Új bejegyzés Frissítés

2009.04.22. 21:05 Khiara Laken

- Hé,azt hiszem megvan,akire gondoltál.Úgytűnik,ő is erre tart,de szerintem nem velük van. A fiú mélyen csengő szavai elvegyülnek Coozen furcsa mondataival,erőtlen kacajával a füle mellől.Hangosan szuszogva igyekszik befókuszálnia éles szemeit,ám a cirkálók szelte mocskos por mindundatlan hunyorgásra készteti. - Szerinted...? És szerinted mi most mit csináljunk?  - sziszegi fanyarul,s megpróbál féltérdre ereszkedni felhorzsolt bőrére,még szorosabban maga mellé vonva Coozen szinte tehetetlen testét. - Kérdezd őket,kik ők...Sana nem tudja,miket beszél - teszi hozzá rekedten Deronnak,összekuszálódott gondolatokkal a saját kérdésére válaszolva,noha közel sem biztos benne,hogy a sebesült Coozen élesen csengő szavai pusztán csak a fejsérülésének tudhatók be.Eközben egy másodpercre sem emeli el tekintetét az elötte elterülő útról,amely néhány másodpercre megtisztítva magát láthatóvá teszi a Danielnek megnevezett férfi,s a vele tartó,rubint szemű lány mögött közeledő,távolba süllyedt test sziluettjét.

2009.04.22. 20:39 Suzuki Ai

~Szóval nem ismeri. ~ - Hiszen túlerőben vagyunk... Nem igaz, Daniel...? - hallja a szürke hajú lány hangját. ~Akkor most mivan? A srácot nem ismeri, de azt a lányt, akit mellesleg már én is láttam, ismeri? Vagy nem? Vagy mivan?~ - Most akkor mivan? Őt nem ismered? - itt Deronra mutat - De őt meg ismered? - most pedig Coozenre mutogat. - Vagy ő ismer, te viszont nem ismered őt? Magyarázza már el valaki mi folyik itt! ~Itt minden olyan bonyolult! Vagy csak én vagyok annyira hülye, hogy nem vagyok képes felfogni, amit más fel tud? Basszus...~

2009.04.22. 19:54 Shocer Deron

Szóval még egy, remek… Most akkor mi lesz? Tépelődik magában, közben Khiara és az egyre közelebb érő fehér hajú alakra pillant. - Hiszen túlerőben vagyunk. Nemigaz Daniel..?-  Hirtelenjében kapja oda tekintetét a sebesült lányra, kinek hangja fájdalmas nevetésbe torkollik. Szóval ismeri.. Akkor ez most jó,vagy rossz nekünk? Mindenesetre nem úgy tűnik mintha az ismeretség kölcsönös lene… Kínos csöndet hozó pillanatok után, a némaságot egy időre süvítő szél moraja töri meg, s így megpillant valakit,aki még a vérvörös szemű lánytól is jóval távolabb tűnik fel a vastag porfelhő takarása mögül. A lány alakja amilyen hirtelen láthatóvá vált, úgy el is tűnt szeme elől a visszahúzódó zavart levegőben. Szóval ő lenne az akit érzett, érdekes… nem úgy tűnik mintha ezzel a kettővel lenne. - Hé, azt hiszem megvan akire gondoltál. Úgytűnik, ő is erre tart, de szerintem nem velük van. – suttogja halkan Khiara fülébe, közben koncentrálni próbál hátha meghall egy-egy apró mozdulatot a zavaros  köd rejtekéből.

2009.04.22. 19:09 Daniel Barth

Kezeivel lassacskán sikerül kibogoznia lábait a  drótok szorításából, majd imbolyogva feláll.  Tétovázik, hogy odamenjen-e a többiekhez, de  aztán marad.  Lassú lépések hangját hallja, mielőtt egy ismerős  hang szólítja meg. - Ismered? - kérdezi a lány. - Szerinted? - ejti ki a válaszokat a fiú a  száján, némi gúnnyal a hangjában. Pár lépéssel előrébblép, de nem akar túl közel  menni, hiszen az idegbajos srác talán újra  nekitámad. Enyhe szellő suhan végig az utcákon,  ami felkelti a fiú érdeklődését. Nem messze egy  újabb ismeretlen alakot vesz észre, azonban  távolsága miatt nem igazán fordít rá különösebb figyelmet. "De felkapott hely lett hirtelen Meilis... Mi az  isten van itt, ami ennyire vonzza az embereket?" gondolkodik el, azonban Deron hangja ismét  közbeszól: - Figyelj, bocs, hogy ilyen hirtelenjében neked rontottam, szóval ha még áll az ajánlatod akkor elfogadnánk a segítségedet! - ezekre a szavakra  kissé zavartan közelebb lép a három felé. A földön fekvő közelébe megy, de pár lépésre tőle megáll. A két lány suttogását hallja, pár lépésre  maga előtt, azonban nem érti, miről beszélnek. Pár perc kínos várakozás után a földön fekvő  halkan felnevet.  - Hiszen túlerőben vagyunk... Nem igaz, Daniel..? - emeli föl kissé a fejét, majd ránéz a fiúra, aki  bambán bámul maga elé. - Én nem emlékszem, hogy találkoztunk már  volna... - suttogja maga elé meghökkenten...

2009.04.22. 18:47 Coozen Sana

Tompa hangok a külvilág felől, majd valami megborzongatóan erőteljes energia közeledtét érezte. Összegörnyedt testtartással is jól össze tudta rakni az ében hajú fiú tétovázó mozdulatát, amint segíteni akarna, de a benne pulzáló töltések nem engedik. Halk, remegő, s szapora lélegzetek törnek fel a torkából, önállósítva magukat, teste felett most nem tud uralkodni, ahogy minden porcikája szinte issza magába a szennyezet, oxigéntelen levegőt, mindhiába.  - Gyűlés van, Sana. - süvít el egy hirtelen, megfeszülten suttogó női hang a füle mellett, melynek hirtelenségére teste megrezzen, kalapáló szíve újra felgyorsul. A félrobot mozdulatait most egy percre sem volt képes észlelni. Kezeit erőteljesen megfeszítve ökölbe szorítja, hogy megpróbálja testét újra állásba gyűrkőzni, de egy segítő kéz gátat szab a mozdulatnak. Coozen torkából elfojtott sikoly szakad fel, ahogy megérzi rándult vállának fájdalmát, amint Khiara, testének támasztva próbálja egyensújban tartani.  - Többen vannak. Már nem tudom...nem tudom,hogy ártanak-e. Vértől vörös ajkai most alélt pillantással mosolyra húzódnak, ahogy fejét egy erőtlen mozdulattal magasabbra emeli, hogy újra feltárja magát a külvilág minden mozzanata. Ő nem lát senkit. Csak a por kavarog a szélben, áttörhetetlen sötét falként, egybezárva őket az ismeretlen alakjával. A rátörő tompa látással még Ait sem képes kivenni, aki alig pár méterre az újonnan érkezett férfi alakja mögött helyezkedik el.  Felnevet, de mindez hamisan, s lemondóan cseng. - Ugyan Laken, semmi ok a pánikra. Hiszen túlerőben vagyunk. Nemigaz Daniel..?

2009.04.22. 18:21 Khiara Laken

- Mi a...? - szisszen fel éles vonásokkal megtorpanva,amint Coozen tompa puffanással rogy össze elötte,s szorítja oda magát a kemény,feltöredezett földhöz.Deron,kiengedve az idegent körülfonó zsinegeket,szinte egyből odaugrik az összegörnyedt,tehetetlen testhez. - Khiara,segíts...! - Hallja a fiú kétségbeesetten csengő hangját,de utolsó szavait már nem képes felfogni,ahogyan a fegyvere végéből érkezett,idegen hangokat sem; új,ismeretlen lelkek jelenléteit verik vissza a köztük omladozó házak roncsai.Összeszűkűlt pupillákkal pördül meg,s belefeledkezve pásztázza végig a légjárójuk megsebezte kihalt utcát,az ismét fullasztón felkavarodó porréteg miatt azonban szem elől veszti a látni vélt,behatárolhatatlan idegeneket.Kabátját vadul kapja fel a süvítő szélroham,mire köhögve megtántorodik,s gépies nehézséggel emeli kezeit eltorzult arca elé - a felettük elterülő,párás levegő szinte burokként veri vissza a cirkáló keltette mennydörgés egy részét,ám a tompább hangfoszlányok még így is elérik füleit.Kétségbeesetten járja át őt egy megfoghatatlan borzongás. Amint a pár pillanatnyi tétlenség után a tüdejébe épített szűrőberendezés belső,zúgó hangjától magához tér,szemeiből kipislogja a csípős port,s fakón bíbor tincseit megrázva fordul körbe Deron alakja után kutatva,kitolva elméjéből az ismeretlen lények fenyegető jelenléteit.A fiú pár méterre elötte,kissé megdőlten,de továbbra is Coozen földre vetődött teste felett áll. Mély sóhajokkal lódul hozzájuk,s Deron lábainál keményen,megzavarodott érzékeivel ér földet az eszméletét pislákolva fenntartó lányhoz. - Gyűlés van,Sana - sziszegi összeszorított fogakkal Coozen füleihez hajolva,majd választ sem várva,pár pillanatnyi habozás után noszogatva átfogja az alélt testet. - Többen vannak.Már nem tudom...nem tudom,hogy ártanak e - nyögi elhaló hangon,amint Coozen kezeit átveti saját válla felett.Gyengén meglódítja a rajta nehezedő test súlyát,hogy egy pillantást vethessen a lány vérben áztatott fejére; elhűlve eszmél fel eltorzult vonásaira s acélszürke szemeinek remegésére,amint egy pontban merednek maguk elé. Kimeredt tekintettel próbálja követni Coozen arcának vonalát.A tiszta,fehér derengésű férfi áll csupán elöttük,a közvetlen közelében pedig egy új,vöröses árnyalatokban játszó szempár. Az egyikük. Fogait szorosan összezárva,kattogásokkal meginogva a test súlya alatt emeli fel arcát Deron sötét alakjára. - Még egy.Még van itt valaki,de nem tudom bemérni...nem tudom. - Suttogja kétségbeesetten izzó hangjával,feszülten táncoltatva tekintetét,egyrészt tudván,hogy immár hárman gyűltek össze körülöttük; másrészt,mert a vissza-visszatérő érzékei s emlékei mintha hirtelen összeomlottak volna benne.

2009.04.21. 20:04 Mizuki Sawa

Odaér a cselekmények helyszínére, és nehézkésen sikerül kivenni pár körvonalat. Megpróbálja felmérni a helyzetett, úgy tűnik a két távolabb álló lak ismeri egymást, sőt ebben biztos volt. De hogy a többi ember  kapcsolata miylen volt, azt már nem tudta megállapítani. Tett még pár lépést, minden félelem nélkül. "Nincs mitől félnem, ha rámtámadnak, azzal nem ártanak nekem, sőt... Ha megszabadulnék ettől az élettől újra a családommal lehetnék, nem szenvednék már ennyire..." Ezek a gondolatok suhantak át akaratlanul is az agyában, és hirtelen tudta, hogy ez így van. Egy pár pillanatig átjárta a testét a vágy, hogy az idegenek, akikhez közelít ellenségesek legyenek, hogy meghallhasson, de aztán emgrázta a fejét. "Nem, még nem hallhatok emg, meg kell bosszúlnom a családom!" Továbbra is magabiztos léptekkel közelített, bár a látását zavarta a még mindig enyhén portól kavargó levegő. -A francba!!- mordult fel, és hirtelen egy erős szellő járta át a környéket kicsit megtisztítva a levegőt, elgalább pár percig. Mostmár nem votl visszaút, látta a többieket, és ők is láthatták őt.

2009.04.21. 19:46 Suzuki Ai

Alaposan figyelte az eseményeket. ~Húha... az a srác nagyon ellenséges! Vigyázni kell vele! És egyébként is! Ki ő? Még nem láttam! Nem mintha olyan baromi sok embert láttam volna, mióta itt vagyok...~ Hosszasan gondolkodott, majd rájött, hogy ő nem igazán szeret valamit kívülről szemlélni, ezért, véleménye szerint, ideje lesz már életjelet adni magáról. A legegyszerűbb módszert választotta, odasétált Daniel mellé. - Ismered? - kérdezte a fiútól, majd Deronra mutatott. Igazából tudta, hogy nem ismeri, mivel neki valami olyasmit mondott, hogy rajta kívűl nem igen ismer mást. De hát a "nem igen" nem zárja ki, hogy őt ismerje. Így hát kíváncsian várta Daniel válaszát.

2009.04.21. 19:15 Shocer Deron

Fejét ide-oda kapkodva pillant a jelenlévőkre, hirtelenjében nem tudja mit is tegyen. A szennyezett levegő huzatja lassan elsöpri a felvert port, láthatóvá téve így a idegen fiú alakját, aki immár a földön hever. - Deron…! – hallja a közelében álló Khiara meghökkent mégis parancsoló hangját. Fejét a lány irányába kapja ,majd  megpillantja sebesült, ezüsthajú társát, kinek hajtincseiről s arcáról egyaránt keskeny patakokban csordul le az aggodalmat ébresztő vér. A sérülések látványa és annak tudata hogy ezidáig nem vette észre bajtársa sebeit, néhány pillanatra megdermesztik , ezáltal lazított a drótok szorításából. -Héj, nyugi.. Csak segíteni akartam, de látom nincs szügség rá. . – eszmél fel egy ismeretlen, nyugodtsággal teli hangra, amit fegyvere vége felől hall. Ezalatt  Coozen arcára hirtelen riadtság ül ki, ahogy megpillantja a fehérhajú fiút, olyan, mintha szellemet látna, s lassan, bizonytalanul elindul felé. Hallja suttogását, majd pár lépés megtétele után a poros földre borul. Elhajítja a kezében pihenő hosszú drótszálat, s gyors léptekkel Coozen felé veszi az irányt, eközben eleget téve Daniel kérésének aki immár szabadon mozoghatott.  - Hékás, magadnál vagy? –kérdi aggódva, s kezével a lány válla felé nyúl, de hirtelen visszarántja mikor észreveszi hogy kesztyűje és kabátja több helyen felszakadozott . – Khira, segíts ! Nem szeretném még jobban lerontani az állapotát!- kiált el válla fölött, várva a cyborg lány reagálását. – Figyelj, bocs, hogy ilyen hirtelenjében neked rontottam, szóval ha még áll az ajánlatod akkor elfogadnánk a segítségedet!   Jólvan Deron , gratulálok . .  Hozod azt a szánalmas formád mint mindíg!

2009.04.21. 18:10 Daniel Barth

Ahogyan egyre közelenn ért a lezuhant légjáró felé, egy vastag drót csavarodott lábaira, melynek végét egy fiú fogta. A drót végén lévő nehezék idegenül csapódik a lábára, majd rántást érez. Teste lassan a porba hull, tompa koppanással egyidőben.  - Egy lépést se! Hagy halljam, ki vagy te! - hall maga előttről egy ideges, ingerült hangot. "Nem mintha egyáltalán tudnék tenni egyetlen lépést is ettől a vacaktól..."  - Héj, nyugi... Csak segíteni akartam, de látom nincs szükség rá... - szavai a lehető legnyugodtabban csengenek, azonban elég hangosak ahhoz, hogy visszhangozzon az üres utcákon. A földön fekve, kezeit a földre téve még két embert érez a fiún kívül a közelben. Az egyik különösen fáradtnak, és meggyötörtnek hatott, mégis elindult Daniel felé. Néhány hangtalan lépés után a lány is a földre zuhan. A fiú megpróbál fölállni, azonban a feszes zsinór a földhöz szorítja. - Te, figyelj... Még ha rátok is akarnék támadni, három egy ellen... Esélyem sem lenne, tehát lennél szíves elengedni? - alkudozik némi éllel a hangjában, miközben megpróbált föltápászkodni.

2009.04.21. 17:47 Coozen Sana

Ezüstösen derengő tincsei ziláltan meredeznek a tompa fényben szerte szét, eggyé olvadva az arcán végigvonuló vércsíkok színtengerével. A szálak ritmusosan mozognak lélegzetének heve alatt, amint csontos végtagjaival karját erősen megfeszítve a megroncsolt légjáró oldalában teljesen felmagasodik, hogy láthassa mi történt. A kavargó porrengeteg percekig fedve tartja az ismeretlen alakját; csak férfias sziluettje árulkodik az erősebbik nem jelenlétéről. Mellkasa megremegve dübörög, miközben érzi, hogy testét a bénító hideg járja át.  Nem engedhetem... Magamnál kell maradnom!..  Szivárognak tudatába a gondolatok, néma fájdalmától üvöltve, ahogy tekintetét feszesen előre szegezi, a hófehér hajú fiúra.  - Jól vagy? - kérdi egy vékony hang a fejében, amitől fülei újra zúgni és csengeni kezdenek, a hirtelen érzést nem tudja hova tenni. - Most el kell mennem. De ne aggódj a katonák miatt, én majd visszaviszem őket a bázisra!  Hirtelen köhögő roham tör rá, ahogy Daniel arcára pillantva hirtelen hatalmába keríti egy olyan emlékkép, melyet abban a pillanatban nem érzékelt. Zavart, s riadtsággal vegyült tekintettel pillant körbe, de már seholsem látja a kisfiú alakját. Látása folyamatosan gyengül vagy kihagy a szédültség érzésétől, ahogy akadozó, kooridnálatlan mozgással, az oldalát szorítva, s kissé begörnyedve indul el az ismeretlen férfi alakja felé.  - Ez az arc... - suttogja elmélyült hangon, de már saját hangját sem képes betájolni, mintha valaki más beszélne hozzá.  Nem kérek többet az emlékekből...  Hirtelen hunyja le a szemét, lábai összecsuklanak, kíméletlen koppanással jelezve, hogy a felsebzett térdek a betont érték. Már nem képes állásban megtartani magát.  Hogy lehettem ekkora hülye..?  Tudata egyre inkább zavaros lesz, ahogy felső testével előre dől, karjaival átkulcsolva egymást, homlokát a forró betonhoz szorítva, melynek felületéhez érve újra megérzi saját szívének lüktetését.

2009.04.21. 16:35 Suzuki Ai

Miután rohant egy jót, épp lepihent volna, amikor hallott valami csattanást, ami hatalmas volt, még a földet is megrázta kissé. ~Na ez mi volt?~ Épphogy megállt, látta, hogy Daniel a csattanás irányába kezd futni. ~Jajj... még több rohanás!~ Gyorsan Daniel után szaladt, nem akart egyedül maradni. Hamarosan meglátta Danielt, valami járművet, amit nem tudott pontosan, micsoda, meg néhány emberfélét. Mást nem nagyon ismert fel. Inkább úgy döntött, egy félig lerombolt ház sarkából figyel, és ha szükséges előjön.

2009.04.21. 15:32 Mizuki Sawa

A földön ülve egy fának dőlt, ami már rég kilehelte magából az utolsó életet is. Épp a fáradság ellen küzdött, hogy ne aludjon el, de a szemei egyre nezebekke voltak. "Nem, nem aludhatok el most, nem akarom megint átélni, muszály a fáradság ellen küzdenem! Muszály..." Gondolta magában, de szemei már csukodtak is le, amikor hirtelen egy hatalmas robbanászerű hasította át a levegőt. A szemei rögtön kinyíltak, és ő is éber volt. Felpattant, és pár másodpercig habozott, majd elindult a hang irányában. Biztos volt benne, hogy jó irányba halad, és hogy már nem lehet messze, mert egyre sűrűbb let a por az így is átláthatatlan levegőben. A vízes ruhái elég hamar bepiszkolódtak, de ezzel nem foglalkozott most. Lassított a léptein, és úgy ment tovább. Lassan már hangokat is ki tudodd venni, de még nem érthetően.

2009.04.21. 00:08 Khiara Laken

Egy idegen lényt határol be érzékeivel tőlük alig pár méterre a hangtalan,kietlen utcán,melyet csak a házak közti süvítő szél jár át néma lábain.Közvetlen a norlanai határ alatt húzódó körzetek mindig elveszett sivatagokká válnak a fentről szállingózó,mérgező anyagok végett. Még őt megelőzve kiált fel élesen Deron szinte az idegen pontos irányába,s az újra felhalmozódó elektromos töltések mellett égetően eszmél fel,hogy a férfi elhajítja furcsa zsinegeit a számára valószínűleg még a porrétegbe olvadó emberi alakra.Pár pillanatnyi hunyorgás után Khiara már látja is fehér derengésű körvonalait kirajzolódni a homokszemcséket táncoltató szélben,amint sárga derengésbe vonják a közvetlen légteret; s eközben tompa kattogásokkal érzi,hogy a furcsa idegen lelke éppen olyan hasonló,mint ő hármuké. - Ereszd el... - veti oda száraz hirtelenséggel a zsinórokat rángató fiúnak,ám mikor újra szólásra nyitná felrepedezett ajkait az idegen felé közeledve,magához térve,éles figyelmességéből adódóan tompa remegést érez vénáin végighúzódni - a Deron jobb irányában álldogálló Coozen,szinte elveszve a hirtelen felkavarodó porrétegben,alig észrevehetően rezegteti vállait.A mocskos levegőjű arany fénylésben csak most tűnik ki,hogy ruháját frissen foltozzák be a ráfröccsent vércseppek. Meghökkenve,szinte lassú gépiességgel indul a lány felé,szemeit egy pillanatra sem levéve róla,ám amint eszébe jut az idegen,hunyorgó,most fakón mélykék szemeivel Coozen s közte kezdi táncoltatni a tekintetét. - Deron...! - sziszegi elhűlve,átkozva a mellettük álló fiút s önmagát,amint szeme elé tárul Coozen bíborvörös csíkokkal keresztezett arca.A lányban láthatólag pislákol az öntudat,de kemény lábakkal,megvetve áll.

2009.04.20. 22:00 Shocer Deron

Miközben elterül a romos padlószerkezeten , fejét hátra dönti, hogy megszemlélje a katonák kétségbeesett motoszkálását.  A szennyezett levegő csupán addig engedi Shocer nyakát hátra hajlítani , míg éppen csak egy pillanatra meglát egy férfit akinek Khiara segít magára helyezni a lélegeztető maszkot, majd ő is hirtelen mellkasához kapja jobbját s összeszorítja vele ruhaanyagát. Eközben bal kezével sebesen előrántja a Ziy-től kapott feltöltött maszkot, utána archához kapja s egy mély lélegzetet véve áll fel, mozgása még erősen koordinálatlan , hiszen füle még rettenetesen cseng a becsapódás hangos morajától. Türelmesen végigvárja  míg a katonák kivánszorognak a romos járműből, s mikor már mindenki távozott, lassú bizonytalan léptekkel követi Coozent  a porlepte meilisi utcára. Érdeklődve szegezi tekintetét a légjáró által okozott károkra, felszakadt tetejű romok, feltépett beton melynek darabjai szanaszét szóródtak a mérgező levegő homályában;  ám ez a látvány cseppet sem nyújt neki új élményt. - Most Ti  vezettek engem. Mögöttetek leszek. – kapja hátra fejét hirtelen, majd elgondolkozik,hogy mégis, mit kellene tenniük most, hisz most hagytak el egy norlanai leszálló tornyot nem kis feltűnéssel, ha szerencséjükből fogytán vannak akár egy csoport cyborg is felfigyelhetett a hangzavarra.  Eltöprengését félbeszakítja egy csendes, szinte néma hang, néhány lépés üteme dübörögteti dobhártyáját, minek tulajdonosa egyre közelebb ér hozzájuk. Egy drótot ránt elő zsebéből , s miután egy kevés nehezéket illesztett a hosszú kábel végéhez elhajítja azt a jövevény felé, kinek alakja még alig körvonalazódik ki a sűrű homályból. Visszahúzva fegyverét érzi hogy az rátekeredett az ismeretlen lábára, megakadályozva ezzel a mozgásban. - Egy lépést se! Had halljam ki vagy te?! – kiáltja az idegen felé ingerült hangon, s továbbra is feszítve tartja a kezében lévő zsineget.   Egy biztos,nem cyborg, azokhoz képest őt túl könnyű megtartani, de nem ő lenne az első narlanai öleb aki lesből akar nekem támadni.

2009.04.20. 20:40 Daniel Barth

Hosszas, fárasztó rohanás után egy ház tövében leül. Mellkasa ritmusosan emlekedik fel-le, miközben levegővel telik meg.  Hamarosan sercegő hang tölti meg a környéket, majd egy hatalmas robbanásszerű csattanás, amibe a föld is beleremeg. "Ez a közelben volt..." kapja föl a fejét, mielőtt felugrik. A hang irányába kezd el rohanni, amit néhány háztömbnyivel arrébb meg is talál. A légjáróból emberek szállnak ki, láthatóan egy szép kis kényszerleszállással jutottak ide. A környéken néhány letarolt ház, illetve hatalmas porfelhő. Egy pillanatnyi tájékozódás és gondolkodás után úgy dönt, közelebb megy. "Nem tudom, kik ezek, de jelenleg nem jelenthetnek veszélyt..." - gondolja, mielőtt pár méterrel közelebbmerészkedne a tropára tört légjáró felé. ...

2009.04.20. 19:41 Coozen Sana

Halkan, rekedt hangon felköhög. Egész felsőteste a hatalmas V alakú kormánynak feszül és ernyed el, mint egy lélektelen bábu, akit már rég elhagyott az élet. Teste csak néha rázkódik meg a hirtelen tüdejébe jutó mocsok szennyezte levegő és por hatására, amint vérző ajkai minden erővel próbálnak kitaszítani torkából. Szemhéja megrebbenve nyílik fel, hunyorogva engedve bepillantást a szürke szempár mélyére, melyek kihűlt pillantása egy meilisi romhalmazra szegeződik, mely egykor még ház lehetett.  Valószínűleg belecsapódhattuk egy kicsit...  Futnak át tudatán reflex szerűen a meggyötört gondolatok, ahogy apró zúgás és suttogó hangfoszlányok kíséretében próbál valamit kivenni Deron szavaiból, akit nem, hogy nem lát, de alig érzékel. Még azt sem vette észre, hogy mellé mászott a zuhanás pillanatával szinte egy időben.  - ...örű...szállás...olt...sszony. - dobolnak fülében a mélyről jövő hangok, a férfi komolytalan szavai, melyek minden percben fel tudnák húzni, de most képtelen reagálni rá. Saját tomboló szívverésein kívül alig hall és érez valamit. Egész teste lüktet, s beleremeg tudatának kűzdelmébe, az ájulás ellen. - Nekem is... tetszett... - hüppögi elszorult mellkassal a szennyezett levegőt, majd erőtlen végtagokkal próbálja ülésbe tornázni magát, vért köpve maga elé. Érzi, hogy forró vérének folyama most végigcsorog halántékán, ugyanúgy, mint a maga elött húzódó üveg repedéseinek vonalán is, egy ponton ahová a csapódás pillanatában vágódott be a feje. Elhomályosuló képfoszlányok táncolnak a szemei előtt, gyomra felkavarodik a hirtelen rátörő, szédítő, s zsibbasztó érzettől, ahogy érzékelni kezdi lábát, majd egész testét, amint kilép a feltépett betonra.  - Most Ti  vezettek engem. Mögöttetek leszek. - hallja már tisztábban a szavakat, de képtelen lenne betájolni, hogy kitől jönnek. Feje előre csuklik, ahogy még mindig a légjáró oldalába támaszkodik, s próbál hevesen levegőt kapkodni magába, hogy magához térítse testét, felélesztve érzékeit.

2009.04.20. 19:02 Khiara Laken

Ritmusosan köhögi fel a földnek csapódott légjáró összekeveredett levegőjét,mely a zuhanás közben már betódult a fémkabinba; felcsuklik a hirtelen belélegzett áporodott por nehéz súlyától,sűrű pislogások közepette a sípoló tüdejű,elborult katonákra pillantva.Remegő végtagokkal matatják zsebeiket a légzőmaszkok reményében,melyek megszűrhetik számukra a szükséges oxigént. Nyögve húzza fel magát a megroncsolt jármű felrepedt oldalán,s fogcsikorgatva igyekszik segíteni a tüdejüket szorongató embereken; zihálva hunyják le szemeiket,mikor a maszk végre teljesen eltakarja orrukat s szájukat a számukra elviselhetetlen levegőtől.Torokköszörülve,a hirtelen nyomásváltozás miatt hunyorogva tekint végig a megviselt testeken,miközben továbbra is mélyeket szív,hogy belső szűrőberendezése hozzászokjon a jólismert,mocskos,meilisi légtérhez. Most is,ahogyan fent,ő ugrik oda legelőször az eldőlt hajó kiszakított ajtajához,s kissé megbotolva tekint fel a csillogó por megszűrte sápadt Nap fényeire,mely itt lent csupán csak a norlanai égitest megfáradt árnyéka.Társai kibotorkálva követik őt,s míg sietve összeszedik magukat,egy gyors pillantást vet a léghajóból kilépő Coozenre és a mögötte lépdelő Scoherre.Az egyik katona kezei közül a megmentett kisfiú töri ki magát,és szalad kimerült életmentője közelébe.Gyorsan fordul el a búcsútól saját búcsúja felé,melyet ő mindig is annyira utált; mintha minden egyes alkalom örökre szólna. - Kerüljétek ki a cyborg pusztította övezetetet.A bázis felé tartsatok,onnan induljatok tovább.Aki úgy érzi,hogy túlságosan lemerült,ne vállalkozzon,váltsa fel magát a többiekkel.Legyetek óvatosak.Nagyon,nagyon vigyázzatok... - egyre elhalkuló szavaiba most tömény fájdalom,a keserű veszteség örök helyreállíthatatlansága ivódik bele. - A kilences vonal nemrégiben megsemmisült Norlana északi határán.Esztelenül kezdtek neki egy támadásnak. - Tekintetét mélyen végighordozza a meggyötört harcosokon,minden szót lényükbe égetve,ahogyan lobogó,szélfútta kabátjukban,szemükben a bosszúra éhség csillogásával,bármely pillanatban készen állnak elötte. - Ne hagyjátok,hogy az érzelmeitek vezéreljenek. - Visszhangozza végül kemény tartással a cyborgok agyába,s karperecükbe vésett utasítást,éppen csak emberibb szavakkal,egy sokkal emberibb vonású arccal.Poros,remegő pillájú szeme most Ced fiatal,forrófejű lényén állapodik meg a tömegben,arra gondolván: egy robot vajon pusztulni hagyta volna társát? Valószínűleg,igen.Éppen ezért bírnak olyan nagy hatalommal,s élvezik az emberpusztította előnyöket – vagy épp ezért fognak megroskadni az emberalkotta átok nehéz súlya alatt.Ám ez még nincsen eldöntve.Most egyenlőre szét kell bogoznia összekuszálódott gondolatait. Pár csendes pillanat után aprót biccent társai felé,mit néhányójuk egy félszeg tisztelgés kíséretében viszonoz,mások viszont már hátukat mutatva indulnak neki a szinte sivatagos tájaknak,hogy felkészüljenek egy sorsokat döntögető,végső ütközetre. Szeme sarkából még feleszmél a kisfiú piciny alakjára,ahogyan egy mélybarna pillantással szalad el mellette a homályba vesző katonák után.Közelükbe érve egy kabátos fordul hátra,és bevárva őt a hátára kapja törékeny kis testét,úgy,ahogyan apa emeli fiát saját magára.Khiara szájába harapva eszmél csak fel rá,hogy az idősebb harcos valóban a gyermekét vesztette el Norlana miatt.Már tudni fogja,hogyan és hol adjon menedéket a számára. Kezét zsebeibe csúsztatva fordul hátra egy fanyar mosoly kíséretében a mögötte álló társaira,akik már csak rá várnak. - Most Ti  vezettek engem.Mögöttetek leszek.

2009.04.19. 23:20 Shocer Deron

Ez megőrült! Kiált fel magában ingerültem miközben a felszakadt fémlemezek mellett süvítő légáramlat szinte a falhoz szorítja testét. A keletkező repedést bámulja, majd hirtelen észreveszi hogy a levegőt övező pára egyre sűrűbb, s egyre sötétebb van. - Kényszer leszállás! – hallja a pilóta ülésben kiáltó lány feszült hangját, látja a körülötte álló rémült katonákat akik fejvesztve keresnek valamit amiben megkapazkodhatnak. Egy hirtelen,hangos zörej közepette, minden jelenlévőt földre taszít a hatalmas nyomás. Hát ezekkel aztán…. tényleg biztonságban érzem magam…. Lassan elindul a romos padlószerkezeten húszva a jármű eleje felé, utána megpróbálja felhúzni magát a szakadt vezető ülés háttámláján, közben háta mögé pillant ahol a katonák kínlódó hangokat adva jajgatnak fel. - Gyönyörű leszállás volt parancsnok asszony!- érzi hogy ezt talán nem kellett volna oda szólnia Coozennek , s mintha a lány, felé táplált dühe kézzel tapintható lenne, elengedi a széket és hátradől az immár rozoga állapotban lévő talajra,mintha ezzel akart volna kitérni egy lehetséges ütés elől.

2009.04.19. 21:24 Coozen Sana

A légjáró hánykolódva vág neki a porlepte légnek, ahogy zúgva, s recsegve a magasba emelkedik, felbolygatva a homokszerű szemcséket melyek teljesen elhomályosítják a pilóta fülkét körül ölelő üvegablakok kilátását.  - Ha megkérdezhetem pontosan merre szándékozol repíteni bennünket? - hallja hátulról Deron sértetten csengő hangját, amint az utat tör magának a katonák keltette morajon.  - Hát öcsi, majd mond meg Te, hogy épp merre tartok, mikor átlátod ezt a rohadt nagy porréteget... - veti oda gúnyos hanglejtéssel, amint erőteljesen a gázra lép, hogy a hatalmas légbenjáróval kikeveredhessen a félhomályból. Karját megfeszíti és előre tolja, ezzel méginkább begyorsítva a fémhalmaz mozgását. Amint a szél egyre őrültebb iramban kezd süvíteni mellettük, már hallani kezdi a háttérben rázkódó katonák ingerült vagy rémült sóhajait, attól tartva, hogy ez lesz az utolsó utuk életükben.  - Uraim nyugalom, ha balra pillantanak akkor az egybemáló szürkeségből pillanatokta kitűnik Norlana pompás városa. Tehát, ha meghanak legalább abban a tudatban teszik, hogy láthatták a lenyűgöző égi várost. - húzódnak mosolyra ajkai, élvezve a hajó keltette adrenalin növelő mozgást. Ahogy a szíve a torkában dobog és gyomra az egekbe ugrik, mikor már ő sem képes tisztán kivenni az útvonalat. Imádja a testét megborzongató, közeli veszély érzetét. A légjáró azonban hirtelen ereszkedni kezd, miközben vészes füst lepi el fémes csillogású felszínét. Hatalmasat kattan valami, majd sziszegés szerű szivárgás hangok törnek maguknak utat a megremegő fémfelületen. Néhány csavar megadva magát, kiszakad a helyéről, utat engedve a szélnek, hogy feltéphesse az acéllemezeket.  - Kényszer leszállás!.. - jelenti ki alig hallható feszültséggel a hangjában, ahogy hirtelen visszarántja a kormányt. Már semmitsem lát maga előtt. A meilisi homály, és a szmog áthatolhatatlan tömege fed el mindent ahogy belépnek a külvárosi körzetbe és kissé belassulva a felrepedezett beton felszínének csapódnak.

[1115-1096] [1095-1076] [1075-1056] [1055-1036] [1035-1016] [1015-996] [995-976] [975-956] [955-936] [935-916] [915-896] [895-876] [875-856] [855-836] [835-816] [815-796] [795-776] [775-756] [755-736] [735-716] [715-696] [695-676] [675-656] [655-636] [635-616] [615-596] [595-576] [575-556] [555-536] [535-516] [515-496] [495-476] [475-456] [455-436] [435-416] [415-396] [395-376] [375-356] [355-336] [335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [Korábbi]