Új bejegyzés Frissítés

2009.04.29. 20:03 Daniel Barth

- Semmi baj Dan! Adok időt... - a pillanatig beálló csöndet a lány hangja töri meg - Nem lehetsz ilyen ostoba, hogy elengedsz egy gyilkost. Ezzel saját magad alázod meg! Eljön még a pillanat... - A szavak hallatára vonásai megfeszülnek, szemei összeszűkülnek. Szemei összeszűkülnek, ahogy görcsösen ökölbe szorítja tenyereit. Fehér hajával vidáman játszik a porral telt levegő, miközben mozdulatlanul az imbolyogva elsétáló lány után néz. Néhány pillanatig habozva felsóhajt, majd hirtelen felindulásból felkapja a földről a fegyverét, és a neki immár háttal álló Coozen felé hajítja. Egy halk dübörgés szakítja meg a pillanatnyilag beálló megfagyott csendet, ezzel lekötve a fehér hajú fiú figyelmét. „Lehet, hogy ez most nem a legjobb idő a múlt megtárgyalásához?...” érzi, ahogyan a hang „tulajdonosa” egyre közelebb ér a most feszülten figyelő kis csapatukhoz.

2009.04.29. 18:40 Mizuki Sawa

Még pár pillanatig az idegen lányt szemlélte magával szemben, aztán csendes nyugodt hangon, de mégis jól hallhatóna megszólalt. -A nevem Mizuki Sawa, többet nem kell tudnod. És te ki vagy? - közben még mindig figyelmesen nézte őt, de megint emgengedett magának egy pillantást a többiek felé. Nem igazán tudta megállapítani, hogy most mi is történik, de még mindig érezte a feszültséget maga/maguk körül. Ekkor hallja a fiú hangját: -Senki... senki sem akar meghallni. Ugye? - majdnem kicsúszott egy gúnyos felhorkantás a száján, de sikerült visszafognia magát. "Nekem nem igazán úgy tűnt, hogy a barátnőjük nem akar meghalni, de ez nem rám tartozik... És a senki az talán túlzás..." Figyelmét megint a vele szemben álló személyre irányította, amikor furcsa dobogó hangokra lesz figyelmes. Egész testét átjárja a feszültség.

2009.04.28. 19:52 Coozen Sana

Arcvonásai megkeményednek, állkapcsa megfeszül, miközben arcán érzi a heves szélroham keltette porszemcsék élét. Hosszú pillanatokba nyúlóan vakítja meg a gomolygó légáram, mely most elfedi a megdermedt alakokat. Egy hosszú perc erejéig úgy érzi, hogy minden amit lát, már csak egy olyan vizuális kép, amit maga elé képzel. Szinte biztosan érzi a lelkét érő éles érzetben, hogy Daniel felnyitotta a szemeit, és pillantása mélyen, áthatóan az övébe fúródik. Ezek az utolsó pillanatai. Az álló alakok szobrokká dermedtek, s mikor a por engedi, meglátja azt a szempárt, melynek fénye az utolsó lesz életében.  A süvítő, zajt keltő tér megtelik feszültséggel és indulattal, egy kard tompa csattanását hozza felé a szél, majd Deron alakját pillantja meg maga előtt, mire szíve ilyedtében feldobban, belezengetve testét.  Nem látom... Nem látom Danielt... Már nem találom a szemeit... Nem látom az arcát!  Tör ki tudatában a belső pánik és rettegés. Félelem attól, hogy talán most a pattogó feszültségtől izzó férfi is áldozata lesz hibái sorozatának, s attól a ténytől, hogy nem adhatja át magát a nyugodt halálnak, melyre - ha ki sem mondta, s fel sem ismerte eddig magában - már évek óta vágyott.  - Senki... senki sem akar meghalni. Ugye?! - hallja meg a gúnytól égő, újra játékosan csengő mondatot. Ajkai szólásra nyílnak de egy mondat sem tud feltörni torkából. Szemöldöke reflex szerűen mozdul, belső indulatáról tanúskodva, miközben érzi, hogy arcbőrét érzéketlenné tette megalvadt vérkönnyeinek áradata.  - Most. ... Gyere. - hallja meg Khiara határozott, küszködésbe fúlt szavait, mely olyan érzetet kelt, mintha a félrobot esett volna áldozatul, valaki uralma alá; nem pedig ő, aki most a cyborg szorító, heves mozdulatát érzi vállain.  Lábai alatt sisteregnek, élesen ropognak a kaviccsá őrlődött betondarabok a mennydörgések sorozatából kitűnve, amint minden erejét latbavetve ellenáll a test taszításának. Tekintetét hirtelen mozdulatokkal kapkodja, még mindig a fehér hajú fiú pillantását keresve. - Semmi baj Dan! Adok időt.. - szűri a szavakat fogai közül, ellenséges pillantással kutatva a porfedte semmibe. - Nem lehetsz ilyan ostoba, hogy elengedsz egy gyilkost. Ezzel saját magad alázod meg! Eljön még a pillanat... - harapja el a mondatot, hatalmasat nyelve, mert a belélegzett portól már alig tudnak ajkai szavakat formálni. Újra felköhög, majd engedve Khiara akaratának mozgásra bírja megfeszült, görcsbe állt végtagjait.

2009.04.28. 18:50 Khiara Laken

Pillanatnyi szavakat kap csak el a levegőben,ám még így is az agyába vésődnek a töredékmondatok,szinte megfagynak a körülötte feltörő érzések.Karjait hasa körül szorosan összefonva,keményen megvetett lábakkal áll,újból feltörő hányingerrel fogja fel Coozen múltjának hűvös töredékdarabjait.A saját halálát kívánó lány hátán pihenteti most fakón elhomályosult,félig lehunyt szemeit,s szinte biztos az arcán végigpergő vérkönnyekben,melyeket a vezeklése ad hírül.Recsegő mellkasa tompán ingerli összekuszálódott gondolatait,sűrű ködbe burkolva tudja csak elképzelni az idős kishúgot,akiért testvére vállalta az áldozatot csábító bűnt,s akinek a mellkasa ugyanúgy zúghatott,akárcsak a sajátja.Tekintete a megvakított fiúra réved,akinek ajkai pár pillanatra kinyílnak,majd csöndbe burkolva csukódnak össze; tartása összezavarodottságot s bizonytalanságot sugall,miközben a felkavarodó szélroham kifehéredett hajával játszik.Újonnan visszatért érzékeivel mélyen képes tapintania a levegőt is átitatott fájdalmat,a kettejük közt kötött láthatatlan hidat. - Senki...senki sem akar meghalni.Ugye?! Szinte a maga mellé lépett Deronnal együtt éri el az ő füleit is egy újabb mennydörgés,s elmerengő,összezavarodott érzései közül a düh töri ki magát legelőször. - Senki.Eltűnünk innen.Most - sziszegi a testére ható,hirtelen jött nyomásoktól összeszorított fogakkal,miközben szájában megérzi a borzalmas,keserű fémízt; szorosan ajkára s orrára tapasztott kézzel lódul Coozenért,ám a túlnyomás miatt orrából ömlő vére még így is átpréseli magát ujjai között. - Gyere. - Mondja tompán szűrt,halk szavakkal,véres jobbjával erősen megragadva Coozen vállát.Daniel bizonytalanságára gondol,bár szinte biztos benne,hogy a fiú most még nem lenne képes elégtételt venni; mégis élesen pásztázza az idegenek alakját,miközben mozgásra próbálja késztetni az elötte álló,hevesen lélegző lány testét,akit nem is olyan régen még ő maga akart megölni,a fiú helyett is.

2009.04.27. 20:13 Shocer Deron

Érzi a lány kezének melegét, ahogy az szinte arcához ér, eközben halvány szikrák pattogzanak közöttük ,majd Coozen lassan hátrálni kezd s acél színben úszó szemeit Shoceréba szegezi. - Gondolkodtál már azon, milyen lenne mindenélkül? Ha normális életet élhetnél?Én pont ezért vagyok gyilkos... Egy lelket öltem meg.Danielét… Tönkre tettem az életét. - érdeklődve hallgatja a szavakat, melyek már korán sem idegenek számára.  Némán végighallgatta a magyarázatot, majd fejét a hófehér hajú fiú irányába fordította, s szótlanul várta a válaszát. Daniel hirtelen indulatossággal húzta elő kardját,ő , szinte ezzel a mozdulattal egy időben a lány elé állt, s kezében egy szinte láthatatlanul előbukkanó tőr csillant fel. - Nem… Én nem vagyok olyan, mint Te…- a fájdalomban megtört hangot a fegyver zörgése töri meg ahogy a földet érinti, s látva hogy a fiú hezitál, egy gyors mozdulattal az ő fegyvere is eltűnik sötét kabát alatt. Egy szót sem szólva oda lép Khiara mellé mikor felfigyel hogy a lány szeméből hirtelen mintha furcsa vöröslő fény tűnne el. - Ki…akar meghalni..? - mondja halk, bizonytalan hangon. - Senki… senki sem akar meghalni. Ugye?! – célozza gúnyos hangon utolsó szavát Coozen felé, de figyelmét gyorsan eltereli egy mély dübörgés, egy hang minek hallatára tekintete vészjóslóan villan fel a vastag porréteg egyik pontja felé. Mi?.. De miért pont most? .. Ha észrevettek volna minket már rég itt lennének...

2009.04.26. 18:29 Suzuki Ai

Miközben az idegent szemlélte, hallgatta a beszélgetést. Még legmerészebb álmaiban se gondolta volna azt, hogy Coozen felelős Daniel vakságáért. "Hm... mi mindent meg lehet itt tudni!" Danielék felé fordult, közben kíváncsian várta, mit lép erre a fiú. - Évek óta téged kereslek... És most megtaláltalak, mégsem tudok semmit tenni... - látja, ahogy a fiú hátralép. Ha az ő helyében lenne, minden bizonnyal elégtételt vett volna. De Daniel más mint ő. Miután magában sikeresen végigvitte a gondolat menetét, újra az ismeretlen lány felé fordult. Elővette kardját, majd rátámaszkodott. - Úgy látom, ők ellesznek egy darabig... addig mi ismerkedhetnénk! Szóval, ki is vagy te? - kíváncsian várta az ismeretlen lány válaszát. " Mintha valahol már láttam volna őt! Vagy összekeverem valakivel? Mindegy! Majd most úgyis megtudjuk... feltéve ha méltóztatik megszólalni!"

2009.04.26. 18:10 Mizuki Sawa

Látja, hogy az egyik ismertelen személy közelít felé, ő pedig önkéntelenül tesz pár lépést hátra.  "Ne, ne gyere közelebb! Ne közelíts..." Gondolja magában, és gondolatait tett követi. Megint egy gyengébb széllöket súhant át közöttük, és hirtelen sötét felhők keletkeztek felettük, ami magában nem tűnt volna fel senkinek, csak azért volt észlelhető, mert így még sötétebb let Meilis utcáin. Nem attól félt, hogy esetleg harcolnia kell, sokkal inkább aggasztotta az idegen közelsége. Közben szemmel tartotta a cselekményeket, ami melettük ment végbe. Érezte a feszültséget a levegőben. Biztos volt benne, hogy mindannyuk idegei fel voltak borzolva. A szavakat, amik régebben elhangoztak értelmet kaptak. Fény derült az ezüsszínű és a fehér hajú emberek közötti kapcsolatra. Érdeklődve figyelte a fiút, hogy most vajon mit fog tenni? Bosszút áll, ezzel eleget téve a lány kérésének, aki felelős a sorsáért, vagy nem engedi az érzelmeit uralkodni, és hagyja őt szenvedni. -Évek óta téged kereslek... És most megtaláltalak, mégsem tudok semmit tenni... -hallja a fiú hangját. Látja, ahogy a fiú hátralép, és magába burkolózik. Gondolataimban megpróbálja megérteni, mi járhat most  afiú fejében. Megpróbálja elképzelni, hogyan cselekdne ő egy iylen helyzetben, de nem igazán tud koncentrálni, érzi az idegen jelenlétét, aki még mindig ott áll előtte. Tekintetét most megint rá emeli, és figyelme nagyrészté neki szenteli, hogy időben tudjon védekezni, ha mégis harcolnia kellene.

2009.04.26. 15:52 Daniel Barth

" Sok éven át kerestem... És most itt áll előttem, mégsem tudok bosszút állni..." - megkeményedett vonásokkal néz rá a lányra, miközben görcsösen szorongatja kezében fegyverét, melyet épp az imént kapott ki tartójából. - Most elégtételt vehetsz rajtam! Nyisd ki a szemed és nézz rám! Vakíts meg ugyanúgy, ahogy én tettem veled. Aztán oltsd ki az életem. Így is többet kaptam belőle, mint amennyit érdemelnék..! – fejében gondolatok ezrei akarnának bosszút állni a most előtte álló Coozenen, mégsem teszi meg. Kardját egy pillanatra maga elé emeli, de mielőtt lesújthatna, elengedi kezéből. - Nem… Én nem vagyok olyan, mint Te… - szavai bizonytalanul, fájdalmasan csengenek. Az utcákat idegen, hűvös szél járja át, amely felkavarja az amúgy is poros levegőt. Pár perces csend után a fiú szólal meg először: - Évek óta téged kereslek… És most megtaláltalak, mégsem tudok semmit tenni… „Túl gyenge lennék, hogy megtegyem?” – egy bizonytalan lépést tesz hátrafelé, majd ismét csöndbe burkolózik…

2009.04.26. 00:29 Coozen Sana

A fiú sötét kontúrja szinte belevész a félhomályba, amint elé lép és kérdőre vonja. Egy másodperc töredékéig a szemeibe néz, de pillantását képtelen elkapni a hömpölygő, fullasztó portömegben. Hirtelen érzi meg bőrén a gyilkolás hevét, mely a háta mögül áramlik, mint egy baljós aura, egy ragadozó testéből, mely zsákmányára készül lecsapni. De nem mozdul el, csak sebzett ajkai rebbennek halovány mosolyra annak tudatában, hogy valamelyikük keze által így is úgyis vége szakad annak az életnek is, melyet egyesek még öröknek mertek hinni. Tekintete elkalandozik Daniel vonásaiban, mintha fakószürke szemeivel átláthatna Deron alakján, egy pillanatra sem véve észre, hogy az ébenhajú férfi percekkel ezelőtt elé állt. - Ha ennyire szeretnél meghalni, akkor kérlelj egy norlanai ölebet, hogy nyírjon ki... az talán semmitsem fog érezni. – hallja a vádló szavakat, melyek a szél süvítésében, szinte baljós sziszegésként érik el érzékeit. - Te ezt nem érted… Ígéretet tettem. Ezért kell meghalnom. Egy ígéret valaki olyannak, akit szeretek sohasem vonható vissza. Még akkor sem, ha az az illető már nincs ezen a világon. – mondja kimért, rideg hangján, mintha csupán egy beosztottjával beszélne. Egy gyors, váratlan mozdulattal lép közelebb Shocer alakjához, kezét lazán emelve fel, hogy ujjai csak leheletnyi távolságra legyenek arcától. - Csupán néhány milliméter... - mondja szinte sóhajtva, de hangjában nincs együtt érzés. – Már ez is szikrákat gerjeszt körülötted. – erősen pattognak fel hol halvénykéken hol pedig vakító fehéren a szikrák, mindaddig, míg Coozen el nem távolodik tőle. Szemei hirtelen szűkülnek össze, ahogy végre a fiú arcára pillant. - Gondolkodtál már azon, milyen lenne mindenélkül? Ha normális életet élhetnél? Én pont ezért vagyok gyilkos.. Egy lelket öltem meg. Danielét... Tönkre tettem az életét. – tétován egyet hátrébb lép, de feszült pillantása még mindig Deron tekintetébe mélyed. - Lehetőségem lett volan rá, hogy megmentsem, mikor a sors úgy hozta. Csapatainkal rengeteg kisgyereket menekítettünk ki a norlanai laborokból, hogy felszabadítva őket próbáljunk nekik rendes életet és körülményeket biztosítani Meilisben, ahol akkoriban még létezett egy kisebb emberkolónia, a földi város egyik zugában. Mindössze hét év… Ennyi telt csak el azóta. Daniel még talán 11 sem lehetett, mikor feláldoztam, hogy megmentsem a húgomat. Halkan, s remegve sóhajt fel, pillantása most a porfedte, repedésekkel tűzdelt betonra terelődik. - Ő – a húgom - ekkor már 84 éves volt. Negyedrészt robot, egy megkezdett csatlós. Kérlelt engem... Könyörgött nekem, hogy ne küldjek vérpadra egy ártatlan, fiatal életet, mikor csapataink által még lehetősége lenne egy új életre. "Ha majd Meilis felszabadul… S Norlana végleg porba hull." Ez volt mindenki álma. De én nem engedtem, hogy ott maradjon és élete végén egy újabb értelmetlen kísérlet hozza el neki a halált. Megígértem apámnak, hogy vigyázni fogok rá… És ezt az ígéretet sohasem akartam megszegni!.. Lefizettem egy idős norlanai férfit, akit csak a pénz hajtott, hogy Danielért cserébe hozza vissza nekem Sewint. A fiú fiatalabb volt, és a Norlanaiak számára jóval többet jelentett, mint egy idős asszony, így könnyen belementek az üzletbe, mit sem sejtve arról, ki ajánlja fel nekik.. Daniel már akkor is gyenge volt. A bezártság és a folytonos sötét félig már akkor vakká tette. Fel sem fogtam, de robot módjára gondolkodtam, mikor az ő áldozatára esett a választásom. Egy gyenge fizikumú halandó, akinek sokkal kevesebb lesz majd az esélyre mint a többinek. Csak ő jöhetett szóba. Sírt, ellenkezett és váltig állította, hogy ő lát és képes visszatérni Meilisbe. De persze erre már nem emlékezhet… Nem váltottam szót vele, csak végignéztem, ahogy végleg megvakítva elvégzik rajta a beavatkozást. Halottnak hittem… Mindmáig. A húgom szabaddá vált, de nem bocsátotta meg a döntésemet halála pillanatáig. Néhány hónap telt csak el, mikor egy Norlana ellenes ütközetben, a keringést segítő berendezése felmondta a szolgálatot, és ez éppen elég volt egy idős embernek, hogy végezzen vele. Sohasem sikerült megtartanom az ígéretem... Két ember életét is tönkre tettem. De most végre mindent jóvá tehetek! – vérkönnyektől izző szemekkel felpillant, egyenesen Danielre nézve. - Most elégtételt vehetsz rajtam! Nyisd ki a szemed és nézz rám! Vakíts meg ugyanúgy, ahogy én tettem veled. Aztán oltsd ki az életem. Így is többet kaptam belőle, mint amennyit érdemelnék..! – hevesen lélegzik, miközben vöröslő fájdalma vékony vonalban pereg le arcán, végigkövetve vonásait.

2009.04.25. 23:17 Khiara Laken

Bénultságából egy éles csattanás téríti észhez; a fehér derengésű férfi kivonja tokjából hosszú kardját ,s ugyanazzal a lendülettel üti ki a fegyvert remegő ujjai közül,amely a kavicsokra zuhanva élesen csengő hangot húz maga után a levegőben.Felnyöszörög a hirtelen jött süvítéstől,s nehezen engedelmeskedő kezeit füleire rántja.Embertelenül dühösen,fogait és szemeit összeszorítva mordul fel,öntudatlanul igyekszik tompítani belső kerekeinek zúgását,egy robot érces suttogását,amely mindundatlan szorongatja őt belül,s vágyódik a teste,lelke összes darabkájára. Elég! Gépiesen emeli zúgó fejét a visszhangzó kiáltás irányába.Megragadva utolsó erejét nyitja fel ólomsúlyú szemhéját,meglátva a leeresztett vérfüggönyt a lepusztult tájon,a saját szemén,amely most vörös színben pulzál.Coozen félpillantására eszmél,majd az őt beburkoló zöld villogásokra,közvetlenül feje mellett pedig a lefutó adatokra.   ' 300-8.Körözött.     Kiírtandó. ' Sóhajokkal igyekszik tompítania feltörekvő hányingerét,idegen szemeit hol lehunyva,hol rémülten kapkodva a három ismeretlen között,akik a mellettük leugrott adatok szerint már réges régen nem élő kísérletek.Fejében egymást üldözik az ismeretlen fonalak,összeszőtten saját elméjével,éppen arra gondolva,mennyire fantasztikusan ironikus is lenne Coozen Sana-t a tőle kapott fegyverrel megsemmisíteni,eleget téve a parancsnak. Csak egy mozdulat.Szétnyitom a kabátot,benyúlok,és... – Nincs értelme a fölösleges támadásoknak! Laken! Ez az én döntésem volt. Bíztam benne... Mondatának utolsó szavai már nem érik el füleit.Testének pontjai mind összerándulnak,megingó lábának izmaiba belevágnak a beépített fémrészek.Vörös fátyolban játszó szemét erősen összeszorítja,a homályba vesző idegen ordítások elvegyülnek saját ritmusos csörömpöléseivel. - Laken... - nyöszörgi halkan,monoton hangon az ismerősen csengő szót,s csak pár pillanat múltán,erőseket nyelve ismer rá a saját nevére; nem arra sorszámra,amelyet a karperecén hordoz,hanem az igazi nevére,amelyet még az édesanyja adott neki,mikor megszületett.Emlékében mélyen vésett arca tolakszik a felszínre,a lágy hangú dúdolása,az a hanglejtés,amelyet ő annyira szeret,és amelyet mindig magánál hordoz.Nevetséges gyermekkori emlékek rémlenek fel elötte,pont olyan taktusban,ahogyan csitítólag kezdi magában dúdolni a dalt,hogy elfedje a gépezet hangját,s hogy a szívét dobogtathassa. - ...Ha ennyire meg szeretnél halni, akkor kérlelj egy norlanai ölebet,hogy nyírjon ki… az talán semmit sem fog érezni. Szinte villámcsapásként éri,ahogyan szeme sarkában megmozdul Deron hollószerű alakja,mintha csak rá célzott volna,ám ugyanakkora lenyugvással eszmél fel a zöld adatok nélküli világra,a hihetetlenül tisztán ható mocskos,megszűrt napfényre.Újra érzi az idegeneket,s emlékszik is a Danielnek megnevezett fiú lelkére,amely annyira hasonló az övékkel. - Ki...akar meghalni...? - kérdezi kongó fejjel,jobbját az arca elé tolva,suttogva a legostobább kérdést; jól emlékszik Coozen indítékára,de most túlságosan zavart,és túlságosan is nagy a bűntudata.

2009.04.25. 22:21 Shocer Deron

Meredten figyeli, ahogy Khiara fegyvere a porfedte talajra zuhan, s Daniel kezében egy éles fegyver villan meg, ami utána vissza is kerül a hátán lévő kardhüvelybe, egy enyhe mosoly keretében. A lány hevesen lélegzik miután a két fegyver összecsapott, ám ennek hangja az ő érzékeit se hagyták nyugodni. - Ez az én döntésem volt. – figyel fel hirtelen a dühtől forró ezüsthajú lány hangjára, majd ennek hallatára fejét elborítja az érthetetlen szavaktól keletkező méreg, s egy pillanat alatt Coozen és a fiú között terem, tekintetét a földre szegezve. - Chh .. idióta. – préseli ki a szavakat a dühtől összeszorított fogai közül, majd a lány irányába fordítja fejét. – Micsoda kérés ez hogy öljön meg?! Nemtudom, hogy mit árthattál neki régen, de az nem a te döntésed hogy a keze által most meghalsz e vagy sem! Had halljam én is mi történt amiért ezzel kéne fizetned. De mondhatsz bármit, itt most senki sem hal meg! – utolsó szavaiban szinte kézzel tapintható az indulatosság , majd egy mély lélegzetet vége újra a poros talajt méricskéli. – Ha ennyire meg szeretnél halni, akkor kérlelj egy norlanai ölebet hogy nyírjon ki… az talán semmit sem fog érezni. – ejti ki alig hallhatóan, majd pár lépést tesz előre , közben szemét továbbra is a lány alakján tartja. Viszont az tény,hogy ezek a figyelők kezdenek engem is idegesíteni.

2009.04.25. 16:58 Coozen Sana

Azóta is mozdulatlanul áll, mintha a testében szétáramló ingerültséggel telt felszültség kövé dermesztette volna végtagjait, fogva tartva őket. Érzi, hogy körmei felszakadt tenyerébe mélyednek, ahogy ökölbe szorítja kezét, és összeszorítja a szemeit. Elképzeli magát, amint úgy fest, mint egy sértődött kisgyerek, aki percek múlva toporzékolni kezd majd a saját haláláért, mintha csak egy apró édességről lenne szó. De az egyre inkább közeledő, két női alak jelenléte mindennél jobban megzavarja a koncentrációját. Nem bízik meg bennük, s most talán társaiban sem. Lehunyt szemmel is érzi saját magán a testük keltette feszült mozdulatokat. - Tudnom kéne, hogy ki vagy, igaz? - hallja maga elől Daniel hangját, mely most kissé kitör eddigi nyugodt hangzásából.  Hirtelen nyitja ki szemeit, melyek égnek a portól, amit a kavargó szél az arcába fúj. Tincsei a szennyezett, homályba burkolt légáram kuszálja szerte szét, amint a cirkálók keltette légörvénytől idelent, Meilisben tombol.  - Jogod van tudni. Talán, ha elmondanám, akkor kérnem sem kéne, hogy végezz velem. - hallja saját hangját, de ismét olyan távolról, mintha valaki más szólt volna hozzá, furcsa, monoton hangal feltöltve a körülöttük kavargó, süvítő étert. Maga mellől meghallja Khiara fegyverének védelmező kattanását, és a fehér hajú fiú védekező mozdulatára lesz figyelmes, ahogy az egy hatalmas kardot rántva hárítja el a hatalmas fegyvert. A két fegyver találkozásakor fémjük hangja velőtrázóan összecseng, majd a stukker erős csattanással a földre vetődik, felzavarva a gomolygó homokot, s végig csúszva az alatta sikító kavicsokon. Hallja maga mellett a heves lélegzeteket, és szinte biztos abban, hogy a cyborg érzékeit mélyen bántják az éles hangok. - Elég! – hallja érdes, mégis határozott hangját, mely belefúl a kavargó homályba. Érzi, hogy torka, s akjai teljesen kiszáradtak, nem bírná már sokáig a saját lábain. – Nincs értelme a fölösleges támadásokank! Laken! Ez az én döntésem volt. Bíztam benne, hogy van annyi ész a szétcsavarozott búrádban, hogy tiszteletben tartod! – csattan fel hangja már valamivel élesebben, majd pillantását a félrobotról, valahová oldalra, a szürkeségbe veti. - Mit kerestek itt?! Nincs jobb dolgotok, mint, hogy azt bámuljátok, ahogy mások szenvednek?! Takarodjatok! – ordít már magából teljesen kikelve, majd tesz egy határozott lépést, de gyenge mozgása elárulja, hogy fizikai erőnléte már semmiféle veszélyt nem jelent az idegenek számára.

2009.04.24. 21:27 Daniel Barth

Pár perc feszült csönd után egy fegyver kattanását hallja, szinte teljesen maga előttről, melynek hangjára megmerevedik, kezeit válla magasságába emeli. Halványan elmosolyodik, majd jobb kezét hátrakapja, s a hátán lévő tartóból kihúzza kardját. Egy pillanat alatt maga elé vágja, és a lány fegyvere felé lendíti, az pedig kiesik Khiara kezéből. Egy kis ütéssel jópár méterre löki el a pisztolyt, ami tompa koppanással ütődik a földnek. Kardját egy gyors mozdulattal visszacsúsztatja a bőrtartóba, kezeit pedig a föld felé engedi. - Azért nem vagyok hülye... - szavai kissé gúnyosan, mégis nyugodtan, meggyőzően csengenek. ... A "legújabb idegen" eközben jópár lépéssel közelebbférkőzik hozzájuk, ami egyre jobban idegesíti a fiút. Nem fordul az új lány felé, hiszen semmi értelme nem lenne, de azért "szemmel" tartja. "Mért vannak itt ilyen sokan?" - gondolatai idegesen visszhangoznak a fejében, miközben igyekszik mindenki mozgását felmérni, hogy ne érje újabb meglepetés...

2009.04.24. 19:27 Suzuki Ai

Nézte az előtte zajló eseményeket, közben pedig arra várt, hogy Daniel választ adjon a kérdéseire. De végül kénytelen volt belátni, hogy ez nem fog megtörténni. Kicsit megrándult amikor látta, hogy Khiara fegyvert fog Danielre. Először csinálni akart valamit, de inkább úgy döntött, hagyja. Daniel meg tudja magát védeni. Ezért inkább másra irányította a figyelmét. Valamire, amit már mindenki, és mostmár ő is észrevett. Az a valami, vagy inkább valaki feléjük közelített, majd amikor már csak pár méterre volt tőlük, megállt. Zavarta, hogy nem látja az illető arcát, ezért megfordult. Ez fekete hajú, sötét szürke szemű lánnyal találta szembe magát, aki egy kicsit kisebb volt nála. Látta, ahogy még egy lépést tett feléjük, majd megállt. Úgy látta, közelebb nem is fog merészkedni. Úgy gondolta, kicsit közelebb megy hozzá, kíváncsi volt a reakciójára. A gondolatot tett követte, így néhány lépést ment az idegen felé. Szemével végigmérte, közben kardját markolászta, hogyha esetleg megtámadná, gyorsan meg tudja magát védeni. Igazából most semmi kedve sem volt harcolni, ezért titokban reménykedett, hogy az ismeretlen lány nem akarja őt megtámadni.

2009.04.24. 15:36 Mizuki Sawa

Végül mikor már csak pár méterre áll a többiektől látja, ahogy  az egyik női alak feláll és a fiúhoz szól. Hallja, ahogy kéri, hogy ölje meg. Teljesen összezavarta ez a jelenet, de az arca rezzenéstele maradt, semmilyen érzelemről nem árulkodott, és még ha nem is így lett volna, a szennyezett levegőn át amúgy is nehéz lett volna bármit is leolvasni az arcáról. Kezd gondolataiba mélyedni, amikor meghallja a másik nő hangját, hogy "megálljt" kiállt, és felemeli a fegyverét. Ha nem állt volna már, akkor a nő felszólítása akarata ellenére is megálljra kényszerítette volna, olyan parancsotkövetelően hangzott. "Kezd érdekessé válni ez az egész..." Gondolta magában, és szája széle egy enyhe mosolyra húzodott, ami olyan gyorsan el is tűnt, ahogy jött. Az alakokat nézte maga körül, és közben megpróbálta felmérni a helyzetet, megérteni, hogy msot mi is történik. Közben ügyelt arra, hogy ne veszítsen senkit szem elől, ne tudják váratlanul megtámadni. Minden egyes porcikája figyelmesen várta, hogy mi fog történni most. Tett még egy óvatos, de magabiztos lépést előre, mostmár igazán közel állt a csoporthoz, de tovább nem állt szándékában menni, így is elég közel volt, hogy lássák, és ő is lásson, és minden egyes szót halljon, de nem engedhette őket közelebb.

2009.04.23. 22:15 Khiara Laken

- Megállj! - Reflexből kapja elő a combjához rögzített fegyvertartóból a kissebb méretű,ám egy pontos célzással halállal bíró pisztolyt,s kifeszített karokkal a láthatatlan szemű fiúra fogja; piszkosfehér hajának tincsei függönyt eresztenek arcának,kezei most bizonytalanul állnak a levegőben Coozen maga mellől eltántorgott alakja elött. - Látom. - sziszegi Deronnak hűvösséggel teli hangján,óvatosan oldalazva pár lépést,hogy látószögéből a bizonytalanul álló Coozen kikerüljön a férfi elől,miközben fél szemét lehunyva kattintja be a fegyvert.Másik szeme sarkában feltűnik a megnevezett, fiatalos léptű lány,amint a hosszú,szénfekete haját vidáman lobogtatja a porban úszó szél.Eddig erős tartású arcizma megráng,ujjai idegesen kezdenek dobolni a rövid pisztoly meg-megrángó ravaszán.Coozen értelmetlen mondatai vágtáznak összezavarodott fejében,Deron s az idegen suttogásaival,a saját megbomlott gondolataival összekuszálódva. - Kik vagytok...?! - kiált végül nyersen,higgadtságot erőltetve hangja színébe,ám az érces szavakba gyenge remegés tódul.Tehetetlenségében fél szemét résnyire szorítja össze,miközben vénái ütemesen lüktetnek megfagyott testében,kirázva őt a hideg doboló,sípoló fülének visszhangjától. Emlékezz már,emlékezz,gyerünk!...

2009.04.23. 20:21 Shocer Deron

Szótlanul figyeli ahogy Coozen nagynehezen fel egyenesedik, s a fiú szemeit fürkészi a fehér hajtincsek alól. Határozottan néz szembe a Danielnek nevezett ismeretlennel, majd olyan szavakat ejt ki száján , amit Shocer sohasem feltételezett volna az eddig töretlen önbizalmú társáról. - Ölj meg. A te kezed által akarok végre meghalni. – visszhangzanak füleiben ezek a szavak, melyek hallatára meghökkenve,némán egy helyben áll, majd kérdően pillant a fiúra, kinek éppen láthatóvá válnak behunyt szemei ,s immár az ezüsthajú lány előtt áll. Teljesen meghibbant...Én ezt nem értem.. Miért pont most? Miért pont azt akarja hogy ő végezzen vele? Ennek semmi értelme! Gyülekeznek fejében a kérdések egymás után, s reméli hogy nemsokára választ kaphat mindezekre. Azonban továbbra is nyugtalanítja a vastag porfelhő menedékében a csöndesen,árnyékként meghúzódó idegen, kinek  alakja egyre jobban kirajzolódott ahogy egyre közeledett. Feszülten kapkodja fejét Coozen és az idegen alak között, nem tudja hogy ebben a helyzetben mit kellene lépnie.  - Nos, részemről patthelyzet van. Itt én már csak egy kiutat látok, de ha jól emlékszem az imént rámszóltál hogy engedjem el, szerinted hogyan mászhatnánk ki ebből? - veti oda csendesen Khiaranak, előbbi kérdésére válaszolva. - Oh, és egyébként.. a harmadik itt áll nem messze mögöttünk.

2009.04.23. 14:07 Daniel Barth

A lány szavainak hallatán izmai megmerevednek, fülei pedig minden egyéb dolgot kizárnak a külvilágból. Ai szavai csupán halk, távoli suttogásoknak tűnnek számára, értelmet nem nyernek a fiú agyában. - Te… nem tudod, miről beszélsz… - próbálja a lehető legbiztosabban kimondani a szavakat, de hangja megremeg. Kérdőn Deronra, majd Khirarára pillant, akik valószínűleg ugyanezt teszik.  A hűvös utcákon végigsöprő szél elfújta becsukott szemei elől haját, miközben közelebb lép Coozenhez. - Tudnom kéne, hogy ki vagy, igaz? – kérdezi kissé tétovázva, majd a lány válla felé nyúl, azonban az utolsó pillanatban visszarántja kezét.

2009.04.22. 21:41 Coozen Sana

- Közvetlenül sosem... - suttogja elfuló hangon, de nem folytatja, mert testét hatalmába keríti a fuldoklás szerű köhögés. Már egyáltalán nem izgatja az őt körülvevő ismeretlen alakok jelenléte. Csupán meg akar szabadulni a fájdalomtól, amit érez.  Legyek ilyen gyenge..? Itt már nincs rám szükség...  Akadozva Khiara felé fordítja tekintetét, majd erőt véve magán, izmait pattanásig feszítve húzódik el a félrobottól, hogy ne kelljen éreznie a zörgés szerű kattogást, amit most az oldalában és egész felsőtestében érez, átvéve annak ritmusát, miközben a cyborg feszesen tartja meg testét. Ő meg tudja kezdeni az inváziót. Már nincs rám szükség. Elég erősek lesznek. Ebben a lányban van annyi elszántság, hogy véghez vigye velük...  Halkan felsóhajt, majd a fél térdelésből, szédelegve felmagasodik, s kimért pillantása újra a fehér hajú fiúra ugrik, amint előlép, hogy alakja jobban kivehető legyen a porrengetegben. Tudja, hogy Daniel vak, de már nem akarja felfedetlenül hagyni magát a többiek előtt sem.  - A kérésem hozzád egyszerű. Ölj meg. A te kezed által akarok végre meghalni. - éles pillantása Danielébe fúródik, a fiú szemeit keresve, de a kósza hajtincsek nem engednek bepillantást takarásban levő íriszének mélyére.

2009.04.22. 21:21 Mizuki Sawa

Mostmár kezdett lassabban lépkedni, de egy pillanatra se állt meg. Először a két alak vált igazán láthatóvá, hiszen ők voltak hozzá közelebb. Ahogy viszont a nagyobb csoport irányába tartott úgy ment, hogy kicsit távolabb kerüljön kettejüktől. Ekkor hangokat hallott. - Szerinted...? És szerinted mi most mit csináljunk? - még jobban lassított a léptein, és átgondolta mennyire lehet vezsélyes a helyzet. "Vajon rám támadnak...?" De mintha csak nem is gondolta volna, folytatta a léptein, és pár méterre a csoporttól megállt, de nem szólt egy szót sem. Várt, hogy mi lesz a reakciójuk, vészhelyzet esetében még mindig tud védekezni...

[1115-1096] [1095-1076] [1075-1056] [1055-1036] [1035-1016] [1015-996] [995-976] [975-956] [955-936] [935-916] [915-896] [895-876] [875-856] [855-836] [835-816] [815-796] [795-776] [775-756] [755-736] [735-716] [715-696] [695-676] [675-656] [655-636] [635-616] [615-596] [595-576] [575-556] [555-536] [535-516] [515-496] [495-476] [475-456] [455-436] [435-416] [415-396] [395-376] [375-356] [355-336] [335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [Korábbi]