Új bejegyzés Frissítés

2009.04.17. 23:50 Khiara Laken

- Hű... - az ébrenlét és a félálom határából most végleg kijózanodott,ahogyan a feléje közeledő Coozen emberszerű alakja két pislogás között egy hatalmas,szürke bundájú macska képében jelent meg újjá.A levegőt mágia lengi körül,töményen érzi,ahogyan égeti a bőrét,szinte felperzseli tüdeje bensejét,miközben szív egy mélyet az áporodott levegőből. - ...most hogy nyugi van,megkérhetlek hogy mond el,hogy még is mi a tervetek? - Hö? - reagál bambán,egy pillantást sem vetve Shocer visszatért,közeli arcára; tekintetét még mindig a most sarokba vánszorgott,nyugodt lelkű macskán pihenteti.Összeráncolja a homlokát,s elnyújt egy mély hümmögést. - Bocs - morogja lassan,miközben komótosan visszafordítja tekintetét az ugyancsak a sarokba révedező fiú átható szemei közé. Ez érdekes mutatvány volt. - Nos a terv...A terv? Hmm... - gondolkodik el egy röpke pillantra,és hogy nyomatékosítsa érzelmeit,elhúzott szájjal megvakarja az állát. - Sajnálom,Furcsaság,de nem áshatunk mélyebb dolgok felé.Jóformán nem is ismerlek - mosolyogva felhúzza fél szemöldökét,és érzékeny vállaihoz nyúlva kissé megemeli,majd visszacsúsztatja magán a vastag kabátot.A por felkavarodik kettejük között,szinte áll a fénycsíkok tengerében. - Félő,hogy kiszedhetik belőled.Érted,kínzással...hasonlókkal... - teszi hozzá magyarázatképpen. - Nemsokára el kell innen tűnnünk,azután a katonáim visszatérnek saját körzetükbe,és mindenkinek folytatódik az élete - oldalra billenti a fejét,s kihívó mosoly terül szét az arcán.

2009.04.17. 23:31 Shocer Deron

Ingatag lábain gyorsan próbálja elérni a megviselt ajtót, közben a gyerek előtte cammog, néha egy-egy együttérző pillantást vetve rá. Mikor belépnek, nyugtató csend fogadja őket a sötét szobában, miközben távolodik az ajtótól, szemével a két lányt keresi, Khiarat meg is pillantja a megszokott sarokban, mellette pedig egy szürke macskát lát. Furcsálva figyeli ami szeme elé tárult, utána visszaül előző helyére, a plafont bámulva, közben szeme sarkából az állatot figyeli.    Nehogy azt mondjátok nekem hogy ez…. végülis teljesen mindegy, csak tudnám miért idegeskedek ennyit ezeken az embereken. Lassan lehunyja szemhéját néhány másodpercre, majd a robot lányra pillant szűkre nyitott szemével. - Nos, most hogy nyugi van, megkérhetlek hogy mond el,hogy még is mi a tervetek?

2009.04.17. 23:12 Coozen Sana

Lehajtott fejjel, összeszorított fogakkal lépked egyre beljebb a kis, porfedte helyiségbe, ahogy megérzi az egész karját lezsibbasztó, felemésztő erőt. Ökölbe szorítot keze körül még mindig elektromos szikrák pattognak, folyamatosan görcsben tartva a lány ujjait. Egész jobb karja mozdulatlanságba dermedt és alig észrevehetően remeg, teste mellett leeresztve. Nem hittem volna, hogy ez ennyire tud égetni. És, hogy felejthettem el, hogy...  Gondolata félbe szakad, mikor hirtelen Khiara felkémlelő alakja tölti be látóterének egészét. Gondolkodás nélkül, szinte már reflexből alakul macskává a belső riadtságtól, ami újra rátör a megigéző mélykék szempár láttán. Hatalmas szürke teste elvonul a félrobot mellett, majd leül a fal mellé, maga köré csavart farokkal. A mézszínű szemek most a helyiséget kémlelik, ártatlan házikedvenc módjára, melynek mélyén az ében, ovális pupilla ide oda forogva szűkül és tágul, az újféle látás bűvkörében.  Talán még hálás is lehetek annak az idióta villámfejűnek... Ha nem avatkozik közbe a mi kis társalgásunkba, talán Khiara is tovább merészkedik. Figyelnem kell rájuk.. Nem tudhatják meg miért vagyok itt.  Némán ásít, kivillantva az apró, hegyes macska fogakat, ahogy gondolkodására, mint egy pontot téve vet egy hullámot könnyed farokmozdulatával.

2009.04.17. 23:03 Khiara Laken

Összerándul félálmában,ahogyan meghallja a fémajtó már ismerős nyikorgását.Kábán nyomja fel magát ülésbe; az alatta fekvő porrétegbe most az ő szabályos körvonala égetődött bele. - Vége is a túrának? - ásít unott hangnemben,mikor feleszmél a közeledő Coozen ezüstös,a napsugarak fényében lágy aranyszín alakjára.Nem is kell éreznie,arcán a méreg vonásait lehet felfedezni,ahogyan letekint a magasból.

2009.04.17. 22:53 Shocer Deron

A hirtelen csapódástól a földre zuhan,féltérdre erszkedve kiköpi a szájában összegyűlt bíborszínű vért, majd letörli annak nyomát szája széléről. Dühösen az elviharzó lány után néz, gondolta,hogy Coozen nem lesz vele elnéző emiatt a megbotlása miatt, ezért megpróbálta önuralmát megtartani. Hisztérika. Remélem azért neked is fájdalmat okozott az az ütés. Átkozódott magában,miközben barna szövetkesztyűben lévő tenyerét ráhelyezte sajgó arcára, közben a kesztyű és bőre között erős szikrák pattogtak. Lassan feltápázkodott, a riadt fiúnak fejével biccentett,hogy menjen előre, majd követte ő is. - Már megbocsáss, de szerinted hogy harcolnék Norlana ellen fegyverek nélkül? Vagy  talán én arra kellenék hogy valami élő csali módjára eltereljem az ellenség figyelmét miközben ti nyugodtan végzitek a dolgotokat?! Én se bűvészkedhetek a végtelenségig puszta kezes harcban,erre már ráébredhettél volna!- kiáltja utána a jármű bejáratából.

2009.04.17. 22:27 Coozen Sana

Érzi, hogy végigfut testében az ideg. Ahogy a fiú magyarázkodását figyeli már nem tud megálljt parancsolni mozdulatainak. Hirtelen szorul ökölbe a keze, behúzva Deron arcába, amennyire csak fáradtsága és végletekig hajszolt ereje engedi neki.  - Felelőtlenség volt. Nincs szükségünk külön akciókra, ha majd Norlana ellen megyünk! - üvölti az arcába eréjes hangon. - Feledékeny vagy hmm?! Ez itt nem az ovoda ahol bármit el lehet csak úgy felejteni! Ránk is támadhattak volna, amíg te az ügyeidet rendezed egy norlanai pénzhajhásszal! - lök rajta még egy erőteljeset, hogy a férfi feje a fémlemezeknek csapódjon, majd gyors léptekkel elindul visszafelé.

2009.04.17. 22:15 Shocer Deron

Miután egy mély lélegzetet véve feláll a pilóta ülésből, dühhtől forró léptek kopogását halja a jármű acélpadlóján, majd hirtelen valami egy határozott rántással a falhoz szorítja. - Merre jártál villám mester?! - Coozen gúnyolódó hangjától zeng a légjáró, riadtan a szemébe néz és egy kínlódó mosolyt erőltet arcára amit a lány nem igazán díjaz. - I…igazán sajnálom,de  ahogy elővetted a fegyvereidet eszembe jutott hogy egy találkozót beszéltem meg valakivel és máshogyan nem tudtam lejutni hozzá. Ugye, nem kérdeztem meg hogy elvihetem e a járgányt? Bocsánat de néha olyan feledékeny tudok lenni. – magyarázkodásának végén kínosan megvakarja tarkóját, majd a lány mögül előbukkanó fiúra pillant,aki még mindig az imént kapott édességet tömi magába.

2009.04.17. 22:01 Coozen Sana

Elegánsan felmagasodik, majd karjait összefonva mellkasa előtt nyájasan várakozik, míg a férfi nagy nehezen le nem pakolja a légjárművet a betonra. Ahogy a fémtalapzat talajt ér, roham léptekkel indul meg a feltépett ajtó felé egy rántással teremtve maga elé a megriadt alakot. Ujjai összeszorulnak kabátjának anyagán, a légjáró oldalához lökve Deront, ruhájának nyakrészénél.  - Merre jártál villám mester?! - kérdezi ingerült szavait játékosra cserélve, ahogy szétterül arcán egy gúnyos mosoly.

2009.04.17. 21:43 Khiara Laken

- Ilyen nincsen... - nyöszörgi maga elé fintorogva,miután ismét elrohantak, egyenesen az orra elől.Lendületből,sóhajtva dől tovább hátra a kemény padlóra,kényelmesen nyúlik el,a hátát szuszogva kiegyenesítve.A felpárásodott levegő,a rávetülő napsugarak melege,és a keményborítású föld alulról jövő hűvösségének borzongató ellentétében hunyja le szemhéját.Lustán maga mellé ejti jobb kezét,mire a mélyen bevarrt kabátzsebében tompán koppan egy rég eltemetett tárgy,majd egy pillanatra felcsendül a melankólikus,magasan megütött hang.Felmordul,teste végleg elernyed. Hihetetlen álmosság ereszkedik rá; mélyeket lélegezve lazítja el kifáradt izmait,bár nem akar engedni a hívogató sötétségnek.Félálmában is grimaszokat vág saját magának,csukva tartott szemmel hunyorog az arcára festett fénycsíkok miatt.Egyre hangosabb kongásait most meglepően nyugtatónak érzékeli,szinte minden egyes,ütemesen lüktető vénáját az elméjébe vési. - Mik ezek az összevissza rohangálások,gépkislány...? Bár érezte lent a padló gyenge reccsenéseit ahogyan közelítenek felé, szemhéja belseje fénylő vörösből most feketére váltott,így már azt is tudja,hogy valaki épp fölötte támaszkodik. - Miért nem akarsz tovább aludni? - mordul fel szárazon,s résnyire kinyitja nyúzott tekintetét,szembetalálva magát egy ugyancsak fáradt,de fiatalosan csillogó zöld szempárral. - Most komolyan.Szerinted így lehet..? Megmondhatnád az új csipet-csapatodnak,hogy ne vagdossák a rohadt ajtót - úszik át egy színpadias fintor Ced arcán,és kissé felemelkedik hatalmas katonai kabátjában,amitől a Nap sugarai kinyúlnak mögüle,s újra rávetülnek Khiara-ra. - Ők nem a csapat tagjai... - Aha. - Pillanatnyi csend.Egy nagyobb horderejű lélegzetvétel. - Én megmondtam,hogy ne gyere el a bázisról,de te,mint mindig,sosem akarsz rám hallgatni - vág erélyesen a fiú belekezdetlen szavába,és nyűglődve,megkoccanva oldalra vergődi magát,félig a hátát mutatva. - Én is megmondtam neked,hogy úton leszek.Harcolok. Kinyitja,de abban a pillanatban be is csukja ajkait; inkább elnyom egy hatalmas ásítást.Felhümmög. - Túlbuzgó újonc... - Kösz,hogy nem hagytál el védtelenül. Háta mögött is érzi,ahogy a fiú bakancsaival visszalépdel a többi katona soraiba.Khiara tudja,hogy a harcos csak addig várt,míg ő végre egyedül nem marad.Finoman elmosolyodik,bár arca meg sem rezdül.

2009.04.17. 21:14 Shocer Deron

Lassan lépkednek végig a poros földön, lépteik csak úgy visszhangzanak a hatalmas némaságban. Elérnek egy régi, mégis feltűnően jó állapotban lévő házhoz, melynek ajtaja és ablakai is a helyén vannak. Shocer kissé előre lép a fiú mellől. -  Hé, Ziy! Itt vagy még? Bocs hogy… - kiabál valaki után, majd egy lövedék repül el a feje mellett pár centire . Egy rozsdavörös hajú nő tűnik elő a ház árnyékából, szájában cigaretta , kezében pedig pisztoly füstölög. Komoran, érzéketlenül néz előre méregzöld szemein át, miközben lassan közeledik feléjük. - Késtél… - morogja,majd megroppantja vállát. - Bocs de akadt egy kis dolgom, a végén meg eléggé ki voltam ütve, szóval most hogy itt vagyok rátérhetnénk a ….. – komor tekintetét ő is viszonozza, gyorsan elhadarva néhány szót, de beszéde torkán akad mikor a Ziy ,álla alá feszíti még az előző lövéstől felhevült fegyverét. - Rettenetesen elkéstél! Te rohadt kölyök, miféle ’kis dolgod akadt’, hogy már 3 napja itt várakoztatsz?!! Más épp eszű ember már itt hagyott volna téged a francba! – órdibálása az egész ’ semmi negyedben’ tisztán hallatszik, majd mikor megpillantja a fiú mögött remegve álló gyereket, hátrább lép, fegyverét visszateszi helyére, majd oldalra fordított fejjel bámul a messzeségbe mintha semmi sem történt volna. - Hát ezt a kis kölyköt meg minek hoztad  magaddal?- szólal meg hirtelen teljes nyugalommal a hangjában. - Nem hoztam, jött ő magától. Felszökött a légjáróra miközben próbáltam beindítani. – nyugodtan,egy halvány mosollyal a fiúra pillantott. – Szóval, akkor meg van a szokásos?- - Hova gondolsz, az előbb adtam oda egy kedves helyi lakosnak… Persze hogy meg van te szerencsétlen! Ha nem lenne, akkor szerinted még mindig itt basznám a rezet!? – üvöltözi miközben ki hord a házból néhány ládát. Mindketten megszeppenve, ilyedt tekintettel követik a nő mozgását aki ,ki-be járkál a házba. - Itt van mind. Jó néhány acél pengés kés, több méteres fémszálú drótok, víz, meg néhány extra kiegészítő mert látom milyen szakadtan festesz .-  hadarja el a dobozok tartalmát, majd egy lila zacskót hajít oda neki. - Hát ez meg… Cukor? Minek ez nekem,már nem vagyok gyerek .- kérdi értetlenül ,miközben bámul a kezében lévő, kibontott csomagba. - Nem a tiéd te szerencsétlen, bunkó! A kölyöké! – mondja ingerülten majd eltűnik a ház sötétjében. Csempész… rá kell nézni és virít a modoráról. Duzzog magában, a fegyvereket kapát zsebébe és fegyvertokjaiba helyezi, hirtelen sarkonfordulva int a fiúnak, jelezve az indulást. A gyerek sietve fut utána, majd beszálnak a járműbe, s hangos motorzörgések mellett felemelkednek. - Tessék a tiéd. – adja át az édességgel teli csomagot a fiúnak aki jóízűen neki is lát. Már közelednek a leszállópályához,mikor észreveszi hogy egy nagyon dühös lány ücsörög, akkor jut eszébe hogy nem szólt hogy kölcsönkéri a légjárót. Tévedtem. Most fogok meghalni.

2009.04.17. 20:12 Coozen Sana

- Az a rohadék...!! - hallja meg a felbőgő légjáró rekedtes motorzaját. - Kösz gépkislány nem kell a tájékoztatás! - utal ingerülten hadarva szavait, miközben elrohan a lány elmerengő alakja mellett. Két kezével megmarkolja a felfelé vezető meredek lépcső vasfogantyúját, két lábát megfeszíti; úgy siklik lefelé, míg bakancsa a kemény talajt nem éri. Hatalmas csattanással ér földet, majd lélekszakadva kezd rohanni az utolsó dolog után, ami elviheti őket erről a magaslatról. Cipői egyre gyorsabban kopognak, egyre gyorsuló légzése felveszi rohanó lépteinek ütemét. Karja hirtelen előre nyúlik, hátha még bele tud kapaszkodni a légjáróba, de a mozdulat elkésett, a gép pedig zakatolva a levegőbe emelkedett és pillanatok alatt tovatűnt a nap perzselte porrengetegben. Coozen előre bukik a lendülettől, tenyerével támasztva meg magát.  - A francba...! A kurva életbe!! - kiabál, mintha a fiú akár meg is hallhatná a káromkodó szavakat még ilyen távolból is. Ajánlom, hogy vissza gyere... Ha nem megy, akkor majd személyesen gondoskodok róla, hogy összefussunk egy szívmelengető sikátorban!.. Állkapcsát megfeszíti, ahogy idegességében a fogait csikorgatja, majd egy hirtelen mozdulattal törökülésbe ereszkedik, mint aki megmakacsolva magát addig nem akarna a helyről mozdulni, amíg újra fel nem tűnik a légjáró fémes csillogása a sárgás félhomályban.

2009.04.17. 19:52 Khiara Laken

- Most meg mi a fenére készülsz...? - nyögi ijedten az elszánt,ezüst derengésű lány elött sorakozó fegyverek,és Coozen hidegvérű tekintete között ugráló szemekkel,majd maga mögé csúsztatja jobbját a hűvös padlóra,s kitámasztva testsúlyát kissé megremegve hátradől.Most egy forró fénycsík tör utat élettelenül fakó arcán,árnyékba burkolózó ajkai között azonban már egy féloldalas vigyor bújkál. Felnevet. - Jézusom... - prüszköl a tettetett ijedelem után hunyorogva,majd másik karját is háta mögé téve felszegi az állát,és lehunyt szemekkel a képzeletbeli ég felé sóhajt. - Most rohanjak el én is...? - mereng fennhangon az elöbb elsietett emberekre s Coozenre célozva,miközben élvezettel szívja magába az arcán ébredező aranysárga napsugarakat. - Deron épp most indítja be a légjáród...na,még egy kicsit... - szorongatja össze szemeit elmélázva,nem is törődve azzal,hogy így vaktában mennyire sebezhető. - ...kész is - lazítja el pár pillanat múlva vonásait,melyek most egy feszes mosolyba futnak össze.Kimondhatatlanul élvezi a folyamatosan utat kapott érzelmeit teste pontjain; nem is annyira Coozennek,mint inkább önmagának kiengedve,bár legbelül tudja,hogy ezek mind mind hamisak. - Olyan hevesen viselkedsz,mintha mi most éppen kényszerítenénk valamire - kezdi tovább szőni az eredeti fonalat vontatott hangnemben,s résnyire kinyílt kékségével Coozen arcára tekint felszegett fejéről. - Hiszen bármikor elmehetsz,Örök létű,bár ha a kölyköt is vinni akarod,akkor várnod kell.Deron magával vitte - int egyet a vállával a háta mögé,már csak azért is,hogy a lány eltekintsen arra az irányba; érzései szerint az ajtó nyikorgásától,és a fegyverek kattogásától álmából magához tért harcosok közül páran most gyanakvóan méregetik kettejüket.A zakatolás mellett most reménykedő hangok is dúdolnak benne,bár ezek cseppet sem ártatlanul szólnak. Mosolya továbbterül a szinte feltűnően tettetett unalmú arcán.

2009.04.17. 17:31 Shocer Deron

-Chh…. Megmentés,vagy magára hagyás, ebben a feszült helyzetben úgy látszik nem tudok meg sok új információt. Szánalkozóan forgatja szemeit, majd riadtan megakad tekintete egy ponton. A francba! Meg fog ölni! Pattan fel hirtelen helyzetéből, majd kínos hallgatással átviharzik a szobán,majd a rozsdás ajtó halk nyikorgással csukódik be mögötte. Közben a kisfiú feszülten figyelte őt, kíváncsiságtól hajtottan lassan elindult utána. Teljesen kiment a fejemből! Hogy az a jó… Szidta önmagát és mindent még azt is aminek létezésében nem hisz. Az épület pereme felé lépked idegesen, majd letekint a mélybe, utána fájdalmasan felszisszent. Néhány másodpercig elgondolkodik, aztán tekintetét rá emeli a már roncs állapotban lévő,öreg légjáróra.  Gyorsan berohan a jármű belsejébe,a már Khiara által kidöntött ajtón, nem is gondolja hogy egy érdeklődő szempár figyeli őt , nem is olyan távolról. A félelemtől feszülten bevágódik a pilóta ülésbe, elkeseredve próbálja beindítani a már teljesen üres tankú járművet. Őskori vacak! Forrong magában, közben próbál koncentrálni,hogy ismét elég energiával töltse meg az üzemanyag tartályt. A jármű hirtelen hangos pöfögéseket és rezgéseket,alkatrészeinek bíztató csikorgásának hangját adja ki magából. Lassan elindul, majd eltűnik a vastag párával borított mélységben. - Rendben, mindjárt ott vagyok… - Öhm.. – hall egy bizonytalan, vékony hangot háta mögül ,hirtelen hátra kapja fejét ahol egy mély barna szempárral ütközik tekintete. - Hát te meg mit keresel itt?! – kérdi a megilletődött gyerektől egy kissé erősebb hangnemben. - Én csak. . . csak érdekelt hogy mit csinálhatsz. . Nagyszerű. Ezért kellett csavarostul kirúgni a helyéből azt a nyamvadt ajtót,hogy bárki észrevétlenül felrohanjon rá?!Ez a gyerek se semmi. Éppen hogy él, de már rögtön keresi magának a bajt. - Hhh, semmi baj, majd ha elintéztem amit akarok gyorsan megyünk vissza.-  sóhajt, majd nyugtatja meg a fiút, aki már kicsit elszégyelte magát. Néhány perc után meg is érkeztek Meilis egyik, ha nem a leg kipusztultabb területére. A vastag porrétegen keresztül a már zöldessárgára festett napsugarak is csak igen ritkán jutnak át, a házaknak jóformán már csak hamvai vesztegelnek az utakon egy-egy lepusztult otthon árnyékában,s a régen ott élő embereknek már holttesteik sem látszódnak. Óvatosan szállnak le a hatalmas légi járművel, kiszálláskor a gyermek arcára félelmet fest a nyomasztó táj. Shocer, saját, még éppen működő lélegeztető maszkját apró társa arcára helyezi, majd elindul vele egy még háznak mondható épület felé.

2009.04.16. 22:57 Coozen Sana

- Nem is lett volna szükséges, hogy "megments". Nem tudom milyen megváltónak képzeled magad. Még mindig fogalmad sincs róla, hogy milyen hatalmas dolgot akarsz megdönteni a kis csapatoddal. Norlanat... - az utolsó szó hirtelen elhalkul, majd hangja újra felcsattan, keserű gúnnyal. - Norlanat?! - felnevet.  - Viccnek is rossz. Ehhez egy egész meilisi had is kevés lenne! - vigyorog erőltetett mosollyal az arcán, majd hátizsákjából fegyvereket halmoz maga elé.  A hatalmas fémszínű stukkerek játszi könnyedséggel forognak ujjai ingerült mozgatásának csapdájában, melyből semmi más nem hallatszik, mint a fegyveralkatrészek tompa kattogása.  - Nem tudom mi a terved és, hogy hogyan akarsz bejutni.. De azt ne várd, hogy majd megmentem bármelyikőtök hitvány életét is. Én csak kísérő vagyok, szerintem ezt már letisztáztuk és a sors úgy hozta, hogy mostmár bármit teszel... Elfogadod e vagy sem, ez már így van, szóval ha a támadás mellett döntessz azt fogod tenni amit mondok, ha nem akarsz te is egy szeméttelepi hullává lenni! - most a magasba emeli tekintetét a készülő fegyverről, pillantása éles, s ellentmondást nem tűrő. Az előbbi törékenység mintha tovaszállt volna testéből, minden mozdulata határozottságot és keserű dacot sugall, ahogy heves mozdulatokkal köti könnyű copfba, kusza, megzabolázhatatlan ezüst tincseit.

2009.04.16. 22:34 Khiara Laken

- Tcch - cöccentget halkan,és szinte elutasítóan fon keresztet karjaival a mellkasa elött,ezzel méginkább tompítva bentről hallatott csörömpöléseit. - Nem állt szándékomban kiabálni veled - morogja a kisfiú felé intézett szavakat,hirtelenségében elvétett hanglejtéssel,úgy értve leginkább: "nem akartalak megijeszteni" .Sandán tekint a gyermek hatalmas,mélybarna szemei közé;megijedt,összezavarodott,és nem érti,miért történik vele mindez,túlcsordultan kavarodott érzelmekkel bújik szorosan Coozen biztonságot nyújtó karjához,melynek az életét köszönheti.Legszívesebben ő is a karjai közé vetődne,akárkinek a karjai közé,aki neki is el tudná magyarázni,miért történik mindenz pont velük,s mi lenne a leghelyesebb,követendő út. - Nem akartalak megvádolni még tegnap egy gyilkosságért - préseli ki a szavakat szorosan összezárt,kissé felrepedezett ajkai közül a most őt pásztázó acélszürke szempár tulajdonosának. - Legközelebb megmenteni se foglak titeket a katonáimmal a halál torkából... - a kissé gúnyosan megütött hangnemet már az összes jelenlévőnek szánja.Szorít a mellkasa,tompán lüktet belül valami más,kézzel megfoghatatlan dolog. Mert onnan,ahonnan jöttünk,már nem mehetünk vissza... -...sohasem.

2009.04.16. 17:37 Coozen Sana

- De azért minden rendben, igaz? - hallja rögtön a fiú hangját, amint az újra felé pillant, felőle érdeklődve. - Ez csak egy apró seb Deron.. - felkavart érzelmekkel telve forgatja meg a szemeit, miközben válaszát unott, kioktató hangvételben veti oda, mintha teljesen feleslegesnek tartaná a fiú aggodalmát. Ahogy a kisfiú meghallja a hangját, karikás szemei rögtön felpattannak, kis teste pedig hirtelen ülésbe emelkedik, vékony karjaival támasztva magát. A fémszínű, vörös keretbe foglalt szemek most rá vetülnek a csapzott, meglehetősen alacsony kisfiú arcára. Első ránézésre az ember 5 évesnek is alig ítélné, de Coozen tudja, hogy jóval több annál; meglehet, hogy már 7 is elmúlt, de a Meilisi körülmények miatt minden ott születő gyermek alul fejlett és visszamaradott lesz a napfény és a tiszta oxigén hiányától.  Érzi, hogy torka teljesen kiszáradt, arca pedig lüktet a forróságtól. Szemei égnek, ahogy még mindig homályos látással fürkészi a fiú alakját, mely helyenként eggyémosódik a hátteret képező, hófehér fallal.  - Kiabált velem. - hallja a halk, félénk, szinte élettelen suttogást, miközben a fiú gyermeteg, ártatlan pillantása most kikerekedett szemekkel a félrobot tekintetébe mélyed. - Most meg fognak minket ölni...? - egy erőteljesen hallható nyelés, egy remegő sóhaj; de mást már nem érzékel a kis test további mozgásából, mert lehunyja meggyötört szemeit és apró, törékeny teste mellé húzódik.  - Nem, dehogy is... Itt biztonságban vagy. Most mind idegesek vagyunk egy kicsit. - egyik kezét könnyeden a kisfiú vállára helyezi, hogy ezzel megnyugtassa. - Most bátornak kell lenned... Mert onnan ahonnan jöttünk, már nem mehetünk vissza. Keresnek minket. És keresni fognak továbbra is. Hosszú éveken át.. Nem adják fel. - már ő is szinte suttog, ahogy szavainak végére ér és vöröslő szemeit újra felnyitja, a tisztán látás biztonságának tudatában.  El kell felejtenem a múltat. Most biztosan mindenki őrültnek néz... Ezért nem mentem eddig társaságba. Tudhattam volna, hogy ez lesz.. De nem hagyhatom, hogy minden, ami egyszer már megtörtént, most újra megismétlődjön. Futó pillantást vet először Deronra, majd Khiarara, akinek alakján röpke másodpercekkel tovább időzik a tekintete. Testén most a nyugalom érzete árad szét, ahogy megpillantja a lány kabátba burkolt felső testét, és a kissé elhalkult zajokat, melyek már nem erősödnek háttérben dúló alapzajjá.

2009.04.16. 16:15 Daniel Barth

- Engem... Engem érdekel! - mondta hidegen, majd pár lépéssel előrébblépett. A zúgás hangja egyre erősödött, majd süvítést hallott. Becsukta szemeit, majd nagy levegőt vett. Felállt.  Valami fémes anyag találta el hatalmas sebességgel, és egy fának csapta a fiút, aki azonnal felállt, ám ismét eltalálta valami. Valami hegyes, ami ruháját a fához rögzítette. "Mért nem látom azt, ami a levegőben van?!" - csikorgatta a fogait, majd összeszorította őket. "Norlana? Visszajöttek volna?" - ez a gondolat hatalmasat rántott rajta, és teljes erejéből szabadulni próbált, ám újabb, és újabb "nyilakkal" szorították a fához. - Ai? - próbálta kitalálni a lány hol van, de nem érkezett válasz...

2009.04.16. 16:08 Suzuki Ai

- Hát öööö.... nem tudom! Valami jármű vagy nem tudom! - fogalma se volt róla, mi jön. - Remélem nem valami elmebeteg barom, vagy valami ilyesmi! Bár mondjuk kit érdekel? - szépen eltársalgott magában. Észre se vette, hogy Daniel már rég nem foglalkozik vele, hanem minden figyelmét a közeledő járműre irányította. Végül Ai is elhallgatott és ő is figyelt. Bár állatira nem érdekelte mi lehet az.

2009.04.16. 16:00 Daniel Barth

- Kö...köszi...  - mondta zavarodottan. A távolból motor zúgását hallotta, de nem érezte a föld renzgéseit. "Furcsa... Mi lehet ez...?" kérdezte magától, majd ingerülten felállt. - Mi ez? - nézett rá a lányra. Kezét letette a földre, hátha mostmár érzi, hogy mi lehet, de nem. Csak a hangját hallotta. - Valami jön... - tűnődött - de nem a földön... a levegőben! - végül beugrott neki. " De ha jön is valami... mi lehet az?"

2009.04.16. 15:55 Suzuki Ai

- Hát ööö... persze... nézzük csak... kicsit összekuszálódott fehér haj, a szemedet nem látom. Ruházat... hát, gondolom azt nagyjából tud, igaz? De amúgy nem vagyok alacsony! Csal egy ici-picit... ~Ici-picit???? Még egy hörcsög is nagyobb nálam! Na jó az azért nem...~

[1115-1096] [1095-1076] [1075-1056] [1055-1036] [1035-1016] [1015-996] [995-976] [975-956] [955-936] [935-916] [915-896] [895-876] [875-856] [855-836] [835-816] [815-796] [795-776] [775-756] [755-736] [735-716] [715-696] [695-676] [675-656] [655-636] [635-616] [615-596] [595-576] [575-556] [555-536] [535-516] [515-496] [495-476] [475-456] [455-436] [435-416] [415-396] [395-376] [375-356] [355-336] [335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [Korábbi]