Új bejegyzés Frissítés

2009.05.02. 17:52 Khiara Laken

Már nem akarja felfogni a háta mögött felhangzó,elfojtott suttogásokat.Merev vonásokkal,összepréselt ajkakkal mered az elötte magasodó fémajtóra,s üveges tekintettel eszmél az azon túli dobogásra,a lekattanó zárakra,melyek elengedik a tömör fémet.Mellkasába hasít a lüktetés,ahogyan feltűnnek az első cyborgok,s a hirtelen betódult fény ellenére is látja,hogy a kegyetlenül éles tekintetek egyből a karperecére ugranak. Arca hunyorgásba torzul,feltörő méreggel vájja még mélyebbre körmeit tenyerébe,s fittyet hányva a következményekre fordít hátat a zúglódó ajtónak,egyenes tartást mutatva a földre görnyedt alakoknak. - Legyetek résen... - veti oda a leplezetlen dühhvel,szinte némán mozgó ajkakkal,ám más már nem hagyhatja el meggyötört torkát; a neonkéken szikrázó fénycsíkok végleg kínyúlnak mögüle,s a cellaajtó egy érces kondulással visszahúzódik,megszüntetve a cyborgok és a köztük álló fémhatárt.Vastag kabátja takarta hátán is érzi a célkeresztet,a robotok fegyvereinek megkattanó jelenlétét,ahogyan ismét fenyegetően ráfogják a hűvös csöveket,teljes mozdulatlanságra kényszerítve minden ízben remegő testét. Egy utolsó izzó pillantást fúr Coozen és Deron szemei közé,majd bíborfényben vibráló ökleit szétnyitja,s amint görcsös ujjai szabaddá válnak,zúglódó fejjel pördül meg,előre lódulva rázza ki összetapadt tincseit szeme elől.A kabinban lehűlt fémrészei megkattannak,biztos benne,hogy gyengülő bordái továbbrepedtek a nyomás alatt. Kockára téve mindent ugrik neki a közvetlenül elötte álló cyborgnak,s ugyanazzal a mozdulattal üti ki erős tartású kezéből a fegyvert,összekoccanó fogakkal préseli oda a lámpákkal tarkított falhoz merev testét.A hirtelen felindult vakmerőség és méreg most dermesztő félelembe csap át,ám ahogy a pillanat töredéke alatt átfut gondolatain társai élete,felszakadozott ujjait szorosabbra fonja a robot sérthetetlen nyaka körül.Vöröslő szemek fúrják át reszkető tekintetét; a falhoz préselt robot nem tanúsít ellenállást,minden jelenlévő tudja – nem kell hozzá robotnak lenni- ,hogy a lánynak semmi esélye sincsen egyedül. Fegyverek csövei mélyednek tarkójába,felkattanva nyomódnak neki oldalt vizes halántékához.Mielött még más is történhetne,vicsorgó vonásai alá rejtett félelmével,feltűrt jobbját felcsúsztatja a cyborg pislogás nélküli arca elé,jól láthatóvá téve a pulzáló karperecére vésett adatot. - Van fogalmad arról,hogy ki vagyok?! - Hörgi kiszáradt torokkal,minden szót élesen nyomatékosítva,arcát közvetlen a műnek ható maszk elé nyomva.Karkötője számjai feje zúgásával együtt ütemesen lüktetnek,vörös fénye a kék neonoktól bíbor árnyalatot kap,halványan körbefonja a tőle centikre lévő robot tökéletes ajkait. Pillanatnyi némaság.Az összeszűkülő pupillák monoton zaja,adatok menetelése a mély szemekben.Minden egyes porcikáját átjárja az analizáló tekintet. - NRL – 289124. - A csikorgató nyelven született szavak egy pilanatra megbénítják érzékeit; csak tompán fogja fel végül féltestvére érces suttogását,életre keltve a számokat,melyeket a karperecébe véstek az Égi városban. A megfagyott levegőt csak saját zihálása,mélyről jövő zakatolása töri meg,majd a mögötte újból felhangzó fémajtó kondulása,mely végleg elszakítja őt a bent rekedt társaitól. Én miattam vagyunk itt.Nekem kell kiszabadítanom őket. A testébe mélyedt fegyverek elszakadnak tőle,a cyborgok együtemű dobogással csapják vissza karjuk közé a halálos szerkezeteket.Szakadozva fújja ki a tüdejében rekedt levegőt,miközben remegő végtagjait lassan leereszti a robotkatona nyakáról,egy pillanatra sem levéve az összemosódott fényektől fátyolos tekintetét róla.A cyborg zúgva roppantja ki törhetetlen nyakát,méltóságteljes tartással várakozik,mintha mi sem történt volna,várja,hogy a félrobot kimondja a szavakat,melyeket meg kell cselekedniük. - Vigyetek a vezetőtökhöz... - sziszegi elfásultan a robotoknak,szinte meg sem hallva saját,jelentéktelen szavait,melyeket még mindig csak az elötte álló cyborg felé köp.Indulatai méginkább elfakulnak,ahogyan a tökéletes ívű száj megremeg,jelezve az emberi mosoly csupán hamis árnyékát,csúfot űzve mindennemű érzelemmel. - Eddig a Te hangodat követtük.Most Te követsz minket. - Áthűlt bőre alatt végigperzsel a jegesség a csikorgató kijelentés hallatán,melyek egyszerre konganak az ürességétől,és a feleslegesen csevegő emberi tónusoktól. Zúglódó bordái közt érzi a még mindig tökéletlen norlanai gyártás mozgásra késztetését.Ajkába harapva,ingó lábakkal lódul meg a cyborgok gyűrűjében zárkózva,zavarodott fejében az összekuszált terv rajzaival.

2009.05.02. 16:31 Shocer Deron

Rezzenéstelen arccal dől neki a Coozennel szembe lévő falnak, miközben fejét vontatottan a tömör fémajtó felszínét kegyetlenül ütlegelő Khiara felé dönti, s a folyamatosan zúgó neoncsövek suttogása mellett Coozen dühöt sugárzó bosszús hangja éri el füleit. - Kicsit halkabban. A kiiktatni szóra nem reagálnak valami kedvesen. – mutató ujját óvatosan ajkai elé emeli, szája sarkát feljebb húzza a halovány gúny, ahogy elkapja a lány gyilkos pillantásait. – Oh és egyébként, ha utóbb jövök rá a dolgokra mindenkinek sokkal kellemetlenebb lett volna. – fejét hátradönti míg a hideg fal útját állja,szemei végigfutnak a szoba minden szegletén, ám mindenütt csak a szigorúan vezetett neonok villódzását tárul szemei elé. Gerincén végigfut a kínzó nyugtalanság mikor megpillantja az ajtó csöndes nyitódása után megjelenő cyborgokat , kik fagyosságot sugározva keményen vetik meg lábukat Khiara előtt. A szobát megtölti a feszült levegő ahogy a gépek mereven állnak a lánnyal szemben, s csöndesen végigmérik vörös színben izzó üveges szemeikkel, míg tekintetük megakad a szaporán pulzáló csuklópánton. Na most vajon mire készültök mocskok?

2009.05.02. 13:22 Coozen Sana

Az elkeményedett robotkar gépszerű, monotonságtól vibráló hangjai durva mozdulattal lökték be ideiglenes cellájuk mélyére. Érzi, ahogy fáradtságtól, s végelgyengüléstől összecsukló lábai a hirtelen mozdulattól megtántorodnak s testével a falhoz csapódik, így csúszva le kicsavart ülőhelyzetébe a fakó fémes csillogásban ragyogó, kihűlt talajra, mely most robotszerű suttogásoktól visszhagzik.  Szemeit hunyorogva nyitja fel, hogy pillantását a szobában uralkodó éles fényhez szoktathassa, miközben hátát kiegyenesítve az ülésben, térdeit mellkasához húzza, vértől foltos karjaival átkarolva őket. Néma pillantással követte végig az acélajtó tompa koppanását, mely zúgó remegéssel tölötte fel a helyiség falait, erélyes sziszegéssel párolsulva, mely az utolsó mocsokfedte levegőt is kiszipolyozta a börtönkamrából. Halk hangokat adva lélegzik, ahogy még mindig fején érzi az emésztő fájdalmat, mintha a légjáró ablakaiból kicsapódó szilánkok éle még mindig tudatába fúrná magát, a hányingerrel együtt, mely a vér utáni émelygő, s haldokló éhezésbe hajszolja.  - Nos, köszönöm, hogy beavattatok a tervbe, de úgy látom egy kicsit ki kellene egészíteni. - hallja meg Deron gúnyos színben játszó hangját, melytől pulzusa ismét a magasba szökik a rátörő ingerültségtől. Keze ökölbe szorul, állkapcsa tompán roppan meg, ahogy összeszorítja fogait, s lehajtja fejét, hallgatva a szoba pillanatnyi csöndbe burkolózó mélyét, melyből csak a halovány pittyegések zaja és a géptestek távoli lépdelései törnek utat maguknak a vastag ólomajtón túlról.  - Kuss...! - Khiara hangjának hisztérikusan, s kétségbeesetten csengő éle töri meg a süket falak zúgását, melyre csak egy elhaló mozdulattal felel, ahogy leveszi magáról a már szükségtelenné vált légzőmaszkot és kimérten a zsebébe csúsztatja. Érzi, hogy bőre gyengén bizseregni kezd, amint kirázza a hideg, a félrobot tombolásának gyűrűjében, melyet már ő sem hagyhat szó nélkül.  - Persze Deron!.. - hallja meg saját rekedt, s elgyengült hangját, mely közel sem szólal meg olyan erélyesen, mint ahogyan azt szerette volna. Halkan lélegzi be az újabb adag oxigénjárta levegőt, melyet egy fáradt sóhaj kísér.  - Milyen jó ötlet. Miért nem nyögtük mindjárt a képükbe, hogy hogyan akarjuk kiiktatni őket?! - nem néz a fiúra, karjai a végtelenségig feszülnek felhorzsolt térdei körül. - Már így is gyanút fogtak!... Szóval jó lenne, ha csak akkor pofáznál, ha annak, amit mondassz valami értelme is van. Már megmondtam, hogy nem fogom a barom dolgaid miatt kockáztatni az akciót! Előbb utóbb úgyis megtudtad volna mi a terv, akkor meg nem teljesen mindegy??! - hangja egyre erőteljesebben morajlik fel, azzal a hirtelenséggel, ahogy a cyborg őrjöngése szűnik meg, amint kihallja a kinti zajokból néhány félrobot test feléjük közeledő menetelését.  Felpulzál egy vörös fény, mely boródra festi a világoskékben, s fehérben vibráló szobát, majd a hatalmas fémajtó ismét feltárul, amint az íriszleolvasó zöldre vált, s engedelmeskedik a parancsnak.

2009.05.02. 02:09 Khiara Laken

Érzi lüktető bőre alatt a föléje tornyosuló hűvös borítású fémfalakat,miközben bakancsa alatt megszűnnek a süllyedő kavicsok,lábai szilárd talajt érnek,ahogyan a cyborgok láncokba verődve vezetik fel a lejárón a homályba burkolt hajó belsejébe.A párás,súlyos levegő szinte azonnal felszívódik a feje felől,a portól égő napsugarak töredékei érik már csak őt el.Lehunyt szemhéján át is látja az aranyló fényeket,melyek belül kék és vörös pulzálásokra halványodnak,mikor a hajó egy remegés kíséretében bezárja fémkapuit,az utolsó mocskos fuvallatot is kirekesztve. Gerince mentén érces remegés fut végig,dermedten áll a gépektől származó pittyegő és kattogó hangok keresztezésében.Hirtelen érzi meg a tucatnyi robotot maga körül,a sóhajok nélküli testüket,ahogyan köréje tömörülnek,karjait szorítják gépiesen,némán suttognak a fülébe.Idegesen piszkálja vértől tapadó szájpadlását,hangosakat nyelve próbálja megtisztítania belső csöveit,a hatalmas mennyiségű portól beragadt szűrőberendezése kerekeit. - Mozgás. - Megtört hátába újra egy fegyver csöve fúródik,kipattant szemekkel lódul meg az érdesen csengő hang hallatán a megadott irányba.Feszes utukat nenonsorok díszkivilágítása kíséri,s csak tömör pislogások után eszmél fel a nemsokkal elötte haladó,feltűnően emberi kongású léptekre,melyet egy hosszú,hollószerű kabát suhogása tör meg. A kék lámpák mellett elhaladva az ütemes zúgások megszűnnek,mikor a cyborg ébenfekete fegyverével erősen bordán döfi,éppen csak annyira,hogy lábai megbotolva lépjék át a hajó oldalába mélyített fémcella küszöbét.Pittyegések sora követi az ajtaja kongó csúszását,a feltörhetetlen kód önaktiválását.Dühösen kíséri figyelemmel az őket behurcolt cyborgokat,ahogyan az utolsó neonkék fénycsík is elszökik egyenletes vonásaikról,élettelen szemeikről,s ahogy az ő arcára a tömör ajtó vet öröknek tűnő árnyékot.Egyenletes menetelés egyre messzebb és messzebb.Csendes,monoton hangok. - Nos,köszönöm,hogy beavattatok a tervbe,de úgy látom egy kicsit ki kellene egészíteni. Felmordulva pördül hátra társai irányába.Egy felkattanó kék fénycsík vet fényt szinte láthatatlan alakjukra,hunyorogva tekint rájuk villodzó szemeivel,ahogyan a turbinák bekapcsolnak körülöttük,jelezve a teherhajó megindulását egyenesen a Mennynek nevezett Pokol felé. - Kuss...! - Vicsorog eltorzult vonásokkal; ajkai dühösen tátognak némán,krákogva keresik a megfelelő szavakat a lehetetlen helyzethez.Mellkasát erőteljesen emelkedteti,zihálva szívja a megszűrt,szinte tökéletesen tiszta levegőt.Gondolatai vad iramban kergetik egymást,dühödten hergeli magát,felhördül,miközben kezeit szorosan ökölbe szorítja. Nem maradhatunk itt.Nem maradhatunk itt,nem maradhatok itt...! Hirtelen felindulásában arra eszmél,ahogyan ökle vad kongással mélyíti magát a fémajtó oldalába,s ordítva veti sajgó könyökét is az áttörhetetlen ajtó anyagába. - Rohadékok! Engedjetek ki! Gyertek vissza,mocskos robotok! - Üvölti magán kívül,mintha nem is saját hangja lenne; ércessége megtörik a kabin oldaldain,a karperece sikeres pittyegéseinek sorozataival.Nem törődik a hátába fúródó tekintetekkel,zihálva tűri fel vastag kabátját csuklóján,pulzáló karpereccel várja a cyborgok jól ismert lépteinek visszhangját.

2009.05.02. 01:25 Shocer Deron

Levegőjét megkönnyebülten engedi ki, mikor a cyborg keze eltávolodik Coozen maszkjától. A visszatartott kényszer, hogy elviselje ennyi norlanai gépezet közelségét és hogy tűrje ahogy kemény ridegséggel elvezessék; tarkójához emelt ujjaiba remegést sugároz. - Bent rajtatok áll minden. Én harcképtelen leszek. – hallja a lány suttogását maga mellől, szeme sarkából figyeli őt, agyán eközben cikázva suhannak át különböző gondolatok,hogy megértse hogy mire ez a hirtelen baljós előérzet amit a lány szavaiban érez. Lassan haladnak a porfedte köveken lépdelve a fegyverek ölelésében , közben érzi hogy a kabátja alá rejtett légző készülék ide-oda rázkódik egyik belső zsebében. A fenébe… Legalább elmondhattátok volna mi a tervetek ezekkel… Szűrt levegővel akarjátok megmérgezni őket? Vagy halálra idegesítitek őket a pittyegésével? Fülében cseng a maszk elképzelt,halovány sípolása, majd váratlanul tudatosul benne a gondolat, az elképzelés, mikor először pillantotta meg társait, aközben hallotta meg azt a fülsüketítő hangot, mindek hallatára nem tudott mit kezdeni önmagával. Szíve egyre hevesebben ver mellkasában miután tudatosul benne a kritikus  terv, ami nélkül a menekülés esélye a nullával egyenlővé válna. Ehh… Nem lehetett volna előre szólni erről?! Bosszúsan tekint a mellette menetelő lányokra, eközben elérik a gigantikus cirkálót, könnyed lépéseik eltörpülnek az előttük és mögöttük járó ellenségéhez képest; acél talpaik alatt megremeg a tömör fém talapzat ahogy befelé menetelnek. A gépezet belsejében elrendezett számítógépek fénye és csöndes hangjai betöltik a visszhangzó acél teret. Újra oldalában érzi egy fegyver csövét, ami mozgásra sarkallja, s tovább taszigálja egy neonsorral megvilágított kisebb folyosó irányába, ahonnan egy biztonsági rendszerrel ellátott ajtó nyílik. - Befelé. – a gép bárminemű hangsúly nélküli utasítással parancsol rájuk, s egy másik, miután az iménti utasítás elsuhant füle mellett, erős lökést adva betaszítja a bejáraton, majd miután mindnyájan a cella belsejében vannak, a tömör ajtó csukódni kezd, a biztonsági kód ütemes dallama jelzi az ajtó záródását. - Nos, köszönöm hogy beavattatok a tervbe, de úgy látom egy kicsit ki kellene egészíteni.

2009.05.01. 23:23 Coozen Sana

A jéghideg szövetű fémujjak feszes bilincsként zárulnak keresztbefont csuklói és alkarja köré, amint egy erős félrobot keze keríti egész könnyedén uralma alá végtagjait. Alig hallhatóan hökken fel a váratlan mozdulatra, érzéketlenné vállt hallása a por morajában most ki sem tudta venni a cyborgok vészes közeledtét. Egy pillanatra sem érezte, hogy jeges lényük már csak egy karnyújtásnyira van; gondolatai - melyben a meneküléshez vezető tervet szövögette - túlzottan lekötötték, már egyébként is tompult figyelmét. Ujjai hirtelen összeszorulnak a lélegeztető maszk anyaga körül, légzése felgyorsul, miközben érzi, hogy félelemtől zsibbadó szíve feldobog torkán, mintha bármelyik pillanatban kiszakadhatna helyéről. Legszívesebben felsikítana, mikor a cyborg had vezetője egy határozott, kegyelmet nem ismerő mozdulattal tépi ki kezei közül az utolsó tárgyat, mely még megmentheti életüket.  Halántéka feszesen lüktet verejtékben úszó ezüst tincsei alatt, feje zsong a rátörő gondolatoktól, miközben bordáin érzi egy fegyver csövének élét.  - Vegye csak el! Legalább meghalok, mielőtt a boncterembe vihetnének! - kiáltja hisztérikus hangon, miközben fogait feszes állkapcsokkal összeszorítja, s farkas szemet néz a fémes csillogású félemberrel, kinek szemei kivehetetlenek a sötétített sisak üvegje mögött. Szemeit összehúzza, ahogy megpillantja az egyik oldalon felvillanó, világoskék neonban tündöklő íriszt, amint felnyílva rá mered, s gépszerű analizálásba kezd. Mellkasa vadul emelkedik, újabb köhögő rohamot erőltetve magára, melyhez túl sok idő sem kell;  a fuldoklás egy másodperc töredéke alatt húzódik torkára, a lélegzetében megült portól, s mocsoktól.  A vezető egy percig néma szobor módjára áll; tökéletes, kihúzott alakjával, majd vizsgálódva forgatva meg ujjai között a maszkot, egy eréjes mozdulattal Coozen köhögésbe fúlt ajkaira tapasztja ott tartva, míg az rá nem kapcsolódik vonásaira.  - Nem kockáztatunk 300-8. - hallja meg a hamisan csengő, természetellenes monotonitású hangot, mely sokkal inkább hallatszik egy határozott női hangnak, mintsem egy férfiénak, ahogy határozott állából először gondolta volna. Eddig csak arcát volt ideje tanulmányozni a félhomályban, de ahogy az illető megfordul tartásán s sziluettjén láthatóvá válik jellegzetes, nőies formája, s kecses járása, mely tiszteletet követel.  - Mocskok... - suttogja elfojtott hangon, mintha hangja egy lezárt helyiségből jönne, a légzőmaszk nem enged szabad utat a szitkozódó szavaknak. Egy percre sem pillant társaira, mikor az érzéketlen had elindul velük a hatalmas légjáró kéken, s vörösen vibráló félhomálya felé, ahol minden elvész, mely valaha természetes volt. A puszta levegő, melyet beszívnak, a tárgyak, amelyet érintenek, a katonák, akik fogva tartják őket, mind csak egy hamis, természetellenes ábránd szüleményei egy mű világban, ahol tér és idő értelmét veszti, s ahol mostmár a feltörekvő robot technológia az úr.  Norlana...  Némán hunyja le a szemét, végtagjai ellazulnak fékevesztett ellenkezéséből, az őt fogva tartó robot tudtára adva a hazugságot, miszerint kész beletörődni rohamosan közelgő sorsába. Halkan fújja ki a levegőt, mikor lába alatt érzi a fémes talajt, majd számtalan gép halk pittyegésére lesz figyelmes.

2009.05.01. 22:35 Khiara Laken

A sápadtan delelő Nap végigszikrázik a cyborgok sima bőrfelületű arcán,ahogyan fegyvereiket maguk elött tartva fogják be célpontjaikat.A párás levegő szinte forr közöttük,a bőrük alatti odaképzelt fémhús délibábként pezseg a fullasztó légtérben.Félelmet gerjesztő,csodálatosan érzelemmentes vonásaik egy robotként,pislogás nélkül merednek a szökevényekre,szinte átfúrják beaktivált,vöröslő szemeiket a szürke derengésű árnyékuk fagyasztotta levegőn. Képtelen leemelni róluk reszkető tekintetét; éles szeme a robotok tökéletes vonásain nyugszik,melyek távolról szinte ugyanúgy egybemállnak,ám ahogyan az első vonal szétválik,s kilépnek páran a tömegből,egyből felfedezi a láthatatlan különbségeket.Szemeik nagysága,ajkuk egyenes íve,álluk más-más formája őrzik egykor emberi mivoltukat,bár mindegyikőjüket egyfajta megmagyarázhatatlan lágyság lengi körül.Félelmetesebb gyártás,mint eddig akármelyik,melyet kiengedtek Norlana központjából. Ujjai görcsösen rándulnak össze,ahogyan az első vonalból kilépő robotok közvetlen eléjük dobbantanak.Belé hasít a felismerés,sóhajással keverve szisszen fel. A füldugók...ha még nálam lennének,sem tudnám már berakni őket.... Háta közepe felett egy borzongató érintést,majd egy taszító mozdulatot érez,mire megrogyó tédekkel lódul előre a kavicsokkal tarkított úton.Orra elött egy lövés dördül; fogcsikorgatva,hunyorogva emeli fel vértől tapadó arcát; egy méltóságteljesebb cyborg - a vezető-, közvetlen arca elött tartja fegyverének csövét,amelybe szinte belerohan,mikor a mögötte álló újból mozgásra kényszeríti.Karjait védekezésül vizes,lüktető tarkójára emeli,tompán érzi a melléjük felsorakoztatott Deront s Coozen alakját,miközben az elöttük levő gépies mozdulatokkal,hátrálva lépdel a hajó felé vezetve a hadat.Hatalmas katonai kabátját ólomsúlyként cipeli magán,izzadtan is szugerálni igyekszik a robotokat,ne motozzák át őket,ne kötözzék meg,ne üssék le. - Bent rajtatok áll minden.Én harcképtelen leszek. - Szája sarka szinte észrevétlenül susog,ám az elötte menetelő cyborg szeme egyből megvillan,s már csak a füle mellett elzúgó golyóra eszmél fel.Vonásai fájdalmasan rándulnak meg,szinte érzi piszkos arcán a sűrű levegőbe vájt golyó útját,ám lábai nem inognak meg egy pillanatra sem,kemény tartással,összeszorított fogakkal állja a robot merev tekintetét.Csikorgató,gépies nyelv.Megborzong.Behunyja szemeit,hűvösen fut át rajta a remegés. Vakon is érzi hajó gigantikus árnyékát,amint hosszasan nyúlik át a fejük feletti,derengő levegő sűrűjében.Magában dúdol,most mindennél jobban ki akarja zárni a körülöttük,beszállásra készen felsorakozó cyborgok tömegeit,ahogyan mellkasuk emelkedés nélkül,tompán dobog.Gondolatai azonban mindundatlan visszakanyarodnak egy érthetetlen magyarázatra. A norlanaiak miért akarnak mindenképp szív helyett szíveket építeni a robotokba...?

2009.05.01. 22:02 Shocer Deron

A monoton lépdelések egyre hangosodnak, ahogy a menetelő cyborgok a közelükbe érnek. A szennyezett levegőben tisztán érezni a feszültséget ami másodpercről másodpercre egyre jobban szorongatja torkát. - Feladjuk magunkat. – villámcsapás szerűen hatolnak tudatába az elhangzott szavak, szemei a hirtelen meglepettségtől meredten bámulnak a mélykék tekintetbe , majd enyhe nyomást érez mellkasán  ahogy a lány egy maszkot tol hozzá, s utána Coozen kezébe csúsztat egy másikat. A szótlan utasításra hamar kabátja alá rejti a tárgyat, majd tekintetével újra a nyílt utcát térképezi fel ahol a közeledő sereg árnyéka néhol már feltünedezik a romos talaj peremén. - Csak ha ennek vége, ne felejtsem el Deronon leverni az összes kihullott vércseppet. - kapja fejét sértett dühtől vezérelve a lány gúnyos hangjának irányába. Megáll az ész.. Már az is baj neki ha vérzek. . Emellett még élni sem lehet komolyan. - Csak nyugodtan. Ha te ennyire szereted hogy a végtagjaid lebénulnak , akkor akár, még szájba is rúghatsz, de aztán lesheted hogy bárki is segítsen neked lábra állni. – vonja meg hirtelenjében vállait, ahogy a gúnyos tekintetre gúnyos vigyorral válaszol. A szűk sikátort egyik pillanatról a másikra hagyja el a fény, ahogy a cyborgok egymás utáni megjelenésükkel torlaszolják el az utat, fagyos, érzelmek nélküli tekintetük mozdulatlanságra intik Shocer testét, majd fegyvereiket hangos kattanások kíséretében rájuk szegezik, ám ezúttal lövés nem dörren el a szerkezetekből. Hűvös verejték folyik végig a futástól felforrósodott halántékán miközben a gépek egyre közelebb lépnek hozzájuk. Egy pisztoly kemény csövének érintését érzi oldalában, ami egyre erősebben taszigálja a kis mellékút kijárata felé.

2009.05.01. 20:04 Suzuki Ai

- A nevem Mizuki Sawa, többet nem kell tudnod. És te ki vagy? - a fekete hajú lány hangját alig hallja, hisz minden figyelmét a mögötte álló csoportra irányítja. Épp hátrafordul, amikor Daniel elhajítja a fegyverét a neki háttal álló Coozen felé. "Daniel..." Felváltva hol Danielre, hol Deronra néz. A következő pillanatban már alig hallható dübörgést hall. "Mi a franc ez?" Nem volt ideje sokáig gondolkodni, hisz az utcát hirtelen cyborgok lepték el. Még ideje sem volt feleszmélni, máris rengeteg lövést hall mindenfelől. Gyorsan beszalad egy romos ház mögé, és onnan figyeli a támadókat, közben kardjához nyúl. Vár. Vár valamire, de hogy mire, még ő maga sem tudja.

2009.05.01. 19:41 Daniel Barth

- Na, ne szórakozz velem… Mit akarsz még itt? Röhögni akarsz talán mások nyomorán?! - a gúnyos hangot hallva kikapja kezeit kabátja alól, azonban még mielőtt válaszolhatna,  egy hatalmas fémes csikorgását hasítja a felforrósodott levegőt. "Ez csak rosszat jelenthet…"  - kapja fel a fejét.  - Nos, a futással hogy állunk? - Deron szavai törik meg a levegőt, azonban most csupán halk sziszegéseknek hallatszottak. "Nyilván nem kívánt társaság vagyok, de ez az ötlet nem is rossz" - lábai szinte automatikusan viszik be egy régi ház mögé, amelyet még nem rombolt teljesen le a légjáró.  A köves utcák egy szempillantás alatt megtelnek cyborgokkal, akik egyre közelebb férkőznek búvóhelyéhez. "Ezekkel szemben nincs esélyem..." - lassú lépésekkel lépked egyre hátrébb - "de mit keresnek itt? És mit akarnak? Áhh... Francba..." - néhány pengét elhajít, azonban ezek feleslegesnek tűnnek. Néhány erős lövés éri a falat, mely mögött elbújt, és amely most kíméletlenül repedezik kezeinek nyomása és az odaadott lövések által. „Ajjjajj...” – ugrik át egy másik ház védelme mögé, bár tudja, ez sem fogja túl sokáig kibírni. „Vajon a többiek hol vannak...?” Tapasztja kezeit a földhöz, hátha megtalálja őket, azonban a föld szüntelen rezgéseitől teljesen összezavarodik. „Ez most komoly? Így már semmit sem látok...” néhány pillanat múlva erős ütést érez halántékán, amitől –mintha parancsra tennék-, lábai erőtlenül rogynak össze saját súlya alatt. Lélegzete felgyorsul, ahogyan vállai nekiütődnek a földnek, és nyakán végigcsorog sötétvörös vére...

2009.05.01. 17:40 Coozen Sana

A levegő - ha ez még egyáltalán lehetséges - méginkább felforrósodik a kibocsátott lövedékek perzselő, s halált hozó hangja alatt, ahogy nemsokkal mellettük süvítenek el, megborzogatva a forróságban fuldokló, remegő légáramot. Egész teste úszik a verejtékben, már kísérletet sem próbált tenni arra, hogy fáradt mellkasába rendes mennyiségű oxigént juttason. Ruhája vizes érzettel tapad bőréhez, miközben rövid hajának kósza tincseit is megérzi, amint azok elnehezedve tarkójához tapadnak, mely a cyborgok hűvösségétől s gyilkolási szándékától borzong meg újra és újra. Egész testében megremeg, ahogy lélekszakadt lépteiknek megálljt parancsolva Deron egy kis utcába viszi őket. A felszakadt, agyon sebzett beton lüktet lábaik alatt, mintha utolsó szívdobbanásait lökné. A légtér porzik, s a körülöttük lengő levegőben szinte tapintható az agyonhajszolt feszültség. Hevesen zihál, mellkasában a dübörgés eluralkodik teste felett, eggyé válik lényével, hogy már észre sem veszi ennek az elnyomott rettegésnek a fájdalmát, mely lelkére nehezedik.  - Feladjuk magunkat. - töri meg a zúgó csendet Khiara könnyed, zavartsággal telt hangja. Hallja amint Deron hevesen kapkodja a levegőt és tanácstalanul tekint ki a közeledő félrobotok felé, lábait élénken csikorgatva a porzó köveken.  Hatalmas dobbantás szakítja félbe a menetelést, mikor tőlük végzetet sugalló méterekre áll meg a kidolgozott sereg, kiknek árnyékalakja betölti az utca hosszát, sötétséget borítva mindhármukra; akár a légjáró hatalmas fémteste, ellep mindent, mikor testükből kiárad a borzongató hideg, az érzéketlen hűvösség érzete, mely most megdermeszti a párafedte levegőt. Arcuk rezzenéstelen, érzelmeknek halvány tónusa nélkül feszül meg, karjuk tökéletes összhangban kattintja fel a fegyvert, feszesen tartva testük elé. - Légy most erős. - füle élénken dobol, képtelen összefüggően gondolkodni, s csak akkor tér vissza lelkének homályba fúló börtönéből, mikor megérzi ujjai között a tenyérbe simuló lélegeztető maszkot. Eddig csak hagyta, hogy magával sodorják az események, de mikor a cyborg kék szemeibe néz, határozottság lesz urrá testén. Belül felnevet a hirtelen ötlet hatása alatt. Átjárja a káröröm, mikor Khiara riadtan csillogó pillantásának mélyén meglátja tervének kirajzolódását, mely most biztos lábakat ad a túléléshez. Tudja, hogy mindketten ugyan arra gondolnak.  - Azzal nem lesz probléma. Csak ha ennek vége, ne felejtsem el Deronon leverni az összes kihullott vércseppet. - pillant szeme sarkából a fiúra; tekintetében gúnnyal kevert ellenszenv bújkál.

2009.05.01. 14:17 Khiara Laken

Kétségbeesetten kapkodja fejét a pusztító hangok közepette,résnyire összeszorított szemekkel próbálja kivenni a vad levegőbe veszett alakokat.Az elveszettség lesz úrrá önmagán,vaktában nyög fel,futni kell,menekülni... Pillanatok múlva erős ujjak fonják át csuklóját a hajó kavarta őrült szélrohamban; feldobbanó zúgással érzi meg Coozen hűvös érintését,ahogyan megrántja őt,kiékelve besüllyedt lábát a felverődő kavicsok rengetegéből.Éles hangjából Deron nevét veszi ki,s biztos benne,hogy a fiú is szorosan mellettük,vaktában rohan. Az óriási teherhajó szinte megemeli maguk alatt a rendezetlen talajt,fémtalpazata hosszan súrolja a rémülten maguk mögött hagyott utcát.Ódon házakat tesz a földdel egyenlővé,Norlana robajai üvöltésekként sértegetik nyomás alá tett füleit.A légjármű kisebb méretű testvérei csapdába gyűrűzve,körülöttük ereszkednek le a magasból,majd a vihart megelőző csönd után oldalaiból mély zúgással csapódnak le a lejárók.Vörös csillogások kapcsolnak fel lámpaként a sötét hajó mélyéből. Cyborgok egyenruhába bújt alakjai vetik magukat eléjük,tökéletesen célzott ugrásokkal,lépdelésekkel veszik célba szinte egy géptestként a beléjük táplált szökevények testeit.Meggondolás nélkül lőnek. Zihálva hunyja le szemeit,tudja,hogy tehetetlen testét Deron fogja mozgásra késztetni; a gyors reflexű fiú megragadja szabadon tengődő karját,mire egy pillanatra lerázza a másik csuklóját körbefonó,kissé ellazult szorítást.A másodperc töredéke alatt ragadja meg újra a gyengülő Coozen kezét,szorosan átfogja,hagyja,hogy Deron elhúzza őket a pattogó lövések sora elől.Meginogva kapkodja lábait,felhörög...megáll. Zörgésekkel tarkítva nyitja fel könnybe lábadt szemeit.Egy tiszta utcára eszmél fel,arra,hogy kezei most szabadon lógnak.Deron kétségbeesetten zihál maga elött,sebesült balja élettelenül csüng oldalán.Coozenre pillant,ám hirtelen felcsuklik,kiköpi a torkában felgyülemlett,keserű vért.Köhögve rázza ki arca elől összekuszált haját,elfelejtve mindent,vad iramban keresi gondolataiban a kiutat; a cyborgok együtemű léptei lecsillapítják embertelenül dobogó testrészeit.A cyborgok... A cyborgok - egy pillantás is elég volt,hogy rájöjjön -,már nem azok a gyenge,kísérleti prototípusok,melyek még az esőben törtek darabokra.Ezeknek lágy vonásaik tekintélyt parancsolóak,cseppet sem ezerfélék,dúrvák,erősek,mint az embereké; sokkal inkább tökéletesek,szinte olyanok,mint az ő arcán nyugvó vonások.Sokkal edzettebbek.Okosabbak.Pontosabbak. Hiába lőttek ránk,nem haltunk meg.Nem ölnek meg minket...felvisznek. - Feladjuk magunkat. - Arcát erősen megtörli,tekintetét égetően Deron szemeibe fúrja.Bíborszínű kezével remegve túr kabátja belső zsebeibe,csúszkáló ujjaival légzőmaszkokat halász elő,s nyomja egy lendülettel Deron mellkasának.A maradékot Coozen felé nyújta,ám ő túlságosan gyengének tűnik,megfáradtnak akármilyen mozdulat elvégzéséhez is.Összepréselt ajkakkal nyomja oda a lány vállait az omladozó falhoz,zúgva rázza meg ernyedt testét. - Légy most erős - sziszegi fásultan az arca elé,s a jobbjában szorongatott maszkokat Coozen gyengén záródó tenyerébe csúsztatja.Az ütemes léptek sorai a ház elé dobbantanak; vet egy utolsó pillantást Deronra,int,hogy fedje el a légzést segítő szerkezeteket.Coozen talán már tudja is,mit kell tennie velük,mikor már a norlanai hajó belsejében vannak.

2009.05.01. 01:37 Shocer Deron

- Deron!- hallja Coozen hívását, miközben a hatalmas jármű be ékelődik a keskeny,romos utcára. Amilyen gyorsan csak bírja a lányok után ered ,vérző bal karját élettelenül maga mellett lógatva, majd lassan beéri őket. A föld beleremeg ahogy a légjáró földet ér, majd érkezését több kisebb változata kíséri , melyek bejárataiból sorra tűnnek elő az ellenséges cyborgok fegyverzetének vonalai. - Nincs sok értelme már elfutni. Egyébként sem tudunk feljutni magunktól. – suttogja szinte magának, beletörődően, majd válla felett hátra pillant, ahol néhány robot már célzásra emelte baljós lőfegyverét,s a lassú, futással telt másodperceket megtöri néhány fülszaggató lövés zöreje. A töltények szélsebesen süvítenek el mellettük, mire Shocer egy hirtelen mozdulattal megragadja Khiara karját, majd egy két ház közötti apró sikátorba rohan magával rántva ezzel a lány másik karját szorongató Coozent is. Hangos zihálás közepette tekint ki a nyílt utcára, ahol a lövések sorozata tovább lyuggatja a sűrű levegőt. Nem maradhatunk itt sokáig… Mindjárt közelebb jönnek. Jobb tenyerét a ház romos falából kiálló téglákhoz szorítja, majd kérdően pillant társaira, közben ütemszerű lépdelésekre lesz figyelmes, ahogy azok néhány kő darabra lépve szét morzsolják azokat.

2009.04.30. 23:12 Coozen Sana

Összeállt, szürke derengésű tincseit felkapja a szél, szemeit reflex szerűen hunyja be, miközben kezeit kénytelen a teste mellé engedni, hogy a remegő, őrülten hánykolodó talaj rezgéseinek közepette meg tudja tartani egyensúlyát. A légáram szinte alulról töri fel a betont, pimasz játékot űzve, a felkavarodó kődarabokkal, melyek maró élét bőrén érzi, amint belé fúródnak. Szeme résnyire szűkül, fénytelen írisze vörös foglalatban szikrázik, mikor megérzi a szabad lélegzet és a vér szagától megtisztult levegő érzetét, mely még ha szennyezett és porba fúlt is, most valósággal kényezteti érzékeit. Ismerős hangokat sodor felé a tompa, monoton zúgásba fúlt szél. Deron az, de szavai túl messze hangzanak el ahhoz, hogy brámit is képes legyen kivenni belőlük. Tekintetével Khiarat keresi, kinek erősen feltörő, fémes illatú vére tör utat magának a porrengetegben. Egy fémfelület fülsüketítően csikordul meg, hallani, amint egy ház fala beomlik, amint a hatalmas, legyőzhetetlen géptest igyekszik befurakodni a mára már szűkké vált utcába, mely hajdan még New York egyik főterét képezhette.  Ében sötétéség, az ellenállhatatlan űr, melybe legszívesebben bele veszne, összehúzná magát s eltűnne, ha nem érezné a mellkasában doboló, vészes fenyegetést, mely folytonos vészjeleket küld neki. Életbenmaradási ösztöne dolgozik benne, futásra kényszerítve.  Lábai erőtlenül, tehetetlenségbe fúlva remegnek meg. - El kell tűnnünk, itt vannak! - Lehetetlen! Ez megöl minket! Mindenkit!.. - próbálja túlüvölteni az érces súrlódás hangját, a morajló kövek zaját, a zakatoló géphangokat, de már saját hangját is elnyeli az örvénylő hangfergeteg.  Szemeit összeszorítja, s immár vakon próbál Khiara fémes tapintású keze után nyúlni. Hosszú másodpercek telnek el, mire sikerül a lány lüktető csuklóját ujjai közé zárnia, s elindulnia vele.  - Deron! - kiállt hátra, de tekintetét már csak feszesen képes előre szegezni, csak a célra koncentrál bárhol is legyen az, csak ki innen. Nem hagyom őket meghalni... Őket már nem.

2009.04.30. 22:48 Khiara Laken

Kimeresztett szemekkel pásztázza a tétovázó Daniel porba fúlt alakját.A fehér függönyön túli vak tekintet most Deron felé irányul,és bár bizonytalan testtartása nem árulkodik semmifajta támadói szándékról,kezeit öreg kabátja alatt pihenteti,ujjai szorosan markolják a védelmet nyújtó pengéket.Deron összepréselt fogakkal fürkészi Coozen kemény tartású arcát,majd Daniel irányába sziszeg. Khiara tekintete megakad Coozen acélszürke szemein,amelyekben most apró erek sűrűsödnek,vérkönnyei vörös utakat festettek vonalai mentén.Átszellemült kifejezéssel mered előre,hatalmasakat nyelve próbál úrrá lenni önmagán. Villámcsapásként hasít belé a tiszta kép,amikor meglátta az áldozata fölé telepedő testét.Szétnyílt ajkából csorgott a vér...a vámpírnő. Egy fintor kíséretében ereszti le kezeit arca elől,méginkább érezhető téve szennyezett vérét,melyet átitattak az egyre kopó fémszerkeszetek. Ebből nem ihatnál,nem ihatsz senkijéből sem,most nem ihatsz... Hirteleg zúg végig a föld remegése alattuk; a felkavarodó szemcsék megtántorítják egy pillanatra,ahogyan a talajjal ölelkező levegő felfogja a rezgéseket.Tüdejébe szerelt berendezés monoton sípolással ellenkezik a mocskos levegő befogadása ellen,erőlködő kattogásokkal szűri át talán az utolsó levegővételeket ezen az elhagyatott tájon.Egy árnyék telepszik rájuk a magasból,egy gigantikus cirkáló burka,norlanai felségjelzésekkel ellátott oldalaival együtt. Kétségbeesetten veti meg lábait a süllyedő talajon; Deron alakját véli látni,amint melléjük lép,s hozzájuk szól; egy utolsó pillantást vet Daniel most tisztán fehérlő alakjára,majd meglódulva hátrál pár lépést,előkapva az első fegyvert,amely a keze ügyébe akad. - El kell tűnnünk,itt vannak! - kiált szinte feleslegesen,rémülten,s vérrel összekent arca most eltorzul a felkavarodó mindenségtől.Hányingere ismét feltör benne,miközben hátrapördülve,meglódulva pásztázza az elöttük elterelő,a cirkáló szelte tiszta utat.Bűntudattal szikráznak lába alatt a felmelegedett kavicsok,miatta vannak itt,nincs esélyük,hacsak nem keveredik bele az öngyilkosságba.

2009.04.30. 22:39 Shocer Deron

Szemét szorosan összeszorítja a fájdalomtól, eközben a romos utcák között a szellő egyre hevesebben kavarja a port a levegőben. Mialatt gátat képező ujjain törnek át a vékony vérpatakok, Coozen rendszertelen zihálására lesz figyelmes. Miről beszél? És mi ez a hatalmas vérszomj ami árad belőle?  Meglepettségét még jobban fokozza hogy az imént szeme előtt eltűnő Daniel, közvetlenül előtte áll, s lassan becsúsztatja kezét megviselt kabátja alá ami alól néhány penge éle csillan meg. - Na ne szórakozz velem… Mit akarsz még itt? Röhögni akarsz talán mások nyomorán ?! – fogait összeszorítva emeli tekintetét a fiúra aki szó nélkül áll vele szemben, közben szemeiben, akárcsak egy lemerülni készülő régi izzóban pislákolni kezd a fény, amit Daniel némasága hoz elő belőle. - Gyh…ihhnen. Fel… fel Nhorl-hnba. . – Khiara fékeveszett köhögése töri meg a pillanatot, azt a másodpercet, mielőtt valami őrültséget csinált volna. Az enyhe napfényt, ami a portengeren át éppen csak látható volt, most, valami hatalmas árnyék rejti el a szemük elől. Egy légjáró. Egy gigantikus méretű jármű, mely annak amit a korábbi meneküléshez használtak legalább ötszöröse. Még csak az alja mutatkozott meg , ám az is sötétséggel fedte el az addig halvány légteret. Norlanaba mi? Nem látok sok esélyt rá, hogy feljussunk ma oda. A körülöttük lévő tér teljesen kitisztul ahogy a járgány motorja szélviharként játszik az apró porszemekkel . Hirtelen lendületet véve társai felé fordul majd közelebb lép hozzájuk. - Nos, a futással hogy állunk? Remélem megy egy darabig, különben elég kellemetlen lesz.

2009.04.30. 19:29 Daniel Barth

"Najó... Ezt nem egészen így képzeltem el..." - üres tekintettel néz a semmibe, miközben az imént megsebbzett Shocer sebeire tapasztott keze alól is kíméletlenül csorog vére a poros, feltöredezett földre, ahol vörös patakokként folyik tovább. - Csináljatok... Csináljatok már vele valamit! Tüntessétek el...! - hallja meg pár pillanattal később az ismerős, most zavartan csengő hangot. Tudja, ha akár csak egyetlen mozdulatot is tenne, Deron nem kímélné a visszavágótól -ami mellesleg teljesen jogos-, mégis tesz néhány bizonytalan, koordinálatlan lépést a fiú felé. Pár méterrel a sebét szorongató fiú előtt megáll, és feszülten várja annak reakcióját. Felkészülve az esetleges támadásokra, kezét a szakadozott kabátja alatt megbújó még megmaradt pengékre, és késekre támasztja, hogyha kell, önvédelemből használja őket. A pillanatnyilag megfagyott légkört egy fulldokló köhögés szakítja meg, mielőtt egy tompa ütődéssel rogy össze a Khiaraként emlegetett lány. -  Gyh...ihhnen. Fel...fel Nhorl-hnba... - hallja meg pár pillanattal később a szinte értelmetlen szavakat, néhány ilyesztőnek ható köhögés után. A fulladozó hangokat hallva oda akar lépni a lányhoz, azonban inkább nem teszi, tudva, hármójuk bizalmát épp az imént játszotta el. "Hogy te mekkora hülye vagy, Daniel...!" - szidja önmagát, miközben még mindig feszülten "figyeli" a pár méterrel előtte álló Deront.  Shocert láthatóan lefoglalják a közeledő dolgok, melyek már nincsenek is olyan messze, és melyek már az ő figyelmét is felkeltették... A föld egészen érezhetetlenül megremeg, jelezve, talán már túl közel vannak...

2009.04.29. 23:08 Coozen Sana

A fiú szavai csak eggyémáló monoton hangfoszlányoknak tűnnek a zúgó tömegben, melynek nagyrészét a felettük száguldó légjárművek töltik ki. Orrában érzi Khiara fémes vérének illatát, mely kesernyés undorral borzongatja meg testének minden egyes pontját, annak ellenére, hogy sápadt, kifulladt gyengesége, mely most testében, s elnyűtt ereiben kering minden pillanatban vérre vágyna.  Hallása teljesen eltompult, érzékei egyre silányabb működést produkálnak, ahogy lépésenként próbálja előre vonszolni fájdalomtól lüktető végtagjait. Még a pengét sincs ideje meghallani, mely a levegőbe hasít, hogy végül Deron, egy határozatlan lépéssel állja útját a késői támadásnak. Füleit már csak a húsba maró fém és a fröccsenő vér ellenállhatatlan hangja tölti meg. Felsebzett ajkai néma áhitattal szétnyílnak, miközben ólomfakó írisze a távolba, egy megfoghatatlan pontban réved el. Gyomra hirtelen rándul össze, amint a vércseppek hangaji is kiválóan észlelhetők lesznek a felforrósodott, mocsok lepte betonon. Emlékeibe fájdalommal telve villan be az irányító toronyban észlelt látomás, s tudatosul benne az áldozat, kinek vérét a talajon látta elfolyni. Pupillájának sötétje görcsösen remeg a fémszínű keret mélyén, mígnem kivehetetlen feszességűre tágul a csábító illatra, mely most az orrát, s a torkát tölti ki, egyedi szájízt hagyva maga után.  Mostmár megállíthatatlan... Belepte az egész légteret.. Ott terjeng mindenhol! Tenyerét ajkai és orra elé kapja, hogy ne lélegezzen be többet a vágyat keltő illatból.  Ember vagyok! Nincs szükségem rá! Nincs szükségem vérre!... Nem adhatom át magam ennek az alantas ösztönnek, ráadásul pont most!!  Üvölt magával, miközben tekintetét a pillanat hirtelenségével a fekete hajú férfira kapja. Hatalmasat nyel, melyet egy mély lélegzetvétel követ, amit újabb, folytonos nyelési ingerek fokoznak. Mozdulatait egyedül csak Khiara kiömlő, fémes vérének taszító illata fékezi meg, mely elveszi kedvét a táplálkozástól.  - Csináljatok... Csináljatok már vele valamit! Tüntessétek el...! - próbál összefüggően beszélni, de zavartsága mégnagyobbra nő, ahogy a félrobotot is tehetetlenül látja összegörnyedni a szemei előtt.

2009.04.29. 22:44 Khiara Laken

Szédelgő fejjel ismeri fel Deron mély hangú sziszegését Coozen mellől,miközben a fiú szapora léptekkel igyekszik felzárkózni a megtört testek mellé; a fullasztó portömeget kavargató szél fekete szárnyként lebegteti kabátját,a sápadt fényű Nap sugaraitól haja most mélykék színben játszik. Tenyere véres lenyomatot éget Coozen viharvert ruháján,ahogyan jobbját legördíti a válláról,s csillapításként újból a vérben ázott arca elé tapasztja.A testén nehezedő nyomás fokozódik a felettük elhúzó cirkálók égzörgető hangjaitól,ahogyan átszelik a szélfútta levegőt,megkavarva a mocskos porszemek tömegeit. Összeszorított szemekkel mordul az ezüstös csillogású vérét átszűrt,bíbor ujjai közé - leginkább dühöngeni akarna,gyilkolási vágyára hallgatva megölni valakit,lefeküdni egy csöndes,hűvös falú házban,majd álmodva pihenni és aludni.Igyekszik zavarodott gondolatait helyreraknia,miközben erőseket pislog a szemére ráereszkedett vörös függöny miatt,fél,mert az elöbbi roham más volt,mint az eddigiek.Az ugyancsak összezavarodott s megtört Coozen lépked mellette,balján Deron; gyengék,nincsenek erejük teljében.Robotja pedig egyre nagyobb harcokat vív magában,lázadozva törteti magát a háború megnyerésére. Egyre szenvedélyesebben küzd. Arcát s orrát törölgetve eszmél fel a háta mögött fellángoló lélekre,majd egy sistergőn szelt hangra,mire gépies mozgással pördül meg.A fémkarcolás hangja egy fegyvertől származott,attól a fegyvertől,melyet a Coozen elé ugrott Deron a saját vállából húzott ki ; vére lassú csöpögéssel koppan az utat borító kavicsokra,bíborpatakként beszivárogva a kövek közé.Jobbját némán kapja a sebre,arca eltorzul a fájdalomtól. - Deron...! - Kiáltana reflexből a megingó fiúnak,ám a hirtelen levegővétel a torkába sűrítette keserkés vérét; felhörög a szorítás miatt,öklendezve tántorodik neki először Coozen oldalának,majd zúgó érzékszervekkel rogynak meg térdei maga alatt. -  Gyh...ihhnen - köhög ritmusosan,vaktában kapkodva a sűrű levegőben egy biztos támasz után kutatva. - Fel...fel Nhorl-hnba...

2009.04.29. 21:28 Shocer Deron

- Gyere. - dermedtségéből Khiara határozott hangja rázza fel, aki immár Coozen mellett állva akarja a lányt távozásra sarkallni. Szapora léptekkel utánuk siet, s miközben feléjük tart, tekintetét a fiún tartja aki furcsa mód csöndbe burkolódzott. - .. ilyen ostoba… elengedsz.. magadat alázod meg…- halkan érzékeli a lány szavait , amik gyenge hangfoszlányoknak tűnnek a közeledő morajhoz képest. Szemeit gúnyosan a magas portenger felé forgatja , majd közelebb hajol Coozen füléhez. - Ha lehet akkor máskor hergeld tovább rendben?! Most az a fontosabb ,hogy gyorsan eltűnjünk innen érted?- súgja enyhe ingerültséget téve hangjába, s már szinte csak azt a vészjósló rezgést érzékeli a levegőben. Néhány lépés megtétele után, kíváncsiságtól vezérelve hátrapillant, hogy megbizonyosodjon arról ,hogy Daniel és a másik két idegen továbbra is az eddigi helyükön tartózkodnak e; ám hirtelen a vastag porfelhőből a korábban földre hullt kard villanását pillantja meg ami egyenesen feléjük tart.  A francba! Ettől a nyomorult zúgástól meg se hallottam ahogy elhajítja… gerinctelen kis mocsok!- dühöng magában, ám mikor egy fegyverért nyúlna, hogy a támadást elhárítsa, egy, az eddigieknél is fülsüketítőbb moraj marcangolja hallójáratait, s ennek hatására kibillen egyensúlyából. Bizonytalanul lép a kard útjába, ami hamar belefúrja éles acélját Shocer vállába. A hirtelen fájdalomtól kiáltásra nyitja száját, ám hang alig jön ki rajta, csupán a fegyver kihúzása közben földre hulló vörös vér cseppenése hallatszik a por fedte utca kövezetén.  Jobb tenyerét erősen a keletkezett sebre szorítja,szemei összeszűkülnek a fájdalomtól, majd a két lány felé fordul.

[1115-1096] [1095-1076] [1075-1056] [1055-1036] [1035-1016] [1015-996] [995-976] [975-956] [955-936] [935-916] [915-896] [895-876] [875-856] [855-836] [835-816] [815-796] [795-776] [775-756] [755-736] [735-716] [715-696] [695-676] [675-656] [655-636] [635-616] [615-596] [595-576] [575-556] [555-536] [535-516] [515-496] [495-476] [475-456] [455-436] [435-416] [415-396] [395-376] [375-356] [355-336] [335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [Korábbi]