogy ott hordozhassa sz�v�nek egy megmaradt darabj�ban, m�g val�di �lete kezdet�t nem veszi. Most el�sz�r sejlik fel benne az �rz�s, hogy t�k�letesen, elevenen ura �nmag�nak, mint aki felrepesztette maga k�r�l a jeges p�nc�lt. Tudja, mit akar, tiszt�ban van azzal, hogy mit �rez, hogy hol van. A gondolatok a hely�kre ker�ltek, de sokkal tiszt�bban �s �rthet�bben �ledtek �jj�, mintha egy emberi testben kapott volna m�sik �letet, egy teljesen �j, j�ratlan �sv�nyt. Mellkasa l�gyan hull�mzik ellent�tben sz�v�nek vad, er�re kapott taktusaival, mely �gy ver, mint aki kilom�teres fut�s ut�n roskadt �ssze a f�mpadl�n. Lecsukott szemh�jain kereszt�l is l�tja az �rj�t� f�nyeket, �rzi hal�nt�k�n a nedves p�r�t, a csukl�it heges�t� bilincs vad szor�t�s�t, �s egy testb�l �rad� energi�t, melyet n�mas�gba borulva valahol maga mellett t�jol be. T�k�letesen �ber, v�gtagjainak minden egyes dr�tok sz�tte izma k�szenl�tben v�r a legels� mozdulatokra, � azonban hossz� pillanatokig csak a test�ben terjeng� esz�t vesztett energia�raml�sra figyel. Fej�t lassan oldalra d�nti, hogy ne szemt�l szemben kelljen az �les neonokba n�znie. Megdermedt arcvon�sai megrebbennek egy pillanatra, mikor neh�zkesen felnyitja a szemeit, hogy f�kuszt keres� �riszei megmutatkozhassanak. Az aranyra v�lt szemp�r ide-oda cik�zik az apr� szob�ban, a r�snyire sz�k�lt tekintet m�ly�n, mintha kutatna valami ut�n. Mikor megtal�lja a megfelel� pontot, a borosty�n k�rs�v �lel�s�ben bizalmat sugall�an t�gul ki az �ben s�t�ts�g� pupilla, jelezve ezzel a vil�gnak a l�tv�ny okozta j�les� borzong�st, mely most szenvtelen�l fut v�gig a gerinc�n. - Zseni�lis. – l�legzi f�sult hangon, ahogy tekintete elemz�en v�gigm�ri az �tforgatott karokat. Tudat�t kit�lti az �h�tattal kevert elismer�s, amint befejezi a robotn� tanulm�nyoz�s�t. M�g nem igaz�n tal�lja a szavakat, �gy remegve fels�hajt, hogy visszap�rgethesse mag�ban az el�z� m�sodpercekben t�rt�nteket, azonban ha k�pes lenne r�, most akkor sem sz�lalna meg, mert �rzi, hogy hom�lyba borult eml�keit egy pillanat alatt szaggatja darabokra a gy�tr� val�s�g tudata. V�n�inak m�ly�re keveredik a vadul felfakad� m�reg, az �rj�t� d�h, mely v�g�l mellkas�t dobbantja fel elragadtatott szenved�llyel. Egy m�sodperc leforg�sa alatt �szt�nzi l�bait mozg�sra, hagyva, hogy a v�z mag�t�l v�gezze a dolg�t. M�r j�val magasabbr�l l�tja a szob�t, ahogy meginogva l�baira nehezedik, melyek n�h�ny pillanatra er�tlen�l remegnek meg a v�ratlanul j�tt terhel�s alatt. Az energia sisteregve cs�szk�l v�gtagjainak m�ly�n, mintha a hirtelen mennyis�g nem tal�lna elegend� helyet a v�z h�v�s belsej�ben. Egy hatalmas csap�d�s hallatszik, ahogy karjait egy�ttesen h�tralend�tve nekiv�gja a bilincs f�mj�t cell�juk rezon�ltan zsong� fal�nak. Fogait �sszeszor�tja, hogy visszatartsa a tork�b�l felsejl�, torz �rj�ng�st, mely most emberi lend�lettel t�r utat mag�nak valahonnan g�pi t�dej�nek m�ly�r�l. Er�t vesz mag�n, hogy � is �tkattintsa v�ll�nak �z�leteit, a test�re m�rt sokkhat�s ut�n azonban ez nehezebben megy, mint ahogy v�rta volna. Er�t nem sajn�lva r�g bele a behorpadt falba, hogy m�g t�bb egyenetlen kisz�gell�st alkothasson. El�re juttatott kezeivel egyre t�bb csap�st m�r az agyoncsavarozott fel�letre, mely kezdi megadni mag�t az �rj�t� dinamika alatt. Nem t�r�dik vele, hogy mindennek tal�n semmi �rtelme, csak azt tudja, hogy egy perccel sem b�r tov�bb maradni ebben a bez�rt, fullaszt� helyis�gben. K�ptelen megb�k�lni a gondolattal, hogy �gy b�nnak vel�k, mint az �llatokkal, �gy az sem izgatja, hogy a f�ls�ket�t� zaj tal�n odacs�d�theti a cyborgokat. Tombolva engedi ki mag�b�l a leveg�t, zih�l. Nem akar egyik n� szem�be sem n�zni, csup�n t�relmetlen�l, t�mad� helyzetbe �llva v�r, hogy valaki felt�rja a sz�k�s helyis�g ajtaj�t. Szemeit les�ti, perzsel� tekintete egyenesen az ac�lsz�n� padl�ba m�lyed.

2010.03.08. 21:55 Khiara Laken

�llkapcsa h�vvel telve fesz�l �ssze, mikor meg�rzi mag�n az ember tenyer�t. Ajkait szorosan egym�shoz pr�seli, hogy ne sz�laljon meg, �s elborulni k�v�n� tudata minden rezd�l�st mag�hoz vehessen. Tudja, hogy igaza van a n�nek, m�gsem k�pes lecsit�tani fullaszt� sz�vdobog�sait. Pillant�sa csak akkor t�lt�dik fel melegs�ggel, mikor az �les v�g�s� szemek megrebbennek; a maga mell�l �jra felsejl� hangok azonban �rz�ketlenn� faragj�k tekintet�t, s mintha l�nye is megfagyott volna az id�ben, vagy saj�t, bukott �rzelmeiben. Lelke egy m�sodperce lelass�t, n�mas�gba borul, elhallgat – teste tov�bb teszi azt, amit a k�dsz�mszer� szavak feldikt�ltak neki.  A csukl�it �sszefog� bilincset a robot nyaka m�g� cs�sztatja, hogy maga fel� h�zva felemelhesse az �th�lt fels�testet. Saj�tj�ra vonja, szil�rd t�maszt adva neki, majd �vatosan lejjebb cs�sztatja a feh�r inget. �gy �rzi, fulladozik a s�ly alatt, nem kap leveg�t a m�lyfekete tincsek s�r�j�t�l. Pr�b�lja hideg szemeit a sebekt�l szabdalt h�tra mereszteni, de mikor �rzi, hogy nincs sz�ks�g a l�t�sra, ink�bb a cellafal �s a plafon tal�lkoz�s�nak vonal�ra veti �ket. Kiss� felfel� tekint, mint aki egy k�ny�rg� im�ba akar belekezdeni.  Ujjai �nvez�rl� m�dj�ra, kidolgozott merevs�ggel mozognak, mintha minden utas�t�s beleiv�dott volna g�pagy�ba. Siv�r mozdulatokat v�gez, minden pontos a bilincs akad�lyoz�sa ellen�re is. Tork�t valami l�legzetszer�, ritmustalan s�hajok hagyj�k el, melyek egy halott, m�g a suttog�sn�l is elveszettebb mel�di�t id�znek. Ink�bb l�legzi forr�n a zenedoboz dallam�t, nyugtat�sk�nt; �ntudatlanul v�gzi a dolg�t, mint egy beprogramozott g�p, ujjaiban m�gis megb�jik egy alig �szlelhet� remeg�s. Emberi r�sze megf�radtan, kik�sz�lve s�pol valahol mellkas�ban, mely gyeng�n remeg a l�legzetek alatt.  Szemeit m�lyen lehunyja, mikor v�gez. Lassan h�zza v�gig ujj�t a gerinc kiugr� vonal�n, mintha most az � alkot�s�t akarn� �letre h�vni. Mintha azt akarn� mondani, tudja, hogy f�j,  �s meg akar osztozni rajta. Ott akarja tudni mag�n az alakj�t, �rezni akarja az �tmelegedett b�rt. Elr�vedt �rint�se a sebet �ri, megr�zk�dik; visszajut a val�s�gba, �s ez az eg�sz az elej�t�l kezdve olyan n�mas�gban zajlott le, mintha mindv�gig nem is l�tezett volna. Az eg�sz.  T�l hirtelen cs�sztatja vissza a sz�les v�llakra a ruhadarabot, majd �vatosan fekteti vissza v�zszintesbe az Els� test�t. Lefel� hajtja saj�t fej�t, mint egy j�l nevelt seg�d, aki sz�tlanul befejezte a munk�t. Kir�ndult v�ll�ba k�sk�nt has�t a f�jdalom, de nem t�r�dik vele. �sszeomlottan v�r, mik�zben m�rhetetlen�l fesz�lyezi a mellette helyet foglal� Avila, akinek felt�n�en ker�li a pillant�s�t. Csak sz�v�t �rzi m�g mindig szenved�lyesen dobolni, amely zakatolva v�rakozik: �s most?

2010.03.08. 20:17 Zev Owen

Tompa, m�gis er�teljes dobog�s z�zza sz�t a halotti csendet, ami s�r� lepelk�nt kavargott mindeddig a h�v�s f�mfalak k�z�tt. Egyre hevesebb, felpulz�l�, �letre h�v� taktusok, mintha valami ebben a pillanatban sz�letett volna �jj� benne. Elny�lt ajkai k�z�tt egy szakadoz� s�haj szabadul fel, mintha ezek az apr�, sziklaszil�rd dobban�sok leemelt�k volna a fojtogat� s�lyokat mellkas�r�l. Zev. Nem �rti, mi�rt ism�telgeti mindenki ezt a nevet, ami most olyan t�volinak �s �rtelmetlennek t�nik, mintha egy idegen nev�t suttogn�k neki. Furcs�n hangzik, felfoghatatlanul, mint aki egy ismeretlen, holtnyelvet pr�b�l megfejteni. �rzi hal�nt�k�n a h�v�s leveg�t, ami keveredik a p�r�val, b�r�n l�zas verejt�kk� form�l�dva. Nem eml�kszik r�, ki is � val�j�ban, csup�n azt tudja: nem ember. Csak az embereket illetik nevekkel. Csak �k �rdemlik meg, hogy megsz�l�ts�k �ket. De � nem l�legzik. Nem �l. Hal�nt�k�n kattog�, perg� hangok futnak v�gig megakadva n�h�ny n�ma pillanatig, mint egy meghib�sodott �ram�, am�g elk�d�s�lt tudata megpr�b�lja �jra �s �jra feldolgozni a k�r�je gy�l� inform�ci�kat. Hideg �rz�s az arc�n, alig kivehet� zajok. Valaki meg�rintette a kez�t. �s ez mind �rz�ketlen, sz�raz k�dsorokba foglalva, � maga m�r nem �rez bel�le semmit sem. Saj�t sz�ve valahol mellkas�nak m�ly�n, dermedten remeg, mint amit az �r�kk� tart� fagy utols� l�legzetv�tele szor�tott �ssze, �s facsart �lettelenre. �lnie kell. Ezt m�r tudja. De hogyan? Hiszen az el�bb m�g olyan tiszt�n �rtette mit kell tennie, csup�n akkor sem volt fogalma arr�l, mik�nt hajtsa ezt v�gre. Mellkas�t egyre ink�bb s�rgeti egy bels� �szt�n, ir�ny�tja an�lk�l, hogy ennek tudat�ban lenne. Szemh�ja megremeg, de csak az �les f�nyt �rz�keli, mely szinte kereszt�lhas�tja elfeketedett, �res pupill�it. �lettelen�l hunyorog, kivehet� form�kat keresve, azonban a f�ntr�l �rad� forr� f�ny mindent elnyel k�r�l�tte. - F�j… - szakad fel tork�b�l egy �jabb, torz s�haj, melyet mintha automat�ra �ll�tott teste k�zdene ki mag�b�l, mint egy hegeket szerzett gyerek. Tal�n t�nyleg � besz�l bel�le, az a valaki, akit mindig megpr�b�lt elnyomni. Tal�n csak a lelke tartja m�g egyben ezt az �sszeomlani k�v�nkoz� �cskavast, mely mellkas�ban �riz egy elhalt, megcsonkult sz�vet �s akadozva tesz meg��v� minden egyes meghamis�tott l�legzetv�telt. Tudja, hogy egyetlen es�lye maradt. Csak a gerince ment�n h�z�d� tartal�k �ramk�r dr�tja lenne k�pes �letben tartani �sszeomlani k�v�n� tudat�t, melynek �benfekete vonala a lapock�j�n l�v� csatlakoztat� k�rbe van �gyazva, amit pont a g�pek egyetlen �rz�keny pontja miatt �ltetett bele a v�zba. M�r nem k�pes t�bb emberi sz�t form�lni, ajkai remegve sorj�zz�k a k�dba foglalt inform�ci�kat, mintha egy programokkal �tsz�tt sz�m�t�g�p utols� felsz�l�t�s�t hadarn� el a teljes megsemmis�l�s el�tt. Annyira szeretne �rezni. Barmit megtenne �rte, hogy ne ezt a s�lyos �ress�get kelljen �t�lnie maga k�r�l. K�pzelt eml�kekbe kapaszkodik. A hideg, s�s leveg�be, �s egy l�gy, szomor� hangba, mely kit�lti minden egyes gondolat�t. Szinte �rzi a v�r�s haj illat�t, mely k�nnyed�n kavarodik fel a hajnali sz�lben. V�r�s… Csak egyetlen sz�nt l�t kirajzol�dni a vak�t� feh�rs�gb�l, mely most hirtelen r��breszti: van m�g mi�rt �lnie.

2010.03.08. 18:42 Avila Mecoi

Megv�rta, am�g szeme megszokja a s�t�t cell�t a neonf�nyekkel kivil�g�tott folyos� ut�n, majd k�rben�zett a helys�gben. Sz�p lassan kirajzol�dott a k�t f�ld�n fekv� robot alakja, �s feje megtelt az eml�kekkel. Maga el�tt l�tta, ahogy a f�rfi a f�ldre roskadt, majd elcipelt�k. L�tta, ahogy lehajtott fejjel vonul el mellette Khiara alakja. �s most maga el�tt l�tta mindkettej�ket. Lassan �llt fel, majd �vatosan megindult fel�j�k. Botork�l� l�ptekkel haladt, a feje csak �gy z�gott, olyan volt, mintha b�rmelyik pillanatban sz�t akarna robbanni, �s a fels�je is egyre jobban a h�t�hoz tapadt, de �gy tett, mintha mindez fel sem t�nt volna neki. Mikor oda�rt meg�llt, �s fentr�l n�zett le a n�re, aki most olyan k�ts�gbeesetten pr�b�lta meg fel�breszteni a f�rfit, akit szeret. Akit mindketten szeretnek. Lassan akart le�lni, de hirtelen m�r a padl�n tal�lta mag�t, ahogy a t�rdei megadt�k magukat. Kez�t nyugtat�an teszi a n� v�ll�ra, mintha csak r�gi bar�tok lenn�nek, pedig mindketten tiszt�ban vannak vele, hogy nem azok. - El�sz�r is nyugodj meg, ha bep�nikolsz, akkor nem tudsz gondolkodni. - Halk, nyugtat� hangon sz�lalt meg. Megpr�b�lt � maga is gondolkodni, hogy mit tehetne, mit kellene tenni�k, de ett�l csak m�g jobban megf�jdult a feje. - Kett�nk k�z�l egy�rtelm�en te �rtesz jobban a robotokhoz �s te tudsz r�luk t�bbet. Kell hogy legyen egy m�dja, hogy tehess�nk �rte valamit. Nem lehet v�ge. Nem �gy, nem itt �s nem most. Teh�t nyugodj meg, �s gondolkozz. K�rlek! Ahogy visszah�zta a kez�t a l�ny v�ll�r�l, l�gyan �s alig �szrevehet�en v�gigsim�tott a f�rfi k�zfej�n, majd az arc�ra n�zett. Ebben a percben azt k�v�nta, a laborokban b�rcsak ne csak a h�lye k�s�rletekkel foglalkozott volna, hanem hagyta volna, hogy valaki a robotok fel�p�t�s�be �s m�k�d�s�ben is kioktassa. Most m�r b�nta, hogy elk�vette ezt a hib�t, de m�r k�s� volt, �s ezen nem tudott v�ltoztatni. Csak az maradt sz�m�ra, hogy rem�nykedjen benne, hogy a M�sodik tudja, hogy mi a teend�. - Gyer�nk Zev, nem adhatod fel, kem�nyebb vagy te enn�l, mint hogy az a senki v�gezhessen veled. Gyer�nk, adj valami jelet, mond meg mit kell tenn�nk. - M�r nem tudta mit tehetne. Nem sok �rtelm�t l�tta, hogy k�ny�r�gj�n, de a szavak csak �gy kibuktak bel�le. Arra sem volt es�lye, hogy visszafojtsa �ket. Az az �nje besz�lt most bel�le, akit megpr�b�lt min�l m�lyebbre z�rni. Az, aki� az �rzelmek is voltak.

2010.03.07. 20:20 Khiara Laken

Lassan nyitja fel a szemeit, mintha egy m�ly �lomb�l �bredne. P�r m�sodperc is eltelik, m�g felfogja, mi�rt �rzi a f�ld hideg�t, mi�rt hallja a f�mpadl� k�zvet�tette, halk morajokat. Fak�n vil�gosodik ki el�tte a k�p; elhideg�lt, lelassult sz�ve hevesen dobban meg, mikor kik�rvonalaz�dik a mellette fekv� test, �s �rnyszer� s�t�ts�ge t�m�rr� v�lik.  L�gy von�sai megmerevednek, h�v�s tekintete odafagy, mintha sokkhat�s �rte volna. Kerekre t�gult szemeiben �r�lten csillog a retteg�s, mint p�r f�tyolos k�nnycsepp, amik sosem tudnak elszakadni t�le. Als� ajka, melyen most egy hosszanti v�g�s f�nylik ez�st�sen, lassan ny�lik el a fels�t�l, hogy megform�ljon egy sz�t, m�g fels�teste megremeg, �s megpr�b�l felemelkedni.  �sszet�rten fesz�ti meg gondolatait, nem l�legzik, nem pislog, csak egyetlen egy dologra koncentr�l. Az iszonyat, amit �rez, teljesen kik�sz�ti az agy�t – irt�zik mindent�l, a s�rget� gondolatt�l, siessen,  rohanjon, mert �jra elk�sik. Erre sosem k�sz�lt fel. Az emberi v�r illata �gy marja �t bel�l, mintha lelke �v�lt�zne a v�zzal.  T�rden cs�szik oda a robothoz, h�trak�t�tt kezekkel. Ahelyett, hogy �sszer�en a sebes�l�s�t n�zn� meg, vagy �lesztgetni kezden�, fels�test�vel szorosan az �v�nek simul. Nem k�pes logikusan gondolkodni, nem akar semmi m�st felfogni, csak az alig �szlelhet� sz�vver�st. Mintha saj�tjaival pr�b�ln� fenntartani �ket, hagyja, hogy a nyomaszt� csapong�s n�h�ny m�sodpercig berezon�lja a fedetlen mellkast, az eg�sz, mozdulatlan testet.  Felszisszen, a fi� nev�t l�legzi a f�l�n�l, majd kiss� elt�volodik. Mag�ban felord�t, ne az arc�t b�muld,  keresd a s�r�l�st. Az a prec�z, kidolgozott tervekre felk�sz�lt elme semmiv� lett, megbomlott a p�nik alatt. Sz�ve vadul �t, minden dobban�snak jelent�se van: mit tegyek, mit tegyek.  Minden �gy nehezedik r�, mint t�bb oszlop, fullaszt� v�zt�meg.  �nk�ntelen�l r�nd�tja meg a kezeit; elfogja a k�ts�gbeesett d�h �s a makacs akarat, mikor azok nem engedelmeskednek. �sszeszor�tja a szem�t, kiss� el�red�l, hogy lend�letet vehessen. Egy lass� mozdulattal kattintja ki a v�llait - �gy �rzi, mintha a dr�tok sz�tszakadn�nak, �s a v�z elcsorbulna -, majd ugrasztja vissza az �z�letszer� csatlakoz�sokat, mikor karjai m�r maga el�tt pihennek, de m�g mindig �sszebilincselve.  K�t tenyer�t m�r sz�t tudja annyira nyitni, hogy ujjai felcs�szhassanak a robot arc�ra. �gy �rzi, mintha ezernyi pillang� akarn� sz�tfesz�teni a tork�t, � pedig egyre csak fulladozna. Kiss� behajl�tja a k�ny�keit, hogy teljesen f�l� hajolhasson. �sszezavarodik, nem tudja, mit kell tennie. - Nyisd ki a szemed. – k�rleli elfulladt hangon. �rzi, hogy m�r nem sok hi�nyzik a tehetetlen �rj�ng�shez.

2010.03.07. 18:45 Zev Owen

M�g �gy, f�lig megvakultan is zavarj�k a felf�nyl�, er�s neonok, amik mintha b�r�t perzseln�k. Tudja, hogy a f�ld�n, v�zszintesen fekszik, karny�jt�snyira egy m�sik testt�l, de k�ptelen r�j�nni, hogy ki az, csup�n a talajb�l kip�rolg� h�v�set �rzi, mely felv�ltva perzseli b�r�t a term�szetellenes f�nyekkel egy�tt. Nem l�legzik, csak a bez�rts�g s�r�j�t �szleli maga k�r�l, mely k�ny�rtelen�l nehezedik test�re, mint a ny�ri, p�r�val telt forr�s�g. Elernyedt karj�ban �lettelen�l pulz�l egy rakt�ron tartott energia, mely m�g nem tudott kisz�kni a test�b�l. Emeld meg a karod. Emeld. Emeld fel… – ism�telgeti tudat�ban egy megf�radt, torz gondolat, mely mintha valahonnan a falak t�l oldal�r�l sz�lna hozz�. K�ptelen megemelni. Csak ujjait k�pes megmozd�tani, ugyan�gy, ak�r egy leb�nult ember, akit s�lyos gerincs�r�l�s �rt. Remegve nyitja el egym�st�l ajkait, hogy a szavakkal pr�b�lkozzon, azonban tudata olyan zsibbadt, hogy a s�padt gondolatokon k�v�l m�s nem kavarog kopony�j�nak els�t�t�lt belsej�ben. Tartal�k �ramk�r. �t kell k�tni… Khiara… Valaki. Elt�gult pupill�i mereven tekintenek a semmibe, mintha a valaha l�tezett, perzsel� borosty�nsz�n hely�n most mindent elnyel�, s�t�t �r keletkezett volna, mely mag�ba olvaszt mindent, amire csak �js�t�tje r�vet�l. Legsz�vesebben nyelne, t�dej�nek m�ly�re sz�vn� m�g ezt a meg�llt leveg�t is, mely cell�jukban kering, m�g sem k�pes semmire. Tehetetlen b�bnak �rzi mag�t, kivil�g�tott doboz�nak m�ly�n. Egy felbontott, elhaszn�lt j�t�kszernek, amit azt�n kiselejtezve dobhatnak szem�tre, minden lelkiismeret furdal�s n�lk�l. Csak most j�tt r�, hogy t�vedett. Hogy az eg�sz �lete egy elsz�rt j�tszma volt, ahol v�gig �rj�t� hazugs�gok keresztt�z�ben �lt. Ha megtehetn�... Ha elcs�phetn� �jra azt a gondolatot, azt a k�pess�get, amivel szavakat tudna form�lni, elmondan� Khiaranak, hogy... Hirtelen hunyja le szemeit, tork�ban feler�s�dik a sz�r� f�jdalom, ahogy r�eszm�l, m�r gondolatainak sz�vev�nyei k�z�tt sem k�pes kifejezni saj�t mag�t. K�nyszeresen kapaszkodik a val�s�gba, de szemh�jait �s test�t egyre nehezebbnek �rzi. M�r a f�nyt is alig �szleli maga k�r�l. Elveszik a n�ma semmiben, ami k�r�l�tte j�r, mintha rajta g�nyol�dna. Nem tud mibe kapaszkodni, ez�rt utols� sz�vver�s�vel egyetlen hang�rt, mozdulat�rt foh�szkodik, mely m�g �bren, �letben tarthatn�.

2010.03.07. 17:27 Avila Mecoi

Fel sem t�nt neki, hogy visszafojtotta a l�legzet�t, am�g el nem kezdett sz�d�lni. Hagyta, hogy t�deje �jra megteljen leveg�vel, de ugyan olyan g�rcs�sen figyelt, mint eddig. Most nem ideges�tette fel annyira, hogy nem figyelnek r�, mint m�skor. Jelen pillanatban sokkal fontosabbnak tal�lta, hogy �ps�gbe kijusson innen mindegyik�k. Annyira arra koncentr�lt, hogy a t�bbiekkel mi t�rt�nik, hogy �szre sem vette, hogy az el�z� k�t cyborg, akiket �gy otthagyott �jra magukhoz t�rtek, �s most megint k�zre vett�k, ez�ttal sokkal er�sebben megmarkolva a karj�t, de egyenl�re nem mozdultak vele. Tekintet�ket az Els�t k�zre fog� gy�r�re szegezt�k. �gy t�nt, �k is k�v�ncsiak hogyan alakulnak a dolgok. � maga nem b�rta elviselni a l�tv�nyt, ahogy ilyen sokan egyszerre neki esnek. Att�l f�lt ott helyben sz�tszedik. M�g a szemeit is szorosan �sszez�rta �s elford�totta a fej�t. Csak a parancsnok hangj�ra kapta fel a fej�t. L�tta, ahogy a robot b�szke, tekint�lyt parancsol� alakja a f�ldre rogyik. Pont olyan volt, mint a r�g m�lt t�rt�netek, amiket m�r r�g elfelejtett t�rt�nelemk�nyvekben olvasott �vekkel ezel�tt. A cs�sz�rok, kir�lyok, parancsnokok �s annyi m�s fontos ember, akiket a saj�t embereik t�madtak h�tba. �s most ugyan ez t�rt�nt a robottal is. Hirtelen csapott �t a nagy kavalk�d, ami benne uralkodott egy�rtelm� f�jdalomba, majd a f�jdalmat k�vette pillanatok alatt a d�h. - Ha nem veszitek le r�lam most azonnal a kezeteket, esk�sz�m, hogy nem �llok j�t magam�rt! - Teljes d�h�t a k�t robotra z�d�tva kiab�lt vel�k �s r�ngat�zott megpr�b�lva kiszabadulni. Azok persze nem akartak hallgatni r�, �s minden egyes pillanattal csak er�sebben szor�tott�k. Nem gondolkodtat sok�ig, hanem cselekedett. R�gt�n felt�nt neki, mikor tette mozg�sk�ptelenn� a k�t cyborgot az�ltal, hogy megszil�rd�totta benn�k a folyad�kot. Most m�r sokkal egyszer�bb volt kiszabadulni, �s d�h�s l�ptekkel indult el az el�gedett f�rfi fel�, aki olyan el�gedetten mosolygott, mintha �ppen most nevezt�k volna ki a vil�g ur�nak. �gett benne a v�gy, hogy let�r�lhesse arc�r�l azt az undor�t� �s mocskos mosolyt. Menet k�zben lehajolt �s el�h�zta csizm�j�b�l a k�s�t. Szerencs�j�re a nagy kavarod�sban egyenl�re senki nem vette �szre �s nem is j�tt r�, hogy mire k�sz�l. �ppen el�rt a f�rfihez �s sz�nd�kozta kiereszteni a d�h�t rajta, de pont ekkor vett�k �szre. Csak annyit siker�lt el�rnie, hogy teljes erej�b�l az egyik v�ll�ba sz�rta a k�s peng�j�t, miel�tt nekiv�g�dott volna a falnak, ahonnan pedig a f�ldre rogyott. Kavargott a feje, de felemelt e a fej�t. Az egyik cyborg l�kte arr�bb, aki �gy t�nik m�gis id�ben vette �szre. Elt�vesztette a c�lpontot, de �gy gondolta �gy is el�g k�rt siker�lt okoznia, b�r ez a d�he egy r�sz�t sem t�kr�zte. M�g mindig ott fortyogott benne �tj�rva v�n�it, v�r�vel bej�rva az eg�sz test�t. Hirtelen r�ntott�k �jabb er�s kezek talpra, de ez�ttal egy fegyvert is a h�t�nak szor�tottak. Nem is vezett�k, hanem vonszolt�k. Annyira er�sen csap�dott neki a falnak, hogy �gy l�ktetett a feje, mint m�g soha �let�ben �s �rezte, ahol valami meleg folyik lassan v�gig a nyak�n. Nem volt sz�ks�ge r�, hogy elellen�rizze mi az, �gy is tiszt�ban votl vele, hogy v�rzik. A saj�t l�b�n m�r nem volt k�pes meg�llni, talpa �ppen hogy csak s�rolta a f�ldet. Mikor oda �rtek a cell�khoz, bel�kt�k �s becsapt�k az ajt�t. Most m�r semmi k�ts�ge sem volt afel�l, hogy milyen sz�nd�kaik vannak - amik v�ltoztak az�ta, hogy �tl�pte ennek a l�gj�r�nak az ajtaj�t. De ez nem zavarta. Nem zavarta, mert �gy gondolta j�l cselekedett, �s akkor sem tett volna m�sk�ppen, ha visszaforgathatta volna az id�t. Mindezt ugyan akkor is megtette volna.

2010.03.05. 21:56 Khiara Laken

Gy�trelemben f�rd� tekintet�t hirtelen kapja fel, mint aki arra van programozva, hogy engedelmes g�p m�dj�ra, azonnal reag�ljon nev�nek hallat�n. A reakci� azonban emberi volt; szerkezete f�jdalmas, torokszor�t� dobban�sokkal dermeszti le alakj�t, mintha sz�vbeteg lenne. Fej�ben �s mellkas�ban nyomottan �v�lt a taktus, f�mt�deje megroppan a terhel�s alatt. Jegess�g �mlik v�gig test�n, v�n�i m�ly�ig hatol a reszket�s. T�bb m�sodpercet is elveszteget, elveszve a kaotik�ban, mely a k�lvil�gban is rombolni kezd – szemei d�bbenten t�gulnak kerekre, majd hevesen �sszesz�k�lnek, mik�zben tork�b�l elgy�t�rt ki�lt�st hallat. - Zev! – �v�lt�zi torzan mag�n k�v�l, mintha lelke m�r csak az�rt z�rk�zna a testbe, hogy hangot csalhasson el�. Az egyenruh�s katon�k tenger�ben egy feh�r inget keres, de hi�ba l�kd�s�dik � is �sszebilincselt karjaival, elnyeli a mozgol�d� had. Mire vadul ki tudja t�pni mag�t, m�r csak kopog� csend fogadja, mintha megs�ket�lt volna. Mire el�r�bb jut, m�r csak az �sszerogyott test l�tv�nya t�rul el�, amely h�v�sen veti oda neki: elk�sett.  �gy �rzi, v�re a f�l�n �t akarja kit�rni mag�t. K�nozva nyom el minden m�s hangot a morajl� zubog�s, melynek f�jdalm�ban elmer�l egy kiismerhetetlen, t�lvil�gi b�kess�g �s b�dults�g is – olyan gondolatok v�lnak �rtelmetlenn� fej�ben, amiket sosem volt b�tors�ga �letre kelteni. Nem t�nt fel, hogy t�ls�gosan is elutas�t� �s ki�br�ndult lettem? Sosem zavart, hogy az ut�bbi id�ben k�ptelen vagyok r�d mosolyogni? Tal�n sz�nj�t�knak indult. K�s�bb f�jt, hogy val�ban nem vagyok r� k�pes, �s hogy ennyi bennem a k�tely. Elrontottam? F�jt, hogy ti ketten voltatok, �s �n annyiszor egyed�l maradtam, mintha csak egy idegen lettem volna. Fogalmad sincs, mennyiszer elestem, �s belet�rtem. Hi�ba akartad, hogy f�lt�keny legyek, ez nekem enn�l jobban f�jt. Eltasz�tott. Elvesztegett�k az id�nket. Csak azt akartam, hogy �szrevegy�l… hogy  velem legy�l.  Hi�ba kutatja az �letet a feket�ll� szemekben, karjait �jra megragadj�k, �s a sodr�ssal egy�tt elkezdik vonszolni. M�r nem k�pes hangot kiadni, csak ny�sz�r�g �s lehajtja a fej�t, hogy Avila mellett elhaladva ne l�ss�k rajta a gyilkos megt�rts�get, az igaz�n vad retteg�st. Fogait �sszeszor�tja, szinte �rzi b�r�n a verejt�kcseppeket, lehunyt szemeiben a k�nnyet, sz�v�ben pedig a megforgatott k�s hideg ac�lj�t. Minden egyes dobban�s kiakad �s megkattan, a megzavarodott szerkezetet, amit�l annyira undorodik, most csak kegyetlen t�relmetlens�ggel fogad. A beteg sz�vet akarja hallani, hogy rendesen ver-e m�g, nem saj�tja hamiss�g�t �s siv�rs�g�t. Mit �rdekli m�r, hogy eg�sz l�nye m� – a Hal�l tork�ban vannak, sebesen perg� m�sodpercekkel.  Lassan k�sznak rajtuk v�gig a neonf�nyek, elnyeli �ket a sz�les folyos�n t�tong� f�lhom�ly. Tal�n t�bb tucat �rny�k olvad egybe a falon, ahogyan egy pillanatra meg�llnak az elrejtett f�majt� el�tt, mely n�m�n kezd kit�rulkozni. L�k�s, majd csattan�s, amit �rz�kel; m�r a f�ld�n fekszik, a zakatol�st�l hangos, teljes s�t�ts�gben. M�g csukva van a szeme, m�gis �rzi a b�r�t ostroml� f�ny h�v�s hi�ny�t. Egyenletesen l�legzik, ellazult arccal v�r gyeng�n, oldalt fekve. Csak akkor kattannak fel a gyenge neonok, mikor a hely�re cs�szik m�g�tt�k az ajt�, �s egyed�l hagyj�k �ket.

2010.03.05. 19:15 Zev Owen

Szemei a padl�t f�rk�szik, aranysz�n� �riszei t�tlen�l mozognak egy biztos pontot keresve a neonf�nyben csillog� kopottas f�mfel�leten, csakhogy ne kelljen hallania a dulakod�s hangjait. Kezdi elvesz�teni a fej�t, �rzi tork�ban minden egyes f�j� sz�vdobban�s�t mely Khiara, majd Avila hangja nyom�n t�mad fel benne alattomosan, mint egy tombol� vihar a fullaszt� k�d m�ly�be burkolva. Neh�zkesen megemeli a fej�t, hogy �lmatag, ijeszt�en kifejez�stelen arccal �s f�lig lehunyt szemekkel az esem�nyek s�r�j�be n�zzen, ak�rmennyire is verdes mellkas�ban ellenkez�leg sz�v�nek minden egyes ac�losan peng� taktusa. L�gz�se felgyorsul, ahogy meg�rzi, amint elm�j�t el�nti a forr� d�h, a f�rfi k�r�rvend� arcvon�sainak l�tt�n, ahogy v�kony sz�ja szinte diadalittas vigyorra h�z�dik. - Vigy�k, vigy�k m�r �ket! El�g a f�l�sleges dum�b�l. – nevet fel a parancsnok er�ltetett, �rdes hangj�n, majd kez�vel int� mozdulatot tesz, mintha k�z�ns�ges kuty�kat hessegetne el az �tj�b�l, m�g csak r� sem n�z egyik�kre sem, tal�n arra sem tartja m�lt�nak �ket. Hallja fej�ben a torz l�ktet�st, �rzi, hogy arcvon�sai megfesz�lnek, fogai egym�snak pr�sel�dve csikordulnak meg, ahogy minden egyes idegsz�l�val felk�sz�ti test�t a k�zelg� kirohan�sra. Legsz�vesebben ord�tana, de mag�ba folytja �gy a tehetetlen, m�ly l�legzetv�tel a felt�r� hanggal egy�tt a tork�ba szorul, ott kavarog, m�g el nem siker�l nyitnia egym�st�l g�pies merevs�g� ajkait. - Khiara... - szakad fel bel�le rekedt hangon a n�v, mikor m�r egyik t�rs�t sem l�tja a k�r� rajz� cyborgok t�meg�ben. – Khiara! – ki�ltja m�r valamivel �lesebb hangon, mintha ebb�l az egy n�vb�l mer�tene er�t, majd hirtelen t�pi ki mag�t az egyik f�lg�pezet karjai k�z�l, hogy egy m�sikhoz fordulva k�m�letlen r�g�st m�rjen r�. Egy vel�tr�z� csattan�s hallatszik, ahogy az er�tlen test a berezon�l� f�mpadl�nak v�g�dik, majd felsisteregve megr�ng, mint akit hirtelen sokkhat�s �rt. Mivel h�trafesz�tett karjaival k�ptelen t�madni, felfoghatatlanul v�dtelennek �rzi mag�t. Szemei el�tt v�gigperegnek az adatok, hogy mindent k�pes legyen kihaszn�lni a sikeres t�mad�shoz. M�r semmi m�s nem �rdekli csak, hogy kijuttassa �ket innen. Senki sem n�zheti le a M�sodikat.. nem �rthatnak neki! Egyik�knek sincs joga ahhoz, hogy ennyire semmibe vegy�k egy ember v�lem�ny�t! Megpr�b�lj�k kig�ncsolni � azonban kisz�m�tott pontoss�ggal l�p el �s mozdul t�mad�lag, mint aki belel�tva a fej�kbe el�re tudja, hogy mit fognak tenni. Az arcukr�l olvas, mely mindent el�rul r�luk, mint egy el�re meg�rt k�nyv; hi�ba olyan kifejez�stelenek a bel�j�k v�sett arcvon�sok, szem�k m�g mindig emberien csillog a harc �rj�t� hev�ben. - El�g! Engedje el �ket! Csak �ket! – �v�lt fel, hangj�ba emberi k�ts�gbees�s vegy�l, mikor r��bred, hogy nem k�pes kit�rni a cyborgok gy�r�j�b�l. – Nem veheti el a M�sodik lelk�t! Nem engedem, hogy megtegye. Szeretem! – h�rgi a szavakat, mikor t�bb k�z is elkapja a tork�n�l fogva �s a kem�ny f�mfalhoz nyomja. Minden egyes v�gtagj�n �rzi a f�jdalmas nyom�st, kopony�j�ban a megvadult sz�v verdes�s�t, ahogy szemeit lehunyja, majd gyilkos pillant�s�t a cyborg had m�g�tt �ll� kih�zott emberalakra veti. A f�rfi r� meredve vonja �ssze a szem�ld�k�t, mint akit olyan �lm�ny �rt, ami kiz�kkentette a hit�b�l �s lelk�nek m�ly�r�l borzongatta meg, mely valahol az undor �s a gy�l�let hat�r�n ing�zik v�ge�rhetetlen�l. Lassan emeli meg a kez�t, majd megk�sz�r�li a tork�t, hogy mag�ra vonja a f�lg�pezetek figyelm�t, akik j�l nevelt h�zi�llatk�nt engednek a parancsnak. Karjair�l, mellkas�r�l �s tork�r�l elt�nik a k�nz�, fojtogat� nyom�s, ahogy megl�tja maga el�tt a szabad utat a katon�k sorfala k�z�tt. A f�rfi ny�jas �br�zattal int neki, hogy f�radjon oda hozz�, � pedig a kompromisszumk�t�s rem�ny�ben el�vigy�zatos mozdulatokkal l�pked v�gig a semmib�l l�trehozott s�von, csup�n bakancsainak f�mes koppan�sa hallatszik a s�ket csendben. N�m�n engedi ki mag�b�l a bent tartott leveg�t, amint a parancsnok el� �r, aki k�zelebbr�l n�zve, z�m�k, izmos teste ellen�re majdhogynem f�l fejjel alacsonyabb n�la. N�h�ny pillanatig csak egym�s szem�be merednek; tudja, hogy a f�rfi tiszt�ban van azzal, hogy megpr�b�l a fej�b�l olvasni, azonban ez az emberi arc olyan merev �s kifejez�stelen, hogy ak�r egy g�pi maszk is lehetne. Hirtelen nyilall fej�be a f�jdalom, ami �ram�t�s szer�en �ramlik v�gig a gerinc�n. Eltompulnak, megzavarognak a k�r�l�tte morajl� hangok, amik tal�n sohasem l�teztek, mikor el�sz�r az �les s�pol�s szakadozik meg, majd sz�vver�sei akadnak meg az �rj�t� taktusok k�zepette. Tudja, szinte �rzi a k�s peng�j�t egyik csatlakoztat� k�r�nek m�ly�re f�r�dni, mely eleven�be tal�lva szak�tja el a val�s�gt�l. M�r nem �ramlik test�ben a leveg�, a kontrasztok, majd a sz�nek �sszefolynak a szemei el�tt, mikor egy hirtelen nyom�st �rz�kel az oldal�n. M�g eg�sz elevenen �rzi a padl�lap rezg�seit, ahogyan ezernyi s�lyos l�b v�gigmenetel rajta. Tudja, hogy elter�lt, v�dtelen �s alig van mag�n�l, ennek ellen�re a f�rfi sz�nakoz� tekintet�t m�g mindig b�r�n �rzi - szinte felperzseli az a len�z�, diadalittas pillant�s. - Egy g�p nem lehet szerelmes. – hallja a suttog� hangokat k�zvetlen�l a f�le mell�l, melyre teste tehetetlen�l �sszer�ndul, majd elernyed, mint egy halott�. Pupill�i �sszesz�k�lnek, majd, ahogy f�lig lehunyja a szemeit �risz�nek sz�l�ig t�gulnak; a borosty�n sz�n�radat f�nyl� hely�t a s�t�tl� �jfekete veszi �t. M�g �rz�keli, hogy karjain�l fogva megemelik �s vonszolni kezdik, de m�r csak nagyon t�voli szeml�l�je az esem�nyeknek, mintha egy s�t�t alag�t m�ly�r�l pr�b�lna a f�ny fel� hunyorogni.

2010.03.05. 15:57 Avila Mecoi

Ahogy kil�ptek a h�dszer� �tj�r�ra a reggeli sz�l belekapott hossz� haj�ba �s �sszek�colta, mag�val r�ngatta. P�r pillanatra megt�ntorodott, de azt�n �jra megtal�lta az egyens�ly�t. Jobb h�j�n az �t k�zre fog� cyborgokra t�maszkodik �s hagyja, hogy tov�bb vezess�k. Ahogy �jra be�rnek a l�gj�r� z�rt ter�be megk�nnyebb�l, de ez az �rz�s pillanatok alatt oszlik el. Nem tetszik neki ez az eg�sz szitu�ci�. M�rges, ami�rt elkapt�k �ket �s legsz�vesebben z�zna d�h�ben. Csak most t�nik fel neki, hogy egyre t�volabb ker�l a k�t robott�l, m�shova viszik. Az �t k�zre fog� k�t cyborgra n�z, de az � arcuk semmir�l nem �rulkodik. Pont amikor m�r egy elszigeteltebb folyos�ra �rn�nek, akkor hallja meg a h�ta m�g�l a hangokat. Azonnal meg�ll, de a k�t �r ezzel nem foglalkozik �s h�zz�k tov�bb. Mintha fel sem t�nt volna nekik, hogy ellen �ll�st tan�s�t. - Eresszetek el mocskok! - M�rgesen r�g bele az egyik cyborgba, majd kir�ntja a kez�t a fog�s�b�l. Ugyan ezt megism�tli a m�sikkal is, �s m�g miel�tt �szbe kaptak, m�r el is kezdett visszafutni a csoporthoz. - Ezt nem teheted! Ez a legh�ly�bb �tlet, amit valaha hallottam �s m�r volt szerencs�m n�h�ny hihetetlen�l nagy �k�rs�ghez. M�gis mi�rt lenne b�rmire is megold�s, hogy ha egy b�bot csin�ln�l bel�l�k? Az semmire sem lenne megold�s! Mi van, ha az a f�rfi meg�rdemelte a hal�lt? Erre nem gondolt�l? H�t persze, hogy nem! Norlana t�ged is vakk� tesz �s teljesen elfogult vagy mindennel, ami vele kapcsolatos. Mib�l gondolod, hogy �t�lkezhetsz valaki felett? Az �let�vel mindenki azt kezd, amit akar. �k �gy d�nt�ttek, hogy a robot v�zat v�lasztj�k �s biztos, hogy m�g sokan vannak, akik szint�n ezt a lehet�s�get r�szes�tik el�nyben. Ett�l m�g nem lesznek kev�sb� emberiek. M�g mindig van lelk�k �s �rz�seik. M�g ha fizikailag k�ls� seg�ts�g n�lk�l nem is k�pesek r�, de �k is �reznek, haragot, �lelmet, megk�nnyebb�l�st, gy�l�letet �s szeretetet. H�t nem ezek teszik az embert emberr�? Az �rz�sek! Ha �gy d�ntesz, hogy v�gzel vel�k - m�r pedig az, amire k�sz�lsz a v�g�t�let�k -, akkor jobb, ha velem is �gy b�nsz, mint vel�k, mert �n ugyan azt az utat v�lasztottam mint �k. Megkaptam az �g�ret�t, hogy megteszi, �gyhogy a szemedben val�sz�n�leg semmivel sem vagyok jobb, mint �k. - Az eddigi �nmegtart�ztat�sa pillanatok alatt sz�llt el, ahogy meghallotta a fiatal vez�r szavait. Most m�rgesen szegezte r� a tekintet�t. Legsz�vesebben neki esett volna, de az a cseppnyi �t�l�k�pess�ge, amit m�g nem fojtott el a t�zk�nt sz�t�rad� d�h, visszatartotta. Val�j�ban f�ltette a f�rfit, nem akarta, hogy val�ban az a sors v�rjon r�, amit most felecsetelt az idegen. Nem akarta, hogy b�rki is �rt� sz�nd�kkal �rjen hozz�. Ezt m�g �gy az elz�rt �rzelmeken kereszt�l is tudta. �s Khiara miatt is agg�dott, b�r ezt tal�n m�g kev�sb� vallotta volna be. B�rmennyire is ki nem �llhatt�k egym�st, ezt m�g neki sem k�v�nta.

2010.03.02. 21:18 Khiara Laken

Mellkas�ban megrezd�l valami, mikor a sz�l z�g�sa elhal, �s a csendes mocorg�st felv�ltja egy f�mes visszhang. Norm�lis esetben jobban f�lt volna a hihetetlen magass�gt�l, azonban fej�t csak most k�pes megemelni, hogy eljussanak tudat�ig a k�pkock�k; cyborgok gy�r�iben �llnak, a rep�l� monstrum belsej�ben, mely mintha folyamatosan egyhelyben �llna. K�d�s tekintete meredten pihen a hadnagy �s az Els� k�z�tti �r�n, m�g az idegen a szavakkal dob�l�zik. Valahol m�lys�ges egyet�rt�ssel tel�t�dik meg, mintha m�r belet�r�d�tt volna, �s v�rn� is �rz�seinek elveszt�s�t. �nj�nek besz�m�thatatlan darabja azonban vacog a l�zszer� hideg �s meleg ostromt�l, mely test�t �ri - r� kell j�nnie, hogy lelke �gy verg�dik maguk�rt, hogy tork�n egyre szorosabban fon�dik egy l�thatatlan k�t�l. Nem akarja elkapni szugger�l� pillant�s�t a robotr�l, mik�zben �rzi, hogy f�msz�ve t�l sebesen d�ngeti dr�tereit. N�zz r�m. Mondd, hogy akarsz m�g �rezni. Mondd m�r!  A kezek, melyek a k�ny�ke t�j�k�ra bilincsel�dnek, a cyborgok bels� tere fel� kezdik h�zni. Csak most eszm�l r�, hogy az alakok egyre t�volabb �s t�volabb ker�lnek t�le, mintha a f�lrobotok hull�m m�dj�ra akarn�k �t elnyelni. K�r�l�tt�k neonsorok vil�g�tanak, melyek egy folyos� �v�ben v�lnak dereng�bb�; fogai �sszekoccannak, karj�t reflexszer�en lend�ti meg, hogy ellenkezzen az elk�l�n�t�se ellen. - Mit tud a Sorsr�l �s az ember�letekr�l?! – �v�lti el mag�t emberi hirtelens�ggel. Semmi logikus nincs reakci�iban, pedig tudja, semmi �rtelme nincs heves l�zad�s�nak. Mintha eljutott volna a hat�rvonalhoz, mikor m�r mindegy – mikor keser�s�ge �s a paranoi�s gy�trelem, amihez megtanult vonz�dni, m�r teljesen felem�sztette t�r�kenys�g�t. – Mit tud a program-g�pekr�l, No.1 �rz�seir�l?! Neki neve is van! Ink�bb azokr�l az emberekr�l k�ne felm�r�st csin�lni, akikb�l naponta v�lik f�lrobot!  Sikolt� szavainak v�ge elv�konyodik �s elfullad, mikor haj�n k�m�letlen r�nt�st �rz�kel. A m�g�tte �ll� katona gyorsan reag�lt fenyeget� mozdulataira, a lelketlen t�megen azonban egy m�sodperc erej�ig jeges borzong�s �s ledermed�s �ml�tt v�gig. Mintha a valaha volt emberek a pillanat t�red�k�re �jra l�thattak volna, majd ism�t elvesztett�k volna �nmagukat.  Megveti l�bait, elkapja fej�t, hogy zil�lt haja az arc�ba omoljon. Hevesen l�legzik, feje �s arca forr�n dobog bel�l, mintha m�rhetetlen sz�gyen �rte volna. Megf�radt, h�v�s �rz�sek ker�tik hatalmukba, elnyelik szomjaz� l�ny�t. �gy �rzi a t�meg ellen�re is, hogy mag�ra maradt, egyed�l van, �s ez m�r soha nem is fog megv�ltozni.

2010.03.02. 18:36 Zev Owen

Egy hossz�, stabil f�mh�don �t l�kik �ket az �jszakai s�t�tbe, kiszolg�ltatva magukat a t�k�letes f�nytelens�gnek. A semmibe vesz� �t egyenesen a m�sik, l�legzetel�ll�t� nagys�g� f�mmonstrum fel� vezet, melynek sz�rk�sen csillog� oldala szinte a semmib�l mutatkozik meg el�tt�k. �rzi karj�n az er�teljes szor�t�st, b�r mindezek ellen�re tudja, hogyha nagyon akarn� ak�r ki is szabadulhatna bel�le. Szeme sark�b�l a t�tong�, kavarg� m�lys�gbe pillant, mikor tudat�ba villan, hogy el�g magasan lehetnek ahhoz, hogy fenyeget�zni kezdhessen egy-egy katona �let�vel. Ez a zuhan�s lehet, hogy m�g egy magafajt�nak is hal�los lenne. Sosem tesztelte, hogy a v�z pontosan mennyit b�r el - ezeket a v�gyakat azonban nem a logika t�kr�zi, hanem a benne verg�d� ember, aki a g�p hely�ben minden egyes alkalmat kihaszn�lna arra, hogy min�l t�volabb ker�lj�n mindatt�l, ami Norlanaval kapcsolatos. Mintha tudat�nak egyik fele m�r minden �z�ben �rezn�, hogy a robotnak t�bb� nincs befoly�sa a v�ros felett. A sz�l er�teljesen kavarog k�r�l�tt�k, m�g ink�bb �sszek�colva sz�nfekete haj�t, szinte let�p�zza a fels�test�re dobott, laza ing anyag�t, melynek feh�rje jelz�sszer�en �t el a ny�ri hajnal koroms�t�tj�t�l. Csak a f�mes koppan�sokat hallani, majd egy kattan�s szer� hangot, ahogy a m�g�tte l�v� f�lg�pezet is k�zhez kapja a bilincset, amit azt�n gondolkod�s n�lk�l a csukl�ira er�s�t. Szinte r�gt�n csitulnak le a m�g�tte verdes� sz�vdobban�sok, mikor kattan a f�mes z�r, melyt�l az �t vezet� cyborg �jra teljes biztons�gban �rezheti mag�t. Tudja, ha h�tra n�zne, az arca sosem t�kr�zne �rzelmeket, a benne v�v�d� ember azonban ugyan�gy tud f�lni, mint mindenki m�s ezen a vil�gon. H�ta er�teljesen �t�dik neki a f�mfalnak, ahogy k�t k�z a l�gj�r� belsej�ben k�m�letlen�l neki l�ki. Sok�ig csak a f�ls�ket�t� rezon�l�st hallani, amit a hatalmas bels� t�r visszhangozva ver vissza, mintha sz�nd�kosan akarna elnyomni minden egyes apr� zajt k�r�l�tt�k. Egy sz�k�sbarna, r�vidre ny�rt haj� f�rfi l�p el� a cyborgok �sszerendez�d�tt sor�b�l. Egyedi j�r�sm�dj�b�l �s t�k�letlen tart�s�b�l l�tni, hogy makul�tlan emberrel van dolguk. A f�rfi z�m�k, izmos �s annak ellen�re, hogy tet�t�l talpig katonai ruh�t visel, mint a beosztottjai, l�tni a tekintet�ben azt a bizonyos fels�bbrend�s�get, mely tiszteletet parancsol�bb� teszi a t�bbin�l. �nel�g�lt arc�r�l m�r az els� pillanatban le tudja olvasni, hogy egy cseppnyi k�telyt sem t�pl�l mag�ban; hogy m�r tal�n �vekkel ezel�tt eltervezte ezt a pillanatot. - Azt se hagyjuk ki a sorb�l kedves g�p-bar�taim, hogy t�bbek k�z�tt egy nagy tiszteletben �ll� embert is orvul meggyilkoltak, nemde, No.1? – vonalv�konys�g� sz�j�n egy apr�, len�z� mosoly jelenik meg, ahogy tehetetlen�l sz�tt�rja a karjait �s meg�ll n�h�ny m�terre el�tt�k, mintha m�ris a vallat�sra k�sz�lne. – Vallja be Els�, hogy a m�dszere nem eredm�nyes. T�l sok magukban az emberi brutalit�s. K�zvesz�lyesek.  Meredten n�z a f�rfi fak�k�k szemeibe, melyre azok ideges�t�en elkerekednek, mik�zben sz�j�t lebiggyesztve v�rja a v�laszt. Szem�ld�kei t�k�letes �vben felszaladnak, homlok�ra r�ncokat vet a g�nyos k�v�ncsis�g. - Nem jobban, mint b�rki m�s ebben a v�rosban. – hangj�ban rezd�letlen higgadts�g cseng, ahogy v�laszra nyitja ajkait, de �pphogy csak megteszi, az idegen r�gt�n a szav�ba v�g. - Le lesz �ll�tva ez a nevets�ges j�tszadoz�s. Eleget sz�rakozott m�r az ember�letekkel. Ez nem v�lik be, a felm�r�sek t�k�letes bizony�t�kai annak, hogy ak�rmennyire emberi ez a g�pi test maga az emberi tudat v�g n�lk�l �sszeomlik, ha egy�ltal�n eljut a f�mv�zig. Ez a sorsa. �s ez lesz a maguk� is. De mivel ilyen j� sz�vem van, megk�rtem a cimbor�imat a laborban, hogy k�sz�tsenek magukb�l lelketlen program-g�peket. Protot�pusok lesznek. B�bok. Mosolyogjon Els�, h�t nem nagyszer�? – vigyorodik el az el�tt�k vesztegl� f�rfi, szemei v�szj�sl�an r�snyire sz�k�lnek hazug mosoly�ban.

2010.02.28. 18:33 Avila Mecoi

El�gedett. Ezt olvassa ki a f�rfi von�saib�l. Sz�vesen tudn� meg, hogy reag�lt volna, ha a m�sik lehet�s�get v�lasztja, de erre m�r nem volt alkalma. De j� votl ez �gy. Legal�bb egy kis �r�m volt ebben az undor�t� helyzetben. �sszerezzenve n�zi a sz�nj�t�kot maga k�r�l, �s b�r f�j neki, ahogy az Els� megszor�tja a karj�t, r�harap az ajk�ra, hogy ne szisszenjen fel. �gy l�tja, jelen pillanatban az a legjobb, ha nem mond semmit �s nem tesz semmit, amivel mag�ra vonn� b�rkinek is a figyelm�t. Am�g a k�t f�rfi r�la folytat vit�t, � tekintet�vel megint megkeresi a m�sik n�t, �s a pillant�sa ut�n kutat. Amikor r�tal�l, p�r pillanatig �sszekapcsol�dik a tekintet�k �s � n�m�n bocs�natot k�r t�le. Sajn�lom. B�r nem nagyon hiszi, hogy ez b�rmit is enyh�tene azon, ahogy b�nnak a M�sodik v�z�val, vagy azon, ahogy �rzi mag�t, m�gis k�teless�g�nek �rzi, hogy tudt�ra adja. Amikor azonban meghallja a h�v�s szavakat arra kapja a fej�t. ... t�szk�nt tartottak egy laborban dolgoz�... R� c�lozn�nak? Teh�t �gy gondolj�k, nem �nsz�nt�b�l tartott vel�k. Akkor m�gis csak az lenne a c�ljuk, hogy visszavigy�k dolgozni, �s ne a k�s�rletekre haszn�lj�k. Ez a gondolat m�gsem nyugtatta meg, cseppet sem. �rezte, ahogy lefejtik karj�r�l a f�rfi ujjait, illetve az �nsz�nt�b�l ereszti el. Helyette a m�sik oldalon fogt�k meg �jra er�sen, �s h�zt�k od�bb a f�rfit�l. H�trafordult, hogy r�n�zhessen. Az m�r tudatosult benne, hogy egyenl�re nem volt a sz�nd�kai k�z�tt, hogy szembe szeg�lj�n vel�k, hanem egy jobb, alkalmasabb pillanatot akart kiv�rni. Nem akarta feleslegesen megnehez�teni a f�rfi dolg�t, �gy h�t � sem sz�lt semmit, �s nem ellenkezett, ahogy elkezdt�k kifel� taszig�lni. M�gis, amikor l�tja, ahogy a f�rfit is fogva ejtik �sszesz�k�lnek a szemei. Nem tetszik neki, hogy �gy b�nnak vele, �s az se, hogy Khiar�val �gy b�nnak. A legsz�vesebben a k�p�kbe v�gn�, hogy saj�t akarat�b�l ment vel�k, de tudta, hogy nem lenne semmi �rtelme, mert nem �rne el vele semmit. Legal�bbis seg�teni biztos nem seg�tene a helyzet�k�n. �gy h�t csak lehajtott fejjel t�rte, hogy kivezess�k a f�rfi l�gj�r�j�b�l �s egy m�sik, nagyobb fel� taszig�lj�k. Ahhoz k�pest, hogy �gy v�lt�k, v�gig t�sz volt, cseppet sem b�ntak vele �vatosan. S�t, pont ellenkez�leg, mintha a szavaik a tetteiknek akarn�nak ellentmondani. Mintha k�t k�l�n dologr�l lenne sz�.

2010.02.28. 17:48 Khiara Laken

Egy pontosra tervezett mozdulattal r�nd�tj�k �ll�sba test�t, mintha valaki fentr�l, zsin�rokkal ir�ny�tan� a sz�rakoz�s kedv��rt. Csukl�it szorosan egym�shoz pr�selik, r�aggatva egy vastag, betont�mbszer� bilincset, mely egy hirtelenj�ben be�t�tt k�dsz�mmal z�rul �ssze rajta. Karjait �nk�ntelen hevess�ggel r�nd�tja meg, hogy a f�jdalom ittas sz�gyen ne legyen olyan hatalmas, ami�rt ellen sem pr�b�l �llni. G�nyosan szegezik a fegyver cs�v�t a csatlakoz�si k�r�hez, melyt�l f�mes borzong�s j�rja �t halotti �ress�gbe mer�lt test�t; nincs �rtelme az ellenkez�snek, t�bb tucat cyborg v�rja �ket, akik addig nem h�tr�lnak meg, m�g nem teljes�tik a r�juk kiszabott parancsot.  M�g a robot el�tt vezetik ki a l�gj�r�b�l. L�tja, hogy �t is lefogt�k, mintha nem is a vez�r�k lenne. �rzi a vadul felcsap� sz�vdobban�sokat, melyek most, el�sz�r nem r�nd�tj�k meg saj�tjait. Ugyanolyan monoton, lass� ritmusban verg�dnek mellkas�ban, mint ahogy a behatol�s �ta. Egyik r�sze menten�, amit m�g lehet, s a lehetetlenebbn�l lehetetlenebb szavak fogalmaz�dnak meg benne. Az a gyerekes rem�ny sosem sz�nik meg lelk�ben – ha lenne csak egyetlen egy valaki, aki �rte  k�zd, k�pes lenne szembesz�llni az eg�sz Vil�ggal. Csak lenne egy m�sodperc, mikor egyed�l vannak, �s egy �r�kk�val�s�gra tudatj�k vele �szint�n, hogy ki kell tartania. � megtenn�. �n rong�ltam meg.  �n tartottam t�szt. �n �ltem. �s b�szke vagyok r�.   De nem, r� sem n�znek. A fellobban� melegs�g, mintha csod�s eml�kek jutottak volna az esz�be, azonnal semmiv� lesz, amint ki�r az �jszakai leveg�be. Egy nagyobb hadicirk�l� foglyaiv� akarj�k �ket tenni, mely m�g enn�l is t�bb cyborgot hordoz. L�lektelen, �risztelen szemek vet�lnek r�juk m�r messzir�l, amikb�l szavak n�lk�l is ki tudja olvasni sors�t.  Megcsonk�tj�k. Darabokra szedik. Sz�tszerelik.  Tal�n csak annyira, hogy m�g pisl�kolhasson benne egy darab �nmag�b�l, ha vallatni kell. Tal�n megszabad�tj�k a M�sodikat a lelki mocskokt�l, hogy t�k�letes vez�r legyen Norlana oldal�n, Meilis ellen. �rzi, hogy tork�t sz�tfesz�ti a kavarg� gy�trelem. L�legezni akarna, de a v�rt�l rezg� cs�vek mintha egy apr� pontt� zsugorodtak volna �ssze. M�r most �gy l�pked, mint egy �ntudatlan g�pezet; nem �rti l�t�nek �rtelm�t, s csak most tudatosul benne, mennyire elf�radt az �jabb �s �jabb vesztes�gekbe.

2010.02.28. 16:50 Zev Owen

L�gy mosoly ter�l el az arc�n Avila szavaira, mint aki kiz�rt mag�b�l minden k�r�l�tte l�v� dolgot, melyek most d�ntik romba emberi fel�nek j�v�r�l alkotott k�p�t. Egyik, m�lyre eltemetett r�sze m�g most is k�zdene, �rzi a test�t megb�kly�z� feszeng�sen, hogy Khiara�rt k�ne indulna, meg k�ne �lnie azokat akik ak�r egy ujjal is hozz� �rnek, � m�gis szenvtelen tekintettel csak a feh�r haj� n�t figyeli, mintha az �riszt vesztett szemekben lelhetne r� a megfelel� megold�sra. Egyik karj�t k�nnyed�n el�reny�jtva v�gigsim�t a n�ies von�sokon, majd m�sik kez�vel egy reflexszer� mozdulattal kapja el a l�nyt szorongat� cyborg karj�t. - Uraim, azt hiszem f�lre�rt�s t�rt�nt. – k�zli fesztelen hangon, ujjai azonban indulatosan megfesz�lnek Avila karj�n, mint aki b�rmelyik pillanatban k�sz kit�pni �t a f�lg�p karjai k�z�l. Minden idegsz�l�t meg kell fesz�tenie ahhoz, hogy ne kapja fej�t a robotn� ir�ny�ba. Ha megtenn�, val�sz�n�leg �rr� lenne rajta bels� �szt�ne, �s nem tudna parancsolni mag�nak. Azonban az ellenkez�ssel csak maguk alatt v�gn�k a f�t. Innen m�r nem juthatnak ki. Tork�t keser� �rz�s fesz�ti sz�t a gondolatra, mely m�rgez� gy�kereket sz�ve test�ben leny�lik mellkas�nak m�ly�ig, �s tudat�nak zavaros sz�vev�nyei fel�, mintha sz�nd�kosan k�v�nn� megzavarni gondolatait. - A programomb�l hi�nyzik az a sz�, hogy f�lre�rt�s. �rthet�en kikaptuk a parancsot a k�t k�r�z�tt szem�lyr�l, akik megrong�lt�k a labor�p�letet, t�szk�nt tartottak egy laborban dolgoz�t �s meg�ltek h�rom katon�t. – ecseteli szenvtelen hangon egy magas, z�m�k f�rfi, kinek hanglejt�s�b�l ijeszt� �rz�ketlens�g �rad, mintha egy beprogramozott, automata hang fejtegetn� az am�gy is nyilv�nval� t�nyeket. Szemei elsz�k�lnek, ahogy fels�test�vel mereven kih�zza mag�t, egyik l�b�t kicsit el�r�bb cs�sztatva, mintha t�mad� poz�ci�t k�v�nna felvenni, azonban egy pillanat leforg�sa alatt ragadj�k meg az � karjait is, hogy h�trafesz�thess�k �ket. Fogait �sszeszor�tva szisszen fel, minden �nuralm�t latba vetve, hogy ne kezdjen heves ellenkez�sbe. Ha el�rik a k�zpontot minden megold�dik majd, most azonban nem tehet maguk�rt semmit. Lelk�t mar� �rz�ketlens�ggel feszegeti a megal�zotts�g tudata, hogy saj�t katon�i taszig�lj�k ki �ket l�gj�r�j�b�l, mintha k�z�ns�ges b�n�z�k lenn�nek. Tudja, hogy Avil�nak a kem�ny b�n�sm�d ellen�re nem fog b�nt�d�sa esni, Khiara sorsa viszont ann�l ingatagabb l�bakon �ll �s ez a k�ts�gek sz�tte f�jdalom most az eleven�be t�pve kezdi felem�szteni marad�k akaraterej�t. L�gz�se hirtelen �l�nk�l fel, �rzi, hogy m�r nem sok hi�nyzik ahhoz, hogy v�gleg elboruljon az agya �s vad ellenkez�sbe kezdjen.

2010.02.28. 14:29 Avila Mecoi

M�r nyitn� a sz�j�t, hogy ellenkezzen, de mintha csak az Els� belel�tna a gondolataiba, megel�zni �s kez�t a sz�j�ra tapasztja. M�r nem m�rges, a haragja elsz�llt, csak kifejez�stelen tekintettel n�z fel a f�rfire. D�nt�tt, val�j�ban m�r r�g d�nt�tt, de m�g maga el�tt is tagadta. Most m�r tudta, ugyan �gy, ahogy azt is, hogy lej�rt az ideje. Pont abban a pillanatban, b�lintott, ahogy kicsap�dott a l�gj�r� ajtaja. Hirtelen kapta a fej�t a zaj ir�ny�ban, b�r teljesen fel votl r� k�sz�lve, hogy b�rmelyik pillanatban ide�rhetnek. A k�vetkez� amit �rez az er�s fog�s a kez�n. F�l�sleges, hogy arra forduljon �s meggy�z�dj�n r�la, �gy is tudja, hogy ki� �s mi�rt teszi. Ehelyett csak b�nultan �ll ott, �s n�zi, ahogy a t�r megtelik a cyborgokkal. Sz�ve hevesebben kezd verni, gyomra pedig �sszeh�z�dik. Megpr�b�l h�tr�lni, b�r akad�lyozza ebben az er�s k�z, ami m�g mindig sakkban tartja. Maga sem tudn� mi�rt f�l most ennyire t�l�k, de egyszer�en csak min�l messzebb akar ker�lni t�l�k. Kutatva n�z k�r�l a helys�gbe a M�sodik alakj�t keresve. Nem akarja, hogy valami baja essen, csak az�rt, mert h�zta az id�t �s nem votl k�pes d�nteni. Elmenek�lhettek volna, lett volna r� es�ly�k, ebben biztos volt. B�rmennyire is gyerekes volt, �gy gondolta az Els� k�pes mindent megoldani. Minden �s mindenki az � akarat�nak veti al� mag�t. Megr�zta a fej�t �s elford�totta a tekintet�t a f�ldre k�nyszer�tett n�r�l. �rezte, ahogy egy m�sik k�z is a karja k�r� fon�dik �s a m�sik ir�nyba h�zza. Ez egy idegen keze volt. Megpr�b�lta ler�zni mag�r�l, persze �rtelmetlen�l, nem votl es�lye ellene. �gy �rezte mag�t, mint egy pl�ss, amin k�t kisgyerek vitatkozik, azzal a kiv�tellel, hogy neki volt saj�t akarata �s � tudta hova akar menni. Ez�ttal � kereste meg a f�rfi szemeit, �s elsz�ntan n�zett r�. Most m�r v�gleges volt a d�nt�se, �s k�szen volt r�, hogy megtegye. - Rendben, d�nt�ttem, tedd meg... k�rlek. - Csak halkan sz�lt, de b�zott benne, hogy hallotta a f�rfi. Pillant�s�t tov�bbra is csak rajta nyugtatta. Nem akart a cyborgokra n�zni, akik a v�g�t�let�ket jelenthetn�k. Nem akart a M�sodikra n�zni, akit elkaptak �s most ott fekszik a f�ld�n. Tudta azt is, hogy neki nem fog tetszeni, hogy �gy d�nt�tt. Ezzel v�gig tiszt�ban volt. De nem az�rt tette, hogy ideges�tse. Csakis az el�tte �ll� robot t�k�letes von�sait szeml�lte. L�tni akarta, hogyan reag�l a d�nt�s�re. Diadalmasan elvigyorodik majd �s a nyertes f�nye csillan fel a szemeibe? Vagy a csal�dotts�got t�kr�zik majd a szemei? Annyira koncentr�lt minderre, hogy siker�lt maga k�r�l teljesen m�st kisz�rnie. Nem �rdekelte, kik, h�nyan �s merre r�ngatj�k. Az sem k�t�tte le, hogy honnan, milyen �s h�ny fegyvert szegeznek r�, vagy hogy �ppen mit mondanak. Nem �rdekelte, hogy melyik j�v�t sz�nj�k neki a kett� k�z�l, amit kor�bban a f�rfi felsorolt neki. A j�v�j�r�l m�r � d�nt�tt. �s meg�g�rte neki az el�tte �ll� szem�ly, hogy megteszi, ha megk�ri r�. H�t megk�rte.

2010.02.28. 12:55 Khiara Laken

M�lyen lehunyja szemeit, meg sem rezd�l, mikor a f�lrobotok behatolnak a l�gj�r�ba. Mintha lelassult volna az id�, �s sz�ve megfagyott volna mellkas�ban. Hallott, �rz�kelt mindent, �s mintha az �sszes �let megsz�nt volna l�tezni.  Miel�tt m�g volt f�ltestv�rei el�rn�k �t, felny�lt, k�sza pillant�sa Avil��t kutatja fel a k�oszban, akit most a robot �rint. �gy kapja el a l�lektelen szemeket, mint aki k�ts�gbees�s�ben, valakinek el akarja mondani az utols� szavakat, valahol a hal�l sz�l�n. Pillant�s�ban val�j�ban sz�nakoz�s, mar� gy�l�let, �s g�nyos k�sz�netnyilv�n�t�s mer�l el, mint aki m�r most sajn�lja a l�ny szenved�seit, de mit sem �rdekli, hogy elakad-e majd a cs�ben, vagy sem. Arra sem k�pes, hogy egy leheletnyivel arr�bb n�zzen, a szerelm�re – m�r �nmaga sem m�s, csak egy b�b, egy egyszer� fok az �j Vil�gban. Az undor, amit a M�sodik ir�nt �rez, az ezerszeres�re n�tt. Nem �rti, hogyan akarta a robot szabadnak �rezni mag�t mellette, mikor egy ember mellett egyszer�bben k�zelebb jutott a legemberibb �rz�shez. Nem �rti, mi�rt hazudnak neki �jra �s �jra. Ezt akartad, Avila…? Most m�r t�nyleg mindenki csak egy rohadt  g�p.  M�g akkor sem reag�l, mikor el�ri �t az els� cyborg, �s lefogja, mintha egy szerette z�rn� a kezei k�z�. Arc�t �ntudatlan elhat�roz�ssal nyomja neki, von�sai az �v�nek simulnak egy pillanatra. Nem �rdekli, f�rfi vagy n�, �gyis csak halotti csend fogadja az �lel�sben. A katona lemerevedik a m�sodperc t�red�k�re, mintha meg�rtette volna a reakci�t; csak m�g egy utols� �rint�st a mag��nak akart tudni. Nem harcolt�l el�g er�sen. Az �rzelmekkel nem lehet lyukat �tni m�s p�nc�lj�n. Nem k�zdesz el�gg�!  Az emberi szavak t�k�letesen kit�ltik megfagyott lelk�t, b�kly�kba z�rj�k, nem �ll ellen. Mint egy csat�t vesztett katona, aki m�r belef�radt a harcokba, aki n�m�n t�ri a megal�ztat�st, �s b�szk�n hagyja, hogy a f�ldre teperj�k. �rzi, amint �sszek�t�tt karjai m�g ink�bb h�tracsavarodnak, hogy a hideg kezek felperzselik csukl�p�ntj�t, de semmi f�jdalom nem p�rosul vele. �rzi reflexszer�en felkapott fej�n a nyom�st, majd arc�n a padl� dobog� h�v�ss�g�t.  A tark�j�n pihen� bakancs, �s a h�t�ra szegezett fegyverek mozdulatlans�gra �t�lik. Zil�lt, v�r�s haj�t is a megal�z� cip� talpa fogja fel, l�that�v� t�ve ell�gyult, sz�ntelen von�sait. Szemei sark�b�l a felette �ll�k arc�t kutatja rem�nytelen�l, mint mindig, de ez most ink�bb egy �jabb �nk�ntelen beidegz�d�s; l�tni m�r nem l�tja �ket, csak egy tucatnyi �rnyat, akik m�g�l cs�b�t�an ny�lnak ki a gyeng�n rezg� neonf�nyek.

2010.02.28. 10:38 Zev Owen

Szemrebben�s n�lk�l t�ri a l�ny ord�toz�s�t, m�g csak r� sem n�z, csup�n a fej�t t�masztja �s az egyre k�zeled�, ez�st�s g�pmonstrumokat figyeli, mintha siets�gre b�v�ln� �ket. Mikor a l�gj�r�ban remeg� �les, n�i visszhangok is al�bbhagynak erej�kb�l �s belefagynak a zord n�mas�gba, lassan az el� �llt, k�vetel� n�re szegezi semmitmond� pillant�s�t, hagyva, hogy teste teljes eg�sz�ben felmagasodjon �s �rny�kot vessen Avila arc�ra. Nem akarja, hogy a kinti, ez�st�s sz�nben vibr�l� f�nyek megvil�g�ts�k a h�feh�r, emberi arcvon�sokat, melyeken most nem t�kr�z�dik m�s, csak a puszt�t� harag. - Egy ember vesz�lyes. Tele van rejtett, megfejthetetlen �rz�sekkel, amik a legv�ratlanabb pillanatokban csapnak fel. – jobb karj�t el�re ny�jtja, majd tenyer�t puh�n a l�ny sz�j�ra tapasztja, hogy ne tudjon k�zbesz�lni. Az inger�lt hangok m�r nem tudnak hatni r�, hiszen teljesen �resnek �s higgadtnak �rzi mag�t. Kih�lt, fekete v�re szinte meg�ll�s n�lk�l zubog dr�tereinek falai k�z�tt. – �n nem �rzek. Ez�rt nem tudok v�laszt adni r�. �s nem is akarok. Nem akarok �jra emberi lenni. Nem akarom f�l�sleges �rz�sekre pazarolni a szavaimat. Nem akarom k�nyszeresen magamba kapkodni a leveg�t. Nem b�rn�m el, ha m�g egyszer megsz�d�ln�k az �ssze-vissza verdes� sz�vver�sekt�l. Ne! Ne! Ne! – �gy �rzi m�r csak k�sza, f�jdalomt�l megt�rt szavakra telik erej�b�l. Most m�r t�l s�t�t minden. Olyan mintha a v�z meg�ba olvasztan�, �s az �rz�sek felsz�v�dn�nak benne, nyomtalanul. Legsz�vesebben �v�ltene, mert nem akarja ezt tenni m�g egy emberrel, de az egyre nehezed� �lmoss�g �rr� lesz rajta, megb�n�tja, szinte hat�stalann� teszi, m�g v�g�l m�r csak annyit �rez, hogy m�g l�tezik - mert hallja a f�mes, monoton taktusokat - de m�r nem �l. A l�gj�r� f�majtaja hirtelen szisszen�ssel t�r�dik fel, majd egy hatalmas csattan�s keret�ben v�g�dik neki a bels� falnak, mikor az mag�ba olvasztja. Csup�n karja mozdul meg, ahogy er�teljesen megragadja Avila felkarj�t, hogy ne tudjon elszabadulni t�le. A hirtelen felkavarg� k�oszban �s a cyborgok be�z�nl� sorfal�n kereszt�l Khiara alakj�t keresi, azonban tiszt�ban van azzal, ha akarn�, � m�g kimenek�thetn� mag�t, hiszen most semmi es�lye arra, hogy megg�tolja ebben.

[568-549] [548-529] [528-509] [508-489] [488-469] [468-449] [448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]