Új bejegyzés Frissítés

2009.04.16. 15:49 Daniel Barth

- Bocsi... Nem tudtam, hogy ilyen... alacsony vagy... - mondta, majd elnevette magát, mert ahogy újra elhangzott a fejében a mondat, kissé hülyének érezte magát. - Úgy értem, szóval..... mindegy - mosolyodott el. Pár perces feszült csönd uralkodott mindkettejükön... Daniel zavartan megvakarta a fejét, majd leült a földre. . Őőő... el tudnád mondani, hogy nézek ki? Úgyértem... Hét éve nem néztem volna tükörbe... - mondta. "Nem mintha sokat érnék vele" - mosolyodott el magában halványan.

2009.04.16. 15:29 Suzuki Ai

- Köszi! - elvette a kötést és bekötötte vele a kezét, közben folyamatosan kuncogott.   - Amúgy... ha a szemembe szeretnél nézni, akkor nézz kicsit lejjebb! - megvárta amíg Daniel reagál. - Ööööö.... kicsit feljebb! - megint várt. - Na így jó! Magában azért még mosolygott néhányat Danielen. Persze észre vette, hogy a fiú háta mögé rakja a kezét, de különösebben nem foglalkozott vele. Úgy se tudja örökké ott tartani! Vagy mégis?

2009.04.15. 23:34 Khiara Laken

Dallamos,puha nevetés.Szinte borzongatja idegeit,ahogyan Shocer szavai elérik bensője legmélyét.Megérintik,kedvesen simogatják. Egy hosszú pillanatig még rápislant,majd feltekint a fenti tetőablakok irányába; a felkelő nap üvegen megtört fénye beleissza magát résnyire kinyitott szemei közé.Mélykék íriszének csillogásában most vékony borostyáncsíkok ágaznak szerteszéjjel,szinte egy érvonalként futva pupillájához,ezzel zöldes árnyalatot kölcsönözve tekintetének. Lassan lehunyja hosszú szempilláit,s ajkain megmagyarázhatatlan mosoly húzódik el,mikor Shocer ellhallgat a számára szinte csilingelően ható nevetéséből.Mosolyog,de megpróbálja visszatartani a szeme sarkából kibuggyanó könnycseppeket,melyeket nem voltak képesek tőle elvenni. - ... ki kellett tisztítanom. - De azért minden rendben,igaz...? Összerándul ültében,s visszafordítja fejét; annyira elmélyült,hogy érezni sem volt képes a visszatérő Coozen lényét.A lány szinte észrevehetetlenül remegő kezekkel próbálja tisztogatni a szemöldöke felett húzódó sebet,de lelke legapróbb rezgéseit továbbra sem tudja fékezni;Khiara,bár szinte mindent érez,révedező szemmel vizslatja tovább Coozen lehajtott fejét. Egy újabb áldás a félresikerült robot számára. Kiss félrefordul,hogy a válla fölött rápillanthasson a most kivétel nélkül mélyen alvó katonáira,akik kabátjukat takaró gyanánt használva terítik magukra.Tekintete a párás levegőben már felmelegedett,rozsdaette ajtóra téved,s elidőzik rajta,csak hogy addig se kelljen a mellette ülők szemei közé néznie.Halkan,feszülten kocogtatja fogait.

2009.04.15. 22:56 Shocer Deron

Egy mély lélegzetet véve engedi, hogy a lány magával együtt visszahúzza a talajra. Szótlanul figyeli ahogy a fél robot, kiengedi magából felgyülemlett mérgét és bánatát. - Nem gyűlölök senkit, saját magamon kívül. – üti meg fülét egy halk suttogás, megértést sugárzó tekintettel próbál társára nézni,holott ő teljesen nem képes átérezni a fémkalitkába zárt belső gyötrődést. - Figyelj, tisztán látszik, hogy te sem vagy teljes ember akárcsak, én. – utolsó szavaira a lány hirtelen rá emeli fájdalmat árasztó tekintetét. –Mondhatnám hogy teljesen megértelek, de, akkor hazudnék. Nem tudom pontosan miféle szörnyű földi pokolban kellett szenvedned míg ilyenné váltál. Nyilván te is kimondhatatlanul gyűlölöd azokat akik ezt tették a testeddel. De ez nem azt jelenti,hogy saját magadat is gyűlölnöd kell, hiszen nem te akartad ezt.A mostani helyzetben senki sem engedheti meg magának azt hogy önmagát félje. Különben is, te,te vagy, ezen nem változtat az hogy milyen a külsőd vagy a belsőd, ezek az emberek is azért követnek téged bárhova mert tisztelnek téged, legalább is, én így vettem észre. – majd a teremben helyet foglaló katonákra veti pillantását. – Ó a francba megint megállás nélkül jár a szám, pedig ha én vagyok a beszélgetés másik felén általában ki nem állhatom ezt! – kap hirtelen a fejéhez, majd hangos nevetésben tör ki. Na ez szép, teljesen ostobának tűntetem fel magam...már megint Kínos nevetése közben tekintete találkozik az éppen vissza igyekvő Coozenéval, kinek pillantása ismét nem tükröz érzéseket, szeme fehérjéből pedig rikítanak a vérvörös erek. Ismét le heveredik a fal mellett,sebeit tisztogatva. - Kicsit felszakadt és.. ki kellett tisztítanom.- mondja határozatlanul, kissé remegő hanggal. - De azért minden rendben,igaz? – kérdi érdeklődve a fiú.

2009.04.15. 22:06 Coozen Sana

Szíve a fülében dobol, megsüketítve érzékeit néhány hosszadalmas másodperc erejéig. Mélyeket lélegzik, a szemeibe tóduló vérkönnyek még mindig vakká teszik fémesen csillogó, megfakult, s élettelen pillantását, melynek csillogása már hosszú évekkel ezelőtt homályba veszett.  A vörös cseppek eggyé málnak a vízzel, ahogy a hófehér mosdókagylót érik. A bordó árnyalat vékony vonalakban, szerteágazó jeleket, s alakokat fest a színtelen, gyöngyként ragyogó cseppekbe. A lány végigköveti útjukat pillantásával, mely még mindig vöröslő és zavart.  Higgadj le Coozen... Semmi baj. Ez csak egy félrobot szívének monoton zakatolása volt, nem más... Lassú mozgással hajtja le a fejét, miközben arca újra tenyerébe burkolózik, mintha ezzel a mozdulattal eltűnhetne a külvilág elől. Tudja, hogy most is csak azért volt képes könnyeket ontani, mert néhány órával ezelőtt egy halandó vérét itta magába. Egy ártatlan, védtelen, s gyenge férfiét.  Ő már nincs itt... Elment. Nem jön vissza többet. Ez nem az Ő hangja volt.  Nyugtatja magát gondolatban, ahogy magához beszél, fáradt, s zavart tudattal és önképpel. Látja maga előtt a felhasadt géptestet és annak az ernyedt fémszívnek a látványát, amit ólomlemezek, csavarok és rugók tarkítanak. De a kék fémet már vörösre festette a vér. Az ajkak még halkan rezdültek, de a hangok mind fájdalommal telt, remegő nyögésekké halkultak, míg csak végleg el nem vesztek a felmorajló, zavaros éterben.  Még vesz egy mély levegőt, lábai megremegnek, ahogy visszatér beléjük a mozgás képességének tudata. Coozen lassan elindul visszafelé, az ajtókkal tarkított folyosón. Csak egy pontra mereszti, még mindig vérerekkel futtatott szemeit, majd mikor a befülledt helyiségbe ér, úgy ül vissza helyére, mintha mi sem történt volna.  Kezei egy zavart és hirtelen mozdulattal nyúlnak az orvosi fémláda után egy kis fertőtlenítőszer és vatta után, melynek halványsárga anyagát most a fehér textilre keni és a szemöldökén keletkezett, alvadó sebhez nyomja.  - Kicsit felszakadt és... Ki kellett tisztítanom. - hebegi remegve, majd megköszörüli a torkát és lesújott ábrázattal félre pillant, mint aki most végzetes vereséget szenvedett társai szemében.

2009.04.15. 21:40 Khiara Laken

Múltba kapaszkodó,láthatatlan árnyékok jelenléte.Elkeseredetten marcangolják a darabokat egy végtelen lelkű emberből,aki most eltakarni vágyó zokogása közepette felpattan,és a kihalt folyosó irányába kezd lélekszakadva rohanni.Bár arcát tenyereibe temeti,Khiara éles figyelmét nem vonhatja el a vonásain elmaszatolt,bíbor csillogású vérkönnye. Arcvonásai elernyednek. Gyönyörű.Gyönyörűnek találja a szokatlan jelenséget.Friss,tiszta szűzies cseppek,melynek most már a jól ismert illatát is érzi kifinomult szaglásával. Ez mind olyan érintetlen,olyan feljebbvaló,olyan...olyan más. Más,mert az ő szánalmas életét norlanai gépek tartják fent,pumpálva fémmel keveredett,néhol ezüstös árnyalatban játszó vérét.Más,mert az ő vére mocskos,és szennyezett,és pusztító,és annyira jelentéktelen az Örök lényhez képest.Egyetlen egy apró cseppje is többet ér,mint az egész teste. Nem.Még a féltestvéreiből álló norlanai seregnél is sokkal,de sokkal többet.Undorító.Félresikerült darab.Ócskavas.Szemét... - Hé,várj...! - Egy mély kiáltás téríti észhez az egymást üldöző gondolataiból.Szinte reflexszerűen pattan fel,és kap a férfi válla után,megmarkolva ruhája szélét;már csak a zakatolásán túl hallja,s fogja fel Shocer vádlón,érthetetlenül csengő szavait.Pulzusa az egeket veri,vészes csipogás itatja át az áporodott levegő bűzét,melyet most a szokásosnál is nehezebben elviselhetőnek talál.Szemeit lehunyva próbál észhez térni,miközben erőseb lehúzza a poros földre a magát hagyó férfit.Érzi a maga mögött felébredt katonák nyűgös tekintetét. - Mit bámultok?! - ordít hátra irigy kirohanásából kijövet,majd torz arckifejezéssel követi nyomon,ahogyan a katonák hol érthetetlen,hol sietős mozdulatokkal bújnak vissza alvóhelyzetükbe.Nyakát reccsentve fordul vissza,s az elötte fekvő kisfiú riadt tekintetével találja szemben magát. - Aludj már tovább - morogja szétfeszülő bordákkal,pulzáló vérvörös számokkal;le sem akar tekinteni,így is kirázza a hideg saját magától.Majdnem olyan gyorsan veszi újból magára katonai kabátját,mint ahogyan a kisfiú hunyja le kitágult szemeit. - De,nagyon megrendít szegénykém - artikulálja végül gúnyosan Shocer irányába,elkapva a fiú zavarodott tekinetét.Ostobának,szánalmasnak érzi magát,remeg,megvet,vágyódik. - Nem gyűlölök senkit,saját magamon kívül. - suttogja végül rekedt gépiességgel,eltorzult emberi vonásokkal,hangot adva önmarcangolásának,lecsendesülő csörömpölésekkel.

2009.04.15. 20:26 Shocer Deron

Egy őszinte mosollyal viszonozza Khiara játékos bemutatkozását. Tükröződő tekintetében meglátja az előtte összekuporodó ezüsthajú lányt, majd lassan felé fordítja fejét. Meglepődve tapasztalja,hogy Coozen előbbi indulatos,határozott énje mintha háttérbe szorult volna, s most szomorúan összegörnyedve próbálja visszafogni elő törni akaró érzéseit, mintha átmeneti gyengeségét akarná leplezni előttük. Előre döntött hátát mintha keserves remegés uralná ,majd mintha szokatlan színű könnyek hullanának a földre szinte észrevehetetlenül az üres,szürke szemekből. Zokogását pillanatnyilag megzabolázva hirtelen felpattan majd fékeveszetten rohanni kezd egy addig, a fiú számára ismeretlen folyosóra. - Hé, várj! .. -  ugrik fel Shocer a koszos földről, kezével az elszaladt lány után kapva, de valaki visszarántja őt, még mielőtt utána eredt volna. - Téged nem is rendít meg az, hogy ilyen állapotban van?! Már egy ideje foglalkoztat a kérdés hogy ti ketten miért gyűlölhetitek ennyire egymást! Mond miért? - kérdezni indulatosan a folyosó felé nézve, eközben arcába boruló hajatincsei szemeit teljesen eltakarják.

2009.04.15. 19:48 Coozen Sana

Kattan, megzörren, pumpál, kattan, megzörren, pumpál... Coozen előre meredő szemei kikerekednek, pupillája apró pontként feszül meg a halvényszürke gyűrűben. A cyborg testében lévő fémszív most újra roppan egy hatalmas, keserves hangvételűt, amire a lány egy hirtelen, torokszorító nyeléssel reagál.  Halgass el, hallgas már el!!!  Üvölti egy belső hang, mely először távolról, majd egész közelről üvölt fájdalmában.  - Elég!... - sóhajtja remegve, szemeit erőteljesen összesorítva, miközben testének egésze előre bukik, mintha védekező pozicióba kuporodna le, térdei közé húzva magát. Ujjai most görcsösen markolják csatakos, ezüstszín haját, melyek kusza tincsekben fonódnak egymásba, majd ágaznak szerte szét. Nem hallja a külső hangokat, nem érzékel most semmit maga körül. Érzi, hogy szemei égnek a rátörő könnyek fájdalmától, mindenében megfeszül, megpróbálja visszatartani a könnyeket, miközben teste alig észrevehetően ringatózik, mint aki mély transzba esett vagy nincs magánál. Rekedt lélegzete erőtlenül szívja magába a helyiséget körüllengő fülledt, poros levegőt. Szemöldöke hirtelen összerándul, arca megrebben, de ezt nem mutatja társai felé, tekintetét a földnek szegezi, profilját feszesen tartott karjai takarják. Érzi, hogy könnycsatornáit elönti az égető forróság, mely idegen érzésként hat, érzékeit mardosva; öntudatát emésztve fel. Már rég nem tört rá hasonló, s most újra érzi, ahogy egymást szorosan ölelő szempillái mögül vékony, vöröslő cseppek egybemáló körvonalai érik a koszfedte talajt. Hirtelen nyitja fel szemeit, melynek mélyén az acélszínű íriszt vörös szín foglalja keretbe. Homályosan lát, csak elhalványuló, fakó pillantással képes a maga elé folyt vérre meredni, mely fájdalmának kiteljesedését jelzi.  Zaklatottan felpattan, sötét színű kézvédőjével elmaszatolva a bíborszín cseppeket, miközben reméli, hogy az előtte ülők csak vérző, felhasadt szemöldökének vélik a jelet. Tenyerét feszesen tapasztja arcához, ahogy átrohan egy kis folyosón. Az alakok összefolynak a szemei előtt, már alig jut lélegzethez mikor egy mosdó fölé hajolva enged utat a vérpataknak. A vízcseppek hideg pengeként kezdik marni bőrét, ahogy hirtelen elfehéredett arcát érik.

2009.04.15. 19:27 Khiara Laken

Fel sem pillant,ahogy elmerengve,tompán felfogva a hangokat fejezi be sérült karjának leápolását. - Khiara Laken...szolgálatotokra. - Amint maga mellé ejti bekötött kezét,hirtelen felvett komoly képpel,megjátszott játékossággal emeli két ujját homlokához,majd elrántva azokat tiszteleg Shocer felé.Széles körben érzékelő,éles szemeit sem kell használnia ahhoz,hogy észrevegye Coozen még mindig maga elé meredő,egy pillanatra gúnyba forduló arcát.Nem törődik vele;már bevallotta önmagának,hogy kifejezetten élvezi a szinte ismeretlen ismerősök szikrázó jelenlétét,és szeretne még többet megtudni valódi céljaikról.Csupán egyszerű gyanakvásból,ártatlan kíváncsiságból,és mert jelenleg egy csapatban játszanak. Hosszú csend.Végigpásztáz a magába burkolózó,fagyos vonású lányon,aki jelenleg láthatólag nem kíván megszólalni,és az egyre haját simogató,kiismerhetetlen fiú mélységes szemein,melyek most a végtelen hosszú óceánt testesítik meg a számára.Apró sóhajt hallat,és döcögve felhúzza egyik térdét,hogy azt is szemügyre vehesse. - Nos...amint túlestünk még egy apró formaságon - céloz Coozen pillanatnyi hallgatására,ahogy Schocerre emeli fél szemét. -,a legnagyobb örömmel válaszolok bármilyen kérdésedre.

2009.04.14. 23:33 Shocer Deron

Eddig komoly tekintete, oktalanná válik, mikor Coozen hirtelen összeborzolja a már amúgy is rendezetlen haját. A meglepettségtől hátra billen, majd újra a poros padlón találja magát. Jobb tenyerét arcára helyezi, elleplezve ezzel a kínkeserves halvány vigyorát, közben egy verejtékcsepp csurog le halántékán ami a kínos,feszült helyzettől keletkezett.  Mindig is gyűlöltem ha valaki hegyi beszédeket tart, ez a sors iróniája lehet .Ezeken meg  képtelenség kiigazodni. - És Neked mi a neved,Furcsaság  ? – idegesen kapja tekintetét a gúnyolódó Khiarara, kinek mellkasa riasztóan emelkedik levegővétele közben. - Shocer Deron vagyok. .Bennetek kit tisztelhetek ?– . Méghogy furcsaság, na nézd csak ki mondja. . Forrong magában tovább a megaláztatástól amik eddig érték, majd erőltetett mosollyal néz a két ’sajátos stílusú’ lány felé. - Utána, kérlek mond el hogy mégis mit tervezel az embereiddel együtt.

2009.04.14. 22:53 Coozen Sana

Kortalan, acélszürke szemeit a vele egymagasságba ereszkedőre villantja. - Néha még a legkiválóbbaknak is szügségük van segítségre nemde? - hallja a fiú mélyen zengő, együttérzésről tanuskodó hangját, ahogy zavart keltő, sötét szemeivel rá mered. Mintha a lélektükör mélyén elhelyezkedő pupilla gyűrűje végleg eggyé olvadt volna az ében írisszel; képtelen olvasni a tekintetében.  - Szép beszéd volt pajti... De egy olyan indulatokkal hevített kölyök, mint Te sosem lesz képes engem mélyen megérteni. - vesz végre egy nagy levegőt, hogy kizökkentse magát a feszélyezett, zavart helyzetből, melynek sűrűjét akár késsel lehetne vágni a levegőben. - Én nem azért húzódok el és hagyatkozok magamra, mert olyan kiválónak tartom magam, vagy mert csak az álomvilágomban vagyok képes létezni... Nem akarok másoktól függeni. És azt sem akarom, hogy mások függjenek tőlem. Olyan dolgok vannak mögöttem, amit Te sosem fogsz megtapasztalni, vagy akár feldolgozni. - egy néma másodpercre félre pillant. - Nem is kívánom ezt neked.. - néz vissza rá újra, már élénkebb pillantással, mintha valami új energiát kölcsönzött volna neki, mikor tekintete félre terelődött, maga mellé.  -  Milyen megható jelenet. - cseng fel közelről a félrobot dallamos nevetése, majd cOz' keze előre lendül, hogy összeborzolhassa Deron éjfekete tincseit. Talán figyelem elterelésnek, talán feszültség oldásnak szánta, de azt most tisztán érezte, hogy testének minden pontját megbénítja az egyre hangosabbá váló, zakatoló légzés hangja, melynek vontatottságát néha megtörik egy fémszív gyászos dobbanásai.

2009.04.14. 22:35 Khiara Laken

- Milyen megható jelenet - nevetgél halkan,miközben visszarántja a lány elnyűtt cipői elől az imént eltolt fémdobozt.Hamiskás tekintettel túr a belsejébe géz után kutatva,hogy kezelésbe vehesse saját sebeit is. - Ezért már érdemes volt idáig eljönni,nemigaz...? - Rosszul sikerült kacsintása nem valódi,ahogyan kiemeli a láda legmélyén pihenő,fehér kötéseket.Magában sziszegve rázza le vállairól a fullasztó,vastag katonai kabátját,amely felverve a körülötte fekvő port,tompa hanggal ér a talajra. A torony tetején lévő piszkos ablakokon besüt a még bőszen emelkedő Nap fénye,langyos sugarai árnyékos csíkokat vetnek a nyugodt levegőre,a repedezett,hűvös falakra.Ahogyan balját felemeli,számot vet a könyöke alatti,mély vágással; keserűen csillan meg a felette lévő fémhúson egy édes napsugár.Mellkasa nyugodtan zakatolva,borzongva emelkedik,majd süllyed vissza helyére,embertelenül magasra;a felkavaró látvány a kabátban eddig rejtve volt.Csuklójához szögezett karperece most árnyékba burkolózik,a rajta vibráló vörös számok azonban égetően pulzálnak. - És Neked mi a neved,Furcsaság?

2009.04.14. 22:10 Shocer Deron

Szeme komolyan mered a felzaklatott lányra, aki ,mint néhány másodperce kijelentette, nincs szügsége a bocsánatkérésére. - Ám legyen. Hiszed vagy sem, mélyen megértem az indulataidat, de ez akkor sem jogosít fel arra hogy más emberekkel ilyen szívtelenül bánj. Azt hiszed külömb vagy másoktól? Kívülállóként tünteted fel megad, holott csak elzárkózol önmagadba mint egy rémült kisgyerek . – mondja maga elé a monoton szavakat, hangjában viszont már nem a düh, sokkal inkább a mély együttérzés és sajnálat vehető ki. Legugol a lány elé majd határozottan vissza húzza elé az előbb ellököt vörös kereszttel ellátott dobozt. - Néha még a legkiválóbbaknak is szügségük van segítségre nemde? Szokatlan egy társaság ez.És még engem szoktak furcsának tartani az emberek.

2009.04.14. 21:29 Coozen Sana

A kisfiú arcát fürkészi, miközben Khiara próbálja ellátni a rajta keletkezett sebeket. Reméli talán az ártatlan, gyermeki arc látványa megnyugtatja. Talán láthat valamit a tekintetében. Valamit, ami új erőt adhat a számára. Azokban a nyugodt vonásokban, melyek az újrakezdést tükrözik vissza a számára. A tudatlan és érintetlen természetet, melyet csak életének legelején láthatott, de a ma embere már nem érinthetett, s nem is érzékelhetett.  Meg sem akarja hallani a cyborg nyugodt szavait. és a mellkasában kalapáló robotszívének hangjait. Túlságosan fájnak a hangok, mélységesen felzaklatják, mintha csak neki kéne pillanatról pillanatra elviselnie azt az ólomszerű pumpálást a testében. Egyik keze görcsösen ökölbe feszül, ahogy ő is meghallja a férfi közeledtét. - Azt hiszem, bocsánatot kérni jött... Persze valószínűleg erre ugyancsak nincs szükséged. - hallja a könnyed hangokat maga előtt, ami mögött nyoma sincs annak a gúnynak, amit ebben a pillanatban - a szavak hallatán - várt volna tőle.  - Nem. Nincs szükségem bocsánatkérésre. - ismétli meg a mondatot, üresen csengő, határozott szavakkal, miközben felpillant Deron arcára, hogy viszonozza a felé irányuló pillantást, melyet már néhány perce magán érzett.

2009.04.14. 21:17 Khiara Laken

- Nem értem,miért vagy rám dühös,Sana.Hiszen kvittek vagyunk - dünnyögi kellemes tónusú hanglejtéssel,de nem húzza vissza maga elé az elutasított fémládát.A kisgyermek arcát emelgeti,gyengéden ujjai között tartva állát tisztogatja vágásokkal tarkított,vékony nyakát.A fiú halkan felnyög álmai közepette. - Mindegy.Maximum egy napot maradhatunk még,ha nem kevesebbet.Utána külön utakra lépünk megint. - Fejezi be szárazon,és a mélyről jövő zakatoláson is túl megérzi az egyre közeledő férfit a háta mögött.Lelke lecsendesült,ellentétben Coozenével; mintha most két,egymástól külön pislákoló tűz között ülne. - Azt hiszem,bocsánatot kérni jött - mosolyogja féloldalasan Coozennek a férfi hangját megelőzve,miközben kisimít egy árválkodó,barna tincset a gyermek arca elől.A tőle telhető leggyengédebben lefekteti földre kötésekkel borított,gyenge kis testét,és ültében felbámul Shocer furcsa szemei közé. - Persze valószínűleg erre ugyancsak nincs szükséged. - Érdes hangja gúny nélküli célzást,célzás nélküli gúnyt hordoz magában,a szintén Coozennek intézett szavaiban.

2009.04.14. 21:01 Shocer Deron

Elgondolkodásából, egy eréjes, inegrült hangra lesz figyelmes ami a rozsda ette ajtó túloldaláról zúdul kifelé. A női hangban felismeri a sajátjához hasonló indulatokat és fájdalmat, mintha újra hallaná előbbi érzelem kitörését. Hirtelen érvényesülnek benne a szavak, amiket az előbb a lány fejéhez vágott, tenyerét szégyenében arcára helyezi, tudoatosítva magával,hogy milyen faragatlan, önfejű módon viselkedett. Hiszen,elmondott szavai szinte tükörkép szerűen csaptak vissza rá. Agyalágyult,agyalágyult,agyalágyult! Szapulja önmagát,majd lassan feltápázkodva vissza indul a többiekhez. Mikor benyit az ajtón, ugyan az a halk nyüzsgés fogadja,mint mielőtt elvonult volna. Elindul a szoba másik végébe, ahol Coozen kiáltozik a most jóindulatú és megszeppent tekintetű fél robot felé. Komoly elszántsággal indul meg feléjük, remélve azt hogy az eszüsthajú lány elfogadja bocsánat kérését és talán válaszokra is lelhet a két lány közötti ellenszenv okának.

2009.04.14. 20:34 Coozen Sana

Fájdalma hirtelen átcsap lángoló ingerültségbe, ahogy összecsapja a tenyerében nyugvó kis füzetet és a zsákjába hajítja, nem tördőve épségével.  - Ne... Szólíts.... Frozennek! - szűri ki fogai közt tagoltan a szavakat, mintha egy csökkent értelműhöz beszélne, majd hosszú órák óta először a lány szemeinek kék mélyére pillant.  - Lehet, hogy eddig azt hitted, megengedheted magadnak, de most, hogy jelenleg egy levegőt kell szívnom veled, jobb ha inkább befogod! - hevesen zihál saját, feltóduló érzelmeinek fogságában, amely mint egy karom nem engedi lelkének háborgó, felkorbácsolt mélyét nyugodni.  - Állj le... Ha nem akarsz balhét. Remélem vetted..! - mondja már valamivel higgadtabban, de annál szemrehányóbban, ahogy erei a végletekig forrósodnak, s fájdalommal telve lüktetnek csuklójában.  Pillantását az egészségügyi dobozra szegezi, majd egy hévvel telt mozdulattal csúsztatja vissza az erősen felzörgő dobozt.  - Nincs szükségem segítségre! - utasítja el végül ridegen, egy percre sem keresve hirtelen kirohanásának okát. Már megszokta, és megtanulta, hogy ne izgassa magát még ilyen dolgokon is. Tudta, hogy ez az utazás, majd feltöri a lelkében rejtett ládát, mely minden fájdalmát és gyötrelmét a felszínre hozza, hogy higgadt éne bosszúszomjas vadállattá nője ki magát.

2009.04.14. 20:17 Khiara Laken

- Frozen... - mondja ki fennhangon a suttogásba vesző szavakat,s bár arca kényszeredett mosolyra torzul,hangja remegését nem tudta csillapítani.Torkán fojtogató érzés kerekedik felül; érzi a vele szemben ülő lény csillapíthatatlan fájdalmát,amint ott legbelül,valahol mélyen lelke zugában,egyre vadabb iramban üldözi önmagát a kimondatlan szomorúság miatt.Arca,érzéseivel ellentétben,fagyott ürességről árulkodnak. - Na és a tiéd,kisfiú....? - fordítja arcát a gyermek felé,aki azonban lehunyt szemekkel,apró száját kissé kinyitva merül egyre mélyülő álmába.Nyers gyermekiséget sugárzó arca most megfoghatatlan békét tükröztet,álmaiban remélhetőleg egy sokkal szebb földön,egy megváltott világban sétálgat. Gyengén sóhajtva nyitja fel a vörös kereszttel lepecsételt fémládikát,melyből kötéseket pakol maga elé a kisfiú számára.Fogait összekocogtatva,játékosan cöccentgető nyelvvel nyugtázza a mellette ülő,térdeit egyre görcsösen összehúzó Frozen üres tekintetét,ahogyan hol idős könyvébe,hol maga elé tekintget.Kettejük pillantása még véletlenül sem találkozik,még akkor sem,mikor Khiara egy lassú mozdulattal az ezüst derengésű lány elé tolja a nyikorgó ládikát.Fémtalpazata halkan zörög,kinyújtott kézzel tolja egyenesen a lány lábai elé.Bal könyökhajlata érzés nélkül,félelmeteset roppan. - Hagyd most a szomorú emlékeket Frozen.Lásd el a sebeidet. - Csengő szavai nyugalmat hallatnak,miközben felemeli a kisfiú vékony kis térdét,hogy átköthesse a rajta futó horzsolásokat.

2009.04.14. 20:03 Shocer Deron

Idegesen toporog, felgyülemlik benne minden rossz gondolat,emlék és érzés ami valaha érte őt. Hirtelen, egy monumentális áramlökés hadja el testét, melynek szikrázása néhány másodpercre eltakarja még a felmelegítő Nap fényét is. Mikor véget ért a kitörés, megviselve a fejéhez kap,majd lassan húzza végig tenyerét felzaklatott arcán, majd békésen ül le a leszálló pályaként használt betonút peremére, s lábát a mélybe lógatja. Miért… miért nem tudok uralkodni az indulataimon? Pedig  nem mondott olyanokat aminek ennyire fel kellett volna zaklatnia.. Hátra dől,kezével tarkóját támaszja, a szabadon maradt kezével pedig az ég felé nyúlva bámulja az eget. Biztosan csak a tiszta levegő miatt van. Mintha ezek a gondolatok kissé lenyugtatnák, erősítve benne azt öntudat érzetét. - Nem kedvelem ezek a verőfényes reggelek. .

2009.04.14. 19:41 Coozen Sana

Arca kifejezéstelen, bár lelke ég a fájdalomtól, ahogy a férfi dühtől fújtatva rá ordít, és gyengeségeit felsorakoztatva vádolja a lekezelő, tömör szavakért és a durva hangnemért, amit az előbb ütött meg vele. Deron teste sebes ingerültségel magasodik fel, egy pillanatra árnyékot vetve hűvös arcvonásaira, melyek mérhetetlen közönnyel vizslatják méregbe borult arcát.  Gépiesen hajtja le a fejét, hogy tekintetét újra a papírra szegezhesse, mikor a fiú kiviharzik a helyiségből, felriasztva a pihenni vágyó katonákat.  - Csatlakozhatok...? - hallja a kérdést megdöbbentően távolról, pedig a cyborg alig áll tőle néhány méterre. Tartása nem mozdul, görcsösen húzza össze magát, térdét mégjobban meghajlítva, hogy a kis füzet, egészen doboló mellkasát érhesse. - Hogy is hívnak, Névtelen...? - szólal meg újra a félrobot zavartságot sugalló hangja, amint érezhetővé válik, hogy fáradtságtól gyötört gépteste a talajt éri.  cOz' vöröslő szemekkel pillant fel; a távolba mered a másik hófehér fal irányába, hogy pillantásuk még véletlenül se találkozhasson.  - A nevem... - halkan nyel egyet, hogy felülkerekedjen a torkát szorító érzésen. - Coozen Sana. Neked csak Frozen... - elmerengő hangja belevész a katonák nyüzsgéssé olvadó halk szavaiba.

[1115-1096] [1095-1076] [1075-1056] [1055-1036] [1035-1016] [1015-996] [995-976] [975-956] [955-936] [935-916] [915-896] [895-876] [875-856] [855-836] [835-816] [815-796] [795-776] [775-756] [755-736] [735-716] [715-696] [695-676] [675-656] [655-636] [635-616] [615-596] [595-576] [575-556] [555-536] [535-516] [515-496] [495-476] [475-456] [455-436] [435-416] [415-396] [395-376] [375-356] [355-336] [335-316] [315-296] [295-276] [275-256] [255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [Korábbi]